Ellenőr, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)
1874-10-25 / 293. szám
Előfizetési árak: Egész évre . , 20 frt. — kr. Évnegyedre . , « frt. — kr Félévre . . . I© . — , Egy hónapra , „ 80 , Egyes szám ára 10 krajczár« Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP: Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 0. m. (légrády testvérek Irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6 sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 293. szám Budapest, vasárnap, október 25. 1874. VI. évfolyam- TÁVIRATOK. Zágráb, okt. 24. Az országgyűlés harmadik olvasásban elfogadta a gyülekezeti jog iránti törvényjavaslatot és a horvát-szlavon határőrvidék községei vagyonát illető 1873. jun. 15-iki törvény beczikkelyezése iránti javaslatot második olvasásban. — Mracic képviselő választása végleg igazoltatott; végül Kopp és Crnadak a magyar országgyűlés tagjaiul küldettek és az országos törvényszék tagjai választattak. Bécs, okt. 24. (Birodalmi tanács.) Neuwirth a kereskedelmi minisztert interpellálja az Ausztria- Magyarország és Oroszország közötti kereskedelempolitikai viszonyok tárgyában történt alkudozások eredménye iránt. Rosen azt indítványozza, hogy keressék föl a kormány a császári záloghitelintézeteknél szükségessé vált reformok tárgyában tájékoztató adatok gyűjtésének eszközlése végett. A katonák nyugdíjaztatására vonatkozó törvény részletes tárgyalásánál az 1—3. szakaszok fogadtattak el a bizottság szövegezése szerint. Zeilberger indítványa, hogy a teljes nyugdíjra 35 szolgálati év legyen elegendő, elvettetett. A negyedik szakasz a bizottsághoz küldetett vissza stylisztikai változtatás eszközlése végett. Az 5-ik szakasz Brandstätter szövegezése szerint fogadtatott el, mely így hangzik : A szolgálati képtelenség illetőleg föltétlen keresetképtelenség minden katonánál a superabitiáló bizottság által állapíttatik meg. Az 50-ik szakasznál Brandstätter ama indítványa, hogy a katonai rokkantintézetek rokkanttisztjeinek az idő szerinti aktivitási díjjainak nem 90 százaléka, hanem hogy az egész dij fizettessék, elvettetett és a kormány szövege fogadtatott el, a többi szakaszok egész a 69-dikig a bizottság szövegezése szerint fogadtattak el. Krunawetter egy bizottság kiküldését indítványozza, mely tüzetesebben vizsgálná meg az egyleti és gyülekezési jogra vonatkozó törvényt, tekintettel annak eddig a politikai hatóságok által történt kezelésére. Ülés vége 21/1 órakor. Prága, okt. 24. Schlanban a birodalmi tanácsba történt szűkebb választás alkalmával dr. Gregr Gyula választatott meg 621 szavazattal gróf Cham-Martinitz ellenében, ki 569 szavazatot nyert. Königsberg, okt. 24. Gounert ó-katholikus plebánus, az elsőbirósági fölmentő ítélet megváltoztatásával, a római kath. egyház ócsárlása miatt, 14 napi börtönre ítéltetett. London, okt. 24. A „Magic“ gőzös a Hebridák közelében törést szenvedett, az egész legénység életét veszté. London, okt. 24. A „Times“ jelenti: egy e hó 23-ról, Teflisből kelt távirat szerint, az ottani szinbáe és közel 100 raktár a tűz áldozatává lett. London, okt. 24. A „Gazette“ közzéteszi a brüszeli congressus iránti levelezést, annak zárjegyzőkönyvét és Derby szept. 