Ellenőr, 1874. november (6. évfolyam, 300-329. szám)
1874-11-19 / 318. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 2© fit. — kr. I Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre . . . I© „ — „ J Egy hónapra . 1980 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor Antcza 6. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk eL 318. szám POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 0. az, (Légrády testvérek Irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6 sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, csütörtök, november 19.1874. 71. évfolyam TÁVIRATOK. Bécs, nov. 18. A budget-bizottság tegnap esti ülésében a budget 9. fejezete : a földmivelési minisztérium előirányzata tárgyaltatott. Dunába képviselő a bécsi földmivelési főiskolának a közoktatási minisztériumba való áttétele mellett emel szót. Suess képviselő kiemeli egy bányászati főiskola szükségét. A földmivelési miniszter kijelenti, hogy az idő még nem alkalmas az említett főiskola áttételére. Dr. Kaiser említést tesz a philloxerának a klosterneuburgi szőlőkben való elharapódzásáról és a miniszterhez a következő kérdéseket intézi: 1) Mióta van a miniszternek tudomása arról, hogy a philloxera az említett helyen előfordul ? 2) Mily intézkedések tétettek ellene ? 3) Egyébütt is mutatkoztak e már nyomai? 4) Tanakodtak-e a minisztériumban e kártékony rovar elterjedésének megakadályozása iránti törvény fölött ? A miniszter e kérdésekre kielégitőlegg válaszol. Bécs, nov. 18. A „Neue Freie Presse “-nek távírják Londonból, hogy az orosz császárné gyöngélkedése következtében, az Edinburghi herczeg újvánszülött fiának keresztelése a Buckingham-palotában fog megtartatni. Keresztszülők: a királyné, a német császárné és a czár, utóbbi a Caesarevich által képviselve. Lelovitz, nov. 18. (5. bulletin.) A tegnapi nap folytán nem mutatkozott semmi javulás Károly Ferdinánd főherczeg állapotában, csupán éjfél után kezdtek a deliriumok és nyugtalanság némileg megszűnni, s a beteg meglehetősen nyugodtan aludt. Konstantinápoly, nov. 18. „Dievail“ arabs lap egy táviratot közöl Chartámból, mely szerint az egyptusi csapatok megszállták Darfurt , a darfuri szultán halva maradt a csatatéren. Berlin, nov. 18. A birodalmi gyűlés hat órán át tartó vita után 158 szavazattal 127 ellenében, a bizottsághoz határozta utasítani a banktörvényjavaslatot ; a szavazás előtt két órán át folyt vita tartatott a napirend fölött; a napirend fölötti szavazás következtében Forckenbeck oda nyilatkozott, hogyfő az elnökséget meg fogja cáfolni. Holnap az elnök újbóli választása következik. Berlin, nov. 18. Tegnap este a városi hatóság egy hivatalnoka jelentkezett Arnim grófnál az államügyész vádirata felolvasása végett, Arnim gróf azonban sokkal gyöngébbnek érezte magát, semhogy a több lapra terjedő okmány fölolvasását végig hallgathassa, minek következtében az mára halasztatott. Róma, nov. 17. Hírlik, hogy a pápa minden lelkészt egy hónapig a divinis fölfüggeszteni rendelte (azaz minden lelkészi teendők gyakorlásától eltiltotta), ki a parlamenti választásoknál különös engedély nélkül, részt vett. Szt.