Ellenőr, 1875. március (7. évfolyam, 60-89. szám)

1875-03-26 / 85. szám

óriási munkának néz a kormány elébe; de azon határtalan bizalom, melylyel közönségünk a kor­mány minden egyes tagja iránt viseltetik, és azon öntudat, hogy a kormány élén oly férfiak állanak, kiknek tündöklő honpolgári erényei és tiszteletet gerjesztő múltja a legmegnyugtatóbb kezességet nyújtja: megerősíti a meggyőződést keblünkben arra nézve, hogy a magyar minisztérium erős ke­zekkel fogja kormányozni az állam hajóját, s ha­bár nagy akadályok leküzdésével, de bizton fogja azt az óhajtott megelégedés és boldogság révébe vezetni. Városunk közönsége, midőn bizalmát a ma­gas kormány iránt a legmélyebb tisztelettel kije­lenti, a magyar állam érdekeinek megfelelőleg leg­szentebb kötelességének fogja ismerni, hatásköré­ben a törvénynek tiszteletet szerezni, a törvénye­ket és törvényes rendeleteket készséggel, gyorsan és erélyesen végrehajtani. Arad szab. kir. város közgyűléséből 1875. márczius 10. Salacz Gyula, polgármester. Institoris Kálmán, főjegyző. Az ud­var­b­ó­l v­a­l­ó száműzetések­­r­e és különösen dr. Giskra ügyére vonatkozólag újabb versiók keringenek a bécsi lapokban. A „Tagespressen értesülése szerint az urak házának több tagja megkérdezte kedden az ülés előtt az egyes minisztereket, hogy való-e a számű­zetési hír (Sápiéba, Jablonovski, Borkovski), s a miniszterek azon egy­hangú választ adtak, hogy az egész csak kohol­mány. A „N. Fremdenblatt“ határozottan tudja, hogy sem Sapieha, sem Jablonovski nem utasít­­tattak el. Sapiehát eléggé sújtotta az, hogy nagyon akarat­a ellenére le kellett köszönnie országos fő­­marsalli hivataláról. Jablonovski szintén igazgató­­tanácsosa volt ugyan a lemberg-csernoviczi vasút­nak, de mint az esküdtszéki tárgyalásból emlékez­hetni, nem nyúlt bele az oláh vasúti engedély megnyerésének szerencsejazékába. Az 1852. évi császári rendelet, mely titk. tanácsosoktól meg­vonja az udvar látogatását, csakis dr. Giskrát érinti, s csak ő kapott az udvarmarsalli hiva­taltól átiratot, melyben ő felsége oly egye­nesen kifejezi rászólását. Ez pedig azon okra vezet vissza, hogy Giskra ur, különösen methodu­­sával, a császár nevét helytelenül zavarta bele üz­leti dolgaiba. A császár csak a világkiállítás al­kalmával értesült amaz oláhországi 100,000 forin­tos „douceur“-ről, s már akkor fejezte ki méltat­lankodását néhány éles szóban, de szokott jóságá­val, abban hagyta az ügyet. Csak a nagy figye­lemmel kísért Ofenheim-per tárgyalása alatt érte­sült ő felsége Giskra urnak választói előtt tett nyilatkozatáról. A „Tagblatt“ szerint ő felsége két ízben hívta volt­ meg Beust grófot, a volt canczellárt, mint a­kire Giskra hivatkozott, hogy ez ő felsége nevében megengedte neki illetményeit (Bezüge) beszedni. — Hogy ő felsége mit értett ezen illet­mények alatt, s hogy mennyire különbözött ezen felfogás a „borravalótól, erről már a múlt héten volt említés. Szóval, Giskra úr kiutasíttatott az udvarból. A „Tagespresse“ egy „magas állású barátjától“ azt is hallotta, hogy Giskra urat­ az­ elhalt Lajos főherczeg — ennek saját nyilatkozata szerint — emelte ki szegény sorsából, iskoláztatta s juttatta magas polczára. A beküldő azt kérdezi, hogy Giskra ur nem volna-e hajlandó biographusainak érdekében ezen érdekes pontról némi felvilágosí­tást nyújtani, a „Tagespresse“ csatlakozik ezen kívánsághoz. Giskra ur. ur — úgymond — oly igen sokat beszélt nekünk rongyos czipőiről, s éppen semmit a megboldogult Lajos főherczegről! A világtörténelemnek ezen pont kiegészítésére igen nagy szüksége lehet. Békés megye két választókerületében az 1872-iki követválasztáskor volt, és pedig a gyomai kerületben 2381 az orosháziban 1349 összesen 3730 választó. A folyó évben összehratott, és pedig a gyomai választókerületben 3063 az orosháziban 2110 összesen 5173. Gerla-Póstelek újdonsült nagyközségben egyet­lenegy választó sem fedeztetett fel. A névjegyzék vizsgálatakor a központi választmány által töröl­tetett és pedig a gyomai kerületben a) adóhátralék miatt 839 b) más okból 1 Az orosházi kerületben : a) adóhátralék miatt 89 b) más okból 17 összesen 946 Maradt tehát az ideigl. névjegyzék szerint a gyomai kerületben 