Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)
1874-03-27 / 85. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt. - kr. Évnegyedre . . & Itt. - kr Félévre . . . 10 „ , Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár» Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor.utcza 6. «*• Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 85. szám. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 0, sas, (Pégrády testvéreit irodájában), Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-uteza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, péntek, márczius 27. 1874. 71. évfolyam Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Etrv évre...................................................20 forint - kr. Félévre..........................................................*0 » — £r. Negyedévre..............................................5 „ kr. Egy hóra......................................................1 » Kr* Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr” részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, márcz. 26. (Képviselőház.) A ház a bizottság által indítványozott póttételeket a salzburgi és olmützi bath. papnöveldék, a bécsi evang. papnövelde, a rabbi intézet és a bécsi s gráczi műegyetemek részére vita nélkül megszavazta. A miniszterelnök erélyesen visszautasítja azon ráfogást, hogy a kormány oly lapokat segélyez, melyek a szláv nemzetet becsmérlik; a kormánynak azonban rajta kell lenni, hogy a szláv nép fogalmai az alkotmányról a sajtó útján tisztáztassanak Miután Suess a költségvetési bizottság indítványát védelmezte, Stremayr hangsúlyozza, hogy az állami alaptörvények értelmében műegyetemek felállítási joga a tartománygyűléseket illeti, s így ha a lembergi műegyetem új épületének emelésére feltételesen engedélyeztetnék is 250.000 főt, ez egyértelmű volna a tétel elvetésével, s egy határozott nyílt visszautasítás czélszerűbb volna látszólagos megszavazásnál. Ziemalkowsky miniszter: A lengyeleket, mert a választási reformot elismerik, mert a birodalmi tanácsba közvetlenül választják képviselőiket, azzal jutalmazzák, hogy művelődésüktől megvonják az anyagi támogatást A budget bizottság indítványa sértést foglal magában a galicziai tartománygyűlés irányában, kéri tehát a házat, hogy a feltételt ne fogadja el. A ház a pénzügyi törvényjavaslat 6-ik fejezetét elfogadja. A lembergi műegyetem új épülete akkor fog az állam költségén emeltetni, ha az ebbeli törvényhozási intézkedési joga birodalomra szállandót. Legközelebbi ülés holnap. Bécs, márcz. 26. A „Volksfreund“ az osztrák érseki s püspöki kar nyilatkozatát közli az egyházpolitikai javaslatok tárgyában. A nyilatkozat pontonként polemizál és cáfolgatja a vallásügyi előterjesztéseket, síkra száll a polgári házasság behozatalára irányuló törekvések ellen. Francziaországra utalván, holy máris fájlalják annak behozatalát s záradékul ezeket mondja. Ismételten kinyilatkoztatjuk, hogy a konkordátumon alapuló követeléseinket igazságos eljárásra nézve, nem tekintjük elévülteknek s készek vagyunk bárminő igényeknek, melyeket az államhatalom a kath. egyház külső jogainak szabályozásáról szóló javaslatban elénk szab, annyiban megfelelni, amennyiben a konkordátum lényegébe nem ütköznek; de oly követelések előtt, melyek teljesítése az egyházat veszélyeztethetnék, meghajolni sohasem fogunk. Bécs, márcz. 26. Illetékes helyről megerősítik a „Börsenkorrespondenz“ amaz előbbi közleményét mely szerint a „Creditanstalt“ adóslajstromában leginkább a kisegítő egylet, a magyar kormány és más eddig még le nem gombolyított üzletek fordulnak elő. A magyar kormány már ez év eleje táján teljesen törlesztő adósságát, a kisegítő egylet pedig felényinél többet fizetett már le a kölcsön vett összegből. Az adóssági állomány tehát sokkal csekélyebb, mint 1872 végén volt, midőn az 97 millióra rúgott. A „Ber. Corr.