Ellenőr, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)
1874-10-09 / 277. szám
tömeges megjelenésükkel az aradi lakosság hazafi érzelmeit. És örömünkre szolgált oldalunk mellett díszruhában néhány mostani honvédtisztet is látni. Egy egyszerű, ideiglenes emlékkövet állított ide az aradi honvédegylet, ahol nem sokára az összes nemzethez méltó emléknek kell díszleni; az ünnepelt vértanuk legdicsőbbikének, Damjanich Jánosnak özvegyétől ajándékozott, 13 fehér halálfővel ékített fekete zászló ez emlékkőre volt félig fektetve, — és a Kölcsey Hymnusának elzengése után az emelvényre lépett Feleki Miklós v. h. százados, és felolvasta a Jókai Mórtól ez alkalomra írt „prolog“-ot, amelynek czíme, és az utolsón kívül minden versszak vége: „Nem vagytok halvani hősök.“ A jó vers előadva is igen jól volt. Most egy ének következett, amely után Tiszti Lajos, az „Alföld“ szerkesztője s az aradi honvédegylet tagja, lépett a szószékre üdvözölvén az aradiak nevében a vidékieket. Beszéde eleinte megható és lelkes volt , utóbb azonban észrevehetőig jobboldali czélzásaival sokakra kellemetlenül hatott. Baj lesz az, hogy ha politikai ellenfeleinket minden alkalommal leckéztetni akarjuk, mert akkor többnyire igen igazságosak képzelünk lenni, ha nem az ellenpártot, de a „pártoskodást" ostorozzuk, természetesen azon meggyőződésben, hogy ha csak egy párt lesz, az a mienk lesz ... Nos , hogy működnék az alkotmánypártok nélkül ............? A beszéd végeztével azonnal Degré Alajos lépett az emelvényre, aki a mindannyiunk közsajnálatára megbetegedett Várady Gábor helyett csaknem az utolsó pillanatban kéretett fel e tisztre, beszédének hatása, sikere mindamellett is teljes volt, midőn az ország honvédegyletei központi választmányának nevében nem csak mostani szives látásukért üdvözölte az aradi polgárokat, de meleg szavakban fejezte ki köszönetét, úgy az élő mint az elhalt honvédek nevében, azon szives, meleg részvétért, a melylyel az itt harczolt, sebesült, elesett, — azután fogságot szenvedett és kivégzett honvédek és honvédtábornokok, valamint ezeknek szenvedő családaik iránt viseltettek. Az ünnepély ekként véget érvén , visszatértünk a városba, ahol délután három órakor a tűzoltók díszgyakorlatát volt alkalmunk látni, az esti 5 órakor tartott előértekezletről pedig a régi honvédség testületileg ment a Damjanich János és Vécsey Károly gróf vértanuk itt jelenlevő özvegyeinek tiszteletére. Holnap közgyűlés. „És est idején világosság támad.“ Ez ige alatt emelkedett szellemű ünnepi beszédet mondott Löw Immánuel, a hazafiságáról ismert Löw Lipót főrabbi fia, a szegedi zsinagógában a közelebbi sátoros ünnepen. Idézzük e szép beszédből, melyet a szegedi izr. hitközség nyomtatásban is közzétett, a következő kis részt: „A mi hitfeleink részben már megnyerettek a magyar ügynek, eddig csak részben. Egy részünk még ragaszkodik azon nyelvhez, melyet külföldről magával hozott, s melylyel szokásai és képzetei összeforrtak és összenőttek. Ez is jó jel, bár egyelőre akadályokat gördít az átalakulás munkája elé, mert ugyanő szívóssággal fognak ragaszkodni a magyar nemzethez, ha majdan tökéletesen egybeforrnak vele. Másrészt örömmel állíthatjuk, hogy hazánkban is megmutatták hitfeleink, hogy van bennök képesség lelkesülni hazájukért, mert lelkesedéssel karolák föl a nemzeti ügyet, s örvendetes bátrányt nyújtanak községeink e tekintetben most, mint 30 évvel ezelőtt, midőn te, édes atyám, bevezeted a magyar szót a zsinagógába. Mi oltógaly vagyunk, a nemzet törzsére oltatánk. A galy szemei már megfakadtak, s hajtása szépnek ígérkezik. Türelmet és gondos öntözgetést igényel a fa most, s ha néha kifakadnak is ellenünk a türelmetlenebbek, ne vegyük rész néven, hanem ösztönözzen intelmük bennünket arra, hogy megmutassuk, miszerint él bennünk a nemzeti törekvés, s hogy a Mindenható segélyével le fogják győzni községeink úgy, mint Szeged városának lelkes községe azon gátokat, amelyeket a történelmi fejlődés állít elénk. Béke és egyetértés, méltányosság és a különféle nemzetiségek vállvetett iparkodása fogják előmozdítani hazánk üdvét és fölvirágzását. Akkor elmondhatjuk majd magunkról, hogy íme: t est idején világosság támadt.