Ellenőr, 1875. május (7. évfolyam, 120-149. szám)
1875-05-23 / 141. szám
141. szám. Előfizetési árak Egész évre . 20 írt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre . . 10 * — „ Egy hónapra . 180 * Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAFILAF. gMg—TM—————————IT 11 i J ■■■ ■ Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-uteza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. Budapest, vasárnap május 23.1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára infut eddig: az „Ellenőr“ kiadó-hivatala (Pesten, nádor-uteza, 6. sz.) H 7ázalék a könyvárus után történő megrendelések után az. „Ellenőr*1 részéről nem adalik. Egy évre ...........................20 forint, — kr. Fölélie..........................................10 ,, — kr. Negyedévre..................................5 ,, — kr. Egy hóra . 180 kr. Az előfizetést, — postai utón vagy személyesen — nyugtázza TÁVIRATOK. Magyar-óvár, máj. 22. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A mosonmegyei szabadelvűpárti kör ma tartott népes gyűlésében egyhangúlag nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy a zurányi kerületben képviselőjelöltül Bittó Istvánt, a magyaróváriban pedig Horánszky Nándort lépteti fel. A nevezettekhez a jövő héten soktagú küldöttség megy felkérni a jelöltség elfogadása végett. Kisbér, máj. 22. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A telivérárverés báró Simonyi Lajos miniszter jelenlétében jó eredménynyel végződött. Eladatott tizennyolcz csikó, darabonként 1264 forint átlagáron. Legdrágábban kelt el a Buccaneer-Dahlia csikó, 2700 forinttal, vevő kevés volt. Gént, máj. 22. Hírlik, hogy a cabinet állása ingadozik és miniszterel is is várható. Róma, máj. 22. Corti, eddig washingtoni követ, konstantinápolyi követté neveztetett ki. Róma, máj. 22. A hír egy második zsinati ülésszak egybehivására vonatkozólag koholtnak jelentetik. A pápa június végével consistoriumot fog tartani, melyben több püspököt akar kinevezni és a múlt consistoriumban előjegyzésbe vett bibornokokat proclamálni. — A svéd király özvegyét ma várják a pápa látogatására, Brüssel, máj. 22. A közelálló minisztererisisre vonatkozó hírt kormánykörökben kétségbe vonják. — A „Daily Telegraph“ híre, mely szerint a belga német követ a belga kormánynál a fincsajárások betiltását kérte volna, alaptalan. Berlin, máj. 22. Az arakháza, a 15., 16. 18. alkotmányczikbek megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslatot második olvasásban és az egész törvényjavaslatot 68 szavazattal 25 ellen elfogadta, továbbá elfogadta a kolostor-törvényt első olvasásban a képviselőház határozataival összehangzólag. Bécs, máj. 22. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Gabnavásár. Búza csekély forgalom mellett csak 10—15 krajczárral olcsóbban volt eladható, mint a múlt héten. Bors és árpa 10 krajczárral csökkentek mérőnként. Zab csak 10 krajczárral olcsóbban volt eladható 1 frt 92 kr egész 2 frt 2 krral 50 bécsi font szerint Győrött átvéve. Júliusban szállítandó elkelt 15,000 mérő zab 2 frt 5 kr egész 2 frt 8 krral 50 bécsi font szerint Győrött átvéve. Bécs, máj. 22. (Hív. zárlat) Magy. földtehermen-Kötvény 81.75. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 223.50 Magyar záloglevél 86.75. Erdély 128.—. Magyar kelet vasút 49.75 Magyar sorsjegy 83.—. Magyar földhitel 76.—. Magyar valuti kölcsön 100.—. Anglo-magyar 10.50. Franco-magyar 58.—. Alföld 130.—. Magyar északkelet vasút 122.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.—. Tisza vasút 192—. Municipal bank —.—. Pesti bank — Berlin, máj. 22. (Zárlat.) Galiczai 107.— tallér Lombard 255.60 bir. márk. Ezüst jövedék 68.60. tallér 1860-as 117.