Ellenőr, 1874. június (6. évfolyam, 149-176. szám)
1874-06-11 / 159. szám
mint a biblia csipkebokra, melyhez sáros lábbal, tisztátalan szívvel közelíteni nem szabad Greguss Ágost mégis Petőfi S. forradalmi költészetét lábbal megtiporja, megcsonkítja, elnyomja, irtja. Ürügyül a törvény iránti tiszteletre a király iránti hűségre hivatkozik. Mi mély megbotránkozással veszszük ezt. Sérti a törvény őreit, kiket oly szegényeknek rajzol, hogy szolgaiságukban képesek lennének arra, hogy Petőfi Sándort, ki a magyar nemzet legközvetlenebb érzéseinek adott kifejezést, ki már régóta ártalmatlanul porlik a jeltelen sírban , sérti a királyt és királyi családot, hogy föltételezi róluk a kicsinyességet, miszerint az ily üldözést elnéznék . . . El e szolgai philiszterséggel! Egyébiránt a megcsonkított és elnyomott költemények nagy része már közöltetett. S már ez okból is fölösleges és elfogadhatón Greguss Ágost okoskodása. A „Vasárnapi Ujság“-ot ugyan senki sem vádolhatja állami és társadalmi rend felforgatásával , mégis a „Vérmező“ czímű verset az idei folyamat-ik számában egészen kiadta. Greguss a 9-ik és 10 dik zakót elhagyta. Az elhagyottak mutatványaként álljanak itt. A költemény Martinovicsra és társaira vonatkozik. Az érintett két strópha az: Csakhamar kihitták a börtönből őket, Bírák elé vitték kihallgatás végett. És szólt a bíró: „Nem maradtok életben, Összeesküdtetek a szent haza ellen.“ És ők így feleltek nagy rendíthetetlen: „Nem a haza ellen, csak a király ellen, Ha a haza, király egy után nem járnak, Egyiknek veszni kell, veszni a királynak!“ Nagy és szent igazság! de ez igazságot, Még most is egészen ki nem mondhatjátok, Csakúgy félig-meddig lehet avval élni. Különben az ember vele magát sérti. Annál kevesebbé volt még akkor szabad Tisztán és kereken mondani igazat . . . Ha egyéb vétségük nem lett volna nekik, Már azért magáért a nyakukat szegik. Erős, de a viszonyokból kimagyarázható. Történeti jegyzetek és felvilágosítások kellettek volna az efféle dolgokhoz. Greguss azonban azt mondja, hogy teljesen Petőfit akarván adni, jegyzeteket sehol sem csinált. Oh, sancta simplicitas. Se életrajz, se tanulmány, se a szükséges magyarázat, de hát akkor miben állott a kiadás szerkesztése ? A lapozásban. Mi valóban bámulattal kerdjük : a Gyulayféle Vörösmarthy-kiadás után, mint elsőrangú tekintély boldogságában ringó író, nem restell ily szerkesztéssel a világ elébe lépni ? . . . Nyárspolgári lojalitás az anyag használatában, lelki szegénység a szerkesztésben: — ez a munka jellemző bélyege. Mi és Petőfi minden igaz tisztelője várni fogunk egy újabb teljes kiadásra: a Greguss Ágost szerkesztette fölött szépen napirendre térünk. Ezt ajánljuk mindenkinek. S most legyen elég. Még csak két tanácscsal szolgálunk. Egyik erkölcsi, másik életbölcseleti. Aki valamihez nem ért, ne vállalja el! A ki az „ordo“-ba szerelmes , ne az irodalomban hajhászszal HÍREK. Junius 10 — A svájci jótékony egyletek s társulatok által a Magyarországban uralgott cholerajárvány folytán ínségre jutottak javára gyűjtött 11,518 frt 38 kvnyi könyöradományból a Budapesten székelő svájczi consul úr, azon adatok és felvilágosítások nyomán, melyeket a magyar királyi belügyminisztertől nyert: Árvamegye 500 frt, Beregmegye 400 frt, Külső-Szolnok 600 frt, Marmaros 1000 frt, Sáros 1000 frt, Szatmár 900 frt, Szepes 1000 frt, Ugocsa 600 frt, Ung 1200 frt, Zemplén 1500, Breznóbánya város 100 frt, Oláhfalu város 100 frt és a sopronmegyei brennbergi bányatelep számára 100 frtot, s igy összesen 9000 frtot juttatott. Azt is megemlítjük a „Zalai Közlöny“ után, hogy a b.-füredi Szeretet-ház, melynek a magyarországi cholera-inségesek javára Svájczban gyűjtött összegekből alig pár hóval ezelőtt 500 forint jutott, nem rég a Zürich és Glarus cantonokban begyűlt összegből Keller budapesti svájczi consul útján újabb 2000 franknyi adományban részesült. — Deák Ferencz már künn lakik a városligetben, s mint a „P. N.