Ellenőr, 1874. december (6. évfolyam, 330-358. szám)

1874-12-03 / 332. szám

( Budapest ti az in lapok.­­ Csütörtök, decz. 3-án. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 169. szám. A fehér né. Opera 3 felvonásban. Irta Seribe. Zenéjét szerzette Boieldieu Adorján. Személyek: Gaveston, az aveneli grófok volt udvar­­mestere — — — — — Kőszeghy A­lle,inga ru­­. - - Kocsis Irma György, fiatal angol katonatiszt — — pauli Dikson, az aveneli grófok haszonbérlője Ormay Jenni, neje — — _ Nádainé Margit, a hajdani aveneli grófok szol­ Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre. . 5 frt — kr Félévre . . . I© „ — „­­ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes alám ára 10 krgjcxár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcaa 6. a a. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadnak el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétel: Budapesten, nádor-utcza 6. ss. (Végrády testvérek Irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján. nádor-utcza 6 sz. a. A lap­ szétküldésére vonatkozó reclamátisok Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 332. szám. Budapest, csütörtök, deczember 3. 1874. VI.évroham. Az „Ellenőr“ ára szint eddig: — kr. — kr — kr. 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Lapunk zártáig az üzleti távirato­kon kívül egyéb sürgöny nem érkezett. Egy évre.......................... . 20 forint Félévre.........................................^ » Negyedévre ® » Egy hóra......................................I » TÁVIRATOK. Bécs, decz. 2. (Kezdet.) Hitelrészvény 233 50 Ga- Héziai 236.75. Allamvasut 305.—. Járadék 69 50 1860-dik 108.50 1864-diki 135.25 Ezüst 105.75. London 110.35. Unió bank 112.Y­- Általános épitőbank 33.—. Angol-ausztria 138 50 Lombardok 129 25­ Tramway 117.-. Bitelsorsjegy 167.—- Napoleonhor 890 50. Arany 524.50. Frankfurt, 92.25 Porosz pénzutalvány 163.* 1/. Török sorsjegy 53.10. Angol épitőbank 45 50. Bécs, decz. 2. (Hivat. zárlat.) Magy. földtehem­. köt­vény 77.75 Salg.-Tarján —.—. Magyar hitel. 227-V. Ma­gyar záloglevél 86.75 Erdélyi -. Magyar keleti vasút 52 —. Magyar sorsjegy 80.»/*• Tiszai vasút 191 50 Magyar vasúti kölcsön 97.50. Angol-magyar 28 50. Franco-magyar 74.25. Alföld 138.—. Magy. északkeleti vasút 114 75. Kelet­­vasúti elsőbbségi kötvény 67.—. Porosz pénztári utalvány _ —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhiteintézet 73 75. Török -.-.Municipális 30.75. Frankfurt, decz. 2. (Kezdet.) Váltóárfolyam Pécsre­­ —. Amerikai 1882-re —. 1864-ki —. 1860-es — .— Lombardok 137.25. Évjáruléki papir —Osztr.bankrészv. —.— Osztrák hitelrésv­ény 242.50. Osztrák államvaspálya részvény 224.—. 1860-as —. Ferencz-József vaspálya — . Galicziai —Évjáradéki ezüst —. Osztr bank részv. —.—. Frankfurt, decz. 2. (Zárlat.) Váltóárfolyam 106.36 1860-ik 107.50 metalique —.—. Uj ezüst kölcsön-----­Nemzeti kölcsön —. Régi metalliques —.—. Uj adó­mentes kölcsön —. Amerikai 1882-re —. Osztrák hitelrészvény 239.50. Osztrák államvasút 320.—. 1864-ik 170 —. 1860-diki 10750. Ferencz-Józsefvasút —. Lom­bardok 137.50 Galicziai 248.75. Papirjáradék 63.50. Ezüst jegyek 68.—. Német osztrák bank —. Győri —.— Gömör —.—. Berlin, decz. 2 (Kezdet.) Galicziai —. —. Lombar­dok 78.25 Ezü­st-jöved. 82.»/». 1860-as —.— Bécs —.— Romániai 31.’/,. Allamvanpálya 183.50. Papirjövedék Hitelsorsjegyek 139—. 1864-ki —.—. Hitelrészvény 140.*/4 Magyar sorsjegy — —. Berlin, decz. 2. (Zárlat.) Galicziai 106.