Ellenőr, 1874. július (6. évfolyam, 178-208. szám)
1874-07-15 / 192. szám
resztül a külföldre özönlésétől, mint sokan tartanak. Eddig is concurrált a külpiaczokon a román gabona a magyarral a galicziai vasúton, a gőzhajózás által s a tengeren , de sikerrel nemigen concurrál, mert a magyar gabonának qualitása jobb. Olcsóbb-e a román gabona, nem tudom? (Felkiáltások: Sokkal olcsóbb!) Azt hiszem, sokkal olcsóbb nem lehet qualitásához aránylag, mert ott is kevés munkaerő van mint nálunk, kevés munkaerő mellett pedig jó, olcsó termelés nem lehetséges , de ezen kivül Romániának régóta megállapított állandó piaczai vannak a tengeren túl Olahországban és Angliában stb. Romániában a gabonára nézve nagy a kereslet, nagy kereslet mellett pedig nagy olcsóságot föltenni nem lehet. Kétségem nincs abban, hogy rendes időben a romániai gabna megtartja azon régi utakat, melyeket annyi idő óta követ a Dunán lefelé Galaczra és Brailára, és onnan a tengeren át nyugatra, ha ezen olcsó közlekedési eszközök segélyével versenyezhet a magyar gabonával, de legkevésbbé fog versenyezhetni 2—300 midet tevő hosszú pályán át haladva. Rendes időben védi belforgalmunkat a romániai gabona ellen a határvám, rendkívüli időben pedig Magyarországnak is hasznára van, ha Románia felsegít bennünket Akármi mondatott is e házban a napokban, a folyó évben nem volt kárunkra a romániai gabona behozatala, mert nem kell feledni, hogy Magyarországban nem csak földmivelők vannak, ha nem laknak más keresetet űző polgárok is, kiknek joguk van arra, hogy érdekeik figyelembe vétessenek, (Helyeslés jobbfelől) és kiknek érdeke ellen van az ha megengedtetik, hogy túlzott áron legyenek kénytelenek az élet első szükségletét megszerezni. Azt hiszem, tehát, mindezeknél fogva, hogy túlzottak azon aggályok, melyek az általam többször említett, pályák, különösen a temesvár orsorai ellen felhozattak. — Fiatalkoromból még igen élénken emlékszem — fognak a házban többen is emlékezni — azon vitákra, melyek egyszer Angliában a gabonavám eltörlése iránt folytattatok. Évekig tartott a lázadásig vitt ingerültség, hallottuk fenhangon kimondani, hogy Anglia mezőgazdaságának vége lesz, ha a külföldi gabonával versenyeznie kell. Jósoltatott, hogy a mezei gazdaság megromlásával megromlik Anglia ipara is, s el fogja veszteni Anglia a világban hatalmi állását. Sok küzdelem után eltöröltetett a gáti navám, és mi történt : Anglia hatalmasabb lett, mint azelőtt, mezei gazdasága a virágzásnak még nagyobb fokán áll mint azelőtt, és Anglia az egész világon az ipar s talán hatalom legfelsőbb fokán áll. Igaz, hogy Anglia mezőgazdasága is kénytelen volt a meghozott törvény folytán egyben-másban javítani gazdálkodási rendszerét. Megtörténhetik nálunk is, hogy némely igen ősiesen vezetett gazdaságoknak szüksége lesz arra, hogy okszerűen rendeztessenek be. (Helyeslés jobbfelől,) de ez azt hiszem a nemzetgazdaságnak csak előnyére fog szolgálni és a kérdéses két pálya igazolni fogja azon általános szabályt, melyet eddig a világ öszszes tapasztalata igazolt, hogy t. i. a nemzetközi összeköttetéseket közvetítő forgalmi eszközök előnyére válnak egyik félnek úgy, mint a másiknak, és a kereskedés fejlődésének előmozdításával előmozdítják a közjólétet az egyik félnél, úgy mint a másiknál. De tehát, az itt kérdéses vasúti csatlakozásoknak e felett még politikai előnyük is van. Ezen csatlakozás közelebb fogja hozni egymáshoz azon két nemzetet, amely geográfiai fekvésénél és azon szomszédjainak etnographiai viszonyainál fogva nem arra van utalva, hogy ellenségesen szemben álljon egymással, hanem, természetesen souverainitásának saját területén teljes fentartása mellett, arra van hivatva, hogy kölcsönösen támogassa egymást. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezen tekintetből is kérem a házat, méltóztassék a ház asztalán lévő törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk hosszasan tartó éljenzés és helyeslés jobb felől.) Orbán Balázs nem azért beszél az ojtozi csatlakozás mellett, mert ő is székely, hanem legfőképen azért, mert meg van győződve, hogy Magyarországnak nagyon is érdekében van sőt létfeltételét alkotja az, hogy a távol keleti határain elhelyezett székely nép fennállhasson és a réginség örvényébe kiszakadva bele ne taszíttassék, mert az összhaza nemzetgazdászai, kereskedelmi és hadászati érdekei egyenesen az ojtozi csatlakozást követelték. Ezt állította fel mint egyedül lehetségest Széchenyitől kezdve napjainkig minden országos tekintély, ezt követelte minden strategikus, ezt állította előtérbe mint legkönnyebben, legolcsóbban kivihetőt minden szakférfiú. E csatlakozást szorgalmazta évtizedeken át nem csak hazánk, hanem a szomszéd Románia közvéleménye és sajtója, ezt a világkereskedelem, s így összes Nyugat és Kelet Európa népeinek jól felfogott érdeke, mert itt a főczél úgy a vaikereskedelmünk,mint avilág kereskedelemre nézve a mihamarabbi, s minél rövidebb úton való tengerhezjutás volt, ami egyedül az ojtoz-galaczi vasút által volt csak létesíthető. Teljesen igaz az, hogy a tömöi csatlakozásnál megvan a rövidség a földabroszon való mérésnél, s meg a valóságban is, ha azt Brassótól vesszük; azonban a mérést nem Brassótól, hanem Földvártól kell kezdenünk, mert a földvár-brassói vasútrész nem más, mint az eredetileg Ojtorhoz terveit keleti csatlakozás fővonalának egy szárnyvonala, amely alkalmasint nem minden utógondolat és számítás nélkül építtetett ki a fővonal folytatásánál hamarább. Ha már most Földvártól mint jolponttól teszszük nézeteinket, akkor innen a törösi határ szélén levő Prédiástetőig — a szükségelt kanyarvonalakat felvéve — van 7 folyómértföld. Földvártól az ojtozi szoros végpontján levő Sósmezőig van mindössze 11 mértföld, csakhogy az ojtozi vízválasztót képező Magyarostető alig pár száz ölnyire van a sík talaj színvonala fölött, hol minden nehézség és nagy alagútak nélkül egyszerű bemetszéssel át lehet a vasutat vezetni, míg a tömösi szűk völgyben magában is roppant nehézségek merülnek fel, mert az egész völgyet elfogja az áradatai miatt veszélyes havasi folyó, mig kétoldalt falmeredek sziklabércek lövelnek fel. Ekkép e szempontból is az ojtozinak adandó elsőség. Ráday Gedeon gr. hibásnak tartja az eddig követett vasúti politikát, s a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot is e politika kifolyásának tartja , mivel azonban kormányválságot előidézni nem akar — bár az arad-orsovai összeköttetést tartaná czélszerűnek , s mivel a kormány tekintélyét kifelé is fenn akarja tartani, elfogadja a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Elnök az ülést bezárja. Ülés vége délután 2 és/2 órakor, vitát kelteni minden alkotmánykérdés felett, de eljöttnek tartja az időt, hogy a többi pontokat kijelölje. A bizottság már oly határozatokban állapodott meg, melyek hasonlók azokhoz, minket a kormány óhajt, így a választási javaslatban a bizottság a kerület szerinti szavazást hozta be. Ez lényeges pont a kormány szemeiben, s mi arra kérjük önöket, hogy ezt egy speciális törvénybe vegyék fel. Mi kétségkívül messze állunk még az átalános választásoktól, de szükséges, hogy arra is gondoljunk és azt előkészítsük. Reméljük, hogy e tekintetben köztünk s a bizottság között nem lesz semmi eltérés. Egyetértünk önökkel egy második kamara felállításának szükségében is. Mac-Mahon tb nagy kormánya e tekintetben oly követelményekkel áll szemközt, mint bármely más kormány, bármelyek legyenek is azon alkotmányos dispositiók, melyekben önök a jövőre nézve meg fognak állapodni, s melyeknek útját vágni nem állhat a kormány hivatásában. A nemzetgyűlés megígérte, hogy nem oszlik el addig, mig nem alkotja a második kamaráról szóló törvényt, s el is fogadta elvben a két kamara rendszert; de tovább kell mennünk s mi ezért arra kérjük önöket, hogy oly törvényt alkossanak, mely mellett a második kamara fennállat. Mi e kamara alkatrészeit illeti, a kormány azt hiszi, hogy jogában áll a senatus egy jelentékeny részét kinevezni. Az arány kérdése aztán alárendelt kérdés, ezt a viták útján lehet eldönteni. A harmadik lényeges kérdés: a feloszlatás kérdése. E jogot egymaga gyakorolja-e a végrehajtó hatalom feje, vagy pedig a senatussal egyetemben, oly kérdés, melyet mi most nem akarunk paecisirozni, minden attól függvén, hogy miként lesz megalkotva a második kamara. E pontra nézve tehát nem köti magát előre le a kormány meghatározott tételhez. Cissey miniszterelnök, e jeles tájékoztatást azzal egészíté ki, hogy a kormány épen nem táplálja az óhajt, hogy a kamara feloszlatását siettesse. A nemzetgyűlés souverain s csak maga állapíthatja meg az időpontot, midőn szétoszoljék. A mi kötelességünk csak arról gondoskodni, hogy ekkor már a kormány oly állapotban legyen, hogy teendőit tovább végezhesse Ismétlem mi nem óhajtjuk a feloszlatást s semmit sem teendőnk gyorsítására.