Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)
1874-02-26 / 56. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . o frt. — kr Félévre . . . 10 „ —Egy hónapra . 1 „ 80 „ F.gyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, a fi .1 * r u t c z fi 6. »*• Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 56. szám. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 6. mse. (LégrÁdi testvérek irodájában). Kiadóhivatal: Előfizethetni helyben és posta utján: nádor-uteza 6. se. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, csütörtök, február 26. 1874. VI. évfolyam. TÁVIRATOK Bécs, febr. 25. Az igazoló bizottság Reiner atya megválasztását 15 szóval 6 ellenében igazolta, mi ellen kifogás létetett, miután az illető, mint a szervitarend tagja, meg nem választható. Hoffer egy kisebbségi véleményt jelentett be. „ „ .. . Moszkva, febr. 25. Ferencz József 8 felsége érkezvén a moszkvai főkormányzónál, a moszkvabresti pályaudvar felé hajtatott, a honnan esti 8 órakor különvonattal Smolensk felé utazott. St.-Piervár, febr. 25. Az edinburgi herczeg és herczegnő febr. 28 án fognak Angolországba viszszatérni Berni. febr. 25. A „Provinzial Correspondenz“ a dán koronaherczeg látogatásában, Dénes Németország közötti barátságos viszony bizonyítékát látja. Róma, febr. 25. Barnabo bibornok, a „Propaganda fidei“ testület vezérelnöke, tegnap este meghalt. Utódjául állítólag Bilow bibornok van kiszemelve. . . London, febr. 24. Az itteni állampapír-tulajdonosok madridi ügynöke távirati értesítést küldött be, mely szerint a pénzügyminiszter a külső államadósság esedékes két szelvényét állambirtokok eladása útján fogja kifizetni. New York, febr. 24- Gonzales a sz domingói köztársaság elnökévé választatott. A Bacs-család tagjai száműzettek. Bécs, febr 25. (Zárlat.) Hitelrészvények 242.—. Galiziai 232—. Államvasut 320.—. Járadék 69 70. 1860-dik 104-25.1864-diki 141.— . Ezüst 105.—. London 105.20. Unicbank 138 50. Általános épitőbank 81-25. Angol-ausztriai 154—. Lombardok 161.— Tramway 167. — . Hitelsorsjegy 170—. Napoleondor 8.92. Arany 5.30. Frankfurt 9410 Porosz pénzutalvány 166.-. Török sorsjegy 44.-. Angol épitő-bank 97 75. Bécs, febr. 25. (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 75.50. Salg.-Tarján —. Magyar hitel. 152.50. Magyar záloglevél 86.50. Erdélyi 139.—. Magyar keleti vasút 57.— . Magyar sorsjegy 78 50. Tiszai vasút 201.50. Magyar vasúti kölcsön 96.25. Angol-magyar 34.—. Franco-magyar 59 75. Alföld 144.—. Magy. északkeleti vasút 111 —. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 70.75. Porosz pénztári utalvány —. . Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhitelintézet 5925. Török —Municipális 30,50. Berlin, febr 25 (Kezdet) Galicziai —. —. Lombardok 94,50. Ezüst-sírved..—.1860-as —.—. Bécs — Romániai 42 50 Államvaspálya 192 75. Papirjövedék — Hitelsorsjegyek —.—. 1864-ki —. Hitelrészvény 144 50 Magyar sorsjegy —• —. Berlin, febr. 25 (Zárlat) Galicziai 10450 Lombardók 94 —. Ezüst-jöv. 66 84. 1860-iki 96 34. Bécs 89 34. Romániai 42 75 Államvaspálya 192.75. Papirjövedék 63 —. Hitelsorsjegyek 110 36. 1864-iki 92.— Hitelrészvények 144.50. Magyarsorsjegy 48 50 Berlin, febr. 23. Búza 86.-. 84.—. —. rozs 63.50. 62.50. 61.36. Zab 58.75 58.25. Árpa helyben —. Olaj 19.25. 