Ellenőr, 1873. május (5. évfolyam, 100-125. szám)

1873-05-28 / 122. szám

Előfizetési árak Égés® évi. . . 20 írt. — kr.­­ Évnegyedre . . 5 írt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ . Egy hónapra . 1 „ 80 . Egyes szám ára 10 fcrajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon ▲ lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor­ utcza 6. ea.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, náduri utcza ui. az. (Létrád) testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utaza fi. ui. alá intésen dek. 122. szám. Budapest, szerda, május 28. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Zágráb, máj. 27. (Az „Ellenőr“ távirata.) Kuhn, közös hadügyér, megváltoztatott útiterv foly­tán ide érkezett és Vakanovics, báni helyettes által fogadtatott. Hir szerint, Pejacsevich László gr. ha­missá neveztetnék ki. Bécs, máj. 27. A „N. Fr. Presse“ szerint a reichsrath-választások október előtt nem fogná­nak megtörténni; a reichsrath közvetlenül ezután egybehivatnék. — Addig a tartománygyülések nem fognak ülésezni. Róma, máj. 27. A „Voce verita“ jelenti: A pápa vasárnap olasz katolikusokból álló küldött­séget fogadott el, melyhez igy szólt: ő megkülön­bözteti az igazi Olaszországot, h­a nem igazitól. Az előbbi sokkal számosabb, mint az utóbbi. A pápa constatálá, mikép az olaszok többsége az egyház mellett van. Florencz, máj. 27. A „di Firenze“ jelenti: Corcelles tudata a pápával Antonelli jelenlétében a francziaországi eseményeket. Ő szentsége jóaka­rókig szólt Thiers és Remusat-ról és mondá : mindig imádkoztam Francziaországért és most még na­gyobb bizalommal, mint valaha, fogok könyörögni Istenhez, hogy áldásaival áraszsza el az igazi ke­resztény elveknek oly dicsérőleg hódoló nemzet­gyűlést és az új államfőnököt, ki a minden oldal­ról megingatott rend igazság- és művelődésnek a leg­alaposabb biztosítékát nyújtja. München, máj. 28. A had­ifőtörvényszék által Betz kapitány és bűnrészese Rebay hadnagy kik Sedanban egy kutyát felsajátitván — e miatt a hadkerületi törvényszék rájuk szolgálatból való el­bocsátást és börtönbüntetést mondott ki — ezen ítélet megsemmisittetett és az elitéltek felmentettek. Berlin, máj. 27. Az új franczia kormány elis­merésének kérdése csak a történt notificálás után fog fontolóra vétetni. — A franczia lapok mai je­lentése, mely szerint Mac-Mahon idegen követeket fogadott volna — alaptalan, mivel a követek még nem tudják, várjon az új kormány a külföldi ud­varoknál bejelentettetett-e már. Konstantinápoly, máj. 27. Peruban, a dervisch­­negyed közelében, tűzvész ütött ki, mely­­ 20 házat és több raktárt pusztított el. Pécs május 27. (Zárlat.) Hitelrészvény. 283— Anglo osztr. 193.— Galicziai 211.—, Lombard 183.—, Állam­vasut 323.— , Trammvay 254, Rente 67.—, Hitelsorsjegy 178.— 1860. 99 Napoleon’dor 888.— , 1864. 140, Arany 527.— Ezüst 110. Frankfurt 93./,London 111.—, Magyar sors­jegy 52.—, Porosz pénzutalv. 164.—, Váltóbank 110.— Török sorsj. 71.'/,, Unio­bank 170. .. Páris, május 27. (Kezdet.) 3'/o-e® jöv. 50* 15, 41/,70-e jövedék 85., Olasz jövedék 63. Államvasut 755.— Credit Inobi­lien 425., Lombard 464 Consolok —.—. M. köl­csön —.—, Északnyugoti vasúti —.—. M. kel-vasut —.— 1871-ki kölcsön 89.90, 1872-ki kölcsön, 91.15. Páris. május 27. Liszt 73. 