2223 az orosháziban 2004 összesen 4227 választó. Mutatkozik ennélfogva a gyomai kerület­ben csökkenés 158, az orosházi kerületben többlet 655. Mind a két kerületet összevéve, többlet 497. Békésmegye közönsége az 1874-ik évi XXXIII. t. sz. 12. §-ának 5. pontja s a 108. §-nak oly­­szerű módosítása iránt, hogy az adóhátralék lefi­zetésére a választási jog megóvása tekintetéből a jogosultaknak­­. évi április 15-ig időhaladék enged­tessék, a képviselőházhoz kérvénynyel járulván, a kérvény annak idején tisztességesen megbukott. A választási törvény határozmányainak végrehajtásá­val megbízott megyei központi választmány a tör­vény szigorának enyhítése, a választási jogosult­ság megóvása s az állam érdekeinek előmozdítása czéljából a törvény által reá ruházott hatalmánál fogva akként intézkedett, hogy az adóhátralé­kok lefizetését az összeírások befejezésére kitű­zött határidőig, és pedig márczius 1-ig megen­gedvén, az összeíró küldöttségeket oda utasította, hogy a­kik adójukat le nem fizették, azokat is külön jegyzékbe tegye ; hogyha ezek a névjegy­zékek megvizsgálásakor az adónak időközben tett törlesztését igazolandják, a választók névjegyzé­kébe pótlólag bevézethessenek. Sajnos, hogy ezen jóakaratú intézkedés daczára, mint a fentebbi ki­mutatásból kitetszik, mégis 928 honpolgár, mert adóját a mostoha pénzviszonyok miatt le nem fizet­hette, választási jogától önvétke nélkül elesik, hogyha Tisza Kálmán­ belügyminiszter úr, kit az isteni gondviselés, mint hazánk nemzőjét, sokáig boldogul éltessen, a veszélyeztetett választási jog érdekében a választási törvény pótlása iránt tör­vényjavaslatot nem terjeszt vala be, melynek elfo­gadása ss szentesítése esetére az adóhátralékosok­nak mód és alkalom nyuttatik választási joguk fenntartására s érvényesithetésére. A Manin-ünnepély Velenczében. V­e­l­e­n­c­z­e, márcz. 22. A terjedelmes programom nemzeti ünnepély, melyet a lagúnák városa s egész Olaszország ma és holnap megü­l, s melynek főmom­ntuma az 1848-iki nagy események kiváló hősének emelt emlékszobor leleplezése: Velenczében soká feled­hetlen le­end. Az ünnepély ma délelőtt 10-kor vette kezdetét, tulajdonkép azonban már kora reggel is sok látni és hallani való volt. A dogé-palota udvara, melyben egyébkor szo­morú csönd fogadja a kiváncsi jövevényt, ma ér­dekes és nagy találkozás színhelye volt. Itt gyűl­tek össze mindazok, kik az emlékszobor leleplezé­sénél hivatalosan jelen voltak. Olaszország minden városa képviselteti magát, a királyi házat Bonghi közoktatásügyi miniszter helyettesíté, a parlament egy bizottságot küldött, úgyszintén a kormány is egy több főből álló testületet. A más nemzetek kö­zül Francziaország, Svájc­, Németország s Anglia küldtek megbízottakat. Csupán Ausztria és Magyaror­szág nem fogadta el a meghívást. Az ünnepély ren­dező bizottsága egy kimerítő és fölötte ildomos hangon írta fölszólítást küldött kormányunk meg­bízottjainak, mely iratban fölemlítő ama történeti tényt, hogy 1848-ban a magyarok s velenczeiek egyesülten küzdöttek ama czél eléréséért, melynek az ünneplendő férfi martyija len s hangsúlyozta azt, hogy a magyarokat, kik elvégre is oly ese­ményt ünnepelnének velők, mely immár a törté­neté, oly szívesen látnák ez öröm-napon, a­mily melegen üdvözölték őket, akkor, a­midőn szomo­rúbb perczek késztették egyetérteni velük. Az a körülbelül hatvan száműzött, kik az 1848-iki ese­ményekben ászt. Márk terén résztvetek, mind megje­lent s a bizottmány nagyon óhajtotta volna, hogy Kossuth küldöttje, B­r­a­t­i­c­s, ki az akkori kor­mány rokonszenvét tolmácsolta Manin előtt, to­vábbá ama magyar század néhány életben maradt tagja is megjelenjen, mely század a velenczeiek­­nek először segítségére sietett. A vezénylő tiszt Winkler volt. A magyar kormány azonban igen közös okok­ból mellőzte e meghívást, a­mi helyén is volt, noha itt Velenczében fölmerült a vélemény, hogy a­mily szívélyes üdvözlettel fogadják majd az osztrák császárt s a magyar királyt s igyekeznek a felej­tés legsűrűbb fátylát takarni a közel­múltra: oly higgadtan és tendentiátlanul tekinthették volna az osztrák, de különösen a magyar alattvalók e nem­zeti ünnepélyt. E körülményről semmit sem hoztak