Ellenőr, 1874. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1874-01-22 / 22. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra Egyes szám­ára 10 krajczár. 5 frt. — kr 1­9­80 „ Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcan .. mse. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 1. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján: két sae-utcza 14 sz. a. POLITIKAI NAPILAP: A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 22. szám. Budapest, csütörtök, január 22. 1874. VI. évfolyam ............. ............. ................. .... TÁVIRATOK. Bécs, jan. 21. Az alsóház mai ülésében a vallás és közoktatásügyi miniszter az ismert egy­házi törvényjavaslatokat terjeszti be. — Prazak az eskü letétel után az újonnan belépett morva decla­­ransok nevében kijelenti, hogy a birodalmi tanácsba, melynek jogszerűségét nem ismeri el, csak neta­­láni kiegyezkedés reményében lépteti be, ha azon­ban e tekintetben csalatkoznék e belépés további politikai magatartására nem leend praejudikáló ha­tással. Erre az elnök kinyilatkoztatja, hogy bár­mely képviselő hangoztathatja ugyan egyéni néze­teit, de az alkotmányosságot és a képviselőház törvényességét megtámadni senkinek sem szabad. (Tetszés a baloldalon.) Kopp és társai egy bizottság kiküldetését indítványozzák, melyhez az egyházra vonatkozó­­. javaslatok utasítandók. — Petrino képviselőválasztása feletti vitában a belügyminiszter kijelente, hogy csak helyeselheti azt, ha a tartomá­nyok főnökei oly esetekben, midőn nem kell a pártok fölé helyezkedniük, saját politikai meggyő­ződésüknek adnak kifejezést. Berlin, január 21. Egy császári kézirat feb­ruár 5-ére hívja össze a birodalmi gyűlést. NEMZETI SZÍNHÁZ. A bólygó hollandi. Regényes opera 3 felvonásban. Irta Wagner Richard. Fordította Ifj Ábrányi Kornél. Karnagy: Richter János. VÁR­­­SZINHÁZ. A jó falusiak. A válságos bizottság. Január 21. Az egész terjedelmükben nyilvánosság­ra szánt elmélkedések tekintélyes sora csak­­ugyan véget ért ma gr. Lónyay Menyhért beszédével, mely az ülést igénybe vette s igen érdekes utónyilatkozatok által van be­fejezve. Hirek és tudósítások nem fognak ugyan hiányzani azon albizottság működéséről sem, melynek kilencz tagja helyesen lett összeválasztva, a várható hirek és tu­dósítások azonban nélkülözni fogják a ki­merítő értesités jellegét, melylyel csak a gyorsirodai jegyzetek szószerűsége dicseked­­hetik. Nem panaszképen jegyeztük ezt meg, sőt örvendünk, hogy a ,,nagy beszédeknek“ —■ bár ha ezeknek politikai horderejét nem csak nem kicsinyeljük, de épen hang­súlyoztuk is — vége van, hanem megje­gyeztük azért, hogy jelezve legyen a határ, melynél a közönség immár a nagy tet­teket várja. Gróf Lónyay Menyhért beszéde érde­kes volt kétségtelenül s emlékeztetett mind tételei és állításai, mind előadási modora és hangja által néhai pénzügyőrségének azon napjaira, midőn nagy önbizalommal hányta vetette a milliókat okoskodásainak egyik szegletéből a másikba s ide s­tova rakos­gatta fényes számításait a képviselőhöz káprázó szemei előtt. A különbség csak az, hogy ama ,,bol­dog“ időkben minden találékonyságát a ,,kis többletek“ elővarázslására fordítá, mert hát az országnak virágzó állapotban kellett lenni — törik szakad — mindaddig, a­mig Lónyay Menyhért pénzügyér úr elérkezett­nek nem látta az idők teljességét a