-Pétervár, nov. 18. Egyes német intrigák tudósításai, melyek szerint itt összeeesküvés fedeztetett volna föl, s hogy a tömeges elfogatások eszközöltettek, biztos értesülés szerint teljesen alaptalanok. Sem befolyásos egyének nem fogattak el, sem nagyobb vagyonelkobzások nem eszközöltettek. Az ez ügybeni állítólagos vizsgáló bizottmányt alkalmasint összetévesztették ama fegyelmi bizottsággal, mely az orvostani akadémia és a műegyetemen előfordult zajos jelenetek megvizsgálása végett küldetett ki. Azon hír, mintha a khinai khán fölkérte volna az orosz kormányt, hogy fölkelő alattvalóinak leküzdhetése végett segítséget küldjön neki, teljesen légből kapottnak mondható, elnyomott a gyülekezet erélyes pisszegése. Kívül nagy számmal sereglettek össze bámészkodók és kiváncsiak, de semmi különös nem fordult elő. Chislehurstban pedig egész csendben és vendégek nélkül ünnepelte nevenapját az özvegy császárné, csak mint a „Standard“ jelenti, az Astúriai herczeg látogatta meg a császári herczeget — uralkodósdit játszani. Vakmerő rablás történt a canadai nagy nyugati vaspályán, Torontó közelében. A vasúti postakocsira öt rabló mászott fel s a postatiszteket megkötözvén, százötvenezer dollárral tovább állottak. Utolsó posta. E hó 15-kén temették polgári szertartással Párisban a,,Kappel“ szerkesztőjének feleségét, Meuricené asszonyt, s e temetés az által lett nevezetessé, hogy a simái Hugó Victor tartotta a beszédet. Több mint kétezer ember követte a Pére la chaise temetőbe a gyászos menetet. Hugó Victor fedetlen fővel ment a koporsó után, s gyalog az egy mértföldnyire eső temetőig, ami általános feltűnést okozott. Beszéde könyekre fakasztotta az egész hallgatóságot. Hugó az igaz meghatottság nyelvén szólott. Kiemelte mindenek előtt, hogy azért, mivel a papság nincs jelen a sírnál, ez nem bélyegzi atheismussal vagy impietással a szertartást. Kegyeletes vonásokkal rajzolta aztán az elhunyt erényeit, s különösen azon hősies önfeláldozását s bátorságát emelte ki, melyet Páris ostromakor tanúsított. Pária aszszonyai, — úgymond, — halhatatlan hírnevet vívtak ki, az ostrom alatt tanúsított magatartásukkal. Volt idő, mikor úgy látszott, hoery a nők lelke magasabban szárnyal a férfiakénál, s példát adott ezeknek a szilárdságra és önfeláldozásra. Meurice asszony, midőn a vad ellenség a kiéheztetés fegyverével kezdé támogatni az ágyuk tüzét, ilyen hősies példát adott környezetének, s tiszteletet csatolt, a szeretethez, melylyel eddig elhalmozák. Ne mulaszszuk el ez alkalmat se — téve hozzá — leróni köszönetünk adóját Párisnak, e szent városnak, mely hősies ellentállásával megmenté Francziaország becsületét. Francziaország megkisebbült, de Páris még nagyobbá lett.“ Hugó aztán meghatólag ecsetelte az elhunyt családi életét, aki szemeire méltósága által növelé a boldog órák örömeit és enyhíté a szerencsétlenség és viszontagság idejének nehéznapjait. Nem búcsúszó,— úgy mondj— e megemlékezés, hanem a remény kifejezése, hogy a más világon ismét találkozunk!“ Hugó az elhunyt férjéről is melegen, magasztalólag emlékezett meg; a kor legelső férfiai közé számítja, aki a legnagyobb becsülésre érdemes, mindazért amit a szabadság, igazság és lelkiismeret ügyéért szenvedett. — Beszédének Páris ostromára s a „vad ellenségre“ vonatkozó passasait nagy tapssal fogadta a tömeg, ami kissé sajátságos elragadtatás — egy nyílt sír mellett, de Páris népének lobbanékony természete, s az izgatott kedélyállapot, melyben az ország bizonytalan helyzete tartja, mindent megmagyaráz. A beszéd végével „Éljen a köztársaság!“ kiáltás hangzott fel. — Gambetta is jelen volt a szertartáson, s igen meghatott a Hugó beszéde. Ugyanaznap ünnepelték a bonapartisták Eugenia napját a szent Ágoston templomában. Elég nagy számú, tömege volt jelen, de,mentél kevesebb bonapartista előkelőség. Csak egyszer hangzott fel a „Vive TEmpreur!