“ ífja egészége folyton javul s ezt jó étvágya is elősegíti. Szivünkből óhajtjuk, hogy e hit mielőbb a legörvendetesb kiegészítést nyerhesse. — Gr. Zichy közlekedési miniszter utóbbi időkben csuzos fejbántalmakban szenvedett, melyek hallási idegzetét is megtámadták. A miniszter úr most Bécsbe megy, hogy egy ottani kitűnő orvos tanácsával éljen. — Nagy záporeső rontott ma a fővárosra esti 7 órakor, erős villámlással és mennydörgéssel. Az eső mindenesetre már nagyon kívánatos volt, de lehetett volna csendesebb. — A tót gymnasiumok ellen Áiva megye is fölemelte szavát, midőn tegnap tartott közgyűlésén magáévá tette Zólyom megye ama föliratát, mely e tanodák eltörlését kéri a kormánytól és országgyűléstől. Biztatják a lapok a közönséget, hogy ezentúl jobb lesz a trafik, s Ghyczy pénzügyminiszter a dohánykezelésnél oly módosításokat fog életbeléptetni, melyek mind a dohányárukat fogyasztó közönség, mind a kincstár érdekeit jobban biztosítják. Azért a dohánytermelők által eszközlendő nyersanyag beváltása egyszerűsíttetni fog, mi a kezelési költségeknél megtakarításokat is eredményezend. A gyártmányok gondosabb kezelésére s nagyobb készletek berendezésére intézkedések fognak történni. A birodalom másik felében a dohány-egyedáruság által eredményezett tiszta jövedelem aránylag jelentékenyebb, mint nálunk, az áruk sokkal jobbak és a fogyasztóknak jobban megfelelnek, daczára annak, hogy legnagyobb részt szint oly nyersanyagból állíttatnak elő, mint nálunk, t. i. Magyarországon termett dohányból. — Az orsz. honvédsegélyző egylet évi közgyűlése e hé 7 én volt Kovách László alelnök elnöklete alatt. A felügyelő bizottság jelentéséből kitűnik, hogy 1873-ig 74,734 főt fordíttatott 1685 honvéd segélyezésére. A lefolyt évben 742 kérvény tárgyaltatott, ezek közül 377-et vissza kellett utasítani, miután teljesen hamis bizonyítványokra támaszkodtak. Múlt évi deczember 31-én 1496 segélyzett maradt 70.090 frt segélyösszeggel. Ebből segélyt nyert 3 ezredes 5 alezredes, 13 őrnagy, 46 százados, 38 főhadnagy, 54 hadnagy, 74 őrmester, 187 tizedes, és 1076 közvitéz. A segélyalap a múlt év végén 531 813 frtot tett; ebből ugyanez évben 276.442 frt fordíttatott segélyezésekre, úgy hogy még 255,371 frt maradt. A folyó évben rendezett államsorsjáték tiszta jövedelmének háromnegyed része a király engedélye folytán a segélyalap javára fog fordittatni. Egyes aláíróknál még 28,435 frt áll kint, mely összeget részben per utján kellene behajtani. A józsefvárosi Il-ik kisdedóvó-egylet védnökségét Ráth Károly főpolgármester úr fogadta el. Egyúttal értesíti az egylet a t. közönséget, hogy a futó utcza 25. sz. alatt levő intézete megnyitási ünnepélyét közbejött akadályok miatt június 21 én délelőtt 11 órakor tartja meg, mely ünnepélyre a t. tagok és emberarátok ismételten meghivatnak. A Pest megye iskolatanácsának jun. 9-én tartott közgyűlésén legelőször is Nagy László tanfelügyelő tett jelentést a megyei oktatásügy jelen állásáról, s a legutóbbi évnegyed iskolai eseményeiről. Nagy-Kőrösön két uj iskola, Uj- Pesten uj r. kath. iskola alakult s új Fröbel-gyermmekkert, Taksonyban, Monoron, Tószegen, Sáriban Tökön stb. tetemes javítások történtek. Általában tehát sok téren van haladás, de sötét képek is léteznek. Soroksáron 230, Harasztin 150, Solymáron 245 gyermek van egy osztályban egy tanító alatt. Tinyén a r. kath. iskola igen rósz. Üllőn 200 tanköteles van egy iskolában, 27 helyütt csaknem tűrhetlen rósz állapotban van az iskola épülete. Segédtanítót nem szeretnek alkalmazni, vagy csak a kántori teendőkkel biró főtanitó rovására, kinek kötelessége saját zsebéből, csekély fizetéséből 3—4 bojtárt tartani. E baj orvoslása nehéz, mert szerződésszerüleg kötelezve van a főtanitó segédtanító tartására s a község nem akar ezen reá nézve kedvező viszonyon változtatni. Az ismétlő oktatás leginkább csak vasárnapi oktatás s az iskolamulasztás leginkább térhiány miatt napirenden van. Megintés végett több iskolát terjesztett föl a minisztériumhoz. Különösen szükségesnek tartja a fentebb említett hiánynak orvoslását a segédtanítókra nézve. Végre jelenti, hogy ápril hó - án Kecskeméten a pestmegyei tanítók testületét megalakította, mely testület rögtön három járási körre oszlott, szakosztályokat alakított, és segélyegylet s könyvtár állítását határozta. A folyó ügyek közt hosszabb vitára adott alkalmat a domonvölgyi iskola ügye, hol a