Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)

1874-03-27 / 85. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt. - kr. Évnegyedre . . & Itt. - kr Félévre . . . 10 „­­ , Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár» Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor.utcza 6. «*• Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön.­­ Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 85. szám. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 0, sas, (Pégrády testvéreit irodájában), Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-uteza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, péntek, márczius 27. 1874. 71. évfolyam­ Az „Ellenőr“ ára m­int eddig: Etrv évre...................................................20 forint - kr. Félévre..........................................................*0 » — £r. Negyedévre..............................................5 „­­ kr. Egy hóra......................................................1 » Kr* Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr” részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, márcz. 26. (Képviselőház.) A ház a bizottság által indítványozott póttételeket a salz­burgi és olmützi bath. papnöveldék, a bécsi evang. papnövelde, a rabbi intézet és a bécsi s gráczi műegyetemek részére vita nélkül megszavazta. A miniszterelnök erélyesen visszautasítja azon ráfo­­gást, hogy a kormány oly lapokat segélyez, melyek a szláv nemzetet becsmérlik; a kormánynak azon­ban rajta kell lenni, hogy a szláv nép fogalmai az alkotmányról a sajtó útján tisztáztassanak Miután Suess a költségvetési bizottság indítványát védelmezte, Stremayr hangsúlyozza, hogy az állami alaptörvények értelmében műegyetemek felállítási joga a tartomány­gyűléseket illeti, s így ha a lembergi műegyetem új épületének emelésére fel­tételesen engedélyeztetnék is 250.000 főt, ez egy­értelmű volna a tétel elvetésével, s egy határozott nyílt visszautasítás czélszerű­bb volna látszólagos megszavazásnál. Ziemalkowsky miniszter: A lengyeleket, mert a választási reformot elismerik, mert a birodalmi tanácsba közvetlenül választják képviselőiket, azzal jutalmazzák, hogy művelődésüktől megvonják az anyagi támogatást A budget bizottság indítványa sértést foglal magában a galicziai tartománygyű­lés irányában, kéri tehát a házat, hogy a feltételt ne fogadja el. A ház a pénzügyi törvényjavaslat 6-ik fejezetét elfogadja. A lembergi műegyetem új épülete akkor fog az állam költségén emeltetni, ha az ebbeli törvényhozási intézkedési joga birodalomra szálland­ót. Legközelebbi ülés holnap. Bécs, márcz. 26. A „Volksfreund“ az osztrák érseki s püspöki kar nyilatkozatát közli az egy­házpolitikai javaslatok tárgyában. A nyilatkozat pontonként polemizál és c­áfolgatja a vallásügyi előterjesztéseket, síkra száll a polgári házasság behozatalára irányuló törekvések ellen. Francziaor­­szágra utalván, holy már­is fájlalják annak behoza­talát s záradékul ezeket mondja. Ismételten kinyi­latkoztatjuk, hogy a konkordátumon alapuló követe­léseinket igazságos eljárásra nézve, nem tekintjük elévülteknek s készek vagyunk bárminő igények­nek, melyeket az államhatalom a kath. egyház külső jogainak szabályozásáról szóló javaslatban elénk szab, annyiban megfelelni, a­mennyiben a konkordátum lényegébe nem ütköznek; de oly követelések előtt, melyek teljesítése az egyházat veszélyeztethetnék, meghajolni sohasem fogunk. Bécs, márcz. 