73.25, 73.75, Repczeolaj 92.75, 92 75. 94.75 Lenolaj 92. 92,50, 92..— Szesz 54.25 55.50. 56, 50 omitó czukor 156.50 49. szám SZÍNHÁZ. Budapest, szerda, május 28 Először: A váróteremben. Vígjáték 1 felvonásban. Irta Müller Hugo, Fordította Sz. K Személyek: Csegei Sándor — — — — — — Paulay Margit — — — — — — — — Sz.-né Prierle C. Pinczér — — — — — — — Karikás Történik: egy vasúti indóház első osztályú várótermében. Ezt követi először: A LÉGYOTT. Eredeti vígjáték 1 felvonásban. Irta Ifj. Ábrányi Kornél. Személyek: Széplaky Róbert — — — — — — Feleki Laura neje — — — — — — — Molnárné Békesy Gergely, Róbert barátja).(Eőry Irén, Laura rokona, barátnője )Jc£ye® Helvey L. Szobaleány — — — — — — Nagy Julcsa Inas — — — — — — — — Leövey Történik • Pesten, Széplakynál. Végül először: gHázi gyógyszer Bérlet NEMZETI Vígjáték 1 felvonásban. Franczia után fordította Szigligeti Jolán. Személyek: Szentgyörgyi Gusztáv, ügyvéd — — — Náday, Zsuzsika, unokahuga — — — — — Szigligeti Jolán Tormási, orvos — — — — — — Halmi Virginia, Zsuzsika egykori nevelőnője — Klárné Pista, inas Szentgyörgyinél — — — Vincze Történik: Szentgyörgyi nyári lakában, Pesthez közel. Kezdete 7 órakor. MIKLÓ­SY SZÍNHÁZ. Budapest, szerda, máj. 28. Tiz leány és egy férj sem. Operette 2 felvonásban, és I.,egj°bl. az egyenes ut. Vígjáték 1 felvonásban. Kezdete 8 órakor. A színkörben „T­r­i­c­o­eh­e és C­a­c­o­r­e­t.“ Vígjáték 5 felvonásban. Kezdete fél 6 órakor. BUDAI SZÍNKÖR. Budapest, szerda, május 28. Szép Helena. Operette 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Nem a respublicát félti a világ rázkód­­tatásoktól és bukástól, mert hisz ez az elv­érzelmek dolga, hanem félti Francziaor­­szágot, félt többet ennél, félti az európai nyugalmat. „Csak egy trón van és hárman akar­ják azt elfoglalni“, mondá ünnepélyes mél­tósággal Thiers ama válságos pillanatban, midőn Francziaország történelme a szavazás koc­káján újra megfordult. És e szavakban nyer kinyomatot a 19-ik század ipartársa­dalmának megdöbbenése a clericalis-monar­­chikus pártok csinyje fölött. Az elméleti szőrszálhasogatás vessző­paripáján váltig vitatkozhatnak államböl­cselők és kávéházi politikusok, melyik jobb, melyik tökéletesebb kormányforma : a res­­publica­e, vagy a monarchia, náluk ez helyén van. De a világ nem az elvont okos­kodások után mérlegeli a kormányformák életképességét, hanem tények után. Állami és társadalmi rendet és békés fejlődést vár az uralkodó kormánytól, s akár köztársaság, akár monarchia nevet viseljen azon hata­lom, mely ezeket valósítja, üdvözli azt, mert benne biztosítékát találja saját fejlő­dése és rendjének. A 18-ik század encyclopedistáinak me­rész elméletei a királyi trónok zsámolyánál toborzották a köztársasági elvek legkitartóbb apostolait ; de a phrygiai sapkának kihágó uralma, melytől még XVI. Lajos fölkent halántékait sem kímélték meg, a vén mo­narchiák coalitióját szób­ta fel e köztársa­ság ellen, melynek útját romok jelölték. A mostani respublicához nem szegőd­tek sem az orleanisták herczegei, sem gró­fok és főnemesek, kik rőtöt ragadva tün­tettek a democratia örök elvei mellett, ha­nem csatlakozott hozzá a nép nem fanatis­­musból, hanem politikai szükségből. Élén nem tűzvérű demagógok, hanem a monar­­chismus iskoláját keresztülpróbált, őszbe­­csavarodott államférfin állt. Nem a