Ellenőr, 1874. május (6. évfolyam, 119-148. szám)
1874-05-30 / 147. szám
férfiasan és bátran mondotta a felizgatott tömeg szemébe, melynek türelmetlen magatartása igen furcsa fogalmat nyújt a sokat hangoztatott szász higgadtságról és műveltségről. A budapesti kereskedelem hanyatlásának kutatása s az orvoslás iránt teendő javaslatok czéljából kiküldött bizottság tegnap d. u. 4. órakor tartotta Kammermayer polgármester elnöklete alatt ''második ülését. Az elnök bejelenti Németh Imre osztálytanácsost, mint a kereskedelmi miniszternek e bizottsághoz kiküldött képviselőjét. Körösi jelenti, hogy azon munkálat, melynek kidolgozásával az albizottság megbizatott, e pillanatban kerül ki a nyomda alól, és rögtön ki fog osztatni. Miután azonban e jelentés a létező bajt deríti föl, de különösen az eljárásra nézve nem tartalmaz javaslatot, szóló maga részéről indokolt indítványt terjeszt elő a további teendők módozataira nézve. Ez indítvány a legfontosabb üzleti ágakat illetőleg, amennyiben azokról a bizottság tagjai maguk eléggé tájékozva nem lennének, szakembereknek kihallgatását javasolja , megnevezi az illető kereseti ágakat és formulázza a felteendő kérdéseket. Időközben kiosztatott az albizottság jelentése, mire Horn, Szentkirályi, Vecsey, Bródy, Fálk és Kochmeister oda nyilatkoztak, hogy mielőtt Körösi indítványa fölött, mely a további eljárást tárgyazza, folytattatnék a tanácskozás, olvastassák föl az albizottság jelentése. Erre felolvastatik az albizottság munkálata, mely 32 kőnyomatú lapon tüzetesen előadja a fővárosi kereskedelem hanyatlásának jelenségeit és főbb okait. Bródy mindenekelőtt azon kérdést kívánja eldönteni, hogy az összbizottság maga akarja-e a javaslatba hozandó eszközöket megvitatni, vagy szakembereket szándékozik-e kihallgatni. Szentkirályi előbbre valónak tartja azon kérdés elhatározását, vájjon az egyes üzleti ágakra kiterjeszkedjék-e a kutatás. Faik is ennek eldöntését sürgeti mindenekelőtt. Nézete szerint a bizottság nem terjeszkedhetik ki ily részletekre; a felolvasott munkálatban az albizottság kiderítette a létező bajt és annak okait; bízassák tehát meg azon feladattal is, hogy kijelölje egyszersmind az orvoslatokat ; nevezetesen nyilatkozzék a tarifák, a közraktárak és a városi díjak tárgyában. Steiger Gyula szükségesnek tartja, hogy a vizsgálódás kiterjesztessék és pedig részletesen a legfőbb üzleti ágakra, mert midőn a fővárosi törvényhatóság a kutatást elrendelte, a város adózóinak java forgott szeme előtt, és ezek általános javaslatokkal ki nem elégíthetők, mert lehető pozitív orvoslatot várnak. Szükséges tehát albizottságot kiküldeni, mely a létező hiányokat, az érdekelteknek, ha szükséges, meghallgatása mellett részletesen kiderítse s tüzetes javaslatokat terjeszszen elő a baj megszüntetése végett. Bródy szintén szakemberek kihallgatása mellett szól. Ráth Károly (iparos) nem tartja elég kimerítőnek a felolvasott munkálatot, nevezetesen a kézműipar alig érintetik benne. Szakemberek meghallgatását óhajtja ő is. Körösi különösen azok ellen fordul, kik az érdekeltek meghallgatását mellőzni kívánják. A bizottság 24 tagja közt — úgymond — összesen 8 van, ki egy vagy más üzleti ágban tüzetes felvilágosítást adhat. Van a bizottságban két tag, ki nagy gabnakereskedő s midőn szóló kérdezte őket, hogy szándékoznak-e a gabnakereskedésről felvilágosítást adni, oda nyilatkoztak, hogy inkább a gyapjúról fognak szólni. A forgalmi vállalatok tarifa módozatairól pedig, szóló úgy hiszi, hogy alig lesz a bizottságnak csak egy tagja is, ki tüzetes véleményt mondhatna. Szóló csak újabban is a kereskedelem több ágában oly nehézségeknek jutott tudomására, amelyekre p. o. a kereskedelmi kamra s a hatóságok figyelme ki nem terjedt, ezeket csakis az érdekeltek adhatják elő, valamint az orvoslatokra nézve is ők nyilatkozhatnak elsősorban. Ezután felsorolja azon kereseti ágakat, amelyeknek körében eszközlendő volna a tüzetes kihallgatás. Kochmeister ellenzi az egyes üzleti ágakra kiterjedő részletes kutatást. Attól tart, hogy az érdekeltek a hatóság és kormányhoz oly igényeket fognak irányozni, melyeknek kielégítése az önsegély és saját kezdeményerére