“ Spanyolország. Dorregarray karlista rablóvezér, táviratilag jelzett s a köztársasági kormány és a tények élő tanúbizonysága által pontról pontra megcáfolt vádlevele egész szövegében előttünk fekszik, s szózat akar lenni Spanyolországhoz és Európához; de tulajdonképen nem egyéb azon indok tettek hazug leplezésénél, melyeket a karlisták elkövetnek. Ez okmányból átveszszük a következőket: „Midőn 1868. julius havában néhány spanyol tartomány fegyvert fogott szeretett királyunk, VII. Don Carlos mellett, kit az isten tartson meg soká: az ideiglenes kormány, mely zendülés által ejtette a hatalmat kezébe, a Don Juan Prim egy parancsot bocsátott ki, melyben az osztályparancsnokoknak meghagyatott, hogy a fegyverben talált „gonosztevőket“ azonnal lövessék főbe. A „gonosztevők“ alatt, mint a monte dregói, iglesualai és val-de-coveroi barbár végrehajtásokból kitűnik, a carlistákat értették. A madridi kormány elrendelte e mészárlásokat és Casalis, Canseco és Centeno tisztek, kik azokat végrehajtották, előmozdíttattak és fényes katonai rangra emeltettek. A carlista felkelés főnökei a naivsággal határos humánus és lovagias eljárást követtek. A madridi kormány a következő évben teramis cselt használt, hogy néhány carlistát kézrekerítsen. Escoda ezredes ezért jutalmat kapott, Carratero parancsnok méltatlan kelepczébe ejtett néhány alája rendelt tisztet, kiket meghívott, segítsenek neki néhány századot a király részére szítani ; mikor ezek megjelentek, egyszerűen főbe lövette őket. Ezért menten előléptették. Cortijo alezredes Toledo tartományban megfojtatott vagy 40 karlistát, még gyónásra sem engedve nekik ezért elég időt. Madridból távirati úton előléptették. Ugyanez a Cortijo, ki most dandárnok, nemrég a legaljasabb modorban faggatta Santurceben sebesülteinket. A polgári őrség két parancsnoka, Cappa és Peraea, is nyertek előléptetést, mert Burgos de Soriában békés carlistákat pusztán érzületeik miatt legyilkoltatok. Hasonlóan bánnak el egész Spanyolországban sajtóiig, gyűldeink és választási bizottságainkkal. Számtalan pap meggyilkoltatott, a templomokat nyilvános mulató helyekké változtatták, sőt még gyalázatosabb czélokra fordították az u. n. szeptemberi forradalomtól kezdve a mai napig. Hasztalan tartottuk magunkat az emberség parancsolta korlátokon belül, hasztalan tiltottunk meg minden kivégzést, hasztalan ápoltuk sebesültjeiket és oly gonddal, mint magunkéit, amint teszszük az utóbbi csata színhelyén talált 400 sebesülttel. Ellenfeleink legyilkolják a foglyokat, vagy Cubába küldik. A madridi kormány és az ellenünk küldött tábornokok sohasem váltották be szavukat, sohasem tartották a velünk kötött szerződéseket tiszteleten. Megszakítottuk a vasúti és távirdai vonalakat, amit hadakozó fél mindig megtehet, mert azok fontos eszközök a hadviselésre, ezért becsmérlő szemrehányásokkal illettek. Fogolycserét ajánlottak, mi ráállottunk, de majd mindig rászedtek, mert az elfogott carlisták közül ritkán jött valaki vissza. Ahol csak az ellenség benyomult, lopás, gyilkolás, nők és gyermekek meggyalázása, gyújtogatás járta, bármi nyugodt is volt a lakosság. A dicső vellabuelai csatánál Loma és Moriones majdnem egész Oyarzuut és Tolosa körül 50 partanyát gyújtottak fel. Asteazában és egyéb helyeken a helységekben összekergetett nőkből majdnem hivatalosan juttattak minden csapatnak egyet-egyet. Bilbao körül ép úgy járt el az ú. n. felszabadító hadsereg; e gyalázatos tettek Villarealban ismétlődtek. Mikor Concha Estella ellen készült, a lodosai hatóság és papság előtt rövid, büszke beszédet mondott, melyben kijelenti, hogy irtóháborút akar viselni Navarrában, nem csupán a királyi hadsereget, de a tartományt is meg akarja semmisíteni, amelyben az tanyázik. És valóban, alig hogy a csata megkezdődött, Concha katonái felgyújtottak több házat. Villatuerta, Zurucain és Zabalban, a házak némelyikében be voltak zárva a lakók is. Abarzuzában 70 házat gyújtottak fel, a szép város most puszta rom. Concha katonái oly durvák voltak, hogy mikor öt embert elfogtak, azonnal reájok lőttek, és ha erre nem haltak meg, élve dobták a lángokba. Ennyi iszonyt türelmesen nem lehetett elviselni, repressáliákat kellett gyakorolni, hogy az ellenség jövőre más eljárást kövessen. Eddig