Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)
1873-11-21 / 275. szám
Kerkapoly pénzügyminiszter ugyanez időben a pénzügyi bizottságban lévén elfoglalva, a b. Simonyi interpellációjára adandó feleletét nem terjeszti elő. A magyar gőzhajózási társaságon tehát a kormány sem segíthet, mint a közlekedési miniszter egy az igazgatósághoz intézett levelében kijelenti. Megadjuk még az árát! A szomszéd háztájéka. Lezajlott a felirati vita is. Összesen 15 kemény pánczélos hős szállott a síkra, ami aránylag a magyar képviselőház hasonló vitáinak se vége se hosszához, még nem is valamely rémséges numerus. Tulajdonkép hátborzongatóvá csak azáltal válik, hogy a hány szál hős, annyi idea, vagy parlamentáris nyelven ugyanannyi árnyalat vagy töredék harczolt, ki a konczért, ki a jövőért, ki személyes hiúságból, ki önző haszonlesésből. A nemzetiségek ruthén, slovén, lengyel stb. képviselői tisztes egymásutánban adták át a szócsőt a következő szónoknak, hogy meghallgassák egymás ellen az anathémázó dörgedelmeket s meg az ítéletet, melyet az alkotmányhivek csalhatatlan consortiuma azaz, hogy e szó tollsiklás, akaránk írni: consistoriuma, kimond mindnyájok árva feje fölött. Dunajewszki lengyel képviselő szólt a lengyel klub nevében, ki elfogadta az alkotmányt, mint fennálló alapot, mely a képviselőházba való belépés föltétele. Utána dr. Kowalski szólt a ruthének nevében. Majd Ciencala szólt, „mint Silézia szláv elemeinek képviselője ragadom meg a szót a kezdés, persze nagy boszúságára a „Presse“-knek, melyek közül az öreg parasztnak nevezi. Azért-e, mert földmivelő, tehát bizony goromba munkát végez, avagy talán azért, mert parasztos nyíltsággal mondta szembe az igazságot: csak az osztrák birodalmi „Staatsidealisták“ képesek kimagyarázni. Pedig hát mondott e „paraszt“ egyenes járású esze egyet mást olyat is, mit némely philosoph tudákosok irigyelhettek volna tőle. Ez a képviselő panaszolta a többi között, hogy Teschenben, amely kerületet képviseli, létezik egy német egylet, hasonló lengyel egyletnek alakulását azonban megtagadta a hatóság, sőt az egyéni és házi jog szentségének lábbal tiprásában odáig ment, hogy a lengyel párt választási kiáltványait zsandárok segélyével motoztatta ki a magántulajdon körében. Hohenwarth taktikáját mintha csak a magyar conservatív párt vezérétől Sennyeitől kölcsönözte volna, mikor nagy beszédet várt tőle az egész kiváncsi osztrák világ, mindössze rövid nyilatkozattal lépett elő. Kijelente, hogy ő és elvrokonai nem fognak részt venni a felirati vitában, miután e tetteket könnyen arra magyaráznák, hogy elfogadják az általuk megtámadott jogalapot, melyet a tartományok jogainak megcsorbítását eszközlő választási reform teremtett. Dr. Giskra, az utolsó idők sárban meghömpörgetett nagy embere, vette fel a harczi keztyűt, meglehetős hosszan és a baloldal élénk tetszésnyilvánításai között, dicsőítve a létező alkotmány boldogságát. Ő teheti mert tudja, mily gyönyörűen hullatta e korszak az igazgatótanácsosi állásokat. Az átalános vitát még kedden fejezték be. Tegnap aztán Herbstre jutott a zárszólás joga. Beszédjének kezdetén különbséget tesz az előbbi és mostani alkotmányos állapot, a közvetett és közvetlen választások által alakított reichsrath között. „Az előbbi felirati vitákat — mondá a többi között, — mindig bizonyos alaphang reszketted meg és ez halk fenyegetés volt, mely abban állott: „esetleg elhagyjuk a képviselőházat“. A tegnapi nap folyamán semmi sem hallatszott ez alaphangból és ez végtelen haladás gyanánt tűnik föl előttem, mert az, hogy az alkotmányos élet folytonossága biztosítva van, lényeges záloga a szabadság és haladásnak az állami élet minden terén, és hogy ez eset beállt, mutatja a tegnapi tárgyalás hangja, mely annál természetesebb volt, mivel meg van mindenki győződve, hogy hasonló fenyegetés ma már nem fog. Nem a tartománygyűlések többsége körül forog ugyanis többé a dolog, hanem a megbízott képviselők többsége körül, és a nép másokat fog küldeni, ha épenséggel ezek a házat elhagyják. Ez az egyik különbség. A másik különbség pedig az, hogy nem lehet többé egy kisebségről beszélni, amely fictio útján majoritássá válik. Most tűnt ki, hogy bizonyos majoritások épenséggel nem a nép majoritásai voltak.