tartozik. Steiger Gyula formulázza indítványát, mely szerint a vizsgálódás terjeszkedjék ki valamenynyi fontos kereskedelmi ágra, s hogy hallgattassanak meg a szükséghez képest kellő számú szakemberek. A bizottság elfogadja Steiger és Körösi kombinált indítványát és a következő 12 tagot bízta meg a kitűzött feladattal: Kochmeister, Körösi, Horn, Fuchs Rudolf és Gusztáv, Neuwelt, Vecsey, Steiger, Schweiger, Schuster, Hoffmann és Ráth A választási törvény indokolása. (Folytatás.) Hogy a 1. képviselőház megközelítőleg tájékozást nyerjen az iránt, hogy a jelen törvényjavaslatnak mily következményei lesznek a választók számarányára, különös tekintettel az eddigi választókra, összeállítottam és mellékelem az erre vonatkozó kimutatásokat.*) Az I. alatt mellékelt kimutatás előtünteti: a) a népesség számát és az erre eső képviselők számát törvényhatóságonként, melynek végeredménye az, hogy míg Erdélyben 28,023 lélekre, a polgárosított határőrvidéken 108,749 lélekre, addig az ország többi részeiben 33,292 lélekre esik egy képviselő; b) az egyes választókerületek népességét öszszehasonlítva az 1865, 1869 és 1872 évben összeirt választók számával, melynek végeredménye, hogy 1865. összeiratott Erdély nélkül 719,049 választó, vagyis a lakosság 6,46 százaléka, 1869. összeiratott Erdélylyel együtt 902,273 választó, vagyis a lakosság 6 82 százaléka, 1872. összeiratott Erdélylyel együtt 890,057 választó, vagyis a lakosság 6,73 százaléka. (Az erdélyi adatok 1865-ről pontosan összeállítva nincsenek. Minthogy pedig az ország összes lakosságából a hivatalos statistikai öszszeirás szerint a 20 éves életkort meghaladó férfiak száma 4.250.000 tesz, e szerint ezeknek 21, 15 százaléka vagyis körülbelül minden ötödik férfi bírt az eddigi gyakorlat szerint választói joggal. A II. mellékelt kimutatás előtünteti az összeírt választók számát a census különböző nemei szerint, megjegyezvén, hogy az 1865. évről a pontos adatok nem lévén meg minden kerületről, ezen évről a kimutatás több rovata betöltetlen. Lényeges különbséget okozván az, vájjon az összeírás hivatalból eszközöltetett-e, miként ez több helyen most is gyakorlatban volt, vagy pedig csak a jelenkezők írattak össze, továbbá volt-e több képviselőjelölt, vagy nem, ezen két körülmény a kimutatásokon elő van tüntetve. A III. kimutatás pedig az 1872. évről összesítve tünteti elő a választók számát, a különböző jogosultságok szerint, amelynek végeredménye az, hogy 1872-ben Magyarország választó kerületeiben Erdély nélkül földbirtok alapján összeiratott 509.591 választó, vagyis az összes választók 66.3 százaléka. régi jog : 88.025 11.4 százalék Az erdélyi választókerületekben, melyek külön azért mulattatnak ki, mivel az eredmény nagyban eltérő: földbirtok alapján összeiratott 14.566 választó, vagyis az összes választók 12 °/0. kézmivesség alapján 2.575 vagyis 2.4 5/0. gyáripar alapján 13 vagyis 2.4 °/0. kereskedés alapján 387 vagyis 2.4 °/0. jövedelem alapján 3.216 vagyis 2.6 °/0. értelmiség alapján 1.880 vagyis 1.5 °0, régi jog alapján 80.896 vagyis 66.6 %, adó alapján 14.592 vagyis 12. %. füstök száma után 3.290 vagyis 2.7 %. A IV. alatti kimutatásban összehasonlíttatik az 1872-ben összeírt választók száma a bizonyos adóösszeget fizető honpolgárok számával, és pedig földtehermentesítési járulék nélkül 6 írttól (mely összeg földtehermentesítési járulékkal együtt 8 frt 57 krt tesz) 10 frtig szintén földtehermentesítési járulék nélkül ; (vagyis azzal együtt 14 frt. 28 kr.,) mely összehasonlításból kitűnik, hogy a földtehermentesítési járulékkal együtt számított 10 frt államadót fizetők összes száma áll legközelebb az eddig összeírt választók számával, mert az 1872-ben összeírt választók száma 890.057 volt, a 10 frt adót fizetők száma pedig 999.727. Az egyes törvényhatóságokban és választókerületekben, miként ez az indokolásban fentebb ki van mutatva, lényeges eltérések fordulnak elő. Az V. alatt mellékelt kimutatásban összehasonlittatnak: a) a sz. kir. és rendezett tanácsú városokban 1872-ben kézmü, gyáripar és kereskedés alapján összeirt választók száma azon városi kézművesek, gyárosok és kereskedők számával, kik 10 frt adót fizetnek , mely kimutatás