19.25. 19.25. Szesz 21.16. 22.03. 22.27. Paris, febr. 25. (Zárlat.) 31/0 járadék 59.05. 41/ 0/0 járadék 86. - . Olasz járadék 61.50. Credit mob. 286.—. Lombard 357.-. Államvasp. 717.—. Koronajószági záloglevelek —.—. Ausztriai kötvények —. 1871-iki kölcsön —. 1872-iki kölcsön 93.32. Paris, 25. febr. Liszt 76.-. 76.—. 77.75. Répaolaj 82.75. 83.—. 84.25. Lenolaj 81-25. 83.50 —. Szesz 64.75. 67.50. ezukor finomított 149.—. Frankfurt, febr. 25. (Kezdet.) Váltóárfolyam Bécsre —.—. Amerikai 1882-re—.—. 1854-ki —.—. 1864-es —.— Lombardok '64.25 Évjáruléki papír —. Osztr. bankrészv. Osztrák hitelrészvény 252.75. Osztrák államvaspálya részvény 336.—. 1860-as —. Ferencz Józsefvaspálya __. Galicziai —.—. Évjáradéki ezüst —.—. Győr —.— Gráczi —.—. Frankfurt, febr. 25. (Zárlat.) Váltóárfolyam 105 25 1859 ik E. metaliques —. Uj ezüst kölcsön--------. Nemzeti kölcsön —. Régi metalliques —. Uj adómentes kölcsön —.—. Amerikai 1882-re 98.75. Osztrák hitelrészvény 254.25. Osztrák államvasut 340.—. 1864-ik IBO. —. 1860-diki 96 50. Ferencz Józsefvasut —.—. Lombardok 165.—. Galicziai 243. -. Papirjáradék 63.25. Ezüstáradék 66.90. Osztrák bankrészvény 1018.— . Magyar sorjegyek —.—. Német osztrák bank —.—. Győri — Gömöri —. Boroszló febr. 25 Búza 26.71, rozs 215.—. —.Szab 178.—. Olaj 18.35, tavaszi 18.75, szesz 21.33, 21.75. 21.22. Liverpol, febr. 23. Búza 1 2. Liszt 6.— Kukorcza 18 pennyivel alacsonyabb. Utolsó posta. -- Mommsen tanár véglegesen Berlinben maradt titkárrá emeltetvén az ottani tudományos akadémiánál. — A c e n t re-Perier néhány igen „higgadt" és még élelmesebb tagja Ledru Rollin képviselővé választását igen kényelmes köpenyegül veszi egy kis oldalkanyarulat elfedésére, s hírszerint áttér a Broglie kormány pártjára, hol az „elismerés“nek mindenféle nemei teremnek. Ebből némelyek az egész centre-Perier átpártolását jósolják, valószínüleg alaptalanul. — Spanyolországban a plebiscitum eszméje, úgy látszik, szilárd gyökeret ereszt, s megvalósulása felé növekszik. A múltkor kinevezett polgári kormányzókat, már erre vonatkozó tüzetesebb utasításokkal küldte kerületeikbe a kormány most pedig a tábornokokkal conferál egész csendben s a sereg hangulata is esetleges magatartása felől akar tisztába jönni. De mindenek előtt a karlisták ellen összpontosítanak amennyi erőt csak lehet, hogy ezeken nyervén diadalt, kedvező hangulat befolyása alatt írják ki a plebiscitumot. Hir szerint már 35,000 ember áll a karlistákkal szemben. De csakis áll. — Napoleon Jerome herczeg több befolyásos bonapartistához bizalmas levelet intézett, hogy barátaikat a tervezett márcziusi demonstratiótól visszatartsák. Erre az excsászárné is megszólalt s kijelenté egy levelében, hogy a herczeg egyedül a saját inspirálóját követve cselekedett így. Napóleon herczeg egyébiránt szóval is nyíltan agitál a márcziusitüntetés ellen, s hírszerint Thiershez akar közeledni. Erre nézve már tett is lépéseket Prignault, a „Bien Paplic“ szerkesztője által, kivel még a császárság idejéből ismerős. Czélja e közeledésnek, hogy Thiers pártfogásával a nemzet gyűlésbe jusson, ahol a balközép soraiban fogal a helyet, amintigéri. S hogy a sajtóban is legyen feltétlen támogatója, meg akarja venni a „Soir“-t, mely e napokban kerül árverésre. Egyszóval egészen a maga szokáséra nyit üzletet, s „Kundschaftjai" száma a bonapartista elégedetlenkedők soraiból, amint mondják, folytonosan gyarapszik. — Sir Garnet Wolseley következő békefeltételeket terjesztett az assanti király elé. Hogy összes foglyait szabadon bocsássa a király. 