telekvásárlás és építkezés körül merültek föl zűrzavarok, s hevesen vádolták Dallos Gyula másodtanfelügyelőt, ki egy év alatt legalább egyszer megvizsgálhatta volna ezen állami iskolaépületet, mely egy órányi távolra van lakásától. — Az iskolatanács megyei tagjainak mandátuma már tényleg szeptemberben megszűnvén, elhatároztatott, hogy a megyei bizottság az uj tagok megválasztására felszólittatik s a tanfelügyelő megbizatott, hogy ugyanerre hívja fel a felekezeti hatóságokat s Kecskemét városát. Felolvastatott ezután a miniszter utasítása a tanfelügyelők részére az államsegély ügyében. Dalmady felemlíti ennek centridlistikus irányát, amennyiben az iskolatanácsét mellőzi, ezen helyes megjegyzés azonban eredménytelenül hangzott el. Ráday ezután interpellációt intézett a tanfelügyelőhöz a megyei közgyűlésen hosszasan tárgyalt dunakeszi iskolára vonatkozólag, mely újabban felekezetivé lett. Nagy László ezen kérdésre azt feleli, hogy a dunakeszi iskola soha sem volt községi. Ezen ügy elintézése után több iskola államsegélye, költségvetése vitattatott meg. — A svábhegyi kapaszkodó vasutat az előre kitűzött időben, jun. 15-én csakugyan meg fogják nyitni. A próbamenetet tegnap tartották meg, s bebizonyult a pálya járhatósága. Csak az indóházakon van még végezni való. — Egy holttest a molnárutczában. Mai esti lapok következő borzalmas esetet adnak elő A molnár utczai 16. sz. házban bizonyos Polczer Alajosné, városi hivatalnok özvegye lakott, ki férjének egy év előtt történt halála óta, nagyon szűkölködő viszonyok közt csekély nyugdijából éldegélt. Mintegy két hónap előtt Polczerné a szomszéd lakosok előtt odanyilatkozott, hogy hosszabb időre el fog utazni, s azért gyanút sem okozott azon körülmény, hogy egy idő óta Polczernét senki sem látta, s lakása zárva van Ma reggel azonban a zárt ajtók és ablakokon keresztül törő roppant hullabuz a szomszédokban gyanút és aggodalmat keltött Polczerné sorsa iránt. Az ajtót felnyitni azonban senki sem merte, hanem jelentést tettek a rendőrségnél. Innét egy tisztviselő küldetett ki azonnal. A konyha belőlről el volt reteszelve, s az ablakon át kellett egy egyénnek bemásznia, ki az ajtót kinyitotta, honnét a mefitikus bűz akadálytalanul terjedt el. A konyhában Polezerné egészen felöltözve ágyán halva találtatott a rothadás nagyon előhaladt stádiumában, mellette 3 galambja, melyek éhen haltak meg. A szomszédok véleménye szerint a halál május elején következheett be, miután Polczerné,ki különben excentrikusságáról ismeretes volt, május 3-ka óta volt láthatatlan , hogy öngyilkosság vagy talán épen az ínség okozta-e, csak a bonczolás fogja kideríteni. A hulla ma délelőtt szállítatott nagy tömeg által kisérve bonczolás végett a Rókus-kórházba. A vámpalota környékének szabályozása és követése körül felmerült 228,922 frt 69 krnyi költségből 61,652 frt 4 frt a fővárosi tanács a közmunkatanács számlájára irt föl. Most a közmunkatanács átiratot intézett ez ügyben a fővárosi tanácshoz, s ebben hivatkozik arra, hogy a szóban forgó szabályozást a főváros közönsége saját hatáskörében kezdeményezte és a pénzügyminisztériummal kötött egyezség alapján a közmunkatanács hozzájárulása nélkül hajtotta végre. Ez egyezség folytán a főváros értékesíthető teleknek jött birtokába, ám viselje a szabályozás költségeit is. — Az orsz. baromfi-kiállítás az állatkertben csütörtökön este záratik be. — A „magyar tisztviselők országos egyesületé“-nek választmányi tagjai ezennel értesittetnek, miszerint a f. hó 11-dikén d. u. 5 ór. Szlávy József ur elnöklete alatt tartandó ülés a régi városház tanácstermében és nem a meghivók szerint a megyeház termében tartatik. — A nemzeti színház építkezései. Csupa rombolás a színház egész környéke. A sarokház nagy részben már le van bontva. Lendvay szobrát levették, s a könyvtárban helyezték el. A színháznak kirugó része hol a kocsik szoktak megállni, csak a szünidőkig marad ott. Ennek anyagját, valamint a vasrácsozatot Temesváry vállalkozó vette meg árlejtésen 1000 frtért. Az oldalt levő fákat irtják. A színház előtt álló két szép gesztenyefa sorsa még nincs eldöntve: kísérletet akarnak vele tenni, hogy kissé kisebb a boulevard fasorába