Ellenőr, 1874. január (6. évfolyam, 1-31. szám)
1874-01-13 / 13. szám
gyakorlatból legalább két év ügyvédnél (vagy kincstári, közalapítványi ügyvédségnél) töltendő. — Már ha az egyoldalú gyakorlatból elég három év, hogy ne lenne elég a többoldalúból ?! Miért kellessék az után az ötödik bekezdésben, a jogtanárokat azon „privilegium odiosum“-mal sújtani, hogy tőlök öt évi gyakorlatot követeljünk meg, megvalljuk — még kevésbbé vagyunk képesek átlátni. Mi tehát határozottan a két évi gyakorlati idő megtartása mellett vagyunk. Egyéb fontosabb észrevételeinket máskorra hagyva, — most még csak azon egyet említjük meg, miszerint a 17. §. által az igazságügyminiszter magát akarja arra felhatalmaztatni, hogy annyi ügyvédi kamarát alakíttasson, ahányat — és ottan alakíttassa azokat, ahol jónak látja. Mi koránsem akarjuk azzal gyanúsítani, hogy e hatalmával talán visszaélni szándékoznék, — vagy hogy talán nem lenne képes azt helyesen használni fel, de nem látjuk át, miért kíván nagy szükség nélkül oly meghatalmazást, amelynek használata okvetlenül számtalan gyanúsítást, zúgolódást, elégedetlenségi nyilatkozatot és bírálatot vonana fejére, holott sokkal egyszerűbb és természetesebb lett volna azt mondani, hogy minden első folyamodású királyi törvényszék helyén alakul egy ügyvédi kamara. Hozzá lehetett volna tenni, ha épen szükségesnek vélte a miniszter, hogy az első három év letelte után két vagy több ily kamara egyesíttetése iránt — a tapasztalandókhoz képest — a miniszter javaslatot terjeszthet a képviselőház elébe, — de erre is alig lett volna szükség, mert hiszen nyíl-tan mondja a belügyminiszter, (a törvényhatóságok kikerekítése iránti javaslat indokolásában) hogy vele egyetértőleg az igazságügyminiszter a 105 első folyó törvényszéket 58-ra szándékozik leszállítani. A magyar államvasutak igazgató tanácsának elnökévé, mint a„P. L.“ biztos forrásból értesül, a lemondott Weninger helyébe Fest Imre volt keresk. államtitkár neveztetett ki. Weninger úr tagja marad az igazgatótanácsnak. —„A délmagyarországi kincstári uradalmak kezeléséről“ egy előterjesztést intézett b. Fiáth Gyula kincstári tiszttartó a miniszterelnök-pénzügyminiszterhez, s azt benyújtotta a huszonegyes bizottsághoz is. Szól az államvagyonról általában és azután a dél magyarországi uradalmak beosztásáról különösen, továbbá a bérrendszerről — elítélve az új bérleti rendszert — a kezelésről, az uradalmi tisztek szervezetéről, a haszonbéri rendszer módosításáról, a kezelési rendszer egyszerűsítéséről és a hátralékokról. Síkra kel különösen a nyilvános árverezési rendszer ellen, mely a kincstári kezelés főhiánya, s a pályázati eljárást kívánja behozatni. Mindezekhez táblázatos kimutatásokat is mellékel, továbbá haszonbéri szerződések mintáit. Megjegyzi, hogy ez előterjesztés csak elveket képvisel, s részletesen kidolgozva nincs, de ha felszólíttatnék, kész a fontosabbaknak talált elvek részletes kidolgozására is. Békés megye, január 10. Szapáry Gyula gróf a belügyéri tárczának a múlt év tavaszán tett átvétele alkalmából a megyékhez intézett körlevele Békésmegyében is meleg üdvözletre talált, és pedig különösen viszhangra talált levelének végpontja, melyben az újabban alkotott törvények végrehajtására utalva, következőleg zárja levelét: „Használjuk fel alkotmányos szabadságunkat, s az önkormányzatot arra, hogy hazánk anyagi és szellemi fejlődését lehetőleg előmozdítsuk, és hogy minél erősebb rokonszenvet ébresszünk a törvényes renddel és pontos közigazgatással párosult önkormányzat iránt; ennek elérésére legelső feltétel a törvény iránti tisztelet gondos ápolása s a törvények pontos megtartása s végrehajtása; mindkettő a törvényhatóság kezében van és a törvényhatósági önkormányzat leggondosabb ápolója az, ki közreműködik arra, hogy ezen intézmény hivatásának megfeleljen.