Ellenőr, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)

1874-10-25 / 293. szám

Előfizetési árak: Egész évre . , 20 frt. — kr. Évnegyedre . , « frt. —­ kr Félévre . . . I© . — , Egy hónapra ,­­ „ 80 , Egyes szám ára 10 krajczár« Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP: Hirdetések felvétele­ Budapesten, nádor-utcza 0. m. (légrády testvérek Irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6 sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 293. szám Budapest, vasárnap, október 25. 1874. VI. évfolyam- TÁVIRATOK. Zágráb, okt. 24. Az országgyűlés harmadik olvasásban elfogadta a gyülekezeti jog iránti tör­vényjavaslatot és a horvát-szlavon határőrvidék községei vagyonát illető 1873. jun. 15-iki törvény beczikkelyezése iránti javaslatot második olvasás­ban. — Mracic képviselő választása végleg igazol­tatott; végül Kopp és Crnadak a magyar ország­gyűlés tagjaiul küldettek és az országos törvény­­szék tagjai választattak. Bécs, okt. 24. (Birodalmi tanács.) Neuwirth a kereskedelmi minisztert interpellálja az Ausztria- Magyarország és Oroszország közötti kereskedelem­politikai viszonyok tárgyában történt alkudozások eredménye iránt. Rosen azt indítványozza, hogy keressék föl a kormány a császári záloghitelintéze­teknél szükségessé vált reformok tárgyában tájé­koztató adatok gyűjtésének eszközlése végett. A katonák nyugdíjaztatására vonatkozó törvény rész­letes tárgyalásánál az 1—3. szakaszok fogadtattak el a bizottság szövegezése szerint. Zeilberger indít­ványa, hogy a teljes nyugdíjra 35 szolgálati év le­gyen elegendő, elvettetett. A negyedik szakasz a bizottsághoz küldetett vissza stylisztikai változtatás eszközlése végett. Az 5-ik szakasz Brandstätter szövegezése szerint fogadtatott el, mely így hang­zik : A szolgálati képtelenség illetőleg föltétlen ke­resetképtelenség minden katonánál a superabitiáló bizottság által állapíttatik meg. Az 50-ik szakasz­nál Brandstätter ama indítványa, hogy a katonai rokkant­intézetek rokkant­tisztjeinek az idő szerinti aktivitási díjjainak nem 90 százaléka, hanem hogy az egész dij fizettessék, elvettetett és a kormány szövege fogadtatott el, a többi szakaszok egész a 69-dikig a bizottság szövegezése szerint fogadtat­tak el. Krunawetter egy bizottság kiküldését indít­ványozza, mely tüzetesebben vizsgálná meg az egy­­leti és gyülekezési jogra vonatkozó törvényt, tekin­tettel annak eddig a politikai hatóságok által tör­tént kezelésére. Ülés vége 21/1 órakor. Prága, okt. 24. Schlanban a birodalmi ta­nácsba történt szű­kebb választás alkalmával dr. Gregr Gyula választatott meg 621 szavazattal gróf Cham-Martinitz ellenében, ki 569 szavazatot nyert. Königsberg, okt. 24. Gounert ó-katholikus plebánus, az elsőbirósági fölmentő ítélet megvál­toztatásával, a római kath. egyház ócsárlása miatt, 14 napi börtönre ítéltetett. London, okt. 24. A „Magic“ gőzös a Hebridák közelében törést szenvedett, az egész le­génység életét veszté. London, okt. 24. A „Times“ jelenti: egy e hó 23-ról, Teflisből kelt távirat szerint, az ottani szinbáe és közel 100 raktár a tűz áldozatává lett. London, okt. 24. A „Gazette“ közzéteszi a brüszeli congressus iránti levelezést, annak zár­­jegyzőkönyvét és Derby szept. 