Ellenőr, 1874. május (6. évfolyam, 119-148. szám)
1874-05-23 / 141. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 irt. - kr. Évnegyedre . . 5 írt ki Félévre . . . 10 „ * Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes számára 10 krajerár. szerkesztési iroda: Budapeten, néd*rato*a 6. s•› Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok viaszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP: Hirdetések felvétele! Budapesten, nádor-utcza G.SSET (Légrády testvérek Irodájában), Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. ez. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek Irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. 141. szám. Budapest, szombat, május 23. 1874. II. évfolyam. TÁVIRATOK. Zágráb, május 22. A hivatalos lap Buccari községnek a municzipiumtóli elválasztása és Fiume megyébe kebelezéséről szóló szentesitett törvényt teszi közzé. Berlin, máj. 22. Ama párisi hir,mintha a német kormány Decares hg. kormányban maradása mellett nyilatkozott volna, teljesen alaptalan. Brüssel, máj. 22. Az orosz czár ide érkezett, rövid ideig a kir. palotában időzött s a király által a pályaudvarig kísértetvén, elutazott. New-York, máj. 22. Rochefort San- Franciscoba érkezett. Új-Mexico a képviselőház által az önálló államok sorába felvétetett. Bécs, május 22.Zárlati Hitelrészvények 223.20. Galicziai 246.75. Államvasut 319.50. Járadék 69.15. 1860-dik 105.75.1864-diki 133.25 Ezüst 105.75. London 111 50. Unióban]^ ICO.— Általános épitőbank 50.75. Angol-ausztria 131 - Lombardok 139.50. Tramway —. Hitelsorsjegy 185.50. Napoleondor 892.50. Arany 533.-.Frankfurt 93 70 Porosz pénzutalvány 166.-. Török sorsjegy 52.-. Angol épitőbank 56 25. Bécs, május 22. (Hivat, zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 74.75. Salg Tarján 93.-. Magyar, hitel. 148.-. Magyar záloglevél 85.25. Erdélyi Magyar keleti vasút 51. Magyar sorsjegy 73 50. Tiszai vasút 212.-. Magyar vasúti kölcsön 93.75. Angol-magyar 32.50. Franco-magyar 57_ Alföld 139.—. Magy. északkeleti vasút 106.25. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 63.75. Porosz pénztári utalvány ____. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény . . Magyar földhiteintézet 56. Török Municipális 213.50. Berlin, május 22 (Kezdet.) Galcziai , Lombardok 84.—. Ezüst-jöved. 1860-as —Bécs Romániai 45.75. Allamvaspálya 190.50. Papirjövedék — •— Hitelsorsjegyek —1864-ki — .—. Hitelrészvény 132 50 Magyar sorsjegy —. Berlin, május 22. (Zárlat.) Galicziai 109.63. Lombardok 84—. Ezüst-jöv. 66.60. 1860-iki 98.75. Bécs 91.36 Romániai 45 75. Államvaspálya 191.25. Papirjövedék 62.30 Hitelsorsjegyek 107.—. 1864-iki 91.25 Hitelrészvények 132.75. Magyar sorsjegy 46.75. Frankfurt, május 22. (Zárlat.) Váltóárfolyam 105.50 1860 ik 98 75 metalique —. Uj ezüst kölcsön —.— Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj adómentes kölcsön —.—. Amerikai 1882-re —Osztrák hitelrészvény 231.50. Osztrák államvasut 332.50. 1864-ik 159.50. 1860-diki 98 25. Ferencz Józsefvasut —. Lombardok 146.75 Galicziai 255 31 620A járatek oo.ca. osztrák Bankrészvény 101.7. Magyar sorsjegyek —.—. Német osztrák bank —. Győri —.— Gömör —.—. Paris, 22 május . (Zárlat.) 3°/0 járadék 59.55 5/n */o járadék 49.45. Olasz járadék 66.77. Credit mob. 320.—. Lombard 315.