“ A miniszternek ezen, alkotmányos érzületet tanúsító szavai buzdítólag hatottak a megye bizottmányára s ezért feladata érzetében folytatta az önkormányzattal járó kötelmeit, tisztelve a törvényt, hogy belügyésünket az általa kimutatott alkotmányos utón kövesse, ügyelve a törvények pontos és részrehajlatlan végrehajtására, hogy ezzel hazánk szellemi és anyagi előmenetelének előmozdításában gyámolíthassa. Azonban fájdalommal említem meg, hogy a községi törvény életbeléptetése alkalmával a felmerült eltérő nézetek miatt, a belügyminiszter és megye között az egyetértő közreműködés máris fenakadt, és mivel az összeütközés tárgya elvi jelentőséggel bír és a miniszter rendelete szerintünk törvényellenes a megye, bár a miniszternek ismételve meghagyott rendeletét végrehajtó, de a sérelem tárgyát elintézés végett a képviselőházhoz terjesztette fel. Békés megye ezek szerint ma mint panaszos fél áll a képviselőház előtt és mivel az ügy eldöntése közelebb várható, az idézett miniszteri nyilatkozat szerint kötelességet vélek teljesíteni, ha ezen fontos s szerintem az egész országot érdeklő sérelmi ügyet a nyilvánosságra hozom. Az 1871. évi községi törvény foganatosításakor a többi közt Wenckheim Károly gróf is folyamodott a megyéhez azon engedély megadása végett, hogy Gerla és Eperjesi pusztáival Gyula városától, melyhez eddig tartoztak, elszakadván, Doboz és Kígyós telepitvényes községekhez csatlakozhassanak. A megye az elszakadás indokát felismerve, mely a Gyulán fizetendő községi adó alóli menekvésben rejlett, tekintettel a törvény 21. §-ra a más községhezi csatlakozást meg nem engedte. Más nagy birtokosokkal együtt pedig oly kérelmet nyújtott be a megyéhez, melyben kérelmezi, hogy engedtessék meg neki a községi adó tekintetében a községekkel az egyezkedés. A megye tekintettel a községi törvény 4. §-ra kérelmét törvénybe ütközőnek találván, a folyamodót elutasította. A megyéknek ezen két ügyben hozott határozata felfedeztetett. A miniszter azokat helybenhagyta és ha ezek daczára a folyamodók közül az alább nevezettek harmadszor is felléptek, annak indokát a miniszteri leiratban találhatni, mely a megye határozatának megerősítésére hozzánk érkezett, és végpontja következőleg szól: „Megjegyzem egyébiránt, hogy az ily pusztai birtoknak önálló községgé alakítását s ily esetben az előbbi községtől való különválasztást az 1871. évi XVIII. t. sz. megengedi.“ Az idézett pont nyilt felhívás volt s mondhatni ösztönül szolgált az újabb fellépésre, mit csakhamar gróf Wenckheim Károly és Wenckheim Rudolf mint Wenckheim Gyula gondnoka meg is indítottak és ezen folyamodványban ketten szövetkezve, Gyulaváros határához tartozó Gerla és Póstelek különálló pusztáikon önálló nagy község alakítását kérik. Folyamodó grófok kérelmük támogatására felhozzák, hogy az egyenes adó felénél többet fizetnek (igaz, mert a puszták egész adóját ők fizetik); mellékelik továbbá a két különálló és távol eső majorban a gazdatisztek és cselédek névjegyzékét és foglalkozását, mely a kimutatás szerint következőleg áll: 1. Egy szerzetes, mint udvari káplán, 2. „ tanító, 3. két ispán, 4. két erdész, 5. egy gépész, 6. öt uradalmi kézműves, 7. három műkertész, (kettő bojtár) 8. egy lovászmester, 9. tizennégy kocsis, 10. két lovász, 11. egy házmester, 12. „ szakács, 13. „ komornyik, 14. „ huszár, 15. „ hajdú, 16. három gazda, 17. kilencz csősz, 18. harminczöt béres, 19. egy csikós, 20. „ gulyás, 21. „ csordás, 22. két kanász, 23. egy tehenész, 24. egy kanászbojtár, 25. harmincznyolcz dohányos feles kertész. Megjegyzendő, miszerint az utóbbiak össze nem tévesztendők a telepitvényesekkel, kik haszonbéres pusztákon saját házukban maguk részére termesztik egészben a dohányt; mig a feles dohánykertészek a birtokos földjén és annak épületeiben lakván, a birtokos részére termesztik évenkinti szegődtetés mellett felben a dohányt és a személyes kereseti adó azon tételével rovatnak meg, mint a cselédek, és vidékünkön bármely negyed telkes gazda tanyáján találhatók. Ki az 1871. évi községi törvénynek csak felületes ismeretével bir, ezen kérvényt komoly szándéknak nem vehette, nem is tekintve a dolog méltányosságára, miután köztudomású dolog, hogy a Pósteleki puszta birtokosa Wenckheim Gyula gróf rendes viszonyok között Gyulán tartja