Ellenőr, 1873. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-19 / 41. szám
Mihelyt a kereset értéke ezen összeget meghaladja, a felek az ítéleti illetéket nem tehetik többé bélyegben az utolsó periratra, hanem az ítélet meghozatik a díj lefizetése előtt, és az eljáró bíró tartozik az ítélet egyik példányát a legközelebbi illeték kiszabási hivatalnak beterjeszteni, amely utóbbi a perösszeg után 68ad százalékkkal számítja ki az illetéki díjat, arról rendes fizetési meghagyást állít ki, és pedig ha ideje van rövid idő alatt, sokszor hónapok, olykor évek múlva és kézbesítteti saját hivatalos közege általa pervesztes félnek, 30 napok alatti befizetési felszólítással. Ugyanezen eljárás van divatban a bekeblezési díjakra nézve. Köteles ugyanis az eljáró telekkönyv a bekeblezés egyik végzését a legközelebbi illeték kiszabási pénzügyi hivatalnak szolgáltatni át, ez ideje szerinti időköz alatt kiszámítja az 5/8ad illetéket, és saját közege által kézbesítteti a félnek. A per, vagy a bekebelezés értéke legtöbbször egyenlőtlen öszegből, például 13.753 frt. 994 ed krból áll. Tudvalevő dolog, hogy a pénzügyi közegek nagy részben a modern számtanban gyengék. Legtöbbször tehát beletelik egy fél nap, míg egy hivatalnok kiszámítja, hogy 13,753 frt 99 1/4 krnak mennyi is 5/sz a 7 százaléka. Egy ily hivatalnok fizetése azonban legalább is 2 frtot tesz ki naponként, miből következtetve a kormány egy tétel kiszámításáért is körülbelül 1 frtot fizet. Azonkívül el volt foglalva a bíró, a postahivatal és a pénzügyi hivatalos szolga. Végre létre jön a fizetési meghagyás, de a pervesztes fél időközben elhagyta lakását, meghalt vagy tönkre ment, és nem találják fel. Akkor az eljáró bíróság hivatalosan megkerestetik, miszerint a fél ügyvédjének nevét közölje a pénzügyi hivatallal. Ennek beérkeztével hivatalosan megkerestetik az ügyvéd, hogy fele lakását mondja be. Legtöbb esetben az ügyvéd az új lakást nem tudja. Akkor a felperest keresik, vagy ügyvédjét, hogy a díjat a törvény értelmében azok fizessék meg, mert a pénzügyi hatóság nem tudja alperes lakását feltalálni. Ezek fizetni nem akarnak, folyamodnak, veszekednek, s megvan a tömérdek munka; a nép az eljárást káromolja, a pénzügyi miniszter tárczája üres, a sok hivatalnok pedig markába nevet. A bekeblezési díjaknál más a szokás. Ott, ha a fél meg nem találtatik, a pénzügyi közeg az illetéket felülkeblezteti a bekeblezett tételre, és minden árverésnél, csőd és bukásnál legalább is egy ügyvédet köteles a kormány beküldeni a bírósághoz, hogy a felülkeblezett díjakat képviselje. Akinek csak egy kis gyakorlati múltja van és becsületes ember, a mondottak igazságát meg fogja engedni, és hogy nem túlzások, mutatja a kinlevő illetékek rendkívüli mennyisége. Csakis ezen hallatlan, elv nélküli behajtási rendszer mellett magyarázható ki a kinlevő nagy hátralék lehetősége, és azon összeg nagysága, melyet a kormány illetéki díjaknál évenként veszít. Ha most már ezen rendszer megmarad, a díjak pedig emeltetnek, váljon lesz-e az államnak haszna a felemelés után? Határozottan nem, sőt ha a már kinlevő és ezután bekövetkezendő díjakat az eddigi után akarja beszedni, akkor a pénzügyi hivatalokat annyi egyénnel lesz kénytelen szaporítani, hogy azok fizetése a felemelt többletet legalább is felemészti, a becsületes polgár pedig még jobban leend zaklatva. A bélyegdíjakat tehát elsősorban nem is annyira felemelni kellett volna, mint inkább a behajtási módot egyszerűsíteni, sőt azt a mennyire csak lehet kikerülni, azonkívül pedig azon tömérdek csalást és kijátszást lehetetleníteni, mely a bélyegtelen váltó és kötelezvények használata által elkövettetik. Dr. Virava József: Az igazságügy miniszter tekintettel ama nehézségekre, melyekkel az 1871. évi LI. törvényczikkel megállapított végrehajtói intézmény a gyakorlati életben, különösen a kézbesítések körül állítólag találkozik, felhívta az összes e. f kir. törvényszékek elnökeit, hogy az eddigi eljárás körüli tapasztalataikat vele közöljék s ezen intézmény életrevalósága, gyakorlati volta, esetleg pedig amaz eljárás iránt, melylyel a kézbesítések jelenlegi módozata helyettesítendő vagy pótlandó lenne, a vezetések alatti törvényszéket meghallgatván, ennek véleményét saját nézetei kíséretében