28-iki körjegyzékét, mely tudatja, hogy az angol képviselő aláírta a jegyzőkönyvet, azon fenntartással, miszerint aláírása a kormányt semmiképen sem kötelezi. Berlin, okt. 24. A főtörvényszék szintén visszautassá Arnim panaszát az elfogatás ellen. Hohenlohe képviselő ide érkezett és Varzinba utazott. Berlin, okt. 24. A német kereskedő­ gyű­lés hozzájárulását jelentő ki a brüszeli congressus­­nak az egységes fonaljelzés tárgyában hozott ha­tározataihoz és a határozatok keresztülvitelére bi­zottságot alakitana.­­Pécs, okt. 24- (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. köt­vény 77.—. Salg.-Tarján 86.—. Magyar hitel. 230.75 Ma­gyar záloglevél 85 90. Erdélyi —.—. Magyar keleti vasút 57.— . Magyar sorsjegy 83.—. Tiszai vasút —.— Magyar vasúti kölcsön 57.50. Angol-magyar 37.—. Franco-magyar 82.—. Alföld 137.—. Magy. északkeleti vasút 118.50. Keleti vasúti k­­isebbségi kötvény 68.50. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhiteintézet 8850. Török —. Municipális 195.—. Mondják van a hangulatban olyas,­mi biztosít, hogy ez egyszer a várakozásnak több komolysággal és munkakedvvel fognak szembeszállani az uralkodó és döntő körök, mint eddigelé. Annyi szent, hogy az idő megért rá, s ha szükséges e mementón kí­vül más egyéb is a buzgalom ébrentartá­sára, szívesen előlegezünk bizalmat hasáb számra, csak aztán tettekben váljék be, hogy zálog és uzsorakamatok kikötése nélkül le­het még Magyarországon is hitelezni. Emberfölötti munkát nem kívánunk a tisztelt háztól, nem kivált annak comfort­­hoz és csigajáráshoz szoktatott jobboldalá­tól. Megelégszünk, ha a lerovás mennyi­ség helyett értékben nyer. Legalább fe­ledtetni fogná, hogy a politikai Krach egy­kor jókora halmaz népszerűségét és hitelét vesztett törvény­papírt sózott a nyakunkra. Kérjük, ne értsenek félre a kormányzó körök. Eszünk ágában sincs a börse­ nyelv képletei által emlékeket föleleveníteni, in­kább csak azért használtuk a megértés kö­zegéül, mert számokban és pénzügyi kérdé­sekben látjuk elvonulni az ülésszak teendői­nek legfontosabb részét. Talleyrand most ép úgy nem volna helyén kétértelműségével, mint nem volna Saphir maró gúnyjával, szemben az életbevágó feladattal, mely a parlamentre az államháztartás egyensúlyát előkészítő kötelesség által hárul. Hazánk jövőjét félti minden nemes gon­­dolkozású politikus és ez érzelem, mely ural­ja a szíveket és agyakat, elég hatalmas, hogy elnémuljon a panasz sok igaz jog iránt; maga a közvélemény pedig reményei­vel s érdekeivel rajta csüggjön az óriás fel­adaton, melynek czélja lehetőleg hely­reütni a múlt hibáit. Bár ne következett volna be parla­menti életünkben soha a pillanat, midőn a nemzet nagy eszmék, magasztos elvek küz­delmei helyett, oly tatarozások körül találja elfoglalva a képviselőket, melyeknek sikeré­től az államépület fennállása függ. Idegen erő rombolását könnyebben legyőzi a váll­vetett működés s fokozott áldozatkészség. Vajmi nehéz azonban legyőzni oly pusztu­lást, melynek útját a parlament, tekintélyé­nek sülyedése árán, készíti elő. Merev ragaszkodás a többség termé­szetének félreismert igazságaihoz, főkép az iszonyú tévedés, hogy egy nemzet élete vég­kép egy párt uralmához van kötve, remél­jük túlhaladott álláspontok immár, mert e nélkül nem lehet üdvös a munka, hanem ott fog szédelegni újra az örvény körül, mely készen áll a nemzet számára, ha a pártszempontoknak rendeli alá a pénzügyi regenerálás óriás feladatát. Mihelyt fék nélkül grassálni eresztik a takarékosság ellenében azon tekinteteket, melyek a jövő választásokra kancsalítanak és a kortesfog­­dosás nemtelen