28-iki körjegyzékét, mely tudatja, hogy az angol képviselő aláírta a jegyzőkönyvet, azon fenntartással, miszerint aláírása a kormányt semmiképen sem kötelezi. Berlin, okt. 24. A főtörvényszék szintén visszautassá Arnim panaszát az elfogatás ellen. Hohenlohe képviselő ide érkezett és Varzinba utazott. Berlin, okt. 24. A német kereskedő gyűlés hozzájárulását jelentő ki a brüszeli congressusnak az egységes fonaljelzés tárgyában hozott határozataihoz és a határozatok keresztülvitelére bizottságot alakitana.Pécs, okt. 24- (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 77.—. Salg.-Tarján 86.—. Magyar hitel. 230.75 Magyar záloglevél 85 90. Erdélyi —.—. Magyar keleti vasút 57.— . Magyar sorsjegy 83.—. Tiszai vasút —.— Magyar vasúti kölcsön 57.50. Angol-magyar 37.—. Franco-magyar 82.—. Alföld 137.—. Magy. északkeleti vasút 118.50. Keleti vasúti kisebbségi kötvény 68.50. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhiteintézet 8850. Török —. Municipális 195.—. Mondják van a hangulatban olyas,mi biztosít, hogy ez egyszer a várakozásnak több komolysággal és munkakedvvel fognak szembeszállani az uralkodó és döntő körök, mint eddigelé. Annyi szent, hogy az idő megért rá, s ha szükséges e mementón kívül más egyéb is a buzgalom ébrentartására, szívesen előlegezünk bizalmat hasáb számra, csak aztán tettekben váljék be, hogy zálog és uzsorakamatok kikötése nélkül lehet még Magyarországon is hitelezni. Emberfölötti munkát nem kívánunk a tisztelt háztól, nem kivált annak comforthoz és csigajáráshoz szoktatott jobboldalától. Megelégszünk, ha a lerovás mennyiség helyett értékben nyer. Legalább feledtetni fogná, hogy a politikai Krach egykor jókora halmaz népszerűségét és hitelét vesztett törvénypapírt sózott a nyakunkra. Kérjük, ne értsenek félre a kormányzó körök. Eszünk ágában sincs a börse nyelv képletei által emlékeket föleleveníteni, inkább csak azért használtuk a megértés közegéül, mert számokban és pénzügyi kérdésekben látjuk elvonulni az ülésszak teendőinek legfontosabb részét. Talleyrand most ép úgy nem volna helyén kétértelműségével, mint nem volna Saphir maró gúnyjával, szemben az életbevágó feladattal, mely a parlamentre az államháztartás egyensúlyát előkészítő kötelesség által hárul. Hazánk jövőjét félti minden nemes gondolkozású politikus és ez érzelem, mely uralja a szíveket és agyakat, elég hatalmas, hogy elnémuljon a panasz sok igaz jog iránt; maga a közvélemény pedig reményeivel s érdekeivel rajta csüggjön az óriás feladaton, melynek czélja lehetőleg helyreütni a múlt hibáit. Bár ne következett volna be parlamenti életünkben soha a pillanat, midőn a nemzet nagy eszmék, magasztos elvek küzdelmei helyett, oly tatarozások körül találja elfoglalva a képviselőket, melyeknek sikerétől az államépület fennállása függ. Idegen erő rombolását könnyebben legyőzi a vállvetett működés s fokozott áldozatkészség. Vajmi nehéz azonban legyőzni oly pusztulást, melynek útját a parlament, tekintélyének sülyedése árán, készíti elő. Merev ragaszkodás a többség természetének félreismert igazságaihoz, főkép az iszonyú tévedés, hogy egy nemzet élete végkép egy párt uralmához van kötve, reméljük túlhaladott álláspontok immár, mert e nélkül nem lehet üdvös a munka, hanem ott fog szédelegni újra az örvény körül, mely készen áll a nemzet számára, ha a pártszempontoknak rendeli alá a pénzügyi regenerálás óriás feladatát. Mihelyt fék nélkül grassálni eresztik a takarékosság ellenében azon tekinteteket, melyek a jövő választásokra kancsalítanak és a kortesfogdosás nemtelen üzelmeivel