*/4. Lombar­dok 771/,. Ezüst-jöv. 68.1/«­ 1860-iki 107.—. Bécs 90»/,» Romániai 31 */,. Allamvanpálya 183.—. Papirjövedék 64 Yu Hitelsen jegyek 114 »/„ 1864-iki 96.*/4 Hitelrészvények 137 75. Megyersörsjegy 55 40 Boroszló, decz. 2- Búza 240.—. rozs 176 —,-----50—. Olaj 17 Ys- tavaszi 17.Ya- szesz 18. Y,. 18.Ye 18.10 i­­rlin, decz. 2. Buza 61.25. 188.50. G. rozs 53.25. 51.75. Olaj 17.24. 18.’/.,. Szesz 18.10 18.16. Utolsó posta. Dupanioup, az orleansi püspök, ismét episto­­lát irt. Sehogy se bírta elszivelni, hogy Minghetti­­hez intézett ismeretes nyílt leveléből valaki azt ol­vasta, hogy 8, Dupanioup, modus vivendi-t ajánl Olaszország és a pápa számára. A „Flórenczi Új­ságához levelet intézett tehát, melyben kijelenti, hogy nem „vivendi“, hanem „restituendi“ módus az, amit 8 ajánlott. A pápa világi hatalma felett nincs alkudozásnak helye. Az olasz kormány meg­­fertőzteté a római egyházat s a szentszéket, meg kell azt tisztani, visszaadván a pápának világi hatalmát. Dupantoup úr, mindjárt a módját is ki­találja , egyszerű az nagyon: csak egész Európa interveniáljon, „megértvén a szentszék iránt tartozó kötelességet s a katholikusok lelkiismeretbeli jogait“ — s a világi hatalom azonnal helyre lesz állítva. Világos. Hanem, hogy a lángeszű pápamentőben, vég­telenül kevés gyönyörűsége lehet a franczia kül­ügyminiszternek, aki oly nagy súlyt helyez, és méltán, Olaszország barátságára — az még vilá­gosabb. Az afrikai angol expedíc­ióról új hír érke­zett. Az angol lapok táviratilag értesültek Adenből, hogy Cameron hadnagytól május 16-iki kelettel, levél érkezett oda, melyben jelenti, hogy körülha­józta a Tanganyika tavat, s a Speke-szigetektől délre megtalálta a tó kiömlését, melyet a benn­szülöttek Congónak mondanak. (Livingstone Lyna­­iakának nevezte e folyamot.) Ezen haladva, Came­ron elérni reméli a Csellala vízeséseket és Loan­­dát. Cameron legénysége mind jó egészségben van. gálája­­ — — — — Gábor, Dikson szolgája — — — Mac-Irton, békehíró — — — Paraszt — — — — — Kezdete 7 órakor. Kvassainé Vincze Kaczvinszky Szalay VAR-SZINHÁZ. Nagy bérlet 36. szám. Kis bérlet 1. szám. Londoni arszlánok. Vígjáték 5 felv. Bourchcault . London assurance” czimü müve után angolból ford. Csepregi L. Személyek . Kezdete 7 órakor. Harcourt Counthly — — Szigeti József Károly, fia — — — Náday Harkaway Miksa — — Szilágyi Mari, unokahuga — — Szigligeti J. Spanker - — — Vizváry Emilia, neje - - — Sz. Pnelle Corn, Meddle, ügyvéd — — Benedek Salamon, uzsorás — — Leövey Márton ) Harcourt inasai — Benkő James, Harkaway inasa — Tóth Imre Pert, Mari szobaleánya — B. Bogdanovics Kr. Simpson, pinczér — — Pintér Dazzle Richárd, uracs — Szigeti Imre __ Rendkívüli eszközök. A „rendkívüli eszközök“ embere ma kisért harmadszor a „Pesti Napló “-ban, de a­mily nagy volt a kíváncsiság titokzatos abdakadabrája folytán az első nyilatkozat megjelentével, és oly elégületlenül teszik le utolsó nyilatkozatát, minthogy lesír sorai­ról a rendkívüli eszközök eszmeszegénységé­nek fűhöz-fához kapkodása. Minden, a­mit nagy nehezen kisüthetett, egy határozatlan jelszó, hogy „rögtön segélyt nyújtó eszkö­zökre­ van szükség. Tehát még ez oldalról is meghiúsult a jobb­oldal várakozása, mely a kétségbeesők módjára a szalmaszálhoz is kapkod, és kész hinni a politi­kai bűvészet lehetőségében, csak isten, ördög vagy ember legyen, ki felszabadítsa rettenetes helyzetének felelősségterhes következményei­től. Hanem bizony az oraculum