Ellenőr, 1875. május (7. évfolyam, 120-149. szám)
1875-05-01 / 120. szám
Előfizetési árak: Egész évre 500 írt. — kr. j Évnegyedre . . 5 írt. — ki Félévre . 10 „ — , j Egy hónapra . 1 a 80 „ Rgyes szám ára IO krajezAr. Szerkesztési iroda: ItiMlapesten, nádor-utcia 6. az Semmit nem iiörilink, tia nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaköldésére i.nm vállalkozunk. — Posta Által csak bérmentes leveleket fogadunk el 120. szám. Budapest, szombat, május 1. 1875. VII. évfolyam. Hirdetések felvétele: ■fo- i Budapesten, nád or • ntexa 6 .x. {Bégrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és pog.s atjin: nÁdor utcra 6. »%. «. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utera 6. sz.) intézendek. Az „Ellenőr“ ára miii eddig: egy évre ....... 20 forint, — kr. Félévre ........ 10 .. — kr. N gyedévre ...... 5 .. — kr. Egy hóra ....... I HO kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Festen, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Zágráb, ápr. 30. A szláv határőrvidékből egy tömeges küldöttség szándékszik a határvasutak fágyában ,ő felségénél Fiuméban audientiát venni. Ragusa, ápr. 30. ő felsége ma reggel kirándulást tett Lacromába ; innen visszatérve megtekinté a kaszárnyákat, a katonai kórházat, az iskolákat, az új városházát és több templomot, — a lakosság mindenütt lelkesedéssel üdvözölte. Délután ő felsége jelen volt egy hajó vízrebocsátásánál. Pária, ápr. 30. A sajtörvényt tárgyaló bizottság ülésében az igazságügyminiszter azt a közlést tette, hogy a kormány az ostromállapot mielőbbi megszüntetését óhajtja, továbbá hogy a parlament jövő ülésszaka csak rövid tartamú lrend. Berlin, ápr. 30. A zárdatörvény a király által aláíratott és ma küldetett meg az államminisztériumuk. Brüssel, ápr. 30. A kamara mai ülésében a külügyminiszter jelenté, hogy a választ a 15-iki német jegyzékre ma kézbesítette Perponcher grófnak és reménye, hogy erre vonatkozólag kedden többet fog közölhetni. bécs, ápr. 30.: (Hiv. zárlat) Magy. földtehermentetvény 80.50. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 222.50 Magyar záloglevél 86.80. Erdély 129.50. Magyar keleti vasút 52 —. Magyar sorsjegy 83.50. Magyar földhitel —. Magyar vasuti kölcsön 100.50. Anglo-magyar 66.—. Franco-magyar 66.—. Alföld 130.50. Magyar északkelet vasút 122.75. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.70. Tisza vasút 195 . Municipal-bank —. Pesti bank — .— Berlin, ápr. 30. (Zárlat.) Galiczai 107.— Gallér Lombard 255.60 bir. márk. Ezüst jövedék 68.60. tallér 1860-as 117.— . tallér. — Bécs 182.60, bir. márk. — Romániai 35.30 tallér. Államvaspálya 545.— bir. márk. — Papirjövedék 65.30 tallér. — Hitelsorsjegy 355.. — 1864-es 306.50, bir. márk. Hitelrészvények 437.— bir. márk. Hitelrészvények 436.50 kir. márk. — Magyar sorsjegy 177.—. bir. márk. Utóbörze —.------. Záris, ápril. 30. (Kezdet) 3°/0-es járad. 64.17 Olasz járad. 71.95 Credit mobilier 455.—.— Osztr. napra —Consulok —.— Északnyugoti vaspálya — 5%-os járadék 102.60. Államv. pálya 692.—.— Lombardok 320.-------Amerikai —. — Magyar kölcsön —.--------Magyar keleti pálya —.—. — 1871 iki kölcsön —.—. — 1872- diki —.—. Török sorsj. 131.75. Frankfurt, ápr.30. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécsre 184.10. Amerikai 1860-re 119.75. 1860-ra 119.25. Lombardok 129.50. Évjáruléki papir 65.50. Osztrák bankrészv. 