üzelmeivel fedezik a rosznak s drágának bebizonyult intézményeket, meg­szűnik a lehetőség, hogy helyreáll állam­­háztartásunkban a rend. Ez talán még ha nem is buktatja meg az országot, de bizo­nyára gyöngíti a Parlamentarismus életre­valóságához fűzött reményeket. Óhajtjuk, hogy nemzetünk kikerülje a további megpróbáltatásokat, s azért „aux armes citoyens“, nagy munka vár a pénzügyi barikádokon. Erő és szorgalom folyjon egybe, hogy az előttük álló nagy kérdést megold­ják józanul és becsülettel. A baloldali kör vasárnap, f. hó 25-ik napján, d. e. 11 órakor értekez­letet tart. — A Deákpárt holnap, vasárnap,d. u. 5 órakor értekezletet tart. B­udapestti szinlapok. Vasárnap, okt. 25-én. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 136. szám Tündérlak Magyarországban. Vígjáték dalokkal és tánc­czal 2 felv. Zenéjét szerk. Ell­bogen A. Kezdete 7 órakor. Bérlet VAR-SZINHÁZ 14. szám Az idegesek. Vígjáték 3 felv. Írta Sardon, fordította Feleki M. Kezdete 7 órakor. ISTVÁNTÉRI SZÍNHÁZ. Kerekes András és szeretője Piros Panna. Énekes népszínmű 3 felv. irta Tóth Ede. A h­á­z. „Az ország feszült figyelemmel néz a jelen ülésszak tárgyalásai elé.“ Vezérczikkben bevezetőnek ez volna most a legünnepélyesebb és legszokásosabb hang. Épen elég ünnepélyes és szokásos arra, hogy a csipkedő humor variálhassa sokféleképen, hány ülésszak megnyitása hány vezérczikknek szolgált kiindulási pontul, „magvas“ elmélkedésre a nemzet várako­zása fölött. És mégis meg kell tenni, így kívánja ezt a parlament iránt tartozó il­­dom, bármily nehézre essék is írójának el­mondani újra, mit annyiszor csaknem ugyan­azon szavakkal elmondott. Azután miért ne ismételhetnék, már csak a czikk létjoga kedvéért is, hogy bi­zony a nemzet sokat vár képviselőinek mű­ködésétől a megnyitás formalitásain a mai nappal túlesett ülésszakon keresztül. Pénzbe csak a lapnak kerülnek a sorok, a szavak ma­guk elhangozhatnak a kávéházi és dlubbi megtekintések rövid c­eremóniája után — a pusztába. — A hadfelszerelés ügyében hol­nap (vasárnap) d. e. 10 órakor a pesti városház tanácstermébe összehívott általános iparos értekez­letre ismételve felhívjuk az érdekelt iparosok fi­gyelmét. Az értekezlet feladata, mint már jelezni alkalmunk volt, az ügy iránti érdekeltséget­­elköl­teni,­­ a szükséges tájékozást megadni, a felme­rülő nehézségek elhárítására szolgáló utakat s mó­dokat kijelölni és foganatba venni, s gondoskodni arról, hogy a vállalkozók érdekei minden tekintet­ben megóvassanak. Az ellenzéki árnyalatok fusiójáról. Addig is, míg —lapunk keddi számában — elmondanám nézetemet a Kossuth múlt havi levelében javasolt ellenzéki egységre vonatkozólag, bátor vagyok közölni az alábbi czikket, mely a kérdésbeni eszmét fejtegeti igen érdekesen s a melyet a közönség figyelmébe ajánlva föl is ment­hetném magamat a tárgygyal való minden további foglalkozástól, ha erre nem volna egyéb ok, mint az „Egyetértés“ indáinak minapi dühödése az el­lenzéki rasió czélszerűségét és lehetőségét tagadók ellen. A tárgygyal való foglalkozásra azonban van döntő ok: az, hogy a hallgatást lehetetlenné teszi a mély tisztelet, amelylyel nagy hazánkfiának nyi­latkozatai iránt viseltetnek azok is, kik tanácsát nem követhetik. Szólani fogok tehát a dologhoz én is, a férfias hódolat őszinteségének kötelezettségénél fogva, s hogy a saját véleményem fejtegetését ne is kelljen megszakítani a mások hasonló elmél­kedésének