—. tallér. — Bécs 182.60, bir. márk. — Romaniai 35.30 tallér. A hamvaspálya 545.— bir. márk. — Papirjövedék 65.80 tallér. — Hitelsorsjegy 355.—. — 1864-es 306.50, bir. márk. Hitelrészvények 437.— bir. márk. Hitelrészvények 436.50 bir. márk. — Magyar sorsjegy 177.—. bir. márk. Utóbörze —.------. Frankfurt, máj. 22. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécsre 184.10. Amerikai 1860-re 119.75. 1860-ra 119.25. Lombardok 129.50. Évjáruléki papir 65.50. Osztrák bankrészv. 872.—. Osztrák hitelrészvény 217.25. Osztrák államvaspálay részv. 282.—. 1864-diki 308.40. Galicziai 213.—. Évjárulék ezüst 69.56 Győr-Gráczi —.—. Utóbörze —. Magyar sors. 176,50. Páris, máj. 22. (Kezdet) 3°/0-es járad. 64.17 Olasz járad. 71.95 Credit mobilier 455.—.— Osztr. napra —Consulok —.— Északnyugoti vaspálya — 5°/0-es járadék 102.60. Államv. pálya 692.—.— Lombardok 320.-------Amerikai —.—. — Magyar kölcsön —.--------Magyar keleti pálya —.—. — 1871 iki kölcsön —.—. — 1872 diki —.—. Török sorsj. 131.75. Paris, máj. 22. (Zárlat) 3°/0 járadék 63.87. - “5°/ járadék 102.90. Olasz járadék 71.68 Creditmobilier 472.— Lombard 328.- . A hamvaspálya 692.—. Koronajószági záloglevelek —.—. Ausztriai kötvények —.— 1871-diki kölcsön —.—. 1872-diki kölcsön —. —. PAris, máj. 22. Liszt 53.75, 54.25, 56.76 Répaolaj 74.50, 75.- ,76.-. Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Berlin,, máj. 19.50. Búza 181.50 —. Rozs 155. — 154.-. 148 — 145.50 — Zab 172.80. -. Olaj 54.50. — -.450 5570. 56.20. — Szesz 54.20 54.50. Árpa.—.— Antwerpen, máj. 22. A petróleum üzlete —. Amsterdam, máj. 22. Búza márcz. 276, máj. — Rozs márcz. —. Pétervitz, máj. 22. Rozs —.—. Köln, május 22. Búza 19.95 18.35, rozs 14.50. 14.22^—,olaj 29.50. 29.10. rnBnnnanmnannmmnnni^HMSiiM Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 46. szám. Vasárnap, május 23-án. Mátyás király első kalandja. Eredeti,népszínmű 3 felv.^dalokkal és tánczczal. Irta Szigeti József ; zenéjét szerző Bognár Ignáca. Személyek: Mátyás, magyar király — — Náday Szilágyi Mihály, országkormányzó — Komáromi Lábatlan Gergely várparancsnok — Szigeti József Endre unokavérei — — — Tamási Tekla , unoka verei — — — Blaháné Zulejka, fogoly töröknő — — Szigeti Jolán Szekerczei Bálint, hadnagy — — Pintér Maróthi, — — — Leővey Buzlai, ) f. . - — — Halmai Székely, ) tömsdk - — - Eöry Várnai, ) — — — Körösmezei Doboki, szakács — — — Karikás Őrvezető — — — — Gonda Egy tiszt — — — — V. Kovács Török követ - - — - Benkő 1- se — — — Sántha 2- ik paraszt — — — Kazaliczki 3- ik — — — Pongrácz Í£J»«— = - = 2“4i"V Kezdete 7 órakor. Budapest, május 22. Búcsúztató. „A jelen országgyűlés feladata: folytatni az alkotmányos intézmények alapján — az államszervezet rendezését, a nemzet érdekeinek és a kor igényeinek megfelelőiig, egyszersmind törvényes intézkedésekkel és czélszerű beruházásokkal minden irányban előmozdítani a nemzet szellemi és anyagi érdekeinek továbbfejlesztését.“ Így szólt a megnyitó trónbeszéd 1872. szeptember 4-én a törvényhozáshoz, mely, mire lapunk újra megjelenne, befejezi pályafutását. Így szólt a trónbeszéd, tele reménynyel, jó bizalommal az ismeretlen erőhöz, melyre az ország gondjaviselését bízta a választó nemzet és az ősi jog. Megemberelő volt a trón szava. Szólt az mint ép, jóravaló erőhöz méltó szólam. S nagy vonásokban oly feladatot rajzolt elébe, mely alatt a középszerűség elernyed és összeroskad a gyönge. Rendezni az állam szervezetét. Minden irányban előmozdítani a nemzet szellemi és anyagi érdekeit. Nagy szó. Benne van abban minden az óriási munkától kezdve, mely dicsőségre várja a Herculeseket, le az apró, háládatlan