Ellenőr, 1874. január (6. évfolyam, 1-31. szám)
1874-01-22 / 22. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra Egyes számára 10 krajczár. 5 frt. — kr 1980 „ Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcan .. mse. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 1. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján: két sae-utcza 14 sz. a. POLITIKAI NAPILAP: A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 22. szám. Budapest, csütörtök, január 22. 1874. VI. évfolyam ............. ............. ................. .... TÁVIRATOK. Bécs, jan. 21. Az alsóház mai ülésében a vallás és közoktatásügyi miniszter az ismert egyházi törvényjavaslatokat terjeszti be. — Prazak az eskü letétel után az újonnan belépett morva declaransok nevében kijelenti, hogy a birodalmi tanácsba, melynek jogszerűségét nem ismeri el, csak netaláni kiegyezkedés reményében lépteti be, ha azonban e tekintetben csalatkoznék e belépés további politikai magatartására nem leend praejudikáló hatással. Erre az elnök kinyilatkoztatja, hogy bármely képviselő hangoztathatja ugyan egyéni nézeteit, de az alkotmányosságot és a képviselőház törvényességét megtámadni senkinek sem szabad. (Tetszés a baloldalon.) Kopp és társai egy bizottság kiküldetését indítványozzák, melyhez az egyházra vonatkozó. javaslatok utasítandók. — Petrino képviselőválasztása feletti vitában a belügyminiszter kijelente, hogy csak helyeselheti azt, ha a tartományok főnökei oly esetekben, midőn nem kell a pártok fölé helyezkedniük, saját politikai meggyőződésüknek adnak kifejezést. Berlin, január 21. Egy császári kézirat február 5-ére hívja össze a birodalmi gyűlést. NEMZETI SZÍNHÁZ. A bólygó hollandi. Regényes opera 3 felvonásban. Irta Wagner Richard. Fordította Ifj Ábrányi Kornél. Karnagy: Richter János. VÁRSZINHÁZ. A jó falusiak. A válságos bizottság. Január 21. Az egész terjedelmükben nyilvánosságra szánt elmélkedések tekintélyes sora csakugyan véget ért ma gr. Lónyay Menyhért beszédével, mely az ülést igénybe vette s igen érdekes utónyilatkozatok által van befejezve. Hirek és tudósítások nem fognak ugyan hiányzani azon albizottság működéséről sem, melynek kilencz tagja helyesen lett összeválasztva, a várható hirek és tudósítások azonban nélkülözni fogják a kimerítő értesités jellegét, melylyel csak a gyorsirodai jegyzetek szószerűsége dicsekedhetik. Nem panaszképen jegyeztük ezt meg, sőt örvendünk, hogy a ,,nagy beszédeknek“ —■ bár ha ezeknek politikai horderejét nem csak nem kicsinyeljük, de épen hangsúlyoztuk is — vége van, hanem megjegyeztük azért, hogy jelezve legyen a határ, melynél a közönség immár a nagy tetteket várja. Gróf Lónyay Menyhért beszéde érdekes volt kétségtelenül s emlékeztetett mind tételei és állításai, mind előadási modora és hangja által néhai pénzügyőrségének azon napjaira, midőn nagy önbizalommal hányta vetette a milliókat okoskodásainak egyik szegletéből a másikba s ide stova rakosgatta fényes számításait a képviselőhöz káprázó szemei előtt. A különbség csak az, hogy ama ,,boldog“ időkben minden találékonyságát a ,,kis többletek“ elővarázslására fordítá, mert hát az országnak virágzó állapotban kellett lenni — törik szakad — mindaddig, amig Lónyay Menyhért pénzügyér úr elérkezettnek nem látta az idők teljességét a közös pénzügyőrség