idézése által, előre bocsátom itt azon czikket, melyet a jelenlegi „Egyetértés“ főmunka­társa, Mocsáry Lajos tisztelt képviselő ur itt 1869-ben, az akkoriban — s még egy jó darabig — általa is „elvhűnek“ és teljesen baloldalinak vallott alig két hónapos k­i­s „Ellenőr“ május 5-ödiki lapjának vezérczikke gyanánt. Mellőzve a kezdő részt, mely a delegátusok választásában való részvétel s a delegátusság eshetőleges elfoga­dása iránti baloldali kötelességet demonstrálta, Irányi Dániel ellenében, igen talpraesett érvekkel. Mocsáry Lajos czikkének az ellenzéki fusiora vo­natkozó része szóról szóra úgy hangzott, a­mint megolvasható a következő sorokban: Csernátony. * * * „Nem tagadom, azon reménynyel jöttem az országgyűlésre magam is, mert magamba szívtam az általánosan elterjedt felfogást és óhajt, hogy az ellenzék aránylatai egybeolvadva fognak állani a meggyengült jobboldal ellenében. Közös lévén a két aránylat programmja az eljárási módra nézve, és ki lévén mondva a „békés utón, alkot­mányos eszközökkel“ — ugyan mi akadályozhatná az egybeolvadást? Azt hittem, hogy 48-as atyánk­fiai elhagyják némely rész szokásukat, nem fog­nak nagy dolgot csinálni csekélységekből , nem lesznek túl a rendén szőrszálhasogatók törvényes­ség dolgában , a főczél felé irányozzák törekvésü­ket s kevesebbet bíbelődnek mellékes dolgokkal. Annál inkább hittem ezt, mivel úgy látszott, hogy számban, aránylag is növekedtek , s tetemes új erőket nyertek, a világban széttekintett, széles lát­­körhöz szokott és nemcsak régi magyar módra vagyis formába esett féreg módjára „azért is fájjad“ felfogású igaz magyar hazafiakat. Azonban csak­hamar kiábrándultan illuzióimból. Alig jöttünk össze Pesten, mindjárt az hallatszott a szélső ol­dalról : tartsunk közös ellenzéki tanácskozmányt s csináljunk közösen új programmol — csi­náljunk fasiót. Csakhamar elhatároztatott a szél­ső oldalon, hogy a feketesárga zászló alá nem kell menni az országgyűlés megnyitására. Majd következett a delegáció kérdése, még­pedig oly­­formán intéztetett hozzánk a szó, mint szokott a királyi rendeletekben állani, hogy : másként nem cselekedvén ! Erre nem következhetett egyéb, mint a­mi történt, t. i. a különválásnak fentartása. Új programmot készíteni az elvekre nézve, még­pedig kölcsönös egyesség útján, elfogadva egy dolgot, leengedve mást, a képtelenség, miután az eddigi programol közös meggyőződés folytán egy és ugyanaz; az eljárási­­jódra nézve sincs helye semmiféle paczálásnak, mert itt is ki van mondva, hogy: békés után, alkotmányos eszközök­kel. Mire nézve történjék hát fusió ? A taktikára ? Ámde ha ezután is fel akarjuk tartani az eddigi akadékoskodó s tüntetési modort s ha épen köve­telik tőlünk, hogy ezt az egyesülés végett adoptál­juk mi is , e térre őket követnünk lehetetlen s akkor jobb külön maradnunk. Mint komoly embe­reknek s oly pártnak, mely vállalja az ország dol­gát s kész magára venni annak felelősségét, pár­tunknak úgy kell viselni magát, mint állásához illik. 