Ellenőr, 1875. április (7. évfolyam, 90-119. szám)

1875-04-08 / 97. szám

A „Magyar Polgár“ elölidézett czikkének Ro­mán Miron érsekre vonatkozó gyöngédtelen részére le­­gyen­ szabad kifejeznem azon nézetet, hogy avval az ügynek nincs szolgálat téve. Az egy derékeszélyes főpap és jó honfi, a­ki tiszteletet érdemel, nem kisebbítést, követést és pártolást, nem megtáma­dást. *• 1. ORSZÁGGYŰLÉS A képviselőház ülése ápril 7 én. Elnök: Ghyczy. Jegyzők: Beöthy, Sze­­niczey, Wächter. A kormány részéről jelen vannak: Wenckheim, Széll, Tisza, Simo­ny­i, P­e­r­c­z­e­l, P­é­c­h­y. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván hi­telesíttetik. Dániel Ernő bemutatja az adóügyi bizott­ság jelentését a bányaadóról, a fogyasztási adóról, a bor- és húsfogyasztási adóról szóló törvényja­vaslatok tárgyában. Ki fognak nyomatni s a ház tagjai közt kiosz­­tatni és a megállapít­ott sorrend szerint tárgyalás alá vétetni. Ezután a bélyegilletékek és dij­król, a ház­adóról s az 1868. XXII. t. sz. hatályának meg­hosszabbításáról és némely rendeleteinek módosí­­tá­­sáról szóló törvényjavaslatok olvastattak fel 3-szor. A végleg elfogadott törvényjavaslatok hoz­zájárulás végett a főrendekhez fognak átküldetni. Következik: a vadászat és a vadászatra hasz­nálható fegyvereknek megadóztatásáról szóló tör­vényjavaslat folytatólagos tárgyalása. A tárgyalás a 11. §-nál szakadt meg. Almássy Sándor e §-nál új bekezdéskép a következő módosítványt nyújtja be: „A 20 évet még be nem töltött ifjak részére az 5. §. értelmében adott vadászati jegyért az il­letékeknek fele fizetendő.“ E módosítvány a 11. § sal együtt az adóügyi bizottsághoz utasíttatik. A 12., 13., 14. (ez utóbbi egy sajtóhiba kiigazításával) §§-ok az adóügyi bi­zottság szövegezése szerint fogadtatnak el. A 15. §. pontonkint vétetvén tárgyalás alá, az első pont egy sajtóhiba kijavításával, a második pont észre­vétel nélkül elfogadtatik. A c) pont — Beöthy Algernon indítványára — újabb szövegezés végett az adóügyi bizottsághoz utasíttatik. A 4-ik és 5-ik bekezdés változatlanul elfogadtatik. Következik a 16. §. Szederkényi Nándor szerint e §. azon er­kölcstelen intézkedést foglalja magában, a­mely ellen 20 évig panaszkodott a nemzet, sőt panasz­kodott a képviselőház is, t. i. a hachrendszer alatti intézményekkel, különösen az ellenőrzésnél egyik főszerepet játszott az, hogy a jelentést tevő, illetőleg ily dolgokban a spitzli jutalmaztatott. A polgári kötelesség az — úgy­mond — hogy min­denki tartsa meg a törvényt; ha pedig vannak olyanok, kik a törvény ellen bű­nt követnek el, akkor a törvény intézkedjék, hogy a törvény meg­szegése az illetőkön megtoroltassék. Polgári köte­lesség, hogy egyik polgár őrködjék a másik fölött, de tegye ezt kötelességből és ne leselkedjék pol­gártársán azon szándékból, hogy annak hibáját felfedezvén, abból magának hasznot szerezzen, ezt mintegy életmódjává tűzze ki, hogy házról-házra járva, az egyeseknek hibáját fesse ki, és a tör­vény értelménél, erejénél fogva magának vérdíjt szerezzen. (Zaj a középen.) Végül egy módosít­ványt nyújt be, melyben indítványozza, hogy e §-ból „a jelentést tevőt“ hagyassák ki, és módo­síttassák olyképen, hogy fele a kincstárt, fele pedig azon községet illesse, hol a feljelentés történt. Mórica Pál előtte szólónak fogalmait a Bach-rendszer alatti intézkedésekről téveseknek állítja, mivel azokat összetéveszti és hasonlítja azokkal, a­melyek országgyűlésileg hozott törvényben foglaltat­talak. (Helyeslés a középen.) Azt hiszi, hogy egy alkotmányos tárgyalás nyomán létrejött törvény megszerzi a tiszteletet minden hazafi előtt. (Helyes­lés a középen.) A spicliről nézetét is tévesnek tartja. Azt hiszi, hogy spitzlinek nevezni azt, ki a törvény áthágóit feljelenti, nem lehet, mert oly tör­vényes intézkedés sehol sincs a világon, hogy bi­zonyos neme a controllnak ne gyakoroltatnék, mert a nélkül a törvény sohasem exequálható. A vér­­díjra tett megjegyzést pedig oly üres frázisnak tartja, a­mely talán a vidéken a tudatlan nép előtt megteszi a tempót, de őket félre nem vezeti. (Élénk helyeslés a középen. Nagy zaj a szélsőbalon.) El­fogadja az eredeti szerkezetet. Patay István a