Ellenőr, 1875. május (7. évfolyam, 120-149. szám)

1875-05-23 / 141. szám

141. szám. Előfizetési árak Egész évre . 20 írt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre . . 10 * — „ Egy hónapra . 1­­­80 * Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAFILAF. gMg—TM—————————IT 11 i J ■■■ ■ Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 6. szám (Légrády testvérek­ irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-uteza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. Budapest, vasárnap május 23.1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára infu­t eddig: az „Ellenőr“ kiadó-hivatala (Pesten, nádor-uteza, 6. sz.) H 7­á­z­a­lék a könyvárus­ után történő megrendelések után az. „Ellenőr*1 részéről nem adalik. Egy évre ...........................20 forint, — kr. Föléli­e..........................................10 ,, — kr. Negyedévre..................................5 ,, — kr. Egy hóra . 1­­­80 kr. Az előfizetést, — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza TÁVIRATOK. Magyar-óvár, máj. 22. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A mosonmegyei szabad­­elvűpárti kör ma tartott népes gyűlésében egyhangúlag nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy a zurányi kerületben képviselőjelöltül Bittó Istvánt, a magyar­óváriban pedig Ho­­ránszky Nándort lépteti fel. A nevezettekhez a jövő héten soktagú küldöttség megy fel­kérni a jelöltség elfogadása végett. Kisbér, máj. 22. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A telivérárverés báró Simonyi Lajos miniszter jelenlétében jó eredmény­nyel végződött. Eladatott tizennyolcz csikó, darabonként 1264 forint átlagáron. Leg­drágábban kelt el a Buccaneer-Dahlia csikó, 2700 forinttal, vevő kevés volt. Gént, máj. 22. Hírlik, hogy a cabinet ál­lása ingadozik és miniszterel is is várható. Róma, máj. 22. Corti, eddig washingtoni követ, konstantinápolyi követté neveztetett ki. Róma, máj. 22. A hír egy második zsinati ülésszak egybehivására vonatkozólag koholtnak jelentetik.­­ A pápa június végével consistoriu­­mot fog tartani, melyben több püspököt akar ki­nevezni és a múlt consistoriumban előjegyzésbe vett bibornokokat proclamálni. — A svéd király özvegyét ma várják a pápa látogatására, Brüssel, máj. 22. A közelálló miniszter­­erisisre vonatkozó hírt kormánykörökben kétségbe vonják. — A „Daily Telegraph“ híre, mely sze­rint a belga német követ a belga kormánynál a fincsajárások betiltását kérte volna, alaptalan. Berlin, máj. 22. Az arakháza, a 15., 16. 18. alkotm­ányczikbek megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslatot második olvasásban és az egész törvényjavaslatot 68 szavazattal 25 ellen elfogadta, továbbá elfogadta a kolostor-törvényt első olvasás­ban a képviselőház határozataival összehangzólag. Bécs, máj. 22. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) Gabnavásár. Búza csekély forgalom mellett csak 10—15 krajczárral olcsóbban volt eladható, mint a múlt héten. Bors és á­r­p­a 10 krajczárral csökkentek mérőnként. Zab csak 10 krajczárral olcsóbban volt eladható 1 frt 92 kr egész 2 frt 2 krral 50 bécsi font szerint Győrött átvéve. Júliusban szállítandó elkelt 15,000 mérő zab 2 frt 5 kr egész 2 frt 8 krral 50 bécsi font szerint Győrött átvéve. Bécs, máj. 22. (Hív. zárlat) Magy. földtehermen-Kötvény 81.75. