Ellenőr, 1874. november (6. évfolyam, 300-329. szám)

1874-11-21 / 320. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre. . 5 írt. — kr Félévre . . . IO „ — „ Egy hónapra . 1980 . Egyes számára IO krajczár. szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. az. Semmit sem kérlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 320. szám. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor.utcza 6. sz. (Légrády testvérek Irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6 sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók léfrády testvérei irodájába (nádor-utcsa 6. sz.) intézendők. Budapest, szombat, november 21.1874. II. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 20. (5 fensége Károly Ferdinánd főherczeg ma délután 31 órakor, életének 56. évében, Seelowitzban meghalt. Berlin, nov. 20. Bismarck herczeg egy második hosszabb látogatást tett Gorcsakoffnál, aki már Pétervárra visszautazott. Pária, nov. 20. A „Journal Officiel“ a lapok által közölt híreket, a kormánynak az alkotmánykérdésben tanúsított magatartása iránt, alaptalannak mondja. Konstantinápoly, nov. 20. Az amerikai követ panaszt emelt az amerikai missionáriusok házjogának karhatalom általi megsértése miatt Syriában ; a nagyvezir részéről a legteljesebb elégtétel ígérete adatott meg. Ilécs, nov. 19. (Hivat. zárlat.) Hagy. földteherm. kötvény 78.—. Salg.-Tarján 79.—. Magyar hitel. 231.— Magyar záloglevél 86.84. Erdélyi 134.—. Magyar keleti vasút 54.75 Magyar sorsjegy 1 81.3/1. Tiszai vasút 191.Va Magyar vasúti kölcsön 97.1/2 Angol-magyar 73.50. Franco-magyar 74.—. Alföld 137.—. Magy. északkeleti vasút 115.—. Keleti vasúti Elsőbbségi kötvény 68.80. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitóintézet 73.75. Török —.—.Municipális 30.75. Iterlin, nov. 19. (Zárlat.) Galicziai 109.50. Lombardók 82 25. Ezüst-jöv. 6837. 1860-iki 107 33. Bécs 91.25 Romániai 34.74. Államvaspálya 183.50. Papirjövedék 64 75 Hitelsörjegyek 114.—. 1864-iki 98.74 Hitelrészvények 141.—. Magyarsorsjegy 59 50 Utolsó posta. A franczia balközéppárt programmja. Mint táviratilag jelezve volt, Christophle Albert, ornemegyei képviselő s a nemzetgyűlési balközéppárt volt elnöke, egy politikai levelet tesz közzé, melyben nyilvánvalólag a párt megbízásából fejti ki a balközép programmját. A „Rappel“ november 12-iki számában ugyanis figyelemreméltó levelet tett közzé Blanc Lajos arról, melyben ez a balközépet el akarja téríteni eddigi programjától, melyet következőleg formuláz: „A balközép inkább a feloszlatást mint halasztást óhajtja, de ismét inkább óhajtja az alkotmánytörvények megszavazását, mint a közvetlen feloszlatást.“ Aztán hosszasabban fejtegető, hogy e politika helytelen, s a mostani nemzetgyűléstől egyátalán nem lehet sőt nem kell várni az alkotmánytörvények megalkotását, ez csak a jövő assemblée feladata lehet, s kifejti egyszersmind, hogy a köztársaságnak nincs szüksége az assemblée szavazata által való elismerésre, anélkül is tény. Erre szól Christophle válasza, melyből átvesszük a következőket: Arra nézve, hogy a köztársaság az assemblée elismerése nélkül is tény, azt feleli Christophle, hogy alkotmányos garantiákkal mindamellett is körül kell bástyázni, s hozzáteszi, hogy ezek híjával a köztársaság alatt a monarchiát készíthetik elő, mint jelenleg is. A köztársaság törvényes elismerése és szervezése feltétlenül