Ellenőr, 1873. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1873-04-13 / 86. szám
sovai vasutat az osztrák államvasuttal Versecznél, és a kikinda-pancsovai vasúttal pedig Pancsovánálköti össze, szintén másodsorban veendő fel az állami utak sorába. Ezen útvonalból 105/8 mfd egészen újonnan építendő mire mfdenként 80,000 frt és összesen 850,000 frt szükségeltetik. Ezek azon változtatások, melyek az államuthálózatban másodsorban eszközlendők s melyek szerint a mostani úthálózatból 471/8 mfd lenne az érdekeltségek kezelésébe bocsátandó, mig ellenben ugyancsak 47% mfd más út volna állami kezelésébe veendő. Ezen utóbbi vonalakból 29 mfd egészen újra építendő, mely építkezéseknek összköltsége 2.997.500 forintra van előirányozva. — Végre: Harmad sorban Az államutak sorából kihagyandók és az érdekeltségek kezelésébe bocsátandók: 1. A lugos-zsuppai 5 mfd hosszú államut, mert az időközben kiépítendő temesvárorsovai vaspálya Zsuppáig ugyanazon völgyön párhuzamosan vezettetik és ezen útnak forgalma most a vasút megépítése előtt is csak 250—300 igavonó állat. 2. Az eszék-vukővári összesen 4 mfd hosszú, de jelenleg csak 4/8 mfd hosszban állami kezelésben álló útszakasz az erdőd-vinkovczei vasút létesítésével az érdekelt vidék kezelésébe átadandó, mert a vasútnak kiépítése után ezen útszakasznak országos, vagy nagyobb közforgalmi értéke nem leend. Úgyszintén: 3. Az eszék-pozsegai 10 mfd. hosszú, és 4. Az i 11 a vasz iszeki 60 mfd hosszú államutak a szlavón vasúthálózat elkészültével, illetőleg megnyitásával, az érdekelt vidék kezelésébe átadandók, mert a tervezett vasutak kiépültével egy második közlekedési eszköznek állami költségén leendő fentartása nem indokolható. Végre: 5. A pozsonyvarasdi államútból (melynek körmend-soproni szakasza első sorban kihagyatni javasoltatott) a sopron-pozsonyi 100 mfd hosszú útszakasz a soprony-pozsony-lundenburgi vasút megnyíltával harmad sorban javasoltatik az érdekelt vidék kezelésébe átadatni, mert az itt létező alsó-Austria felé kiágazó közlekedési eszközök és a még létesítendő vasút, valamint a mosony- és soprony-megyei úthálózat által a forgalom igényeinek annyira megfelelve van, hogy ezen határvonalnak továbbra is állami kezelésben való fentartása szükségtelenné válik, annyival is inkább, mert naponkénti forgalma csak 100—150 igavonó állat közt változik. Ezen, az államutak hálózatából kihagyandó útszakaszok helyett, következő új vonalaknak átvétele, illetőleg újbóli kiépítése hiozatik javaslatba: 1. A szatmár-n.-bányai 9 mfd. hosszú útszakasz, azon esetben, ha Szatmártól Deésen át Szászrégenig a vaspálya kiépítése mellőztetnék. Ezen 9 mfd hosszú útvonalból 55/8 mfd lévén újból építendő, annak helyreállítási költsége mföldenként 80,000 frtot, összesen 450,000 frtot veend igénybe. 2. A debreczenmiskolczi 126/8 mértföld hosszú útvonal állami kezelésbe veendő azon esetben, ha itt vaspálya nem létesíttetnék. Ezen útvonal jelentékeny csomópontjait köti össze a forgalomnak; Szabolcs, Borsod megyék, valamint a Hajdú kerület népes községeit érinti s egy rég nélkülözött szükséget fog pótolni. Ebből 87/8 mfd. ] újból kiépítendő, minek helyreállítása mértfölden-ként 120,000 frt, s igy az egész 1.065,000 frtot * veend igénybe. 3. A dunavecse-bezdáni 16% mért-föld hosszu útvonal, mely a most is államkezelés- ben levő pest-dunavecsei útszakasznak folytatása, szintén állami kezelésbe felveendő, mert a Duna ? lx*> lp tvvéj í-'-4’ --o, - ■ f megye, Kiskunság és Bács megye egy része köz- lekedési eszközök hiánya miatt a dunai hajózás-jának télen szünetelése alatt el vannak zárva egy-mástól. Ezen útvonal egészen újból építendő, melyeknek helyreállítása mértföldenként 160,000 frt, s igy az egész 2.680,000 frtba fog kerülni. 4. Anasicz-diakovári 5 mértföldhosszú k útszakasz állami kezelésbe átveendő, azon indokból, mert ez az ottani vidék forgalmi csomópontjait és a kiépítendő vasúti állomásokat a leghelyesebb irányban hozza összeköttetésbe, s igy míg egyrész- * ről a vidék szükségletét elégíti ki, másrészről táp-láló vonalait fogja képezni a vaspályáknak is. 18 Az egész újból építendő és helyreállítási költsége megközelítőleg 600,000 frtot veend igénybe. 