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 223.50 Magyar záloglevél 86.75. Erdély 128.—. Magyar kelet vasút 49.75 Magyar sorsjegy 83.—. Magyar földhitel 76.—. Magyar valuti kölcsön 100.—. Anglo-magyar 10.50. Franco-magyar 58.—. Alföld 130.—. Magyar északkelet vasút 122.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.—. Tisza vasút 192—. Municipal­ bank —.—. Pesti bank — Berlin, máj. 22. (Zárlat.) Galiczai 107.— tallér Lombard 255.60 bir. márk. Ezüst jövedék 68.60. tallér 1860-as 117.—. tallér. — Bécs 182.60, bir. márk. — Roma­niai 35.30 tallér. A hamvaspálya 545.— bir. márk. — Papir­­jövedék 65.80 tallér. — Hitelsorsjegy 355.—. — 1864-es 306.50, bir. márk. Hitelrészvények 437.— bir. márk. Hitel­részvények 436.50 bir. márk. — Magyar sorsjegy 177.—. bir. márk. Utóbörze —.------. Frankfurt, máj. 22. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécsre 184.10. Amerikai 1860-re 119.75. 1860-ra 119.25. Lombar­­d­ok 129.50. Évjáruléki papir 65.50. Osztrák bankrészv. 872.—. Osztrák hitelrészvény 217.25. Osztrák államvaspálay részv. 282.—. 1864-diki 308.40. Galicziai 213.—. Évjárulék ezüst 69.56 Győr-Gráczi —.—. Utóbörze —. Magyar sors. 176,50. Páris, máj. 22. (Kezdet) 3°/0-es járad. 64.17 Olasz járad. 71.95 Credit mobilier 455.—.— Osztr. napra —Consulok —.— Északnyugoti vaspálya — 5°/0-es járadék 102.60. Államv. pálya 692.—.— Lombardok 320.-------Amerikai —.—. — Magyar kölcsön —.--------Ma­gyar keleti pálya —.—. — 1871 iki kölcsön —.—. — 1872 diki —.—. Török sorsj. 131.75. Paris, máj. 22. (Zárlat) 3°/0 járadék 63.87. - “5°/ járadék 102.90. Olasz járadék 71.68 Creditmobilier 472.— Lombard 328.- . A hamvaspálya 692.—. Koronajószági zálog­levelek —.—. Ausztriai kötvények —.— 1871-diki kölcsön —.—. 1872-diki kölcsön —. —. PAris, máj. 22. Liszt 53.75, 54.25, 56.76 Répaolaj 74.50, 75.- ,76.-. Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Berlin,, máj. 19.50. Búza 181.50 —. Rozs 155. — 154.-. 148 — 145.50 — Zab 172.80. -.­ Olaj 54.50. — -.450 5570. 56.20. — Szesz 54.20 54.50. Árpa.—.— Antwerpen, máj. 22. A petróleum üzlete —. Amsterdam, máj. 22. Búza márcz. 276, máj. — Rozs márcz. —. Pétervitz, máj. 22. Rozs —.—. Köln, május 22. Búza 19.95 18.35, rozs 14.50. 14.22­­­^—,olaj 29.50. 29.10. rnBnnnan­mnannmmnnni^HMSiiM Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 46. szám. V­asárnap, május 23-án. Mátyás király első kalandja. Eredeti,népszínmű 3 felv.^dalokkal és tánczczal. Irta Szigeti József ; zenéjét szerző Bognár Ignáca. Személyek: Mátyás, magyar király — — Náday Szilágyi Mihály, országkormányzó — Komáromi Lábatlan Gergely várparancsnok — Szigeti József Endre­­ unoka­vérei — — — Tamási Tekla , unoka verei — — — Blaháné Zulejka, fogoly töröknő — — Szigeti Jolán Szekerczei Bálint, hadnagy — — Pintér Maróthi,­­ — — — Leővey Buzlai, ) f. . - — — Halmai Székely­, ) töm­sdk­ - — - Eöry Várnai, ) — — — Körösmezei Doboki, szakács — — — Karikás Őrvezető — — — — Gonda Egy tiszt — — — — V. Kovács Török követ - - — - Benkő 1- se — — — Sántha 2- ik paraszt — — — Kazaliczki 3- ik — — — Pongrácz Í£J»«— = - = 2“4i"V Kezdete 7 órakor. Budapest, május 22. Búcsúztató. „A jelen országgyűlés feladata: foly­tatni az alkotmányos intézmények alapján — az államszervezet rendezését, a nemzet érdekeinek és a kor igényeinek megfelelő­iig, egyszersmind törvényes intézkedésekkel és czélszerű beruházásokkal minden irány­ban előmozdítani a nemzet szellemi és anyagi érdekeinek továbbfejlesztését.