szükséges. Ha a köztársaság az ország törvényes kormányformájául elismertetik, a köztársasági kisebbség, egy ellenállhatatlan vonzerőnél fogva azonnal hatalmas többséggé leszen, s a monarchikus pártok tehetetlenné válnak. Az alkotmány tehát egészen másként fog megalkottatni, mint ahogy azt a jelenlegi többség képzeli. Broglie úr alkotmánytervei, felsőháza, melyben a ,,harcz kormányának“ akart erősséget emelni, s utána annyi más, félelem és kapkodás sugallta tervezgetés halomra bukott mind : megölte a minoritás, nem akadván a jobb oldalon majoritás azokat törvényerőre emelni. A felsőházat a kiváltság menedékévé akarnák tenni, hogy folyton fegyver legyen a köztársasági intézmények, az alsóházban nyilatkozó nemzeti akarat ellen. — De ezt a mostani assembléeben sem viheték ki, s ha egyszer a monarchia el lesz vetve, fog találkozni túlfelül is elég értelmes ember, aki segédkezet nyujt a kiengesztelődés és józan ész művének létesítéséhez. Ha hiányos lenne is a mű, javítani lehet, ezt fejezi ki Perier indítványa, ez minden köztársasági alkotmány lényege. Fő dolog a plebiscitárius választásokat kikerülni, azaz meggátolni, hogy a suffrage universel előtt az egyetlen felvetett kérdés, a kormányforma kérdése legyen, el kell engesztetni ezt az örökös kérdést, mely három év óta folytonosan zaklat, s a kedélyek lecsillapulnak, a császárság elveszíti kilátásait s ismét abba a megalázott helyzetbe hanyatlik, melyben Thiers kormánya idején görnyedt. — Ezek valának a főindokok, melyek a Perierféle javaslat fogalmazóit vezérelték. Ennek elvetése fölmente őket, s a feloszlatásra szavaztak, és rá fognak szavazni megint, ha minden amazzal analóg indítvány rendszeresen visszavettetik. De hogy duzzogva félrehúzódjanak s makacsul örökké csak a „feloszlatást“ hangoztassák, ezt nem lehet várni a conservatív republikánusoktól. A nemzetgyűlés négy hónapos szünideje alatt másként beszéltek a suffrage universel előtt. Megmondták, hogy a november 20-iki törvényt (Mac Mahon meghatalmazása) elfogadják, hogy megszavazzák a köztársasági szervezést, s hogy Mac-Mahon elnök maradjon meghatalmazása leteltéig, s ha ezt ki nem vihetik, a nemzetgyűlés feloszlatására fognak szavazni. Kell, hogy tényekkel igazolják e nyilatkozataik őszinteségét. Ez őszinteség bizonyára nem kétséges. Az ország bizonyos lenne, s a fogadás, melyben a jelölteket, akik május huszonnegyedike óta ez alapra helyezkedtek, részesíté, mutatja, hogy e tekintetben egyetért a balközéppel. De ki ne tudná, hogy kormánykörökben egészen más czélokat tulajdonítanak azoknak, kiket a balközép „menem“ jeinek szoktak nevezni? „Keveset törődnek ők — mondogatják — a köztársa- sággal, nekik a hatalom kell, s hogy ezt megkaphassák, ha kell, megdöntenék azt, aki ma kezében tartja a hatalmat. A cselszövény megött Tirs áll; ügyesen szövi szálait s egyedül az ő javára dolgoznak május huszonnegyedikének legyőzöttjei.