Ellenőr, 1873. szeptember (5. évfolyam, 201-224. szám)
1873-09-11 / 208. szám
ahoz mi király földi nem szász ajkú nemzetiségek is, kik elfogulatlanul bírálhatjuk az ottani viszonyokat, sine ia et studio hozzá szólunk. Nem tudjuk ugyan minő informátiók alapján, de határozottan tudjuk, hogy hatalmas gyökeret vert már is némely befolyásos körökben ama téveshit, mintha bizony nőttön nőne a szászok politikai befolyása a Királyhágón inneni nem magyar ajkú nemzetiségeknél, nevezetesen a számra nézve is jelentékenyebb románnál, már-már oly mértékben vált volna tekintélyessé, kikép mi szász befolyás és suprematia mellőzésével, képesek sem volnánk közös politikának érdekében emezeket megnyerni. Ama körök, tehát az által, vélnek czélt érni, ha hogy részünkről is minden arra kínálkozó alkalmat fölhasználunk, hogy a szászokat elkényeztetve megnyerjük. E fonák és élhetetlen politika ellen, mely csak fel fogja ingerelni ellenünk a többi nemzetiségeket, lesznek e sorok irányozva. Sok balhit, ármányos informatio alapja e politikának; azért kötelességet vélünk teljesíteni, ha káros következményeire előre figyelmeztetjük a döntő köröket. Leginkább mi királyföldi lakosok vagyunk hivatva felnyitni a kormány szemeit. Az élénkbe tűzött feladat nem könnyű, már csak azért is, mert a szászok még annyi évszázadok folytán, mialatt ők belügyeiket csaknem saját kizárólagos akaratjuk és belátásuk szerint rendezték, s ahol más nemzet és hitfelekezetbeleknek épen semmi, s magának az országos törvényhozásnak is vajmi kevés beleszólása volt, már megszokták minden ügyeiket, magán nemzetiségi ügynek tekinteni. Megszokták, az országos közügyekről nem sokat tudni, s azokkal keveset foglalkozni, s megszokták a „Királyföldet“ aféle gyarmatnak tekinteni, mint amely csak közvetve áll a magyar korona, de közvetlenül az osztrák uralkodóház különös oltalma alatt. E megszokásnak tulajdonítható, hogy oly nehéz velük valamely országos közügy megvitatásába bocsátkozni, anélkül, hogy ők azt mindjárt ellenök való lázításnak, vagy hajtogatásnak ne vegyék. Aztán nagyban megnehezíti föladatunkat, a szász testvérekben minden alkalommal tapasztalható hagyományos politikai magatartás, hogy szeretik a zavaros vizet, mert abban legkönyebb halászni. Mindamellett is megpróbáljuk lehetőleg tárgyilagosan és tapasztalatainkhoz híven előadni a helyzetet. Több nemzetiségből álló nép vagyunk, A rácz, „Ráczországot,“ a tót, „Tótországot,“ a német, „Németországot,“ a szász, „Szászországot“ vél maga előtt látni. De az anyaföld mégis csak egy, s neve: „Magyarország“ Legfőbb törekvésünk ezérj, tehát hogy hazánk „integritás“-át minden eshetőségekkel szemben megvédjük, biztosítsuk és boldogságát előremozdítsuk. Ez nekünk elsőrendű feladatunk. És ezen legmagasabb állami érdek előtt megkell hajolnia minden egyéb másodrendű nemzetiségi és hitfelekezeti vágynak. Mert az „állam“ csak addig „állam“ míg neki minden más érdek alája rendeltetik. Önkényt foly az államiság eszméjéből, hogy nálunk is a törvényhozásnak és végrehajtó hatalomnak egyöntetű alapelvek szerint kell rendezve lennie. Mit akarnak ellenben a szászok ? Akarják, hogy a királyföldi törvényhatóságok kivételes törvények uralma alatt, csaknem függetlenül a végrehajtó hatalomtól, intézkedhessenek és csinálhassanak más államnak testébe ékelve, egy külön Szászországot. De hát ugyan mi annak oka, hogy a szászok, szemben az állammal, szemben az alkotmánynyal, és szemben az országos törvényhozással, és a végrehajtó hatalommal,"oly külön, mondhatni in M.éL . 1 rovno «fíllott* kmzánkat clmírlflini mftv flz állami egység megzavarása nélkül, az állam keretén belül, se nem képzelhető, se ki nem vihető ? A felelet erre is igen könnyű, mert ennek oka a legbárdolatlanabb kapzsiság, mely minden jogot és kiváltságot saját kezébe törekszik összpontosítani, s minden terhet más nyakába sózni. Oly középkori separatisticus érzék ez, minő egykor széltében burjánozott az államélet keretén belől s faj-, város-, község-, család- s embergyűlöletre vezetett merő irigységből. Igen, de honnan van ezen elkülönítésre törő vágy, mely a szász nemzetiséget annyira karakterizálja ? Érdekes e tekintetben