26. Illetékes helyről megerősítik a „Börsenkorrespondenz“ amaz előbbi közleményét mely szerint a „Creditanstalt“ adós­lajstromában leginkább a kisegítő egylet, a magyar kormány és más eddig még le nem gombolyított üzletek for­dulnak elő. A magyar kormány már ez év eleje táján teljesen törlesztő adósságát, a kisegítő egylet pedig felényinél többet fizetett már le a kölcsön vett összegből. Az adóssági állomány tehát sokkal csekélyebb, mint 1872 végén volt, midőn az 97 millióra rúgott.­­ A „Ber. Corr.“ arról is értesül, hogy a magyar pénzügyminiszter elrendelte, mikép az észak­keleti vasút elsőbbségi szelvényei tallér­értékben fizettesenek ki. Bécs, márcz. 26. A földrajzi társulat tegnap­előtti havi ülésén, melyen számos dísztag vett részt a társulat védnöke, Rudolf koronaörökös is meg­jelent s Hochstetter elnök által üdvözlő beszéddel fogadtatott, melyben az elnök örömét fejezi ki az iránt, hogy a koronaörökös a védnök, tisztet elfo­gadta. A koronaherczeg válaszában örömét nyilvá­nítja, hogy a császár engedélye folytán a védnök­séget elvállalhatta s ezzel hold, nagybátyja Miksa császár példáját követheti. Végre azon óhajának adott kifejezést, vajha az egylet a haza javára minél nagyobb lendületet nyerjen, mely czél elérését erejé­től telhetőleg elő fogja mozdítani. A koronaörökös nagy figyelemmel s érdeklődéssel követte az elő­adásokat s az ülés bezárta után egyes tagokkal beszédbe ereszkedett. Berlin, márcz. .26. A „Norddeutsche Ztg.“ a birodalmi kanczellár egészségi állapotáról ezeket írja: Habár veszély egyátalában sem forog fenn, mégis be nem látható, hogy a herczeg állapota mikor engedendi meg neki az ágyból felkelést. Az orvosok, mihelyt nagyobb utazás fáradalmait elvi­selheti, fürdőket ajánlanak; nincs kilátás, hogy ez június előtt történhessék. Madrid, márcz. 25. Egy hivatalos távirat je­lenti, hogy Serrano elnök ma reggel 6 óra­kor, a karlisták által elfoglalt pontokat meg­támadta. — A czentrum, mely Loma tábornok ál­tal vezényeltetik, Carrerassig előre nyomult, míg a jobb szárny Rivera parancsnoksága alatt egy erős karlista álláspont ellen nyomult, mely két Krupp-féle ágyúüteg által eredménydúsan lövöl­­döztetett. Madrid, márcz. 26. (Hivatalos) Serrano­­bk tegnap reggel kezde meg rendszeres támadásait a karlisták ellen irányozni. A harcz az egész napon át tartott és a karlisták kiszorításával az általuk hevesen védelmezett állásokból, végződött. E posi­­tiókon jelenleg a köztársasági csapatok táboroznak. A hajóhad igen hathatósan támogatta a hadműve­leteket. A szenvedett veszteségek nem jelentékte­lenek. Madrid, márcz. 26. (Éjfélkor.) Somorrostróból érkezett különböző hivatalos táviratok jelentik, hogy a republikánus seregek előnyomulásukat a karlisták főtáborára­, San-Pedro Abantonál, foly­tatják. Az ütegek Santa Juliana Carrerosig hatol­tak előre, míg a jobb szárny a vasút mentében a magaslatokat elfoglalta. San-Pedro Abanto-ban nagy tűzvészt vettek észre. Egy később érkezett távirat jelenti, hogy Rivera előnyös álláspontot foglalt el Montaronál, honnan Bilbao látható. A hajóraj hatályosan támogatja a sereget. Azt hiszik, hogy Abanto magaslatának bevétele van kilátás­ba. Reggeli 2311 órakor érkezett táviratok jelentik a republikánus csapatok győzelmét, melyek a kar­listáktól elfoglalt helyeken táboroznak. Az éj be­érkeztével a tüzelés beszü­ntettetett. A republikánu­sok 3 tisztet és 15 katonát vesztettek, ezen kívül 435 katona, s 17 tiszt megsebesült. A karlisták makacsul védelmezték magukat. Hanga, márcz. 