Bach-rendszert emlegeti s a mostani törvényt Bach-szagúnak tartja (nagy de­rültség), — pártolja Szederkényi módosítását. Csik­y Sándor azt hiszi, hogy sem Móricz, sem senki nem czáfolja meg, hogy valamely tör­vénynek nélkülözhetlen kellékei megvannak a mi előtt sem fog említést tenni. Szerencsét Rochebri­­ant úrral való barátságához. Mily nemes arcz és modor! Lemercier visszatért a marquishoz. — Mi­lyen kár, hogy holnap nem ebédelhetsz velünk. Félek, hogy ma nagyon szegényesen ebédeltél. De mindig jobb a menü­t előre megállapítani. Elküldök holnap Philippehez. Ne félj semmitől. A marquis pillanatig hallgatott s ifjú arczán büszke küzdelem volt látható. Végre nyersen és férfiasan így szólt: Kedves Frigyesem, a te világod és az enyim nem azonosak, s nem is lehetnek azonosak. Miért szégyenleném régi iskolatársamnak megvallani, hogy szegény vagyok — nagyon szegény , hogy az ebéd, melyet ma veled elköltöttem, vétkes kihá­gás volt magam ellen ? Negyedik emeleten lakom, egy magányos szobában ; ebédre egy ételt eszem, egy egyszerű vendéglőben; legnagyobb évi jövedel­mem, mely rendelkezésemre áll, nem haladja meg az 5000 frankot, s nem remélhetem, hogy helyze­temen nagyot javíthatok. Rochebriant Alainnek nem nyílik pálya saját honában. Ezen vallomás Lemerciert úgy meglepte, hogy merev szemmel és nyitott szájjal szótlanul maradt néhány pillanatig; végre felugrott, majd­nem sírva megölelte barátját, s felkiáltott : — Tant mieux pour moi! Nálam kell laknod. Csinos vendégszobám van. Ne mondd, hogy nem. Hiszen csak saját állásomat emelem vele, ha elmondha­tom: „Én meg Rochebriant együtt lakunk.“ Ennek meg kell lenni. Jár el holnap. Hogy nincs pályád — eh! Ezt majd elvégzem én és Duplessis. Két év múlva milliomos leszesz. Addig is öszszeteszszük tő­kéinket, én rongyos bankóimat, te, nagy nevedet. Úgy lesz! —Édes, kedves Frigyesem, mondá mélyen meg­­illetődve az ifjú nemes, megfontolás után belátha­tod, hogy amit ajánlasz, lehetetlen. Szegény, az lehetek becstelenség nélkül; más ember költségén nem élhetek lealjasulás nélkül. Nem szükséges nemesembernek lenni, hogy ezt érezni lehessen: elég, ha franczia az ember. Jövel, látogass meg, mikor ráérsz. íme, lakásom czíme. Te vagy Páris­­ban az egyedüli ember, akinek otthon leszek. Au revoir! És kifordulva Lemercier öleléséből, a marquis elrohant. (3. folyt köv.) törvénykönyvünkben, ki vannak­ mondva Werbőczy II. részének 5. czimében, (Derültség a középen) hogy micsoda kellékekkel kell birnia valamely törvénynek, hogy az mindenkit kötelezzen. — Ma — úgy mond — a nép nevében és ellenében oly törvényeket alkotnak, melyeket ezelőtt azok is, kik alkotják, kárhoztattak. Egyiket a másik ellen szítani valóságos kémrendszer. Ez által a családi kötelékeket, az emberi jogokat szakgatják széjjel (Felkiáltások : Borzasztó!) Igenis bizony borzasztó — folytatja szóló — (Derültség), mert az ily tör­vény nem a nemzet óhajtásával, hanem annak el­lenére alkottatik. Pártolja Szederkényi módosí­tását. Tisza László előtte szólónak a törvény in­tézkedéséről szóló elmefuttatását illetőleg meg­jegyzi, hogy azokat, a­miket mondott, alig fogja Werbőczyben feltalálni. Csiky Sándor: Meg fogom mutatni. Tisza László : Meglehetősen jól ismeri Ver­­bőczyt és — úgymond — ha összehasonlítjuk a naplót Verbőczy­vel, ki fog derülni, hogy azok, mi­ket ő mondott, nem foglaltatnak abban. Hogy a feljelentőnek bizonyos dit szolgálta­ik ki, azt ő sem pártolja in theoria. De kérdi: váljon sokkal erkölcsösebb dolog lesz-e az, ha egy­­pár krajczár borravalóért a csősz minden embert különbség nélkül hagy vadászni előre-hátra, s ez­által megsérti a vagyon szentségét, a tulajdon sérthetetlenségét. ? Elfogadja az eredeti szöveget. Paczolay János, miután a kötelességét nem teljesítő honpolgárnak nem akar privilégiumot adni azok felett, kik kötelességüket hűn teljesítik, az eredeti szerkezet elfogadását pártolja. Gaál Mihály az iránt szólal fel, hogy ő már jelentkezett szólásra s a­mint látta, talán fel is jegyezték, azonban csak akkor szólíttatott fel szólásra, mikor már hárman szóltak olyanok, kik utána jelentkeztek. Kéri a házat, hogy a szélsőbal­oldalról is válaszszon be egy tagot