Ellenőr, 1875. március (7. évfolyam, 60-89. szám)
1875-03-07 / 66. szám
pénzforgalom mellett, — a vagyonértékre fektetett „percentuatio“ szintúgy sántikál, mint az összehasonlítás a más országokban forgalomban lévő jegyekkel; mert míg Amerikában 15—20 dollár esik egy emberre, addig Svájczban alig 16 frank esik egyre; de más oldalról szintoly sötét alapra fektetettnek tartom azon számítást, mely 6.800.000 forintra szabja az állam évi jövedelmét a bankadó után. Mert ha az áll is, mint állítatott, hogy a hitelhiány és pénzszükséglet közt különbség van, és hogy ott, hol az előbbem hiányzik, az utóbbi sem enyészhetik el, aminek consequentiája, természetes, hogy ily országban a bank nem forgathatván biztosan kellő számú bankjegyeket, következőleg csakis csekélyebb adót bíz meg. Erre csak az a válasz, hogy pénzszükség létezik az országban, ezt érzi a mindennapi forgalom; hogy ennek oka a hitelhiány, az igaz, de hogy ez utóbbi alapos-e, okadatolt-e? ezt azon pénzintézetnek lett volna kötelessége kipuhatolni, mely centralizáló mindenhatósága által, „államot az államban“ képezvén, elsősorban volt arra hivatva, hogy azon országnak, mely az ő bankjegyeit jóhiszeműleg elfogadja, legalább hitelviszonyait is ismerje, hogy nem tette, caeteris paribus vidéki takarékpénztáraink bizonyítják, melyek egyhangúlag panaszkodnak a pénzhiányról, mert biztosan tudnának több pénzt elhelyezni, ha hátuk mögött telyházai bank léteznék, mely jó biztosítékok mellett illő kamatra segítségükre lenne. Ezen a bajon csakis egy független hazai jegybank, számos fiókintézettel, mint a porosz bank (125-tel) segíthet. Egy ilyen bank, kiágazván az ország minden részeire, saját tapasztalatai folytán bírálhatja meg, melyik intézet érdemes hitelre nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is, megismerkedvén egyúttal a hitelképes egyénekkel is, úgyszólván saját tűzhelyeiken, így aztán megállapíthatja a határt, meddig terjeszkedjék ki a hitelnyújtással, tekintettel természetesen saját tárcakészletére és forgalmi eszközeire. Mogyoródy Adolf: KÜLFÖLD. — Márczius 6-án. — Franczia köztársaság. (Mac-Mahon és a cabinetalakulás.) A cabinet alakulási processusa megakadt. Buffet, ki maga nem szándékozott tárczát vállalni, felvilágosította volt Mac- Mahont, hogy a mérsékelt jobboldalból nem lehet a cabinetbe senkit sem beválasztani, ez pedig makacsul ragaszkodik kívánságához. A balközép beleegyezett ugyan, hogy egy mérsékelt jobboldali képviselő beléphessen a cabinetbe, de a baloldal és a szélsőbal határozottan ellenezték azt. Hogy a Dufaure-ral folyt alkudozások mire vezettek, jellemzi az „Agence Havas“ azon jelentése, hogy túlzás azt állítani, mintha Dufaure úr határozottan kijelentette volna, hogy nem lép be a cabinetbe. Ez talán Mac-Mahon azon Buffet előtt mondott szavainak tulajdonítható, hogy „conservatív minisztériumot kell alkotni minden áron s ha a balközépnek nem tetszik, elvágjuk az útját, s nem adunk nektek tárcát.“ Buffet combinatiói eszerint teljesen meghiúsultak, s bár hír szerint teljesen egyetért Mac Mahonnal, az alkudozások megszüntettettek, s ő véglegesen lemondott a kabinetalakításról. A baloldali pártok pedig elhatározták, hogy ha kisebbségi minisztérium jö létre, vagy olyan, mely nem eléggé anti-bonapartisticus azonnal napirendre tüzelik ki annak kimondása, hogy a minisztérium nem bírja a nemzetgyűlés bizalmát. Mac-Mahonnak meg az a szándéka, hogy ha az alkudozásoknak semmi sikere nem lesz, parlamenten kívüli kormányt fog alkotni, vagy Depeyre-Fourton cabinetet. Németország. (Az encyclica ellen. A német katholikusok felirata.) A képviselőház nagy többsége el van határozva, hogy teljes erejével fogja támogatni a cultusminiszter tegnap ismertetett javaslatát. A centrumpárt úgy mutatja, mintha nem fektetne nagy súlyt a törvényjavaslatra. A törvénynek nem lesz hatása, mondják tagjai, mert a községek és gazdag katholikusok a törvény által elvont segélyezés összegét, mely együttvéve millió tallért teszen, fedezni fogják. A kormánynak különben, mint érintve volt, nem egyedüli ténye lesz ezen törvényjavaslat. A „Nordd. alig. Ztg.