Ellenőr, 1875. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1875-01-29 / 29. szám
Vala képes egyenlő mozgásba kényszeríteni és a magyar centralisták ezt hazánk szabad akarata polgáraitól követelték, midőn azokkal el akarják hitetni, hogy a magyar miniszteri centralisatió embereiben megjelentek a próféták s csak tanaikat kell vakon követnünk, hogy mindannyian üdvözöljünk. Már 1848-ban a franczia kormányzati rendszer lebegett szemeik előtt, akkor azonban a buzgó centralistáknak Kossuth nem engedett és még az osztrák provisorium alatt nem a centralisták, de a megyei emberek óvták meg az országot a Reichsrathtól; midőn azonban 1867-ben az 1848-iki törvények megint életbe léptek, az akkori minisztérium már nyíltan azon elvből indult ki, hogy felelős minisztérium és helyhatósági igazgatás nem fér meg egymás mellett és ennek nyomán oly törvénynyel rendezték el a megyéket és városokat, hogy az önkormányzat tettleg meg is szűnt, helyébe pedig azon közigazgatási büreaukratikus rendszer lépett, mely a miniszteri felelősséget megsemmisítő, hazánkat erkölcsileg és anyagilag tönkre téve. Megfoghatatlan, hogy magyarok, kik tudták, hogy a mint municipális önkormányzatunk szabadságunknak mindig védbástyája és az egyedüli óvszer volt a nemzetet politikai apathiától megőrizni, úgy másfelől népünk született ellensége a közigazgatási központosításnak, ezek daczára központosítási vágyainak annyira engedtek, miszerint már most municipális önkormányzatunk alig feléleszthető, képviseleti rendszerünk alapköve pedig a „ nihil de nobis sine nobis“, már-már annyira ki van forgatva sarkaiból, hogy nemzeti életünk, mintha a nagy végórán már túlcsontmerevségben, hideg marasmusban fekszik. Mert minden népnek valamint megvan geniusa, úgy megvan saját eleme is, melyből ha kiesik, ketté törik azon költői zománcz, mely nélkül „rideg pálya a hosszú élet“ és mely varázsnak megsemmisitével szárnya szegeztetik a bátor feleemelkedésnek és a magyar kebelében rejtező isteni szikra álomkórságba sülyed. — Megfoghatatlan, hogy magyarok, kiknek nemcsak az osztrák, de hazánkban is a provisorium alatt felállított bureaukratikus közigazgatás véghetlen tanulságot nyújthatott általa előidézett pénzügyi rázkódtatásokról, nem a parlamentáris rendszert a municipális igazgatással öszszeegyeztették, de megtartották azon közigazgatási rendszert, melynek csak irodai és utazási költségei és napdíjaira annyi pénzösszeg adatik ki, mennyibe a törvényhatóságok összes közigazgatási költségei kerülnek. Ezekből a pénzügyminisztériumra 1.505,000, a közlekedésire 995,000 az igazságügyire 867,000, a kereskedelmire 395,000 fit és igy tovább esik, maga a honv. minisztérium már 90,000 írtra vitte. Nemzeti életünket aligha érte nagyobb gonosz nyolcz század óta, mint a bureaukratia ezen tulkapó befolyása, mert discreditálta a Parlamentarismust, mintha ez csakis egy roppant költséges bureaukratia erejére támaszkodhatnék. Igaz, hogy ez alapja a miniszteri centralisatia és mindenhatóságnak — és erre törekedtek az általam említett pesti centralisták, — de ellentéte a parlamentáris kormányzatnak, amint ez Magyarországban, nemzetünk geniusa és jelleme szerint tettleg kivihető. Érezték is ezt az 1867-ik évi miniszterek, kik, midőn az 1868-ik évi budgetek, mint az osztrák budgetek hasonmásai ellen, mindjárt a pénzügyi bizottság kebelében kifogást tettem, azt válaszolták, hogy számba vévén azon kímélet igényeit, melyre a fennálló viszonyok megoldásánál fegyelmezni kell, ilynemű, de csak ideiglenes budgeteket előterjeszteni kénytelenek voltak. Sürgettünk évrőlévre egy normális államköltségvetést, mely Magyarország szűkölködő pénzügyi állapotához alkalmazandó, és a minisztérium mai napig sem tudott kibontakozni ezen budgetek hínárából, melyek az alárendelt miniszteri közegek, különösen a számvevőség által a régi mustrák szerint folyvást összeállíttatnak. Nem a jelen minisztériumot vádolom, mely alig hogy a kormány rúdját kezébe vette, máris államköltségvetéseit előterjeszteni kénytelen volt, és így a volt minisztérium által már előkészített budgeteknek komolyabb átvizsgálására ideje sem volt, mint ezt maguk a miniszterek is a pénzügyi bizottság kebelében említették, hanem keresem a hibát eddigi közigazgatási rendszerünkben, mely a helyhatóságokat, mint az ország polgárai és a központi kormány közt közbenjáró közigazgatási testületeket nem tűrvén, minden csak gondolható ügyekre terjeszti ki a központi kormánynak