Ellenőr, 1873. július (5. évfolyam, 149-175. szám)
1873-07-15 / 161. szám
gr. értesítéseket kér az államtitkártól, egy súlyos vereséget illetőleg, melyet, úgy látszik, az angol hadsereg szenvedett az afrikai aranypartokon. Minden arra mutat, hogy az angol kormány hosszú és fáradalmas háborúra lesz keverő magát az alantiakkal. A kormány nevében Kimberly gr. felelt, kijelentvén, miszerint az e kérdésre vonatkozó legutóbbi hír június negyedikéről szól, s eszerint az alantiak ütközetre készültek, s hogy Harvey ezredes nagyon komolynak tarta az angolok helyzetét, szerencsétlenül a gőzös is, mely élelmet és felszeléseket vala szállítandó az angolok szövetségeseinek, tengerbe veszett, azonban tüstént utóbbi hajó menesztetett, melyet, ha az angolok szövetségesei megkapnak, reméli az angol kormány, hogy ezek segélyével leverik az alantiakat. A legutóbbi, jún. 23-ig terjedő híreket a „Senegal“ nevű gőzös hozta meg Cape Coast Castleból és Elminából Legközelebb az asantik támadását várják Cape Coast ellen. A várostól 15 mértföldnyire 30 000 asanti ütött tábort. Az angolok a támadás visszaverésére nagy előkészületeket tesznek és erősítéseket várnak. Olaszország: A megalakult kormány első ténye az volt hogy a képviselőházat 12 év elnapolta. Minghetti miniszterelnöknek kedvencz eszméje a végleges feloszlatás, s nem lehetetlen, hogy az ideiglenes feloszlatás már véglegest is jelent, mindenesetre azonban a képviselők nem fognak megharagudni, ha az emésztő hőségben nem fog kelleni ülésezniük, , Oroszország. A khivai khán az orosz táborban megjelenve az orosz cár hűbéresének nyilvánítá magát. Kaufmann tábornok erre a khánt visszahelyezte méltóságába. Az orosz csapatok Khivában maradása idejére külön közigazgatási hatóságok alakíttatnak. A ki.au hatanatosságból egy manifestumban eltörölte a rabszolgaságot és szabadon bocsátott több perzsa rabszolgát, kik hazájukba utaznak vissza. A hivatalos lapból Urbanek János magyar államvasúti kocsimester ezüst érdemkeresztet nyert Pósfay Bertalan múzeumi segédőr nyugalmaztatott saját kérelmére. .. „ . . . . .... . . A pénzügyminiszter Mayr Szigfried adótisztet, adóhivatali ellenőrré, Schreiner Mihály mázsatisztet a m. szigeti bányaigazgatósághoz 4-ik számtisztté, és Kirchmayr Lajos hadnagyot a cs. k. 39. sz. gyalogezredben, az adó- és jövedéki számvevőséghez III. oszt. számtisztté nevezik ki. Az igazságügyminiszter Kacsfalusy József adóvégrehajtót a hajdúböszörményi tavszékhez írnokká, és a váczi kir.biróság mellé bírósági végrehajtóvá Korponay Ödön belügyminiszteri számvevőségi számtisztet nevezte ki. HÍREK. — Július 14. —•Gyászlobogó lengett ma a nemzeti színház épületéről. A halott, kit a gyász jelvénye illetett, idősb gróf Ráday Gedeon, közéletünk e derék, veterán bajnoka. — Politikai és művelődési téren egyaránt szerepelt, s nyilvános pályája még a pozsonyi diétákon kezdődik, hol a szabadelvűség hirdetője volt. Nevét az ellene megindított hűtlenségi per országosan ismertté tette. Részt vett minden nemzeti mozgalomban szívvel és lélekkel, s a jó ügyek, az irodalom, művészet pártolót találtak benne. Hosszú ideig volt intendánsa a nemzeti színháznak is, s ez intézetünk akkor (az 50 es években) igen szép időket élt, melyeket most is gyakran emlegetnek. Politikai szereplését mint a jászkunok főkapitánya végezte, mely méltóságra 1867-ben nevezték ki, de harmadfél év előtt leköszönt, s egészen visszavonultan élt. Erőteljes férfiú volt, de nem egy súlyos csapást is kellett viselnie. Majd egy családi katasztrófa, majd anyagi zavarok nehezültek fogékony lelkére, s ezek miatt vonult vissza a nyilvános élettől, egyszerűen, s magától mindent megtagadva élvén. Halála hirtelen következett be s a legnagyobb részvétet keltette. Kaiser Ernstné asszony pénteken történt elhunyta nagy hatással volt Rádayra, kit e jeles énekesnőhöz gyöngéd emlékek kötöttek, s annak temetése után egy pillanatra sem tudott fölvidulni. Vasárnap este több levelet írt, s aztán az elhunyt nővérével a halottról beszélt nagyon szomorú hangon. Végül azt mondta: „Ha reggel sokáig nem találnék fölkelni, adják föl ezeket a leveleket a postára.