Ellenőr, 1875. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1875-01-14 / 14. szám
tekinthetik, s ezt jövő alkalommal a dolog fontossága következtében részletesen is kimutatni bátor lesyek. Ha a jobboldalról gyakran hallani még, hogy igenis, van elvkülönbség, az csak azért történik, mivel a pártérdek s egyesek érdekei úgy követelik. Mert valódi osztály- vagy más bevallható érdekkülönbség ép oly kevéssé létezik, mint elvkülönbség; s ha a jobboldal gyakran magyarellenesnek látszik s az osztrák érdeket szárnyai alá veszi, az nem történik azért, mivel háta mögött valami osztrák párt állana, hanem egyszerűen megint azért, mivel párt- s egyéni érdekek hozzák magukkal, hogy a jobboldal ily ódiumot magára vállaljon. Nem is fogunk e krisisből soha kibújni, ha jókor nem gondoskodunk arról, hogy a jobboldali pártérdekek az osztrák érdekektől különváljanak. Erre vonatkozólag nézetemet egyszerűen megmondom, de előbb van még egy pár más észrevételem. Mióta a „közjogi kérdés“ lejárta magát, egy új jelszó jött divatba, mely körül az emberek csoportosulásra hivatnak fel, —a conservativ is mus. Szabad legyen felemlítenem, mert mindjárt kiderül, hogy a dologhoz tartozik, hogy én már az utolsó választások alkalmával, s még mielőtt a conservativ vezér kitűzte volt zászlóját, tettem e tekintetben hitvallomást, amire akkor még kevés példa volt. A baloldali körben, a választások után, se titkoltam el véleményemet, sőt már 1869- ben felemlítettem mint példátlan s jellemző tényt, hogy hazánkban csupán liberális politikusok léteznek, mert akkor senki még magát conservativnek nyilvánosan nem mondotta. Tehát, mint olyan, aki nem tudja lesz-e „conservateur du lendemain,“ de bizonyosan nevezheti magát „conservateur de la veille“-nek, engem senki félre nem érthet, ha azt mondom, nekem nem látszik czélszerűnek, hogy a nemzet megint két ellentáborba oszoljék fel a „conservativismus“ s „liberalismus“ zászlói alatt. A conservativismus minden országban mást jelent, mást Poroszországban, mást Angliában, s megint mást Francziaországban; mit jelent Magyarhonban? Bevallom, hogy amit erről báró Sennyey beszédjéből az előbb s most egy sokat idézett röpiratból hallottunk, engem meg nem győzött még arról, hogy nálunk, ahol a pártoskodás máris byzsntini mérvet ölt, még egy új pártot kellene alakítani. Azon érdekes politikai pamphet talán jogosíthatja szerzőjét megfelejtkezni arról, hogy nem igen rég a ,,Pesti Napló“-ban, more patria, journalistáskodott s a „Szabadságról‘‘ a doctrinairek nyomán, egész könyveket ös- szedogmatizált; felejtetheti talán ezen legújabb műve másokkal is azon nem épen kíméletes támadásokat, melyeket ő akkor, hasonló okoknál fogva, mások ellen a lapokban indított, mint aminőket most számos újságíró ő ellene intéz , de valami új politikai revelatiót ezen brochureből ki nem olvashatni. Hogy Dessewffy Aurél s Széchenyi István 1848 előtt mit akartak, tudjuk mindnyájan s törekvéseiket helyeselhetjük. De a gátak, melyeket ők megőrizni s fenntartani kívántak, bedőltek — a viz elárasztotta a földet — a folyam elhagyta régi medrét, — s sem Dessewffy, sem Széchenyi nem gondolhatná, sem Sennyey Pál nem gondolhatja, hogy lehetséges még politikai életünket azon alapra visszaterelni, amelyet 1848 előtt a nemzet számára amazok kiszemeltek. Legyünk őszinték. Ami a conservativeket hazánkban annyi ideig népszerűtlenné tette, ami most is oka annak, hogy pártja a keretek ugyan megvannak, de a közkatonaság hiányzik : annak fő oka azon rég uralkodó sejtelem, hogy az „ó“ conservativismus, az „ó“ forinthoz hasonló, azaz annyit tesz mint osztrák conservativismus — ez disztinguálta a közvéleményben a mi conservativeinket; a nemzet minden józan ösztöne pedig az osztrák szótól úgy riad vissza, mint Margit Mephisto leheletétől. Most örvendünk, mert nem hallunk többé semmit az „ó“, hanem csak a „magyar“ conservativismusról, de hála az Urnak, hazánkban nincs párt, mely magyar ne lenne. Halljuk azt is, hogy a conservatív párt erős, „kemény“ kormánynyal