közigazgatási hatását. Bírjuk azonban máris a jelen minisztérium ígéretét a valóságos decentralisatió iránt, és miután ezen ígéret valódi értelmének meghatározása, ez értelem működésének megindítása, azt hiszem, hogy a jelenleg fennforgó körülmények közt, a minisztériumnak most legközelebb két fő feladata van, először addig, míg a javaslatba hozandó reformok a végrehajtás stádiumába lépnek, tetemes megtakarítások által az államháztartási egyensúly helyreállítását előkészíteni, azután a közigazgatás eddigi rendszerére nézve oly gyökeres intézkedéseket és reformokat javaslatba hozni, hogy az államháztartás egyensúlyának fentartása jövőre biztosíttassák. Ezen feladat megoldható, ha a minisztérium hazánk érdekeinek magasságára emeli férfias akaratát és elhatározza magát, akarni a parancsoló szükség kellékeit; meg nem oldható, ha azt nem birja akarni. A véletlen vagy optimismus ideje lejárt, az rajtunk többé nem segít, a commoditás politikája nekünk már halál; minket csak a cselekvés menthet meg. (Helyeslés.) Midőn a pénzügyi bizottság az 1873-ik évi államköltségvetés iránti jelentésében azt mondá, hogy az ország közhitelének érdekei parancsolólag követelik, hogy az állam rendes szükségletei a közjövedelmekben teljes fedezetet találjanak, egyszersmind határozottan ajánlá, hogy a legüdvösebb, a leghasznosabb beruházásokat sem szabad az erők túlfeszítésével megszerezni és hogy pénzügyi helyzetünk tetemes megtakarításokat követel. Ezen vélemény egyik részének megfelelőleg a képviselőház oda utasította a pénzügyminisztert, hogy a rendes szükséglet fedezésénél mutatkozó 8.360,425 frtnyi hiány elenyésztése végett részletes javaslatokat terjeszszen elő az állam rendes jövedelmének oly mérvben fokozása iránt, hogy az összes rendes kiadások a folyó jövedelmekből fedeztethessenek, amiért is annak nyomán a törvényhozás, a ház-, jövedelem- és a személyes kereseti adók úgy a bélyeg és illetékek felemelése által az 1873 ik évi rendes hiány leszoríttatott 3.717,167 írtra. Ez adónemek ily jelentékeny felemelése daczára, az 1874- dik évre előirányzott rendes hiány megint 7.772,356 írtra rúgott nem csak azért, mert a legujbb kölcsön kamatjait be kelletett állítani, de főleg azért, mert az akkori minisztérium által a budget összeállításával megbízott bureaukraticus személyzet az eddigi budgetek ösvényén maradva, az államménesekre, államépítkezésekre, államvasutakra, államgépgyárra, államvasművekre és kőszénbányákra derüre-bornra irányozta elő a milliókat, és igy a pénzügyi keserű kínoknak még ezen mellék-, de mély kutforrásait beszüntetni sem tudta, sőt 1875. 76 és 77-ik évekre a kilenczes bizottságnak benyújtott tájékozási államköltségvetési javaslatok által a jelen minisztérium budgetjeinek hasonló irányt adni törekedett, amint az 1875-ik évre nem a kilenczes bizottság véleménye, de ezen tájékozó budgetek szerint bemutatott költségvetésnek rendes szükséglete 4 millió, a rendkívüli 21 millió forintnyi hiányt mutat. Mit jelent ez? Azt, hogy kormányunk eddig pénzügyi helyzetünknek szem előtt tartása nélkül állapította meg előirányzatait és ha a jelen minisztérium a legszigorúbb takarékosság szempontját nem fogja vaskézzel érvényesíteni, hazánk pénzügyi viszonyaink kényszerítő hatalmának áldozatul esni fog. Államháztartásunk rendezése azon örökös alap, azon mellőzhetlen „sine qua non“ mely nélkül akárhol kezdjük a teendőket, boldogulni sohasem leszünk képesek; nincs törvényhozás, mely a nélkül, államunkat fenyegető sors kerekét meg tudná akasztani. — A minisztérium azt hiszi, mint látszik, hogy a deficit beszüntetésére szolgálni fognak az új adók ; kereken tagadom , némileg segíteni fogják ennak fedezetét, de amint az 1873-ik évi adószaporítások nyolcz millióról leszállították a rendes deficitet három millióra, hogy 1874-ben megint 7.700.000 írtra emelkedjék, épen úgy el fognak veszni az új adók által szerzett milliók, hazánk erejét messze túlszárnyaló, nagyhatalmi miniszteri budgetek örvényében, ha a minisztérium nem szakít eddigi előirányzataival és pénzügyi eljárásával, ha fel nem hagy oly vállalatokkal, melyek mint annyi pióczák szívták fel hazánk vérét, s azt soha vissza nem cseppegtették. (Igaz! igaz !) Tessék szemébe nézni a fejlődő pénzszükség követeléseinek már 1878-ban a pénzügyminiszter számítása szerint is felmerülő deficit fedezésénél, ha 13.000.000-val is emeljük a közadókat, de a kiadásokat le nem szállítjuk. Oly elválaszthatatlan kapcsolat van hazánkban