25. A kamara második ülésé­ben a pénzügyminiszter egy interpellate folytán oda nyilatkozott, hogy a kormánynak nincs oka az ezüstpénzverésre nézve a tilalmat ápril 30 után megújítani. New­ York, márcz. 25. Richardson kincstári titkár a greenback-ek leszállítását nyilvánította azon esetre, ha a bankjegyek kellő arányban fel­szaporodtak. Egy itt tartott meeting elhatározta, a CCDgres8usnak sürgősen segédkezet nyújtani, hogy a pénzügyi kérdések megoldathassanak, és hogy a papírpénz elszaporodása tovább tért ne fog­laljon. _____________ Bécs, márcz. 26. (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. köt­­vény 75.— Salg. Tarján 95.—. Magyar hitel. 144.50. Ma­gyar záloglevél 86.—. Erdélyi 134.—. Magyar keleti vasút 51.—. Magyar sorsjegy 77.- . Tiszai vasút 219. . Magyar vasúti kölcsön 94.50 Angol-magyar 29.50. Franco-magyar. 48.50. Alföld 141.—. Magy. északkeleti vasút 104 —. Keleti, vasúti elsőbbségi kötvény 67.— . Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet 61.—. Török —.—. Municipális 30.—. Budapesti szinlapok. Pénteken, márcz. 27. N­EMZETI SZÍNHÁZ. A társaságból. Színmű 4 felvonásban. Irta Bauernfeld. Foditotta Szerda­helyi K. VÁR - SZINHÁZ. A nőképzőegylet javára, fölemelt helyárakkal. Műkedvelői hangverseny. A 9 es albizottság javaslatai. I. □ A képviselőház mai határozata sze­rint a 9-es albizottság jelentését a 21-es bizottság változatlanul terjesztendő elő a képviselőháznak, ez pedig ismét tárgyalás nélkül utasítandó a lehető használat végett a kormányhoz, miért is hírlapírói köteles­ségünknek tartjuk arra észrevételeinket megtenni, hogy azok iránt a közvélemény — és viszont a közvélemény iránt a döntő körök tájékozódását megkönnyítsük. Ámbár az albizottság „feladatát csak az elvi szempontoknak és az általános iránynak kijelölésében“ kereste, és javasla­tainak indokolását sem tartotta szükséges­nek — (szerintünk is helyesen) — jelen­tése még­is igen terjedelmes. De ez máskép sem lehetett, mert hiszen munkálatát az egész államgépezet működésére kellett ki­terjesztenie. A jelentés ezután két részre oszlik, — a szerint, a mint előbb a kiadásokban elér­hető megtakarításokat — azután a jöve­delmek lehető gyarapítását tárgyalja. Igen helyesen mondja, hogy mostani pénzügyi helyzetünkben már nem elég a kiadások folytonos emelkedését megszüntetni, de szükséges azokat apasz­tani is. Fájdalom, hogy végig­olvasva is a je­lentést, arról kell meggyőződnünk, misze­rint épen azon kiadásoknál, a­melyek felett minden lekötelezettségtől menten szabadon intézkedhetünk, összesen sem sokat takarít­hatunk meg, mert ezek kiadásainknak csak kisebb részét képezik. Nagyobb kiadásaink a közös ügybeliek — a­melyekből egy­­oldalúlag semmit el nem vonhatunk; — azon terheink pedig, a­melyeknél — (sit ve­nia verbo) — meggondolatlanul jártunk el, a vasúti kam­at­biz­t­osít­ások, a­me­lyek alól az illető társulatok mint magán felek iránti kötelezettségünknél fogva többé ki nem bújhatunk. Nem azért hoztuk ezeket fel, mintha tehát érdemesnek sem tartanók legalább azon tőlünk függő csekélyebb megtakarítá­sokat eszközölni, tegyünk legalább, a meny­nyit tehetünk. Az első szó, a­melyet az albizottság irányelv gyanánt mond ki — a decentra­­lisatió. — T. laptársunk, a „P. Lt.