szerint e czimen eddig 19,299 választó volt összeírva, ezentúl pedig 40,719 választó leend. *] A táblázatokból később a fontosabbakat közölni fogjuk. b) a kézmű, gyáripar és kereskedés alapján 1872-ben falusi községekben összeirt választók száma összehasonlítva az ily községekben kézműipar, gyár és kereskedés után 6 frt jövedelemadót fizető honpolgárok számával. Ezen kimutatás szerint e czimen választó volt eddig 38,357, 6 frt jövedelemadó alapján pedig lenne 69,805. Ezen kimutatásban azért írattak össze a 6 frt jövedelemadót fizető iparosok és kereskedők, mert e kimutatás az 1873. VII. törvényczikk életbeléptetése előtt készült, s e szerint az 5 frt ilynemű adót fizető iparosok, kereskedők száma előreláthatólag még szaporodni fog. Az e két czímen észlelt tetemes szaporodást előidézi részben azon körülmény is, hogy eddig legtöbb helyen a választók személyes jelenkezése kivántatott. A VI. kimutatásban elő van tüntetve azon állami és törvényhatósági tisztviselők száma, kik 500, 600, 700 és 800 frt fizetést húznak. Ezek közül a jelen javaslat szerint azok nyernek választói jogot, kik 700 frt fizetést húznak, vagyis összesen 9236 állami és 3153 törvényhatósági tisztviselő. A VII. kimutatásban tájékozásul összehasonlíttatik törvényhatóságonként az 1871-iki választók száma a 20 éves kort meghaladott férfiakkal, kik olvasni és írni tudnak, mely összehasonlítás végeredménye szerint 1872-ben összeírt választó volt 890,057, írni és olvasni tudó legalább 20 éves férfiú pedig van 1.432,295 ; az egyes törvényhatóságoknál azonban a fent jelzett két összeg összehasonlításánál lényeges különbség mutatkozik. Ezen törvényjavaslat 41. §-a szerint a belügyminiszeri rendelet keltétől, mellyel az általános képviselő választásokra határidő tűzetik ki, a választások országszerte 24 nap alatt befejezendők. Ezen intézkedés szerint, ha például a belügyminiszteri rendelet július 1-én kelt, a belügyminiszter a választások megtartására a július hó 15. és július 24-ike közt eső 10 napot tűzheti ki a választás megtartására; ezen határidőt még ennél is rövidebbre tűzni nem lehet, mert a törvényhatóságokban közgyűlésileg ki kell hirdetni a királyi meghívót, mely közgyűlés összehívására legalább 8 napi időköz szükséges. A közgyűlés a választás megkezdésének határnapját a fent jelzett 10 nap bármelyikére tűzheti ki, úgy azonban, hogy ha van a hatóság területén kerület, melyben a választás a választók száma szerint 3 nap tartand, a választás megkezdése legkésőbb július 22-re tűzendő ki, hogy a választás a miniszter által kitűzött véghatárnap lejárta előtt be legyen fejezve. Ezen eljárás mellett, ha július 1-én rendeltetnek el az új választások, az országgyűlés augusztus 1-re, tehát egy hónap alatt összehívható. A választók névjegyzékének évenkénti kiigazítására ezen törvényjavaslat szerint a következő határnapok állapíttatnak meg. Minden év július havában a központi választmány megteszi az összeírás eszközlésére szükséges intézkedéseket. Augusztus havában az öszszeíró küldöttségek működnek, és pedig kötelesek minden nagyközségben és minden körjegyző székhelyén megjelenni s munkálkodásuk eredményét augusztus 31-ig a központi választmánynak bemutatni (26. §.) Szeptember 1-től 21-ig a központi választmány tárgyalja a bemutatott kimutatásokat, szükség esetén pótolja a hiányokat, ezen hó 21-re minden választókerületbeli névsor a kerület minden nagyközségének és minden körjegyzőségnek megküldendő. (28. §.) Szeptember 21-től 30 ig fogadtatnak el a kérvények (38. §.) október 1-től 5-ig az ezekre tett ellenészrevételek, melyek a központi választmányhoz azonnal beküldendők. Október 5-től 31-ig a központi választmány határoz a beadott felszólamlások felett, úgy, hogy az első ülést követő 20 nap alatt ezen eljárását befejezni, és a felterjesztendő iratokat a legfőbb ítélőszékhez felküldeni köteles. (39 §.) November 1-től december 15-ig a legfőbb ítélőszék határoz a hozzá felterjesztett ügyekben, honnan a határozatok a központi választmánynak visszaküldetvén, deczember 30-ig ezek által a választóknak jövő évre érvényes névsora véglegesen összeállítandó. (39. §.) A névsor évenkénti kiigazítása a fent kitett