Ellenőr, 1875. július (7. évfolyam, 183-210. szám)

1875-07-15 / 194. szám

Előfizetési árak Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 1© „ — „ Egy hónapra 1­9­80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza ft. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 194. szám. Budapest, csütörtök, julius 15. 18?­5. VII. évf­!?.m POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza ft. si­m (légrádi testvérek Irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethető­ helyben és potta utján: nádor-utcza 6. a*. * A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. az.) intézendők. Az „Ellenőr“ ára Kin­it­edin­g: Egy érre.......................... . 20 forint. — kr Félévi©..................................­, — kr-Ne­gyedérre ...... 5 „ — kr. Egy 11 óra ....... 1 ., 80 kr. Az előfizetést, — postai utón vagy sze­mélyesen! — nyugtázza m, „Ellenőr“ kiadó-hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a kőny­várnai utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, jul. 14. Ő fensége Rudolf koronaörö­kös az elmúlt éjjelen tartósan jól aludt, a himlők nagyobbrészt elszáradtak, szájbaja javul. München, júl. 14. A német császár 41/2 órakor incognitó érkezett meg, nagy néptömeg ál­tal lelkesen üdvözöltetett, és a vaspályaudvarban tartott ebéd után utazását tovább folytatta Salz­burgba, hol esti 9 órakor érkezik meg. Genf, jul. 14. Dufour tábornok ma 48 éves korában itt meghalt. Bayonne, jul. 14. Dorregaray spanyol tá­bornok nem juthatott Navarráig, kénytelen volt Barbastróba visszavonulni. A testőrcsapat egy ré­sze, 172 ember, köztük 60 tiszt, franczia területre léptek át, lefegyvereztettek és fogságba ejtettek. Belgrád jul. 14. A fejedelem egy decre­­tuma augusztus 27-re hívja egybe a skupstinát Kragujeváczra. Versailles, jul. 14. (Ensemblée.) Haentiens (bonapartista) a nièvre-i departement választóinak egybehívására vonatkozó indítványának sürgőssé­gét kívánja kimondatni. Gambetta kinyilatkoztatja, hogy a baloldal a sürgősség elfogadása ellen fog szavazni, fontért jó azonban magának ama válasz­tási collegiumok behívását indítványozni, hol képvise­lői mandátumok vannak üresedésben, vagy pedig az ensemblée föloszlatását javasolni. Haentjens sürgőssé­gi javaslata 335 szavazattal 296 ellenében elvettetett. Ezután a néphez intézendő felhívás tárgyában kikü­l­­dendő bizottság fölötti tanácskozás folytattatok Duval (bonapartista) a kormány által felvett na­pirend ellen kel ki s a következő napirendet indít­ványozza : Miután az ensemblée a bírói hatalom jogaiba avatkozni nem akar, napirendre tér át. Szécs, julius 14. (Hív. zárlat) Magy. földtel­men nöz­vény 81.70. Salgó-Tarján —... Magyar hitel 215.25 Magyar záloglevél 86.70 Erdély 123.—. Magyar keret vanut 61.— . Magyar sorsjegy 81-75. Magyar földhitel 72.—. Magyar vasúti kölcsön 101.25. Anglo-magyar 9.25 Franco magyar 59.75. Alföld 128.—. Magyar északkelet vasút. 127.— . Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 66.80. Tisza vasút 193— Municipal-bank —.—. Pesti bank Berlin, jul. 14. (Zárlat.) Galiczai 102.50 tallér Lombard 163.50 bir. mark. Ezüst jövedék 66.90. tallér 1860-as 119.75. tallér. -- Bécs 18120, bir. márk. — Romá­niai 35.00 tallér. Államvaspálya 499.— bir. márk. - Papir­­jövedék 64.80 tallér. — Hitelsorsjegy 348.­. — 1864-es 308.—. bir. márk. Hitelrészvény­­ek 391.— bir. márk. Hitel­részvények 436.50 bir. márk. — Magyar Borsjegy 175.— bir. márk. Utóbörze —.