hozzá terjeszszék föl. A tankerületi főigazgatóságok intézménye. A közoktatási budget tárgyalása bekövetkezvén, ideje, hogy a tankerületi főigazgatóságokkal egy kissé közelebbről foglalkozzunk. A főigazgatósági intézményt a képviselőház a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával csak 7 szavazattöbbséggel tartotta fel azon hozzátétellel, hogy azt a jövő évre eltörli. És valóban igen roszul tette, hogy már taval el nem törölte végképen. Megmentett volna évenként mintegy 52 ezer forint hiábavaló kiadást és még egyebet. A főigazgatóságok valóságos késleltető intézetek, bizonyítja ezt azon csalhatlan tény, hogy majdnem minden rendeletét két példányban kapják meg a gymnasiumok, az egyiket a minisztériumtól, a másikat a főigazgatótól azon kis különbséggel, hogy a főigazgatótól mindig legalább 10—14 nappal később. Paedagogiai és didacticai befolyásuk a tanárokra, hála Istennek! igen csekély, mert ha több volna, úgy a tanügyek még roszabbul állanának. Némelyek szeretnék a főigazgatóságokat szaporítani, általuk jobb tanmódszert teremteni és elterjeszteni. Ugyan kérem, hol vegyék azok a mostani és leendő főtiszt, vén főigazgató urak azt a jó methodust? Bizonyosan a 48 előtti években szerezték, amidőn az egyetlen jó methodus a korbács volt, vagy talán a seminariumban vagy kolostorban, ahol a juniornak mindent szentül el kell fogadni a seniortól akár igaz legyen, akár nem. És ha valóban leírják az arkánumot, miért nem léptek vele a világ elé? Aki azt hiszi, hogy lehetséges methodust főigazgatók által terjeszteni vagy javítani, arról bátran el lehet mondani, hogy nem ért a tanügyhöz. Vegye figyelembe az országgyűlés és a közokt. miniszter, hogy methodus tekintetéből jótékony befolyást csak a szaktanárok gyakorolhatnak egymásra és a velük bizalmas és collegiális viszonyban levő igazgató. Mert methodust valakire tekintély és hatalommal ráparancsolni nem lehet, nem szabad, mert amely methodussal az egyik tanár czélt ér, lehetséges, hogy azzal a másik csekély eredményt mutathat fel. A módszer mindig viszonylagos értékű és individuális természetű, és épen azért a paedagogia még a legutolsó falusi tanító számára is önállóságot biztosít módszere tekintetében s számon főleg csak az eredményt kéri. Különben nem való az, hogy a tanmethodus Volna legfőbb oka az átalában régóta tapasztalt elégtelen taneredménynek. Azt csak az önzős aspiránsok hirdetik, kik magukat feltűnővé, nélkülözhetlenné akarják tenni, kik azt óhajtják, vajha minden gymnasium mellé állíttatnék egy főigazgató, legalább nekik is jutna egy ily állomás, vagy legalább igazgatóság. A főhiba a túlterhelésben van, jól tudja ezt minden tanár. Ha a főigazgatókat a képviselőház meg is tartja, legalább modern műveltségű világi emberekkel töltse be, nem pedig koros szerzetesekkel. — Mind az öt főigazgató pap és szerzetes! Váljon nem méltán vádolhat-e bennünket a műveit külföld középkori sötétségről, műveletlenségről, ha azt látja, hogy mi magunk ecclatans tanúbizonyságot teszünk arról, hogy nálunk a tudományt és műveltséget szerzetesek és papok képviselik most is mint a sötét középkorban ?! Tisztelet és becsület egyiknek, másiknak, tudjuk mi a tudományt becsülni, ahol van, de a mai korban már nem vihetnek vezérszerepet a nélkül, hogy a fennebbi gyanúba ne ejtenék a nemzetet. És ki bírná bebizonyítani, hogy közművelődésünk és középtanodáink nem állanak a papságlegerősebb befolyása alatt? Hiszen gymnasiumaink legnagyobb része szerzetes kezekben van és a csekély számú világi gymnasiumok is szerzetes főigazgatók alá vannak helyezve. És ki hiszi azt el, hogy az ily amphibialis főigazgatók a káros papi befolyást korlátozni, a kolostori szellemet kiküszöbölni és a modern józan műveltségre törekvő világi és felekezetnélküli intézeteket népszerűsíteni és terjeszteni iparkodnak, hiszen akkor megtagadnák édesanyjukat a kolostort és seminariumot, hiszen akkor elvesztenék püspökeik kegyét! Aztán az régi dolog, hogy a szerzetes gymnasiumoknak gloriádákat zengedeznek a főtiszt, nagysáságos urak, míg alvilági főleg felekezet nélkülieket gyengéknek és amúgy kéz alatt istentelenség terjesztőinek hirdetik. Nem csoda tehát, ha a kormány a gymnasiumok állapotát valóban nem ismeri, vagyis hogy a papi gymnasiumokat a „camera lucidán“, a világiakat pedig a „camera obscurán“ keresztül ismeri. A mostani szerzetes és papi főigazgatók egyébiránt, nyíltan kimondva, a haladásnak legveszélyesebb ellenségei, a tanártestületekben a szabadelvű elemek elnyomói, a viszályok indirect támasztói, amennyiben az ultramontán áskálódások és alattomos vádaskodásokat örömmel fogadják, mi az ultramontán tanárokat arra bátorítja, hogy minden szabadelvű kérdésből valláskérdést gyártsanak és azt titkos feladások tárgyává tegyék, mert el tudják, hogy ez a legbiztosabb eszköz a szabadelvűek tönkretevésére és saját jövőjöknek megalapítására. „Odium theologicum est diabolicum“. Jól tudják ezt az illetők! Bizonyítja ezt a tanártestületek mai szomorú állapota. Az ország legtöbb tanártestületében többnyire ultramontán áskálódások alapján viszály, egyetlenség, bizalmatlanság és indifferentismus uralkodik és ha az igen tisztelt minister úrnak sikerülne mégis valamikép a dolgok mélyébe bepillantani, meglátná, hogy a szabadelvű józan tanárok mindenütt el vannak nyomva, még a szerzeteseknél is, és az ultramontánok diadalt ülnek a főtiszt, főigazgatók védnöksége alatt. Teljes meggyőződésből és a tanügy iránti lelkesedésből következőt vagyok bátor a közokt. miniszter úrnak és a t. képviselőháznak ajánlani; ha a főigazgatóságokat bármi oknál fogva meg is tartják és ha e méltóságokat csupa szerzetesekkel vagy másféle papokkal szándékoznak betölteni, úgy legalább a világi gymnasiumokat és reáltanodákat mindenesetre szabadelvű világi főigazgatók alá helyezzék, hacsak lehet még e tanévben. Igaz, hogy a világi gymnasiumok és reáltanodák szórványosan vannak és nehéz egyikből a másikba menni, hanem e bajon úgy lehet segíteni, hogy egy ily világi főigazgató alá kevesebb intézet adatik. Ebből az országnak és a kormánynak sok egyeben kívül az a haszna lesz, hogy az egyes világi intézetek tanártestületében az ultramontán elem elveszíti buzdító támaszát, a súrlódások megszűnnek és a kormány rendeleteinek czélszerűségét, a tanrendszert, és átalában a tanügyi állapotokat elsősorban mintegy saját közvetlen vezetése alatti intézetekből ismerheti meg a maga valóságában. Horváth Kálmán, ur okoskodása szerint, a bevételeket is ily mérvben kellene meghatározni. A főfő director úr a bemeneti árakat hétköznapokon 11 ftban, vasárnap pedig 50 krban óhajtotta volna megállapítani. Schwarz úr szerint ez oly drága kiállítás lenne, amilyen még soha sem volt e világon. Párisban csak 1 és két frankos napok voltak, Londonban szinte csak 1 és 2 shhillinget fizettek, pedig e két városban az ilyen események iránt a kíváncsiság sokkal nagyobb, mint a jó Bécs falai között. A bizottság kissé lehűtötte Schwarz ur telhetetlen pénzbevételi hajlamait, s azt határozó, hogy a bemeneti ár hetenkint négyszer 1 frt, háromszor pedig 50 kr. lesz. Egy heti jegyért Schwarz úr 5 frtot, egy permanens kártyáért pedig 100 forintot akar kapni, hogy mit szól azután a bizottság ez ártatlan akarathoz, az természetesen más kérdés. Hírlik, hogy a világkiállítás megnyitása napján egy jegy húsz forint lesz. Ez természetesen megint oly ár, melyet csak a börzenagyságok fognak megfizetni. Hiszszük, hogy a bizottság, mely jól felfogta a világkiállítás czélját, szárnyát szegi mindazon szurcz ugrándozásoknak, melyek a főigazgatósági iroda phantazmagóriájának bélyegét hordják magukon. Bécs, febr. 17. (Saját levelezőnktől.) (J. S.) Egy messze terjedő összeesküvés szálai fedeztettek fel a múlt napokban. Az összeesküvés áldozata a világkiállítás és palotája Schwarz báró, az összeesküvők Bécs, München és Berlin festészei lettek volna, ha a divatba jött Gramontszerű leleplezések nem alkalmaztatnak. Rövid idő alatt az a rémhír futotta végig egész Németországot, hogy Schwarz főigazgató úr a német művészet rovására conspirál a francziákkal és ez utóbbiak számára tárt fel minden előnyös és világos helyet, a világkiállítás termeiben. Amint a németek ehért meghallották, nekik sem kellett több. A herceg Crenneville rögtön összehívta a képzőművészetek kiállítására kiküldött bizottságot, mely Athaegorice azt határozta, hogy ha a nemes báró 8 nap alatt megnyugtató választ nem ad a francziákkal a conspiráczió mibenlétéről, akkor a bizottság feloszlik. E hírre a művész szövetség is