lakását, továbbá, hogy a grófi család Gyulavárosában a regálék haszonvételéből 13.000 frt. évi jövedelmet húz, a mely jövedelem fentartására sőt fokozására a községi adónak nem csekély része fordíttatik. De nem is habozott a megye egy hang kivételével a kérvényt saját véleménye kíséretében akként tüntetni fel, mint melynek életbeléptetéséhez folyamodók, minden törvényes alapot nélkülöznek. A felterjesztésre, válaszában a belügyminiszter hivatkozással a törvény 135. §-ra Gerla és Pesteleki pusztákon a község alkotását elrendelte. Megyénk alispánja külön felterjesztésben, de később a megye közgyűlése is a törvénybe ütköző rendelet ellen felszólalván, a belügyminiszterhez intézendő második felterjesztésben kifejezését határozta annak, hogy a községi törvény átmeneti intézkedéseiről szóló 135. §-ra való hivatkozásnak csak ott van helye, hol az alakuló község a törvényben körülírt feltételeknek megfelelni képes, tehát elsősorban a 135. §. szó szerinti rendeletének is, mely birtokosokat említ, vagyis oly lakosokat ért ezen elnevezés alatt, kik önálló életmódot folytatnak, és állandó lakással is bírnak; de a törvény ezen szakasza épen azért nem alkalmazható a Gerla és Pósteleki pusztákra, mivel itt az ideiglenes lakosok a községalkotás törvényes kellékének teljes hiányában vannak, miután a két folyamodón kivül az ott lakók mindnyája évről-évre szegődtetik és a két gazdatiszt, lelkész és tanító kivételével mint cselédek gazdai hatalom alatt állanak, kik helyben semmi néven nevezendő fekvőséggel nem birnak, a szomszéd községek illetőségéhez tartoznak és mint a birtokos grófok szegődöttei állandó lakosokul nem is tekinthetők, miért is a községi törvény 37. és 38. §., mely a választó és választható képességet és a képviselő testület számát szabja meg, egyátalán végre sem hajtható és ezért a község törvényesen meg sem alkotható ; ugyanezen okokból a pusztákon állandó községről, de még kevésbé községi életről szó sem lehetvén. Az ily törvényellenesen alkotott községben községi közös érdeknek semmi nyoma, csakis a földesurak iránti kötelességekről lehetne szó, kik őket tartják, fizetik, élelmezik. A megye közgyűlése ehhez hasonló értelemben nyilatkozván, a felterjesztésben Gerla, Pósteleki pusztáknak nagyközséggé kívánt átalakításának megtagadását véleményezte. Az erre következett miniszteri leiratban a rendelet megnyittatván, annak végrehajtása ismételve meghagyatott. Így jött Békés megye mint alkotmányos hatóság azon kényszerhelyzetbe, hogy törvényes meggyőződése ellenére a járási szolgabirót utasítá, a kérdéses község alakítására, melynek felállítása Gyula városa rovására és egyedül a két birtokos érdekében történik, kiknek kegyétől és szeszélyétől függvén, a községet egy szép reggelen mindenestől szétfőzhetni, vagy mi hihetőbb és csaknem bizonyossággal mondható, hogy e kanyarulattal mint sikerült cselfogással, egy év múlva folyamodnak, hogy önálló községként magukat fel nem tarthatván, engedtessék meg nekik más községhezi csatlakozás, jelesen Dobozhoz, hol községi adó nincs, mi első kérelmük alkalmával nem sikerült. A belügyminiszternek ezen rendelete, melyszerint két különálló puszta birtokosa, cselédeivel együtt a törvény ellenére községet alakít, képezi a megyének az országgyűléshez felterjesztett sérelmét, mert ez által a törvény betűje és szelleme ellenére praecedens nyújtatik a nagy pusztai birtokosoknak arra, hogy pusztáikon állandó telepitvényezés mellőzésével cselédeik és ezekhez hasonló minőségű évi szegődéses dohánytermesztő feles kertészeik felmutatásával a községi adók alóli mentesítésükre s ezzel a községi törvény kijátszására, önálló nagy községek alakításával visszaéljenek. Baj ez, és ha eleje nem vétetik, talán nagyobb terjedelmű baj, mint egyelőre látszik, mert ha Békés megye sérelme kellőkép nem orvosoltatik, a pseudó községek száma gombaként fog szaporodni, mert ami az egyiknek lehet, a másiktól sem tagadható meg. A példa csakhamar követésre fog találni, és ez esetben az erős községek teremtése jámbor óhajtás marad. Hisz az 1871 