fedezik a rosznak s drágának bebizonyult intézményeket, megszűnik a lehetőség, hogy helyreáll államháztartásunkban a rend. Ez talán még ha nem is buktatja meg az országot, de bizonyára gyöngíti a Parlamentarismus életrevalóságához fűzött reményeket. Óhajtjuk, hogy nemzetünk kikerülje a további megpróbáltatásokat, s azért „aux armes citoyens“, nagy munka vár a pénzügyi barikádokon. Erő és szorgalom folyjon egybe, hogy az előttük álló nagy kérdést megoldják józanul és becsülettel. A baloldali kör vasárnap, f. hó 25-ik napján, d. e. 11 órakor értekezletet tart. — A Deákpárt holnap, vasárnap,d. u. 5 órakor értekezletet tart. Budapestti szinlapok. Vasárnap, okt. 25-én. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 136. szám Tündérlak Magyarországban. Vígjáték dalokkal és táncczal 2 felv. Zenéjét szerk. Ellbogen A. Kezdete 7 órakor. Bérlet VAR-SZINHÁZ 14. szám Az idegesek. Vígjáték 3 felv. Írta Sardon, fordította Feleki M. Kezdete 7 órakor. ISTVÁNTÉRI SZÍNHÁZ. Kerekes András és szeretője Piros Panna. Énekes népszínmű 3 felv. irta Tóth Ede. A ház. „Az ország feszült figyelemmel néz a jelen ülésszak tárgyalásai elé.“ Vezérczikkben bevezetőnek ez volna most a legünnepélyesebb és legszokásosabb hang. Épen elég ünnepélyes és szokásos arra, hogy a csipkedő humor variálhassa sokféleképen, hány ülésszak megnyitása hány vezérczikknek szolgált kiindulási pontul, „magvas“ elmélkedésre a nemzet várakozása fölött. És mégis meg kell tenni, így kívánja ezt a parlament iránt tartozó ildom, bármily nehézre essék is írójának elmondani újra, mit annyiszor csaknem ugyanazon szavakkal elmondott. Azután miért ne ismételhetnék, már csak a czikk létjoga kedvéért is, hogy bizony a nemzet sokat vár képviselőinek működésétől a megnyitás formalitásain a mai nappal túlesett ülésszakon keresztül. Pénzbe csak a lapnak kerülnek a sorok, a szavak maguk elhangozhatnak a kávéházi és dlubbi megtekintések rövid ceremóniája után — a pusztába. — A hadfelszerelés ügyében holnap (vasárnap) d. e. 10 órakor a pesti városház tanácstermébe összehívott általános iparos értekezletre ismételve felhívjuk az érdekelt iparosok figyelmét. Az értekezlet feladata, mint már jelezni alkalmunk volt, az ügy iránti érdekeltségetelkölteni, a szükséges tájékozást megadni, a felmerülő nehézségek elhárítására szolgáló utakat s módokat kijelölni és foganatba venni, s gondoskodni arról, hogy a vállalkozók érdekei minden tekintetben megóvassanak. Az ellenzéki árnyalatok fusiójáról. Addig is, míg —lapunk keddi számában — elmondanám nézetemet a Kossuth múlt havi levelében javasolt ellenzéki egységre vonatkozólag, bátor vagyok közölni az alábbi czikket, mely a kérdésbeni eszmét fejtegeti igen érdekesen s a melyet a közönség figyelmébe ajánlva föl is menthetném magamat a tárgygyal való minden további foglalkozástól, ha erre nem volna egyéb ok, mint az „Egyetértés“ indáinak minapi dühödése az ellenzéki rasió czélszerűségét és lehetőségét tagadók ellen. A tárgygyal való foglalkozásra azonban van döntő ok: az, hogy a hallgatást lehetetlenné teszi a mély tisztelet, amelylyel nagy hazánkfiának nyilatkozatai iránt viseltetnek azok is, kik tanácsát nem követhetik. Szólani fogok tehát a dologhoz én is, a férfias hódolat őszinteségének kötelezettségénél fogva, s hogy a saját véleményem fejtegetését ne is kelljen megszakítani a mások hasonló elmélkedésének