az adófelemelés és a kiadások apasztása közt, hogy nem csak a rendkívüli körülmények, melyek alatt élünk, de a közönséges viszonyok mindennapi felfogásának philosophiája is elég volna arra hogy bevalljuk, hogy az adóemelések folytatása, a fenntarthatatlan állami vállalatokra eddig fordított mindennemű üzleti költségek fedezése végett az állam hitelén segíteni, de azt végleg megrontani fogja . — én legalább oly többséget e házban képzelni sem tudnék, mely azért emelné a közadókat, hogy továbbá is pazarolják a milliókat államgépgyár, államerdők, államvasutak, vasművek és bányáknak — a valódi szükségnek meg nem felelő felesleges üzleti költségeire és menthetetlen kényelműséggel foszsza meg államunk közhitelét legbiztosabb életmódjától, a nép áldozatkészségétől. Az 1873-ik évi adóemelések, ilynemű tetemes megtakarítások nélkül, az állam üres zsebeire csakis — mint tapasztaljuk — palliatív foltokat varrogathattak; magam kívántam, hogy a pénzügyi bizottság szállítsa le még 4 millióval a tervezett üzleti kiadásokat, nem felelt meg e várakozásnak, tekintve azonban a miniszteri előirányzatok iránt eddigi engedékenységét, abbeli megelégedésemet el nem hallgathatom, hogy a fedezet iránti habozásával drastice, az ország színe előtt rávilágított az eddigi gazdálkodás árnyékaira, melyeket ugyanazon hírlapok éveken át takargatni igyeekezik, mely lapok eddig magasztalták, most kisebbítik a pénzügyi bizottságot, mert fölébreszti valahára, ki gondtalanul az államkölcsönök és emelt kiadások puha párnáján édelegtek. (Igaz, igaz! balfelől.) Meg fogja a t. ház engedni, hogy az államköltségvetés némely részleteit röviden felemlíthessem annak bizonyítására, miszerint a minisztérium, ha a 204 millióra rugó rendes szükséglet rovatait az elháríthatlan szükség szempontjából újból átvizsgálná, már 1875-re annyit is megtakaríthatna, menynyi a rendes hiány magszüntetésére kívántatik. Az államvasutak üzleti központi szerfelett számos felügyelőségre 678,390 frt, a külszolgálati személyes kiadásokra 2.026,660 frt, és a dologi kiadásokra 2.722,300 frt, és így az államvasutak üzleti kiadásaira 5.436,350 frt, — már a pénzügyi bizottság törlései után irányoztatik elő, a bruttó jövedelem pedig 8.100,000 frttal a miniszter javaslata szerint vétetett fel. E szerint maradna nettó bevétel 2.264,000 frt, hanem csak a papiroson, mert az 1870-iki zárszámadások folytán az akkori budgettörvény által kilátásba vett 3.329,000 frtnyi nettó bevételből csak 1.198,030 frt jött be tettleg, mely összegből a rendkívüli beruházásokra 575,600 frt adatott ki, 1874-ik évben pedig egy krajcrár sem szolgáltatott az állampénztárba, úgy, hogy az állam azon 130 millióról járó kamatot, melybe az államvasutak kerültek, mindig más forrásokból fedezni kénytelen. Nem világos jele-e ez annak, hogy az előirányzott üzleti költségek messze túlszárnyalják a valódi szükségletet és igen helytelen irányban állanak a vasúti forgalomnak az utolsó két év alatt több mint egyharmadával való csökkentéséhez? Hogy csak egy példát említsek: a külszolgálat személyzeti kiadásai, a hivatali, irodai és úti költségek 588,105 frtot irányoztatnak elő, (Élénk mozgás,) tehát 130 mértföld után egyre esik 4300 frt. Ezen szám világot vett a többiekre. Ily helyzetben a pénzügyi bizottságban azt indítványoztam, hogy az államvasutak üzlete bérbe adassék, addig pedig az előirányzott üzleti kiadások csak egy tized része 500,000 írttal töröltessék. Javaslatom azon sallangós elmélettel nemutatott el, hogy az államvasutak hivatalbóli igazgatása szükséges, miszerint a tarifa, az üzlet vezetése, a többi vonatokkali versenyzése kérdéseiben mintegy irányadó mintául szolgáljon, holott a gyakorlati embernek éppen az állami üzlettől méltán borsódzik a háta. (Helyeslés és sevültség.) Ily üres doctrinával az államvasutak költséges igazgatása hibáiból alakult gonosz állapot felett mintegy ignorantiát affectálni, nem vezethet pénzügyi helyzetünk rendezéséhez. Az államgépgyárra 540.000 frtnyi kiadás és éppen annyi fedezet irányoztatik elő, csakhogy a kiadásokat készpénzben fizetni kell, a fedezet pedig a pénzügyminiszternek a készlet értékében mutattatik be. Midőn ezen gyár fölötti tárgyalások alkalmával a pénzügyi bizottság kebelében e gyár igazgatójához, ki Helvétiából idejött, azon kérdést intéztem, hogy hová lett azon 750,000 frt, mely az eladósodott gyárnak a volt pénzügyminiszter által kölcsön adatott, szóról-szóra azt válaszolta: e pénz megvan