“ Így szólt a megnyitó trónbeszéd 1872. szeptember 4-én a törvényhozáshoz, mely, mire lapunk újra megjelenne, befejezi pályafu­tását. Így szólt a trónbeszéd, tele reménynyel, jó bizalommal az ismeretlen erőhöz, melyre az ország gondjaviselését bízta a választó nemzet és az ősi jog. Megemberelő volt a trón szava. Szólt az mint ép, jóravaló erő­höz méltó szólam­. S nagy vonásokban oly feladatot rajzolt elébe, mely alatt a közép­szerűség elernyed és összeroskad a gyönge. Rendezni az állam szervezetét. Minden irányban előmozdítani a nemzet szellemi és anyagi érdekeit. Nagy szó. Benne van abban minden az óriási munkától kezdve, mely dicsőségre várja a Herculeseket, le az apró, háládatlan vesződségekig, melyek vé­gén csak a fáradtság vár, és semmi elis­merés. És most, midőn e mindent magában foglaló munkára felhívott törvényhozás ideje letellett s hozzá csak egy szavunk lehet már: a búcsúztató, és végig tekintve pálya­futásán, keressük, mit hogy a fejedelmi föl­hívás nyomában végzett munkául az örö­kösére : vajmi keveset találunk ilyet, s még kevesebbet úgy, hogy örömünk is telhetnék benne. De ne vádoljuk érte. Feladatainak nagy­sága kimenti a szemrehányástól. Hibája mindössze is az, hogy túlbecsülte erejét: többre vállalkozott, mint a­minek mestere bírt lenni. Vállalkozott mindenre. Politikai, közgazdasági, pénzügyi, köz­­művelődési, törvénykezési és közigazgatási feladatoknak egész sorozatát tárja elénk a trónbeszéd. A főrendiház reformja, a választó tör­vény megjavítása, a polgárosított őrvidék rendezése, a horvát kiegyezés revisiója áll a sorozat élén, mint a politikai feladatok csoportja. A törvénykezés terén: a büntető­törvénykönyv, büntető- és polgári eljárás, kereskedelmi codex, a sajtótörvények anya­gi és alaki pótlása állt a lajstromon. A ki­rályföld rendezése, a megyei házipénztárak visszaállítása volt a közigazgatási feladat. A közoktatás köréből: a közép és fensőbb oktatás országos rendszerének megalapítása; a kolozsvári egyetem, a Ludovica akadémia felállítása; a közgazdasági téren az erdé­szeti viszonyok rendezése; a vasúti vonalak összekapcsolása dél- és kelet felé a nemzet­közi hálózatba, s a belső hálózatnak tör­vényhozási megállapítása tetézte az elvál­lalt munka halmazát; s ami mindennél a legterhesebb, mert mindennel összefügg: ott volt az a pénzügyi egyensúly helyreállítása (akkor még „fenntartásnak“ nevezték), és ott volt végre az adóztatási rendszernek helyes alapokra fektetése. És mi lett ez igéből testté ? Lett választó törvény, melyet már két­szer kellett azóta pótolni; lett horvát ki­egyezés, és rendezve lett az őrvidék. Még a politikai csoport a legszerencsésebb: itt csak a főrendiház reformja maradt el. Az igaz, ez volt a legnehezebb feladat. Jól járt még a közművelődési csoport is : áll a Lu­­dovica akadémia és a kolozsvári egyetem. De a legnehezebb itt is elmaradt: a közép és felső­oktatásról csak viszontagságos sorsú kísérletek beszélnek. A törvénykezés már szomorúbb világot ért: az egy kereskedelmi