gyűlést tartott, mely Schwarzot felhívja nyilatkozni aziránt, hogy igaz ő, miszerint a franczia művészek számára fogja fentartani az előnyösebb és nagyobb helyiségeket, mert ez esetben a művész szövetség összes tagjai elhatározták, hogy a kiállításon részt nem fognak venni. —Mi természetesebb mint az, hogy a művészek nemes haragjukban egy bizottságot neveztek ki, a fennebbi interpelláczió hítüladására, melyhez szóbelileg még azt csatolták, ha legalább oly előnyös helyzetben nem részesülnek, mint a francziák, akkor sértett önérzetük a visszavonulás riadóját fogja harsogni. Schwarz báró erre kissé megszeppent s eleget ígért tenni a művészek méltányos kivánatainak. Csakhogy a dolog nem eddig van. A modern Athen agoráján is megszállta a művészeket a férias erély érzetes vagy 150-en rendkívüli közgyűtésre gyűltek össze s érintkezésbe bocsátkoztak a berlini művészekkel, s azután elhatározták, hogy ezekkel egyesülve a világkiállítás tartama alatt Münchenben ellendemonstráczióul képkiállítást rendeznek, mely ha errejő, a bécsi kiállítás megbukott. De azért a ribuvó ajtót is nyitva hagyták Schwarz báró számára— s innen is kitűnik, hogy mily nagy politikusok a festészek — ki a képkiállítás sikerültét biztosíthatja a világkiállítás számára, de csak azon esetben, ha legalább néhány ezer quadrátméternyi terület többletben fogja részesíteni a németeket, a francziák ellenében. Hogy Schwarz úr, a németek kívánatét teljesíteni fogja, az már félig bevégzett dolog; — csupán azt sajnáljuk, hogy a báró ur nem okult Beust példáján, kinek eltávozta óta Austriában a francziákkal már semmi szövetkezés létre nem jöhet. E szövetkezés is szerencsésen volt, a francziák javára akart szolgálni, s a németek előnyére ütött ki. A világkiállítás pénzügyi bizottsága tegnapelőtt ülést tartott, melyen a legérdekesebb kérdést a bemeneti árak meghatározása képezte. A megoldás nem volt békés, zajos vitákat idézett elő. A kiadások nem várt mérvben emelkedtek. Schwarz Berlin, február 16. (Saját levelezőnktől.) Míg Amadeus király leköszönése és távozása kivált Francziaországot lázas izgatottságba hozta, de egész Európában élénk figyelmet keltött, itt Berlinben, hol pedig a porosz uralkodó család a spanyol trónkérdésben oly közelről érdekelve volt, a távirati hírek nagyon egykedvűen fogadtattak. Meglehet, mert az északnémetek általán nem oly könnyen és később mint mások hevülnek fel, de mert másrészt úgy a sajtó, mint a közönség még folyton Lasker beszédével és indítványával s annak taglalásával volt elfoglalva. Hogy Amadeus jónak látta búcsút venni a spanyol tróntól, erre úgy látszik általánosan csak egy a vélemény, hogy biz azt nagyon okosan tette s ki vagy mi fog utána következni, ez még mostanáig nagyon keveset érdekli a berlinieket. Melyik kormányforma fog győzni, az is mellékes kérdésnek látszik előttök, miután amennyire én helyesen fogtam fel a közvéleményt, az szintén majdnem egyhangúlag abban látszik központosulni: a bolond spanyolok miként tudnának megállapodni a köztársasági kormányformánál ? Meglehet, s miután Berlint és Poroszországot jelenleg közvetlenül e kérdés csakugyan keveset érdekli, mi sem akarunk e tárgynál hosszasabban időzni, bár részemről meg vagyok győződve, hogy a spanyol állam átalakulása sokkal fontosabb kérdéssé fog válni, sokkal nagyobb befolyást fog gyakorolni egész Európára, sem mint azt jelenleg sokan és kivált itt Németországban gondolják. Mert hihető-e, hogy azon országban, melyből alig száműzetett az egyik uralkodó s a másik már ismét lemondani kényszerül, bármely más uralkodóház trónja szilárd gyökeret verjen ? Igaz, hogy Spanyolország népe testileg és szellemileg főleg a jezsuiták befolyása alatt el van butítva, de lehet-e azért állítani, hogy az egész nemzet minden egyes tagja erkölcsileg romlott, s az utolsó évek eseményei, nézetem szerint világosan bizonyítják, hogy a fekete lelkűek hatalma csökkenőben van, csak egy két lelkes erélyes bátor férfiú s ezek számtalan követőre fognak találni és Spanyolország meg lesz mentve az európai, az általános világszabadság számára. Igaz, eme szavaimra könnyen felelhetik az ellenkező nézetben levők ez egy szót: „ábrándozó“, mire rövid válaszom ismét csak az lehet ,majd meglássuk.