bécsi nyugodalmának élvezésére ; most pedig azt kell feltüntetnie minden áron, hogy a ,,nagy hiánylat“ orvoslására tudnak gyógyszert eleget csak rá bíznák ismét a beteg nemzettestet s hogy a leendő pénzügyér eljárásának eshetőleges sikertelenségeivel szemben biztosítva legyen mindenesetre a felkiáltás: hjah! nem kellett nekik az én csodaszerem ! Gróf Lónyay Menyhért mai beszédének ezen hatása alatt tört ki, minden bizonynyal, azon erélyes és mondhatni éles tiltakozás, melyhez hasonló hangon tartott nyilatkozatot Ghéczy Kálmántól nem is hallottunk tán soha. Mintha csak aquistulerit méltatlankodó érzelmei háborogtak volna elé minden szavában. — Hasonló szellemben, de némileg az elfojtott indulat sötét mogorvaságával hallatá megjegyzéseinek moraját Kerkapolyi is, mint a tompa menydörgés vagy a gyászdob. — Ajánljuk olvasóink figyelmébe a részletes tudósítást mind a két támadásról, valamint a gr. Lónyay válaszát is, mely eléggé ügyes volt. Igazságtalanok volnánk azonban gr. Lónyay Menyhért irányában, ha csak ezen válaszolási ügyességet s a czikkünk kezdetén ismertetett hatást jegyeznék fel mai nyilatkozatairól. A t. képviselő úr beszédében sok jó tanács és helyes eszme van, melyeket valamint előadásának sikerét elismerjük egész készséggel mi is, bárha nem tartozunk is azon hívekhez, kik ma a hallgatóság jobboldalán hallaták tömörült tetszésüket. Igaz, hogy nem lehet elfeledni menynyire nem követte saját jó tanácsait a tekintélyes tanácsadó akkor, midőn azokat érvényre emelni előbb pénzügyért, aztán kormányelnöki hatalommal rendelkezett, de ezen megemlékezés miatt nem fogjuk eltagadni sem tanácsainak jóságát — midőn ezek jók — sem beszédének sikerét, midőn erre érdemes. Mert mi nem üzünk rancu n e politikát senki ellenében s nagy veszteségnek tartanók a közügyre nézve, ha az olyan kiváló tehetségek mint gr. Lónyay és Kerkápolyi urak olyanok gyanánt tekintetnének, a kik örökre lejárták magukat az ország szolgálatában elkövetett tévedéseik és hibáik által. Aztán furcsa is lenne, ha akkor , midőn egy helyesebb pártalakulás kívánatosságáról, a liberális és conservatív elemek parlamentáris sorakozásának alkotmányos szükségességéről beszél mindenki , ezen kívánatos és szükséges alakulás elérésére az lenne a jelszó, hogy akik egyszer vagy másszor erős harczban állottak egymással, mint két külön politikai irányzat kiváló egyéniségei, azok soha többé ki ne békülhessenek s egymás mellett ne küzdhessenek, a közjó előmozdítására, a közbaj megszüntetésére, bármennyire egyetértsenek is különben a felmerülő kérdések és megoldandó feladatok iránti — liberális vagy conservativ - - nézeteikben. Mi tehát nem is tartozunk azok közé, akik gr. Lónyay Menyhértben csak miniszteri múltját látják és ezért róla úgy beszélnek mint impossibilissé vált emberről, sőt azt sem hajlandók méltányolni, a mit jól tesz. Mi megmondtuk már 1872. végén, bukása után rögtön, hogy gr. Lónyay Menyhért eljárásának tapintatos vagy tapintatlan voltától függ, hogy mennyi időre vagy végképen játszotta-e le szerepét hazája közügyeinek intézői közt s akkor sem hallgattuk el nézetünket , miszerint jeles tehetségeinek és nagy tevékenységének közhasznú érvényesítése által ismét helyreállíthatja maga részére azon bizalmat, mely nélkül a kormányra többé nem juthat. Gróf Lónyay Menyhért