48-as barátunk közül sokan nem tudnak ki­menni a sanyarú két évtized kerékvágásából; azt hiszik, folytatni kell most is azon passiv állást, azon tüntetési eljárási módot, mely akkor igen­is a maga helyén volt, de ma már meghaladott állás­pont. Ha azt kérdik, hogy hát voltaképen mi kü­lönbség van az akkori és mostani állapotunk közt, sok tekintetben igazuk van, de egy nagy különb­ség van, t. i. hogy a szó és a sajtó szabad; ezen a téren kell most már működnünk s egyenesen a főczél irányában. Nem lévén köztünk és köztük lényegre nézve különbség, az akadékoskodásra és apró tüntetésekre kellene szorítkozniok, ha azt akarják, hogy mint önálló párt vagy pártárnyalat létezzenek, miként fognak ebből megélni, nem tudom. Egyelőre, míg az effélékkel felhagyni nem akarnak, valóban nem volna czélja annak, hogy egy közös politikai klubba szoruljunk, mert csakhamar támadnának ismét oly differenciák, melyek ismét kiválási jelenetek színre­­kerülésével végződnének. S így egyelőre csak óhaj­­­tásunkat fejezhetjük ki az iránt, hogy legyen lehe­tővé minél előbb a teljes egybeolvadás s marad­jon fel addig is az együvé tartozás öntudata.“ — A „N. Fr. Presse“ a következő táviratot közli Budapestről: Ghyczynek Londonba küldött memoranduma, mely a „Times“-ben Magyarország pénzügyi helyzetéről megjelent czikkeket c­áfolja, ami eredményre jut, hogy Magyarország beruhá­zásai 1867 óta többet tesznek ki, mint az ország által tett adósságok, s hogy az 1875-iki budget, a legszigorúbb számítások szerint, csak tizenöt millió deficitet mutat fel. — Szerb iskolaügyek. Az újvidéki „Szrbszki Narod“ szerint Ivacskovics Prokop szerb patriarcha a hitfelekezeti iskolák érdekében Mazu­­ranics bánhoz és egyúttal K. Mollinary táborszer­nagyhoz fordult. Mollináry a legelőzékenyebben válaszolt, s a maga részéről késznek nyilatkozott elfogadni az indítványt, hogy t. i. egy vegyes bi­zottság küldessék ki az ottani iskolák állapotá­nak megvizsgálása végett. Az újvidéki „Zasztava" szerint az ottani szerb főgymnasiumnak patronátusa az Angyelics püspök alatti egyik közelebbi ülésében a Majthé­­nyi volt kir. biztos által hivatalaiktól felfüggesztett ügyészt és tollnokot hivatalukba visszahelyezte. A r­ei­chsrat­h-v­á­l­as­zt­áso­k Csehorszá­gon a városi csoportokban is megtörténtek. Ered­ménye ez: Carolinenthalban Oliva (ó-cseh) válasz­tatott meg 453 szavazattal, az alkotmányba jelölt 203, az ifju-cseh 28 szavazatot kapott. Jungbunz­­lanban Lobkovitz herczeg (ó-cseh) győzött 807 szavazattal az alkotmánybű (Landa, 230 sz.) és ifju-cseh (Wawra 128 sz.) jelöltek ellen. Ez idén tehát 400 szavazattal kevesebbet kapott Lobkovitz mint tavaly. Pardubiezban megválasztatott Zak (ó-cseh) 591 szóval 276 ellen; Leitomischlben Harrach gróf (ó-cseh) 316 szavazattal 197 ellen; Táborban Hausmann (ó-cseh) 617 szóval 304 ellen; Pilsenben (a választók fele jelent meg csak) Kleisl (ó-cseh) 476 szavazattal ; Czaslauban Roth (ó cseh) 333 szavazattal. Pisekben Hesz­­er (ó-cseh) 769 szóval Stotzky (alkotmányhű, 192 sz.) és Mayer (ifju-cseh, 115 sz.) ellen. Schlan- Tan Clam Martinitz gróf 491 szóval dr. Gregr Gyula ellen, ki 488 szavazatot kapott; itt szűkebb választásra fog kerülni a dolog, mert 1017 választó jelent meg. Gitschinben Praehensky, Kolinban­­ 1621 választó közül 681 jelent meg) Havelec ( ó-csehek) választottak meg. A prágai óvárosban : Klaudy (ó-cseh), 700, Worowka (alkotmányhű)­­ 360 szavazatot, — az újvárosban (2300 választó közül 1453 jelent meg) dr. Rieger 960 Unterwe­­ger (alkotmányhű) 491 szavazatot kapott. Prágá­ban az ifjú csehek az ócsehekkel szavaztak. Mit csinál a franczia? Bolondozik és igyekszik egymást bolondítani. De van is drága dolog az országában. Hol eddig minden párt csak veszteni szokott volt : az egyik elvi zászlaját, a másik a tért, melyen azt diadallal meghordozható; ez a