évi községi törvény a községek emelését, anyagi és szellemi erejöknek gyarapítását czélozta. A miniszteri rendelet pedig ellenkezőjét eredményezi. De káros ezen sérelmes intézkedés közoktatási tekintetben is, mert ha a birtokos osztály kivonul a községekből, akkor azok a közoktatási törvény követelményének sem felelhetnek meg. Közjogi tekintetben sem mellőzheti figyelmünket a sérelmes intézkedés, mert midőn kiváltságot hoz a nagybirtokra, egyúttal földesurát közvetve vagy közvetlenül birájává tette saját községének és ezzel egy újabb nemét az úri jognak teremti ki. De aggodalmaink eloszlatása végett bízunk az országgyűlés igazságszeretetében. Beliczey István: — A cseh lapokban nem rég Oroszország, illetőleg a panslavismus ellen megjelent czikkek, igen élénk figyelmet keltettek a lengyel lapokban. A krakkói „Czas“ ugyanezen tárgyról szólva, következőkép nyilatkozik: „a szerbek, amint látszik, valamennyi szláv közt (t. i. a lengyeleken kívül) legelsők voltak, akik a panslavismus ábrándjából kijózanodtak. Ezen kijózanodás a horvátokra is roppant befolyást gyakorolt, minek következménye az volt, hogy az utóbbiak a magyarokkal kiegyezésre jutottak. Most már a csehek is kezdenek magukhoz jönni: a prágai „Pokrok“, „Posel Prahy“, „Politik“ stb. nyilvános szónoklatokat tartanak Oroszország ellen. Lehet, hogy még a többi szlávok a panslavismus nyavalyájából nincsenek még gyökeresen kigyógyulva, de ez sem fog sokáig tartani. Senki sem fogja nemzetiségét ábrándok kedvéért feláldozni. Ami az oroszokra nézve játék tárgya, nálunk az által életünk van kockára téve, set betilt mindenféle politikai egyletet és társaságot, melyek a kormányhatalom ellen működnek és feloszlatja a tartományi küldöttségeket. A kortes összehívása is valószínűleg hosszú időre — hírszerint, egy évre — elmarad. Addig a kormány helyre akarja állítani a rendet, s ha lehet — valószínűleg a monarchiát is. De a műe szapora az új kormány elnyomó rendeletek gyártásában, és oly tehetetlen az ország testét marczangoló karlisták és intransigensek megfékezésében. A karlisták napról-napra nagyobb tért foglalnak. Az Ebró jobb partjai már hatalmukban, s ha mai táviratunk nem elhamarkodott jelentés, Portugalétét is elfoglalták már, Bilbaót lövik és Tolosa ellen támadásra készülnek. Mariones csakugyan tengerre szorult megint. — Egy elkésett távirat a barcellonai áradást írja le. Mi már tegnap felemlítettük e lázadás hírét, mely úgy látszik sokkal komolyabb, mint a milyennek a sugalmazott távirda feltüntetni szeretné. — Angol lapok táviratai szerint — Andalúziában is mozognak az intransigensek. Egy fegyveres csapat elvágta a vasúti közlekedést a valledana hídnál, hogy e ponton túl biztosabban szervezkedhessék a fegyveres ellenállás. Ugyanazon forrás szerint Castelárnál a tüzérség küldöttségileg tisztelgett megköszönvén neki buzgó fáradozását, melyet kormányon léte alatt a fegyvernem újjászervezése körül kifejtett, az árlista hírlapok kiadói engedélyt eszközöltek ki a belügyérnél, hogy lapjaik bizonyos feltételek mellett tovább is megjelenhessenek. Svájcz, Chaudordy gróf, Francziaország új berni követe tudvalevőleg azzal inaugurálta hivatalba lépését, hogy befolyását több franczia nyelvű svájezi lapnak Francziaországból való kitiltására használta fel. E tett a lehető legroszabb hatással van a svájezi közvéleményre s Chaudordy urnak nem épen a legkellemesebb helyzete lehet magánál a szövetség kormányánál sem, s magatartásával máris hivatalos nyilatkozatokra kényszerítő Decazes herczeget. A svájczi lapok kitiltásának magyarázatát ugyancsak egy félhivatalos communiquéra bízta a franczia külügyér, melylyel épen nem sikerült Svájcz zúgolódó közvéleményét lecsillapítania , de van egy másik kérdés, melyre nézve a direkt hivatalos nyilatkozat elkerülhetetlenné vált. Nevezetesen monsignore Agnozzi pápai nuntius, miután Bernből kiutasíttatott volna archívumát a franczia követség őrizetére bizta. Ebből aztán a svájczi ultramontán sajtó azt a következtetést vonta le, hogy a svájczi kormányra befolyást fog gyakorolni