a jegyzők közé. Különben pártolja Szederkényi módosítását. Elnök kijelenti, hogy Tisza László után csakugyan Gaálnak kellett volna felhivatni. Egyéb­iránt meg van győződve, hogy a szélsőbaloldaliak­nak az iránt, hogy feljegyeztetnének annak rendje szerint, mikor szólni kívánnak, nincs okuk panasz­kodni. Wächter Frigyes jegyző védi magát és kijelenti, hogy mióta a jegyzői széken ül, lelkiis­meretesen teljesíti kötelességét, és soha sem gon­dolt arra, hogy ki melyik párthoz tartozik. (He­lyeslés.) Gaál Mihály kijelenti, hogy ő nem vádolta Wächtert, hanem csak azt mondta, hogy az egész jegyzői kar nem úgy van alakítva, hogy az ő jo­gaik nincsenek respectálva. Körmendy Sándor szintén panaszkodik, hogy ők nem nagy figyelemben részesülnek a jegy­zői kar részéről. A tárgyalás alatt levő §. első bekezdésére vonatkozólag a következő módosítást adja be: „Az előző 15. §-ban megszabott bírság azon község jótékony vagy nevelésügyi intézmé­nyeit illeti, melynek határában a felszólítás történt.P­ülnök Gaál megjegyzésére azt mondja, hogy a jegyzői kar a házszabályok értelmében annak rendje szerint van megválasztva. Kéri a házat, hogy ezen incidentális kérdés további fejtege­tésével hagyjon fel és menjen át a napirenden lévő tárgy fölötti tanácskozás folytatására. (Helyeslés.) Széll Kálmán a tárgyalás alatt lévő 16. §-ra megjegyzi, hogy oly dolgokat keresni, melyek­kel e §, intézkedése absolute összeköttetésben nincs, eltévesztett dolognak tartja, mert itt nincs semmi más, a­mi egyéb törvényekben már elrendelve nem volna. Madarász József nincs egy véleményben a p. n. miniszterrel. Móricz Pálnak pedig azt mondja, hogy a nép nem tudatlan, Magyarország népétől lehetetlen a józan észt megtagadni. Pártolja Sze­derkényi módosítványát. Móricz Pál személyes kérdésben szólal fel félremagyarázott szavainak helyreigazítása végett. Ő nem mondta azt, hogy a magyar nép tu­datlan mert jól tudja hogy a magyar nép józan ér­­telemmel bir. Igenis tudom én azt, — úgy­mond — hogy a magyar nép józan értelemmel bir, mutatja ezt leg­jobban az, hogy önök nem bíznak ellenünkben se­hol. (Élénk tetszésnyilatkozatok a középen.) ha­nem azt mondtam, hogy lehetnek a nép között tudatlanok, akiknél az ily argumentumokkal lehet hatni (Helyeslés.) Madarássz József kijelenti, hogy ő nem azt mondta, hogy Móricz a magyar népet tudatlannak nevezte, hanem csak azon szavait idézte, hogy „a tudatlan nép előtt“ lehet ezt meg ezt mondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Zsedényi Ede a 16-ik §. eredeti szerkeze­tének megtartása mellett beszél Dobay Antal visszatérve Móriczra, meg­jegyzi, hogy Móricz csak azon népet ismeri, mely által ő megválasztatott. Ha onnan méri állítását, akkor igazat ad neki, mert ismeretesek az ottani viszonyok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj a középen.) Váradi Gábor a polémia mellőzésével a tárgyhoz szól és szükségesnek tartja a 16. §. változatlan elfogadását. Helfy Ignácz Móricz eljárása ellen tiltako­zik azon tisztelet nevében, melylyel a magyar nép, mint a képviselőtestület kötforrása iránt tartozik. Németh Albert azt mondja, hogy a parla­menti decorumnak, a házszabályain kívül van egy biztosítéka, mely a képviselői collegialitásban rej­lik. Ő — úgy­mond — képviselőtársainak személye ellen a parlamentben soha fel nem szólalt és nem is fog, sőt azt sem helyesli, ha hírlapi czikkekben képviselő képviselő ellen pártszempontból ir. Pár­tolja Szederkényi indítványát. Csernátony Lajos Németh Alberttel egyet­ért és követi, ha nem provocáltatik ; de ha pro­­vocáltatik, akkor nem követi. Szívesen óhajtja, hogy minden oldalról maradjunk meg az egymás elleni harc­ban a lovagiasság határai közt. Meg­lehet e határokat tartani; az „Ellenőr“ is meg­tartja. (Ellenmondás a szélsőbalon.) Néha hetek, hónapok alatt sem szól egy hangot se a szélsőbal ellen és ha azután egyszer megszólal, akkor jaj­gatnak, az igaz. (Élénk derültség a középen. Fel­kiáltások a szélsőbalról: Dehogy jajgatunk!) és megbotránkoznak azon, hogy az „Ellenőr“ élesen nyilatkozik. Ismétl, hogy teljesen helyesli a Né­meth Albert által mondottakat, s biztosítva lehet róla, hogyha ők megtartják a kellő határt, ők is meg fogják tartani. Nem pártolja Szederkényi mó­­dosítványát. A ház ezután a 16. §-t az adóügyi bizottság szövegezése szerint fogadja el. A 17 §. első bekezdése változatlanul, a 2-ik bekezdés módosítással, a 3-ik változatlanul elfo­gadtatik. — E §. tárgyalása közben Csiky Sán­dor Tisza Lászlót az általa előbb mondottakra nézve akarja felvilágosítani, de az elnök által oda utasittatott, — miután a tárgy, melyre Csiky fel­szólalása vonatkozik, rég meghaladtatott — hogy e felvilágosítást privatim végezze el. — A 18, 19, 20. 