Ellenőr, 1875. július (7. évfolyam, 183-210. szám)

1875-07-04 / 183. szám

Előfizetési árak Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. az. Semmit sem közlünk , ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITI­KAI NAPILAP­Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 0. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadó­hivatala: Elő­dgethetni helyben és posta útján, nádor-uteza 6. se. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 183. szám, VII. évfolyam. Budapest, vasárnap, julius 4. 1875. Az „Ellenőr“ ára d­ísif­en­db­‚ : Ez/ évrt‡ “0 forint — kr Félén» .......................................10 ,, — kr. Negyedévre ...... 5 ,, — kr. Jilly bőr»......................... 1 ., SO kr. A/ elafivetáxt — postai ui­ton vagy sze­ íuAlyt­s. i­ nyugtázza az „Ellenőr“ ki­adó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyváruig f­utón történő megrendelések totán az „Ellenőr“ részéről nem adi­fik. TÁVIRATOK. B.-Gyarmat, július 3. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A b.-gyarmati kerület számos és nagyobbrészt az értelmiséghez tartozó választója Szontágh Pált nagy lelke­sedéssel és egyhangúlag képviselőül meg­választotta. (E kerületet a múlt országgyűlé­sen gr. Forgách Antal képviselte, ki most a losonczi kerületben lépett föl. Szerk.) Szathmár, julius 3. (Az „Ellenőr“ ere­deti távirata.) A szavazás bevégeztetett, Boross Bálint szabadelvű 603, Kiss János szélsőbaloldali 285 szavazatot kapott. FelvinCZ, július 3. (Az „Ellenőr“ ere­deti távirata.) 596 igazolt szavazatból 388 szavazatot nyert Houchard Ferencz, 208-at Maurer Béla, 180 szótöbbséggel Houchard Ferencz Aranyosszék alsókerületének ország­gyűlési képviselőjévé választatott. Szécsény július 3. (Az „Ellenőr“ ere­deti távirata.) Pulszky Ágost egyhangúlag képviselőnek választatott a szécsényi kerü­let részéről; a lelkesedés nagy. Kézdivásárhely, julius 3. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Pap Lajos szabadelvű párti jelölt ma nagy többséggel országgyű­lési képviselőnek megválasztatott. Bécs, jul. 3. Királyné ő felsége és Ferencz Károly főherczeg holnapután estve érkeznek Schön­­brunnba; a német koronaherczeg, az orosz trón­örökös holnapután délután, Humbert koronaher­­czeg holnapután délelőtt érkeznek Bécsbe és a burgba­ szállnak ; az illető pályaudvarokon király ő felsége és a főherczegek fogják a vendégeket várni. Mac Mahon tábornagy Vogué franczia nagy­követet megbízta, hogy király ő felségének fejezze ki Francziaország részvétét Ferdinánd császár­király elhunyta fölött. Vogué gr. mint Franczia­ország képviselője a temetkezésen is fog részt venni. Bécs, júl. 3. Az állam- és éjszaki vasutak igazgatóságai Ferdinánd király holttestének elho­­zatalára kiterjedt előkészületeket tesznek; az ál­­lamvasút által rendezett gyászvonat tíz vagyonból fog állani, és Brünnig az államvasút forgalmi fő­nöke Roessler, innét tovább az éjszaki vasút fő­nöke Saal vezeti, az éjszaki pályaudvarba érkez­őkor (vasárnap éjjeli 11 óra) az éjszaki vasút igazgatósága, élén Eichler udvari tanácsossal, fogadja. Az állam- és éjszaki vasutak érin­tendő állomásai gyászjelvényekkel, az éjszaki pályaudvar zászlókkal, szőnyegek, virágfü­zérek