helyezzék. Ha majd a sarkon megkezdik az építkezést, lesz alapkőletételi ünnepély is, s egy szelenczében többféle emléket helyeznek oda, többi közt azínház történetének fontosabb adatait, s a mostani személyzet névjegyzékét. A rombolások, átalakítások sokkal nagyobb mérvűek, hogysem remélni lehetne, mikép a színház homlokzata az őszig is csak valamennyire rendbe jöhessen. Itt még ideiglenesen bejratokat, is kell létesíteni. Valószínű tehát, hogy a szünidők augustus közepéig is eltartanak. Munkácsy Mihálynak nagyhírű „Éjjeli csavargók“ czímű festményének másolatát a „Magyarország és nagyvilág“ szép kőmetszetű másolatban adta ki, éves előfizetői számára, mint jutalomképet. E épet épen most közli fametszetben a párisi „Illustration“ is, mint a párisi „Salon egyik feltűnőségét. — Új szerkezetű közúti vagyonok. Budapest és Kis-Pest közt egy társaság pályát építtet a Horváth Horthy mérnök által feltalált közúti kocsi rendszerében. Ehhez — mint a Csillag-féle királyutczai kertben látható — sem ló, sem gőz nem kell, miután gépezetét egy ember is könnyű szerrel mozogtathatja. — A ferencziek épületének hatvani-utcza felőli részét, továbbá a barátok terére fekvő, eddig egyetemi könyvtári épületet a tavaszszal kezdik fölemelni, s egyszersmind a templomot is megújítják. Az építési költségek fél millió írtban állapíttattak meg. — Halálozások. Grünn János, Budapest törvényhatósági képviselője, elhunyt e hó 8-án 63 éves korában. — Tar Károly, N.Várad egyik derék polgára, városi közgyám és a törvényhatósági bizottság tagja, elhunyt 52 éves korában. — Színházi hírek: Hank Minnie k. a. tegnap este a „Hamlet“ operában mint Ophélia lépett föl. A közönség nem töltötte meg egészen a színházat, amin nincs ismert fenakadni, miután nyári estéken akárhová inkább vágik a főváros lakója, mint oly helyre, hol tropikus hőség uralkodik , verejtékezve lehet egy kis élvezetet szerezni. A vendég művésznő teljes sikerrel szerepelt, s minden felvonás után kitapsolták, a téndly-jelenetben pedig alig ért véget a tetszés zajos nyilatkozata Odry most is a legszebb drámai bensőséggel énekelte a czímszerepet, s Kőszeghi és Kocsis Irma k. a. is jelentékeny részt szolgáltattak az előadási sikerhez. A nyári szünidő alatt a nemzeti színház tagjainak egy része (mint már említek) Miskolczon, másik része pedig Szegeden és Kecskeméten fog előadásokat tartani. Ez utóbbiak közt vannak: Eöry, Szigeti Imre, Szatmáryné, Helvey Laura, Szigeti Jolán, Császárné, stb. Különben a városligeti arénában is fognak néhányan vendégszerepelni. Tamássy pedig a budai színkörben lép föl. Itt Blaháné, Feleky és Tamássy közreműködésével az „Apostol“-t is be akarják újólag mutatni. — Lendvay Márton, ki még folyton a lindewiesei gyógymódot használja, nemsokára haza jön, s a nyári időt valamelyik hazai fürdőben fogja tölteni. — A krisztinavárosi színkörben vasárnapra a Szigligeti „Csokorai“ czímű színműve van kitűzve. Helyreigazítólag azt is megemlítjük, hogy pénteken az „Arany chignon“-t nem Bényeiné jutalomjátéka gyanánt adják elő, hanem Lodolska szerepét fogja énekelni. A városligeti színkörben vasárnap óta nem volt előadás, miután a közönség eddig nem valami biztatón viselte magát. Holnapra a „Szerelmi varázsital“ operettes „Szerelem és örökség“ vígjáték van kitűzve, szombaton és vasárnap pedig a „Perichole“ operettet akarják bemutatni. — Egy piros borték a röpirat jelent meg Pécsen ily czím alatt: „Életrajzok. Lonkay és Lőrinczy, vagyis: Posznyánszki és Laurencsics.“ Közli Garay Alajos esperes-plébános. Ez a röpirat Lonkayról és társáról a keresztvizet is leszedi. Pedig az van ráírva, hogy csak ez az ,,első füzet“ még. — Nyári mulatságok. A zenekedvelők egylete június 28-án kirándulást rendez Visegrádra, onnét pedig Verőczére, a Migazzy-kastélyhoz. A gőzhajó reggel 6 órakor indul, és Szent Endrén s Váczon is vesz föl vendégeket. Visegrádon a templomban rövid vonal-misét ad elő az egylet férfi kara, aztán pedig felvonulás következik a várba, hol Henszlmann Imre fog magyarázatokkal szolgálni. A társasebéd a hajón lesz, s ezután a hajó Verőczére megy, hol kocsik állnak készen a Migazzi-kastélyhoz való útra. Itt falusi játékokat és