“ — Ma reggel csakugyan nem kelt föl, halva volt! Némelyek azt sejtik, hogy az alvás végett használt morphiumból többet vett be; más hír szerint a járvány áldozata lett volna. Mi e pillanatban csak fájdalmas részvéttel tudunk szólni e derék férfin elvesztéről, ki érdemdús működése által annyi elismerést vivott ki, s kinek emléke állandó lesz a nemzeti színház történetében. Haláláról a főváros nagy része csak az esti lapok sovány halottbemondásából értesült s gyászjelentés sem tudatta azt. Az esti órákban meglepetéssel hallottuk, hogy ma délután már el is temették ! — Választási mozgalmak. A pestlipótvárosi választók szombaton megalakították a választók közgyűlésére küldendő bizottságot, melynek elnökei Busbach Péter és Vécsey Sándor lettek. Érdemes megemlíteni, hogy midőn a tanácskozás folyamában valakikérte az elnöklő Busbachot, hogy mint elnök mondja el németül is az eddig történteket, mert sokan lehetnek, kik nem tudnak magyarul, az elnök kijelenté, hogy mint elnök csakis magyarul beszélhet, ha azonban a választók Busback Pétertől akarják a történteket németül megtudni, szolgálatokra áll. Erre azonban nem volt szükség, mert a gyülekezet egyhangúlag kijelenti, hogy mindenki tud magyarul. — A terézvárosi választókpedig tegnap délelőtt a lövöldében gyűltek össze pártkülönbség nélkül, s a további teendők teljesítésére szintén egy nagy bizottmányt választottak ellenzéki és jobboldali polgárokból. — A nemzeti múzeumot junius hóban 24,441-en látogatták. A könyvtárban 60 kéziratot és 1506 nyomtatványt használt 791 személy; a régiségtárt meglátogatta 6571, a képtárt 6949, a természet és néprajzi osztályt 10,130. — A Szegedről megszökött Herzl, mint egy táviratunk már jelenté, ismét elfogatott. Az igazságügyminisztérium a bécsi felsőbb bírósághoz fordult az elsőfokú bíróság azon határozata ellenében, melylyel Herzl szabadon bocsáttatott. A felsőbb biróság megdöntő a határozatot s elrendelte Herzl elfogatását a magyar bíróságoknak való kiszolgáltatását. — Herzlt szombaton Bécsben fogták el, mely tény ellen Herzl védője, dr. Granichstädter az osztrák igazságügyminiszter s a legfelsőbb törvényszékhez fölebbezett. — Halálozások. Egy csomó gyászlap fekszik előttünk, melyekről a következő neveket olvassuk: Kibédi Péterfi József marosvásárhelyi ev. ref. nyugalmazott első pap és marosegyházmegyei esperes halálát kr. hó 11-én, élte 78., lelkészi pályája 54. évében elhunyt. A boldogult félszázadon túl Maros-Vásárhelyen működött és tevékenysége, tudománya valamint humánus viselete által a legnagyobb tiszteletet vivta ki, s hogy e ragaszkodást mily mértékben tudta becsülni és viszonozni, megmutatta 1837-ben, midőn fogarasi pappá választatván, a kínálkozó jövedelmezőbb állomás daczára nem tudott egyházától megválni. Béke poraira! — Székesfehérvárt pedig az ottani társasélet egyik kiváló tagja s a Deákpárt elnöke. Zsömböry Ede kir. törvényszéki biró halt meg e hó 10 én 51 éves korában, agyszélhüdés folytán. Miveit és minden izében magyaros szellemű férfin hunyt el benne. — Bethleni gróf Bethlen György e hó 19-án meghalt Budán 79 éves korában. Halálát végelgyöngülés okozta. — Miskolczról pedig gr. Csáfey Zsigmond váratlanul történt gyászos elhunytát tudatja velünk egy halotti jelentés. E hó 12-én elte 69-ik évében halt meg. — A b.-füredi vendégek a forró idény beálltával gyorsan szaporodnak. A legutóbbi kimutatás szerint jul. 8-ig 613 vendég volt. A legutolsó napon (7-én) 40-en érkeztek. — Germanizatio. A „Debreczen“ írja: „Láttunk egy levelet, mely Debreczenbe szólott, s irta azt Gönczy Pál, ki épen most lett miniszteri tanácsos, s az általa a legnagyobb magyar város tudományos intézetéhez küldött levél német czimmel volt ellátva.“ — A győri „Sz. Polgár“ pedig a következőket írja: „Láttuk a magyar nyugati vasút igazgatójának, Fack úrnak (ki a közlekedési minisztériumnak is előkelő tagja olt) egy német nyelven szerkesztett rendeletét, melyben alárendeltjeinek tudtára adja, hogy Német-Szentmihályon Deák Ferencz nagy hazánkfia kedvéért — ki a nyarat Széll Kálmánnál fogja tölteni — távirdaállomás fog felállitatni, melyen magánosok táviratai is elfogadtatnak ; — meghagyja egyszersmind szigorúan, hogy mindazon táviratok, melyek Deák Ferencz vagy Széll Kálmán név alatt érkeznek, a legnagyobb pontossággal expediáltassanak. “ Minda két lap illendően megrójja a két levél tréját. ” Acholeráról a vidéki értesüléseket következőkben állapítjuk össze: Szegeden a járvány több heti uralkodás után alábbhagyott a pusztítással, de egyes esetek még mindig mutatkoznak. — B.