codexen kívül nem kapott semmit. A köz­­igazgatás egészen üres kézzel maradt, így járt a közgazdaság is. De legszerencsétle­nebb sorsa a pénzügynek: ez tönkre jutott, így tett eleget az 1872 — 1875-iki tör­vényhozás a magára vállalt feladatnak. Végzett azonban egyéb munkát. Meg­buktatott három kormányt és emelt három újat a h­elyébe. A Lónyay-kormány, a Szlá­­vy-kabinet, a Bittó-minisztérium rövid idő­közökben követte egymást a nyugalomra, s az országgyűlés terméből a pártkörök pipá­zóiba költözött minden politikai élet. A ku­lissza kezdett Magyarország fölött ural­kodni. Szomorú jelenség volt ez bizonynyal. De krízise volt egy nagy bajnak. Vergődés az élet és halál között. Át kellett rajta esni, csak azután következhetett a gyó­gyulás. Hála a gondviselésnek, hogy meglábol­­tuk. A krízis nélkül biztos enyészet várta parliamentünk organismusát. A krízist ki­állva erő, egészségre éledett. S ha egyéb nem maradt volna az 1872/1875-iki törvényhozás után örökül, annál a hatalmas ténynél, mely Magyaror­szágnak az egészséges párt és alkotmányos élet feltételeit megadta, mégis nagy és örök emléket állított rala magának ez a törvényhozás. Kiengesztelődve tekinthetünk vissza mulasztásaira, balfogásaira, meddő erőlködéseire, mert megvetette alapját an­nak, hogy oly gyenge, oly csüggeteg tör­vényhozása, mint maga volt, nem lesz többé Magyarországnak, ha megmaradunk abban az irányban, melyet élénkbe szabott. Haladjunk azon híven, kitartóan, őriz­zük meg az egyetlen kincset, mit e búcsúzó­ or­­szággyűlés ránk hagyott, őrizzük meg az alkotmányos parl­amenti kormányzat legelső és legfőbb feltételét: az egészséges elvi pártállást. De ne csak őrizzük meg, tökéletesítsük is. Tegyük egészen tisztá­vá. Legyen a ránk következő választás processusa egy nagy tisztázó processus. Válaszsza ki minden párt magából a szer­vezetébe nem illő elemeket, mert csak az az organizmus a teljesen egészséges, mely­ben idegen testek nem fészkelnek. Válasz­­szunk szabadelvű férfiakat a szabadelvű párt támogatására és conservativeket a conser­­vativére. Akkor lesz minden próba ellen megedzett tiszta elvi pártállás. Ez a gondolat kísérje el családi tűz­helyeikhez a feloszló törvényhozás tagjait, és akkor a legnehezebb munkára is meg­­edzve fognak visszatérni a nemzet ítélő­­széke elől a jövendő törvényhozás megifjodott pártjai. A szabadelvű párt bizottságai. A szabadelvű párt nagy országos bizottsá­gának az­ értekezlet határozata szerint tagjai a vidéki szabadelvű körök elnökei, ezenkívül meg­választotta az értekezlet a következőket: Bittő István, Beöthy Algernon, Csengery Antal, Cserná­­tony Lajos, Falk M., Degré Alajos, Házmán F., Hódossy Imre, Horváth Boldizsár, Horánszky Nán­dor, Jókai Mór, Kerkapoly K., Kiss Lajos, Királyi pál, Kármán Lajos, Korizmics László, Kautz Gyula, Majthényi Dezső, Oláh Gyula, Pauler Tivadar, Pri­­leszky Tádé, Lehoczky Egyed, Ráday Gedeon gr., Rudics József b., Szapáry Gyula gr., Szilágyi Dezső, Szitányi Bernát, Szemző János, Szlávy József, Szeniczey Ödön, Szontagh Pál, Tóth Vil­mos, Ujváry Lajos,­ Ordody Pál, Várady Gábor, Zichy Antal,­,Zichy Manó­ gr., Zsedényi Ede, Muzs­­lay Sándor, Molnár Antal, Horváth Gyula. A vég­rehajtó bizottságba megválasztottak: Go­­rove elnök, Móricz Pál, Péchy Manó