2. Hogy hadi kárpótlást fizessen . 3. Hogy a békeszerződés Kamasziban egy angol ezred jelenlétében irassék alá. (E feltételek elfogadtattak.) Budapesti színlapok. Csütörtökön, febr. 26 NEMZETI SZÍNHÁZ. A bűvös vadász. Regényes opera 4 felvonásban. Irta Kind Frigyes. Zen. szerzette Wéber K. Mária. Fordította Ormai Ferencz. Személyek Ottokár, herczeg — — Kuno, herczegi főudvarmester — Agata, leánya — -Anna, Agata rokona - VÁR -SZINHÁZ. Bánk-Bán- Eredeti szomorujáték 5 felvonásban. Irta Katona József. Láng Ormay Tannerné Nádayné Kőszeghy Panli Tallián Szalai Gonda Roth“E. Roth A. Remete — — Klián, gazdag paraszt — Számiéi, a fekete vadász — 1- ső ) - -2- ik ) nyoszoló leány — 3- ik ) — Fogadósnő — — Vadász — — képezdei néven Sziklai E. ) dékek Eürediné Pongrácz. idapest, február 25. (?) "«künk gyökeres segítségre van sükségünk. Gyökeres segítségre és pedig lígy pénzügyi, mint kormányzati és egyúttal politikai irányban.“ Okos beszéd, melyet ma aláír mindenki az országban, mert nincs számbavehető fő, mely ne kívánná, hogy a bizonytalan helyzet válságos nyomorúságaiból egyszer már kiláboljunk és ne engedjük süpedni a földet állami érdekeink alatt. Hanem hát ez okos nyilatkozatból, hogy lehet aztán a következtetést egy vizenyős „most már mi is várunk“ jelszóba lecsapolni, az rejtély, melyet a „Pesti Napló" sprinxe állit fel, de adós marad megoldásával. A „várhatunk“ szónak nincs értelme egy nemzet közéletében, kivált ha e nemzetet oly zsákutczába sodorta az uralkodó politicának könnyelműsége, hogy ereje szemlátomást fogy, mint az olajból kifogyott mécs kanóczának világitó lobogása. Kik hazánkra leselkednek, óhajthatják a kialvást megelőző törékeny fényt, mert elősegíti a zavart, melyben legkönnyebb halászni; de akik bontakozást akarnak a kérlelhetlen viszonyok által ránk szabott szorultságból, azok nem kívánják tétlenségre kárhoztatni az ország anyagi és szellemi életerejét egy perezre sem ; nem kívánhatják tehát vesztegzár alá helyezni a 21-es bizottság vegyészi vizsgálódásainak azon időtartamára sem, míg 21 agy lombikján keresztül szűrődnek az országmentő eszmék és javaslatok. Ha egy nemzetet is el lehetne álomporral altatni, hogy bizonyos ideig ne támadjanak szükségletei semmiféle irányban; ha egy nemzet törvényhozási és kormányzási érdekei benn a képviselőházban és fenn a kormányrúdnál egyebet sem követelnének vontatott vezetésnél, úgy ám legyen „várhatunk mi is.“ Csakhogy az állam nem vonulhat medve gyanánt odújába, téli álmot aludni hanem élénk pezsgést követel közigazgatási és nemzetgazdászati szervezetének minden ízülete, különben elvész menthetetlenül. Vagy még most sem elég a tapasztalat, melyet az immel-ámmal való kormányzásból meríthet az országos közvélemény ! Vitatkozni lehet napestig a 21-es bizottság működésének ismeretlen eredményei fölött és nézetét is cserélheti, kinek kedve tartja, e bizottság feladatai és kiküldésének politikai természete iránt akár óráról-órára, de e várakozások és jövendő sejtelmeknek feláldozni az állam értékesíthető