és és egyéb gyászjelvényekkel lesznek ékítve; a a fölvételi épület tornyai és a főépület gyászlobo­­gókkal láttatnak el, az udvari terem gyászteremmé változtatik. A pályaudvar előcsarnoka a közönség előtt elzáratik. Bécs, jul. 3. A „N. Fr. Presse“ jelenti. A július 5 én kezdődő tárgyalásoknál az osztrák­magyar vám- és kereskedelmi szövetség fölött, Ausztriát Charvet osztályfőnök, Wagner és Voerz­e osztálytanácsosok fogják képviselni. A legközelebbi teendő az osztrák kormány által előterjesztett vámtarifa-tervezetre a magyar kormány részé­ről teendő propositiókat átvétele ; a törvényesen előírt vám- és kereskedelmi értekezlet csak akkor fog egybehivatni, ha a két kormány képviselői egy substratumban megállapodtak, és ez esetben az osztrák kormány élni fog jogával, mely szerint szakembereket és pedig nemcsak a kereskedelmi kamara tagjai közöl meghívhat. Bécs, jul. 3. A „Fremdenbl.“ jelenti: Király ő felsége Robillant olasz követnek Pecker által készített életnagysága pasztelképét küldte. Bécs, júl. 3. Több esti lap jelenti, hogy tegnap délután Schattan, Rét és Alsó-Retzbach tá­jékán iszonyú felhőszakadások jártak ; a mezőkön okozott kár igen jelentékeny, a házak eddig el­lenálltak. London, j­l. 3. Néhai Ferdinánd királyért tíz napi udvari gyász rendeltetett. — A tárgyalá­sok az indiai kormánynyal a Birma ellen teendő lépésekre vonatkozólag — mivel a birmai kor­mány az angol hadcsapatoktól a keresztülvonulási engedélyt megtagadta — megkezdettek. Bukarest, júl. 3. Miután a vasúti bizott­ig egyhangúlag a plojesti-predeali és adjud­ok­­ínai vasútengedélyezésekre vonatkozó kormányja­vaslatok ellen nyilatkozott, 44 képviselő indítvá­nyozza, hogy a kamara a benyújtott javaslatok mellőzésével utasítsa a kormányt, hogy új pályá­zatot h­írdegr­en és a vasútépítkezést azon társu­latra ruházza, mely a legelőnyösebb feltételeket szabja. Berlin, jul. 3. Az utótőzsde változatlan ma­radt nagymérvű fedezések és tőkevásárlások mel­lett; international!s értékek emelkedtek, úgyszintén vasutak és bankok; elsőbbségek, járadékok és sorsjegyek keresettek, pénz 36/8°/C. iléea, julius 3. (Hív. zárlat) Alagy. földteh­ermen- Kistvériy 81.75. Salgó-Tarján TM­.—. Magyar hitel 212.75 Magyar záloglevél 8670. Erdély 128.—. Magyar keret vasút 49.75 Magyar sorsjegy 81.50. Magyar földhitel 275.25. Magyar vasuti kölcsön 101.25. Asiglo-magyar 8.— Franco-magyar 59.75. Alföld 132.50. Magyar északkeleti vasút 127.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 66.80. Tisza vasút 193—. Municipal-bank —.—. Pesti bank — Budapest, julius 3. Budapest, julius 3. Csak pár óra választ el immár a hét­fői naptól, midőn végre megindulnak az al­kudozások, melyek hazánk közgazdasági exist­entiáját hosszú éveken át meghatározni vagy legalább is döntőleg befolyásolni hi­­vatják. Nemzeti létünk egyik legfontosabb té­nyezője, anyagi jólétünk az, mi most kocz­­kán forog, s ez magyarázza meg a közvé­lemény magatartását is, mely a választási mozgalmak ezernyi izgalma közt is éber figyelmet szentelt e kiváló jelentőségű tárgynak. Olvasóink ismerik már mindazon kérdé­seket, melyek most tárgyalás alá kerülnek. Itt van fogyasztási adóink kérdése, a közös