Ellenőr, 1875. március (7. évfolyam, 60-89. szám)
1875-03-26 / 85. szám
óriási munkának néz a kormány elébe; de azon határtalan bizalom, melylyel közönségünk a kormány minden egyes tagja iránt viseltetik, és azon öntudat, hogy a kormány élén oly férfiak állanak, kiknek tündöklő honpolgári erényei és tiszteletet gerjesztő múltja a legmegnyugtatóbb kezességet nyújtja: megerősíti a meggyőződést keblünkben arra nézve, hogy a magyar minisztérium erős kezekkel fogja kormányozni az állam hajóját, s habár nagy akadályok leküzdésével, de bizton fogja azt az óhajtott megelégedés és boldogság révébe vezetni. Városunk közönsége, midőn bizalmát a magas kormány iránt a legmélyebb tisztelettel kijelenti, a magyar állam érdekeinek megfelelőleg legszentebb kötelességének fogja ismerni, hatáskörében a törvénynek tiszteletet szerezni, a törvényeket és törvényes rendeleteket készséggel, gyorsan és erélyesen végrehajtani. Arad szab. kir. város közgyűléséből 1875. márczius 10. Salacz Gyula, polgármester. Institoris Kálmán, főjegyző. Az udvarból való száműzetésekre és különösen dr. Giskra ügyére vonatkozólag újabb versiók keringenek a bécsi lapokban. A „Tagespressen értesülése szerint az urak házának több tagja megkérdezte kedden az ülés előtt az egyes minisztereket, hogy való-e a száműzetési hír (Sápiéba, Jablonovski, Borkovski), s a miniszterek azon egyhangú választ adtak, hogy az egész csak koholmány. A „N. Fremdenblatt“ határozottan tudja, hogy sem Sapieha, sem Jablonovski nem utasíttattak el. Sapiehát eléggé sújtotta az, hogy nagyon akarata ellenére le kellett köszönnie országos főmarsalli hivataláról. Jablonovski szintén igazgatótanácsosa volt ugyan a lemberg-csernoviczi vasútnak, de mint az esküdtszéki tárgyalásból emlékezhetni, nem nyúlt bele az oláh vasúti engedély megnyerésének szerencsejazékába. Az 1852. évi császári rendelet, mely titk. tanácsosoktól megvonja az udvar látogatását, csakis dr. Giskrát érinti, s csak ő kapott az udvarmarsalli hivataltól átiratot, melyben ő felsége oly egyenesen kifejezi rászólását. Ez pedig azon okra vezet vissza, hogy Giskra ur, különösen methodusával, a császár nevét helytelenül zavarta bele üzleti dolgaiba. A császár csak a világkiállítás alkalmával értesült amaz oláhországi 100,000 forintos „douceur“-ről, s már akkor fejezte ki méltatlankodását néhány éles szóban, de szokott jóságával, abban hagyta az ügyet. Csak a nagy figyelemmel kísért Ofenheim-per tárgyalása alatt értesült ő felsége Giskra urnak választói előtt tett nyilatkozatáról. A „Tagblatt“ szerint ő felsége két ízben hívta volt meg Beust grófot, a volt canczellárt, mint akire Giskra hivatkozott, hogy ez ő felsége nevében megengedte neki illetményeit (Bezüge) beszedni. — Hogy ő felsége mit értett ezen illetmények alatt, s hogy mennyire különbözött ezen felfogás a „borravalótól, erről már a múlt héten volt említés. Szóval, Giskra úr kiutasíttatott az udvarból. A „Tagespresse“ egy „magas állású barátjától“ azt is hallotta, hogy Giskra urat az elhalt Lajos főherczeg — ennek saját nyilatkozata szerint — emelte ki szegény sorsából, iskoláztatta s juttatta magas polczára. A beküldő azt kérdezi, hogy Giskra ur nem volna-e hajlandó biographusainak érdekében ezen érdekes pontról némi felvilágosítást nyújtani, a „Tagespresse“ csatlakozik ezen kívánsághoz. Giskra ur. ur — úgymond — oly igen sokat beszélt nekünk rongyos czipőiről, s éppen semmit a megboldogult Lajos főherczegről! A világtörténelemnek ezen pont kiegészítésére igen nagy szüksége lehet. Békés megye két választókerületében az 1872-iki követválasztáskor volt, és pedig a gyomai kerületben 2381 az orosháziban 1349 összesen 3730 választó. A folyó évben összehratott, és pedig a gyomai választókerületben 3063 az orosháziban 2110 összesen 5173. Gerla-Póstelek újdonsült nagyközségben egyetlenegy választó sem fedeztetett fel. A névjegyzék vizsgálatakor a központi választmány által töröltetett és pedig a gyomai kerületben a) adóhátralék miatt 839 b) más okból 1 Az orosházi kerületben : a) adóhátralék miatt 89 b) más okból 17 összesen 946 Maradt tehát az ideigl. névjegyzék szerint a gyomai kerületben 