—. Államvasp. 718.—. Koronajószág záloglevelek —. Ausztriai kötvények —. 1871-iki kölcsön —. 1872-iki kölcsön —. Paris, május 22. Liszt 79.75. 77.50. 75.50. Répaolaj 78.50. 80.50. 82.75. Lenolaj 78.50.81.—. 81.50. Szesz 61.— Frankfurt, május 22. (Kezdet.) Váltóárfolyam Bécsre — . Amerikai 1882-re—.—. 1864-ki —. 1864-es — .— Lombardok 144.25. Évjáruléki papír —.—. Osztr.bankrészv —.— Osztrák hitelrészvény 224.75. Osztrák államvaspálya részvény 332 25. 1860-as —.—. Ferencz-Józsefvaspálya — . Galicziai 263.75. Évjáradéki ezüst —. Osztr. bank részv. —.—. Általános NEMZETI SZÍNHÁZ bérletszünet. Szombaton, május 23. BRANKOVICS, Szerbia despotája. Eredeti uj dalmű 4 felvonásban. Irta Erkel Ferencz. A szöveget Obernyik tragoediája után szerkesztették : Odri Lehel és Ormai Ferencz. Személyek : Brankovics György, Szerbia despotája, magyar főur és a magyar korona hűbérese — — Odri L. Gerőj — — Pauli István — — Ellinger József Lázár, Brankovics nevelője és tanácsosa — — Tallán Egy tanácsos — — Kaczvinszky Egy a népből — — Gonda Székely György, a magyar keresztes hadak kapitánya — Kőszegi Hunyadi László — — Szabó Magyar hirnök — — Malecky Magyar főúr — — Traversz István II. Murad, török szultán — Ellinger Kiszláv aga, kísérője — — Ormay új szerb szolga ~ — Három őr — — — Vitkovszki J. Apród — — — Vidmár Erzsi Mara, Brankovics leánya — Tannerné Fruzina dajkája — — Bacsó Lujza. A választási törvényjavaslat. (V—y) A józan haladás és a józan conservativismus az alkotmányosság medrének azon két martja, melyek irányt és korlátot szabnak az egészséges parlamentarizmus frissebb hullámzása és lassúbb folydogálásának. Mára mint a koreszmék heve gyorsabban olvaszsza a koponyák meredélyén az értelmi fagyot, avagy szárazság és meddőség állott be ész és szívben egyaránt. Túl rajtuk vagy a forradalom, vagy a reactio csapong, melyeknek mindenike nélkülözi az alkotó haladás és a conserváló szilárdítás alkotmányos kellékeit. Ha e két szempontból ítélné meg valaki közéletünk újabb jelenségeit, egy ünnepélyes nemzeti tréfa gyanánt tűnnék szemeibe alkotmányos életünk, melyben nehéz tájékozódni akár a szabadelvű haladás, akár a conservativ csökönösség emberének. Meglátszik egész törvényhozási és kormányzási tevékenységünkön az ötvenes évek téli álma és az ébredés után beállott ásítozások, nyújtózkodásoknak nehézkessége ott hagyta nyomait minden tettünkön. Negyedszázadra, hogy az 1848-as törvényeket meghozta a nemzet alkotó ereje. Kiforgatták azóta sokféleképen, megváltoztatták mindenféle irányban, és meg is magyarázgatták néha-néha, de meg is látszik, hogy a törpe emberek kora a nagy emberek korát nem érti meg, sem a szabadelvű haladás, sem a józan conserválás tekintetéből, mert csak állást sem tud foglalni ebben, vagy abban az irányban. Nincs józan liberalismusunk és nincs józan conservativismusunk, ez a mi alkotmányos életünk bibéje. Most a választási törvényre került a módosítások, vagy ha úgy tetszik magyarázgatások sora. Tehát egy törvény, mely sarkaiban érinti a népképviseleti alkotmányt, mert a parlament democratikus szervezete, mint a nemzet párt- és eszmeharczának hű visszatükrözője, függ intézkedéseinek természetétől. Ha sehol másutt, itt okvetlen szigorú állást kellene foglalni a liberális vagy conservatív törekvések természete szerint, vagy