tréfás versenyfutásokat rendeznek, végül pedig táncz lesz. Akik e kirándulásban részt akarnak venni e hó 23-ig az egyleti titkári hivatalban (bálványutcza, 10. sz.) jelentkezzenek. A részvevési jegy ára (ebéddel együtt) 4 frt. A budai olvasóegylet pedig könyvtára magyar részének gyarapítására e hó 17-én rendez mulatságot a zugligeti disznófőnél. Tánczestély lesz ez, mely d. u. 6 órakor kezdődik. Személyjegyára 1 frt. — A rákospalotai ligetben szombaton az újpesti ref. egyház javára rendeznek tánczczal egybekötött társas estélyt. Jegyek kaphatók Újpesten Mády Lajos, Beszteri Gábor és Vajda Sándornál s Budapesten Táborszkynál 50 krjával. — Szapora áldás. N.-Váradhoz közel egy tanyán egy juhászné négyest szült. Az újszülöttek közül kettő rögtön meghalt, a másik kettő és az anya egészségesek. — a classicaphilologiai kör tagjai pénteken f. hó 12-én, esti 71 a órakor a Hungária szálloda tanácskozmányi ülést tartanak, melyre a szaktársak meghivatnak. Törvényszéki csarnok. (Pör egy macskáért.) Törvénykezési nyomorúságaink illuszrálására következő esetet mond el a „Törv. Csarnok“. Steiner S. tavaly júniusban pert indított meg egy özvegy asszony ellen a gyöngyösibiróság előtt egy macska kiadatása, esetleg 50 frtnyi (!) becsértékének megtérítése iránt. Abiróság a macskás pörlekedőt elutasította, tekintve, hogy a macska még csak ezután volt egérvadászatra tanítandó s mint e minőségű gyakornok értéket még nem képviselt a szakértők tanúsága szerint. A macskatulajdonos fölebbezett. A semmitőszék elvetette semmiségi panaszát. A kir. tábla pedig a világra szóló ügyben úgy ítélt, hogy az özvegy a macskát in natura visszaszolgáltassa és fizesse a 12 frtnyi perköltségeket, de a felperes 50 frt iránti kérelmét elutasította. Most pedig alperes özvegy fölebbezett, állítva, hogy felperes macskáját sohasem látta, azért nem fogadhatta el a főesküt a macska ugyanazonossága iránt, mely — meglehet — a boltból elillant. A legfőbb ítélőszék (risum teneatis!) végre a pörköltségek megszüntetésével az első bíróság ítéletét hagyta helyben, azon meghagyással azonban, hogy perlekedők viseljék ügyvédeik díjazásának s a felebbezési díjnak terhét. Tehát ide vezet a nép perlekedési viszketege s jelen törvénykezési rendünk gyarlósága. (Verekedés egy műhelyben.) Friedmann Samu aranymüvessegéd és Kohn Mór tanoncz i. é. április 25-én némi szóváltás után összevesztek és verekedés közben történt, hogy Friedmann sétabotja eltörvén, annak egy része Kohn oldalába fúródott. Ennek következtében Kohn egy hónapig a kórházban ápoltatottt, hol sérülését súlyosnak mondták. A törvényszék a testi biztonság elleni vétség miatt Friedmannt ma egy havi fogságra ítélte. Závodszky Károly. A hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter Lakosy József tapolczai járásbírósági segédtelekkönyvvezetőt a nagykanizsai törvényszékhez helyezte át, az újegyházi járásbírósághoz Benedek József telekkönyvi helyszínelési bizottmányvezetőt, a szerdahelyi járásbírósághoz Kartha Antal szerdahelyszéki tisztségi titkárt írnokká, Brudnovich Ágoston sztropkói lakost a szvidniki királyi járásbíróság mellé bírósági végrehajtóvá nevezte ki. Bárdos község törvénykezési tekintetben f. évi június 3-án 16,755. szám alatt kiadott igazságügyminiszteri rendelettel a marosvásárhelyi királyi törvényszék területén szervezett mezíibánai királyi járásbírósághoz osztatott be. Az idézett rendelet f. évi július hó 1-én lép életbe. „Én nem adhatok önnek időt, ha nem ígéri meg, hogy a keresetet megszünteti.“ „S ezen esetben kívonatomra a dolog minden részleteit közölné velem ?“ „Nem, amíg tökéletesen tisztába nem jövünk. Ha le kell magamat kötni, a rendelkezésem alatt álló tudomást fel nem használni ön ellen, viszont önnek is írásban kell magát köteleznie, hogy mihelyt azon részleteket illetőleg önnek eleget tettem, ön minden ellenséges lépéseket megszüntet ellenem, és semmi új ilyféle lépéseket a múltak alapján nem fog kezdeni.