vámjövedelmek helyesebb repartitiója szük­ség esetén a külön vámterület vagy leg­alább ellenőrző vonalak életbeléptetése és mindenek fölött a magyar önálló jegybank felállítása. Ismételjük, nagy fontosságú változások küszöbén állunk. A kormány kezeibe van letéve hazánk anyagi jövője s az ő maga­tartásától és erélyétől függ az ország bol­dogulása vagy hátramaradása azon a téren, melynek kiváló jelntőségét ma már senki sem meri többé kétségbe vonni. Nem azért mondjuk ezt, mintha egy pillanatig is haboznánk vagy kételkednénk abban, hogy a kormány meg fog felelni a jogosan hozzá köthető várakozásoknak. Ha­nem igenis mondjuk azért, mert jól tudjuk, hogy a válságos pillanatban, hol a kormány csak a legrendületlenebb erélylyel védelmez­heti meg jogos igényeinket, szüksége van azon tudatra és meggyőződésre, hogy min­den kívánsága és követelése mögött a nem­zet óriási többsége áll. Meglehet, hogy egyben-másban külön­böznek nézeteink, de abban az egyben úgy hiszszük nincs különbség, legalább a sza­badelvű párt tagjai közt, hogy minél hatá­rozottabban és szigorúbban lép fel a ma­gyar kormány érdekeink védelmére, annál biztosabban és kétségtelenebbül számíthat mindnyájunk támogatására. Mi legalább azt tartjuk, hogy ma, mi­dőn lehulltak már a bécsi lapok jóakarólag mosolygó álarczai s csak annál visszataszi­­tóbb szinben állnak előttünk irigységtől és pöffeszkedéstől szétdült vonásaik — nem lehet valamire való magyar lap, mely ne tartsa hazafiai kötelességének egész oda­adással támogatni korm­ányunkat e nehéz, de áldásos sikerrel biztató küzdelmében. Nekünk még az utolsó napok keserű csalódásai után is rendíthetetlen meggyőző­désünk, hogy lajthántali szövetségeseinkkel nem egy tekintetben egymásra vagyunk utalva. Ámde jól értsük meg egymást, nemcsak nekünk van szükségünk rájuk, ha­nem ők sem nélkülözhetnek bennünket. Egymásra vagyunk utalva, mint két egyen­rangú társ, a­kik közül szívesen hoz bár­melyik is áldozatot a kölcsönös békesség és jó egyetértés fenntartásáért; de a­kik kö­zül egyiknek sem szabad oly passiókat el­árulni, mintha a másiknak nyakára akarna nőni, m mert az igen uphatnámságnak köny­­nyen éppen ő ihatná meg a levét. Egyenlő társak vagyunk, kik alkuszunk egymással, mint egyenrangú felek és nem függő alatt­valók, kik parancsnak engedelmeskedni tud­nánk, így fogja fel helyzetünket a kormány is, midőn, mint az eddigiek is mutatják, a bank felállítását mint egyszerű postulá­­tumot állítja oda, míg a vám- és kereske­delmi szerződés iránt mint alkudozó fél tartózkodólag lép föl. És ebben teljesen igaza van. Megen­gedjük mi, hogy talán az önálló bank fel­állítása nem jár oly nagy pénzügyi elő­nyökkel, mint más közgazdasági szükségle­tünk. De itt egy világos és félremagyaráz­­ hatatlan, sérthetetlen és elidegeníthetetlen állami és nemzeti jogról van szó­, mely fö­lött alkudozni nem lehet, mert nem szabad. Mit fog a kormány elérni a többi kér­désekben, vagyis a vám- és a kereskedelmi szerződés körül, az egészen más dolog. E tárgy a kölcsönös egyezkedés terén mozog, s amaz pedig a dualizmusból kifolyó paritás­nak oly kétségtelen attribútuma, melyet még vita tárgyává sem lehet tenni. A jegy­bankot illetőleg az összes