“ Ha kissé elgondolkozunk, bár nem tagadhatjuk, hogy nagyon soktól állunk még messze, sokban csalódhattunk, minek valósulását remélettlik, azonban nem tapasztaltuk csak a legközelebb lefolyt években is, hogy sok olyan is történt, amiről azon pár év előtt a legtöbben azt állították volna, hogy ábránd. Annyi bizonyos, hogy a spanyol válság élénken foglalkoztatja Francziaországot, s mint párizsi hírekből olvasom, a legközelebbi napokban várhatjuk, sőt talán már meg is jelent Gambetta proclamatiója a spanyolokhoz a köztársaság érdekében. A spanyol eseményekből az itteni közvéleményre gyakorolt hatást nem fogom elmulasztani önökkel közölni. Előbb említem, hogy Amadeus lemondása itt még mostanáig csak mintegy másodrangú kérdést képez Lasker javaslatával szemben, melynek első felvonása tegnap fejeztetett be az országgyűlésen. Lasker oly ügyesen támadta meg a kormányt, látszólag csak ennek közegeit, miként a kibúvó ajtó — főleg Boon szavainak, „a becsületes politikának“ felelevenítése után — csaknem lehetetlenné vált. A kormány daczára mint mindenből kitűnik, nagyon kellemetlenül van az egész ügy által érintve, s szeretett volna Lasker indítványából pártkérdést csinálni; mint állítják, maga a király és Boon sürgetésére végre mégis elhatározó egy vizsgáló bizottság kiküldését, azonban hogy Laskernek mégse biztosítsa a győzelmet, más alakban. Vilmos király leirata valamennyi minisztertől találtva pénteken olvastatott fel, e szerint a király óhajtja, hogy a vasúti concessiók stb.-nél történt visszaélések megvizsgálására egy vegyes bizottság küldessék ki a Seehandlung elnöke, Günther elnöklete alatt mely négy kormány és a két házból választandó két-két kiküldöttből álland. Mi nem mulaszthatjuk el ismételt csudálkozásunkat fejezni ki a felett, hogy a porosz alkotmányos életben valahányszor a minisztérium bajban van, a király siet segítségekre, mert miként a közvéleményt felismertük s az a sajtóban nyilatkozott, Lasker indítványa mindenesetre elfogadtatott volna, azonban a király indítványával szemben miként tarthatta volna fel Lasker a magáét. A tegnapi országgyűlésen, melyen a királyi leirat tárgyalása váratott, oly rémitő tolongás jön, miként a ház, termei, csarnokai s a Dönhof tér telve voltak közönséggel s szegény hírlap tudósítóknak ugyan meggyűlt a bajuk, hírnökeik egy része épen nem tudott keresztülhatolni a tömegen. A tárgyalás tartalma oda terjed ki, hogy Lasker először aggodalmát fejezi ki, miként a javasolt bizottságban a képviselőház küldöttsége csak tetemes minoritásban leendő leszavaztathatik, de biztosíttatva a miniszterelnöktől, miként a bizottság minden egyes tagjának szabad, korlátlan tere leend a vizsgálódásra, végül Lasker tekintetbe véve, miként a királyi leirat tartalmának szellemére nézve megegyezik az ő czéljaival, nem akar az alaki kérdésből pártkérdést csinálni, mint az egyáltaljában nem is volt czéljában s javaslatát viszszavonta, mire a királyi leirat a haladáspárt két tagjának ellenszavazata mellett elfogadtatott, s holnap fogja a képviselőház két vizsgáló tagját megválasztani, kiknek egyikét, nem kételkedünk benne, Lasker fogja képezni. A már annyiszor nevezett képviselő úr tegnap tartott ismét hosszabb beszédéből nem mulaszthatjuk el a következő újabb három pontot felemlíteni. Úgymint a számos tudomására jutott adatokból s személyesen hallott biztosításokból úgy látja Lasker, hogy a Straussberg féle systema rothadt állapotát nagyon gyengéden ecsetelte. Továbbá egy nyomtatott reversalist mutat be a háznak, melyben a Wagener féle consortium a pommeri vasút aláíróit, a jegyzett tőkék befizetésétől felmentheti, míg ugyanazon consortium nyilvános hirdetéseiben e befizetéseket teljesíttőknek mondja, kéri a turistákat találják ki ez eljárásra az illő jogi kifejezést. A nyomtatott reversalisféle visszaélések, csalások vagy nem tudom miként nevezzem, nem egyedül Poroszországban követtetnek el, világos tényleges elámitása ez a közönségnek s az ehhez hasonló pontok figyelembe vételét nem ajánlhatjuk eléggé törvényhozásunk figyelmébe az uj keresk. és részvénytársulati törvény megalkotásánál. Végül ismét hevesen támadta meg Lasker a kerskedelmi minisztert, kinek ressortjában a legnagyobb zavar és semmi irányelv sem uralkodik s utódját eleve is figyelmezteti, hogy ne vállaljon