“ „Minden körülmények között időre van szükségem“, ismétlé Harold, ki nagyobb kedvet érzett, mint valaha, az ügyvédet elpáholni, hanem érezte kezén-lábán a bilincseket, melyekről nem volt biztos, hogy valaha leoldhatja-e. „Azaz“, viszonzá Jermyn sötét makacsságával, „ön parancsot ad, hogy a kereset ellenem megszüntettessék. “ Harold ismét hallgatott. Jobban fel volt indulva, mint valaha, de fenyegetve s megalázva érzé magát, s szorongatva a kényszerűség által két dolog közül választani melyek mindegyike egyenlően gyűlölt volt előtte. Csak nagy nehezen küzdé ki a határozott választ. Távozott, a mennyire csak lehetett Jermyntől, egészen a szoba túlsó szögletéig, aztán ismét visszament s székébe dobta magát. Végre a nélkül, hogy Jermynre tekintett volna mondá: „Beleegyezem — időre van szükségem.“ „Jól van. Tehát áll az alku.“ „Csak annyiban“, felelé Harold hirtelen dühös tekintetet vetve Jermynre, — csak annyiban, hogy időt kell nyernem s azért önnek is időt akarok engedni.“ „Egészen renden van. Önnek időre van szüksége, hogy megfontolja a dolgot, hogy az én tönkretételem kísérletének élvezete felér-e a Transome birtokok elvesztésével. — Ajánlom magamat, Harold mit sem szólt s nem tekintett fel, mig Jermyn a szobából nem távozott. Midőn ez kiért s betette maga után az ajtót, mrs. Transome halvány arcza jelent meg egy másik ajtóban, mely a folyosóra Harold szobája oldaláról nyilt, s Jermyn úgy tehetett, mintha nem látná a kilépőt. Hasznára fordítá e lehetőséget s egyenesen az előcsarnokon keresztül lépdelt — hol egy szolga sem várta, hogy ajtót nyisson előtte — mintha nem látna, hogy még valaki beszélni óhajt vele. Nem akart most mrs. Transomeal beszélni. Nem volt semmi kérni valója tőle, s tökéletesen elég volt, egy kellemetlen találkozás e reggelre. Nem kerülte ki mrs. Transome figyelmét, hogy Jermyn készakarva kerülte őt, ő pedig sokkal büszkébb volt, sem hogy vissza tartsa. Jermyn is oly jelentéktelennek tartotta most, mint fia. A férfiaknak nincs a szívükben emlékezet, mondá magában keserűen. Ismét visszatérve lakszobájába, hallá az öreg Transome s a kis Harry hangját, kik együtt játszottak. Sokat adott volna e perezben azért, ha gyenge férje hajdantól fogva nem ért volna rettegve veszélyei s zsarnokságai előtt, s most szerette volna őt. Szeretetlenül érzé magát. Ha még valaki előtt valami jelentőséggel birt, öreg komornája Denner volt az. (Folyt, köv.) Kiállítás a tébolydában. (Saját levelezőnktől.) Bécs, jun. 9. Az alsó-ausztriai tébolyda igazgatója néhány hóval ezelőtt egy zártkörű társaságot hívott meg, egy általa rendezett kiállítás megszemlélésére. Ez a kis társaság, mely különféle hatóságok magasabb hivatalnokaiból, néhány képviselőházi tagból és hírlapírókból állt, sub rosaelő-bírálóbizottságként szerepelt, s az osztatlan figyelem, melylyel a kiállított tárgyakat szemlélte, és az elismerés, melyet az intézet derék igazgatója iránt a kiállítás rendezéséért kifejezett, elégséges válasz volt a hallgatólagosan föltett kérdésre : érdekelni fogja-e hasonló kiállítás a nagyközönséget ? Az igazgató azzal az ígérettel bocsátotta el a vendégeit, hogy a kiállítást a nagy közönség számára is hozzáférhetővé fogja tenni. Ez ígéret ugyan csak hónapok múlva váltatott be, de a kiállítás annál inkább gyarapodott az időközben készített tárgyak által. A próbakiállításról annak idejében írtam volt, de csak röviden — inter alia — emlékeztem meg az intézet elmebetegei készítette munkákról. Ma, részint a kiállítás tökéletesebb, rendezettebb volta — részint a discretiót nem dictáló nyilvánossága miatt, szabadabban mozoghatok................ A téboly gyógyításának történetében korszakot alkot Co no 11 y neve; ő mondta ki a kényszernélküli (szabad) bánásmód elvét, amely ma már általánosan el van fogadva és életbeléptetve. Őt követte Griesinger, aki a tébolybetegségről szóló könyvében a többi közt így ír: „Az eljárás módja, amely a szegény elmebetegek iránt ezentúl tanúsítandó lesz, a familiarismus rendszere leend.