fogja megajándékozni a nemzetet; de ha „kemény“ kormány alatt olyant kell értenünk, mely hatalmával viszszaél, elleneit üldözi, akkor valóban mondhatjuk, hogy az 1867 óta létező kormányok e tekintetben ii nemzet minden kívánságát tökéletesen teljesítették. Hallottuk végtére azt is, hogy báró Sennyej jó administratív politikát akar követni, nem kétkedünk azon, hogy ha alkalom nyílik, megfelel e tekintetben minden várakozásnak; de hisz a Deákpárt se mondja, hogy rész politikával akar administrálni, s ha mégis teszi, történik azért, mert nem képes jobban kormányozni, nem bír arra a szükséges kapacitásokkal. S ebben rejlik véleményem szerint, politikai viszályainknak, valamint, a conservativ kérdésnek gyapontja. Az ország nem vágyódik az után, hogy megint egy új „conservativ“ párt képeztessék, hanem már évek óta minden józan hazafi igy okoskodik, midőn helyzetünk felett gondolkodik. Meglepetve kérdezi magától: miként történik, hogy midőn hazánkban van elég elsőrangú státusférfiú, s köztük különösen az úgynevezett conservativek, kik oly kitűnő minisztériumot képezhetnének maguk közt, hogy aligha van Európában hatalmasabb , tekintélyesebb, mint aminő az lenne, hogyan történik, hogy mindezen férfiak páratlan tehetsége parlagon hever, míg mások, a nemzet derekán a kormányzás abc-jét esztendők óta tanulják, s pedig igen kevés sikerre? Midőn hazánkban vannak oly kitűnő férfiak, mint Tisza Kálmán, Sernyey Pál, Lónyay Menyhért s mások, hogyan történik, hogy X, Y, Z uraim helyükben uralkodnak felettünk ? Itt fekszik hazánk legnagyobb baja, de itt lelhetjük fel annak orvosságát is. Amit már három esztendővel ezelőtt kimondottam — „men not measures!“ legyen a mi jelszavunk. A mi ellenünk van, az sem nem historicus pártok tétele, sem nem elvkülönbségek, sem nem osztályérdekek különbsége, de a mivel küzdenünk kell, az az egyesek veszed interess-jei — nem birom magyarra fordítani. Valaminta bécsi operánál a tagok nem akarják mgengedni, hogy első rangú énekesek enyagiroztasssanak, hasonlókép a képesség, a tehetség nem nyer elsőbbséget, hanem ostracismussal illettetik nálunk a magas hivatalok betöltésénél. Persze, midőn Széll Kálmán úr is, Weninger Vincze úr is, rekedtség miatt az ajánlatokat el nem fogadhatták, akkor kellett mégis a híres hős tenor Ghyczy Kálmánt vendégszereplésre felszólítani, de fellépésének, mint többen sejtették , én bátor voltam már előre is kimondani, nem volt nagy sikere, mert hiányzott az ensemble. Az ily együttes működés a nemzet elsőrangú kapacitásai részéről pedig mindaddg meg nem történik, míg a pártok össze nem olvadnak, a befolyásos körök ki nem békülnek, a versenytársak az egymássali küzködésről le nem mondanak. Azért mondom: vessünk ismét egy fátyolt a múltra. Hisz a jobboldal már úgyis kimondotta a me a culpa-t, csakhogy hozzáteszi azt is, — et tua culpa. Tűrjük ezt is, mi, akik már annyit tűrtünk. De fogadják el akkor Tisza Kálmán odanyújtott, kezét. — fogadja el Sennyey Pál, Lónyay Menyhért, de mindenek előtt gr. Andrássy Gyula, mert a Deákpárt igaz neve most: Andrássypárt. Senki élesebben meg nem támadta Magyarország 1867-ben kinevezett miniszterelnökét, mint e sorok írója, a ki. azárt eleget is bűnhődött; de félretevén minden természetes boszúvágyat, mégis azt mondom : felejtsük el a múltat. Gr. Andrássy mint magyar miniszterelnök roppant nagy hibákat követett el, nem annyira azon dolgokban, melyeket maga viselt, hanem inkább azokban, melyekről nem gondoskodott, vagy melyeket másokra bízott. Mint külügyminiszternek első időkben bizonyos ismert velleitásai nem nagy bizalmat kelthettek, de azóta az idők változtak, s az emberek is változnak. Kit látna most Magyarország szívesebben a külügyek élén nálánál? Hazánkban, sőt az egész monarchiában csak egy ember van, aki pótolhatná, s ki tudja, hogy majd éppen azt választják-e, — ki biztosíthat, hogy magyar ember, s nem pedig valami külföldi lesz megint külügyér? Mért nem lehetne tehát, fenntartván gr. Andrássynak jelenlegi állását sértetlenül — hazánkban oly miniszteriumot alkotni, melyben, igaz, előbbi ellene i s versenytársai főszerepeket viselnének, de akik egyikének sem lehetne érdekében őt saját köréből elmozdítani. A nemzet érzi, hogy súlyosan beteg; kívánja, hogy a legjobb orvosok hivassanak conciliumra betegágyához, s nem kérdezősködik, hogy mi mindegyiknek a systemája — ellenkezőleg elég okosoknak tartja, hogy nem elvek, hanem a tapasztalás tanai szerint fogják gyógyítani: valódi bűn volna a nemzetet még továbbra is szolgálataiktól megfosztani. Ha valaha, úgy most alkalmas az időpont a pártkibékülésre. A képviselőház in articulo mortis van. Ekkor az emberek engesztelékenyek szoktak lenni, s magukba térnek, mondjuk ki tehát rájuk a general-absolutiót. Ki tudja, az új képviselőháznak minő kedve lesz; lesz abban sok új ember, s a régiek is, ha felüdülve visszatérnek, talán megint makacsok lesznek. Hisz ezen tapasztalást már egyszer meg is nyertük. Nem volt-e szó az utóbbi választások kezdetén kibékülésről? nem lett az megint elhalasztva a választások utánra ? ? nem állott e be akkor megint a béke helyett a régi harag ? Az ellenzék vezére odanyújtotta most kezét: a kormánypárt igazi vezére, gr. Andrássytól függ az, e kezet elfogadni, vagy visszataszítani. Gr. Andrássy, mint az 1867-iki egyezmény létrehozója, minden mulasztások s hibák daczára, nemzetének memorabilia szolgálatokat tett, de még nagyobb érdemet szerezhet magának, ha maga most egyezségre lép régi elleneivel, volt versenytársaival. Azért ismételve mondom: vessünk fátyolt ámultakra, hogy már egyszer a múlttal szakíthassunk. Akin Károly. * A tisztelt író czikkét adtam, de ezzel nem értek egyet. Két nagy párt nélkül, (akármi legyen is nevük,) mely egymást fölváltja a kormányon, én részemről fictiónak tartom az egész parlamentáris rendszert és miniszteri felelősséget. A conservatív és liberális elemek megvannak mindenütt a világon, ezekből kell alakulni a pártoknak, hogy a haza javára versenyezhessenek. S ahol ezek megvannak, ott csak nem szaporítják a pártok számát, hanem épen absorbeálják a töredékeket, ami nem zárja ki, hogy a két nagy párt mindenikének legyenek árnyalatszárnyai az Albintól kezdve egész a Négerig. Hogy a conservatív államférfiakról mit tartok, azt megmondtam, de ismételhetem most is meggyőződésem kifejezését, miszerint a clique-uralom egyik fogása volt őket a 48 előtti állapotok viszszahozása iránti tervek forralásával gyanúsítani a közvélemény előtt, mikép ne juthassanak kormányra. — Ami pedig gróf Andrássy Gyula szerepét illeti, én erre nézve — Akin úr tanácsával teljesen ellenkezőleg — épen azt kívánom, hogy tartsa magát külügyéri feladatához s ne eltegyedjék Magyarország kormányzási és parlamenti ügyeibe , mert ehez nincs joga. Ha pártvezér akar lenni, tessék haza jönni s a jobboldal élére állni mint kormányelnök vagy az ellenzék főnöke. De hogy a külügyi hivatalból csináljon nálunk kabineteket, az nem járja. Csernátony. A pénzügyi bizottság tegnapi üléséből pótlólag közöljük még a következőket: Móricz Pál után felszólalt Pécssy Tamás, ki azt hiszi, hogy nagymérvű tervezetekre a jövőben nehéz lenne megegyezésre jutni; mielőtt részéről az új adóívjavaslatokat elfogadhatóknak tartaná csak részben is, azt hiszi, hogy a megtakarításokban kellene a szélső határig elmenni. Minden államhivatalnoknak, kinek fizetése a 2000 frtot meghaladja, abból 2O°0-ot vonna le; jövőre nyugdíjt senkinek, aki 25 évnél kevesebbet szolgált, nem adna, csupán rendkívüli esetekben munkaképteleneknek esetenként megélhetési összegig menne. Az igazságügynél az apelláták megszorítása, a bagatellügyek elvétele folytán személyzeti leszállítást tart eszközölhetőnek. Helyeseim beosztás által a hadseregnél, a létszám és harczképesség megtartása mellett, is lényeges megtakarítást vél eszközölhetőnek. Ha a bankkérdés megoldatik, eltekintve attól, hogy az adóképesség emelkedni fog, már a banktársulat adója által is némi új bevételt remél. Az államjószágok részletes eladásából haszonjövedelmet remél, mert