gr., Pulszky F., Földváry Mihály, Kovách László, Wahrmann Mór, Horváth Elek, Nagy György, Tisza László, Somssich Pál, Nikolics Sándor,Todmaniczky Fri­gyes, Harkányi Frigyes, Justh József és Pap Lajos. Ő felségének Galicziába és Bukovinába ter­vezett útja valószínűleg elmarad. Egy lembergi táv­irat erre vonatkozólag okul felhozza a nagy fárad­ságot, mely­ly­el ő felségére nézve már a dalmatiai út is járt, s ezen felől ő felsége attól tart, hogy a fogadtatás a két tartományra nézve nagy költsé­gekkel járna. A prágai „Bohemia“ egy bécsi táv­irata is azt mondja, hogy az út csupán olyan okok­ból marad el, melyek a politikát nem érintik. A katasteri kinevezések még hátralevő része - a horvátországiak kivételével -- kedden fog közzététetni. A már kinevezettek ma délután tet­ték le az esküt a pénzügyminiszter előtt. Az országgyűlés befejezése. A képviselőház ma d. u. egy órakor tartott zárt ülését Ghyczy Kálmán elnök megnyitván, a miniszterelnök előter­jesztést tett az országgyűlés bezárási ad­usának mikéntjére vonatkozólag. E szerint hétfőn d. e. 10 órakor tartandó ülésében a képviselőház bevégzi még hátralevő teendőit, a szentesített törvényczik­­kek kihirdettetnek, s a főrendiház szintén elvégzi teendőit, s azután 1 órakor a két ház összegyűl a főrendiházban, hol a trónbeszédet a kir. biztos felolvassa. A főrendiház tagjaival tudatja az elnökség, miszerint a király meghagyásából a magyar ország­gyűlés jelenlegi utolsó ülésszaka f. hó 24 én fog berekesztetni, miért minél tömegesebb megjelené­süket kéri. Illetékes helyről megkérettünk, hogy a kép­viselőház tagjainak figyelmét arra hívjuk fel, hogy Budapestről leendő eltávozásuk előtt lakásaikat az utolsó posta kitételével a ház irodájában e­vé­gett jegyeztessék fel, hogy a nyomotás alatt levő irományok biztosan utánuk küldethessenek. A választási ügyekben ítélő curiai bíróság május 15-iki ülésében a „Törvényszéki Csarnok“ a­­ következő megállapodásokat hozta: „Államtisztvi-­­ selő, kinek fizetésénél fogva a választási törvény 7. §-án alapuló választási jogosultsága van, azért mivel az adózók sorában elő nem fordul, a válasz­tók közül ki nem hagyható, mert a hivatali fize­tés mint jövedelem adó alá bevallásának más helye nincsen, hanem az adónak az 1868. XXVI. t. sz. 7. §-ában megállapított kulcs szerinti kivetése s a fizetésből levonás által törlesztése hivatalból törté­nik azon közpénztárnál, mely a fizetést kiszolgál­tatja.“ „Miután a választási törvény 91. §-ához ké­pest a központi választmány feladata az összeíró küldöttségek által készített névjegyzékeket átvizs­gálni , a törvény által meghatározott ezen műkö­dési körből folyó joga és kötelessége a központi választmánynak, hogy a­mennyiben az összeírás­ban oly egyének is foglaltatnak, kik a választ­mány rendelkezésére álló adatok szerint válasz­tói joggal nem bírnak, azokat, ha felszólalás nem adatnék isybe, hivatalból törölje.