Ellenőr, 1875. január (7. évfolyam, 1-31. szám)

1875-01-13 / 13. szám

Az első terem — kezdetleges, mint minden kezdet — 1671. márcziusban nyilt meg, hogy egy évvel később ajtajai ismét, örökre bezáródjanak. Az opera második hajléka, a Quartier Latinban, közel a luxembourgi kerthe, 1872-ben inauguráltatott s ez új, nagyobb teremben 21 évig hangzott a franczia zene múzsája. Majd szebb napok virradtak a franczia operára. Az udvarnál mind nagyobb tért hódított, különösen szép énekesnői buzgósága által s már 1670-ben a Palais- Royalban rendeztek be számára kényelmesebb és fényesebb hajlékot. A dalmű virágzása ekkor nagyon szivén feküdt az udvarnak s a művészetnek a művésznőkben való tisztelet és szeretete iránt XV-ik Lajos dicső rokona s az előbbi kiskorúsága alatt Francziaország kormányzója, orleansi Fülöp adott a grand seigneuröknek példát. Szegény bajor Erzsébet, a kormányzó anyja, mennyit is nem panaszkodott naiv leveleibe a művészetnek e tuhajtott pártolása ellen! „Mein Sohn ist incapable mehr als zwey oder drei Tage Diät zu halten — írja e tisztes hölgy egyik levelében.— Viel zu drinken ist freilich schlimm vor die Augen undt zu Allem Unglück sauffen die Damen hier mehr als di Mannsläute und mein Sohn (unter uns gerecht) hatt eine verfluchte Maitres, die setifft wie ein Bürstenbinder, ist ihm auch gar nicht treu.“ Ez a hölgy, aki „setffft, wie ein Bürstenbinder,“ egy kortárs állítása szerint az opera primadonnája volt. A szegény bajor „Lieselotte“ elvonult az orgiák elől, amelyekről naivul megjegyzi, hogy „dass muss gewiss ungesundt sein.“ Hanem ezt a Sodomát is elérte a büntetés, a Palais-Royal azon része, amelyben az opera volt, 1763-ban a lángok martalékává lévén. Ideiglenes hajlékot a fedéltelennek ekkor a Tuileriák adtak, de ez néhány év múlva ismét átköltözött a Palais-Royal szomszédságába, ahol egészen külön épület emeltetett számára. Ez volt az első párisi operaház. Hanem egy évtized múlva 1781-ben ez is leégett. A sors által üldözöttet ezután majd a boulevard Saint-Martinon, majd a rue Richelieuben, majd a jelenlegi Opera-Comiqueban, majd a Place Louvoisn leljük. 1821-ben végre megnyittatott az az állandó ház, amely 1873. októberben szintén leégett. Ez épület elpusztulása után az opera az olasz operában (Salle Ventadour) keresett és talált menhelyet. S a két dudás a közmondás ellenére, ez egy födél alatt békésen megfért, egyik nap egyik, másnap másik tartván előadásokat. A „coalitio“ azonban e hó 5-én véget ért, az opera átköltözvén saját oly fényes hajlékába, amilyet a múzsának eddig nemzet nem emelt. Az új ház építése még III. Napóleon alatt, 1861. aug. 1-én kezdetett meg, s e tizenhárom év alatt évenként átlag két és fél milliót nyeltek az építési folyó költségek. Az egész épület, mindent egybevéve, 100 millió frankba került. Maguk a díszletek (a színpadi díszleteket értve), a jelmezek és hangszerek közel három millió értéket képviselnek. Az épület külseje impozáns, s a boulevardra, illetőleg az operatőrre szolgáló homlokzatától tekintve, a roppant épület kiemelkedő hátsó és oldalt eső részei békés, nemes harmóniába olvadnak öszsze. A homlokzat lépcsőzetes föltárásánál colossális szoborművek a lyrai művészeteket jelképezik, az első emeleten pedig korinthusi oszlopok futnak végig, nyitott csarnokot képezvén, kilátással a Boulevard des Capucinesra. A korinthusi oszlopok közt híres zeneszerzők (Mozart, Halévy, Weber, Meyerbeer, Auber, Rossini és Spontini) mellszobrai vannak elhelyezve. A homlokzat mögött emelkedik ki az épület kupolája, majd két oldalt (jobbra és balra) az oldalbejáratok szögellenek ki, széles lépcsőzeteikkel és e lépcsőzetek szoborcsoporfogataival. A főbejárat előcsarnokából két lépcső vezet, jobbra és balra, az emeletekre s a homlokzattal parallel egy bejárat a parkett (itt „orchestre"-nek nevezett) üléseihez. Már ez előcsarnokban is, amelynek lépcsőzete dúsan van megaranyozva, fogalmat alkothatunk ama bámulatos