Ellenőr, 1874. június (6. évfolyam, 149-176. szám)
1874-06-01 / 149. szám
nyi Ágoston igazgató és III. oszt. tiszteleti tag; ugyanez osztályból okt. 9 én Dorner József, s az I-ből okt. 15-én Biedl Szende lev. tagok; deczember 14-én Agassiz Lajos, külső tag. — 1874. január 17-én Udvardy Ignácz a II. osztály lev. tagja ; február 9-én Török János a III. osztály 1. tagja hunyt el; február 17-én Quetelet Adolf külső tag; 23-án Csatsko Imre II. osztálybeli, és 27-én gr. Lázár Kálmán III. osztálybeli lev. tagok határoztak meg; márcz. 17-én Fabó András lev. tag all. osztályból ; végre márcz. 28-án Kubinyi Ferencz III. oszt. tiszteleti s legújabb tudósítás szerint máj. 11-én Trincera Ferencz külső tagok rekesztik be az elhunytak hosszú sorát a jelen nagygyűlésig. Az akadémia az utolsó 3 esztendő alatt mindenféle kiadásaira mintegy 240 ezer forintot fordított, vagyona mégis 30 ezeret meghaladólag szaporodott, s a Bésán-féle hagyatékkal egymillió 800 ezeren felül megyen. A hivatalos jelentések a titkárival bevégződtek. Első felolvasó Than Károly, ki Liebig Jusztus külső tag felett tartott emlékbeszédet. Liebig Jusztus egyike volt azoknak, akik egész lelkükkel az „igaz“ kutatásának feküdtek. Az élet zajos színpadától, cselekvési terétől elvonulva működött, az életre és gyakorlatra csak lassan hatott ki. De búvárlatának eredménye életképességgel bírt, az egész valójában megmaradt. A század legnagyobb gondolkozói közé tartozott, született 1803. május 12-én Darmstadtban , tehát ép azon időben, mikor az eszmék harcra állott, Liebig is eszmeharczos lett. Korának szülötte, de azt túlszárnyalta. Apja fűszer- és festékáruló volt. A boltbeli gyakorlati vegyítés ingerelte búvárkodásra. Mint 14 éves gyermek az egész darmstadti könyvtárt megolvasta, s első iskoláit az otthoni gymnasiumban tanulta. Hanyagul, mert lelke már a vegytani kérdésekbe merült. Gyakorlati ismeretekre vágyott, az iskolával felhagyott , Heppenheimban gyógyszerészszé lett. Csakhamar tapasztalnia kelett, hogy a választott pálya nem nyújt elegendő alapot. 1822-ben ösztöndíjjal Párizsba ment, s 1823-ban már a tudós akadémiában felolvasást tartott; 1824-ben a durrezüstöt állapította meg szabatosan s értekezett róla a párizsi akadémiában. Humboldt megismerkedve vele a tanári pályára buzdította, a buzdítást elfogadta. 1824-ben a gieszeni egyetem magán, 2 év múlva ugyanott a vegytan rendes tanárává neveztetett. 1852-ben Münchenbe kapott meghívást, hol a vegytan tanára s a számára alapított vegytani intézet igazgatója lett. 1873. ápril 18 án halt el. A tudományra és műveltségre nagy befolyása volt. Munkássága 3 ágra oszlik: tudományos kutatási, irodalmi és tanárira. Mindenikben óriási sikereket aratott. A szervi vegytan tovább vitele volt élete czélja. A szervetlen vegytan korában már igen magas fokot ért el a tökélyben, ellenben a szerviről azt tartotta mindenki, hogy oly mérvben ki sem fejthető." Mert az ismert módszerek a szervi vegyületben nem vezettek eredményre, s általánosan az a hit terjedt el, hogy szervi vegyületek csakis a szervi élet tartama alatt lehetségesek. Liebig az akadályokat és előítéleteket legyőzte, a módszereket kijelölte, melyek szerint sikeresen haladni lehetett. S a szervi vegytan megalapult. Liebig bebizonyította, hogy a vegyületek ugyanazon törvényeknek vannak alávetve, mint a szervetlenek, sőt megcáfolta azt a hitet is, hogy némely szervi vegyületek csak az életerő segélyével állhatnak elő. Mesterséges utón is előteremthetők. Liebig módszere világosan megmutatja. Liebig 1832 óta egy új irányba kezdett, a növényi és állati táplálkozás törvényeinek kutatásába. A vegytan és élettan sok törvényt ismert, az összefüggést azonban nem sejtette. Liebig volt, ki a növények és állatok táplálkozásának bölcseleti, tudományos alapot adott. Neve bár halhatatlan teendő e nélkül is, így halhatatlansága csak megszilárdult. Tételül kimondotta: minden zöld növény táplékát inorganikus ásványi anyagok képezik. S ezzel a gazdaság titkainak okszerű magyarázatához jutott. A talaj lényege egyszerre tisztán állott előtte, annak fő kelléke, hogy a megkivántató tápanyagok oly menyiségben legyenek meg, amily mennyiségben kivánjameg a termesztendő növény. S az okszerű mezőgazdaság annak megismerésében áll, hogy minden földrétegben bizonyos tápanyag található, mely magától nem szaporodik, mely a termesztett