872.—. Osztrák hitelrészvény 217.25. Osztrák államvaspálay részv. 282.—. 1864-diki 308.40. Galicziai 213.— . Évjárulékezüst 69.56 Győr-Gráczi —.—. Utóbörze —. . Magyar sors. 176.50. Köln* április 30. Búza 19.95 18.35, rozs 14.50. 14.22 1—.—,olaj 29.50. 29.10. 22. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. szünet. Szombat, máj. 1-én Hank Minnie k. a. vendégjátékául: AIDA. Nagy opera 4 felvonásban. Zenéjét szerzette Verdi József. Személyek : A király — — — — Tallián Amneris, leánya — — — Tannerné Aida, aethiop rabszolganő — — Hank M. k. a. Radames, a királyi testőrség vezére Ellinger Ramfis, főpap — — — — Kőszeghi Amonasro, Aethiopia királya, Aida atyja Láng Küldött — — — — Szabó kezdete 7 órakor. Budapest, április 30. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítására irányzott komoly törekvés első eredménye mutatkozik a folyó év első negyedéről közzétett pénztári kimutatásban, mely az állam bevételeiről és kiadásairól ad számot, s melyet alább közlünk összehasonlítólag a múlt év első negyedének eredményével. A nálunk fennforgó viszonyok között ugyan lehetetlen az első negyed eredményéből következtetéseket vonni az év hátralevő részére, mert az, hogy csak aratás után van pénzünk, az adók befizetésénél is nyilatkozik ; annyit mindazáltal constatálhatunk, hogy a takarékosság útjára léptünk, mert a folyó év első negyedének kiadásai közel öt millióval kisebbek a múlt évieknél, s a folyó évi előirányzattal szemben is 176 ezer 10 írttal kedvezőbb az eredmény. Ha az öt millióból levonjuk is azt, hogy a második negyedben előreláthatólag többet fog az államkincstár kifizetni államadóssági járulék és még néhány más kiadási tétel fejében, mégis megnyugtatónak találhatjuk az eredményt. A 25.343,492 forintra rugó bevétel 384,371 írttal kedvezőbb a múlt év első negyedénél, de 11 millióval alább áll az előirányzatnak, s ez az, ami nálunk tökéletesen indokolná azt, hogy a pénzügyi évet megváltoztassuk, s július 1-től július 1-jéig számítsuk, amire, mint tudjuk, megvan a komoly szándék illetékes körökben. Kiválólag mezei gazdasággal foglalkozó ország vagyunk, és számba kell vennünk azt a meg nem változtatható körülményt, hogy az adók csak az év második felében folynak be nagyobb mérvben. Az, hogy most a polgári évvel számítjuk a pénzügyi évet is, igen zavarólag hat az államháztartásra, míg ha aratás után kezdjük, biztosabban számíthatunk, s illetőleg mindenkor a termés eredményére építhetünk és nem reményekre vagy kilátásokra, mint eddig. Ami tovább a bevételi kimutatást illeti, vannak annak örvendetes és nem örvendetes jelenségei. Az elsők közé sorozzuk, hogy egyenes adókból az idén 969,631, fogyasztási adókból pedig 149,735 írttal több folyt be, mint a múlt évben, ellenben a dohányjövedék csökkenése megdöbbentőleg nagy, mert 1.564.681 frtra rugó apadást mutat a múlt évhez képest. Tulajdoníthatjuk ezt annak, hogy Ausztria kevesebbet vásárol tőlünk, tulajdoníthatjuk annak is, hogy a viszonyok általában kedvezőtlenek s a dohányzást utoljára is fényűzésnek veszi, akinek nincsen pénze, de lesznek talán egyéb okai is. Ha gondot fordítunk arra, hogy a minőség javuljon a termelőnél, gondot kell fordítanunk arra is, hogy a gyári kezelés az eddiginél okszerűbb legyen, s nevezetesen a készletek tekintetében ne az legyen az eljárás, hogy minél „frissebbet“ igyekeznek adni a