határidők megtartása mellett szintén minden akadály nélkül foganatosítható, hogy azonban a jogosult választók névjegyzéke mindenkor az év vége előtt összeállítható legyen, szükséges volt a fent kitett határidőket tüzetesen megállapítani. Az 1848. V. és erdélyi II. törvényczikkek mindazon intézkedései, melyek ezen javaslat által nem módosíttatnak, teljes épségekben fentartatnak. — Elismerem azon nehézséget, mely a törvény alkalmazásánál előforduland azáltal, hogy ezen törvényjavaslat csakis kiegészítője lévén az idézett törvényeknek, — a kettő együtt leend figyelembe veendő, de épen ezen okból megtartottam a jelen törvényjavaslatban azon sorrendet, mely az 1848. V. törvényczikkben követtetett, mi által az összehasonlítás könnyítve lesz. Ezen nehézség különben természetes következménye a novelláris törvényeknek, mely tisztán alaki nehézségen részint a gyakorlat segítend, részint ha szükségesnek mutatkoznék e nehézségen könnyítve leen, az által, ha a régi, és az uj törvénynek egymást kiegészítő szakaszai a közhasználatra egy kiadásban nyomatnak ki. Következnek a részletekre vonatkozó megjegyzések. A szerb egyházi congressusról. A zágrábi „Narodne Novine“ előre tudta, hogy Miletics a congressust összehívó legfelsőbb rendelettel nem lesz megelégedve, s hogy talál rajta „sötét foltokat“, melyeket azonban elenyésztetni, illetőleg az aggályokat eloszlatni nem tartozik a nehéz feladatok közé. Mindenekelőtt a patriarchiát választandó intézkedését az összehívó rendeletnek teljesen jogosultnak, igazoltnak és természetesnek találja czikkbre. A szerb egyházzsinat legtöbbet egyházi ügyekkel foglalkozván, míg az egyháznak feje hiányzik, jogérvényesen alig lehetséges azokat elintézni. Nem kevésbbé jogosult a második pont: a patriarcha-választásnak,eddigi módon“ történendő megejtése. A szokáson kívül erre nézve egyéb törvény vagy szabályzat nem áll fenn. A félelem pedig, hogy a kormány a legkevesebb szavazatot nyerő püspököt neveztetné ki, semmikép sem alapos. A kir. biztos kiküldése is tökéletesen helyes eljárás. A horvát országgyűlés hatás- és működési köre tágasabb a congressusénál, mert hát politikailag törvényhozó testület, s mégis midőn az országnak nem volt feje, vagy ez máskülönben akadályozva volt, kir. biztosok nyitották azt meg, anélkül, hogy bárkinek is eszébe jutott volna az ellen kifogással élni. Csakis a kinevezendő egyén személyét illetőleg óhajtja czikkbe, hogy a választás olyanra essék, ki a szerb egyházi és iskolai ügyeket körülményesen ismeri, s azokban teljesen be van avatva, s azonkívül az illető szerb legyen, értelmes fő és csendes lelkületű, ki a nehéz feladatot a szerb nép s a magyar állam érdekében képes lesz megoldani. Ily egyént a magyar minisztériumban, hol több szerb van, nem nehéz találni csak a bizalom ne hiányozzék ; a kinevezendő kir. biztos pedig győzze meg azután Mileticset és híveit, hogy „az állam az államban“ iránti fáradozásuk hiábavaló. kézművesség alapján 41.198 gyáripar „ 5391 75 kereskedés „ 15.9191 jövedelem „ 69.564 9.6 értelmiség „ 44.165 4.9 TÁRCZA. HOLT FELIX A RADICALIS. Irts GEORGES ELIOT. Angolból fordította DOMINKOVICS MÁRIA. Il-ik kötet HATODIK FEJEZET. (Folytatás.) „Így okoskodik minden monopolista ” hangzottak a szónok szavai. Tudjuk, hogy mik azok a monopolisták, oly emberek, kik a kereskedelem minden előnyét azon ürügy alatt igénybe veszik, hogy a közönségnek jobb czikkeket fognak szállítani. Tudjuk, mire megy ez ki. Némely országban a szegény ember nem viheti annyira, hogy egy kanál sót vehessen magának, pedig van annyi só a világon, hogy minden élőlényt be lehetne sózni. Ez az a jótétemény, melyben a monopolisták az embereket részesítik. És ezek mondják minekünk, hogy ne törődjünk a politikával, hogy jobban elkormányoznak ők bennünket, tudtunk, hozzájárulásunk nélkül. Csak munkánkkal törődtünk, más dologhoz nem értünk semmit, nincs időnk nagy kérdések tanulmányozására. De én azt mondom nektek, a legfontosabb kérdés a világon az, hogy miként szerezhetni minden embernek egy emberi osztályrészt az élet birtokából.“ „Halljuk, halljuk !