fényűzésről, amely a terem belsejének földíszítésénél bizonyára kifejtetett. De képzeletünket, bármily túlcsigázott legyen is az, a valóság jóval meghaladja. A legnemesebb fém, a csillogó arany, hogy úgy mondjam, könnyelműséggel halmoztatott e terem falaira és ez az új operaház előadási termének egyik legnagyobb hibája. Ha a sok aranyozás közé több vörös szín vegyíttetik vala, a hatás sokkal nagyobb, a benyomás sokkal maradandóbb s az összhang sokkal teljesebb volna. Három szín alkalmaztatott ez új terem díszítésénél : arany, zöld és vörös. Az előbbi két szint különösen az első a túlnyomó. A félig nyitott páholyok falai és ülései vörösek. A terem jobb és baloldalát veszik csak a páholyok igénybe, a színpaddal szemközt az amphitreális ülések lévén alkalmazva, fokozatos emelkedésben. Valódi fénypontja a bámulatos teremnek a fényét dúsan szétárasztó csillár és a mennyezet (plafond), amelyen a lyrai dráma történetéből vett allegorikus csoportozatokat örökített meg Lenepveu művészi ecsetje. Baudry festményeiről, amelyek szintén méltó büszkeségei e monumentális épületnek, részletesen megemlékeztem volt Párisból keltezett első levelemben, amikor e festmények a műcsarnokban ki voltak állítva. A színpad 10,000 négyszögmétert foglal el s ötszáz tizenkét vasoszlopon nyugszik. Ily nagy kiterjedésű helyen a látványosságok számára képzelhetőleg nagy tér nyílik. A jó ventillatió, az aránylag jó akusztika és a gyors kiüríthetőség nem jelentéktelen előnyei e teremnek. Ez utóbbit illetőleg az építész, Charles Garnier valóban remekelt, mert az új opera roppant termét három percz alatt ki lehet üríteni. A foyerk díszítése egyenesen arányban áll a terem fényűzésével. Három nagy foyerja van az új operaháznak. Az egyik a nagy nyilvános (foyer public), amelyben láthatók a Boudry-féle festmények, a másik a „foyer de la danse“, a tánczpróbákra, óriási tükrökkel, a harmadik „foyer du chant.“ A két elsőben nagy fényűzés van kifejtve, a harmadik — az énekpróbák terme — egyszerű, de ízléses. Az énekesek, énekesnők és tánczosnők „logeai“ (toilette és néhol fogadóterem) szintén nagy részét foglalják el az új dalműháznak. Nem kevesebb mint 166 ily „löge“ van az énekesek s 210 a tánctszemélyzet számára föntartva. Amily nagy szabású maga az épület külseje és belseje, és oly nagymérvűek az összes dependaceok is, s remélhető, hogy a magyar operaház építői Charles Garnier műremekét behatóan fogják tanulmányozni. Kívánatos volna általában, hogy magyar operánk minél inkább hasonlítson a párisi operaházhoz. Hogy ez utóbbi előadási teremnek hibáját, aranynyal való túlterhelését el fogjuk kerülni, azt nagyon valószínűnek tartom. Újvári Béla: A tanügyi albizottság tegnapi ülésén a bizottság tagjain kívül jelen voltak Leeb, Gönczy, Divald tanácsosok; Hanzély és Lewin igazgatók. Jegyző olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, illetőleg az uj szövegezést a 18., régebben 24. § on elkezdve. Az utolsó fejezet után, mely az államnak a nyugdíjban részvételét tárgyalja, Molnár A. a következő utat ajánlja: „A fentebbi §§-ok értelmében befolyó jövedelmekből egy országos néptanítói nyugdíj- és gyámalap alkotandó. Ezen alap a magyar földhitelintézetnél kezeltetik.“ Zichy A. ellenzi mind a külön alappá alkotást, mind azt, hogy a törvény rendelje el, hogy a földhitelintézetnél kezeltessék, s a kormány kezelése alól kivétessék. Szathmáry, Pulszky és Molnár támogatják a javaslatot, mely elfogadtatik. A 47. §. (t. i. nem állami képezdék tanítói is biztosíthassanak maguknak 400 frtig menő nyugdíjat) hosszabb vita után elfogadtatott Molnár azon módosításával, hogy az illető nem lehet 35 évnél idősebb, 20 százalék belépti díjat, s 8 százalék évi díjat fizet. A 48., 49. §. változatlanul fogadtatott el. Az 50. § nál Lewin, Diwald, Leeb és Molnár A. a sokszoros számítás eredményét képező következő szerkezetet ajánlják, mely változatlanul el is fogadtatott, (főleg e javaslat tevén lehetővé a nyugdíjterv most életbeléptetését.) „A jelen törvény határozatai a következő fokozatos rendben hajtatnak végbe. 