“ azt mondja, hogy a püspökségek azon javai, melyek nem állami segélyből tartatnak fenn, elkoboztalak, ha államellenes czélokra fogják a püspökök felhasználni. 1841 előtt a porosz püspökök a pápával csak az állam közegeinek felügyelete és ellenőrzése mellett érintkezhettek. Ezen szokás a „placetum“ jogával együtt újra be fog hozatni. 1841-ben Eichhorn miniszter a püspökökhöz intézett körrendeletében megszüntette volt az állami ellenőrzést a Vatikánnal való érintkezésben, mert a király a rendelet szerint bízott abban, hogy a püspökök a királynak tett hűségi és engedelmességi esküjökhöz hívek maradnak, de kikéri magának, hogy a püspökök tegyenek jelentést Rómával folyó tárgyalásaikról, s megtiltja, hogy állami ügyeket csak közvetve is érintő pápai leveleket a hatóságok megkérdezése és beleegyezése nélkül kihirdessenek. A „Frankfurter Ztg.“ közli azon, a pápához intézendő felirat szövegét, melyet aláírás végett most köröztetnek a katholikusok Németországban.“ A pápának „engedelmes fiai Németországban kijelentik ebben, hogy mellette állanak, hogy mindig az ő jólétéért fognak imádkozni, hogy tanításait hinni fogják, s parancsainak engedelmeskednek. Ha az aláírók közt lesz olyan, aki állami hivatalt visel, bizonyos lehet benne, hogy irgalmatlanul elcsapják. Dánia. (A folkethingből.) A miniszterelnök 4-én kijelente a folkethingben, hogy a kormány felvilágosításokat fog adni a külföld iránt követett magatartásáról, ha a baloldal az e tárgyban tett indítvány alakját megváltoztatja; a külügyminiszter azt mondá, hogy az ország jó viszonyban áll a külfölddel; ezek után a falkething elfogadott egy közvetítő indítványt, mely szerint az említett indítvány eredeti alakjának megváltoztatása czéljából bizottság küldetik ki. Törökország. (A spanyol kérdés.) Konstantinápolyban, Németországi és Ausztria- Magyarország részéről majdnem azonos válaszjegyzékek érkeztek, melyek constatálják, hogy a spanyol kormány az illető kabinetek felszólalása következtében ismételte azon már megadott felvilágosítást, hogy a spanyol kormány éppen nem szándékozott eltagadni a Porta souzerain jogait. Szerbia. (A „liberális“ párt programmja. A szkuptsmából.) Szerbiában is új pártalakulás jött létre az utóbbi időben. A sok tarka barka fractióból 2 nagy politikai párt fejlődött ki : a conservativ és liberális. Előbbiek még nem hirdették ki programmjukat, de a „Vidovdan“-ban hevesen támadják meg az ellenpártot. A liberális párt programmja, mely az „Oslobodjenye“ (felszabadulás) czímű lapban jelent meg, következő 21 pontból áll: „1. Községi autonómia és önkormányzat. 2. Megyei autonómia és önkormányzat. 3. Teljes sajtószabadság. 4. Egyesületi- és munkaszabadság. 5. Nyilvános gyülekezések szabadsága. 6. A bíróságok teljes függetlensége. 7. A közigazgatás reformja a selfgovernment értelmében. 8. Takarékpénztárak és bankok alapítása. 9. A széhek megszüntetése. 10. A vasúttervezet meg nem szavazása. 11. A papi fizetések rendezése. 12. Gazdasági és ipariskolák fölállítása. 13. Minden képzőintézet reformja. 14. Az álló hadsereg megszüntetése és nemzeti katonaság rendezése. 15. Tisztképző-intézet felállítása. 16. A rendőrség megszüntetése, mely a községi autonómia mellett fölösleges. 17. A rendelkezési alap megszüntetése. 18. A nemzetgyűlés nemcsak helybenhagyja, hanem ellenőrzi is az állami költségvetést. 19. A budgetben megszavazott összegek csak a megszavazott czélokra fordíthatók; a maradék a nemzeti kincstárba helyezendő. 20. A mostani ügyvédi törvény megszüntetése. 21. Az alkotmány megváltoztatása.