a „Kronstädter Zeitung“ tavalyi évfolyamában megjelent czikksorozat, mely a szászok ó- és ifjú pártárnyalatához fordulva, hogy azokat egyesülésre bírja, elmondja szíve és veséje titkainak oly részleteit, melyeket eddig a circumspectus szásznép rejtegetni szokott. A czikksorozat írója mindkét párt „vászonneműit mosva“ szemekre lobbantja a szászoknak, hogy nekik nincs egyéb czéljuk, mint államot alkotni az államban, mely vágyuk azonban a jelen viszonyok folytán, nem volna realizálható. A „fiatal szászpárt“ politikáját sem követheti szó, mert ez szerinte a szász nemzeti egyetemet csaknem az ablakon dobta ki, s oly tekintélyes jogokat adott föl, melyek közt több a szász nép viszonyain gyökerezve föladható nem lett volna. Ennélfogva azt tanácsolja az ószászoknak: térjenek egyszer már magukba és érjék be az országos központi hatalomból kevesebbel is, ne támasszanak túlságos igényt. A fiatalokhoz fordulva meg azt mondja: de a saját jogmértékről sem kell megfeledkezni, mert e káros politika a szász nép egységének fölbomlására vezetne. Meg kell alkudni a helyzettel. Deák Ferencz kiegyezési politikája is ezen sarkallik. Javasolja aztán sa mindkét pártnak, hogy egyesülve terüljék ki az ószászpárt javaslatából, ami túlságos sok, de hagyják meg mindazt, ami a szász nemzet egységét meg nem zavarja. Különösen a komeszi és főispáni hivatalokat el kell különíteni egymástól, minthogy azon hivatalok már a természet által el vannak választva egymástól, és előbbire fenn kell tartani a választási jogot a népnek, annyival inkább, mivel amannak teendői úgy is csak a közös vagyon kezelésére szorítkoznak. A „fiatalok“ javaslatát pedig mint hasznavehetetlen férelmüvet, egyszerűen félrelökni javasolja Mert, úgymond, az ószászok részén áll: értelem, tudás, munkaerő, tapasztalat, a baj egyedül az, hogy az „öregek“ fejeskedő és helytelen politikájuktól nem akarnak eltérni. Az öregekkel szemben a fiatalok tapasztalatlanok, tunyák, könnyelműek tehát reális politika követésére képtelenek. Kár hogy „die Waehler sitzen ihnen doch auf!“ A meghasonlott ó-szász és ifjú-szász politika e gyöngéjét nevezi aztán el a „Kronstädter Zeitung“ táltosa „Belső Nemerének (Innere Nemere)“ Pedig hát a meghasonlás csak oly látszólagos náluk, s valóban, ha kérdeznék: „um was gilt die Wette !“ feleletül nem nyernénk mást egyiktől sem, mint: „Oben an“ a királyföldi törvényhatóságok szervezésére vonatkozó törvényjavaslatot „durchsetz“ölni, az országos törvényhozásnál, — természetesen: kiki a magáét. „In zweiter Linie“. Az első folyamodású bíróságok szervezésénél „andring oni“ hiszi a maga emberét. „Und in dritte“ „Dasselbe“ a királyföldi törvényhatóságok szervezésénél. „Vorläufig csak ennyiből „die Wette!“ Az új egyesítési terv, mely látszólag roszalja az ószászok túlkapásait és követeléseit és roszalja az ifjak túlengedékenységét és közvetítő javaslattal lép föl, bár visszautasítja a feltevést, mintha államot czélozna létesíteni az államban, mégis tervezete olyannyira meg van bélyegezve a separat államiság eszméjétől, hogy nem sok szemrehányni valója marad. Mi egyéb ugyanis önálló államkikerekitési tendentiánál, midőn követeli, hogy a Királyföld“külön nemzetiségi territoriumképen kiszakittassék, melynek koronája az ő választott nemzeti comesek volna. Oly jogokat követel e közvetítő javaslat, hogy általuk a „Királyföld“ autonómiája inkább hasonlítana valamely társország, például Horvátország autonómiájához, mintsem az ország többi törvényhatóságaiéhoz, daczára az annyiszor hirdetett uniónak és nemzetiségi jogegyenlőségnek. A pártok még a magyar nyelv nem tudását is szemökre lobbantják egymásnak. Ez ugyanis a jucu^a.Uj uici^y a ital part nivaiaiiRijiijiB*u csoportja, a másik párt hivatalvadászait agyonsujtani legokosabb és legalkalmasabbnak tartja. Pedig e kérdésben bízvást megnyughatnának, mert hát a mi drágalátos kormányunk nem igen szokott törődni a magyar nyelv leírásával. Az eddigi, az első folyamodású törvényszékekhez kinevezett elnökök és bírák példája mutatja, hogy képesek a nyilvános tárgyalásokat, tanácskozásokat, s más hivatalos teendőket, a magyar hivatalos nyelven vezetni és tárgyalni. S