az uj franczia követ oly irányban, hogy a megszakított diplomatiai összeköttetést a curiával ismét felvegye. E feltevés látszólagos igazsága mellett szólott az uj franczia követ ismeretes clericalis volta s Chaudordy urnak még nehezebbé vált állása a berni kormánynyal szemben. Décazes herczeg tehát kénytelennek érzé magát a svájczi aggodalmak megnyugtatására kijelenteni, hogy a berni volt nuntius levéltárának átvétele puszta udvariassági tény volt a franczia követség részéről s egyebet sem nem jelent, sem jelenteni nem akar. A svájczi közvélemény, mindennek daczára igen gyanakodó a franczia politikával szemben, s különösen azon körülmény, hogy a kiutasított svájczi püspökök büntetlenül izgathatnak a szomszéd franczia területről Svájcz ellen, nem igen alkalmas e gyanakodó hangulat megváltoztatására. Positiv hite jár egyébiránt, hogy a berni kormány újólag utasította párisi képviselőjét, Merminodette. izgatásai tárgyában még egy komoly szót szólni Decazes herczeggel. Olaszország. A pápa arányszámával a 40-nel roszul állhat a dolog s úgy látszik, miszerint a csalhatatlan atya is belátni kezdi, hogy alighanem csalódott, mikor az egyház diadalát egyik utóbbi beszédében e számmal jelzett hetekre vagy hónapokra várta. A múlt hét csütörtökjén legalább igen levert hangulatban fogadta a tisztelgő küldöttségeket, s még a bőségesen özönlő Péter-fillérek sem deríthették fel; annyira nem, hogy — mint a „Daily News“ táviratában olvassuk — körülbelül olyan formát mondott, miszerint már most maga sem tudja, mikor leszen igazság a földön, mert a többi államokra is át kezd ragadni, Németország istentelen példája. Szomorú de való igaz.— Az olasz lapok ügyesen felhasználták az uj bibornoki kinevezések tényét, annak bizonyítékául, hogy a pápa, bár megszűnt lenni világi hatalom in spiritualibus, épen oly mindenható ura egyházának, mint volt ezelőtt. Sőt a bibornokok kinevezése tényével öntudatlanul maga is beismeri ezt, s meghazudtolja azon nagyszavu sápitozást mint hívei az ő fogolylétéről a világot tele beszélik. A fogoly nem határozhatott volna oly korlátlanul s az érvényesülni igyekező befolyások ellenére, mint azt Pius pápa a bibornoki kinevezéseknél tette. E kinevezéseknek legnagyobb jelentősége azonban nem ebben fekszik, de fekszik azon körülményben, hogy az alább közlött uj constitutio kibocsátása óta ezek az elsők, ami annyit tesz, hogy azon canonistikus forradalom alapján állanak melyet a pápa az „ Apostolicae sedis munus“ bullával inaugurált. Németország. Alább egész terjedelmében veszik olvasóink azt a nevezetes okmányt, mely a pápaválasztás ősi módját gyökeresen megváltoztatja. Azért vesszük fel Németország fejezete alá, mert innen jött köztudomásra, s minden valószínűség szerint, itt lesznek legmesszebbható következményei. Ez új canonisticus forradalom nem marad visszhatás nélkül, s az államok azon sorrendben, amint érdekeiket kisebb vagy nagyobb mértékben fenyegeti bizonyára kilépnek ellene a küzdtérre , s Németországnak minden valószínűség szerint nagy része lesz az ellensúlyozó mozgagalom felidézésében, különben nem igen volna érthető, miért feküdt annyira szivén e titkolt okmányt kivájni rejtekéből s a világ szemei elé hozni. A „Kölnische Ztg.“, mely ez alkalommal az okmány nyilvánosságra hozatalában közege volt a német kormánynak a közlést következő sorokkal vezeti be: E nevezetes okmány által az eddigi ősi pápaválasztás egészen megváltoztattatok, úgyhogy méltán kérdezhetjük, a régi vagy uj kath. egyház e ez ? Még csak azt jegyezzük meg, hogy ez azon okmány, melyről a hit bejárta a világot és melynek lételét tagadták, mert tévesen „Praesente cadavere“ czimü bullaként volt idézve. Ez okmány fontosságáról nem szükséges egy szót sem szólanunk. A félhivatalos „Ndd. Alig. Ztg.“ megjegyzés nélkül reprodukálja a szöveget a „Kor. Ztg.