ha az ezekből befolyó jövedelem adósságtörlesztésre fordíttatik is, sokkal több lesz a haszon a kamat kereskedése folytán, minthogy az államjavak jelenleg alig 2 százalékot hoznak. Ekként lényegesen leszállana a deficit. Ha tekintetbe veszszük még, hogy amit most vasutaink f kamatgaranciáiba fektetünk, az megkerül később, s hogyha itt a 15 millió évi kiadás egészben vagy részben meg fog szűnni, így csak néhány millió lehet a valódi hiány. Tehát a pénzügyminiszter által 13 millióig tervezett egyenes adófölemelést indokolva nem látja, s azokból a Móricz Pál által említetteket kivéve, többet elfogadtatni nem ajánlhat a pénzügyi bizottság. Széll Kálmán a megtakarításokban sokat hisz még orvosolhatónak, de 12 milliót mégis adófölemeléssel vél fedezendőnek. Elfogadja a pénzügyminiszternek előterjesztéseit a fedezetre nézve s az általa tervezett adófölemeléseket; fölemlítendőnek tartja a bankkérdés megoldásának szükségét és a takarékosság további érvényesítését a jelentésben. Lipthay Béla b. csatlakozik Széll nézeteihez, de felemlítené még azt is a jelentésben, hogy két hadsereget fenn nem tarthatunk. Az államjavak részletenkénti eladását mint szintén felemlítendőt elfogadja; hangsúlyozná végre, hogy a bélyegnél, dohánynál és más némely adónemek behajtásánál szigorúbb legyen az eljárás s így több jövedelmet hozandnak. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter kívánja, hogy az általa tervezett átalános jövedelemadóra is kiterjedjen a pénzügyi bizottság jelentése. Az államjószágok eladására nézve még most csakis az előmunkálatok tehetők meg. A bankkérdéssel a költségvetés tárgyalása után szándékozik foglalkozni, miután a bank privilégiuma 1876 végén fog lejárni. Ragaszkodik beterjesztett adójavaslaAz adóügyi bizottság tegnapi ülésén, melyen a kormány részéről Ghyczy pénzügyminiszter és Márffy mint tanácsos voltak jelen, a cseléd-, tőke-, kocsi- és lótartási adókról szóló bizottsági jelentés olvastatott fel az ülés megnyílta után. A jelentés felolvasása után Tisza Kálmán megjegyzi, hogy a bizottság nem azért hagyott ki némelyeket az eredeti tervezetből, mert — mint a jelentés mondja — nem akart „ismételt“ megadóztatást, miután a tervezetek és pontozatok mindenike ismételt megadóztatást foglal magában, — a bizottság a jelentésnek ily értelemben való módosítását elfogadja. A törvény szövege egyébiránt csekély irályi módosításokkal elfogadtatik. Ghyczy Kálmán indítványozza, hogy a már tárgyalt törvényjavaslatokat és a hitelesített jelentéseket a bizottsági előadó nyújtsa be a háznak. Paczolay: a bizottság azt határozta, hogy a tvjavaslatok mindnyája egy általános jelentés mellett nyújtassék be. Ezen megjegyzésre az előadó és még többen azt állítják, hogy a bizottságnak ily értelmű határozata nincs. Iványi Dániel azt hiszi, hogy helyes lenne a kész törvényjavaslatok benyújtása, hogy a ház azokkal megismerkedhessék, de nézete szerint ezáltal az általános tárgyalás nem fogna kikerültetni. Tisza Kálmán legkorrectebbnek azt tartaná, ha együttesen nyújtatnának be. Sennyey Pál mindenekelőtt az általános budgettárgyalás befejezését tartja bevárandónak. Tisza K. Sennyey utóbbi nézetét helyesli. El kell határozni, váljon tanulmányozás vagy tárgyalás végett terjesztetik-e be. Ghyczy K.: Ha be van terjesztve, a tárgyalás felvétele fölött a ház többsége van hivatva határozni. Mindenesetre a korábbi tárgyalást szeretné, mert az államkincstárra nézve is haszonnal járna, miután ezen adók májusban is csak akkor válhatnának behajthatókká, ha azok még januárban szentesíttethetnének. Tisza ismétli az együttes beterjesztés szükségét. Lukács a pénzügyi eredmény tekintetéből a kész javaslatokat be kívánja nyújtani. Azt hiszi, hogy erre a bizottság kötelezve is van. Lontagh P. fölemlíti, hogy már a tanácskozások elején többen azon nézetet hangsúlyozták, hogy a költségvetés kiadási részének tárgyalása előtt föl ne vétessenek az adójavaslatok. Szintén az együttes előterjesztés mellett nyilatkozik. Szlávy elnök azt állítja, hogy ez