2223 az orosháziban 2004 összesen 4227 választó. Mutatkozik ennélfogva a gyomai kerületben csökkenés 158, az orosházi kerületben többlet 655. Mind a két kerületet összevéve, többlet 497. Békésmegye közönsége az 1874-ik évi XXXIII. t. sz. 12. §-ának 5. pontja s a 108. §-nak olyszerű módosítása iránt, hogy az adóhátralék lefizetésére a választási jog megóvása tekintetéből a jogosultaknak. évi április 15-ig időhaladék engedtessék, a képviselőházhoz kérvénynyel járulván, a kérvény annak idején tisztességesen megbukott. A választási törvény határozmányainak végrehajtásával megbízott megyei központi választmány a törvény szigorának enyhítése, a választási jogosultság megóvása s az állam érdekeinek előmozdítása czéljából a törvény által reá ruházott hatalmánál fogva akként intézkedett, hogy az adóhátralékok lefizetését az összeírások befejezésére kitűzött határidőig, és pedig márczius 1-ig megengedvén, az összeíró küldöttségeket oda utasította, hogy akik adójukat le nem fizették, azokat is külön jegyzékbe tegye ; hogyha ezek a névjegyzékek megvizsgálásakor az adónak időközben tett törlesztését igazolandják, a választók névjegyzékébe pótlólag bevézethessenek. Sajnos, hogy ezen jóakaratú intézkedés daczára, mint a fentebbi kimutatásból kitetszik, mégis 928 honpolgár, mert adóját a mostoha pénzviszonyok miatt le nem fizethette, választási jogától önvétke nélkül elesik, hogyha Tisza Kálmán belügyminiszter úr, kit az isteni gondviselés, mint hazánk nemzőjét, sokáig boldogul éltessen, a veszélyeztetett választási jog érdekében a választási törvény pótlása iránt törvényjavaslatot nem terjeszt vala be, melynek elfogadása ss szentesítése esetére az adóhátralékosoknak mód és alkalom nyuttatik választási joguk fenntartására s érvényesithetésére. A Manin-ünnepély Velenczében. Velencze, márcz. 22. A terjedelmes programom nemzeti ünnepély, melyet a lagúnák városa s egész Olaszország ma és holnap megül, s melynek főmomntuma az 1848-iki nagy események kiváló hősének emelt emlékszobor leleplezése: Velenczében soká feledhetlen leend. Az ünnepély ma délelőtt 10-kor vette kezdetét, tulajdonkép azonban már kora reggel is sok látni és hallani való volt. A dogé-palota udvara, melyben egyébkor szomorú csönd fogadja a kiváncsi jövevényt, ma érdekes és nagy találkozás színhelye volt. Itt gyűltek össze mindazok, kik az emlékszobor leleplezésénél hivatalosan jelen voltak. Olaszország minden városa képviselteti magát, a királyi házat Bonghi közoktatásügyi miniszter helyettesíté, a parlament egy bizottságot küldött, úgyszintén a kormány is egy több főből álló testületet. A más nemzetek közül Francziaország, Svájc, Németország s Anglia küldtek megbízottakat. Csupán Ausztria és Magyarország nem fogadta el a meghívást. Az ünnepély rendező bizottsága egy kimerítő és fölötte ildomos hangon írta fölszólítást küldött kormányunk megbízottjainak, mely iratban fölemlítő ama történeti tényt, hogy 1848-ban a magyarok s velenczeiek egyesülten küzdöttek ama czél eléréséért, melynek az ünneplendő férfi martyija len s hangsúlyozta azt, hogy a magyarokat, kik elvégre is oly eseményt ünnepelnének velők, mely immár a történeté, oly szívesen látnák ez öröm-napon, amily melegen üdvözölték őket, akkor, amidőn szomorúbb perczek késztették egyetérteni velük. Az a körülbelül hatvan száműzött, kik az 1848-iki eseményekben ászt. Márk terén résztvetek, mind megjelent s a bizottmány nagyon óhajtotta volna, hogy Kossuth küldöttje, Bratics, ki az akkori kormány rokonszenvét tolmácsolta Manin előtt, továbbá ama magyar század néhány életben maradt tagja is megjelenjen, mely század a velenczeieknek először segítségére sietett. A vezénylő tiszt Winkler volt. A magyar kormány azonban igen közös okokból mellőzte e meghívást, ami helyén is volt, noha itt Velenczében fölmerült a vélemény, hogy amily szívélyes üdvözlettel fogadják majd az osztrák császárt s a magyar királyt s igyekeznek a felejtés legsűrűbb fátylát takarni a közelmúltra: oly higgadtan és tendentiátlanul tekinthették volna az osztrák, de különösen a magyar alattvalók e nemzeti ünnepélyt. E körülményről semmit sem hoztak a magyar