“ Ez a rendszer azóta sok szószólóra lelt, s továbbfejlesztésére különösen a francziák, akik közül legyen elég Jean Duval nevét említenem, igen sokat tettek. így történt, hogy azok a szerencsétlenek, a kiknek elméjét sötét, talán mindörökre átdatlan lepel födi, ma már humán és józan bánásmódban részesülnek. A Griesinger által kimondott ige is testté vált s a jól szervezett tébolydákban a társas együttlét még productiv irányban is kiaknáztatik. Az elmebetegek közösen könnyebb munkákat teljesítenek, amelyeknek pénzbeli gyümölcsét is látják, mert az igazgatóság az általuk készített kézi munkákat realizálja így van az itteni tébolydában. egy huszonöt női tagból álló kötőiskola, melynek, tagjai egy pár harisnya kötéséért 40—50 krt keresnek. Egy kiállítva levő díjazási katalógusból pedig azt láttam, hogy az asztalos- és egyéb kézimunkákat teljesítő férfiak naponkint 30 kr. díjazásban részesülnek. Az olvasó bizonyára kitalálta már, hogy a kiállítás, amelyről megemlékezni akarok, az intézet betegei által készített e kézimunkák gyűjteményéből ál. De mégsem kizárólag e munkák gyűjteményéből, mert a kiállítás első része a — betegségeik mérve szerint — különféle osztályokba beosztott betegek szobáinak bútorzatát s a patiensek öltözetét tünteti föl. Ami a bútorzatot és a szobák belső berendezését illeti, az alsó-ausztriai országos tébolyda semmi tekintetben sem marad el a lipótmezeitől. A második teremben a faragási, könyvkötészeti, különféle női kézi, és vékony fűrészszel teljesített munkák láthatók. És egy-egy állványon a dühkór által véghezvitt munkák! A rombolás e művei közt még bámulatraméltóbbakat lelünk, mint az alkotás munkái közt A téboly köde által körülövezett elme ugyan az alkotás terén inkább idegen, mint a rombolás mezején, mindamellett egész a csodával határos, miként képes egy alig 22 tavasza látott „gyönge“ leány, a dühkór által elfogva, egy vasrudat, mintha törékeny szalmaszál volna, meghajlítani — úti figura decet. Az első osztály — a legalsóbb fokozat — betegei sokszor vaságyaikat is szétdarabolják, de mégis legnagyobb előszeretettel teljesítik a rombolás művét az ágyneműeken, amelyek azért vastag szövetekből készítvék. Nevezetes jelenség különösen az, amelyet a megnyitás napján az igazgató a jelenvoltak méltó csodálkozására közölt velünk, hogy a kávés findzsákat és poharakat a leghevesebb dühkórban szenvedők se zúzzák össze. Azért ez edények mind a három osztályban egyenlők. Áttérve az alkotás műveire, a női kézi munkák közt sok meglepő van, a többi közt egy mesterséges gyöngyhímzésű vánkos már vevőre is talált. E vánkosról a látogató hajlandóbb elhinni, hogy egy mustra-himzőintézetben, semhogy az elmebetegek házában készült. Az a fiatal leány, aki, ha a dühkór elfogja, egy vasrudat is képes meghajlítani, kisded kezeivel, csöndes pillanataiban neméhez illőbb foglalkozáshoz, a gyöngyhimzéshez tér vissza. Két kis skatulya van itt kiállítva, mely az ő kezemunkája s a melyre gyöngygyei a következő sokat mondó szavak himezvék „Englischer Pflaster. — Alle Wunden heile ich, nur die der Liebe nicht.“ — Ez a szegény leány ezt a tapasztalatát kétségkívül drágán, a téboly árán fizette meg! A férfiak által teljesített kézimunkák nagyobbára fafaragások és a vékony fűrész termékei. Túlnyomó számban láthatók itt a képkeretek, fakeresztek kifogástalan és itt-ott bizarr faragásokkal. Különös ügyességűnek látszik egy kőműves, aki a tébolyda mintázatán kívül szép falikosarakat és kisebb faragásokat is teljesített nagymérvű dühkórja daczára, a mely egyébiránt most már csökkenőben van s csak akkor lepné meg hevesebben, ha — ami nagy részben okozója volt tébolyának — szeszitalt élvezne. A harmadik terem — finis coronat opus — a legérdekesebb. Itt az olajfestmények, rajzok és a betegek irodalmi működései vannak kiállítva. Ez utóbbiak közt látható több folyamodvány az országos törvényszékhez és a császárhoz intézve, melyekben a sajnálatraméltó folyamodók az intézetből való kibocsáttatásukat kérelmezik, vitatván, hogy tévedésből tartatnak őrülteknek. Egy másik elmebeteg — egy volt pap — gondosan fűzött és lapszámozott könyvet rimes versekbe foglalt imákkal írt tele, amelyeknek m minden sorából kivillan a vallási rajongás őrültje. Ugyanettől a szegény betegtől prózában irt imádságok (Jézus sz. szivéhez stb. ) is vannak kiállítva. Nálunk páter Lonkay ily imádságokat nemcsak hogy szabadon ki is nyomat, de a nyereségből még — condignatiós házakat is építtet. Hjah ! — más ország más szokás ! Egy elmebeteg az intézeti igazgató iránt táplált jóakaratának az által ad kifejezést, hogy a háromegy isten nevében elrendeli hogy a herczegigazgatónak 14 nap alatt 10 millió forint fizettessék ki ezüstben az osztrák állami pénztárból. (Vájjon van-e annyi e pénztárban?) Ugyanez istentől származott és „Bauscher bibornok székhelyén kelt“ rendeletben I. Ferencz József figyelmeztetik, hogy a „herczegigazgatót“ az aranygyapjúrend illeti meg, herczeggé kineveztetése pedig Conrad (intézeti) főfelügyelőre bízatik. „Ez isteni parancs nem teljesítése - teszi hozzá az ukáz írója — halállal fog bűntetteim.