Ellenőr, 1874. november (6. évfolyam, 300-329. szám)
1874-11-25 / 324. szám
lett a községi jegyzők teendőit is végezhette, mivel a legújabb időben országszerte hirdették legjelesbjeink, hogy a népnevelésügy fejlesztését a törvényhozás első teendőjének ismerik. A néptanítói hivatalnak tisztességes anyagi jövedelemmel való összekapcsolása égető szükség hazánkban, ennek elmulasztása a jövő nemzedék ellen elkövetett lelketlenség volna; mert ha ez irányban nem történik mielőbb intézkedés, úgya ma működő tehetségesebb tanítóktól, kik jobb állomásokra vergődni nem képesek, nem veheti rész néven senki, ha tömegesen el fogják hagyni a hivatalt, mely, mint a koszorús költő magát kifejezi: „Kanászokénál szigorúbb sorsot nyújt“, s természetes teend, ha a ma már jobb kiképeztetésben részesülő tanítójelöltek idejekorán más pálya után látnak , s akkor majd hazánk néptanítói testülete, kevesek kivételével oly egyénekből fog állani, kiknek hasznukat más téren venni nem is lehet, s a népnevelésügy a legszebben kidolgozott népoktatási törvény daczára sem fog hazánkban felvirágozhatni. A nevelés kétélű fegyver, mely csak a hivatottak kezében épit, a hivatatlanok kezében ellenben alapjaiban rontja meg a jövő nemzedéket, s a népnevelésügy elhanyagolása biztosabban tönkre teszi a nemzetet, mint a vesztett csaták, mert a jövőtől fosztja meg azt. Amidőn a mélyen tisztelt képviselőház figyelmét a magyarországi néptanítók második egyetemes gyűlésének nevében az előadottakra irányozni bátorságot veszünk magunknak, kérjük hazánk törvényhozó testületét, legyen kegyes a néptanítók évi fizetésének minimumát legalább oly összegre emelni, mint a minőben a községi jegyzők évi fizetésének minimuma megállapíttatott. Ezen kérelmünk méltányos voltát eléggé igazolja egyrészt azon körülmény, miszerint a néptanítói hivatal sem igényel sem kisebb műveltségi fokozatot, sem kevesebb fáradságot mint a jegyzői, másrészt az, hogy a közoktatási tanács is már sürgető lépéseket tett arra nézve, hogy a néptanítók helyzetén országos intézkedés által mielőbb segítve legyen. Tekintetbe véve hazánk mai anyagi viszonyait s azon körülményeket, melyeiknél fogva a néptanítóknak ez idő szerint oly anyagi helyzetet, mint állásuk igényelhet, a törvényhozás is csak a legnagyobb megfeszítéssel biztosíthatna; tekintetbe véve, hogy a néptanítókra nézve is az a legsürgősebb, hogy özvegyeik és árváikról gondoskodva legyen, hogy a munkaképtelenség beálltával legyen hová fordulniok, minthogy a munkabíró egyén a legsanyarúbb helyzettel is megküzdhet, ha azon tudat bátorítja, hogy sem ő, sem övéi nem lesznek soha a réginségnek kitéve: a magyarországi néptanítók a nemzet előtt ez idő szerint legsürgősebben az országos néptanítói nyugdíjintézet létrehozásáért esedeznek. A néptanítók maguk szerény fizetésükből készséggel hozzájárulnak az ily országos intézet fenntartásához, de hogy önerejökből állítsanak föl ilyet, arra nincs meg a lehetőség ; ugyanezért csak oly országos tanítói nyugdíjintézettől várhatják sorsuk jobbra fordultát, melynek fenntartásához a néptanítók s az iskolafenntartó testületek hozzájárulnak ugyan, de amelynek fenntartását az állam áldozatkészsége biztosítaná. Amidőn a magyarországi néptanítók második egyetemes gyűlésökön elhatározák, miként a törvényhozó testület előtt alázatosan azért esedeznek, hogy a néptanítói hivatallal járó évi fizetés minimuma a törvényben 400 írtban állapíttassék meg, hogy Molnár Aladár országgyűlési képviselőnek a mélyen tisztelt képviselőház asztalán levő „Törvényjavaslatba a nyilvános óvodák és a nyilvános népoktatási nyilvános tanintézetek nevelőinek s tanítóinak nyugdíjazása, valamint azok özvegyeinek s árváinak gyámolítása tárgyában mielőbb törvényeink közé soroltassék, hogy a néptanítói fizetések minimumának megállapítása azon feltételek közé soroltassék, melyeknek a felekezeti népiskola fentartói is eleget tenni tartoznak ; hazánk jelenlegi anyagi helyzetének teljes tudatával tették azt s azon szent meggyőződésből indultak