ha tekintetbe vesszük, hogy ama törvényszékek szervezése, és megalakítása nagyrészben a kinevezett elnökök kezébe van letéve, úgy látván meglehetnek a szász testvérek , részben is a magyar királyi kormánynyal elégedve, miután számtani pontossággal is kimutatható, hogy egy vagy két „generation“ keresztül sem lesz a magyar hivatalos nyelv még csak az első folyamodású királyi törvényszékeknél sem, meghonosítható. TÁRCZA. Egy játékos halála(W . Thackeray beszélye.) (Vége.) Amint ott feküdtem ágyamban, balszerencsémet átkozva és elmélkedve, hogy vájjon hogyan fogok most már megélhetni a legközelebbi két hónap alatt, Attwood hirtelen berohant szobámba — arcza feltűnően lángolt énekelve és lármázva, mintha még most is a múlt éjszaka lett volna. — Titmarsh! kiáltá, én az én megmentőm! az én legjobb barátom ! Nézze ezt, és ezt, és ezt! Attwood úr minden szónál egy marék aranyat, vagy egy fényes halmaz öt frankost, vagy egy csapat zsíros, szennyes bankjegyet mutatott elő, ez utóbbiak azonban szebbek és becsesebbek voltak mint az ezüst, vagy arany — szóval tizenhárom ezer frankot nyert, miután éjfélkor elvált tőlem. Csekély mindenemet — az öt forintot különválasztó e fényes és nagy hatású gyűjteményből, az irigység szenvedélye belopódzott lelkembe, kellemetlenebbül éreztem magamat mint az imént, habár ekkor az éhség réme vigyorgott szemeim közé, gyűlöltem Attwoodot a miért engem csalfán kijátszott e kincsek birtokából. Szegény fiú jobb lett volna reá nézve ha nem lát belőle soha egyetlen shillinget sem. Azonban egy nagyszerű reggeli a Café Anglaisban csakhamar megvigasztalt és az igazság követeli bevallanom, hogy barátom nemesen megosztá velem nyereményének egy részét. Ami a dolog anyagi részét illeti, én oly dúsan lakmároztam mint ő és nem nagyon sokat törődtem a viszonzással. Jack most lakást változtatott, névjegyeket, nyomatott, melyeken „Attwood százados“ czime volt olvasható és cabrioletet tartott, mely elé oly magas ló volt fogva mint a Jardin des Plantes zsiráfja; egyenruháján annyi paszomántét viselt, mint hajdan és sűrűn látogatta a főváros éttermeit. Madame de Saint Laurent, Madame la barenne de Vaudrey és Madame la Comtesse de Don Jonville, ezen előkelő hölgyek, kik csupán a legválogatottabb társaságot fogadják maguknál és szíveskednek ebédet adni fejenkint öt frankért versenyeztek egymással a szeretetreméltóságban Jack iránt. Övé volt a csirke s egyéb szárnyas állatok szárnya, övé a legnagyobb adag a Charlotte- Russel-ből; az övé volt a hely az ecarté asztal mellett hol a grófné éjszakánkint megkönnyebbitette zsebeit néhány aranytól, kijelentvén, hogy a legkedvesebb lovag a világon „la fleur d’Albion.“ Mindezekből látszik, hogy Jack társasága nem volt nagyon látogatott, de ízlése se volt választékos, ő maga pedig egy gondolatlan, eszeveszett ficzkó, kit mindennap más nővel karján lehetett sétálva látni az utczákon. Az ember azt hihetné, hogy ily életmód mellett ötszáz fontnyi nyereménye nem tarthatott sokáig, nem is tartott, de bizonyos ideig nem hagyta el őt a szerencse és erszénye a helyett, hogy apadt volna mindig bizonyos színvonalon látszott maradni, minden éjjel játszott. Természetes, hogy oly szerény fiú, mint én voltam, nem remélhető a barátság és meghittség tartós fennállását Attwooddal. Jack pöffeszkedő és hideg lett, annyi bizonyos, hogy nem nagyon szerettem helyzetemet mint kísérője és alárendeltje, és végre nagyszerű ebédéit felcseréltem szerényebb ellátással, melynél öt igen jól készült ételt kaptam kilenc pencéért. Attwood azonban koronkint megörvendeztetett látogatásával, vagy elvitt magával kocsizni saját fogatán. Egy egész csapat barátja volt még kívülem. Ott volt Fips az ügyvédjelölt, az isten tudja hogy mit keresett Párisban, és Gerta, a keletindiai, ki ugyanezen dolog miatt időzött itt, és Flopper az orvosnövendék; e hármat egy ízben együtt találtam Flopper lakásán, hova Jack is meg volt hiva nagy dáridó lévén rendezendő tiszteletére. Jack meglehetősen későn érkezett, halvány volt és izgatottnak látszott és bár nem evett, de oly mohón itta az égett bort, hogy Flopper szemei szinte könybe lábadtak, a szegény fiú egész