-Gyarmaton és az ipolyságon hasonlón nem szűnt meg a baj és szórványosan szed áldozatokat. — Kolozsvárit folyton aggasztó az egészségi állapot. Gömör megyében az utóbbi napokban majd mindenütt fordultak elő esetek, anélkül hogy a ragály járvány jelleget öltött volna. Rosnyó környékén, a felső járásban, 13 községben már makacsabban lépett föl; a halálesetek azonban aránylag ritkák, s míg van oly nap, amelyen egy-egy községben öt-hat cholerabeteg meghal, viszont elmúlik máskor nyolc-tíz nap, mely idő alatt egyetlen haláleset sem fordul elő. A cholera mellett a himlő uralkodik. — N.-Váradon általános a levertség a nagymérvű halálozások miatt. Az egészséges fekvésű városban eddig még sohasem volt ily pusztító jellege semmiféle járványnak. E napokban a nagy-kőrös-utczán egy négy tagból álló család egészen kihalt. A káptalan 6000 frtot adományozott a szegény betegek ápolására és a cholerakórház berendezésére. — Debreczen még egészséges, s maradjon is az mindig. — Békés megyében Kevermesen, Kupán és főkép Megyésen tört ki e hó 5-ike óta a járvány Kevermesen a múlt héten egy házból 9 tagú család lett a halál martaléka. Kupán a Jakabffy Tódor kis tanyáján alig múlik el nap, hogy egy-két halott ne volna — Aradon e hó 12-én 14 újabb choleraeset volt. A járvány kitörése óta megbetegült 249, ebből meghalt 133, felgyógyult 63, gyógykezelés alatt maradt 53. A vasárnapi tánczmulatságok betiltatták. — Doboka megyében Kis-Jenőn közelebb egy román családnak két tagja a cholerajárvány áldozatává lett. A temetés utáni éjen a meghaltak egyikének nővére azt álmodja, hogy testvére sírjában addig nyugodni nem tud, míg az egész család őt nem követi. Az atyafiak erre nagy tanácsot tartanak, s bölcsen kisütik, hogy a dolog nem lehet másképen: az elhunyt bizonyosan boszorkány volt. Természetesen mihamarább ártalmatlanná kellett tenni, s igy a hullát sírjából kiásták, szivét kivették, felnyársalták s úgy tették vissza, a testet pedig megfordították a koporsóban. — A horvát báni méltóságra egy unionista, a horvát miniszteri székbe pedig egy nemzeti párti horvát kineveztetését várják. Az egri új érsekről olvassuk a lapokban, hogy nagy barátja a tudományoknak, művészeteknek és nemzeties iránynak. Mindenikre tetemes áldozatokat hozott szepesi püspökségének rövid ideje alatt, mikor mint a tanügy barátja is kivált. Samassa József 1828. szept. 30-án született Aranyos-Maróthon, s Nyitrán, Léván, majd Esztergomban tanult.; ez utóbbi helyen lépett a papnöveldébe és 1852-ben szentelték föl. Tehát rövid idő alatt emelkedett pályáján a fényes paletta. A Bach-korszak alatt a n.szombati gymnasiumban mint tanár működött, s mint jeles hellenista lett ismeretes. Egy ízben igen hevesen lépett föl a német „doctorok“ ellen, kik hazánk tanerőit gyalázták. „De stubitia quorundam, qui se Ciceronianos vocant“ czímü biblicus művet irt, s egy értekezést a vegyes házasságokról. A hatvanas évek elején az esztergomi papnöveldében lett tanár, majd pedig az egyetemen hittanár, 1869-ben pedig az aranyosmaróthi kerület képviselőnek választotta; a kath. autonómiai congressusra pedig az esztergommegyei papság választotta meg képviselőnek. 1868-ban a cultus-miniszteriumban osztálytanácsos lett, később apáttá, esztergomi kanonokkká és 1871. január elején szepesi püspökké nevezték ki. Ez állásában sokat ajándékozott iskolai és művelődési czélokra, noha e püspökség nem valami nagyon jövedelmező. Adakozásai túlhaladják a 100,000 irtot, miből a szepesi egyházmegye papsága javára tetemes rész esik, s a néptanítók és iskolák dotatiójára szintén. A magyar tudományos akadémia dísztermének freskóképekkel leendő diszitésénél, egy freskó költségének teljes fedezésére 1500 irtot adott. Szepesváralján a székesegyházban a püspöki trónt és faldisteriumot Storno által újból készíttetvén, erre 2300 frtots székesegyházhoz