lapok, — noha az olasz journalistika hetek óta sok sympathiát pazarol ránk s azért jónak láttam megemlíteni azt, mielőtt az ünnepélyességeket sorban fölemlíteném. A diszmenet, mely az összes képviselő-testületekből állt, a doge-palotából a Campo S. Paternianó-ra vonult. Ez egy kicsike tér volt, melyen Manin háza áll s nagyobbitása végett két házat leromboltak. Az ekként nyert piacz most Daniele Manin nevét viseli Már hetek óta nagy volt a forgalom e helyen. Közepét bódé foglalta el, melyben a szobor fölállításával fáradtak. Most egész diszteremmé varázsolták, melynek közepén a művészet egy modern remeke áll. E terembe csak a hívottak mehettek be. Köröskörtől minden „calle“-t katonaság őrzi, melyen át csak az juthatott, kinek vagy vörös, vagy zöld papírdarabja volt. Jegyet csak az kaphatott, akit meghívtak; a hívatlanok csak fél szemmel s fél füllel láthattak és hallhattak. Köröskörül díszes tribune-ökön a közönség foglalt helyet. A városok, kormányok és testületek képviselői a piaczon álltak, míg a szónokok, a Manin-család tagjai, köztük Giorgio Manin, királyi tábornok és a dicsőített fia, azonkívül az udvar és Velencze városának képviselői és az ünnepély létrehozói. Az első beszédet a syndaco mondta. Rajzolta a múlt eseményeket, melyeknek emlékét azok hősének emlékével dicsőítik. Eközben lehullt a lepel a szoborról, mire a két elrejtett katonazenekar a Manin-hymnuszra kezdett, s az összes jelen voltak üdvriadásba törtek ki. Következett még három beszéd. Bonghi miniszter igen meleg hangon tolmácsolta a király részvételét és tiszteletét a nagy férfiú iránt, a ki Olaszország legnagyobb fiainak egyike, s kinek érdeme és nagysága oly teljes, a mily hallatlan volt önérzete és jellemszilárdsága, mely édessé varázsolta a hontalanság keserű kenyerét, a melyet gyakran nélkülöznie is kellett.“ Francziaország küldöttje a leghosszasabban és leghosszadalmasabban is szólt. Kifejezte hazájának rokonszenvét Olaszország iránt, s kiemelte azt, hogy e rokonszenvre csakis a franczia köztársaság képes, míg a monarchia ezzel bizonyára otthon maradt volna. A dictiók végeztével katonazene mellett a díszmenet visszavonult a dogé-palotába, míg a közönség az emlékszobor előtt tódult össze. A művet olasz szobrász mintázta, míg a kivitel német érezöntő érdeme. Louigi Borro jónevű művész s ez emlékszobor mindenesetre becsületére válik. Egyszerű, de hatásos. Az öntés pedig a müncheni öntöde, a különösen Müller hírnevét hasonlóan emelni fogja az olaszok előtt. Négy lépcsőjű gránit alapon egyszerűen tagolt négyszögletes talapzat áll, melynek egyik lapján, sugárzó csillag közepén, e szó olvasható „Manin“. A talapzaton a híres férfi érczalakja áll. Szétvetett öltönye festőleg drapirozza az idomokat. A jobb kéz a mellen pihen, melyet nemzeti szalag köt át, míg a bal kéz egy félig nyílt papír-tekercset fog. „22 Marzo 1848“, e három szó áll ez iraton. Az arczban (noha Manin minden képe nélkülözi az eszménységet) sok kifejezés és idealismus van. A meggyőződés és tiszta öntudat; az erély és jellemszilárdság elhatárzó tekintetével találkozunk rajta. A mintázás mindvégig gondos és sikerült ; a művész nem riadt vissza a modern öltözéknek a monumentális művészetre alkalmatlan divatjától, de szerencsésen elkerült mindent, ami oly sok újabb emlékszobornál, különösen az olaszoknál oly prózailag s köznapilag hat. S ez magában véve is már nagy érdem. Ami azonban még jobb, mint maga az alak: az ama simbolicua, félelmes állat, melyet nem akarok szörnyűnek nevezni, minthogy sokkal nemesebb vad, noha mesebeli és természetien. A talapzat alján egy pompásan alakított , valóban nagy szerencsével jellemzett szárnyas oroszlán hever, mely hatalmas körmeivel s szárnyaival az emléket védelmezni látszik. A művész a támadás és védelem mozzanatában érzékité s ez nemcsak hatását, de jelentőségét is nagy mértékben emeli az emléknek. Sz. Márk (Velencze védnökének) symboluma ez állat: s íme, itt jelvénye a hazaszeretetnek, mely védelemre kész, a boszunak, mely támad s az erőnek, mely győzelmében hisz Az egész emlékszobor a kis tér felett teljesen uralkodik s hátterével minden esetre