“ kiáltott Felix érczes hangján, mely a szónok szavainak benyomását csak emelni látszik. Mindenki rá nézett. A jól megmosott arcz s annak műveit kifejezése egy oly öltözettel együtt, mely hanyagabb volt, mint a legtöbb jómódú munkásé ünnepnapon, különösen vonzó benyomást idézett elő. „Nem egy disznó osztályrészét“ folytatá a szónok „nem egy lóét vagy egy gépét, melyet olajjal itatnak, hogy csak jobban dolgozzék s nem más czélra. Nem az az emberi osztályrész, ha tűt csinál- nak, üveget furnak s a napszámhoz tapadva úgy nevelje fel családját az ember, hogy a fiuk épen oly tudatlanok maradjanak, mint az atyák, ne legyen jobb kilátásuk soha. Ez rabszolga osztályrésze, de mi egy szabad emberét kívánjuk, s ez ebből áll, hogy azon ügyekben, melyek mindnyájunkat érdekelnek, szabad gondolkoznunk, beszélnünk s néznünk, hogy váljon a finom urak, kik kormányzatunkra vállalkoznak, a lehető legjobban gondoskodnak-e rólunk. Azt mondják, hogy ők bírnak ismeretekkel, jól van, de nekünk vannak szükségeink. Némely ember lusta volna, ha az éhség nem kínozná, de a gyomor szorgalmassá tesz bennünket. Van egy mese, melyben a nemesség a has s a nép a tagok De én más mesét csinálok. Azt mondom én, mi vagyunk a has, mely érzi a csikarást és rá fogjuk vinni ez aristokratákat, ez előkelő úri népet, mely csontvelőnknek, agyunknak nevezi magát, hogy valamivel jobban gondoskodjék rólunk. Meglehetős biztossággal fel lehet tenni, hogy ez aristokraták saját javukra kormányoznak, de honnét vegyük a bizonyosságot, hogy a mi javunkra is kormányoznak ? Én úgy vélem, hogy rájuk is fel kell, mint más munkásra a munkánál ügyelni. Nekünk úgynevezett felügyelőinknek kell lenni, kik utána néznek, hogy jól végeztetik-e a munka elettünk. S ily felügyelőket akarunk a parlamentbe küldeni? S azt mondják, hiszen megvan a reformbill, mit akartok még többet? Küldjétek felügyelőiteket. De én azt mondom, a reformbill hamisság, csalárdság. Amit általa tehetünk, épen annyi, mintha külön rendőrséget akarnánk alkalmazni, hogy az aristokratáknak szabadalmaikat annál jobban biztosítsuk, néhányat lekenyereztek a szavazati joggal, hogy már most fogják be a szájukat s ne kívánjanak a többinek is szavazati jogot. Azt mondom: ha egy ember sem nem koldul sem nem lop, hanem mindennapi kenyeréért dolgozik, úgy minél szegényebbe nyomorultabb, annál nagyobb szüksége van szavazati jogra, hogy egy felügyelőt küldjön a parlamentbe különben épen azok, kiknek legszomorúbb a sorsa veszélyben vannak, egészen elfeledtetni, s én azt mondom, ezekre kellene legelőször gondolni. És mit jelent a vallás amaz előkelőknek? Miért építenek templomokat, s tesznek hagyományokat az egyházra. Csak azért, hogy busás kamattal viszszatérüljön fiaik, unokáiknak, kik a megváltóról prédikálván, s hozzá oly kevéssé hasonlatosokká lesznek, mint csak lehet. Ha állítom Jézus Krisztus hitét, igéjét, le kell sütnöm szememet, hogy valahogy papot ne lássak S mi egy püspök A püspök egy felezsezomázott pap, aki a felső házban ül s segit reformbilleket elvetni, s mivel nehéz egy embert keríteni arra, hogy igy kiczifrázza magát s ily szolgálatokat teljesítsen, palotát adnak neki s sok ezreket évenként. S aztán azt kiabálják: Az egyház veszélyben van, a szegény ember egyháza. S miért a szegény ember egyháza, mert ingyen ülhet benne ? Nem ér ez semmit. Bajos volna megmondani, hogy mi haszna van belőle. Ha a szegény embernek volna beleszólója, azt hiszem, másféle szentegyházat alkotna magának, mint ez. De azt hiszitek, hogy az aristokraták valaha valamit változtatnak rajta, míg a has nem csikarja őket? Oh nem, az egyház is a monopóliumhoz tartozik. Ott látnak el minket, mint egyébből, vallással is, és nyernek rajta. Ők átengedik nekünk az egész mennyországot, ott majd földünk is lehet. Az ilyen vallást szeretik ott, mely nekünk munkásoknak eget ad, igenis, hanem egyebet semmit. De cserét fogunk ajánlani nekik. Átadunk nekik valamit egünkből, s viszont e világból szakítunk ki valamit érte magunknak s gyermekeinknek. Ők maguk sem látszanak valami nagyon törődni az éggel, mig az csuzt s egyéb jót nagyon nehéznek nem találták, de ha nem csikarjuk őket, még ez sem bírja rá, hogy az ég kedvéért valamiről lemondjanak. S hogy jól megcsikarhassuk, általános szavazati