Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)

1873-11-19 / 273. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 firt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 ferajczár« Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. ez. Mi a­­t Sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk.— Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. lett. (Légrády test­vér­ek­ irodájában). Kiadó hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján: két sas-utcza 14. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 273. szám. Budapest, szerda, november 19. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 18. A képviselőházban ma a pénzügyminiszter az 1874. évi budgetet terjeszti elő, melyben az összes szükséglet 3873/10 milliót tesz, 21/2 millióval kevesebbet mint az 1873 évre nézve. Szeptember végéig nem volt constatálható a válság befolyása az állam bevételeire, melyek valószínűleg a három utolsó hónapban nem csekély csökkenést fogtak szenvedni; a közvetett adók szeptember végéig az 1872. évhez képest körül­­belül 3 millió több bevételt eredményeztek. A fede­zetre nézve azon volt a kormány, hogy a létező viszonyok tekintetbevételével lehetőleg objectív elő­irányzatot készítsen; az egyenes adók 876/10 mil­lióval szerepelnek, tehát 27­,0 millióval kevesebb van előirányozva, mint az 1873. budgetben, a közvetett adókra nézve pedig 77/10 millióval van kevesebb előirányozva, mint amennyit az 1872. évi tényle­ges eredmény mutat és tekintettel arra, hogy az 1873. év 9 első havában a közvetett adók az 1872. évhez képest közel 41/2 millió több b­evételt mutatnak, az 1874-iki előirányzat 12 millióval ki­sebb az 1873. év tényleges eredményénél. — A 3657,0 millióval előirányzott bevételekhez hozzájá­rulnak­ az állami tulajdon eladásából — a Ferencz­ József vasút részvényeinek, és a már 1871—73. évre jóváhagyott járadékczimeladásból és a duna­­gőzhajózási társulat részlete után nyert összegek, összesen 167/50 millió, továbbá az állami központi pénztár állományából, a jan­uári szelvények kifize­tésére szolgáló 25 milliónyi tartaléktőke levonása után, mintegy 8 millió; az összes fedezet tehát 3898/,0 millió, és ekként az 1874. év államháztar­tásáról gondoskodva van, anélkül hogy különös hitel­műveletek szükségesek volnának, sőt még az 1875. év számára 24/10 millió­ért többlet lesz átvihető. Bécs, nov. 8. (Képviselőház,.) A pénzügymi­niszter exposé­ja tetszéssel fogadtatott. Továbbá az adó további felemelésére, az államköltségnek 1874. márczius végéig leendő fedezésére és a kép­viselőház tagjai utazási illetékének megszabására vonatkozó törvényjavaslatokat a pénzügyminiszter szintén előterjeszti.­­ Azután határozatilg ki­mondja a ház, hogy császárné ő felségének név­­ünnepe alkalmából a ház szerencse kivánatai fel­terjesztessenek, továbbá Helfersdorfer indítványára elhatároztatott,­ hogy császár ő felségének negyed­százados uralkodási jubileuma alkalmából szintén szerencsekivánati felirat terjesztessék fel, mire a felirati vita megkezdetik. Durajewski egyetért ugyan a feliratban érintett egyes ügyek kezelési módjá­val, hanem azt kívánja, hogy az­ állam és egyház közti viszonyok szabályozása semmiféle az egyházra vonatkozó szabályzatokká ne fajuljon. — Kowalszki (ruthen) a felirat mellett