5. A körös-belovár-daruvári 100 mfd hosszú úonal szintén felveendő az államutak közé. Ezen útvonal egyébiránt teljesen ki van építve, s új építkezésekre ezen vonalon szükség nincs csen. Végre 6. A fiu m ez eng g - c ar lop a gói 18 mfd hosszú és szintén kiépített útvonal is az állami útvonalak közé veendő fel, miután a magyar ten-gerpartnak más, államilag kezelt közlekedési esz- s köze nincsen. E szerint tehát a mostani államúthálózatból harmad sorozatban 32% mfd lenne kihagyandó és az illető érdekeltségek kezelésébe átadandó, míg r ellenben szintén harmad sorozatban 71% mfd lensne az állami kezelésbe veendő. Ezen utóbbi 71% mfd hosszú vonalak között összesen 37% mfd lenne újra építendő, mi 1 4.795.000 frt költséget fog igényelni. A jelen javaslat szerint tehát a mostani fi 832% mföld állami útból az első sorozatban 209 5/8 n mfd bocsáttatik az érdekeltek kezelésébe és 278% e * „A mai napon Kollár János urnak itteni megjelenése alkalmából, az elnökség által egybehitt párt-tanácskozmány előtt Kollár János ur arra, hogy a Szarvason újból mellette nyilatkozó pártja előtti eredményt saját nyilatkozata szerint sem remélhető — követi jelöltségére mondjon le, és más, jelesen az őket személyes tekintetekből egyátalánt nem akaró, elvtársaink által Tatay István tanár úr és társai kezdeményzésével kijelölt Szontágh Pál javára pártjával együtt csatlakozzék, reá nem birathatott. Ily körülmények közt az értekezlet a megyei balpártnak mint ilyennek, a szarvasi követválasztásba leendő tettleges befolyását, eredményt alig remélhetve, koczkáztatni sikertelennek találván, — egyszersmind Kollár úr nyilatkozatából meggyőződvén arról, hogy ő személyes ambitióját elbe teszi a pártérdeknek, mert, saját elismerése szerint is, az ő többségre jutása Szarvason az ellenében fennálló személyes ellenszenv miatt ép oly bizonytalan ma, mint volt a múltkor, mert, szinte önelismerése szerint, a most Szontágh ur mellett buzgolkodó balpárti tisztelt elvtársaink — más jelölt hiányában — az utolsó perczben is részint a szavazástóli maguk visszatartása, részint a Podmaniczkira szavazás által készek az ő jelöltségét elejteni s igy Kollár ur bukása valószínű, — s ő mégis, ezeket tudva s beismerve, a feltétlen lemondásra rá nem hirathatott, s ezáltal a megyei balpárt beavatkozását s ezzel egy balpárti képviselőnek lehető elválasztását személyes érdekből lehetenné tette, mint a ki ez eljárása által a balpártnak hasznos szolgálatot nem tesz sőt jelöltségéhez, ragaszkodása által szándékosan segíti most másodszor elő a kormánypárti jelöltnek győzelmét, őt jelen választásban olyannak tekinti, mint másnál erkölcsileg sem támogathatja, sőt vele szemben azt is kijelenti, hogy Szarvason, a helyi viszonyokat tekintve, pártunk két töredékének úgy a helyi viszonyok általunk óhajtott békés kiegyenlítése tekintetéből, mint országos szempontból is, Szontágh Pál személyébeni egyesülését óhajtja. Miről Kollár úr személyesen azonnal értesittetett, egyszersmind e határozat. Tatay István tanár urnak és Klenk József urnak megküldetni határoztatott. Kelt Gyulán 1873. april 3. A megyei balpárti értekezletből. Beliczay István s. k. elnök. Mojsisovics Lajos s. k. balpárti jegyző.“ TÁRCZA. JANE EYRE. — ÖNÉLETÍRÁS — Irta CUHBER BELL. (Folytatás.) Nagyon igaz azon mondás, hogy a szépség a néző szemében van. Rochester úr barna arcza, izmos, nagy homloka, tömött fekete szemöldei, mély szemei, erős vonásai, kemény mogorva kifejezéstt és erélyt, elhatározottságot, szilárd akaratot eláruló szája nem voltak a szépség ideáljai, az aesthetika törvényei szerint, de reám nézve felülmúlták még a szépséget is, a hatás, melyet gyakoroltak egészen erőt vett rajtam, érzelmeimet kiragadta saját hatalmamból és az övéhez lánczolta. Nem volt szándékom őt szeretni ; az olvasó tudja mennyire küzdöttem, hogy kiirtsam szívemből a szerelem csiráit és most, midőn őt viszontláttam, azok egyszerre feléledtek erőteljesen és visszafojthatlanul kénytelen voltam őt szeretni anélkül, hogy reám pillantott volna. Összehasonlítom vendégeivel. Mi volt a Lynnek elegáns könnyűsége, Ingram lord érzelgős finomsága, sőt Dent ezredes katonás magatartása is a veleszületett akaraterő e hatalmas típusához képest? Én nem voltam képes rokonszenvezni amazok megjelenésével és kifejezésével, míg másfelől elképzelhetem, hogy mások őket vonzóknak, csinosaknak, tetszetőseknek, ellenben