“ Ez örökös érvük, nyomorult érv az előtt, aki a megtámadottak hazafiságát ismeri, de borzasztó érv a köztársaság ellenfeleinek kezében. Mert e folytonos hazug vádaskodással táplálták oly sokáig a köztársaság elnökében s közvetlen környezetében a bizalmatlanságot a legkonservatívebb republicanusok ellen is. Blanc Lajos úr az országnak csak egy töredékével látszik foglalkozni, azzal, mely már rég ideje híve a köztársasági kormányformának. Hanem a balközép az egész országra tekintettel van. A politikai szenvedélyek, igazságtalan gyanúsítások és cselszövények olykor rendszeres ellenségeskedést, gyűlölséget szítattak a parlamentben a köztársaság iránt, de az ország, istennek hála, jobb és részrehajlatlanabb biró volt. A köztársaság mellé vonta amaz ellenállhatatlan erő, mit a türelem, kitartó akarat s a mérséklettel párosult megrendíthetetlen szilárdság gyakorol. És most lemondjunk erről? s jelentsük ki, hogy mindennek vége és minden kiengesztelődés immár lehetetlen? Én azt mondom, határozottan mondom. Nem! Elkerülhetetlennek, igenis, ítélem a feloszlatást akkor, ha az assemblée, összejövetele után, nem bír véget vetni a provisóriumnak, de alkotmányozó hatalmát, melyet egyébkor elismertem már, tagadni nem fogom. Ez impolitikus magaviselet volna: egy lépéssel nem siettetné a feloszlatást, ami csak néhány elszakadt monarchista hozzájárultával szavazható meg; a köztársaság elnökét a bonapartisták karjaiba kergetné, s ha választásokra kerülne a dolog, ezek az „elkeseredett harcz“ kormánya alatt folynának le. S végre tán az assemblée septennalizatióját is igazolhatná némelyek előtt e magaviselet. Visszavetni igen, ha előterjeszteni merik, a javaslatokat, melyeket Broglie és Ventavon urak találékony elméje szült; de meghallgatni minden észszerű javaslatot, mely a köztársaság létezésének tényét megszilárdíthatja : ez a balközép szerepe, hogy a köztársaság ellenségei — Blanc Lajos úr szavaival élve — „ne merítsenek hibáinkból erőt, mely őket mindent merni készteti.“ A „Temps“ e nyilatkozatot következő megjegyzéssel avatja pártnyilatkozattá: E figyelemreméltó okmány tökéletes szabatossággal foglalja össze a programmot, melyet a balközép mind e mai napig állhatatosan követett s követni fog bizonynyal az assemblée megnyíltával megint. Budapesti színlapok. Szombat, nov. 22-én. 21. bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ, szünet-A tévedt nő. Opera 4 felv. Irta Paive. Zenéjét szerzette Verdi. Személyek : Valéry Violetta — — — — — — Nagyné B. I. Berveix Flóra ______ Nádarné Anniona _______ Balkányiné Germond Alfréd — — — — — Pauli Germond György, ennek atyja— — — Szabó Gaston, vicomte Letorieres — — — Szabó Imre Duphol báró — — — — — — Kaczvinczky D'Obigny marquis _____ Széphegyi Grenvil, orvos — — — — — — Ormay Flóra, cselédje — — — perron Kezdete 7 órakor. várszínház. Nagy bérlet 30. szám. Kis bérlet 13. szám Nemes és polgár. Vígjáték 4 felv. Irta Augier Emil és Sandeau Gyula. Ford. Feleki. Személyek: Poirirer _____ Szigeti j# Presle Gaston, marquis — — — Náday ISTVÁNTÉRI SZÍNHÁZ. Az országos nőiparegylet javára. A pók Eredeti népszínmű 5 felvonásban. Montmeyran Hector herczeg — — Bercsényi Verdelet _____ Feleky Antonia _____ Felekyné Salamon, hitelező — — _ _ Sántha Chavassus ) hite]flzfík — — - Leővey Cogne ) hitelezök - _ Pintér Vatel — — — — — — Vizváry Kapna _____ Benkö Szolga — — — — — Kőrösmezey Szobaleány _____ Tóth Mari Honvédségi fölszerelés. Meglátszik a lapok adóügyi és pénzügyi közleményeinek túlnyomóságán, hogy a financziális kérdések uralják a politikát. Az adók nagysága és behajtásának módja körül foly a napi discursus bizottságban és kinn az életben. Hírlapolvasó közönségnek, e specificus közvéleménynek, egészen kikerüli figyelmét az a szűkebb körben támadt élénk mozgalom, melynél egészségesebbet rég nem mutat föl a velejében megromlott