1. A jelen törvény 2. §-a értelmében nyugdíjra jogosított és ezen törvény hatálybaléptekor már alkalmazásban levő tanítók közül csak azok kötelesek az országos néptanítói nyugintézetbe belépni, kik életük 55-ik évét még be nem töltötték, vagy a 41. §. értelmében föl nem vetettek. 2. §. Ezen már alkalmazásban levő bárminemű nevelők s tanítóknak (tanítónőknek) 40 beszámított szolgálati év után nyerendő évi nyugdíjösszege a 250 frtban, tíz beszámított szolgálati év után nyerendő nyugdíjösszege a 250 frt 40 százalékában, azaz 100 frtban, (mely a 11 -ik évtől évenkint 2 százalékkal növekedik), özvegyeik gyámpénze 84 forintban, árváik gyámpénze mint rendesen állapittatik meg. A 8. §. értelmében beszámítható szolgálati idejük pedig 1871-ik évtől kezdve számittatik, de úgy, hogy egyfelől a 100 forintnyi nyugdíj-összeg bárkire nézve is csak 1885-től növekedhetik 2°/%-kal s másfelől az 1875. jan. lseje után elhunytak özvegyei s árvái már 1876-ik évtől kezdve részesülnek a gyámpénzben, ha az elhunyt legalább 10, a nyolczadik §. értelmében beszámítható évig szolgált. 3. Az 1. és 2. pontban nevezett mindazon óvók s tanítók (tanítónők) kötelesek 1875. január 1-jétől számítva befizetni az 5% belépti díjat s a 2, illetőleg 4%-nyi évdijat. 4. Azon tanítóknak, kik kimutatják, hogy 1875 ben betöltötték, illetőleg betöltik 54-ik életévüket, a közoktatásügyi miniszter által kitűzendő határidőig nyilatkozniok kell az iránt, hogy részesülni akarnak-e az országos néptanítói nyugdíjalapból vagy nem ? Kik a kitűzött időig nem jelentik be, hogy részesülni kívánnak, azok mindennemű befizetések alól fölmentetnek, de viszont az országos nyugdíjpénztárból semminemű végkielégítést, nyugdíjat vagy özvegy-, árva- gyámpénzt nem nyerhetnek. Akik pedig kijelentik, hogy kívánnak részesülni, azok kötelesek 1875-től fizetni a számukra biztosított nyugdijösszegnek beléptidijul egyszer mindenkorra 20°/e-kát és évenkint 8°/e-kát. Az ily tanítók nyugdijának évi összege (növekedés nélkül) 100 frban állapittatik meg, özvegyei egyszer mindenkorra 100 frtot, árvái a rendes gyámpénzt kapják. A szolgálati idő szintén ezen §. 2 pontja értelmében számittatik. 51. §. Minden iskolaiantartó (kivévén a 41. §-ban fölmentetteket) köteles az iskolájában lévő mindeyik tanítói állomásért a meghatározott 12 frtot 1875. jan. létől megfizetni, még azon esetben is, ha az illető tanító ez n §. 4. pontja értelmében nem tagja a nyugdíjintézetnek. A 2. §. folytán a régi 51. §. kimarad. Az 53. és 54. §§. változatlanul, az 55. azon módosítással fogadtatott el, hogy az 1868. XXXVIII. czikknek nemcsak 145, hanem 146. §-a is eltöröltetik. " Hosszabb vitát okozott a tanítók által eddig fizetett 2 százalékból gyűt összeg hovaforditása. Zichy A. ellenezte, hogy ez az orsz. nyugdíjalaphoz kapcsoltassák. — Erre Molnár A. javaslata, hogy hát annak kamataiból (a tőke eddig mintegy 30,000 frt) az 1869 től 1875-ig községi iskolában szolgált tanítók nyugdijához és özvegygyámpénzéhez adassék ezen évekre pótlék. Végre a cultusminiszterium képviselői e komplicáltabb eljárás miatt kezelési nehézségeket hozván fel, az összeg egyszerűen a nyugdíjalaphoz kapcsoltatni határoztatok. Végül Divald tanácsos figyelmeztet, hogy gondoskodni kell oly esetekről, melyekben a tanitó nem lép le pályájáról, de tettleges szolgálatát katonáskodás vagy tanulmányozás miatt abba hagyja. — Erre Pulszky és Molnár bízattak meg a szerkezetbe kellő helyre beigtatni, hogy az ily idő is beszámittatik, ha az illető visszatértekor a távollét idejére is megfizeti az évjáradékot. Szintén Divald javasolja, hogy az mondassák ki, hogy a szülőtlen árvák gyámpénze a szülő halála napjától számittatik. Elfogadtatott. Ezzel a nyugdíj-javaslat tárgyalása befejeztetett. Az albizottság legközelebbi ülésén a szakértők írásbeli véleménye, s Pulszky előadó jelentése fog felolvastatni. __ __ TARCZA. A IK .A. L .A. 3ST XD J" _A_ III. KÖTET. IRTA BERNE GYULA. KILENCZEDIK FEJEZET. "A hideg és a meleg. (Folytatás.) S az orvos levette a szoba faláról a hőmérőt, bemártotta golyóját az előtte párolgó kávéba , megvárta még a hőmérő százharminczegy fokot jelzett, s akkor nagy élvezettel szürcsölte be a forró italt. Bell neki bátorodott a példán, de keservesen megégette a száját. — Nincs hozzá szokva, mondá az orvos. — Clawbonny úr, kérdé Altamont, megtudná ön nekünk mondani, milyen hőséget birhat el az emberi test? — Igen könnyen, viszonzá az orvos, ki van puhatolva, s igen érdekes tényeket ismerünk erre vonatkozólag. Egy pár tán eszembe jut, s meggyőződhetnek belőle, hogy az ember mindent megszokhat, még azt is, hogy meg ne süljön ott, ahol a beefsteak megsülne. Beszélik, hogy Rochefoucauld városában, Francziaországon, a közös sütő kemencze körül szolgáló leányok, tíz percig kiállottak benne háromszáz foknyi hőséget (-j- 132° centig.) azaz nyolczvankilencz fokkal magasabbat, mint a forró vízé, s közöttük javában sült az alma és a bus. — No már ez aztán bőr! kiáltott Altamont. — Itt mindjárt egy másik példa, amelyhez semmi kétség nem fér. Ezerhétszázhetvennégyben kilencz honfitársunk, nevezetesen Fordyce, Banks, Solander, Blagdin, Home, Nooth, lord Seeforth és Philips kapitány, kétszázkilenczvenöt foknyit (X 128° centig.) bírtak el annyi ideig, hogy mellettük a tojás és a rostélyos megsült. — És ezek angolok voltak! mondá Bell rá tartósan. — Igen is, Bell, viszonzá az orvos. — Ejh, mit, az amerikaiak különbet vittek volna véghez, mondá Altamont. — Az ám, megsültek volna, nevetett az orvos. — Már aztán miért ? kérdé az amerikai. — Akár így, akár úgy, viszonzá az orvos, annyi bizonyos, hogy meg nem próbálták, s ez egyszer már csak honfitársaimnál maradok. Még egy példát. Hihetetlennek látszik, pedig teljesen megbízható szemtanuk mondják. A Raguzai herczeg és Jung orvos — amaz franczia, ez osztrák — egy törököt láttak, aki százhetven fokos (1 78 centig) forró vízben fürdött . De hiszen ez nem oly nagy dolog, mint a kéményzes leányok és honfitársaink tette, vélte Johnson. — Bocsánat, viszonzá az orvos; nagy különbség van a forró lég és a forró víz között; a forró lég kigőzölgést idéz elő, s ez megóvja a testet; a forró vízben pedig nincs gőzölgés s az ember megforráza magát. Általában a fördővíz melegének legszélsőbb határa nem haladhatja túl a százhét fokot (1 42 centig.) Az a török nem közönséges gyerek lehetett, ha ilyen hőséget elbírt. — Ugyan, Clawbonny úr, milyen temparatúrája van közönségesen az élőknek ? kérdezi Johnson. — Ez a természet után megy, viszonzá az orvos. A madarak testi melege a legmagasabb, s legkiválóbb köztük a kacsa és a tyúk. Testük melege meghaladja a száztíz fokot (-j-43° centig.) míg a bagolyé, például, nem emelkedik száz négy fokon (-1400 centig.) túl. Második sorban következnek az emlős állatok, az ember; az angol ember testi melege rendszerint százegy fokos (-(-37° centig.) Altamont úr bizonyosan többet fog kívánni az amerikaiak részére, mondá Johnson nevetve. — Biz’ ott vannak igen tüzesvérűek, viszonzá Altamont; de hát még nem mértem meg egyiket sem thermometrummal s lehetetlen e részben bizonyosat fogadnom. — Még a különböző fajok közt sincs észrevehető különbség, folytatá az orvos, ha egyenlő körülmények közt élnek, akármivel táplálkoznak. Sőt ki merném mondani, hogy az emberi test melege kevés híján azonos az egyenlítő alatt, mint a póluson. — Tehát, kérdé Altamont, olyan meleg volna itt a testünk, mint Angliában? — Bizonyosan, viszonzá az orvos. A többi emlős állat rendszerint melegebb vérű az embernél. A ló leginkább megközelíti, nemkülönben a nyúl, az elefánt, a tengeri disznó, a tigris, hanem a macska, a mókus, a patkány, a párducz, juh, ökör, kutya, majom, kecske és zerge, százhárom foknyi testi meleggel dicsekedhetnek, s leginkább ki van közöttük a disznó fejlődve, mely meghaladja a száznégy fokot (-|- 