ki, hogy a mélyen tisztelt képviselőház bölcsesége meg fogja találni az utat azon czél felé, melyet tagjai nyilván a törvényhozás kétségtelen teendőjének vallottak. A magyarországi néptanítók ezúttal jelennek meg először egyetemesen a képviselőhöz szine előtt, s midőn esedező szózatukat fölemelik, érezik azt, hogy a nemzettől nem a már megérdemlett jutalmat, nem a sikerült mű gyümölcsét kérik, de segítségért folyamodnak, mely nélkül feladatuk megoldása közben erejök fogyni, lelkesedésük lankadni kezd, és a szomorú jövő kétségbe ejti a legbátrabb munkásokat. Bízva abban, hogy a mélyen tisztelt képviselőház a magyarországi néptanítók alázatos kérelmét meghallgatja, maradtunk a mélyen tisztelt képviselőház alázatos szolgái. Kelt Budapesten, 1874. november 16-án. A magyarországi néptanítók Il-ik egyetemes gyűlésének nevében Simay István, az egyet. orsz. tan. gyűlés 50-es bizottságának elnöke. Péterfy Sándor, jegyző. * * Úgy vagyunk értesülve, hogy ez a terv az ország minden m megterheltetése nélkül lenne kivihető, amit kimutatni szükséges is, mert különben a mai viszonyok között elfogadására nem lehetne számítani. A pénzügyi bizottság tegnap esti ülésében a közlekedési miniszter beadá a bizottságnak minapi felhívása nyomán a vasúti fel-ügyelőségi központi igazgatások költségeinek megszorítása iránt, pótló nyilatkozatát, mely szerint szintén az összes minisztérium a központi igazgatás költségeinek további megtakarítása iránt még megállapodáshoz nem juthatott. Ezen minisztérium részéről csak akkor tétezhetik javaslat, mikor ezen megállapodás nyomán nyilatkozhatik, mindenesetre azonban előre látja, hogy ezen megtakarítások odáig nem fognak terjedni, mint azt minap Zsedényi említé. Erre Zsedényi azon észrevételt téve, hogy ő az ügy érdeméhez szólani nem akar, mert be fogja a miniszter érdemleges nyilatkozatát várni, addig is arra figyelmezteti, hogy a miniszter és felügyelői központi igazgatóságoknál előirányzott 28.000 frt működési pótlékot egyszerűn törölni lehet, mert ezek a kinevezésnél csakis további intézkedésig engedélyeztettek át, bizonyosan itt van az idő, melyben ezeket törölni lehet. A miniszter elismeri ezen észrevétel valóságát. Függőben tartatván tehát ezen előirányzat, kérdés alá jött az államépítészeti hivatalra előirányzott 371,908 írt—1874-re 378,168 írt. Széll meg van győződve arról, hogy az utak építése és fentartása az önkormányzat hatásköréhez tartozik, de az állam felügyeletének fentartása szükséges; ezt a 9-es bizottság is igazolta, de miután a miniszter úr e tekintetben semminemű intézkedést nem tett, sajnálattal látja, hogy így ezen államépítészeti hivatalok iránt sem lehet nagyobbszerű megtakarításokat kieszközöltetni; azt kérdi azonban, vájjon addig is nem lehetne-e több építészeti hivatalt egészen törölni vagy azoknak személyzetét leszállítani ? Horn is azt hiszi, hogy két vagy három építészeti hivatalt egyesíteni lehetne, mint pld. a kassai és eperjesit, az egri és rimaszombatit. Egyébiránt az utak kezelését a kormányra bízza, de a helyzet által parancsolt takarékossággal. Mihajlovics kérdi a minisztertől, várjon akarná-e legalább az utak fentartását tovább Slavonországban nem állami, de a tb-hatóságok közegeire bizni. Péchy nem hiszi, hogy ily részletes kérdések által ezért érni lehessen, mikor a minisztérium a fő elv iránt, váljon t. i. a kérdéses ügy az önkormányzatra bizandó-e, a bizottsággal egyet nem ért. Egyébiránt 33 államépítészeti hivatal indokolva nincs, 20 hivatalt minden kerületre négyet számítva, elengedőnek tart. Horváth egy véleményben van Széllel, ki arra szólítja fel a minisztert, hogy jelölje ki azon államépítészeti hivatalokat, melyeket megszüntetni lehetne. Zsedényi említi, hogy a magyarországi államutak összes hossza 783 mértföld, ha tehát Péchy indítványa szerint 13 államépítészeti hivatal töröltetnék, azon mennyiség 20 hivatal közt felosztatván, egyre esne 39 mértföld, melynek felügyelésére egy hivatal több, mint elégséges. A miniszter arra figyelmezteti a