vesződségekig, melyek végén csak a fáradtság vár, és semmi elismerés. És most, midőn e mindent magában foglaló munkára felhívott törvényhozás ideje letellett s hozzá csak egy szavunk lehet már: a búcsúztató, és végig tekintve pályafutásán, keressük, mit hogy a fejedelmi fölhívás nyomában végzett munkául az örökösére : vajmi keveset találunk ilyet, s még kevesebbet úgy, hogy örömünk is telhetnék benne. De ne vádoljuk érte. Feladatainak nagysága kimenti a szemrehányástól. Hibája mindössze is az, hogy túlbecsülte erejét: többre vállalkozott, mint aminek mestere bírt lenni. Vállalkozott mindenre. Politikai, közgazdasági, pénzügyi, közművelődési, törvénykezési és közigazgatási feladatoknak egész sorozatát tárja elénk a trónbeszéd. A főrendiház reformja, a választó törvény megjavítása, a polgárosított őrvidék rendezése, a horvát kiegyezés revisiója áll a sorozat élén, mint a politikai feladatok csoportja. A törvénykezés terén: a büntetőtörvénykönyv, büntető- és polgári eljárás, kereskedelmi codex, a sajtótörvények anyagi és alaki pótlása állt a lajstromon. A királyföld rendezése, a megyei házipénztárak visszaállítása volt a közigazgatási feladat. A közoktatás köréből: a közép és fensőbb oktatás országos rendszerének megalapítása; a kolozsvári egyetem, a Ludovica akadémia felállítása; a közgazdasági téren az erdészeti viszonyok rendezése; a vasúti vonalak összekapcsolása dél- és kelet felé a nemzetközi hálózatba, s a belső hálózatnak törvényhozási megállapítása tetézte az elvállalt munka halmazát; s ami mindennél a legterhesebb, mert mindennel összefügg: ott volt az a pénzügyi egyensúly helyreállítása (akkor még „fenntartásnak“ nevezték), és ott volt végre az adóztatási rendszernek helyes alapokra fektetése. És mi lett ez igéből testté ? Lett választó törvény, melyet már kétszer kellett azóta pótolni; lett horvát kiegyezés, és rendezve lett az őrvidék. Még a politikai csoport a legszerencsésebb: itt csak a főrendiház reformja maradt el. Az igaz, ez volt a legnehezebb feladat. Jól járt még a közművelődési csoport is : áll a Ludovica akadémia és a kolozsvári egyetem. De a legnehezebb itt is elmaradt: a közép és felsőoktatásról csak viszontagságos sorsú kísérletek beszélnek. A törvénykezés már szomorúbb világot ért: az egy kereskedelmi codexen kívül nem kapott semmit. A közigazgatás egészen üres kézzel maradt, így járt a közgazdaság is. De legszerencsétlenebb sorsa a pénzügynek: ez tönkre jutott, így tett eleget az 1872 — 1875-iki törvényhozás a magára vállalt feladatnak. Végzett azonban egyéb munkát. Megbuktatott három kormányt és emelt három újat a helyébe. A Lónyay-kormány, a Szlávy-kabinet, a Bittó-minisztérium rövid időközökben követte egymást a nyugalomra, s az országgyűlés terméből a pártkörök pipázóiba költözött minden politikai élet. A kulissza kezdett Magyarország fölött uralkodni. Szomorú jelenség volt ez bizonynyal. De krízise volt egy nagy bajnak. Vergődés az élet és halál között. Át kellett rajta esni, csak azután következhetett a gyógyulás. Hála a gondviselésnek, hogy megláboltuk. A krízis nélkül biztos enyészet várta parliamentünk organismusát. A krízist kiállva erő, egészségre éledett. S ha egyéb nem maradt volna az 1872/1875-iki törvényhozás után örökül, annál a hatalmas ténynél, mely Magyarországnak az egészséges párt és alkotmányos élet feltételeit megadta, mégis nagy és örök emléket állított rala magának ez a törvényhozás. Kiengesztelődve tekinthetünk vissza mulasztásaira, balfogásaira, meddő erőlködéseire, mert megvetette alapját annak, hogy oly gyenge, oly csüggeteg törvényhozása, mint maga volt, nem lesz többé Magyarországnak, ha megmaradunk abban az