21 §§-ok az adóügy bizottság szövegezése sze­rint fogadtatnak el. A 22. 23 §§-ok változatlanul, a 24 ik módosítással, a 25, 26. 27 §§-ok az adó­ügyi bizottság szövegezése szerint elfogadtatnak. Ezután a függőben maradt czim és bevezetés fo­gadtatott el változatlanul az utolsó — 28-ik— sza­­kaszszal egyetemben. A plébánosság előtt és a plébánosság után.*) (Szent história.) Tekintetes szerkesztő úr! Szeretnők, ha annyi tért lenne szives becses lapja hasábjain engedni, mennyit óhajtásunk szerint az ügy elő­adása igénybe vehet. Bevezetéssel a szives olvasó közönséget nem fárasztjuk, hanem egyenesen a dologra térünk. Bobory Károly, czeglédvárosi képviselő, mint a szabadelvű haladás buzgó híve választatott meg plébánosnak. Azt beszélte ezelőtt dicsekedve mindenkinek, hogy neki a községi iskolák létreho­zásában nagy része volt, mert a törvényhozó tes­tületben megfeszítette minden erejét, hogy a hal­hatatlan emlékű Eötvös oktatásügyi javaslata du­gába ne dűljön. Czegléden, midőn még plébánia nél­kül volt, szintén a községi iskola mellett har­­czolt; sőt annyira felbuzdította ott a népet a közös iskola ügyében, hogy a tanítónak és lelkésznek a nép ingerültsége elől onnan távozni kellett. Midőn Nagy-Kátára, országos hirü szabadel­­vüsége folytán, plébánosnak megválasztatott, itt már közös iskolát talált, s a meghívó küldöttség­nek azon ünnepélyes ígéretet tette, hogy a közös iskolában a vallás tanítását a legnagyobb buzga­lommal fogja teljesíteni, ha pedig abban akadá­lyozva lenne, a káplánja által fogja teljesíttetni. S mit csinál Bobory Károly úr, mióta nagy­­kátai plébános lett! Minden tényeivel cinikusan meghazudtolja fennhangon fitogtatott szabadelvű­ségét. Nemcsak hogy a közös iskolában a vallás tanítását, becsületszava ellenére, sem maga, sem a káplánja által nem teljesíti, sőt az utóbbi időkben egyenesen a községi iskola megszüntetésére izgatja a népet. E czélból csoportosan rendeli be az egyes lakosokat a plébániára, s ott velük a közös iskola ellen nem éppen kenetteljes vagy szabadelvű sza­vakkal korteskedik, és minden egyes ott megjelent lakos által oly nyilatkozatot irat alá melyben a közös iskola megszüntetése kérelmeztetik. De még mindez nem elég. A legközelebbi husvét ünnepén a szószékről kárhoztatta a közös iskolát, és a népet a templomban, ahová imádkoz­ni mentek, szavazatra hivta fel és meg is szavaz­tatta a közös iskola ellen. Amely eljárás, mi na­gyon természetes, nem is maradhatott botrány nél­kül, miután a vén asszonyok, Bobory Károly ur­nak ezen hű elvtársai, hangos közbeszólásokkal nógatták azokat, a­kik a közös iskola ellen felál­­lani nem akartak. A kántornak, hogy az az ő eltiltása folytán le nem mondott a közös iskolai tanítóságról, mely­re a város által kötelezve van, a püspökkel íratott egy fenyegető levelet, hogy ha a tanítóságról le nem mond, a kántorságról is fel fogja függeszteni, s igy a szegény kántor, a község iránti kötelezett­ségét is feledve, lemondásra lett általa kényszerít­ve, s most 36 éven becsülettel betöltött állása után még csak nyugdíjra sem számíthat. De van még számtalan más eset, melyek Bobory Károly ur szabadelvűségét fényesen mu­strálják. A sok közöl azonban csak egypár esetet említünk fel. A csendbiztos leányának temetése alkalmá­val — mert protestáns volt — nem engedett ha­rangozni. Egy embert, ki a haldoklók szentségében kívánt részesülni, káplánja által nem oldóztatott fel. A beteg ugyanis feleségével régóta nem élt együtt, miről értesülvén a káplánja által meg­hagyta a ház küldöttjének, hogy mielőtt a káplán oda menne, az egymással haragvó pár béküljön ki; minek megtörténte után a káplán