közönségnek. Egyébiránt valószínűnek tartjuk, hogy Ausztriának későbbre eső vásárlásai még változtatnak a mérlegen. A sólövedék is kevesebbet adott 296,398 írttal, mint a múlt évben, s az előirányzatnak éppen 1.596,822 írttal áll alatta, míg a lottó-jövedék, s ez bizony nem nagyon vigasztaló, többet adott a múlt évnél 79,733 írttal, és az előirányzatnál meg éppen 260,269 írttal kedvezőbb. Ezt az emelkedést szívesen odaadnék más jövedelmi ág gyarapodásáért. A kiadás főbb tételeit illetőleg a folyó évi eredmény kedvezőbb, vagyis a kiadás kevesebb a múlt évinél kivétel nélkül minden minisztériumnál. A közlekedésnél kevesebb 1.324,830 írttal, a belügynél 241,408 írttal, a honvédelminél 814,845 írttal, és így tovább. A csökkenés lehet némelyik tárcánál csak átmeneti, amennyiben egyes kiadási tételek a következő negyedekben nagyobbak lesznek, mint például az építkezéseknél, de általában a kimutatás tanúskodik az őszinte takarékossági politikáról, melyet még a korábbi pénzügyminiszter inaugurált, s a jelenlegi nem kevesebb erélylyel folytat. Ki kell még emelnünk, hogy az államkincstár a múlt év első negyedében 24 milliót vett igénybe kölcsönpénzekből, míg az idei első negyedben csak 19 milliót a 76 milliós kölcsönből. Ez tehát az első negyed háztartásának futólagos képe, a többi a jövőé. Az útról, melyre ráléptünk, nem szabad letérnünk, mert csak az vezet czélhoz. Kétségbe esni okunk nincs, csak teljesítse mindenki kötelességét. Az új kormány különben az év első két hónapját és az egész év költségvetését örökségül vette át elődétől, s így nem is érvényesíthette még minden irányban szándékait. A pénzügyminiszter csak tegnap jelentette ki a pénzügyi bizottságban, hogy a jelen költségvetést átmenetinek tekinti, de saját költségvetésének előterjesztése alkalmával majd előadandja azon módokat is, amelyek szerint államháztartásunk egyensúlyának helyreállítását fokozatosan keresztülvihetőnek tarja. Itt veszünk tudomást a pénzügyminiszter egy másik fontos nyilatkozatáról is, melyet szintén a pénzügyi bizottságban tett azon kérdés felvetése alkalmából, hogy a deficit fedezése után mi marad még fenn a kölcsönből. Azon számítás szerint, melyet még elődje a bizottság elé terjesztett, a kölcsönből 42 millió jött át a folyó évre, s így a deficit fedezése után és hozzászámításával a keleti vasútnak adott és megtérítendő előlegeknek, mintegy 24 millió fog átmenni a jövő évre, feltéve, hogy a tényleges bevételek meg fognak felelni az előirányzatnak. Egyéb kívánságunk ezek után nincs, mint hogy beszéljenek a számok még ékesebben a következő évnegyedekben. A képviselőház közigazgatási bizottsága ma d. n. 4 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a belügyminiszter által legközelebb benyújtott törvényjavaslatot a községek rendezéséről szóló 1871. évi 18. t. sz. némely §§-ainak a sz. kir. és törvényhatósági joggal felruházott városokra való kiterjesztéséről. A bizottság, — melynek ülésén Tisza Kálmán belügyminiszter volt jelen, a rövid eszmecsere után a törvényjavaslatot elfogadta minden lényegesebb változtatás nélkül. Styláris módosítás történt az 1. §-nak a fővárosra vonatkozó részén, a mennyiben az egyszerű „kivételével“ helyett létetett „Budapest főváros kivétetik, melyre nézve az 1872. 36. t. sz. intézkedik.