“ A szkupstina febr. 27-én 73 szóval 17 ellen a minisztériumhoz utasította azon interpellare, mely azt kérdi a kormánytól, hogy hogyan volt lehetséges az, miszerint egy magasrangú tisztviselő, most a senatus alelnöke, és a regenda alatt belügyminiszter, egy évig folytonosan fejedelemgyilkossággal vádoltatik a lapokban, anélkül, hogy e miatt akár a törvény előtt panaszt tett volna, akár ellene a kormány vizsgálatot indított volna a Egyesült Államok. (A congressus feloszlása.) E hó 4-én oszlott fel az Egyesült Államok negyvenharmadik congressusa, s ezzel együtt megszűnt a nagy republikánus párt uralma is. A következő congressusban a demokrata párt, mely tulajdonkép conservativ, a rabszolgaság fenntartása mellett küzdött és a polgári háborúban leveretett, lesz többségben. A republicánus párt azon vigasztaló öntudattal léphett le, hogy uralma alatt a nemzet hatalmasan emelkedett s előmozdittatott, s a mi legnagyobb tette e pártnak, megszüntette a szerecsenek rabszolgaságát és pedig úgy, hogy a most győzelemre jutott párt is örökre kitörölte programmjából az ügy újra fölvételét. A republikánus párt saját ellenségét javította meg. TÁRCZA. IRTA VERNEYUJLA. HUSZONEGYEDIK FEJEZET. A nyílt tenger. (Folytatás.) Az öt hajós még nagyobb figyelemmel vizsgálta a tüneményt. De, mint gyakran megtörténik a távolban elmosódó tárgyakkal, a fürkészett pont egyszerre csak mintha eltűnt volna. Végre ismét megtalálta a szem, sőt az orvos mintha valami illanó fényt vett volna észre husz-huszonöt mértföldnyire éjszakán. — Az egy vulkán ! kiáltott föl. — Vulkán? mondá Hatteras. — Bizonynyal. — Vulkán, e szélesség alatt! — S miért ne ? viszonzá az orvos. Nem vulkanikus föld Izland is, s úgyszólván vulkánok műve? — Izland, igen, ellenvető Altamont, hanem ily közel a pólushoz. — Hát, jeles honfitársunk, Ross Jakab commodore, nem fedezett-e föl a déli sarkvidéken két teljes működésben levő tűzhányó hegyet, az Erebust és a Terrort a százhetvenedik hosszúsági és hetvennyolcadik szélességi fok alatt ? Miért ne lehetnének az éjszaki sarkon is tűzhányók ? — Valóban, lehetséges, mond az amerikai. — Ah ! kiáltott föl az orvos, tisztán látom, hogy vulkán! — Jó, mondá Hatteras, tartsunk egyenest feléje. — Csakhogy ellenkező szél támad, mondá Johnson. — Fogja fel vitorlával, a mennyire lehet. Hanem e manőver sem használt s a dereglyét távolabb verte a szél a vizsgált ponttól, úgy hogy a legélesebb szem se láthatta. De a tengerpart közellétében nem volt többé kétség. Itt volt tehát végre az utazás czélja, bár el nem érve meg, de megpillantva már, s bizonynyal, nem telhetett bele huszonnégy óra, hogy az uj szűzföldet emberi láb fogja tapadni. A gondviselés, mely megengedte ily közel jutniuk a czélhoz, csak meg nem tagadhatja tőlük, hogy el is érjék. Azonban az öröm éppen nem pezsdült fel úgy, mint hasonló esetben várni lehetett. Valami sajátságos nyomás ülte meg a kebleket, kiki magába zárkózott, s aggódva forgatta a kérdést, milyen lesz ez a sarki föld ? Az állatok, mintha félre kerülnék, estefelé szárnyra kelt a madársereg, s ahelyett, hogy ott az ismeretlen földön keresne szállást, sietve repül délfelé! Oly barátságtalan hát e föld, hogy még egy csüllőnek, egy viharmadárnak sem adhat menedéket? Még a halak, a nagy ezetek is gyorsan illantak tova e parttól az átlátszó víz alatt. Mi lehetne ez idegenkedés oka, ha nem a félelem, mely ez égitáj minden élő állatját zaklatá ? Ez általános érzés átragadt a hajósokra is ; átengedték magukat helyzetük benyomásaira , és lassanként álom szállt szemeikre, megnehezítve fáradt pilláikat. Hatterason volt az őrállás. A kormányhoz ült; az orvos, Altamont, Johnson és Bell lefeküdtek a padokra, szenderedtek egymásután, s nem sokára az álom országában jártak. Hatteras küzdött az álommal. Nem akart e drága időből egy pillanatot sem elveszíteni, de a dereglye altató rengése észrevétlenül elringató, s erőt vett rajta az álom. A dereglye alig-alig hibbant; vitorláit fel nem duzzasztó a gyönge fuvallat; a távolban egy pár mozdulatlan jégszirten tört meg a napsugár, izzó csikókat rajzolva a sík tengeren. Hatteras aludt és álmodott. Röppenő gondolata bekalandozta egész életét, az álom sebes szárnyain, melyek gyorsaságát tudós még nem számíthatta ki; visszatért múltjába, s elvonultak a Viktoria-öböl, a Gondviselés-vára, Doktor-háza s a