jobbra vagy balra. Nálunk azonban a törvényjavaslatok majdnem lehetetlenné teszik a pártoknak e sorakozást. Mintha valamely universális kaptafára ütnének valamennyi javaslatot, nincs az istennek oly embere, ki megmondhassa : haladunk-e, maradunk-e, vagy hátraesünk. Igazán eredeti alkotmányos küzdelem, melynél mindenik vitatkozó fél tud szó szerinti és statistikai érvet kovácsolni saját felfogása mellett ugyanazon törvény betűje és szelleméből. Kielégítik szájaizét a reactió emberének, ki a conservatív politikusnak és rádisputálják a szabadelvű emberekre is, hogy de bizony haladó szellem lengi át diplomatikus sokszínűségre fektetett törvényüket. így volt ez a hírhedt Tóth Vilmos-féle javaslat alkalmával; hasonló érdekesség jellemezte a kikerekítési törvényjavaslatot és ez lesz sorsa az új választási törvényjavaslatnak is. Akad bókolója és lovagias védel— ~o ~ — —j A jxuX/i t lxc'i a parlamentünk pártalakulásának sajátságos természete már a kormány kebelében és a miniszteri tanács zöld asztalán a transigálást emeli túlsúlyra, hol elvben, hol csak különfélekép értelmezhető szavakban vagy különfélekép csoportosítható számtételekben. Angliában roppant sajtó- és meetingháború támadna ily törvényjavaslat benyújtása alkalmával két irányban. Vitatnák egy részt a whig párt felfogásának jogosultsága szempontjából, hogy a nemzet szabadelvűbb választási törvényre érett, mint a torykormány conservatív felfogást érvényesítő javaslata és elkövetnének mindent a census leszállítása, és a választóképesség tágítása érdekében. Viszont a tory meggyőződés szilárdsága erősen disputálná, hogy a nemzet értelmiségi és vagyoni állapota tökéletesen beérheti a fennálló censussal és választói minősítvénynyel, leszállítás vagy tágításról szó sem lehet, csakis szabatosabb formulázásról. Ilyen a józan liberalismus és a józan conservativismus küzdelme a parlamentáris alkotmányosság mintaállamában. Nálunk azonban sok tinta fog elfolyni az értelmezések zavarosában, de nem a mellett, hogy a culturális, anyagi, politikai és társadalmi viszonyok a conservativ vagy liberális felfogást tartják érvényesítenének jelenleg, hanem pro és contra a fölött, hogy de biz szabadelvű, de biz maradi, de biz reactionarius a javaslat. Persze, hogy e felfogások haoticus homálya aztán mind szépen a kormány malmára hajtja a vizet, melynek szüksége van néhány voksra innen is, onnan is, még saját pártjának tarka elvű és czélű táborából is. Fogasabb taktica a törvényjavaslat keresztülhajtására még Tagliocotto művészete mellett sem volna képes érvényesülni, ki pedig tudvalevőleg nagy mester volt idegen húsból helyettesíteni a hiányzó orrt. A szaglás érzékét azonban az ő mesterkéltsége csak ép úgy nem tudta megadni, mint nem fogja emelni világosságát és végrehajthatóságát egy törvénynek az, hogy sikerült felültetnie és kibékítenie körmönfont sokoldalúságával a különféle pártnézleteket. Törvénymagyarázat volna czélja a választási novellának, mi világosságot és egyszerűséget tételez föl, az anyatörvény homályos és nyakatekerhető meghatározásaival szemközt. Na kérem, ha valaki világosságot és egyszerűséget képes kiokoskodni a belügyminiszteri törvényjavaslat 87 paragrafusából, az csak szedje össze sátorfáját és megse álljon az egyptomi gúlákig, hol majd pompás alkalma nyílhat a