“ melyet azonnal „Szent“ geschäft. Ne búsuljunk, még nincs minden elveszve. Panghat az ipar, éhezhet az ország, bukhat az állam, de meg lesz mentve a „szent ügy“. Gr. Apponyi György úr már kitalálta módját is. Van neki egy német ágense; úgy hitják, hogy Kossmann Győző, van egy német lapja, melynek hazug czíme „Das Recht“ , s e szép társaság együtt képviseli Pozsonyban a „szent ügyet.“ Leimádkozták-e az égből hozzá a szentlélek ihletét, s megkapták-e a pápai áldást, nem tudjuk, csak egyet tudunk, hogy a lapot nem olvassa senki, Kossmann Győző urnak meg pénz kell fentartásához minden áron, gr. Apponyi György úr öndicsőitésének pedig kellene a lap, de katholikus czégére daczára is sokalja a költekezést, mibe a porosz Kossmann és német lapja kerül, így hát egy financziális ötlethez folyamodott, melynek programmját alább találják olvasóink „felszólítás“ alakjában az aristokratia „hit- és ügybarát“ köreihez „bizalmasan“ intézve. Egyszerű olvasása meggyőzhet mindenkit, hogy a „szentügy“ érdekében az eszköz elég szentnek mondható, miután köztudomású dolog, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Egyéb tekintetben a legbuzgóbb katholikus is, kivéve az olyan együgyű fajankót, ki „sancta simplicitas“-ában kész volt egykor Huss Jánost máglyájára vetni az utolsó hasábját, a legszelídebb modorban ildomtalannak fogja mondani e házalást a „szentügy“ zsibárujával. Elfogulatlan ember előtt azonban sokkal több az ildomtalanságnál az egélyesség nem e földről való szentügye iránt, mert nem más az, mint Krisztus palástjába takargatott szédelgés, mely nem áll jól sehogysem egy magyar mágnásnak, ki lehet bigót, lehet ultramontán, de börsén növekedett közönséges fajta üzérré nem aljasul soha, annál kevésbbé viszi tőzsdére vallását, hacsak nem óhajtja, hogy kicsengessék. Már pedig gr. Apponyi György ur actjává teszi a „szentügyet,“ ha elég tapintatlan, egy ember és egy lap miatt, négy biztosító intézet részvényei árhullámzásához kötni a „katholikus érdeket,“ mely szerinte a pénzbeli eszközök hiánya folytán szenved legtöbb kárt, azaz nem boldogul, míg speculate tárgyává nem teszik. Avagy az istenbe vetett bizodalom nem fizet elég jól, s a ki gondoskodik a madarakról, kinek akarata nélkül egy hajszál sem hull le kopasz ultramontán főről, ügynöki provisiókból tartja fenn ezentúl a kőszálat, melyen a pokol kapui sem győzedelmeskedhetnek. Lám tehát némelykor a szent atyának sincs igaza, ki a pénzt az ördög incselkedő jószágának nevezi, vagy ha igaza van, úgy gr. Apponyi az ördögök segélyével akarja megvédeni a katholikus érdekeket. Szó ide, szó oda és félre minden gúnynyal, szent igaz marad mindig, hogy a vallásos érzelmekkel kirívó ellentétben áll gr. Apponyi ur „szent“ üzérkedése. Egy rajongó, ki hisz a csodákban, egy szenteskedő, ki Rómába jár a pápa papucsát csókolni: alakíthatnak szent Flórián védnöksége alatt tűzbiztosító társulatot, az égre bocsátva ki a részvényeket és imádságban fizetve meg a dijilletéket, legfelebb azt mondanék rá II. Frigyessel: „es soll ein jeder nach seiner Fagen selig werden“. Hanem az, mit a gróf úr tesz, nagyon világias, sőt lesz majd a „szentügy“ mágnásai között sok, ki saját körében és társalgási nyelven azt fogja mondani, nagyon „zsidós“. Az bizonyos, hogy vallásosnak és ildomosnak nem fogja tartani senki, annál többen fogják majd reszelni e vásárt oly szent