el oly hivatalt, melyet nem képes betölteni. y. r. Osztrák dolgok. — Az alkotmánybizottság febr. 17. délelőtt ült egybe, hogy a választási reform tárgyalásába bocsátkozzék. A mily elégedett mosolylyal köszöntgették egymást az ülés megnyílta előtt az alkotmányhű német atyafiak, és oly savanyúvá vált ábrázatuk, amint, tüstént az ülés megnyílta után, a lengyel Grocholski következő nyilatkozattal köszöntött be: Otthon nálunk mindenki azon meggyőződésben van, amelyet mi már a kényszerválasztási törvény fölötti tanácskozások alkalmával is kinyilvánítottunk, hogy ilyféle választási reform a tartománygyűlések jogainak megsértése nélkül képtelenség, és ha mégis keresztülvitetik, alkotmányszegéssé váland. És azért nem fogja az urakat meglepni, ha én ismét saját magam és elvrokonaim nevében ezennel kinyilatkoztatom, hogy mi nem érezzük magunkat feljogosítva, ezen törvényjavaslat tárgyalásában részt venni, aminthogy abban részt venni nem is fogunk.“ A bizottság galicziai tagjai erre a tanácskozási termet elhagyták, az ott maradtak pedig belebocsátkoztak a javaslat érdemleges tárgyalásába. Fux átalános vitát ajánl az elvi határozatok fölött. Ezen indítvány azonban Herbst egy előbbi ezzel ellentétes indítványa folytán elvettetett. — A feudálisok Prágában conferenciát tartottak, de az abban hozott határozatokból ezideig mi sem szivárgott ki a közönség közé. Legközelebb ismét tartanak összejövetelt, melyen meg fogják állapítani, minő eljárást kövessenek, hogy a reichsrath tárgyalásán rohamosan keresztülhajtandó törvényjavaslattól a királyi végleges szentesítés megvonassék. — A választási reform elleni kérvénynek a király kezébe való átnyujtása végett, e hét végén fog Bécsbe utazni egy bizottság. Ha valósul, amit rebesgetnek, hogy a király megtagadja az elfogadást, akkor a kérvényt a kabinetirodában téteményezik le. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése febr. 18-án, Bittó István elnök a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja Tapolcza vidéke kántortanító egyletének kérvényét a tanítók hadkötelezettségének könnyítése, anyagi helyzetük javítása és a tankötelezettség szigorú fentartása iránt. Horánszky Nándor beadja Heves és Külső-szolnokmegye egyik községének, Tiszaversenynek kérvényét, mely a szomszédos Jenői pusztát adózás tekintetében ezen községhez kéri csatolni. Interpelláljok: Pólya József a földművelési s kereskedelmi miniszter figyelmét a fatenyésztés és gyümölcstermelés fontosságára fölhíván, azt kérdezi, hogy a művelési ágak érdekeinek megfelelőleg szándékozik-e mezei rendőrségi törvényt terjeszteni be még a második ülésszak elején ? Karácsonyi Guidó gr. az igazságügyért interpellálja. Részletesen szólva Csákóvá mezőváros élénk forgalmáról, azt kérdezi : vajon szándékozik-e a miniszter az 1871-iki 32 törvényczikkben kitűzött két évi idő lefolyása előtt Csákóvá mezővárosban felállítandó kir. járásbíróság és telekkönyvi hivatal szervezése iránt törvényjavaslatot terjeszteni elő ? Pauler Tivadar miniszter a törvényre hivatkozva, nem találja indokolhatónak, hogy az abban kitett határidő előtt járásbíróság felállítását indítványozza bárhol is. Egy év múlva lehet ezt csak szóba hozni. Szóló nem tudja, hogy milyen lesz akkor a törvényhozás iránya, de hiszi, hogy a bíróságok jövendő szervezésénél fő súlyt kell a járásbíróságok számának szaporítására, és a törvényszékek számának leszállítására fektetni. Karácsonyi G. nagyon kéri a minisztert, hogy ha csak lehet, vegye figyelembe Csákova fontos érdekeit. — Bizottsági jelentés: Eötvös Károly a mentelmi bizottság részéről jelenti, hogy a szegszárdi kir. törvényszék azon kérelmének, hogy Szluha Benedek szegszárdi kerületi képviselő bűnvádi eljárás miatt törvény elé idéztessék, hely adandó miután a bizottság meggyőződött, hogy illetéktelen zaklatás nem forog fen.) Elnök: a jelentés ki fog nyomatni, s azon másik jelentéssel, mely Remete Géza ügyében adatott be, szombaton lesz tárgyalandó. Ghyczy Kálmán kéri, hogy ne csak a jelentés nyomassék ki, mert abból a tényállás meg nem ítélhető, hanem a mellékletek is. Irányi Dániel utasítandónak véli a mentelmi bizottság elnökét, hogy az ily jelentésekben a tényállás is el legyen mondva, mert ha a lapok útján közzététetik, hogy egy képviselő ellen