csatolt Zápolya-féle történelmi nevezetességű góth kápolnának (melyet Zápolya István neje Hedvig tescheni herczegnő 1510-ben építtetett, s melyben Zápolya János hamvai nyugosznak roppant költségű, 30,000 frtot igénylő stylszerű megújítását, új oltárral, üvegfestményű ablakokkal, fényes helyreállítását szintén Storno által foganatba vétette. A magyar nyelv érdekében szólal föl a „Svomost“ czímű lót lap. Teljesen osztozik a „Reform“ azon nézetében, mely szerint helytelen, hogy Magyarországban a német nyelv a gymnásiumokban kötelezett tantárgy legyen. Ellenben azt kívánná, hogy a magyar nyelv oly kötelezett tárgy legyen azokra nézve, kik nem született magyarok, hogy annak alapos elsajátítása nélkül valami nyilvános hivatalra senki igényt ne tarthasson, bármily alárendelt állás legyen is az. Úgy véli, hogy egy állam ezt diplomatikus nyelve érdekében a honpolgároktól teljes joggal követelheti, ha mindjárt némely uraknak az nem is volna ínyére. — A király a sárosmegyei Bogdány kath. egyházközség iskolájának fölépítésére 150 frtot adományozott. — Egy kalauz-könyv jelent meg Grill K. udvari könyvkereskedésében Budapesten ily czim alatt „Kalauz Felső-Magyarország vasútain, Budapesten és a Dunán utazva“. Kézikönyv a Kárpátokat beutazók számára. Ugyanez megjelent német nyelven is de nem hiszszük, hogy idegen embert hazánkba vonzhatna e könyvecske, mely mindjárt azzal kezdi az első sorban is : ,,Magyarország nem két utazásra való ország. Itt utazni anynyit tesz, mint legtöbbször nélkülözni. Izlelítőül aztán elmondja, hogy mi minden nincs nálunk, nincsenek műemlékek, sem ipar sem műkincsek. Az ország történelme nem oly régi, hogy sok és ókori műemlékekéi lehetnének. Ezeréves történelmében csak az utóbbi 140 év mutatott kultúrás fejlődést. (Nesze nektek Nagy Lajos és Mátyás király!) A magyar nyelv a hivatalnokok nyelve (!) Az egész bizonyos erőszakos jóakarattal van írva, mely csak ott lesz őszinte, ahol németekről és zsidókról van szó. Nem voltunk kiváncsiak megnézni, hogy mi az ára a könyvnek. — Kirándulást rendeztek Visegrádra tegnapelőtt: a budai társaskör s a dunagőzhajózási társulat tagjai. Reggel 7 órakor indultak mintegy 400-an a „Fiume“ gőzösön s a jókedvű vig hangulat folytonos növekedésében nagy érdeme volt Hazainak, a társaskör igazgatójának, ki a kirándulást igen jól rendező. Délelőtt az egész társaság Visegrád romjaihoz kapaszkodott fel s élvezte a gyönyörű kilátást; a közös ebéd után a nők „verseny-kötést, a férfiak „verseny-futást“ rendeztek. Amabban Fehér kisasszony győzte le kötőtűivel versenytársait, emebben pedig a „Fiume“ gőzös ellenőre lett a nyertes, s övé lett a pályadíj: 100 darab regalia-szivar. Este 8 óra után tért vissza a társaság. — Színházi hírek. A nemzeti színháznál felfordult állapotban van minden, így már régen nem volt e közintézet. Nincs helyén semmi, mert a színpadi ingóságokat leltározzák Molnár vezetése alatt. „Hol van ez és ez?“ „Megégett.“ „Hát ez és ez ?“ „Az is megégett.“ Tömérdek sok minden megégett. Azok a tüzesetek, jegyzi meg egy lap, valóságos szerencsés esetek voltak azokra nézve, kik felelni tartoznának a színház fundus instruktusáért. — A budai színkör még mindig kívül esik a közönség figyelmi körén. Szombaton a „Zampa" czímű operát ismételték Jakobi karnagy javára. És néha először is elég jól adták, és néha operai előadás, szombat és jutalomjáték volt, mégis csak parányi közönség jelent meg. Az előadás jobb volt az elsőnél, s a kis közönség nem bánta meg, hogy eljött. Vasárnap Szigligeti „Nagyidai czigányok“ czímű régi színművét adták, melynek élénk csoportozatai vasárnapra alkalmasak. A zártszékeknek most sem volt nagy közönsége, sak a karzat és olcsóbb helyek teltek meg. Az előadás, némi vontatottságot leszámítva, jól ment, s kivált Tímár mulattatott, ki egy úrrá cseperedett czigány suhanczot játszott. Fehérváriné, Gerőfi, Roth Mariska, Tihanyi, Vezéri, Körösmezei és Beczkeiné játszották a nagyobb szerepeket. Végül egy csatakép volt, mely szintén sikerült. Holnapután, szerdán, Gerőfi jutalomjátékául a „Czigány király“ kerül színre. — Miklósi színkörében szombaton Blaháné jutalomjátékául a „Kékszakálú herczeg“ került színre. A középszámmal egybegyűlt közönség jól mulatott a sokszor látott darabon. — Vasárnap két előadás volt. Délután „Lumpaczi Vagabundus“ bohózatot adták elő, a kiválóan karzati darabot. Vízvári és Sólymosi játéka nem is maradt hatás nélkül a csekély számú földszinti, de jól benépesített karzati közönségre nézve. Esti hét órakor a „Huszárcsiny“-ben utolszor lépett föl Blaháné és aratott sok tapsot népdalaival; egy-kettőt ismételnie is kellett, jeléül annak, hogy az ő legbálásabb tere a népszínmű. Csinosan énekelt, valamint Kápolnai is. Közönség szép számmal volt. Holnap Vizvári fölléptével „Tulipatan szigete“ és a „Szép Galathea“ kerül színre. — Lendvainé asszony jelenleg Kalocsán nagy tetszés közt vendégszerepel Szuper színtársulatánál. Első három föllépte volt a „Lowoodi árvában,“ továbbá a „Vicomte Letoriéres“ben és az „Ármány“-ban mint Ldzs. — N.Váradon a cholera miatt be akarják tiltani a színi előadásokat, ha a járvány még néhány nap alatt is mindig növekedni fog. — Kolozsvárit vasárnap műkedvelői előadás volt a színházban a jogász-segélyegylet részére; előadták : „Bignardiner és Nerville asszonyság“ és „Egy kis szívesség“ czímű vígjátékokat. — B.Gyarmaton egy részvénytársaság fedett színkört építtetett, mely e hó 8-án nyílt meg. — A „P. Napló“ sajnálja, hogy a természetvizsgálók és orvosok nem tartják meg idei nagygyűlésöket Győrben, honnan azt a tudósítást kapta, hogy ott nincs cholera. Ott tehát nincs is szükség orvosokra, hanem annál égetőbb szükség van száz meg száz helyen. A plafont árát a közös hadügyminiszter tekintettel a gabona-árfolyam jelenlegi állására a következőkben állapita meg : Budapestre nézve 7 kr., Pozsonyra nézve 7 kr., Kassára nézve 71/8 kr., Temesvárra nézve 77a kr., Zágrábra nézve 77a kr., Nagy-Siebenre nézve 81, krban. Az osztrák tartományokban mindenütt 8 krban állapított meg, legolcsóbbra szabatott Prága és Lembergre nézve, hol 6Va kr. lesz az ára. — Nem lesz oly nagy por ezután a városligetben, mint eddig. A közmunkatanács elhatározta, hogy a jövő évben a rondeau rendezése alkalmával a járdákat aszphalt-burkolattal látják el. A pestvárosi tanács hirdetményt bocsátott közre, melyben figyelmezteti a szülőket és gyámokat, hogy a tanulókat a IV-ik elemi osztályból igyekezzenek a polgári iskolába adni, holnap akadálytalanul átléphetnek akár a reáltanodába akár a gymnasiumba. — Öngyikosság. Alberger Ida k.a.bonti és nógrádi körök egyik kedves hölgye, pár nap előtt Tesmaghon az Ipolyba ölte magát. — A debreczeni lóverseny okt. 5 és 6 ik napján lesznek. — Magyar nyelvtanár , ránézi aországban. A lyoni egyetem tanára Catala Sándor magánórákat hirdet a magyar nyelvből, s azonnal 16 franczia tanítványa akadt. Catala spanyol származású, s néhány év előtt meglátogatván Pesten lakó nővérét, Farkas György nyugalmazott jószágigazgató nejét, itt időzése alatt magyarul is megtanult. — Kivándorlás.Kassáról és környékéről vagy húsz főnyi társaság (többnyire izraeliták) az oderbergi pályán Hamburgba utazott, hogy Amerikába vándoroljon ki. — Szeged városának népesedési viszonyai sem jobbak mint a fővárosé, így például az ápril-júniusi évnegyedben 700-nál többen haltak meg, míg a szülöttek száma a 300-at alig haladja meg. — Az „Aradvidéki tanitóegylet“ ez idei IV. nagygyűlését f. évi ang. hó 3., 4. és 5. napján Aradon fogja megtartani, melyre nemcsak az egylet tagjai, hanem egyáltalán a szakférfiak s ügybarátok ezennel egész tisztelettel meghivatnak. A nagygyűlés vitatárgyai: 1. „A népirodalomról." Előadó: Györgyössy Rudolf. 2. „A vizsgálatokról.