templo­mok lerombolásával kezdette művét, helyébe észistennőül egy festett életű színésznőt helyezve, hanem a delconsolidatio, a nem­­zetgazdászati átalakulás nagy munkájával. Ám ezért van, hogy a monarchikus fél­tékenység tűszúrások által nem keserítgette, fondorlatok által alá nem aknázta, fegyve­res beavatkozás által lehetetlenné nem tette a franczia köztársaságot. Ha valahol, Francziaországban bizonyára vastag hazugságnál nem lehet egyéb ama kedvencz phrasis: „l’empire c’est la paix“ , nem, még ha a „császárság“ szót királyság­gal cseréljük is fel. Az egyeduralomtól a franczia izgalmas vérmérséklet fényes külpolitikát követel, gloire után szomjazik, s ki a lánczot kezé­ben akarja tartani, annak kalandpolitikát kell űznie, mint Napóleonnak, még pedig vakon, mert koronája áll a politika roulett­­jén. S bár­ki vonuljon be a tuileriák csar­nokaiba, trónjának oszlopai gyanánt azon­nal állítsa fel­ a revanche-politikát, külön­ben roskadozni fog alatta. És azért kel­tett a jelen köztársaság bizalmat, mert a bosszú-politika, mely a háború bevégezte után egy darabig minden haldokló franczia utolsó sóhaját képezte, tért vesztett a köz­véleményben. A porosz sarc­ lefizetéséhez fűzött területi felszabadítás eszméje köztár­sasági erényeket honosított meg Franczia­ország térein. A köztársaság méhkassá vált, hogy szabaduljon a gyalázattól, és verejté­­kes munkája közben rájött arra is, hogy a bosszúnál édesebb is van valami, s ez a # t­u­berconsolidatio óriás munkája. És a monarchi­kus szagú revanche-politikát még erősebben ki­ütötte a nyeregből ama franczia-porosz egyezmény, mely által a terület­ felsza­badítás nem álmodott gyorsasággal sietett a megvalósulás felé. Thiers Európának volt a szája akkor, midőn a nemzetgyűlés végzetes ülésén tartott méltóságteljes és a helyzet magaslatára emelkedett beszédében a csel­­szövények aljas párttöredékei felé fordulva, azt mondá: „Francziaország ily életerőt tanúsítva, ismét visszanyerte tekintélyét; egész Európában hisznek Francziaországban és tisztelik kormányát.“ Igen, mert az ál­tala kormányzott Francziaország a béke és munka köztársasága volt. Van-e azonban reménye még a legvér­­mesebb fellegvár-faragónak is, hogy egy monarchikus restauratio esetében Európa nyugalmat fog élvezni ? Ez azon kérdés, melyre még lelkiismeretesebb monarchiku­­­­sok is nemmel válaszolnak. Már maga a puszta tény, hogy három trónkövetelő­­ verseng egy koronáért, szétoszlat minden alaposabb béke-illuziót. ők együtt, a nép egymással, a hadsereg egymás ellen, valósá­gos zűrzavara a polgárháborúnak. S ha majd e chaosból az egyik győztesen emeli fel fejét, akkor jő majd a trónszilárdítás kedvéért a revanche-politika európai béke­zavara. Hisz már most a trónkövetelői „hi-­­­szekegy“-ben egymást igyekeznek túlliczi­­tálni, ki nyíltan, ki sutyomban, a bosszú politikájában. Európa tehát nem az elvrokonság ér­zelmének hódol, midőn aggódva nézi a ver­saillesi nemzetgyűlésben lefolyt eseménye­ket, hanem egyedül saját érdeke előtt hó­dol meg. A köztársaság ugyan koc­kára van téve az új politikai fordulat, által, de meg­döntve még nincs, mert az agg Thiers sza­vaival élve, „a monarchia Francziaországban lehete­tlen.