“ Áttér ezután az alkotmányhű párt tömörségének és erejének dicséretére, néhol találóan jellemezve azon szétvonást és ziláltságot, mely a foederalis-ultramontan pártcsoport szétágazó árnyalati között észlelhető. „Még csak a taktikára nézve sem tudták az egységet helyreállítani a robbantó szemekre Herbst, hivatkozván a csehek passivitására gr. Hohenwarth, a lengyelek, a slovéneknek különleges álláspontjaira szemben a felirattal is. Beszédjét nagy taps és tetszésnyilvánítások között zárja be. * Merő ismertetésül, mily szószátyár csacskasággal mulattatja „törhetetlen“ csehjeit a komoly prágai „Politik“ adjuk szemes bécsi levelezőjének azon ellesett híreit, melyekkel a felirat fogadtatásának bécsi élményeit fűszerezi. „Úgy hallom — mondja az ügyes levelező, hogy a minisztérium nem tartja valami épületesnek a felirati művet. Nem azért, mintha az nem eléggé hangsúlyozná az alkotmányhűi szempontokat, vagy épen ellenzéki álláspont felé közelednék, hanem azon szavakkal élve, melyeket egy miniszter politikai barátaim egyikéhez intézett, azért, „mert mély hallgatagsággal vonul keresztül a minisztériumon“ és nem üdvözli azt azon dythirambicus örömdicsősel, amelyet ez a direct választások keresztülvitele miatt hálául és elismerésül az újonnan született reichsrathtól némi joggal várhatott. Dr. Herbst, ki nyilván ura a parlamenti helyzetnek, saját kezére működik, mégpedig úgy, hogy azoknak törekvésein keresztvonalat igyekszik húzni, akik a minisztérium állását felszabadítani akarják az ő befolyása alól. Herbst legintimebb barátjai közül mondá az egyik: „Miért is engednek mi, kik utóvégre is az egész történelmet vállainkon hordjuk, Banhanst és hozzá hasonlókat kormányozni. Itt Herbst , amott Auersperg, Lasser, ez a jelszó és ezen harcz a welfek és ghibellinek között fog elsősorban eldöntetni, s az anticentralistikus ellenzék elég okos és eléggé jól van tájékoztatva, hogy azon mennydörgések villámhárítójául ne szolgáljon, amelyeket legközelebb a minisztérium és az alkotmányhű párt egymás közt váltani fognak.“ Két új törvényjavaslatot osztottak ki a reichsrab tagjai között. Az egyik törvényjavaslat a reichsrath képviselőháza tagjainak utazási illetményeiről szól és lényegében is ez: „A képviselők utazási költség fejében egy osztrák értékű fztot kapnak választási kerületük távolságának minden mérföldje után, amennyiben választókerületükben több választási helység volna, akkor a választás főhelyének Bécstől való távolsága vézetik úgy az ide- mint a visszautazásra nézve.“ A másik törvényjavaslat az 1874. év első negyedére vonatkozó indemnityt tartalmazza és szó szerinti szövege szerint ekkép hangzik: „A reichsrath két házának hozzájárulásával a következőket rendelem: 1. §. A minisztérium felhatalmaztatik a fennálló közvetlen és közvetett adókat és adópótlékokat a jelenleg érvényes adótörvények mérve szerint és pedig a közvetlen adók pótlékait az 1873. ápr. elsői pénzügyi törvény által megszabott összegig, az 1874 év január 1-től mártius végéig továbbra beszedni. 2. §. A január 1 és mártius végéig közti időben felmerülő kiadások az 1874. évi pénzügyi törvényben az illető fejezetek, czimek és czikkekben megállapitott hitelekből fedezendők. 3. §. E tövény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg.“ — A londoni Rotschild-ház, mely az uj magyar kölcsön consortiumába eddig még nem lépett be, most a ,,P. Lt.