“ „Oly esetben, midőn a községi elöljáróság felszólalások beadására, a választási törvény 44. §-ában a központi választmány közzétételében meg­határozott 10 napnál hosszabb időt tűzött és hir­detett ki,­­ az ezen hosszabb határidőn belül, bár a törvényes 10 napon túl beadott felszólalás elfogadandó, mert a közvetlen felettes hatóságnak a törvénytől eltérő ilynemű intézkedése a magát ahhoz alkalmazó felszólalónak joghátrányára nem szolgálhat. Fölkérettünk a következő nyilatkozat közlé­sére: Nyilatkozat. Tegnap est­e k­ó­asztalomon találván a pesti központi ellenzéki kör e hó 23-án tar­tandó közgyűlésére szóló meghívását, úgy látom, hogy a tisztelt kör nem akarja tudomásul venni, a­mit annak egy előbbi közgyűlésén — a T. Polónyi Géza indítványának elvettetésekor — több társaimmal együtt világosan kinyilatkoztattam, mi­szerint a kör tagja lenni megszűntem. Ezt tehát ezennel még nyilvánosabban jelentem ki. Kelt Buda­pesten, 1875. május hó 22-én. Matolai Etele: Kitüntetések. A hivatalos lap mai szá­ma a következő kitüntetéseket teszi közzé : Sze­mélyem körüli magyar minisztériumom vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterj­esztésére dr. Vak­en­csics Antal, a fiumei magyar kor­mányzóságnál alkalmazott s miniszteri tanácsosi czimmel és jelleggel felruházott osztálytanácsosnak Lipót-renderi lovagkeresztjét, — Catinelli- Bevilacqua-Obradich Hector, magyar tengerészeti hatósági osztálytanácsosnak pedig a miniszteri tanácsosi czimet és jelleget díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1875. évi május hó 19-én. Ferencz József, s. k. Báró Wenckheim Béla, s. k. Az utolsó nap is Mileticsé volt. Interpellált az egyleti jogra vonatkozó miniszteri rendelet tár­gyában. A belügyminiszter nagy hatású válaszát közöljük egész terjedelmében. Miletics az ülés vé­gén nagy nehezen viszonválaszt — nem mondott — hanem valójában makogott. Nem tudjuk, csak­ugyan olyan roszul beszél-e­t­ magyarul, vagy csak teteti magát. A belügyminiszter válaszát tudomá­sul vette az egész ház, csak Miletics maradt ülve. Budapesti és vidéki malmaink azt óhajtják, hogy az új mérték kötelező behozatalakor a liszt 100 kilo­­gramm) szerint méressék. E tárgyban egy bizottságot is küldtek ki, mely felkérte a pesti tőzsde bizottságát, hogy az érintkezésbe tegye ma­gát a bécsi börze bizottságával a czélból, hogy a pesti és bécsi malmok e tekintetben egyforma el­járást kövessenek. Kapcsolatban a „P. Lt.“ eme hírével meg kell jegyeznünk, hogy a budapesti gabnatőzsdén is sokan élénken kívánják, miszerint itt is ne az 50 kilogramm, hanem a 100 kilogr. használtassák egységül. Bécsben és a gabnatőzsde némely köreiben ugyanis azért hajlandók inkább az ötven kilogrammot elfogadni, mint a százat, mert az előbbi teljesen megfelel az eddigi vállmá­­zsának. Azon könnyebbséggel azonban, mely ez által eléretnélt, mindenesetre felér ama hátrány, hogy ez esetben súlyegységünk még mindig külön­böznék a többi államokétól és így csak szem elől tévesztenék a métermérték behozatalának legfőbb indokát és hasznát. Részünkről teljesen csatlako­zunk azokhoz, kik a száz kilogramm behozatala mellett fáradoznak. Ezt kell meghonosítanunk még azon esetre is, ha talán Bécsben az 50 kilogram­mot fogadnák el, mert végre is a bécsi piacz nem lehet ránk nézve annyira irányadó, hogy miatta ellentétbe helyezzük magunkat a többi külföldi pi­­aczokkal. Horvát-szlavonországi bírák. A hivatalos lap mai száma a következő kineve­zéseket közli: Jóváhagyván a horvát-slavonországi törvényszékeknek és járásbíróságoknak személyzeti létszámát, a rendszeresített illetményekkel kinevezem; elnökökké Zágrábban Schmidt