idézése által, előre bocsátom itt azon czikket, melyet a jelenlegi „Egyetértés“ főmunkatársa, Mocsáry Lajos tisztelt képviselő ur itt 1869-ben, az akkoriban — s még egy jó darabig — általa is „elvhűnek“ és teljesen baloldalinak vallott alig két hónapos kis „Ellenőr“ május 5-ödiki lapjának vezérczikke gyanánt. Mellőzve a kezdő részt, mely a delegátusok választásában való részvétel s a delegátusság eshetőleges elfogadása iránti baloldali kötelességet demonstrálta, Irányi Dániel ellenében, igen talpraesett érvekkel. Mocsáry Lajos czikkének az ellenzéki fusiora vonatkozó része szóról szóra úgy hangzott, amint megolvasható a következő sorokban: Csernátony. * * * „Nem tagadom, azon reménynyel jöttem az országgyűlésre magam is, mert magamba szívtam az általánosan elterjedt felfogást és óhajt, hogy az ellenzék aránylatai egybeolvadva fognak állani a meggyengült jobboldal ellenében. Közös lévén a két aránylat programmja az eljárási módra nézve, és ki lévén mondva a „békés utón, alkotmányos eszközökkel“ — ugyan mi akadályozhatná az egybeolvadást? Azt hittem, hogy 48-as atyánkfiai elhagyják némely rész szokásukat, nem fognak nagy dolgot csinálni csekélységekből , nem lesznek túl a rendén szőrszálhasogatók törvényesség dolgában , a főczél felé irányozzák törekvésüket s kevesebbet bíbelődnek mellékes dolgokkal. Annál inkább hittem ezt, mivel úgy látszott, hogy számban, aránylag is növekedtek , s tetemes új erőket nyertek, a világban széttekintett, széles látkörhöz szokott és nemcsak régi magyar módra vagyis formába esett féreg módjára „azért is fájjad“ felfogású igaz magyar hazafiakat. Azonban csakhamar kiábrándultan illuzióimból. Alig jöttünk össze Pesten, mindjárt az hallatszott a szélső oldalról : tartsunk közös ellenzéki tanácskozmányt s csináljunk közösen új programmol — csináljunk fasiót. Csakhamar elhatároztatott a szélső oldalon, hogy a feketesárga zászló alá nem kell menni az országgyűlés megnyitására. Majd következett a delegáció kérdése, mégpedig olyformán intéztetett hozzánk a szó, mint szokott a királyi rendeletekben állani, hogy : másként nem cselekedvén ! Erre nem következhetett egyéb, mint ami történt, t. i. a különválásnak fentartása. Új programmot készíteni az elvekre nézve, mégpedig kölcsönös egyesség útján, elfogadva egy dolgot, leengedve mást, a képtelenség, miután az eddigi programol közös meggyőződés folytán egy és ugyanaz; az eljárásijódra nézve sincs helye semmiféle paczálásnak, mert itt is ki van mondva, hogy: békés után, alkotmányos eszközökkel. Mire nézve történjék hát fusió ? A taktikára ? Ámde ha ezután is fel akarjuk tartani az eddigi akadékoskodó s tüntetési modort s ha épen követelik tőlünk, hogy ezt az egyesülés végett adoptáljuk mi is , e térre őket követnünk lehetetlen s akkor jobb külön maradnunk. Mint komoly embereknek s oly pártnak, mely vállalja az ország dolgát s kész magára venni annak felelősségét, pártunknak úgy kell viselni magát, mint állásához illik. 