bizottságot, hogy az államépítészeti hivatalok nem csak az utakra, de az állami és ívhatósági építkezésekre is felügyelnek. Egyébiránt nem lenne kifogása, hogy az utak kezelése a törvényhatóságokra bizassék, de csak úgy, hogy ha egyszersmind ily intézkedésben a szükséges garantiákat találná az államutak egyöntető fentartása iránt. Ezeket addig nélkülözi, míg a törvényhatóságok tökéletes rendezése véghez nem vitetik. A tett kérdésre azt válaszolja, hogy 15 ezer fontnyi megtakarítást már 1875-re kivihetőnek tart; arra, hogy mindjárt 13 hivatal töröltessék, indokot nem lát. Horváth és Széli ezen megtakarítással meg nem elégedhetnek, továbbá sürgetik a minisztert a törlendő hivatalok kijelölésére. A miniszter ugyan késznek nyilatkozott például az uj szőnymosonyi, a losoncz-zombor-klingezi államutakat a törvényhatóságok kezelése alá rendelni és igy két vagy három államépítészeti hivatalnál többet nem igen törölhet. Hyeronimi azt vitatja, hogy ezen hivatalok szüksége vagy fölösleges volta felett tulajdonkép az 1874-re megszavazott útfelügyelőknek kellett volna adatokat a minisztérium elé terjeszteni, de ezt még eddig nem lehetett, és így most még nem lehet meghatározni, hogy melyeket kellene azonnal megszüntetni Az igaz, hogy p. o. az eperjesi az utakra nézve nem szükséges, de csak akkor lehetne törölni, ha az a többi teendők alól fölmentetik, ha ez megtörténik, akkor a személyzetet egyharmadra lehetne leszállítani. Horváth azt hiszi, hogy ez csak a többi miniszterekkel való egyetértésben eszközölhető, egyébiránt az aprólékos munkák megbírálására törvényhatósági mérnököket is lehet alkalmazni. Horn a személyes járandóságokra előirányzott 231,000 frtból 31,000 frtot törlendőnek vél. A miniszter a 31,000 frtnyi törlést csak akkor fogadhatná el, ha a többi minisztériumok körében előforduló aprólékos építkezések hollandirozása alól az államépítészeti hivatalok fölmentetnének. A bizottság 31,245 írtot töröl, de az átmenet tekintetéből a személy és a dologi kiadásokra elfogadja a virementet. A dologi kiadások ezen államépítészeti hivataloknál 108,328 írtban előirányoztatnak, 1873-ra 109,688. Különösen útiköltségek és napi dijakra 75,168 frt, (1874-re 67,000 frt volt engedélyezve) ebből Széli indítványára, melyet Zsedényi pártol, 15.000 frt töröltetett. A tiszaszabályozási központi bizottságra 15,390 frt. Ezen költség még 1875-re úgy engedélyeztetik, hogy 1876-ra töröltessék és e bizottság megszüntettessék. Kontak fentartása és építésére 3.897.300 frt. — Az útmesterekre 107.520 forint. Széli azt kérdi a minisztertől, váljon helyesnek tartja-e az utmesterek intézményét, mert véleménye szerint jobbnak tartaná, ha a helyett az utkaparók száma inkább szaporittatnék, és az új mesterek száma lassan apasztatnék. Liptay hivatkozva már Pest megyében nyert tapasztalására, pártolja az indítványt. A miniszter egyetért az indítványozóval és az ellen kifogás nincsen, hogy fokozatosan leszáll ittatván az útmesterek száma és oly értelmesebb ,útkaparók száma szaporittassék, kik más útkaparók felett a felügyeletet gyakorolhatnák. A bizottság erre 27,000 frtot töröl. Az utak fenntartására előirányzott 3.281,449 írtból hosszabb vita után főleg a földanyagnál, melynek ára tetemesen csökkent, töröltetett 281,000 frt. Simonyi azon visszaéléseket hozván szóba, melyek a földanyagnál sok helyütt történnek, úgy hogy a vállalkozók legtöbbet azon földanyagnál nyernek, melyet nem hoznak be. A miniszter azt válaszolja, hogy minden visszaélések megbüntettelek, ha hiteles tudomására esnek, és miután a földanyagok mindig árverés útján adatnak a vállalkozóknak, e tekintetben visszaélések nem is történhetnek. TÁRCZA. AZ ANGOLOK AZ SAR^Oa, fIATTERAS KAPITÁNYA VIKA^ HI .A. IT XD «X A. IIRTA vERNE gYULA. HUSZONÖTÖDIK FEJEZET. Ross Jakab öreg rókája. (Folytatás.) — Talán bizony a vad is kivándorolt délre, Snondá az orvos egy jégszirtnél megállva. — Úgy látszik, viszozzá az ács. — Nem igen hinném, mondá Johnson; a nyulak, rókák és medvék, hazájukban vannak itt. Szerintem