a munkásoknak fizetett napibérekben és általuk dolgozott készletekben! (Mozgás.) Mióta e gyár az állam birtokában van, roppant deficittel dolgozott ; a miniszter és a pénzügyi bizottság azt el is akarnák adni, de azon nézetből kiindulva, hogy üzletben nem tartott gyárvevője nem akad, a kérdéses dotatiót engedélyezendőnek vélik, négy év óta hallom, én hazánk polgáraival szemben méltánytalanságnak tartom, miszerint e drága fentartás költségeit emelt adók által fedezzék, hogy egy év múlva ugyanott legyenek, hol ma vannak. Az államerdők czíme alatt a rendes kiadások 5 101,273 írttal, a bevételek 7.502,980 írttal és igy a nettó jövedelem 2.401,707 írttal irányoztatik elő; az 1873-ik évi zárszámadások szerint az akkori költségvetési törvényben 4.764,000 írttal kilátásba helyezett nettó jövedelemből 528,700 frt jött be tettleg, ehhez adva a termesztmények és anyagok ez évi gyarapodását 526,3000 frttal, és mutatkozott összes jövedelem 1.055.000 frt. Az államszámvevőszék egyszersmind a minisztériumot arra figyelmezteté, hogy miután a készletben lévő s a termesztmények és anyagok értéke az 1873-ik év végével máris 5.733.000 frtra emelkedtek , ezen termeszményeknek évről-évre fokozódó szerfölötti fölhalmozásából csakis igen kétséges értékgyarapodás származik. Ezeknek nyomán a p. v. bizottságban azt indítványoztam, hogy a haszon és tűzifa vágása az államerdők csak azon részeire szorittassék, hol azt a már megkötött szerződések vagy szolgálmányok okvetlen követelik, a többi vágások használata ideiglenesen beszüntetvén, a készletben lévő fatermesztmények adassanak el, mi mellett az előirányzott üzleti költségeknél másfél millió frtnyi levonásokat eszközölni lehetne, anélkül, hogy a fedezet összegét le kellene szállítani, sőt ez mindenesetre kedvezőbb volna, ha az 5.733.000 frtnyi készletből csakis két millió frtnyi értékű fa adatnék el. A talán el nem hallgathatom azon észrevételemet, hogy ama bureaukraticus ellenvetés vagy állítás, miszerint az üzleti költségeknek minden leszállítása a bevételt is kisebbíti, rendesen nem alkalmazható, főleg nem az állami üzleteknél, mert hiszen akkor megfordítva, az üzleti kiadások emelkedése maga után vonná a bevétel szaporítását is; ezt pedig a magyar állami vállalatok évrőlévre kereken cáfolták meg, mert mennyivel több a rájuk fordított költség, annyival kevesebb a tiszta jövedelem. (Halljuk, halljuk!) így 1873-ban a 9.646,000 írttal beállított erdőkezelési költségek 280,000 írttal szaporodtak, ellenben a 14.411,000 írttal előirányzott bruttó jövedelmek 3.560,000 írttal kevesebbedtek. Ugyanaz történt az állambányászatnál, melynél a budgettörvényben megállapított üzleti költségek tettleg 1.421,000 írttal nagyobbak voltak, az előirányzott bevétel pedig 873,000 forinttal csökkent. A bányászat czime alatt rendes kiadások 12,004,996 frt, a bruttó bevételek 12.075,081 forinttal tehát a tiszta jövedelem 70,800 forinttal irányoztatik elő a bizottság véleménye szerint, mert a miniszter 14,454 frtnyi veszteséget tervezett, így 1873-ban a tényleges pénztári kezelés szerint a veszteség 2.390,000 frtra rúgott, melyből a fémbányászatra 1.333,000 frt, a vasművekre 414,300 frt, a kőszénbányákra 369,000 frtnyi veszteség esett, mely megint nagyobb, ha a nemesérczbányászatnál készletben lévő 4.592,000, a vaskohászatnál 6,536,000 írt, a kőszénbányászatnál 453,800 frtnyi készlet ezen árak után mint valószínű nem értékesíthető. Miután a bányászati üzlet évek óta veszteséggel folytattatott és a p. n. miniszter indokolásában maga ismeri el, hogy mind a fém-, mind a vasbányák folyó termeléseit sem adhatta el, és a t. ház már több ízben hívta fel a minisztériumot, hogy a vasműveket mielőbb eladás útján értékesítse, a fémbányáknál pedig az üzemet jelentékenyen megszorítsa : én a pénzügyi bizottságban azt indítványoztam, hogy a diósgyőri vasgyár, melynek üzlete 1873-ban is 694 500 frtnyi veszteséggel folytattatott, a melyet más forrásból, alkalmasint az adóbevételekből fedeztek, i. é. április 1-én szüntettessék meg, a többi vasműveknél és a fémbányászatnál pedig az üzleti költségek egy millióval szállttassanak le és a helyett a készletben lévő réz és vas adassék el, mert meg nem tudom fogni, hogy a folytonos üzletpangás és annak daczára, hogy az államvasművekben termelt nyersvas egy mázsájának költsége 4 frtra rúg, holott az harmadfél forinton közönségesen megvehető, a szűkölködő állam ily roppant veszteséggel szaporítsa az úgyis szerfelett