közös pénzügyőrség bécsi nyugodalmának élve­zésére ; most pedig azt kell feltüntetnie minden áron, hogy a ,,nagy hiánylat“ or­voslására tudna­k gyógyszert eleget csak rá bíznák ismét a beteg nemzet­testet s hogy a leendő pénzügy­ér eljárásának eshetőleges sikertelenségeivel szemben biztosítva legyen mindenesetre a felkiáltás: hjah! nem kellett nekik az én csodaszerem ! Gróf Lónyay Menyhért mai beszédének ezen hatása alatt tört ki, minden bizony­nyal, azon erélyes és mondhatni éles tilta­kozás, melyhez hasonló hangon tartott nyi­latkozatot G­h­é­c­z­y Kálmántól nem is hallottunk tán soha. Mintha csak aquis­t­ulerit méltatlankodó érzelmei háborog­­tak volna elé minden szavában. — Hasonló szellemben, de némileg az elfojtott indulat sötét mogorvaságával hallatá megjegyzéseinek moraját Kerkapolyi is, mint a tompa meny­dörgés vagy a gyászdob. — Ajánljuk olva­sóink figyelmébe a részletes tudósítást mind a két támadásról, valamint a gr. Lónyay válaszát is, mely eléggé ügyes volt. Igazságtalanok volnánk azonban gr. Lónyay Menyhért irányában, ha csak ezen válaszolási ügyességet s a czikkünk kezdetén ismertetett hatást jegyeznék fel mai nyilat­kozatairól. A t. képviselő úr beszédében sok jó tanács és helyes eszme van, melyeket valamint előadásának sikerét elismerjük egész készséggel mi is, bárha nem tarto­zunk is azon hívekhez, kik ma a hallgató­ság jobboldalán hallaták tömörült tetszésü­ket. Igaz, hogy nem lehet elfeledni meny­nyire nem követte saját jó tanácsait a te­kintélyes tanácsadó akkor, midőn azokat érvényre emelni előbb pénzügyért, aztán kormányelnöki hatalommal rendelkezett, de ezen megemlékezés miatt nem fogjuk elta­gadni sem tanácsainak jóságát — midőn ezek jók — sem beszédének sikerét, midőn erre érdemes. Mert mi nem üzünk ran­­c­u n e politikát senki ellenében s nagy veszteségnek tartanók a közügyre nézve, ha az olyan kiváló tehetségek mint gr. Ló­nyay és Kerkápolyi urak olyanok gya­nánt tekintetnének, a kik örökre lejárták magukat az ország szolgálatában elkövetett tévedéseik és hibáik által. Aztán furcsa is lenne, ha akkor , midőn egy helyesebb párt­alakulás kívánatosságáról, a liberális és conservatív elemek parlamentáris sora­­kozásának alkotmányos szükségességéről be­szél mindenki , ezen kívánatos és szükséges alakulás elérésére az lenne a jelszó, hogy a­kik egyszer vagy másszor erős harczban ál­lottak egymással, mint két külön politikai irányzat kiváló egyéniségei, azok soha többé ki ne békülhessenek s egymás mellett ne küzdhessenek, a közjó előmozdítására, a közbaj megszüntetésére, bár­mennyire egyet­értsenek is különben a felmerülő kérdések és megoldandó feladatok iránti — liberális vagy conservativ - - nézeteikben. Mi tehát nem is tartozunk azok közé, a­kik gr. Lónyay Menyhértben csak mi­­niszteri múltját látják és ezért róla úgy beszélnek mint impossibili­ssé vált emberről, sőt azt sem hajlandók mél­tányolni, a mit jól tesz. Mi megmondtuk már 1872. végén, bukása után rögtön, hogy gr. Lónyay Menyhért eljárásának tapintatos vagy tapintatlan voltától függ, hogy mennyi időre vagy végképen játszotta-e le szerepét hazája közügyeinek intézői közt s akkor sem hallgattuk el nézetün­ket , miszerint jeles tehetségeinek és nagy tevékenységének közhasznú érvényesítése által ismét helyreállíthatja maga részére azon bizalmat, mely nélkül a kormányra többé nem