nemzetgazdasági és gyökereiben káros társadalmi élet. Az iparosok mozgalmát értjük ama kis pályázat körül, melyet a honvédelmi miniszter írt ki néhány ezer darab bakkancs és csizma szállítására.. Szende Béla most határozottan a legnépszerűbb miniszter az egész országban, de legnépszerűbb iparoskörökben, hol éljenezve adják tovább nevét és ez éljenzést viszhangozzák az iparos-szakközlönyök. S nekünk sem jogunk sem okunk a miniszter úr érdeméből levonni bármit is. Látszólag csekély dolog, mi a honvédelmi minisztert oly népszerűvé teszi iparoskörökben, s mi oly élénk mozgalma szült a kézmű- és kisipar körében. Arról van mindössze szó, hogy a czikkek szállítására az ajánlatok „részletekben“ is elfogadtatnak, hogy „ezáltal a kisebb iparosoknak a részvétel megkönnyíttessék“. Másutt, fejlett iparú országokban csak mosolyognának e fölött. Nálunk azonban e sorok egy programmot, egy új irányt képviselnek, azt az irányt, melyet vitat, melyért küzd évek óta a sajtó és az iparos világ, mert egyedüli módnak tartja a kis- és kézműipar fejlesztését, mint fokozatot a magasabb iparhoz. Ez iránynak már csak azért is népszerűvé kellett tennie Szende Bélát, mert eddigelé idegen volt a kormányzat körül. Adósságokat csinálni, vakandoskodni ráért a kabinet nagy és az egyes miniszterek szakpolitikája, de a közgazdaság valamely ágának lendületet adni, öntudatosan sem nem tudott, sem nem akart a kormányzási ügyetlenség. Ezer szerencse, hogy a honvédelmi miniszter nem késett el a pályázatnak ily föltételek mellett való kiírásával. Soha inkább helyén nem volt, hogy a hazai ipar némi viszontámogatásban és az őt megillető figyelemben részesüljön, mint ez idő szerint. Nem mesebeszéd, hanem száraz való, hogy a kézműipart koldusbot fenyegeti; ettől a koldusbottól megmenteni oly kötelesség, melyért hálás lesz az iránt, ki teljesíteni fogja. És Szende Bélának úgy látszik komoly szándéka e kötelesség teljesítésében a vezérszerepet megragadni. Pályázati hirdetésében ki van mondva nyíltan, hogy az ajánlatok közül azok bírnak elsőbbséggel, melyek a szállítmányoknak Magyarországban való elkészíttetését biztosítják. Ezzel aztán megtörtént a kezdeményezés minden oldalról. Meg a szállítási decentralisatio a kisebb kézműipar fölsegélésére és részesítésére, és meg a magyar ipar érdekeinek előmozdítására. Kívánatosnak nem is marad egyéb hátra, mint hogy a szállítások megkötésénél tényleg eredményre vezessen, ami a pályázat föltételei között írásban olvasható. Ez egyébiránt nem kizárólag Szende Bélától, hanem a magyar iparosok ajánlkozási és versenyző képességétől vagy buzgalmától függ. Nekünk erős a meggyőződésünk, hogy sem a szükséges vállalkozási kedvben, sem a versenyző képességben a magyar ipar körében nem lesz hiány. Máris mozog minden valamire való vidéki ipartársulat, hogy megalkossa az iparegyesület útján az egy iparágra pályázók szövetkezését. Üdvös szövetkezésben látjuk vállvetve működni Monor, Pápa, Eger, Kassa, Szeged, Maros-Vásárhely és Tokaj-Hegyalja iparosait, hogy versenyképességüknek érvényt szerezzenek. Előreláthatólag nincs semmi ok, mely miatt feltehetnők, hogy az ajánlatok egy vagy más tekintetben hajótörést szenvednek. Mert hiszen ami a szállítmányoknál legfőbb, a solidságot, semmiféle ajánlat nem képes oly mértékben biztosítani, mint a hazai iparosoknak szövetséges részvéte, kikre nézve becsületbeli dologgá