a vihar verte szét őket, de a déli szejtekkel majd visszatérnek. Igen, ha iram gimről vagy pézsmasülökről volna szó, az más. — Melville szigetén pedig csordástól találni ez állatokat, mondá az orvos. Parry ott feleltében, sohasem volt e felséges vadnak híjával. Igaz, hogy Melville szigete jobban délnek fekszik. — Nekünk bizony szűkebben jutott ki, mondá Bell, s bárcsak medvehúsból szerezhetnénk be eleget, ez mondaná baját. — Ez éppen a bökkenő, viszontá az orvos; a medve igen ritka itt s amellett veszettül vad; nincs bennök már annyi miveltség, hogy lövésre jöjjenek. — Bell csak a húsról beszél, mondá Johnson, de medve hája még sokkal kívánatosabb lenne mostani helyzetünkben, mint húsa és bundája. — Igazad van, mondá Bell, mindig a tüzelőn van eszed? — Hogy ne volna, mikor akármint kuporgatjuk, el nem tarthat három hétnél tovább. — Bizony ez komoly baj, mondá az orvos. Még csak november elején vagyunk, pedig februári és a leghidegebb hónap a jeges zónák alatt. No, de ha medveháj nem kerül is, fókahásra csak számíthatunk. — Nem sokáig, orvos úr, viszonzá Johnson, ez állatok is elhagynak nemsokára; hideg és félelem elriasztja őket, s nem ütik ki orrukat a jég alól. — így tehát minden áron a medvék után kell lennijok; bizonynyal ez a leghasznosabb állat e vidéken, mert egy magából kitelik az élet minden szüksége: táplálék, ruházat, világítás és tüzelő. Hallod-e, Duke mondá megs Riogatván az él okos fejét, hallod-e medve kell, rajta öregem, keress, keress! Duk hirtelen abbahagyta a szaglálódást, s mintha kilőtték volna, tova iramodott; hangos csaholása még a messze távolból is tisztán elhallatszott a vadászokhoz. Nagy hidegben bámulatos messzire ér a hang ; csak a sarkövi ég csillagragyogása fogható ehhez; a hanghullámok , a fénysugarak hihetetlen távolságra hatnak el, legkivált szárazhideg éjeken. A vadászok a távoli ugatástól vezetve, Duk után eredtek; egy mértföldet kellett menniük, s egészen elfuladva értek oda, mert az ilyen levegőben mihamar elfogul a tüdő. Duklesben állt ott alig 50 lépésnyire egy roppant tömeg előtt, mely egy domb tetejében mozgolódott. — Ez már valami , mondá az orvos, felhúzva fegyverét, épen kívánságunk szerint való ! — Medve, biz isten, még pedig szép darab, mondá Bell, követve az orvos példáját. — Különös egy medve, mondá Johnson, s társainak engedte át az első lövéseket. Duki mérgesen ugatott. Bell valami húszlépéssel előbbre ment s lőtt, de az állat, mintha semmi se történt volna otrombán tovább lóbázta fejét. Ekkor Johnson is előbbre ment, gondosan czélzott, s aztán megnyomta a ravaszt. — Terringettét ! kiáltott fel az orvos, megint semmi! — A h! átkozott sugár törése ! hiszen nem vagyunk lőtávolban ! hát már sohasem szokjuk meg e káprázatot? Az a medve legalább is egy mértföldnyire van hozzánk! — Előre ! mondá Bell. És a három vadász sebesen megindult az állat felé, melyet legkevésbbé sem zavart meg a puskaropogás ; jól megtermettnek látszott, a legjavából, s mit sem törődve a támadás veszélyeivel, vadászaink már előre örültek a zsákmánynak. Kellő távolságra érve, tüzet adtak; az állat halálosan találva, nagyot szökött s aztán lezuhant a domb aljába. Dók reá rohant. — No, ezt a medvét ugyan nem volt nehéz elejteni, mondá az orvos. — Három golyótól eldülni! mondá Bell kicsinylőleg. — Szinte különös! szólt Johnson. — Hacsak épen abban a szempillanatban nem vetődtünk ide, mikor úgy is megdöglött volna vénségtől, nevetett az orvos. — Ejh, vén ide, vén oda, azért mégis pompás zsákmány lesz, mondá Bell. E beszélgetés közben elértek a dombhoz, hol nagy meglepetésekre, Dak egy fehér róka hullája fölött agyarkodott . Ez már mégis sok ! kiáltott föl Bell. — Furcsa lesz az, medvét ejtünk, róka dul , mondá az orvos. Johnson nem tudott mit szólni. — Megint a sugártörésimindig a sugártörés! kiáltott az orvos, kaczajba ölve bosszúságát. — Hogyan, Clawbonny úr, kérdezé az ács. — Nos igen, barátom, a sugártörés megcsalt a távolságra meg a terjedelemre nézve is; medvét matatott róka