közbecsülést, a hatalmat az, s a józan észt vagy szemérem­érzetet, a legtöbb­­egyszerre csak mindenik nyerni kezd: a köztársa­ságiak az assembléeben, a royalisták a megyében, a bonapartisták itt is ott is, a kormány pedig min­den párt nyereségén megveszi szépen a jövedelmi adót, a­mint illik, hirdetvén vele a maga diada­lát. Csupa győztes nagyságok valamennyien, s szé­les Francziaország határán nem foghatni egy lel­ket, aki magát vesztesnek vallaná. Ettől a diadalmas állapottól nem csoda, ha megcsábulnak a honboldogitó gondolatokkal vise­­lős agyak, a nagy örömnek miatta, mint Veres csapjár a „Vén bakancsosában, mikor a „felvető­dő“ kincs lángját újra elprodukálják neki — egy szál gyufával. S egy cseppet se meglepő, hogy az örvendezés közepette csak úgy omlik egymás nya­kába a sok becsípett terv, módozat és combina­­tio, e szem nem látta, e fül nem hallotta általános boldogság és diadalérzet megörökítésére. Itt a monarchikus koncz-biztosító részvény­­társaság fújja a bölcsek kövét az Acloque-féle ja­vaslat szappanbuborékából, amott a Rivet-törvény feltámasztásán izzad az orleanista alchimia; mig végre a tiszta vizű brogh­eanismus a balközépnek főz lépet — ha tán megragadna. Mindezzel igen szépen meg lehetne marasztani s megrögziteni — úgy vélik — az illanó jelen gyönyörűségeit, melye­ken oly nagy kár volna kopni a mélységes Oreus fatális nyeldeklőjének. Természetes. Hiszen a di­csőség pálmája még nincs egészen elérve. Fran­ciaországot még csak a német sas tépi vijjogva, még csak Spanyolország gorombáskodik vele. A monarchikus politikai szebb eredményeket van hi­vatva elérni, s nem ábrándkép, nem puszta kecsegtető káprázat, hogy idő­jártával 8 isten segítségével, Montenegró, a Monacói fejedelem­ség, meg a san marinói köztársaság is ló­hátról beszélhet, en grand seigneur, a derekasan készülőben levő Mac-Mahoni herczegséggel. E szép kilátásért érdemes valamit tenni. S ha legelőször is az Acloque-féle mentő horgonyon akad meg a szabadalmazott honboldogítók szeme, az igen he­lyén való ötlet. Bizonyára keresve se lehetne kü­lönb s a czélnak inkább megfelelő gondolatra buk­kanni annál, mintha a nemzetgyűlés életét kinyújt­ják addig, mig a septennatus él, s cserébe csak alkotmányozó jogát veszik el, hogy a­mig vegetál, meg ne moczcsanhasson, sm ne zavarhassa az általános boldogság permanentiáját De ép oly életrevaló gondolat lenne, s tán is meghaladná, a Rivet­­törvény feltámasztása, mely egy csapással Thiersre ütné Mac-Mahont külsőképen, kíméletesen respec­­tálván azonban a herczeg úr megbecsülhetetlen belső tulajdonságait.S ez lenne valójában a legpompásabb öt­let, ha Broglie ur örvénylő esze föl nem habarta volna a bölcsesség legmélyéből azt a csodálatos finesse-i ter­vet, mely a köztársasági párt megbontására van fektetve. Megérdemelné, hogy aranyba foglalják érte. Broglie ar nagylelkű, s egyszersmind bátor férfiú. Ő egyenesen a köztársaság kikiáltásán kezdi — hat évre, s nem kíván helyette csak örök időkre szervezett felsőházat, módosított választó törvényt, meg egy kis feloszlatási jogot. Potomság, s szinte hihetetlen, hogy e potomságon még fel­akadhatnak azok a rövidlátó republicánusok s nem kapnak hajba a fölött, melyik­árnyalat ömöljék első, a nemes ajánló kebelére? . . . Nem torzítottunk, papírra vetve e ve­szélyes vonásokat. Egytől-egyig a helyzet képéből valók, melynek minden redőjében ott vigyorog a kese­rűn kaczagtató gúny. Az