nagyon sovány feleletet adott, még arra sem alkalmast, hogy a jobboldali kétértelmű csodadolgok eshető­ségét, vagy a rendkívüli teendők iránt csak akkora tájékozást is betűzhetne belőlök, mint az „ibis redibis“-féle jóslatokból szokás volt a régi görögöknél. Általában könnyű a megrémült jobbol­dal elé odavetni a jelszót, hogy ragadjon meg rendkívüli intézkedéseket, habár átme­netileg, de olyanokat, hogy a segély rögtön alkalmazható legyen ; sokkal nehezebb azon­ban meghatározni, honnan vegyék e rendkí­vüli eszközökhöz a jobboldal kormányférfiai az erkölcsi súlyt ; és ha megvolna is az erkölcsi súly, minő rendkívüli intézkedé­sek foganatosíthatók a rendszer keretén be­lül. Eszmei segélyeszközökkel a papír türel­mes lapjának elmélkedő sorai között bíznak eleget a „Pesti Napló“ kenetteljes czikkei­­ben. Igen, de most a tények hatalma uralja a helyzetet, tényleges eszközök is kellenek tehát, hogy megbirkózhassanak nehézségeivel a jobboldalon. E tényleges rendkívüli esz­közök a jobboldalnál hiányoznak teljesen. Bizonyítékul nem is szükséges egyébre hivatkoznunk, mint az óriás ingadozásra, mely a honvédséggel szemközt kezd a jobb­oldalon zavart növelni. Egyetlen alkotásuk, mely egészséges, jövővel kecsegtet, és a nép bizalmában, előszeretetében bírván táma­szát, nem sü­lyed az általános bomlás nap­jaiban. És íme most­ már a szobrász kétség­­beesésében a vésővel és kalapácscsal neki megy a műnek, hogy ha lehet összezúzza ezt is, hogy ne maradjon még csak nyoma sem átkos tevékenységének. Még csak az elhatározás hiányzik, mely talán nehéz ön­megtagadást igényelne, ha nem sarkalnák másrészt a közös hadseregnek megszavazott milliók. Tépelődve állnak meg a vasút előtt, melynek pénzügyi keresztjén találkoztak a közös hadsereg és a magyar honvédség ér­dekei. Valamelyiknek tágítani kell, az bi­zonyos és a férfias politika jelleme volna, hogy nem haboznék e vasúton egy pillana­tig sem. Bezzeg habozik a jobboldali élhe­tetlenség, és mert sem a nemzet kedvencz életrevaló intézményét feláldozni, sem a kö­zös hadseregnél takarékoskodni nem mer, ott áll a két csomó széna között, míg a világ csúfjára éhen nem hal. Baj rá nézve minden­esetre, hogy a nemzet pártkülönbség nélkül ragaszkodik a honvédség intézményéhez, és történjék bár­mi, a jobboldal uralma kedvéért nem ál­dozza fel egy bizonytalan vak czélnak, mint­hogy erejében biztosítéka rejlik, úgy a mon­archiának, mint az országnak. Kilábalni e bajból nem is fog a jobboldal, mert rend­szerének, politikájának jelleme és átka, hogy félszegségében mindig az ellentétek kiegyen­lítésének méregdrága munkáján vesződik. Soha nem volt, ezentúl pedig lekötöttségé­nél és hagyományos elveinél fogva még kevésbbé lesz bátorsága nyílt homlokkal érvényesíteni az ország jólétére szükséges intéz­kedéseket. E nélkül aztán haszontalan beszéd a rendkívüli eszközökre való hivatkozás, ha csak ez eszközök „átmeneti“ rendkívü­ Apróságok. Nem baloldali panasz gyanánt említem, ha­nem köztudomású tény, hogy a jobboldali megha­­sonlás és zűrzavar élesztésére — saját politikájá­nak és kormányférfiainak rontó-bontó természetét első­sorban leszámítva — senki sem működött olyan folytonos és sikeres erélylyel, mint a „Re­form“. Ezen kétségtelen érdemén kívül, melyért elismerés illeti őt az egész ellenzék részéről, t. lap­társnak dicsekedhetik azon sajátsággal is, hogy az elmélkedési közhelyek iránti idegenkedését a vi­­tatkozási különlegesség gyakorlata által szokta