bőrben! Járt így nem egy vadász, hasonló körülmények közt. Sebaj, mindössze is csalódtunk egy kicsit. — Hiába róka, mondá Johnson, azért bizony megeszszük. Fel vele! De amint az állatot vállra akarná vetni, egyszer csak elkiáltja magát az őrmester: — De már ez a rókánál is több! — Mi az? mi? kérdé az orvos. — Nézze csak, Clawbonny úr,nézze, hátörv van a nyakán. — Micsoda örv ? kérdé az orvos fölébe hajolva. A fehér körül valóban, félig elnyűtt rézörv csillant elő az illat nyakán; az orvos bevésett hás nyomait vette észre az örvön, s egy csavaritással lefordította az állat nyakáról. — Mit jelentsen ez ? kérdezé Johnson. — Nem egyebet, barátom, viszonzá az orvos, minthogy egy legalább 12 esztendős rókát lőttünk, melyet Robs Jakab 1848-ban már egyszer megfogott. — Igazán ? kiáltott Bell! — Minden bizonynyal, kár, hogy megöltük a szegényt! Mikor Ross Jakab a sarkövön telelt az, a gondolat érte, hogy rókákat fogdostat össze tőrrel, nyakukra örvöt forraszt, értesítést véset bele az Enterprises Investigator valamint az élelmiszerek hollétéről, s aztán szétereszti az állatokat. Úgy tőn. az állatok roppant térséget futnak be élelem után, s Ross Jakab azt reményié, hogy valamelyikök a Franklin expeditiójából való emberek kezei közé juthat. Ez a dolog magyarázata, s e szegény oktalan állatot, mely egykor két hajó legénységét menthette volna meg, leterítettek gólyáink és senkinek se használ. — Bizony, hogy meg nem eszszük, mondá Johnson , különben is tizenkét éves ! Ha nem bőrét, azt megtartjuk e különös találkozás tanúbizonyságául. Johnson vállára emelte az állatot, s visszaindultak a hajó felé, a csillagok után tájékozódva. Kirándulásuk mégse lett egészen meddő, lőttek néhány pár ptarmigánt. Egy órával a Forward-ra való visszaérkezés előtt, nagyszerű tünemény szemtanúi voltak, amely az orvost a legnagyobb csodálatra indítá. Valóságos zápora volt ez a csillaghullásnak; ezernyi ezerszámra szeldesték az eget a futó csillagok, mintha roppant tűzijátéknak czikázó kígyói lennének; a hold egészen elhalványult bele. A szem nem győzte eléggé csodálni e gyönyörű tüneményt, mely több óráig tartott. Hasonló meteorhullást észleltek Grönlandban a Moraves testvérek 1799-ben. Mintha ünnepet adott volna az ég e rideg föld gyönyörködtetésére. A hajóra visszatérvén, az orvos egész éjen át a meteor útját vigyázta. Az égi tűzijáték csak reggel hét óra tájban szűnt meg. (88. folytatás köv.) VIDÉK: Szeged, november 21-én. Városunk köztörvényhatósági bizottsága e hóban Dáni Ferencz főispán elnöklete mellett három ülést tartott s minthogy több fontos kérdésben oly határozatok hozattak, melyek úgyszólván országos érdekkel bírnak, tekintettel arra, hogy a fővárosi sajtó a helybeli lapok után a nagy horderejű dolgokról eddigelé tudomást nem vett, kötelességemnek tartom azokról itt röviden megemlékezni. A helyben székelő ipartársulat egy nagy — 100 tagból álló — bizottmányt alakított a régből, hogy az 1876-ik év nyarán Szegeden országos ipar- és terménykiállítás rendeztessék. A szervező bizottság elnökévé egyhangúlag Dáni Ferencz, városunk főispánja választatott meg, a jegyzői toll vezetésére pedig Reizner János, városi aljegyző kéretett föl, ki az iparmozgalmak terén már dicséretes működést fejtett ki. E nagy bizottmány előterjesztései a f. hó 15-én tartott köztörvényhatósági közgyűlésen kerültek szőnyegre. A kitűnően indokolt előterjesztés s az abban foglalt több irányú kérelem fölolvasása után az elnöklő főispán reassummálta a szervező nagy bizottmány ama indokait, melyek az országos ipar- és terménykiállítás eszméjének megvalósítását úgy Szeged, mint az országra nézve nemcsak hasznosnak, hanem igen szükségesnek deklarálják. Akik a köztörvényhatóság ama ülésén jelen voltak, mind egyhangú lelkesültségben törtek ki, s a kezdeményező bizottmány előterjesztéseit országra szóló határozattá emelték. A közgyűlés határozatilag kimondta, hogy az 1876-iki kiállítás fő pártfogóságát elvállalja, s e tekintetben erkölcsi s anyagi támogatását fölajánlja. Támogatni