alkudozások csak a fölállítás modalitásai, a tőkebeszerzés mó­dozatai körül foroghatnak, míg a vám- és kereskedelmi szerződés körül valóságos alku­dozásnak van helye, de olyannak, mely köl­csönösen ment legyen minden fölülkerekedési diszketegtől. Nem tartozunk azok közé, kik oly kivá­lólag mathematikai kérdésben a szenvedélyek hevére szeretnénk appellálni. Mi voltunk az elsők, kik a tárgyalások első megindulásakor mérsékletre és méltányosságra intők szom­szédainkat. Nem a mi hibánk, ha szavaink si­keretlenek maradnának. A bécsi lapok na­ponta itj meg új alakban tálalják fel pisz­­kolódásaikat és világos s kétségtelen jo­gainkat fitymálva tagadó rágalmaikat. Bí­zunk az osztrák nép józanságában, hogy ez arczátlan konkolyhintők nyomorult hazug­ságai nem találnak hitelre a közvélemény­ben. De bármint gondolkozzék is e papír húsvitézek fölött Ausztria népe, érezzük, hogy e folytonosan marakodó és csaholó had ellenében a magyar hírlapirodalomnak is meg­vannak a maga kötelességei. Amint ők nem szűnnek meg naponkint újonnan megfőzni régi kotyvalékukat ellenséges indulatuk bo­­szorká­skonyháján, úgy nekünk sem sza­bad egy alkalmat sem elszalasztanunk, midőn megtámadott igazaink megvédéséről van szó. Világítsunk meg egyenként minden követelést, tisztázzuk a bonyolultabb kérdé­seket, vigyünk rendet a kuszáltabb problé­mákba és hozzuk közelebbé és tegyük ért­hetővé az eddig csak kevesek által tárgyalt nehezebb vitapontokat is. Ne hagyjuk a nép zömét sem homályban ez életkérdésünk leg­kisebb ága-boga felett, hanem igyekezzünk azon, hogy az minden főbb vonásában való­ságos nemzeti köztulajdonná váljék. Nemsokára ütni fog az óra, melyben a kormány síkra­ fog szállni érdekeink meg­­oltalmazására. És bármily bizalommal is viseltessünk a kabinet és annak egyes tagjai iránt, győzelmet csak akkor remélhetünk, ha törekvéseik nem csupán saját egyéni meggyőződésükből és hazafias kötelességér­zetükből veszi eredetét, hanem a nemzet óriási többségének minden ellenmondást el­­n­yító közvéleménye is ugyanazon irányt szabja eléjük. A legnagyobb státusférfiú is csak úgy vezetheti diadalra a legigazabb eszmét, ha küzdelmében a nagy összességre támaszkodhatik, hogy abból az előhaladásra ösztönt, a csüggedéskor bátorságot, a hadi szerencse ingadozó szeszélyei közt uj erőt meríthessen. De ily esetben aztán győzelme kétségtelen. A „Hon“ mai reggeli száma a következő le­velet közli: Jászberény, 1875. jun. 29. Becses lapja 136 ik számában „leyális ellenzék“ czím alatt egy állítólag Szilágyi Virgil úr által írt le­vélre vonatkozólag Sipos Orbán úr nyilatkozatában nevem felemlítve lévén, az igazság érdekében kö­telességemnek tartom nyilatkozni; előbb ezt azért nem tevém, mivel a felhívás egyenesen Szilágyi Virgil úrhoz lévén intézve, vártam azon időt, midőn a most említett igen tisztelt úr a felhozattakra nézve adandja elő a maga igazolására szolgálható adatokat ; ez meg is történt, a­mennyiben Szilágyi Virgil úr a „Kelet Népe“ czímű lap 9-ik számában külön két rendbeli nyilatkozatában az ellene fel­hozottakra nézve adja meg válaszát; ezen nyilat­kozatok utóbbikában Szilágyi úr a „mende-monda“ további forgatására engemet híván fel, tehát ezen felhívásnak