“ A 2. §. azon része, a mely a belügyminiszter felügyeleti jogáral szól, praecisebb kifejezést nyert. Végre a 4. §., mely a polgároknak felebbezési jogot ad, pótoltatott azzal, hogy bármely polgár „a tanács útján“ adhat be felebbezést. A törvényjavaslat többi részei teljesen változatlanul hagyattak. Előadóvá Ernuszt Sándor választatott, ki a bizottság jelentését már a holnapi képviselőház ülésén fogja előterjeszteni. A főrendiház együttes kereskedelmi és jogügyi bizottsága tegnap megalakulván, elnökévé Cziráky János grófot, jegyzővé Nyáry Gyula bárót választotta. Ma d. e. 11 órakor tartott ülésében megkezdette a bizottság a kereskedelmi törvénykönyv tárgyalását s azt d. u. fél 1 órakor, a nyilvános ülés idejére megszakítván, nyilvános ülés után folytatta. Az átalános vita hosszabb ideig tartott, míg végre fél 1-kor a, elnök kimondá, hogy átalánosságban a tervezet elfogadtatik ; a nyilvános ülés után a részletes tárgyalás kezdetett meg. A törvényjavaslat védelmében a kormányt Apáthy egyetemi tanár képviselte; mint szakértők Kochmeister nagykereskedő és Szvetenny a kereskedelmi társulat titkára voltak jelen.- A főrendi ház távollevő tagjai az elnökség által értesittetnek, hogy folyó évi május hó 5-én az elsőfokú bíróságok szervezéséről szóló törvényjavaslat, és az 1869-ik évi szárszámadások iránti határozat fognak érdemleges tárgyalás alá vétetni. A katonabeszállásolás rendezése tárgyában a honvédelmi miniszter által előterjesztendő törvényjavaslat már fölterjesztetett ő felsége helybenhagyása alá s mihelyt — egypár nap elteltével — visszaérkezik, le fog tétetni a ház asztalára, s a kormány kérni fogja még ezen ülésszak alatti tárgyalását. Több lap igen eclatáns adatokat tesz közzé a Dunagőzhajózási társulat tarifájából. Mióta a magyar gőzhajózási társulat feloszlott, és az osztrák teljesen monopolizálja hazánk legfőbb folyamát és forgalmi erőt, a Danát, magyar-ellenes tendentiáinak lólábai mind jobban kilátszanak. Részünkről értettük a német és osztrák vasutak cartell-szerződését a magyar gabona ellenére, mert végre is minden szentnek maga felé hajlik a keze; értjük azt is, hogy a Magyarországból kiabolhantott Nördling mz ellenünk uszitja a Ferdinánd vaspályát, mely érdekeinél fogva különben is ellenségünk; értjük ezt, mert végre a boszú, ha nem is valami tisztességes emberhez illő indulat, megmagyarázható olyannál, mint Mr. Nördling — de azt, hogy egy társulat, mely Magyarországból él, az ország érdekei ellen irtó háborút viseljen, és a mellett, mint az utolsó napok mutatják, még Bécs mellett forgassa az osztrák érdekben úgy is eleget koptatott fegyverét — ezt már csakugyan nem értjük. Vigyázzanak magukra a tisztelt urak, mert részünkről nem hihetjük, hogy a magyar közvélemény még soká tétlenül nézze magyarellenes garázda sáfárkodásukat, és ne feledjék el, hogy minden vágással, melyet a magyar kereskedelem és ipar fejére mérnek, saját existenciájukat ássák alá. Nemcsak magyar-, de önérdekellenes politikájuk már kezdi megteremni gyümölcseit. Nyílt titok immár, hogy csillogó külsejök egy rothadt, beteges, enervált belsőt takar. Egy szép napon, hamarabb, mint talán várnák, kitörhet a katasztrófa, és akihez akkor egyedül fordulhatnak, Magyarország, bizony nem lesz oly oktalan, hogy segédkezet nyújtson azoknak, kik mindig csak romlására törtek. A vasúti igazgatók mai előértekezletéről jelenti a „P. Lloyd“ egy bécsi távirata, hogy igen engesztelékeny hangulat