harmoniálni fog, ha a rögtönzött kulisszákat, melyek most környezetét képezik, a megújítandó házak fagadó-jai fogják pótolni. Most este a sz. Márk terén nappali világosság van. E világosságban azonban mysticismus, varázs és titokteljesség rejtőzik. A zenekar éjfélig játszott, a velenczei szépségek gyönyörű toilette-je teljes érvényre emelkedik, a hold szinte vakítva árasztja sugarait, a sz. Márk templom aranyos fagadó-jával, fehéres kupoláival az „Ezer egy éj“ csodapalotáira emlékeztet. A „Fenice“ színház előadásáról a vendégek legnagyobb része nagyon szívesen lemondott. A piazetta rögtönzött s ideiglenes gázlámpái egyhamar nem árasztanak ismét oly varázsos fényt, mint az este, s a doge-palota regényes árkádjai ki tudja mikor jelennek meg ismét ily tündéries világítás Laptulajdonosok: Légrádi testvérek, Csernátony faljon ban! Csak ilyenkor érti meg az ember az „Academia“ vagy a „Sala del Maggior Consurlio“ némely képét, melynek színezetét addig lehetlennek, csodaszerűnek tartá. Csodaszerű is az valójában. Holnap nagy tengeri séta lesz, három hajón, melyeket ma már földiszítve láttam. Bolognából e czélra még egy katonazenekar érkezett. Délután a syndaco nagy diszlakomát ad, melyen minden nyelven dictiózni fognak, s tán Magyarországra is mondanak köszöntőt, amire természetesen senki sem fog (legalább magyarul nem) válaszolni. Este pedig ismét díszelőadás lesz a színházakban s a „grande canale”-on görögtűz-világítás mellett szerenáda leend, mig a sz.Márk s Daniele Manintéren katona-zenekar fog játszani. íme, Velencze, melynek 30,000 koldusa van , hogyan mulat s hogy ül ünnepet. Mily nagy leend még az ujjongás és látványosság egy hét múlva, a mikor az olasz udvar viseli a terhes költségeket s az udvari főrendező fogja megerőltetni képzeletét. Addig a velenczeiek magukhoz térhetnek ez izgalmakból. Prém József, iI. Fridrik verses szóváltása IV. Innocentius pápával. (Történelmi curiosum.) Fridericus II. Innocentio Gnarto. Roma diu titubans, longis erroribus acta Corruet, et Mundi desinet esse caput. Pontifex reseripsit: Niteris in cassum Navem submergere Petri, Flnctuat, at nunqnam desinit esse ratis. Fridericus : Fata volunt, Stellaeque docent, aviumque volatus, Quod Fridericus ego, mallens orbis ero. Pap a: Fata volunt, Scriptura docet, paccata loquuntnr, Quod tibi vita brevis, poena perennis érit.*) HÍREK. Uárcz. 26 — Richter zenekari hangversenyére szerdán este ismét sokan jelentek meg a redouteban. Hanem néhány sor üres ülőhelyen meglátszott az utóbbi nagy hangversenyek nyoma, s alkalmasint Patti Adelina húsvétra hirdetett hangversenye is előre vetette árnyékát. Hogy mindezek daczára is nagy számú közönség jutott, az legjobban mutatja, hogy Richter hangversenyei biztos helyet vívtak ki a zenebarátok előtt. A szerdai hangverseny érdekét növelte, hogy egy magyar zeneköltő (Mihalovich Ödön) új szerzeményét is bemutatta, továbbá, hogy a híres zongoraművész, Rubinstein is közreműködött, és pedig nemcsak a zongoránál, hanem mint zeneköltő az orchestrum vezetésében is. Legelőször Cherubininek „Anachreon“ nyitányát hallottuk, e szép, gondolataiban kellemes művet, melyet a zenekar kitűnően játszott el. Ezután Rubinstein lépett ki, a közönség nagy tapsai közt, s helyet foglalt a zongoránál, melynél Liszt után őt illeti meg a legközvetlenebb hely. Saját szerzeményét, legújabb zongoraversenyét adta elő a virtuozitás minden kitűnőségével. Mint szerzemény, Rubinstein e műve csak a középszerűség színvonalán áll. Michalovich Ödönt tapsolta Rubinstein után a közönség. E fiatal zeneszerzőnk nem először lépett most a zenekar elé, mindig elismeréssel fogadtatva. A leghatározottabb tetszést azonban ezúttal aratta a Gyulai Pál „Sellő“ czímű balladájára írt zenekari képpel. Respectabilis compositió ez, tartalmas eszmével, határozottan kiváló és változatos színekkel, s oly biztos technikával és erőteljes hangszereléssel, mely sokat próbált elsőrangú zeneköltőknek is becsületére válnék. A közönség nagy tetszéssel fogadta a magvas zeneművet, s a szerzőt több ízben kitapsolta. Mihalovich jóval túl van a tehetség fejlődésének stádiumán, és „Sellő“-je