szól, az­t mondván: A bi­rodalom egysége és Ausztria hatalma megalapítá­sának biztosítása legyen a jelszó — a ruthen néptörzs számára is — az alkotmányszerű jogok és szabadságok érvényesítésére. — Cienciala egyes nemzetiségek létének biztosítására szóló törvénye­ket óhajt. — Dricl tetszéssel fogadott beszédben c­áfolja Cienciala kitöréseit. — Hohenwarth elv­­társainak nevében kinyilatkoztatja, hogy a szava­zásnál í­gy rendszeresen részt veend; azonban a fő­­dehat­e nál hallgatni fog, miután ő azon módot, a melylyel a választási reform létre jött, egyes or­szágok és tartományok jogsértésének tekinti. — Giskra világosan Durujeszwki nyilatkozata ellen szól. — Razlag (szláv) a bizottság által a felirat átdolgozását óhajtja, hogy a nemzetiségek jogegyen­lősége jobban hangsúlyoztassék. — Herkmann élénk tetszésnyilvánítás közt Foregger, Coromini és Haase ellenében a felirat mellett szól; s miután még Schaf­fer, Hönigsmann és Ryger a felirat mellett Wosnjak az ellen beszéltek, a­­vitatkozás és az ülés befe­jeztetett. — Legközelebbi ülés holnap. New-York, nov. 18. Grant elnök a congres­­susra bízza a birginia kérdésben a véghatározatot. Utolsó posta. Az olasz király trónbeszéde. Az olasz országgyűlést megnyitó trónbeszéd, melynek csak távirdai kivonatát volt módunkban eddig közölni, most egész terjedelmében előttünk fekszik s érdemesnek tartjuk szöveg szerint köz­leni. „Uraim, szenátorok és képviselők! Midőn a parlament múlt ülésszakát Rómában megnyitottam, felhívtam önöket, hogy minden figyelmüket az ál­lam be­rendezésére összpontosítsák. A feladat hosszú volt, nehéz és komoly. De hazafiságok s az azóta történt előhaladás, ma biztosítékául szolgál­nak már az önök állhatatos munkásságának. Egye­dül ez­által érjük el a ezen, melyet a ttp legfor­róbb vágyai tűznek elénk. A közgazdasági tevékenység ébredése a ki­rályság minden részében bizonyságul szolgál, hogy csak az egység és szabadság hiányzott Itáliának ahhoz, hogy kifejtse anyagi erejét, melynek for­rásaival annyira bővelkedik. Bizalmam van e növekvő tevékenységben, s kormányomnak gondja lesz segélésére a rend és a közbiztonság — a munka és a haladás e két nél­­külözhetlen elemének — fentartása által. Olaszország megmutatta, hogy Róma a király­ság fővárosává lehet anélkül, hogy a souverain pontifex függetlensége a lelki dolgokban s a ka­­tholikus világgal való érintkezésében megcsökkent volna. De bár el vagyunk tökélve tiszteletben tar­tani a vallásos érzelmeket és a vallásszabadságot, nem engedjük meg, hogy hivatkozással e szent jogok­ra, a nemzeti törvényszéket és intézményeket meg­támadjuk. (Élénk helyeslés.) Örömömre szolgál biztosíthatnom önöket, hogy viszonyunk minden hatalmassággal barátságos. E jó viszony ünnepélyes szentesítést nyert a látogatásban, melyet a minap Ausztria-Magyaror­­szág és Németország uralkodóinál tettem. (Taps és élénk tetszés.) A kiváló rokonszenv, melyben ez uralkodók és népeik részesítettek, az újjá­született Italiának szólt, mely ki tudta vivni megillető helyét a műveit nemzetek közt. Ausztria és Olaszország ellenségek valának a csatatéreken. A hosszú harcz oka egyszer ele­nyészvén, mostanra csak a közös érdekben i­s biztosított barátság előnyeiben való bizalom maradt fenn. Becses nekem annyival is inkább e barátság, mert a családi