válik a szállítmányok jósága és pontossága. Lehetetlen e pályázat ismertetésénél szó nélkül hagynunk egyúttal azon morális nyereséget, mely a magyar kisipar részeltetése által a honvédség intézményére háramlani fog és bizonyára többet munkál majd közre meggyökeresedésén, mint száz ellenlábas tényező áskálódása árthat létesének. Mindaz, mi a honvédséget népszerűvé teszi, nem számítva le az utolsó hadgyakorlatokon szerzett érdemeit sem, nem fogja emelni annyira becset a honvédségnek, mint az összehasonlítás, melyet az iparosok útján megtesz okvetlenül a nép tekintélyes zöme, hogy sokkal kevesebbe kerül a közös hadseregnél és e keveset is visszaadja bizonyos szolgáltatásokért annak a hazának, melytől adóképen elvonja. Ha más nem, úgy megvédi ez összehasonlítás ellenség és cynismus ellen a magyar honvédséget ; ha más nem, úgy e gondolkozás fölneveli a csirában levő önálló magyar hadsereg eszméjét. Nem kell hozzá sem magasan irritálódzó eszmeáramlat, sem sűrűn írott czikkek okoskodása: a nép vérébe ömlesztik a rideg életigazságok, melyeket támadó szó és gonosz irkafirka nem hamisíthatnak meg. zottságban már eddig is kifejeztem, az, hogy az elengedett adó kiesik a behajtás alól , így a felelősség alól is; ott pedig, hol időhaladék adatott, a behajtási kötelezettség ideje s ahoz képest változik; pontozatom 6-ik pontjában pedig csakis az foglaltatik — megengedem, hogy nem elég praecisióval kifejezve — hogy ha a községi elöljárók nem képesek a hibájuk miatt előállott adóbehajtási költséget megtéríteni, ezt tartoznak a község adózói teljesíteni, minek indoka abban rejlik, mit a törvényhatóságok és a községek rendezéséről szóló törvény is kifejez, hogy a választott tisztviselő mulasztásaiért, ha az reáháramló anyagi felelősségnek eleget tenni nem képes, másodsorban felelősek azok, kiknek jogában állott választására befolyni. Végül, ha már tollat fogtam, megjegyzem még azt, hogy az év letelte utáni behajtásnál azért hozok pénzügyi és nem törvényhatósági közeget javaslatba, mert egyfelől teljes megnyugtatást akarok adni az iránt, hogy az államkincstár érdekei nem fognak elhanyagoltatni, és másfelől nézetem szerint a törvényhatósági tisztviselőnek még a községnek engedett behajtási időn belül kell szorgalmazás, ellenőrzés s ahol kívántatik, segédkéz nyújtása által érvényesíteni befolyását. Tisza Kálmán. — A középpárt f. hó 21-én, szombaton, d. n. 4 órakor múzeum-utczai 5-ik sz. alatti helyiségében értekezletet tart. — A Deákpárt szombaton, november 21-én, délután 6 órakor értekezletet tart. A „Hon“ ma reggeli lapjából veszszük át a következő nyilatkozatot: Budapest, nov. 18. A „Hon“ mai vezérczikkében — mely az adó behajtása tárgyában általam az adóügybizottságban beadott pontozatokat örömömre elég kedvezően tárgyalja — egy tévedés van ezen pontozatokra vonatkozólag, melyet helyreigazítani szükségesnek tartok. Oka ezen tévedésnek bizonyosan az, hogy nem minden részleteiben kifejtett tervezet, de csakis az irányt jelző néhány pont lévén az, mit az adóügyi bizottságnál benyújtottam, az könnyen félreérthető. Maga a tévedés pedig abban áll, hogy javaslatom a fizetésképtelenekért is a községet teszi felelőssé. Ezt én egyátalában nem akarom. Nézetem, melyet alkalmilag az adóügyi bibai száltunkhoz Lufit és Eigner könyvhirdetések útjn mellékelt . A gr. Apponyi György-féle felszólítás tárgyában ma nyilatkozatokat