“ távirata szerint saját és több angol ház nevében kijelentette, hogy belép a consortiumba. TÁRCZA. PERZSA LEVELEK. Irta MONTESQUIEU. LXXV. Uzbek levele Rhedihez Velenczében. Megvallom, a keresztyének között nem vettem még észre ama vallásos meggyőződést, mely a mohamedánok között otthonos. Nagyon messze esik náluk a vallástól a hit, a hittől a meggyőződés, a meggyőződéstől a gyakorlat. A hitvallás inkább a közvita tárgya, mint szentség. Az udvaron ezek, a katonák, sőt még asszonyok is rátámadnak a papokra s követelik, hogy bizonyítsák be nekik azt, amit nem akarnak hinni. Nem mintha valami ok bírná őket e követelésre s mintha valamikor eszükbe jutott volna az elvetett hitezikkely hamis vagy igaz voltát megvizsgálni: nem ők lázadók, kik megérezték az igát, s lerázták mielőtt megismerték volna. De nem is szilárdabbak hitetlenségükben sem, mint voltak hitükben; ár és apály közt vergődnek, mi őket egyik szélsőségtől a másikra hajtja. Egyikök így szólott hozzám a minap : Hiszem időszakonkint a lélek halhatatlanságát; nézeteim feltétlenül testem szervezetétől függenek; a szerint: amint több vagy kevesebb állati rész van bennem, amint gyomrom jól vagy roszul emészt, a mint a levegő, mit belélegzett, könnyű vagy nehéz, amint a táplálkozásomra szolgáló étel finom vagy durva: a szerint vagyok spinozista, katholikus hitetlen és buzgó. Ha ágyamnál ül az orvos , jó hangulatban talál a gyóntató is. Ha jól érzem magamat, nem engedem, hogy a vallás keserítsen; nem bánom azonban, ha betegségemben vigasztal: ha másfelül már nem reménythetek semmit, jön a vallás és ígéreteivel megnyer; átengedem magamat neki, hadd haljak meg legalább jó reménynyel. A keresztyén fejedelmek már rég ideje felszabadították rabszolgáikat, mert, amint mondják, a keresztyénség egyenlővé tesz minden embert. Igaz, hogy e vallásos cselekmény igen hasznukra vált : lealacsonyították ez által a nagy urakat, el vonván hatalmunk alól a nép alsó osztályát. Meghódítottak azután oly országokat, ahol hasznosnak ítélték, hogy rabszolgáik legyenek, s megengedték a rabszolgakereskedést végkép elfelejtvén a vallásos elvet mely annyira szivükön feküdt ott- hon. Mit szóljak ehhez, ami igazság egy korban, tévedés egy másikban. Miért nem cselekszünk mi is úgy mint a keresztyének ? Elég egy ügyüek vagyunk lemondani egy áldott ország meghóditásá- ról, amért nem eléggé tiszta a vize, hogy a korán elvei szerint mosakodhassunk vele.1) Hálákat adok a mindenható istennek, Ali próféta küldőjének, hogy oly vallásban születtem, mely fölötte áll az emberi érdekeknek s tiszta mint az ég, ahonnan alászállott. Paris, Szaphar hava 13. 1715. LXXVI. Uzbek levele barátjához Ibbenhez, Szmyrnában, Európában dühös a törvény az öngyilkosokra. Úgyszólván kétszeressé tszik halálukat; s meggyalázva végigvonszolják az utczákon ; infámiával sújtják; elkobozzák vagyonukat. —-------------. j ') Velencze elfoglalására azért nem gondoltak a törökök, mert nem volt benne törvényes mosdásra való elégtiszta víz. Én e törvényt igazságtalannak ítélem, ebben. Ha fájdalom, ínség és megvetés alatt görnyedek, miért akarnak megakadályozni, hogy kínjaimnak véget vessek, miért akarják tőlem könyörtelenül elragadni azért, mely kezeim közt van? Miért kívánják, hogy oly társadalomért dolgozzam, amelyhez tartozónak nem vallom magamat , hogy akaratom ellenére tartsam meg a társadalmi szerződést, mely nélkülem köttetett. A társadalom a kölcsönös előnyökön alapszik; de ha nyomasztó lett én reám nézve, ki tilthatja meg róla lemondanom ? Az élet kegy gyanánt adatott nekem, visszaadhatom tehát, ha többé nem találom annak az ok megszűntével, kell hogy az okozat is megszűnjék. Azt akarja-e a fejedelem, hogy alattvalója maradjak, ha már nem húzok is hasznot az alattvalóságból ? Követelhetik-e polgártársaim, hogy hasznukra legyek még kétségbeesésemben is ? Avagy az isten, eltérőleg a többi jóltevőtől, arra akar-e kárhoztatni, hogy a nyomasztó kegyet is elfogadjam ? Köteles vagyok megtartani a törvényt valameddig alatta élek; de ha nem élek már alatta, vájjon köthet-e még akkor is ? Azt mondják: megzavarom a gondviselés rendjét. Isten egyesité lelkemet a testtel s én különválasztom ; ellenszegülök tehát akaratának, s daczolok vele. Mit jelentsen ez? Avagy megháborítottam a természet rendjét, ha az anyag alakulásán változást teszek, ha négyszögbe ütök egy sárcsomót, melyet a mozgás első törvényei, vagyis törvényei a teremtésnek és fenntartásnak, gömbölyűvé alakítottak ? — Kétségkívül nem; én egyedül adott jogommal éltem , s ez értelemben