növény által föl vagy föl nem vétetik. A termőföld folytonos mivelésre szorul, hanem olyanra, mely nem rabolja ki, de pótolja a pótolandókat, a mennyiben lehet. Sok tekintetben lehetetlen. Liebig kimutatta, hogy a gabona által kivett tápanyag vissza nem adathatik s az istálló-trágya csak a takarmány által kiszitt tápanyagot adja vissza. Ép ezekért Liebig az európai földmivelést rabló gazdaságnak nevezte el. S kimutatta, hogy bármily gazdag is a talaj, kimerülhet, a gabonát külföldre szállító ország utoljára elégségest sem termel, tönkre jut. S ha oly ínséges idők következnek be, mint az 1816 és 1817-iki évek, akkor az emberiség jó részére a legkínosabb sors nehezedik. Kimutatta azt a legbiztosabb számítással, nem beteges phantásiával, mert a tudomány nem jövendöl, de biztosan számít. Hasonló sikert vívott Liebig az állati meleg meghatározásában. Felfedezte az állati és növényi élet közti összefüggést; elődei nem hatottak anynyira. Egyik nagy tudós Lavoissier az állati meleget megpenditette s azt a tüdőbe helyezte, égési folyamatnak tartotta. Liebig 1842-ben védelmére kelt, s e nézetet kiigazította, biztos és termékeny alapra fektette. Az állati meleg forrása semmi egyéb, mint a levegő előnyének s a tápszerek részeinek egymásra hatása. S igy bebizonyult végelemzésben, hogy az anyag különféle változás által meg nem semmisül. Liebig kutatásai által első rangú nevet szerzett. Első volt, ki Gietzenben nagy vegytanintézetet alapított, mely a tudományosságot előre vitte. Érdemeiért jubileuma alkalmával a göttingai egyetemtől orvos tudori koszorút kapott, hesseni II. Lajos pedig bárói rangra emelte. Merész búvár volt, de míg az éles kritika igazat nem adott, sem a másik, sem a maga fölfedezésében nem hitt. Hatalmas és élénk, de jól fegyelmezett képzelme, páratlan megfigyelő tehetsége, éles elméje, tűrő kitartása volt, mind e tehetségeinek köszönhette, hogy a művelődéstörténet könyvébe neve örökre beírva marad. Than Károly emlékbeszédének sok érdeme, és sok hibája van. Alapos tudásra mutat, ki Liebig munkáiba behatol, de nem jellemző, ki az embert kidomborítaná. Liebig sikereiről hallottunk, de nem is sejthetjük, mikép jutott el azokhoz. Méltóságban emelkedett mint búvár, megérdemelte-e mint ember, érintve sincs. Általában az egész beszédben sehol egy vonás , akár történeti akár lelki , mely egyénileg, emberileg jellemezne. Mintha csak Than egyedül búvárlatairól akart volna szólani, s maga Liebig jelleme, olyan „nolli me tangere“ lenne, melyet érinteni hölgyek előtt lehetetlen. Pedig a közönség szívesebben elhallgatta volna a nagy kutató lelki fejlődésének történetét, megfigyelte volna emberi jellemét, mint a tudós értekezést a vegybomlásokról és istálló-trágyáról, így e beszéd nem akadémiai közülésre való, hol közérdekübbet vár a salónok nő koszorúja. Közülésen a hallgatóság igényeire kell figyelemmel lenni. A tegnapi gyűlés épen ezeket feledte. Csak Pulszky Ferencz felolvasása tesz örvendetes kivételt, mely minden mély alapja mellett a programra legélvezhetőbb s legjóravalóbb darabja volt. Pulszky Ferencz „Az archaelogiai leletekről Winckelmann ideje óta, különösen a trójai ásatásokról beszélt. Alig múlt el száz éve, hogy a régiségtan atyja, Winckelmann Triestben meggyilkoltatott s azóta végtelenül sok és becses lelet történt. S méltán csodálni lehet Winckelmann lángeszét, ki e leletek nélkül az ókori kultúra oly tiszta képét festette le. A francziák, angolok, olaszok halála óta ásattak szerencsével; újabban jelent meg a német szorgalom két nagy műve: „Corpus inscriptionum graecarum“ Böcktől s „Corpus inscriptionum latinarum“ Mommsentől. A római katakombákhoz is csak újabb időtt jutottak el, valamint a különböző mütylok fölismeréséhez és méltatásához. Pulszky mind e fölfedezéseket röviden néhány szóval, de nagy tudománynyal foglalta össze, mintegy erős vonásokban készítve bevezetést a nevezetes trójai ásatásokhoz. Harmadfél ezer esztendő óta mindig kiváló érdeklődéssel tekintettek a szemek Trójára. Nagy Sándor Achilleusre, Julius Caesar Aeneisre vivén föl eredetét, a trójai háborúig ért el. II. Sándor, Lisimachus áldozott a trójai dombon, s az őrült Caracalla Festus barátját megölette, csakhogy Patroclus temetési jeleneteit Homér szerint újra varázsolhassa. Sokan zarándokoltak el, keresni a dombot, melyről elmondhassák : hic locus est, ubi Troja fűit. A keresés haszontalannak látszott, ellenmondások támadtak, végre dr. Schliemann indult el látni a szint, hol Priamos uralkodott, Hector vntézkedett, Helena kaczérkodott. Schliemann Henrik eleinte kereskedő volt, mint ilyen megbízottul Oroszországba került, hol meggazdagodott, számos nyelvet megtanult, legutoljára a görögöt is, utazgatott és megnősült. Neje egy fiatal görög leány épen úgy rajongott Homerért, mint Schliemann, ki azt szent irásnak hitte. 