pillanat, midőn az amerikait megtalálta a jégi hó alatt. Aztán tovább ereszkedett a múltba. Forwardjáról álmodott, látta üszkös roncsait, régi társait, az árulókat, akik cserben hagyák. Mi lett belőlük. Visszagondolt Shandonra, Wallra, Penre. Hová lettek ? Elérték-e váljon Baffin-tengerét a jégségen keresztül ? Álmodozása mind tovább-tovább ragadta, s látta Angliából elindulását, régibb utazásait, füstbe ment kísérleteit, balszerencséjét. És elfelejté erre mostani helyzetét, a közelben váró sikert, félig megvalósult reményeit. Örömből rettegésbe esett, így tartott ez vagy két óráig, aztán új irányt vettek repkedő álmai, visszahozták a pólushoz , látta magát kiszállni az új földre, s kitűzni ott Anglia lobogóját. Mialatt aludt és igy álmodott, nagy barna borulat futotta el az eget és beárnyékolá az óczeánt. Alig lehet elképzelni, mily villámgyorsasággal támad az arctikus tengerent a vihar. Az egyenlítő alatt fogamzott gőzök oda mennek condensálódni az éjszaki jégmezők végtelenje felé, s leverődvén, helyük betöltésére, roppant erővel tódul elő minden felül a jég. Ebben van az éjszaki viharok rettentő erejének magyarázata. Az első szélroham felriasztotta a kapitányt és társait álmukból, s felpattantak a vihar ellen küzdeni. A tenger magas hullámokat hányt, s duzzadó árjain rettenetesen hánykódott a könnyű dereglye, majd tátongó mélységekbe zuhanva, majd tornyosuló habok tetejére kapva, negyven-negyvenöt fokos szögekben hajladozott. Hatteras szilárd kézzel tartotta a kormányt, mely recsegve rángatta karját, s olykor le-letűrte, hogy teste egészen meggörbült bele. Johnson és Bell folytonosan a vizet meregette ki a dereglye padmalyából. — Erre a viharra se számítottunk, dörmögé Altamont az evezőpadhoz kapaszkodva. — Késznek kell itt lenni mindenre, jegyzi meg az orvos. E szóváltás iszonyú zajban történt. Süvöltött a szél, csattogott a hullám, s tarajait sürü nedves porrá korbácsolta a vihar; alig lehetett egymást megérteni. Még bajosabb volt irányt tartani; a sürü homályban alig néhány lépés határolta a látkört s minden iránypont eltűnt. E hirtelen támadt vihar, itt oly közel a czélhoz, hogy szinte már elérték, komoly intésnek látszott , a túlizgatott agynak szinte tilalom gyanánt mutatkozott, hogy tovább ne menjenek. Hát csakugyan nem engedné a természet a pólust elérniük ? Förgeteggel és viharral van körülbástyázva e pontja a földnek, hogy ne lehessen hozzá áthatolni? De ha ki látta volna e szilárd, eltökélt férfiak arczát, leolvassa onnan, hogy nem tágítanak se orkánerőnek, se habverésnek, s mennek egész a végig. Így küzdöttek egész nap, folyvást a halál torkában és nem haladva semmit! De legalább nem is vesztettek tért, bőrig ázva zuhogó záportól és habomlástól, mit szemközt csapkodott a szél, nem tágítottak mégsem. A szél süvöltésébe olykor vészt jósló madárrikoltás vegyült De este hat óra tájban, midőn legbeszültebben tombolt a vihar, csapkodott a hullám, egyszerre lecsillapult minden. A szél, mintha szárnyát metszették volna, hirtelen elült. A tenger elsimult, mintha nem is borzolta volna a hullám teljes tizenkét óráig. Az orkán tilosnak nézte tán a tenger azon dűlőjét, ahová most értek. Avagy mi történt? Egy rendkívüli megmagyarázhatatlan tünemény, melynek Sabine hajóskapitány is szemtanúja volt a grönlandi tengeren jártában. A köd fel nem szakadt,de valami csodálatos fény szőtte át. A dereglye electricus világosságban úszott, szent Elmo tüzének egész özöne ragyogta körül, de nem melegítve. Az árbocz, a vitorla és a kötélszer feketén rajzolódott le a tündöklő alapon, páratlan tisztaságú metszetben; a hajósok egy valóságos átlátszó fénytengerben úsztak, s arczaik lángoló visszfényben égtek. A viharnak hirtelen lecsillapodása kétség kívül onnan eredt, hogy a tenger ezen része már nem esett a forgószél sodrába, vagy nyugvó központja volt, mely körül tombolva járta rettentő sebességű lánczát az orkán. (38. folyt. köv.) GLIVA I -IV HATTERAS KAPITÁNY (y SSL A H. -A. IT ID J A. IH. KÖTET. Ausztria. (Törvényjavaslata