meg is je­lent a betegnél s ünnepélyesen felhizta őt, hogy megbocsát-e nejének ? Igen, jön rá a felelet. Ez­zel azonban tisztelendő úr nem elégedett meg, ha­nem föltételül kimondotta, hogy tehát fogadja is vissza házához, mert ellenben nem fogja föloldozni. A férj ezt nem tevén, a pap valóban föloldozás nélkül hagyta el a szegény, többé nem vigasztal­ható beteget. Bobory Károly lelkész úrnak a káplán ezen eljárása tetszett; sőt midőn később a városházá­nál megjelent, kinyilatkoztatta, hogy nem engedi meg egyházi szertartással eltemetni. Nem enge­dett tehát harangoztatni sem, s hasztalan maradt a rokonok könyekkel vegyült esedezése s minden áldozat ajánlása, ki kellett vinni a halottat pára­ként a temetőbe. Váljon, t. olvasó közönség, következetesség-e ez, s oly szabadelvűség­e, milyent Bobory Károly úr 1848-tól 61-ig s onnan idáig fitogtat az ország­házban ? Lehet azonban, hogy mindezek által ka­nonok akar lenni. Különös képesítettség kellékül kimutatan­dó, jelesen: a) igazgatói állomást illetőleg: na­gyobb hivatalnak vezetésében gyakorlottság és általános gazdasági ismeretek; b) központi, kerü­leti és erdőbecslési felügyelői állomást illetőleg: el­méleti és gyakorlati mező-, illetőleg erdőgazdasági képzettség ; c) titkári és számtiszti állomásra: a pénz­ügyi fogalmazói, illetőleg államszámtani vizsga letéte­le; d) becslőbiztosi és erdőbecslői állomásra: legalább gyakorlati mező-, illetőleg erdőgazdasági képzett­ség, és azon vidék mező-, illetőleg erdőgazdasági viszonyaink teljes ismerete, melyben a folyamodó alkalmaztatni kíván; e) irodatiszti állomásra: jól olvasható kézírás és helyesírás, és algymnasium vagy alreáltanoda végzése. Azokra, a­kik már ed­dig is kataszteri becslési munkálatoknál, mint tiszt­viselők vagy telekkönyvkészítők gyakorlati alkal­mazásban voltak, valamint a még munkaképes és különben képesített nyugdíjasokra különös tekintet fog vézetni. A földadószabályozási szolgálatban töltött idő a tettleges szolgálatban lévő vagy ideiglenesen nyugdíjazott államtisztviselőknek összes szolgálati idejökbe beszámíttatik. A véglegesen nyugalmazott vagy kegydijazott államtisztviselők kineveztetésük esetében nyug-, vagy kegydijaik élvezetében meghagyatván, ehhez fizetési pótlékot nyernek, mely pótlék a nyug-, vagy kegydíjjal együttvéve az elnyert földadó­szabályozási állomás után járó fizetésnek megfelel. Az eddig benyújtott folyamodványok csak azon esetben fognak tekintetbe vétetni, ha a fo­lyamodók hivatkozással előbbi folyamodványaikra újabb folyamodványban azon helyeket jelölik ki, a­melyekre alkalmaztatni kivánnak, és a mennyiben előbb benyújtott folyamodványaikban a jelen pá­lyázati hirdetésben kivánt kellékek kimutatása hi­ányzik, annak kimutatását utólag pótolják. Végre határozottan kijelentetik, hogy csupán az 1875-ik évi VII-ik t. ez. végrehajtása czéljából történendő alkalmazása az illető egyéneknek az ideiglenesség jellegével bír, ennélfogva a szemé­lyes járandóságok a szolgálati tisztdíj fizetése alól mentesek, de a törvényszabta munkálat befeje­zése után semmiféle, bármi néven nevezendő ál­lami ellátásra, akár maga az egyén, akár hozzá­­tartozandói számára igényt nem ad; és hogy min­den ily módon ideiglenesen alkalmazottnak kine­vezése a pénzügyminiszter által a szolgálat körül­ményeihez képest bármikor is visszavonható, a­nélkül, hogy az illető bárminemű kárpótlást, vég­kielégítést stb. igényelhetne. Budapesten, 1875. évi április 2-án. A végig tárgyalt törvényjavaslat 3-szori fel­olvasása még nem tű­ztik ki a napirendre, mert két §-a az adóügyi bizottsághoz utasíttatott. A holnapi napon az adóügyi törvényjavasla­tok tárgyalása fog a megállapított sorrendben *foly­­tattatsi. Ülés vége 2 óra 5 perczkor. A földadó-szabályozási munkálatok. (Vége.) D) Erdőbecslős állomás, melylyel 1000 frt évi fizetés, 200 frt évi lakpénz, 400 frt évi utinap­­dij-átalány és 200 frt évi fuvarozási költség áta­lány van összekötve, a budapesti kerületben 1, a szombathelyiben 5, a pozsonyiban 4, a beszter­­czebányaiban 7, a kassaiban 7, a szatmáriban 7, a debreczeniben 3, a temesváriban 6, a szegedi­ben 1, a pécsiben 3, a kolozsváriban 8 és a nagy­szebeniben 8, a