jelenét vabanque politica Magyarország bőrére. Megengedjük, hogy e bizottság munkálata meg fog felelni a hozzá fűzött reményeknek, sőt a működő férfiak egyenesen feljogosíthatják az országot bízni a javaslatok egészséges irányzatában, de hát mindez csak tapogatódzás, melynek ugyan ellenkezője nincs kizárva a kedvező jóslatok által. És volna bár kizárva teljesen, addig már maccrálni sem kell a javulás felé, hanem nézni napról-napra kétségbeesettebb arccal, miként keveri alkotmányos és parlamentáris hitelünket az élhetetlenség hírébe a zsibbadt kormányzat. Carthago népét sem embereinek pályasága és államfentartó erejének végkimerültsége vitte a romok alá, hanem kormányzóinak tépelődő semmittevése. Sokszor került már a késedelem népek életébe, és gyakran vesztett csatát és országot, ki a jósdák kétértelmű feleletének beérkeztéig nem mert tenni egy tapodtat sem. Bár volna még hazánk helyzete oly aranyos, hogy a „Pesti Napló“ hálósipkájában várhatnák, míg egy gyökeres pénzügyi reformpolitikára nézve hallatja szavát a 21- es bizottság is. Magyarországon azonban jelenleg sietősen követeli minden érdek a válság megszüntetését, történjék ilyen vagy amolyan irányban, az mindegy, csak már egyszer történjék. Koalitióval, vagy anélkül, így vagy amúgy, nem fő fontosságú, fő egyedül az, hogy az ország élénErélynek hívják azt a kabinetet, mely körül a pártok támogató vagy ellenzéki álláspontot foglaljanak. Felnyílhattak már szemei a kormány mostani embereinek is és láthatják, hogy léháskodásukat bűnként unta meg az ország minden lakosa, vallja bármelyik töredék hívének magát. Láthatják, hogy körülöttük mind nagyobb árnyékot vet a tespedés, s nemcsak az ország hanyatlik, hanem inog a Parlamentarismus tekintélye és fogy a nép hite. S ha már az ország jóléte iránt tartozó érdeklődés sem bírhatja őket lemondásra, ám tegyék akkor azt a saját személyiségük iránti tiszteletből, mert sokáig nem számíthatnak csendes elnézésre egy jóravaló ember részéről sem, ki hazáját néhány miniszter „menjek, ne menjek“ monológjának hosszadalmasságán nem akarja elveszteni. Aztán nem is hiszszük, hogy férfias önérzetük még tovább is felháborodás nélkül viselhetné a képviselőház pártjainak ama gyári bélyegét, melyet e szóval „megtűrt“ arczába vágnak folytonosan. Hivatalnokaik munkakedve is csak a „megtűrt“ minisztereket tekinti bennök és szünetel az ország kiszámíthatlan kárára minden üdvösebb tevékenység. Kedvetlenül foly a napi teendő minden bureauban, hisz a „megtűrt“ emberek maguk sem képesek életjelt adni a parlamentben; javaslataik, terveik ott hevernek mozdulatlanul a ház asztalán, vagy elszórva a bizottságokban. Nagy önámítás azzal hitegetni vesztegléseket, hogy a 21-es bizottság javaslataival majd megkapják a fogékonyságot és a javaslatok körül netalán csoportosuló pártban a megbízható többséget. Csalódás nélkül csak azon esetben áltathatnák egyéniségüket, ha ily többség meg volna győződve, hogy e javaslatok önmaguktól is csodákat képesek mivelni, akár kire bízzák is a végrehajtó hatalmat. De miután ily csodaszerek iránt tökéletesen hiányzik a középkori babonás hit, természetes, hogy akik most nem tartják képesnek erélyes kormányzásra a fennálló kabinetet, nem fogják ezentúl sem; akiknek bizalmatlansága előbb találta megszavazni