vonzalommal öszhangzó, melyet egy magasabb és parancsolóbb kötelesség elfojthatott ugyan, de ki nem olthatott szivemből. (Élénk tetszés.) Itália és Németország: mindketten a nemze­tiségi elv nevében alakult. Tudtak maguknak sza­badelvű alkotmányt építeni a monarchia alapján, mely évszázadok óta sorsosa volt a nemzetnek fájdalomban és dicsőségben. A viszony a két kormány között megfelelő a két nemzet rokon­­szenvének, s a béke fenntartásának biztosítéka. (Igen helyes.) Óhajtásunk: jó egyetértésben élni minden nemzettel. Mindazonáltal szilárd őre leszek a nem­zet jogainak és méltóságának. (Hosszas élénk tet­szés. „Éljen a király!“ kiáltások.) E végből, mindenek előtt szükséges, hogy a nemzetnek önerejében bizalma legyen. Ajánlom ezért önöknek a törvényeket, melyek a hadsereg s az állami védelem szervezetének befejezését tár­­gyazzák. Mi sem szolgálna nagyobb örömömre, mint látnám önöket e hadsereg jóllétével s erejével foglalkozni: ismerem e hadsereget és ismer enge­­met ő ; az önmegtagadás és becsület legszebb pél­dáit mutatta az mindig­­ fogja mutatni mindenkor. (Tetszés.) Én ily melegen ajánlom önök figyelmébe ha­ditengerészetünket. Méltó ez a jövőre, melyre az olasz tengerészet régi emlékei utaltak. Foglalkozni fognak önök ama nagy munka befejezésére alkalmas eszközökkel, melyekre az állam vállalkozott, hogy életet és jóllétet vezessen minden tartományba. Hanem a fegyverkezés, a béke gyümölcsöző művei, a jóllét és hitel ép oly feltétlenül megkö­veteli a jó pénzügyet, miként az állam méltósága és ereje. Az olasz soha nem tagadta meg az áldo­zatot, melyre ily czélból hívták fel. Önökön áll, hogy e jó dispositiót baszi­ukra fordítsák megál­lapítandó eljárásokban, s teljes bizalmat keltsenek e nemzetben jövője iránt, mely után vágyódik, melyet megérdemel Egyedül a pénzügy rendezése segíthet a kény­szer-árfolyam okozta bajon. Kötelességünk, e baj következményeit elhárítani s hathatós rendszabá­lyokkal állni útját terjedésének. E tárgyban egy külön törvényjavaslat kerül önök elé. Az ülésszak alatt kormányom fontos törvény­­javaslatokat fog önök elé terjeszteni az igazság­ügyet, közoktatást és polgári közigazgatást ille­tőleg. Uraim, szenátorok és képviselők ! A békében, melynek tartósságát reménytem, a rendben s az államhatalomnak egyetértő működésében karöltve fejlődhetnek a szabad intézmények a polgári ha­ladással s az népek jóllétével. Csak igy mondhat­juk el, hogy befejeztük feladatunkat s isten segít­ségével biztosítottuk a hazát gyermekeink számára, a hazát, mely első gondolatunk volt, midőn a múlt idők megpróbáltatásainak közepette is megőriztük benne vetett rendíthetetlen hitünket. (Élénk tetszés Taps.) Ma, miként akkor, bizalmam van a nemzetben, úgy érzem, hogy ma mint akkor, bizalma van a nemzetnek királyában. (Hosszas tetszés: „Éljen a király !“ kiáltások.)* — A porosz haladó párt interpelláti­­óra készül a birodalmi gyűlésre való választások határidejét illetőleg, nem különben a polgári há­zasságról szóló törvényjavaslat előterjesztése iránt. A feudálisok több választás ellen óvást adtak be, a többi közt Delbrück miniszter választása ellen is. Az óvások a kormányhivatalnokokat vádolják illetéktelen beavatkozással.