Rochester urat mogorva arezunak és buskomor kinézésűnek tarthatják. Láttam őket mosolyogni, nevetni — mindez nem értsemmit; a gyertya lángjában is van annyi lélek, mint az ő mosolyukban volt ; a csengetyű lármája is bir annyi jelentőséggel, mint nevetősök. Ellenben láttam Rochester urat mosolyogni : komoly vonásai megszelídültek, szeme fénylett és nyájas kifejezést öltött, pillantása fürkésző s egyúttal szívélyes volt. E perczben épen Eshton Louisával és Amyval beszélgetett. Csodálkoztam, hogy oly nyugodtan elviselték pillantását, mely előttem oly áthatónak látszott. Vártam, hogy szemeiket lesütik, arczuk elpirul és mégis örültem, midőn azt tapasztaltam, hogy legkevésbbé sem voltak meghatva. „Ő nem az nekik, ami nekem“ gondol lám magamban, nem az ő fajukból való. Azt hiszem, sőt bizonyos vagyok benne,hogy ő hozzám hasonló, én épen úgy érzek mint ő, értem arczának és mozdulatainak beszédét; bár a rang és vagyon messze elkülönöznek bennünket egymástól, van agyamban és szívemben, véremben és idegeimben valami, ami engem szellemileg hozzá hasonlóvá tesz. Én mondtam-e azt néhány nap előtt, hogy nincs vele egyéb dolgom, mint átvenni tőle havi fizetésemet? Én tiltottam-e meg önmagamnak máskép gondolni reá, mint gazdámra, aki nekem kenyeret ad? Káromlás volt ez a természet ellen ! Ösztönszerűleg körülé forog mindazon , jó, hű és erőteljes érzelem, mely bennem lakik. Tudom, hogy el kell rejtenem érzéseimet, fékeznem kell reményeimet, nem szabad felednem, hogy ő nem törődhetik velem. Mert midőn azt állítom, hogy hozzá hasonló vagyok, ezzel nem azt akarom mondani, hogy bírok az ő varázsszerű vonzerejével hanem csupán azt értem alatta, hogy bizonyos ízléseink és érzelmeink közösek. Folyvást kell ismételnem, hogy örökre el vagyunk szakítva egymástól és mégis szeretni fogom őt, mindaddig, míg élek és lélekzem. A kávét kézről kézre adták. A hölgyek oly rigák lettek, mint a pacsirták, mióta az urak beértek, a társalgás élénkké és vidorrá vált. Dent ezredes a politika felett vitatkozott Eshton úrral, nejeik figyelmesen hallgatták őket. A két büszke özvegy, lady Lynn és lady Ingram egymással beszélgetett. Sir George, kit mellesleg megjegyezve elfeledtem leírni — egy igen testes, igen egészséges kinézésű falusi gentleman, előttük állt kezében a kávés csészével és koronkint rövid megjegyzéseket tett. Lynn Friderick az Ingram Mory mellett foglalt helyett és egy diszkötésű könyv képeit mutogatta neki: miss Mory figyelmesen nézte a képeket, néha mosolygott is, de nyilván nagyon keveset beszélt. A magas és phlegmaticus Ingram lord összefont karokkal támaszkodott a kicsi és élénk Eshton Amy karszékének támlányára: a kis leány felnézett rá és csevegett mint egy szarka: mulatságosabbnak tartja Ingram lordot Rochester urnál! Lynn Henry egy párnára ült le, Louisa lábainál, e párna egy részét Adele foglalta el, kivel a fiatalember francziául iparkodik beszélgetni és Louisa az általa elkövetett nyelvbotlásokon kaczag. Kivel társaloghatna Ingram Blanche ? Ő egyedül áll az asztal mellett és lehajol egy album felé. Úgy látszik azt várja, hogy felkeressék, de nem fog soká várni, mert önmaga választ társat magának. Rochester úr, odahagyván Eshtonéket és oly egyedül áll a kandalló mellett, mint Blanche az asztalnál, de most ezen utóbbi odamegy hozzá és a kandallópárkány másik végéhez támaszkodik. — Rochester úr, én azt hittem, hogy ön nem szereti a gyermekeket. — Nem is szeretem. — Mi indíthatta tehát arra, hogy oly kis bábut vegyen a nyakára ? (e szókkal Adelére mutatott.) Ugyan hol szedte fel? — Nem szedtem fel, hanem rajtam hagyták. — Nevelőintézetbe kellett volna küldenie. — Nem győzöm. Az intézetek nagyon drágák. — De ha nem családom nevelőnőt tart számára — egy leányt, kit az imént láttam vele — elment már ? Oh nem! ott van még mindig a füg gönyök mögött. Bizonyosan az is húz fizetést, tehát ép oly költséges, sőt még költségesebb, mert ráadásul mindkettőt kell élelmeznie. Féltem — vagy ha az igazat meg kell vallanom, reméltem — hogy Rochester úr e czélzás után egy pillantást fog reám vetni és önkénytelenül még inkább visszavonultam az árnyékba, de felém sem fordította szemeit. — Nem igen fontoltam meg a dolgot, mondá egykedvűleg és mereven maga elé tekintve. — Természetesen, önök