40° centig.) — Ez megalázó ránk nézve, mondá Altamont. Ezután a csúszó-mászók s a halak következnek, melyek testi melege igen gyakran a víz hőmérséklete szerint változik. A kígyó nem melegebb kilenczvenhat foknál (-j- 30° centig.) a béka kilenczvennél (-j- 25° centig, sőt a cápa átlagosan véve még másfél fokkal hidegebb; végre a bogarak a víz és a jég hőmérsékletével látszanak bírni. — Ez mind szép, szólalt meg végre Hatteras is, s köszönöm az orvos úrnak, hogy tudományát kizárja nekünk; de mi úgy beszélünk, itt mintha valami tikasztó hőség várna ránk. Nem volna-e időszerűbb a hidegről csevegnünk, s megtudnunk, mi roszat várhatunk magunkra, s az eddig tapasztalt legnagyobb hidegek milyenek voltak? — Helyes, mondá Johnson. — Nincs könnyebb ennél, mondá az orvos, ebből is adhatok egy kis lecskét. — Meghiszem azt, viszonzá Johnson, ön mindent tud. — Kedves barátom, nem tudok én egyebet, mint amit másoktól tanultam, s ha elmondtam, önök is épenséggel úgy fogják tudni, mint magam. A hidegről egyáltalán az Európában tapasztalt legnagyobb hidegekről különösen imert mondhatom . Sok kemény telekről van emlékezet, s úgy látszik, hogy a legkeményebbek időközönként körülbelül negyven évről negyven évre köszöntenek be, s ez időköz rendesen összeesik azzal, mikor a napon legtöb folt látható. Megemlítendő az 1364-ik év tele, mikor a Rhónc vize egész Arlesig befagyott, az 1408-iki tél, mikor a Duna egész hosszában beállott, s a farkasok szárazlábon keltek át Jütlandba. 1509-ben az adriai tenger is beállott Velenczénél Céténél és Marseillenél, a balti tenger pedig még ápril 10-ikén is be volt fagyva. 1608-ban Angolországon minden marha elveszett a hidegtől; kemény volt az 1789-iki tél is, mikor a Temse egész Gravesendig befagyott, azaz hat mértföldnyire Londonon alól, nemkülönben az 1813-iki, mely oly rettenetes emlékezetű a frapeziákra, végre az 1829. év telét is megemlítem, mely a leghosszabb és legkeményebb tél a tizenkilenczedik században. — Hanem itt, a sarki körön felül, itt mekkora lehet a legnagyobb hideg? kérdezé Altamont. — No én azt hiszem, viszonzá az orvos, hogy a lehető legnagyobb hideget, mi magunk állottuk ki, mert az alcohol-hőmérő egy napon hetvenkét fokot (—58° centig.) mutatott a fagyópont alatt, s ha emlékezetem nem csal, a sarkövi utazók által feljegyzett legnagyobb hidegek nem haladták meg Melville szigetén a hatvanegy, Felix tévében a hatvanöt és Fort Reliance-en a hetven fokot (— 56°, 7 centig.) — Igen, szólt közbe Hatteras, rendkívüli hideg tél akasztott meg bennünket, ez a szerencsétlenségünk. — Megakasztá önöket ? kérdé Altamont, a kapitányra szögezve szemét. — Nyugati utunkban, felelt sietve az orvos. — Eszerint tehát, mondá Altamont visszatérve a beszéd tárgyára, a legnagyobb és legcsekélyebb hőmérséklet közt, amit ember elbírhat, körülbelül kétszáz fok a különbség? — Igen, viszont az orvos; a szabadban és minden visszasugárzástól mentes helyen soha nem emelkedik százharminezör foknál (——57° centig.) magasabbra a hőmérő higanya, s a legnagyobb hidegben sem száll hetvenkét fokon (—58° centig.) alul. Látják tehát barátim, hogy egészen tisztára tudhatjuk, hányadán vagynak. — De, jegyzi meg Johnson, ha a nap kialudnék, akkor csak nagyobb hideg lenne a földön? — A nap ki nem alszik ugyan, viszontá az orvos, de ha kialudnék, igen valószínű, hogy akkor sem hanyatlanék a hőmérséklet a mondott legalsó fokon alul. — Furcsa hír ez. — Tudom én barátim, hogy a légkörön túli térségnek ezelőtt ezerszámra osztogatták a hidegség fokait, hanem egy franczia tudós. Fourrier, búvárlatai után, e bőkezűségről le kell mondani. Bebizonyította e tudós, hogy ha a föld egy tökéletesen melegség nélkül való térben állana, a hideg, melyet itt a póluson élvezünk, mindössze is jóval tartósabb lenne, s az éj és nappal között borzasztó különbség a hőmérsékletre nézve; ennyi az egész; s igy hát, barátaim egy pár millió mértfölddel sincs odább nagyobb hideg, mint itt. — Mondja