csalhatatlanságot nem hivők érdekében. — Rieger.) A képviselőház vallásügyi bizottsága következő törvényjavaslatot terjesztett be azon katholikusok külső jogviszonyairól, a kik a kath. egyház minden tantételeit, kivéve az 1870. július 18-iki „Pastor aeternus“ pápai bullában foglalt tételeket a csalhatatlan tanszékről és a római pápának legmagasabb rendes és közvetlen jurisdictiójáról: „1. §. Azon katholikusok, kik elismerik a kath. egyház valamennyi tanait, kivéve az 1870. jul. 18-iki pápai bullában („Pastor aeternus“) kifejtett tanokat a csalhatatlanságról és a pápa rendes és közvetlen fenhatóságáról, jogosítva vannak saját külön egyházközségeket, az eddigi egyházi elöljáróságtól függetleneket alakítani. Ettől az állami helybenhagyás nem tagadható meg, ha az illető egyházközségek alkotmánya nem ellenkezik az erkölcscsel és az állam törvényeivel, s ha kimutattatik, hogy az illető egyházközség elegendő eszközökkel bír a szükséges istentiszteleti intézetek, rendes pap, és vallási oktatás adására és fentartására. 2. §. E végből az egyházközségek alkotmánya és alapszabályai a kormánynak felterjesztendő!.. 3. §. E törvény kihirdetése napján érvénybe lép. — 4. §. E törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatási miniszter bizatik meg.“ — Dr. Rieger F. a prágai „Pokrok“-ban az ó-cseh párthoz választási felhívást intéz, melyben a többi közt igy beszél: „Testvéreim ! új választási küzdelem vár ránk. A ránk törő ellenséggel szemben ne czivakodjunk azon, hogy mely fegyver jobb, mely taktika előnyösebb. Minden okos és becsületes cseh ember beláthatja, hogy csakis az egyetértés menthet meg bennünket, pártokra felosztva egy erősebb ellenséggel szemben menthetlenül el vagyunk veszve. Nem minden választónak s nem minden képviselőnek feladata, saját feje után csinálni politikát.“ A bonapartisták üzelmei. A franczia lapok 48—72 hasábos mellékleteken ismertetik azon adatokat, melyeket a párisi rendőrfőnök a bonapartista üzelmek megvizsgálására kiküldött bizottságnak ezen üzelmekről kezéhez szolgáltatott. A levelek és okmányok, melyeket Renault Léon rendőrfőnök úr a bizottságnak átadott, vaskos kötetet képeznének. Ismertetjük ezekből a legérdekesebbeket és legfeltűnőbbeket. Itt van mindenek előtt Rouhennek egy körirata, a paduai herczeg ellenjegyzésével, mely előfizetésre szólít föl az „Ordre“-ra, mint a mely lapnak „szüksége van az általa védett ügy minden barátjának támogatására s több haszna van, ha előfizetnek rá, mint ha az utczán veszik.“ Az „Ordre“ a bizottság hivalos lapja, félhivatalos orgánuma a „Correspondance Mansard“, mely valami 80 lapnak megküldetik. A whiselhursti zarándokolásokra vonatkozólag itt van a paduai herczeg levele, melyet a közp. bizottság nevében ennek minden vidéki levelezőjéhez intézett: „Azt hiszszük, önök szívesek lesznek, megyéjük mindazon személyeit, kik az utat meg akarják tenni, maguk köré gyűjteni. Leköteleznének önök bennünket, ha megértetnék velük, hogy mennyi függ attól, hogy ezen látogatás a múlthoz való ragaszkodást és a jövőben való bizalmat bebizonyítsa s nem egy a jelenben tett türelmetlen tüntetés jellegét viselje.“ A központi bizottságnak minden megyében van fiókbizottsága, melyek, mihelyt arra kerül a sor, választási bizottságokká alakulnak. Ezeknek teendőit alapszabályok határozzák meg, melyekből a rendőrség számos példányt kerített meg. A 6. §. szerint a választási agitátiók költségei önkénytes adakozások és megállapított fizetségek által fedeztetnek. A főbizottság tagjai első hóban 10, minden következő hóban 5, a kerületek megbízottjai 2 francot, az egyszerű párttagok havonkint 50 centimet fizetnek, a bonapartisták t. i. már 1873-ban, midőn az alapszabályok készültek, számítottak a nemzetgyűlés feloszlására és az uj választások megindulására. Hogy a bonapartistáknak saját jól rendezett rendőrségek volt, ezt több, Rouherhez intézett és egy elkergetett rendőrügynöktől lefoglalt levél bizonyítja. Egyik levélben valaki titkos ágensnek ajánlkozik. Rouher ezt írta a szélére: „Pietriurral közlendő. Nem hiszem, hogy illő volna, ezen individuumnak felelni.