férfiak soha se fontolják meg azt, ami a gazdálkodás és esélyesség körébe vág. Csak hallaná a mamát beszélni a nevelőnőkről ! Marynk és én, annak idején legalább féltuczat gouvernante-tal vesződtünk, ezeknek fele kiállhatlan, másik fele nevetséges és valamennyi ostoba volt — nemde mama ? — Te szóltál egyetlenem? Az ily módon kizárólagos egyetlen tulajdon gyanánt reklamált fiatal hölgy magyarázat kíséretében ismétlé kérdését. — Kedvesem, ne említsd a nevelőnőket; már maga e szó is idegessé tesz. Valóságos vértanúi kínokat szenvedtem tudatlanságuk és szeszélyeik miatt; hálát adok az égnek, hogy többé semmi dolgom sincs velük. Dentné asszonyság oda hajolt a kegyes ladyhez és a fülébe súgott valamit; a feleletből azt vettem észre, hogy az elkárhozott faj egyik tagjának jelenlétére figyelmezteté. — Annál jobb, mondá a lady, remélem, hogy jó hatást fog reá gyakorolni. Aztán halkabb hangon, de mégis úgy, hogy tisztán megérthetem, tovább folytatá: — Észrevettem őt, jól tudom megítélni az arczokat s az övében osztályának minden hibáját látom. — És mik azok asszonyom? mondá Rochester úr fennhangon. — Szívesen megmondom önnek négyszemközt, viszont három ízben, sokat jelentőleg lengetvén turbánját. — Igen, de kíváncsiságom majd elveszti étvágyát, mert épen most kíván táplálékot. — Kérdezze meg Blancheot, ő közelebb van önhöz, mint én. — Oh! ne hivatkozzék reám mama, én csak egyetlen szót mondhatok az egész fajzatról, azt, hogy valóságos egyptomi csapás. Nem mintha én sokat szenvedtem volna tőlük, gondom volt reá, hogy felülkerekedjem. Mennyi pajkosságot vittem véghez Theodor társaságában a miss Wilsonokkal, mrs. Ereyekkel és Madame Jouberttel! Mary mindig sokkal álmosabb volt, hogysem hozzánk csatlakozott volna. Madame Jouberttel volt a legjobb tréfánk, a beteges, siránkozó és szomorú Wilson kisasszonyt nem tartottuk érdemesnek a boszantásra; az érzéketlen és otromba más Eregen nem fogott semmi. De a szegény madame Joubert! Még most is látom őt a dühtől magánkívül, midőn a végletegig hajtottuk a dolgot — kiöntöttük beánkat, morzsára aprítva szétlhoztuk vajas kenyerünket, földhöz vágtuk könyveinket és a vonalzóval, csipővassal és kandallólapáttal macskazenét csináltunk. Emlékezel még a víg napokra, Theodore ? — Igen, el emlékezem, ásítozott Ingram lord, és e szegény vén csont mindig azt mondta „Oh! ti gonosz gyermekek!“ — ekkor aztán mi komolyan megdorgáltuk azon vakmerősége miatt, hogy tudatlan létére ily ügyes és okos gyermekeket megleckéztetni bátorkodik. — Az ám, és emlékezel Tedo? én aztán viszonzásul segítettem neked gyötörni sápadt arczú tanítódat, Vining urat. Ő és Wilson kisasszony bátorkodtak beleszeretni egymásba, — legalább ezt hittük mi ketten Tedoval r epedő pillantásokat é 1 mfd vétetik államkezelésbe, úgy hogy az államúthálózat hossza az első sorozatba vett utak kiépítése után 900 % mfd. A második sorozatban az érdekeltség kezelésébe bocsáttatik 47% és felvétetik szintén 47% mfd, úgy hogy az államuthálózat hossza megmarad változatlanul; végre a harmadik sorozatban 32% mfd bocsáttatik az érdekel kezelésébe, míg 71% mfd új államut vétetik fel ; úgy hogy az államuthálózatnak hossza a harmadik sorozatba felvett vonalak kiépítése után lesz 940 mfd, vagyis 1000 mfddel több a mostaninál. A szarvasi képviselő-választáshoz. Sajnálattal veszszük az alább következő jegyzőkönyvi határozatot, melyet Békés megye balközéppárti értekezlete f. hó 3-án kénytelen volt meghozni, szemben azon kétértelmű agitatióval és különféle magyarázatokra alkalmat nyújtó eljárással, melyet Kollár János úr követ saját jelöltsége tárgyában. Őszintén sajnáljuk, hogy Szontágh Pál tisztelt barátunk megválasztatására — melyet pártkülönbség nélkül óhajt a képviselőház tagjainak túlnyomó többsége, ezúttal nincs kilátásunk, némely magukat ellenzékieknek mondó egyének személyes indokot hajhászó fondorkodásai miatt, holott épen az ily eljárás kétségtelenné teszi, hogy az illető úriember netaláni megválasztásával nem fogna nyerni sem az ország, sem bármelyik párt és legkevésbbé azon kerület, mely képviseletét reá bízná. Szerk. Másolata azon jegyzőkönyvnek, melyet Gyulán f. évi ápril 3-án a békésm. balpárti értekezlet Kollár János ur abbeli személyesen előterjesztett kérelmére felvett, hogy jelöltségét