“ Egy új röpirat. Szentimrei Elek országgyűlési képviselő és középpárti tag —„Egy komoly szó államháztartásunk rendezéséhez“ czím alatt egy röpiratban mondja el nézeteit a helyzetről. Ez a röpirat eléggé érdekes arra, hogy megismerjék olvasóink is, adjuk tehát egész terjedelmében, amint következik, esetleges észrevételeink megtételét az alkalmas időre halasztván. Korunk gyengesége, hogy a betegnek mindenki orvosságot ajánl, — hazánk kétségen kívül beteg, úgy anyagi mint szellemi tekintetben, az ország rendes bevételei a kiadások fedezésére elégtelenek, pár év óta 40—50 millióval költünk többet évenkint bevételeinknél. Hazánk, nemzetiségünk jövője felett a kishitűek kétkedni kezdenek, elleneink pedig kárörvendve húzzák felettünk a vészharangot. Az uralkodó párt, mely a kiegyezés óta teljhatalommal rendelkezhetett hazánk sorsa felett, feladatának megfelelni képtelennek bizonyult; e párt, mely a folyton növekedő elégedetlenség ellenében eddig a hatalom megtarthatása végett a bármely oldalról jövő s bármily drága segítséget elfogadni elég könnyelmű volt, ma már inogni érzi a talajt lába alatt. A mérsékelt ellenzék, mely a hazát fenyegető veszély érzetének nyomása alatt — pártérdekét félretéve — sietett cselekvő közreműködését felajánlani, visszautasíttatott A szélső ellenzék pedig kapva az alkalmon, igyekezett az általános zavart és calamitást pártczéljainak érdekében kiaknázni. A középpárt vezérének a kormányba lépése bár egyelőre lehetővé tette a Deákpártnak az alkotmányos kormányzat folytatását azonban mindenki érzi és sejti, hogy — az eddigi pártállások fenntartása mellett — a jelen párjára támaszkodó kormány képtelen hazánk újjászervezését a nemzet érdekének megfelőleg keresztülvinni, sőt valószínűleg állami létünk és alkotmányunknak mai alakjában a fenntartására sem képes. A nemzet látva a feje felett föltornyosuló veszedelmet, elégedetlenségének hangosan ad kifejezést. Az általános zúgolódás közepette, bár a kormánypárt naponta fogy s ma-holnap a vidéken alig lesz található, mindazonáltal nagyobbszerű tér-, foglalással a jelenlegi országgyűlési pártok egyike sem dicsekedhetik, mert, fájdalom, a közönyösök, semmivel nem gondolók száma óriásilag szaporodik. Azt hiszem, hogy államférfiainknak — bármely párthoz tartozzanak is — nem szabad ezen nemzetünkre könnyen részt hozható jelenséget kellő figyelem nélkül hagyni, ha valaha, úgy jelenben nagyon is elérkezett az idő, midőn személyes és pártérdekeknek egy nagyobb, megosztásba a haza érdeke előtt háttérbe kell szoríttatniok. De lássuk röviden orvoslásra váró főbb bajainkat. 1- er. Fájdalommal kellett már több ízben tapasztalnunk idegen láthatatlan kezek beavatkozását oly belügyeinkbe, melyek a közösügyi törvényt legkevésbbé sem érintik. 2- or. Lehangoló és megbotránkoztató minden magyar polgárra nézve a közöttünk lakó nemzetiségek túlkapásai és az eddigi kormányoknak irányukbani magatartása. 3- or. Azon késedelem és huzavonás, melylyel a legégetőbb s legszükségesebb reformok elhalasztatnak, hogy csak néhányat említsek: nemzeti bank felállítása, felsőház rendezése, az úrbériség és feudalizmus maradványainak szabályozása, vallásszabadság és egyenjogúság, polgári házasság életbeléptetése stb. 4- et. Helytelen és oktalan nemzetgazdászati politikánk és elhamarkodott reformjaink, melyeknek deficitünk legnagyobb része köszönhető. Midőn a pénzügyi bizottság által az ez előtt mesterségesen eltakart szomorú pénzügyi helyzet nagyjából felderíttetett, midőn a szerencsétlen vasúti gazdálkodás keserű gyümölcsei felszínre kerültek, midőn az évenként nagy mérvben igénybe vett országos hitel teljesen kimeríttetett; a hongyűlés többsége kénytelen volt belenyugvással fogadni azon indítványt, hogy saját kormányát gyámság alá helyezve, az