juthat. Gróf Lónyay Menyhért azonban nem volt tapintatos még bukása után sem, sőt épen akkor rontotta meg helyzetét a türelmetlenkedés és boszuság erőlködései által, midőn a teljes higgadtság által nem csak tehetetlenségét nem árulta volna el, de sőt az önérzet nyugalmában mu­tathatta volna azt be. Később tett ugyan szert némi tapintatra — midőn elvonult a küzdtérről — de e tapintat hitelének az volt a baja, hogy az első ingerültség el­hamarkodott kísérleteinek meghiúsulá­sából létesült. És ezért kell vigyázni gr. Lónyaynak magára azon nagy hidegségben, a mely az ő szereplését országosan környezi s felülről sem kap sok melegitő sugárt. Ha nem vigyáz mozdulataira s neki megy vak­tában mindenféle ígérgetéseknek, könnyen náthát kap tőle lábbadozó hitele s akkor aztán egy végzetes recediva is állhat be. Gróf Lónyay Menyhértnek azonban megvan most alkalma, mint az albizott­ság kilencz illetékes tagjai egyikének, hogy eloszlassa — komoly tanácsok, megfontolt javaslatok, gyakorlati tervek előadása és önzetlen eljárás által — azon nagyon el­terjedt véleményt, miszerint megszűnt az államférfiak kellékével birni s nem soroz­ható a kormányzás possibilis egyénisé­gei közé későbbre sem. Mi óhajtjuk, hogy eloszlassa e véle­ményt.­­ A kormány előterjesztéseiből a 21-es bizottsághoz közöljük a következőket : Az adóreform folytán várható jövedelem emelkedé­séből s a megtakarításokból fenmarad 12.608,906 frt, a­melylyel a defic­it keveskedik. Ez összeg a következőleg jön létre: A pénzügyminisztérium. 1. Rendes bevételek: a) Az egyenes adók fölemeléséből 10.830,589 frt. b) A szeszadó fölemeléséből 770,733 frt. c) A c­ukoradó fölemeléséből 192.000 frt. d) Jogilletékekből 300.000 frt 2. Megtakarítások a a) Központi igazgatás rovata b) Pénzügyi igazgatóságok és könyvvezetések rovata c) Adóhivatalok d) Állam javak Éhez az előbbi összeget. 3. Uj szükséglet. I. A rendes kiadásoknál. a) A megyei székhelyeken illeték-kisza­bási hivatalok felállítására 180,000 frt. b) Adókivetési költségek 200.000 frt. II. A rendkívüli kiadásoknál: a) A földadó szabályozására 1.515.080 frt. megta-Jövedelem-szaporodás és kari­tás Kiadás szaporulat a defic­it kevesbítésére fordítható. B) Belügyminiszterium 1. Megtakarítás. a) Az erdélyi földtehermentesitési alap kezelésénél c) Az erdélyi törvényhatóságok ki­adásainál c) A főispánok díjazásánál d) A közbiztonsági kiadásoknál e) Az erdélyi csendőrségnél f) A ragadozó állatokra kitűzött díjaknál Marad összesen 1.135,080 frt. 12.609,625 frt 1.515,080 frt. 11.094,545 frt. 12 102,317 frt. rendes kiadásoknál. 43,600 frt. 171,792 frt. 228,820 frt. 63,096 frt. 507,308 frt. 12.102,317 frt. 12.609,625 frt. 1.960 frt. 1.976,436 frt. 102,025 frt. 50,000 frt. 386,000 frt. 500 frt. Együtt: 2.516,821 frt. 2. Új szükséglet: a) Fővárosi rendőrség 60,000 frt. b) Országos rendőrség Megtakarítás Új szükséglet­éhez kezelési megtakarítás 2.000,000 frt. Együtt: 2/ 60,000 frt. 2.516.821 frt. 2.060,000 frt. Fennmarad 456.821 frt _________ 57,540 frt. Együtt: 614, 61 frt. a­mely összeg szintén a deficit kevesbítésére fordítható. C) Igazságügyminisztérium. A 107 első folyamodású törvény­széknek 60-ra leszállításá­ból várható 1.000.000 frt. megtakarítás, mely szintén a defic­it fedezésére fordítható. Rekapitulálva tehát: I. A pénzügyminisztériumnál 11.094,542 frt. II. A belügyminisztériumnál 514,361 frt. III. Az igazságügynél 1.000.000 frt. Együtt: 12.608.906 frt. — Arra a megjegyzésünkre, hogy a „Pester Lloyd“ az afféle előterjesztésekben, mint a­minőket a kormány tegnap a 21-es bizottsághoz nyújtott be, — rendesen előbb szokott részesülni, a „P. Lt.