Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)
1873-11-19 / 273. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 firt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 ferajczár« Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. ez. Mi at Sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk.— Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. lett. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján: két sas-utcza 14. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 273. szám. Budapest, szerda, november 19. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 18. A képviselőházban ma a pénzügyminiszter az 1874. évi budgetet terjeszti elő, melyben az összes szükséglet 3873/10 milliót tesz, 21/2 millióval kevesebbet mint az 1873 évre nézve. Szeptember végéig nem volt constatálható a válság befolyása az állam bevételeire, melyek valószínűleg a három utolsó hónapban nem csekély csökkenést fogtak szenvedni; a közvetett adók szeptember végéig az 1872. évhez képest körülbelül 3 millió több bevételt eredményeztek. A fedezetre nézve azon volt a kormány, hogy a létező viszonyok tekintetbevételével lehetőleg objectív előirányzatot készítsen; az egyenes adók 876/10 millióval szerepelnek, tehát 27,0 millióval kevesebb van előirányozva, mint az 1873. budgetben, a közvetett adókra nézve pedig 77/10 millióval van kevesebb előirányozva, mint amennyit az 1872. évi tényleges eredmény mutat és tekintettel arra, hogy az 1873. év 9 első havában a közvetett adók az 1872. évhez képest közel 41/2 millió több bevételt mutatnak, az 1874-iki előirányzat 12 millióval kisebb az 1873. év tényleges eredményénél. — A 3657,0 millióval előirányzott bevételekhez hozzájárulnak az állami tulajdon eladásából — a Ferencz József vasút részvényeinek, és a már 1871—73. évre jóváhagyott járadékczimeladásból és a dunagőzhajózási társulat részlete után nyert összegek, összesen 167/50 millió, továbbá az állami központi pénztár állományából, a januári szelvények kifizetésére szolgáló 25 milliónyi tartaléktőke levonása után, mintegy 8 millió; az összes fedezet tehát 3898/,0 millió, és ekként az 1874. év államháztartásáról gondoskodva van, anélkül hogy különös hitelműveletek szükségesek volnának, sőt még az 1875. év számára 24/10 millióért többlet lesz átvihető. Bécs, nov. 8. (Képviselőház,.) A pénzügyminiszter exposéja tetszéssel fogadtatott. Továbbá az adó további felemelésére, az államköltségnek 1874. márczius végéig leendő fedezésére és a képviselőház tagjai utazási illetékének megszabására vonatkozó törvényjavaslatokat a pénzügyminiszter szintén előterjeszti. Azután határozatilg kimondja a ház, hogy császárné ő felségének névünnepe alkalmából a ház szerencse kivánatai felterjesztessenek, továbbá Helfersdorfer indítványára elhatároztatott, hogy császár ő felségének negyedszázados uralkodási jubileuma alkalmából szintén szerencsekivánati felirat terjesztessék fel, mire a felirati vita megkezdetik. Durajewski egyetért ugyan a feliratban érintett egyes ügyek kezelési módjával, hanem azt kívánja, hogy az állam és egyház közti viszonyok szabályozása semmiféle az egyházra vonatkozó szabályzatokká ne fajuljon. — Kowalszki (ruthen) a felirat mellett szól, azt mondván: A birodalom egysége és Ausztria hatalma megalapításának biztosítása legyen a jelszó — a ruthen néptörzs számára is — az alkotmányszerű jogok és szabadságok érvényesítésére. — Cienciala egyes nemzetiségek létének biztosítására szóló törvényeket óhajt. — Dricl tetszéssel fogadott beszédben cáfolja Cienciala kitöréseit. — Hohenwarth elvtársainak nevében kinyilatkoztatja, hogy a szavazásnál így rendszeresen részt veend; azonban a fődehate nál hallgatni fog, miután ő azon