“ arról is értesül, hogy a magyar pénzügyminiszter elrendelte, mikép az északkeleti vasút elsőbbségi szelvényei tallérértékben fizettesenek ki. Bécs, márcz. 26. A földrajzi társulat tegnapelőtti havi ülésén, melyen számos dísztag vett részt a társulat védnöke, Rudolf koronaörökös is megjelent s Hochstetter elnök által üdvözlő beszéddel fogadtatott, melyben az elnök örömét fejezi ki az iránt, hogy a koronaörökös a védnök, tisztet elfogadta. A koronaherczeg válaszában örömét nyilvánítja, hogy a császár engedélye folytán a védnökséget elvállalhatta s ezzel hold, nagybátyja Miksa császár példáját követheti. Végre azon óhajának adott kifejezést, vajha az egylet a haza javára minél nagyobb lendületet nyerjen, mely czél elérését erejétől telhetőleg elő fogja mozdítani. A koronaörökös nagy figyelemmel s érdeklődéssel követte az előadásokat s az ülés bezárta után egyes tagokkal beszédbe ereszkedett. Berlin, márcz. .26. A „Norddeutsche Ztg.“ a birodalmi kanczellár egészségi állapotáról ezeket írja: Habár veszély egyátalában sem forog fenn, mégis be nem látható, hogy a herczeg állapota mikor engedendi meg neki az ágyból felkelést. Az orvosok, mihelyt nagyobb utazás fáradalmait elviselheti, fürdőket ajánlanak; nincs kilátás, hogy ez június előtt történhessék. Madrid, márcz. 25. Egy hivatalos távirat jelenti, hogy Serrano elnök ma reggel 6 órakor, a karlisták által elfoglalt pontokat megtámadta. — A czentrum, mely Loma tábornok által vezényeltetik, Carrerassig előre nyomult, míg a jobb szárny Rivera parancsnoksága alatt egy erős karlista álláspont ellen nyomult, mely két Krupp-féle ágyúüteg által eredménydúsan lövöldöztetett. Madrid, márcz. 26. (Hivatalos) Serranobk tegnap reggel kezde meg rendszeres támadásait a karlisták ellen irányozni. A harcz az egész napon át tartott és a karlisták kiszorításával az általuk hevesen védelmezett állásokból, végződött. E positiókon jelenleg a köztársasági csapatok táboroznak. A hajóhad igen hathatósan támogatta a hadműveleteket. A szenvedett veszteségek nem jelentéktelenek. Madrid, márcz. 26. (Éjfélkor.) Somorrostróból érkezett különböző hivatalos táviratok jelentik, hogy a republikánus seregek előnyomulásukat a karlisták főtáborára, San-Pedro Abantonál, folytatják. Az ütegek Santa Juliana Carrerosig hatoltak előre, míg a jobb szárny a vasút mentében a magaslatokat elfoglalta. San-Pedro Abanto-ban nagy tűzvészt vettek észre. Egy később érkezett távirat jelenti, hogy Rivera előnyös álláspontot foglalt el Montaronál, honnan Bilbao látható. A hajóraj hatályosan támogatja a sereget. Azt hiszik, hogy Abanto magaslatának bevétele van kilátásba. Reggeli 2311 órakor érkezett táviratok jelentik a republikánus csapatok győzelmét, melyek a karlistáktól elfoglalt helyeken táboroznak. Az éj beérkeztével a tüzelés beszüntettetett. A republikánusok 3 tisztet és 15 katonát vesztettek, ezen kívül 435 katona, s 17 tiszt megsebesült. A karlisták makacsul védelmezték magukat. Hanga, márcz. 25. A kamara második ülésében a pénzügyminiszter egy interpellate folytán oda nyilatkozott, hogy a kormánynak nincs oka az ezüstpénzverésre nézve a tilalmat ápril 30 után megújítani. New York, márcz. 25. Richardson kincstári titkár a greenback-ek leszállítását nyilvánította azon esetre, ha a bankjegyek kellő arányban felszaporodtak. Egy itt tartott meeting elhatározta, a CCDgres8usnak sürgősen segédkezet nyújtani, hogy a pénzügyi kérdések megoldathassanak, és hogy a papírpénz elszaporodása tovább tért ne foglaljon. _____________ Bécs, márcz. 26. (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 75.— Salg. Tarján 95.—. Magyar hitel. 144.50. Magyar záloglevél 86.—. Erdélyi 134.—. Magyar keleti vasút 51.—. Magyar sorsjegy 77.- . Tiszai vasút 219. . Magyar vasúti kölcsön 94.50 Angol-magyar 29.50. Franco-magyar. 