a foglyoknak egytizedét lőttük agyon, ezentúl valamennyi ily sorsban részesül; ezentúl nem lesz kegyelem a vadállatok, a gyujtogatók, gyilkosok és nőgyalázók iránt. Estella, 1874. jun. 30. Antonio Dorregaray, altábornok és törzskari főnök, Németország. A brüsseli congressusra vonatkozólag azt a hírt veszszük ma Berlinből, hogy a congres808 f. hó 27-én a brit képviselő nélkül fog összeülni, hogy határozzon az Angolorország részéről javasolt programmegszorítás ügyében ; az angol képviselő csak úgy fog a congressuson részt venni, ha a congressus elfogadja Angolország fenntartásait. — Eisenachból Reuter Frigyes német író halálát jelentik. — A karnigták által meggyilkolt Schmidt porosz kapitány esete roppant felháborodást kelt, még clericális körökben is. A „Kreuz-Ztg.“ levelezője a karlista táborból következő bővebb adatokat közöl ez esetről : „A karlisták nem adtak hitelt Schmidt esküvel erősített azon vallomásának, hogy 8 ártatlan s csak mint harctéri tudósító tartózkodott a repubblikánusok táborában; igazolványokat kértek tőle, s mirel azt felelte, hogy hozassák el Leimből parlamentariek által málháját, de kérését visszautasították. A többi foglyok amaz állítása, hogy Schmidt folyton Concha főhadiszállásán tartózkodott, s hogy 5 porosz tüzérkapitány, csak növelte Schmidt bűnét a fanatikus bírák szemében, kiknek elnöke Vinalet tengernagy volt; szóval Schmidt a többi foglyokkal egyetemben halálra ítéltetett és június 30-án reggel 22 katona társaságában, kik között hat tiszt is volt, főbelövetett. Don Carlos egy futár által küldött parancsot a „hadbírósághoz,“ hogy a foglyok kivégeztetése további intézkedésig halasztassék el, de parancsát számba se vették.“ — Nevezett tudósító aztán így folytatja: „E tény, valamint Schmidt százados és a katonák meggyilkoltatása megbélyegzi a karlisták egész hadjáratát (igy nyilatkozik még azon tudósító is, ki a karlisták táborában van s velök rokonszenvez), mely már ott állt, hogy elismerést szerezzen magának a világban. Ismét azzá lett, a mi kezdetben volt: fanatikus katolikusok lázadásává elvetemült papok vezérlete alatt; ezen emberek, kiknek első jelszavuk az „isten“, ártatlan emberek gyilkosaivá lettek. E tömeges gyilkolások csak nagyobbíthatják az elkeseredést s alkalmul fognak szolgálni a karlista foglyok kíméletlen kivégeztetésére. A trónkövetelő pedig ha továbbra is környezetének befolyása alatt fog állni, soha sem érendi el a czélt, melyre törekszik ; e gyalázatos kivégeztetési ügyben magát Don Carlost sem lehet menteni, mert mit lehet mondani akkor, ha alattvalói csak ennyire repectálják parancsait, ha vallási fanatismusok egy „szakadár“ gyilkosaivá teszi őket, mert Schmidtnek nem volt más bűne, mint az, hogy protestáns és porosz volt — s ezért kellett meghalnia.“ A porosz sajtó egyébiránt a megtorlásra ösztönzi már a német kormányt. A „Vossische Ztg.“ így ír: „A spanyol kormánynak, akár el van ismerve, akár nincs, a humanitás és a népjog nevében felhívást kell, hogy intézzen minden civilizált államhoz, hogy Don Carlos rablóbandáitól, melyek a harcrot „a trón és oltárért“ a hadviselés és minden emberi törvények sértésével, kíméletlen kegyetlenséggel és védtelen foglyok meggyilkolásával folytatják, valamennyi országnak direct vagy indirect támogatása megvonassék. A borzalmak tetőpontja el van érve, midőn ártatlan harcztéri tudósítók ily fajta elllenség öntudatos kegyetlenségének áldozatul esnek.És midőn ily vérontások történnek,melyek a más államok alatt valóit sem kímélik, akkor az európai hatalmaknak joga és kötelessége egyszersmind, hogy ily vanság ellen közösen fellépjenek.“ Nevezett lap e közös fellépés alatt azt érti, hogy a bruszeli congressuson képviselt hatalmak egy erélyes collectív jegyzékkel tiltakozzanak a karlisták embertelen hadakozási módja ellen. Legjobb volna azonban, ha e collectiv jegyzék a franczia kormányhoz intéztetnék, hogy a franczia határrészek ne szolgáljanak többé a carlisták táborául, honnan pénzt, eleséget és csapatokat kapnak a legborzartabb polgárháború folytatására és tovább szitására. Szerbia. A belgrádi hivatalos „Szrbszki Novine“ lapja élén a következő kiáltványt közli : Proclamatio a szerb néphez. Bizonyos időre külföldre utazván, ezt kedves népemmel közlöm, s egyúttal rendelem, hogy miniszteri tanácsom, előfordulandó esetekben, hol szükség talál lenni, a fejedelmi