a kiváló képesség eredménye. Végül Rubinstein 5-ik symphóniáját ismertük meg, szerző saját dirigálása alatt. Rubinstein drámai symphóniának nevezi e művét, de éppen a drámai mély érzület hiányzik leginkább a hosszadalmas, s a költészet üdeségét és erejét gyakran nélkülöző műben. Harmadik tétele a legszebb, s úgy vettük észre, hogy ez idézett elő legáltalánosb hangulatot, és a záradék — melyben van élet — tetszett legjobban. E zártétel minden tekintetben legsikerültebb, s a hangszerelésben is több erő nyilvánul benne, mint a többi részekben, melyeken a zongoratételek megszokottságát nagyon meg lehet érezni. Az egész mű nem érdeknélküli a hangversenyekben, s midőn Richter fölvette a műsorozatban, egy előkelő zenei egyéniséget, Rubinsteint is bemutatta, mint orchestrális zeneszerzőt és zenekarvezetőt. — Hansemann, a berlini disconto-bank igazgatója, Budapestre érkezett, hogy személyesen megköszönje Ghyczy Kálmánnak a vaskoronarenddel történt kitüntetését, melyre Hansemannt Ghyczy ajánlotta. — Születések és halálozások. A budapesti statistikai hivatal adatai szerint (márcz. 14—20.) élve született 283 gyermek, elhalt 291 személy; a halálozások tehát 8 esettel múlják felül a születéseket. Az élve szülöttek közt volt 197 törvényes, 86 törvénytelen; nemre nézve 136 fiú, 147 leány. Halva született 17 gyermek, köztük 10 törvényes, 7 törvénytelen. A halottak közt volt 180 férfi, 111 nő, egy éven aluli gyermek 57. Nevezetesb halálokok voltak: tüdőgümő 72, tüdő- és mellhártyaláb 32, himlő 13, typhus 6, roncsoló torokláb 3 esetben, stb. — A nemzeti szinház bérházát i 1 1 e tő 1eg b. Podmaniczky F. miniszteri biztos bérleti hirdetményt bocsátott ki, ugyanis a bérház már nov. 1-től lakható lesz. A lakások s a bolti helyiségek már most kibérelhetők. A bérlet s a már megállapított árak iránt a színházi irodában naponként 10—12 óra közt értekezhetni. — Rendőri hírek: Kovacsek István csizmadia feleségét halva találták s mert a holttesten a külerőszak számos jelei mutatkoztak, az óbudai kapitányság által bonczoltatás végett kórházba szállíttatott. A meghalt nő férje Kovacsek István, iszákos, verekedő és minden embertelen tettre hajlandó egyénnek jellemeztetvén, azon gyanú alapján, hogy neje a tőle szenvedett sérelmek következtében halálozott meg, elővizsgálati fogságban van. — Reiter Mária cseléd, Veszprém születésű, 25 éves, folyó hó 23-án reggel a stáczió-utczai 34. sz. alatti házban, hol szolgálatban volt, egy konyhakéssel öngyilkossági szándékból üterét felnyitá, de tette észrevétetvén, sebének lekötése után kórházba szállíttatott. — Isléi Áron török alattvaló, ki kéregetni szokott, nehány nap előtt a királyutczában 13. szám alatt lakó Eiselstein Israel vésnökhöz ment s a budapesti török főkonzultól kapott menetjegyét elő*) Gulácsi Albertnak II. Apafi Mihály secretáriusának Naplókönyve 1691—1696-tól, melyet az eredeti kéziratból általirt Benkő József. A kézirat végső lapjára írva. Látható 213. lapon. Közli Vi. mutatván, az azon levő pecsétlenyomat után két szigendő pecsétet rendelt meg, melyet Kieselstein elkészített ugyan, de az esetet a rendőrségnél feljelente. A megrendelő el is ment a pecsétért, de éppen midőn távozni akart, a rendőrség is megjelent. Islés Áron sebes futással szándékozott megmenekülni, de utolérezvén a kapitánysághoz vitetett. A készített pecsétnyomót eldobta ugyan útközben, azonban a kétségkívül csalásokra készülő a fenyitő-biróság elé állíttatott. — A kolozsvári színház dolgában azt hallja a „M. Polgár“, hogy a belügyminiszter nem hagyta helyben a színházi választmánynak Temesvári színigazgatóval kötött egyezségét, s így a választmány alkalmasint vissza fog térni Korbuly intendáns korábbi ajánlatára. — Az „országos kisdedóvó egyesület” gyűjtő szakosztálya tegnap tartó ülését gr. Andrássy Aladárné úrhölgy lakásán. Az elnöknő bemutatá a budai várszínházban márcz. 