48.50. Alföld 141.—. Magy. északkeleti vasút 104 —. Keleti, vasúti elsőbbségi kötvény 67.— . Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet 61.—. Török —.—. Municipális 30.—. Budapesti szinlapok. Pénteken, márcz. 27. NEMZETI SZÍNHÁZ. A társaságból. Színmű 4 felvonásban. Irta Bauernfeld. Foditotta Szerdahelyi K. VÁR - SZINHÁZ. A nőképzőegylet javára, fölemelt helyárakkal. Műkedvelői hangverseny. A 9 es albizottság javaslatai. I. □ A képviselőház mai határozata szerint a 9-es albizottság jelentését a 21-es bizottság változatlanul terjesztendő elő a képviselőháznak, ez pedig ismét tárgyalás nélkül utasítandó a lehető használat végett a kormányhoz, miért is hírlapírói kötelességünknek tartjuk arra észrevételeinket megtenni, hogy azok iránt a közvélemény — és viszont a közvélemény iránt a döntő körök tájékozódását megkönnyítsük. Ámbár az albizottság „feladatát csak az elvi szempontoknak és az általános iránynak kijelölésében“ kereste, és javaslatainak indokolását sem tartotta szükségesnek — (szerintünk is helyesen) — jelentése mégis igen terjedelmes. De ez máskép sem lehetett, mert hiszen munkálatát az egész államgépezet működésére kellett kiterjesztenie. A jelentés ezután két részre oszlik, — a szerint, a mint előbb a kiadásokban elérhető megtakarításokat — azután a jövedelmek lehető gyarapítását tárgyalja. Igen helyesen mondja, hogy mostani pénzügyi helyzetünkben már nem elég a kiadások folytonos emelkedését megszüntetni, de szükséges azokat apasztani is. Fájdalom, hogy végigolvasva is a jelentést, arról kell meggyőződnünk, miszerint épen azon kiadásoknál, amelyek felett minden lekötelezettségtől menten szabadon intézkedhetünk, összesen sem sokat takaríthatunk meg, mert ezek kiadásainknak csak kisebb részét képezik. Nagyobb kiadásaink a közös ügybeliek — amelyekből egyoldalúlag semmit el nem vonhatunk; — azon terheink pedig, amelyeknél — (sit venia verbo) — meggondolatlanul jártunk el, a vasúti kamatbiztosítások, amelyek alól az illető társulatok mint magán felek iránti kötelezettségünknél fogva többé ki nem bújhatunk. Nem azért hoztuk ezeket fel, mintha tehát érdemesnek sem tartanók legalább azon tőlünk függő csekélyebb megtakarításokat eszközölni, tegyünk legalább, a menynyit tehetünk. Az első szó, amelyet az albizottság irányelv gyanánt mond ki — a decentralisatió. — T. laptársunk, a „P. Lt.“ alkalmasint sokkal jobban megijedt e szó olvastára, mintsem mi megörültünk. Mi államháztartásunk belkérdéseiben — (midőn e szót használjuk, azzal a közösügyi költségeket és a vasúti kamat-biztosításokat akarjuk kizárni) — pénzügyi zavarunk fő okát a centralisatióban — a bureaucratiában — véljük találhatni. Természetes tehát, hogy a decentralisatiótól e téren tetemes javulást várunk, csakhogy attól félünk, hogy ha az albizottság javaslatának kivitele nem lesz radicálisabb magánál a javaslatnál — részben félúton maradunk. Nézetünk szerint a centralisatio és decentralisatio kérdése épen annyira a czélszerűség, mint a szabadelvűség kérdése, mert mi a czélszerűség követelményének tartjuk azt, hogy a központi kormány oly teendőkkel terhelve ne legyen, amelyek nélküle is elintézhetők , és mi ebben találjuk a decentralisatio fogalmát. Egy zsarnok, absolut kormánynak — arra, hogy erős lehessen — szüksége lehet a centralisatióra két oknál fogva, ismez, hogy mindenről tudjon, és 2or, hogy az ő engedelme nélkül semmi se történhessék. Egy alkotmányos, szabadelvű kormánynak erre nemcsak szüksége nincsen, de ellenkezőleg ez épen gyengévé teszi azt, és annál erősebb lesz, mentül kevesebbé van apróságos teendőkkel és gondolatokkal elhalmozva. Ez világos előttünk legalább. Ugyanez okból, midőn az albizottság azt mondja, hogy központi igazgatásunk költségei oly nagyok, miszerint nem állanak arányban a közigazgatás