a megyei balpárt Szarvasra kijövendő küldöttség által támogassa. * * KÜLFÖLD. - Ápr. 12. , Franczia köztársaság. Francziaország, csak úgy , mint Anglia, habár nem is ugyanazon óriási mértékben bír kiterjedt tengerentúli tartományokkal a világ mind az öt részében, de míg Anglia mesés kincshalmazát tengerentúli birtokainak köszönheti, Francziaország e részben keveset vagy épen semmit sem tud felmutatni, hanem ha egynéhány de- portationális helyet, hova a szerencsétlen commune részeseit küldi, s néhány többé vagy kevésbbé sikerrült katonai expeditiót a távoli birtokok megtartására, miknek eredményeit eddig csupán erszényes érezte meg, — ezzel pedig nem igen szokás discsekedni. Ez oka, hogy felette keveset hallhatni Francziaország gyarmatairól, melyek egynémelyike ( pedig, ha benépesítéses műveltetésére némi gond fordittatnék, úgy égalji fekvése, mint a föld téri mékenysége s kincseinek gazdagsága által hamar emelkedhetne ama virágzásra, melynek különösen Ausztrália kelet és délkeleti részei örvendnek. E feltételekre nézve azonban szembeszökő a különbség a nevezett két állam között: Brittania földje kevésbbé termékeny, mint a franczia, éghajlata nem oly mosolygó, lekötő, mint emezé ; alkotmánya, szokásai hasonlíthatlanul ridegebbek , míg Francziaországban az utolsó paraszt is magáénak mondí hatja a földet, melyet művei. Brittania lakosságáan óriási zöme, mely a földbirtokló kaszt nehány ezerre menő kiváltságosain kívül esik, elmond- hatja, hogy nem találja honját a hazában; végül, mi egyik főkülönbséget képezi a gyarmatosítás lehetőségére nézve Franczia és Angolország között: mig amannak népszaporodása alig észrevehető s eddig mindenesetre nem ért el oly fokot, hogy e körülmény lehetlenítené a szülőföldön való együttélést, addig Brittania népének szaporodása csodálatosan óriási. Minden körülmények észletéből könnyen megérthetjük az eredményeket, miket a két állam kivándorlásánál tapasztalunk. A franczia nép meg lehet és meg is van elégedve hazájával, szereti : napos egét, virányos földét, melynek munkálása gazdagon jutalmaz; szereti alkotmányát, demokratikus szokásait, melyek polgár és polgár között különbséget nem ismernek, s ezen az emberi természetnek legjobban megfelelő viszonyok között, nem is lehet másként, minthogy jól érezze magát szülőföldén. Nem igy az angol, értjük ennek zömét, melynek koldussága szinte példabeszédszerű, s melynél az ehtyphus már megörökösödött baj. Csodálkozhatunk-e aztán, ha ily viszonyok mellett, Brittania az Európából kivándorlók számát a legnagyobb arányban emeli, ha maga az angol kormány nemcsak rendszeresíti, de hathatósan elősegíti a nép kivándorlását, melynek az elősegítésen kívül is számos indokai vannak a kivándorlásra gondolni ? S csodálkozhatunk-e, ha a franczia népnél épen az ellenkezőt, a kivándorlásnak bizonyos modorát veszszük észre, melyet a kormány minden aranyos ígéretével sem képes legyőzni, s hogy igy a franczia tengerentúli birtokok benépesülése, ez első feltétele az európai kultúra meghonosításának, évről évre hasztalan várat magára ? A franczia-porosz háború elvégezése után a franczia kormány úgy, mint a nép sokat foglalkozott kivált a közel fekvő Algír begyarmatosítása kérdésével. A számukra veszendőbe menő elzász-lothringiek megtartására gondoltak, s mindent elkövettek, hogy e lakosságot kivándorlásra birják Algírba, hol a legjutalmazóbb föld jelölteték ki azok számára, kik készek valának engedni a meghívásnak. E vállalat félig sem sikerült, s mint az optioknál láttuk, csak felette kevesen hagyák el a szülőföldet s még kevesebb vette útját az ígért föld felé. Mint Cochinchinából érkező tudósításokból értesülünk, a franczia kormány legújabban e valóban paradicsomi föld gyarmatosítására fordítja figyelmét, s e tervét mindenek előtt hatalmának az egész félszigetre való kiterjesztése által akarja foganatba venni. Az „Ind. de la Cochinchine“ szerint a terv kivitele csupán idő kérdése s egy franczia hadihajó máris útban volna a még független terület urához, Hűé császárhoz, hogy ezt a bekövetkezőkre s talán a meghódolásra előkészítse. Az eljárás, melyet a franczia kormány az anamita felség irányában követ, a régi, kétségtelenül jogtalan; ugyanaz, melyet Anglia oly eredménydúsan szokott gyakorlatba venni, melyet