uralkodott, s a törekvés oda irányul, hogy a conflictusnak minden élessége elvétessék és az a legenyhébb formában intéztessék el. Nem tudjuk, hogy minő conflictust ért a távirat, mert ha talán a nyelvkérdésről lenne szó, ezzel szemben a magyar vasutigazgatók válasza nem lehet más, mint hogy ahhoz az osztrák vasutigazgató uraknak semmi, de semmi közük. A gráczi zavargások A gráczi tüntetésekről don Alfonso és neje ellen következő értesítést közölhetünk. Tegnap reggel 10 óra körül, mikor don Alfonso templomba szokott menni, a teplom előtt nagy néptömeg gyűlt össze ; az egyetemi ifjúság nyugodtan állt az egyetem épülete előtt, de a herczeg, ígéretéhez képest nem jelent meg. A herczeg villája előtt is tömegesen gyülekezett a nép, de az őrjárat rábeszélésére eloszlottak. A tegnapelőtti zavargásban, a táviró szerint, mintegy 10,000 ember — többnyire munkás — vett részt; az ifjúság nyugodt volt. A tüntetés 10 óráig tartott. Ezután egy lovas osztály nyomult elő, s miután a tömegből néhány követ dobtak rájuk, a lovasok a város kertjén keresztül, kivont karddal kergették szét a tömeget. 10 óra után a Ferencz Károly lovas ezred egy csapata szuronyszegezve szorította hátra a tömeget. Több könnyű sebesülés esett. 11 órakor a rend helyre volt állítva; csak a herczeg nyári lakát környező utczák voltak elzárva. Tegnap a polgármester következő proclamatiója volt olvasható a falragaszok között: „Grácz város lakosságához ! A mait éjjel vége lement excessus, mely a személy- és vagyonbiztonságot komoly módon fenyegette, azon elutasithatlan kötelességet rótta rám, hogy ily kihágások ismétlődésének a törvény által kívánt legnagyobb szigorral elejét vegyem s a legkisebb csoportosuási kísérlet ellen a leghatározottabb módon fellépek. Midőn a lakosságnak a jog és rend iránti érzékére appellálok, azon kérést intézem hozzá, hogy a közrend és saját biztonsága érdekében minden csoportosulástól tartsa távol magát, mert a rendőrök és katonaság fellépésekor az excedensek és kíváncsiak között nem lehet különbséget tenni. Főleg a büntetőtörvény 281. § ára való tekintettel fölhivatnak a családatyák, szolgálat- és munkaadók, hogy a hozzájuk tartozókat, nevezetesen a gyermekeket és tanonczokat lehetőleg tartsák otthon s ez által tegyék meg részökről is a lehetőt a további rendzavarások elkerülésére. — Dr. Kienze polgármester.“ Karajan egyetemi prorector Bécsbe ment, hogy mint hírlik, az egyetemnek a kormány által czélbavett bezáratása ellen lépéseket tegyen. Az ápril 28-iki tüntetéseknél, mint most constatálva van, a tanulóság nem vett részt, csak a lakosság más része. Mint hírlik, Don Alfonso a tömeget zsebkendőjének gúnyos lobogtatása és gúnyos hajlongások által is ingerelte maga ellen. Alfonso különben kijelentette, hogy még csak négy hétig lesz Gráczban, aztán Gleichenbergbe megy. Gráczból ápril 28-iki ketettel ezeket írják : Tegnap este 8 tanuló és több más személy fogatott el. A német és olasz tanulókból alakult küldöttség, valamint dr. Ettinghausen decán a polgármesterhez mentek és kérték az elfogott tanulók szabadon bocsáttatását, s miután az elfogottak ígérték a polgármesternek, hogy a demonstrátiókban nem fognak többé részt venni, szabadon is bocsáttattak. Ettinghansent, ki tegnap épp oly tapintattal, mint bátorsággal igyekezett a felingerült tanulóságot lecsendesitni, a rendőrség el akarta fogni, de előadván