48-as barátunk közül sokan nem tudnak kimenni a sanyarú két évtized kerékvágásából; azt hiszik, folytatni kell most is azon passiv állást, azon tüntetési eljárási módot, mely akkor igenis a maga helyén volt, de ma már meghaladott álláspont. Ha azt kérdik, hogy hát voltaképen mi különbség van az akkori és mostani állapotunk közt, sok tekintetben igazuk van, de egy nagy különbség van, t. i. hogy a szó és a sajtó szabad; ezen a téren kell most már működnünk s egyenesen a főczél irányában. Nem lévén köztünk és köztük lényegre nézve különbség, az akadékoskodásra és apró tüntetésekre kellene szorítkozniok, ha azt akarják, hogy mint önálló párt vagy pártárnyalat létezzenek, miként fognak ebből megélni, nem tudom. Egyelőre, míg az effélékkel felhagyni nem akarnak, valóban nem volna czélja annak, hogy egy közös politikai klubba szoruljunk, mert csakhamar támadnának ismét oly differenciák, melyek ismét kiválási jelenetek színrekerülésével végződnének. S így egyelőre csak óhajtásunkat fejezhetjük ki az iránt, hogy legyen lehetővé minél előbb a teljes egybeolvadás s maradjon fel addig is az együvé tartozás öntudata.“ — A „N. Fr. Presse“ a következő táviratot közli Budapestről: Ghyczynek Londonba küldött memoranduma, mely a „Times“-ben Magyarország pénzügyi helyzetéről megjelent czikkeket cáfolja, ami eredményre jut, hogy Magyarország beruházásai 1867 óta többet tesznek ki, mint az ország által tett adósságok, s hogy az 1875-iki budget, a legszigorúbb számítások szerint, csak tizenöt millió deficitet mutat fel. — Szerb iskolaügyek. Az újvidéki „Szrbszki Narod“ szerint Ivacskovics Prokop szerb patriarcha a hitfelekezeti iskolák érdekében Mazuranics bánhoz és egyúttal K. Mollinary táborszernagyhoz fordult. Mollináry a legelőzékenyebben válaszolt, s a maga részéről késznek nyilatkozott elfogadni az indítványt, hogy t. i. egy vegyes bizottság küldessék ki az ottani iskolák állapotának megvizsgálása végett. Az újvidéki „Zasztava" szerint az ottani szerb főgymnasiumnak patronátusa az Angyelics püspök alatti egyik közelebbi ülésében a Majthényi volt kir. biztos által hivatalaiktól felfüggesztett ügyészt és tollnokot hivatalukba visszahelyezte. A reichsrath-választások Csehországon a városi csoportokban is megtörténtek. Eredménye ez: Carolinenthalban Oliva (ó-cseh) választatott meg 453 szavazattal, az alkotmányba jelölt 203, az ifju-cseh 28 szavazatot kapott. Jungbunzlanban Lobkovitz herczeg (ó-cseh) győzött 807 szavazattal az alkotmánybű (Landa, 230 sz.) és ifju-cseh (Wawra 128 sz.) jelöltek ellen. Ez idén tehát 400 szavazattal kevesebbet kapott Lobkovitz mint tavaly. Pardubiezban megválasztatott Zak (ó-cseh) 591 szóval 276 ellen; Leitomischlben Harrach gróf (ó-cseh) 316 szavazattal 197 ellen; Táborban Hausmann (ó-cseh) 617 szóval 304 ellen; Pilsenben (a választók fele jelent meg csak) Kleisl (ó-cseh) 476 szavazattal ; Czaslauban Roth (ó cseh) 333 szavazattal. Pisekben Heszer (ó-cseh) 769 szóval Stotzky (alkotmányhű, 192 sz.) és Mayer (ifju-cseh, 115 sz.) ellen. Schlan- Tan Clam Martinitz gróf 491 szóval dr. Gregr Gyula ellen, ki 488 szavazatot kapott; itt szűkebb választásra fog kerülni a dolog, mert 1017 választó jelent meg. Gitschinben Praehensky, Kolinban 1621 választó közül 681 jelent meg) Havelec ( ó-csehek) választottak meg. A prágai óvárosban : Klaudy (ó-cseh), 700, Worowka (alkotmányhű) 360 szavazatot, — az újvárosban (2300 választó közül 1453 jelent meg) dr. Rieger 960 Unterweger (alkotmányhű) 491 szavazatot kapott. Prágában az ifjú csehek az ócsehekkel szavaztak. Mit csinál a franczia? Bolondozik és igyekszik egymást bolondítani. De van is drága dolog az országában. Hol eddig minden párt csak veszteni szokott volt : az egyik elvi zászlaját, a másik a tért, melyen azt diadallal meghordozható; ez