irányban, melyet élénkbe szabott. Haladjunk azon híven, kitartóan, őrizzük meg az egyetlen kincset, mit e búcsúzó országgyűlés ránk hagyott, őrizzük meg az alkotmányos parlamenti kormányzat legelső és legfőbb feltételét: az egészséges elvi pártállást. De ne csak őrizzük meg, tökéletesítsük is. Tegyük egészen tisztává. Legyen a ránk következő választás processusa egy nagy tisztázó processus. Válaszsza ki minden párt magából a szervezetébe nem illő elemeket, mert csak az az organizmus a teljesen egészséges, melyben idegen testek nem fészkelnek. Válaszszunk szabadelvű férfiakat a szabadelvű párt támogatására és conservativeket a conservativére. Akkor lesz minden próba ellen megedzett tiszta elvi pártállás. Ez a gondolat kísérje el családi tűzhelyeikhez a feloszló törvényhozás tagjait, és akkor a legnehezebb munkára is megedzve fognak visszatérni a nemzet ítélőszéke elől a jövendő törvényhozás megifjodott pártjai. A szabadelvű párt bizottságai. A szabadelvű párt nagy országos bizottságának az értekezlet határozata szerint tagjai a vidéki szabadelvű körök elnökei, ezenkívül megválasztotta az értekezlet a következőket: Bittő István, Beöthy Algernon, Csengery Antal, Csernátony Lajos, Falk M., Degré Alajos, Házmán F., Hódossy Imre, Horváth Boldizsár, Horánszky Nándor, Jókai Mór, Kerkapoly K., Kiss Lajos, Királyi pál, Kármán Lajos, Korizmics László, Kautz Gyula, Majthényi Dezső, Oláh Gyula, Pauler Tivadar, Prileszky Tádé, Lehoczky Egyed, Ráday Gedeon gr., Rudics József b., Szapáry Gyula gr., Szilágyi Dezső, Szitányi Bernát, Szemző János, Szlávy József, Szeniczey Ödön, Szontagh Pál, Tóth Vilmos, Ujváry Lajos, Ordody Pál, Várady Gábor, Zichy Antal,,Zichy Manó gr., Zsedényi Ede, Muzslay Sándor, Molnár Antal, Horváth Gyula. A végrehajtó bizottságba megválasztottak: Gorove elnök, Móricz Pál, Péchy Manó gr., Pulszky F., Földváry Mihály, Kovách László, Wahrmann Mór, Horváth Elek, Nagy György, Tisza László, Somssich Pál, Nikolics Sándor,Todmaniczky Frigyes, Harkányi Frigyes, Justh József és Pap Lajos. Ő felségének Galicziába és Bukovinába tervezett útja valószínűleg elmarad. Egy lembergi távirat erre vonatkozólag okul felhozza a nagy fáradságot, melylyel ő felségére nézve már a dalmatiai út is járt, s ezen felől ő felsége attól tart, hogy a fogadtatás a két tartományra nézve nagy költségekkel járna. A prágai „Bohemia“ egy bécsi távirata is azt mondja, hogy az út csupán olyan okokból marad el, melyek a politikát nem érintik. A katasteri kinevezések még hátralevő része - a horvátországiak kivételével -- kedden fog közzététetni. A már kinevezettek ma délután tették le az esküt a pénzügyminiszter előtt. Az országgyűlés befejezése. A képviselőház ma d. u. egy órakor tartott zárt ülését Ghyczy Kálmán elnök megnyitván, a miniszterelnök előterjesztést tett az országgyűlés bezárási adusának mikéntjére vonatkozólag. E szerint hétfőn d. e. 10 órakor tartandó ülésében a képviselőház bevégzi még hátralevő teendőit, a szentesített törvényczikkek kihirdettetnek, s a főrendiház szintén elvégzi teendőit, s azután 1 órakor a két ház összegyűl a főrendiházban, hol a trónbeszédet a kir. biztos felolvassa. A főrendiház tagjaival tudatja az elnökség, miszerint a király meghagyásából a magyar országgyűlés jelenlegi utolsó ülésszaka f. hó 24 én fog berekesztetni, miért minél tömegesebb megjelenésüket kéri. Illetékes helyről megkérettünk, hogy a képviselőház tagjainak figyelmét arra hívjuk fel, hogy Budapestről leendő eltávozásuk előtt lakásaikat az utolsó posta kitételével a ház irodájában evégett jegyeztessék fel, hogy a nyomotás alatt levő irományok biztosan utánuk küldethessenek. A választási ügyekben ítélő