1870-ben Görögországba mentek; a trójai domb fele egy magán ember birtoka volt. Megvette s az angol consul segélyével az ásatást engedélyező fermánt megkapta; a domb másik fele a consul tulajdona volt, s ezzel szorosabb viszonyba lépett. A nagyvezér a megvett telket visszavéteté s maga vásárlotta meg, azonban az ásatást megengedte feles haszonnal. Meg is kezdődött ez. A vidék kedvezőtlen, már Homer széljárta Ilionnak nevezi, hol fojtó lég, bűzös mocsári gőzök uralkodnak. Dr. Schliemann és neje küzdött a veszélylyel, s a dombon két sátrat verettek. A munka hamar vett fel pénzeket, márványokat, agyagkarikákat, mikkel a kőkorszak végén találkozunk. Ezek keveset érnek. Végre talált egy alakot, mely szerinte bagolyfejűi nő, s azt a város védnökének, Gleukopisnak vélte. Azonban itt már túl ment a görög időn, mégis tovább ásatott, s két romrétegre akadt, hol a Gloukopis Athene alakjai bővebben fordultak elő. Az utolsó előtti réteg ásatásai legérdekesebbnek. Tiíztől elégett nyomokat sejtett. Meglátszik a város, két kapuval, az egyiket Schliemann a szkét kapunak tartja. A házak kicsinyek, csak egy palotája van; ellenben a középületek meglehetős tér és helyen állanak. A torony és palota közt egy ládára lelt, mely királyi kincseket tartalmaz, őranynyal és ezüsttel vegyest. Schlieman gyanítása, illetőleg meggyőződése szerint azok a Priamos kincsei. Nem akarván a töröknek átadni, legott Athenaebe ment s írásai, egyes megjelent levelei kiadásába fogott. Könyvéhez képeket is adott, melyek a második évtől érdekesebbek, mert az ásatások egy franczia mérnök utasítása szerint biztosabban haladtak. Könyve igen naiv állításban és előadásban, s azért sok kritikus megrótta , túlságos szigorral. Dr. Schliemann H. nem praetenciál magának semmiben csalhatatlanságot. Tagadhatlanul érdeme, örök érdeme, hogy Trójára roppant anyagi áldozatokkal (200,000 ftd.) rátalált. Az, hogy a görög város romjain megelőzi, nem követi a bronz-korszak a kőkort, mindenütt előrő, hol műveletlen népek, melyek csak pusztítani tudtak, következtek a müveitek nyomába. Ez történt Trójával, mely többször leégett s újra épült. Nálunk is a szihalmi gazdag lelet hasonló vegyületet mutat. Pulszky felolvasása élénk figyelemben részesült, mind az akadémikus, mind a közönség részéről. S úgy felolvasó székének elfoglalásakor, mint elhagyásával megéljeneztetett. Pulszky előadásával a felolvasások bevégeztettek. Következett a hivatalos pályázati jelentés. Az eredmények ismeretesek A Sámul-díjt Szilády Áron és Ivanovics György kapta; a Nádasdy-jutalmat „Salamon.“ Bírálata így hangzik: „AlII-ik sz. Salamon, nemcsak felülmúlja társát, hanem több tekintetben jeles mű is. Szerzője az úgynevezett király-monda kör némely részeit dolgozta fel, Endre és Béla, Salamon, László, Géza és Vid viszontagságait, Salamont véve központul. Nagy szorgalommal felkutatott minden hagyományt, átolvasott minden tárgyára vonatkozó történelmi munkát s a csonka adatokat, elszórt vonásokat szerencsésen olvasztotta össze egy egész képpé, eleven korrajzá. Cselekvénye a fővonásokban nem épen erős, s némikép hajlik a költői életrajz felé, de a részletek gazdagsága azt mintegy feledteti. E jellemrajz sem sikerült mindenütt, különösen a Vidé, de általában el lehet mondani, hogy szerző nem esik lélektani nagyobb ellenmondásokba s e részben inkább hiányai vannak, mint hibái. Igen kitűnő tulajdona e műnek a valódi epikai nyugalom, tiszta elbeszélő stíl, a melyet nem zavarnak fölösleges leírások s lyrai hangulatok kicsapongásai. A naiv hangot, régies szint nem mindig találja el, de némely feltűnőbb botlásai könnyen javíthatók. Nyelve és verselése kitűnő, magyar Sándorverse oly’szabatosan hangzatos, a minőt, Aranyt kivéve, alig találunk költészetünkben. Mindent összevéve e mű, ha nem felel is meg a pályázat minden kívánatainak, de nem egyet kielégít ; költészetünk jelen állapotában minden esetre