azonban nem volt tapintatos még bukása után sem, sőt épen akkor rontotta meg helyzetét a türelmetlenkedés és boszuság erőlködései által, midőn a teljes higgadtság által nem csak tehetetlenségét nem árulta volna el, de sőt az önérzet nyugalmában mutathatta volna azt be. Később tett ugyan szert némi tapintatra — midőn elvonult a küzdtérről — de e tapintat hitelének az volt a baja, hogy az első ingerültség elhamarkodott kísérleteinek meghiúsulásából létesült. És ezért kell vigyázni gr. Lónyaynak magára azon nagy hidegségben, a mely az ő szereplését országosan környezi s felülről sem kap sok melegitő sugárt. Ha nem vigyáz mozdulataira s neki megy vaktában mindenféle ígérgetéseknek, könnyen náthát kap tőle lábbadozó hitele s akkor aztán egy végzetes recediva is állhat be. Gróf Lónyay Menyhértnek azonban megvan most alkalma, mint az albizottság kilencz illetékes tagjai egyikének, hogy eloszlassa — komoly tanácsok, megfontolt javaslatok, gyakorlati tervek előadása és önzetlen eljárás által — azon nagyon elterjedt véleményt, miszerint megszűnt az államférfiak kellékével birni s nem sorozható a kormányzás possibilis egyéniségei közé későbbre sem. Mi óhajtjuk, hogy eloszlassa e véleményt. A kormány előterjesztéseiből a 21-es bizottsághoz közöljük a következőket : Az adóreform folytán várható jövedelem emelkedéséből s a megtakarításokból fenmarad 12.608,906 frt, amelylyel a deficit keveskedik. Ez összeg a következőleg jön létre: A pénzügyminisztérium. 1. Rendes bevételek: a) Az egyenes adók fölemeléséből 10.830,589 frt. b) A szeszadó fölemeléséből 770,733 frt. c) A cukoradó fölemeléséből 192.000 frt. d) Jogilletékekből 300.000 frt 2. Megtakarítások a a) Központi igazgatás rovata b) Pénzügyi igazgatóságok és könyvvezetések rovata c) Adóhivatalok d) Állam javak Éhez az előbbi összeget. 3. Uj szükséglet. I. A rendes kiadásoknál. a) A megyei székhelyeken illeték-kiszabási hivatalok felállítására 180,000 frt. b) Adókivetési költségek 200.000 frt. II. A rendkívüli kiadásoknál: a) A földadó szabályozására 1.515.080 frt. megta-Jövedelem-szaporodás és karitás Kiadás szaporulat a deficit kevesbítésére fordítható. B) Belügyminiszterium 1. Megtakarítás. a) Az erdélyi földtehermentesitési alap kezelésénél c) Az erdélyi törvényhatóságok kiadásainál c) A főispánok díjazásánál d) A közbiztonsági kiadásoknál e) Az erdélyi csendőrségnél f) A ragadozó állatokra kitűzött díjaknál Marad összesen 1.135,080 frt. 12.609,625 frt 1.515,080 frt. 11.094,545 frt. 12 102,317 frt. rendes kiadásoknál. 43,600 frt. 171,792 frt. 228,820 frt. 63,096 frt. 507,308 frt. 12.102,317 frt. 12.609,625 frt. 1.960 frt. 1.976,436 frt. 102,025 frt. 50,000 frt. 386,000 frt. 500 frt. Együtt: 2.516,821 frt. 2. Új szükséglet: a) Fővárosi rendőrség 60,000 frt. b) Országos rendőrség Megtakarítás Új szükségletéhez kezelési megtakarítás 2.000,000 frt. Együtt: 2/ 60,000 frt. 2.516.821 frt. 2.060,000 frt. Fennmarad 456.821 frt _________ 57,540 frt. Együtt: 614, 61 frt. amely összeg szintén a deficit kevesbítésére fordítható. C) Igazságügyminisztérium. A 107 első folyamodású törvényszéknek 60-ra leszállításából várható 1.000.000 frt. megtakarítás, mely szintén a deficit fedezésére fordítható. Rekapitulálva tehát: I. A pénzügyminisztériumnál 11.094,542 frt. II. A belügyminisztériumnál 514,361 frt. III. Az igazságügynél 1.000.000 frt. Együtt: 12.608.906 frt. — Arra a megjegyzésünkre, hogy a „Pester Lloyd“ az afféle előterjesztésekben, mint aminőket a kormány tegnap a 21-es bizottsághoz nyújtott be, — rendesen előbb szokott részesülni, a „P. Lt.