“ Egy másik levél írója a császári herczeg néhány arczképéért esedezik, dicsekszik a bonapartista ügy iránti buzgalmával, elmondja, hogy Argenteuilben és környékén proselytákat igyekszik szerezni, s mindenre késznek nyilatkozik, amit csak akarnak. A széljegyzés ez: „Tudakozódások Lagrange által szerzendők.“ Renault azt mondja a vizsgáló bizottság előtt, hogy egész csapat rendőri ügynököt és városi rendőrt el kell bocsátania, mivel ezek a bonapartista bizottság szolgálatában is állottak. A hadseregbeli propaganda eszközlésére elsősorban a nyugdíjazott tisztek használtattak. Alapítottak e czélra egy „volt tisztek bizottságáét Párisban, melynek nevében 1874. márczius hóban felszólítások küldettek szét a régi bajtársakhoz egy Luluhoz intézett felirat aláírására, a melyben ez is benne volt: „Fönség! számítson szilárd engedelmességünkre, midőn alkalmasnak tartja, jelmondatát megvédelmezni vagy proclamálni: „Mindent a népért, mindent a néppel!“ Valami Gueneau 1873. októberben Pietrinek ezeket írja: „Több rendőrkatonával, altiszttel és közkatonával beszéltem a republicánus gárdából, s mindenki ezt mondá : „Csak mondják ki,ahogy hozzuk el „a kicsikét“ Calaisból, majd megválik, hogy hányan maradnak közülünk Párisban!“ Egy másik levél írója így szól: „Egy rendőr azt mondá nekem, hogy osztályában két ember sincs, aki ne vágyakoznék a császárság után.“ A socialistákkal való viszonyok megkezdését bizonyítja egy dal, melyet a központi bizottság Oise megyében szétosztatott, s melyben ez van: „Éljen IV. Napoleon ! Le a papokkal, le az urakkal, le a gazdagokkal!“ — Queiern erődbe (Finistére) ügynököt küldöttek, hogy az ott bebörtönzött és deportatióra ítélt communisták között híveket szerezzenek a császárságnak. Ezen ágens ajánló levele, melyet Abatuccinak adott át, többi között ezeket mondja: „Ha jó eredményt akarunk elérni, szükséges, hogy azon nap, amelyen Versaillesban azt kiáltják, hogy „Éljen, a király !“ a munkások Páris utczáin azt kiáltják, hogy „Éljen a császár!“ Coiidat ágens sikeresen működött a börtönben. Az elítélt communardok írásbeli nyilatkozatai világosan tanúsítják ezt. Egyik így ír: „Szerencsémnek tartom, hogy a népre hivatkozás bizottságához hozzájárulhatok, s reményem, hogy az általános szavazás fényes nevet és fényes évek hosszú sorát fog nekünk visszaadni.“ Egy másik ezzel kiséri nyilatkozatát: „Ha olúl szerencsés leszek polgári jogaimat visszanyerhetni, mindenkor nyilatkozatom szerint fogok szavazni és választani.“ Egy negyedik azt mondja, hogy ő bizony már soszor gondolkozott rajta, hogy váljon a valódi demokratiát és a császárságot nem lehetne-e összeegyeztetni. Az ötödik békében kíván élni egy demokratikus kormány alatt, s nem akar Thiers és Gambetta kalandjainak kitéve lenni. A hatodik azt beszéli, hogy a foglyok egy része nem bonapartista, de a többség pártolja a bonapartismust s összeköttetései vannak a helyőrséggel. Mindezen nyilatkozatok azonban nem egyenesen Rouherhez vannak intézve, hanem Jules Amiguehez, ki Rouhennek bizodalmas embere és kedvencz publicistája. Renault tehát nem bizonyíthatja be világosan, hogy a központi bizottság csakugyan összeköttetésben áll a communista foglyokkal. Ezen felette rövid kivonat eléggé tanúskodik arról, hogy a bonapartisták milyen eszközöket használnak fel, s mily kevéssé Anyások ezeknek megválasztásában — csakhogy IV Napóleon, ha gyilkosok és gyujtogatók segélyével is, de elnyerhesse a császári trónt. immim A boldogság útja. (Költemény kilencz énekben. Irta gróf Zichy Géza. Budapest. Tettey Nándor és társa, 1875.) A magyar irodalom aristokratiánknak elismeréssel és hálával tartozik. Nem az anyagi támogatást értjük, bár azt is tekintélyesnek ismerjük el, mert legelső tudományos és irodalmi intézeteink elsősorban ennek köszönik tételeket; hanem értjük ama szellemi gyarapítást, melyet aristokratiánktól vevénk. A Teleki és