hatalom teljesítésében engem azon utasítások szerint képviseljen, melyeket neki kiadtam. Magamat és kedves népemet ezúttal is a mindenütó kegyelmébe ajánlom. Belgrádban, 1874. évi junius hó 11-én. IV. Obrenovics M. Milán s. k. Szerbia fejedelme — Marinovics Jánost, a szerb minisztertanács elnökét és külügyért, távollétében Hrisztics Fülöp vallás- és közoktatási miniszter fogja képviselni. — A belgrádi „Vidov dán“ stambuli levelezője azon körülményből, hogy a török szultán az eddigi ottani német követnek nejét gyémánt ékszerrel ajándékozta meg, azon következtetést vonja, hogy a porta jelenleg inkább meg van elégedve a német követtel, mint az orosz s az osztrák-magyar udvarok képviselőivel. Ez is az idők jele, Németország és irodalma. Tagadhatlan tény, hogy a német irodalmat sokkal jobban ismerik a Duna partjain, mint a normán remete falujában; mindamellett a normán remete hozzászól ezen kérdéshez, egy igen tekintélyes tanár szavaira hivatkozva. A tanár, ki ezennel a remetének kalauzul fog szolgálni, Blain történeti tanár a Rennes-i irodalom és tudományi képzőiskolában. Blain a Rennes-i képzőiskola megnyitásánál beszéde tárgyául választotta Németországot és irodalmát. Ezen irodalom, mely sokáig egészen idegen maradt a politikától, sőt lehet mondani idegen e világ minden dolgaitól, 1813 után hirtelen megváltozott és nem jön egyéb rettentő szenvedélykitörésnél és Francziaország elleni harczra való felhívásnál. De, ha megengedi kegyes olvasóm, hagyjuk itt beszélni a híres Rennes-i tudóst: „A német irodalom— mondja, — újjászületése óta mindig az elmélet legfelsőbb sphaerájában maradt volt, és mintegy a felhők közt hagyta magát ringatni; de akkor egyszerre földre szállott és roppant harczias lett. A német nemzethez intézett beszédeiben Fichte lángra gyújtotta honfitársai lelkét és egyszersmind büszkeségüket is nagy mértékben felébresztette és exaltálta. Csak önök, mondá, beszélnek tiszta, eredeti, honi nyelvet. A többi nemzeteknek, francziák, angolok, olaszok spanyoloknak csak összeelegyített, korcs, elcsúfított nyelvök van. Csak a németet lehet nyelvnek nevezni, a többi csak össze nem hangzó szavak egyesülése, csak az önöké képez egységet. Aradt, nemzeti hymnusában, mely az egész országban viszhangzott, lefestette Németországot régi határival, mely a Rajnán túl ért, és minden országot magában foglalt, hol az Istenhez németül imádkoznak. A költő, bölcsész, tudós, mindenki saját módja szerint buzdított a Francziaország elleni keresztes háborúra. A nagy Schiller már nem volt többé, de munkáit felhasználták és ezek uj anyagul szolgáltak a hazafias szenvedélyeknek. A nemzet jósló nemzőjének nevezők, mert Wallensteinban oly hőst irt volt le, kinek nagyravágyása még nagyobb volt lángeszénél és ki büszkeségének lett áldozatja; mert Tell Vilmosban a szülőföld jogszerű védelmét dicsőítette. Az irodalom mintegy emelőfalön, mely a Vistulától az Alpesekig felemelte, fellázította a népet ; e percztől fogva azon régies, pedáns, önző modort vette fel, melyet máig is megtartott. Minthogy a római szent birodalom korszaka, belviszályaival semmit sem nyújtott, mi a lelkeket lángra gyulanthatta volna, a középkori sőt még azelőtti időkhez fordultak. „Elősorolták a germán faj fontos szerepét a világtörténelemben, a rómaiak ellen folytatott dicsőséges küzdelmét, az általa alapított királyságokat nyugati és déli Európában, az ó társadalom újjászületését, nemes vérének befolyása következtében , s a későbbi időkben birtoka által a császári korona egész kereszténység felett gyakorlott felsőbbségét, végre pedig a jelen időkben azon roppant befolyást, melyet a német faj gyakorol az egész művelődésre, törvényekre, szokásokra és intézményekre. Lefestették Németországot, mint a lovagiasság, szabadság, keresztyén költészet, keresztyén művészet bölcsőjét, mint minden szép és nagynak hazáját, ami csak történt a nyugati császárság felbomlása és a jelen kor közt. Azután kérdek maguktól, hogy tudott ezen magaslatokról annyira lesülyedni , és azt találták, hogy ezen hanyatlás oka először is a sok belegyenetlenség, mely az idegen megjelenését okozta és az ország feldaraboltatását elősegítette; azután a francziák irányában hosszas szellemi alávetésük, kiket száz évig gyermekesen bámultak, kiknek műveit és modorát utánozták, kiknek hibáit és bolondságait elsajátították: szellemi rabság, mely