joggal, szavazattal kell bírnunk, hogy oly férfiakat küldhessünk a parlamentbe, kik értünk cselekesznek s a parlamentet minden évben fel kell oszlatni, hogy embereinket változtathassuk, ha nem akaratunk szerint cselekesznek, s az országot úgy kell kerületekre felosztani, hogy a kis grófsági királyok ne tehessék azt, amit akarnak, hanem velünk egy zsákba kerüljenek. Én csak azt mondom, ha mi munkások valaha emberi osztályrészszel akarunk bírni, úgy bírnunk kell az általános szavazat, az évenkénti választás jogát, a titkos szavazást és választókerületeket Nem! Mindenekelőtt még egyéb valamit, kiáltó Félix, kire ismét csodálkozva tekintettek a hallgatók. De a szónok csak egy hideg tekintetet vetett rá, s folytatá : „Ezért szállt síkra már tizenöt évvel ezelőtt sir Francis Bordett, s mindegy, ha egy bolond szólt volna is, mégis nekünk az valódi érdekünk. Az ember azt a módot felhasználja, mely keze ügyében van. Én nem sokat bízom a szabad elvű aristokratákban, de ha egyszer egy ily aristokratikus finoman faragott, aranyos gomba bot magát seprőnyélnek adja oda, egy perczig sem gondolkozom, hanem söprök vele. S igy gondolkozom Transomeről. S ha valakinek közületek ismerősei vannak a grófsági választók között, adjatok nekik útmutatást, hogy Transomera szavazzanak. Az utolsó szavak után leszállott a szónok rögtönzött tribünjéről, s sebes léptekkel eltávozott, mint a kinek szünideje lejárt, s kinek dolga után kell látni. Hanem hallgatóiban felébresztő kedvet a további beszédeket hallani, s egyik közülök az általános kívánságnak látszék kifejezést adni, midőn azonnal Felixhez fordult s mondá neki: „Nos uram, mit mond hozzá?“ Felix azonnal azt tette, a mit nagyon valószínűleg különös felhívás nélkül is tett volna. Fellépett a kőre, s egy ösztönszerű mozdulattal, mely ösztönének mindig fedetlen fővel beszélni, köszönhető eredetét, levette sapkáját. Alakjának hatása, amint a sötét háttértől elütött, nagyon különböző volt az előtte szólóétól. Felix sokkal magasabb volt, feje és nyaka erősebb, s szájának és szemének kifejezése egészen más volt, mint a munkás egylet emberének, arczában levő puszta allattomosság és kihívó antagonizmus. Holt Felix arczának azon kifejezése volt, a minőt tiszta, személyes hiúságtól teljesen ment, szabad vizsgálódás szokása kölcsönöz, s mely a magasabb műveltség bélyege, s még egy durva vonásu arczot is méltóvá tesz arra, hogy „isteni ember amczak“ neveztessék. Még az oroszlánok s kutyák is fogékonyak az emberi tekintet különbféleségei iránt , és kétségkívül ama duffieldi emberek várakozásteljes feszültségben melylyel Felixre tekintettek, öntudatlan befolyása alatt állottak Felix kifejezésteljes ajkai, szürke szemei nyugodt tisztasága, ami kevéssé látszott összhangzatban, lenni azzal, amit egy kopott barna bársony kabátos és nyakkendő nélküli emberen látni megszoktak. Midőn beszélni kezdett, még jobban kitűnt az ellentét, mely előtte szólótól megkülönböztető, hangjában mint megjelenésében. A flanelinges szónok nem volt hallható csak legközelebbi hallgatói körében, valószínűleg nem is akarta, hogy szava messzebbre hallatszék. De Felix azonnal magára voná a meglehetősen távolálló személyek figyelmét is. „Véleményem szerint“ kezdő azonnal, amint beszélni felszólták, „igaz szó az, amit barátjuk kimondott, szólván , hogy az a nagy kérdés, miként lehet minden embernek emberi osztályrészt szerezni az élet birtokából. De ő — úgy tetszik nekem — többet vár a választási jogtól ezen czélra, mint én. Én azt akarom, hogy a munkás hatalommal bírjon, én magam is munkás vagyok, s nem akarok egyéb lenni. De kétféle hatalom van. Egy hatalom roszat tenni, mindazt elpusztítani, ami nagy költség és munka pazarlással állíttatott fel, elkölteni s szétrombolni, kegyetlennek lenni a gyengék iránt, hazudni, veszekedni s megmérgezett dőreséget beszélni. Ez azon hatalom neme, melyet tudatlan tömegek bírnak s mely még sohasem állított elő még egy legegyszerűbb szerszámot sem és nem ültetett egyetlen burgonyát. Azt vélik önök, hogy ez a hatalom a helyes mód egy nagy országot kormányozni, bölcs törvényeket készíteni s millió embernek földet, táplálékot s ruházatot