“ azt feleli, hogy az előterjesztéseket tegnap — miután már minden bizottsági tag kezében voltak — a tagok egyike engedte át neki rövid időre és hogy az „Ellenőr“ szerkesztőjének bizonyára csak egy szavába került volna ugyanez után amaz okmányok birtokába jutni. Ebben igaza van a „P. Ll/"-nak; meglehet, hogy nekünk is csak egy szavunkba került volna azokat megkapni, de másrészt az is igaz, hogy a kormány lehetne annyi figyelemmel a sajtó iránt, hogy az ily nem zárt körű okmányokat a politikai lapoknak megküldje. Tisztelt Barátom! Csak tegnap délben volt alklamom olvasni az „Ellenőr“ folyó hó 18-kai számában megjelent közleményt, amely az idei újonczozás elhalasztásának kérdésével foglalkozik, de reám is név szerint vonatkozik. S részint ezen körülménynek, részint a kényszerűségnek mely szerint az alább idézett okiratokat be kellett várnom, légy szíves tulajdonítani, hogy mindeddig késtem feleletemmel, amelyet mind az igazság érdekében, mind a nyilvánosság iránti tiszteletből, szükségesnek tartok. Az említett czikk, a „Baloldal“ után, egy úgy nevezett „bureau-titkot“ súg meg. E szerint „az elhalasztó rendelet Csengery Imre miniszteri tanácsos asztal-fiókjában aláíratlanul hevert mindaddig, míg a határnapot megelőzött estén egy pesti honvédtábornok segédjét fel nem küldötte megtudakolni, hogy mi van a dologban, mely alkalommal lett aztán a rendelet az asztal-fiókból előhurczolva.“ Ezen „bureau-titok“ azonban, vagyis a rendeletnek általam aláíratlanul beveztetése, teljesen alaptalan, és nem igaz. Hogy a „Budapesti Közlönyben“ csak későbben közzé tett rendelet az ugyanott említett törvényhatóságokhoz, egy-két hatóságnak kivételével, amelynek székhelyén nincsen távirdai állomás, s a melyben az ujonczállítás csak több idő múlva volt volna megkezdendő, a valóban távirati uton, és valóban folyó hó 12-én küldetett meg: erről, minden kétkedése daczára is, könnyen meggyőződhetik a czikk írója, ha akár a hivatalos átvételi könyvet tekinti meg, akár a távirdai hivatalnál szerez magának tudomást, amely ezen napon, az oly nagy számú sürgönyözésekkel alkalmasint eléggé el volt foglalva. Egymás után következtek utóbb, amint elkészülhettek, a honvéd-zászlóaljakhoz, s majd a honvédkerületi parancsnokságokhoz szóló kiadványok. Hol és minő állapotban volt különösen a rendeletnek a pesti honvédkerületi parancsnokságot illető példánya akkor, amikor Bydeskuty Sándor parancsőrtiszt nálam megfordult: kitűnik az előtted ezennel eredetileg felmutatott, s alább kivonatilag közlött okiratokból. A minisztérium elnöki osztályában fölvett kihallgatási jegyzőkönyvben, az azt aláírt Bydeskuty főhadnagy folyó hó 14-én, délelőtti 10 órakor, Pongrácz tábornok meghagyásából a minisztériumba tett küldetését adván elő, szóról szóra így nyilatkozik : „Csengery miniszteri tanácsos úrhoz ez ügyben fordulván, azon felvilágosítást nyertem, hogy az újonczozás elhalasztását tárgyazó rendeletet a kiadóhivatalban vehetem át.“ „Erre mentem az említett hivatalba, hol az illető rendeletet átvettem, melyet azután a két parancsnokságnak átadtam.