vagyonában nem volt több három palacknál és Jack olyanformán indult meg, mintha mindhármat ki akarta volna üríteni. A keletindiai azonban nagylelkűig segített a bajon, egy napoleondort vévén elő zsebéből, mely csakhamar fel lett váltva négy palack pezsgőre. Vacsoránk végletegenül harmonikus volt; Fips az „Old English gentlemant“ énekelte, Jack a „British grenadiert“ és én alázatos szolgájuk, felszólítás folytán ama szép dalt, mely igy kezdődik: „mikor a búza virágzik , még pedig érzékenyen, hogy mindnyájan sírtak, kivévén Floppert, aki elaludt és Jacket, ki ugyanekkor a „Ray of Biscay 0,“ ismeretes dallamot énekelte. Gortz és Fips e közben pálczákkal vívtak egymással, az ügyvédjelölt nagyon erősen meg lévén győződve, hogy ő harmadik Richard. Végre Fips akkorát húzott a keletindiaira, hogy az dühössé lett, megragadott egy pezsgős palackot, mely a gondviselés különös kegyelméből üres volt és a szobán keresztül Fips után dobta ; ha a híres ügyvédjelölt épen e perczben el nem kapja fejét, a Queens Bench elvesztette volna legkitűnőbb szónokainak egyikét. Fips lehetőleg egyenesen állt, arcza sápadt volt a dühtől. — Go — go — gortz ur, mondá, mindig hallottam, hogy ön egy haszontalan fi-ficzka , már most bebe-be-bi-bizonyitva látom. Flopper, ide a pisztolyokkal! minden ge-ge-genlmn tudja, hogy mit értek ez alatt. Az ifjú Flopper urnak volt egy pár apró zsebpisztolya, melyeknek létezése hirtelen eszébe jutott a harczias ügyvédjelöltnek ; ezekkel szándékozott meggyilkolni a keletindiait. Gortz semmivel se lévén józanabb, és oly merész volt mint az ügyvéd. Attwood, ki mértéktelen ivása daczára is, valamennyiük közt legjózanabbnak látszott, nagyon gyönyörködött a jelenetben, mindaddig míg a fegyvereket követelték. Babmondá hevesen, ne nyújtsatok alkalmat a két embernek, hogy megöljék egymást, üljetek le és folytassuk az éneklést. — De bizony azok nem akartak elcsendesülni . Flopper tehát elővette pisztolyszekrénykéjét és kinyitá, hogy a párbaj azonnal megtörténhessék. — A szekrény üres volt! — Bocsánat! mondá Attwood nagy zavarban ; én haza vittem a pisztolyokat — ki akarom tisztogatni. Nem tudom mi volt hangjában vagy modorában, de egyszerre kijózanodtunk valamennyien. Attwood észrevette, mily különös hatást idézett elő, mert elpirult és iparkodott más dolgokra átvinni a beszélgetést, de a jó kedv nem tért többé vissza közénk és csakhamar szétmentünk. Midőn az utczára kiléptünk, Jack félrehívott és suttogva kérdé: — Van egy napoleondor az erszényében, Titmarsh ? Fájdalom nem voltam ily gazdag és azt feleltem, hogy másnap reggel magam is meglátogatni szándékoztam őt, mert én is épen egy aranyat akartam tőle kölcsön kérni. Nem válaszolt szavaimra, de elindult hazafelé és többé egyetlen szavát se hallottam. * * * Két nap múlva (mert a következő napon a víg társaság egyetlen tagjával se találkoztam) házmesterem keltett fel egy sürgetős levéllel Gortz artól. „Kedves T. Szeretném ha eljönne hozzám reggelire. Baj van Attwooddal. Szíves üdvözlettel Gortz Salamon“ Azonnal elindultam Gortzhoz, ki a Helderutczában lakott néhány lépésnyire Attwood új lakásától. Ha az olvasó kiváncsi tudni, hogy hol történt ezen elbeszélés katastrófája, menjen a Boulevard des Italienétől lefelé mintegy husz házzal, mig egy szépen készített ajtóra akad, mely mögött az előcsarnokban egy meztelen Cupido lő reá és a lépcsők párkányáról egy Venus üdvözli. A keletindiaihoz érkezvén, e gentlemant pongyolában találtam, amint épen Fipsur társaságában alaposan tárgyalt egy nagy tál b i f t e c k aux pommes-ot. — Szép dolog! mondá Gortz amint beléptem — Attwood oda van — nem parancsol egy szelet beefsteaket. — Mit ért ez alatt? Káltául elsajátítván ismerőseim megszokott phraseologiáját : Attwood oda van ? — megoldja a kereket ? — Nem rósz, mondá az érzelmes és elegáns Fips, nem egészen roszul találgatott tisztelt, barátom, de nem épen a kereket oldta meg. — Hát mit? — Hát elvágta a torkát. Fips úr szája tele volt egy darab Véres marhahússal, amint e borzasztó szavakat kiejté. Óhajtanám mondhatni, hogy engem e hir bár csak a legcsekélyebb mértékben is meghatott volna. Nem tréfáltam felette mint Fips