csak orvos úr, szólt erre Altamont, igaz-e, hogy Amerikában aránylag hidegebb a mérséklet, mint egyebütt. — Úgy van , hanem azért el ne bízza magát, viszontá az orvos nevetve. — És mi ennek a magyarázata ? — Az már nehéz kérdés. Próbálták ugyan megmagyarázni, de nem igen sikerült, így például Halley abból a föltevésből indult ki, hogy valamikor egy üstökös oldalvász összeütközött a földdel s elferdítette tengelyét, vagyis megváltoztatta pólusait. Szerinte az éjszaki sark, mely azelőtt a Budson-öböl táján volt e lökéstől, messzebb keletre esett, s a régi polaris vidék eredeti fagyár hidegét még mai napig sem melegíthette föl a nap. — S ön nem elfogadja e theoriát? — Egy pillanatig sem, mert ami Amerik a CslVA^ ^ V HITTERAS KAPITÁNY (y A pestmegyei központi választmány alakulógyűlése. — Január 12-én — Szilassy István alispán ma d. e. 10 órakor az ülést megnyitván, mindenek előtt a választmány jegyzőivé megválasztattak Őkey Sándor, Halász Bálint, Rakovszky István, Hindy Kálmán, Lángh Géza és Kovácsy Gyula. A központi választmányhoz az alakulási ügyeket illető néhány miniszteri leirat felolvastatván, tudomásul vétetett. Budapest főváros átirata, melyben tudatja, hogy Ó-Budára vonatkozólag a választási törvény 31-dik §-a értelmében két tagot választott a vegyes összeíró küldöttségbe, egyelőre tudomásul vétetett, s az határoztatott, hogy az O-Budát a fővárossal választási tekintetben is egyesítő törvényjavaslat elfogadása valószinű lévén, a megye központi választmánya egyelőre a vegyes küldöttségbe tagokat mm választ. Az összeíró küldöttségek választása kerülvén napirendre gr. Teleky Sándor és társai egy igen helytelen vitát idéztek elő, a pártkérdéseket akarván a központi választmány elé sehogy sem tartozó módon feléleszteni. Azon követeléssel léptek fel, hogy az összeíró küldöttségek pártok szerint alakíttassanak, s hogy a központi választmány először elvi határozatot hozzon az iránt, hogy egy-egy küldöttségbe hány baloldali és hány jobboldali tagot fog választani. Battha Andor, Degré Alajos, Gulner Gyula és többen azonban higgadt és erélyes hangon visszautasítván e törvénytelen és a központi választmány feladatával össze nem egyeztethető feltevést és kívánságot, a választmány az összeíró küldöttségek névsorának megállapításához fogott. A tagok számát illetőleg a törvényben előírt három tagon kívül, nehogy az összeírások fennakadjanak, egy-egy póttag választása is határoztatott s egyúttal az,hogy az elnök akadályoztatása esetén az első helyen megválasztott rendes tag helyettes elnök gyanánt teljesítse a tisztet. Ezek után az illető kerületbe tartozó tagok ajánlatára, részben — hol ellenajánlatok tétettek — szavazattöbbséggel az összeíró küldöttségek tagjaiul a következők választottak meg: A szentendrei kerületben: 3 küldöttség. 1. elnök: Sántha Péter, Vásárhelyi Géza, Beke József, póttag : Sötéth Gyula; — 2. elnök : Piperkovics Péter, Hindy Géza, Keldorfer József, póttag: Mednyánszky József; — 3. elnök: Jordán István, Szeles Mihály, Király László, póttag: Nyáry József. — A ráczkevei kerületben: 3. küld 1. evn: Éder K. Mihalcsics T., Csaja G. póttag: Pullmann A. — 2. ein: Bódis L., Szabadházy A., Szekér J., pótt: Frank A. - 3. ein: Szokoly Victor, Várady S. Szabó S. póttag: Frankhauser J. — A váczi kerületben 3 küldöttség: 1. Szalacsy S. Erdély J., Sándor G., p. Magyar A. — 2. ein: b. Podmaniczky Levente, Miklós József, Hörcher J.,p. Dér J. — 3 (Vácz város) ein: Bartos J. Németh Ist. Cseke P., p. Krenedits F. — Gödöllői kerület 2 küld 1. ein: Ottlik L. Beniczky A. Süttő A., p. Tóth J. — 2. elnök: Megyery K. Szabó J. Ferenczy J., póttag: Lovasik József. — Monori kerület két küld: 1 ein: Megó A. Mészáros S. Czakó A, pótt: Fogler Gy. — 2. ein : B. Amelin Victor, Pfeffer J. Schwarz M., p: Pál János. —Dabasi kerület 3 küld: 1 ein: Irsay József, Iván és K Bicskey F. Kovács M. — 2. ein: Szalay P. Segesváry L. Deák J, pórt: Fojt J. — 3. ein: Jeszenszky K. Kégl