kitüntetni. S íme a zenebona és hóbort ezen hir­­lapirodalmi zakatolójának ma reggel egyszerre csak tollába jut azon legnevetségesebb­­­oeus com­munis, miszerint „az ezredév itt van, s a pártvi­szály nem múlt el a nemzetünkben. Mellőzve ezen ezredévre utalásnak furcsaságát, midőn valaki a pártviszály siralmas eredményei fölött kesereg bő­szen, s remélve a második évezred utánra is egy hasonló szemrehányást magyar fajunk ré­szére, a 2874-ik évbeli „Reform“ illető vezér­­czikkezőjének épületes kalamárisából: én csak azt szeretném tudni, hogy hol volt valaha a föld betegségén a politikai élet politikai pártviszály nél­kül? Én részemről merem állítani, hogy nem volt soha sehol, s hogy nem is lehet, míg a világ vi­lág lesz, mert hiszen épen az elvek és törekvések küzdelmében van az élet minden népre nézve. Hanem ha a „R e f o r m“ elszörnyedése az „át­kos“ pártviszály felett valóban hazafias búbánat és nem merő színjáték: miért nem szünteti meg azt a maga részéről s illetőleg miért nem köti azt a jobboldal lelkére ? Hiszen tőlük függ a „pártvi­szály“ megszüntetése teljesen. Jöjjenek en masse a baloldalra, s rögtön együtt leszünk s megvan az általános egyetértés milleniuma. Vagy tán nekünk kellene így cselekedni ? De hát miért inkább ne­künk mint önöknek,ha csak az a baj, hogy „pártvi­szály“ van? A „Reform“ kesergése nem egyéb badarságnál, s az ember valóban nem tudja, mit tartson egy olyan hírlapíróról, kinek tudnia kell, mily iz­galom és nézetharcz előz meg minden átalános választást nemcsak az amerikai Egyesült­ Államok­ban (hol már most is nagyban foly az előleges küzdelem az 1876-ban történendő nagy tusára), ha­nem minden európai alkotmányos országban is,­­ a­ki mégis a következő modorban őrjöng a pol­gári legfontosabb jog gyakorlatára irányzott moz­galomról : „Nem az ország baj­airól, nem a bajok orvoslásáról, nem is a kormány eshetőleges bukásáról van többé a szó, hanem jobboldalról és baloldalról, annak „bűneiről“ s ennek ártatlanságáról. A jövő választások lebegnek a küzdő felek szemei előtt s haza és veszedelem felejtve van a lehetőség­gel szemben, hogy az országos kalamitás, más kollektív né­ven „a jobboldal bűnei,“ alkalmas eszköznek kínálkozik arra, hogy a jövő választásokon n­­egszerezze Tisza Kálmán­­ leapadt hivei számára a győzelmet.“ Szörnyűség! Ezek a gonosz baloldaliak annyira nem törődnek a hazával, hogy már a vá­lasztásokra is mernek gondolni! Hallott valaha ilyen elvetemedettségről az angol, franczia, olasz, belga, svéd, dán, német vagy akár az osztrák constitutionális élet lelkiismeretessége ? Hát arra való a választás, hogy tartsunk rá valamit? vagy épen az általa nyilatkozó nemzettől várjuk, hogy tegyen „az ország bajait­ól“, alkalma és tehetsége szerint e bajok okozóinak elitélése által ? Hallat­lan ! Hogy legyen aztán valami belőlünk ily bor­zasztó „pártviszály“ mellett ! Na de van köztünk legalább egy jámbor lap és igaz ember : a „Re­form“ és vezérczikkezője. Ez bezzeg nem tart sem­mit a választásokra, s meg van győződve, hogy azok nem szerezhetik meg „Lónyay Menyhért s bukott társai számára a győzelmet“ . . Legyen neki az ő hite szerint. * Hanem hát a „Re­f­or­m“ sem követheti békés természetének istenfélő sugallatait. Szeretne egyet­érteni mindenkivel, de mikor nem lehet? Kerülni óhajtana minden „pártviszályt“ — de mikor benne van nyakig? Nehéz szívvel lép ugyan a térre, hol „haza és veszedelem felejtve“ vannak, de mit tegyen, midőn érzi hivatását „a nagy dobszó mel­let?