kaptunk a két magyar biztosító társaság részéről. Deczára annak, hogy a kérdéses felszólítást olyan forrásból kaptuk, melyről tudjnk, hogy igen komoly és tréfálni az ilyen dolgokkal nem szokott, s melyből már több alkalommal fontos ügyekben hitelesnek bizonyult értesítéseket kaptunk, mégis már tegnapi cikkünkben azon óhajtást fejeztük ki, hogy a dolog felől az ott idézett társaságok is nyilatkozzanak. Nyilatkozataikból kitűnik, hogy ajánlkozás Kosssmann ur részéről megtörtént s ezzel elesik az a kétség, melyet a felszólítás hitelessége és komoly volta felől többi között a „Magyar Állam“ is kifejezett, mely, a mint soraiból kitetszik, szintén botrányosnak találja a dolgot. A nyilatkozatok a következők: Nyilatkozat. Az aláíírt igazgatóság az „Ellenőr“ f. hó 19- diki számában megjelent „Felszólás“-ra, illetőleg a több biztositó-társaság s ezek közt az első magyar általános biztositó-társaság és Kossmann Győző ur között állítólag létrejött és a „Felszólításában jelzett üzleti összeköttetésre nézve ezennel kijelenti, hogy Kossmann Győző ur úgymint más számos egyén felajánlotta ugyan társaságunknak is biztosítások szerzése czéljából szolgálatát, azonban társaságunk vele semmiféle üzleti viszonyba nem lépett s ily viszonyban vele jelenleg sem áll. Budapesten, november 20. 1874. Az „Első magyar általános biztositó-társaság“ igazgatósága. * Tisztelt szerkesztőségi Engedje, hogy a becses lapja 318-ik számában közlött „felszólításban“ foglalt azon állítást, mintha mi Kochsmann Győző úrral üzleti összeköttetésbe léptünk volna, az igazság érdekében ezennel oda módosítsuk, miszerint, jóllehet nevezett úr nekünk biztosítások szerzése czéljából szolgálatát felajánlotta, mi vele közvetlen üzleti viszonyban sem azelőtt nem voltunk, sem jelenleg nem állunk. Budapest, 1874. november 20-án. A „Pesti biztositó intézet“ igazgatósága. — A zágrábi „U b z o r“ azon horvát képviselőket leczkézteti meg, kik ép most, midőn a pénzügyi és adóügyi bizottságok üléseiben javában foly a komoly munka, Budapesttől távol vannak. Bizony rendén volna — úgymond a szokottnál erősebb hangon tartott czikk— s a nép joggal el is várhatná, hogy akik mandátumokat vállaltak, azoknak lelkiismeretesen és áldozatkészségesen meg is feleljenek. A többi között az adóügyi bizottságba be van választva Kresztics Miklós horvát képviselő, (a zágrábi tartománygyűlés elnöke), ő azonban még csak Pestnek tájékán sincs, nincs tehát senki a bizottságban, ki Horvátország érdekeit képviselje, s értesítéssel és felvilágosítással szolgáljon, mikép volnának a javaslatok a horvát organismushoz accomodálhatók. A horvát képviselők ily hanyagsága és gondatlansága mellett alkottattak eddig is a legfontosabb közösügyi törvények, melyekre aztán — a reactio után— ugyancsak kiabáltak, hogy igy meg amúgy igazságtalanok s a horvát viszonyokra nem alkalmazhatók. Fel is szólítja a czikkíró Kreszticset, hogy ha nem vehet részt a bizottságban, köszönjön le azonnal, s helye töltessék be más horvát képviselő által. Mazuranics bán, mielőtt a horvát képviselők szétmentek volna, fölszólította és megkérte őket, mennének föl mindannyian Budapestre ; a gondos fölhívásnak azonban csak Mihálovics, Tombor és Smaics képviselők tettek eleget. Végül így kiált föl czikkíró: „Uraim! A szőnyegen forgó tárgyak fölötte komolyak és fontosak, ennélfogva tehát feleljetek meg megbízatásaitoknak vagy tegyétek le mandátumaitokat!