barátom, de ez inkább az illemérzék dolga volt nálam mint az érzelemé, hanem szégyennel vallom meg, hogy régi iskolatársamért, gyermekkorom barátjáért, az utóbbi hónapok víg társáért egy könycsepp se hullott szememből. Egy német elbeszélésben szerepel egy szép és igéző teremtmény, kit minden férfi bámul és szeret, de e bájas és szeszélyes lény egymás után tönkre juttatja s aztán odahagyja őket. A szerző, ki leírja szépségét, azt mondja, hogy hősnője tündér, de nincs szíve. Úgy hiszem, hogy a boros palack mellett keletkezett meghittség is ilyen természetű szellem, tudtommal még sohasem származott belőle egyetlen jó érzelem: elcsábítja és megrontja az embereket nem egyéb mint a barátság és érzelem kísérlete, melyet a hevült vér és a bor gonosz varázsa idéz fel. De, hogy abbahagyjuk ezen erkölcsös oktatást (melyet a szerző a nélkül se nagyon szívesen folytat, mert nagyon szánandó szerepet játszik mellette) meglehetősen megrostálgattuk a szegény Attwood jellemét, kifejeztük irtózatunkat halála felett mely érzelem teljes helyeslésével találkozott Fips úrnak, aki azonnal kijelente, hogy még a gondolattér is csaknem elájul és emiatt kénytelen volt meginni egy nagy pohár égett bort, végre aztán megegyeztünk, hogy megnézzük a holttestet és elmegyünk a temetésre is, ha szükséges. Flopper ki időközben szintén megérkezett, volt a látogatás indítványozója, azt, mondá, hogy nem törődik azon tizenöt frankkal, melylyel Jack a múltkori tekejáték után adósa maradt, hanem pisztolyait minden áron vissza akarja szerezni. Elindultunk tehát és csakhamar megérkeztünk azon házhoz, melyben Attwood lakása volt. Egy ideig igen szép szobákat tartott bérben, csak ma tudtuk meg, hogy lassan kint kiűzték pompás lakásából az első emeletről, fel az ötödik emeletig — ide is felmentünk és megtaláltuk őt. Szegényes, kicsi szoba volt, hitvány bútorokkal, az alcovenben egy ágy állt, a napvilág az egyetlen ablakon át teljesen megvilágítá mind az ágyat mind a holttestet. Jack finom gyolcs ingbe volt öltöztetve, ezt megtarta a szegény fiú, hogy benne haljon meg, mert különben összes szekrényeiben és fiókjaiban nem volt egyetlen ruhadarab , elzálogosított mindent, aminek bármily csekély értéke volt, íróasztalát, könyveit, ruháit, egyetlen fillért sem találtak birtokában. Egyik keze mellére volt téve, a másik lecsüggött a földre. Arczán a legteljesebb nyugalom kifejezése látszott, a világosság fölé fordított oldalát egyetlen vérfolt sem szennyezte be. Ellenben a másik oldalon nagy fekete vértócsa volt látható, ebben feküdt a pisztoly, mely inkább játékszernek mintsem fegyvernek látszott, az ember alig hihette el, hogy ily erőteljes ifjú életét kioltani képes legyen. Homlokán oldalt egy kicsi fekete seb volt; ezen keresztül menekült el Jack élete. * * * — Nézzék csak, urak, mondá háziasszonya, három derékaljat elrontott és negyvennégy frankommal tartozik. Ennyiből állt sirirata: elrontott három derékaljat és negyvennégy frankkal tartozott háziasszonyának. Az egész világon egy lélek sem volt, aki őt szerette, vagy siratta volna. Mi, barátai jobb is volna egyúttal tán már a magyar hivatalos nyelvet a Királyföldre nézve merőben eltörülni, sem mint azt a papiroson való alkalmazás által, csúf törvénytiszteletlenségnek kitenni. KÜLFÖLD. Szeptember 10. — Franczia köztársaság A bonapartista párt kezd jobban mozogni, mint valaha. A „Pays“ szept. 6-án két heves czikket hozott, mindkettő formális hadüzenetet tartalmaz a royalistákhoz czimezve. E czikkek Cassagnac tollából származnak, mikben a császárság zsoldosa utánozhatlan gorombasággal vagdalja a legnagyobb igazságokat a royalisták fejéhez. Midőn a bonapartisták kereken szakítanak a royalistákkal, egyúttal minden befolyásukat felhasználják, hogy ha máskép nem, a jelenlegi állapotok fentartása árán is lehetlenítsék a royalisták terveinek keresztülvitelét. Egy ma érkezett távirat után azt kellene hinnünk, hogy újabb működési irányukban szerencsésebb a bukott császárság pártja, s a „Temps“ állítása szerint a minisztérium meggyőződvén a monarchia visszaállításának lehetetlenségéről, elhatározta Mac-Mahon meghatalmazásának 5 évre leendő meghosszabbíttatását