curiai bíróság május 15-iki ülésében a „Törvényszéki Csarnok“ a következő megállapodásokat hozta: „Államtisztvi- selő, kinek fizetésénél fogva a választási törvény 7. §-án alapuló választási jogosultsága van, azért mivel az adózók sorában elő nem fordul, a választók közül ki nem hagyható, mert a hivatali fizetés mint jövedelem adó alá bevallásának más helye nincsen, hanem az adónak az 1868. XXVI. t. sz. 7. §-ában megállapított kulcs szerinti kivetése s a fizetésből levonás által törlesztése hivatalból történik azon közpénztárnál, mely a fizetést kiszolgáltatja.“ „Miután a választási törvény 91. §-ához képest a központi választmány feladata az összeíró küldöttségek által készített névjegyzékeket átvizsgálni , a törvény által meghatározott ezen működési körből folyó joga és kötelessége a központi választmánynak, hogy amennyiben az összeírásban oly egyének is foglaltatnak, kik a választmány rendelkezésére álló adatok szerint választói joggal nem bírnak, azokat, ha felszólalás nem adatnék isybe, hivatalból törölje.“ „Oly esetben, midőn a községi elöljáróság felszólalások beadására, a választási törvény 44. §-ában a központi választmány közzétételében meghatározott 10 napnál hosszabb időt tűzött és hirdetett ki, az ezen hosszabb határidőn belül, bár a törvényes 10 napon túl beadott felszólalás elfogadandó, mert a közvetlen felettes hatóságnak a törvénytől eltérő ilynemű intézkedése a magát ahhoz alkalmazó felszólalónak joghátrányára nem szolgálhat. Fölkérettünk a következő nyilatkozat közlésére: Nyilatkozat. Tegnap este kóasztalomon találván a pesti központi ellenzéki kör e hó 23-án tartandó közgyűlésére szóló meghívását, úgy látom, hogy a tisztelt kör nem akarja tudomásul venni, amit annak egy előbbi közgyűlésén — a T. Polónyi Géza indítványának elvettetésekor — több társaimmal együtt világosan kinyilatkoztattam, miszerint a kör tagja lenni megszűntem. Ezt tehát ezennel még nyilvánosabban jelentem ki. Kelt Budapesten, 1875. május hó 22-én. Matolai Etele: Kitüntetések. A hivatalos lap mai száma a következő kitüntetéseket teszi közzé : Személyem körüli magyar minisztériumom vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére dr. Vakencsics Antal, a fiumei magyar kormányzóságnál alkalmazott s miniszteri tanácsosi czimmel és jelleggel felruházott osztálytanácsosnak Lipót-renderi lovagkeresztjét, — Catinelli- Bevilacqua-Obradich Hector, magyar tengerészeti hatósági osztálytanácsosnak pedig a miniszteri tanácsosi czimet és jelleget díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1875. évi május hó 19-én. Ferencz József, s. k. Báró Wenckheim Béla, s. k. Az utolsó nap is Mileticsé volt. Interpellált az egyleti jogra vonatkozó miniszteri rendelet tárgyában. A belügyminiszter nagy hatású válaszát közöljük egész terjedelmében. Miletics az ülés végén nagy nehezen viszonválaszt — nem mondott — hanem valójában makogott. Nem tudjuk, csakugyan olyan roszul beszél-et magyarul, vagy csak teteti magát. A belügyminiszter válaszát tudomásul vette az egész ház, csak Miletics maradt ülve. Budapesti és vidéki malmaink azt óhajtják, hogy az új mérték kötelező behozatalakor a liszt 100 kilogramm) szerint méressék. E tárgyban egy bizottságot is küldtek ki, mely felkérte a pesti tőzsde bizottságát, hogy az érintkezésbe tegye magát a bécsi börze bizottságával a czélból, hogy a pesti és bécsi malmok e tekintetben egyforma eljárást kövessenek. Kapcsolatban a „P. Lt.