“ al­kalmasint sokkal jobban megijedt e szó ol­­vastára, mintsem mi megörültünk. Mi állam­háztartásunk belkérdéseiben — (mi­dőn e szót használjuk, azzal a közösügyi költségeket és a vasúti kamat-biztosításokat akarjuk kizárni) — pénzügyi zavarunk fő okát a centralisatióban — a bureaucrati­­ában — véljük találhatni. Természetes te­hát, hogy a decentralisatiótól e téren tete­mes javulást várunk, csakhogy attól félünk, hogy ha az albizottság javaslatának kivi­tele nem lesz radicálisabb magánál a ja­vaslatnál —­­ részben félúton maradunk. Nézetünk szerint a centralisatio és de­­centralisatio kérdése épen annyira a czél­szerűség, mint a szabadelvűség kérdése, mert mi a czélszerűség követelményének tartjuk azt, hogy a központi kormány oly teendőkkel terhelve ne legyen, a­melyek nélküle is elintézhetők , és mi ebben talál­juk a decentralisatio fogalmát. Egy zsarnok, absolut kormánynak — arra, hogy erős lehessen — szüksége lehet a centralisatióra két oknál fogva, i­smez, hogy mindenről tudjon, és 2­or, hogy az ő engedelme nél­kül semmi se történhessék. Egy alkotmá­nyos, szabadelvű kormánynak erre nemcsak szüksége nincsen, de ellenkezőleg ez épen gyengévé teszi azt, és annál erősebb lesz, mentül kevesebbé van apróságos teendőkkel és gondolatokkal elhalmozva. Ez világos­­ előttünk legalább. Ugyanez okból, midőn az albizottság azt mondja, hogy központi igazgatásunk költségei oly nagyok, miszerint nem állanak arányban a közigazgatás többi ágazatainak költségeivel és azon jövedelemmel, melylyel az állam szükségleteinek fedezésére rendel­kezik, és mind e mellett még­sem fe­lel meg mindazon igényeknek, melyeket egy minden tekintetben kielégítő és rende­zett közigazgatástól követelni lehetne, mi ezt oda véljük kiigazítandónak, hogy épen azért nem felel meg az igényeknek. Fentebbi nézeteink után természetesen helyeselnünk kell az albizottság azon ja­vaslatát, miszerint a megyék hatáskörét ki­terjesztetni és különösen azok önmegadóz­­tatási jogát és házi pénztárát már a jövő 1815. jan. hó 1-től kezdve életbeléptettetni sürgeti. Erre nézve közbevetőleg ugyan meg­jegyzi az albizottság, hogy ezt az 1870. XLII. t. sz. is fentartotta; — de mi azt vártuk volna tőle, hogy ezért a miniszté­riumot egyenesen megrója; mert ismerve annak centralisticus — sőt mondjuk ki egyenesen — a megyék iránti ellenséges haj­lamait, mi azt, hogy e részben 1870-től 1874-ig a törvény foganatosittatására sem­mit se­m tett , néma. Járásnál egy étinek nem tulajdoníthatjuk. A mi azonban a kőutak fentartását il­leti — e részben tovább mennénk az albi­zottság javaslatánál. Mi méltányoljuk azt, hogy ha az albizottság azok építését, vagy­is első előállítását azért hallgatta el, mert az a legtöbb esetben meghaladja a­ megye anyagi tehetségét. De mi az állam kellő segélye és ellenőrzése mellett azt is a me­gyékre kívánjuk bízatni, és különösen a kő­utak alatt értve az azok vonalán előforduló hidakat és átereszeket is, mert mi t­a­­pasztalásból tudjuk, hogy ezeket a megyék nem csak tetemesen olcsóbban, de annyival olcsóbban állítják elő, hogy a­mi a megyének néhány száz forintba kerül, az állam annyi ezeret költ rá. A jelentés nagyobb terjedelménél fogva észrevételeinket ez­úttal megszakítjuk , — de azok fonalát legközelebb ismét felvesz­­szük. Pulszkyt a szentháromság titokzatos tanának öt­letes terén, úgy a jobboldal kormányképtelenségi