becses mű s annak díszére szolgál, amiért a jutalom kiadása határoztatott. A nagy jutalomról a második osztály jelentése ez. A II. osztály a nagyjutalommal Horváth Mihály történetírói működését vélte kitüntetendőnek, azon munkásságot, amelynek hazánk legteljesebb történelmét részben először megírva, köszönheti. Ugyanis a közelebb lefolyt hat év alatt jelent meg „Magyarország Történelmének“ egészen átdolgozott tetemesen bővített és sok részben javított új kiadása nyolcz kötetben; ez időszakra esnek a „Huszonöt év“ és a „Függetlenségi harc” történetének” újabb, szintén javított kiadásai három-három kötetben. Az osztály e három nagy munkát egy egésznek tekintvén, azoknak együtt javasolta adatni a nagy jutalmat. S miután a történetírói munkásság ezen eredményeivel a közelebbi tíz év alatt sem mérkőzhetik egy más történeti munka sem, az osztály a Szilágyi-jutalmat is ugyanazon munkáknak javasolta oda ítéltetni, annál inkább, mert az osztály az alapító szándékának is leginkább vélt megfelelhetni oly művek jutalmazásával, amelyek Magyarország összes történetét, kellő alaposság mellett, egyszersmind legterjedelmesebben foglalják magukban. A Marczibányi díjat az osztály Szabó Károly „A vezérek kora“ czímű 1868 ban megjelent munkájának ajánlotta kiadatni, miután az hazánk történelmének egy nagy korszakát minden eddigi munkánál teljesebben és alaposabban, az összes nyugati és keleti forrásoknak eredetiben újabb kritikai átvizsgálása alapján, s azoknak részletes feldolgozásával, nagy gonddal állítja össze. Az osztályi ajánlatok alapján a nagygyűlés a mondott jutalmakat Horváth Mihály és Szabó Károly nevezett munkáinak odaítélte, s azok utalványozását elrendelte. A gr. Lónyay-féle jutalom bírálata így szól: Az öt pályamunka közül leginkább kiválik az I. számú Macaulayből vett jeligével ellátott munka. Ez legrendszeresebb és leggyakorlatibb. Ez tér ki a technikai szempontokon kívül a kérdés nemzetgazdasági oldalaira is leginkább s kitűnően tárgyalja az alföldi viszonyokat, bár hátrányát képezi, hogy a helyi érdekelteknek a keskeny vasutak építéséhez való járulása iránt pozitív javaslatokat nem tesz. Végre szabatosan és jó magyarsággal van írva. Legközelebb áll ehhez a IV. számú „Olga“ jeligével ellátott pályamunka, mely szintén alapos tanulmánynyal van írva. És nem messze tőle sorakozik a II. számú „Experientia“ jeligével ellátott pályamunka. Végre, a közönséget érdeklő történeti, a Bonfin-kérdésben nyertes dolgozatnak bírálata így hangzik: A II. számú „Prima est lex . . .“ jeligés pályamunka szintén számos hiányokat tüntet ki, azonban a kitűzött kérdést több irányban világosan és behatóan tárgyalja, és a Bonfin által használt kutforrásokról ügyesen összeállított táblázat történeti irodalmunkban valódi nyereségnek tekinthető. Kívánatos azonban, hogy szerző Bonfin jellemzését, mely nála hiányos, teljesebbé igyekezzék tenni, mi végett a bírálók egyes észrevételei felhasználására, a munka nyomtatás előtt neki viszszaadandó. Még csak az uj jutalom-kérdések hirdettettek ki, s a közülés 1 órakor széllyel oszlott. Az elnök megköszönte a részvétet. Laptulajdonosok: Szégridy testvérek, (:strutionj l.nj«*. A dunamelléki ref. e.kerület közgyűlése. Budapest máj. 31. A dunamelléki ref. e.kerület közgyűlése e hó 30-án nyittatott meg f. t. Török Pál püspök és gr. Lónyay Menyhért főgondnok urak kettős elnöklete alatt. — A megalakulás után felolvastatott Tisza Kálmán levele, melyben köszönetét nyilvánítja az e.-kerület többsége bizalmának nyilvánulásáért, mely őt e. k. világi tanácsbirónak választotta el; sajnosan értette meg az e.-kerület ez alkalommali meg nem jelenését, de örömmel fogadta azon ígéretét, hogy ha körülményei engedni fogják — meg fog felelni a feléje fordult bizalomnak. Azután olvastatott főtiszt, püspök urnak azon jelentése, mely mint mindenkor úgy most is elég részletesen ismertette meg a helyzetet, s melyben a szemet gyönyörködtető, s a lelket örömre gerjesztő fényképek ellebbenése után feltüntette azon árnyképeket is, melyek a magyar Protestantismus köréből kiemelkedve, aggódó lelke előtt elvonultak. — Egyszerű tudósítói álláspontunkról — nem szólhatunk most arról, hogy ezen sötéten elhúzódó árnyképek — a kétség kívül ügyes kézben levő ecsettől — mily színezést kaptak, s jelezzük egyszerűen, hogy azok minden részről a borongó érzés aggodalmával nézettek. Az