felhalmozott készleteket. (Helyeslés balfelől.) Végtére az állam-lótenyészintézeteknél 1873-ik évben 1.313.000 frtra rúg tettleg a hiány, jelen előirányzatban a bizottsági megtakarítások után 482.761 írttal vétetett fel a deficit. Én teljesen elismerem ezen intézeteknek átalános jótékony befolyását, de azt hiszem, hogy szemben azon 55.000 hold földdel, melynek jövedelme ezen ménesek fentartására szolgál és melynek kezelési és gazdasági kiadásai 842.000 frtra emelkedtek, további tetemes megtakarítások a státusgazdászat ezen ágazatánál is eszközöltethető. (Helyeslés balfelől.) Ezeket a megtakarítások lehetőségére nézve kiemelve, azt várom a minisztériumtól, hogy miután a rendes szükségletnek a folyó jelen közjövedelmek általi fedezését a teendők legfőbbikére viszonyaink kényszerítő hatalma emelé, ezen hatalom uralkodása alól el nem fogja magát vonni a jelen minisztérium, mely a pénzügyi fergeteg közeledésénél a kormány rádját azért kezébe vette, hogy a jelen döntő peretében eszközlendő siker áll" hazánknak menekülést szerezzen a jövő bizonyos veszélyéből. Önmystificatio volna hinni, hogy a fenyegető veszély fonalának hamis legombolyítására még időnk van, mert ha nem mindjárt ez évben a rendes szükségletet rendes folyó bevételeinkből fedezhetjük, akkor a kibontakozás reményét az ország nem táplálhatja. Igen természetesnek találom tehát alkotmányos életünknek azon postulátumát, hogy a kikerülhetlen kérdés megoldásához azonnal fogjunk oly költségek leszállítása által, melyek évek óta a jövedelem minden reménye nélkül és az állampénztár nagy kárára ilynemű vállalatokra elpazaroltalak. Úgy hiszem, hogy a t. háznak nincsen tagja, ki az államot akár iparüzletek, akár nyereségi vállalatok kivitelére alkalmasnak tartaná, vannak azonban tagjai, mint a pénzügyi bizottság kebelében tapasztaltam, kik az állam által ily vállalatokba már befektetett pénzek visszaszerzése tekintetéből a további beruházásokat szükségesnek tartják. Örökös fallada, vesztett milliók után újabb milliókkal futni, ez tönkre tett már sok iparost, vállalkozót, gazdát és államot; a magyar állam is a keleti vasútnak kölcsönzött 4 millió után haszontalanul futott utóbbi 17 millióval, holott ha férfias nyíltsággal hibájukat bevallva, az állami üzletekkel teljesen felhagynak, megtakarítanák a jövő sikertelen kiadásokat és a magánüzleteket szaporítván, azoknak közadója által növelnék az állam bevételeit. (Helyeslés balfelől.) Vannak másrészről, kik azon feltevésből kiindulva, hogy üzletben nem tartott vasművek, bányák és gyárak vevőkre nem fognak akadni, az érintett kiadásokat megszavazandóknak vélik. Elnézve attól, hogy e feltevést alaptalannak tartom, ellenkezőleg azon aggodalmam van, hogy éppen az üzletnél alkalmazott tisztviselők a vevőket eddig is elidegenítették ; ezen kívánat teljesülhet, mert április első napjáig meg vannak már szavazva az üzleti költségek, időközben a minisztérium kihirdetheti a pályázatokat, hogy azon esetben, ha méltányos ajánlatok léteznek, április 1-én a legtöbbet ígérőnek adhassa át a vasműveket és gyárakat, vagy újabb pályázatot hirdethessen. Hányszor ígérte a minisztérium, hogy el fogja adni, de soha erre elkészülő lépéseket nem tett, mindig azzal mentegeté magát, hogy nincs vevő; ha volt vevő, küldötte azt a helyszínére és ott a tisztviselők beszélték le. (Mozgás.) Legfőbb ideje, hogy a képviselőház e kérdésben végezzen. (Helyeslés balfelől) különben semmit sem tett, semmit sem hárított el, s miután azon nézetben vagyok, hogy az államgazdálkodás ilynemű gyökeres megváltoztatása nagy befolyással lesz az államhitel helyreállítására, és a költségvetés részletes tárgyalásához a t. ház némi megnyugvással csak akkor járulhatna, ha elsősorban és mindenek felett a rendes költségvetésnél az egyensúly helyre lenne állítva, sőt a részletes tárgyalás alatt ezen kérdés megoldása, mely az összes minisztérium közbenjárását követeli, vagy éppen nem, vagy nagy időmulasztással eszközölhető lenne, ezen kénytelenséget pedig újabb költségekkel eltávolítani oly menthetetlen gyöngeség volna, melynek keserű árát megadni fogjuk, ha most a szomorú múltak intését megvetve, majd késő bánatra ébredünk , a következő indítványt elfogadásra ajánlom. (Halljuk! Halljuk!) Indítvány az 1875-ik össszes államköltségvetés tárgyában. Tekintve, hogy az ország közhitelének érdekei parancsolólag követelik, hogy az állam rendes szükségletei a folyó közjövedelmekben teljes fedezetet találjanak, az 