a politikai rabságot előzi meg.....................Hogy ezen sülyedésből kiemelkedjenek, csak egy mód volt, az hogy újra németek, csupán németek legyenek, hogy mindenütt eltörüljék, mint egy szennyfoltot, az idegen szokások és eszmék nyomát, hogy felelevenítsék a hazafiságot, a múlt dicsőséges emlékeivel foglalkozva és igy a hatalmas, büszke, nagy Németország feltámadását elősegítsék, mely képes legyen a nemzetek élére állani. „Ez azon elvek veleje, melyet az írók könyvekben és lapokban, a tanárok a szószékről hirdettek. Ez volt a kezdete azon nemzeti büszkeségnek, melyet teutomanicus furor-nak neveztek, s mely, miután az 1813-ks tanuló ifjúságot harczias tüzével elragadta volna, megmaradt az iskolákban, hol buzgalommal folytatták a testgyakorlatokat, hogy Arminius pajtásaihoz méltók legyenek erejökre s testalkatukra nézve. A lelkesedés, mely néha igen különösen tört ki, oly tulságba vitt némely egyéneket, hogy újra marcomannok vagy más barbárok szerettek volna lenni, honvágyat éreztek a heregniai erdők után Ezen makk evők, ahogy később nevezték, átengedték magukat a felcsigázott honszeretet minden tulságai és bolondságainak. Heine Henrik beszél egy tanuló barátjáról, ki alig várta, hogy a francziákkal összeütközhessék, meg akarván beszulni Conrad halálát, kit Anjoui Károly igazságtalanul végeztetett ki 1268-ban. Ezek aztán oly gyűlöletek, melyek az örök ifjúság tulajdonával bírnak !“ Nem követjük Blaint ezen érdekes eszmék fejtegetésében, áttérünk beszéde következő részletére : „Németország hiában remélte, hogy magát felszabadította a franczia utánzástól, soha se volt annak annyira alávetve; de miután azt utánozta volna, ami a francziáknál igazán nemes és szép volt, a népek felszabadítása körüli eszméit, (mely a 18-ik század s a forradalom főeszméje volt) most a császári politikát követte, elővette a régi álmokat Nagy Károlyról, és akkor, mikor ezen álmok Francziaországban első Napóleon vesztét okozták. Nem lett volna hasznosabb magának és az orosz világnak, ha Németország azt mondta, azt ismételte volna, mit Frankhon nem szűnt meg hirdetni három század óta, azaz a renaissance-tól a forradalmig, bölcsészet által? „Az idő elmúlt, midőn az országok meghódítása hőstettnek tartatott, a mit a régiek ennek neveztek, mi azt csak rablásnak és részlelkűségnek nevezzük. „A helyett, hogy a császársági Francziaországot utánozzák, a nemzetgazdázati Francziaországot kellett volna utánozniok. Ahelyett, hogy mindenben gátolnák, segíteniök kellett volna, hogy életbe léptethesse a múlt századbeli encyclopedisták és nemzetgazdászok fenséges eszméit. Ahelyett hogy homályos és pedáns bölcsészetbe zárkózzanak, tanulmányozniok kellett volna Turgot-t, Boisguillebert hazámfiát, ki 1701-ben találta és hirdette a jelenkor valódi törvényét. E mondás érdemes arra, hogy gondolkodjanak felette: „A természet csakhamar megbünteti azokat, kik törvényei ellen szegülnek. A természet sem ismer se különféle államokat, se különféle uralkodókat, azzal sem törődvén, ha váljon barátok-e vagy ellenségek és egymással háborúskodnak, csak ő ellene ne indítsanak háborút. A természet csak szabadságot lehel.“ Irtak-e ötven év óta valamit Németországban mi ennél többet érne ? Különben a német irodalomnak az az érdem hogy tökéletesen, lényegesen német, míg a franczia irodalomnak az a másik érdeme, hogy nagy írói által mintegy minden nemzet evangéliuma. II. Frigyes ezt megértette és nyíltan vallotta magát a franczia bölcsészek tanítványának, ami annyit jelent, mint a józan ész tanítványa, így alapította meg Poroszországot, és azért lett nagy Frigyes. De a mai Poroszország, melyet császársági Poroszországnak lehetne nevezni, még nagy festőinket, legnagyobb bölcsészeinket is kitörülhetni remélte, minek Lesueur, Poussin, Descartes, Pascal, Malebranche és annyi más, kihagyva őket a művészek és nagy gondolkozók sorából szótáraikban. Érdekes ezen sok gyermekességek elősorolása Blain beszédjében. De nem csak az irodalmi és bölcsészeti kérdésekben tűnik fel Németország igazságtalansága Francziaország iránt; nem láttuk-e a napokban Liebiget, ki még a tudományokban is igyekszett dicsőségünket elrabolni. Még a vegytanban is , a franczia ész alárendeltségét akarnák elhitetni. És pedig ki alkotott a vegytanból tiszta, határozott, rendszeres tudományt, ha nem Lavoisier? Vagy talán Lavoisier berlini volt? És