“ Előadó: Zadravátz Ödön. 3. „A nevelés és szabadságról." Előadó: Grünwald Lipót. E vitatárgyakon kívül nevelés tanítási előadások s fölolvasások is fognak tartatni, melyeknek tárgya a vállalkozók részéről jó eleve közlendő alulírottal, hogy a programaiba fölvétethessenek. Tanszer- s könyvkiállításról, diszebédről, szabadlakásról és a vasúton (tiszavidéki, első erdélyi s temesvári vasúton) 50°/0- nyi árelengedés melletti jegyekről gondoskodva van. Mindazon egyleti tagok, kik e nagygyűlésünkben résztvenni óhajtanak, kéretnek ebbeli szándékukról Zadravátz Ödön rendező bizottsági elnököt július 25-ig értesíteni. — Vasúti baleset. A szombathelyi állomásról e hó 10-én hajnali 1 óra után elindult személyszállító vonat, mint már említők, Vép felé haladtában a vágányból kiugrott, s több waggert, ezek közt minden osztályú személyvivő kocsit is, magával ragadott, de szerencsére nem zuhantak le a töltésről. Az utazóknak nem történt semmi bajuk, noha egy Il-ad és III-ad osztályú vagyon tetemesen megrongáltatok. A balesetet az okozta, hogy az esőzések által a talpfák megtágultak, a a teher alatt megmozdulván, a vágányok fölbomlottak. — A vasvári postán e hó 5-én egy zsák, melyben hat darab pénzes levél volt 1164 frtnyi tartalommal, elveszett. A keresés közben a postammester fia és leánya elhozták az elveszett zsákot, állítván, hogy azt a kert végiben találták. Még két levél volt benne 937 frttal. A járásbíró csakhamar kiderítette, hogy a postamester leánya a bűnös, ki tettét be is vallotta, s az egész összeget meg is találták egy vas kemenezében 16 frt hiányával, mit a leány már elköltött. Az eset a becsületes postamestert illetőleg mély részvétet ébreszt. — Szerencsétlenség. Debreczenben a czegléd utczai temető mellett levő Telegdy féle szélmalomban három gyermek játszott a torony tetejében. Vigyázatlanság következtében lezuhantak s kettő rögtön meghalt, a harmadik életéhez is kevés a remény. A pesti főkapitányság tudatta a városi tanácscsal, hogy a rendőrileg elitélt foglyokat nem fogja ezentúl a börtönhelyiségekben összepréselni, mint a hordós fügét, hanem az omnibusztelep épületeiben helyezi el. Az országos tűzoltó-szövetség által a bécsi közkiállitásra küldött Lármás bizottság a tűzoltó-szerek kiállítása körül tapasztaltakról jelentést tett a belügyminiszternek s ebben felhozzák, hogy újabb találmányu tűzoltószerek közül csakis Ausztria s Magyarország mutat fel érdekes tárgyat. A többi európai állam, sőt Amerika is, alig van képviselve. A tűzoltó-telepek a teréz külvárosival és kőbányaival meg fognak szaporítatni s jövő szeptember elején lépnek életbe. Az országos középtanodai tanáregylet 2-dik szakosztálya folyó hó 15-én délután 6 órakor ülést tart az állatkertben, melynek tárgyát képezik: 1) Vidéki János tanár felolvasása a rajztanítás fontosságáról és 2) Tudományos referádák. A társulati tagoknak ezen alkalommal szabad bemenetjegyük van a kertbe. — Biró Péter gépészeti művezető a mezőhegyesi állami ménes-intézetnél, egy általa sajátkezüleg készített állógőzgép-mintát ajándékozott a hozzátartozó gőzkazánnal, víztartóval, állványnyal s egyéb szükséges felszerelésekkel együtt a kir. József-műegyetem gépszerkezettani II. foly.szertára számára. Ezen gépminta csinosan s egész pontossággal van készítve, szerkezete a műszaki követelményeknek megfelelő, s általában az egész mű a magyar gépiparnak becsületére válik. Tekintettel a készítmény ezésszerüsége s értékére, valamint a készítőnek a magyar gépipar előmozdítását czélzó nemes törekvéseire, a kir. József-műegyetem kedves kötelességének tartotta Biró Péter ur irányában teljes elismerését és legbensőbb köszönetét kifejezni. — Bocskorok eltiltása. A földm., iparés kereskedelmi magy. kir. minisztérium a temesvári ipar- és kereskedelmi kamarának felterjesztésére a magy. kir. határőrvidéki biztosságot és a legtöbben a majmoktól az utánzást kölcsönzők életeiknek. Rövid negyedóra múlva, Dujanovszka képező központját a társaságnak. Csaknem tolongva környezők őt. Ingerlő szépségét, gazdag szellemét, s éles életeit egyaránt bámultatá. Az egész férfi világ lábai előtt hódolt, de e szalonillája édes phrasisok melylyelepedő sóhajok között tömjénezének körülötte, hidegen hagyák őt. Mindez nem elégíté ki magasröptű fantáziáját. Az ő büszke lelke és szerelemszomjas szíve, csak egy után epedett, de annak az egynek, alig volt ma egy pillantása az ő számára. (Folytatása következik.) JANE EYRE Önéletírás Irta COBHER BELL (Folytatás.) Az ingoványon átgázolván fehér nyomot pillantok meg a térségen. Odamentem és láttam, hogy itt vagy ösvény volt és egyenesen a világossághoz vezetett, mely most egy facsoport közepén fénylett — fenyőfák lehettek, alakjuk és lombozatuk után ítélve. Csillagom eltűnt, amint közelebb jutottam, valamely válaszfal