bűnvádi vizsgálat van folyamatban, de nem mondatik el, hogy mi okból, ez kellemetlen hírekre szolgálathat alkalmat. (A mellékeletek kinyomatását a ház elhatározza. Napirend: A közlekedési minisztérium budgetjének rendkívüli kiadásairól szóló rész. Legelőször felvétetik Szluha Benedeknek tegnap benyújtott azon határozati javaslata, hogy a kemenczi duna-gőzhajózási állomást a báttaszek-szegszárdi államúttal összekötő 3 mértföldnyi út az állami utak sorába vétessék föl. Szuha Benedek bővebben indokolja ez út fontosságát, valamint Hets Károly is. Mire Tisza Lajos miniszter azt válaszolja, hogy e rövid útvonal csakis lokális érdekli s ennél jelentékenyebbnek tartja a tolna-dombori utat, s ennek jó karban tartására a megyét máris részesítette állami segélyben. Szólt Madarász József is a hat javaslat mellett, melyet azonban a többség nem fogadott el. Megszavazott ezután a ház 20.000 frtot hidak építésére a magyar határőrvidéken. Tavaly 103.300 frt volt. Következik: a törvényhatóságoknak megyei utak és hidak fentartására 400.000 frt. A pénzügyi bizottság 300.000 frtot ajánlt megszavazni, annyit, mint tavaly. Jendrassik Miksa kevesli a pénzügyi bizottság által ajánlott összeget, s a 400.000 frt megszavazását indítványozza. A munipiciumoknak útjaik építésére nincs más alapjuk, mint a közmunka, az is igás munka, e mellé pedig még pénz is él. A miniszter kereken kimondja indokaiban, így a múlt évben a legméltányosb igényeknek tehetett eleget. Horváth Gyula szintén kevésnek tartja ma az előirányzott összeget is, mert nagy hiányokró van szó. Óhajtaná tudni, hogy az összeg szétosztásánál mily irányelveket követ a miniszter s e kérdésére adandó választól teszi függővé, hogy e tekintetben határozati javaslatot nyújtson be. Tisza Lajos miniszter: irányadó elvek a közlekedési akadályok előmozdítását akadályozó szükségek. Azon eljárásnak nem barátja, hogy ez összeg bizonyos arányok szerint oszlassák föl a megyék közt, mert az teljesen czéltalan volna. Horváth Gyula: ily eljárásnál ezen összeggel egyes megyék iránt protectiót lehet gyakorolni. Azért szóló nem is szavazhat meg oly összeget, melyről tudja, hogy a miniszter annak fogja utalványozni, mely iránt inkább hajlammal viseltetik. Luksics Bódog fölemlíti, hogy 1871-re a Kiskárpátról átvezető út építésére 32.000 forint szavaztatott meg ; ennek fele föl is vétetett a költségvetésbe. Ez összeg most már elfogyott, de az idei költségvetésben nincs nyoma a másik 16.000 írtnak. Kérdi tehát, hogy a miniszter a szóban levő összegből akarja ezt Pozsony megyének utalványozni ? Molnár György: ha még kevesebb is volna ez összeg, megszavazná, mert a kormány úgy sem tud ezzel a megyék égető baján segíteni. A dolog baja a közmunka rendszertelenségében s a közlekedési hálózat meg nem alapításában rejlik. Azért sürgeti a minisztert, hogy a közmunkákról szóló törvényt a közlekedési hálózat, annak kiépítése és fentartása módjáról és eszközeiről szóló törvény kíséretében terjeszszen be még ezen ülésszak alatt. Boer Antal figyelmezteti a házat, hogy ez összeg kiosztásánál legyen figyelemmel a m.-vásárhely-csemete-bonyhád-erzsébetfalvi útra, melyet egy elhőszakadás tönkre tett. Tisza Lajos miniszter a Luksics kérdésére azt válaszolja, hogy Pozsony megyének kiadja a szükséges összeget. Molnár kérdésére pedig mondja, hogy a közmunka kérdését meg akarja oldani a kormány. Hogy eddig nem tette, annak oka, mert a közlekedési minisztérium közegei a közigazgatási ügyekkel vannak nagyon elfoglalva. A miniszter nagy barátja a hangyaszorgalomnak, de ha aztán valaki nagy talppal toppant e szorgalom eredményére, ne csodálkozzék, ha megrontja az anyagot és késlelteti felhasználását. Lükő Géza a Molnár által sürgetett törvényjavaslatot, ő is óhajtja. Hogy nem történt semmi, szóló ezt nagy emberek semmittevésének és nem hangyaszorgalomnak tekinti. — Megszavaztatott a fentebbi czimen 300,000 frt. Továbbá: elemi károk helyreállítására 100,000 frt, annyi mint tavaly. Az eszék- vukovári államot további építésére elő van irányozva 50,000 frt, annyi mint tavaly. A pénzügyi bizottság 20,000 frtot ajánl, s a ház ennyit szavazott meg. Abarcspakráczi államidra 25,000 frt, mint tavaly, de a bizottság 68,000 frtra kéri emeltetni, s ez utóbbi összeget szavazza