a ma­gyar lapok, — noha az olasz journalistika hetek óta sok sympathiát pazarol ránk s azért jónak láttam megemlíteni azt, mielőtt az ünnepélyessége­ket sorban fölemlíteném. A diszmenet, mely az összes képviselő-testü­letekből állt, a doge-palotából a Campo S. Pater­­nianó-ra vonult. Ez egy kicsike tér volt, melyen Manin háza áll s nagyobbitása végett két házat leromboltak. Az ekként nyert piacz most Daniele Manin nevét viseli Már hetek óta nagy volt a for­galom e helyen. Közepét bódé foglalta el, mely­ben a szobor fölállításával fáradtak. Most egész disz­teremmé varázsolták, melynek közepén a mű­vészet egy modern remeke áll. E terembe csak a hívottak mehettek be. Köröskörtől minden „calle“-t katonaság őrzi, melyen át csak az juthatott, ki­nek vagy vörös, vagy zöld papírdarabja volt. Je­gyet csak az kaphatott, a­kit meghívtak; a hívat­lanok csak fél szemmel s fél füllel láthattak és hallhattak. Köröskörül díszes tribune-ökön a közönség foglalt helyet. A városok, kormányok és testületek képviselői a piaczon álltak, míg a szónokok, a Manin-család tagjai, köztük Giorgio Manin, királyi tábornok és a dicsőített fia, azonkívül az udvar és Velencze városának képviselői és az ünnepély lét­rehozói. Az első beszédet a syndaco mondta. Raj­zolta a múlt eseményeket, melyeknek emlékét azok hősének emlékével dicsőítik. Eközben lehullt a lepel a szoborról, mire a két elrejtett katona­zene­kar a Manin-hymnuszra kezdett, s az összes jelen voltak üdvriadásba törtek ki. Következett még három beszéd. Bonghi miniszter igen meleg han­gon tolmácsolta a király részvételét és tiszteletét a nagy férfiú iránt, a ki Olaszország legnagyobb fiainak egyike, s kinek érdeme és nagysága oly teljes, a mily hallatlan volt önérzete és jellem­szilárdsága, mely édessé varázsolta a hontalanság keserű kenyerét, a melyet gyakran nélkülöznie is kellett.“ Francziaország küldöttje a leghosszasab­ban és leghosszadalmasabban is szólt. Kifejezte hazájának rokonszenvét Olaszország iránt, s ki­emelte azt, hogy e rokonszenvre csakis a franczia köztársaság képes, míg a monarchia ezzel bi­zonyára otthon maradt volna. A dictiók végeztével katona­zene mellett a díszmenet visszavonult a dogé-palotába, míg a közönség az emlékszobor előtt tódult össze. A mű­vet olasz szobrász mintázta, míg a kivitel né­met érezöntő érdeme. Louigi Borro jónevű művész s ez emlékszobor mindenesetre becsületére válik. Egyszerű, de hatásos. Az öntés pedig a müncheni öntöde, a különösen Müller hírnevét hasonlóan emelni fogja az olaszok előtt. Négy lépcsőjű gránit alapon egyszerűen tagolt négyszögletes talapzat áll, melynek egyik lapján, sugárzó csillag köze­pén, e szó olvasható „Manin“. A talapzaton a hí­res férfi érczalakja áll. Szétvetett öltönye festőleg drapirozza az idomokat. A jobb kéz a mellen pi­hen, melyet nemzeti szalag köt át, míg a bal kéz egy félig nyílt papír-tekercset fog. „22 Marzo 1848“, e három szó áll ez iraton. Az arczban (noha Manin minden képe nélkülözi az eszmény­­séget) sok kifejezés és idealismus van. A meggyő­ződés és tiszta öntudat; az erély és jellemszilárd­ság elhatárzó tekintetével találkozunk rajta. A mintázás mindvégig gondos és sikerült ; a művész nem riadt vissza a modern öltözék­nek a monumentális művészetre alkalmatlan divat­jától, de szerencsésen elkerült mindent, a­mi oly sok újabb emlékszobornál, különösen az olaszok­nál oly prózailag s köznapilag hat. S ez magában véve is már nagy érdem. A­mi azonban még jobb, mint maga az alak: az ama simbolicua, félelmes állat, melyet nem akarok szörnyűnek nevezni, minthogy sokkal nemesebb vad, noha mesebeli és természetien. A talapzat alján egy pompásan ala­kított , valóban nagy szerencsével jellemzett szár­nyas oroszlán hever, mely hatalmas körmeivel s szárnyaival az emléket védelmezni látszik. A mű­vész a támadás és védelem mozzanatában érzékité s ez nemcsak hatását, de jelentőségét is nagy mértékben emeli az emléknek. Sz. Márk (Velencze védnökének) symboluma ez állat: s íme, itt jelvénye a hazaszeretetnek, mely védelemre kész, a boszu­­nak, mely támad s az erőnek, mely győzelmében hisz Az egész emlékszobor a kis tér felett teljesen uralkodik s hátterével minden esetre