­­ A franczia baloldal, mint az „Ind. beige“-nek Párisból táviratozzák, a 15-ös bizott­ság javaslata ellen és Jules Simon, Pressente, Grevy és Jules Ferry ellenindítványa mellett, nyi­latkozik Changarnier javaslatához nem ad be mó­­dosítványt, hanem egyszerűen elveti. Nagy zavar uralkodik a pártok között, s a vita eredménye kiszámíthatlan. NEMZETI SZÍNHÁZ. Szerdán, november 19-én, 1873. Londoni arszlánok. Vígjáték 5 felvonásban. Bourcicault , London assurance p­ozitnii műve után angolból fordította Csepregi L. Az országházból. A Ma volt az első átalánosabb érdekű „iou tv v lovivuai^uau. UiCUUIlli ULIti^il^y­tatni az aggódókat, hogy a miniszteriális krach még nem történt meg, de a parla­menti atmosphéra azon nyomott állapotban látszott lenni, mely rendesen a zivatarok előjele s egyszersmind annak bizonyítéka, hogy ily légtisztító fergetegre csakugyan szük­ség van. A mai napirend sorozatában különö­sen három tárgy érdemel figyelmet; Lázár Ádám indítványáról, melyben magát e kép­viselő úr ezúttal (mr. Richard angol parla­menti tagon követvén el plágiumot) egé­szen új oldalról mutatta be, más alkalom­mal fogunk szólni. Az első tárgy Lükő Géza felszólalása volt és azon előterjesztést sürgette, mely a képviselőháznak június 30-ai emlékezetes határozata értelmében az egyház és állam közt fennforgó kérdések iránti javaslattétel végett kiküldendő bizottságra nézve a cul­­tusminiszternek utasításul adatott. Lükő Géza képviselő úr és vele igen sokan azon véleményben vagyunk, hogy szemben az emlí­tett határozat nagy fontosságával, valamint az ellenében bizonyos oldalról megindított nagy­mérvű agitaciókkal a határozat végre­hajtása immár elodázhatlanná lett. Trefort miniszter úr azonban némileg ellenkező vé­leményben látszik lenni, nem annyira sza­vai, mint tettei után ítélve. Mert ha any­­nyira penetrálva van ezen ügy nagy jelen­tőségétől, mind rövid beszédében állította, akkor igen szükségtelen dolog volt várni, hogy kötelességének teljesítésére a képviselői padokról figyelmeztessék. És oly felesleges volt azon teljesen értéktelen ürügyhöz folyamodni, hogy még körül kell tekinteni a megválasztandó bizottsági tagok iránt, hogy a képviselőház eddig ilyen meg amolyan fontos dolgokkal volt elfoglalva stb. A június 30-iki határozat kimondja, hogy egy számosabb tagokból álló küldött­ség választassák; négy hónap alatt elég ideje lett volna a miniszter úrnak tisztába jön­nie a kü­ldöttségi tagok számára nézve és a lefolyt tíz nap alatt a képviselőház is elvégezhette volna a választást annyi más választással egyetemben, melyek épen e tíz nap alatt történtek. És szó ami szó, az or­szágnak érdekében is fekszik úgy a tárgy nagy fontosságánál, mint egyéb mellékes okoknál fogva, hogy eme küldöttség mielőbb a munkához lásson­; ennélfogva reméljük, hogy a miniszter úr nem fog szombaton megint oly előterjesztéssel előállni, mely a választást újra elodázza. A második nevezetes tárgy Bujanovics Sándor indítványa volt az incompatibilitás tárgyában. Örvendetes jelenség hogy e sok­szor leszavazott, agyonvert eszme végre a többség körében talált indítványozókra és egyhangúan elfogadtatott. Lesz tehát incom­­patibilitási törvényünk, de milyen? Bujano­vics és társainak indítványa az első pilla­natra igen tetszetős, de van egy veszélyes oldala, melynek létezéséről még inkább meggyőződtünk, midőn az indokolást hal­lottuk. A javaslat