a közbecsülést, a hatalmat az, s a józan észt vagy szeméremérzetet, a legtöbbegyszerre csak mindenik nyerni kezd: a köztársaságiak az assembléeben, a royalisták a megyében, a bonapartisták itt is ott is, a kormány pedig minden párt nyereségén megveszi szépen a jövedelmi adót, amint illik, hirdetvén vele a maga diadalát. Csupa győztes nagyságok valamennyien, s széles Francziaország határán nem foghatni egy lelket, aki magát vesztesnek vallaná. Ettől a diadalmas állapottól nem csoda, ha megcsábulnak a honboldogitó gondolatokkal viselős agyak, a nagy örömnek miatta, mint Veres csapjár a „Vén bakancsosában, mikor a „felvetődő“ kincs lángját újra elprodukálják neki — egy szál gyufával. S egy cseppet se meglepő, hogy az örvendezés közepette csak úgy omlik egymás nyakába a sok becsípett terv, módozat és combinatio, e szem nem látta, e fül nem hallotta általános boldogság és diadalérzet megörökítésére. Itt a monarchikus koncz-biztosító részvénytársaság fújja a bölcsek kövét az Acloque-féle javaslat szappanbuborékából, amott a Rivet-törvény feltámasztásán izzad az orleanista alchimia; mig végre a tiszta vizű brogheanismus a balközépnek főz lépet — ha tán megragadna. Mindezzel igen szépen meg lehetne marasztani s megrögziteni — úgy vélik — az illanó jelen gyönyörűségeit, melyeken oly nagy kár volna kopni a mélységes Oreus fatális nyeldeklőjének. Természetes. Hiszen a dicsőség pálmája még nincs egészen elérve. Franciaországot még csak a német sas tépi vijjogva, még csak Spanyolország gorombáskodik vele. A monarchikus politikai szebb eredményeket van hivatva elérni, s nem ábrándkép, nem puszta kecsegtető káprázat, hogy időjártával 8 isten segítségével, Montenegró, a Monacói fejedelemség, meg a san marinói köztársaság is lóhátról beszélhet, en grand seigneur, a derekasan készülőben levő Mac-Mahoni herczegséggel. E szép kilátásért érdemes valamit tenni. S ha legelőször is az Acloque-féle mentő horgonyon akad meg a szabadalmazott honboldogítók szeme, az igen helyén való ötlet. Bizonyára keresve se lehetne különb s a czélnak inkább megfelelő gondolatra bukkanni annál, mintha a nemzetgyűlés életét kinyújtják addig, mig a septennatus él, s cserébe csak alkotmányozó jogát veszik el, hogy amig vegetál, meg ne moczcsanhasson, sm ne zavarhassa az általános boldogság permanentiáját De ép oly életrevaló gondolat lenne, s tán is meghaladná, a Rivettörvény feltámasztása, mely egy csapással Thiersre ütné Mac-Mahont külsőképen, kíméletesen respectálván azonban a herczeg úr megbecsülhetetlen belső tulajdonságait.S ez lenne valójában a legpompásabb ötlet, ha Broglie ur örvénylő esze föl nem habarta volna a bölcsesség legmélyéből azt a csodálatos finesse-i tervet, mely a köztársasági párt megbontására van fektetve. Megérdemelné, hogy aranyba foglalják érte. Broglie ar nagylelkű, s egyszersmind bátor férfiú. Ő egyenesen a köztársaság kikiáltásán kezdi — hat évre, s nem kíván helyette csak örök időkre szervezett felsőházat, módosított választó törvényt, meg egy kis feloszlatási jogot. Potomság, s szinte hihetetlen, hogy e potomságon még felakadhatnak azok a rövidlátó republicánusok s nem kapnak hajba a fölött, melyikárnyalat ömöljék első, a nemes ajánló kebelére? . . . Nem torzítottunk, papírra vetve e veszélyes vonásokat. Egytől-egyig a helyzet képéből valók, melynek minden redőjében ott vigyorog a keserűn kaczagtató