volt köztem és közte, kinyújtom kezemet, megtapogatni az előttem emelkedő sötét tömeget és egy alacsony fal érdes köveit érintem; a fal felett hegyes léczkerítés és belül magas és tüskés sövény vonult el. Tovább tántorogtam. Ismét valamely fehéres tárgy állt előttem. Egy ajtó volt, mely kinyílt amint megérintem; mindkét oldalán két sötét bokor emelkedett: márva vagy tuxus. Az ajtón túl a kerti útról egy alacsony, sötét és meglehetősen hosszú ház körvonalait pillantam meg, de a világosság, mely ide vezetett, nem látszott sehol. Homályba volt burkolva minden. Várjon nyugodni tértek a lakók? Féltem, hogy igy kell lenni. Az ajtót keresvén egy szegletet megkerültem, s ime ismét ott volt a nyájas fény, mely egy nagyon apró ablak üvegén átvilágíttott egy lábnyinál alig magasabban a földtől. Az ablakot még kisebbé tette a repkény vagy más felkúszó növény, melynek levelei egészen elbobták a ház falát. A nyílás oly szűk volt, hogy függöny vagy ablak tábla használata teljesen feleslegesnek látszott, s midőn lehajoltam és félrehajlitam a felfutó előnyuló ágait, mindent láthattam a szobában. Tisztán láthatom a szépen felsorolt fehér padlót, a diófa szekrényt, melynek polczán czintányérok voltak felrakva szép sorjában, visszatükrözvén a tűzhely faszén-tüzének izzó vörös fényét, a fali órát, a gyalult asztalt és a székeket. A gyertya, mely vezetőm volt, az asztalon égett és világánál egy kissé komor kinézésű, de rendkívül tisztán öltözött öreges nő kötögetett. Mindezt csupán futólag jegyeztem meg magamnak, mivel nem volt benne semmi rendkívüli. Sokkal érdekesebb csoportokat öltött szemeimbe a tűzhely mellett, a kedélyes, meleget árasztó tűztől megvilágítva. Két fiatal, szép nő — ladyk a szó szoros értelmében — tiltott, az egyik alacsony karszékben, a másik mellette egy zsámolyon. Mindkettő mély gyászba volt öltözve és a fekete szín még feltűnőbbé tette nyakuk és arczuk fehérségét; az egyik leány térdein egy nagy vén vizsla nyugtató fejét, a másiknak ölében egy fekete macska telepedett meg. Különös hely volt e szerény konyha ily lakókhoz képest. Vájjon kik lehettek? Bizonyára nem voltak az asztalnál ülő öreges nő leányai, mert amaz meglehetősen köznapi kinézéssel bírt, míg emezeken műveltséget és finomságot árult el minden. Soha se láttam ily arczokat, és mégis midőn reájuk tekintettem, úgy rémlett előttem, mintha ismernék minden egyes vonást. Nem nevezhettem csinosaknak, mert sokkal halványabbak és komolyabbak voltak, hogysem e kifejezést használhatnám, amint mindketten a kezekben levő könyvre lehajoltak, csaknem komor gondolatokba látszottak merülve lenni. Egy kis asztal állt köztük, melyen egy másik gyertya és két nagy könyv volt elhelyezve. Gyakran nyúltak e könyvek után és úgy látszott, mintha összehasonlítanák a kisebb könyvekkel, melyeket kezekben tartottak, mint mikor valaki a szótárhoz folyamodik segítségül a fordítás munkájánál. E jelenet oly néma volt, mintha valamennyi alak merő árnyék lett volna csupán, hallhatom, amint a kiégett szén leesett a rostélyról, amint az óra kettyegett a homályos szögletben, sőt még az öreg nő kötőtűinek zörejét is véltem hallani, amint azok munka közben egymáshoz illődtek. Ennélfogva, midőn egy hang végre megszakita a sajátszerű csendet, igen tisztán hallhattam minden egyes szót. — Hallgasd csak Diana, mondá az egyik elmélyedt olvasónő. Ferencz és az öreg Dániel együtt vannak éjjel és Ferencz elbeszéli álmát, melyből rémülten riadt fel. — hallgasd! És halk hangon kezdett valamit olvasni, amiből nem értettem egyetlen szót sem, mert ismeretlen nyelven volt írva, nem latinul, sem francziául. Nem tudtam elhatározni, vájjon görög volt-e vagy német. — Nagyon erőteljes, mondá, elvégezvén az olvasást; de nekem nagyon tetszik. A másik leány, ki felemelte fejét, midőn nővérét hallgatá, a tűzre tekintvén, ismételt egy sort abból, a mit amaz olvasott. Később megismerkedtem mind a nyelvvel, mind a könyvvel; ennélfogva idézem itt ama sor, mely ugyan legelső hallásra csak úgy kongott a fülemben, mint érczcsengés, minden értelem nélkül. — „Da trat hervor Einer, anzusehen wie die Sternennacht.