örökös csapkodás a semmi körül ; a meddőség vívódásai, a hallucinatiókban gyötrődő párttusák, s a folytonos cselszövények szemfényvesztő játéka, igazán kétségbeejtőleg mu­latságos látvány, s megpukkadásig való nevetség volna, ha a Francziaország végzetét intéző hóbort, az emberi haladás annyi fontos kérdését, s az eu­rópai közérdek oly életbevágó szálait nem mozo­­lálná be eszeveszett bukfenczezésébe. S pedig an­nál végzetesebbnek látszik nekünk a vakság, köny­­nyelműség és önzés e hajszája, mert igen aggasztó jelek mutatják, hogy majd csak egy új catastropha előestéjén ocsúdnak fel belőle a nemzet elbódult kormányosai. S az aztán el nem csúszik bolondság számba, c. segéd nélkül dolgozó önálló kézmű­ipa­­rosok; d. kis és nagy községekben segédekkel dol­gozó kézműiparosok, a napdíjasok, évi vagy havi állandó fizetést nem hozó írnokok és általában az írásbeli, számviteli vagy felügyelői teendőket va­lamely üzletben vállalatban vagy intézetben alkal­maztatás nélkül végző vagy olyan egyének, kik foglalkozásuknál fogva sem a felsoroltak közé, sem a többi osztályok valamelyikébe nem tartoznak. A II. osztályba tartoznak: Azon föld-, ház- vagy tőkebirtokosok, (egye­sek, erkölcsi személyek és házközönségek fejei) kik foglalkozásuknál fogva a keresetadó-törvény valamely más osztályába nem tartoznak. A III. osztályba tartoznak: a. a haszonbérlők, b. a gyárosok és iparosok az 1-fő osztály­zat c. pontja alatt említettek kivételével; c. a bankárok, kereskedők (kalmárok sza­tócsok) és gyógyszerészek, s általában mindazok, kik valamely haszonhajtó üzletet folytatnak ; d. mindazok, kik évi vagy havi fizetéssel vagy tiszteletdíjjal egybe nem kötött szellemi (ér­telmi) vagy művészi foglalkozást űznek, u. m. ügy­védek, mérnökök, orvosok, sebészek, szülészek, szülésznők, írók, művészek, magántanárok, taní­tók stb. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek, úgyszintén a bányaüzletek megadózta­tásáról külön törvények rendelkeznek. A IV. osztályba tartoznak: az állandó fizetést, nyug­ kegy-, vagy tiszte­letdíjat hozó állami, törvényhatósági, közalapítvá­nyi, községi, egyházi, társulati- és magántisztek, tisztviselők, hivatalnokok, közegek, nyug- vagy kegy­­díjt hozó özvegyek, — állandó alkalmazásban lévő üzletvezetők, felügyelők, kezelők, könyvvivők, pénz­tárnokok, s általában a 40 írtnál több havidíjt hozó segédek, segédmunkások, állandó fizetést hozó lel­készek, tanárok, tanítók, nevelők, írók, művészek; — végre a hivatalszolgák. 3. §. Azon adóköteles, kinek különböző fog­lalkozásból eredő többféle keresete van, mindenik kereset után a megfelelő adókulcs szerint külön rovandó meg keresetadóval. 4. §. A keresetadó a családfőre és a család­tagokra külön vettetik ki. Családfőnek tekintetik a fej, az özvegy, az elvált hitves, a magánosan élő egyén, házközös­ségeknél a házközösség feje. Családtagokut tekintetnek a feleség, a csal­­ádfővel egy háztartásban élő és külön önálló ke­resetet nem űző vérszerinti vagy fogadott gyer­mekek és rokonok, végre házközösségeknél a csa­ládfővel közösen élő házközösségi tagok. A család­tag kereseti adóját a családfő fizeti. 