S. Garay F.,p. Lutler Gy. — A hőnyi kerület 3 küld. 1. ein: Márton Ferencz, (Abonyi Lajos.) Kozur S. Laczkó P., p. Gevai Gyula. — 2. ein: Viczián Alb. Dubraviczky E. Rákoczy A, p. Hoffer J. — 3. ein : Danielisz K. Gulner P. Veres T., p. Lipthay György — Dunavecsei kerület 2 küld: 1. ein: Földváry J. Halmy N. Fehér P. p. Péter M. — 2. ein: Szőne J. Trencsényi D. Ráth J., p. Szappanos G. — Dunapataji kerület 2 küld: 1. ein: Szakály A. Erdöly Gy. Bolyó K., p. Kopasz K. 2. ein: Daray V. Hoffmann L. Dobor J., p Horák J. — Keczeli kerület 2 küldöttség: 1. elnök Kováts István, Detsy Gy. Németh D., póttag: Koháry M. — 2. elnök: Oszvald L. Nyáry B. Galina F., p : Borbényi J. A névsor megállapítása után azon kérdés merült fel, hogy a küldöttségek napidíjakban részesíttessenek-e, vagy sem Gr. Nemes Sándor azt vetette fel, hogy miután több küldttség alakíttatott egy-egy kerületben, az a napidíjak költségét igen magasra fogja emelni, mi azonban megczáfoltatott, azon természetes tény felhozásával, hogy több küldöttség sokkal rövidebb ideig munkálkodik, mint egy, s így, ha többen is kapnak napidíjat, aránylag ugyanannyival kevesebb napra kapják azt. Végül majdnem egyhangúlag elhatároztatott, hogy az eddigi, évtizedek óta fenálló gyakorlat, s a törvény 114. §-a alapján a küldöttségi tagok 3árt napidíjban részesíttetnek, utasíttatván egyúttal a küldöttségek, hogy költségkímélés szempontjából működésüket megszakítás nélkül s a munka befejezését lehetőleg siettető buzgalommal teljesítsék. Az idő, mely alatt az összeírások befejezendők, febr. 15-től márcz. 15-éig tűzetik ki. A törvény 107. §-a értelmében az úrbéri telekkel nem biró községeket illetőleg meghatároztattak azon szomszéd községek, melyekkel ily községekben levő egyes birtok adója a 4. §. alapján összehasonlítandó. Ülés vége 2 órakor. A törvényszékek irodai szükség- e te. Lapunk m. é. decz. 19-iki számában decz. 13-iki kelettel Eperjesről egy közlemény foglaltatik, mely szerint a kit-, igazságügyminisztérium az eperjesi kir. tvszék számára szükséges irodai szerek szállítása iránt, egy ottani jóhitelű kereskedővel megkötött szerződést nem fogadta el, hanem a kérdéses irodai szerek beszerzését illetőleg a törvényszéket Siráky Ede budapesti nagykereskedőhöz utasította, mint akivel a kormány, a törvénykezés összes hason szükségletének szállítására nézve a szerződést már megkötötte. A közleményben hangsúlyoztálk, hogy a minisztériumnak fentebb írt intézkedése következtében, a tvszék minden egyes czikket jóval drágábban köteles megrendelni, mint amely árban a helybeli kereskedő azokat szállította volna. Ezzel szemben illetékes helyről felkérettünk a következő sorok közlésére: „Nem áll az, hogy a kormány Siráky Ede b pesti nagykereskedővel a törvénykezés összes irodai szükségletének szállítására nézve szerződést kötött, mert a kir. bíróságok számára szükséges irodai szerek és anyagok szállítására, az 1872. jun. 4-ről kelt szabályrendelet értelmében, az illető törvényszék elnöke tart árlejtést, s annak eredményéhez képest határoz a minisztérium. Így történt jelen esetben is, hogy az eperjesi kir. tszék elnöke által kibocsátott s A. alatt hiteles másolatban csatolt árlejtési feltételekre Floenel A. eperjesi kereskedő a B. alatti, Siráky Ede bpesti kereskedő pedig a C. alatti szintén hiteles másolatban idezárt ajánlatokat tették. Az ajánlatban foglalt egységi árak összehasonlíttatván, a D) alatt csatolt kimutatás szerint, Siráky ajánlata 41 ° C-kal jutányosabbnak találtatott, s ez okból a minisztérium által utóbb nevezettnek, s nem Fliegelnek ajánlata fogadtatott el. Igaz ugyan, hogy ezen százalék a törvényszék elnöke által Siráky Edével megkötött, s Ez alatt szintén másolatban mellékelt szerződésben foglalt egységi áraknál alább szállt, ennek oka azonban abban rejlik, hogy Siráky ajánlata ugyanazon nemű czikkeknél többféle minőségre terjedvén ki, az elnök, a kezénél levő mintákból nem a legjutányosabb árunkat választotta, de