“ észrevételével együtt, s valószínűleg a „Prov. Correspondenz“-é ez ügyet illetőleg is az első félhivatalos szó. — A birodalmi választások eredményeiről még csak igen incomplet tudósításaink jöttek a sodrony útján. Esti lapunk távirataiban foglaltatnak, s itt csak annyit jegyzünk meg egyelőre, hogy az eredmény a nagy városokat illetőleg épen nem kedvezőtlen a szabadelvű pártra nézve. De hiszen a clericausok fő hadereje nem is itt, hanem a vidéki kerületekben táboroz. Oroszország. Az orosz lapok szívélyes bókokkal üdvözlik Alfred edinburgi herczegnek Pétervárra érkeztét; de ezen bókok nem terjednek a közönséges puszta udvariasság határain túl. A „Russkij Mr“ ezen alkalomból egy vezérczikket hoz, melyben az Angol- és Oroszország közt fennálló politikai viszonyokat vizsgálja, s azokban a legújabban jelentékeny javulást talál. Véleménye szerint haladásnak vehető e téren, hogy az angolok a khivai expeditiót nem akadályozták sőt lapjaik azt most dicséretekkel halmozzák el, Ignatien tábornokról pedig elismeréssel állítják, hogy néhai Sir Strafford Caning szerepét játszsza Konstantinápolyban. Az orosz lap azon óhajtással fejezi be czikkét, vajha a krími háború, mely az angoloknak annyi fölösleges áldozatokba került, az utolsó esemény volna, mely által a két nemzet közötti barátság tettleg megzavartatott. — Királyunk pétervári látogatását illetőleg azt jelenti a „Daily News“ január 8 ikáral kelt bécsi távirata, hogy az elutazás február 9-ére van kitűzve s ő felsége kíséretében lesznek Andrássy gróf külügyér és Hoffmann külügyi osztálytanácsos is. Ő felsége távolléte monarchiájából körülbelül 14 napra terjedne. TÁRCZA. HOLT FELIX A RADICALIS. Irta GEORGES ELIOT. Angolból fordította DOMINKOVICS MÁRIA. (Folytatás.) HARMADIK FEJEZET. Nagy-Treby, melyet a reformbill azon megtiszteltetésben részesített, hogy képviselőválasztás székhelyévé emelte, a század elején igazi példánya volt egy ódon mezővárosnak, kedélyes álmatagsággal nyújtózván el a zöld rétség közepette, melyen fás szegélyzett patak kígyózik keresztül. Fő utczája mentén különféle csinos nagy ablakos kőházak álltak, megettük kőfallal kerített kertekkel, s ott hol az utcza vásártérré szélesedett ki, vidoran emelkedett a „Marquis of Granby ” hez czimzett jeles vendégfogadó nyers-stucco diszítményü homlokzata, hol a bérlők befordulni s etetni szoktak nemcsak vásárkor, hanem kivételes vasárnapokon is, a mikor templomba jöttek. A templom pedig egyike volt azon szép ó angol épületeknek, melyeket látni megér egy utazást, nagy temető közepében állt, ünnepélyes tuxusfasorral oldalán s fenséges tornya magasan kiemelkedvén a város vörös házfedelei felett. A templom nem volt elég tágas a távol falvak és telepekre terjedő plébánia minden hívei befogadására; de hát ezeknek nem is volt soha oly oktalan kivánkozásuk, hogy mindnyájan egyszerre ott legyenek, és soha sem panaszkodtak amiatt, hogy egy nagy mellékkápolnát a Debarryak sírjai foglaltak el s csinos vasrácsozattal volt elrekesztve. Mert hát mikor a fekete benézések megszűntek énekelni s imádkozni e templomban, mikor a boldogságos szűz és szent Gergely kifizettek onnan, természetesen a Debarryak, mint a jószág urai, legközelebb estek a gondviseléshez s elfoglalták a szentek helyeit. S valóban, rég idők előtt, volt már egy sir Maximus Debarry, ki még erőditgeté az ódon kastélyt, mely most romokban hever a zöld rétség közepén, s éjszaki védfalával pompás álomudvarul szolgált a híres trebyi serfőző crég Wace et Со. malaczainak. Wace et Со. nem voltak az egyedüli nagykereskedők a városban, nem is említve azokat, kik már visszavonultak az üzlettől és nem egyetlen Trebyhez hasonló kis vidéki városnak sem több olyan családja, mely csinos fületlen khinai porczellánneművel, öröklött puncsedényekkel dicsekedhetik és nagy ezüst kanállal Anna királyné aranypénzével a közepén. Ez emberek természetesen gyakran összejöttek beázni s vacsorálgatni, s mivel Trebyben sem volt kereskedő, általában üzletember, ki közeli rokonságban vagy üzleti ös-sszeköttetésben ne állt volna a környékbeli bérlőkkel, tehát ezekből is gyakran meghívták a gazdagabbakat, kik szintén viszonozták e meghívásokat. Whisteztek, kedvük szerint ettek s ittak, dicsőítették Fittet s a háborút, mely emeli az árakat s a