1875-ik évi államköltségvetés azonban 4.339.992 forintnyi rendes hiányt mutat fel; tekintve, hogy az 1873-ik évi költségvetés tárgyalása alkalmával, a rendes szükséglet fedezésénél mutatkozott hiány elenyésztése végett, a törvényhozás az államadó bevételeit ötödfél 1 millióval emelvén, a kitűzött czélt azért el nem érheti, mert a rendes kiadások összegét tetemesen le nem szállította, általában a hét évi tapasztalás azt bizonyíta, hogy az 1868-ik évtől fogva 60 millió írttal emelkedett rendes kiadásoknak igen tetemes leszállítása nélkül, az államháztartás nem is rendezhető ; tekintve, hogy a különböző államvállalatokra, különösen gépgyár, vasutak, vasművek,ércz- és kőszénbányák, fatermelésre fordított üzleti költségeknek a ház előtt fekvő eddigi pénzügyi eredményei oda mutatnak, hogy e költségeknek szaporítása nemcsak jövedelmekben ellensúlyozást nem nyert, de a veszteség évről évre nagyobbodván, az ország oly nagymérvű, a szükség által nem parancsolt igényeknek, államháztartása állandó deficitje nélkül, megfelelni nem is képes; tekintve, hogy az államköltségvetés részletes tárgyalása alatt ez érintett rendes hiány megszüntetése iránti feladat megoldása, mely az összes minisztériumnak közbenjárását követeli, vagy éppen nem, vagy csak idővesztéssel lenne eszközölhető, alólírott indítványozza. A képviselőház határozatilag oda utasítja a pénzügyi bizottságot, hogy az 1875-ik évi rendes államköltségvetést, annak részletes tárgyalása előtt az összes minisztérium hozzájárulásával újból átvizsgálván, az állam rendes kiadásai és a folyó rendes közjövedelmek között mutatkozott hiány megszüntetését, kiválólag azon üzleti költségeknek, melyek az állam különböző vállalatai és iparműveire nézve javaslatba hozattak, leszállítása által okvetlen úgy eszközölje, hogy az összes rendes kiadások a folyó jelen közjövedelmekből fedeztethessenek. * Kármán Lajos nézete szerint csak úgy bontakozhatunk ki válságos helyzetünkből, ha pénzügyeink nem az eddigi költségvetési rendszer, hanem új eszmék, új irány alapján gyökeresen rendeztetnek. A pénzügyi bizottság jelentése és összeállítása szerinte tiszta, de leverő képet tüntet elő. A pénzügyi kormányzatot három szakra osztja: 1) a Parlamentarismus tulajdonképeni szakára vagyis gr. Lónyay időszakára; 2) a deficitek — Kerkapoly szakára; 3) az ébredés — Ghyczy — korszakára. E korszakok mindegyikére megjegyzéseket tévén, oda lyukad ki, hogy a kormányzat minden ágában nagymérvű reduktiók terére kell lépnünk. Az „exempla trabunt“ latin példabeszéd alapján a redaktiót először is a képviselők és minisztereken szeretné megkezdeni. Azok száma 448-ról 250-re, ezeké 10-ről 7-re lenne teleszállítandó. Nevezetes megtakarítást lát az igazságügyminiszter által czélba vett 20 törvényszék helyett 40 törvényszéknek, a budai törvényszéknek és a semmitőszéknek megszüntetésében. A közös hadseregnél legalább is 9 millió megtakarítást lehetne eszközölni szerinte. Halaszthatlannak tartja a gyökeres adóreformot, a bankkérdés megoldását, egy nemzeti vasúti politika életbeléptetését, gyors és olcsó igazságszolgáltatást. Véleménye szerint a nemzetnek nem javítgató, de alkotóerőre van szüksége. Mindezeket az állam-költségvetést tárgyazó javaslatban biztosítva nem látja , ezért az 1875-diki állam-költségvetést még részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. (Élénk helyeslés balfelől.) Pulsztey Ferencz azon kezdi, hogy egy nemzetnek életképességét mai időben nem a nagy vitézség adja meg, hanem a rendes gazdálkodás; az, ha ki tudja fizetni adósságait. A magyar név dicső volt szerinte régtől fogva, de az európai nemzetek concertjébe csak az 1867-iki kiegyezés óta léptünk be. (Felkiáltások a szélsőbalon : 1848 óta! Halljuk! Halljuk! Helyeslés jobbfelől.) Óhaji itthon is látni azt, amit Amerikában látott, hogy t. i. mikor roppant áldozatokra volt szükség, a nemzet, mely addig nem is fizetett állami, csak provinciális adót, önkényt ajánlotta fel magát a megadóztatásra. A helyzet pénzáldozatot kíván tőlünk, mert különben elvesztjük állásunkat. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az egész ország érzi e pillanatban, hogy állapotunk nem olyan, mint a minőnek lenni kellene; minden ember kész áldozatra, de erős kormányt kíván mindenki, (Helyeslés balfelől) mely igazán vezet és nem vezettetik, mely oly törvényjavaslatokat terjeszszen a ház elé, melyek tisztán érthetők, melyeket nem kell átdolgozni hónapokon át bizottságoknak és országgyűlésnek. (Élénk helyeslés balfelől.) Ő nem akarja a kormányt megtámadni. (Hosszas zajos nevetés balfelől), sőt támogatni, mert képes, erős elemeket lát benne. (Derültség balfelől.) Aki erős, annak nem szükséges támogatás, mert az a maga erejéből is képes élni. (Helyeslés jobbról.) Az erős kormány menjen előre és látni fogja, hogy az egész nemzet szívesen követi. (Derültség és ellenmondások balfelől, élénk tetszés jobbfelől.) Pártja zilált viszonyát elismeri, de azért ne gondolják némelyek — úgymond — hogy mikor a pártviszonyok ziláltak, akkor igen könnyű egész pártokat tönkre tenni. Pártjában is lát többeket, kikről szeretne tisztább felvilágosítást nyerni. (Derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Szereti, hogy sokan vannak szólásra felírva, mert így a háznak minden árnyalata ki fogja fejteni nézeteit. Különösen örül, hogy egy kitűnő férfi van feljegyezve a szónokok sorában, akitől sokat vár a nemzet, akinek első fellépése e házban nagy hatást gerjesztett, aki azóta, hogy pártunkba belépett mindig tisztességesen correct módon, mindig legálisan a párttal szavazott és a párttól soha el nem távozott, a ki nem pártoskodott, a ki nem intrigált (Csernátony Lajos közbe szól: Szépen megbecsülték !) de hallgatott, hallgatott soká. Említette ázsiai állapotunkat, de nem mutatta meg nekünk az ösvényt , amelyen Ázsiából Európába juthattunk. (Derültség.) Örvendek, hogy nem sokára lesz szerencsénk őt is hallani. (Egy hang balfelől: Ki az?) Hogy ki az? Kérem, önök jobban, vagy éppen olyan jól ismerik mint én , sokkal nagyobb benyomást tett az ő fellépése, mintsem hogy elfelejthette volna a ház. (Zaj és mozgás a baloldalon. Derültség jobban.) Szükséges hogy felszólaljon azért, mert vannak lapok, vannak emberek, akiknek eljárása, miután ő eddig mindig hallgatott, azon gyanúra szolgáltatott irányában okot, mintha ő külön pártot akarna alakítani s azon pártnak már előre ki volt tűzve szerencsétlen neve, a conservativ név, oly név, mely semmit sem mond. Szerinte conserválni és reformálni mindnyájan tudunk, csak úgy, mint ő. Örülni fog, ha hallani fogja tőle azon szavakat, melyekkel állását tisztázni fogja. (Felkiáltások: Tovább !) Egy második kitűnő tehetségről is említést tesz, kinek neve hozzá van kötve a 67-iki kiegyezéshez, kinek nevéhez hozzá tapadt az eredményeknek és hibáknak nagy része, kinek sok ellensége és sok barátja van, ki egy idő óta nem nyilatkozott és örülni fog, ha fellépésével meg fogja mutatni, hogy a legközelebbi időkben sokat tanult is, felejtett is. (Élénk helyeslés. Fölkiáltások balfelől: Tovább !) Áttér az ellenzék vezérére, kinek állását az utolsó időben szinte nem ismeri egészen. Egy hozzá közel álló lapról tesz említést, melynek szerkezetője legalább baráti viszonyban áll vele, mely a régi kitűzött elveket egész kiterjedésében védi és fenntartja, de azoknak inkább theoretikus, mint praktikus értéket tulajdonít. (Zajos derültség a jobb- és a szélsőbaloldalon). Nem érti, hogy a baloldal, mely 7 éven át mindig elfogadta a pénzügyi bizottság jelentését részletes vita alapjául, most egyszerre nem fogadja el. Szerinte a Deákpártban nyilatkozó ziláltság bántja az ellenzéket, és egész erővel azt akarja, hogy együtt tartsanak. (Derültség jobb felől). A mostani helyzet jellemzésére a többször hallott, „coalitió“ szót hozza fel, mely mindig a pártok szétbomlását mutatja. Ezután áttér azon módra, melyet a pénzügyminiszter hozott fel, s melyet a pénzügyi bizottság el nem fogadott. A deficitek felét adók és áldozatok által, másik felét pedig kölcsönből kívánja fedezni. Állapotaink komolyságát belátja, de azoknak valami különösen kétségbeejtő voltát nem. A pénzügyi bizottság jelentését egész kiterjedésében elfogadja arészletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés jobboldalról.) Máriássy Béla az 1867-iki kiegyezést nem tartja valami fényes békekötésnek, mert az az országra nagy terheket rótt. Helyzetünket festi és nézete szerint a bajon csak egy jó budget segíthet. A jelenlegi budget nem bír szerinte a jóságnak semmi kellékével. El van valami a budgetben takarva, holott egy jó budgetnek financziainknak valóságos képét kell feltüntetni. Megmutatja azon helyeket, melyek el vannak takarva. Az egyensúly helyreállítására négyet lát szükségesnek: az államvagyon, a tisztán államvagyon jövedelmének emelését, nagymérvű megtakarításokat a kiadásból, s az adósságoknál czélszerűbb financziális műveletet, végre új adókat, de amelyek terhesek nem lesznek. Az egyes tételeket bővebben tárgyalván, kimondja végül, hogy ő az 1875-iki budgetet az országra nézve veszélyesnek, károsnak tartja és részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja, mert ő azt hiszi, hogy ami rész alapra van fektetve, abból jót igen nehéz csinálni. Ülés vége 2 óra 3 perczkor. A tárgyalás folytatása holnap d. e. 10 órakor. Törvényjavaslat, az 1870. évben fizetendő általános jövedelemadóról. 