eléggé illustrált bajok orvoslása végett egy őszi közgyűlés tartását látja szükségesnek a jelentés, mely k gyűlést megelőzőleg az egyes egyházmegyék a szükségelt tárgyalásokat megtehetik. Hosszasabb vita keletkezett azon kérdés felett, hogy most mondassék-e ki a szükségesnek látszó őszi közgyűlés megtartásának elhatározása, vagy csak, később majd akkor, ha ezen közgyűlés a részletekbe bocsátkozva megállapítja az elintézésük előtt egy, alkotmányosan tárgyalandó ügyeket. Mindkét nézetnek lévén pártolói szavazással döntetett el, hogy őszi közgyűlés tartandó. Jelenté ezután püspök úr, hogy az első papvizsgára 4-en, a második papvizsgára 7-en jelentkeztek, kiknek megvizsgáltatása e hó 28. és 29. történt, s végre hogy holnap, azaz máj. 31. a már meghívást nyert uj lelkészek fognak felszenteltetni. Legvégül három rendbeli bizottsági működésben leendő résztvételre hivta fel az oda rendelt erőket. Máj. 31. Ma lettek felszentelve a jelentkezett uj lelkészek a ref. templomban, hol Szilády János feketehegyi lelkész tartott egy tárgy- és korszerű egyh. beszédet először is, azután f. t. püspök ur intézett lelkesítő szavakat az uj lelkészekhez, kik a püspök és esperes urak által véghezvitt egyszerű szertartás általi felszentelés után hivatva lesznek a vallás és erkölcsiség terjesztésére. A merjük. Az előadottak nyomán kérdi a kormánytól : minő nézetben van a főrendiház reformjára nézve? halaszthatónak vagy szükségesnek tartja-e ezen kérdés megoldását? Továbbá szándékozik-e a legmagasabb trónbeszéd ígéretét beváltani és a főrendiház reformjáról a képviselőház elé minél előbb törvényjavaslatot terjeszteni ? A beadott interpelláló ki fog adatni a kormánynak. Horváth Lajos az incompatibilitási bizottság nevében bemutatja az összeférhetlenségről szóló törvényjavaslatot. Ki fog nyomatni, szétosztatni és annak idején napirendre tűzetni. Hammersberg Jenő a jogügyi bizottság nevében bemutatja annak jelentését a nők teljeskorúságáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Ki fog nyomatni, szétosztatni s annak idején napirendre tűzetni. Dániel Ernő a kérvényi bizottság jelentését nyújtja be. Szombaton fog tárgyaltatni. Trefort Ágoston közoktatási miniszter a képviselőház május 2-án hozott határozata értelmében bemutatja az izraelita iskolaalapra vonatkozó jelentését. Ki fog nyomatni és szétosztani. Bartal György földmivelés-, ipar-és kereskedelmi miniszter a méterrendszer behozataláról szóló szentesített törvény folytán az 1874-ik évi budget terhére 129,000 frtnyi póthitel utalványozását kéri. Ez összegből 29,000 frtot a központ, 100,000 frtot a vidék vesz igénybe. Következik a napirend: az ügyvédi rendtartásról szólójavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A 111. §. észrevétel nélkül elfogadtatott, a 112. §. azon kitétele ellen, mely szerint az ügyvédi kamarák alakulógyűlésében fegyelmi vizsgálat alatt álló ügyvéd részt nem vehet. Csiky Sándor kifogást tett s kihagyását indítványozta, a többség azonban elfogadta. A 113. §. észrevétel nélkül elfogadtatott, a 114. §. azt adja elő, hogy azon ügyvédjelöltekre, kik a jogi tanfolyamot már bevégezték, e törvény nem vonatkozik, s a tanulmányaikat még nem végzett tanulók pedig, mig a jogtudori oklevéllel nem bírnak s két évi gyakorlatot nem igazolnak, vizsgálat alá nem bocsáttatnak. Várady e megszorítást annyiban óhajtja tágítani, hogy a tanulmányaikat már megkezdett ifjaktól csak tudori oklevél kivántassék az ügyvédi vizsgálatra. Máday semmi visszahatást nem lát a törvény ezen intézkedésében s elfogadja azt; Lázár módosítványt ad be a jogtudorésg szigorú fentartása mellett; Kautz pedig azt indítványozza, hogy e törvény ne terjedjen ki azokra, kik négy éves tanfolyama jogakadémián vagy egyetemen ez évben végeznek. Vécsey Tamás nem akarja nehezíteni a pályakezdőket, midőn a már pályán levők a legnagyobb kedvezményben részesíttetnek, s Várady módosítványát pártolja. Hoffmann pártolja Várady módosítványát. Az ülés tovább foly. A hivatalos lapból. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Fekete Gyula eperjesi jogtanárt az ottani államvizsgálati bizottság tagjává nevezte ki. A magyar királyi pénzügyminiszter Sót Péter pénzügyőri biztost királyi vám- és adóőri felügyelővé nevezte ki. Schaschek Henrik, a zalaegerszegi polgári iskolában alkalmazott tanitó vezetéknevének „Sasfi“-ra kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. A magyar királyi pénzügyminisztériumnak I. 1874. 