Ampère feltalálásait a természettanban el lehet-e törülni? és a physiologia, az élettan, melyek csak ma keletkeztek, hol fénylenek jobban mint Francziaországban ? Igen, a többi népeknek is megvannak nagy embereik, különösen Anglia méltán büszke lehet Darwin munkálataira, de azért Francziaország se vesztette el koronáját, se a művészetben, se a tudományokban, se az irodalomban. Íróink, kik némi becscsel bírnak, minden nyelven le vannak fordítva és az egész emberiség tisztelettel hallgatja három század óta Francziaország tanítását. Még sok más nemzetről lehetne-e ezt mondani ? Ami a normán remetét illeti, minél inkább tanulmányozza a többi népek bölcsészeti és sociális állapotját, annál készebb felkiáltani: éljen Francziaország. Noel Jenő, jelentettek be, így a közoktatási kormány és a főváros fognak nagyobb bevásárlásokat tenni a kiállításon, hasonlóképen több iskolaszék tette ily irányú bejelentését A taneszköz-kiállítási bizottság (elnök Lederer A., jegyző Dolinay Gyula) jövő hó 1-ig fogadja el a kiállítási tárgyakat. Augusztus 1-től 8-ig a kiállítási katalógus fog összeállíttatni, s a kiállítás a főreáliskola termében elrendeztetek A nagygyűlés alatt napi közlöny fog megjelenni; a résztvevőknek számos nyomtatvány, többi közt e czélra készült fővárosi kalauz és térkép fog szétoszlatni. A tagoknak magánházakban leendő elhelyezhetése végett a fővárosi lelkes tanítók a kellő lépéseket minden irányban megtették. Óhajtandó is, hogy a feljövő 1500 2000 tanító részére a főváros kiállítsa a csak éji szállásul használandó lakást. Minden tehetősebb család elfogadhat egy szerény igényű néptanítót éji szállásra, így azután nem kellene igénybe venni a honvédelmi miniszter szíves ajánlatát, ki átiratában a legnagyobb előzékenységgel felajánlja lakásul a díszes Ludovika akadémiát, hol élelmezésről is lenne gondoskodva. A közlekedési társulatok a gyűlésre fel- és visszautazásra a féláron való utazhatási kedvezményt készséggel megadták A nagygyűlés alatt kirándulásokról és más szórakoztatásokról bőven lesz gondoskodva. Ezekből tehát látható, hogy a dolgok folyama legbiztosabb mederben halad, s a gyűlés nagyszepségéhez a hazai tanítói testület minél tömegesebb részvétén kívül, más nem kívántatik. A részvét már eddig is igen szép, s még szebb lesz akkor, ha a felekezeti tanítók saját fenhatóságuktól kapják meg a gyűlésen való részvételre az engedélyt, mi pár nap alatt meg fog történni, miután a közoktatási miniszter úr szíves volt a felekezeti elöljáróságokat arra felhívni. A nagygyűlésre folyvást lehet jelentkezni. 2 forint tagsági díj beküldése mellett (mely Róth Vilmos pénztárnokhoz Budára küldendő) megkapják az illetők a tagsági jegyet. A gyűlésen résztvehet minden néptanító, tanár s népnevelésügy-barát. * — Meghívás. Az egyetemes tanítógyűlés szervező bizottsága folyó hó 15 én esti 6 órakor, a kötő-utczai néptanodában, igen fontos és sürgős ügyek elintézése végett ülést tart, melyre a t. tagok tisztelettel meghivatnak. Dolinay, Gyula szervező bizottsági titkár. A hivatalos lapból, ő felsége gróf Csáky Kálmán századosnak a kir. honvédségnél, a cs. kir. kamaráéi méltóságot adományozta. A budapesti kir. főügyész Pogács György tartalékos őrmestert a kecskeméti kir. ügyészséghez írnokká nevezte ki. KÜLFÖLD. — Julius 14. — Franczia köztársaság. Mennyire semmit mondó nyilatkozatokat tétetett Mac-Mahon az alkotmányozó bizottságban, kitűnik a következő részletes ismertetésből. Fourou belügyér beszéde, melyet a bizottság felvilágosítására mondott lényeges pontjai szerint ez: „A november 20-iki törvény meghatározta a tb nagy hatalmának tartamát, de fenntartott némely pontosatok A kormány nem akar Ta nagy. A Il-ik egyetemes tanitógyülésről. Az egyetemes tanitógyülés szervező bizottsága erősen dolgozik. A szakosztályok részben megalakultak, s az albizottságokkal együtt szintén folytonosan működnek. A megindult mozgalmakba ítélve, bizton remélhetjük, hogy a jövő hó 9—12-ig tartandó tanitógyűlés érdekes és tanulságos voltánál fogva, sokban túlhaladja az 1870 ikit. A taneszköz kiállítás is fényesebb és terjedelmesebb lesz az elsőnél. Külföldről máris igen sok taneszközök s más kiállítási tárgyak jelentettek be. Az ország minden részéből szintén tömegesen és szakadatlanul érkeznek a kiállítási tárgyak. Számos rendkívüli érdekes és tanulságos uj taneszközök lesznek