“ Hát megy­­ is a háborúba — s’en va-t-en gnerre! larifla, flont „Hírlapírói kötelességünk, hogy innen se maradjunk le, hogy a harczot itt is fölvegyük ellenfeleinkkel. Az „Ellenőr“ nem látszik sejteni, hogy a jobboldalnak éppen ez a legerősebb oldala, csak itt nem veszíthet csatát, más­utt tán sehol sem különb a baloldalnál; ebben az egyben, a közjogi pártállásban eddig is nemcsak nem vesztett, ha­nem hódított, hódított tömegeket és egyeseket egyaránt.“ így a „Reform“, s már ezen kiindulásból is meglátszik, mennyire kelletlenül tesz minden lé­pést. Alig hagyta el szelíd tanyáját s már ott ül rögeszméje a „közjogi pártállásban,“ s álmodozik a régi szép időkről. S hogy hova jut ezen álmodozás folytán, s hogy mily szerencsével veszi fel a harczot, az iránt tisztában lehet mindenki az önkéntelen hadfi ezen első rohamának következő végzetéből: * „Ha Tisza Kálmán is hiszi magáról, hogy hivatva van az ország megmentésére, miért nem bontja ki zászla­ját ? Miért nem teszi le a közjogi kardot, melylyel Debre­­czen városa piaczán felövezték. Nem uj kiegyezésért, ha­nem jobb pénzügyi politikáért kiált az ország. Ki az, ki felé e tekintetben a baloldalon a közbizalom fordul. Azt a jelentékeny tehetséget, kihez nagy reményeket kötött az ország, az egyetlent a közjogi ellenzék soraiban, máris kénytelen volt a baloldal átengedni a jobboldalnak. Ki van még ott, aki a „baloldali gazdálkodást“ inaugurálni hivatva van ? Mennyi kérdés, melyre nem lehet feleletet adni. Mert mindössze csak egy a bizonyos, hogy Tisza Kálmán, mi­nekutána két éven át három választó csatában nem tudott a maga erényeivel, saját politikai programmjával győzni, diadalmaskodni remél egy országos szerencsétlenség révén. Zátonyon ülő hajóját nem tudja a maga emberségéből a hullámokra vinni, egy országos vízáradástól várja, hogy a habokra juttassa. A szerencsétlenséggel jár karöltve ez a Tisza Kálmán, a krach a fullajtárja, a rosz termés az ut-­­ csinálója, a jégverés, a rozsda és philloxera jelenti be kö­zeledését, a kolera az ő eljövetelének kürtös hirnöke s ál­lamférfius bölcsességének diadalát csak az általános szeren­csétlenség teszi lehetővé. Hozsiannak enn­ek a honmentő Tisza Kálmánnak!“ * Szegény hadfi! Békeszeretete olyan dühössé tette, hogy sem lát, sem hall, hanem lövöldöz a szegény jobboldalra, mely tán még­sem oly bűnös, hogy hétéves gazdálkodása úgy említtessék egyik fő közlönye által, mint „országos szerencsétlenség“, — „krach“ — „jégverés“, — „rozsda“ és „phyl­loxera vastatrix“, mely lehetővé teszi a Tisza Kál­mán győzelmét. ♦ Hogy lesz-e, nem lesz-e Tisza Kálmánból miniszter, azt nem tudom; de ha lesz, azon esetre ajánlom neki, hogy beköszöntő­ beszédje helyett olvassa fel mindkét házban a *„R e f o r m“ fenn­idézett sorait s ne adjon hozzá semmit, kivéve a következő figyelmeztetést: ilyen állapotban vettem által az országot a jobboldali hétéves kormányzat kezeiből. * Nota bene, ha úgy tetszik, hát részletez­hetjük is ezen csapásokat, de nem csak a K­e­r­k­a­p­o­ly-pén­zügy­érs­ég, hanem a Ló­­nyay-regime alatt is, mert főleg ez utóbbiról mondhatni, hogy hac fonte derivator ela­dó­s. Az „Ellenőr“ eléggé bebizonyította gr. Lónyay Menyhért irányában is, hogy v­a­n e­n­n­e politikát nem az; de ha a „Re­fo­r­m“-nak, mely a gr. Lónyay orgánuma gyanánt ismeretes, kedve van a régibb viták hangjához — a „pártviszály“ fölötti szomorúságában — akkor bizony hallani fog a temesi erdőüzletről, diósgyőri