horvát-szlavónországi két kerület­ben 5 töltendő be. A C) és D) alatt elősorolt állomásokra kine­vezettek az illető járásban, vagy ahhoz lehetőleg közel fekvő bármely helyen lakhatnak, a­melyben postaállomás van, de kötelesek lakhelyeiket a ka­taszteri igazgatónak bejelenteni. A pályázni kívánók felszólíttatnak, hogy sa­­játkezűleg itt, s az alább megírt kellékek szerinti is­épesítettségü­ket igazoló hiteles okmányokkal fel­szerelt kérvényeiket a törvényszerű bélyeggel el­látva, folyó évi április 20-ig a m. kir. pénzügymi­nisztériumhoz bekü­ldjék, illetőleg azok, kik jelen­leg is államhivatalban vannak, azokat hivatalbeli főnökük által a m. kir. pénzügyminisztériumhoz jut­tassák. A horvát-szlavonországi kerületbe eső állomá­sokra vonatkozó folyamodványok a zágrábi orszá­gos pénzü­gyigazgatósághoz, a végvidéki kerületre vonatkozók a zágrábi hadparancsnoksághoz kül­dendők f. é. április 20-áig. A kérvényben átalában kimutatandók: az életkor, testi egészség, nyelvismeretek, különösen a magyar, illetőleg a horvát nyelvnek és azon vidék nyelvének ismerete, mely vidékre a pályázó kineveztetni óhajt, tanulmányok, feddhetlen maga­viselet, az eddigi foglalkozás vagy szolgálat, egy­szersmind határozottan megjelölendő az állomás, továbbá a kerület vagy járás, melyben a pályázó alkalmaztatni kíván. ) Ezen levelet Nagy-Kátáról vettük egy másiknak kíséretében, mely számos ottani lakosok aláírásával áll jót a közle­­tekért. Szerk. KÜLFÖLD. — Április 7-én. — Franczia köztársaság.*(W­allon- C­­­s­sey.) Wallon tegnap jelzett határozottan republi­­canus jellegű beszédet, melyet szombaton a vidéki tudományos társulatok közös ülésén tartott, a „Jour­nal Officiel“ közli, s ez által mintegy manifestálja, hogy az egész cabinet, talán a szükség parancs­szava előtt meghajlani kénytelen lévén, Buffet és Meaux is­­ helyesli. Dufauréhez hasonló eljárást követett Cissey hadügyminiszter is,ki valamennyi alat­­tas tábornokához köriratot intézett, me­lyben óvja őket a hadseregnek a politikába való avatkozásától s kötelességekké teszi az alkotmány­törvények tisz­teletét és megtartását. Hanem Buffet csak hallgat s nem akar előtérbe lépni a praefectek elmozdítá­sával, jóllehet az „Agence Havas“ egy újabb soro­zatot tesz közzé, mely az elutasítandó praefectek neveit és az illető megyéket foglalja magában, alig hihetni, hogy a belügyminiszternek lesz elég szíve, a bonapartisticus és egyéb köztársaság-ellenes ál­lami hivatalnokokat sorban elmozdítani. Németország. (Az állami segélye­zés megvonása.) A porosz képviselőház teg­nap tárgyalta harmadik olvasásban a katholikus püspökségek állami segélyének megvonásáról szóló törvényjavaslatot, és 6 órai heves vita után el is fogadta azt. Hét szónok volt a javaslat ellen és három mellette. Reichensperger, Praschma gróf és Heereman ellene szólnak a javaslatnak, ismételvén a múltkori érveket, hogy a javaslat alkotmányellenes és belevág az egyház jogaiba. Jung kiemeli, hogy ő a Rajna tartományok hangulatát figyelemmel kí­sérte, s a húsvéti szünidők alatt tapasztalta, mi­szerint ott e törvényt legillendőbb feleletnek tart­ják a pápai encyclicára. A katholikus népesség miveltebb körei óhajtják a harcz befejezését, de úgy, hogy az az állam előnyére dőljön el. Kardorff pártolja a javaslatot, mint az állam érdekeire szük­ségeset. Gneist elősorolja a törvényjavaslat elfo­gadására vonatkozó kévényeket és pártolja a ja­vaslatot, mint védő fegyvert a curia támadásai el­len. A törvényjavaslat hosszú vita után jelentékte­len módosításokkal elfogadtatik. Oroszország. (A három császár ta­lálkozásáról. A „St. Peter b. Viedomosti“ bé­csi levelezője a sajtóban felmerülő hírt, hogy a három császár e nyáron újólag fog találkozni, Bis­marck herczeg egyházi politikájából származtatja, mondva. Miután a Poroszország által a katholi­kus főpapság ellen elkezdett tusa mindig nagyobb mérveket ölt, s miután a bírósági és közigazga­tási porosz rendszabályok a még mindig erős ka­tholikus elem szenvedőleges ellenállásának megtö­résére elégteleneknek mutatkoznak. Bismarck nem­zetközi hadjáratot tervez a pápa ellen s szeretné a „vaticáni fogolyról“ szóló mesét tettleg valósí­tani, a pápai