indítványozni, azután a törvényjavaslatokat a fennálló köztársaság fentartása és szervezése szempontjából átvizsgálni. Bármily különösen hangzik is a „Temps“ ez újdonsága, nem szabad felednünk, hogy Francziaországban tehát a meglepetések országában vagyunk ; egyébként, ha ez nem volna is, lehetlenséget nem láthatunk a hit teljesedésbe menésében; az oly jellemes férfiúi is, mint Thiers, ki több mint fél évszázadon át táplált és kristályozott monarchikus elvekkel lépett hatalomra, rövid néhány havi tapasztalás után a magas álláson republikánussá vált; minthogy pedig hozzá, ki oly könnyű lélekkel vált meg a hatalomtól melyet sohasem keresett, de melyet, ha akarja a legnagyobb könnyűséggel megtarthat vala, azon gyanú, hogy a hatalom kedvéért, tehát érdekből jön republikánussá, — nem férhet, azaz kétségtelen, hogy nála a nagy változást a dolgok természete idézte elő, — hogyan csodálkozhatnánk, ha a természetes tünemény Mac- Mahonnál ismétlődnék ? — A „XIX. Léce“ szerint elhatározott dolog, miszerint a franczia köztársaság elnöke, Mac-Mahon tábornagy a jövő hó folyamán Bécsbe fog utazni a közkiállítás megszemlélésére. Az ausztriai császár meleg hangú meghívását Bouillerie pénzügyér adta át a tábornagynak, melyet az idézett lap értesülései szerint, a minisztérium tagjai nagy megelégültséggel vettek. Mindazonáltal Mac-Mahon kezdetben habozott a meghívás elfogadása iránt s ily irányban nyilatkozott a kabinettanácsban is. Az elutazás elvben itt is elfogadtatott, megvitatandónak egyedül azon kérdés hagyatván, hogy mily minőségben utazzon, ugye, mint a köztársaság elnöke, avagy mint a nemzetgyűlés küldöttje. Azt hiszik, hogy az előbbi minőségnek fog adatni előny. Több franczia lap szerint Brunet tüzérségi kapitány Berlinbe küldetett, hogy az ottani kormánynyal szerződésre lépjen a francziáktól elfoglalt, hadikészletek visszavásárlása iránt. — Mint egy távirat hozza Verdun kiürítése a legközelebbi hétfőn befejezett tény lesz. — Clericalis körükben f. hó 2- án Rómának az olasz csapatok által történt elfoglaltatása évfordulóján bucsut szándékoznak rendezni Mont- Saint-Michelbe. Az olasz kormány felszólalt emiatt Versaillesben, mire a franczia kormány követelé, hogy a bucsujárás másnapra tétessék át. A legutóbb történt összeírás szerint Francziaország összes politikai választóinak száma tesz 9.992.329 a municipalis választók száma ellenben 9.855.703. — Franezia lapok szerint a berlini udvar neheztelő.« ’**»ezt ez állítólag felette melegen sürgeté és segité a Jusio létrejöttét, — azonban a bécsi udvar minden neheztelést visszautasított, megjegyezve, miszerint a fusionál végkép idegen és távol maradt. — Thiers már elhagyta Lucernt s jelenleg Interlakenben tartózkodik, hol a lakosság kitűnő szívességgel fogadta. Különösen az angolok tüntették ki magukat a szívélyes elfogadásban. Spanyol köztársaság. Castelar, ki most másodszor áll a spanyol ügyek élén, szóval és tettel főczélja felé, mely a polgárháború leküzdése, halad. Nincs kétség, hogy e szempont vezérelte őt, midőn Hidalgo tábornokot, e durva, vasmarka katonát madridi főkapitányi állásába visszahelyezé. Erre vonatkozólag az „Independance beige“ elsorolja a tábornok azon tulajdonait, melyek őt egy ily állásra képesítik. Ő vetette fel a tüzérségi kérdést, amely egyik oka Amadé király leköszönésének. Hidalgo felvilágosította a kormányt arról, hogy ma nemcsak nem számíthat a tüzértisztekre, hanem az egész tiszti testület által el van hagyatva. Az ápril 23-iki éj óta magát nélkülözhetlen egyénnek tartja, midőn 21 ágyúval a nemzetőröket is leverte és bebörtönözte. Ő volt az, ki legközelebb a leggorombább rendeletet bocsátotta ki a tisztek ellen, melynek ha nem engedelmeskednek, börtönnel fenyegette őket. Több más indokok felsorolásából azt látjuk, hogy Hidalgo tábornok vasmarka, durva sőt kegyetlen ember. De a mostani körülmények közt Spanyolországnak, főleg pedig a fővárosnak ily erélyes és szigorú emberre van szüksége, ki a lappangó zavarokat azonnal el bírja fojtani. És ezen indokok vezethették a minisztériumot is, hogy Hidalgot több tiszt vádja ellenében a madridi főkapitányi állásra visszahelyezze. Svájct. E