vállalatról, lá­­kóházról, lánczhídról, görbe vasútról, igazgatósá­gokról, Farkadináról, Haberről s több másról ismét. * Egyébiránt legyen meggyőződve a „Reform“, hogy a jövő évi választásokra az „E1r­e n­ő­r“ nem intéz most még egyetlen czikket sem. Ez korai dolog volna. Aztán nem is lesz szükség sok irkálásra. Eléggé végezték és végzik a balol­dal részére az izgatást, korteskedést és felvi­lágosítást a jobboldal törvényhozó több­sége és kormányzó hatalma által elő­idézett azon állapotok, melyeknek gá­lya alatt roskadoz az állam és minden adófizető polgár. Én megmondtam már egy­szer, hetek előtt, a „Pesti Napló“- t, hogy a jobboldal ellenében nincs szükségünk semmi­féle k­ö­zj­o­g­i támadásra, elég nekünk a választó országot egyszerűleg arra figyelmeztetni, hogy mily eredmény­nyel kormányoztak hét év óta a hatalom és bölcsesség egyedárusai. S én ré­szemről megmaradok ígéretem mellett, hogy a jobb­oldal ellenében nem elegyedem semmiféle közjogi vitába. Ez a fegyver nem luxus volna. Nem akarok tőle adót fizetni. É­h­sége alatt egyszerűen azt nem alkalmaz­zák, hogy mindenkitől elexequálják vagyo­nának felét a jobboldal dicsőséges uralmá­nak fentartására. Utóvégre ezt sem bánjuk, azon kikötéssel, hogy terheit kizárólag a jövő választáson jobboldalra szavazók visel­jék ; hadd lássuk, akadnak-e oly jó bolon­dok, kik békén megteszik. Lám Tordán már bomolnak e rendkívüli eszközök sikeréért, és ha nem is mondták nyíltan, de föltesz­­szük következetességükről, hogy min­­denikők­­ duplán kész viselni az áldozatokat, melyeket a jobboldal uralma sózott az or­szágra. A „Pester Lloyd“ tegnapi válaszára is akartam mondani valamit, de nem késik ez el hol­nap sem. Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapjának mai (deczember 2-iki) számában azon ér­­tesítés foglaltatik nevem aláírásával, mintha én a csütörtökre tervezett képviselőházi országos ülést a miniszterelnök rendelete folytán halasztottam volna el. Ezen értesítésre két irányban van megjegy­zésem. Először: közleményem nem a hírlapoknak, hanem, — a­mint az ennek külczíméből kitetszik, — az elnöki titkárnak volt küldve. Másodszor: érintett közleményben igen vilá­gosan a miniszterelnök úr kívánsága, nem rendelete van említve. Abban pedig, hogy egy még ki sem hirde­tett, csak tervezett ülés, a miniszterelnök kíván­ságára elhalasztatik: sem én, sem az „Ellenőr­ön kívül azon öt hírlap, melyekkel ugyanazon irat közöltetett, különöset nem látunk. Szíveskedjék szerkesztő úr ezen helyreigazító nyilatkozatot lapjában mielőbb közölni. Tekintetes szerkesztő úr iránt kitűnő tiszte­lettel Budapest, deczember 2-án 1874. • Bánó József, a képviselőház alelnöke. * Erre nekünk is csak két megjegyzésünk van. Először: ha a közlés nem a hírlapoknak volt szánva, úgy nem kellett volna azt abban a formá­ban közölni a hírlapokkal. Másodszor: a velünk este 10 órakor közlött és lemásolásra felmutatott irat csakugyan „a mi­niszterelnök rendelete folytán“ kifejezéssel élt. Az értesítést Bánó úr aláírásával közölvén, nem is állott szabadságunkban a kifejezésben változ­tatni. — A­z i­g­a­zs­ág­ügy­i bizottság teg­nap esti ülésében — az igazságügyminiszter sze­mélyes részvétele mellett apóig, törvényke­zési rendtartás tárgyában alkotott 1868. LIV. t. sz. módositása iránti t. javaslat véte­tett fel. Teleszky István előadó írásba foglalt igen érdekes véleményét olvasta fel, a melynek bevezetésében a most életben levő törvénykezési rend­tartás