“ Azon kérdésre továbbá, várjon „ezen nyilatkozata szerint az „Ellenőr“ illető czikkében leírt eljárás alaptalan és helytelen-e“, ismét szóról-szóra így nyilatkozik a nevezett főhadnagy: „Igenis, alaptalan és helytelennek nyilvánítom.“ Másfelől a kiadóhivatal vezetésével megbízott segédhivatali aligazgató, Adonyi Károly, eredetileg szintén felmutatott bizonyítványánál fogva azt igazolja, hogy midőn Bydeskuty általam a kiadóhivatalba utasíttatott, „akkor az említett számú ügydarab már, teljes példányokban aláírva, kellően szétosztva, a kiadóhivatalban csomagolva volt,és úgy vette át azt Bydeskuty, hogy továbbá, — szó szerint idézem e szavait is, — „miniszteri tanácsos úr az amúgy is „rögtön “-nel jelzett emez ügydarab” fontosságára engemet már előre figyelmeztetett, melynek aláírását a tisztázás után azonnal eszközölte, és igy az aláírás késedelmet egyátalában nem szenvedett.“ Bárki meggyőződhetik ezekből: minő hitelesség tulajdonítható a kérdésben forgó előadásnak s minden abból vont következtetésnek ! Budapesten, 1874-ik évi januarius 20-án. Csengery Imre.* Tisztelt barátomnak nyilatkozatára elég lesz annyit mondanom, hogy a „bureau-titkot“ jövendőre azon lapoknak hagyjuk, a melyek azt feltárják. Szerkesztő: „Észrevételek“ jelentek meg Weningernek a bankkérdésről írott csikkére Mellyes Belizár Nagy-Maros városi jegyzőtől. Az önnálló magyar jegybank mellett foglal állást. A szomszéd háztájéka. Nálunk a pénzügyi helyzet uralja a közéletet : Ausztria már szerencsésebb és magasabb reformok foglalkoztatják a reichsrathot. A mai ülésen terjesztette elő a kormány az egyház-politikai törvényjavaslatokat. Lényegében az első törvényjavaslat a concordatummal, továbbá az egyházi hivatalok és javadalmak betöltésének módozataival foglalkozik. A concordatumot érvényen kívül helyezi. A javadalmak betöltésére vonatkozólag megrendeli, hogy minden egyházi hivatal betöltéséről az állami hatóságot értesíteni kell, mely esetleg a kinevezést megsemmisítheti. A püspökök az egyházi körrendeleteiket az államhatóság placentja mellett bocsáthatják ki. Ha az istentiszteletnek külső szertartásait szabályozó egyházi rendeletek a közérdekbe ütközik, államilag eltilthatók. Az egyházi testületek, szerzetek és zárdák jogviszonyát a második törvényjavaslat szabályozza. Zárdák felállításához az államhatóság beleegyezése igényeztetik mely engedély csupán az alapszabályok előterjesztése útán engedhető meg. A testület bármely tagja azonnal fel van oldva kötelezettségei alól, mihelyt kilépési szándékát a hatóságnak bejelenti. Alapítványok, adományozások és hagyományok csupán az állam engedélye mellett adhatók ki az illető egyházi testületnek. Törvényellenes események elkövetésének gyanúja folytán bármely testültnél motozást rendelhet el a hatóság. A külföldi egyháztestületek letelepedésére és vagyonszerezésére állami engedély szükséges. A harmadik törvényjavaslat szabályozza azon járulékot, melylyel a papi javadalmak a kath. cultus szükségleteinek fedezése czéljából, a vallási alaphoz járulnak. Ezen alap a lelkészkedő papság jövedelmeinek gyarapítására és azon költségek fedezésére fordíttatik, melyek eddig az államot terhelték. A negyedik törvjavaslat az eddig még el nem ismert felekezetek elismeréséről szól; ez akkor következik be, ha hittanuk, isteni tiszteletük, alkotmányuk nem tartalmaz törvénysértést, vagy nem ütközik a közerkölcsiségbe, ha nevük nem involválja a máshitűek sértését. A törvjavaslat ezekre vonatkozólag több intézkedést tartalmaz, melyek a már elismert felekezetekre vonatkozóknak megfelelnek. A 21-es bizottság ell-ik ülése. Budapest, január 21 én. Elnök: Csengery Antal. — Jegyző: Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry Gyula gróf, Szlávy, Trefort miniszterek. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Széll Kálmán jelenti, hogy a belügyminiszter által tegnap bemutatott és ki nem nyomatott kimutatások kinyomattak. Fölolvastattak ezután a beadott indítványok, köztük Tisza Kálmánnak már tegnap bejelentett indítványa, melynek szó szerinti szövege a következő : Javaslat a 21-es bizottság eljárási módja tárgyában. 1) Történjék intézkedés az iránt, hogy e legközelebbi években úgy a rendes, mint a rendkívüli kiadásokat illetőleg várható hiány kiszámíttassák. 2) Jelölje ki a bizottság azon irányt és azon elveket, amelyek szerint hisz változtatásokat behozandónak a közkormányzat azon ágaiban, amelyek felett törvényhozásilag kizárólag a magyar törvényhozás intézkedik. 8) Albizottságilag számíttassa ki— a minisztérium közreműködésével — hogy mi lehet a megállapított irány és elvek szerinti változtatásoknak valószínű pénzügyi eredménye, s mennyi idő kell arra, hogy az teljesen elenyészszék. 4) Ha kiderül, hogy ez után a hiányt elenyésztetni nem lehet, vizsgálja meg, hogy nem érintvén az adókat, mint oly eszközöket vagy jövedelmi forrásokat lehetne igénybe venni, a minek igénybe vételére más államok jogosultaknak tartották magukat, s minő pénzügyi eredmény lenne általuk elérhető? 5) Ha a hiány még így sem fedezhető, vegye tanácskozás alá hogy mit kelljen a képviselőháznak ajánlania oly czélból, hogy a közösügyi kiadásoknak alábbszállítása a fenálló törvényeknek megfelelőleg eszközöltessék. 6) Készítsen javaslatot az iránt, hogy így is mutatkozó hiány fedezését minő adók útján kelljen államgazdászati érdekeink lehető legkisebb károsításával eszközölni. 7) Ha mindezen módok felhasználása által biztosítva lesz az, hogy pár év alatt helyreáll államháztartásunkban az egyensúly, készítsen javaslatot az iránt, minő forrásokból lesz lehető ezen közbeeső évek hiányait fedezni. 8) Végre készítsen kimerítő javaslatot azon intézkedések felől, a melyek által egyfelől az államnak hitele helyreállitassék, és másfelől általános hitelviszonyaink állandóan megjavittatván, az állam lakóinak vagyonosodása s igy adóképességének is emelkedése előmozdittassék s az adók rendesebb befolyása biztosíttathassák. Lónyay Menyhért gr.: Nem kívánt a tanácskozás folyama alatt felszólalni, mert be akarta várni, míg a törvényhozás irányadó államférfiai kimondják nézeteiket pénzügyeink rendezéséről. Szeló ezen ügyben nem rég kifejezést adott meggyőződésének az irodalom terén és azon alkalommal is kijelenté, hogy nem állíthatja az általa jelzett utat az egyedül helyesnek, sőt kimondá, hogy ha valaki jobbat tud ajánlani, ő lesz az első, ki e jobbat örömmel elfogadja és támogatni kész. A több napig tartó tanácskozmány alapján constatálja, hogy a bizottság minden tagja megegyez abban, hogy ideje megváltoztatni a pénzügyekben eddig követett irányt, és hogy