vallást; ingerkedtek egymással vagyonukat illetőleg s majdnem olyanforma szűzies örömet élveztek titkos üzleti képességeikre czélozván, mint néha piruló leánykák éreznek titkos hajlamaikra célzó tréfáknál. A plébános mindig a Debarry családból való volt, csak a nemességgel társalkodott, s nagy tiszteletben állt a miatt. Egy oly plébános, ki a városi embereknél teázik, veszélyes megütközésére szolgált volna az egyházi személyeknek Treby városában. Ilyen volt a régi módi legeltető, sörfőző, gyapjúrakodó, sajt csomagoló élet Nagy Trebyben, migyen új körülmények következtek be, melyek közelebbi összeköttetésbe hozták a többi emberekkel s lassanként azon magasabb öntudatot ébreszték fel lakosaiban, mely tudvalevőleg nagyobb bajokat is hoz magával. Első volt a csatorna, aztán jött a kőszénbánya munkálása a városhoz 2 mértföldnyire fekvő Sproxtonban, harmadiknak pedig egy sótartalmú forrás felfedezése, mely egy túl vérmes sőt azon gondolatra hozott, hogy Nagy- Trebyből elegáns fürdőt csináljon. E merész eszme nem benszülött agyban fogamzott meg, hanem egy fiatal ügyvédében, ki messziről jött, könyv nélkül tudta a dictionariumot s ki valószinüleg természetes fia volt, egy vagy más valakinek. Ez eszme eleintén, habár a városnak növekedő jólétet ígért, nem talált visszhangra. A nők féltek a sajnálatraméltó betegek látásától, kiket kis kocsikban tolnak; az orvos előre látta aggodalommal a hivatlan collegák betolakodását, s a legtöbb kisebb kerereskedő egyetértett vele abban, hogy az újítások többnyire csakis új embereknek hoznak hasznot. Sokan, kiknek nem volt más okuk, arra emlékeztették a többieket, hogy Treby eddig is boldog volt arányforrás nélkül, s úgy vélekedtek, hogy kérdés, váljon azzal épen oly boldog lesz-e, migyen azon hír, hogy a fürdőknek a „Bethesda-Spa“ nevet adják, az egész ügyet isten káromló színezettel fenyeget . Maga sir Maximus Debarry, kinek a fürdő berendezés s egy nagy vendéglő építésébe fektetett összegek kamatozandók voltak, még ő is kissé korainak tartá a dolgot s egy időre visszavonult. De a fiatal Jermyn Mathew t egved úr rábeszélő tehetsége egy kőbánya időszerű megnyitásával egyetemben, végre mégis győzelmeskedik. Pompás épületek állitottak fel, kitűnő kalauz-könyvek s vignettekkel ellátott leiró térképek nyomattak s Nagy-Treby oly eseményekről nyert tudomás saját történetéből, melyek felül eddigelé önelégült tudatlanságban volt. De mind hasztalan volt. A Spa, valami rejtélyes isten tudja oknál fogva csak nem birt kapósságra vergődni. Némelyek a kőszénbányát s csatornát, mások az épen megkötött békét, s mások végre, kik Jermynt ki nem állhatták, az egész terv eredeti botorságát okozák. Ez utóbbiakhoz tartozott sir Maximus is, ki soha sem tudta az ügyvédnek bőbeszédűségét megbocsátani. Jermyn nem csak annak volt oka, hogy a haszontalan vendéglő felesittetett, hanem annak is, hogy sir Maximus pénzügyét az egész vállalat által némileg megrongáltatván, elvégre kénytelen volt az épületet a hozzá tartozó lakást földekkel együtt évek hosszú évek sorára azon kikötéssel adni bérbe, hogy az egy jótékony iskolára lesz fordítandó, de később tehetetlennek látta magát meggátolni, hogy szalag gyárnak használják, ami igen keserves dolog minden gentlemanra nézve, különösen pedig Anglia egyik legrégibb családjának. Így történt, hogy Nagy-Treby megszűnt lenni egyszerű jelentékeny mezőváros, éz egy nagy vidéki kerület középpontja, melyben a kereskedelem csak szorosan a helyi érdekek viszonyaira szorítkozott s lassanként azt a sokkal összetettebb életet élte fel, mit gyárak és kőszénbányák idéznek elő, melyek sokkal inkább tartoznak a nagy nemzeti forgalom rendszeréhez, mint azon helyi rendszerhez, melyhez hozzá csatoltattak; s igy történt, hogy Trebyben a „dissent“ lassanként megváltoztatta jellemét. Hajdan tagjai jóindulatú s ártatlan fajtájú emberek voltak, építészeti kifejezése pedig egy tiszteletre méltó, kis kápolna volt, sötét templom padokkal, melyet presbiterianusok építettek, de sokáig az independensek kis községe használt, mely épen oly