“ Egy másik elmebeteg teljesen ellenlábasa ennek, a mennyiben egy, Vilmos a „sashoz* irt levelében fölszólítja ezt Svájz megoltalmazására; egy — Gambetta, Jules Favre és Garibaldihoz intézett és franczia nyelven irt levélben pedig a köztársaság rögtöni proclamálását kívánja. Az ily óhajt is inkább volnánk hajlandók józan emberek közt, semhogy őrültek házában keresni. Egy „protestáns“ arra kéri az igazgatót, hogy nagypénteken pecsenyét és bort rendeljen neki, mert e nap neki nagy ünnepe van. És igy tovább. . . . A képzőművészetnek e szomorú intézetben egy különben geniális képviselője érdemel elsősorban figyelmet Ez Kratky, Főhrich tanítványa, kitől több olajfestmény, köztük néhány jó arczkép látható itt. Kratky a nagyság tébolyában szenved s képeiért ezreket meg ezreket kért két allegóriás képéhez: „Az ó és az új hit“ és „Vater Rhein“, sajátkezűleg írt, magyarázó szöveget mellékelt. Az előbbi, amelyen Venus Andromene és a boldogságos szűz látható, Kratky magyarázata szerint Ausztriának Olaszországhoz való viszonyát ábrázolja ; a „Vater Rhein“ pedig a Rajnát hozza létre; a magyarázó szöveg szerint Francziaország azért vesztette el a Rajnát, mert a „tricolor szűztől“ elpártolt két, elég csinos, kép az „1848-ban Bécs előtt táborozó horvátok“-at ábrázolja — ebédük közben. E két képet egy gróf festette, ki már évek óta ápoltatik az intézetben. E táborozási képek fölött egy női tanulmányfő látható, melyet az intézet egy női tagja festett vászonra, s amelyet Schwarzenberg hg. 100 artért vett meg. Atalában a közönség részvéte nemcsak a kiállítás látogatásában (ma délig, három nap alatt, 560-an látogatták azt meg), de a kiállított tárgyak megvásárlásában is jelentkezik, a mi humánus tett, a mennyiben mind a kiállítási látogatók belépti dijai, mind az elárusított tárgyakból befolyó összeg az intézet tagjai segélyegyletének javára fordittatik. CSARNOK. A pók. — Irta Michelet — (Vége.) Vájjon mi történnék akkor, ha ez a bámulatos munkás, olyan különös és kellemetlen körülmények közé jönne, mint például azok a méhek, melyekkel Huber kísérleteket tett, mi történne, ha arra volna utalva, hogy mesterségét változtassa és ujjitsa? vájjon meg tenné? elvégre is van-e anynyi esze és találékonysága, hogy szükség esetében olyan nyitásokat tegyen, mint amilyent a felsőbbrendű bogarak némely esetekben már kifejtettek? Ez megérdemlené azt a fáradságot, hogy megpróbálják. Annyi bizonyos, hogy a mi egyszerű kerti pókjaink nagyon jól tudják, mert ha a geometriai hálójok kifeszítésére szükséges tért elveszszük tőlök, akkor szabálytalan hálót kérítenek, mely a tér szükségéhez mért arányban kisebbedik. Különben, ezeket a kísérleteket nagyon bajos megtenni. A pók oly ideges, hogy ugyanaz a félelem, mely művészszé teszi annyira megbénthatja, hogy elveszti a fejét. — Csak a hálója ad bátorságot. A hálóján kívül mindentől remeg. Ha rabságban van, nem lévén hálója, ő fut a zsákmánya elől; nincs annyi bátorsága, hogy kis légügyel szembe szálljon. Nyomorult helyzete, mely a szenvedőleges várakozás, nagyon jól megmagyarázza a jellemét. Cselekvés, küzdelem és futkározás közben várakozni könnyű, ez rövidíti az időt és megcsalja az éhséget, de mozdulatlanul lesben állani, attól félve, hogy a zsákmány a legkisebb mocczanásra elhalad, látni hogy jó, mindegyre közeledik, néha egészen mellette van, de tovább megy, és mégis üres hassal egy helyben maradni! A napsugárban mulató legyek és muslicák gondtalan röpkedését órákig végig nézni, anélkül, hogy azt a mohó vágyat kielégíthetné, mely azt súgja : „jertek kicsikéim ! . . . jertek!....“ ez egy kínszenvedés, a reménység és gyötrelem folytonos sorozata.