hatását teljességgel nem hízelgő színesben festvén — két kérdést tűzött ki maga elé megol­dás végett: 1-er, helyesen ismerte-e fel­­a minisz­teri javaslat a mostaninak főbb hiányait ? és 2-er, helyesek-e az orvoslás abban javaslott módjai? Az i-sőre — miután a javaslat a sommás eljárásra vonatkozó rendeletekben­­és jogorvoslati rendsze­rünkben találja a fő hiányokat — igenlőleg — a 2-ra azonban tagadólag kénytelen felelni. Ha végleges perrendtartásról volna szó, azt egészen a szóbeliség és közvetlenség elvére kívánná építtet­ni, most azonban ez ellen még aggályok merül­nek fel. A sommás eljárás nálunk most két ellentétes rendszer szerencsétlen vegyi­téke, mert az első bíróság előtt a szóbeliség és közvetlenség elvei szerint foly,­míg ellenben a felebbviteli bí­róságok előtt az az írásbeli rendszer egy szeren­csétlen maradványaként tűnik fel. Az első bíró — azon felül egyes bíró — azt ír a jegyző­könyvbe, a­mit jónak lát, és a felebbviteli bíróság csak abból ítélhet. E részben a javaslat inkább ront, mintsem javít, mert még inkább csak a leg­nagyobb általánosságban rendeli a felek előadásait bevezettetni. Nem az a baj, hogy a sommás eljárás az életben írásbelivé fajult, de hogy annak betetőzése hiányzott, e nélkül pedig még jobb, hogy írásbelivé fajult és előadó azon meggyőző­désben van, hogy ha javaslata el n­em fogadtatik, akkor inkább hozassák vissza a jegyzőkönyvi tár­gyalás. Jogorvoslati rendszerünk fő hibája, hogy az alaki jogorvoslat az anyagitól oly mereven van elválasztva, mint semmi más államában Európának. Bizonyítékul főleg Franczia- és Bajorország példá­jára hivatkozik. Nálunk a külön semm­iégi pa­naszt és külön semmisítő széket helytelennek tartja. Emennél a legkitűnőbb bírói tehetségek mű­ködése a csupa alakiságra van szorítva, — ők mindamellett kénytelenek az egész ügyet áttanul­mányozni, és látni az anyagi jogsérelmeket vagy hibákat is, a­melyeken pedig nem segíthetnek. És mivel nincs biztos vonal húzva az anyagi és alaki kérdések közt, a felek attól fél­ve, nehogy a helyes orvoslatot elmulaszszák, a legtöbb eset­ben inkább mind a kettővel élnek. Egyesíttetni­ kívánja tehát a semmitő és legfőbb ítélő­széket. A javaslat tehát arra nézve, hogy segítsen a bajon, igen szűk keretbe van szorítva. Előadó tehát a felebbviteli eljárást idomitandónak tartja, —­a külön semmiségi panaszt, mellőzendőnek s a harmadbiróság működését csak arra szon­­andónak, hogy az alaki és anyagi szabályok alkalmazása felett mondjon ítéletet. Az olcsóság nem főkelléke az igazságszolgál­tatásnak , és ha másképen nem tehetnénk szert jó igazságszolgáltatásra, inkább kellene a bélyeg és illeték emelésével is megszerezni a szükséges költséget. A közönség is zugolodás nélkül venné ezt, például a mostani kézbesítési díjak helyett.­­ Előadó szerint azonban az ő javaslatának életbe­léptetése nem hogy költségszaporítással, de in­kább megtakarítással járna. Indítványozza a sommás eljárást még tovább kiterjeszteni, mintsem azt a javaslat teszi: felebb­viteli bíróságul ezekben a törvényszékeket tenni, — ezek ítélete ellen csak a jogkérdésben engedni to­vábbi felebbviteli, az 50-frtos, vagy ilyen értékű ingók iránti, a becsületsértési és mezei­­rendőrségi ügyeket a közigazgató hatóságokhoz utasítani,­­ a meg nem elégedő félnek fennh­agy­­ván a per útját, de akként hogy a nyertes fél ily esetekben biztosítást eszközölhessen. A telekköny­vi ügyeket egyes bíróságilag véli elintézendők­­n­ek, és sommás ügyekben a felebbviteli csak bir­tokon kívül engedendőnek. A miniszter, az előadó tágabb körben gyökeresebb javítást kíván. A min. azért nem ment e térre, mert a képv.