fogja a nagy bizottmánynak az ipar- és kereskedelemügyi minisztériumhoz intézendő föliratát, melyben az anéítóságú minisztériumot először a tervezett kiállítás engedményezése és helybenhagyására, másodszor a fővédnökség elvállalására kéri. Támogatni fogja a cultusminisztériumhoz intézendő föliratot, melyben a főreáltanodai palota, e monumatális épület negyvenhét terme, a folyosók s a palota környékének a kiállítás tartamára vonatkozó átengedése kérelmeztetik. Megjegyzendő, hogy a kiállítás augusztus és szeptember hónapokban történik. E fontos határozatok fényes bizonyítékai annak, hogy Szeged város törvényhatósága, mint minden jó és nemes pártfogója, az országos kiállítás létesíthetésére nézve első kötelességét megtette. Ezzel kapcsolatban fölemlítjük itt még azon férfiakat, kik a közgyűlés kebeléből általános éljenzések közt a nagy bizottmányba megválasztalak. Ezek: Mészáros György városi főjegyző és helyettes polgármester. (Pálfy Ferencz polgármester már ezenkívül be volt választva.) Dr. Magyar János, Oltványi Pál pápai kamarás, dr. Tóth János, Lichtenberger Mór és Gál Ferencz. Egy másik tárgya a közgyűlésnek a magyar szinügyi bizottmány előterjesztése volt. Sajnálom, hogy erről nem adhatok oly kedvező hangú tudósítást. A szinügyi bizottmány nevében annak elnöke Szuha Ágoston városi unok, városunk fáradhatlan buzgalma főtisztviselőinek egyike, következő előterjesztést tett a közgyűléshez: 1. hogy a magyar színügy segélyezésére a város által múlt évben megszavazott 1200 frt és 15 öl fa a folyó évben is fentartassék, oly módon azonban, hogy a 15 öl fa helyett ez évben 300 frt készpénz és így összesen 1500 frt utalványoztassék. Másodszor kéré a közgyűlést, hogy a színügy erkölcsi pártfogását a törvényhatóság kebeléből választandó bizottmány vegye át. Kétségtelen, hogy a kérelem mindkét része olyan, miszerint az egyik elfogadása a másik teljesítését önkényt maga után vonja. Az eredmény azonban nem ily értelmű. Mert a subventiót erős szavazás után fentartották ugyan, sőt a kért összegig ki is egészíték, de az erkölcsi pártfogás eszméje, a törvényhatóság bizonyos tagjainak szívós összetartása folytán — elbukott. Mi, kik a kérelem első részének teljesítésén is véghetetlenül örülünk, el nem hallgathatjuk, hogy utóbbinak megtagadása nagy hiba! Ép ily értelemben nyilatkozott a helybeli sajtó is. Mindemellett e téren is a szebb jövő zálogát bírjuk főispán annak következő szavaiban, melyeket a „meg nem adunk“, „el nem fogadjuk“ féle elv követőihez intézett: „én is osztom azok véleményét, kik anyagi helyzetünket súlyosnak tartják, de méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy vannak a nemzetiségnek oly postula tornái, melyek elől kitérnünk nem szabad, ha csak maga a nemzetiség ellen, nem mondom vétket, de kisebb vagy nagyobb hibát elkövetni nem akarunk.“ Ugyan e tárgy mellett Szluha Ágostonnok is emelkedett hangon szólalt fel s nagyrészben e két szónok befolyásának tulajdoníthatják, hogy a kérdés legalább egyrészről nyert szerencsés megoldást. Az ülések tárgyaiból fölemlítünk még két interpelláre. Az egyik a volt kir. biztosság költségeinek a kormány által nem teljesített fizetése folytán, a másik szintén egy kölcsön meg nem fizetése miatt keletkezett; az utóbbi 15 ezer forintról szól, melyet a város a kormánynak még a múlt év őszén, a főreáltanoda fölépítése alkalmával tett folyóvá. Lehetetlen, hogy megütközésünket ne fejezzük ki a kormánynak ily mulasztásai fölött. Mindkét rendbeli követelés ma holnap egy éves s eredmény még mindig nincs. Reáltanodánkban nagy haladás tapasztalható. A fegyelem olyan, mint az egész ország minden intézetének szívből kívánunk. A tanári testület s a tavalyi igazgató közt kifejtett hátrányos mozzanatoknak többé nem színhelye a szegedi főreáltanoda. Mindez rejlik a cuktusminiszter úrnak egy igen szerencsés választásában, melynélfogva a szegedi főreáltanoda élére Mészáros Nándort jelölé ki. Ha ehhez hozzáteszszük, hogy Mészáros Nándor mint két főigazgató, nemcsak a szegedi középtanodák, hanem még 15 középtanoda fölött gyakorolja a főigazgatói teendőket , csak a legnagyobb megnyugvással tekinthetünk ezen mondhatni valóban szerencsés tanintézetek jövője elé. Közelebb társadalmi életünkről is fogok referálni. II. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése november 24 én. Elnök : Perczel Béla. Jegyzők: Huszár, Széll, Wächter. A kormány részéről jelen vannak: Ghyczy, Panner, Zichy, Trefort. Elnök jelenti, hogy Tisza Lajos egészsége helyreállítása végett a téli időszakra szabadságot kér. Megadatik. — A székelykeresztúri kir. járásbiró, mint Vizsgáló biró, Bartha Miklós országgyűlési képviselő mentelmi jogát Czézár Ferencz által emelt nyilvános erőszakoskodási bűnügyben felfüggeszteni és a képviselő úr idézését, kihallgatását esetleg elítélését a ház által engedélyeztetni kéri. Kiadatik a mentelmi bizottságnak: Ghgesy Kálmán pénzügyminiszter, Szab. kir. Komárom városa összes iparosai az iránt esedeznek, hogy az iparkamarák, mint az iparosság javára semmi eredményt fel nem mutatható intézmény megszüntettessenek és az állami szempontból szükséges teendőik az országos iparegyesületre ruháztassanak. A kérvény ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Siczer Ádám interpellációt intéz az igazságügyminiszterhez az Erdélyben fennálló bűnvádi eljárásban gyakorlatban levő vizsgálati fogságnak kezesség vagy biztosíték melletti szabadlábra helyezésére vonatkozólag. Nem szándékozik-e a miniszter ezt mielőbb szabályozni és ezáltal az önkényes visszaéléseknek gátat vetni ? Közöltetni fog a miniszterrel. Zichy József gróf közlekedési miniszter felel Brogyányi interpellációjára Markhot János felmentetésére vonatkozólag. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy kivált oly hivatalos állásnál, mely nem bir a rendesen systemizált állások jellegével, mely fizetéssel nem jár és mely csak egy bizonyos határok közé szorítható feladat keresztülvitelére vonatkozik, a kölcsönös egyéni és közelebbről alig definiálható személyes birodalom nagyobb vagy kisebb mérve oly tényező, mely az ily állásra vonatkozó intézkedésnél részemről teljes joggal mint indító ok hozható fel, mert rendeleteimnek végrehajtása iránt a felelősséget viselni én és egyedül én tartozom. Nehogy azonban a t. képv. ur azt higyje, hogy ettől eltekintve még más, tán Markhot úr egyéni személyiségében keresendő okok voltak azok, melyek a történt személyváltoztatásra indítottak, bátor vagyok kijelenteni, hogy a történt intézkedésre elsősorban azon meggyőződés indított, hogy egy oly folyó szabályozására vonatkozó biztosiállás, mely folyó 40 mf.-nyi területet fut be, mely 6 vármegyén folyik keresztül — egy vármegyei activ alispáni kivállással egyáltalában összeférhetetlen. (Élénk helyeslés.) Nemcsak a helyi és vidéki érdekek s viszonyok, de különösen az alispáni halmozott mennyiségű egyéb teendők szempontjából nem képzelhető, de nem is kívánható ilyenkor, oly netáű tevékenység, melynek kifejtése itt szükséges. Ezt nemcsak saját tapasztalásból, hanem több oldalról történt felszólalásokból is következtetni teljesen jogosult voltam. Ezen okokat még sokkal bővebben előadva egy Markhot úrhoz intézett iratomban fejtettem kiennek eredetije a t. képviselő úrnak betekintés czéljából teljes rendelkezésére áll, aki mind ebből, mind magának a felmentési okmánynak szövegezéséből azon meggyőződést fogja meríthetni, hogy nem lehetett szándékom, Markhot úr személyére bármily árnyékot vetni. Minthogy továbbá részemről a vogszabályozási biztostól teljes függetlenséget, erélyt, gyors intézkedést és kizárólag az ügynek való szentelést kívánok s ezen megkivántatóságokat az általam óhajtott mérvben gr. Delasseben véltem feltalálhatni, ezért láttam czélszerűnek őt — kinek személye ellen a képviselő úrnak nincs kifogása — rendeleteimnek végrehajtásával megbízni. Ami már most Markhot úrnak irányomban követett további ismeretes eljárását és az erre tehető megjegyzéseimet illeti, erre nézve ki nem terjeszkedem, mert vétnék, úgy hiszem, az