módot, a melylyel a választási reform létre jött, egyes országok és tartományok jogsértésének tekinti. — Giskra világosan Durujeszwki nyilatkozata ellen szól. — Razlag (szláv) a bizottság által a felirat átdolgozását óhajtja, hogy a nemzetiségek jogegyenlősége jobban hangsúlyoztassék. — Herkmann élénk tetszésnyilvánítás közt Foregger, Coromini és Haase ellenében a felirat mellett szól; s miután még Schaffer, Hönigsmann és Ryger a felirat mellett Wosnjak az ellen beszéltek, avitatkozás és az ülés befejeztetett. — Legközelebbi ülés holnap. New-York, nov. 18. Grant elnök a congressusra bízza a birginia kérdésben a véghatározatot. Utolsó posta. Az olasz király trónbeszéde. Az olasz országgyűlést megnyitó trónbeszéd, melynek csak távirdai kivonatát volt módunkban eddig közölni, most egész terjedelmében előttünk fekszik s érdemesnek tartjuk szöveg szerint közleni. „Uraim, szenátorok és képviselők! Midőn a parlament múlt ülésszakát Rómában megnyitottam, felhívtam önöket, hogy minden figyelmüket az állam berendezésére összpontosítsák. A feladat hosszú volt, nehéz és komoly. De hazafiságok s az azóta történt előhaladás, ma biztosítékául szolgálnak már az önök állhatatos munkásságának. Egyedül ezáltal érjük el a ezen, melyet a ttp legforróbb vágyai tűznek elénk. A közgazdasági tevékenység ébredése a királyság minden részében bizonyságul szolgál, hogy csak az egység és szabadság hiányzott Itáliának ahhoz, hogy kifejtse anyagi erejét, melynek forrásaival annyira bővelkedik. Bizalmam van e növekvő tevékenységben, s kormányomnak gondja lesz segélésére a rend és a közbiztonság — a munka és a haladás e két nélkülözhetlen elemének — fentartása által. Olaszország megmutatta, hogy Róma a királyság fővárosává lehet anélkül, hogy a souverain pontifex függetlensége a lelki dolgokban s a katholikus világgal való érintkezésében megcsökkent volna. De bár el vagyunk tökélve tiszteletben tartani a vallásos érzelmeket és a vallásszabadságot, nem engedjük meg, hogy hivatkozással e szent jogokra, a nemzeti törvényszéket és intézményeket megtámadjuk. (Élénk helyeslés.) Örömömre szolgál biztosíthatnom önöket, hogy viszonyunk minden hatalmassággal barátságos. E jó viszony ünnepélyes szentesítést nyert a látogatásban, melyet a minap Ausztria-Magyarország és Németország uralkodóinál tettem. (Taps és élénk tetszés.) A kiváló rokonszenv, melyben ez uralkodók és népeik részesítettek, az újjászületett Italiának szólt, mely ki tudta vivni megillető helyét a műveit nemzetek közt. Ausztria és Olaszország ellenségek valának a csatatéreken. A hosszú harcz oka egyszer elenyészvén, mostanra csak a közös érdekben is biztosított barátság előnyeiben való bizalom maradt fenn. Becses nekem annyival is inkább e barátság, mert a családi vonzalommal öszhangzó, melyet egy magasabb és parancsolóbb kötelesség elfojthatott ugyan, de ki nem olthatott szivemből. (Élénk tetszés.) Itália és Németország: mindketten a nemzetiségi elv nevében alakult. Tudtak maguknak szabadelvű alkotmányt építeni a monarchia alapján, mely évszázadok óta sorsosa volt a nemzetnek fájdalomban és dicsőségben. A viszony a két kormány között megfelelő a két nemzet rokonszenvének, s a béke fenntartásának biztosítéka. (Igen helyes.) Óhajtásunk: jó egyetértésben élni minden nemzettel. Mindazonáltal szilárd őre leszek a nemzet jogainak és méltóságának. (Hosszas élénk tetszés. „Éljen a király!