palotából valódi fogházat csinálván. Bismarck herczeg hajlandó volna a három császár találkozására segédkezet nyújtani, hogy e tárgyban megfelelő rendszabályokat, illetőleg egyezményt létesítsen. Ezután constatálja, hogy az olasz és „osztrák“ kormányok szintén kikeltek a vadkan­ból utasításokat vevő katholikus hierarchia túl­kapásai ellen, csakhogy nagyobb mérséklettel és tartózkodással mint Poroszországban, és pedig azon oknál fogva, mert Olaszországban és Ausz­triában a lakosság „majdnem kizárólag“ katholi­kus vallású s mert másrészt maguk az uralkodók itt és amott jó katholikusok. E két kormány meg nem engedheti,hogy a katholikus propagandás nép szellemi fejlődését egyházi bilincsekbe verje s nem nézheti keresztbefont karokkal a nyílt ellenállást a kormány kulturai törekvéseivel szemközt. Fő­­igyekezetök az, hogy a világi hatalomnak teljes cselekedeti szabadságot biztosítsanak, az egyház belkormányzatának ügyeibe pedig nem szándékoz­nak avatkozni. „Ha most Berlinben a kis diplo­­matiai vereségért, melyet Poroszország a pápa­­választást illető kérdésben szenvedett, boszút akar­nék venni az által, hogy az olasz kormányt (a pápa önállóságának biztosítékai ügyében) a nem­zetközi befolyás segítségével a pápa ellen új, erő­sebb nyomásra indítsák, akkor az osztrák kormány a püspökök irányában tanúsított ismeretes tartóz­kodása mellett alig fog készséggel és hamar be­leegyezni, hogy őt Poroszország maga után von­ja. Valószínűleg ezen tárgyról szó lesz Velenczé­­ben, ha nem is személyesen az osztrák-magyar és olasz uralkodók, de az őket kisérő miniszterek között. részéről 800 főt küldetett hozzá a főváros szegé­y­nyei közti kiosztás végett. Kerntler interpellációt intéz a tanácshoz azon viszás helyzet iránt, mely szerint a budai árvapénztár pénzei 6V10­/0-kal, Pesten pedig csak 6°/0-kal élvezetnek. Ez interpellációra az érdemleges választ a tanács a jövő közgyűlésen fogja megadni. Erre következett a napirend. Elnök bejelenti, hogy a megürült tanácsnoki állomásra három pályázó jelentkezett: Andreánszky Zsigmond, Viola Imre és Barna Zsigmond. A ta­nács következő rendben jelölte ki a pályázókat: I. Barna Zs., II. Andreánszky Zs., III. Viola Imre. A választás holnap 3 — 5 ig történik, a szavazatok a gyűlés folyama alatt szedetnek be. Kammermayer alpolgármester a napi­renden kívül jelenti, hogy az építési rendszabályo­kat, melyek a fővárosra nézve igen fontosak, a tanács legközelebb kinyomatja s azok a bizottsági tagok közt ki fognak osztatni. Következett Steiger Gy. indítványa a buda­­pest-zimonyi vasút kiépítése tárgyában. Steiger in­dítványa indokolásában hazai vasutainkról azt mondja, hogy azok mintegy rendszeresen mellőz­ték a főváros kereskedelmi s ipar érdekeit; ezek felvirágzását csakis a kelet felé megnyílt egyenes közlekedés lesz képes előmozdítani. A pályának kiépíttetését az államnak kell eszközölni. A vasút­­terv minél előbbi kivitele iránt egy 5—7 tagú küldöttséget kíván alakíttatni, mely az illető minisztériumoknál lépéseket tegyen, hogy a buda­­pest-zimonyi vasút építésének előmunkálatai, ha lehet, az országgyűlésnek még a jelen ülésszaká­ban kezdessenek meg. Mátyás Aristid Steiger véleményét czél- és időszerűtlennek tartja. Indítványozza, hogy a kor­mányhoz egy felirat intéztessék, hogy az áldozat szükségét és czélját csak a vasút engedélyezése s az ez iránt való munkálatok megkezdése után fogja a főváros meghatározni. Csengey szerint e tárgy nem sietős, a felett határozni még időelőtti dolog. Mátyás in­dítványa mellett van. Fenyvessy Steiger indít­ványát pártolja. Vecsey az elvben való ígéretet oly elaszicusnak tartja, hogy arra számítani alig lehet. A főváros egyébként ez ígérettel példát fog adni másoknak. A főváros telkei meghozhatják majd azon hasznot, melyet ezen ajándék által el­vesztettünk. (Zaj. Szavazzunk. Felváltások.) A zaj lecsendesülése után Szentkirályi Mór szólott fel Steiger indítványa mellett. Utána Kammermayer alpolgármester szólt. Midőn Steiger Gy. bizottsági tag indítványát bejelentette, szóló azt fontosságánál fogva legott közölte a ta­nácscsal, mely conferentiát hivott egybe A város által hozandó á­l­do­zat­ok­a­t az­o­n