“ azt feleli, hogy az előterjesztéseket teg­nap — miután már minden bizottsági tag kezében voltak — a tagok egyike engedte át neki rövid időre és hogy az „Ellenőr“ szerkesztőjének bizo­nyára csak egy szavába került volna ugyanez után amaz okmányok birtokába jutni. Ebben igaza van a „P. Ll/"-nak; meglehet, hogy nekünk is csak egy szavunkba került volna azokat megkapni, de másrészt az is igaz, hogy a kormány lehetne annyi figyelemmel a sajtó iránt, hogy az ily nem zárt körű okmányokat a politikai lapoknak megküldje. Tisztelt Barátom! Csak tegnap délben volt alklamom olvasni az „Ellenőr“ folyó hó 18-kai számában megjelent közleményt, a­mely az idei újonczozás elhalasztásának kérdésével foglalkozik, de reám is név szerint vonatkozik. S részint ezen körülménynek, részint a kény­szerűségnek mely szerint az alább idézett okiratokat be kellett várnom, légy szíves tulajdonítani, hogy mind­eddig késtem feleletemmel, a­melyet mind az igazság érdekében, mind a nyilvánosság iránti tiszteletből, szükségesnek tartok. Az említett czikk, a „Baloldal“ után, egy úgy nevezett „bureau-titkot“ súg meg. E szerint „az elhalasztó rendelet Csengery Imre miniszteri tanácsos asztal-fiókjában aláíratlanul hevert mind­addig, míg a határnapot megelőzött estén egy pesti honvédtábornok segédjét fel nem küldötte megtu­dakolni, hogy mi van a dologban, mely alka­lommal lett aztán a rendelet az asztal-fiókból elő­­hurczolva.“ Ezen „bureau-titok“ azonban, vagyis a ren­deletnek általam aláíratlanul beveztetése, teljesen alaptalan, és nem igaz. Hogy a „Budapesti Közlönyben“ csak későb­ben közzé tett rendelet az ugyanott említett tör­vényhatóságokhoz, egy-két hatóságnak kivételével, a­melynek székhelyén nincsen távirdai állomás, s a melyben az ujonczállítás csak több idő múlva volt volna megkezdendő, a valóban távirati uton, és valóban folyó hó 12-én küldetett meg: erről, minden kétkedése daczára is, könnyen meggyőződ­hetik a czikk írója, ha akár a hivatalos átvételi könyvet tekinti meg, akár a távirdai hivatalnál szerez magának tudomást, a­mely ezen napon, az oly nagy számú sürgönyözésekkel alkalmasint eléggé el volt foglalva. Egymás után következtek utóbb, a­mint elkészülhettek, a honvéd-zászlóaljakhoz, s majd a honvédkerületi parancsnokságokhoz szóló kiadványok. Hol és minő állapotban volt különösen a ren­deletnek a pesti honvédkerületi parancsnokságot illető példánya akkor, a­mikor Bydeskuty Sándor parancs­őrtiszt nálam megfordult: kitűnik az előt­ted ezennel eredetileg felmutatott, s alább kivona­­tilag közlött okiratokból. A minisztérium elnöki osztályában fölvett ki­hallgatási jegyzőkönyvben, az azt aláírt Bydeskuty főhadnagy folyó hó 14-én, délelőtti 10 órakor, Pong­rácz tábornok meghagyásából a minisztériumba tett küldetését adván elő, szóról szóra így nyilat­kozik : „Csengery miniszteri tanácsos úrhoz ez ügyben fordulván, azon felvilágosítást nyertem, hogy az újonczozás elhalasztását tárgyazó rendeletet a ki­adóhivatalban vehetem át.“ „Erre mentem az említett hivatalba, hol az illető rendeletet átvettem, melyet azután a két parancsnokságnak átadtam.