beszéd tárgyát képezte ugyan, de e tekintetben határozat nem hozatott. Sennyey P. K. véleménye szintén az, hogy a hitelesítés után e javaslatokat be kell nyújtani a házhoz, a bizottság azonban jelentésében javasolhatja a háznak, hogy együttesen vétessenek tárgyalás alá. Paczolay ismétli, hogy a bizottság elhatározta, hogy ajavaslatok együttenesen terjesztessenek a ház elé. Faik úgy emlékszik, hogy az együttes tárgyalásra nézve csakugyan nyilatkozott a bizottság, a bejelentést különben szerinte sem lehet megtagadni. Lónyay M. gr. saját véleményét szintén a budgettől teszi függővé, az előterjesztést nem ellenzi. Az érv a benyújtásra különben már úgy is elesett, amennyiben a bizottság már előbb kész volt két javaslatot külön nem nyújtott be. Mocsáry szintén csak az együttes benyújtás mellett van. Szlávy elnök a szavazást indítványozza e kérdés fölött s azt Sennyey véleménye értelmében felteszi. A többség a benyújtás mellett dönt, a ház tanulmányozhatásának indoka tekintetbevételével. Ezután tárgyalás alá került a kereseti adóról szóló tvjavaslat. Lónyay tájékozást óhajt az iránt, hogy nem lehetne-e az általános jövedelmi adót behozni. Ghyczy azt hiszi, hogy e törvényjavaslat nem gátolja az általános jövedelmi adó behozatalát. Lónyay óhajtaná, hogy a pénzügyminiszter ez iránt legalább annyi felvilágosítást adna tájékozásul, amennyit a pénzügyi bizottságnak adott. Ghyczy K. megjegyzi, hogy az általános jövedelmi adó szabványait lehet ehhez képest módoznihoz, mert nézete szerint magunknak kell magánkon segíteni. A miniszter felszólalása után délután 2 óra után az ülés véget ért. A pénzügyi bizottság mai üléséről a „P. N.“ esti lapjában a következő tudósítást olvassuk : A képviselőház pénzügyi bizottságának ma délben ismét igen érdekes ülése volt. A bizottság a fedezet módjainak megvitatását fogtatás szóltak : Sironyi Ernő, Somssich Pál, Ghyczy miniszter, Muzslay és Horn Ede. Simonyi és Horn megtagadják az adóemelést. E helyett az utóbbi a közvetett adók osztrák és magyar jövedelmének a két állam lakosságának aránya szerinti megosztását ajánlja, tehát ugyanazon módozatok egyikét, melyeket régebben mi ajánlottunk. Muzslay a legvégsőbb szükség esetén nem ellenzi az adóemelést. Szólásra még föl van jegyezve Zsedényi. Érdekes jelenet történt Somssich Pál és Ghyczy miniszter között, és pedig a következő: Somssich Pál: Előadja, hogy az adó súlyos s nem osztozik azon nézetben, hogy az ország az újabb adóemelést könnyedén elbírná. Megszavazandónak tartja azonban, ha a kormány ennek fejében, egész biztonsággal, az államháztartás egyensúlyának helyreállítását ígéri. Sajnálja, hogy ez eddig nem jelentetett ki; úgy látszik, a pénzügyminiszter habozik. Ghyczy pénzügyminiszter: Az egyensúly végleges helyreállítása sok tényezőtől függ, így a kereskedelmi s vámszövetség, stb. revisiójához hosszabb tárgyalások kivántatnak. Azért nem mondott ezen , ehhez hasonló ügyekre vonatkozólag határozott számokat. Mindez ügyek (így a bankkérdésnek is) sikeres megoldása nagyban hozzá fog járulni az államháztartás viszonyainak javításához,az adóképesség emeléséhez. S egyről határozott felelősséget vállal. A kormány teljesíteni fogja kötelességét mind a kereskedelmi szerződés mind a bankkérdés ügyében, a ha ezenkívül a nemzet áldozatkészséget tanusít, ha tettleg kimutatja az állam pénzügyeinek javítása iránti ké°zségét, fejével áll jót, hogy az államháztartás egyensúlya helyre lesz állítva. (Éljenzés.) Som s s ich: Üdvözli a minisztert a határozott nyilatkozatért s örvend, hogy ezt az ő felszólalása eredményezé. Ghyczy: Örvend, ha nyilatkozata megnyugtatóig hatott; attól tart azonban, ha fejével is áll jót az államháztartás egyensúlyának helyreállításáért, t. barátai (s itt az ellenzéki tagokra mutatott) nem fogják azt neki elhinni. Somssich: Minket megnyugtat, hogy az ellenzéki tagokat nem nyugtatja meg, azt az álláspont különböző volta okozza. sítani az elfogadás után is; egyébiránt ha a bizottság kívánja, a holnapi ülésben erre nézve