praedestinatiójából faragta volna észrevételét a coalitio meghiúsulta fölött. Logikája azonban sok­kal egyenesebb és élesebb, hogysem ily hiú ki­csinyes­edéssel bíbelődjék. Kereken mondta meg, hogy mások szokása oly szavakat keresni, melyek alá elveket lehet rejteni. S a bizottság további működését sem mellékes indokokból véli megszün­tetendőnek, hanem azért, mert megzsibbasztja mind a kormányt, mind az országgyűlést működésében. A vita végre is oda lyukadt ki, hogy a „vál­ságos“ bizottságot túlszárnyalták az események, s működése történeti nevezetességgé degradálódott a magyar parlamentarizmus ama korszakából, mi­dőn „a kormány, sőt az országgyűlés is abdicált, és sem kormány sem törvényhozás nem volt.“ A képviselőház mai határozata után a 9-es bizottság munkálata egy politikai röpirattá vált, melyet kilenc­ tehetséges ember szerkesztett. Bí­rálata csakis elméleti szempontból lehet becses, gyakorlati értéke teljesen a kormány előterjesz­téseitől függvén. Hogy az új kormány politikájá­nak takarékossági iránya, mely elveket és mily mértékben fog érvényesíteni, azt meglátjuk jövőre. Annyit a józan és helyes parlamentariszmustól el­várhatott okvetlenül, hogy kezdeményezési és kor­mányzási tevékenységét ne bénítsák meg átruhá­zott gyámkodás által, hanem engedjenek időt tet­tekkel mutatni meg életképességének fokát. Így hát kínos izgalmak után elértük vala­­hára, hogy parlamenti és államéletünket a válsá­gos helyzet vajúdásaiból sikerült a rendes határ­vonalak közé terelni. Persze, hogy a kormány életrevalóságától függ, nem zökkenünk-e le is­mét a rendes kerékvágásból valami bizottsági dö­­czögőbe. Az országházból. Márczius 26-án. (…) Azon „schutzbares Material“ fölött, melyben mint lágy viaszkban, a különféle elvi né­zetek physiognomiája helyenként kis torzképben verődött vissza, csöndes vita támadt a képviselőház mai ülésén. Zsedényi stoikus nyugalma fújta meg a halotti indulót, Pulszky erőtetett szellemdússága búcsúztatta el a siralomvölgyéből, s a szélső bal gaminkodott a halvaszületett gyermek spiritusba tétele mellett. Ennyi volt az egész. Hanem hát ez az „egész“ mégis csak fontos parlamenti fogalom körül verte föl a port. Kisü­tötték, hogy a képviselőház nem azért van, hogy kormányozzon, bánom azért, hogy ellenőrizzen. S ezért a becses tanulságért végig izzasztottak kilenc­ kapacitást az államigazgatás versenypályáján, hadd csépeljék ki a deficites államháztartás szalmakeve­rékéből az egészséges búzaszemeket. Akadhat ugyan e közt konkoly is, mert hát a rostálás nem volt valami tökéletes, ez azonban a kormány gondja. Pulszky találékonysága a legmeglepőbb. Most mondta el, hogy ő nem barátja a 21-es bizottság kiküldésének, úgy látszik, a­mióta a bizottságot kiküldték, ráért gondolkozni, s változott viszonyok­kal változott nézeteket formálni. Különben igaz­sága volt, csakhogy ez igazságokat elmondta Tisza Kálmán és maga a sajtó akkor, midőn e kiküldés szóba jött. Az események igazolták, hogy politikai érzékek nem csalta meg e bizottság kiküldésének természete iránt, még ha Csengery Antalnak nem is volt ínyére e­rosz fogadtatás. Egyébiránt Pulszky urnak kedélyes napja volt. Megbirkózott egy életczel a coalitió nem si­kerülte fölött, — melynek egyébiránt barátja volt s most sem akart ellensége lenni, csak bakot lőtt ellene jó szándékkal, bánkodásból. „Nem sikerült — úgymond — nem volt rá jó magyar szó, hogy a minisztérium két lelke egy harmadik lélek belépésével szentháromsággá váljon.