gúny. Az örökös csapkodás a semmi körül ; a meddőség vívódásai, a hallucinatiókban gyötrődő párttusák, s a folytonos cselszövények szemfényvesztő játéka, igazán kétségbeejtőleg mulatságos látvány, s megpukkadásig való nevetség volna, ha a Francziaország végzetét intéző hóbort, az emberi haladás annyi fontos kérdését, s az európai közérdek oly életbevágó szálait nem mozolálná be eszeveszett bukfenczezésébe. S pedig annál végzetesebbnek látszik nekünk a vakság, könynyelműség és önzés e hajszája, mert igen aggasztó jelek mutatják, hogy majd csak egy új catastropha előestéjén ocsúdnak fel belőle a nemzet elbódult kormányosai. S az aztán el nem csúszik bolondság számba, c. segéd nélkül dolgozó önálló kézműiparosok; d. kis és nagy községekben segédekkel dolgozó kézműiparosok, a napdíjasok, évi vagy havi állandó fizetést nem hozó írnokok és általában az írásbeli, számviteli vagy felügyelői teendőket valamely üzletben vállalatban vagy intézetben alkalmaztatás nélkül végző vagy olyan egyének, kik foglalkozásuknál fogva sem a felsoroltak közé, sem a többi osztályok valamelyikébe nem tartoznak. A II. osztályba tartoznak: Azon föld-, ház- vagy tőkebirtokosok, (egyesek, erkölcsi személyek és házközönségek fejei) kik foglalkozásuknál fogva a keresetadó-törvény valamely más osztályába nem tartoznak. A III. osztályba tartoznak: a. a haszonbérlők, b. a gyárosok és iparosok az 1-fő osztályzat c. pontja alatt említettek kivételével; c. a bankárok, kereskedők (kalmárok szatócsok) és gyógyszerészek, s általában mindazok, kik valamely haszonhajtó üzletet folytatnak ; d. mindazok, kik évi vagy havi fizetéssel vagy tiszteletdíjjal egybe nem kötött szellemi (értelmi) vagy művészi foglalkozást űznek, u. m. ügyvédek, mérnökök, orvosok, sebészek, szülészek, szülésznők, írók, művészek, magántanárok, tanítók stb. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek, úgyszintén a bányaüzletek megadóztatásáról külön törvények rendelkeznek. A IV. osztályba tartoznak: az állandó fizetést, nyug kegy-, vagy tiszteletdíjat hozó állami, törvényhatósági, közalapítványi, községi, egyházi, társulati- és magántisztek, tisztviselők, hivatalnokok, közegek, nyug- vagy kegydíjt hozó özvegyek, — állandó alkalmazásban lévő üzletvezetők, felügyelők, kezelők, könyvvivők, pénztárnokok, s általában a 40 írtnál több havidíjt hozó segédek, segédmunkások, állandó fizetést hozó lelkészek, tanárok, tanítók, nevelők, írók, művészek; — végre a hivatalszolgák. 3. §. Azon adóköteles, kinek különböző foglalkozásból eredő többféle keresete van, mindenik kereset után a megfelelő adókulcs szerint külön rovandó meg keresetadóval. 4. §. A keresetadó a családfőre és a családtagokra külön vettetik ki. Családfőnek tekintetik a fej, az özvegy, az elvált hitves, a magánosan élő egyén, házközösségeknél a házközösség feje. Családtagokut tekintetnek a feleség, a családfővel egy háztartásban élő és külön önálló keresetet nem űző vérszerinti vagy fogadott gyermekek és rokonok, végre házközösségeknél a családfővel közösen élő házközösségi tagok. A családtag kereseti adóját a családfő fizeti. 