állását, természetesen abban maradt be kisértetése. Egy mai távirat szerint a polgármester proclamatiójának nem volt eredménye. Tegnap este munkások, inasok s egyéb csőcselék tömegesen ordítozva és fenyegetőzve gyűltek Alfonso villája elé. 9 órakor egy gyalog zászlóalj nyomult elő dobpörgetés között s gyors futásban kergette maga előtt a népet; ezek azonban újra meg újra visszatértek, míg végre huszárok nyomultak a helyre és kardlapjával verték a kiáltozókat, a város árkába szorítva őket. Ismét számos sérülés történt a kődobálás által. 11 órakor helyreállt a nyugalom, de a katonaság a helyszínen maradt. A katonaság nem lőtt, de mint mondják, egy lövés a katonaságra irányoztatok. Az est folyamában a polgármester személyesen megjelent s nyugalomra szánta a népet, de hasztalanul. Az egyetemi ifjúság egy küldöttségi gyülekezete elhatározta, hogy nem vesz részt a tüntetéseken, s az akadémiai senatus előtt panaszt emel a rendőrségnek az aulába nyomulása miatt. Alfonsóról azt mondják, hogy szolgaszemélyzete között revolvereket osztott szét, s a zavargás alatt nyugodtan ült ebédje mellett. A polgármester tudvalevőleg kérte Alfonsót, hogy ne menjen többé az egyházba. Alfonso azt felelte, hogy az első tüntetés után el kell mennie, ezt becsülete követeli, de megígérte, hogy azután nem megy el többet és szavát tarta. Zweiger püspök is meglátogatta őt s kérte, hogy kerülje az egyházat, nehogy megszentségtelenítsék. Mint mondják, Kuhn hadparancsnok csak írásbeli felszólításra küldte ki a katonaságot. A helytartót felkérték, bírja rá Alfonsót az elutazásra. Kubeck azonban megtagadta ezt, hogy ezzel mintegy igazat ne adjon a tüntetéseknek. A polgárok között általános a rosz hangulat Alfonso ellen. A királyt és a minisztériumot értesítették a történtekről. Az ifjúság fent említett értekezletén egy határozat fogadtatott el, mely azt mondja, hogy Alfonso jelenléte sérti a jogérzelmet, s ez nyilvános kijelentést követelt. Tiltakozik továbbá a rendőrség közbelépése ellen és felszólítja a rectoratust, hogy tegye meg a sértett jogérzet elégtételére való lépéseket. Még egy szó az állami bányák, jószágok és erdők igazgatásának reformjához. II. Minthogy a névtelen czikkíró az általa ajánlott felelős igazgatók számára írt védbeszéde végén, e becses lapok i. e. 39-ik számában megjelent, az államvagyon reformjára vonatkozó tervemet is megemlíti, s azt bírálata alá veszi, amelyben egészben csak nagyobb tévedésekkel ugyanazt ismétli, amit már bevezetéseiben mondott; ennélfogva nem tartom szükségesnek ez irányban hosszasabban nyilatkozni, mintán nézeteimet egyes állításaira nézve s azon indokokat is kijelentettem, amelyek tekintettel a miniszteri felelősségre nézeteimnél irányadók voltak, hogy az állami jövedelmi ágazatok igazgatásánál ne az igazgató egyeduiadalmának elvét, hanem a főigazgató és a melléje rendelt tanácsok és szakvezetők személyes és egyetemleges felelősségének és megtérítési kötelezettségének elvét vegyem alapul. És így részemről végre csak azt tartom megjegyzendőnek, hogy azon állítás, miszerint az utóbbi években, a bányászat, a jószágok és az erdők kezelésénél bekövetkezett szomorú és kedvezőtlen jövedelmi eredmények oka az 1873-ik évben beállott pénzügyi calamitásban keresendő, egészen téves, mert ez bizonyára csak a téves számítgatások által félrevezetett bankok és társulatokra