harmoniálni fog, ha a rögtönzött kulisszákat, melyek most kör­nyezetét képezik, a megújítandó házak fagadó-jai fogják pótolni. Most este a sz. Márk terén nappali világos­ság van. E világosságban azonban mysticismus, varázs és titokteljesség rejtőzik. A zenekar éjfélig játszott, a velenczei szépségek gyönyörű toilette-je tel­jes érvényre emelkedik, a hold szinte vakítva árasztja sugarait, a sz. Márk templom aranyos fagadó-jával, fehéres kupoláival az „Ezer egy éj“ csodapalotá­ira emlékeztet. A „Fenice“ színház előadásáról a vendégek legnagyobb része nagyon szívesen lemondott. A piazetta rögtönzött s ideiglenes gáz­lámpái egyha­mar nem árasztanak ismét oly varázsos fényt, mint az este, s a doge-palota regényes árkádjai ki tudja mikor jelennek meg ismét ily tündéries világítás­ Laptulajdonosok: Légrádi testvérek, Csernátony faljon­­ ban! Csak ilyenkor érti meg az ember az „Aca­demia“ vagy a „Sala del Maggior Consu­rlio“ né­mely képét, melynek színezetét addig lehetlennek, csodaszerű­nek tartá. Csodaszerű is az valójában. Holnap nagy tengeri séta lesz, három hajón, melyeket ma már földiszítve láttam. Bolognából e czél­­ra még egy katona­zenekar érkezett. Délután a syn­daco nagy diszlakomát ad, melyen minden nyel­ven dictiózni fognak, s tán Magyarországra is mondanak köszöntőt, a­mire természetesen senki sem fog (legalább magyarul nem) válaszolni. Este pedig ismét díszelőadás lesz a színházakban s a „grande canale”-on görögtűz-világítás mellett sze­­renáda leend, mig a sz.­Márk s Daniele Manin­­téren katona-zenekar­ fog játszani. íme, Velencze, melynek 30,000 koldusa van , hogyan mulat s hogy ül ünnepet. Mily nagy leend még az ujjongás és látványosság egy hét múlva, a mikor az olasz udvar viseli a terhes költsége­ket s az udvari főrendező fogja megerőltetni kép­zeletét. Addig a velenczeiek magukhoz térhetnek ez izgalmakból. Prém József, iI. Fridrik verses szóváltása IV. Innocentius pápával. (Történelmi curiosum.) Fridericus II. Innocentio Gnarto. Roma diu titubans, longis erroribus acta Corruet, et Mundi desinet esse caput. Pontifex reseripsit: Niteris in cassum Navem submergere Petri, Flnctuat, at nunqnam desinit esse ratis. Fridericus : Fata volunt, Stellaeque docent, aviumque volatus, Quod Fridericus ego, mallens orbis ero. Pap a: Fata volunt, Scriptura docet, paccata loquuntnr, Quod tibi vita brevis, poena perennis érit.*) HÍREK. Uárcz. 26 — Richter zenekari hangverse­nyére szerdán este ismét sokan jelentek meg a redouteban. Hanem néhány sor üres ülőhelyen meg­látszott az utóbbi nagy hangversenyek nyoma, s alkalmasint Patti Adelina húsvétra hirdetett hang­versenye is előre vetette árnyékát. Hogy minde­zek daczára is nagy számú közönség jutott, az legjobban mutatja, hogy Richter hangversenyei biztos helyet vívtak ki a zenebarátok előtt. A szerdai hangverseny érdekét növelte, hogy egy magyar zeneköltő (Mihalovich Ödön) új szerzeményét is bemu­tatta, továbbá, hogy a híres zongoraművész, Rubin­stein is közreműködött, és pedig nemcsak a zongorá­nál, hanem mint zeneköltő az orchestrum vezetésében is. Legelőször Cherubininek „Anachreon“ nyitá­nyát hallottuk, e szép, gondolataiban kellemes mű­vet, melyet a zenekar kitűnően játszott el. Ez­után Rubinstein lépett ki, a közönség nagy tap­sai közt, s helyet foglalt a zongoránál, melynél Liszt után őt illeti meg a legközvetlenebb hely. Saját szerzeményét, legújabb zongora­versenyét adta elő a virtuozitás minden kitűnőségével. Mint szerzemény, Rubinstein e műve csak a középszerű­ség színvonalán áll. Michalovich Ödönt tap­solta Rubinstein után a közönség. E fiatal zeneszerzőnk nem először lépett most a zene­kar elé, mindig elismeréssel fogadtatva. A leg­határozottabb tetszést azonban ezúttal aratta a Gyulai Pál „Sellő“ czímű balladájára írt zenekari képpel. Respectabilis compositió ez, tartalmas esz­mével, határozottan kiváló és változatos színekkel, s oly biztos technikával és erőteljes hangszerelés­sel, mely sokat próbált elsőrangú zeneköltőknek is becsületére válnék. A közönség nagy tetszéssel fogadta a magvas zeneművet, s a szerzőt több íz­ben kitapsolta. Mihalovich jóval túl van a tehet­ség fejlődésének stádiumán, és „Sellő“-je a kiváló