Oroszország épen az imént követ Khiva ellenében: ultimátummal lepetik meg az áldozatra szánt fejedelem, mert a panaszos nemzet tagjain állítólag sérelmeket követett el sat. sat. , egészen úgy, mint már rég meg van irva: lupus capri conspicatus .... Az „igen mérsékelt“ elégtételi kivánalmaknak, a barbár fejedelem, ha még oly barbár is, s ha van legkisebb becsületérzete, természetesen meg nem felelhet, s kész a háborupröfflf sbnsNem is von míntgény abyssiniai Tódorfgyőzzön nyilas, meztelen csapatjával az ágyukkal és hátultöltő fegyverekkel jól felszerelt angol had ellen! Nincs kétség, ez lesz sorsa szegény Hité felségének is, mert azt még sem merjük föltenni magas személyéről, hogy úgy minden teketória nélkül alávesse magát a franczia ultimátumnak, mely sem többet, sem kevesebbet nem követel, minthogy egész országa felett elismerje Francziaország protectorátusát , franczia őrséget tartson székvárosában és pedig saját költségén. Tonquin terjedelmes földét átengedje Francziaországnak, s megtérítse az összes költségeket, mikbe e terv kivitele került! Tehát mint látjuk, Francziaország követni akarja az angol és orosz példákat, s mindezt miért ? Hogy megnyissa az európai művelődés előtt ama területeket, melyeket eddig inkább látogattak tigrisek, oroszlánok és elefántok, mint európaiak! Mondjuk-e még, hogy mi legkevésbé helyeselhetünk oly elhatározást, mely erőszakkal jár, s különösen Francziaország részéről, mely, mint czélunk volt kimutatni, az ily erőszakosságnak legkevésbbé veheti hasznát. Nézetünk szerint a franczia kormány is jobban tenné, ha futni engedné a tigrisek, oroszlánok és elefántokat, s nem vinné a különben is megtizedelt népet egy oly háborúba, melyben nem ugyan a mitrailleuse, hanem, mi sokkal veszedelmesebb ennél Anamországban, a nap sugarai kiszámíthatlan véráldozatokat vehetnének igénybe. Anglia: Gladstone a parlamentben a londoni karlista-bizottság folytonos pénzgyűjtései miatt interpelláltatván, kijelentette, hogy e gyűjtések, mint önkénytes ajándékok, törvénysértést nem képeznek, pedig tudnia kell a kormánynak, hogy ez „ajándékok" angol fegyverek vásárlására fordíttatnak, melyekkel Don Carlos bandái békés spanyol polgárokat vagy változatosság kedvéért, franczia vasúti hivatalnokokat lődöznek főbe. A premier e nyilatkozata keserű kifakadásokra bírta az angol sajtót s maga a „Times" is e szavakra fakad: „ugyanazon minisztérium, mely most a törvény határainak túl nem léphetését egész önteltséggel alkotmányos erénynek hirdeti, nemrég a parlament megkérdezése nélkül a népjog új nyomasztó határozatait fogadta el kötelezőkül az országra. A rabló és gyilkoló karlista bandák népjogi értelemben nem tekinthetők hadviselő félül.“ Olaszország. A florenczi „Gazetta d’Italia" értesülése szerint e zenn e rendkívüli követet a franczia kormány nem csupán az olasz-franczia kereskedelmi szerződés módosítása tárgyában küldötte Rómába, de egyszersmind, hogy formális olasz-franczia véd- és daczszövetséggel kínálja meg Victor Emanuelt. — Annyi mindenesetre áll, hogy ha nem is tett szenne ily ajánlatot, de az alkudozások folyama alatt ügyesen kitüntette, hogy a két latin testvérállamnak jól felfogott kölcsönös érdekében, szorosabbra kell fűznie a régi barátság kötelékeit. A hivatalos lapból. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán Kofler Bódog segédhivatali aligazgatónak, hosszas és kitűnő szolgálatai elismeréséül a segédhivatali igazgatói szimet és jelleget díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1873 évi apr. hó 7-én Ferencz József, s. k. Br. Wenckheim Béla s. k. Ő felsége folyó hó 4-én kelt legf. elhatározásával, az álló hadseregben szolgálaton kívüli viszonyban levő lipovnoki Lipovniczky Sándor czimz. lovasőrnagyot őrnagygyá nevezni, Stankovich Péter honvéd gyalogfőhadnagyot pedig a hadseregbe visszahelyezni méltóztatott. A vallás- és közoktatási magyar királyi minister Kézmárszky Tivadar tudornok magántanári képesítését a pesti kir. egyetemen megerősítette, Czeschner Ferencz nagybányai kath. nagygymnasiumi ideiglenes rajztanitót pedig ugyanezen tanintézethez rendes rajztanárrá nevezte ki. A m. kir. igazságügy miniszter f. évi április 4-én 12.335. szám alatt kelt rendelvényével Wittmann István tartalékos cs. és kir. őrmestert, az esztergomi