ügygyel, mely pénzbeli eszközök irányában ügynökségi jutalékkal akarja tengetni érdekeit, mikor dúsgazdag papság és vagyonos főurak állanak szolgálatában. De hát egy leibjournal fentartása és egy kegyencz jutalmazására csak kellett módot találni, még ha a katholikus érdek czímén elpusztulna is néhány katholikus család, melyeket ily szűk időkben a biztosítási ügynökség után járó provisiók mentenek meg a földönfutástól. Minek is törődnék ezek testi és lelki üdvével a vallásos Schwindel, ha egyszer ráveszi az ultramontán lelkiismeret, hogy katholikus érdeknek kereszteljen, mi sem vallásos, sem jótékonysági szempontból nem az és tulajdonkép igazi rendeltetése nincs is, hacsak a „bizalmi férfiak“ Kossmann Győző urat nem hajlandó valaki a „szentügygyel“ összetéveszteni. Kossmann urra és lapjára pedig pénzt vesztegetni csak az fog, kinek van kidobni való feleslege, ami úgy látszik a katholikus nagy férfiú gr. Apponyi György urnak sem igen van, különben ágensének eltartásával nem appellálna mások zsebére. S ha már épen apellálni akart, fizikeskedett volna, oly német mágnások áldozatkészségét igénybe venni, kiknek hazafias érzelmeit nem sérti egy német lapot támogatni filléreikkel, noha szoktak és szeretnek is „katholikus érdekekért“ áldozni. Általában a szent geschäft visszatetszést szül katholikus mágnási körökben is és többen falsifikationak, mások vallásos hóbortnak tulajdonítják. Egyet azonban nem foghat föl senki sem, hogyan adhatták a biztosító társulatok beleegyezéseket ily üzlethez. Igazán majdnem a mistifikatioval határos, hogy a jó nevű üzletek beleegyezhessenek üzletek és jellegek felekezetivé tételére, mintha bizony nekik nem mindegy volna, akár protestáns Péter, akár katholikus Pál ügynöksége szolgáltatja a biztosításokat, csak e biztosításokhoz gyanúja se férjen, hogy felekezeti czélokat mozdítanak elő. Olyan bolondot még nem talált ki a világ, hogy a tüzet vallás, a pénzt felekezet szerint osztályozza. A biztosító intézeteken áll kimenteni magukat e bolond idea alól, mert ha nem teszik, a közönség, leczke kedvéért, majd szintén osztályozást tesz közöttök, kivált ha látja, hogy a négy katholikus biztosító intézet között, kettő idegen. Egyébiránt ez az egész katholikus üzérkedés nagyon alkalmas arra, hogy compromittálja az ultramontanismust Magyarországon, melynek úgy sincs nálunk hálás talaja. Próbálták gyakran föléleszteni, festegették sokszor a falra, de népünk józansága nem engedte megjelenni. Azt hittük, hogy annyi felsülés után, abbahagytak a kísérletekkel, de örvendetesen csalatkoztunk, mert a nemes gróf tette és „felszólítása“ teljesen megfelel ama régi igazságnak, hogy minden ügyet barátai szokták legjobban compromittálni. Fogadja ezért tőlünk a köszönetét, melyet ellenfél létére is inkább megérdemel, mint valamely meddő munkásságú elvbarát. Ily szabású katholikus tevékenység mellett a „Das Recht“ el fogja veszteni létjogát és az ágens maga beválhat jó házalónak, de jó katholikus agitátor nem lesz belőle soha. Vgy. — Megbízható kezekből vettük a következő „felszólitás“-t, mely a katholikus aristokratia egyes tagjaihoz gr. Apponyi György ur aláírásával küldetett szét és igen jellemző oldalról tünteti föl azon vallásosságot, mely a „szent ügy“ érdekében a financziális szédelgés cseléhez folyamodik. A körlevél szó szerint így hangzik: Felszólítás. Alólirott egy vállalatot hívott életbe, melynek czélja a katholika egyház érdekeinek támogatására anyagi eszközöket