felvilágosítást adana. Irányi D. szintén azon nézeten van, hogy nem szerénytelenség, ha a bizottság felvilágosítást kér. Kantz Gy. is helyesnek tartja, hogy előleges értesítést kérjen a bizottság. Az általános jövedelmi adóra nézve a hírlapokból nem bírt eligazodni, és azt sem tudja, váljon nem személyes kereseti adó lesz-e az, vagy tán hozadéki adó lesz. Ennélfogva maga is felvilágosítást kíván, ha az nem most adatik is meg. Paczolay J. ragaszkodik ahhoz, hogy a miniszter az általános jövedelmi adóról szólójavaslatot előterjeszsze. Ghyczy Kálmán újabban is ígéri, hogy az általános jövedelmi adóról szólójavaslatot előterjeszti a holnapi ülésen. Egyébiránt azt hiszi, hogy az csak tájékozásul fog szolgálni. Tisza Kálmán szintén kívánja az előterjesztést és épen csak azért, hogy a bizottság tájékozva lehessen. Sennyey Pál b. azon indítványára, hogy míg az előterjesztés megtörténik, a tárgyalás felfüggesztessék, az ülés 7 óra után véget ér. A horvát választási novelláról az „Agramer Zeitung“ a következőket írja : „A választások eddigi módja sok visszaéléssel járt, melyek okot adtak arra, hogy az 1870. III. t. sz. módosításáról gondolkozzanak, melyet a tartománygyűlés épen most tárgyal. A fennálló választási törvény legkiválóbb hátránya az, hogy tág tért nyitott az önkénynek. A községek kerületi viszonyaira vagy politikai beosztására való tekintet nélkül nem könynyen hozzáférhető helyek tűzettek ki választási helyül és a választók előtt közvetlenül a választásig titokban tartottak; e miatt a választók természetesen nem értekezhettek egymással, mivel nem tudták, mely helyen fogják szavazatukat beadni. Egy másik hiányként megemlítik, hogy a kormány nevezi ki a központi bizottságokat, ezek pedig kiküldik az albizottságokat, míg a felszólamlásokat a kormány intézi el. Ezáltal alkalom van adva a kormánynak, hogy a maga híveit hozhassa be a bizottságokba. A jelenleg tárgyalás alatt levő választási novella 2. §-a világosan meghatározza, hogy mely községek mely választókerületbe tartoznak; a 3., 4. és 5. §§. pedig jogot adnak a megyei bizottságoknak és a városi képviseletnek a kzponti bizottságok és annyi albizottság kinevezésére, ahány képviselő választandó; a választók névsorának összeállítása és a választási mozgalom általában e bizottságokra van bízva, a felszólalások pedig megint egy választott bizottság által lesznek elintézendők. A felszólalások még a választás napján is megtörténhetnek. A választók a választás napján azon alphabetikus sorrendben hívandók fel, melyben a lajstromba be vannak írva. A novella a papoknak és néptanítóknak, valamint a tudoroknak is ad szavazati jogot, és iparkodik az eddig észlelt visszaéléseket és az eddigi önkényt minden tekintetben megszüntetni.“ Néhány szó az informálásról! A birói tekintély emelése, s a birói függetlenség megóvása követelik, hogy a bíró személye illő tiszteletben tartassék, és hogy a bíró személye megközelíthetlen legyen. Az eddigi gyakorlat, hogy a felek, vagy az ügyvédek peres ügyeikben informálás végett a bírákhoz járjanak, a fennebb említettekkel össze nem egyeztethető. Az informálás, vagy miként az ügyvéd urak szokták nevezni bíró-nyerés, nemcsak a bírói függetlenséggel áll ellentétben, hanem egyenesen a bírák tekintélyét ássa alá, sőt még magukra a peres felekre nézve is anyagi veszteséggel van összekötve, amint ezen állítás az alábbiakból kitűnik. Az ügyvédke — nagyrészét kivévén, — életkérdésnek tartják az informálás szükségességét. Lássuk miért? Czikkiró maga is foglalkozván ügyvédi irodákban jól tudja, hogy a felek részére külön költség vezettetik e czímen : „informálásért ez ez ügyben“ . . .; hátha még az ügyvéd vidéki s távol eső megyékből — sub titulo — informálás végett, utazik a saját fele költségén. Sőt néhányan az ügyvéd urak közül saját peres feleiket utasítják a birákhoz, kikkel, mint sok esetben iskolázatlan s tudatlan emberekkel a biró az ügy állását hiába fejtegetné. Már most világítsuk meg a részleteket. Több esetet hallottam, de sőt czikkíróval is