két részből áll és az incom­patibilitás határvonalát megszabatni kívánja először az államhivatalnokokra, másodszor azokra nézve, kik valamely magánvállalat­nál mint igazgatók, igazgatótanácsosok is,­ közvetlenül érdekelve vannak. Az előbbiekre nézve az „Ellenőr“ nézete ismeretes. Szerintünk csak a miniszterek és minden minisztériumból egy államtitkár lehetnek tagjai a képviselőháznak és örömünkre szol­gál constatálni, miszerint ezen eszme már annyira átalánossá kezd válni, hogy ily módon való létesüléséhez alapos reményünk van, minek a képviselőház tekintélye és függetlensége érdekében csak örülhetünk. Ellenben nem tagadhatjuk — némileg kü­lönösnek találjuk, hogy az indítványozók a magánvállalatok közt nem tettek kü­lönbséget és ez által némi okot adtak azon feltevésre, hogy a túlzás által akarták ad absurdum vinni a kérdést és lehetővé tenni a különféle természetű ma­gánvállalatok igazgatói, igazgatótanácsai stb. részére a compatibilitást. Mert tüzetesen megkülönböztetendők azon magánvállalatok, melyek az állammal szerződési viszonyban áll­nak és azok, melyek semminemű viszonyba se léptek az állammal. A­mennyire szüksé­ges, hogy az előbbieknek közvetlenül érde­kelt igazgatói és vezetőire nézve az incom­patibilitás megállapíttassék, és oly szükség­telen sőt káros volna az utóbbiakra, nézve ennek kimondása — (természetesen mindaddig, míg netalán ilyen vállalat és az állam közt szintén szerződési viszony keletkeznék, mert valóban méltánytalan és hátrányos volna kizárni a képviselőházból azon legtöbb eset­ben szakismerettel bíró férfiakat, kik épen azért, mert az általuk igazgatott magánvál-ozorési Hlffly- ál­lásukat fel sem használhatnák arra, hogy az őket közvetlenül érdeklő vállalatok javára az államkincstárt megrövidítsék. Midőn Bujanovics képviselő úr indo­kolásában azt mondja, hogy ma nincs sza­bály, melyet ily állásban levő képviselő el­határozásában zsinórmértékül használhasson — akkor kétségkívül igaza van betűsze­­rinti értelmében. Ma nincs ily szabály — legalább írott szabály nincs, de kell lenni bizonyos erkölcsi szabálynak, vagy ha úgy tetszik útmutatónak, mely ily esetekben bízvást pótolhatja az írott szabályok helyét addig is, míg a törvény megalkottatik, s ha ennél is több kell, ott van Csengery és báró Sennyey képviselő urak példája, kik minden írott szabály vagy törvény­ nélkül hajoltak meg ezen erkölcsi útmutató, a köz­vélemény és a parlamenti függetlenség kö­vetelménye előtt. Reméljük egyébiránt, hogy a kiküldendő 9 tagú bizottság is mindezt fontolóra veendi és előterjesztése alapul szolgáland egy minden tekintetben kielégítő incompatibilitási törvénynek, a­mi kétségtelenül fontos lépés lesz „azon józanabb és függetlenebb politika“ felé, mely után ma már minden oldalról nyilvánul a köz­hajtás. Fájdalom azonban, hogy csak nyilvá­nul, de tettekben nem igen jelenkezik, így például a mai szavazás a függetlenség szük­ségérzetének nem épen fényes bizonyítéka volt. Félünk, hogy ama 41 szavazat, mely ma Kerkapoly úr semmit mondó beszéde után elvetette Simonyi indítványát,, széles és kényelmes országút lesz a törvényhozás­ra nézve azon kényszerhelyzetbe, hol a bé­csi bank szerződésének meghosszabbításával szemközt fog velünk állni egy többé ki nem kerülhető újabb közös ügy, és hol a függet­len