“ — A következő nyilatkozat közlésére kérettünk föl: Az „Egyetértés“ 1874. november 15-iki 189. számában „a pesti központi ellenzéki körnek, az orsz. képviselők közül 43-an, ezek lettek tagjai“ czimmel közlött sorozatra nézve kénytelen vagyok részemről tiltakozni, mert én sem lettem ama körnek tagja, hanem az, 1873-ik évi április 16-iki megerősítéssel ellátott alapszabályok mellett voltam tagja 1874. január 18-ig, amidőn az alapszabályok 18. és 19. §§-aihoz képest a kör múlt félévi ügyfolyamáról és működéséről, a költségvetés megalapításáról, az elnökök, választmányi tagok, s a többi tisztviselők megválasztásáról, végre a választmány, vagy pedig az alapszabályokban meghatározott feltételek alatt egyes tagok által benyújtott javaslatokról intézkedhetett, határozhatott csak a közgyűlés , és mégis Iványi Dániel úr ismeretes határozati javaslatát rögtönözte mindeneket, mely szerint az ellenzéki kör az úgynevezett 1848-as pártiakon kívül más ellenzéki pártbelieket nem ismer ellenzékieknek. Ennek következtében én, mint középbaloldali ellenzéki tag, ott rögtön bejelentettem kilépésemet a körből, s be is adtam írásban a választmányhoz, s az 1874 ik évre előre befizetett tagsági dij felét visszaadatni kértem de bir ezt mai napig sem kaptam meg, azonban soha többé ott részt nem vevén, s lemondásomhoz ragaszkodván, úgy hiszem, hogy tagsági díjt nem követelhet tőlem, az alapszabályok ellen határozott kör. Szakácsi Dániel: Az „erdélyi magyar párt“ ügyében egy újabb nyilatkozat jelent meg a „Magyar Polgár“ november 19-iki számában. Miután nem teljesült reményünk, hogy ezen mozgalmat, melynek káros hordereje iránt úgy a jobboldalról, mint a baloldalról megtörtént a kellő figyelmeztetés, nem fogják tovább szítani a megindítók s ezek közt jelesen azok, kik a baloldalhoz tartoznak, kénytelenek vagyunk visszatérni ezen szerencsétlen ötletre. Ma tehát átveszszük a b. Bánffy Dezső nyilatkozatát, mint következik, egész terjedelmében, s holnap vagy holnapután megteszszük rá és az egész kérdésre nézve észrevételeinket. Szerkesztő. * ■* * A „M. Polgár“ szerkesztőjéhez. Apanagyfalu, nov. 15-én 1874. Tisztelt szerkesztő ur! Ön átvéve a „Reform“-ból közölte azon nyilatkozatot, melynek magam is aláírója voltam. Hogy aláírtam azt, történt a Kolozsvárit november 2 án tartott, értekezlet megbízásából, s főként azért, mert a benne kifejtett nézeteket osztottam. Bár azon nyilatkozat szerzője nem vagyok, de aláírva azt, minden benne foglaltakat magam nézeteinek fogadtam el. Ön szives volt minden megjegyzés nélkül venni át azt a „Reforméból s ezzel azon bizalmat keltette föl bennem, hogy a kormány, parlament s főként erdélyrészi képviselőink irányában kifejezett elégedetlenségünket — erősebb kifejezést ezúttal használni nem akarok — osztja. — Miért is nem? mit mondunk mi ott ? Hogy a kormány ronz ? erélytelen ? hogy avatatlan kézzel nyúl oly dolgokhoz, melyeket nem ismer? hogy a közbiztonság naponta gyengébb? közigazgatás nem létezik? a törvénykezés lassú? nem mondja-e ezt ön is naponta lapjában? nem tárja-e fel mindazon hibákat, visszaéléseket, melyek terhelik a kormányt? nem vádolja-e ön is a parlamentet egy törvények létrehozásával, melyek országunk hanyatlására s nem fölvirágzására vezetnek ? Nem mutatott, nem mutat-e ön számtalanszor reá éppen erdélyrészi kerületek képviselőire, kik