képesség eredménye. Végül Rubinstein 5-ik sym­­phóniáját ismertük meg, szerző saját dirigá­lása alatt. Rubinstein drámai symphóniának nevezi e művét, de éppen a drámai mély ér­zület hiányzik leginkább a hosszadalmas, s a költészet üdeségét és erejét gyakran nél­külöző műben. Harmadik tétele a legszebb, s úgy vettük észre, hogy ez idézett elő legáltalánosb han­gulatot, és a záradék — melyben van élet — tet­szett legjobban. E zártétel minden tekintetben leg­sikerültebb, s a hangszerelésben is több erő nyil­vánul benne, mint a többi részekben, melyeken a zongora­tételek megszokottságát nagyon meg lehet érezni. Az egész mű nem érdeknélküli a hangver­senyekben, s midőn Richter fölvette a mű­sorozat­­ban, egy előkelő zenei egyéniséget, Rubinsteint is bemutatta, mint orchestrális zeneszerzőt és zenekar­­vezetőt. — Hansemann, a berlini disconto-bank igazgatója, Budapestre érkezett, hogy személyesen megköszönje Ghyczy Kálmánnak a vaskorona­­renddel történt kitüntetését, melyre Hansemannt Ghyczy ajánlotta. — Születések és halálozások. A budapesti statistikai hivatal adatai szerint (márcz. 14—20.) élve született 283 gyermek, elhalt 291 személy; a halálozások tehát 8 esettel múlják fe­lül a születéseket. Az élve szülöttek közt volt 197 törvényes, 86 törvénytelen; nemre nézve 136 fiú, 147 leány. Halva született 17 gyermek, köztük 10 törvényes, 7 törvénytelen. A halottak közt volt 180 férfi, 111 nő, egy éven aluli gyermek 57. Neveze­­tesb halálokok voltak: tüdőgümő 72, tüdő- és mell­­hártyaláb 32, himlő 13, typhus 6, roncsoló torok­láb 3 esetben, stb. — A nemzeti szinház bérházát i 1 1 e t­ő 1­eg b. Podmaniczky F. miniszteri biztos bérleti hirdetményt bocsátott ki, ugyanis a bér­ház már nov. 1-től lakható lesz. A lakások s a bolti helyiségek már most kibérelhetők. A bérlet s a már megállapított árak iránt a színházi iro­dában naponként 10—12 óra közt értekezhetni. — Rendőri hírek: Kovacsek István csizmadia feleségét halva találták s mert a holt­testen a külerőszak számos jelei mutatkoztak, az ó­budai kapitányság által bonczoltatás végett kór­házba szállíttatott. A meghalt nő férje Kovacsek István, iszákos, verekedő és minden embertelen tettre hajlandó egyénnek jellemeztetvén, azon gyanú alapján, hogy neje a tőle szenvedett sérelmek kö­vetkeztében halálozott meg, elővizsgálati fog­ságban van. — Reiter Mária cseléd, Veszprém születésű, 25 éves, folyó hó 23-án reggel a stáczió-utczai 34. sz. alatti házban, hol szolgálatban volt, egy konyhakéssel öngyilkossági szándékból üterét felnyitá, de tette észrevétetvén, sebének lekötése után kórházba szállíttatott. — Isléi Áron török alattvaló, ki kéregetni szo­kott, nehány nap előtt a királyutczában 13. szám alatt lakó Eiselstein Israel vésnökhöz ment s a budapesti török főkonzultól kapott menetjegyét elő­*) Gulácsi Albertnak II. Apafi Mihály se­­cretáriusának Naplókönyve 1691—1696-tól, melyet az ere­deti kéziratból általirt Benkő József. A kézirat végső lapjára írva. Látható 213. lapon. Közli V­i. mutatván, az azon levő pecsétlenyomat után ké­­t szigendő pecsétet rendelt meg, melyet Kieselstein elkészített ugyan, de az esetet a rendőrségnél fel­­jelente. A megrendelő el is ment a pecsétért, de éppen midőn távozni akart, a rendőrség is megje­lent. Islés Áron sebes futással szándékozott meg­menekülni, de utolérezvén a kapitánysághoz vite­tett. A készített pecsétnyomót eldobta ugyan út­közben, azonban a kétségkívül csalásokra készülő a fenyitő-biróság elé állíttatott. — A kolozsvári színház dolgában azt hallja a „M. Polgár“, hogy a belügyminiszter nem hagyta helyben a színházi választmánynak Temes­vári színigazgatóval kötött egyezségét, s így a vá­lasztmány alkalmasint vissza fog térni Korbuly intendáns korábbi ajánlatára. — Az „országos kisdedóvó egye­sület” gyűjtő szakosztálya tegnap tartó ülését gr. Andrássy Aladárné úrhölgy lakásán. Az el­nöknő bemutatá a budai várszínházban márcz. 