“ Mac-Mahon még most eszköze a monar­chikus pártelemeknek, és a köztársaság em­bereinek nincs okuk benne bizalmat helyez­ni, bár a czim, mely alatt a hatalom ke­zébe tétetett, a conservativ köztársa­ság, de ki láthat be szivébe és veséjébe ! Egy államcsíny a korona érettnek hitt gyü­mölcsét oly köténybe hullathatja, hova sen­ki sem álmodja; míg viszont a hazaszeretet ostorává teheti őt mindazoknak, kik önző czélokból egyénekért feláldoznák Francziaor­­szágot. Rajta áll, hogy a történelem Washing­ton vagy Monk mellé sorozza nevét. A baloldali kar szerdán, f. k­ó 38-án d. u. 8 órakor értekezletet tart.­­ A képviselőházi, hó 28-án, szerdán d. e. 10 órakor a főrendiház üzeneteinek átvétele végett ülést tart. Budapest, május 27. A világ nem bír felocsúdni azon meg­lepetésből, melyet a versaillesi események keltettek. Csakhogy ez a meglepetés nem az örömet varázsolja Európa szívébe, hanem aggódik még az is, ki meggyőződésből hive a monarchikus elveknek. — A képviselőhöz V-ik és IX-ikc osztálya f. hó 29-én d. e. 10 órakor a VII.-ik osztálya pedig, d. u. 4 órakor ülést tart. Tárgy: a határőrvidék polgárosítására vonatkozó négy rendbeli törv. javaslat. — A képviselőhöz Vl-ik osztálya a f. hó 29-én, csütörtökön, délutáni 4. órakor ülést tart. Tárgy: a határőrvidék polgárosítására vonatkozó négy törvényjavaslat. — Elnöki megbízásból Molnár Antal s. k. az osztály jegyzője. Az első osztály tagjai értesíttetnek, hogy a fo­lyó hó 29-re, délelőtti 10 órára hirdetett osztálygyü-1&8 tigyad­a.? ytet** el al­i­áná­l tolni. Kubinyi Árpád s. k. osztályjegyző.­­ Kerkapoly pénzügyminiszter Bécsben időzik, hogy a nemzeti bank pesti fiókjá­nak újabb dotatió-emelést eszközöljön ki. Mint az „U. L.“ értesül, a közelebbi napokban további két millió megérkezése várható, miután a válság ele­jén küldött 4 millió három nap alatt elfogyott. A „P. N.“ úgy hallja, hogy az újabb emelés csütör­tökön fog bekövetkezni. A keleti vasutat illetőleg a miniszter al­kudozik az előlegező consortiummal, de a tanács­kozások eddig nem vezettek határozott ered­ményre.­­­ A pénzügyi bizottság tegnap kez­dette meg az 1874-diki budget tárgyalását és pe­dig az igazságügyminisztérium költségvetésével. Ál­talánosságban az egész költségvetésre nézve meg­jegyzi a bizottság, hogy bár méltányolja, hogy a jövő évi költségvetés már elkészült, mindamellett nem tartja helyesnek, hogy most, midőn annyira kívánatos, hogy a költségvetés az országgyűlés ál­tal minél előbb megvitattassék és elintéztessék, ki­­sebbszerű ágyán, de mégis oly nagyszámú eltérést foglal magában. Alakjára nézve is merültek fel ki­fogások a költségvetés ellen, amennyiben a bizott­ság átlátszóbban és érthetőbben óhajtotta volna összeállítva látni a költségvetést. Ezután az igazság- ügyminiszteri előirányzat részletes tárgyalásához fo­gott a bizottság, s azt folytatni fogja ma. Ha be­­végzi, mindjárt a pénzügyminiszteri előirányzatra kerül a sor. Az előadók általában annyira elké­szültek munkálataikkal, hogy a bizottság most már szakadatlan fogja folytatni tárgyalásait.­­ A vasúti bizottság tegnap alakult, s elnökké Korizmics László, jegyzővé Szent­­pály Jenőt választotta.­­ A földadó-cataster bizottság szintén tegnap alakult, elnökké Gorove István, jegyzővé Péchy Tamás választatott. A bizottság ala­kulása után elhatározta, hogy az első érdemleges ülést f. é. június 1- én tartja, és megbízta elnökét, hogy ezt idejekorán közzététesse hogy a netalán feljönni szándékozó érdeklettek erről tudomást véve, a kellő időben megjelenhessenek.