Dessewffy grófok, Széchenyi István és Eötvös József, Jósika Miklós és Kemény Zsigmond tudósaink és költőink pantheonában igen előkelő helyeket küzdöttek ki. Még a múlt évtized is szorgalmas munkásságuk fényes eredményeiről tanúskodik. Mióta azonban elhallgattak, aristokratiánk tehetségeket, igazi erőket az irodalomnak nem adott. Lehet, hogy az alkotmányos idő, alkotmányos élet vonja el őket, közvetlenebb hatást, gyümölcsözőbb dicsőséget biztosítván a politikai pálya , — de annyi bizonyos, hogy az irodalomban alig találkozunk velük. Eötvös Lorándon kívül, ki a szaktudós hangyaszorgalmával dolgozik, csak a Teleki Géza, Zichy Géza és Sigray Fülöp neve vetődik fel olykor-olykor. Teleki és Sigray dolgozatai becsületes, de igénytelen törekvésükről tesznek bizonyságot, értékről és sikerről náluk — legalább ez ideig — komolyan nem szólhatunk. Egyedül gróf Zichy Géza az a fiatalabb nemzedék soraiból, a ki maga felé fordította a figyelmet, a ki folyvást előre vívó munkássággal iparkodik haladni, s a ki bár nehezen, küzködéssel, de erős akarattal és csüggedetlen kitartással tagadhatatlanul hálad. Valjon hosszú-e az ut, melyre lépett, magasra visz-e a pálya, melyet követ, váljon kiforrja majdan tehetsége magát, — erre egyelőre felelni képesek nem vagyunk, s felelni nem akarhatunk; most csak arról beszélhetünk, amit gróf Zichy Géza eddig alkotott. Versei, melyek elszórva itt-ott megjelentek, elég könnyen folynak, tartalmuk és formájuk összhangzatos, eszméjük kikerekedik ; általában a kirívó, dissonáns hangtól mentek, darabosság nélkül valók. Mindennek daczára nem emelkedtek felül a középszerűség színvonalán, sokszor megénekelt dolgok elég ügyes ismétletei. Eszmében, hangban rég zengett, rég hallott dalokra vallanak, miknek egyes aecordjai szinte még fülünkben csengenek. Teremtőképességei édes-keveset mutattak. Már a „Phrenolog“ és az „Álom regénye“ jogos reményeket keltettek szerzőjük tehetsége iránt; a „Boldogság útja“ pedig e reményeket, örömmel ismerjük el, igazolni és nevelni látszik. Némely helyes, mint a negyedik és kilenczedik ének, kicsillanó tehetséggel és félreismerhetlen szerencsével vannak írva. Igaz, hogy a „Boldogság útjának“ ez a két részlet a kiemelkedő pontja ; igaz, hogy amíg ide eljutunk, meglehetős közönséges, tartott és kietlen vidéken, itt-ott meglehetős vizenyős tájon haladunk által, hol nem látunk a költészet hímes virágaiból, s nem érzünk felemelő illatából semmit ; de az is igaz, hogy e két ének a kiállott unalomért kárpótol; egyszerű őszinte hangja, mesterkéletlen igaz érzelme, érző és szerető kedélye, kerek előadása kellemesen lep meg, meggyőzőleg bizonyítva, hogy gr. Zichy Géza tehetség, költői tehetség, hogy fejlődésre és izmosodásra képes, hogy folyvást előre vívó szorgalommal értékest és maradandót is adand. Éppen ez az, amiért mi ez elbeszélésnek örülünk. Nem kifogástalan, nem jó munka; tele prózai és üres verssel, ellapított és kiszélesített részlettel, sőt nem egyszer, hol fönséges akar lenni, nagyon is a nevetségeshez közeledik. így a midőn azt kívánja kifejezni, hogy a tomboló vihar az embert imádatra, hitre ösztönzi, a következőleg indokolja, érzékíti: Ha villám hull czikázva Is S mélyen a földbe túr, S vörös krétával írja föl A felhőkre az úr: „A mi erő és hatalom, Az egyesítve itt vagyon, Reszkess s istent imádj !“ így és hasonkép több helyütt. Vannak dolgok, amiket Zichy Géza csak sötét, csak hamis szemüvegen át lát. Míg nem lehet tagadnunk, hogy a magasabb eszmék és érzelmek iránt rajongó lelkesedéssel viseltetik, a szerelmet eszményiségben rajzolja, a barátságot példás hűségűnek mutatja be, a hazaszeretetet pedig mindenek felibe helyezi; teszem azt, mikor a névnapi ünnepen a fia apját köszönti fel elébb és nem a hazát, az szerető keménységgel megfedi és rendre utasítja, mint az ősz Peterdi a vadászó Mátyás királyt: mig ezt nem tagadhatjuk, addig a népet csak esetlennek, bárgyúnak, butának látja, csak tolakodónak és hazudozónak irja, s még a tenyeres-talpas