megtörtént, hogy az ügyvéd, vagy maga a peres fél, az illető előadó-bíró egyéni charactere, vagyoni állapota és szaktudományi alapossága felől tudakozódott. S több esetnél, ha pervesztes jön némely ügyvéd, saját felével azt akarta elhitetni, hogy pervesztességének az előadó biró perbeni járatlansága az oka, hogy t. i. nem engedé magát az ügyvéd bölcsessége által felvilágosíttatni; ha pedig nyertes jön, akkor, bár a biró maga elé sem bocsátá az illetőt, ismét azzal merészelt előállani: megnyertem a bírót , megnyertem a pert! De előállt rögtön az informálás költségeivel is, miket a nyertes fél ellenvetés nélkül kifizetett. Ki tudna minden egyes esetet följegyezni, azonban volt eset, hogy az eddigi gyakorlatban levő informálás miatt a bíró neve ártatlanul a megvesztegetés hírével mocskoltatok be, azon áron, melyet az ügyvéd informálás czimén saját nyertes felétől zsarolt ki. Igen is fordulhat elő eset, midőn némely ügy soron kívüli előadása az ügy sürgősségénél fogva szükségeltetik. Azonban ily esetben sem az előadó bíróhoz, hanem folyamodványilag az elnökhöz kellene fordulni, s az ügy sürgős előadásának szükségét okadatolni A tisztviselő személyzetet pedig az ünnepélyesen tett hivatalos esküre — hivatalos állásuk kockáztatásával figyelmeztetve, a felek részére, az értesítés adásától eltiltani hasznos és szükséges lenne. Leleszi Kovács Kálmán, kir. táblai tisztviselő. Az 1874.XXXIII. t. sz. által a kir. curiához utasított felebbezett ügyek körüli teendőkre nézve az említett törvényben nyert felhatalmazásnál fogva az igazságügyminiszter a következő ügyrendet léptette életbe: 1. §. Az 1874. XXXIII. t. sz., által a kir. curia illetőségéhez utasított felebbezett ügyek eldöntésére a kir. curia mindkét osztályából alakult bíróság kiadványaiban e czimet: „Magyar kir. curia,“ hivatalos pecsétül pedig Magyarország czimerét használja, a következő köruttal: Magyar kir. curia Budapesten. 2. §. Ezen bíróság elnöke : a semmitőszék elnöke; akadályoztatása esetében: a legfőbb itélőszék elnöke; ennek is akadályoztatása esetében: a semmitőszék alelnöke, illetőleg a legfőbb itélőszék tanácselnökei, kineveztetésük sorrendje szerint. 3. §. Az 1874-iki október 15-én kibocsátott bírói ügyviteli szabályok által az elnökre ruházott igazgatási, felügyeleti s hivatalvezetési teendőket a bíróság elnöke látja el. 4. §. A bíróság részére külön iktató-, kiadó , irattári sorkönyv vezettetik. Az irattárban elteendő irományok év- és folyószámok szerint kezeltetnek. A segédhivatalok kezelésére egyéb tekintetben a jelensegrend 14. §-ában foglalt utasítás szolgál irányadóul. 5. §. Tekintettel az 1868. LIV. t. sz. 56. §-a által a birói személyekre nézve meghatározott kizárási okokra, a bíróság egyik tagja sem vehet részt oly ügyek eldöntésében, melyekben saját személyére nézve érdekelve van, vagy azok, kiknek választói jogosultsága forog kérdésben, vagy a felszólalók vele fel- vagy lemenő rokonságban, vagy negyed sziglen oldalrokonságban, másod izbeli sógorsági, vagy gyámsági, gondnoksági, ellenséges vagy peres viszonyban állanak. 6. §. Az előadó a hozzá utasított ügydarabokat az iktatói számok sora szerint tartozik feldolgozni s előadni. 01.7 ügydarabok azonban, melyeknek elintézése czéljából kiegészítések szükségeltetnek, soron kívül a legközelebbi ülésben adatnak elő, mit az előadó az illető tanácselnöknek előlegesen bejelenteni tartozik; a kétségen kívül hiányos fölterjesztés kiegészítése azonban elnöki úton eszközlendő. 7. §: Az előadás nyilvános lévén, a felek és közönség tájékozása végett az előadandó ügyek jegyzéke a tanácsok szerint elkülönítve, az előadást megelőző nap délelőtti óráiban kifüggesztendő. 8. §: Értesítésnek (informatio) ezen ügyeket illetőleg nincs helye. 9. §. A szavazók az előadó után, kineveztetetésük sorrendje szerint, nyilvánítják szavazatukat. 10. §. A bíróság az 1874. XXXIII. t. sz. értelmében hozzá felebbezett ügyekben „határozat által dönt.