szerezni, még pedig anélkül, hogy az egyesek áldozatkészsége vétetnék igénybe. Jelen sorok által van szerencsém igen tisztelt hit és egybarátomnak Kossmann Győző urat mint bizalmi férfit ajánlani, aki egyszersmind a vállalat ügyvezetését átvette. Ami magát a vállalatot illeti, az egyszerűen következőből áll: Mint tudva van, a különböző biztosítási társulatok saját ügynökük közvetítése által szokták üzleteiket végbevinni, kik nagyobb helységekbe felállítva, fáradozásuk fejében bizonyos megállapított részösszegeket, úgynevezett jutalékokat (provision) húznak. Vállalatom czélja már most: biztosítási megrendelések keresztülvitelét Kossmann Győző úr közbenjárásával eszközölni, s az ily üzletekből folyó jutalékokat a fent idézett czélokra fordítni, ami saját ellenőrzésem mellett fog történni. Mennyire képes e vállalat a jó ügyet előmozdítani, már csak abból is kitetszik, hogy mint sajnosan tudatik, eddig a katholikus érdek többnyire a szükséges pénzbeli eszközök hiánya miatt szenvedett legtöbb kárt. Alólírott Kossmann Győző úr által a legjobb hitelű s legmegbízhatóbb társulatokkal lépett öszszeköttetésbe, jelesen: 1. Az 1-ső magyar általános biztosító társulattal Budapesten, 2. Pesti biztosító intézettel Budapesten, 3. Általános biztosító társulattal (Assecurazioni generali) Triesztben, és 4. „Centrale“ általános biztosító társulattal Bécsben, illetőleg ezeknek vezérügynökségének Pozsonyban. Hogy több, mint az itt idézett társulattal összeköttetésbe lépni egyelőre nem lenne czélszerű, abból világlik ki, hogy a bizt. intézetek is csak akkor képesek s hajlandók a szokottnál nagyobb előnyöket s jutalékokat adni, ha nekik minél számosabb üzletek szereztetnek meg. A fizetendő díjösszegekre (Praemien) nézt, melyek semmi esetre se lesznek nagyobbak, mint az illető birtokosok által eddig fizetett összegek, s a pénzek csakis a társulatoktól erre fölhatalmazott Kossmann Győző úr kezeihez jutandók. Mindezek után alelizottunk sürgős kérelme oda megy, hogy mindazok, kik a biztosításnak bárminő módját igénybe veszik, a kivitellel Kossmann Győző urat megbízni szíveskedjenek, aki egyúttal köteles a felek kívánságára az illető bizt. társulatok meghatalmazását előmutatni. Csakis a teendőim sokasága tiltván, hogy ezen s több más a szent ügynek előmozditására fordított törekvésemben mindig sajátkezüleg írhassak, kérem igen tisztelt hit- és ügybarátimat, jelen felszólításomat sajátkezüleg írottnak tekinteni. Eberhárdon, 1874. nov. 1-jén. Gróf Apponyi György, s. k. A b. o. kör értekezletén a választási és összeférh etlenségi. javaslatokra vonatkozó főrendi újabb üzenetet vevén tárgyalás alá, azon határozatot hozta, hogy ámbár a még függőben lévő kérdésekben a képviselőház álláspontját tartja most is helyesebbnek, nehogy e két törvény létrejöttét hátráltatni láttassák, vagy épen annak elmaradásához, habár akaratlanul is segédkezet nyújtson, elfogadja a főrendiház most is fenntartott módosítványait. Pártkérdést azonban ebből nem csinál azon értelemben, hogy tagjait, netalán meggyőződésük ellenére adandó szavazatra kényszeríteni kívánná. A közjegyzőségi törv. javaslatra s kivált ennek sürgős voltára nagy súlyt a párt nem helyez ; de mivel ennek 7. §-át is a képv. ház szerkezetében tartja helyesnek, ahhoz ezentúl is ragaszkodik; pártkérdést azonban ebből sem csinálván, mint ez már kifejtve jön a javaslat első felvétele alkalmával, midőn elhatároztatott az ügyre vonatkozólag, hogy se általában, se részleteiben pártkérdésnek nem tekinthető. — Minisztertanács volt ma délelőtt a király elnöklete alatt a budai várpalotában. Részt vett benne minden miniszter. — Zichy közlekedési miniszter Bécsben volt. A „N. Fr. Presse“ szerint azon czélból, hogy az osztrák kormánynyal a monarchia mindkét felét érdeklő vasúti kérdésekben értekezzék. — A véderő tárgyában kiküldött képviselőházi bizottság, mint a „R.