hyeroglyf-magyarázatok közül érvényesíteni tehetségét. Csak egy példát hozunk föl. Mi egészen máskép fogjuk föl a törvény 2-ik szakaszának a házbéradóra vonatkozó szavait, mint amelyre ma a »Hon“ alapítja észrevételeit. És az úrbéri telkekre vonatkozó adócensust és meghatározásokat is oly homályosaknak találuk, hogy bizony az 1848- iki törvények egyszerű intézkedése becsületes választási küzdelmeknél kevesebb viszszaélésre nyújthatnak félremagyarázási viszketeget, mint a jelen javaslat diplomatikus irályremekének komplikáltsága. Ugyan próbáljuk meg egy alkotmányos káté számára, mint Amerikában rendesen taníttatik a népiskolák gyermekeivel, összefoglalni egyszerűen és megértetni az 1848- iki törvényt e foltozgató javaslat paragrafusaival és meglátják, hogy külön gloszatorok nélkül még az egyetemi katedrán sem lesznek tisztában intézkedéseivel. Tagadhatlan, hogy a zavar teremtésében nagy részük van adótörvényeinknek, e kedves örökségnek ama korból, midőn a rókáról nem két, hanem ötven bőrt igyekeztek nyúzni egy sorjában. Mennyi bonyodalom, sokféle számítgatás és visszaélés palástja lesz e magyarázó javaslat az összeírásoknál, arról csak egy adóbiztos adhatna valódi felvilágosításokat, ki tudja tapasztalatból, hogy a vidék legértelmesebb erői is, hogy összekeverik a különböző adónemeket. De maga a jövedelmi adóról szóló törvény, melyre e javaslatban oly nagy fitytyel hivatkoznak, fog elég viszályt támasztani az összeíró küldöttségek és választók között ama paragrafusánál fogva, melyben a személyes kereseti adónak a jövedelmi adóba való betudásáról intézkedik. Általában szigorúan pontos és lelkiismeretesen igazságos kritikát e törvényjavaslat fölött gyakorolni nem is lehet. Magában foglalja ez a választóképesség meghatározására mindazon igazságtalanságokat és aránytalanságokat, melyek adótörvényünket jellemzik. Épen úgy és annyiféle mértékkel mér, amint ez alapjuk, tárgyuk és intenziójuknál fogva vegyes természetű adónemek és így nem annyira egyenletesebb census biaricnsra, mint arra vetnek, hogy a törvényjavaslat olyan legyen, minőnek a jobboldali pártalakulás mellett lennie kell, azaz : liberalis-conservativ-reactionarius; miután egyik helyi picikét leszállítja, másutt meghagyja, ismét másutt emeli a censust. — A m. kir. állami számvevőszék közzétette jelentését a magyar államkincstárt terhelő nyugdijak álladékáról az 1872-ik év végéig. 340 lapra terjedő kötet, mely azonban ismét nem az államnyomdából került ki. A számvevőszék constatálja, hogy az 1872. év végével általa megállapított tényleges nyugdijszükséglet az 1873-ra e czimen előirányzott öszszegnél 143.844 frt 83^2 krral, az 1874-re előirányzott nyugdíjaknál pedig 195.717 frt 83 krral volt csekélyebb. — A képviselőház mai ülésén Pallavicini őrgróf a főrendiház jegyzője átnyujta az 1873. XXXIII. t. czikkben megállapított 153 millió frtnyi kölcsön második felének felvételéről szóló s a főrendiház által elfogadott törvényjavaslatot. A pénzügyminiszter azonnal felvitte királyi szentesítés végett, s a holnap tartandó rövid ülésen már ki is fog hirdettetni. A bányabizottság tegnapelőtt tartott ülésében azt határozta, hogy a pünkösdi szünnapok után azonnal belemegy a törvényjavaslat részletes tárgyalásába. Fölmerült a kérdés, hogy szakértők hallgattassanak-e meg a