13.542 számú rendelete folytán a Szörénymegyében Mehádián fennállott magyar királyi adóhivatal f. évi május elsejétől kedve Orsovára helyeztetett át. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése június 1 én Elnök: Perczel Béla. Jegyzők: Széll Kálmán, Szeniczey Ödön, Beöthy Algernon, A kormány részéről jelen vannak : Szapáry Gyula gróf, Pauer Tivadar, Bartál, Trefort miniszterek. — Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök bemutatja mindazon interpellációk, indítványok, határozati és törvényjavaslatok, valamint egyéb miniszteri előterjesztések kimutatását, melyek a jelen országgyűlés kezdetétől a f. é. május 31-ig a képviselőház elé terjesztettek és elintézetlenül maradtak. — Ki fog nyomatni és szétosztatni. Bemutatja továbbá Udvarhelyszék fölterjesztését azon czélszerű intézkedés megtétele iránt , hogy a képviselők az országgyűlési tanácskozmányokban folytonosan részt vegyenek . Abaúj megye fölterjesztését a törvényhatóságok hatáskörének szélesítése iránt. Sopron város fölterjesztését a választási törvényjavaslat módosítása tárgyában. Győr megye fölterjesztését a közhivatalnokok közmunka kötelezettségének szabályozása iránt. Zala megye fölterjesztését egy külön földművelési minisztérium felállítása iránt. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Szontagh Pál Somogy megye, a tabi kerületben megválasztott országgyűlési képviselő végleg igazoltatik. Szeniczey Ödön Endes József és Hazai Ferencz volt cs. k. tisztek kérvényét nyújtja be az 1850. évtől 1867. év végéig elmaradt nyugdijuk utólagos folyósítása iránt. Bobory Károly Hodor Péterné férjezett Szvetlák Istvánné kérvényét nyújtja be, 31 frt megtérítése iránt. A beadott kérvények a kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Nagy György a következő interpellate intézi a kormányhoz: Alkotmányunkat a haladó kor szellemében átalakítani, önfentartási kötelességünk. A középkori jellegű főrendiház ellentétben áll képviseleti alkotmányunkkal, ezen kiváltságos főrendiház átalakításának szükségét már az 1869. évi országgyűlést megnyitó legmagasabb trónbeszéd is hangsúlyozta, a jelen országgyűlés megnyitásakor ő felsége legmagasabb trónbeszédében a főrendiház reformját ismét ezen országgyűlés teendői közé tűzte ki. Mindazonáltal a kormány még eddig semmit sem tett a főrendiház reformjára vonatkozólag és e tekintetben nézeteit nem is HÍREK. Junius 1. — Az állat- és növény honosító társulat szombati választmányi ülésében az igazgató bejelentette ő felsége udvarmesterének azon tudósítását, hogy a schönbrunni állatkertből a legközelebbi napokban több érdekes példány fog megérkezni. Ezekkel és az igazgatóság által külföldről újabban megrendelt példányokkal, ismét szépen fog szaporodni a ritkább állatok száma, s már a napokban meg fog érkezni egy nálunk ez ideig nem látott, sőt a külföldi kertekben is elvétve látható állat, t. i. egy lajhár. Az áradások sok pusztítást okoztak a közelebbi napokban, főkép a hármas Körös mentében, nevezetesen Békésmegyében, hol sok község és nagy darab szántóföldek jutottak viz alá. A későre maradt hóolvadás és az utóbbi nagy esőzések együtt okozták e csapásokat. Mint a szegedi lap írja, a Tisza is még mindig magasan árad s már komoly aggodalmakat okoz; ez aggodalmak leginkább azon körülményből származnak, hogy — ami még eddig nem történt s amit mint legnagyobb veszélyt emlegettek a szakértők régebben — ezúttal a Maros áradása összeesik a megkésett Tiszáéval, aminek oka a szokatlanul hűvös májusi időjárásban rejlik. A veszély leginkább a mellékfolyamok rohamos áradásában rejlik, így a Körös május 28-tól 29-ikig Gyománál 1 lábat és két hüvelyket, a Maros pedig Aradnál ugyanez idő alatt két lábat és 6 hüvelyket áradt. Az egyedüli megnyugtató körülmény az, hogy a Tisza Tokajnál ugyanez idő alatt 5 hüvelyket apadt s hogy a Dunáról is apadást jeleznek, ami megkönnyíti a Tisza lefolyását. — Eljegyzés: Tóth Vilmos volt belügyminiszter bájos leányát, Zsuzsika kisasszonyt, e napokban jegyezte el Nyitra Ivánkán Thuróczy Vilmos kir. járásbiró. — Színházi hírek. A bécsi udvari operaszínház szeretné bemutatni Erkel „Brankovits“ operáját, de azt előlegesen megmondták ott, hogy a szövegen a mennyit csak lehet változtatni fognak! Mi már az első előadás után