pillanatban Genfben két gyülekezet tanácskozik. Az egyik az internationalistáké, kikről eddig csak annyit tudni, hogy vígan lakomáztak. A másik a békecongressusé melynek első ülésében a nemzetközi békebíróságra, vonatkozó emlékiratok és javaslatok jöttek felolvasásra, ez után fognak tanácskozmány alá vétetni a népjog alapját képező elvek s a szövetségi eszmék történeti fejlődésének tárgyalása képezendi a zárkövet. — Anglia. Az angol minisztériumról a „Globe“ azon különös hírt közölte, hogy Gladstone a jövő parlamenti ülésszak alatt oly költségvetést fog beterjeszteni, melyben a hat millióra menő jövedelmi adó eltörültetik. Némely angol lap komolyan veszi ezen hírt s úgy foglalkozik vele, a „Standard“ ellenben kétkedően csóválja fejét s azt hiszi, hogy Gladstone inkább megkétszerezi a jövedelmi adót csak a demokrata államférfiak kedvencz tervét, a fogyasztási adó megszüntetését elérhesse. Olaszország. A nagy politikai kérdés, ha várjon Victor Emanuel király előbb a bécsi vagy berlini udvart fogja-e látogatásával megtisztelni, szerencsés megoldást nyert s már csak a kivitel marad hátra, minél, ha Victor Emanuel ép oly habozást fog tanúsítani, mint eddig tette az elutazás kérdésénél, megtörténhetik, hogy mikorára Bécsbe ér, már csak hűlt helyét fogja találni a közkiállításnak. Mint utazása tervezetéből láthatni, előbb Bécset fogja meglátogatni, hol, mint ma érkezett távirat jelzi, megkülönböztető fogadtatásban készül őt fogadni a császári udvar s számáralakul a luxemburgi palota, melyben legutóbb a sah lakott, rendeztetik be egészen újonnan. Az utazási programoi részleteiként szeptember 15-én hagyja el az olasz király Rómát, 17-én érkezik Bécsbe s 21-én megy Berlinbe, honnan Baden-Badenbe fog utazni, hogy az ott időző Auguszta császárnőnek születése napja alkalmából személyesen fejezze ki jó kívánatait. Október 2-án a király ismét Turinban lesz, hol Cavour emlékszobra leleplezési ünnepélyében részt veene. A ma megjelent összes szabadelvű olasz lapok, mint táviratilag értesítettünk, örömüket fejezik ki a király bécsi útja fölött, megdicsérik a minisztériumot e külpolitikai tény miatt és élénk rokonszenvüket fejezik ki Ausztria-Magyarország és Németország uralkodói és lakosságai iránt. A lapok hiszik, hogy a három hatalmasság egyetértése állandó békére fog vezetni; végül erősítik, hogy e politika folytán az ellenzék több tagja a jelenlegi minisztériumhoz fog csatlakozni. Valóban, mióta az olasz király bécsi utazása elhatározott dologgá vált, az olasz lapok s élükön a florenczi , Nazione“ magas röptű tervekkel mulattatják magukat s Európát; megtörhetlen békéről, sohasem látott felvirágzásról beszélnek, melyek mind az olasz királynak a német és osztrák császárokkal való találkozásából fognának keletkezni; szerintük a király utazása Németországba a béke biztosítéka Olaszországra és egész Európára; szevatosziáu sőt bizonyos, hogy a három uralkodó szerződésre fog lépni, melyben egymás jogait és területeit kölcsönösen biztosítva, az örökbékét tényleg megállapítandják az által, hogy államaikban a hadsereg létszámát a belső biztonságnak megfelelő fokra leszállítandják. A vérmes reményekre nem lehet más észrevételünk, mint hogy azok teljesüljenek. Fennebb adott táviratunkkal egybehangzóig írják egy bécsi lapnak Rómából: „Az olaszok nagy többségének hangulata az általános apathia idejében ezáltal nemcsak jótékony lendületet nyert, hanem a balközépnek több befolyásos képviselője ebben a minisztérium őszintén szabadelvű politikáját látják, s minden felhívás nélkül a kormány erélyes támogatását ígérték, ha az megmarad ez irányban. Ami magát a minisztériumot illeti, napról napra javul helyzete, minthogy tagjai úgy a belső mint külső kérdésekre nézve egymással tökéletesen egyetértenek, úgy hogy az ország e különös jelenségnek Olaszországban csak szerencsét kívánhat.