1. §. Minden adózó, a ki ingó vagy ingatlan vagyonból vagy az 1868. XXVI. és 1870. XLIX. törvényczikkek szerint jövedelemadó alá vonandó keresetből vagy jogosítványból jövedelmet húz, a fennálló adótörvények szerint fizetett adóján kívül, az 1875. évre általános jövedelemadó alá esik, mely a következő §§-okban körülírt módon állapittatik meg. 2. §. Az általános jövedelemadó kivetésének alapjául szolgál: I. Földbirtoknál. a) a fennálló földsorozati munkálatokban kimutatott és az 1874. évi földadó alapjául vett egész évi tiszta jövedelem, hozzászámitásával azon haszonnak, melyet a birtokos b) a földadó-telekkönyvben nem foglalt vagy abban a terméketlenek közé sorozott,de időközben mivelés alá vett területekből; c) birtoka egyes részei azon mivelési ágainak, melyekhez azok a földadótelekkönyvben sorozva vannak, megváltoztatásából; d) a birtokában levő ideiglenesen adómentes terekből húz; e) haszonbérbe adott földbirtoknál az egy évi bér, melyet attól a bérlő készpénzben, termesztményekben vagy szolgálmányokban az 1874. évben kiszolgáltatni tartozott. II. Házbirtoknál. a) azon házaknál és házrészeknél, melyek 1874. évben házbéradó alá estek, azon tiszta jövedelem, a mely után az 1874. évben a házbéradó kivettetett ; b) azon házaknál és házrészeknél, melyek 1874. évben házosztályadó alá estek, és azokra az 1874. évben állami adó és földtehermentesitési járulék fejében kivetett házosztályadónak tízszeres összege; c) azon házaknál és házrészeknél, melyek az 1874. évben ideiglenesen adómentesek voltak, az 1874. évben tettleg húzott, utólag megállapítandó tiszta bérjövedelem, illetőleg az utólag kiszámítandó házosztályadónak tízszeres összege. III. Az 1868. XXVI. törvényczikk szerint jövedelemadó alá tartozó haszonhajtó foglalkozásoknál, állandó fizetéssel összekötött alkalmazásoknál s kamat s járadék élvezeteknél az 1874. évben állami adó és földtehermentesitési járulék fejében kirovott jövedelemadónak tízszeres összege. IV. A polgárosított határőrvidéken az 1874. évben törzsadó és rendkívüli pótlék fejében kivetett föld, ház, malom, kereskedelmi ipar és jövedelemadónak ötszörös összege. 3. §. Általános jövedelemadóval nem rovatnak meg. a) az 1873. VIII. törvényczikk szerint a személyes kereseti adónak I-ső és IIk osztálya alá tartozó adózók, személyes kereseti adóval megrovott keresményükre nézve; b) mindazok, kik úgy mint családtagok vannak adóval megróva; c) A földtehermentesítési, a szőlődézsmaváltsági és a maradvány és irtványföldek megváltásáért kiadott jelzálogos kötvények birtokosai az ezen kötvények után járó kamatokra nézve. 4. §. A jelen törvény szerint adóköteles jövedelemből levonhatók: a) az arra a múlt 1874-ik évben kivetett egyenes adók; b) az ingatlan birtokra bekebelezett adósságokból még tényleg le nem rovott tőkeösszegnek egy évi kamatja, ha az illető adózó a még fizetendő tőkének , az utána járó kamatnak összegét, úgy nemkülönben a kötvények és bekebeleztetésének keltét, hitelezőjének nevét és lakását pontosan és a valódi tényállásnak megfelelőleg feljelenti. Az az alatt említett adók azon adóköteles jövedelemből, melyet terhelnek, a b) alatt említett kamatok azon ingatlannak jövedelméből vonandók le, amelyre az illető kötvény bekebelezve van. Ha az több ingatlanra kebeleztetek be, az ezekre külön-külön eső kamat összegét maga az illető adózó osztja és jelenti fel. 5. §. Az adóköteles az adókivetés alapjául veendő jövedelemnek lejebbszállitását, illetőleg törlését kérelmezheti, ha beigazolja, hogy a) a vagyon, a mely után a múlt 1874. évben adó alá vonatott, részben vagy egészben már birtokában nincs; b) azon üzletet, mely után a múlt 1874. évben adóval megrovatott, nem folytatta vagy azon hivatalból kilépett, a mely után 1874. évben állandó jövedelmet élvezett. 6. §. Arra nézve, ki a folyó 1875. évben akár személyére, akár birtokának vagy foglalkozásának valamely ágára nézve először lép az adókötelesek sorába, a jelen törvényben meghatározott adónak alapjául vétetik.