“ kiáltások.) E végből, mindenek előtt szükséges, hogy a nemzetnek önerejében bizalma legyen. Ajánlom ezért önöknek a törvényeket, melyek a hadsereg s az állami védelem szervezetének befejezését tárgyazzák. Mi sem szolgálna nagyobb örömömre, mint látnám önöket e hadsereg jóllétével s erejével foglalkozni: ismerem e hadsereget és ismer engemet ő ; az önmegtagadás és becsület legszebb példáit mutatta az mindig fogja mutatni mindenkor. (Tetszés.) Én ily melegen ajánlom önök figyelmébe haditengerészetünket. Méltó ez a jövőre, melyre az olasz tengerészet régi emlékei utaltak. Foglalkozni fognak önök ama nagy munka befejezésére alkalmas eszközökkel, melyekre az állam vállalkozott, hogy életet és jóllétet vezessen minden tartományba. Hanem a fegyverkezés, a béke gyümölcsöző művei, a jóllét és hitel ép oly feltétlenül megköveteli a jó pénzügyet, miként az állam méltósága és ereje. Az olasz soha nem tagadta meg az áldozatot, melyre ily czélból hívták fel. Önökön áll, hogy e jó dispositiót basziukra fordítsák megállapítandó eljárásokban, s teljes bizalmat keltsenek e nemzetben jövője iránt, mely után vágyódik, melyet megérdemel Egyedül a pénzügy rendezése segíthet a kényszer-árfolyam okozta bajon. Kötelességünk, e baj következményeit elhárítani s hathatós rendszabályokkal állni útját terjedésének. E tárgyban egy külön törvényjavaslat kerül önök elé. Az ülésszak alatt kormányom fontos törvényjavaslatokat fog önök elé terjeszteni az igazságügyet, közoktatást és polgári közigazgatást illetőleg. Uraim, szenátorok és képviselők ! A békében, melynek tartósságát reménytem, a rendben s az államhatalomnak egyetértő működésében karöltve fejlődhetnek a szabad intézmények a polgári haladással s az népek jóllétével. Csak igy mondhatjuk el, hogy befejeztük feladatunkat s isten segítségével biztosítottuk a hazát gyermekeink számára, a hazát, mely első gondolatunk volt, midőn a múlt idők megpróbáltatásainak közepette is megőriztük benne vetett rendíthetetlen hitünket. (Élénk tetszés Taps.) Ma, miként akkor, bizalmam van a nemzetben, úgy érzem, hogy ma mint akkor, bizalma van a nemzetnek királyában. (Hosszas tetszés: „Éljen a király !“ kiáltások.)* — A porosz haladó párt interpellátióra készül a birodalmi gyűlésre való választások határidejét illetőleg, nem különben a polgári házasságról szóló törvényjavaslat előterjesztése iránt. A feudálisok több választás ellen óvást adtak be, a többi közt Delbrück miniszter választása ellen is. Az óvások a kormányhivatalnokokat vádolják illetéktelen beavatkozással. A franczia baloldal, mint az „Ind. beige“-nek Párisból táviratozzák, a 15-ös bizottság javaslata ellen és Jules Simon, Pressente, Grevy és Jules Ferry ellenindítványa mellett, nyilatkozik Changarnier javaslatához nem ad be módosítványt, hanem egyszerűen elveti. Nagy zavar uralkodik a pártok között, s a vita eredménye kiszámíthatlan. NEMZETI SZÍNHÁZ. Szerdán, november 19-én, 1873. Londoni arszlánok. Vígjáték 5 felvonásban. Bourcicault , London assurance pozitnii műve után angolból fordította Csepregi L. Az országházból. A Ma volt az első átalánosabb érdekű „iou tv v lovivuai^uau. UiCUUIlli ULIti^il^ytatni az aggódókat, hogy a miniszteriális krach még nem történt meg, de a parlamenti atmosphéra azon nyomott állapotban látszott lenni, mely rendesen a zivatarok előjele s egyszersmind annak bizonyítéka, hogy ily légtisztító fergetegre csakugyan szükség van. A mai napirend sorozatában különösen három tárgy érdemel figyelmet; Lázár Ádám indítványáról, melyben magát e képviselő úr ezúttal (mr. Richard angol parlamenti tagon követvén el plágiumot) egészen új oldalról mutatta be, más alkalommal fogunk szólni. Az első tárgy Lükő Géza felszólalása volt és azon előterjesztést sürgette, mely a képviselőháznak június 30-ai emlékezetes határozata értelmében az egyház és állam közt fennforgó kérdések iránti javaslattétel végett kiküldendő bizottságra nézve a cultusminiszternek utasításul adatott. Lükő Géza képviselő úr és vele igen sokan azon véleményben vagyunk, hogy szemben