csupán erkölcsi erélytelenségből, néha-néha téves felfogásból, néha talán csak a miniszter urak egy megelégedő felbillentéséért szavazatukat úgy adták, hogy azzal kerületük érdekét nem csupán a közhaza érdekének, de általában a józan okosság parancsának hozták áldozatul? Azon nyilatkozat éle a kormány, tehát a jobboldal, a Deákpárt ellen van forditva s mi természetesebb, minthogy azt ön ellenmegjegyzés nélkül vette át; egy követ fújtunk. — Azonban ez nem elég, amit ön még nem tud vagy lapjában legalább nem hozott, azt elmondom én itt. Azon értekezlet elhatározta egyetlen jelszó mellett: „le a jelenlegi kormánynyal!“ az erdélyi részekben pártot alakítani, mely jövőre oda működjék, hogy oly képviselők választassanak, kik eltekintve minden pártárnyalati érdektől, elsősorban szavazatukat a jelenlegi kormány megbuktatására adják, s adják támogatásul azon párthoz, mely a magyarországi pártok közül erre legalkalmasabb s legtöbb erélyt, képességet s magyar szellemet igér. Eddig az első mozgalom! Rövid időre az ár tovább terjedt s már mint eredmény áll előttünk a régen alakuló gyűlés. Torda megye felső kerületének birtokossága értekezletet tart s pártkülönbség nélkül, tehát jobb- és baloldaliak, magukévá teszik azon nyilatkozatban elmondottakat, alakulnak, nevet adnak a pártnak : „erdélyi magyar párt“s felhívják az erdélyi országrészt alakulni megyénkint ily párttá s kilátásba helyeznek egy központi alakulást. Mit ennek lapja még nem hozott, jelezhetem, hogy ez irányban a mozgalom már országszerte megindult , az áramlat nagy; ki volna az, ki ne tartaná erélytelennek, hanyagnak a kormányt, s ki ne volna szívvel-lélekkel magyar? Ön hozza a beküldött régeni nyilatkozatot, ezt már „Timon“ megjegyzésekkel kiséri, e megjegyzésekre szabadjon nekem pár nézetet kockáztatni; remélni szeretném, hogy ön, habár talán eltérő nézetben van is tőlem, soraimnak helyet ad, de remélni akarom azt is, hogy álláspontomat, ha nem is helyeselni, de érteni fogja. „Midőn a haza szerencsétlen, akkor mindnyájan bűnösök vagyunk,“ idézi Timon, s igaza van, merem állítani, kivétel nélkül a hazafiak hibásak, ha a haza nem boldog. — De éppen mert e tétel áll, jogosult azon törekvés, mely a bajt orvosolni kívánja. — Timon elismeri mindazt, mi a kormány s parlament ellen mondva van, de azt mondja, hogy ezt az ellenzék már régen mondja, helyesli a czélt, mely a jelenlegi kormány megbuktatása, de azt mondja, hogy ezt az ellenzék már régen czélozza. Elismeri, hogy képviselőink — az erdélyrésziek különösen, kevés kivétellel — nem tettek eleget azon érdek védelmének, melyre hivatva lettek volna, de hisz állítása szerint az ellenzék ezt is régen állítja, s a múlt választásoknál igyekezett is ellensúlyozni ily képviselők megválasztását. Tehát nem kell magyar párt, de kell ellenzék, ez ellenzék legyen erős, s akkor minden jól lesz. Azt hiszem, ez „Timon“ összevont véleménye, állítása. De vájjon nem ezt mondanám-e én is? váljon nem ezt óhajtanám e én is. — Hat éve annak, hogy közelebbről foglalkozom a politikával, hat év alatt volt alkalmam kétszer, mint jelölt ütközni választásokon, s hat évi küzdelemben megmutattam, hogy az ellenzéknek, ha több nem, de kitartó harczosa vagyok. — Az vagyok ma is! Az maradok továbbra is! Az legalább azon értelemben, mely szerint az 1867. 12-dik törvénycikk káros következéseit látom, azt hatályon kivíti be.