5. §. Keresetadó alá nem tartoznak: 1) az I. osztályban: a) a kik­öltek 16-dik évét még be nem töl­tötték ; b) a közös hadsereg és a magyar honvédség legénysége a tényleges szolgálati kötelék tarta­mára, továbbá a parentális rokkantak, a­mennyi­ben nyugzsoldjukon kívü­l más keresetük nin­csen; c) a pénzügyőri legénység, a szemlészeket is ideértve, valamint annak nyugzsoldosai, ha utób­biaknak nyugzsoldjukon kívül más keresetük nincsen; — végre özvegyeik és gyermekeik el­látása ; d) a bányamunkásoknak és azok özvegyei­nek nyug- és kegydíja; e) megyei és városi hajdúk, pandúrok, fog­házak őrei; f) testi vagy lelki fogyatkozás miatt kereset­képtelenek ; g) közsegélyre vagy alamizsnára szorulók, koldusok; h­) az országban tartózkodó idegenek azon évben, melyben az országba költöztek; 2) a III. osztályban: a) az országban tartózkodó török alattvalók, a fennálló államszerződések értelmében, azaz va­lódi török áruknak beviteléből és eladásából, to­vábbá belföldi gyártmányoknak Törökországba való kiviteléből, végre a Törökországból és odavaló átviteli kereskedésből származó jövedelmükre nézve ; b) az országban tartózkodó idegenek azon évben, melyben az országba költöztek; c) külföldi kereskedők, gyári kereskedői és ipari utazók, kik személyesen vagy meghatalma­zottjaik által a belföldi piaczokat koronként meg­látogatják; kivéve, ha a magyar honpolgárok ha­sonló körülmények közt azon államban, melynek az illetők polgárai, adófizetésre kötelezték; d) a törvény által országosan alapított köz­­mivelődési intézetek; e) közintézetekül, azaz nem pénzvállalatokul tekintendő jótékonyságú intézetek, kórházak, árva- és szegényápoló intézetek, segélyegyletek, téboly­­dák, lelenczházak, vakok és siketnémák intézetei, kisdedóvodák az általuk ápolt egyénektől netalán beszedett díjakból eredő jövedelme, akár hatósá­gok, akár egyáltalán a nyerészkedési czél kizárá­sával alakult egyletek által tartatnak fenn; f) kolduló vagy betegápolással foglalkozó szerzetesek e minőségben húzott jövedelme; g) azok, kik házi szükségletükre szolgáló iparczikkek készítésével foglalkoznak; h) iparűzőknél azon családtagok, kik az adóköteles üzletnél segédmunkásképen vannak al­kalmazva, s kiknek munkájáért a családfő üzleti nyereménye bevallásában térítést nem vont le a nyers jövedelemből. 3) a IV. osztályban: a) külhatalmaknak az országban székelő kö­vetei és consulai, nemkülönben a követséghez vagy consulatushoz tartozó diplomatikai személyzet az e minőségben hozott elvezményei után; b) a közös hadsereg és a magyar honvédség tényleges szolgálatában lévő tisztek, tábori lelké­szek, hadbirák, hadbiró­sági gyakornokok és ta­­nonczok, tudorranggal biró katonai orvosok és had­testi számvevők kincstári illetménye; c) a Mária Terézia lovagrenddel és vitézségi érmekkel összekötött járandóságok és a nevezett rend vitézeinek és özvegyeinek járó nyug- és kegydíjak. Törvényjavaslat a kereset-adóról. I. Fejezet. A kereset-adó tárgyáról é­s osztályairól. 1. §. Kereset-adó alá tartozik minden keres­mény vagy jövedelem, mely kézi munkából, ipar­és kereskedelmi üzletből, szorosabb értelemben vett szellemi (értelmi) és bármi más haszonhajtó foglalkozásból és üzletből, — végre a föld-, ház- és tőkekamat adónál tekintetbe nem vett szemé­lyes keresetből származik. 2. §. A kereset­adónak négy osztálya van. Az 1. osztályba tartoznak: a. a mezőgazdasági és házi cselédek, a gyá­­­­rakban, kereskedelmi és iparü­zletekben és vállala­tokban cseléd minőségben alkalmazott egyének és a napszámosok; b. gyárakban, kereskedelmi- és iparüzletek­ben és vállalatokban alkalmazott segédek és se­gédmunkások, ha 40 írtnál több havi díjt nem húznak, vagy ha darabszámra dolgoznak.

Next