“ Jó, nagyon jó! kiáltó, mialatt fekete szeme ragyogott. Élénken ábrázol egy komoly, hatalmas arkangyalt. Ezen egy sor felér száz lapnyi hangzatos phrasissal. „Ich wäge die Gedanken in der Schale meines Zornes, und die Werke mit dem Gewichte meines Grimmes.“ Mily szép ez. Ezzel elhallgatott megint mindkettő. — Létezik ország, ahol így beszélnek ? kérdé az öreg asszony, feltekintve kötéséről. — Van Hannah, van egy ország, mely Angolországnál sokkal nagyobb, hol csak e nyelven beszélnek. — No, annyi bizonyos, hogy én nem tudom, mikép értik meg egymást; de ha önök közül valamelyik oda menne, vájjon meg tudná-e mondani, mit beszéltek? — Valószínűleg meg tudnánk mondani egyetmást, de nem mindent, mert nem vagyunk oly ügyesek, mint ön hiszi, Hannah. Nem tudunk németül beszélni, sem olvasni, szótár segélye nélkül. — És vájjon mit használ az önöknek? — Tanítani akarjuk valaha e nyelvet, vagy legalább elemeit, mint mondani szokták, aztán akkor több pénzt fogunk szereszhetni mint jelenleg. — Az bizony meglehet. De hagyjanak fel a tanulással, mára elég volt. — Magam is azt hiszem, én legalább fáradt vagyok. És te Mary? — Rendkívül, utóvégre is igen nehéz munka egy nyelvet elsajátítani, mikor az embernek nincs egyéb oktatója mint a szótár. — Igaz, főleg oly nehéz nyelvet mint a német. Kiváncsi vagyok mikor érkezik haza St. John. — Bizonyára nem késik soká: most tíz óra van,s ezzel megnézte arany óráját, melyet övén viselt.) Az eső sűrűn esik. Hannah, nem lenne szíves a kandalló után nézni a társalgószobában? A nő felkelt, kinyitott egy ajtót, melyen túl homályosan pillanthatok meg egy folyosót, nem sokára hallottam amint egy másik szobában a tüzet élesztette, aztán újra visszatért. — Ah! gyermekek, mondá, mily nehezemre esik most ama szobába menni, mely oly elhagyatottnak látszik, mióta a szék üresen maradt és félre van állítva a sarokba. Kötényével megtörülte szemeit, és a leányok, kik előbb csak komolyak voltak, most már szomorúaknak látszottak. — De hiszen jobb helyre költözött, folytatá Hannah, ne kívánjuk őt újra magunk közé. S aztán senki se kívánhat magának csendesebb halált, mint az övé volt. — Ön azt mondta, hogy bennünket soha sem említett? kérdé az egyik hölgy. — Valóban nem volt reá ideje: édes atyjuk egy percz alatt kimúlt. Már a megelőző napon kissé gyöngélkedett, de egészen jelentéktelenül és midőn St. John megkérdező, vájjon ne küldjön-e önökért, egyenesen a szemébe nevetett. Másnap — vagyis azelőtt körülbelül két héttel, ismét kissé nehéznek érezte fejét, lefeküdt aludni és nem ébredt fel soha többé; már csaknem meg volt meredve, midőn bátyjuk bement hozzá a szobába és halva találta. Ak gyermekek; ő volt az utolsó a régi fajból, mert önök és St. John úr természetökre nézve inkább anyjukhoz hasonlítanak és csaknem oly tudósok, mint ő volt. Mary egész élő képmása anyjának, Diana arezban inkább emlékeztet atyjára. Én oly hasonlatosságot fedeztem fel köztük, hogy nem tudom hol találta a különbséget az öreg cselédemért a beszélgetésből állására nézve e következtetést vontam le. Mindkettő szép termettel, nemes szabású és értelmes kifejezésű arczcal bírt. Igaz, hogy az egyiknek haja valamivel sötétebb volt a másikénál és különböző módon fésülködtek. Mary világosbarna haját két oldalt lesimítva viselő, míg Diana sötétebb haja tömött fürtökben omlott le nyakán. Az óra tizet ütöt. — Önök már bizonyára szeretnének vacsoráim, jegyzi meg Hannah és St. John úr is éhes lesz, mire hazaérkezik. Ezzel hozzá látott a főzéshez. A leányok felkeltek és úgy látszott, mintha át akarnának menni a társalgószobába. E perczig oly figyelmesen néztem őket, egész megjelenésük és beszélgetésük annyira felébresztő érdekeltségemet, hogy féligmeddig elfeledem saját nyomorult állapotomat, most újra eszembe jutott az. Az ellentétnél fogva még szomorúbbnak, még kétségbeejtőbbnek tűnt fel mint azelőtt. És mennyire lehetetlennek látszott e ház lakóiban részvételt kelten sorsom iránt, elhitetni velők nyomorom és szenvedéseim valódiságát, — reábirni őket, hogy nyughelyet adjanak kimerült tagjaimnak. Midőn az ajtóhoz vánszorogtam és azt habozva megkopogtatom, éreztem, hogy ezen Utolsó gondolat merő agyrém. Honnan kinyitá az ajtót. (Folytatása következik.)