F., a zágráb­­megyei törvényszék ideiglenes elnökét; Eszéken Macsvánszky Pál, a verőczemegyei törvényszék ideiglenes elnökét; Belovárott lovag Schön­­holz Ferencz, a belovármegyei törvényszék ideig­lenes elnökét; Varasdon Percsics Sándor, a varasdmegyei törvényszék ideiglenes elnökét; V­u­­kovárott Gmaz István a pozsegamegyei törvény­szék első osztályú ideiglenes ülnökét; és Pozse­­gán vojnoveczi Szakács Bertalan, a zágráb me­­gyei törvényszék első osztályú ideiglenes ülnökét; ülnökökké: a zágrábi törvényszékhez, magasb illetményekkel: Femenics György; — Zsatarovics György; — Szává Ede; — Jakcsin Ede; — Bak­c­sai Sándor és Klucsec György, első osztályú ül­nököket ; — alsóbb illetményekkel: Molnár György,­­ a báni tábla tanácsjegyzőjét ; —’ Suskovics­­ Emil, másod osztályú ülnököt, megbízván őt egyúttal az államügyészi teendőkkel ezen törvény­széknél és Tompas János,­ Zágráb város biráját; — a varasdi törvényszékhez, magasb illet­ményekkel; Pump Ede, az országos kormány tit­kárát; Urbány József, első osztályú ülnököt; és ; Strazsimir János, másodosztályú ülnököt; alsóbb­­ illetményekkel; Cebocs György és Biracs Pál, má­sodosztályú ülnököket, ez utóbbit megbízván egy­úttal az államügyészi teendőkkel ezen törvényszék­nél; — a belovári törvényszékhez; maga­sabb illetményekkel: Baics Mátyás és Hochstetter Antal, másodosztályú ülnököket; alsóbb illetmé­nyekkel: Stahuljak János, lovag Tarbuk Ede, másodosztályú ülnököket, ez utóbbit megbízván egyúttal az államügyészi teendőkkel ezen törvény­széknél, és Novics Buthimot; a pozsegai tör­vényszékhez; magasabb illetményekkel: Mi­­lankovics Dávid, első oszt. ülnököt és Szavics Mi­hály, másod osztályú ülnököt; alsóbb illetmények­kel : Mihalics Ede és Sulyok Sándor másod osztá­lyú ülnököket, megbízván ezen utóbbit egyszers­mind az államügyészi teendőkkel ezen törvény­széknél,­­- az eszéki törvényszékhez, magasb illetményekkel: Predoevics Miklós, másod osztályú ülnököt; alsóbb illetményekkel: Kralj Ist­ván, Maksimovics János és Urica Pál, másod osz­tályú ülnököket, Ittlinger Lipót, szolgabirót és Mar­kovics Lajos, tanácsjegyzőt és államügyészi he­lyettest, megbízván ez utóbbit egyszermind az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél,­­ a vu­kovári törvényszéknél, magas­ illetmények­kel: Kuvarac Lázár, első osztályú ülnököt és dr. Koios Konstantin, másod osztályú ülnököt; alsóbb illetményekkel: Hergesies Lajos, Mrak Mátyás és Albrecht János, másod osztályú ülnököket, meg­bízván ez utóbbit egyszersmind az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél; továbbá járás­­birákká, magasb illetményekkel; Zengre: Piuta­­rics Mór, szolgabirót; Csabárra: Belosevics Il-od osztályú törvényszéki ülnököt; D­e­­­n­i­c­z­é­­re: Slajmer Nándor, szolgabirót; Károlyvá­­r­o­s­r­a: Kranjcsics György, szolgabirót; P­i­s­z­a­­rovinára: Mikec Leonidas, Il-od osztályú tör­vényszéki ülnököt; Szamoborra: Buljan Fe­rencz, szolgabirót; G­o­r­i­c­á­r­a: Matakovics An­tal, II-od osztályú törvényszéki ülnököt; Pregra­­dára: Novak Győző, szolgabirót; Klanjecre: Jakopovics Albert, szolgabirót; Krapinára: Vrabcsevics Milán, szolgabirót; Kőrösre: Unfo­­gel József, II-od osztályú törvényszéki ülnököt; Gyurgyevácra: Crnkovics Miklós, szolgabirót; Csázmára: Vidjon