többi ágazatainak költségeivel és azon jövedelemmel, melylyel az állam szükségleteinek fedezésére rendelkezik, és mind e mellett mégsem felel meg mindazon igényeknek, melyeket egy minden tekintetben kielégítő és rendezett közigazgatástól követelni lehetne, mi ezt oda véljük kiigazítandónak, hogy épen azért nem felel meg az igényeknek. Fentebbi nézeteink után természetesen helyeselnünk kell az albizottság azon javaslatát, miszerint a megyék hatáskörét kiterjesztetni és különösen azok önmegadóztatási jogát és házi pénztárát már a jövő 1815. jan. hó 1-től kezdve életbeléptettetni sürgeti. Erre nézve közbevetőleg ugyan megjegyzi az albizottság, hogy ezt az 1870. XLII. t. sz. is fentartotta; — de mi azt vártuk volna tőle, hogy ezért a minisztériumot egyenesen megrója; mert ismerve annak centralisticus — sőt mondjuk ki egyenesen — a megyék iránti ellenséges hajlamait, mi azt, hogy e részben 1870-től 1874-ig a törvény foganatosittatására semmit sem tett , néma. Járásnál egy étinek nem tulajdoníthatjuk. A mi azonban a kőutak fentartását illeti — e részben tovább mennénk az albizottság javaslatánál. Mi méltányoljuk azt, hogy ha az albizottság azok építését, vagyis első előállítását azért hallgatta el, mert az a legtöbb esetben meghaladja a megye anyagi tehetségét. De mi az állam kellő segélye és ellenőrzése mellett azt is a megyékre kívánjuk bízatni, és különösen a kőutak alatt értve az azok vonalán előforduló hidakat és átereszeket is, mert mi tapasztalásból tudjuk, hogy ezeket a megyék nem csak tetemesen olcsóbban, de annyival olcsóbban állítják elő, hogy ami a megyének néhány száz forintba kerül, az állam annyi ezeret költ rá. A jelentés nagyobb terjedelménél fogva észrevételeinket ezúttal megszakítjuk , — de azok fonalát legközelebb ismét felveszszük. Pulszkyt a szentháromság titokzatos tanának ötletes terén, úgy a jobboldal kormányképtelenségi praedestinatiójából faragta volna észrevételét a coalitio meghiúsulta fölött. Logikája azonban sokkal egyenesebb és élesebb, hogysem ily hiú kicsinyesedéssel bíbelődjék. Kereken mondta meg, hogy mások szokása oly szavakat keresni, melyek alá elveket lehet rejteni. S a bizottság további működését sem mellékes indokokból véli megszüntetendőnek, hanem azért, mert megzsibbasztja mind a kormányt, mind az országgyűlést működésében. A vita végre is oda lyukadt ki, hogy a „válságos“ bizottságot túlszárnyalták az események, s működése történeti nevezetességgé degradálódott a magyar parlamentarizmus ama korszakából, midőn „a kormány, sőt az országgyűlés is abdicált, és sem kormány sem törvényhozás nem volt.“ A képviselőház mai határozata után a 9-es bizottság munkálata egy politikai röpirattá vált, melyet kilenc tehetséges ember szerkesztett. Bírálata csakis elméleti szempontból lehet becses, gyakorlati értéke teljesen a kormány előterjesztéseitől függvén. Hogy az új kormány politikájának takarékossági iránya, mely elveket és mily mértékben fog érvényesíteni, azt meglátjuk jövőre. Annyit a józan és helyes parlamentariszmustól elvárhatott okvetlenül, hogy kezdeményezési és kormányzási tevékenységét ne bénítsák meg átruházott gyámkodás által, hanem engedjenek időt tettekkel mutatni meg életképességének fokát. Így hát kínos izgalmak után elértük valahára, hogy parlamenti és államéletünket a válságos helyzet vajúdásaiból sikerült a rendes határvonalak közé terelni. Persze, hogy a kormány életrevalóságától függ, nem zökkenünk-e le ismét a rendes kerékvágásból valami bizottsági döczögőbe. Az országházból. Márczius 26-án. (…) Azon „schutzbares Material“ fölött, melyben mint lágy viaszkban, a különféle elvi nézetek physiognomiája helyenként kis torzképben verődött vissza, csöndes vita támadt a képviselőház mai ülésén. Zsedényi stoikus nyugalma fújta meg a halotti indulót, Pulszky erőtetett szellemdússága