is, mely csak legközelebb jött tudo­másomra, eleget kívánok tenni. Ugyanis én még a mait hóban egy helyben nevemre czimezett levelet hoztam, melyben mind­azok, miket Sipos Orbán úr — a levél tartalmát illetőleg — elbeszélt, benne foglalvák, mert itt annak tartalmát közölni feleslegesnek tar­tom. Ő azonban kívánni fogná Szilágyi úr, vele tudatni fogom. A levél nagyon is igénytelen kezekből jővén, azt mint skartétát tekintettem csak; elmo­solyodván felette, gondoltam azonnal, hogy an­nak czélja nem lehet egyéb , az ily követválasztá­­sok alkalmával előfordulni szokott úgynevezett „ugratásnál“; nem adtam reá semmit, azért mulatságos olvasmányul többekkel, így Sipos Or­bán úrral is közöltem, ki azt egész terjedelmében hivatalszobámban olvasta el. A levélben, az igaz, Szilágyi Virgil úrra történik hivatkozás egyenesen, azonban én kijelentem, miként Szilágyi urat csak névből ismerem, vele soha semmi levelezési össze­köttetésben nem állottam, és igy, hogy a levél igénytelen írója miként hozott engemet össze igen tisztelt ismeretlen Sz. úrral, nem tudom, erre nézve Sz. úr adhat felvilágosítást és ezek folytán a do­log lényegére nézve, ha ugyan mégis volna benne vala­­, én csak Sz. úrra forgathatom vissza a „mende­mondát“, ő pedig forduljon az igazi accep­­tálóhoz, hogy ki legyen az, én nem tudom .... ama bizonyos levél írójának nevét Sze úr iránti deferentiából hallgatom el. Ezzel magamat a mende­monda további kötelezettsége alól föl­mentettnek ér­zem és tartom. Bathó Endre: * Mi e kérdéshez a jászberényi választás előtt nem szóltunk hozzá , minthogy tudvalevőleg lapunk szerkesztője a jászberényi szabadelvű párt jelöltje volt. Azonban most már annyit megjegyez­hetünk, hogy a dologról nekünk is az apró részle­tekig tudomásunk van , sőt tudomással bírunk egy másik levél felől is, mely a végre íratott, hogy az első levél ügye s kellemetlen hatása valahogy el­­simíttassék, kérve és indokolva ezt azzal, hogy az igen lekötelezne több nagy befolyású urat Bu­dapesten. A külföldi vetésekről még mindig igen ked­vező hírek érkeznek, ezzel szemben annál le­­hangolóbbak azon elszomorító tudósítások, melyeket hazai vetéseinkről olvasunk. így a „Pesti Naplódnak július elsejéről a következő­ket írják az alföldi Tiszamentéről: Szaporítom a gyászos jelentéseket; volt alkalmam több határon keresztül utazni — láttam a vetéseket, hallottam a panaszokat; oly határt, hol kisebb-na­i­yobb jég ne lett volna, nem láttam; a rozs egyáltalában rosz, de a búza se jobb, rozsda, üszög pusztítja, s legtöbb kárt a forró nap okozott. A búzák mindenütt leforrázva, vörös fekete hossza, bágyadt kalászszal, a szem megsülve. Csomóra 32—35 csomót vártak, 8—10 köbölre számítottak hol­dank­ént, megelégednek ha 3 köblöt kapnak. A lehangoltság, a reményvesztés iszo­nyú. Csakis a tengeribe van a bizalom, a repeze 6 —6 köblöt ígér holdanként; ez a Kánaán föld hü tükre, ha az eső és forróság fel nem hagy, a szó teljes értelmében búzánk nem lesz annyi se mint tavaly; az embernek kétségbe kell esni, kivált a gazdaközönségnek, mert már min­den reményét elvesztő és semmi jót nem várunk annyi évi csapás után. Egy gazda. Adakozások. A budai károsultak részé­re eddig gyűjtöttünk 760 forint 97 krt., ebből az elöljáróságnak átadtunk 600 forintot. A maradékösszeg.....................160 frt 97 kr Újabban adakoztak és pedig : Egy előfizető.......................................25 „ — „ Golinszky Emil.................................22 „ — „ Varjú Mihály ........................... 