16-án tartott előadásnak jövedelmét. A nyers be­vétel 501 frt 90 kr; a kiadás 142 frt 76 kr s igy a tiszta haszon 359 frt 14 kr. Az ülés jegy­zőkönyvileg köszönetét fejezi ki úgy a fáradhatat­lan buzgalommal eljárt elnöknő, mint a nemzeti színháznak jótékony czélra szerepelt tagjai, legkülönö­sebben Prielle Kornélia asszonyságnak, ki művé­szi játéka által ez est élvezetét annyira emelte; s végre Beregszászi zo­gora-gyárosnak, ki zongorá­ját e közczélra ingyen ajánlá fel. — A rablógyilkosok közül, kik Temesvár alatt öltek és raboltak, egyet elfogtak Lippán, a másikat megsebesítették, de az megillant harmadik társával. A szerencsétlen nő, kit kocsin ültében lelőttek , Meier Anna volt; bátyja , Meier Péter, a kapott Bebek következtében pár óra múlva szintén meghalt. — Választók összeírása. Közép­­szolnok megyében összesen 5870 választót írtak össze; 1872-ben 8223 volt. A z 8­­ - e­i kerületben összeirt választók száma régi jogon 728, föld- és házbirtok után 842, jövedelem után 33, értelmiség czimén 75 , összesen 1678. Az apadás az 1872. évi választók számához képest 702, legnagyobb változás a birtok­ czimen összeirottaknál mutatko­zott, minthogy ezen czimen 1872-ben 1594 volt összeírva, jelenben pedig 752-vel kevesebb. A szi­lág­y c­s­e­h­i kerületben összeirattak régi jogon 549, birtok után 1804, jövedelem után 57, értel­miség czimén 127 , összesen 2537. Apadás 391 és pedig a régi jogon összeirtaknál 254, a birtok utániaknál 151, mig az értelmiségnél 30 szaporo­dás van. A tasnádi kerületben régi jogon 472, birtok után 997, jövedelem után 94, értelmiség után 92, összesen 1655; apadás az 1873. évihez képest 1260, és pedig a régi jogon összeirtaknál 886, a birtok utániaknál 330, a jövedelem utániak­nál 22, az értelmiség utániaknál szintén 22. Törvényszéki csarnok. (Két fur­­f­a­n­g­o­s csaló.) A modern zsebmetszésnek és fosztogatásnak két kitűnő példánya áll a pesti fenyítő-törvényszék előtt: Totisz Adolf és Janicsáki-Ditkovics Sándor. Sok jel arra mutat, hogy szoros viszony volt köztük a kisze­melendő áldozatok minél biztosabb elejthetésére, azonban mindkettő tagadja, mintha köztük valami szövetség létezett volna, öt rendbeli bűnesettel vá­doltalak s ezekből négy eset tárgyalását meg­kezdte a törvényszék, de ezeket sem fejezhette be; az egyikbe pedig bele sem foghatott, a káros ifj. gróf Eszterházy M. s egyéb tanúk meg nem jele­nése miatt. Az első károsnak ifj. Markovics Sándor pa­nasza ez: 1873. okt. 9-én Janicsáry nála mint ré­gebbi ismerősénél megjelent, s károsnak, kinek éppen pénzre volt szüksége, azt mondá, hogy ő olcsó pénzt tud szerezni. Markovics aláirt egy 3000 frtos váltót mint elfogadó, s azzal vádlott elment. Másnap Totisz­ Adolffal jelent meg Janicsári Markovics­­nál azt mondván, hogy a váltóra olcsó pénzt nem kaphat, azért a váltót meg is semmisítette. Ekkor Jani­csári arra kérte Markovicsot, írná alá egy 3000 frtos váltóra nevét, mint jótálló, biztosítékkép egy „E Bran­­deisz“ bécsi bankár által kiállított 6400 frtra szóló bont adott át. E másik váltóra nézve is tanuk előtt kinyilatkoztatta Janicsárt, hogy azt megsemmisítette. Azonban Markovics megtudta, hogy váltói forga­lomban vannak; ekkor M. káros barátját Rózsa János kir. táblai fogalmazót, Nadler Emanuelt és Kohn Zsigmondot Bécsbe küldte a bon beváltása végett. Ezek nagy fáradság után egy „E. Bran­­deisz“ nevű fakereskedőt találtak, kinek házához hajtatván, ott megtudták, hogy a bon hamis s a fő­könyvvezető rögtön ki is mondta gyanúját, hogy ezt Totisz A. írta, kivel a c­ég összeköttetésben volt korábban. Markovics megbízottjai előtt meg­jelent egy lengyel zsidóféle egyén, ki magát E. Brandeisznak adta ki, s ki egy 10,000 frtos köt­vényt adott át a bon fejében. Nadler Janicsárinak e kötvényért 2000 frtot adott. J­a­n­i­c­s­ári-D­i­tk­o­v­i­c­s Sándor, ko­máromi illetőségű, 1871-ben Pozsonyban váltóha­misítás miatt 9 hóra volt elitélve, Bécsben 1874- ben kedvese óráját elzálogosítván, sikkasztás miatt 3 hóra ítéltetett. Ez azt vallja, hogy az első vál­tóra Hochmanntól 1500 frtot kapott, ebből Marko­­vicsnak 200 frtot adott. A második váltóra Totisz A. hozott neki 1200 frtot, ebből ismét 200 frtot adott át Markovicsnak. Az E. Brand­eisz-féle bont Totisz adta neki. — Totisz Adolf, szül. Pes­ten, izr., ügynök, vallja, hogy Janicsarit, mint gaz­dag ember fiát ismervén, annak több apróbb köl­csönt adott. Tagadja, hogy E. Brandeiszt Bécsben ő mutatta volna be Markovics küldötteinek. A