kiállítva, melyek czélszerűségéről az egybegyülendő tanítók lesznek hivatva ítéletet mondani. Növeli a kiállítás érdekességét főként az, hogy már eddig jelentékeny összegű vásárlások HÍREK. Július 14 — Eötvös sirja tudvalevőleg Ercsiben van, mely helység b. Sina Simon jószága. Mint a „P. Napló“-t értesiték, a tulajdonos e napokban meghagyta jószágigazgatójának, hogy a sírboltot, melyben a feledhetetlen hazafi nyugszik, a legnagyobb bőkezűséggel, minden költségkímélés nélkül, helyezze oly állapotba, hogy ez a nagy költő és államférfiúhoz méltó legyen. A jószágigazgatóság e felszólítás folytán kihivatott a fővárosból iparosokat, hogy a sírbolt renovátióját azonnal vegyék foganatba. A sírboltot diszkó park fogja körülvenni, a kápolna pedig a műépítészet igényeinek megfelelő díszítményeket fog nyerni. Az iparmúzeum gyűjteményeinek elhelyezésére oly egyezmény jött létre az orsz képzőművészeti társulattal, mely szerint ez utóbbi a sugárúton épülő művészházban a szükséges helyiségeket az iparmúzeum felállítására 6 évre átengedi 6000 forint évi bér mellett. Ezen házbér fedezése végett az iparegylet mind a fővárosi hatósághoz, mind a kormányhoz fordult, kérve, hogy ez is, az is 3000—3000 írttal fedezze a házbért. A fővárosi gazdasági és pénzügyi bizottmány e kérvényt pártoló szavazattal terjeszti a hatóság elé. — A szászok közé szorult magyarok, mintha csak nem is a magyar birodalomban élnének, annyira idegen helyzetben vannak. A barczasági magyar falvak lakói nyakára német lelkészeket küldenek, úgy hogy ezek most helvét hitvallásra akarnak térni, a malaszt mellett anyanyelvük igéit is áhítva. Brassóból pedig a magyar oktatás hiányára figyelmezteti a „Nemere“ az öszszeülendő egyetemes tanítógyűlést. E lap kiemeli, hogy jelenleg 300-nál több szegény magyar iparos fiú kénytelen nélkülözni a tanítás jótéteményét. Az egész nagy városban egyetlen állami iskola sincs és nem is nagy a kilátás rá, hogy legyen. Az állatkert segélyezésére a város pénzügyi és gazdasági bizottsága nem ajánlja megszavazandónak a kért segélyt. Abban a véleményben van, hogy ez nem városi érdek, hanem országos. E nézet helyes vagy helytelen volta fölött azonban bátran lehet vitázni még a közgyűlésen, s akár mint dől is el a dolog, még akkor sem jut annyira ez intézet, hogy el lehetne fölötte mondani, amit ma már elmond egyik laptársunk, hogy t. i. „az állatkert végórája köréig !“ — Halálozások. Reszler István, néhány év előtt egyike a legtekintélyesebb magyar színigazgatóknak, meghalt tegnap hirtelen halállal a fővárosban Nevét bizonyára ismerik a magyar vidékeken. Színészi pályáját, mint tenorista kezdte s az ötvenes évek elején a nemzeti színház operájának is jó hangú tagja volt.. Később a vidéken lett igazgató, s dalna-társulata is volt, melyben folyton szerepelt. Debreczenben, mielőtt az állandó színház fölépült, hoszabb időkig működött társulatával. A vidéki színigazgatóknál oly gyakori eshetőség, mely az évek hosszú törekvéseit egyszerre csak megsemmisíti, őt sem kímélte meg. Ekkor a fővárosba jött, s a német színpadon tett kísérleteket, hogy mint énekes tovább is a színpad közelében maradhasson, de elgyöngült hangja nem volt már segítő szövetségese. Tisztviselő lett tehát egyik biztosító társulatnál. Legutóbbi időben a budai színkörben, Bokody társulatánál, mint szerény tag működött, a „Száz-szűz“-ben a hajóskapitány szerepét énekelte még szombaton is Halálát szélhűdés okozta, 45 éves korában. Temetése holnap d. u. 6 órakor lesz a megyeház-utcza 6. számú házából. — Zemplén megyéből, Nagy-Mihályról egy gyászlap Fülessy Kálmánnak e hó 5-én 44 éves korában történt halálát tudatja velünk. A boldogultat kiterjedt rokonság gyászolja. — Debreczenben a múlt héten temették el Katona Istvánt, ki a szabadságharczban mint honvéd szolgált s jelen volt Orsovánál a korona elrejtésekor. S midőn visszaért, az osztrákok 14 napig kínozták hogy mondja meg a korona hollétét, de ő állhatatos volt, habár a kínzás alatt hallását elveszté is. — A váltó hamisító Reviczky személyazonosságának bebizonyitása még mindig csak folyamatban van, s kiszámíthatlan, mikor fog véget érni. Ő tagadja Turinban, hogy Reviczky volna. Lefényképezték tehát jobbról balról, s elküldték mását Budapestre. Itt rámondták ismerősei, hogy szakasztott olyan, mint a megillant. Erről aztán protokollt vettek föl, azt átadták a külügyminiszt