országgyűlés tekintélyeiből egy 21 tagú bizottságot küldjön ki, melynek feladatává tétetett, a megzavart államháztartás rendezésére javaslatokat készíteni. E bizottság tagjai elmondák az illető helyen nézeteiket és 9-es albizottsága elkészítő részletes javaslatokat tartalmazó munkálatát, melyet az újonnan alakult kormánynak a hongyűlés által felhasználás végett beadott. E bizottsági munkálat, valamint az egyes vezérférfiak által tett javaslatokra nézve kívánom véleményemet átalánosságban röviden elmondani és végül saját javaslatomat előadni. A fentebb említett 9-es albizottsági munkálaton kívül, a vezérférfiak által elmondott nagyszabású szónoklatokban államháztartásunk teljes rendezését és ebben az egyensúly helyreállítását c cérzó három részletesebb indítványt találunk. Ezek egyike a közjogi ellenzék részéről Irányi Dániel által, másika a conservativeket képviselő dr. Senynyey Pál által, harmadika pedig a Deákpárt egy erős árnnylatát képviselő gr. Lónyay Menyhért által létetett. Irányi minden bajainknak kutforrását a közösügyi törvényben látván, ezen törvénynek törvényhozásilag leendő eltörlését indítványozó. Kétséget nem szenved, hogy ez indítvány keresztülvive teljesen rendezné államháztartásunkat, mert ha az Ausztriától elvállalt adósság és a többi közösügyi költségekre tett fizetéseket megtakaríthatjuk, államháztartásunkban az egyensúly azonnal helyre áll, azonban a t. indítványozó a felszólítás *) Ötvenezer forint. 1) Cap Desolation. 2) Green Land. TARCZA. AZ ANGOLOK AZ SAI?^qv HATTERAS KAPITÁNY . y KI _A_ Hi .A. IN IDIT _A. I* * * IRTA BERNE GYULA. HATODIK FEJEZET. A sarki nagy árözön. (folytatás.) Végre 12° hőmérsék mellett, s zordon, ködös havas időben, megpillantották Farewell-fokát. A Foward pontosan a kitűzött napon ért oda, s ha az ismeretlen kapitánynak kedve volt e kutyának való időben hajóját felkeresni, nem lehetett ellene panasza. — Ez tehát a hires hegyfok, melyet oly igazán neveztek el!2) — kiáltott fel az orvos. — Sokan elhaladtak mellette, mint mi, és nem látták viszont többé. És hát örökre „isten hozzádot“ mondunk itt európai barátainknak? Frobither, Knight, Barlow, Wangham, Scroggs, Barentz, Hudson, Bros- Leville, Franklin, Croizier, Ballot, igen, ti mindnyájan elhaladtatok ezen, soha többé viszont nem látandott csendes tűzhelyetek ! Igen, nektek igazán „Isten hozzád“-foka volt e rom! Grönlandot a 970-ik év táján fedezték fel izlandi hajósok. Cabot Sebestyén 1498-ban a széles *) A centigrad szerint 11° a fagypont alatt. 2) Farewell — Isten hozzád! ségnek 56-ik fokáig jutott el; Cotreal Gáspár és Mihály 1500 —1502-ig a 60-ik fokra vergődtek fel s Forbischer Márton 1576-ban egészen az öbölig hatolt, mely nevét viseli. Davis Jánosé a dicsőség, hogy 1585-ben a nevéről nevezett tengerszorost fölfedezte s két évvel később, harmadik utazása alkalmával egészen a 73-ik szélességi fok alá hatolt fel e merész hajós és hires bátna-vadász. Barentz 1596-ban, Weymouth 1602-ben, Hall Jakab 1605-ben, s 1607-ben Hudson, kinek nevét ama nagy tengeröböl viseli, mely Amerika szárazföldjébe oly mélyen benyúlik . Paolo Jakab 1611- ben többé-kevésbbé messzebbre hatoltak a tengerszorosban, keresvén az éjszak-nyugati átjárót, mely oly tetemesen megrövidíté vala a két világ forgalmi útját. Baffin, a nevéről nevezett tengerben, 1616- ban felfedezé a Lancaster szorosát; nyomdokaiban 1619-ben Monk Jakab járt, s egy évszázaddal később 1719-ben Knight, Barlows, Wangham és Serows, és egyik sem tért vissza. Pickersgill hadnagy, 1776-ban Cookelébe küldetvén, aki a Behring szoros felül hajózott, feljutott a 68. fokig s egy évvel később, Young ugyanoly czélból egészen az Asszonyok-szigetéig jutott. Aztán Ross Jakab jött, aki 1818-ban, Baffin tengeri partmenetében körül kerülvén, kiigazitá elődei hydrographiai tévedéseit. Végre 1819 és 1820-ban a hírneves Parry behatolt a Lancaster szorosba; rettentő nehézségeket leküzdve, felvergődött Mellville szigetéig, s megnyerte az ötezer fontos nagy