az említett határozat nagy fontosságával, valamint az ellenében bizonyos oldalról megindított nagymérvű agitaciókkal a határozat végrehajtása immár elodázhatlanná lett. Trefort miniszter úr azonban némileg ellenkező véleményben látszik lenni, nem annyira szavai, mint tettei után ítélve. Mert ha anynyira penetrálva van ezen ügy nagy jelentőségétől, mind rövid beszédében állította, akkor igen szükségtelen dolog volt várni, hogy kötelességének teljesítésére a képviselői padokról figyelmeztessék. És oly felesleges volt azon teljesen értéktelen ürügyhöz folyamodni, hogy még körül kell tekinteni a megválasztandó bizottsági tagok iránt, hogy a képviselőház eddig ilyen meg amolyan fontos dolgokkal volt elfoglalva stb. A június 30-iki határozat kimondja, hogy egy számosabb tagokból álló küldöttség választassák; négy hónap alatt elég ideje lett volna a miniszter úrnak tisztába jönnie a küldöttségi tagok számára nézve és a lefolyt tíz nap alatt a képviselőház is elvégezhette volna a választást annyi más választással egyetemben, melyek épen e tíz nap alatt történtek. És szó ami szó, az országnak érdekében is fekszik úgy a tárgy nagy fontosságánál, mint egyéb mellékes okoknál fogva, hogy eme küldöttség mielőbb a munkához lásson; ennélfogva reméljük, hogy a miniszter úr nem fog szombaton megint oly előterjesztéssel előállni, mely a választást újra elodázza. A második nevezetes tárgy Bujanovics Sándor indítványa volt az incompatibilitás tárgyában. Örvendetes jelenség hogy e sokszor leszavazott, agyonvert eszme végre a többség körében talált indítványozókra és egyhangúan elfogadtatott. Lesz tehát incompatibilitási törvényünk, de milyen? Bujanovics és társainak indítványa az első pillanatra igen tetszetős, de van egy veszélyes oldala, melynek létezéséről még inkább meggyőződtünk, midőn az indokolást hallottuk. A javaslat két részből áll és az incompatibilitás határvonalát megszabatni kívánja először az államhivatalnokokra, másodszor azokra nézve, kik valamely magánvállalatnál mint igazgatók, igazgatótanácsosok is, közvetlenül érdekelve vannak. Az előbbiekre nézve az „Ellenőr“ nézete ismeretes. Szerintünk csak a miniszterek és minden minisztériumból egy államtitkár lehetnek tagjai a képviselőháznak és örömünkre szolgál constatálni, miszerint ezen eszme már annyira átalánossá kezd válni, hogy ily módon való létesüléséhez alapos reményünk van, minek a képviselőház tekintélye és függetlensége érdekében csak örülhetünk. Ellenben nem tagadhatjuk — némileg különösnek találjuk, hogy az indítványozók a magánvállalatok közt nem tettek különbséget és ez által némi okot adtak azon feltevésre, hogy a túlzás által akarták ad absurdum vinni a kérdést és lehetővé tenni a különféle természetű magánvállalatok igazgatói, igazgatótanácsai stb. részére a compatibilitást. Mert tüzetesen megkülönböztetendők azon magánvállalatok, melyek az állammal szerződési viszonyban állnak és azok, melyek semminemű viszonyba se léptek az állammal. Amennyire szükséges, hogy az előbbieknek közvetlenül érdekelt igazgatói és vezetőire nézve az incompatibilitás megállapíttassék, és oly szükségtelen sőt káros volna az utóbbiakra, nézve ennek kimondása — (természetesen mindaddig, míg netalán ilyen vállalat és az állam közt szintén szerződési viszony keletkeznék, mert valóban méltánytalan és hátrányos volna kizárni a képviselőházból azon legtöbb esetben szakismerettel bíró férfiakat, kik épen azért, mert az általuk igazgatott magánvál-ozorési Hlffly- állásukat fel sem használhatnák arra, hogy az őket közvetlenül érdeklő vállalatok javára az államkincstárt megrövidítsék. Midőn Bujanovics képviselő úr indokolásában azt mondja, hogy ma nincs szabály, melyet ily állásban levő