a kormányt gyámság alá helyező bizottságot, azok nem fogják bizalmukkal megajándékozni utólag sem. Ugyan mi az ördögért is volna válság, ha életképességük iránt bizalommal viseltetnék a többség és ugyan mi a manóért tanakodnék 21 bölcs, ha politikájuk rendszerében, és államférfias talentumokban a parlament többsége zálogát bírná az ország pénzügyi zavarának tisztázására? Több időt semmiféle parlament, mely igazán a nép érdekeinek él, nem tartogatott volna miniszterei számára egy erős kormánypolitika inaugurálhatására, mint biztosított a Szlávy kabinet részére a pártok simulékonysága és elnézése Magyarországon. Ennyi idő csakugyan untig elég volt, hogy eljátszszák leghívebb támogatóiknál is a bizalmat, és elég arra, hogy meggyőződjenek, miszerint az ország érdekében ők csupán egy jót tehetnek, ha távoznak. Mihelyt e lépés megtörténik, akárkit emel is a fejedelem bizalma a miniszterelnöki székbe, tisztulni fog a helyzet, mert a pártok sorakozni fognak vagy jobbra vagy balra, és itt, vagy amott felbukkan a többség vagy kisebbség lökést adni egy új parlamenti aerának. Részünkről ugyan tudjuk, hogy Szlávy el van tökélve lemondást beadni azonnal, mihelyt a király szentpétervári útjából visszaérkezik. Szükségesnek láttuk mégis elmondani nézeteinket a válság lefolyásának siettetése iránt, mert úgy látszik, némely körök vaksága a „Pesti Napló“ révén szeretné rábírni habozásra a kormányt, vagy legalább elhitetni a világgal, hogy a „meghitt közlöny“ déli ragyogásban látja az alkonyatot. A kilenczes albizottság befejezvén a törvényhatósági rendezés vitatását, mai ülésében megkezdő a központi kormányzat kérdéseinek tárgyalását, s ez ülésre az összes miniszterek meghivattak. Vécsey Tamás, a budapesti egyetem tanárai közé neveztetvén ki, nem késett beadni lemondását az országgyűlési képviselőségről Hogy azonban Kézsmárk választópolgárai újból őt tisztelik meg bizalmukkal, arról nem lehet kétség. Apróságok. Furcsa lenne, ha Prét is osztrák pénzügyér urat azon bécsi szérsajtó buktatná meg, amelynek ő volt eddig elő nagymértéke a Magyarország érdekei ellen folytatott politikájának szolgáltjára is. Mekkorát nevetnénk örömünkben, ha elmondhatnék miniszteri hullája felett, amit I Ferencz franczia király halálának okára vonatkozólag jegyeztek fel a párizsi elménetek: illété puni paron ia péché. Márpedig a tegnapi ülésben — a sajtótörvények átvizsgálása iránti indítvány felett — a miniszerek ellen szavazott majdnem az egész Reichsrath.* Tehát van egy kis „válság" Bécsben is még pedig reánk nézve a legjobbidőben. A külföldről hazatérő fejedelmet nem fogják legalább ámíthatni azon szokásos állításokkal, miszerint Austriában szép csendesen megy előre minden, mig Magyarországon egymást éri a zavar. És alkalmasint észlelni fogja a fejedelem azon mohóságot is, melylyel a bécsi hírlapirodalom szokta élvezni az uralkodóház tagjaira vonatkozó mendemondák előadását s egyszer a Burg „kisértetéről", másszor a „sonderbare Dame“ különcségeiről, majd a császár fivéréről ir sensationális történeteket. Az eféle bécsi históriák észlelése által ő felsége aztán eljuthat azon meggyőződésre is, miszerint Budapesten sincs ugyan a kiső rendben minden, de a válságnak itt nem egy vonalis sajtó udvari pletykákon kéjelgő tőzsdeemberei, hanem a nagy