megzavarhatom az egész természetet s nem mondhatják emiatt, hogy elleneszegülök a gondviselésnek. Ha lelkem megválik a testtől, váljon kevesebb rend s kevesebb rendszer lesz-e a természetben ? Azt hiszitek, hogy ez az alakulás kevésbé tökéletes s kevésbé függő az átalános törvények- től ? hogy veszt benne a világ valamit, és hogy isten művei kevésbé nagyszerűek, vagyis inkább kevésbé végtelenek lesznek emiatt? Azt hiszitek, hogy teszem, ha búzakalászszá, féreggé vagy párázattá lett, a természetnek ke-vésbé méltó művére változott át? vagy, hogy lelkem, midőn kivetkezett a földi köntösből, megszűnt magasztos lenni? Mindez eszméknek, édes Ibbenem, kevélységünk a kutforrása, semmi más. Nem érezzük pará- nyiságunkat, s daczára semmiségünknek számitani akarunk, szerepelni s fontos tényező lenni a min- denségben. Azzal képzelődünk, hogy ily tökéletes lényül ha megsemmisülnénk, kifordulna sarkából az egész természet, és nem foghatjuk fel, hogy egy emberrel több vagy kevesebb a világon — de mit beszélek ? — mind valamennyi ember együtt , még rá százmillió földgömb, hasonló a mienkhez , nem egyéb egy apró különvált paránynál, mit isten csak véghetetlen mindentudásánál fogva vesz észre. Paris, Saphar hava 15. 1715. LXXVII. Ibben levele Üzbékhez Parisban. Kedves Üzbekem, én azt tartom, hogy igaz muzulmánnak a szerencsétlenség inkább intés, mint büntetés. Drága napok a vezeklés napjai, mert kiengesztelődést hoznak. A jólét napjait kellene megrövidíteni. Mire való, mit ér, türelmetlenül tüntetnünk, hogy boldogul akarnánk élni, függetlenül attól, ki az üdvösséget adja, mert ő maga az üdv? Ha egy lény két lényből van összetéve, és ha az egység fenntartásának szüksége nagyobb meghajlást jelent a teremtő akarata előtt, ebből igenis alkothattak vallásos törvényt , s ha ez egység fenntartásának szüksége nagyobb biztosítékául szolgál az emberi dolgoknak , igenis alkothattak belőle polgári törvényt is. Szmyrna, Szaphar hava utolsó napján, 1715. LXXVIII. Rtka levele Üzbekhez. ***ban. Itt küldöm neked egy levél másolatát, melyet egy Spanyolországban levő franczia intézett ide: azt hiszem, neked is örömet szerzek vele. Hat hó óta barangolok Spanyolország és Portugál határain, s élek e nép közt, mely meg is veti mind a többi népet, s egyedül a francziákat s tiszteli meg gyűlöletével. A kevélység e nép ragyogó jellemvonása, s főleg két alakban nyilatkozik: a szemüveg és a bajusz által. A szemüveg azt mutatja, hogy viselője a tudományokban emészti magát s mélységes olvasmányokba temetkezik, úgy hogy szinte szeme világa is megromlott, és minden orr, melyet szemüveg ékesít, ellenmondás nélkül tudós-orr számba mehet. Ami a bajuszt illi, az önmagában tekintély, függetlenül a következtetéstől; mindazonáltal gyakran nagy hasznára fordítják a fejedelem szolgálatának s nemzeti becsületnek, mint azt egy hir- shedt portugál tábornok Indiában megmutatta), s pénzre lévén ugyanis szüksége elvágta a fél bajuszát , s kölcsön fejében húszezer livre-t kért rá Góa lakosaitól; ezek adták rá, s a tábornok később becsülettel kiváltotta elzálogosított félbajuszát.) Jean de Castro, Budapest főváros közgyűlése. November 20-án Ma választattak meg a kerületi orvosok, mielőtt azonban erre került volna a sor, a múlt ülésen végbement választás eredménye hirdettetett ki. Mint tudva van, akkor a kerületi elöljárók választottak meg, akik azt már közöltük, a választottak letették az esküt s a főpolgármester figyelmükbe ajánlá kötelességeik pontos teljesítését. Hoffmann Pál válaszolt nevekben, köszönetet mondva a bizalomért. Azután bejelenték az ügyészi és jegyzői állomásokra múltkor beadott szavazatok eredményét. Ezt is közölték már Az új tisztviselők letették az esküt. Majd a bizottságok tagjainak nevet olvastattak fel, s azután terjesztő elő a kijelölő bizottság ajánlottjainak névsorát. A következő az : Az 1. kerületben (vár, Tabán, Krisztinaváros) kerületi orvosnak ajánltatik Stefitek Adolf, LöblinMiksa, Appl Lajos; a 2. kerületben (viziváros, halászvárossal együtt és országút területe.): Kocsis Alajos, Kovács