“ 11. §. Minden határozat indokolandó. Ha azonban a felebbezett határozat mind tartalmára, mint indokaira nézve helybenhagyatik, elég ezen indokokra hivatkozni. 12. §. A határozatok — tekintettel az 1869. IV. t sz. 2. §-ára — „(5 Felsége a király nevében adatnak ki.“ 13. §. Az elnök a bíróság évi ügyforgalmáról, s az egyes bírák tevékenységéről az igazságügyminiszterhez minden év január havában a következő rovatok szerint szerkesztendő ügykimutatást terjesztend föl : 1. múlt évről hátralékban maradt beadványok száma; 2. az ... . évben érkezett beaványok száma ; 2. összesen; 4. elintéztettek; 5. hátralékban maradtak; 6. összesen; 7. helybenhagyó határozatok száma ; 8. megváltoztató határozatok száma; 9. összesen; 10. azon személyek száma, kiknek választói jogosultsága fölött határoztatott. 14. §. A mennyiben az 1874. XXXIII. t. sz. és a jelen szabályzat külön vagy eltérő intézkedéseket nem tartalmaz , ezen biróság ügykezelésében az 1874. október hó 15-én kibocsátott birói ügyviteli szabályokat követendi. Budapesten, 1875. január 8. Dr. Pauler Tivadar, 8. k. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése január 13-án. Elnök: Perczel. — Jegyzők: Mihályi, Beöthy. — A kormány részéről jelen vannak: Ghyczy, Pauler, Trefort, Bittó, Bartal és Wenckheim. Elnök bemutatja Szathmár megye felterjesztését a Bukovinában élő magyarok hazatelepítése iránt, továbbá Szathmár megye felterjesztését a tanfelügyelői intézmény megszüntetése iránt. (Élénk helyeslés a baloldalon) és végre ugyanezen megye felterjesztését az engedély nélkül távol levő képviselők illetményeinek elvonása iránt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezen felterjesztések a kérvényi bizottsághoz utasitlaanak. Bömbes Gyula marosvásárhelyi kir. táblai bíróvá neveztetvén ki, képviselői állásáról lemond. — Az elnök uj választást rendel. Zegre Károly Kolozsmegye kérvényét nyújtja be az apahida szászrégeni országút tárgyában. Ráday Sándor a műegyetem kérvényét nyújtja be a képviselőház irományainak megküldése iránt. Degré Alajos a pestmegyei vácz-felső-kerületi községi jegyzők egyletének kérvényét nyújtja be. Lázár Ádám Biró Domokos magánkérvényét nyújtja be, tagosítási ügyben. A kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Szeniczey Ödön benyújtja a közp. biz. jelentését a választási törvény módosításai iránt (Budapest s Nagyvárad választókerületeire nézve). Máday Sándor beadja a közp. bizottság jelentését a Görög-, Olasz- s Oroszországgal kötött különböző nemzetközi szerződések tárgyában. E jelentések kinyomvák s a holnapi ülés napirendjére tűzetnek. Következik a napirend első tárgya: határozás Irányi Dánielnek a földadónál előforduló aránytalanságok kijavíttatása iránt szóló javaslata fölött. Beöthy Algernon jegyző olvassa a határozati javaslatot. Irányi Dániel utal arra, hogy igen is nagyok az aránytalanságok, bár az 1868-iki illető törvény ez aránytalanságok fokozatos s folytonos kijavítását megparancsolta s lehetővé tette. Nagy mennyiségben találtatnak még ma is területek, melyek az 1868. XXV. t. czikk ellenére vagy semmi, vagy csak illetéktelenül kevés megadóztatás alá esnek. Ezen változtatni kell, már a tör- vény rendeleténél fogva is. Nem változtatta meg az ez iránti rendelkezést az új kataszteri törvény sem, mely csak az eljárási módust módosította. A mi javaslatának azt a részét illeti, mely szerint a miniszter köteles lesz az e tekintetben eddig tett lépésekről jelentést tenni: ez csak a miniszteri felelősségnek elodázhatlan folyománya. — Ajánlja javaslata tárgyalás alá vételét, s esetleg elfogadását. (Helyeslések.) Ghyczy Kálmán nem akar kibúvni sem magára, sem elődeire nézve az előtte szóló által hangsúlyozott felelősség alól, hanem azért szükségesnek tart Iványi javaslatával szemben egyetmást elmondani. Azon területek, melyek az illető kataszteri fölvétel óta változtatták művelési águkat, nem tartoznak az így megróhatók közé, mert azokon változás az újabb átalános kataszteri fölvételig nem történhetik. De van — Iványi szerint — sok oly terület, mely a kataszteri fölvételből egészen kimaradt.