búcsúztatta el a siralomvölgyéből, s a szélső bal gaminkodott a halvaszületett gyermek spiritusba tétele mellett. Ennyi volt az egész. Hanem hát ez az „egész“ mégis csak fontos parlamenti fogalom körül verte föl a port. Kisütötték, hogy a képviselőház nem azért van, hogy kormányozzon, bánom azért, hogy ellenőrizzen. S ezért a becses tanulságért végig izzasztottak kilenc kapacitást az államigazgatás versenypályáján, hadd csépeljék ki a deficites államháztartás szalmakeverékéből az egészséges búzaszemeket. Akadhat ugyan e közt konkoly is, mert hát a rostálás nem volt valami tökéletes, ez azonban a kormány gondja. Pulszky találékonysága a legmeglepőbb. Most mondta el, hogy ő nem barátja a 21-es bizottság kiküldésének, úgy látszik, amióta a bizottságot kiküldték, ráért gondolkozni, s változott viszonyokkal változott nézeteket formálni. Különben igazsága volt, csakhogy ez igazságokat elmondta Tisza Kálmán és maga a sajtó akkor, midőn e kiküldés szóba jött. Az események igazolták, hogy politikai érzékek nem csalta meg e bizottság kiküldésének természete iránt, még ha Csengery Antalnak nem is volt ínyére erosz fogadtatás. Egyébiránt Pulszky urnak kedélyes napja volt. Megbirkózott egy életczel a coalitió nem sikerülte fölött, — melynek egyébiránt barátja volt s most sem akart ellensége lenni, csak bakot lőtt ellene jó szándékkal, bánkodásból. „Nem sikerült — úgymond — nem volt rá jó magyar szó, hogy a minisztérium két lelke egy harmadik lélek belépésével szentháromsággá váljon.“ Szerencséje, hogy a bőbeszédű Simonyi Ernő hosszas szónoklatai elől megfutott a folyosókra, s csak az ásítozó jobboldali padok hallhatták a vágást, hogy a coalitio azért nem sikerült, mert az uralkodás egyedáruját nem akarják kibocsátani kezükből. Pulszky sajátságos extemporizálására megfelelt Tisza Kálmán is. Ha követni akarta volna . A miniszterelnök minden vasárnap délelőtt 10 órakor fog nyilvános kihallgatásokat adni Budán a miniszterelnöki palotában. — Az 1875-diki közös költségvetésről azt a hirt közölték, hogy az kevesebb kiadást praeliminál, mint a folyó évi. A „P. N.“ azt hallotta, hogy e hir — amennyiben a közösügyi miniszterek által megállapított tervezetre vonatkozik — valótlan. Igaz ugyan, hogy a külügyminisztérium kiadásai mintegy kétszáz ezer fit keresletet mutatnak fel, a hadügyminisztérium tervezete azonban néhány milliónyi többletet tüntet elő. Különben e tervezet irányában a monarchia két felének kormánya még nem nyilatkozott , ugy an nem is véglegtiőCJlUU6^9illE* pitottnak. — A „Reform“ esti lapja Írja: A nap eseménye a 48-as párt megszűnése. Tegnap este tartott pártértekezletében a nagy többség kimondotta, hogy mint 48-as párt megszűnik, a „Magyar Újságot“ hivatalos orgánumául ezentúl nem tekinti, s „Közjogi ellenzék” czímmel egyesül a Mocsárytöredékkel, mely idáig 14 tagból állott. Hat szélsőbalt képviselő, ezek közt Irányi, Baldácsy, Csanády, Szederkényi, Solymossy még nem egyeztek bele a fúzióba, de Irányiról valószínűnek állítják, hogy megfontolás után csatlakozni fog. A „Hon“ értesülése a következő: A 48-as párt tegnapi értekezletén a többség mint halljuk kimondta, hogy mint párt többé nem fog létezni, s hogy egyesül a Mocsáry-féle töredékkel. A kisebbség ennek folytán (Csanádyval s Szederkényivel élén) a többséggel (Simonyi, Helfy) szemben külön állást foglal el, s közlönyéül fenntartja a „Magyar Ujság“-ot. — A középpárt szombati értekezlete Domahidy Ferenczet, Horn Edét és Papp Lajost jelölte ki rendes tagokat a delegatióba, Ivánka Imrét pedig póttagul. — A mai ülésben meg is választottak. _____________ A késmárki kerületben ápril 16-ikán lesz a választás. Vécsey Tamás lesz ismét a képviselője. Ellenjelölt nincs. Tisztelt elvbarátunk iránt átalános a bizalom és becsülés azon derék kerületben. S ezen bizalom és becsülés általános