“ Azon kérdésre továbbá, várjon „ezen nyi­latkozata szerint az „Ellenőr“ illető czikkében leírt eljárás alaptalan és helytelen-e“, ismét szóról-szóra így nyilatkozik a nevezett főhadnagy: „Igenis, alaptalan és helytelennek nyilvá­nítom.“ Másfelől a kiadóhivatal vezetésével megbízott segédhivatali aligazgató, Adonyi Károly, eredeti­leg szintén felmutatott bizonyítványánál fogva azt igazolja, hogy midőn Bydeskuty általam a kiadó­­hivatalba utasíttatott, „akkor az említett számú ü­gydarab már, teljes példányokban aláírva, kel­lően szétosztva, a kiadóhivatalban csomagolva volt,é­s úgy vette át azt Bydeskuty, hogy továbbá, — szó szerint idézem e szavait is, — „miniszteri ta­nácsos úr az amúgy is „rög­tön “-nel jelzett emez ügydarab” fontosságára engemet már előre figyelmeztetett, melynek aláírását a tisztázás után azonnal eszközölte, és igy az aláírás késedelmet egyátalában nem szenvedett.“ Bárki meggyőződhetik ezekből: minő hiteles­ség tulajdonítható a kérdésben forgó előadásnak s minden abból vont következtetésnek ! Budapesten, 1874-ik évi januarius 20-án. Csengery Imre.* Tisztelt barátomnak nyilatkozatára elég lesz annyit mondanom, hogy a „bureau-titkot“ jöven­dőre azon lapoknak hagyjuk, a melyek azt fel­tárják. Szerkesztő: „Észrevételek“ jelentek meg Weningernek a bankkérdésről írott csikkére Mellyes Belizár Nagy-Maros városi jegyzőtől. Az önnálló magyar jegybank mellett foglal állást. A szomszéd háztájéka. Nálunk a pénzügyi helyzet uralja a közéle­tet : Ausztria már szerencsésebb és magasabb re­formok foglalkoztatják a reichsrathot. A mai ülé­sen terjesztette elő a kormány az egyház-politikai törvényj­avaslatokat. Lényegében az első törvényjavaslat a concor­­datummal, továbbá az egyházi hivatalok és java­dalmak betöltésének módozataival foglalkozik. A concordatumot érvényen kívül helyezi. A javadal­mak betöltésére vonatkozólag megrendeli, hogy minden egyházi hivatal betöltéséről az állami ha­tóságot értesíteni kell, mely esetleg a kinevezést megsemmisítheti. A püspökök az egyházi körren­­deleteiket az államhatóság placentja mellett bo­csáthatják ki. Ha az istentiszteletnek külső szertartá­sait szabályozó egyházi rendeletek a közérdekbe ütközik, államilag eltilthatók. Az egyházi testületek, szerzetek és zárdák jogviszonyát a második törvényjavaslat szabályozza. Zárdák felállításához az államhatóság beleegye­zése igényeztetik mely engedély csupán az alapsza­bályok előterjesztése útán engedhető meg. A tes­tület bármely tagja azonnal fel van oldva kötele­zettségei alól, mihelyt kilépési szándékát a ható­ságnak bejelenti. Alapítványok, adományozások és hagyományok csupán az állam engedélye mellett adhatók ki az illető egyházi testületnek. Törvény­ellenes események elkövetésének gyanúja folytán bármely testültnél motozást rendelhet el a ható­ság. A külföldi egyház­testületek letelepedésére és vagyonszerezésére állami engedély szükséges. A harmadik törvényjavaslat szabályozza azon járulékot, melylyel a papi javadalmak a kath. cultus szükségleteinek fedezése czéljából, a vallási alaphoz járulnak. Ezen alap a lelkészkedő papság jövedelmeinek gyarapítására és azon költségek fe­dezésére fordíttatik, melyek eddig az államot ter­helték. A negyedik törvj­avaslat az eddig még el nem ismert felekezetek elismeréséről szól; ez ak­kor következik be, ha hittanuk, isteni tiszteletük, alkotmányuk nem tartalmaz törvénysértést, vagy nem ütközik a közerkölcsiségbe, ha nevük nem involválja a máshitűek sértését. A törvjavaslat ezekre vonatkozólag több intézkedést tartalmaz, melyek a már elismert felekezetekre vonatkozóknak megfelelnek. A 21-es bizottság ell-ik ülése. Budapest, január 21 én. Elnök: Csengery Antal. — Jegyző: Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Sza­­páry Gyula gróf, Szlávy, Trefort miniszterek. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Széll Kálmán jelenti, hogy a belügymi­niszter által tegnap bemutatott és ki nem nyoma­tott kimutatások kinyomattak. Fölolvastattak ezután a beadott indítványok,­­ köztük Tisza Kálmánnak már tegnap bejelen­tett indítványa, melynek szó szerinti szövege a következő : Javaslat a 21-es bizottság eljárási módja tárgyában. 1) Történjék intézkedés az iránt, hogy e leg­közelebbi években úgy a rendes, mint a rendkívüli kiadásokat illetőleg várható hiány kiszámíttassák. 2) Jelölje ki a bizottság azon irányt és azon elveket, a­melyek szerint hisz változtatásokat beho­­zandónak a közkormányzat azon ágaiban, a­melyek felett törvényhozásilag kizárólag a magyar törvény­­hozás intézkedik. 8) Albizottságilag számíttassa ki— a minisz­térium közreműködésével — hogy mi lehet a meg­állapított irány és elvek szerinti változtatásoknak valószínű pénzügyi eredménye, s mennyi idő kell arra, hogy az teljesen elenyészszék. 4) Ha kiderül, hogy ez után a hiányt ele­­nyésztetni nem lehet, vizsgálja meg, hogy nem érintvén az adókat, mint oly eszközöket vagy jö­vedelmi forrásokat lehetne igénybe venni, a minek igénybe vételére más államok jogosultaknak tar­tották magukat, s minő pénzügyi eredmény lenne általuk elérhető? 5) Ha a hiány még így sem fedezhető, vegye tanácskozás alá hogy mit kelljen a képviselőház­nak ajánlania oly czélból, hogy a közösügyi kia­dásoknak alábbszállítása a fenálló törvényeknek megfelelőleg eszközöltessék. 6) Készítsen javaslatot az iránt, hogy így is mutatkozó hiány fedezését minő adók útján kelljen államgazdászati érdekeink lehető legkisebb káro­sításával eszközölni. 7) Ha mindezen módok felhasználása által biztosítva lesz az, hogy pár év alatt helyreáll államháztartásunkban az egyensúly, készítsen ja­vaslatot az iránt, minő forrásokból lesz lehető ezen közbeeső évek hiányait fedezni. 8) Végre készítsen kimerítő javaslatot azon intézkedések felől, a melyek által egyfelől az ál­lamnak hitele helyreállitassék, és másfelől általá­nos hitelviszonyaink állandóan megjavittatván, az állam lakóinak vagyonosodása s igy adóképessé­gének is emelkedése előmozdittassék s az adók rendesebb befolyása biztosíttathassák. Lónyay Menyhért gr.: Nem kívánt a ta­nácskozás folyama alatt felszólalni, mert be akarta várni, míg a törvényhozás irányadó államférfiai kimondják nézeteiket pénzügyeink rendezéséről. Szeló ezen ügyben nem rég kifejezést adott meg­győződésének az irodalom terén és azon alkalom­mal is kijelenté, hogy nem állíthatja az általa jel­zett utat az egyedül helyesnek, sőt kimondá, hogy ha valaki jobbat tud ajánlani, ő lesz az első, ki e jobbat örömmel elfogadja és támogatni kész. A több napig tartó tanácskozmány alapján consta­­tálja, hogy a bizottság minden tagja megegyez abban, hogy ideje megváltoztatni a pénzügyekben eddig követett irányt, és