“ hallja, csütörtökön ülést tart, s a katonai nyugdíjak tárgyában a honvédelmi miniszter által beterjesztett törvényjavaslattal megkezdi tárgyalását. Vénus átvonulása a napkorong előtt, 1874. deczember 9-én. Pár nap múlva a 19-ik század egyik legnevezetesebb természeti tüneménye áll előttünk. A nyári esték és korahajnalok egyik általánosan ismert legragyogóbb csillaga, a Vénus bolygó, jövő hő 9-én át fog a napkorong előtt vonulni. Magában véve e jelenet egyszerű, semmi nagyszerű látványossággal sem áll kapcsolatban. Az érintkezés után kis fekete korong lép föl a naptáblára, lassan előre nyomni s pár óra múlva kilép a napfelület köréről. Ennyi az egész jelenet. Ez, ha magában véve egyszerű is, mindazonáltal messze kiható fontossággal bír a tudományra nézve, mert ennek észlelése ad módot nekünk, szigorú pontossággal meghatározni az égitestek távolait, tömegeit, nehézkedési viszonyait, pályájuk keringésében a leírt utak nagyságait, egymásra ható közvetlen „háborító“ befolyásukat— stb. Mindezen és még több más jelenség földünknek a naptól való távolságával szoros viszonyban van, mert földünknek naptóli távola azon mértékegység, melylyel a csillagászok a világegyetemet fölmérik. Ezen mértékegység pontos ismerete visszahat azért az említett tünemények valódiságainak meghatározására. A földnek naptóli távolát meg lehet határozni a Mars-bolygó paralaxisa által, azaz azon szög meghatározása által, mely szög alatt egy a Mars középpontján lévő észlelő a föld félátmérőjét látná. Hasonlóan meg lehet még a földnek naptóli távolát határozni a mefénysebesség, holdegyenletek, Merkúr és Venus bolygók átvonulása által. Ezen elősorolt tünemények már több persen észleltettek, de megannyian egymástól elérő eredményekkel, részint az észlelési módok és eszközök ki nem elégítő tökéletessége miatt, részint mert e tünemények nem mindenike egyformán alkalmas a nevezett távolság meghatározására. Legfontosabb mindannyiak között a Vénus átvonulása, melyről alább következőkben kívánok rövid és általános ismertetést nyújtani. A 16-ik század vége felé nagy haladás történt a csillagászatban Tycho de Brahe dán csillagász észleletei által. Tycho halála után ennek minden észlelete Keplerre maradt, ki azokból a bolygók általános mozgási törvényeit meghatározta, mit Newtonnak fölfedezése a „vonzerőt illetőleg“ teljes érvényűvé emelt. Csakhogy e fölfedezések nem következnek oly gyorsan egymásután. A csillagászok még megmaradtak az ellenséges két táborban, Ptolemeus és Copernikus külön rendszereiket egymás ellenében szenvedélyesen védve. Mi meggyőzőig tudjuk most, hogy Copernikus rendszere a valódi, mely szerint a naprendszer középpontja a nap, és a bolygók e központi nap körül kerengenek , de a régieknek a mozgási törvények valódi ismerete nélkül ezt eldönteni nem lehetett.. E kétséges viszony megszüntetése végett készített Erasmus Reinhold 1551-ben Wittembergben csillagászati táblákat mindkét nemű rendszerben; itt a bolygók helyei az elméletek szerint egyes időközökre föl voltak jegyezve, s ezáltal összehasonlíthatók