“ Szerencséje, hogy a bőbeszédű Simonyi Ernő hosszas szónoklatai elől megfutott a folyosókra, s csak az ásítozó jobboldali padok hallhatták a vá­gást, hogy a coalitio azért nem sikerült, mert az uralkodás egyedáruját nem akarják kibocsátani kezükből. Pulszky sajátságos extemporizálására megfe­lelt Tisza Kálmán is. Ha követni akarta volna . A miniszterelnök minden vasárnap délelőtt 10 órakor fog nyilvános kihallgatásokat adni Budán a miniszterelnöki palotában. — Az 1875-diki közös költségvetés­ről azt a hirt közölték, hogy az kevesebb kia­dást praeliminál, mint a folyó évi. A „P. N.“ azt hallotta, hogy e hir — a­mennyiben a közösügyi miniszterek által megállapított tervezetre vonat­kozik — valótlan. Igaz ugyan, hogy a külügy­minisztérium kiadásai mintegy kétszáz ezer fit keres­letet mutatnak fel, a hadügyminisztérium tervezete azonban néhány milliónyi többletet tün­tet elő. Különben e tervezet irányában a monar­chia két felének kormánya még nem nyilatkozott , ugy an nem is v­églegtiőCJl­UU6^9illE* pitottnak. — A „Reform“ esti lapja Írja: A nap eseménye a 48-as párt megszűnése. Tegnap este tartott pártértekezletében a nagy többség kimon­dotta, hogy mint 48-as párt megszűnik, a „Magyar Újságot“ hivatalos orgánumául ezentúl nem tekinti, s „Közjogi ellenzék” czímmel egyesül a Mocsáry­­töredékkel, mely idáig 14 tagból állott. Hat szél­sőbalt képviselő, ezek közt Irányi, Baldácsy, Csa­­nády, Szederkényi, Solymossy még nem egyeztek bele a fúzióba, de Irányiról valószínűnek állít­ják, hogy megfontolás után csatlakozni fog. A „Hon“ értesülése a következő: A 48-as párt tegnapi értekezletén a többség mint halljuk kimondta, hogy mint párt többé nem fog létezni, s hogy egyesül a Mocsáry-féle töredékkel. A ki­sebbség ennek folytán (Csanádyval s Szederkényi­vel élén) a többséggel (Simonyi, Helfy) szemben külön állást­ foglal el, s közlönyéül fenntartja a „Magyar Ujság“-ot. — A középpárt szombati értekezlete Domahidy Ferenczet, Horn Edét és Papp Lajost jelölte ki rendes tagokat a delegatióba, Ivánka Imrét pedig póttagul. — A mai ülésben meg is választottak. _____________ A késmárki kerületben ápril 16-ikán lesz a választás. Vécsey Tamás lesz ismét a képvi­selője. Ellenjelölt nincs. Tisztelt elvbarátunk iránt átalános a bizalom és becsülés azon derék kerü­letben. S ezen bizalom és becsü­lés általános vol­táról tesz tanúságot azon meghivó is, mely sok száz aláírással intéztetett Vécsey Tamáshoz, és intéztetett m­agyar nyelven, noha ama hazafias kerület választói többnyire német eredetűek és németül is beszélnek. Üdvözöljük mind a derék ke­rületet, mind a volt és leendő képviselőjét. Szerkesztő. A meghívót itt közöljük: Tisztelt Hazafi ! A késmárki választókerület, polgársága en­nek az egyetemi tanárságra kineveztetése által nem lepetett meg, sőt ezen legfelsőbb elhatáro­zásban azon biztosítékot látja, hogy eddigi hazafias érdemei, mély tudománya és kitűnő szakképzett­sége ő felségnéél is elismerésre talált. Ismerve szilárd jellemét és hazafiasságát egy perczig sem aggódtunk, hogy képviselői viszonya választói irányában megváltoznék; mert az egye­temi jogtanár a jognak, alkotmányosságnak s valódi szabadságnak igéjét ép oly függetlenül fogja hirdetni, mint az eddigi collegiumi jogtanár és az országgyűlési képviselő Magyaror­szág állami létének