a belpolitikában is alkalmazni kell mindazon eszközöket, melyek czélra vezetnek. Szakítani kell tehát a múlttal és takarékosoknak kell ezentúl lennünk. Csak a részletek iránt voltak eddig eltérők a nézetek annyiban, hogy a bizottság minden tagja saját álláspontjából tekintvén a pénzügyek rendezését, egyik az egyik másik a másik irányban jelezte azon állami czélokat, melyek a behozandó takarékosság által nem szenvedhetnek. Szóló mindenek fölé helyezi az államháztartás mielőbbi rendezését és az egyensúly állandó fenntartásának biztosítását, melyet annál inkább el lehet érni, mivel az államháztartás takarékos berendezése oly reformok keresztülvitelét követeli, melyek egyrészt a szabadság, másrészt a rend biztosítására szolgálnak és a reformok keresztülvitelénél az eddig tanúsított ingadozás helyett határozott elvek öntudatos érvényesítését fogja megkívánni. Kétséget nem szenved, hogy a nagyobb mérveket öltött hajnák gyökeres orvoslása önmegtagadást kedvencz eszmék kivitelénél és az adózók részéről nem csekély áldozatokat fog követelni. Le kell mondanunk egy időre azon hazafias törekvésről, hogy nagy mérvben és kiterjedt alakban létesítsük mindazon intézményeket, melyeket más előre haladt nemzetek századokon át kifejtett munkásság és áldozatok árán szereztek meg. Ezt anynyival inkább meg kell tenni, mert különben egyensúlyba az államháztartás nem fog jönni. Biztos sikert csak azon esetben remél, ha tisztába jövünk magunkkal a nélkülözhetlen teendők iránt és ezeket öntudatosan, időveszteség nélkül határozottan és azon következetességgel viszszük keresztül, mely nagy horderejű czélok sikeresítésére nélkülözhetlenül megkívántatik. Minden más érdeket háttérbe kell tolni és egyesült erővel, összhangzatos működésben kell a legjobbnak talált utat követni. Ezen esetben elveszti alapját a bizottság egyik tagjának azon aggodalma, hogy szükséges rendszabályok keresztülvitele a parlamentáris rendszer folytán csak hosszú idő múlva létesíthető. Tisza Kálmán által tett hazafias nyilatkozat után remény, hogy nem csak ezen bizottság tagjai, hanem maga az országgyűlés mindazon kérdések tárgyalásánál, melyek a kitűzött czél elérésére vezetnek, kellőleg felfogván a helyzet komolyságát, minden személyes tekintet vagy pártérdek mellőzésével őszinte együttes munkára szövetkezvén, a kivitel részleteire nézve a kormányt széles mérvű felhatalmazással is fogja ellátni. Ha a bizottságnak sikerül a helyes megoldási módozatot feltalálni és másrészt rámutatni azon ösvényre, mely felé a nemzet halad, ha az eddigi utat követni nem lehet, hogy fel ne ébredjen mindnyájunkban azon öntudat, hogy a fenyegető részt elkerülni és egy jobb kor alapját megvetni csak egyesült erővel és őszinte együttműködéssel lehetséges. Mi szerezte meg a közelmúltban nemzetünknek a nagyrabecsülést ? Mi növelte súlyát és odó meg a közös monarchia határai közt is azon politikai befolyását, mely az országot megilleti? Azon együtttartás, melylyel alkotmányos jogaink védelmére mint egy ember fellépni és kitartóan cselekedni tudtunk. Én bízom abban, hogy azon nemzedék, mely még a tétlenség korában is erős volt, mert együtt tartott, most midőn ismét veszélyben van a haza, a maga saját javára fog tudni együttesen cselekedni. Az együttcselekvést követeli nem csak a haza anyagi, de szellemi