díjat, melyet az angol parlament azon hajósoknak tűzött ki, akik a százhetvenedik délkört a 77-ik szélességi gyűka fölött átszegik. Beechey 1826-ban Chamisso szigetéig ér, Ross Jakab 1829—1830-ban a Prince-Regent szorosban telel, s több fontos munkálatok mellett, felfedezi a magneticus sarkot. Ez idő alatt, Franklin szárazföldi után kitanulja Amerika éjszaki partjait a Mackensie folyótól a forduló fokig). Back kapitány tovább haladt nyomdokaiban 1823—1835-ig s e kutatásokat 1839 ben Dease, Simpson és Rác orvos kiegészítették. Végül, sir John Franklin, égvén a vágytól az éjszaknyugati átjárót megtalálni, 1845 ben az Erebus és Tessor hajókon útra kelt Angliából ; behatolt a Baffin tengerbe, s mióta Disko szigeténél elhaladt több hire nem hallatszott. Számos expeditió indult az eltüntet felkeresni, eredménytelenül ebben, de annyi sikerrel mégis, hogy a híres átjárót megtalálták, kitanulták a sarki földrészek csipkés, beszakgatott partjait., Anglia, Francziaország s az Egyesült Államok legmerészebb legcsüggedetlenebb hajósai indultak neki a rettentő sivatagságnak, s fáradságoknak köszönhető, hogy e tépett-szakgatott földterületek oly nehezen felvehető térképe, végre ott diszlik a londoni földrajzi társulat archívumában, így vonult el Clawbonny képzeletében e földrészek sajátságos története, mialatt a karfára támaszkodva , szemével a brigg szántotta hosszú barázdát követé. A merész hajósok nevei felötlöttek emlékezetében, s úgy látszott neki, mintha a jéghegyek sikátoraiban feltünedeznének azok halovány árnyai, akik nem tértek innen vissza. HETEDIK FEJEZET: A Davis szorosban. E nap folyamában a Forward könnyű szerrel tört magának utat a félig szétdarabolt jégtáblák között; a szél kedvező volt, de az időjárás igen hideg; a légáramlat végigsöpörvén a jégmezők fölött, metsző hideget hozott szárnyain. Éjjel a legszigorúbb vigyázatra volt szükség; az úszó jéghegyek összeszorultak e keskeny mederben; néha százig valót lehet megszámlálni a láthatáron; az áprilisi lágyulás s a mardosó hullámok hatása alatt nagy tömegekben váltak le a kiszögellő partfoltokról, hogy elolvadjanak aztán, 2) Cap Tumagain, vagy elsülyedjenek az óczeán mélységébe. Hosszan elkanyargó rajokban jött az úszófa is, s az összeütközést ezzel szintén kerülni kellett. Egy árbocz tetejébe felvonták tehát a „varjú-fészket“, egy mozgó fenekű tonna-félét, melyben a jégmester zsugorgott, félig-meddig védve a szél ellen, s jelzé a közelgő jéghegyeket, sőt szükség esetén a hajó mozdulatát is vezényelte. Az éjszakák rövidek voltak; a nap a sugártörés következtében már január 31-ke óta visszatért s egyre hosszabb ideig maradt a láthatár fölött. De a havazás eltakarta a kilátást, s ha sötétséget nem is idézett elő, igen bajossá tette a hajózást. Április 21-én az Elhagyatottság-foka ’ is előtűnt a sürtt ködből. Mióta a hajó a jég között vergődött, a legénység nem pihent egy pillanatig sem; a nagy munkában teljesen kifáradtak mindnyájan a nemsokára a gőzerőt kellett segítségül hívni, hogy utat törjön a jégtorlaszokon keresztül. Az orvos Johnson mesterrel beszélgetett a hajó hátulsó részén, mialatt Shandon néhány órai álmot élvezett cabinetében. Clawbonny igen szívesen társalgott az öreg tengerészszel, ki számos utazásainak iskolájában igen érdekes és értelmes nevelést kapott. Az orvos igen megszerette a marezona öreget, s ez nem maradt neki adósa. — Lássa, Clawbonny úr, ez nem olyan föld, mint a többi. „Zöld föld“-nek 2) nevezték el, de nem sok hét van az esztendőben, mikor e nevét igazolja. — Ki tudja, édes öregem, — mondá az orvos, — hogy a tizedik században nem volt-e jogos ez elnevezés? Több ilyen forradalom ment végbe földgolyónkon, s tán csodálkozni fog ön, ha azt mondom, hogy izlandi krónikák szerint kétszáz falu virágzott e helyütt, valami nyolc- kilenczszáz évvel ezelőtt. — Annyira csodálkozom, hogy nem is hihetem. Szomorú világ ez, Clawbonny úr. — Ha még szomorúbb is, emberlakója mégis van, sőt európaiak is lakják. — Az