16-án tartott előadásnak jövedelmét. A nyers bevétel 501 frt 90 kr; a kiadás 142 frt 76 kr s igy a tiszta haszon 359 frt 14 kr. Az ülés jegyzőkönyvileg köszönetét fejezi ki úgy a fáradhatatlan buzgalommal eljárt elnöknő, mint a nemzeti színháznak jótékony czélra szerepelt tagjai, legkülönösebben Prielle Kornélia asszonyságnak, ki művészi játéka által ez est élvezetét annyira emelte; s végre Beregszászi zogora-gyárosnak, ki zongoráját e közczélra ingyen ajánlá fel. — A rablógyilkosok közül, kik Temesvár alatt öltek és raboltak, egyet elfogtak Lippán, a másikat megsebesítették, de az megillant harmadik társával. A szerencsétlen nő, kit kocsin ültében lelőttek , Meier Anna volt; bátyja , Meier Péter, a kapott Bebek következtében pár óra múlva szintén meghalt. — Választók összeírása. Középszolnok megyében összesen 5870 választót írtak össze; 1872-ben 8223 volt. A z 8 - ei kerületben összeirt választók száma régi jogon 728, föld- és házbirtok után 842, jövedelem után 33, értelmiség czimén 75 , összesen 1678. Az apadás az 1872. évi választók számához képest 702, legnagyobb változás a birtok czimen összeirottaknál mutatkozott, minthogy ezen czimen 1872-ben 1594 volt összeírva, jelenben pedig 752-vel kevesebb. A szilágy csehi kerületben összeirattak régi jogon 549, birtok után 1804, jövedelem után 57, értelmiség czimén 127 , összesen 2537. Apadás 391 és pedig a régi jogon összeirtaknál 254, a birtok utániaknál 151, mig az értelmiségnél 30 szaporodás van. A tasnádi kerületben régi jogon 472, birtok után 997, jövedelem után 94, értelmiség után 92, összesen 1655; apadás az 1873. évihez képest 1260, és pedig a régi jogon összeirtaknál 886, a birtok utániaknál 330, a jövedelem utániaknál 22, az értelmiség utániaknál szintén 22. Törvényszéki csarnok. (Két furfangos csaló.) A modern zsebmetszésnek és fosztogatásnak két kitűnő példánya áll a pesti fenyítő-törvényszék előtt: Totisz Adolf és Janicsáki-Ditkovics Sándor. Sok jel arra mutat, hogy szoros viszony volt köztük a kiszemelendő áldozatok minél biztosabb elejthetésére, azonban mindkettő tagadja, mintha köztük valami szövetség létezett volna, öt rendbeli bűnesettel vádoltalak s ezekből négy eset tárgyalását megkezdte a törvényszék, de ezeket sem fejezhette be; az egyikbe pedig bele sem foghatott, a káros ifj. gróf Eszterházy M. s egyéb tanúk meg nem jelenése miatt. Az első károsnak ifj. Markovics Sándor panasza ez: 1873. okt. 9-én Janicsáry nála mint régebbi ismerősénél megjelent, s károsnak, kinek éppen pénzre volt szüksége, azt mondá, hogy ő olcsó pénzt tud szerezni. Markovics aláirt egy 3000 frtos váltót mint elfogadó, s azzal vádlott elment. Másnap Totisz Adolffal jelent meg Janicsári Markovicsnál azt mondván, hogy a váltóra olcsó pénzt nem kaphat, azért a váltót meg is semmisítette. Ekkor Janicsári arra kérte Markovicsot, írná alá egy 3000 frtos váltóra nevét, mint jótálló, biztosítékkép egy „E Brandeisz“ bécsi bankár által kiállított 6400 frtra szóló bont adott át. E másik váltóra nézve is tanuk előtt kinyilatkoztatta Janicsárt, hogy azt megsemmisítette. Azonban Markovics megtudta, hogy váltói forgalomban vannak; ekkor M. káros barátját Rózsa János kir. táblai fogalmazót, Nadler Emanuelt és Kohn Zsigmondot Bécsbe küldte a bon beváltása végett. Ezek nagy fáradság után egy „E. Brandeisz“ nevű fakereskedőt találtak, kinek házához hajtatván, ott megtudták, hogy a bon hamis s a főkönyvvezető rögtön ki is mondta gyanúját, hogy ezt Totisz A. írta, kivel a cég összeköttetésben volt korábban. Markovics megbízottjai előtt megjelent egy lengyel zsidóféle egyén, ki magát E. Brandeisznak adta ki, s ki egy 10,000 frtos kötvényt adott át a bon fejében. Nadler Janicsárinak e kötvényért 2000 frtot adott. Janicsári-Ditkovics Sándor, komáromi illetőségű, 1871-ben Pozsonyban váltóhamisítás miatt 9 hóra volt elitélve, Bécsben 1874- ben kedvese óráját elzálogosítván, sikkasztás miatt 3 hóra ítéltetett. Ez azt vallja, hogy az első váltóra Hochmanntól 1500 frtot kapott, ebből Markovicsnak 200 frtot adott. A második váltóra Totisz A. hozott neki 1200 frtot, ebből ismét 200 frtot adott át Markovicsnak. Az E. Brandeisz-féle bont Totisz adta neki. — Totisz Adolf, szül. Pesten, izr., ügynök, vallja, hogy Janicsarit, mint gazdag ember fiát ismervén, annak több apróbb kölcsönt adott. Tagadja, hogy E. Brandeiszt Bécsben ő mutatta volna be Markovics küldötteinek. A