Siráky még ez esetben is, mint az F) alatt csatolt kimutatás tanúsítja, 28%-kal jutányosabban szállít, mint a közleményben említett jó hitelű eperjesi kereskedő. Végül az államra nézve sokkal előnyösebb a Sirákyval kötött szerződés azért is, mert az ugyanazon papírnemekből netán szükséglendő finomabb és kevésbbé finom minőségű is, külön és fokozatos áron van biztosítva, míg Floegel A. ajánlatában minden papírnemnél egy és ugyanazon magas ár lévén felvéve az ajánlatban, és ennek folytán a szerződésben sem foglalt papírfajok szerződésen kívül, a vállalkozó által tetszés szerint megszabott árak mellett lettek volna beszerezhetők, s mi igen könnyen alkalmat szolgáltatott volna arra, hogy a szállító az árlejtés alkalmával, a többi árlejtővel szemben tett engedményeit, kénye-kedve szerint kárpótolhassa. Ismeretes, hogy a vidéken verseny hiányában egyes kereskedők helyzetük előnyeit felhasználni törekednek. A ministériumnak kötelessége ily irányzatoknak útját vágni, s elhatározásaiban az állam érdekét tartani szem előtt. Budapesten, 1875. jan. 8.“ A következő felhívás közlésére kérettünk fel: Felhivás katholikus polgártársaihoz! Bármely különböző utakon haladjanak is a különböző keresztyén felekezetek a jelen és a jövő élet üdvösségének feltalálására, egy pontnál mégis mindnyájan összetalálkoznak, és ez a biblia, istennek az ó- és új-szövetségben foglalt igéje. Katholikus és protestáns innen meríti legfőbb vallásos vigasztalását, s a különbség köztök csak az, hogy az egyikre nézve ez egyedüli, a másikra nézve csak egyik, bár legfőbb forrása a vallásos épülésnek. Az isteni gondviselés nemzetünknek mind ez ideig nem adta meg azon nagy áldást, melyet a többi európai népnek, hogy jó bibliafordítása legyen. Sem a katholikusok, sem a protestánsok közt elterjedt fordítások nincsenek mindenütt az eredeti héber és görök szövegből fordítva, hanem a latin Vulgata versioból, mely maga is nagyon hiányos fordítás, s így természetesen a belőle készült magyar bibliák is telve vannak feltűnő fordítási hibákkal, annyira, hogy keveset túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a magyar nemzetnek mind e mai napig nincsen bibliája. Ezen okból a „magyarországi protestáns egylet“ elhatározta, hogy a bibliafordítás lehető hibátlan kiadását eszközli, s e munkára Dr. Ballagi Mór urban oly férfiút sikerült megnyernie, ki erre a most élő nemzedékben kiválóan alkalmas, mert elmondhatja magáról, hogy gyermekségétől fogva tudta az írásokat, s mind a magyar, mind a héber nyelvet anyanyelveként birja. Nem felekezeti, hanem általános nemzeti vallás erkölcsi és közművelődési vállalat ez, s épen azért jogosítva érezzük magunkat a kivitelben katholikus polgártársaink támogatására is számítói. Viszont részünkről is teljes és őszinte biztosítékot nyújtunk nekik, hogy a mi bibliafordításunk semmiféle felekezeti szempont által vezetve nem lesz, hanem csak tiszta nyelvészeti és objectív tudományos érdekek által. Jelenleg csak az ó-testamentumra hirdetünk előfizetést, de mihelyt az elkészül, az újra is. Az ó testamentum meg fog jelenni két, legfennebb három év alatt, 25—30 íves füzetekben, s az utolsó füzettel együtt díszes kemény táblát is küldünk az egész bekötésére. Előfizetési ára 5 forint, melyet 1875 február 15-ig kérünk beküldeni Kovács Albert pesti ref. papnöveldéi tanárhoz, mint a magyarországi protestáns egylet titkárához. Kelt Pesten, 1875. január 1-én. Fördős Lajos, Kovács Albert, mint a prot egylet elnöke, mint a prot. egylet titkára és kiadványainak szerkesztője. KÜLFÖLD. — Jan. 12. — Franczia köztársaság. (Államcsíny a levegőben.A nemzetgyűlésből. Az 1875. és 1876-iki költségvetés.) A bonapartisták, az egyedüliek a franczia nemzetgyűlésben, kik tisztán tudják a mit akarnak, pedig nagyot akarnak, meglehetősen rózsás színben látják a jövendőt, kivált a miniszterválsággal szemben, mely már valóságos kormánytudássá lett. Hangosan hirdetik, hogy van nektek franczia Paviatok.