igaz, hogy Diskoban, Uppernacikban találnak embereket, akik rákanyarodtak az itt lakásra, de én mindig azt hittem, hogy kényszerűségből s nem jószántukból teszik ezt. — Szívesen elismerem, de hát az ember mindenhez hozzá szokik, s ezek a grönlandiak, úgy tetszik nekem, még nem is oly sajnálatra méltók, mint nagy városaink munkásosztálya ; boldogtalanok lehetnek, de nyomorultak bizonyára nem; boldogtalant mondok ugyan, de e szó nem fejezi ki gondolatomat, a valóság az, hogy ha ez emberek nem élnek is a mérsékelt éghajlat kényelmeiben, e rideg égöv alatt születve s beletörődve viszontagságaiba, bizonyára találnak benne élvezeteket is, melyeket megérteni nem adatott nekünk. — Ezt hinnünk kell, igen, Clawbonny úr, hiszen az isten igazságos. De sokat jártam már erre uram, és szivem mindig elszorult a szomorú pusztaság láttára. Tán jó lett volna a csúcsok, hegyfokok és öblök biztatóbb elnevezésével tenni vidámabbá e tájakat, mert az „Isten hozzád“ s az „Elhagyatottság“ foka nem igen vonzhatja a hajósokat ! — Az én eszemben is megfordult ez,— mondá az orvos , — de nem szabad felednünk, hogy ez elnevezéseknek földrajzi érdekessége van; azok kalandjaira emlékeztetnek, akiktől erednek. Ha Davis, Baffin Hudson, Ross, Parry, Franklin és Bellott neve után az elhagyatottság fokát találom, nemsokára eljutok a „Kegyelem“ öblébe is; a „Szorongás“ réve mellett ott áll a „Gondviselés“ foka; „Visszaverő“-öböl „Éden“-fokához vezet s „Forduló“ foknál kimerülve megpihenek a megnyugvás öblében. S igy elvonul szemeim előtt a veszélyek és akadályok, sikerek és kétségbeesések szakadatlan sora, vegyítve hazámfiainak nagy neveivel, s miként egy antik éremgyűjteményben, összefoglalva bízom benne e tengerek egész történetét. (8. folyt. köv.) daczára adós maradt a felelettel azon kérdésre, hogy minő eszközökkel, és miként véli a hongyűlés által hozandó ezen határozatot végrehajtani? A megnyugtató feleletnek megadásáig e javaslathoz hozzá nem szólhatunk, azonban az indítvány hiányosságára nézve egy szerény megjegyzést már ez alkalommal sem vagyok képes elhallgatni, ugyanis, ha a magyar országgyűlés képes a közösügyi törvényt eltörölni, és e határozatát végre is hajtani, akkor egy füst alatt talán kimondhatná azt is, hogy a közösügyi törvényt megszavazó párt által csinált összes adósságok érvénytelenek. Én azt hiszem, hogy az első határozatot érvényesíteni képes erő, ezen másodikat már könnyebben érvényesíthetné. Dr. Sennyey javaslata szerint annyit törülnénk kiadásainkból, mennyivel azok bevételeinket felülmúlják. Ezzel a czélt szintén elérnénk, csakhogy ez esetben olyan kiadásainkat is kellene törölni, melyek az ország nagy többsége által államiságunk s alkotmányosságunk biztosítékai gyanánt tekintetnek. A 21-es bizottság hazánk érdekében nagyon helyesen cselekedett, midőn ilynemű kiadások törlésétől tartózkodott. Gr. Lónyay Menyhért is adóemelés nélkül óhajtja rendezni államháztartásunkat, jóllehet a törlésekben dr. Sennyeit nem követi és a honvédséget is megkíméli, javaslatának azonban azon gyenge oldala van, hogy a kilátásba helyezett jövedelememelkedést oly feltételekhez köti, melyeknek megvalósulása nagyon is valószínűtlen. A kilenczes albizottság munkálatát részleteiben megbírálni e helyen nem tartom feladatomnak. Sok helyes és életrevaló eszmét tartalmaz, melyek, ha mint remélni lehet, a rövid jövőben minisztereink által feldolgozva formulázott törvényjavaslatok alakjában fognak a képviselőház elé kerülni, lesz alkalmunk hozzászólni. E helyen csak annyit kívánok az egész munkálatra diatjában megjegyezni, hogy az a kitűzött feladatot csak részben oldja meg, amennyiben — megtakarítási reformjavaslataival — a deficitet csak részben enyészíi el, és legalább 20—25 milliót fedezetlenül hagy, a jövőbeni hasznos beruházások és szükséges befektetésekre, különösen a tovább már nélkülözhetlen nemzeti bank felállítására semmi alapot sem jelöl ki. E hallgatás a legtöbb emberben azon jogosult gyanút kelti fel, hogy