valának közvetlenül az észlelettel. Kepler e táblák tanulmányozása alapján fölismerte, hogy a naphoz legközelebb levő két bolygó Merkur és Venus át fognak a nap előtt vonulni és pedig Merkur 1631. nov. 7-én, Venus meg 1631. decz. 6-án. Ez volt az első eset, melyben a csillagászok figyelme az átvonulások észlelésére felhivatott. Csak egyetlen csillagász, Gassendi Párisban, észlelte e nevezett Merkúr-átvonulást, és így Kepler még megérte azt az örömet, hogy számításait magától a természettől is igazolva látta.Kepler meghalt a Merkúr-átvonulás után 8 nappal, 1631 nov. 15-én.) Gassendi a Vénus átvonulását is leste több nappal a megjósolt idő előtt és után, de semmit sem vehetett észre. Ezen átmenet tartama 3 óra 22 perez volt, és kezdődött reggel 3 óra 7 pere a párisi időben, végződött 6 óra 29 p. szintén párisi középidőben; e napon Párisban a nap felkelte 7 ó. 54 p. időre esett, tehát az átvonulás bevégződése után 1 ó. 25 p.-czel, miből megérthetjük, miért nem láthatta Gassendi a Vénust a nap előtt minden igyekezete daczára sem. Az egész átvonulás látható volt a nagy világtengeren, Dél-Amerikában, Ausztrália egyik részén és a föld déli sarkán. A következő átvonulást Kepler nem számította ki, ámbár táblái erre elég alkalmat nyújthattak volna. A következő 1632-ik évben egy Lacsberg nevű protestáns pap adott ki táblákat a bolygók mozgására vonatkozólag, melyeknek jóságáról a szerző annyira meg volt győződve, hogy „örök érvényűnek“ nevezte, de rövid időközön túl a csillagászvilág „örök érvénytelennek" találta. Egy kis változás a szerző által adott czímen minő nagy különbséget tesz! Később Harrox Angliában egy évkönyvet számított a fentebbi tábla alapján az 1839-ik évre, s azt találta, hogy ugyanazon év deczember 4-én a Vénus látható kell hogy legyen a nap előtt. Történetesen nagy bizalommal volt számításaira, figyelemmel vizsgálva a kijelölt időben a napot, s keresése közben félóra múltán a Vénus csakugyan a nap elé lépett. Harroxnak annyira nagy volt öröme e jelenség fölött, hogy ott hagyta a napot, Vénust észlelet nélkül, elhaladt néhány angol mértföldre lakó Crabtree barátjához, ki szintén csillagászattal foglalkozott, hogy őt is tudósítsa e rendkívüli tüneményről. Crabtree e figyelmeztetés folytán szintén a napra nézett, ő is megpillantotta Vénust. És ezzel be volt végezve a második Vénusátmenet észlelete is. A tudományos világ számára mindkettő befolyás nélküli szemlélés volt csak. Az ilynemű átvonulások jelentőségének fontossága csak akkor ismertetett föl, midőn Halley Ödön, a 18 ik század egyik legnagyobb mathematikusa, híres csillagász és tengerész, megmutatta a módot, miként lehet a Vénus-átmenetek észleléseiből a nap paralaxisát meghatározni, azaz, ama szög nagyságát, mely szög alatt egy a nap középpontjában levő észlelő a föld félátmérőjét látná. Ezen szög ismerete által ismeretes a nap távola is földünktől. Halley egyszersmind hét bekövetkezendő átvonulást számított ki, egész a 2117-iki évig. A harmadik átvonulás 1761-ik évre esett. Már a tünemény bekövetkezése előtt készületeket tettek az észlelésekre, azonban az eredmény itt sem volt kielégítő pontos, részint az észlelők csekély száma miatt, részint meg ama csekély biztonságnál fogva, mely szerint az akkori csillagászok az első és utolsó érintést Venus bolygó légköre miatt a kellő időben nem tudták pontosan észrevenni. A negyedik átvonulásnál kedvezőbb volt az alkalom; e tünemény 1769. évre esik. Minthogy