kir. törvényszékhez fogházfelügyelővé nevezte ki. A magy. kir. pénzügyminiszter Ottó József I. osztályú pénzügyi biztost II. osztályú pénzügyi titkárrá, Kalutár Ferencz II. osztályú pénzügyi biztost I. osztályú pénzügyi biztossá, és Kiss Imre pénzügyi fogalmazót pénzügyi titkárrá nevezte ki. Zsíros Rebeka füzes-gyarmati lakos vezetéknevének „Kovácsira kért átváltoztatása folyó évi 12206. számú belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. HÍREK. Április 12. — A miniszterelnök, Zichy gr. és Tisza Lajos miniszterek kíséretében megtekintette a dunaparti munkálatokat a Margitszigeti hídtól le egész a soroksári dunaág zárgátjáig. A „L.-C.“ úgy tudja, hogy nagy megelégedésüket fejezték ki a miniszteri látogatók a munkálatok gyors folyása fölött; mi közönséges halandók csak annyit látunk e munka gyors folyamából, hogy a pesti oldalon nem csinálnak semmit, a gát körül egy pár dzsinákli lézeng, a budai hídfőnél, hol lerakják, hol felrakják a néhány ölnyire kiépített rakpart falára a párkányzatot, a szerint, amint azt magasnak vagy alacsonynak találják a tavasz óta, vagy száz ezelőzöt szerencsésen hevertek a budai felső parton. Látjuk továbbá, hogy mire nekihuzakodnának a vízvonalon is lerakni a rakpart kőkoczkáit, akkorra viz önti fel a beton alapot, s mire a viz ismét normális szinig száll le, elfogy a kő, melyet a felső partba raknak. Akkor aztán nagy lassan kerítenek ismét köveket — de addig a viz ismét megárad , és igy tovább ad infinitum. Ez a gyors előmenetel bizony nem szolgált rá magas miniszteri elismerésre. — Száz forint asefélypénzt adományozott q„^jj.41y^a hozzá legközelebb ^ folyamodott w czélból 200 forintot hagyott hátra, mely összeg egy része a budai hatóság utján juttatott az illetőkhöz, a fennmaradt rész pedig legközelebb budai szegények közt fog szétoszlatni. — Halálozás. Romeiser Mátyás budavárosi képviselő f. hó 8-án hosszas szenvedés után élte 62-dik évében meghalt. Az elhunyt harmincz éven át működött mint gyakorló orvos Budán s közbecsülésben állott. — A reáltanodák reformja ügyében összehívott engéte-bizottság folyó hód ike óta működik, de munkálatát még nem fejezte be. A bizottság eddigi megállapodásai szerint a reáltanoda a jövő 1873—4-ik tanévben nem bővül meg egy osztálylyal, mivel ez törvényhozási nehézséggel jár, ugyanis az 1873-ik évi költségvetésben nem vétetett föl azon költségi többlet, mely okvetlenül szükséges, ha a reáltanodák egy osztálylyal és így a megfelelő tanerőkkel szaporodnak, e czélra pedig a póthitelt csak úgy lehet kérni, ha a törvényhozás a reáltanodák reformja fölött már határozott, a mi, jelen körülményeink között alig történhetik meg egy év lefolyása előtt. Ennek következtében a reáltanodai bizottság a reformot egyelőre a hat osztály keretében készíti elő. E czélra azonban mélhatlanul szükséges, hogy a miniszter által tervezett nyolc osztály a reáltanoda beosztására irányadó legyen; e végből a bizottság megállapítván osztályonként és tantárgyanként az óraszámot, Hofer Károly és dr. Say Mór igazgatókat bizta meg a tanterv részletének kidolgozásával és a legközelebbi csütörtökön fog ismét ülésezni, midőn e munkálat alapján a legsürgősebb reformok javaslatképen a miniszter elé terjesztetnek. — A Mrazovics-féle perben, a „P. L.“-nak egy, Zágrábból kelt sürgönye szerint, az országos törvényszék, Sinkovics illetéktelenségi kifogásai alapján, a panaszos feleket elutasította. A panaszosok az ítélet ellen a báni táblához felebbeztek. — Strike-ok. Ez idő szerint következő helyeken van harcz-háború munkaadók és munkások között. Aradon a ruhakészítők szüntették meg a munkát ápril 8-ikától; Bécs-Ujhelyben a kovácsok és a gőzmozdonygyár 2000 munkása strikeol ápril 6-ika óta; Bécsben a szabók 40-nél több műhelyben szüntették meg a munkát; Gráczban ugyancsak a szabók 20 műhelyben; Zürichben pedig az ácsok strikeolnak. Amint látjuk, a szabók mozognak legélénkebben mindenfelé s majd-s nem egész Németországon el van terjedve az elégedetlenkedés. Legközelebb a németországi általános szabóegylet alkudozásra szándékozik lépni a munkaadókkal s bízik, hogy lépésének sikere lesz. A „Képes kiállítási lapok“ lesz a czime azon kiállítási képes heti közlönynek, melyet a „Franklin“ irodalmi társulat indít meg még e hóban. A „Képes