el­ő­­nyök, mik e vasút kiépítésével elévet­­ni fognak, messze t­u­l­halada­n­dj­á­k. A tanács is azon nézetben volt, hogy a kormány a vasutat kiépíteni képes nem lesz, azért a főváros­nak segédkezet kell a kormánynak nyújtani, hogy a czél eléressék. Erre elnök feltette a kérdést Steiger indít­ványának el vagy el nem fogadása iránt. A közgyűlés azt nagy többséggel elfogadta. A kormányhoz küldendő bizottsági tagok a követ­kezők: Havas, Fuchs, Vecsey, Sch­leu­c­h, Stargl, Mandil, Haris. Steiger­­Gy. felkéri Ráth főpolgármestert, hogy érintkezzék ezen vasút ügyében személyesen is a kormánnyal. Ráth K. megígéri közbenjárását. Következett W­e­i­s­z B. F. indítványa isko­lai takarékpénztárak behozatala tárgyában, melyet Barna főjegyző olvasott fel. Ilyen takarékpénz­tárt Belgiumban Laurent tanár és állambölcsész indítványozott először. Az indítvány a tanügyi bi­zottsághoz utasíttatott. A javadalmi jegyzék tárgyában a belügymi­niszter 2-ik rendelete 7 - e­s k­ár ellenében, ki az országgyűléshez akart felebbezni, helybenha­­gyatott. Hoffmann elfogadja a tanács véleményét, de kívánja, hogy a kormány egy közigazga­tási t­örv­ényszéket állítson fel, mely a kor­mány és a hatóságok között támadó félreértéseket és különbségeket kiegyenlítse. Rosenfel­d bérlő folyamodványát a ta­nács indítványára a közgyűlés elutasította. Az italmérési regale-díjak szabályozása tár­gyában a tanács előterjeszti, hogy a díjak a vá­moknál szedessenek be, s miután az előirányzott regale-jövedelem az idei költségvetésben már benne van, ez évben az eddigi skála tartatik meg. A közgyűlés elfogadja a tanácsi előterjesztést. Az alatti nyers terményekről kiállított egész­ségi igazolványok után szedett díjak tárgyában a tanács azon előterjesztést teszi, hogy 50 fontig szóló igazolványok díjmentesek legyenek. Az ötven fonttól egész 50 mázsáig 1 ft., ezentúl 2 frt fize­tendő. Dr. Gittek Ignácz pártolja a tanács előterjesztését, hanem azt kívánja, hogy a be­folyandó díjak egészen a házi pénztárba folyjanak be, nem pedig úgy, mint eddig történt, hogy a díjak felét a főorvos kapta. Báró Lipthay pártolja Glück indítvá­nyát, s azt mondja, hogy a főorvosnak az eddig s e czímen beszedett összegeket a városnak , vissza kellene adnia. Dr. Halász hosszabban beszél az igaztalan eljárásról, hogy a főorvos e díjakban részesül. Kammermayer alpolgármester azt mond­ja, hogy egy bizottmány van kiküldve, mely e díjszedések szabályozásáról javaslatot fog előter­jeszteni. Kőrösynek azon megjegyzése után, hogy­­ az iskolákban jelenleg dívó díjszedés módja ezzel kapcsolatban szintén szabályoztatni fog, a köz­gyűlés Glück indítványát, valamint tanácsét is elfogadja. Az ülés vége 8 órakor. Holnap a közgyűlés folytattatni fog. Budapest főváros közgyűlése. (Április 7-én.) Elnök Ráth Károly megnyitván az ülést jelenti, hogy az egyesült budapesti takarékpénztár A hivatalos lapból. A m. kir. igazságügymi­niszter Berth­ Ferencz Il-ad oszt. számtisztet Il-ad oszt. számtisztté nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter Orel Gézát a kincstári jogügyek igazgatóságához segédirodatisztnek nevezte ki. A lipótvári m. kir. őrs., fegyintézet igazgatósága Kottlár Pál közös hadseregbeli kiszolgált altisztet a veze­tése alatt álló intézethez másod­osztályú felügyelővé ne­vezte ki. A m. kir. pénzügyminisztériumnak f. é. 14.984. számú rendelete folytán Domaschina szörénymegyei község f. évi julius hó 1-től az ó-orsovai adóhivataltól a karánsebesi adóhivatali kerülethez csatoltatik. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter Trencsénmegyébe kebelezett Rajecz községnek megengedte, hogy az ott évenkint ápril hó 26-án tartatni szokott országos vásár a közbeeső ünnepek miatt ápril 28-án tartathassák meg. HÍREK. Apró 6. — Az abauj megyei képviselők, lakomát rendeztek megyebeli társuk, Péchy Tamás közlekedési miniszter tiszteletére. Marschal ven­déglőjében gyűlt össze a társaság, mely a lakomát élénk társalgással, eszmecserével és felköszönté­­sekkel fűszerezte. Jelen voltak mint az abauji képviselők vendégei a miniszterek mind ; to­vábbá : gr. Péchy Manó, Gorove István, Várady Gábor, Szontagh Pál, Kerkapoly Károly, Móricz Pál.

Next