­­ A határőrvidék polgárosításá­ra vonatkozó törvényjavaslatok tegnap osztottak ki a képviselőház tagjai között. Az osztályok csü­törtökön veszik tárgyalás alá, de a ház elé csak ünnep után kerül. A törvényjavaslatok száma négy, és czömek a következő: „Törvényjavaslat a bánsági határőrvidék és titeli zászlóalj polgáro­sításának törvénybe igtatásáról és a polgárosítás folytán szükségessé vált más intézkedésekről.“ „Törvényjavaslat a házközösségek rendezése tár­gyában 1872. június 9-én a bánsági határőrvidé­kek és a titeli zászlóalj számára kibocsátott, s némely közigazgatási intézmény megváltoztatására czélzó királyi rendelet törvénybe iktatásáról.“ „Törvényjavaslat a magyar korona országai kö­zös törvényhozása alá tartozó viszonyoknak a polgárosított határőrvidéki részekben való rende­zéséről.“ „Törvényjavaslat a határőrvidéki lakoso­kat az ottani államerdőségekben illető erdei szol­galmak megváltásáról. Az indokolásból idézzük a következőt: A mélyreható változás, mely a határőrvidék állapotában a századokig fennállott szerkezet el­törlése által létrejö, indokolja annak fokonként való foganatosítását. Az átalakítás a bánsági végvidéken s a csaj­­kások kerületében, úgyszintén a horvát-szlavén ha­tárőrvidéknek a törvényjavaslatban megjelölt része­iben teljesen végbement. A jelen javaslatok egyik c­élja, hogy midőn a visszacsatlás törvénybe iktattatik, egyszersmind megnyugtatást nyerjenek azon részek lakói az iránt, hogy az átmenetnél nyert, többnyire határozott ideig tartó könnyebbítések s azon egész jogálla­pot, melylyel a kapcsolatba újra belépnek, el fog­nak ismertetni. A másik feladat, melyet meg kel­lett oldani a javaslatban, e részeknek közigazga­tási s törvénykezési tekintetben lehető egyenlősí­tése az ország többi részeivel. Sok történt e rész­ben már a polgárosítás alkalmával. Számos orszá­gos törvény már ekkor életbe lett léptetve. És a­mi a javaslatokban rendeltetik, e részben inkább kiegészítése mint módosítása a történteknek. A fenmegjelö­t feladat természetes következ­ménye volt, hogy a teendő intézkedéseket két kü­lön főtörvényjavaslatba kellett foglalni, miszerint a szabályozandó viszonyok az 1868: XXX. tör­vényczikk által meghatározott közös törvényhozás alá tartoztak, vagy pedig Magyarország, illetőleg Horvát-Szlavonországok külön törvényhozásának let­tek fentartva. Hátra van még a horvát-szlavón részeknek azon ügyekben való rendezése, melyek a horvát szlavón országgyűlés elé tartoznak. Fegyelmi bíráskodás. A fenti c­ím alatt lapunk tegnapi számában megjelent közleményre vonatkozólag illetékes hely­ről némi felvilágosítást nyertünk, mely áll a kö­vetkező értesítésből, a pesti kir. Ítélőtábla fegyelmi bírósága elé került bíró ellen, az előadott két vád­pont alapján, először is a bűnvádi vizsgálat indult meg. Ez azonban beszüntettve lön s csak ekkor jött az ügy a fegyelmi bíróság elé, mely a bűnvádi vizsgálatnak — tényálladék hiánya folytán történt — beszüntetése után csak a saját körébe tartozó szempontokból és szabályok szerint ítélhetett, ezen ítélete ellen nem is jelentvén be felebbezést egyik fél sem. Ennyiből áll a részünkre adott f­e­l­v­i­l­á­g­o­­sítás. Sajnálattal kell megjegyeznünk, hogy ez nem