nyújtani. Tudatlan tömeg legvégre ugyanazon czélra visz, melyhez a gonosz hatalom vezet; nyomort szül. Déván egy másnemű hatalom, melyet nekünk munkásoknak kívánok, s látom világosan, hogy a szavazati jog elérése mindnyájunkat most e hatalom felé nem sokkal messzebb vinné. Én remélem, hogy mi vagy gyermekeink megnyerjük a politikai hatalom teljességét. Nyíltan kimondom: remélem, hogy nagy politikai változások fognak történni, s hogy az emberek egyszer, elérjük e nagy sem, minden sok dologért szégyenleni fogják magukat, amire most büszkék. De szeretném meggyőzni önöket arról, hogy a szavazati jog soha sem fog bennünket egy nevére méltó politikai hatalomra segíteni, ameddig a dolgok úgy állanak mint most, s hogy, ha a dolgot a jó végénél fogjuk meg, szavazati jog nélkül hamarább fogunk hatalomra jutni. Önök mindnyájan, akik engem hallgatnak értelmes, komoly emberek bizonyára, akik igyekeznek a dolog természetét, amenynyire csak lehet kitanulni, s oly kevéssé hasonlítani az esztelenekhez , mint csak lehet. Bolondnak vagy idiótának nevezem azt, ki oly dologban remél, melyek sohasem következhetnek be, feneketlen korsóba önti az a tejet, s azt gondolja, hogy a tej meg fog benne maradni. Minél több ilyeiú reményekkel táplálkozik valaki, annál nagyobb bolond vagy képzelődő. S ha egy munkás a szavazati jogtól azt várja, amit soha sem nyújthat neki, és ilyen bolond az, ha nem nagyobb — azt hiszem, ez világos.“ (Folyt. köv.) Károly bizottsági tagokat. Ezzel az Ülés 8 óra tájban eloszlott. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Illése május 29-én. Elnök: Perczel Béla. Jegyzők: Szeniczey Ödön, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak Bittó, Pauler, Bartál miniszterek — Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök bemutatja Győrmegye felterjesztését az államháztartásnak az egyenes adó emelése nélkül rendezése iránt. Veszprém megye felterjesztését a törvényhatóságok új területi felosztása tárgyában, Szakácsi Dániel kérvényét, melyben betegsége miatt 6 heti szabadságidőt engedélyeztetni kér, úgy szintén Bothos Kálmán kérvényét, melyben szintén betegség miatt két havi szabadságidőt kér. Megadatik. Bemutatja továbbá a tiszavidéki vaspálya társaságnak Zsedényi Ede képviselő által beadott kérvényét az arad-temesvári vonal kiépítésére vonatkozólag. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Szeniczey Ödön Deliblat, Mrancovak temesmegyei, Uj-Palánka, Radimia, Leszkovicze krasznamegyei községek kérvényét nyújtja be, amelyben az alakítandó Keve vármegyébe kebeleztetni, és Versecz városát a megye székhelyévé emeltetni kérik. A bizottsághoz utasíttatik. Szapáry Gyula belügyminiszter benyújtja az ínségesek segélyezésére már felerészben megszavazott egy millió másik felének kiutalványozásáról szólójavaslatot. Miután a pénzügyi bizottság már tárgyalta, az osztályokhoz utasíttatik. Következik a napirend: az ügyvédi rendtartásról szólójavaslat 5-ik §-ának tárgyalása. Csiky Sándor azért nem szavaz a §. elfogadására, mert az ügyvédi kamarák által centrálisait kasztrendszert alkot, a czédrendszert megint meghonosítja. Sem a törvényt általában, sem az 5. § nem fogadja el. Solymosy javaslatához, mint nézetéhez legközelebbihez járul. Ezután polemizál Csemeghy és Paczolay tegnapi beszéde ellen. Ő tagadja, hogy a III-as könyv és 1668-ik törvények alapján lehetne absolut hatalma az országgyűlésnek oly törvényeket hozni, melyek a nemzet többségének nem tetszenek. A közvéleményt illetőleg utal a beadott sok kérelmezésre a bank és közösügyekre nézve. Csemeghynek szemére veti, hogy a jobboldal és ő a radkális reformokat, mint a főrendiház átalakítását, pedig a főrendiek senkit sem képviselnek, csak magukat, ellenzik. Ilyen a honosítási törvény, melynek nem léte európai botrány. — Solymosy módosítványát pártolja. Gozman nem sokat ad a doctorátusra, mely még akadályul szolgál a helyett, hogy használna s nem a doctorságra, hanem a gyakorlatra fekteti a fősulyt; példákat hoz fel, hogy ügyvédek megnyerik a pert doctorokkal szemben. A régi aristocrata rendi országgyűlés átereszté az ügyvédet nyelv és felekezeti különbség nélkül; miként történhetik, hogy a népképviseleti