magyar nemzeti bank helyett kereske­delmünk és pénzügyünk törvényesített lebi­­lincselését fogjuk találni. Ám nyugodjanak meg Kerkand­y úr ígéreteiben azok, kik sza­vában hisznek és van személyéhez is annyi bizodalmuk, hogy őt a nemzeti köz­hajtás megvalósítására képesnek hiszik. Mi nem hi­szünk neki és nem hiszünk benne. Oly ma­gánértesülések nyomán — melyeknek, nyíl­tan kimondjuk, több hitelt adunk mint a miniszteri nyilatkozatnak — meg vagyunk győződve, hogy a bankkérdés elvileg más­el van döntve, és pedig oly módon, mely kereskedelmi és pénzügyi állásunk kivivhatá­­sának reményét hosszú időre meghiúsítja. És akkor jó lesz, ha a mai napról megem­lékeznek azok, kik Kerkapolynak ezen hon­­boldogitó tettére szavazatukkal reámondták az ament. Királynénknak ma neve napja van, melyhez bizonyára most és számos évekre minden jót kíván Ő Felségének az egész nemzet. A tegnapi deákpárti értekezleten Simonyi Ernő ismeretes bankügyi indítványa felett folyt a vita. A pénzügyminisztert erősen megtámadták a bankkérdésben követett és a nemzet érdekének meg nem felelő politikájáért. Egy volt miniszter — Gorove — szemére vetette Kerkapoly úrnak, hogy két év óta a bankügyben nem történt semmi, ezen idő alatt sok kedvező alkalom nyitott a bankkér­dés megoldására, de azt a kormány mindannyiszor elmulasztotta. Ezen suivqs. de — ----­tteresete és mentsege a pénzügyminiszter urnak mint visszadobni azt a 67-es minisztérium egyik tagjára, Gorove úrra. A pénzügyminiszter úr nézete szerint a bankkérdést 1867-ben kellett volna megoldani. Bizony tisztelt uraim, későn ébredtek fel! Hiszen, ha most már a deákpárt oly tekintélyes, mint a­milyen a pénzügyminiszter volt az utóbbi évek alatt, és Gorove úr, belátják azt, hogy a bankkér­dés megoldására nagyon sokszor lett volna alkal­mas idő, és a mulasztással egymást kölcsönösen vádolják, miért nem sürgette Kerkapoly Gorove minisztersége alatt, és viszont Gorove Kerkapoly minisztersége alatt a bankkérdés megoldását? Az által, hogy ma mindenikük mea culpa he­lyett tua és tua maxima culpát monda, nincs se­gítve a dolgon. Carpe nasum. Deák betegeskedése aggasztó. Ismét rész éjjele volt. Mint könnyen elképzelhetni, a képvise­lőházban ez a szomorú hír képezte a komoly és részvétteljes beszéd tárgyát mindenfelé. Buffet: A képviselőház ma kezdett ismét a valódi munkához. Eddigi ülésein inkább csak szétnézett teendői felett. Meg kell azonban vallani, hogy ma sem volt valami nagy kedve a dologhoz. Nagy a rekkenőség. S ehhez még olyan hőség omlik elő a fűtés nyílásaiból, mintha az épület egy kitörésre készülő vulkánon nyugodnék. Egy szóval olyan­forma bágyadtság van, mint a­milyet az érkező scirocco szokott előidézni. Mindenki vár vala­mit, de zaj még nincs. A viharfellegek mind sö­­tétebben kanyarognak, dörgést azonban még nem hallott senki. Az incompatibilitás berkében édesen hangicsált Bujánovics Filoméla, sőt nem mondhatni egyebet Simonyi Ernő beszédéről. “"** hogy shakespearei volt annyiban, a menüj-nen „úgy ordított mint eg­y szénás, csend és * szelíd tilinkózás előz meg. * Hogy a jobboldal mily olvadékony kedély­ben van még most, arról bizonyságot tett szava­zata. Elég volt részére az előleges értesítés, hogy hiszen elejtheti a minisztériumot később, de ne ejtse el a kölcsön megszavazása előtt, így ejte­­tett el a bankügy. Megjegyzendő azonban, hogy a távollevők­ nagyon sokan sétáltak ezúttal a fo­lyosókon , s egy későbbi szavazásnál minoritásban is hagyták a pénzügyőr urat. * Érdekes egyébiránt azon nézetegység egyide­jűsége, mely a bécsi kormány és a Deák-kör megálla­podása közt nyilvánult ma reggel. A „P. N.