5 „ — „ Harmadik gyűjtésünk tehát összesen 212 írt 97 kr. — Betiltott tankönyv. A belügymi­niszter felhívja a törvényhatóságokat, hogy a „Prva Citanka pre slovenske evan­jelieké a V. skoly“ czimű­ liptómegyei ág. ev. hitvallású tanítók által 1870-ben Liptó-Szent-Miklóson kiadott olvasótan­könyvnek házalók és tag-könyvárulók által leendő árulását akadályozzák meg. A katonai házas­ság­i biztosítékok kérdésében is olvasunk valahára az annyi érde­kelt félre nézve megnyugtató értesítést. A félhiva­talos „Wiener Abendpost“ ugyanis kijelenti, hogy az általános katonai letéti hivatalban az ott levő katonai házassági biztosítékok körül tapasztalt hi­ányok az e czélra kiküldött vizsgáló bizottság ál­tal constatáltatván, most már lehetővé vált a kár­pótláshoz szükséges intézkedéseket megtenni. Mind­azon felek, melyeknél házassági biztosítékaik visz­­szaadása, vagy az őket megillető kamatok kifize­tése halasztást szenvedett, most igényeikkel ki fognak elégittetni. Az újvidéki „Zá s z t­a v­an Had­zsi ev An­talnak Újvidék város képviselőjelöltjéül fellép­tetését az ottani szerbség kibékülési ad­usának tün­teti fel. A­mi a „Zásztava“ szájából gyanúsnak tetszik. A jelöltnek programmját szerinte a mérsék­­tappintatosság és ildom jellemzi; hangsúlyozva van benne a szerb nemzeti ügy, de azonnal utána az újvidéki lakosságnak érdekei is vallás- és nemzeti­ségi különbség nékül; alkotmányos polgárhoz illő­­leg ígéri az írói érdemekben kitűnő jelölt a pol­gári jogoknak s a szabadelvű elvek és államjogi intézményeknek védelmét; ezen kérdéseket illetőleg azon párthoz való csatlakozását jelenti ki, mely azok­hoz legközelebb álland. Badzsics­ programmbeszédét nem csak a nemzeti párti szerbek, hanem vallás- és pártkülönbség nélkül a többi választók is általános elismeréssel és lelkesültséggel fogadták. — Zom­­borban az eddig­i dkr. Maximovics Miklós helyébe, kinek a Miletics-párti szerb választók bizalmatlan­ságot szavaztak, Kirjákovics Zsivojin zom­­bori ügyvédet s volt congressusi képviselőt léptet­ték fel. _________ Nyilatkozat. Az „Ellenőr“ 180-ik számá­ban úgy vagyok említve, mint az abádi kerület szabadelvű jelöltje. A jelöltség elfogadására ugyan fel voltam szólítva, de azt el nem fogadtam, h­ogy az abádi kerületben fel nem léptem. — Minden félreértés elkerülése végett ezt kinyilatkoztatni sa­ját személyem iránti kötelességemnek tartom. Tisz­telettel P­u­k­y Miklós: Választások: (Július 4.) V­álasztási naptár. Július 4-én választ: Pest- I megye, Baranya megye, Erzsébet városa, Makó városa, Esz- I­tergom megye és Esztergom városa. Jelöltek e helyeken a következők : Pest megye: abonyi kerület: Gullner Gyula I szabadelvűpárti, monori kerület: Taby Lajos sz. e., dabasi I kerület: Halász Bálint sz.. e. ráczkevei kerület: Jordán I István sz. e., szentendrei kerület: Luppa Péter szabadelvű­­párti, keczeli kerület: Földváry Mihály