vonatkozhatik, amelyek azonnal a legmerészebb vállalatokba ereszkedtek,és nem pedig az állami kormányzatra is, ahol a műszaki és közigazgatási közegek feladata lett volna, némi ügyességgel és előrelátással az elhirtelenkedett intézkedések következményeit elsősorban megfontolni, a felelős miniszternek, minthogy nem szükséges, hogy ő maga is erdészeti szakember legyen, ez irányban a megfelelő tanácscsal szolgálni, s előtte azon következményeket világlatba helyezni, amelyeket a csak nagyon is hamar enyészetnek alávetett fának, majdnem az összes állami erdőknél megindított túltermelése különösen oly tájakon kell hogy eredményezzen, ahol a kivitel és elárusítás számára források nem nyittattak, s ahol részben még a fának szállítása a portásokhoz, a raktárakhoz és a kereskedelmi piaczokhoz is homályban volt; — minélfogva úgy vélem, hogy azon esetleg kimutatható és számszerű it is megállapítható kárért, mely az országnak a sokszor említett 1871 —1873-ki erdőkezelésnél beállott megfontolatlan túltermelés következtében már okoztatott, vagy még okoztatni fog, az illető miniszteri közegeket és tanácsosokat okvetlenül felelősségre kellene vonni, legyenek azok bár még államszolgálatban, vagy az állami szolgálatból már kiléptek legyen. Ami a javaslatom szerint, a jelenleg, a minisztériumnál a bányászat, a jószágok és erdők tezelése végett fennálló szakszámvevőségek feloszlatása mellett, a főigazgatóságok székhelyére áthelyezendő számvevőségeket illeti, úgy távolról sem osztom a névtelen czikkíró nézetét, hogy ezek a főigazgató alárendelt közegei legyenek, sőt ellenkezőleg úgy vélem, hogy eme számvevőségek, azon czélból, hogy az igazgatóknak önkényes és sokoldalú, a törvényekbe, szabályokba és rendeletekbe ütköző eljárásoknak eleje vézessék, s hogy a felelős miniszter számára a vezetés helyességére nézve egy bizonyos ellenőrzés biztosíttassák, a miniszternek közvetlenül alárendelődök, minthogy hivatva lesznek a számviteli teendők egy részét a kezelő hivataloktól átvenni, a könyveket vezetni, az ellenőrzést gyakorolni; a főigazgatóság mellett gyakorlandó számvevőségi segédszolgálatra nézve pedig számukra külön utasítás adható. Egy olyan számvevőség, amely a czikkíró nézete szerint az igazgatónak csak egy eszköze lenne, valóban az úgynevezett felelős igazgatók rendszerének föntartására igen kényelmes lenne, az azonban egy oly főigazgatóság keretében, mint azt én magamnak képzelem, nem illenék be. Ha végre a névtelen czikkíró a minisztertől elvárja, hogy az állami bányák, jószágok és erdők igazgatásának reformjára vonatkozó elhatározását, a mezőgazdák, a bányászati és erdészeti szak- férfiak, s gyakorlott közigazgatási személyiségek, illetőleg egy formális enquéte véleményéhez kösse. — úgy nézetem szerint a miniszter a hét éven át megkísérlett jövedelmi ágazatoknak egyszer már 21 igazgató között felosztott vezetésének előfekvő szomorú eredményei nyomán, most a rendszer változtatásának szükségességéről igen könnyen tisztában lehet, anélkül, hogy ezen sürgős ügyet a névtelen czikkíró kivonatához képest hosszadalmas tárgyalások által elodázza, én részemről áthatva az ország javát ezérzó legjobb óhajtásoktól, a miniszternek, ha állásomnál fogva arra hivatva lennék, inkább azon igénytelen tanácsot adnám, hogy azon csomót, amely ma még a viszonyok tisztázását és a legközelebbi jövő eredményeit akadályozni