szakértők constatálták, hogy a Brandeisz féle bűnt ő írta, Totisz azonban ezt makacsul tagadja. — Rózsa János­­,tanu azt állítja, hogy az ál- Brandeiszt nekik Bécsben Totisz mutatta be. — Hochmann Adolf pesti pénzüzér, kinek több­ször volt a törvényszékkel dolga, bevallja, hogy Totisz Adolfnak egy 3000 fitos váltóért csak 900 fi­tot adott, mely váltón ő 100 forint nyereséggel túladott. Ez első bűnügyben káros Markovics Sándor, tanuk: Kohn Zs., Rózsa J. és Nadler Em. meg­­hiteltettek. A második bű­nügy ez : Böszörményi Elek, szatmári lakos, és Lónyai Gábor ügyvédje Totisz­­szal először házában találkozott, midőn ez Graven jószágigazgatóval, kivel 2000 szálfa fenyő iránt ügyletet kötött, házába tért. Totisznak megtetsz­vén Böszörményi a szobora, felszólitá őt, ha eladás­ra is van ily minőségű, ő kész közbenjárni Pesten. Totisz A. azután addig-addig irkáll Böszörményi­nek a bor felküldése iránt, mig ez, daczára a forró nyári időnek (jul. végén) a 3 hordó aszúbort csak­ugyan felküldte, oly kikötés mellett azonban, hogy a hordók érintetlenül hagyassanak addig, mig ő is fel nem jön Pestre, s az illető borvevővel maga köti meg az alkut. Midőn azonban Böszörményi Pestre jött, s Totiszt kereste, annak csak egy kártyáját találta meg, mely névjegyen Totisz őt Kun L. ügyvéd­hez utasította. Böszörményi Kuntól megtudta, hogy Totisz nincs jelenleg Pesten, s hogy a bort Varga Lajos csemege árusnak eladta. Kártérítéskép egye­lőre 750 frtot kapott Kuntól, s így tettleges kára még ezer frt. — Harmadik bűneset: Dohm Vilmos s mühlheimi kereskedő ezer tallér áru bőröket kül­dött „A. Totis­z és társa“­­ezégnek, holott Totisznak csak saját nevére volt engedélyezett iparjegye Dohm Vilmost Matisz Pál ügyvéd képviseli. Ez azt vallja, hogy midőn Dohm a váltót neki beper­­lés végett megküldte, Totiszt mindenütt kereste, s midőn a deákutczai Totisz-féle solid czégnél ez iránt tudakozódott, itt azt hallá, hogy az ő nevükkel valaki visszaéléseket követ el. Ekkor Matisz a fenyite­ttörvényszékhez ment utánnézni s ott meg­tudja, hogy a vádlott már be van fogva. — Totisz a „társra“ nézve azt vallja, hogy ez Conte Marchetti Lajos laibachi polgár, ki az üzlethez állítólag 5000 frtot adott át neki 1873-ban. E bűnügy tárgyalása, Marchetti kihallgattatása tekintetéből, szintén elnapoltatott, valamint a kö­vetkező negyedik is: Seiler Ede, liegnitzi czég, Jaensch Gusztáv hivatalnokot mint ismerőst meg­kereste aziránt, adna véleményt az „A. Totisz és társai-féle pesti czégről. Jaensch, ki csak a de k­­utczai ilynevű­ czéget ismerte, a legjobban nyilat­kozott arról Erre a Seiler-czég két zongorát 582 frt értékkel küldött Totisznak, ki azokat eladta. Itt szintén több tanú, sőt maga káros Seiler E. is ki­hallgatandó lévén, ez is a többi bünügygyel együtt lesz végleg letárgyalandó. KÖZGAZDASÁG. Vegyes. — A. Schlick-féle vasöntöde és gép­gyár-rész­vény társulat tegnap tartotta hatodik rendes közgyűlését Nágel Armin elnöklete alatt, ki a tanácskozást magyarul vezette. Miután 34 részvényes jelent meg, kik 866 részvényt tettek le 254 szavazat képviseletében, s a közgyűlés határozatképes volt. Az üzleti jelent­ő emlékezik a múlt évi súlyos viszonyokról, melyek a gyári üz­letre általában kedvezőtlenek voltak, s a gyár egész szilárdsága és jó hírneve szükségeltetett, hogy azok­ból legalább kár nélkül bontakozzék ki. Azonban ezen kedvezőtlen eredmény nem az áruértékesítés hiányának tulajdonítható, sőt constatáljuk azon megnyugtató tényt, hogy az üzleti viszonyok mos­­tohasága és az ennek folytán való verseny nyo­mása dac­ára, a gyár forgalma aránylagosan igen kielégítő eredményt helyezett kilátásba, mely tényleg be is következett; a­mennyiben ke­resztvasakban, öntött és kovácsolt vasbeli-, vala­mint horganygyártmányokban az összes forga­lom az 59,000 vámmu­­sát meghaladta, mely több mint 700,000 forintnyi számlabeli értéket képvisel, s miből mintegy 41.000 vámmázsa a gyárban dol­goztatott fel. Azonban a nyers vas és vasgyárt­mányok ára az év folyamában oly alacsony fokra süllyedt, hogy ezen előadandó körülmények az ered­ményezett nyereséget elnyelték. A múlt évből át­vett készlet noha a leglelkiismeretesb becsű­ mellett