közérdek és hazafias törekvések nézetharczai képezik kútfejét és adják meg irányát. * Hanem rendbe kell hozni ezt a mi válságunkat minden további húzás-halasztás nélkül, mert kiszámíthatlanul gyengíti Magyarország állását Ausztriával szemben minden késedelem. Ha a jobboldal azt hiszi, hogy még mindig bit képességgel egy erőteljes és tartós kabinet megalkotására, hát csak alkossa meg akárkivel és legyen meggyőződve, hogy — csak párunkról szólva — a balközépből senki sem fogja irigyelni tőle a hat évi gazdálkodás számom eredménye feletti hatalom kezelését. De ha érzi a jobboldal java, hogy nem állíthat elő egy erőteljes és tartós kabinetet, akkor ne ámolyogjon ennek elismerésével, mert nem a pártok érdeke, hanem a nemzet érdeke függ a válság gyors és hatályos legyőzésétől. Kecskeméten megtörtént a választás. Mocsáry Lajos ellenjelölt nélkül s így felkiáltás által lett képviselő. Elődje — a néhai Horváth György — a 48-as párthoz tartozott. Hogy Mocsáry Lajos hova fog tartozni, azt meglátjuk. Annyi bizonyos, hogy a törvényhozó testületbe olyan időben tér most vissza, amelyhez hasonló — a válságok nagyságát és sokoldalúságát tekintve — békés viszony közt nem igen fordult elő nemzetünk történetében. Kossuth és a szélbalok. Fenntartva magunknak, hogy azon , lenni vagy nem lenni" töprenkedés felett, melynek sarkába a Kossuth felhívása szorította a szélbali politika szinfalrángató Hamletjeit elmondjuk nézeteinket — annak idejében — a tragikomédia fejlődéséhez képest: előlegesen beérjük azzal, hogy idézzük a magukat közjogivá különlegesített ellenzéki árnyalatok közlönyeinek nyilatkozatait vagy — hallgatását. A ,,Balodal“ hallgat. A „Magyar Újság" — mely csak ma hozza Kossuth levelének a „Baloldal" által már vasárnap, a Hon és Hunnia által hétfőn este s az Ellenőr által tegnap hozott nevezetes felhívását — a következő észrevételekben fejezi ki megzavarodását és temporizáló taktikáját: * * * Mint tegnapi számunkban jeleztük a 48-as párt részéről, a közjogi ellenzék egységesí'téve s e czélból egy országos népgyűlés összehívása tárgyában a kezdeményezés megtörtént. A végleges határozat, ezen országos népgyűlés feladata leend. Mi részünkről — egyénileg — csak annyit jegyzünk meg a közös crimre nézve, hogy a közös alapon, t. i. Mayarország önállósága s függetlensége elvén álló pártnak, vagy pártárnyalatoknak egyesülése könynyen megtörténhetik anélkül, hogy az eddig megszokott jellemző cziméről egyik vagy másik talán egy harmadik czim javára lemondjon. A ,48-as“ czimnek, épen úgy mint „baloldali“ czimnek, már meg van saját története, s e történetnél fogva, létjogosultsága. Ha talán, nem is fejezné azt ki tökéletesen, egyik vagy másik, amit különben kifejezni kellene — a* névhez kötött múlt és történet magyarázza és egészíi ki a hiányt, épen úgy, mint az angol tory és whig elnevezésnél, a történet adja meg az értelmet, s nem maga a szó. Mi azt véljük , hogy a közös elveket valló árnyalatok egyesülése, e czím alatt „egyesült közjogi ellenzék,“ mindenki megelégedésére s a/, eddigi elnevezések — melyekhez sok kegyelet is lehet kötve — czélnélküli felforgatása nélkül megtörténhetik. „Az egyesült közjogi ellenzék,“ magában foglalhatja mindazokat, kik magukat „baloldalinak,“ „48-as pártinak,“ vagy „függetlenségi pártinak“ nevezik. Ott, hol az eddigi elnevezések háta megett történet is áll, nem lehet s nem is czélszerű azokat csak oly könnyedén eltörölni s ujjal cserélni fel: idő kell ahhoz, mig ez nivelláló erejével, a czim tekintetében is, létrehozza az egységet. Ez a mi véleményünk. * Kiváncsiak vagyunk, hogy milyen lesz a „Szombati Lapok" véleménye, mind a Kossuth által — saját ismeretes álláspontjából — proponált czímre nézve, mind pedig a „Magyar Újság" fennebb veszélyes módosítását illetőleg. __________ A Hunnia-ban a következő levél intéztetik Smonyi Ernőhöz, mint a „Központi ellenzéki kör" elnökéhez: T. elnök úr! A „Hunnia" jelentése szerint a k. el. kör választmánya szombat este egyelőre elejtette (11 szóval 10 ellen) a Zólyomi-féle indítványnak nemcsak ettől származó, de azon lényeges részét is: „hívjon-e össze a köz országos negyűlést vagy ne“?, s a kezdeményezést erre nézve az orsz. képviselőnek határozta átengedni. Nem szándékozunk most a határozat utóbbi pontjához tüzetesen hozzászólni, de az előbbit illetőleg nem lehet, nem szabad elhallgatnunk meglepetésünket és csodálkozásunkat, miután önt, elnök szintén ott volt velünk a közgyűlésen s igy tudni kell, hogy a közgyűlés egyhangúlag elfogadta elvben az országos népgyűlés összehívására vonatkozó indítványt, a kivitelre nézve pedig szintén egyhangúlag határozta, miszerint: a választmány serkeszszen egy pártok egyesülését elősegítő programmot, melynek alapján az oszágos népgyűlés összehivatni fog aztán; mielőtt azonban e programm nyilvánosság elé kerül, uj közgyűlés fog tartatni s csak ennek hozzájárulása után fog „a kör nevében" a meghívás az elvrokon körök és egyéniségekhez szót küldetni. A választmány mindenkép túlment bát jog és hatáskörén, időn megbízatását s a közgyűlési utasítást feledve és mellőzve — megsemmisítette egy választmányi sz többséggel a tagok összességének ünnepélyes határozatát; miért is tisztelettel kérjük önt, mint a közgyűléssel szemben elsősorban illetékes, de hasonló minőségben és arányban felelős képviselőnket, szíveskedjék a választmányt rábírni, hogy teljesítse a közgyűlés egyszerűen vissza nem utasítható akaratát, vagy — ha időközben alapos okok merültek föl annak megváltoztatására faljanak össze mielőbb új közgyűlést, hogy az egyedül illetékes és hivatalizó erősítse — vagy semmisítse meg az aggályokat és nézeteket, mik a választmány utóbbi elhatározását provokálták. Reméljük, hogy a legközelebbi váasztmányi ülés jegyzőkönyvében megkapjuk a megnyugtató választ föntebbi kérésünkre. — Tisztelettel , H a „közp. ellenzéki jjr* j'l kör“ törzs tagjai. — A felnőttek oktatásának kérdésében a közoktatási miniszter a következő körrendeletét intézte a tanfelügyelőkhez. Midőn 1870 ben 21.555. sz. kelt rendelettel a felnőttek oktatása életbe léptetett, a köznép rendes iskoláztatásban nem részesült tagjaira nézve, czélul az tűzetett ki, mely szerint szellemi elmaradottságuk nénileg legalább oly fokig pótoltassák, hogy a szerzendő általános ismeretek segélyével magok erején továbbnövelhessék magukat, devégből az olyanokra nézve, kik olvasni írni nem tudnak, az ebbeli jártasság megszerzésére vezérlő tanítás is felvétetett az oktatás körébe. A hivatali rendelet értelmében három éven át tétettek meg a kísértelek, s most, midőn az e téren szerzett