szakértők constatálták, hogy a Brandeisz féle bűnt ő írta, Totisz azonban ezt makacsul tagadja. — Rózsa János,tanu azt állítja, hogy az ál- Brandeiszt nekik Bécsben Totisz mutatta be. — Hochmann Adolf pesti pénzüzér, kinek többször volt a törvényszékkel dolga, bevallja, hogy Totisz Adolfnak egy 3000 fitos váltóért csak 900 fitot adott, mely váltón ő 100 forint nyereséggel túladott. Ez első bűnügyben káros Markovics Sándor, tanuk: Kohn Zs., Rózsa J. és Nadler Em. meghiteltettek. A második bűnügy ez : Böszörményi Elek, szatmári lakos, és Lónyai Gábor ügyvédje Totiszszal először házában találkozott, midőn ez Graven jószágigazgatóval, kivel 2000 szálfa fenyő iránt ügyletet kötött, házába tért. Totisznak megtetszvén Böszörményi a szobora, felszólitá őt, ha eladásra is van ily minőségű, ő kész közbenjárni Pesten. Totisz A. azután addig-addig irkáll Böszörményinek a bor felküldése iránt, mig ez, daczára a forró nyári időnek (jul. végén) a 3 hordó aszúbort csakugyan felküldte, oly kikötés mellett azonban, hogy a hordók érintetlenül hagyassanak addig, mig ő is fel nem jön Pestre, s az illető borvevővel maga köti meg az alkut. Midőn azonban Böszörményi Pestre jött, s Totiszt kereste, annak csak egy kártyáját találta meg, mely névjegyen Totisz őt Kun L. ügyvédhez utasította. Böszörményi Kuntól megtudta, hogy Totisz nincs jelenleg Pesten, s hogy a bort Varga Lajos csemege árusnak eladta. Kártérítéskép egyelőre 750 frtot kapott Kuntól, s így tettleges kára még ezer frt. — Harmadik bűneset: Dohm Vilmos s mühlheimi kereskedő ezer tallér áru bőröket küldött „A. Totisz és társa“ezégnek, holott Totisznak csak saját nevére volt engedélyezett iparjegye Dohm Vilmost Matisz Pál ügyvéd képviseli. Ez azt vallja, hogy midőn Dohm a váltót neki beperlés végett megküldte, Totiszt mindenütt kereste, s midőn a deákutczai Totisz-féle solid czégnél ez iránt tudakozódott, itt azt hallá, hogy az ő nevükkel valaki visszaéléseket követ el. Ekkor Matisz a fenyitettörvényszékhez ment utánnézni s ott megtudja, hogy a vádlott már be van fogva. — Totisz a „társra“ nézve azt vallja, hogy ez Conte Marchetti Lajos laibachi polgár, ki az üzlethez állítólag 5000 frtot adott át neki 1873-ban. E bűnügy tárgyalása, Marchetti kihallgattatása tekintetéből, szintén elnapoltatott, valamint a következő negyedik is: Seiler Ede, liegnitzi czég, Jaensch Gusztáv hivatalnokot mint ismerőst megkereste aziránt, adna véleményt az „A. Totisz és társai-féle pesti czégről. Jaensch, ki csak a de kutczai ilynevű czéget ismerte, a legjobban nyilatkozott arról Erre a Seiler-czég két zongorát 582 frt értékkel küldött Totisznak, ki azokat eladta. Itt szintén több tanú, sőt maga káros Seiler E. is kihallgatandó lévén, ez is a többi bünügygyel együtt lesz végleg letárgyalandó. KÖZGAZDASÁG. Vegyes. — A. Schlick-féle vasöntöde és gépgyár-részvény társulat tegnap tartotta hatodik rendes közgyűlését Nágel Armin elnöklete alatt, ki a tanácskozást magyarul vezette. Miután 34 részvényes jelent meg, kik 866 részvényt tettek le 254 szavazat képviseletében, s a közgyűlés határozatképes volt. Az üzleti jelentő emlékezik a múlt évi súlyos viszonyokról, melyek a gyári üzletre általában kedvezőtlenek voltak, s a gyár egész szilárdsága és jó hírneve szükségeltetett, hogy azokból legalább kár nélkül bontakozzék ki. Azonban ezen kedvezőtlen eredmény nem az áruértékesítés hiányának tulajdonítható, sőt constatáljuk azon megnyugtató tényt, hogy az üzleti viszonyok mostohasága és az ennek folytán való verseny nyomása dacára, a gyár forgalma aránylagosan igen kielégítő eredményt helyezett kilátásba, mely tényleg be is következett; amennyiben keresztvasakban, öntött és kovácsolt vasbeli-, valamint horganygyártmányokban az összes forgalom az 59,000 vámmusát meghaladta, mely több mint 700,000 forintnyi számlabeli értéket képvisel, s miből mintegy 41.000 vámmázsa a gyárban dolgoztatott fel. Azonban a nyers vas és vasgyártmányok ára az év folyamában oly alacsony fokra süllyedt, hogy ezen előadandó körülmények az eredményezett nyereséget elnyelték. A múlt évből átvett készlet noha a leglelkiismeretesb becsű mellett