látszik, bátor kézzel vágja szét, s legjobb meggyőződése szerint egy oly közigazgatási műszaki rendszert léptessen életbe, amely a saját, hazánkban jelenleg kétszeresen nehéz felelősségének megfelel, amely a kedvezőbb eredményekre való reményt kilátásba helyezi, s amely számára végre biztosítékot nyújt, hogy a múlt gazdálkodásnak sülyedő s csak gondosan visszatartott töredékei feje fölé ne zúduljanak, s váratlanul a múlt idők következményei számszerinti kimutatásokban felelősségének terhére ne essenek. Miután Divad Adolf úr is indíttatva érze magát tárgyias és indokolt nézeteim ellenében egy külön czikkben igen illetlen módon írni, tekintve erdészetünk jövőjének igen fontos kérdéseit, nem kívánok neki ugyanazon módon válaszolni, hanem csakis azon, mint volt erdészeti igazgató szerzett tapasztalatomra támaszkodni, hogy ott, ahol a fenyőszú (Borkenkäfer) mutatkozik, a törzsek ledöntetik, lehéjaztatik, a kérge elégettetik és a beteg törzsek az erdőben hagyatik, főleg miután többi állami erdőkerületekben tett utazásaim alkalmával figyelmemet ki nem kerülte, hogy több erdőigazgató és üzemi tisztviselő, éppen azon Divald Adolf úr által annak idejében felállított eszmék és intézkedések ellen nyilatkozott, amelyekhez ma a tényleg fennálló igen sajnos jelenségek fűzhetők. Ezt előre bocsátva, csakis személyes megjegyzések alakjában fogok czikkeire nyilatkozni, anélkül, hogy azok részletes megvitatásába bocsátkoznám. Némely számszerinti tételekre nézve, melyeket Divald Adolf úrnak annyiban tetszett megtámadni, mintha azokat szándékosan helytelenül mutattam volna ki, megjegyzem, hogy érintett kimutatásomban és pedig saját ahhoz kötött nézeteim hátrányára, a jószág- és erdősgazdaságok költségei 1873-ra csak 291,424 frt krral lettek kitüntetve, holott azok, ha a pénztári kiadáson kivül még az egyéb befolyásos tényezők is számba vétetnek, helyesebben: 317,306 frt 26 krt tettek, — az 1873-iki zárszámadásban továbbá az erdőtermények értéke helytelenül vétetett csak 5.733,519 frt 29 krral föl, mert azok az állami számvevőszéknek 1.704,440 frt 171/* krral csekélyebbeknek lettek kimutatva, s mig az ebbeli kérdés megtétetett és fölvilágositása beérkezett, a zárszámadásokat már nyomtattatni kellett. Ezen értékek tehát tényleg 7.437,959 frt 46Va kr, s ha a horvát-szlavon erdők terményei értékét 96,210 frt 91/2 krral levonjuk: 7.341,749 frt 35 krt tettek, a mint azokat egészen helyesen kimutattam ; — a miből következik, hogy Divald Adolf úr az erre vonatkozó számításaiban éppen úgy csalódott, a minthogy a tiszta jövedelem kiszámításánál, az igazgatósági költséghányadot, az ützem tőke kamatait, továbbá az 1868-tól 1873-ig éppen nem a folyó jövedelemből fedezett 3.464,223 frt 69 kv beruházási tőke törlesztését és kamatait is a számításból kifeledé. Minthogy pedig Divald Adolf az állami hivatalbeli állásomat is ítéletének körébe vonta, úgy meg kell jegyeznem, hogy állami hivatalnoki nézeteim azokkal, melyeket ő mint volt miniszteri tanácsos, mint a feloszlott határőrvidéki erdőüzlet későbbi igazgatója (1872-iki „Erdészeti Lapok“ XII. füzet 465. lap) s a jelenlegi ismeretes működésénél nyilvánított, éppen semminemű összhangban sincsenek, miután én ma is ugyanazon nézetben vagyok, melyet az általa megtámadott czikkeimben kifejeztem, hogy t. i. az állami hatóság a faüzletek megkötésénél mind kér magas állását.