tapasztalásokkal gazdagabbak lettünk, idején van, hogy e tapasztalásainkat bírálat alá és az elért eredményeket számba vegyük. E bírálat alapjául szolgálnak ugyan a hozzám beérkezett jelentések, de ezek távol sem tükrözik vissza az igazságot annyira, mint amily tisztán észlelhette azokat aságod a helyszínén, hol az ügy közvetlen szemlélete alatt fejlett kics folyt le. A hozzám beérkezett jelentésekből részben csak annyit vehettem ki, hogy a középtanodákkal bíró városokban az ily intézetek tanárai különféle tantárgyakból felvilágosító előadásokat tartottak, s ezeken kisebb-nagyobb számú hallgatóság jelent meg. — Mi lett azonban e hallgatóságra nézve e tanítás eredménye, azt a dolog ily állásánál fogva senki meghatározni nem bírja. — De másfelől különösen a köznép közt folyt felnőttek oktatásáról tett jelentésekből nagy részben arról győződtem meg, hogy e tanyásra fordított idő és költség nem áll kellő arányban azon csekély eredménynyel, melyet e téren eddig elő felmutathattak, mivel az erős kézi munkával foglalkozó köznép elnehezedett kezét az írásban csak annyira lehetett legfejebb gyakorolni, hogy neveiket reszketegen s nehézkesen írott betűkkel el tudják írni, — és megtanultak itt ott bágyadozva olvasni, — oly csekély eredmény, hogy ennek segítségével az önmivelődés eszközölhetésére alig nyílik valamelyes kilátás. — Mennyire haladhatott az átalános ismeretek alapos terjesztése, arról aságod jelentéseiben említés nem tétetett sehol, csupán a tantárgyak czimei számíttattak fel, melyekben itt ott oktatás nyújtatott. Nem kerülhette ki figyelmemet ezen nem kedvező eredmény átlátása mellett még azon körülmény sem, hogy jóllehet minden lehető módon, különösen hiteles személyek előtt tartott nyilvános vizsgálatok útján, igyekeztem megtudni az elérhetett eredményeket s ezek megtartásáról mindannyiszor bekivántam a lelkészek, egyszersmind a községek pecsétje alatt kiszolgáltatott bizonyítványokat ; mégis sokszor történtek olynemű visszaélések, melyek a községek és a tanítók laza eljárását s kétes színmű erkölcsi állapotát tüntették fel, s szintelt, azonban hitelesen bizonyított oly munkákért is követeltek díjakat, melyekért valósággal szolgálatokat nem teljesítettek. Mindezeknél fogva felhívom, hogy tegye e fontos ügyet még egyszer a legfigyelmesebb vizsgálódása tárgyává s ez ügy körül szerzett eddigi tapasztalatairól, valamint utóbbi vizsgálata útján szerzendő ismereteiről hozzám tegyen kimerítő és útbaigazító jelentést. — Vizsgálja meg nevezetesen : 1. Mennyi hasznos sikere lehet a felnőttekre nézve az olvasás-írás tanításának, vajjon van-e arra kilátás, hogy az ebbeli csekély gyakorlási ismeret maradandó annyira, hogy a felnőtt gondolatát írásban képes lesz ezentúl kifejezni, s az olvasás segítségével ismereteit gyarapítani? 2. Az általános ismeretek gyarapítása végett tanított tantárgyaknak marad e meg valamelyes nyoma, s lehet-e ennek állandósítására számítani ? 3. A községek elöljáróságait és a tanítókat mennyiben tapasztaltanságod, hogy az igazsággal nem mindenkor megegyező jelentéseket terjesztettek nságod elé? Végre átalában szükségesnek és hasznosnak tartja-e "nságod a felnőttek oktatásának tovább folytatását s ha igen, kívánja-e, hogy az ez irányban eddig folytatott gyakorlat egészben vagy rész-