“ eme hírével meg kell jegyeznünk, hogy a budapesti gabnatőzsdén is sokan élénken kívánják, miszerint itt is ne az 50 kilogramm, hanem a 100 kilogr. használtassák egységül. Bécsben és a gabnatőzsde némely köreiben ugyanis azért hajlandók inkább az ötven kilogrammot elfogadni, mint a százat, mert az előbbi teljesen megfelel az eddigi vállmázsának. Azon könnyebbséggel azonban, mely ez által eléretnélt, mindenesetre felér ama hátrány, hogy ez esetben súlyegységünk még mindig különböznék a többi államokétól és így csak szem elől tévesztenék a métermérték behozatalának legfőbb indokát és hasznát. Részünkről teljesen csatlakozunk azokhoz, kik a száz kilogramm behozatala mellett fáradoznak. Ezt kell meghonosítanunk még azon esetre is, ha talán Bécsben az 50 kilogrammot fogadnák el, mert végre is a bécsi piacz nem lehet ránk nézve annyira irányadó, hogy miatta ellentétbe helyezzük magunkat a többi külföldi piaczokkal. Horvát-szlavonországi bírák. A hivatalos lap mai száma a következő kinevezéseket közli: Jóváhagyván a horvát-slavonországi törvényszékeknek és járásbíróságoknak személyzeti létszámát, a rendszeresített illetményekkel kinevezem; elnökökké Zágrábban Schmidt F., a zágrábmegyei törvényszék ideiglenes elnökét; Eszéken Macsvánszky Pál, a verőczemegyei törvényszék ideiglenes elnökét; Belovárott lovag Schönholz Ferencz, a belovármegyei törvényszék ideiglenes elnökét; Varasdon Percsics Sándor, a varasdmegyei törvényszék ideiglenes elnökét; Vukovárott Gmaz István a pozsegamegyei törvényszék első osztályú ideiglenes ülnökét; és Pozsegán vojnoveczi Szakács Bertalan, a zágráb megyei törvényszék első osztályú ideiglenes ülnökét; ülnökökké: a zágrábi törvényszékhez, magasb illetményekkel: Femenics György; — Zsatarovics György; — Szává Ede; — Jakcsin Ede; — Bakcsai Sándor és Klucsec György, első osztályú ülnököket ; — alsóbb illetményekkel: Molnár György, a báni tábla tanácsjegyzőjét ; —’ Suskovics Emil, másod osztályú ülnököt, megbízván őt egyúttal az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél és Tompas János, Zágráb város biráját; — a varasdi törvényszékhez, magasb illetményekkel; Pump Ede, az országos kormány titkárát; Urbány József, első osztályú ülnököt; és ; Strazsimir János, másodosztályú ülnököt; alsóbb illetményekkel; Cebocs György és Biracs Pál, másodosztályú ülnököket, ez utóbbit megbízván egyúttal az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél; — a belovári törvényszékhez; magasabb illetményekkel: Baics Mátyás és Hochstetter Antal, másodosztályú ülnököket; alsóbb illetményekkel: Stahuljak János, lovag Tarbuk Ede, másodosztályú ülnököket, ez utóbbit megbízván egyúttal az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél, és Novics Buthimot; a pozsegai törvényszékhez; magasabb illetményekkel: Milankovics Dávid, első oszt. ülnököt és Szavics Mihály, másod osztályú ülnököt; alsóbb illetményekkel : Mihalics Ede és Sulyok Sándor másod osztályú ülnököket, megbízván ezen utóbbit egyszersmind az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél,- az eszéki törvényszékhez, magasb illetményekkel: Predoevics Miklós, másod osztályú ülnököt; alsóbb illetményekkel: Kralj István, Maksimovics János és Urica Pál, másod osztályú ülnököket, Ittlinger Lipót, szolgabirót és Markovics Lajos, tanácsjegyzőt és államügyészi helyettest, megbízván ez utóbbit egyszermind az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél, a vukovári törvényszéknél, magas illetményekkel: Kuvarac Lázár, első osztályú ülnököt és dr. Koios Konstantin, másod osztályú ülnököt; alsóbb illetményekkel: Hergesies Lajos, Mrak Mátyás és Albrecht János, másod osztályú ülnököket, megbízván ez utóbbit egyszersmind az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél; továbbá járásbirákká, magasb illetményekkel; Zengre: Piutarics Mór, szolgabirót; Csabárra: Belosevics Il-od osztályú törvényszéki ülnököt; Deniczére: Slajmer Nándor, szolgabirót; Károlyvárosra: Kranjcsics György, szolgabirót; Piszarovinára: Mikec Leonidas, Il-od osztályú törvényszéki ülnököt; Szamoborra: Buljan Ferencz, szolgabirót; Goricára: Matakovics Antal, II-od osztályú törvényszéki ülnököt; Pregradára: Novak Győző, szolgabirót; Klanjecre: Jakopovics Albert, szolgabirót; Krapinára: Vrabcsevics Milán, szolgabirót; Kőrösre: Unfogel József, II-od osztályú törvényszéki ülnököt; Gyurgyevácra: Crnkovics Miklós, szolgabirót; Csázmára: Vidjon Ferencz, II-od osztályú törvényszéki ülnököt; Nascára: lovag Thierry Alajos, szolgabirót; Djakovárra: Janovis János, szolgabirót; Sídre: Vukovics György, szolgabirót; Barnára: Mladjenovics József, szolgabirót; alsóbb illetményekkel; Babarira: Vodvarica Vladoj, szolgabirót; Cirkvenicára: Paniani Gyula, szolgabirót; Jaszikára : Zipak Sándor, szolgabirót; Sziszekre: Csegetek Ferencz, városi tanácsost: Szt -Iván - Zelinára: Jandar Ernesz*, járásbirót; Zlatárra: Crljenjak Vilimos járásbirót; Sztubicára: Leder György, szolgabirói segédet; Ivancere: Veber Nándor, szolgabirót ; Kapronczára: Gregorcsics Henrik járásbirót; Garesnicára: Urbán Alajos, járásbirót; Grubisnopoljéra: Vranicsan Antal, járásbirót; Daruvárra: Dr. Bénák Károly, szolgabirót; Verőczére: Turelli József, városbirót; Szlatinára: Szalopek Tamás, szolgabirót; Miholjácra: Georgievics Pál, törvényszéki tanácsjegyzőt; Nokra: Letinac Ferencz, törvényszéki tanácsjegyzőt; és szegret Joanovics Péter, szolgabirói segédet ; végül: Engersdorfer Kálmán, báni táblai tanácsjegyzőt, a ( norvát-slavoi) hétszemélyes táblához tanács- és elnöki jegyzővé. Kelt Bécsben, 1875. évi május hó 17-én. Ferencz József, s. k. Gr. Pejacsevich Péter, 8. k. [ Mazuranic Iván, s. k. KÖZLEKEDÉSI ÜGYEK. (Ezen rovatban tért adunk minden tárgyian és szakismerős nézetnek .. pro is, con tra is — az ország szárazi és vízi közlekedésének bármely kérdésére vonatkozólag.) A fiumei vasút. n. Egyike voltam én azoknak, kik annak idejében kemény harczot folytattak a Károlyváros-fiumei vasútnak államköltségen tervbe vett külön kiépítése ellen; akik kimutatták, hogy ezen fontos hegyi pályát csekély meghosszabbítással 1: 40 helyett 1: 70 emelkedéssel lehetett volna építeni; akik idejekorán figyelmeztettek a fiumei pályaudvar és kikötő aránytalan nagy költségekkel járó czélszerűtlen elhelyzésére, akik jókor figyelmeztették az illetőket, hogy e vonal a tervbe vett kiépítés folytán nélkülözni fogja a versenyképesség alapkellékeit, aki-, be- és átszállítási forgalmat nem fogja közvetíteni, és így feladatának meg nem felelhet. Kimondottuk minden hímezés-hámozás nélkül, hogy a Károlyváros-fiumei vonal tervbe vett külön kiépítése által olyan monumentum aere perenniist fogunk alkotni, mely hangosan hirdetendő az utókor előtt a magyar állam önálló kereskedelmi és közlekedési politikájának capitulatióját. Igaz, hogy kemény kifejezések, szigorú jóslatok voltak ezek; akkor szokásban volt azokat, akik ellenkező álláspontot foglaltak el, gyanúsítóknak, sőt a közlekedési minisztérium ellenségeinek bélyegezni; megtörtént, hogy egy illetékes helyről alapos, meggyőző ellenérveinket, hazafias aggodalmainkat phrasisoknak nyilváníttották, egyúttal, azzal fenyegetődzvén, hogy az eredmények meg fogják szégyeníteni a közlekedési minisztérium intenzióinak félremagyarázóit. Valóban nincs okunk örömöt érezni a felett, hogy hazafias aggodalmaink indokoltaknak bizonyultak, hogy mindaz, aminek bekövetkezésétől féltünk, valóban be is következett; akkor lett ideje devalválni a phrasisokat, most már nem ez a feladat, most már késő az ország közgazdasági érdekei iránt érzékkel nem viseltető azon idegen