sz e. Kovácsy Gyula sz. e. és Szederkényi Nándor függetlenségi, váczi kerület: Degré Alajos és gr. Ráday Gedeon sz. e. pár­tiak ; gödöllői kerület: id. Fáy Béla sz. e. és _ Tóth_ Ist­ván függetlenségi; dunavecsei kerület: Jankovich Miklós sz. e. Nagy-Kőrösön: Farkas Elek sz. e., Simonyi Ernő és Faragó függetlenségiek. Czegléden: Tanárky Gedeon sz . e., és Simonyi Ernő függ. Baranya megye; sásdi kerület: Siskovics Ta­más sz. e. és Cseh Ede conservativ; német-ürögi kerü­let : Simonyi Ernő függetlenségi; szentlőr­inczi kerület: Helfy Ignácz függ. siklósi kerület: Ráday Gedeon gr. sz­. e., dr. A­ntal Gyula sz. e. és Vajda János függetlenségi; pécsvárdai kerület: Mayer Béla sz. e., és Simonffay füg­getlenségi’; mohácsi kerület: gr. Degenfeld Lajos sz. e. és Balogh Károly függetlenségi. Feesett: Taray Endre sz. e., és Irányi Dániel függ. Erzsébetváros: Csiky Dániel és Dániel Márton. Makóváros: gr. Ráday Gedeon sz. e., és Ra­gályi Ferdinánd függetlenségi. Eszt­ergo­m megy­e : köbölkuti kerület: An­drássy Gyula sz. e., Hazay Ernő conservativ, és Érti Ká­roly függetlenségi; dorogi kerület: Beliczay Gyula, Zsith­­vay Józ­sef és Keményffy János sz. e. pártiak. Esztergom város: Kollár Antal és Poór An­tal sz. e. pártiak. ___________ Az uj képviselőház. Szabadelvű pártiak. Abaujmegye: szikszói kerület: Péchy Ta­más, v. k.; szepsii ker. Vendéghy Gábor. (Azelőtt: Szentimrey Elek sz. p.); zsadányi kerület: Darvas Imre. (Az­előtt Bárczay József, sz. p.); nagy­­idai kerület: Ferdinándy látván. (Azelőtt gróf Károlyi Ede sz. p.); gön­­czi kerület: Szathmáry Miklós volt képviselő. Arad: Chorin Ferencz. (Azelőtt gróf Ráday Gedeon sz. p.) Aranyos szék: alsó kerület: Honchárd Fe­rencz volt képviselő. Barsmeg­ye: aranyos-maróthi kerület: gr. Mi­­g­a­z­z y Vilmos. (Azelőtt Majthényi Bá­lint i. e.); új­bányai kerület: Simo­n­yi Simon. (Azelőtt Divald Adolf, sz. p.); lévai kerület: Kürthy József. (Azelőtt Pólya József sz. p.) B.-Csaba: Kemény Mihály volt képviselő. B.-S­zo­ln­ok m­egy­e: alsó kerület: Simó La­jos. (Azelőtt Torma Károly sz. p.); felső kerület: gr. Bethlen András. (Azelőtt Földváry János, i. e.) Beszterczebánya: Halassy Gyula, volt képviselő. Borsod megye: mezőkövesdi kerület: Pró­na­y József. (Azelőtt Brezovay László) ; csáb­i kerület: Orosz Mihály. (Azelőtt Ragályi István függ­.); edelényi kér.: Miklós Gyula. (Azelőtt gróf Csáky Gyula); dédesdi kerület: Ragályi Aladár. (Azelőtt Szepessy Gyula.) B­u­d­a­p­e­s­t: I. ker. P­a­u­l­e­r Tivadar, volt képvi­selő ; II. ker. Házmán Ferencz, volt képviselő ; belváros: Deák Ferencz, volt k.; Lipótváros: W­ahrmann Mór, volt k.; Terézváros : H­o­r­n Ede. (Azelőtt Radocza János sz. p.) ; József­város : Jókai Mór. (Azelőtt Steiger Gyula sz. p.) ; Ferenczváros : Cser­n­á­t­o­n­y Lajos. (Azelőtt Tavaszy Endre sz. p.) Cs­an­á­dm­e­se: battonyai kér. V­é­g­h Aurél. (Azelőtt Érkövy Adolf); nagylaki kér. b. Podman­iczk­y Frigyes. (Azelőtt Dedinszky József sz. p.) C­sikszék: Somlyói kér. Becze Antal volt kép­viselő; gy.-sz.