feltételei, mindenek felett ma­gyarhon önálló, rendezett pénzügye és hadügye, mint a haza és trón jólétének garantiái érdeké­ben ezentúl is működhetik. Mindezeket tekintve túlszerénységnek nevez­zük Önnek a képviselői állomásról történt lekö­szönését. De ha ezt a parlamenti illem követelte volna, hódolunk mi is ezen nézetének, de csakis azért, hogy iránta való bizalmunkat mint már ed­dig kétszer, úgy harmadszor is ünnepélyesen nyil­váníthassuk. A­midőn tehát zászlóját újra szabadon lo­bogtatjuk, felkérjük Önt tisztelt hazafi, hogy Ön irányában változatlan bizalommal viseltető válasz­tókerületünkbe újbóli megválasztása tekintetéből feljönni szíveskedjék, megvárván a haza mostani bonyolult viszonyai közepette azt, hogy teljesítse kötelességét lelkiismeretesen úgy mint eddig, to­vábbra is; ennél sem többet követelni, sem abból engedni nem lehet. Éljen a haza stb. A septennatus.­ ­ A Versailles­ kamara egy nevezetes inter­pellate által vonja magára és kormányára Eu­rópa figyelmét.­­ Mindannyian emlékezünk, hogy a Thiers mérsékelt, de egyszersmind határozott köz­­társasági irányú kormányát a múlt évi május hó 24-én megbuktatta egy különböző pártárgyalatokból összeverődött szövetség, a­melyben a túlnyomó és döntő nagy többséget a monarchikus elemek képez­ték. Másnap 25-én a Thiers helyére Mac-Mahont ültették a Broglie kormánynyal. Tudta tehát mindenki, úgy Francziaországban, mint azon kívül, hogy ezen kormány nem a köz­társaságot megerősíteni, de inkább egyik vagy másik trónkövetelőnek útját előkészíteni tartja feladatának. És e kormány még sem mondá — és nem mondja ki — sőt inkább a köztársasági formákat segélyezi, bár ennek nevét nyíltan ajkaira venni néha a nevetségig óvakodik. Ennek két oka van Az egyik az, hogy e kormány jól tudja — mert a vak is láthatja — hogy az ország többsége (még eddig legalább) köz­­társasági érzelmű; ezzel nyíltan ellenkező szint val­lani tehát a kormány nem mer, nehogy lelépésre kényszerítve elveszítse a hatalmat és eszközöket ezen köztársasági széllem nyilvánításának elfojtá­sára. A másik ok épen azon szerencsében körül­ményben rejlik, a­mely azonban most az egyszer szerencséjére válhatik a köztársaságnak, hogy Fran­­cziaország trónjára három követelő jör egyszerre, és mivel a Thunes kormányát csak is mind a há­rom trónkövetelő asseciái buktathatták meg, na­gyon természetes hogy Mac-Mahon kormánya ezek kö­zül egyik mellé sem állhat nyíltan, mert ha csak egyikét is eltaszítja magától , buknia kellene. E három­féle vonzó elem közrehatása hozta tehát létre az úgy név: „septennatust“, vagyis a Mac Mahon elnökségének 7 évre történt megállapíttatását, a­melynek utalma alá húzódik a kormány mindannyiszor, ha arra szólítják fel, hogy bontsa ki zászlaját,­­ mutassa ki nyíltan törekvéseinek végczélját, mert mindannyiszor csak azt mondja, hogy a hét év leteltéig fentartja a rendet, akkor pedig szabadságában lesz a nemzet­nek megállapítandó kormánytomnája felett határozni. A legújabb időkig tűrhetően sikerült is ezzel a látszatot megóvni, de a chislehursti ünnepély más fordulatot adott a dolognak. — III. Napóleon volt franczia császár fia — tehát az egyik trón­­követelő, e hó 16-án érvén el mint ilyen — a családi törvény szerinti nagykorúságát: a bena­„prtratok o­pr­ vja, uag,ja, — Kuzaník. Allaru férfiak­, tábornokok, képviselők vándoroltak oda az ifjú herczegnek hűségüket, hódolatukat nyíltan a