Imre, Paldt Lajos; a 3. kerületben (Ó-Buda, Újlakkal.) Tatay Adolf, Osváth Albert, Klein Fülöp;a 4. kerületben (belváros): Meixner János, Farkas Kálmán, Kresz Géza; az 5. kerületben (Lipótváros): Fromm Pál, Kéry István, Glück Izidor; a 6. kerületben (a felső Terézvárosnak a váczi-út, király-uteza és gyár-uteza közötti területe): Gurovics Tamás, Wahrmann Simon, Friedmann Sándor; a 7. kerületben (az alsó Terézvárosnak a király-uteza, ország-ut, kerepesi-ut, Valero- és kertész-uteza közötti területe): Schmidt György, Schermann Adolf, Farkas Sándor; a 8. kerületben (a külső Terézváros nyugati területe): Bolemann Gyula, Sihály Ignácz, Adler Zsigmond ; a 9. kerületben (a külső Terézváros keleti területe) : Apaticzky Sándor, Bradách Antal, Ehrenhaft Rudolf; a 10. kerületben (a belső Józsefvárosnak az országút, Kerepesi út, német utcza, templomtér, futóutcza és üllői-út által befoglalt területe): Kelen József, Janny Gyula, Buzay Károly ; a 11. kerületben fa külső Józsefvárosnak a német- és futóutczán kívül eső területe) : Gergulich János, Farkas László, Mátrai Jakab; a 12. kerületben (Ferenczváros) : Bátori István, Bauer Ádám, Hochhalt Károly ; a 13. kerületben (Kőbánya): Rózsa Ala- Ijos, Kövér Gábor, Téry József. Megválasztottak: az 1. kerületben Löblin Miksa 210, a 2. kerületben Kocsis Alajos 313, a 3. kerületben Tatay Adolf 306, a 4. kerületben Kresz Géza 154, az 5. kerületben Fromm Pál 296 a 6. kerületben Gurovits Tamás 292, a 7. kerületben Schmidt György 276, a 8. kerületben Bolemann Gyula 187, a 9. kerületben Apaticzky Sándor 243, a 10. kerületben Kelen József 155, a 11. kerületben Gergulich János 287, a 12. kerületben Bátory István 312, a 13. kerületben Kövér Gábor 277 szavazattal. A legkölebbi közgyűlés hétfőn d. e. 10 órakor fog tartatni; ezen közgyűlés napirendje az egyes kerületekben annak idejében ki fog hirdettetni. Ezen közgyűlésen fog egyszersmind a közgyűlések tartásának ideje is meghatároztatni. A főpolgármester végül felhívta a bizottság tagjait, hogy szombaton d. u. 4 órakor a IV. kerület a városházán tartandó értekezletre, melyen a jövő heti napirend tárgyai fognak megállapíttatni, minél számosabban megjelenjenek. KÜLFÖLD. November 2- án. Franczia köztársaság. Az elnöki hatalom meghosszabbitása fait accompli, még pedig Mac-Mahon üzenetének értelmében lett azzá. A rövid távirati jelentésből az ügy lebonyolódását nem, s csak végmegoldását vehetjük ki. Heves és elkeseredett küzdelemnek kellett azt megelőznie s a köztársaság hívei, úgy látszik utolsó pillanatig megtartották ügyek győzelme iránt a reményt. A csoportok hullámzása beláthatatlan volt, és úgy látszik vaktában és a támogató erők pontos ismerete nélkül folyt a küzdelem. Régi átka ez a franczia republikánusoknak. Az volt május 24-kén, az volt november 1- én. E nap történetének csak summáriumát ismerjük meg. A nemzetgyűlés — mint a távirati jelentésből kiveszszük — három ülést tartott. A reggeli ülésen a népre hivatkozás indítványai felett gördült el a koczka. Ez 499 szavazattal vettetett el. Depeyre indítványt tett Mac-Mahon üzenetének szellemében s ezt a délutáni ülésen 383 szó 317 ellenében határozottá emelte. E határozat 7 évre teszi le alkotmányos garancziák nélkül Mac-Mahon kezébe a hatalmat. Az esti ülésen a javaslat pontonkénti tárgyalása volt. Waddington kijelentette ez alkalommal, hogy többen, (mint később kiderült 4-en) csak azért szavaznak Depeyre javaslatára, hogy kimutassák bizalmukat Mac-Mahon iránt, de ellene szavaznának, ha az általuk indítványozott 3-ik pótezikk nem fogadtatnék el. E pótezik oly határozatot tartalmaz, hogy a javaslat első czikke csak az alkotmány törvények megszavazása után nyer alkotmány jelleget. A pótczikket azonban 386 szavazat 321 ellen elvetette. Indítvány létetett azután, hogy az alkotmány törvények megszavazása előtt a nemzetgyűlés egyharmada új választás alá essék. Ez is elvettetett. A második czikkepeyre javaslata szerint 370 szóval 330 ellen fogadtatott el. E czikk értelmében a nemzetgyűlés plénuma fogja az alkotmányjavaslatok