parlament ezt megnehezítse s a szegények elé korlátokat állítson Pauler miniszter előadja indokait, melyek a tárgyalás alatt levő §. előterjesztésénél szeme előtt lebegtek. Tagadhatlan, hogy az ügyvédi kar erkölcsi tekintélye főképen gyakorlati és elméleti képzettségében fekszik. Már most az elméleti képzettség eléréséhez előtte két út állott, vagy az elméleti államvizsgákat, vagy a doctori szigorlatot követelni. Ő az utóbbit választá, mely az ifjút nagyobb tanulmányokra ösztönzi. Ha az ifjú a jogbölcsészetet s római jogot nem tanulja, meg sem ismerkedhetik a külföldi jog ismereteivel és haladásával. Ezek miatt választotta ő az elméleti qualificató bebizonyítására a tudori szigorlatot, melynek alaptárgyait épen a jogbölcselet és római jog képezik. Hogy a jogi tudori szigorlat nincs helyesen szabályozva, meglehet, de ő csak a létezőre hivatkozhatott. Különben is itt a felosztások Hoffmann szerint nem létesíthetők, mert az összes jogtudományok egy szerves egészet képeznek. Hivatkozás történt a bölcsészeti karnál újabban történt változtatásokra, ahol a régi doctoratus több ágra osztatott, tekintettel a philologiára, a bölcsészetre, a történelemre a szorosan vett philosophiára. Ez történhetett ott, mert a philosophiai kar idők jártával több egymástól egészen külön tudományszakokból alakulván, mindazokból, melyek a specziális szakoknál helyt nem találhattak, ezáltal oly nagy terjedelművé vált, hogy valamenynyi ágban a kellő jártasságot elsajátítani és igazolni nehéz volt és igy egyes ágakra osztattak a szigorlatok. A jogtudománynak ellenben legtöbb szakai szerves egészet képeznek, melyek egymással szoros összefüggésben állanak, melyek nálunk Európában közös forrásból veszik eredetüket, az úgynevezett anyajogokból és philosophiai nézetekből ; ezeket egymástól elválasztani, az államtudományokat elszakítani lehetséges ugyan, de az egész szerves összefüggésből egy részt elkülöníteni úgy, hogy az a képesítés bizonyítékául ne kívántassék meg, ez azon tanoknak természeténél fogva lehetetlen, a gyakorlati képzettség is csak úgy érhető el, ha megfelelő elméleti képzettség előzi meg. Hasztalan mondják, hogy a mai undorság különbözik az eddigitől; Így lehet ez másutt, elismeri, de nálunk Mária Therézia óta mindig egy és ugyanaz: az elméleti képesség magasabb fokának megállapítása minden más jogosítvány nélkül. Ő nem fél attól, hogy ez által a tudorság tekintélye le fogna szállíttatni, — ellenkezőleg emelkedik az a törvényhozás ilyen méltánylata által. Az 50. években is qualificationális volt a tudorság és mégsem szállott alá ennek szigorúsága. Ő nem hiszi, hogy a tanárok oly kötelességfelejtők legyenek, hogy ezentúl a tanárok kevésbbé legyenek szigorúak. Ami a gyakorlati idő tartamát illeti, ezzel mindig úgy leszünk, mint a nagykorúsággal. Nincs itt más mód, mint a hozzávethetőleg elégséges időt venni. A felhívott egyletek mind több évi gyakorlatot sürgettek s ez természetes is nálunk. Már a bírákról szóló törvény három évi gyakorlatról szól, mért ne lehetne ennyit venni az ügyvédeknél is ? Hiszen codificált törvényünk sincs, s ha lesz is, mennyi bajjal fog járni eleintén annak kezelése. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jogászok száma évről évre szaporodik. A század első negyedében még csak 200—200, a 2-ik negyedben 3—400 jogász volt; az 50-es években már 600, most már a pesti egyetemen 1300 jogtanuló van, pedig már 15 intézetben is tanítják a jogot. Az ügyvédek száma Magyarországon 4— 5000 között áll; mi sem a nemzet, sem az illetők érdekében nincs. Nincs tehát más mód, mint a képesítés megszorítása, mely csak a képeseket bocsássa át, az igazságszolgáltatás érdekében. Helyesebb is a jó tanulókat pártolni a törvénynek, mint a roszakat. A másik, amit elfelednek, az a körülmény, hogy az ügyvédi vizsga állást ad, míg a bírói csak képesítést, azért különbözőnek is kell lenni. Nem csak saját tanítványainak adja az egyetem, de másoknak is, mert az egy évi frequentatio kötelezettsége meg fog szűnni. Párhuzamot vonnak némelyek az orvosi és az ügyvédi pálya közt, mondván, hogy ott nincs gyakorlati idő. Figyelembe kívánja hozni itt, hogy nemsokára az orvosi szigorlatok