“ első ol­dalán ugyanis értesítve lettünk, hogy a Deák-kör tegnap esti értekezlete elfogadta Kerkapoly részére a moratóriumot, miszerint „a bankkérdésben ő v­a­g­y a kormány“ (mennyit mond ez a ritkított distinctió !) „még az ülésszak alatt előterjesztést tesz a háznak s ezt a holnapi ülés alkalmával, a házszabályok által megszabott formában be is fog­ja jelenteni.“ Ugyanezen „Pesti Napló“ harmadik ol­dalán pedig megtudjuk egy bécsi táviratból a kellemes biztosítást, miszerint „hírlik, hogy a bankkérdés szabályozása végett a reichsrabh és a magyar országgyűlés részére ugyanazonos előter­jesztmény készíttetik, mely mindkét helyen még a jelen ülésszakban be fog terjesztetni“. Ebből világos prima az, hogy Kerkapoly nem terjeszthető elő azt most, ami még csak ezu­tán „készíttetik“ sz­ámára „vagy a kormány“ ré­szére, Bécsben. Világos sec­undo az, hogy pénzügyminisz­terünk vagy a kormány beváltja mai ígéretét ok­vetlenül, mert erről már jót áll nekünk Bécs. Világos t­e­t­t i­s az, hogy a bankügy azon közös ügyek sorába emeltetett, amelyekre nézve „ugyanaz­ono­s előterjesztmény készíttetik“ Bécsben. De ha mindez világos, ugyan miért is űzünk mi, ily­enséges időkben, luxust egy külön pénz­ügyér tartásával? Hiszen elvégzi a mi dolgunkat Bécs ezen luxus-articulusunk nélkül is. * Egyszer volt hol nem volt, még az operen­­czián is túl volt egy vidéki jogakadémia s ebben egy jogtanár, ki nagyon értette szakmáját, de egyébre adta fejét s az akadémia pénzügyeinek felvirágoztatására szentelte magát egész szenve­déllyel. Nagy terveiből nem fogyott ki s dörgedel­mes folyékonysággal adta elő a rendelkezésére álló összegek számtételeit a tanácsülésben. A hatás nem is maradt el. Volt ugyan a leigézettek közt egy vén .Tamást, a­ki megjegyzi, hogy a kimu­tatott jövedelmek s az ezekre alapított számítások egy részét csak azon esetben ismerheti el biztosak­nak, ha azokat a tudós tanár úr elfogadja saját fizetése fejében; na de ez olyan furcsa feltevés volt, hogy azt magától elutasítani egy perczig sem habozhatott a tudós tervező. A többség el volt ra­gadtatva ; a planumok valósítására lelkesedéssel adatott meg a felhatalmazás s a jogakadémia máig is érzi a légvárak építésére fordított tőkéjének hiányát. De a jogtanár úr hivatása revellálva jön. Ő nem egy vidéki jogakadémia, hanem egy ország pénzügyeinek felvirágoztatására született. S úgy jön a miként álmodó. Pénzügyér lett. S ekkor az­tán valósitá terveit nagyban és egészben, mig tele épitette az országot légvárakkal, melyekből igen szép kilátás van egy tátongó örvényre. S mindez nem is Chinában történt. * Azokat, kikre nagyon nyugtalanító hatást gyakorolt egy tegnapelőtti hírünk, értesíthetjük — a legilletékesebb forrásból — hogy b. Sennyei Pál nem volt Gödöllőn. * Bismarck és Andrássy. Tudva van, hogy a német államf korlátnak százmillió forintnyi kölcsönt ajánlott Poroszország részéről a magyar-osztrák monarchiának. Ezen SÍÍSjgAmÁÍSÍráig^íU ávetke^-fejté meg a kényes feladatot : „Kedves herczeg! egy példabeszéd szerint a pénzbeli kötelezettség el­metszi a barátságot, már pedig nekünk becsesebb a Poroszországgal való barátság, mintsem ennek fenntartását ne akarnók biztosítani mindenek felett.