voltáról tesz tanúságot azon meghivó is, mely sok száz aláírással intéztetett Vécsey Tamáshoz, és intéztetett magyar nyelven, noha ama hazafias kerület választói többnyire német eredetűek és németül is beszélnek. Üdvözöljük mind a derék kerületet, mind a volt és leendő képviselőjét. Szerkesztő. A meghívót itt közöljük: Tisztelt Hazafi ! A késmárki választókerület, polgársága ennek az egyetemi tanárságra kineveztetése által nem lepetett meg, sőt ezen legfelsőbb elhatározásban azon biztosítékot látja, hogy eddigi hazafias érdemei, mély tudománya és kitűnő szakképzettsége ő felségnéél is elismerésre talált. Ismerve szilárd jellemét és hazafiasságát egy perczig sem aggódtunk, hogy képviselői viszonya választói irányában megváltoznék; mert az egyetemi jogtanár a jognak, alkotmányosságnak s valódi szabadságnak igéjét ép oly függetlenül fogja hirdetni, mint az eddigi collegiumi jogtanár és az országgyűlési képviselő Magyarország állami létének feltételei, mindenek felett magyarhon önálló, rendezett pénzügye és hadügye, mint a haza és trón jólétének garantiái érdekében ezentúl is működhetik. Mindezeket tekintve túlszerénységnek nevezzük Önnek a képviselői állomásról történt leköszönését. De ha ezt a parlamenti illem követelte volna, hódolunk mi is ezen nézetének, de csakis azért, hogy iránta való bizalmunkat mint már eddig kétszer, úgy harmadszor is ünnepélyesen nyilváníthassuk. Amidőn tehát zászlóját újra szabadon lobogtatjuk, felkérjük Önt tisztelt hazafi, hogy Ön irányában változatlan bizalommal viseltető választókerületünkbe újbóli megválasztása tekintetéből feljönni szíveskedjék, megvárván a haza mostani bonyolult viszonyai közepette azt, hogy teljesítse kötelességét lelkiismeretesen úgy mint eddig, továbbra is; ennél sem többet követelni, sem abból engedni nem lehet. Éljen a haza stb. A septennatus. A Versailles kamara egy nevezetes interpellate által vonja magára és kormányára Európa figyelmét. Mindannyian emlékezünk, hogy a Thiers mérsékelt, de egyszersmind határozott köztársasági irányú kormányát a múlt évi május hó 24-én megbuktatta egy különböző pártárgyalatokból összeverődött szövetség, amelyben a túlnyomó és döntő nagy többséget a monarchikus elemek képezték. Másnap 25-én a Thiers helyére Mac-Mahont ültették a Broglie kormánynyal. Tudta tehát mindenki, úgy Francziaországban, mint azon kívül, hogy ezen kormány nem a köztársaságot megerősíteni, de inkább egyik vagy másik trónkövetelőnek útját előkészíteni tartja feladatának. És e kormány még sem mondá — és nem mondja ki — sőt inkább a köztársasági formákat segélyezi, bár ennek nevét nyíltan ajkaira venni néha a nevetségig óvakodik. Ennek két oka van Az egyik az, hogy e kormány jól tudja — mert a vak is láthatja — hogy az ország többsége (még eddig legalább) köztársasági érzelmű; ezzel nyíltan ellenkező szint vallani tehát a kormány nem mer, nehogy lelépésre kényszerítve elveszítse a hatalmat és eszközöket ezen köztársasági széllem nyilvánításának elfojtására. A másik ok épen azon szerencsében körülményben rejlik, amely azonban most az egyszer szerencséjére válhatik a köztársaságnak, hogy Francziaország trónjára három követelő jör egyszerre, és mivel a Thunes kormányát csak is mind a három trónkövetelő asseciái buktathatták meg, nagyon természetes hogy Mac-Mahon kormánya ezek közül egyik mellé sem állhat nyíltan, mert ha csak egyikét is eltaszítja magától , buknia kellene. E háromféle vonzó elem közrehatása hozta tehát létre az úgy név: „septennatust“, vagyis a Mac Mahon elnökségének 7 évre történt megállapíttatását, amelynek utalma alá húzódik a kormány mindannyiszor, ha arra szólítják fel, hogy bontsa ki zászlaját, mutassa ki nyíltan törekvéseinek végczélját, mert mindannyiszor csak azt mondja, hogy a hét év leteltéig fentartja a rendet, akkor pedig szabadságában lesz a