megjegyeztük, hogy Erkel e dalművének külföldre jutását a szöveg gátolni fogja. Még megtörténhetik, hogy ha a bécsiek képesek lesznek valami üdvöst csinálni a szöveggel, németből fogjuk magunk számára átvenni. — Ma a nemzeti színházban és budai színkörben új darabokat adnak elő. A nemzeti színházban két kis vígjátékot , „A másoló“ és „Marcel“ czímüeket, a színkörben „A kis apácza“ két felvonásos vígjátékot, magát megnevezni nem akaró szerzőtől. Ezzel együtt a „Tulipatán szigete“ czímű operette kerül előadásra. A nemzeti színház játékrendje következő: holnap, jun. 2-án „Brankovics“ opera, 3 án „Alfonz ur“, 4-én Hauck Minnieka, első föllépteül a „Faust“ , 5-én Weilen „Dolores“-e először, 6-án Erkel’ „Brankovics“-a, 7-én „Tündérlak Magyarországon“. A jövő hétre kitűzvék : 8-án „Dolores“ 9-én „Mignon“ Hauk kisasszonynyal, 10-én „Fertálymágnások“, 11-én „Lohengrin“, 12-én új betanulással „Az udvari bolond“ Szigligetitől, 13-án „Hamlet“ Hauk kisasszonynyal, 14-én „Ripacsos Pista“, melyben Blaháné asszony a szünidő előtt utószor lép föl. Még e hóban elő szándékoznak adni „Plumnet örökségeit, Seribe „Pajtáskodás“-át, Szigligeti „Rákóczi fogság“-át s a „Nem és hivatalom“ czimü régi jó franczia vígjátékot; ellenben Shakspeare „Vihar“-ának szinrehozását augusztusra halaszták.— A baranyamegyei Sz.-Lőrinczen kétszeri színtársulata működik, mely 18 tagból áll és elég jó pártfogásban részesül. — Temesvárt Aradi G. színtársulata a „Háromcsőrű kacsa“ operettel zárta be az idényt. A vállalat sikerült, s mind az igazgató, mind a közönség kölcsönös megelégedéssel váltak el egymástól. — Pozsonyból Írják nekünk : A pozsonyi magyar körökben resz hatást, szül a vágvölgyi vasút amaz intézkedése, hogy a Budára költözött magyar színészeknek megtagadták a díjelengedési kedvezményt, holott a pár héttel előbb elutazott német színészeknek édes örömest megadták azt. Nevezett társulat napról-napra jobban németesedik, új hivatalnokai mind németek, s még mindig idegenekkel szaporitja személyzetét, leginkább olyanokkal, kiket más társulatoktól és azért küldtek el, mert a hazai nyelvben járatlanok. Az is jellemző tett volt, hogy a nevezett társulat üzletvezetője, bizonyos Kul Salamon, nemrégiben a bécsi tanulók részére gyűjtött az Ed- féle kasínóban, mintha bizony a pozsonyiaknak nem volna elég szegény tanulója. — Halálozás. Lihián Szilárd, a pesti kir. törvényszék bírája, elhunyt május 30-án munkás élete 48-ik évében. — Tűz. Budán vasárnap viradóra két nagyobb tüzeset volt. Hajnalban a Gellérthegyen a stálló-sor kezdeténél egy nagy szilárd épület lett a lángok martaléka. Alig két óra múlva a ráczfürdő mellett, a horgony utczában volt égés. Két ház borult lángba, mindkettő a ledérség fészke, s lakói (vagy 15 lány) nagyon furcsa állapotban és rettentő sivalkodások közt futkostak az utczán. Az égés a város e ronda részében és egymás hátára épített könnyen gyúló házikói közt nagyon veszélyes volt, s a rettegett szerencsétlenséget csak a tűzoltók hárították el, kiknek őrtanyája a közelben van. Ismerős körökben nagy részvétet ébreszt a baleset, mely a vallásos könyvek terjesztése körül buzgólkodó S. fővárosi könyvkereskedőt érte. Épen falun járt, mikor a szekeren egyszerre tébolyrohamok lepték meg, s parancsolni kezdte a kocsisnak, hogy Róma felé hajtson, aztán pedig öltönyét dobálta el. Most már orvosi felügyelet alatt van. Reményük azonban, hogy az átalánosan becsült férfi baja gyógyítható. Mindig Rómába akar menni, hová felsőbb hatalmak hívják. A városházi toronyban új harang üti az órát a megrepedt régi harang helyett, melyet szombaton cseréltek ki Pozdech ama harangjával, melyet a bécsi kiállításon is kitüntettek. Ez 586 fontot nyom, és szombaton, mikor felhúzták, a piaczi virágárusok önkényt felbokrétázták. „Bő hangot üt, egy odavával magasabban, mint a lipótvárosi torony nagy harangja. A régi harangot egész délelőtt kitették közszemlére és sokan nézték meg. Az idő foga nem igen rongálta meg, pedig még 1697 ben öntötték. Alsó részén négy kép látható, az egyik régi városi czímer; a másik Themist; a harmadik Szűz Máriát ábrázolja; a negyedik egy pajzs ezen felirattal: „Goss mich Johann Nusspicker in Ofen 1697“. Tehát 177 éve, hogy kalapácsa az órákat jelzi és mégis alig kopott egy vonalnyit. E harang különben nem csak az órák jelzésére szolgált, tűzjelt is adott, megkondult minden nagy ünnepélyen, pl. koronázáskor, űrnapján, régi időben pedig mindannyiszor, valahányszor egy szegény bűnöst akasztófa alá vezettek. Alsó szegélyén a következő latin felirat olvasható: „Dum sono, vos moneo, quae praesens venerit hora, ut possit fungi munere quisque suo, dum voco de signo, jus, conventumque senatus, ut det et examinet jura cuiusque sua.