Ferencz, II-od osztályú tör­vényszéki ülnököt; N­a­s­­­cá­ra: lovag Thierry Ala­jos, szolgabirót; Djakovárra: Janovis János, szolgabirót; Sídre: Vukovics György, szolgabirót;­­ Barnára: Mladjenovics József, szolgabirót; al­­­­sóbb illetményekkel; Babarira: Vodvarica Vladoj, szolgabirót; Cirkvenicára: Panian­i Gyula, szolgabirót; J­a­s­zik­á­r­a : Zipak Sándor, szolgabirót; Sziszekre: Csegetek Ferencz, vá­rosi tanácsost: S­z­t -I­v­án - Z­el­i­n­á­r­a: Janda­r Ernesz*, járásbirót; Zl­at­árra: Crljenjak Vil­­i­mos járásbirót; Sztubicára: Leder György,­­ szolgabirói segédet; Ivancere: Veber Nándor, szolgabirót ; Kapronczára: Gregorcsics Hen­rik járásbirót; Garesnicára: Urbán Alajos, járásbirót; Grubisnopo­ljéra: Vranicsan Antal, járásbirót; Daru­várra: Dr. Bénák Ká­roly, szolgabirót; Verőczére: Turelli József,­­ városbirót; Szlatinára: Szalopek Tamás, szol­gabirót; Miholjácra: Georgievics Pál, tör­­­­vényszéki tanácsjegyzőt; N­­o­kra: Letinac Fe­rencz, törvényszéki t­anácsjegyzőt; és s­z­e­g­r­e­­­t Joanovics Péter, szolgabirói segédet ; végül: En­­gersdorfer Kálmán, báni táblai tanácsjegyzőt, a ( n­orvát-slavoi) hétszemélyes táblához tanács- és­­ elnöki jegyzővé. Kelt Bécsben, 1875. évi május hó 17-én. Ferencz József, s. k. Gr. Pejacsevich Péter, 8. k. [ Mazuranic Iván, s. k. KÖZLEKEDÉSI ÜGYEK. (Ezen rovatban tért adunk minden tárgyian és szakismerős nézetnek .. pro is, c­on t­r­a is — az ország szárazi és vízi közlekedésének bármely kérdésére vonatkozólag.) A fiumei vasút. n. Egyike voltam én azoknak, kik annak ide­jében kemény harczot folytattak a Károlyváros-fiu­­mei vasútnak államköltségen tervbe vett külön ki­építése ellen; a­kik kimutatták, hogy ezen fontos hegyi pályát csekély meghosszabbítással 1: 40 he­lyett 1: 70 emelkedéssel lehetett volna építeni; a­kik idejekorán figyelmeztettek a fiumei pálya­udvar és kikötő aránytalan nagy költségekkel járó czélszerű­tlen elhelyzésére, akik jókor figyelmeztet­ték az illetőket, hogy e vonal a tervbe vett ki­építés folytán nélkülözni fogja a versenyképesség alapkellékeit, a­­ki-, be- és átszállítási forgalmat nem fogja közvetíteni, és így feladatának meg nem felelhet. Kimondottuk minden hímezés-há­­mozás nélkül, hogy a Károlyváros-fiumei vonal tervbe vett külön kiépítése által olyan monumen­tum aere perenniist fogunk alkotni, mely hangosan hirdetendő az utókor előtt a magyar állam önálló kereskedelmi és közlekedési politikájának capitu­­latióját. Igaz, hogy kemény kifejezések, szigorú jós­latok voltak ezek; akkor szokásban volt azokat, a­kik ellenkező álláspontot foglaltak el, gyanúsítók­­nak, sőt a közlekedési minisztérium ellenségeinek bélyegezni; megtörtént, hogy egy illetékes helyről alapos, meggyőző ellenérveinket, hazafias aggodal­mainkat phrasisoknak nyilváníttották, egyúttal, az­zal fenyegetődzvén, hogy az eredmények meg fogják szégyeníteni a közlekedési minisztérium in­­tenzióinak félremagyarázóit. Valóban nincs okunk örömöt érezni a felett, hogy hazafias aggodalmaink indokoltaknak bizo­nyultak, hogy mindaz, a­minek bekövetkezésétől féltünk, valóban be is következett;­­ akkor lett ideje devalválni a phrasisokat, most már nem ez a feladat, most már késő az ország közgazdasági érdekei iránt érzékkel nem viseltető azon idegen

Next