kielégítő. Mert igaz ugyan, hogy a nagyvá­radi névtelen közlő — mint gyanítottuk is — nem mondott el mindent, sőt elhallgatott egy lé­nyegesen enyhítő körülményt is, de a dolog érde­mére nézve úgy látszik, hogy még­sem volt alap­talan az értesítése. Már­pedig, ha igaz a tény s az ítéletből és ennek indokolásából idézett részek csakugyan megegyeznek a valósággal , akkor vagy az ítéletet vagy az indokolást kell helyte­lennek, nagyon helytelennek tartanunk. S meg­váltjuk, hogy mi a kir. Ítélőtábla fegyelmi bírósá­gának e kérdésbeni eljárására nézve szükségesnek tartjuk a további fe­lvilágosítást , azthis­zi, imm­­legelőbb is az ítélet és indokolás telje­s szövege lett volna közlendő magának a biróság tekintélyé­nek érdekében is.­­ Az újvidéki „Zastava“ egy pesti távirata szerint Majthényi kir. biztos lemondása elfo­gadtatott. A számadások folytatólagos megvizsgá­lására J­ekelfalussy menne le biztosi minő­ségben. _________ Bécs, május 26. (Svajcz a közkiállitáson.) (Saját levelezőnktől.) (J. S.) Svajcz kiállítása nemzeti iparának hü tükre. — Igen csalódik az, ki azt hiszi, hogy Svajcz kiállításában, az ipar vagy kereskedelem terén, oly tárgyakkal fog találkozni, melyek akár ritkaságuk , akár nagyszerűségüknél fogva uni­­cumoknak volnának nevezhetők. Svajcz kiállításá­ban ilyen alig létezik, mert a­mit itt látunk, az nagyobbrészt his utánzata a más osztályokban látottaknak. A szemlélő csupán arról vesz örven­detes tudomást, hogy az ipar legkülönfélébb és legellentétesebb nemét a hangyaszorgalmú nép, oly tökélylyel összesíti egy egészszé, hogy azért minden terméke fényesen kiállja a versenyt a többi osztályokéval. Svajcz kiállitása az európai culturnemzetek közt a legkisebb. Egy keresztfolyosó felére van reducálva az egész, melyhez még a fedett udvarból három folyosót s egy pavillont csatoltak.­­ Hogy a kis Svajcz kiállitása nagyobbnak lássék az ipar­palotában, a kereszt folyosót kisebb szobákra osz­tották, mely furfang aztán meg is csalja az egé­szen való áttekintés lehetőségét. Az első teremben, a középre és oldalt helye­zett szekrényekből, mint oly tárgyak köszöntenek felénk, melyek az emberiség szebbik felét inkább érdeklik mind a másikat. E teremben folytonos ki­sebbségben vagyunk, a többséget azok képezvén, kik a selymekhez, szövetekhez és a himzett szala­gokhoz szakértőleg szólhatnak. Különösen a gyö­nyörűen aranyával himzett genfi szalagok bírnak oly nagy varázserővel, hogy a rendesen körülötte lévő nagy nőcsoport felizgatott bitvágya alig tud tőlük megválni.­­ A második teremben a csipkék és zongorák vannak elhelyezve, s itt már a több­ség felette kétséges, mert a férfiak szintoly ámulás­­sal nézik az apró kezek remekeit, melyek gyakran egy középszerű szoba oldalfajzatához hasonló nagy­ságban tűnnek fel. Svajcz csipkék tekintetében oly gyönyörű kiállítást rendezett, hogy ha vélemény­­adásra kerülne a dolog, nem tudnák elhatározni, várjon Brüssel vagy Svajcz urnájába dobjuk-e szavazatunkat. A guirlande-ok, a virágcsokrok, egyes tableau-k, ha szabad mondanunk a hímzés ez arabeszkjei oly tökélylyel készitvék, mintha csak a festő mesteri ecsetével volnának hivatva ver­senyre szállani.