tárgyalására a 30 tagú bizottságot megválasztani és nem az osztályok, mint a 15-ös bizottság indítványozta. Tudvalevőleg az osztályokban a baloldalnak van többsége. A végszavazásnál Depeyre javaslata 378 szóval 310 ellen fogadtatott el egész kiterjedésében. A szavazás eredménye megdöbbentő. Mint a számokból látjuk a kormány legnagyobb többsége e napon 68 és legkisebb 40 szavazat volt, holott a múltheti s e kérdésben első szavazás alkalmával csak 14 respective 19 szavazat,többséggel győzött, ugyanannyival mint május 24-ikén. De e szavazás sorozat egyszersmind nagy hullámzásokat mutat. A suffrage universel mellett — tekintve, hogy a gyűlésen jelen volt képviselők legnagyobb száma 707 volt, s ezek közül 499 a népre hivatkozás ellen nyilatkozott — ezzel legfeljebb 208 emelkedett , azaz körülbelül a baloldal szorosabb értelemben s a bonapartisták. A balközép tehát ellene szavazott. A 15-ös bizottság javaslatára 317 képviselő adta szavazatát; a Weddington módosítványára 321, arra pedig, hogy az alkotmánybizottságot az osztályok válaszszák meg 330. Ez a legnagyobb szám az ellenzék részére, s úgy látszik a mérsékelt jobbközép néhány tagja vele szavazott. A jobboldal nagy többsége nem magyarázható ki máskép, mint, hogy a bonapartisták egytől-egyig vele szavaztak. Pedig egyik közlönyük a „Gaulois“ még tegnapelőtt azt írta, hogy a bonapartisták legnagyobb része a baloldallal fog szavazni. Hasonló volt a „Temps“ informatiója is. A bonapartista urak tehát félre vezették az ellenzéket s a válságos pillanatban május 24-iki szövetségeseikhez tértek meg. — Ennyit egyelőre e fontos eseményről. Tisztán még át nem látható az egész, annyi azonban bizonyos, hogy a helyzet ma sokkal válságosabb mint volt a szavazás előtt. A kényszerhelyzet megteremtette az uj hatalmat, s e hatalom már eredeténél fogva arra van kárhoztatva, hogy uj kényszerhelyzeteket teremtsen. A nemzet már most az ellenállás végső stádiumára van utalva — az bizonyos. — Utólagosan közöljük alább Mac-Mahon üzenetét szöveg szerint, s egy pikáns hírt ugyan csak az új „hatalom“ személyéről. Spanyolország. A spanyol kormány azon kívánattal fordult az Egyesült Államok kormányához, hogy a „Virginias“ ügyben követelt elégtételadás határideje hosszabbítassék meg. Mint egy mai táviratunk jelenti, a washingtoni kormány egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy az ügy sürgős volta és a helyzet nem tűr halasztást. A láthatár borul: Olaszország. Az olasz képviselőház hétfőn kezdett szervezkedéséhez Pitarelli korelnöksége alatt s már tegnap elért az elnökválasztás adásához. Az elnökválasztást nem tekintette az ellenzék pártkérdésnek s ezt előre kijelentvén a pártok Biancheri személyében állapodtak meg 228 szavazat közül 189-czel elnökké választatott. Németország. Régi dolog, hogy az ultramontán embernél nincs universálisabb ember a világon s a jezsuita morál valóságos en-tous-cas szellemi dolgokban. Módosul, mint a viasz s nyúlik mint a kaucsuk; belefér abba a világon de minden, még a szabadelvüség is, ha kell, rá illik a világon mindenre, még az ultra radicalismusra is. E régi igazságot a porosz képviselőház ultramontánjain tapasztalhatjuk ez idő szerint. A kámzsa erősen adja itt a szabadelvű reformert. Szabadelvű indítványokkal, javaslatokkal, sürgetésekkel, ostromolja a házat s aki Windhorst-Meppen képviselő urat most igen gyakori felszólalásaiból ítélné meg, megesküdne rá, hogy három próbás liberalismus beszél belőle. Pedig dehogy. Az ultramontán urak adják a szabadelvüsködést, hogy némileg előtérbe lépjenek a homályos zugolyból, ahol már senki nem veszi észre zsugolgásukat. Tették azt már a választások alkalmával is mikor a két szabadelvű párt közé tolakodtak s felvéve színeiket, hangoztatva jelszavaikat: szerencsésen sikerült is nekik meghasonlást idézni elő a két liberális árnyalat között. E tactica újabb kiadást ér most a képviselőházban s ha a szabadelvűek ideje korán ki nem veszik az álcrázott fekete sereg kezéből a liberális initiativát: itt is meggyűlhet velük — vagy inkább miattuk a bajuk. Magától