vétetett fel a mérlegbe, a létezett eladási árakkal szemben jelentékeny kárt hozott, valamint a cselekvő követelésekből is 14,133 frt 68 kv összegnek behajthatósága kétségesnek mutatkozik. Ezeken kívül az előbbi időkben jobb árak mellett kötött ügyleteknél nagyobb engedékenysége kellett tanúsítani és különösen levonásokat és számlaváltoztatásokat eltűrni, miáltal a mérleg végeredménye nem csekély mérvben leolvadt, s a tiszta nyeremény csak 990 frt 24 kr, ami azonban ily viszonyok között nem mondható kedvezőtlennek. A folyó évre a kilátások már sokkal kedvezőbbek, mert az építkezési kedv is növekvőben van. Ezenfelül a társaság Schack Náthánnal 4 évre szerződést kötött a tizedes mérlegek, métermértékek és súlyok gyártására, az egyárosztályból befolyó tiszta nyereményből Schuck NI. 50%-ot kap. Egy három tagú bizottság választatott, mely az előforduló szerződéskötésben s egyéb teendőkben közbenjár, úgy hogy Schuck ez üzletágban csak mint szakférfi s vezető fog működni. A jelentés, valamint a fenti szerződés is tudomásul vétetett, s a választmánynak a felmentvény megadatott. Az alapszabályok 38. §-a akkér módosíttatott, hogy az üzleti céget három választmányi tag is vezetheti. Végül a sor szerint kilépett Nágel Ármin elnök, Blum János és Seider Ferencz igazgatótanácsosok egyhangúlag újból megválasztattak, úgy szintén a múlt évi számvizsgálók is, mire az igazgatóságnak és választmánynak szavazott köszönet után a közgyűlés eloszlott. — Vásár-ügy. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister 1875. márcz. 17-én 5780. sz. a. Nógrádvármegyébe kebelezett Szécsény mezővárosnak megengedte, hogy az ott f. e. april 19. és 20-án tartandó országos vásár f. évi april 12. és 13-ra tétessék át. A tőzsdén ma az ünnep miatt nem volt üzlet. Kivonat a hivatalos lapból. Árverések: Szentesen april 29-én özv. Tóth Istvánnél ingatlanai 2628 frt. — Ilaván márcz. 30-án Mosko György ingatlanai 870 frt. — Budfalván april 29-én Kindrics Inán ingatlanai 870 frt. — Nagy-Károlyban május 26-án, ősz Mihály belsősége 1500 frt —Komáromban april 23-án Csizmazia Antal belsősége 2300 frt. — Tizsitén május 5-én Urban Blanka nemesi birtoka 40,287 frt. — Kassán april 26-án Altmann Francziska háza 10,000 frt. — Félegyházán april 5-én Bába Imre könyvnyomdája 3821 frt. Csőd: Simony József szabadkai bejegyzett fűszerkereskedő ellen; bejel, jan. 1., 2., 3-án; pelügyelő dr. Gain György. Csődmegszüntetések: Mayer Vilmos volt ozsonyi kereskedő, Száva János és fia Dávid kézdivásárelyi kereskedő czég ellen. Üzleti táviratok. Berlin, márcz. 25. (Zárlat.) Galiczai 106.— tallér Lombard 249.50 bír. márk. Ezüst jövedék 69.60. tallér 1860-as 119.20. tallér. — Bécs 182 05. bir. márk. — Romániai 34.80 tallér. Államvaspálya 561.— bir. márk. — Pf.pirjövedék 65.20 tallér. — Hitelsorsjegy 362.—. — 1864-es 307.10. bir. márk. Hitelrészvények 480.50 bir. márk. Hitelrészvények —.— bir. márk. — Magyar sorsjegy 177.— . bir. márk. Utóbörze —.------. Paris, márcz. 25. (Kezdet) 3%-os járad. 64.15 Olasz járad. 71.95 Credit mobilier 455.—.— Osztr. napra —.—Consulok —.— Északnyugoti vaspálya — 5%-os járadék 102.60. Államv. pálya 692.—.— Lombardok 320.-------Amerikai —.—. — Magyar kölcsön —.---------Magyar keleti pálya —. — 1871 iki kölcsön —. — 1872* diki —. Török sorsj. 131.75. Frankfurt, márcz. 25. (Zárlat) Váltóárfolyam Bécsre 121.—. Amerikai 1882-re —. 1860-ra 119.18. Lombardok 119.—. Évjáruléki papír 65.50. Osztrák bankrészv. 878.— . Osztrák hitelrészvény 214.25. Osztrák államvaspálay részv. 267.—. 1864-diki 308.20. Galicziai 211.—. Évjárulékezüst 69.55 Győr-Grácei —. Utóbörze —. Magyar sorsj. 178.10. Berlin, márcz.18. 50. Búza 186.50 —.— Rozs 155.— 154.—. 148 — 145.50 — Zab 172.80. —. Olaj 54.50. — -.450 5570. 56.20. — Szent 54.20 54.50. Árpa.-.— Párig, márcz 25. Liszt 51.75, 52.25, 53.75. Répaola 74.50, 75. — , 76. — . Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Köln, márcz. 25. Búza 19.95 18.35, rozs 14.50. 14.22 — , olaj 29.50. 29.10. Amsterdam, márcz. 10. Búza márcz. 276, máj. — Rozs márcz. —. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos VlvuMtAgrédj ««Munkaik