“ (Midőn meg- szólalok, intelek benneteket, irány azóra, hogy kiki foglalkozása után láthasson; ha jelt adok, összehívom a bíróságot, hogy vizsgálja és adja meg kinek-kinek a maga jogát.) Két fényes folt jelzi a helyet, ahol az órákat ütötte. — Polgári házasság. A „Haladás“ szerint, Zemplén megyében, Ondón, egy szmihályi földmives nősülni akarván, a lelkész nem adta össze őket, miután a vőlegény még katonaköteles. A községi biró és jegyző előtt tehát contractust kötöttek, s aztán megülték a lakodalmat. A katonakötelezettek megnősüléséhez azonban a behozandó polgári házasság sem fog járulni concessiókkal. KÖZGAZDASÁG. Vegyes A kisbirtokosok földhitelintézete tegnap tartotta meg közgyűlését. A betegség által gátolt gr. Festetich Pál helyett gr. Somssich Iván elnökölt. A gyűlésről, melynek részleteire még visszatérünk, most csak annyit jegyzünk meg, hogy zajos volt ugyan, de az intézet reorganizatióját illetőleg eredményre vezetett. A gr. Somssich Iván és társai által indítványozott alapszabály-módosítások egyhangúlag elfogadtattak, s Vajda János visszavette a feloszlás iránti indítványát. A választások következő eredménynyel mentek végbe : elnök gr. Festetics Pál, alelnök gr. Somssich Iván és Pilaszanovits József; igazgatóválasztmányi tagok : gr. Kálnoky Pál, Huszár Imre, dr. Oláh Gyula, Nagy György, P. Szathmáry Károly, Vajda János, Tolnasy Ferencz, Latos Jakab, Kégl László, Plussits Frigyes, Koltay Jakab, Kugler Mihály, Suján Ferencz, Pap Imre, dr. Teleki Sándor, Fáy László, Hammersberg, Jenő, Felménesi Alexits János ; számvizsgálók : Ács Lajos, dr. Chornitzer Ede, Cherdy János, Lovrich Gusztáv, póttagok Bengyel György, Wimmer Ferencz. — Az első magyar gyapjumosó és bizományi részvénytársulat tegnap tartotta évi rendes közgyűlését Az osztalék — az 1872-től visszatartott 8 frt beszámításával — 20 frt, s julius 1-jén fizettetik ki. A részletes tudósítást reggel közöljük. Tőzsde és garinacsarnok. Budapest, június 1. É rt ék ü z le t. A tőzsde kedvetlen volt, s a vevők tartózkodása mellett az üzlet csak néhány kötésre szorítkozott. A hangulat a legfőbb értékre inkább lanyha volt, csak állampapírok szilárdak. A kötések ezek voltak: vasúti kölcsön 95%, magyar sorsjegy 73% dézsmaválts, kötvény 69%, pesti közúti 265, magyar hitel 144%—144%, földhiteltársulat 55%, municipális 23%, buda-óbudai népbank 30, pesti első hazai takarékp. 2210, molnárok és sütők malma 245V2—245, első magyar szeszgyár 165. Valuták csendesek, Napoleon-arany 8.95, arany 5.31, porosz p. u. 166‘/1. Gabnaüzlet. Magyar búza igen gyenge kereslet és épen olyan kínálat mellett árában változatlan, ellenben oláh keresett és minőség szerint 15-25 krajczárral drágábban fizettetett; forgaloma két apaon vagy 50,000 mázsa, jóformán csak oláh áru. Asancelouza septemberoktóberrre lanyha és 10 krajczárral olcsóbb, eladatott 5000 mázsa 6 forint 70 és 5000 mázsa 6 forint 66 krajczárral. Az időjárás kedvező és az aratási kilátások naponta jobbak. Rozs szilárd. Árpa, oláh 10 krral drágább, miután a vidék állandón vásárol, mintegy 1500 mérő 3 frt 70—75 krral adatott el. Tengeri szilárd, vagy 10,000 mázsa heti áru 4 frt 75, 79 és 80 krral adatott el; határidőre inkább lanyha, mn.jul oláh 4 frt 72-75, bána 4 frt 77—78 krral fizetve; jut.—aug. bánáti 4 frt 97/a kr. forgalom határidőre vagy 30,000 m a két napon. Felmondatott vagy 30,000 m. de át is vétetett. Zab csendes, nehány 1000 mérő 2 frt 70—721/a és 75 krral adatott el, helyben átvéve; 25,000 m. mondatott fel, mi az árakat egy keveset gyengítette és ezek 2 frt 67—69 krral jegyezhetők; sept.—odt 1 frt 92 - 93 kr Győrött átvéve, Kivonat a hivatalos lapból. Árverések: Nagy Kikindán junius 18. Sztojkov Tisza ingatlana 1620 forint. — Székesfehérvárit junius 22. Aschenbrenner János és neje ingatlanai 2387 forint. — Tolnán junius 30. Imhof Mihályné háza 1450 forint. — Szegeden julius 1. Csányi János ingatlana 11,395 frt. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos. Lyomatott Légrády testvéreknél.