-miklósi kerület: An­tal­f­y Károly. (Azelőtt Boer Antal sz. p., ki most Fogaras-vidéket képviseli.) Csíkszereda: Márkus István. (Azelőtt Ke­resztes István sz. p.) Csongrád megye: tápéi kér. Babocsay Lajos. (Azelőtt Majthényi Dezső sz. p.) De­breczen: Tisza Kálmán, Kiss Lajos, Molnár György volt képviselők. Fehér megye: vaáli kér. László Antal. (Az­előtt Salamon Lajos sz. p.); csákvári kér. Kegl György volt képviselő; ráczalmási kér. H­o 1l­ó­s­y Károly. (Az­előtt Janicsáry Szilárd sz.p.) Felső fehérmegye: külső kér. Könczey Ká­roly. (Azelőtt gr. Haller Ferencz sz. p.); belső kér. gr. Nemes Nándor, volt képviselő, Félegyháza: Dr. Szivák Imre. (Azelőtt Rá­­tonyi János függetlenségi.) Fogaras v­id­ék: felső kér. Boér Antal és Köss­y Sándor. (Azelőtt gr. Teleky Sándor és Máday Sándor conserva­­tivek.) Gömör megye: jolsvai kér. Máriássy Kálmán volt képviselő ; rimaszécsi kér. Szakáll Antal volt képviselő; rozsnyói kér. gömöri Szontágh Pál. (Azelőtt Máriássy Antal függetlenségi); kövi kér. Sz­entkirályi Árpád. (Azelőtt Szentmiklóssy Pál i. e.); rima­­szombati ker. C­s­i­d­e­r Károly. (Azelőtt Kubinyi Ödön); putnoki ker. Ragályi Gyula, volt képviselő. Gyöngyös: Visontai Kovách László. (Azelőtt Pulszky Ferencz sz. p.) G­y­u­la: B­e­­­i­c­z­e­y Rezső, volt képviselő. Gyulafehérvár: K. Kemény Gábor és Szi­lágyi Dezső volt képviselők. (Conser­­vativ ellenjelöltjeik dr. Held Kálmán 20 és dr. Éltes Károly 34 szavazatot kaptak.) Hajdúkerület: h-szoboszlói kér. Teleky László. (Azelőtt Patkay István függet­lenségi.) Heves megye: pétervásári­­kér. I­v­á­d­y Béla. (Azelőtt gr. Keglevich Gábor sz. p.); szolnoki kér. Kövér Károly. (Azelőtt Horánszky Nándor sz. p.) ; gyöngyös­patai kerület: R­á­d­y Endre. (Azelőtt V. Kovács László); abádszalóki kerü­let: gr. S­z­a­p­á­r­y Gyula, volt kép­viselő. Jászberény. Csernátony Lajos. (Azelőtt Sípos Orbán, sz. p.) Kassa: Juhász Mihály. (Azelőtt Éder Ferencz, sz. p.) Kolozsvár: gr. Péchy Manó, v. k. és B­o­k­­­ross Elek. (Azelőtt Hajós János, sz. p.) Kolozsmegye: alsó kér. D­é­z­s­y Sándor. (Az­előtt Nemes Péter­; felső kér. Lészay Lajos, volt képviselő.) Komárom: Ghyczy Kálmán, volt képviselő. Komárom m.: tatai kor. Percz­el László. (Az előtt Ghyczy Dénes); nagy­ igmándi kér. M­i­c­s­k­y Lajos. (Azelőtt Milkovics Zsigmond, függetlenségi); udvardi kér. Ordódy Pál, volt képviselő; ócsai k. P­u­l­a­y Kornél. (Azelőtt Zámory Kál­mán, sz. p.) Mosony megye: magyaróvári kér. Horánszky Nándor. (Azelőtt Hegedűs János, sz­p.); zurányi kér. Bittó István. (Azelőtt Major Pál, sz. p.) ; Nógrád megye: b.-gyarmati kerület: Szen­. t­a­g­h Pál. (Azelőtt gr. Forgách Antal); Széchenyi kér. Pulszky Ágost volt képviselő, nógrádi kér. Mu­z­sl­a­y Sándor, volt képviselő, szarvas-gedei kér. Pl­a­c­h­y Tamás. (Azelőtt gr. De­genfeld Lajos.) Oláhfalu: Ugrón Ákos. (Azelőtt Ujváry La­jos, sz. p.) Pozsonymegye: szempezi kerület :Andrássy Mihály. (Azelőtt Farkas Gyula, sz. p.); duna-szerdahelyi kér. Bartal János. (Azelőtt Bittó István sz. p.); stomfai kerü­let: Pr­il­e­s­z­k­y Tádé. (Azelőtt Luksics Bódog sz. p); nagyszombati k. dr.E­m­me­r Kornél, (Azelőtt Prileszky Tádé); ga­­lánthai kerület: Ábrahámffy Gyula. (Azelőtt Bittó Kálmán); samarjai kér. Bittó Béni, volt képviselő; sz.-jánosi kér. L­u­k­á­c­s­y Béla, volt képviselő, hazisiker: Szüllő Géza.(Azelőtt Dulo­­­­vics Ernő, sz. p.)

Next