hogy a belpolitikában is alkalmazni kell mindazon eszközöket, melyek czélra vezetnek. Szakítani kell tehát a múlttal és takaréko­soknak kell ezentúl lennünk. Csak a részletek iránt voltak eddig eltérők a nézetek annyiban, hogy a bizott­ság minden tagja saját álláspontjából tekintvén a pénzügyek rendezését, egyik az egyik másik a másik irányban jelezte azon állami czélokat, me­lyek a behozandó takarékosság által nem szenved­hetnek. Szóló mindenek fölé helyezi az államház­tartás mielőbbi rendezését és az egyensúly állandó fenntartásának biztosítását, melyet annál inkább el lehet érni, mivel az államháztartás takarékos be­rendezése oly reformok keresztülvitelét követeli, melyek egyrészt a szabadság, másrészt a rend biztosítására szolgálnak és a reformok keresztülvi­telénél az eddig tanúsított ingadozás helyett határo­zott elvek öntudatos érvényesítését fogja megkí­vánni. Kétséget nem szenved, hogy a nagyobb mérveket öltött hajnák gyökeres orvoslása önmeg­­tagadást kedvencz eszmék kivitelénél és az adó­zók részéről nem csekély áldozatokat fog követelni. Le kell mondanunk egy időre azon hazafias törek­vésről, hogy nagy mérvben és kiterjedt alakban létesítsük mindazon intézményeket, melyeket más előre haladt nemzetek századokon át kifejtett mun­kásság és áldozatok árán szereztek meg. Ezt any­­nyival inkább meg kell tenni, mert különben egyensúlyba az államháztartás nem fog jönni. Biztos sikert csak azon esetben remél, ha tisz­tába jövünk magunkkal a nélkülözhet­len teendők iránt és ezeket öntudatosan, időveszteség nélkül határozottan és azon következetességgel viszszük keresztül, mely nagy horderejű czélok sikeresítésére nélkülözhetlenül megkívántatik. Minden más érdeket háttérbe kell tolni és egyesült erővel, összhangzatos működésben kell a legjobbnak talált utat követni. Ezen esetben elveszti alapját a bizottság egyik tagjának azon aggodalma, hogy szükséges rend­szabályok keresztülvitele a parlamentáris rendszer folytán csak hosszú idő múlva létesíthető. Tisza Kálmán által tett hazafias nyilatkozat után remény, hogy nem csak ezen bizottság tagjai, hanem maga az országgyűlés mindazon kérdések tárgyalásánál, melyek a kitűzött czél elérésére vezetnek, kellőleg felfogván a helyzet komolyságát, minden személyes tekintet vagy p­ártérdek mellőzésével őszinte együt­tes munkára szövetkezvén, a kivitel részleteire nézve a kormányt széles mérvű felhatalmazással is fogja ellátni. Ha a bizottságnak sikerül a helyes megoldási módozatot feltalálni és másrészt rámutatni azon ösvényre, mely felé a nemzet halad, ha az eddigi utat követni nem lehet, hogy fel ne ébredjen mindnyájunkban azon öntudat, hogy a fenyegető részt elkerülni és egy jobb kor alapját megvetni csak egyesült erővel és őszinte együttműködéssel lehetséges. Mi szerezte meg a közel­múltban nem­zetünknek a nagyrabecsülést ? Mi növelte súlyát és odó meg a közös monarchia határai közt is azon politikai befolyását, mely az országot megilleti? Azon együtttartás, melylyel alkotmányos jogaink védelmére mint egy ember fellépni és kitartóan cselekedni tudtunk. Én bízom abban, hogy azon nemzedék, mely még a tétlenség korában is erős volt, mert együtt tartott, most midőn ismét veszély­ben van a haza, a maga saját javára fog tudni együttesen cselekedni. Az együttcselekvést követeli nem csak a haza anyagi, de szellemi érdeke