értetődik, hogy az ultramontán szabadelvüsködés az apróbb belkormányzati ügyek határán nem lép túl s kénytelen lesz az oroszlánbőrből kivetkőzni azon pillanatban, amint nagyobb szabású liberális kérdések kerülnek szőnyegre. A polgári házasság készülőben lévő és nemsokára előterjesztendő javaslata majd kifelé fordítja ismét igazi szűröket. Dánia. A feloszlatott dán országgyűlés, mint tudjuk a régi pártaránynyal tért vissza az új választás után. De a feloszlatásnak mégis némi hasznát reményű a kormány, s azt hiszik, hogy a baloldal most már nem fogja megtagadni az államköltségvetés megszavazását, s csak a miniszteri fizetéseket fogják törülni. Ez mindenesetre eredeti módja a bizalmatlansági szavazatnak. Kenyérkényszer elvkényszer helyett. — Mac-Mahon november 1- én felolvasott üzenete szó szerint így hangzik: „E pillanatban, midőn a hatalmam meghosszabbítása feletti vita megkezdődik, szükségesnek tartom önök előtt kijelölni ama biztosítékokat, melyek nekem e roppant feladat elvállalására nélkülözhetleneknek látszanak. Minisztereim fel vannak hatalmazva, hogy önök előtt képviseljék politikámat, de ha tekintélyem, személyes felelősségem kérdésbe jön, nem vonhatom ki magamat a kötelesség alól, hogy önöknek teljes nézetemet kifejtsem. — Francziaország, mely tartósságot kiván, nem tudna megérteni és felfogni egy oly kormányt, mely kikötéseknek és feltételeknek volna alávetve. (Egy hang balról: Ez insultus Francziaországra nézve! Egy másik hang: Ez felháborító !) A prolongatió feletti tárgyalást az alkotmánytörvényekről hozott határozatig elhalasztani vagy épen annak alárendelni, ez annyit tenne, mint néhány nap múlva ismét kérdésessé tenni azt, ami felett ma határozat hozatott. Énnekem mindenki másnál inkább kell óhajtanom a kibékülést, de nem lenne-e hatalmam egy jövő törvénynek való alárendelés által bizonytalanná? (Zaj balról.) Ha csak saját hajlamomat kérdeztem volna meg, — nem kértem volna önöket, — hogy hatalmamat meghosszabbítsák. (Zaj balról. ) Buffet elnök: Önök sértik az illemet. Később elmondhatja kiki nézetét szabadon, de most hallgassák az illő tisztelettel az elnök szavait.) Én a gyűlés tagjai nagy számának engedtem, midőn beleegyeztem a hatalom meghosszabbításába 10 évre, érett megfontolás után azonban egy hét évi időszakot is elégségesnek tartok. (Megújult zaj balról.) Ha a nemzetgyűlés azt hiszi, hogy azon állásban, melyre engem megválasztott, még némi szolgálatokat tehetek, én reám bízott hatalmat a conservatív érdekek megvédésére fogom használni, melyeknek meggyőződésem szerint a nemzet többsége is hódol. (Tetszés jobbról.) Mint a közbeszúrt hangulatjelzésekből is kitűnik, az izenet nagy izgatottságot keltett. Az izenet tendentiája nagyon is indokolja azt, sőt igazolta volna a lázadást, is melytől már tartani kezdett a hatalom. A franczia ügyekről következőleg ítél egy orosz lap : A clericalis, a pápához ragaszkodó dictátorság alatt álló Francziaországnak — úgymond — két hatalmas ellensége van, s majdnem egyetlen egy barátja sincs. Most ellene lesznek mind a kormányok, mind a nemzetek. A berlini császártalálkozás és Viktor Emanuel utazása e tekintetben fontos jelentőségű események. Germánia a római udvarral való küzdelmének — szem előtt tartva, hogy Francziaország egy ultramontán szövetség élére állhatna, — két erős támpontot adott: Poroszország, Ausztriának ilyetén szövetségtől viszszatartása czéljából, kibékítette ezen államot Oroszországgal, s ezáltal mind a kettőt a maga részére vonta. A német államkanczellár messzelátó politikája ismeretes; ő az osztrák és franczia háborúkat előre készítette; nem csoda tehát, ha most is a jövő eseményekkel szemközt jóeleve megteszi előkészületeit. Valószínű, hogy Olaszország és Germánia közt nem jött létre formális szövetség, amely az érdekek közössége mellett úgyis fölösleges. Új keresztes háború a pápa érdekében, jelszó volva új háborúra Francziaország ellen, s Ausztria ily alkalommal sem Germánia sem Olaszország elébe nem gördítene akadályokat. Andrássy és Deák soha sem lesznek hajlandók egy clericális szövetségbe lépni. Utóhang a bosnyák ügyhöz. A „Moskov. Viedom.