kevéssé volt hit buzgalomtól áthatva mint templomba járó szomszédjai s vallás szabadságukban nem érezték magukat korlátolva, a mennyiben senki sem tiltotta meg nekik, hogy alkalmilag templomi székükben egy kicsit ne szunyókáljanak, s a meddg nem voltak kényszerítve rendesen a heti isteni tiszteletre megjelenni. De midőn kitörések s szénbányák újabb helységek képesedésére vezettek, melyek azzal fenyegettek, hogy egészen a városig fognak terjeszkedni, midőn a szalaggyárosok hírlapot olvasó felügyelőikkel s könyveikkel a városba jöttek, ekkor elkezdett az independensek kápolnája, hivő asszonyok s férfiakkal megtelni, kiket az igaz hit kizárólag leírása volt képes egyedül nyomorteljes tételükkel kibékíteni, s egy oly világ láthatlan legmagasabb kormányával hozta közeli viszonyba, melyben az ő látható részük nagyon csekély volt. Most voltak oly dissenterek Trebyben, kiket a főegyház hivei nem tekinthettek régi szomszédokul kiknek a kápolnába járás csak olyan ártatlan irigylésre nem méltó öröksége, míg házuk és kertjük a timárság vagy szatócs üzlet, oly dissentes vek, kik maguk részéről, anélkül, hogy sérteni akartak volna, az angol egyház plébánosáról úgy beszéltek, mint a vakok vak vezetőjéről. És nem a db senti volt az egyedüli, mit az idő megváltoztatott, az KÜLFÖLD. Január 12 Spanyolország. Serrano gyorsan halad az erőszak terén. Az elnyomó rendeletek számát minden nap szaporítja a hivatalos lap. A legújabb rendes pápa választásról szóló új constitute. Az Apostolicae sedis munus constitute, melyről már több ízben volt említés, szöveg szerint a következő: „Pius püspök, isten szolgája, örök emlékezetül. A szentszék hivatásának és főkötelességének tartjuk, hogy jelen és jövendőbeli sérthetlenségéről gondoskodjék. Miután ellenségeink szemérmetlensége minden, elkövet- hogy a szent hatalom szabad gyakorlatát meggátolja, isten segedelmével és kegyelmével mindenütt ébrek leszünk, hogy azt sértetlenül megóvjak és fentartsuk. És hogy az halálunk után se károsíttassék meg, ha a választógyűlést meggátolni, vagy bármi módon megzavarni akarnák, kénytelenek vagyunk a Péter legmagasabb székét elfoglaló utód választásáról gondoskodni. Mindazok után ugyanis, ami azon emberek részéről történt kik a kath. hu ellenségei lévén a világáratulajc elcséfolt, legfőbb kormányzatot vezetik s mit külföldön levő tiszt, püspök-testvéreink ellen is mivelnek, mindenre el lehetünk készülve. Talán most is arról gondolkoznak atokban, hogy járjanak el alattomban és nyilvánosan, hogy legközelebb vagy egyáltalán ne választassák pápa, vagy pedig olyan választassák, aki gonosz terveiket elő fogja mozdítani. Ezért követjük boldogemlékezetű elődünket, VI. Pius pápát, ki szintén nagy aggodalomban forgott és nem állt el attól, hogy segítségére ne jöjjön a keresztény köztársaságnak ; szándékunk az egyház jelen és jövőbeli veszélyei ellen tőlünk telhetőleg előre is gondoskodni. Miután látjuk, hogy napról-napra új és nagy nehézségek támadnak, bevalljuk, hogy a helyzet új korlátozásokat igényel. Ezen és más okokból jelen irat tartalmával arról akarunk gondoskodni, hogy halálunk után könnyű módon, kellő gyorsasággal választassék római pontifex, és hogy azon szertartások és ünnepi szokások megtartásával menjen az végbe, amelyekkel egy ily fontos ügy véghezvitetni szokott. ■ Ezért tehát saját elhatározásunk és apostoli teljhatalmunknál fogva a megtartandó választói gyülekezetre nézve megszüntetjük mindazon törvényeket, melyek a megejtendő választási tény helyére vonatkozólag hozattak és melyek szerint a választás ott ejtendő meg, ahol a pontifex meghalt; megszüntetjük továbbá azon törvényeket, melyek azon szertartások és szokásokat illetik, amelyek egyáltalán nem tartoznak a canoni választás teljesség és lényegéhez. Jól tudjuk ugyan, hogy elő van írva, miszerint e törvények, amennyiben akadályok, veszélyek nem forognak fenn, vagy pedig csak távolról fenyegetnek, nagy okossággal és méltósággal követtessenek; hogy különösen elő van ez írva az „Ubi periculum constitutioban,“ melyet X.Lil. Gergely