eddigi parlamentáris szokás ellen, ha feleletemben oly dolgokra is reflectálnék, melyekre nézve kérdés hozzám nem jön intézve. (Helyeslés.) Én egyébként úgy hiszem, hogy a t, képv. ur is azok közé tartozik, kik a kormánytól erélyes, határozott s ott ahol szükséges késedelem nélkül való eljárást kívánnak, minthogy eljárásomnak a mondottakon kívül más indító oka nem volt, legyen szabad reménylenem, hogy a képvoni válaszomat tudomásul is fogja venni. (Hosszas élénk tetszésnyilvánítások.) Brogyányi Vincze: Nem azon indok vezérelte őt interpellációja tételében, mintha a miniszter jogát megszorítani kívánná arra nézve, hogy azt nevezhesse ki kormánybiztosnak, akit akar. Jól tudja, hogy az administrationális teendőkben őt érvén a felelősség, ezt szabadon teheti. Felszólalásában csak azon indok vezérelte, hogy miután a kinevezett kormánybiztos állása semmiféle fizetéssel nincs ellátva és jóformán becsületbeli állást képez, a miniszter lépése pedig hírlapi polémiákra, sőt közvetve insinuatiókra is adott alkalmat, épen annak megóvása végett, nehogy Nyitra megye alispánja insinuációknak legyen kitéve, de azért is, hogy a felzaklatott kedélyek megnyugtathassanak az által, hogy konstatáltassék, mi indította a minisztert ezen lépésre, kérte a miniszter válaszát. Minthogy pedig ezen válasz oly természetű, hogy mindenkit, akit érdekel, kielégíthet, őt pedig teljesen megnyugtatja: ezen választ tudomásul veszi. A ház tudomásul veszi a miniszter válaszát. Következik a napirend első tárgya, a közgazgatási bizottság megválasztása. A képviselők beadott szavazatainak eredménye az ülés végén fog kihirdettetni. A napirend második tárgya a kérvényi bizottság Lili. és LIV. sorjegyzékének tárgyalása. Molnár Antal előadó olvassa a kérvények Lili. sorjegyzékét, amelyben foglalt kérvényekre nézve a kérvényi bizottság véleménye elfogadtatott; olvassa továbbá az LIV. sorjegyzék 1. számú kérvényét, t. i. a brassóvidéki magyar ág. hitv. ev. egyházközségek kérvényét külön brassóvidéki m. ág. hitv. evang. esperességgé alakulhatása s egy m. hazai ág. hitv. ev. egyházkerületbe kebeleztetése iránt, melyre vonatkozólag a bizottság véleménye a következőkép hangzik: Az 1868. XLIII. t. sz. 1. §-a az erdélyi hazarész minden lakosát nyelv- és vallási különbség nélkül egyenjogúnak nyilvánítván, 14. §-a pedig az egyházak és egyházi hatóságok vallásgyakorlati és önkormányzati szabadságát és jogegyenlőségét biztosítván, a bizottság semmi okot nem lát, mely a m. evang. vallási kérvényezők óhajtását egy külön esperesség alakítása és bármely magyarországi ev. egyházkerülethez csatlakozása iránt gátolhatná. Ugyanezért a jelen kérvényt kiadatni véleményezi a vallás- és közoktatásügyi miniszternek azon felhívással, hogy az 1868. XLIII. t. sz. 18. szakasza értelmében a vallás szabad gyakorlatának követelményeivel megegyezőleg intézkedvén, eljárásáról a képviselőház elé jelentést terjeszszen. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügy miniszter. E kérvény nemcsak a képviselőháznál, hanem nála is benyujtatott és ő nem várva be kérvényi bizottság véleményét, azonnal intézkedet és egy magasrangú tisztviselőt kiküldött az elősorolt panaszpontok megvizsgálására. Miután pedig kiderült, hogy ezen panaszpontoknak legnagyobb része alapos, a kellő intézkedéseket ezután is szándékozik megtenni. Minthogy azonban a protestáns egyház autonómiájának természete azt hozza magával, hogy mielőtt ily egyházi dolgokban administratív úton történnék intézkedés, az illető egyháztestület kihallgatandó, felszólította a nagyszebeni consistoriumot, hogy ezen panaszpontokra nézve nyilatkozzék. Mihelyt annak véleménye megérkezik, szemmel tartva a törvényeket,másrészt pedig országunk politikai és egyházi érdekeit, intézkedni és a maga idejében eziránt a háznak jelentést fog tenni. (Élénk helyeslés.) Molnár Antal előadó (olvassa a kérvényi bizottság jelentését.) Szepes megye, Győrmegye, Zaránd megye, Árvamegye, Moson megye, Mármaros- megye, Sopron megye, Zemplén megye, Heves és K.