a hiányzó deficit adófelemelés útján, a jövő beruházásokaj kölcsönök által szándékoztatak fedeztetni, a nemzeti bank felállítása pedig bizonytalan időre elodáztatik. Én az egyenes adó felemelését jelen körülményeink között — őszintén kimondva— veszélynek tartom. Megront az bennünket nemcsak egyénileg, de nemzetgazdászatilag is, pedig a jelen kormány kénytelen eszközökről gondoskodni, hogy az ország rendes kiadásai a rendes bevételekben kellő fedezetet találjanak. Elodázás, ideiglenes pénzügyi műveletek, szóval az eddigi mód szerinti gazdálkodásra egy Ghyczy Kálmán nem vállalkozhatik. Néhány álcrázott adófelemelést igénybe vett már a kilenczes albizottság is, de ez nem elég az üdvösségre. A földadó kiigazításából remélt adótöbblet is csak évek múlva remélhető. A hét évi szerencsétlen, könnyelmű (erősebb kifejezéstől tartózkodom) gazdálkodás árát meg kell fizetnünk, a gyökeres megoldás ma már el nem odázható, nincs más, mint vagy elfogadni a fentebb említett vezérférfiak valamelyikének javaslatát, vagy a kilenczes bizottság javaslatai mellett maradva, a felmaradt hiányra és jövő beruházásokra kimondani nyíltan az egyenes adó felemelésének elkerülhetlenségét, vagy pedig gyakorlati javaslattal állni elő ezen adófelemelés mellőzésére, és ez nem lehetetlen, ha az utóbbi években csinált adósságaink kielégítésére és egy nemzeti bank alapjának beszerzésére tudunk 300 millió frtot előállítani anélkül, hogy az eddigi adóalapunkat fogyasztanánk, de ez csak az állami, közalapítványi és egyházi javak eladásával lehetséges. A magyar állam kormányának közvetlen és közvetett kezelése s felügyelete alatt álló állami, közalapítványi és egyházi ingatlan birtokok, — az államerdőségeket és vasutakat ide nem értve — képviselnek okvetlen 300 millió értéket. Azt hiszem, nem csalódom, ha azt állítom, hogy ezen fekvőségek valóságos értéküknek 3°/- nál többet ez idő szerint nem jövedelmeznek. Ha tehát e birtokok az állam részére teljes árban értékesíthetők volnának, ez esetben ezen összeg egyharmada magyar nemzeti bank alapjának fordítva, fedezhetné jövedelmével az egész 300 millió értéknek mai jövedelmét, a 200 millióval pedig fentebb említett adósságaink törleszthetők volnának. De ha e vagyonnak 400 millióért értékesíthetnének el, ez esetben a 100 millió bankalapon kívül (nem értve a közös adósságot) összes állami tartozásainkat törleszthetnénk. E terv se nem új, se nem az én találmányom. Fölemlíttetett az már a képviselőházban is, de — állítólagos — kivihetetlensége miatt jobb időre halasztatott. E röpirat feladata kimutatni azt, hogy a felhozott akadályok nem legyőzhetlenek, és hogy eszélyességgel párosult jóakarattal elháríthatók. De lássuk a lényeges akadályokat. (Vége köv.) VIDÉK. Kun-Félegyháza október 7. Városunk képviselőtestülete szeptember 29- dikén tartott közgyűlésében a reánk nézve életkérdést képező ügyben, t. i. a megyék, s közelebbről a Kis-Kun megye kikerekitésében nagy horderejű határozatokat hozott, melyek részletezése helyett alantabb egész terjedelmében közöljük a testvér kis-kun községekhez ez ügyben intézett átiratot, mely a közös érdekek s az uj megye alakításának különösen financziáls tekintetben komoly méltatása mellett, hazafias melegséggel hivja fel ezeket a csatlakozásra, — a mi is, — okunk van hinni — az ügy jelen állásában, midőn a főbb kérdések már teljesen tisztázva vannak, mielőbb bevégzett ténynyé válik. Figyelmet érdemel különösen a Laczházára vonatkozó rész, mely szerint „csak a kényszerűségnek engedve“ bírnának Laczházáról lemondani, s ha maga az érdekelt község is ily értelembeni hozzájárulását fejezi ki, — a még október hóban összehívandó kiskun kerületi értekezlet bizonyára magáévá teendi Laczháza ügyét, melynek a többi községekkel való együtt maradhatására a belügyminiszter úr nyilatkozata alig hagyott fenn eddig reményeket. Ámbár városunk napirendjén ez idő szerint ez a legfontosabb a mindenkit egyaránt érdeklő és foglalkoztató kérdés : jól esik nekünk mégis