képviselő elhatározásában zsinórmértékül használhasson — akkor kétségkívül igaza van betűszerinti értelmében. Ma nincs ily szabály — legalább írott szabály nincs, de kell lenni bizonyos erkölcsi szabálynak, vagy ha úgy tetszik útmutatónak, mely ily esetekben bízvást pótolhatja az írott szabályok helyét addig is, míg a törvény megalkottatik, s ha ennél is több kell, ott van Csengery és báró Sennyey képviselő urak példája, kik minden írott szabály vagy törvény nélkül hajoltak meg ezen erkölcsi útmutató, a közvélemény és a parlamenti függetlenség követelménye előtt. Reméljük egyébiránt, hogy a kiküldendő 9 tagú bizottság is mindezt fontolóra veendi és előterjesztése alapul szolgáland egy minden tekintetben kielégítő incompatibilitási törvénynek, ami kétségtelenül fontos lépés lesz „azon józanabb és függetlenebb politika“ felé, mely után ma már minden oldalról nyilvánul a közhajtás. Fájdalom azonban, hogy csak nyilvánul, de tettekben nem igen jelenkezik, így például a mai szavazás a függetlenség szükségérzetének nem épen fényes bizonyítéka volt. Félünk, hogy ama 41 szavazat, mely ma Kerkapoly úr semmit mondó beszéde után elvetette Simonyi indítványát,, széles és kényelmes országút lesz a törvényhozásra nézve azon kényszerhelyzetbe, hol a bécsi bank szerződésének meghosszabbításával szemközt fog velünk állni egy többé ki nem kerülhető újabb közös ügy, és hol a független magyar nemzeti bank helyett kereskedelmünk és pénzügyünk törvényesített lebilincselését fogjuk találni. Ám nyugodjanak meg Kerkandy úr ígéreteiben azok, kik szavában hisznek és van személyéhez is annyi bizodalmuk, hogy őt a nemzeti közhajtás megvalósítására képesnek hiszik. Mi nem hiszünk neki és nem hiszünk benne. Oly magánértesülések nyomán — melyeknek, nyíltan kimondjuk, több hitelt adunk mint a miniszteri nyilatkozatnak — meg vagyunk győződve, hogy a bankkérdés elvileg másel van döntve, és pedig oly módon, mely kereskedelmi és pénzügyi állásunk kivivhatásának reményét hosszú időre meghiúsítja. És akkor jó lesz, ha a mai napról megemlékeznek azok, kik Kerkapolynak ezen honboldogitó tettére szavazatukkal reámondták az ament. Királynénknak ma neve napja van, melyhez bizonyára most és számos évekre minden jót kíván Ő Felségének az egész nemzet. A tegnapi deákpárti értekezleten Simonyi Ernő ismeretes bankügyi indítványa felett folyt a vita. A pénzügyminisztert erősen megtámadták a bankkérdésben követett és a nemzet érdekének meg nem felelő politikájáért. Egy volt miniszter — Gorove — szemére vetette Kerkapoly úrnak, hogy két év óta a bankügyben nem történt semmi, ezen idő alatt sok kedvező alkalom nyitott a bankkérdés megoldására, de azt a kormány mindannyiszor elmulasztotta. Ezen suivqs. de — ----tteresete és mentsege a pénzügyminiszter urnak mint visszadobni azt a 67-es minisztérium egyik tagjára, Gorove úrra. A pénzügyminiszter úr nézete szerint a bankkérdést 1867-ben kellett volna megoldani. Bizony tisztelt uraim, későn ébredtek fel! Hiszen, ha most már a deákpárt oly tekintélyes, mint amilyen a pénzügyminiszter volt az utóbbi évek alatt, és Gorove úr, belátják azt, hogy a bankkérdés megoldására nagyon sokszor lett volna alkalmas idő, és a mulasztással egymást kölcsönösen vádolják, miért nem sürgette Kerkapoly Gorove minisztersége alatt, és viszont Gorove Kerkapoly minisztersége alatt a bankkérdés megoldását? Az által, hogy ma mindenikük mea culpa helyett tua és tua maxima culpát monda, nincs segítve a dolgon. Carpe nasum. Deák betegeskedése aggasztó. Ismét rész éjjele volt. Mint könnyen elképzelhetni, a képviselőházban ez a szomorú hír képezte a komoly és részvétteljes beszéd tárgyát mindenfelé. Buffet: A képviselőház ma kezdett ismét a valódi