bizottság által, de a bizottság ezeknek meghallgatását, tekintve, hogy már előzetesen a törvényjavaslat készítése alkalmával meghallgattattak — nem tartja szükségesnek. Stoll Károly megemlíti a bányaerdők kérdését s abbeli kívánságának ad kifejezést, hogy ez minél előbb s a bányatörvényjavaslattal együttesen oldassék meg. Lukács Béla támogatja ezen indítványt, kiemelvén, hogy az erdélyi bányavidékeken a bányatörvényjavaslattól várt kedvező eredmények mindaddig nem fognak bekövetkezni, míg a bányaerdők kérdése meg nem lesz oldva. A jelen volt Bartal miniszter megígérte ezen ügy megoldásának szorgalmazását és kijelenté, hogy a bányászat érdekeit e kérdésben kötelességszerüleg képviselni fogja. „ A nemzetiségi képviselők declaratiójának története. Az újvidéki Zászlava“ a nemzetiségi képviselők „declaratiója“ ügyéről a következő közleményt hozza : A declaratiónak közzétételét, melyet pedig a nemzetiségi körnek elnöke s a két jegyző már aláírtak volt, öt más képviselőnek közbelépése — miként ez már jelentve volt — akadályozta meg, és pedig egy pár stylaris hiba miatt. A képviselőknek a szünidők utáni összejövetele alkalmával az ügy ismét szőnyegre került, de csak értekezletileg, mivel több román képviselő távol lévén, cubülést nem lehetett tartani. A stylaris hiány pótolva lett, azonban új kétely támadt. A declaratióban az állott, hogy a nemzetiségi képviselők Magyarország „függetlenségét“ akarják, az eddigi tapasztalatok tekintetbe vételével „önállósággal“ cseréltetett az fel. Midőn az egész declarátió kijavítva a jövő értekezleten felolvastatott, kérdésül felvettetett, czélszerű-e egyáltalában a declarátiót közzétenni! A declarátió kiadásának határozathozatala alkalmával nem csak kormányválság volt, hanem párt vagyis parlamentáris krízis is, akkoriban tehát volt értelme bizonyos helyzetet foglalni el nyilvánosan, melyre az illető pártok reflektálhattak volna, mert hát a nemzetiségi párt nem igen gondolt az igazolásra szemben a rágalmakkal, hanem csak saját álláspontjának nyilvános és világos megjelölésére, melyet elfoglalva a magyar pártnak vagy kezét nyújthatná, vagy pedig a nyújtott jobbot elfogadhatná. E pillanat elillant. A válság is időközben megszűnt. A főbb dolgokat illetőleg a régiben maradt minden. Tisza is e közben a fenáló nemzetiségi törvényt az engedmények végső határának jelölvén meg, annak revíziójára czélzott Magyarország érdekékében, csakhogy alkalmasabb időben. Tehát a declaratio, melyben a nemzetiségi képviselők collective nyilatkoztak volna, nemcsak értelmetlenné, hanem kétségessé is len. Ennélfogva értekezletileg, azaz a körnek összes tagjai vagy többségének jelenlétében elhatároztatott, a publikátiónak felfüggesztése mellett maradni, vagyis a már egészen készen lévő, hanem most már az idő és ügynél fogva elévült declarátiónak közzétételét abbahagyni. A közjegyzőségi törvényjavaslat fölötti vita fordulópontot képez a nemzetiségi politikában. Magyarország sorsa a nemzetiségekre nézve, hogy a legenyhébb kifejezéssel éljünk, közömbös dologgá lett. (De a Zasztavaje nézete még nem az összes nemzetiségek nézete. Szerk.) Önálló magyar nemzeti bank. I. A szükséges alaptőke összehozásának lehetősége. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszternek május 1-én az országgyűlés előtt a bankkérdésben tett nyilatkozatában következő kijelentés foglaltatik: „a minisztériumnak minden esetre fő gondja és igyekezete a bankkérdést a nemzet jogainak és érdekeinek szemben tartásával mielőbb megoldani. Annyira is előre haladt az idő, hogy a tárgyalásoknak befejezése sokáig, semmi esetre el nem halasztható. Eredménnyel vagy a nélkül be kell azon tárgyalásoknak fejeztetniök, azoknak i. i, melyek ez ügyben az osztrák kormánynyal és osztrák nemzeti bankkal folytak. Tehát a bankkérdés befejezését a legrövidebb időn várhatjuk. Annál fontosabb ez, mert az osztrák nemzeti bank 1876-ik év végével lejáró szabadalma iránt az 1874 folytán történendő új egyezkedésre a bank maga részéről már az 1873. dec. 6-án tartott közgyűléséből megtette az előintézkedést s legnagyobb hiba volna, ha épen saját mulasztásunk miatt valami módon zsákutczába jutnánk. Ugyanazért mielőtt az osztrák kormánynyal s nemzeti bankkal a tárgyalások „eredménynyel vagy eredmény nélkül“ befejeztetnének, czélszerű lesz még egyszer épen nemzeti érdekeink szempontjából szellőztetni a dolgot. Az ország nagy többsége által sokszorosan hangsúlyozott közvélemény Magyarországon független önálló jegybankot kíván. A megyei hatóságok túlnyomó többsége, egyes városok, községek nagy száma, tömeges kérvényekkel egyenesen ezt sürgetik az országgyűléstől. Ez felel meg legjobban az 1872. február 21-iki országgyűlésen 5287 szám alatt mostani közoktatási miniszter Trefort Ágoston indítványára hozott határozatnak is, mely szerint a pénzügyminiszter oly közegről gondoskodásra utasíttatott, „melynek igazgatósága annak idején törvényhozásilag jóváhagyandó alapszabályai értelmében a magyar kormány felügyelete és ellenőrzése mellett, függetlenül járjon el, és amely a magyar korona országai valódi hitelszükségletének megfelelő összegekkel rendelkezhessék.“ — és hogy ez fogná legtökéletesebben kielégíteni érdekeinket, az kétségtelen. Azonban legelső és legfontosabb kérdés itt az: van-e anyagi erőnk a független magyar nemzeti jegybank megalakítására? A birodalom túlsó fele e kérdésre kereken azt mondja: ehez sem anyagi erőnk, sem hitelünk elég nincs. Még hazánkban is sokan vannak, kik az erő meglétében kételkednek ; kivált mióta államháztartásunk zavara mindinkáb napvilágra jő. Ghyczy hivatott nyilatkozatában maga azt mondja, hogy 1872-ben, mikor az ügy legelőször tüzetesen tárgyaltatott, sokkal könnyebb lett volna a szükséges alaptőke összehozása, mint ma. Őszintén megvallom, én is teljesen osztom e nézetét, mégpedig hozzáteszem, hogy nemcsak azért nehezebb ma az önálló magyar jegybank megalakítására szükséges alaptőkét összehozni, mint lett volna ezelőtt három évvel, mert azóta általában növekedtek a terhelő pénziszonyok , hanem különösen azért is, mert ma sokkal nagyobb alaptőkére van szükség, mint amennyi ezelőtt három évvel elég lett volna. — Akkor 10—15 millió forint alaptőkével beérhettük volna. Erre is lehetett volna 30—40 millió forintnyi bankjegyet kibocsátani, s mennyinél több nem forgott nálunk az osztrák nemzeti bank fiókjainak dotatiójában. És apránkint tovább mehettünk volna a szükség kívánalma szerint. — Most, ahogy szaporodott szükségletet fedezhessük, legalább 40—50 millió forint alaptőkére van szükségünk. De bármily nagynak tessék ez összeg, teljesen jogosult a