5. §. Keresetadó alá nem tartoznak: 1) az I. osztályban: a) a kiköltek 16-dik évét még be nem töltötték ; b) a közös hadsereg és a magyar honvédség legénysége a tényleges szolgálati kötelék tartamára, továbbá a parentális rokkantak, amennyiben nyugzsoldjukon kívül más keresetük nincsen; c) a pénzügyőri legénység, a szemlészeket is ideértve, valamint annak nyugzsoldosai, ha utóbbiaknak nyugzsoldjukon kívül más keresetük nincsen; — végre özvegyeik és gyermekeik ellátása ; d) a bányamunkásoknak és azok özvegyeinek nyug- és kegydíja; e) megyei és városi hajdúk, pandúrok, fogházak őrei; f) testi vagy lelki fogyatkozás miatt keresetképtelenek ; g) közsegélyre vagy alamizsnára szorulók, koldusok; h) az országban tartózkodó idegenek azon évben, melyben az országba költöztek; 2) a III. osztályban: a) az országban tartózkodó török alattvalók, a fennálló államszerződések értelmében, azaz valódi török áruknak beviteléből és eladásából, továbbá belföldi gyártmányoknak Törökországba való kiviteléből, végre a Törökországból és odavaló átviteli kereskedésből származó jövedelmükre nézve ; b) az országban tartózkodó idegenek azon évben, melyben az országba költöztek; c) külföldi kereskedők, gyári kereskedői és ipari utazók, kik személyesen vagy meghatalmazottjaik által a belföldi piaczokat koronként meglátogatják; kivéve, ha a magyar honpolgárok hasonló körülmények közt azon államban, melynek az illetők polgárai, adófizetésre kötelezték; d) a törvény által országosan alapított közmivelődési intézetek; e) közintézetekül, azaz nem pénzvállalatokul tekintendő jótékonyságú intézetek, kórházak, árva- és szegényápoló intézetek, segélyegyletek, tébolydák, lelenczházak, vakok és siketnémák intézetei, kisdedóvodák az általuk ápolt egyénektől netalán beszedett díjakból eredő jövedelme, akár hatóságok, akár egyáltalán a nyerészkedési czél kizárásával alakult egyletek által tartatnak fenn; f) kolduló vagy betegápolással foglalkozó szerzetesek e minőségben húzott jövedelme; g) azok, kik házi szükségletükre szolgáló iparczikkek készítésével foglalkoznak; h) iparűzőknél azon családtagok, kik az adóköteles üzletnél segédmunkásképen vannak alkalmazva, s kiknek munkájáért a családfő üzleti nyereménye bevallásában térítést nem vont le a nyers jövedelemből. 3) a IV. osztályban: a) külhatalmaknak az országban székelő követei és consulai, nemkülönben a követséghez vagy consulatushoz tartozó diplomatikai személyzet az e minőségben hozott elvezményei után; b) a közös hadsereg és a magyar honvédség tényleges szolgálatában lévő tisztek, tábori lelkészek, hadbirák, hadbirósági gyakornokok és tanonczok, tudorranggal biró katonai orvosok és hadtesti számvevők kincstári illetménye; c) a Mária Terézia lovagrenddel és vitézségi érmekkel összekötött járandóságok és a nevezett rend vitézeinek és özvegyeinek járó nyug- és kegydíjak. Törvényjavaslat a kereset-adóról. I. Fejezet. A kereset-adó tárgyáról és osztályairól. 1. §. Kereset-adó alá tartozik minden keresmény vagy jövedelem, mely kézi munkából, iparés kereskedelmi üzletből, szorosabb értelemben vett szellemi (értelmi) és bármi más haszonhajtó foglalkozásból és üzletből, — végre a föld-, ház- és tőkekamat adónál tekintetbe nem vett személyes keresetből származik. 2. §. A keresetadónak négy osztálya van. Az 1. osztályba tartoznak: a. a mezőgazdasági és házi cselédek, a gyárakban, kereskedelmi és iparüzletekben és vállalatokban cseléd minőségben alkalmazott egyének és a napszámosok; b. gyárakban, kereskedelmi- és iparüzletekben és vállalatokban alkalmazott segédek és segédmunkások, ha 40 írtnál több havi díjt nem húznak, vagy ha darabszámra dolgoznak.