“ - Victor Emanuel utazása okáról következőket írja a „Daily Telegraph“: „Más államban a kath. mozgalom csak másodrangu lehet, míg Olaszországban élet halál kérdése, mivel a pápa által elfoglalt állás minden perezben casus bellire szolgáltathat alkalmat. A franczia monarchikus pártok ingerült szemmel néznek az olasz egységre. Ami illeti V. Henriket, különösen megbotránkozott, a pápa uralmának elnyomása felett. Nagyon természetes tehát, hogy Olaszország saját biztonságáért szövetségeseket keres. De hol kereshet, szövetségeseket a continensen, ha nem Németországban? Első látszatra azt kellene hinni hogy Berlin és nem Bécs kép hogy legyen közvetlen ezélja a politikai zarándokolásnak. Ausztria- Magyarországnak nehéz szerepe jutott. Nagyszámú katholikus népséget számít kebelében; államférfiai nem tudnák elfelejteni elmúlt dicsőségének és hanyatló suprematiájának emlékét, és nem lehet feledni, hogy Ausztria-Magyarország 1870-ben késznek mutatkozott Francziaországgal egy szerepet játszani. Mi hajlandók agyunk feltenni hogy Victor Emanuel tudva, hogy minden alkalommal számíthat, a német szövetségre, mert semmi érdekkülönbség nem választja el őket egymástól fenn kívánja tartani a baráti viszonyt Ausztria- Magyarországgal, melynek útja szép Velenczéjébe vezet. Nemsokára megtudják azon közvetett és közvetlen okokat, melyek Victor Emanuelt otthon ülő szokásainak megváltoztatására bírták, de bizonyosak lehetünk benne, hogy okai sem banálisok sem frivolok. Olaszország királya el akarja oszlatni a hazája felé tornyosult veszélyt. Bárki legyen is az, aki öt év előtt azt merte volna megjósolni, hogy Victor Emánuel egy napon Ferencz József vendége lesz, nevetést keltett volna. És ime pár nap múlva e jóslat beteljesült, így akarta ezt az események kényszerűsége. Hollandia. A Lynden-cabinet, mely a múlt héten alakult, határozott ultramontán jellemmel bír. Öt tagja conservativ, kettő pedig ultramontán. Az é. a. Egyesült Államok kormánya értesítéseket vett tengerésztisztek és keleten székelő consuloktól az atsin-hollandi háborúnak jelen állása iránt Sumatrában. Az értesítések szerint a Sumatrán székelő amerikai consul előtt odanyilatkozott volna az atsini vultán, miszerint óhajtása közelebbi viszonyba lépni az Egyesült Álamokkal s hogy azon esetben, ha ezek birodalmát pártfogásukba s védelmükbe vennék, kész az Egyesült Államoknak különleges engedményeket adni, nekik megengedni, hogy hajózási állomásokat alapítsanak, hol nekik tetszik, s ő a legjobb minőségű fát fogja nekik hajóépítésre szállíttatni. Azultánnak értésére adatott, miszerint ily indítványokat, legczélszerűbben különleg küldött követség által tehetne az é. a. Egyesült Államoknak. Románia. Egy legközelebb megjelent katonai kimutatásból a fejedelemség hadi erejére vonatkozó következő adatokat veszszük át: Áll a fejedelemség hadserege 16 gyalogsorezredből (8 állandó 8 darabot), 10 lovas ezred (2 állandó, 8 territoriális), 2 tüzérezred, 4 vadászzászlóalj, 1 műszaki zászlóalj, 1 tengeri zászlóalj két hadihajóval, 2 század gyalog zsandár, 1 század árkász, 1 század röppentyűs, 1 század tűzoltó, 5 lovas zsandár-szakasz 1 utász szakaszból. E hadsereg bir a megfelelő törzskar, tisztek s katonai iskolákkal s egészségi intézménynyel. Nincs ide számítva a honvédség (militia). A katonaság Peabody-fegyverekkel van ellátva, nem hiányzanak a mitraileusok s Kruppféle ágyuk. Szükség esetén 100 ezer embert állíthat, síkra. Nem sok de elég arra, hogy egyik vagy másik hatalom szövetségét keresse; minden esetben elég arra, hogy semlegességét fentarthassa. Oláhország és Szerbia teljes erejökből igyekeznek a nyugati miveltség színvonalára emelkedni, mig TBuhui.Míg UCU11»J fulou.tOul a jalal Imiliar Sagából s mindennap újabb rést enged töretni a muzulmán épületen. Egy fiatal életerős államnak megaláztatása — különösen, ha ennek élén egy Hohenzollern áll — nem tarthat már soká egy hanyatló birodalommal szemben. Tanügy. — Értesítés a kir. József-műegyetemen létező osztályokról és a felvétel módozatairól az 18734-iki tanévre. A m. kir. József-műzegyetem czélja alapos elméleti és a mennyire iskolára lehetséges, egyúttal gyakorlati kiképeztetést is nyujtani mindazon élethivatásokban, melyek benne szakosztályok által képviselvék. A m. kir. József-műegyetemen a következő osztályok vannak felállítva : a) egyetemes osztály, melyben az alább megnevezett szakosztályokra és a tanárképezdére készülő hallgatókon kívül a gazdasági műipari és