­ház határozatához tartotta magát, a­melyben csak a legégetőbb hiányok or­voslásáról van szó. Óvakodott a bírósági szerve­zethez nyúlni, mert annak gyakori változtatása tesz hatást szűk Új törvények és eljárási szabá­lyok betanulására a bíróságoknak is idő kell, és azalatt az ügyek mindenkor szenvednek. Az elő­adó által javasolt lényeges változtatások oly mély és beható tárgyalásokat igényelnek, hogy azok mellett aligha lehető lenne, hogy még ezen orszá­gyűlés alatt törvénynyé váljék a javaslat. Minthogy ezen ülésben határozat úgy sem hozatott, további részletes tudósításunkat ezen érdekes ülésről holnapra halaszthatjuk; most csak röviden említjük, hogy szóltak Horváth La­jos és Dálnoki Barna a min. javaslat mel­lett, — Horánszky Nándor a szóbeliség és közvetlenség behozatala ellen, de egyebekben az előadó mellett, — Hodossy Imre a szóbeli­ség és közvetlenség általános behozatala mellett. — B­é­s­á­n Mihály hasonló szellemben az elő­adó mellett. — Az ülés folytatása holnap, 4-én, d. u. 5 órakor. (…) A „Ma­g­yar Újság“ irj­a: „Ghyczy meg­tett azon, hogy a kormányválsággal töprenkedő elmét más téren foglalkoztassa. Uj adójavas­latai újabb megdöbbenést keltettek. Cselédadó. A­ki egy bérest tart, fizet 10 forintot, a­ki kettőt,­­20-at. Ha ama naplopó lakásokról lenne szó, kik naphosszat áldoz­nak czifra libériákban a semmittevésnek, azt mondanák rá — semmi nemzetgazdászati kárt nem tesz. Egy lap­társunk erről az oldalról fogta fel, s rányomta a pecsétet, hogy úgy kell neki, a­ki a czifra libertásokat tartja — fizessen. Tetszik tudni, mi adó az, mely e czimen : „cselédadó“ fog szerepelni boldogságunk nagyobb dicsőségére , közve­tett adózás a földbirtokra. Épen arra, mely a pusztításig van már adóztatva. A bölcseség pedig minden új adóztatásnál abban culminál, hogy különbséget rendszerint nem szokott tenni semmiben. A gazdaság nélkülözhetlen tényezője a „béres“. Ez nem „luxus czikk.“ Épen úgy meg lehet adóztatni e fir­ma mellett az „ekét“, mint a „bérest,11 És egy laptársunk (,Ellenőr“) a cselédadót „nemzetgazdászati szempontból legjobban indokolható“ adónak nevezi. Ugyan hol járt is­kolába az „Ellenőr“ nem­zetgazdásza ? Mert az „urak“ naplopó lakásokkal veszik körül magukat, tehát fizessen Magyarország gazdaközönsége, gazdászatának tényezői után, kik képessé teszik arra, hogy a magas földadót meg­fizethesse. Gyönyörű nemzetgazdászati szempontok — mond­hatjuk. Kérjen rá kiváltságot, s menjen vele Ausztráliába, ott talán érvényesítheti — ha ugyan ott is a házához nem veri­k.“ Megérdemelné a „Magyar Újság“ szet­len­kedéseinek hazug és alaptalan voltáért, hogy nemzetgazdasági lec­kéket a „faiskola“ nyílvesszői­­vel kapjon, nem ugyan „hátára“, hanem más ér­zékenyebb részére. Legalább megtanulná az „isko­la­kerülő“ rebulo, hogy az alaposság érdekében jó lesz máskor elolvasni azt, a­miről szól­ni akar. Bizonyára, ha csak egyszer futólag ol­vassa is el a luxusadókról szóló törvényjavaslatot, nem esik azon durva tévedésbe, hogy a gazda­ság törd­­alkalmazott cselédek után is fizetteti az adót. Beláthatta volna egyébiránt piripócs-kereki józansággal, még saját eszétől, olvasás nél­kül is, hogy annyi nemzetgazdasági érzék csak van Ghyczyben, miszerint „fényőűzési adónak“ nem kereszteli el akkor is a cselédadót, ha minden

Next