egy másik mozzanatról is ezúttal — habár röviden — megemlékeznünk, mely városunk jövő emelkedésének egyik záloga s polgárai emelkedett gondolkozásának újabb tanúságát képezi, és ez a városi főgymnasium ügye. Ez idő szerint ugyanis tudvalevőleg tisztán községi alapból minden máshonnan jövő segély nélkül tartatik fenn az algymnasium; miután azonban a legközelebb tett intézkedések után alapos remény van arra nézve, hogy a város a közbirtokosság közt fennforgó némely vitás vagyoni kérdések megoldásával nemcsak az adósságok rendszeres és teljes törlesztésére, hanem kiválólag a tan- és nevelésügy emelésére s évenkénti javadalmazására biztos alap fog kimutattatni: ezen fényes sikerrel biztató intézkedésekkel kapcsolatban az irányadó körök most már elérkezettnek látják az időt azon kérdés megvitatására, hogy mily módozatok mellett lesz életbeléptethető s léptetendő a városi főgymnasium, s ez ügybeni véleményes jelentéstételre a legközelebbi közgyűlésből bizottság fog kiküldetni, melynek eredményéről s a többi érdekes mozzanatról is sietjük annak idején az olvasókat értesíteni. A Kis-Kunmegye alakítása ügyében Félegyháza városa által kidolgozott átiratot közöljük holnap. _________ A főváros közgyűléséből. — Budapest, 1874. október 8. — A főpolgármester elnöklete alatt megnyílván a közgyűlés, a tegnapról elmaradt tárgyak vétetnek föl. Burghardt István bizottsági tag, a városi épületeknél felmerülő szükségletek iránt az eddigi pályázati s utalványozási rendszer megváltoztatása, továbbá az átalányrendszer életbeléptetése iránt indítványt nyújtatott be, amire nézve a kiküldött bizottmány ezen a nagyközönséget kisebb részleteiben nem igen érdeklő beligazgatási reform életbeléptetése iránt azt ajánlja, hogy a városi épületek jó karban tartása, fűtése, meszeltetése stbre nézve az általányrendszer hozassák be. A pénzügyi és gazdasái bizottmány egyhangúlag ajánlja ezen rendszer életbeléptetését, de csak 1875. november 1., illetőleg 1876. január 1-je, mint mely időre az átalányösszeg megállapítása s a módozatok körülírása már meg lehet határozva. A tanács az átalányrendszert nem egy, hanem három év múlva tartja életbeléptetendőnek. Weisz Bernát, minden épülethez felügyelőül két-két bizottsági tagot vél kinevezendőnek, a költséges átalányrendszer elkerülése végett. Vetsey Sándor azt hiszi, hogy egy év alatt lehetetlen igazságos átalánykulcsot találni; egyszer lanyhább tél van, másszor keményebb, h egy épület roskadó állapotban lehet, másik pedig nem igényel annyi évi költséget ; pártolja tehát Weisz indítványát, egyszersmind a tanács előterjesztését a 3-ik év alatt megállapítandó átalánymennyiség iránt. A közgyűlés többsége az általányrendszernek már egy év múlva való életbeléptetését határozza el, azaz 1875. november 1-jére, minden épülethez felügyelőül két bizottsági tag nevezendő ki, s ezek kinevezésére az iratok visszacsatolása mellett a tanács hivatik fel. Dr. Scherman Adolf indítványát, a fővárosi közegészségügy mielőbbszervezése iránt a közgyűlés a közegészségi bizottsághoz utasítja előterjesztés tétel végett. Matolay Elek azt indítványozta, hogy a városi tanintézetek tornahelyiségeinek egészségi szempontból való megvizsgálása végett 5 tagú bizottság küldessék ki, kik között egy orvos és egy tornászati szakértő legyen. A közgyűlés elfogadja a bizottság kiküldését, Patrubány Gerő tiszti főorvos, Matolay Elek, Say Mór, Weninger Ferencz, Stock Endre személyében, mely bizottság Békey tanácsnok elnöklete alatt fog működni. Légrády Károly és érdektársai — mint már annak idején közöltük, 1872-ben Pest városához egy külön légszeszgyár felállítása iránt kérvényt nyújtottak be, melyre nézve most a jogügyi bizottság azon előterjesztést teszi, hogy a magánosoknak régi joguk van saját használatukra légszeszgyárat felállítani, általában tehát semminemű akadály nem forog fenn. A tanács pártolja a jogügyi bizottság előterjesztését. Ezután a tanács előterjesztésére a városi intézetek és hivatalok részére