az észlelési állomások egymástól igen távol estek éjszakra és délre, így az átvonulások tartamai közt is nagy volt a különbség, mely körülmény igen jó befolyással van az eredményre. Az észleléseknél csaknem minden mivelt nemzet részt vett, részint támogatásiéval, részint csillagászaival, minél fogva a legkülönbözőbb helyeken lehetett állomásokat választani. A londoni királyi tudományos akadémia észlelőket küldött a király parancsára és költségére Éjszak-Amerikába, Madrasba és Otabellibe. Cook föld körüli utazása tudományos expeditióval volt egybekötve, melynek feladata volt az átvonulást észlelni, nkik Katalin orosz császárnő több csillagászt hívott be Oroszországba Németországból és Svájczból, kiket szükséges eszközökkel is ellátott, miket Párisban és Londonban csináltatott. A legtöbb észleletek Oroszországban történtek, minthogy itt az egész átvonulás látható volt. Francziaországban XV. Lajos, ki nagy barátja volt a csillagászatnak, rendeletet adott Choiseul miniszterének, hogy expeditiót nevezzen ki; ennek folytán észlelők küldettek Californiába, St. Domingóra, Keletindiába. A dán kormány Hell Miksa csillagászt (hazánkfia), a bécsi csillagda igazgatóját küldötte saját költségén Wardsoeba. A svéd király által küldött észlelők állomási helyei Carmneburg, Upsala és Abo. Összesen 38 állomásról történtek észleletek és általában kedvező eredménynyel. Csak néhány észlelő volt föltartatva rosz idő által, ezekhez tartoztak Pictet (Umba), Call (Madras) és Legeutil Pondycherben. Ez utóbbi esete szerfölött eredeti. Legeutil már előbb 8 évvel kiment hazájából az 1761-ki átvonulás észleletére, azonban kedvezőtlen körülmények miatt nem észlelhetett. A kedvezőtlen körülmény abban állott, hogy bábom ütött ki a francziák és az angolok között, Legentil franczia lévén, a szigetet pedig angolok tartották hatalmukban, s így nem engedték őt a partra szállni, hullámokon libegő hajójáról a tüneményt nem észlelhette, csak mint szemlélő nézte a Vénus átvonulását. Ez idő múltán nem tért vissza, ott maradt Maniliában állomásán, hogy bevárja az ezután 8 évvel bekövetkező 1769-iki átvonulást. Minden áron észlelni akart. Mikor ez utóbbira vonatkozólag az expeditiók elindultak helyeikre, Legentil parancsot kapott a franczia kormánytól, hogy elhagyva Manillát, foglalja el Pondicheryt, mert ez kiváló fontossággal bir. Legentil elutazott kijelölt helyére ; az észlelet napján gyönyörű szép volt az idő, — az első érintés előtt felhő borult a nap elé és ott ült egész az átvonulás tartamáig, ezután elvonult; az idő ismét mint előbb, gyönyörű szép maradt. Legentil 9 évi várakozása után sem láthatott semmit . Pondicbergből visszatérve Manillába, hírül vette, hogy Manillában maradt két ifjú segéde az egész jelenetet észlelhette. Már a következő 1874- diki észleletet 105 évig nem volt kedve bevárni, hazajött. Ezen negyedik átvonulás eredménye szerint a földnek naptóli középtávora 20 millió mértföld. És ezzel elértünk az ötödik átvonuláshoz, mely 1. év deczember 9-én néhány nap múlva fog bekövetkezni. Eddigelé még egy átvonulás sem volt annyira kedvező, mint a jelen évi, mert az ilynemti átvonulás ideje rendesen június vagy deczember hónapokba esik; a mostani deczemberben történik, tehát Venus és a nap közelebb vannak földünkhöz, látszólagos átmérőjük s így az észlelendő egyes átvonulások tartama is nagyobb, mint különben júniusban volna, mi az eredményre jelentékeny befolyással van. Az egész átvonulás