­­ Szemlélnék tovább is a phan­­tastikus alakok részleteit, ha nem rázna fel a disharmonia azon rögtönzött hangversenye, me­lyet a csipkeszemlélet unt mi­s se s-ei rendez­nek a kiállított zongorák próbálgatásának kintor­­názásával. És csak levelezői tisztünk szavazza meg a türelem póthitelét, hogy meg nem szökünk a há­zas­életi hangversenyből, sőt mi több közeledünk feléjök, hogy constatálhassuk az ipar terét, melyen Svajcz egyebekhez képest a leggyengébb, a zon­gora gyártását. A svájcziak túlnyomó számmal pianinókat állítottak ki a nagy hangversenyszár­nyakkal szemben, mintha csak képlegesen akar­nák bizonyítani a geográfiai különbséget, mely köztük s a nagy államok között létezik. E piani­­nók aligha fényesen állják ki a nagy nemzetközi versenyt, mert a német hangszerekkel viszonyítva, nem igen haladják fell a középszer határait. Közgazdasági törekvéseink veszélyes iránya. A dodonai Pythia orákulumszerzi szavait, nem várták nagyobb feszültséggel, mint saját pénz­ügyi köreink a bécsi tőzsdeválságról szóló hí­reket. A válság szomorú képe most már egész tel­jében előttünk áll, melynek elijesztő vonásai — fáj­dalom! "még hazánkfiai soraiból is mutatnak fel ál­dozatokat. Ezen megrendítő esetből reánk most már az a szigorú kötelesség háramlik, hogy hazánkat az ilyetén eshetőség­ ellen minden áron biztosítani igyekezzünk az­által, hogy pénzügyünk tekinteté­ben függetlenítsük magunkat. E szép czél valósítására elérkezett az idő. És ezt égető szükség­ gyanánt tünteti föl zilált anyagi helyzetünk is. Mert a lejtőn lefelé valóban megin­dultunk , és ha a dolgon mielőbb nem segítünk, érvénybe jutunk ebben az irányban. Igen, saját anyagi helyzetünk is utal, mond­hatnám kényszerít erre most már bennünket. Mert napról napra ijesztőbben mutatkozik közgazdasági törekvéseink veszélyes iránya, mely abban cuk­um­­­ál, hogy a pénzügyi vállalatok nagymérvűleg szapo­rodnak hazánk területén a­nélkül, hogy gazdasági életünkre termékenyítőleg hatnának. Évek óta hangoztatjuk, hogy oly ország, mely iparral nem bír, agricol prosperitására soha nem vergődhetik. Mégis a mindinkább szaporodó pénzügyi vállalatok daczára alig­ észlelünk iparunk terén lendületet. A napi­lapok folyvást itt még its ilyfajta vállalatok keletkezéséről értesítenek, de hogy ilyen vagy amolyan gyártelepet szándékoznának ezen, vagy amazon a vidéken felállítani, ezen epedve várt esményről mélyen hallgatnak, mert hát ilyesmiről se azoknak, se nekünk nincs tudo­másunk. . Már­pedig a pénzügyi vállalatoknak az volna egyedüli czéljuk, hogy termékenyítőleg hassanak­ minden irányban, főleg pedig hogy iparunkat mozdítsák elő annál is inkább, mivel közgazda­­sági életünk egyik igen fontos tényezője lévén, mint ilyennek fejlődésével, vagy hanyatlásával szoros kapcsolatban áll összes gazdasági életünk. Azt hiszem, nincs senki, ki ez állításomat kétségbe vonná, s nincs senki, ki tagadni merné, hogy az ipar államéletünknek is létfeltételét képezi, miután összes gazdasági érdekeink felkarolásával államgazdasági érdekeinket is felkarolja. Tudjuk azonban, hogy az ipar csakis úg­y fejlődhetik, ha az iparos­ erőt maga az állam is támogatja, nem csupán erkölcsileg, de anyagilag is , vagyis, ha számára hitelt biztosít. Ezt pedig csakis pénzügyeinek függ­etlenítése ál­tal teheti. Ezért sürgetjük tehát évek óta hitelügyeink függetlenítését. De sürgetjük főleg most, midőn nem csak iparunk, hanem összes gazdasági éle­tünk is mindinkább