“ konstantinápolyi levelezője ismételve azt állítja, hogy a bosnyák ügy gyors elintézése a többi között Ignatjev tábornok befolyásának köszönhető, ki mindenképen arról gondoskodik, hogy keleten a nyugalom és béke meg ne zavartassák. Ezután azon kérdést veti fel, várjon a bécsi külügyér eljárása eredményezett-e javulást a bosnyák keresztények sorsában ? Erre tagadólag felel. Szerinte a kérdéses viszályban Ausztria-Magyarország dualistikus természete került a felszínre. Magyarország nézetei ellentétben állottak Ausztria czéljaival. Gróf Andrássy a magyar törekvések értelmében szívére vevén a bosnyák keresztények helyzetét, ezáltal a törökországi szlávok iránt ellenséges indulattal viseltető osztrák érzületet sértette meg. Az osztrák hazafiak táborában elégületlenség zaja támadt amiatt, hogy Andrássy gróf, kedvezve a szláv elemnek, kísérletet tett Boszniában a magyar politika érvényesítésére, s ő ezen zaj következtében azonnal gyorsan visszafordult. „Hogy a maga politikáját az osztrák sajtó támadásaitól megvédje, a portával sürgönyöket kezdett váltani a boszniai osztrák magyar consulok eljárásáról, s kijelentette, hogy a török kormány közleményei alaptalanok. Következőleg Ausztriának keletre vonatkozó előbbi politikája teljes hatályban maradt s a bosnyák keresztények állapota semmivel sem változott.“ A szerb miniszterváltozás okairól következőleg ír a „Birz. Vsad.“ Szerbia a legutóbbi évek alatt, nevezetesen Milán fejedelem trónalépése óta, politikai vonzalmában folytonosan ingadozott Ausztria és Oroszország között. Egy éve múlt már, mióta a szerb politika Ausztria részére kezdett hajolni, s Ristics kénytelen volt Bécsbe utazni; a többit magának a fejedelemnek utazása végezte el, mely után kitűnt, hogy Risztics, ki még mindig vonakodott teljesen Ausztria pártjára állani, Andrássy gróf nézeteinek meg nem felelő miniszter. Kívánták tehát Marinovicsnak — Ausztria régi s állandó barátjának — kineveztetését. Kérdés támad azonban, nem hamarkodtae el Milan fejedelem a dolgot? Kétségtelenül neki sokat ígértek Bécsben, de ezen ígéretek beváltása előtt Ausztria és Törökország, valószínűleg a régi barátok lesznek ismét. Szerbiában nem igen elégedettek az új kormánynyal s ennek osztrák érzelmeivel. A „Jedinstvo“ nevű szerb lap kijelentette, már hogy hű marad Risztics politikájához s nem akarja támogatni az új kormányt. Ezen lap pedig közlönye egy igen népszerű szerb pártnak, mely a fejedelemség önálló politikájáért küzd, Montenegróval szövetséget követel, s Oroszországgal barátságot óhajt. Az „újkori Bagardról“ különös szóbeszéd jár szájról-szájra épen e pillanatban, midőn dictatorságát a nemzetgyűlés hét évre meghosszabbította. A szóbeszédhez való anyag Bazaine-pör tárgyalásából került. Nem kevesebbről van szó, minthogy ama nevezetes Bazaine-féle sürgönyöket, melyek elveszése oly nagy szerepet játszik a perben — maga Mac-Mahon sikkasztotta el. A perből kitűnt s rá még Mies és Rabasse rendőrügynökök is azt vallották, hogy e sürgönyöket ők vitték Mac-Mahon táborába, s ott d’Absac ezredesnek kézbesítették, ki Mac-Mahon vezérkarának főnöke volt. D’Absac a tanukkal szembesittetvén a hadi törvényszék előtt tagadta, hogy ő azon sürgönyöket megkapta, vagy látta volna. A tanuk azonban egyhangúlag fentartották vallomásaikat és még hozzá körülményesen le is írták azon termet, melyben őket nevezett ezredes fogadta s hová őket Marescalchi futártiszt vezette volt. Ily ellenkező tanúvallomásokkal szemben Aumale hgy elnök nem tehetett egyebet az igazság kiderítésére, minthogy fóruma elé akarta hivatni Marescalchit, de ez Birmániában van. Marescalchi e távollétét feltűnővé és jellemzővé teszi a körülmény, hogy Marescalchi törs tiszt Mac-Mahonnénak unokatestvére, a múlt őszszel egy kereskedelmi missióval Birmaniába küldetett és pedig leginkábbb Broglie hg. gondoskodása folytán. E körülmény magyarázhatná meg tán azt is, hogy miért áll Mac-Mahon előtt oly becsben Broglie s miért köti sorsát és állását az övé-