remény, hogy ennek összehozása ma sem lehetetlen, éspedig ha nem egészen, legalább nagy részben közvetlen a magyar korona területéről. Számítsunk. A magyar korona terület kerek számban 5000 mértföld, népessége 15 millió lélek. Tehát 50 millió alaptőkéből esik egy mértföldre 10,000 frt, egy lakosra 3 frt 34 kr. Ezen összegtől nincs miért megijednünk. Más számítás szerint az 50 millió forint előteremtésére 50,000 darab 1000 forintos részvény kell. Ebből a 10 milló lakos közül minden 3000-re esik egy részvény. Minden 3000 lakos közt pedig bizonyosan van egy, ki egy 1000 forintos részvényt erőltetés nélkül meg tud venni. És ez teljesen elég. Akik mégis az így hivatottak közül netalán elmaradnának, azok helyét a többet győzők, vagy a részvények tizedesekre is lévén oszthatók s úgy megszerezhetők —, a tizedetek pótolhatják. Szegények vagynak, tagadhatlan, s pénzbőséggel nem dicsekedhetünk, de igy részletezve a számítást, valóban nem oly nagy a kívánt összeg, hogy annak összehozhatását lehetetlennek kelljen tartanunk. Az önálló magyar nemzeti jegybankot az ország kicsinye-nagyja, polgári állapot nemzetiség és pártkülönbség nélkül egyaránt kívánja, azért erős bizalmunk lehet, hogy a közös nagy czélra mindenki szívesen meghozandja a reá eső áldozatot ; annyival inkább, mert itt nem is áldozatról, hanem a leghasznosabban gyümölcsöző befektetésről van szó; oly befektetésről, mely tulajdonképpen pénzügyi függetlenittetésünk és anyagi előhaladtatásunk alapját megvetni hivatott. — Csak ügyes jó vezető kell, és gyors erélyesség a dolog körül, ha valahol, — ez ügynél könnyen megérd a nép, hogy nem elég csak szóval lármázni, hanem a legközvetlenebb önérdek azt zivárja, hogy a legerélyesebb tettel nyúljunk a dologhoz. A magyar koronaterület összesen 21 ezer népes telepet számlál. E közt legalább 1000 nagy város és község van, mely 5—10 részvényt, 5000, mely legalább egyet könnyen megbir. Ez maga 150 ezer részvény. — Számítaunk lehet nagy mennyiségű takarékpénztárainkra, egyéb pénzintézeteinkre, közalapítványainkra, sőt a vagyonosabb egyesekre is. Sok egyénnek, társulatnak, testületnek, alapítványnak tiz és több részvény se esz terhére. A most is értékpapírokban fekvő tőkék egy része akadlytalanul átfektethető a bank egbiztosabb s jól jövedelmezendő részvényeibe. A nemzet erejét, mihelyt lelkesedéssel és elszántan akar, még az e czélra szükséges teher le nem győzi. Annál biztosabban remélhető itt a siker, mert mióta alkotmányos kormányunk újra megalakult, a hitelügyben ez volna a legelső hivatkozás a nép honszeretetére. Köztudomású, hogy midőn a magyar kormány az első hitelműveletet, az államvasút kölcsönt eszközlötte, akkor is várta a nemzet a honszeretetére hivatkozást. Nem akarok oly vérmes reménynek kifejezést adni, hogy ez fényesen sikerült volna is. Tekintve az értékesíthetésre fordíthatott időt, azt hiszem, nem maradt volna a mostani eredmény mögött. A kormánynak oka volt, hogy ezt igénybe se vette. Azon mérték, melylyel ezután abban a nemzet az idegen közvetítés által emelt árfolyam mellett részt vett, sem erejének, sem hazafiságának mérlegelésére nem szolgálhat. De az akkor addig nyilvánult hangulat, mig a nép a reá hivatkozást várta, igazolhatja azt, hogy épen az oly forrón és általánosan óhajtott jegybank czéljára a reá első