Terézben is inkább az otrombaságot, mint a becsületes jószívűséget tünteti elénk. Holott a rajznak harmonikusabb, a képnek kerekebb voltáért nem ártott volna, ha néhány vonással a népből is teremt tisztességes alakot, legalább egyik-másik szereplőjére rak valamivel kedvezőbb szint. A rajz így egyenlőtlen; a névnap-ünneplő családon s a hozzája jutó három baráton csak a jóságot, e lelki fényt veszszük észre, mert Zichy Géza ezt tünteti föl túlzott világításban; a népnek gyermekein ellenben csak az ostobaságot, alantiasságot emeli ki. A szerkezet ellen is alapos kifogásokat tehetünk. Az első ének bevezetése, mely a fővárosi életből kap ki néhány torzképet, felesleges, üres, mindennapi elcsépelt volta miatt különben is csak az elbeszélés hátrányára van. A második énekben leírt álom, a phantastikumnak e szerencsétlen halmaza, a meséből kirí, bele egyátalában nem illik; még beékelését megbocsátanák, ha Zichy Géza e természetellenes, visszataszító álommal a későbbi énekekben feltűntetett természetességet, vonzó idilli jeleneteket törekednék hűvösebbé és vonzóbbá tenni; de e törekvésnek nyomaira nem akadunk, ily törekvésre szükség egyátalában nem is vala. A hősnek hánykodó lelke nem követelte okvetlenül, nyugalomért való epedése pedig idyllikusabb képekről ábrándozik, és szerintünk sokkal poetikusabb lesz vala ez ének, ha a hős nem ily borzalmas, de inkább idyllius álmot álmodik, mintegy a jövőnek előre sugárzó fényeként. Hasonlókép hibáztatnunk kell azon naiv módot, melylyel szerzőnk a három barátot az Ilkáékhoz kalauzolja; az Elemér odajutása természetes, a Jenő útja ellenben erőltetett és indokolatlan, bár jobban motiválva menthető. Valóságos „Deus ex machina“-féle eszközzel segéli el Zalánt. Egy léghajó felragadja, s épp az Ilkáék udvarán száll le vele. Talán ez az egyetlen léghajó, mely a kellő helyen ereszkedik alá. Ennyiben megemlítésre méltó. Szólhatnánk még egyről-másról, de elhagyjuk. A munkának több a hiánya, mint az érdeme; az irodalomra nézve örvendetes azért, mert egy fejlődő, igazi tehetségről tanúskodik. HÍREK. Márcz. 6 — A m. tud. akadémia mathematikai és természettudományi osztálya hétfőn, márczius 8-án, ülést tart, melyen Wartha Vincze mint megválasztott r. t. tartja székfoglaló értekezését ily czim alatt: „A Bunsen-féle jég-calorimeterről.“ Jurányi Lajos 1. t. pedig beterjeszti : a) Lojka Hugó részéről „Adatok Magyarhon zuzmó virányához.“ b) Bolla János részéről „Adatok Magyarhon gombavirányához“, c) Borbás Vincze részéről „Újabb jelenségek a magyar Flórában.“ — A „Budapesti Szemle“ márczius —áprilisi füzete (14. szám) ma jelent meg. Tartalma : Dembinszky emlékirataiból (I). Demár Jánostól. — A község és pénzügye Francziaországban. Acsády Ignácztól. — Caesar és Cicero. I. Boissier Gaston után. Csiky Kálmántól. — A nemzetközi statistikai congressusokról. Keleti Károlytól. — Az adók és a termelés. Kerkapoly Károlytól. —Költemények : Bálteremben. Gyulai Páltól. Nadesda, költői elbeszélés Runebergtől, fordította svédből Győry Vilmos. — Három nemzeti műemlék. Henszlmann Imrétől. — Értesítő. — Wagner Richard ma este a gyorsvonattal megérkezett Bécsből, hol hangversenye kitűnően sikerült. Liszt Ferencz egész Érsek-Újvárig elébe ment a nagy zeneköltőnek. Az indóházban a Wagner-egylet tagjai és számos tisztelője fogadta. A hangverseny szerdán lesz. Csütörtökön Wagner itt időzése alkalmából a nemzeti színházban Erkelnek „Brankovics“ operáját adják elő. Ugyancsak csütörtökön este a Wagner-egylet lakomát rendez tiszteletére a „Hungária“ szállodában. Jegyek válthatók Aigner könyvkereskedésében és Rózsavölgyi, valamint Táborszky és Porsch műkereskedésében. A földtan iránt érdeklődőket figyelmezteti a m. k. földtani intézet igazgatósága, hogy az intézet kiadásában megjelent „Nagy-Vásony“, „Sárvár“, „Jánosháza“, „Sümeg-Zala-Egerszeg“ vidéke színezett földtani térképek az Eggenbergerféle könyvkereskedés, nem különben más magyarországi könyvkereskedések útján is megszerezhetők. Egy-egy lap ára 2 frt.