munkához. Eddigi ülésein inkább csak szétnézett teendői felett. Meg kell azonban vallani, hogy ma sem volt valami nagy kedve a dologhoz. Nagy a rekkenőség. S ehhez még olyan hőség omlik elő a fűtés nyílásaiból, mintha az épület egy kitörésre készülő vulkánon nyugodnék. Egy szóval olyanforma bágyadtság van, mint amilyet az érkező scirocco szokott előidézni. Mindenki vár valamit, de zaj még nincs. A viharfellegek mind sötétebben kanyarognak, dörgést azonban még nem hallott senki. Az incompatibilitás berkében édesen hangicsált Bujánovics Filoméla, sőt nem mondhatni egyebet Simonyi Ernő beszédéről. “"** hogy shakespearei volt annyiban, a menüj-nen „úgy ordított mint egy szénás, csend és * szelíd tilinkózás előz meg. * Hogy a jobboldal mily olvadékony kedélyben van még most, arról bizonyságot tett szavazata. Elég volt részére az előleges értesítés, hogy hiszen elejtheti a minisztériumot később, de ne ejtse el a kölcsön megszavazása előtt, így ejtetett el a bankügy. Megjegyzendő azonban, hogy a távollevők nagyon sokan sétáltak ezúttal a folyosókon , s egy későbbi szavazásnál minoritásban is hagyták a pénzügyőr urat. * Érdekes egyébiránt azon nézetegység egyidejűsége, mely a bécsi kormány és a Deák-kör megállapodása közt nyilvánult ma reggel. A „P. N.“ első oldalán ugyanis értesítve lettünk, hogy a Deák-kör tegnap esti értekezlete elfogadta Kerkapoly részére a moratóriumot, miszerint „a bankkérdésben ő vagy a kormány“ (mennyit mond ez a ritkított distinctió !) „még az ülésszak alatt előterjesztést tesz a háznak s ezt a holnapi ülés alkalmával, a házszabályok által megszabott formában be is fogja jelenteni.“ Ugyanezen „Pesti Napló“ harmadik oldalán pedig megtudjuk egy bécsi táviratból a kellemes biztosítást, miszerint „hírlik, hogy a bankkérdés szabályozása végett a reichsrabh és a magyar országgyűlés részére ugyanazonos előterjesztmény készíttetik, mely mindkét helyen még a jelen ülésszakban be fog terjesztetni“. Ebből világos prima az, hogy Kerkapoly nem terjeszthető elő azt most, ami még csak ezután „készíttetik“ számára „vagy a kormány“ részére, Bécsben. Világos secundo az, hogy pénzügyminiszterünk vagy a kormány beváltja mai ígéretét okvetlenül, mert erről már jót áll nekünk Bécs. Világos tett is az, hogy a bankügy azon közös ügyek sorába emeltetett, amelyekre nézve „ugyanazonos előterjesztmény készíttetik“ Bécsben. De ha mindez világos, ugyan miért is űzünk mi, ilyenséges időkben, luxust egy külön pénzügyér tartásával? Hiszen elvégzi a mi dolgunkat Bécs ezen luxus-articulusunk nélkül is. * Egyszer volt hol nem volt, még az operenczián is túl volt egy vidéki jogakadémia s ebben egy jogtanár, ki nagyon értette szakmáját, de egyébre adta fejét s az akadémia pénzügyeinek felvirágoztatására szentelte magát egész szenvedéllyel. Nagy terveiből nem fogyott ki s dörgedelmes folyékonysággal adta elő a rendelkezésére álló összegek számtételeit a tanácsülésben. A hatás nem is maradt el. Volt ugyan a leigézettek közt egy vén .Tamást, aki megjegyzi, hogy a kimutatott jövedelmek s az ezekre alapított számítások egy részét csak azon esetben ismerheti el biztosaknak, ha azokat a tudós tanár úr elfogadja saját fizetése fejében; na de ez olyan furcsa feltevés volt, hogy azt magától elutasítani egy perczig sem habozhatott a tudós tervező. A többség el volt ragadtatva ; a planumok valósítására lelkesedéssel adatott meg a felhatalmazás s a jogakadémia máig is érzi a légvárak építésére fordított tőkéjének hiányát. De a jogtanár úr hivatása revellálva jön. Ő nem egy vidéki jogakadémia, hanem egy ország pénzügyeinek felvirágoztatására született. S úgy jön a miként álmodó. Pénzügyér lett. S ekkor aztán valósitá terveit nagyban és egészben, mig tele