is, mert a rende­zetlen pénzügyekkel karöltve jár a nép anyagi hanyatlása, mely pedig nem engedi meg a szelle­mi fejlődést. De követeli az államháztartás rende­zését az alkotmányos élet biztosítása is, mert a történet tanulsága szerint oly nép, mely mindin­kább aláásva látja anyagi jólétét, nem fog elősze­retettel viseltetni kormányformája iránt és ha meg­­támadtatik, nem fog erélylyel fellépni annak vé­delmére. Sajátságos helyzetünk is követeli tőlünk a gyors és sikeres intézkedést. Újabb alkotmányos életünk első éveiben ugyanis, midőn államháztar­tásunkban az egyensúly megvolt, midőn az anyagi gyarapodás látható jelei mutatkoztak, midőn a politikai tényezők együtttartóbbak voltak, mint jelenleg azon befolyás, melyet a magyar politika a közös monarchia ügyeire gyakorolt, erősebb volt, mint most. Vigyázzunk, nehogy a gondatlan gazdálko­dás folytatása következtében ismét kénytelenek legyünk kéregetve járulni az európai pénzhatalmak­­hoz uzsorás kamat mellett kölcsönért és azon hiedelem terjedjen el, hogy azon nemzet, mely magát önkényt ily állapotba hozta, nem­sokára nem lesz képes eleget tenni a közös monarchia irányában vállalt kötelezettségeinek, és így okot szolgáltathatna arra, hogy mások ezen kötelezett­ségek biztosítása végett illetéktelenül beavatkoz­zanak ügyeinkbe. Szóló azon nézetben van, hogy lehet még rövid idő alatt is segíteni mostoha pénzügyi álla­potunkon ha bizonyos előzmények teljesülnek. Szükséges először, hogy az államjövedelmek csak oly czélok fedezésére fordíttassanak, melyeket az állam közérdeke követel, melyek tehát az állam rendszeres működésének előmozdítását czélozzák ; ennélfogva a megyei, vidéki és magán­érdekek az önkormányzat és az öntevékenység célszerű sza­bályozása mellett az érdekeltek hatáskörébe tétes­senek át, és a költségek szintén az érdekeltek által viseltessenek. Másodszor: az állam minden szükséges kiadásának megállapításánál tekintettel kell lennünk arra, hogy az állam céljainak eléré­sére azon mód alkalmaztassák, mely által a kí­vánt hatás a lehető legcsekélyebb kiadás igénybe vételével állandóan elérhető A bizottságnak majdnem minden tagja helyes­nek ismerte el ezen elvet és ezért a bizottsági tanácskozások leginkább azon kérdés körül forog­tak, miként lehetne az állam közigazgatási rend­szerét nem csak olcsóbb, de czélszerűbbé is tenni, az öntevékenységnek nagyobb tért engedvén a községben, a megyében és a magán­életben. Szó­nok meg van győződve arról, hogy ama rendszer­változás, a kormányzat minden ágában nevezetes megtakarításokat eredményezne, sőt ha czélszerű­en rendeztetik az autonómia, meg fognak óvatni nem csak a szabadságnak, de egyszersmind a rendnek is érdekes és rendszeres és kevésbé költséges gaz­dálkodás fog lehetővé tétetni. Egyenes hatása az adózókra nem lesz ugyan annak, ha — visszahelyeztetvén a hatóságok sa­ját házi adójuk kivethetésének jogába­n a belügy­minisztérium költségvetéséből 5 millió töröltetik, mert e részben ugyanannyi lesz az egyenes adók­ból a bevételeknél leírandó, de mihelyt a megyék önmaguk adóztatják meg magukat, igyekezni fog­nak ezt a lehető leghelyesebb módon tenni s a be­folyó jövedelmeket csak oly czélra fordítani, mely saját érdekükben fekszik. Ez már nagy hord­erejű. Hogy az önkormányzati jog akként fejlesz­­tessék, hogy e mellett az állam iránti kötelezettsé­

Next