érdeke is, mert a rendezetlen pénzügyekkel karöltve jár a nép anyagi hanyatlása, mely pedig nem engedi meg a szellemi fejlődést. De követeli az államháztartás rendezését az alkotmányos élet biztosítása is, mert a történet tanulsága szerint oly nép, mely mindinkább aláásva látja anyagi jólétét, nem fog előszeretettel viseltetni kormányformája iránt és ha megtámadtatik, nem fog erélylyel fellépni annak védelmére. Sajátságos helyzetünk is követeli tőlünk a gyors és sikeres intézkedést. Újabb alkotmányos életünk első éveiben ugyanis, midőn államháztartásunkban az egyensúly megvolt, midőn az anyagi gyarapodás látható jelei mutatkoztak, midőn a politikai tényezők együtttartóbbak voltak, mint jelenleg azon befolyás, melyet a magyar politika a közös monarchia ügyeire gyakorolt, erősebb volt, mint most. Vigyázzunk, nehogy a gondatlan gazdálkodás folytatása következtében ismét kénytelenek legyünk kéregetve járulni az európai pénzhatalmakhoz uzsorás kamat mellett kölcsönért és azon hiedelem terjedjen el, hogy azon nemzet, mely magát önkényt ily állapotba hozta, nemsokára nem lesz képes eleget tenni a közös monarchia irányában vállalt kötelezettségeinek, és így okot szolgáltathatna arra, hogy mások ezen kötelezettségek biztosítása végett illetéktelenül beavatkozzanak ügyeinkbe. Szóló azon nézetben van, hogy lehet még rövid idő alatt is segíteni mostoha pénzügyi állapotunkon ha bizonyos előzmények teljesülnek. Szükséges először, hogy az államjövedelmek csak oly czélok fedezésére fordíttassanak, melyeket az állam közérdeke követel, melyek tehát az állam rendszeres működésének előmozdítását czélozzák ; ennélfogva a megyei, vidéki és magánérdekek az önkormányzat és az öntevékenység célszerű szabályozása mellett az érdekeltek hatáskörébe tétessenek át, és a költségek szintén az érdekeltek által viseltessenek. Másodszor: az állam minden szükséges kiadásának megállapításánál tekintettel kell lennünk arra, hogy az állam céljainak elérésére azon mód alkalmaztassák, mely által a kívánt hatás a lehető legcsekélyebb kiadás igénybe vételével állandóan elérhető A bizottságnak majdnem minden tagja helyesnek ismerte el ezen elvet és ezért a bizottsági tanácskozások leginkább azon kérdés körül forogtak, miként lehetne az állam közigazgatási rendszerét nem csak olcsóbb, de czélszerűbbé is tenni, az öntevékenységnek nagyobb tért engedvén a községben, a megyében és a magánéletben. Szónok meg van győződve arról, hogy ama rendszerváltozás, a kormányzat minden ágában nevezetes megtakarításokat eredményezne, sőt ha czélszerűen rendeztetik az autonómia, meg fognak óvatni nem csak a szabadságnak, de egyszersmind a rendnek is érdekes és rendszeres és kevésbé költséges gazdálkodás fog lehetővé tétetni. Egyenes hatása az adózókra nem lesz ugyan annak, ha — visszahelyeztetvén a hatóságok saját házi adójuk kivethetésének jogában a belügyminisztérium költségvetéséből 5 millió töröltetik, mert e részben ugyanannyi lesz az egyenes adókból a bevételeknél leírandó, de mihelyt a megyék önmaguk adóztatják meg magukat, igyekezni fognak ezt a lehető leghelyesebb módon tenni s a befolyó jövedelmeket csak oly czélra fordítani, mely saját érdekükben fekszik. Ez már nagy horderejű. Hogy az önkormányzati jog akként fejlesztessék, hogy e mellett az állam iránti kötelezettsé