fenyegetve van az­által, hogy azon 145 millió forint, melyet a pénzügyi vállala­tok eddig elhelyeztek, legnagyobb részben régi s újabb adósságok törlesztésére fordítatott, s a pénz méregdrága voltánál fogva még inkább megnehe­zült az adósnak helyzete , és hogy­ gazdáinknak kellő felszerelés s befektetés czéljába legalább is 500 millió­értra volna szü­kségök, melynek hiánya folytán azonban folyvást uzsorás­­pénzzel tengetik magukat, a­mi ismét csak adósságaik szaporodását növeli. Kézzelfogható tehát közgazdasági törekvéseink veszélyes iránya. És ennek gátat vetni az állam volna hivatva. De kérdés: hogyan, mikor ő maga Az öszhang bacchanáliáiból az udvar keskeny oldalfolyosóját ejtjük utunkba, hol a térképek és sovány tankönyvek mellett, szent békességben lát­juk megférni az ingenesség azon szivattyúkkal ellátott legújabb szerkezetű áldozathelyeit, melye­ket tűzhelyeknek nevez a budapesti tudo­mányos szakácskönyv első paragraphusa. Ezek azután a modern kor igényeihez készült kényel­mes lötszerek (1) melyek sok csövénél és gépe­zeténél fogva szükségesnek látjuk a szakács gépészeti oklevelének előmutatását is. A bőr-, pipa-, fésű-, kefe- stb.- kiállításon sebe­sen haladunk keresztül, hogy az interlackeni par­­quette- és faragvány-pavillonban a beférdetést biz­tosíthassuk magunk számára. A csinos svájczi styl­ben épült emeletes faház, részint azon faragványok befogadására, melyek mesteri elkészítésében a ha­vasi nép oly elismert hírre tett szert, részint egy mintaiskola ábrázolására van építve. Az utóbbi a tanító tudományoltó varázsvesszejétől s a fali táblák s ülőpadoktól kezdve, az iskola minden­féle természettudományi gyűjteményéig tartalmazza mindazt, a­mit egy svájczi iskola rejt magában. Az iskolai szerek e néhány szobája hálátlan pro­­vinczia a nagy közönség látszomjának, s oly üres, mint a mily üresnek az alföldi községi isko­láink képzelhetők. Nem igy a faragványok! Ezek szemléletével a közönség soha­sem tud eltelni. Áta­­lános feltűnésben azon gyönyörű, fából faragott és kirakott svájczi ház környéke részesül, mely az apróságok legminutiosusabb pontjait is híven tünteti elénk. Ara 1000 fit. Sokan csudálják a faragott képkereteket s faragott állatokat stb. Van Svarcznak c­ukrászdáján kivü­l, hol a szolgáló piros-pozsgás nőszemélyzet a nemzeti viseletek öltözetét hordja, még külön pavillonja a zenélő órákhoz hasonlító kis játszó művekre, me­lyekből legalább 100—150-et halmoztak össze. Több olyat láttunk, mely igen kellemesen 15 — 18 dal előadására is van készítve. Úgy látszik, hogy e tárgyak Svájczban az iparnak, nálunk nem ismert külön ágát képezik. És most talán Svájcz kiállításának rövid ismertetésével készen is volnánk, csupán még az iparpalota azon részével vagyunk olvasóinknak adósa, melyekben a mechanikus szerek, mérnöki eszközök, látcsövek, szalmakalapok, pamutok, hor­golások, flanellek, czipők, kenderek, ruhák, vász­nak és a mit legelőt kell vala említenünk, a z­s­e­b­­órák vannak elhelyezve. Genf órásai világszerte hiresek, s hírüknek előnyösen feleltek meg; mert hasonló zsebórákat, a­melyek különben a többi nemzeteknél csak másodsorban képezték a kiálli­tás tárgyát, az első helyet a fali órák foglalván A körönd harangja" Utózásra Int. "s holnapra Ázsia valamelyik tartományában adok olvasóim­nak légyottot.

Next