szükséges métermértékek beszerzési költségének megszavazása tárgyában Dr. Szabóky Adolf és Tavaszy Endre a szállítási pályázat fölött vitatkoznak, utóbbi ugyanis fenn kívánja — előbbi ellen — a pályázati versenyt tartani, s a szállítást nem egy cég kezébe adni. Ráth Károly (gyáros) elfogadja a tanács előterjesztését és egyszer mindenkorra a szabad versenyt kivánja megállapittatni. A közgyűlés a tanács előterjesztését a nyilvános pályázat utján való beszerzést határozza el. A métermértékek szállítása 1875. január 1-jére állapittatik meg. Felolvastatik a tanács jelentése Osztoics Miklós I. ker. esküdtnek leköszönése folytán Ábel Mártonnak, továbbá az V. kerületben dr. Horváth György elhalálozása folytán dr. Ullmann Pál pótesküdteknek behívásáról. A közgyűlés helyeslő tudomásul veszi a jelentést. A tanács előterjesztésére a főkertészi állomás részére lótartási átalánykép 600 frt szavaztatik meg. A krisztinavárosi szürke nének, kik naponta 60—70 embernek adnak enni, s semmi pozitív jövedelmük nincs, folyamodványt nyújtottak be, mely jótékony intézet részére segélykép 300 frt szavaztatik meg. Az I. kerületbeli honvéd laktanya felügyelőjének markotányossági üzlet nyitása engedtetik meg. Az általános munkásrokkant és betegsegélyegylet pénztára részére 500 főt szavaztatik meg. Az ipar és középítészi bizottság által kidolgozott köztisztasági szabályok ki fognak nyomatni és azután a közgyűlés elé terjeszteni. Az úgyis gyéren látogatott közgyűlés alig 10- 15 tagja, mely számnál nagyobbat az elnöklő főpolgármester kérő szavai hiába igyekeztek viszszatartani, leapadva, 3/47-kor oszlott el. KÜLFÖLD. — Okt. 8. — Spanyol köztársaság. (Carlos helyett Tristani. A czár levele.) Don Carlos ugyan nem lövetett agyon, de helyette Tristani, a karlista főnökök egyike halt meg, tüdővészben. Ez egyike volt a legvérengzőbb és legkannibálabb természetű rablófőnököknek, kinek halála bizonyára sok ártatlan életet mentett meg. Hajdanában rablásért el is volt ítélve. — A „Cuartel Real“ a czárnak Don Carloshoz intézett levelét ismerteti. Egész Európában nagy felindulást szült az, s minden felől óhajtják közzétételét. A fejedelmek bizalmas levelei nem az újságoknak vannak szánva, mert különben egyenesen a szerkesztőségekhez intézhetnék leveleiket. Czikkét így végzi: „Nem fogunk vitába ereszkedni a levél tartalma felett. Ismételjük azt, hogy a levél jóakarata , hogy a minden oroszok ura nemcsak tegnap óta van Spanyolország jogszerű királyával ily viszonyban.“ Olaszország (Az „Orénoque“.) Úgylátszik a Vaticánban, valamint a franczia kormányban is jó képet vágnak az „Orénoque“ elhivatásának szükségességéhez. A „Français“ erről így szól: „Római tudósításaink követünk állására nézve a szentszékhez megerősítik azt, mit minden katholikusnak remélnie lehet és tudnia kell. Corcelle visszatérése, bármily szomorúvá lett is küldetése, vigasz volt a szent atyára nézve; a franczia követ megismerhette ezt azon modoron, melylyel a Vaticanban fogadtatott. Föl lehet tehát tenni, hogy ez igen elszomorító esetben, kötelességét teljesen és szerencsésen végezte. Mi jól tudtuk, e bizonyíték nélkül is, hogy mily kedves a szentatya előtt ezen régi és hűséges gaetai barátja, Oroszország. A hadsereg újjászervezési munkája folyton foly. A hivatalos „Raskij Invalid“ napról napra közli az új hadügyi átalakítások folytán szükséges tömeges parancsnoki kineveztetéseket, részletes rendeleteket, szabályzatokat és ukázokat. Egyelőre a főfegyvernemnél, a gyalogságnál kezdték el. A sorgyalogság rendeltetéséhez képest két fő kategóriára, úgymint a táborira és helybelire oszlik. A tábori gyalogság rendeltetését már maga az elnevezés mutatja: ez háború idején elsősorban működik az ellenség ellen, s belszolgálatra, közigazgatási értelemben véve, csak kivételesen alkalmaztatik, és helyőrségi szolgálatot az erődökben nem teljesít. Háta mögött operál a tartalék, de ennek békeidejében csoportosított közvetlen keretjei nincsenek. A helyi gyaloghadsereg