meg a ház. Az eszéki drávahíd építésének befejezésére 60,000 frt szavaztatott meg, tavaly csak 25,000 frt. Az így megszavazott útépítési rovat a pénzügyi bizottság ajánlatára a rendes kiadások közé vétetett föl. Orbán Balázs indítványt nyújt be, mely szerint a miniszter aparajdi aknákhoz vezető székelyudvarhely-parajdi, alfalu-parajdi és balavásárparajdi útrészeket az országos úthálózatba vegye fel, továbbá utasítsa a ház a pénzügyminisztert, hogy a homoród-szent-páli sótelepet szakértők által megvizgáltatván mihamarabb tervet nyújtson be az iránt, hogy miként lehetne a főközlekedési vonalaktól távol eső parajdi sóakna művelésének megszorításával a homoród-szent-páli gazdag sótörzsbe uj aknát nyitni, s azt a vasúttal egybeköttetésbe hozni. (Nem fogadtatott el.) — Következik : Vízépítések. Vízépítésre a Dunánál 373,000 frt, annyi mint tavaly. A pénzügyi bizottság 50,000 frt törlését inditványozza, mert ép ennyi az összeg, mely az 1872-re megszavazottból föl nem használtatott. Paczolay János megint emlegeti a hármas Kőrös és Berettyót, melyek szabályozásának megkezdése nem lehet ok arra nézve, hogy a vízszabályozásokról s a kormány által gyakorlandó felügyelet módjáról szóló törvényjavaslat be ne terjesztessék, amit Tisza K. is indítványozott. Pulszky Ferencz előadó, a pénzügyi bizottság jelentéséből idézi, hogy erre nézve a miniszter megtette az ígéretet. Tisza Lajos miniszter szóval is kijelenti ezt a házban. Földváry Mihály a paksi és gerjeni partvédműveket illetőleg óhajtaná, hogy ezen nagy munkálat tervét és végleges költségvetését a miniszter előterjesztené. Madarász József a miatt szólal föl, hogy ne csak a gazdagabb paks-gerjeni lakosság érdeke védelmeztessék, hanem a másik parton lakó szegényebb és kisebb községeké is. — Megszavaztatott a dunai vízépítésekre a bizottság által javasolt 323.000 frt. Következik a Tiszánál teendő munkálatok költsége, összesen 750.000 írttal előirányozva, ami az 1872-re megszavazott összegnek felel meg. Ebből 450.000 frt az átmetszés sikeresítésére. Ebből a bizottság azon 10.000 frtot, mint 1872-iki hitelmaradványt törleszteni indítványozza. Eder István részletesen előadja, hogy a Tisza szabályozása nem kellőleg történt, s nevezetesen nem intézkedtek, hogy az átmetszéseken kivezetett, rohammal lefolyó viznek kellő tér nyittassák, ami nem történhetik másként, csak úgy, ha a szabályellenesen megszorított árterek kibővítetnek. Azért a költségeket csakis oly értelemben szavazza meg, hogy e bővítések eszközöltessenek, és ne csak a Körös átmetszéseinek sikeresítésére fordíttassék, de a Maroson alul is, Szeged mellett, hogy mindig legyen lefolyása azon vizeknek, melyek Csongrádiél lefelé össze vannak szorítva. Felszólal még a szabályozó központi bizottságnak ,Budapesten székelése ellen. Tisza Lajos miniszter: A szabályozási munkálatok megállapított rendszer szerint történtek, s ezen rendszeren egyoldalúlag, vagy helyileg a Körösön felül, vagy a Maroson alul nem lehet változtatni. Ami a központi bizottságot illeti, az nincs hivatva a helyszínen tenni észlelődéseket; ez tisztán administratív közeg. Majoros István az egész összeg törléséért szól föl. Meggyőződése szerint a municipiumok lelkiismereteiben járnának el, s átmetszések sikeresítését több buzgalommal teljesítenék. Most sok visszaélés fordul elő s átalános a tétlenség a szabályozási műveletnél. Molnár György: A bodrogközi és felső szabolcsi töltésekre a múlt évben 1.600.000 főt szavaztatott meg, s ennek egy része föl is használtatott. Ennek folytán fölemlíti, hogy Szabolcs felső részén, ahol a Szamos beleömlik a Tiszába, 15 község van kitéve az árvíz végpusztításainak, s ez okból már folyamodtak is a házhoz. Kérdi tehát, hogy az 1.600.000 írtból részesültek-e ezen községek, vagy nem? — A többség megszavazta a p. n. bizottság javaslata szerint a 350.000 frtot, valamint a bodrogközi és felsőszabolcsi átmetszésekre 1870-ben megszavazott 1.600.000 írtból még föl nem használt 300.000 frtot. A Maros szabályozási munkálataira 45.000 frtot, mint tavaly. A Kőrös és Berettyó szabályozásaira összesen 300.767 frt van előirányozva. (Tavaly 375.930.) A Kőrös-Berettyónál az átmetszések sikeresitésére előirányzott 1872-iki hitelmaradványt a pénzügyi bizottság törleni ajánlja.