nemzetnek megállapítandó kormánytomnája felett határozni. A legújabb időkig tűrhetően sikerült is ezzel a látszatot megóvni, de a chislehursti ünnepély más fordulatot adott a dolognak. — III. Napóleon volt franczia császár fia — tehát az egyik trónkövetelő, e hó 16-án érvén el mint ilyen — a családi törvény szerinti nagykorúságát: a bena„prtratok opr vja, uag,ja, — Kuzaník. Allaru férfiak, tábornokok, képviselők vándoroltak oda az ifjú herczegnek hűségüket, hódolatukat nyíltan a világ szine előtt lábaihoz tenni, — visszatérésének lehetőségét, sőt közel kilátásban létét ünnepélyes beszédek tárgyává tenni. Ez alkalmas fegyvert adott a köztársasági párt kezébe, amelylyel most már a kormányt is némi színvallásra kényszeríthesse — mert a bonapartista érzelmek ily nyilvános kitüntetése után méltán lehetett a kormánynak azon kérdést tenni, mily állást foglal el ezzel szemben. A Lepére-féle, még jan. hó 22-én belügyminisz. körlevél folytán bejelentett interpellációnak természetesen nem ez volt tárgya, — nem is lehetett, — az a polgármesterek (mairek) iránti törvényre vonatkozott. De mivel annak indokolása épen most került napirendre, a szónok, Challemel Lacour, felhasználta ezt nagy hatású remek beszédében. Mondá, hogy az ország nem lehet, és nincs megnyugtatva azon nyilatkozatok által, amelyekkel eddig a kormány hasonló kérdések elől kitért már csak annál fogva sem, hogy azokat minden párt a maga javára értelmezi, és azokkal reményeit táplálja. Itt tehát az ideje, hogy az ország megtudja és a kormány kimondja, vállon kötelezte e magát, mint állítják, a monarchia útját egyengetni, vagy pedig a létező tényt, a köztársaságot fenntartani. Bizonyítgatja ezután a septenatus létrejöttének történetéből s az erről szóló törvény szelleméből, hogy annak értelme és célja nem lehetett más, mint a köztársaság megállapítása. De a kormány javaslatai, egyénei, tettei, nyugtalanságot okoznak, mert másképen beszél odakinnn az országhoz, másképen idebenn a képviselőkhöz; ha az országhoz szól a rendről — azt akarja, hogy az a köztársaságot értse alatta, ha pedig az itteni többséghez veszélyről beszél, azt akarja, hogy a köztársaságot értsék alatta. Oly kormány — mondátovább — nem lehet erős idebenn, nem lehet tekintélyes a külföldön, amely maga is kimutatja, hogy kész helyét egy egészen más hatalomnak átengedni, hogy e kormány — ha nem is eszköz a monarchisták kezében, de minden esetre spanyol fal, amely megött kényelmesen készítik elő cselszövényeiket. Felhívja tehát a kormány alelnökét, hogy végre e szószékről nyilatkozzék szabatosan és határozottan, és hogy ezt megkönnyítse, két kérdést írástesz le számára a szószéken . E két kérdés a következő : „Kérdezzük a belügyminiszert i-ször, hogy midőn f. é. jan. 22-ik körlevelében azt mondá, hogy a köztársasági elnök hatalma mostantól egész tartamára minden vitán felül áll: nem akarta-e ezzel azt mondani, hogy e perctől fogva minden monarchiai restaurátióra irányzott kísérlet is tilos ?“ „Kérdjük őt ,or nem szándékozik-e ezen túl azon törvények pontos foganatosítására ügyelni, amelyek a megállapított kormányforma megváltoztatására irányzott minden tettet és kísérletet bűntényként fenyítenek.“ Képzelhető, hogy a kormány, az interpellált belügyminiszer helyzete, midőn e kérdésekre felelnie kellett, nem a legkényelmesebb volt. — Nálunk — igaz — gyakran megtörténik, hogy az ilyen interpellatio közöltetik az illető ministerrel, aki azután jónak látja arra soha se felelni. — Ott azonban, úgy látszik, ezt a házszabályok nem engedik, — és Broglie herczeg azonnal fel is lépett a szószékre ,felelt az interpellatio tulajdonképeni eredeti tárgyára, a jan. 22-iki körlevélre élesen és némi elbizakodottsággal, de az imént tett két kérdésre ismét csak annyit mondott, hogy a köztársasági elnöknek 7 évre van a hatalom átadva.