vétetett fel a mérlegbe, a létezett eladási árakkal szemben jelentékeny kárt hozott, valamint a cse­lekvő követelésekből is 14,133 frt 68 kv összegnek behajthatósága kétségesnek mutatkozik. Ezeken kívül az előbbi időkben jobb árak mellett kötött ügyleteknél nagyobb engedékenysége kellett ta­núsítani és különösen levonásokat és számla­változtatásokat eltűrni, mi­által a mérleg vég­eredménye nem csekély mérvben leolvadt, s a tiszta nyeremény csak 990 frt 24 kr, a­mi azon­ban ily viszonyok között nem mondható kedvezőt­lennek. A folyó évre a kilátások már sokkal ked­vezőbbek, mert az építkezési kedv is növekvőben van. Ezenfelül a társaság Schack Náthánnal 4 évre szerződést kötött a tizedes mérlegek, méter­mértékek és súlyok gyártására, az e­gyárosztály­ból befolyó tiszta nyereményből Schuck NI. 50%-ot kap. Egy három tagú bizottság választatott, mely az előforduló szerződéskötésben s egyéb teendők­ben közbenjár, úgy hogy Schuck ez üzletágban csak mint szakférfi s vezető fog működni. A jelen­tés, valamint a fenti szerződés is tudomásul véte­tett, s a választmánynak a felmentvény megadatott. Az alapszabályok 38. §-a akkér módosíttatott, hogy az üzleti c­éget három választmányi tag is vezetheti. Végül a sor szerint kilépett Nágel Ármin elnök, B­l­u­m János és S­e­i­d­e­r Ferencz igazgatótanácsosok egyhangúlag újból megválasz­tattak, úgy szintén a múlt évi számvizsgálók is, mire az igazgatóságnak és választmánynak szava­zott köszönet után a közgyűlés eloszlott. — Vásár-ügy. A földmivelés-, ipar- és ke­reskedelemügyi m. kir. minister 1875. márcz. 17-én 5780. sz. a. Nógrádvármegyébe kebelezett Szécsény mezővárosnak megengedte, hogy az ott f. e. april 19. és 20-án tartandó országos vásár f. évi april 12. és 13-ra tétessék át. A tőzsdén ma az ünnep miatt nem volt üzlet. Kivonat a hivatalos lapból. Árverések: Szentesen april 29-én özv. Tóth Istvánnél ingatlanai 2628 frt. — Ilaván márcz. 30-án Mosko György ingatlanai 870 frt. — Budfalván april 29-én Kindrics Inán ingatlanai 870 frt. — Nagy-Károlyban május 26-án, ősz Mihály belsősége 1500 frt —K­omáromban april­ 23-án Csizmazia Antal bel­sősége 2300 frt. — Tizsitén május 5-én Urban Blanka ne­mesi birtoka 40,287 frt. — Kassán april 26-án Altmann Francziska háza 10,000 frt. — Félegyházán april 5-én Bába Imre könyvnyomdája 3821 frt. Csőd: Simony József szabadkai bejegyzett fűszer­­kereskedő ellen; bejel, jan. 1., 2., 3-án; pelügyelő dr. Gain György. Csődmegszüntetések: Mayer Vilmos volt ozsonyi kereskedő, Száva János és fia Dávid kézdivásár­­elyi kereskedő czég­ ellen. Üzleti táviratok. Berlin, márcz. 25. (Zárlat.) Galiczai 106.— tallér Lombard 249.50 bír. márk. Ezüst jövedék 69.60. tallér 1860-as 119.20. tallér. — Bécs 182 05. bir. márk. — Romá­­niai 34.80 tallér. Államvaspálya 561.— bir. márk. — Pf.pir­­jövedék 65.20 tallér. — Hitelsorsjegy 362.—. — 1864-es 307.10. bir. márk. Hitelrészvények 480.50 bir. márk. Hitel­részvények —.— bir. márk. — Magyar sorsjegy 177.— . bir. márk. Utóbörze —.------. Paris, márcz. 25. (Kezdet) 3%-os járad. 64.15 Olasz járad. 71.95 Credit mobilier 455.—.— Osztr. napra —.—Consulok —.— Északnyugoti vaspálya — 5%-os járadék 102.60. Államv. pálya 692.—.— Lombardok 320.-------Amerikai —.—. — Magyar kölcsön —.---------Ma­gyar keleti pálya —. — 1871 iki kölcsön —. — 1872* diki —. Török sorsj. 131.75. Frankfurt, márcz. 25. (Zárlat) Váltóárfolyam Bécsre 121.—. Amerikai 1882-re —. 1860-ra 119.18. Lombar­dok 119.—. Évjáruléki papír 65.50. Osztrák bankrészv. 878.— . Osztrák hitelrészvény 214.25. Osztrák államvaspálay részv. 267.—. 1864-diki 308.20. Galicziai 211.—. Évjárulék­­ezüst 69.55 Győr-Grácei —. Utóbörze —. Magyar sorsj. 178.10. Berlin, márcz.18. 50. Búza 186.50 —.— Rozs 155.— 154.—. 148 — 145.50 — Zab 172.80. —.­ Olaj 54.50. — -.450 5570. 56.20. — Szent 54.20 54.50. Árpa.-.— Párig, márcz 25. Liszt 51.75, 52.25, 53.75. Répaola 74.50, 75. — , 76. — . Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Köln, márcz. 25. Búza 19.95 18.35, rozs 14.50. 14.22 — , olaj 29.50. 29.10. Amsterdam, márcz. 10. Búza márcz. 276, máj. — Rozs márcz. —. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos VlvuMt­­Agrédj ««Munkaik

Next