kiállítási lapok“ a magyar érdekeket fogják képviselni a bécsi közkiállításon, s tekintettel hazánk szellemi képviseltetésének fontosságára, nem mulasztjuk el már most fölhívni úgy a kiállítók, valamint a nagyközönség figyelmét e vállalatra. Említett lap szerves összeköttetésben áll a már egy év óta fenálló s a magyar érdekeket fölkaroló „Allgemeine illustrirte Weltausstellungs Zeitung“-gal és annak „L’exposition Universelle de Vienne“ czímű franczia kiadásával s úgy ezen körülmény, valamint a szerkesztő: Steinacker Ödön, volt kiállítási titkár és a kiadó „Franklin“-társulat jó neve elég biztosítékot nyújtanak a lap szakszerű vezetése s tartalmassága iránt. A részletes programm az ünnepek után azonnal kiadatik, amit az első szám megjelenése fog nyomban követni. Addig is szükségesnek tartottuk a figyelmet e lapra fölhívni s még csak azt jegyezzük meg, hogy a hetenkint kétszer 1 %—2 ívnyi tartalommal megjelenő lap ára félévre 8 forint lesz, három hóra 4 forint, s hogy az előfizetés a „Franklin“-társulathoz (Egyetem-utca 4. sz.) küldendő. — A magyar nyelv rosz akaratú háttérbe szorításáról panaszkodik az „Alföld“ s felhívja a belügyminiszter figyelmét erre a dologra . A germanisatió hivatalos terjesztése — úgymond — csak úgy űzetik jelenleg is „magyar“ hazánk számos vidékein, mint ezelőtt az abszolutizmus virágzó korszakában. Az összes közigazgatási megkeresések és értesítések valamennyi szász és némileg szerb lakókkal is bíró városokból az illető polgármesterek, városi kapitányok és tanácsosoktól németül küldetnek a testvérhatóságokhoz, nem is említve, hogy a határőrvidékről csakis románul, vagy németül érkezik minden hivatalos irat. S nem kell hinni, hogy az illetők a magyar nyelv nem tudása miatt teszik azt, mert például, az újvidéki hatóság főbb tagjai mind jól tudnak magyarul, de mint jó szerbek, nemzetiségüknek szolgálatot vélnek tenni, ha a magyar nyelv ellen hivatalosan legalább a némettel tüntetnek. De nem is szükséges oly messze mennünk : itt helyben is a tisztelendő szerb lelkész urak is szerb nyelven küldik beadványaikat a városi hatósághoz, pedig ez urak jól tudnak magyarul. — Értesítés. Minthogy a tér elégtelensége lehetetlenné teszi azt, hogy a bécsi világkiállításon régibb időbeli képek kiállíttassanak, felszólíttatnak a régi képek tulajdonosai képeik visszatartására. Egyúttal figyelmeztetnek az újkori művészeti és exposition des amateurs-beli kiállítók, hogy műveik Pestre küldhetésének végső határideje f. hó 12-én letelt, és hogy ennélfogva bejelentett műveiket az elfogadó jegy értelmében f. hó 30-áig egyenesen Bécsbe . A Woroniczki-síremlék bizottsága felkéri azon törvényhatóságokat és magánosokat, kik gyűjtő íveket kaptak, de ez ideig még be nem küldték : szíveskedjenek iveiket — habár üresen is — legkésőbb jövő május 15-ig Balogh Andor elnökhöz (Budapest, belváros, lövészutcza 9. sz.)mindenesetre beküldeni. Az ezen ideig be nem küldött ívek megsemmisítetteknek fognak tekintetni, s azokon netalán begyült öszegre nézve a síremlék-bizottsági semmiféle felelősséget nem vállal magára. — A magyarhoni tanító-egyletek országos szövetségének Rill József által szerkesztett hivatalos közlönye a „Magyar néptanító" első füzete megjelent. A folyóirat egyelőre minden 2-ik hó végén fog megjelenni, s mint előttünk fekvő füzetéből látjuk a népoktatásnak egész nagy mezejét átkarolja a sociális téren úgy mint a paedagogia terén. Igen hasznos és haszsználható tanácsadónak tartjuk e folyóiratot, s melegen ajánljuk a tanítói kar és tanügybarátok figyelmébe. Az első füzet következő gazdag tartalommal jelent meg: I. Bevezetés és tervrajz. II. Irányeszmék és alapelvek a nevelés terén. III. Tankerület, tanjárás, tanközség. IV. Comenius Amos János Magyarországon és a magyar irodalomban. (Nevelés- és irodalomtörténeti tanulmány). V. A „Magyarhoni tanitó-egyletek országos szövetségének szerződési okmánya. VI. A ..Magyarhoni tanitó-egyletek országos szövetségé“nek története. 8 fejezet. VII. Tsisch Tamás. (Élet és jellemrajz.) VIII. Lehet-e néptanító képezdei tanár ? IX. Gyakorlati oktatás. (A szülőföld ismertetése.) X. Könyv ismertetések. XI. Lapszemle. (Bevezetés, folytatása következik.) XII. Tanitó-egyletek működésének tükre . A) Országos tanitó-egyleti szövetség. (Hi-