épitette az országot légvárakkal, melyekből igen szép kilátás van egy tátongó örvényre. S mindez nem is Chinában történt. * Azokat, kikre nagyon nyugtalanító hatást gyakorolt egy tegnapelőtti hírünk, értesíthetjük — a legilletékesebb forrásból — hogy b. Sennyei Pál nem volt Gödöllőn. * Bismarck és Andrássy. Tudva van, hogy a német államf korlátnak százmillió forintnyi kölcsönt ajánlott Poroszország részéről a magyar-osztrák monarchiának. Ezen SÍÍSjgAmÁÍSÍráig^íU ávetke^-fejté meg a kényes feladatot : „Kedves herczeg! egy példabeszéd szerint a pénzbeli kötelezettség elmetszi a barátságot, már pedig nekünk becsesebb a Poroszországgal való barátság, mintsem ennek fenntartását ne akarnók biztosítani mindenek felett.“ Mit válaszolt Bismarck, azt nem tudja értesítőnk. _________ — Ghyczy Kálmánnak komáromi választóihoz intézett iratát a „Neue Freie Presse“ is megjegyzésekkel kiséri. Ismertetésül adjuk belőle a következő kivonatot: „Ghyczynek Krata első nevezetes jelensége az osztrák birodalmi eszme örvendetes erősödésének Magyarországon, mely erősödés semmi esetre sem az osztrák állameszme belső hatalma, hanem csupán Magyarország nyomora és a magyarok előtt lebegő állami problémák kivihetetlensége által mozdíttatott elő. Hasonlóan a képzeletvarázsa által feldíszített, ámde az átdatlan meszszeség ködében elenyészett pusztához tűnik fel az öreg Ghyczy előtt szűkebb hazájának tökéletes állami függetlensége, mely azonban népének csekély anyagi és szellemi ereje miatt, úgy általa, mint a jövő nemzedékek által elérhetetlen. A magyar államhajó nem képes pályáját ezen irányban kitartani, kilyukadt és egy zátonyon megfeneklett, a melyen elsülyedés veszélye fenyegeti, ha mindnyájan kivétel nélkül, személyes hajlamaik leküzdésével, álmok és szenvedélyek nélkül a közös megmentés munkájához nem látnak.“ Elmefuttatásának befejezéséül még néhány kigyómarást intéz a magyarság, magyar pártviszonyok és az ország ellen. A Deákkör tegnapi esti értekezletén a párt tagjai no»-^ „ . 't "'vett az értekezleten 10. volt jelen. Ue részi „z.hány éve —■“ t . . . _ közben már néhány éve Csengery Antal, ki a nem volt. Az értekezlet 5 órától 8 /s ig tartott. .Tarnóczy Gusztáv panaszolta, hogy a kölcsöntorvenjt.. . miért nem terjesztetett előbb a párt elé, mit Kerkapoly az idő rövidségével mentett. Simonzi Ernő bankindítványát illetőleg Kerkapoly pénzügyminiszter arra kérte a házat, hogy ez ne fogadtassák el tárgyalásra. Azzal végezte szavait, hogy a helyzet közelebb fog tisztáztatni. Prieszky Tádé a miniszter e szavait a pénzügyi helyzetre értvén, kiemeli annak sürgősségét, hogy a helyzet minél előbb tisztáztassék. Nem lát abban veszélyt, ha ez indítvány most tárgyaltatik. Tavaszi Endre hasonló nézetben van. Úgyszintén gr. Csáky Tivadar, míg Zsedényi Ede azt fejti ki, hogy az önálló nemzeti bank felállítása most lehetetlenség. Itthon nincs pénz, külföldről nem kapunk. Tarnóczy az önálló nemzeti bank mellett szól. Csengery Antal erre az értekezlet legfeszültebb figyelme között szólalt fel. Azok — úgymond — túlbecsülik az önálló nemz.bank jelentőségét, kik abban óvszert keresnek minden válság ellen. Válságok ott is vannak, ahol önálló bank létezik. A bankügy rendezésének fontosságát azonban részéről is természetesen elismeri. De jelenleg ez ügy tárgyalása alig bízhatna más, mint elméleti értékkel Ez helyén van egyletekben, a sajtóban, de nincs helyén a törvényhozásban. Az ország előtt most legégetőbb feladat: a pénzügyi helyzet rendezése s e feladat körül egyesülni kell minden párt s a pártok minden árnyalatának. E feladat teljesítését — nézete szerint — igen helytelen volna válságokkal megszakítani. De azért nem akarná a bankügy megoldását sem elodázni.