“ Mit válasz­olt Bismarck, azt nem tudja értesítőnk. _________ — Ghyczy Kálmánnak komáromi vá­lasztóihoz intézett iratát a „Neue Freie Presse“ is megjegyzésekkel kiséri. Ismertetésül adjuk belőle a következő kivonatot: „Ghyczynek Krata első nevezetes jelensége az osztrák birodalmi eszme örvendetes erő­södésének Magyarországon, mely erősödés semmi esetre sem az osztrák állameszme belső hatalma, hanem csupán Magyarország nyomora és a ma­gyarok előtt lebegő állami problémák kivihetetlen­sége által mozdíttatott elő. Hasonlóan a képze­letvarázsa által feldíszített, ámde az átdatlan mesz­­szeség ködében elenyészett pusztához tűnik fel az ör­eg Ghyczy előtt szűkebb hazájának tökéletes állami függetlensége, mely azonban népének cse­kély anyagi és szellemi ereje miatt, úgy általa, mint a jövő nemzedékek által elérhetetlen. A ma­gyar államhajó nem képes pályáját ezen irányban kitartani, kilyukadt és egy zátonyon megfeneklett, a melyen elsülyedés veszélye fenyegeti, ha mind­nyájan kivétel nélkül, személyes hajlamaik leküz­désével, álmok és szenvedélyek nélkül a közös megmentés munkájához nem látnak.“ Elmefuttatásának befejezéséül még néhány kigyómarást intéz a magyarság, magyar pártviszo­nyok és az ország ellen.­­ A Deákkör tegnapi esti értekezletén a párt tagjai no»-^ „ . 't "'vett az értekezleten 10. volt jelen. Ue részi „z.hány éve —■“ t . . . _ közben már néhány éve Csengery Antal, ki a nem volt. Az értekezlet 5 órától 8 /s ig tartott. .Tarnóczy Gusztáv panaszolta, hogy a kölcsöntorven­jt­.­. . miért nem terjesztetett előbb a párt elé, mit Kerkapoly az idő rövidségével mentett. S­i­m­o­n­­z­i Ernő bankindítványát illetőleg Kerkap­oly pénzügyminiszter arra kérte a há­zat­, hogy ez ne fogadtassák el tárgyalásra. Azzal végezte szavait, hogy a helyzet közelebb fog tisz­táztatni. P­r­i­­­e­s­z­k­y Tádé a miniszter e szavait a pénzügyi helyzetre értvén, kiemeli annak sür­gősségét, hogy a helyzet minél előbb tisztáztassék. Nem lát abban veszélyt, ha ez indítvány most tár­­gyaltatik. Tavaszi Endre hasonló nézetben van. Úgy­szintén gr. C­s­á­k­y Tivadar, míg Z­s­e­d­é­n­y­i Ede azt fejti ki, hogy az önálló nemzeti bank fel­állítása most lehetetlenség. Itthon nincs pénz, külföldről nem kapunk. Tarn­óczy az önálló nem­zeti bank mellett szól. Csengery Antal erre az értekezlet legfe­­szü­ltebb figyelme között szólalt fel. Azok — úgy­mond — túlbecsülik az önálló nemz.­bank jelentő­ségét, kik abban óvszert keresnek minden válság ellen. Válságok ott is vannak, a­hol önálló bank létezik. A bankügy rendezésének fontosságát azon­ban részéről is természetesen elismeri. De jelenleg ez ügy tárgyalása alig bízhatna más, mint el­méleti értékkel Ez helyén van egyletekben, a sajtóban, de nincs helyén a törvényhozásban. Az ország előtt most legégetőbb feladat: a pénzügyi helyzet rendezése s e feladat körül egyesülni kell minden párt­ s a pártok minden árnyalatának. E feladat teljesítését — nézete szerint — igen hely­telen volna válságokkal megszakítani. De azért nem akarná a bankügy megoldását sem elodázni.

Next