hivatkozást még saját megerőltetésével is igyekeznék kielégitni. És itt némi megerőltetés se tenne kárt, mert a nemzet az igy kierőltetett összeggel csak magamagának tartoznék és épen anyagi előhaladása legbiztosabb segítségét találná abban. Tekintve a czélt, utolsó esetben itt még egy kis kényszerített nemzeti kölcsön se ártana. Miután a fennebbi számítás szerint aránylag nem oly vagy a megkívántató összeg, mint mekkorának első tekintetre látszik, nem hiszem, hogy erre szükség fogna lenni, de ha csakugyan lenne, akkor se volna ez még csak megszégyenítő se. Az osztrák kormány sokszor nyúlt efféléhez. Különösen az 1854-diki osztrák állam kölcsön, sőt egyéb osztrák kölcsönök egy nem megvetendő része is épen Magyarországról úgynevezett önkéntes kényszer kölcsön útján került. Csak erélyesség és gyorsaság. A hosszú lére eresztett lassúság pénzügyben különösen és átalában rosz hatású, elaltatja az ügyet és veszélyezteti a sikert. Eddig is ez irányban hibáztunk legtöbbet. Ha kelleni fog, a külföldi segítség igénybe vételét sincs okunk teljesen megvetni, sőt még ebben is lehet czélszerű forrást feltalálnunk, melyet épen e czélre annál könnyebben és jobb feltételek alatt nyerhetendünk meg, minél nagyobb erőt tudunk felmutatni épen saját körünkből. Első s legfontosabb munka tehát minden esetre az alaptőke összehozásának számtani és forrási tervezete. Ezzel a dologhoz nyilvánosan fogás előtt készen kell lenni, hogy minden czélszerűleg felhasználható forrás egyszerre s teljes erélylyel igénybe vétethessék , akkor az alaptőke visszakozásának sikere bizonyos. Galgóczy Károly, Bécs, május 21. (Saját levelezőnktől.) — Ünnepély a kiállítási téren. — A sokat emlegetett kiállítási ünnepély, melyet f. hó 14-től az eső elmosott, ma ragyogó napsugarak, mosolygó kék ég — és a mai nem kevésbé súlyosan esik a latba — nagy közönség közreműködése mellett megtartatott. A nagy részvétel, melyet a közönség tanúsított, még a kereskedelmi minisztérium optimistáit is meglepte, a bevétel meg a jótékony czélnak, a tisztek özvegyei és árvái jótékony alapjának vált nem csekély javára. A fényes eredményben a közönség minden részének van része, noha az iparos és munkásosztály, dolog-nap lévén, aránylag csekély számban volt képviselve. Különösen dominált számra nézve az egyenruha. A kiállítási tér 12 órakor nyittatott meg, de a tourniqueik egész 11/2 óráig pihentek. Ekkor vette kezdetét a parkzene s ekkor kezdett a közönség, de csek csekély számban gyülekezni. A parkban három zenekar játszott: egy az iparpalota főbejárata előtt, amelynek legtöbb hallgatója volt, egy a Mozart-téren, a kiállítási Strauss-féle zenekar emelvényén és egy a pilseni sörház előtt. A főbejárat előtt két oldalról buffet és „cukrászat“ volt rögtönözve. Két órakor még ásitó üresség volt mindenütt, de különösen a rotundában, hol néhány hangszereket hangoló zenészen kívül, nem volt élő lény. A ki a székeknek, melyek ez óriás termetmegtöltők, végtelen sorát látta, és arra a néhány száz emberre, aki a parkban lézengett — gondolt, a fiaskót elkerülhetlennek hitte. Az ünnepély sikerültére az auspiciumok azonban csakhamar kedvezőbbekké kezdenek válni, a bejáratok tourniqueii mind sűrűbben fordultak meg tengelyükben s három órakor már vagy kétszer tízezer ember volt együtt a kiálltási téren.