világ szine előtt lábaihoz tenni, — visszatérésének lehe­tőségét, sőt közel kilátásban létét ünnepélyes be­szédek tárgyává tenni. Ez alkalmas fegyvert adott a köztársasági párt kezébe, a­melylyel most már a kormányt is némi színvallásra kényszeríthesse — mert a bona­­partista érzelmek ily nyilvános kitüntetése után méltán lehetett a kormánynak azon kérdést tenni, mily állást foglal el ezzel szemben. A Lepére-féle, még jan. hó 22-én belügymi­­nisz. körlevél folytán bejelentett interpellációnak természetesen nem ez volt tárgya, — nem is le­hetett, — az a polgármesterek (mairek) iránti törvényre vonatkozott. De mivel annak indokolása épen most került napirendre, a szónok, Challe­­mel Lacour, felhasználta ezt nagy hatású remek beszédében. Mondá, hogy az ország nem lehet, és nincs megnyugtatva azon nyilatkozatok által, a­melyek­kel eddig a kormány hasonló kérdések elől kitért már csak annál fogva sem, hogy azokat minden párt a maga javára értelmezi, és azokkal remé­nyeit táplálja. Itt tehát az ideje, hogy az ország megtudja és a kormány kimondja, vállon köte­lezte e magát, mint állítják, a monarchia útját egyengetni, vagy pedig a létező tényt, a köztársa­ságot fenntartani. Bizonyítgatja ezután a septen­atus létrejöt­tének történetéből s az erről szóló törvény szellemé­ből, hogy annak értelme és célja nem lehetett más, mint a köztársaság megállapítása. De a kor­mány javaslatai, egyénei, tettei, nyugtalanságot okoznak, mert másképen beszél odakinnn az or­szághoz, másképen idebenn a képviselőkhöz; ha az országhoz szól a rendről — azt akarja, hogy az a köztársaságot értse alatta, ha pedig az itteni többséghez veszélyről beszél, azt akarja, hogy a köztársaságot értsék alatta. Oly kormány — mondátovább — nem lehet erős idebenn, nem lehet tekintélyes a külföldön, a­mely maga is kimutatja, hogy kész helyét egy egészen más hatalomnak átengedni, hogy e kor­mány — ha nem is eszköz a monarchisták kezé­ben,­­ de minden esetre spanyol­ fal, a­mely me­­göt­t kényelmesen készítik elő cselszövényeiket. Felhívja tehát a kormány alelnökét, hogy végre e szószékről nyilatkozzék szabatosan és határozot­tan, és hogy ezt megkönnyítse, két kérdést írás­­tesz­ le számára a szószéken . E két kérdés a kö­vetkező : „Kérdezzük a belügyminiszert i-ször, hogy midőn f. é. jan. 22-ik körlevelében azt mondá, hogy a köztársasági elnök hatalma mostantól egész tartamára minden vitán felül áll: nem akar­­ta-e ezzel azt mondani, hogy e perc­től fogva min­den monarchiai restaurátióra irányzott kísérlet is tilos ?“ „Kérdjük őt ,­or nem szándékozik-e ezen túl azon törvények pontos foganatosítására ügyelni, a­melyek a megállapított kormányforma megváltoz­tatására irányzott minden tettet és kísérletet bűn­tényként fenyítenek.“ Képzelhető, hogy a kormány, az interpellált belügyminiszer helyzete, midőn e kérdésekre fe­lelnie kellett, nem a legkényelmesebb volt. — Ná­lunk — igaz — gyakran megtörténik, hogy az ilyen interpellatio közöltetik az illető ministerrel, a­ki azután jóna­k látja arra soha se felelni. — Ott azonban, úgy látszik, ezt a házszabályok nem engedik, — és Broglie herczeg azonnal fel is lé­pett a szószékre ,felelt az interpellatio tulajdon­­képeni eredeti tárgyára, a jan. 22-iki körlevélre élesen és némi elbizakodottsággal, de az imént tett két kérdésre ismét csak annyit mondott, hogy a köztársasági elnöknek 7 évre van a hatalom átadva.

Next