■------. KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Csütörtökön, julius 15. A tündér varázs-fátyol. Látványos életkép dalokkal és tánctczal és 14 hazai táj­képpel. Budapest, július 14. A főváros dolgai. A fővárosi választások előtt és után is a pártok gyűléseiben és a polgárság köré­ben élénken nyilatkozott a közvélemény, mely nincs megelégedve a fővárosi ügyek jelen állapotával, s máris hallunk körök alakulásáról, melyek egyenes feladatul a főváros ügyeinek figyelemmel kísérését és megbeszélését tűzik ki. És ez igen helyesen történik. A polgárok maguk mutassanak na­gyobb érdekeltséget, s akkor számíthatnak minden más tényező, nevezetesen a sajtó támogatására is, mert gyűléseik és felszó­lalásaik által nagyobb lesz a nyilvánosság, s így sokkal könnyebb és gyorsabb a bajok és sérelmek orvoslása. Köztudomású volt, de a most lefolyt választások is kitüntették, hogy léteznek klikkek és fejlődtek monopóliumok, melyek létezése és fennmaradása továbbra nem tűr­hető. A klikkek és consortiumok összetartása és érdekközössége, s másrészről a polgár­ság zömének apathiája okozta azt, hogy a fővárosnak az új törvény alapján történt reorganisatiója nem szülte azt az ered­ményt, a­mit várni fel voltunk jogosítva. A legtöbb dolog tekintetében maradtunk a réginél, mert a klikkek fenntartották befo­lyásukat, s ennek folytán az egészségesebb mozgás, a gyökeres reform és javítás lehe­tetlenné volt téve, mert igen sokszor alkal­mazták a magánérdekek rugóját. Most, úgy látszik, ítélni készül felettük a közvélemény. A főváros egyik, még­pedig legnagyobb kerületében a képviselőválasztásnál, a válasz­tók roppant többségének szavazata nem annyira a másik jelölt, mint inkább a kö­­rje sorakozott klikk ellen volt intézve, s az érdekcsoportok ellen fordultak a válasz­tók a többi kerületekben is. Ugyanezen klikkek azok, melyek 1872- ben a képviselőválasztások alkalmából nem átallották a Teréz-, József- és Ferenczvá­­rosban olyan eszközökhez folyamodni, és illetőleg olyan eszközöket igénybe venni, melyeket illetőleg még eljön az idő, hogy feltárhatjuk a teljes világosságot. A mos­tani választás eléggé megmutatta, hogy mennyire meg volt akkor hamisítva a vá­lasztásban nyilvánuló közvélemény. Kétség­telen adatok bizonyítják, hogy 1872-ben mesterkedések történtek az összeírásoknál, s kétségtelen adatok bizonyítják azt is, hogy olyan pénzsegély állott a klikkek rendelke­zésére, mely nem a választópolgárok ada­kozásából került ki. De most ennél tovább menni nem kívánunk. Féltették és féltik is feltorlott hatal­mukat, de reméljük, hogy az öntudatra éb­redt polgárság a legelső alkalommal előve­szi a seprőt. A fő az, hogy a polgárság ne marad­jon tétlenül addig sem. Ne menjenek szét, mint a képviselőválasztások után eddig tették, hanem maradjanak együtt, s mikor közeleg az idő, mutassák meg, hogy nem­csak az ország, hanem a főváros ügyeit is olyan férfiakra kívánják bízni, kikről meg vannak győződve, hogy mindig csak a köz­érdeket, a főváros és polgárság javait fog­ják szem előtt tartani. Mert higgyék el, hogy sokkal előbbre lehetne a főváros, ha a polgárság már rég alkalmazza a tisztító seprőt. Ott takaré­koskodni, a­hol nem szabad, s ott pazarol­ni, a­hol nem szükséges, az volt eddig a gazdálkodás. Sok olyan dolog, a­mi égető szükséget képezett, elmaradt, míg sok olyan dolog, a­mi — legalább ez idő szerint — még felesleges volt, létrejött. A klikkek és consortiumok munkája volt ez. A független, érdektelen elemek hi­ába emelték fel intő szavukat, s ma a fő­város is keresi az egyensúlyt, melyet el­vesztett a helytelen, félszeg gazdálkodás által, s hogy példát említsünk, még ma sem tudja, miképpen és miből építse ki a befe­jezetlen vízvezetéket, melyhez szintén rend­szer és­­ megállapított költségterv nélkül fogtak. És így tovább. Siettek palotát építeni, de csatornát nem. A hasznos munka nem kellett, s mi­kor azután szégyen szemre meghozták az incompatibilitási törvényt, akkor azt olvas­tuk, hogy ez, meg az a bizottsági tag át­íratta szerződéseit a fiára vagy vejére. Ez­zel azután kiszúrták a világ szemét. Bizony ennek véget kell vetni. A pol­gárok a körök tervezett alakítása által el­érhetnek egyelőre annyit, hogy ott mindenki előadhatja panaszait, vagy elmondhatja né­zeteit, s amit alaposnak vagy helyesnek ta­lálnak, terjeszszék a nyilvánosság elé, s forduljanak oda, a­hol igazságot és meg­hallgatást remélhetnek. Ha jól tudjuk, a jövő évben a fővárosi bizottsági tagok fele része megújítandó lesz. Tanácskozzanak és állapodjanak meg ideje­korán, hogy kiket óhajtanak megválasztani. Kik az érdemesek, mert vannak olyanok is, kik megmaradhatnak, s kik azok, a­kiket ki kell hagyni. Ne érje többé a főváros polgárságát a restauratió készületlenül, mint eddig mindig, s akkor megszabadul a pióczáktól és koncz­­lesektől. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatás­ügyi miniszter körrendeletet intézett valamennyi r. katholikus püspökhöz és érsekhez a műemlékek, különösen a templomok stylszerű restauratiójának ügyében. A rendelet a következő: „Mióta hazánk­ban a tudományok és művészetek s jelesen az ar­­chaeológia és az építészet iránt is a legújabb idő­ben eddig talán soha sem tapasztalt érdeklődés nyilatkozik, a régi műemlékek s különösen a tem­plomok restauratiója ügyében sok történt s törté­nik folyvást, habár nem is mindenütt a kellő — és minden szempontot egyaránt figyelembe vevő módon. A magyar kath. főpapság egyes tagjai, köz­­elismerést érdemlő buzgósággal s áldozatkézséggel működnek e részben is; s részemről is, a mennyi­re lehetett, igyekeztem mind a kezelésem alatti alapokból tetemesb összegeket fordítani ilynemű czé­­lokra, mind ő felsége legmagasb figyelmét a ha­sonló munkálatokra és további szükségekre irá­nyozni. Nem tehetem, hogy a vallás és egyháziasság, de ép oly mértékben a hazai tudományosság és művészet, sőt az ipar szempontjából is nagyfon­­tosságú ügyre különös figyelmét ismételve föl ne hívjam. Bár elismerem, hogy a régi műemlékek, s je­lesen a templomok restauratiójánál egyik és fő­­fontosságú szempont kétségkívül, hogy az az egy­házi s vallásos czéloknak minden tekintetben meg­feleljen. De e czél teljességgel nem zárja ki sem a restauratió szylszerűségét az archaeologiai tudomány és az építő­művészet szempontjából, sem azt, hogy az ily restauratiói munkálatok a hazai művészeknek és iparosoknak foglalkozásai sőt valódi iskolán­ is szolgáljanak. Részemről, pl. a budai Mátyás-templom restau­ratiójánál hazai művészeket és iparosokat szándé­kozom foglalkoztatni, s a pozsonyi székesegyház restauratiójára nyújtott segélynél is ugyanerre figyel­meztettem az illetőket. Midőn azért általában felkérem, hogy saját egyházmegyéjében a műemlékek s különösen a régi templomok fentartására, és a­mennyiben lehetséges, azok restauratiójára gondot fordítani méltóztassék, nem mulaszthatom el különös figyelmébe ajánlani a szylszerűség tudományos és művészi szempontjait s a hazai művészek és iparosok foglalkoztatásának szintoly nagyfontosságú ügyét. Ha erre mindenütt, hol ilynemű munká­latok akár folyamatban vannak, akár jövőben eszközöltetnek, az egyházi s vallásos czélok mellett kiváló figyelem fog fordittatni, ez által oly szolgálatot teend a hazai művészetnek és iparnak, melynek arra s melyre a hazai kultúrának való­ban szüksége van, de a mely gazdagon fog kama­tozni b (czimednek) is méltó elismerést szerzene.“ Fogadja kiváló tiszteletem őszinte nyivánitását. Főpapjaink mai értelmében és hazafiságában bízunk, hogy a miniszter úr kívánságát figyelembe veszik. Ezzel egyfelől megmentik a műbecscsel biró templomokat és egyéb emlékeket a szylt-megrontó átalakítástól, megőrzik azokat a múlt idők hátra­­gyott kincseiként, másfelől emelni segítnek a hazai művészetet és finomabb ipart, melyre nálunk egy­általában annyi szükség van. A tegnapi nap folyamában minisztertanács tartatott, mely főleg a budget kérdéseivel foglalko­zott. Ez volt a kormány utolsó minisztertanácsa az egyes minisztereknek szabadságra való elutazása előtt. A kabinet tagjai közül Wenckheim báró mi­niszterelnök, Tisza belügyminiszter és Széli pénz­ügyminiszter hosszabb rövidebb időre elhagyják a fővárost. Távolléte idején a miniszterelnököt Tre­­f­o­r­t közoktatásügyi miniszter fogja helyet­tesíteni. A rendőrség újjászervezésére vonatkozó tör­vényjavaslat ügyében Tisza Kálmán elnöklete alatt a belügyminisztériumban a két utolsó napon tanácskozások folytak. A folyó évi augusztus 2-án Budapesten tar­tandó nemzetközi gabna-és magvásár érdek­ében a következő értesítést vettük a budapesti áru- és értéktőzsde bizottságától. Az aláb­ii bizott­mány ezennel közhírré teszi, hogy mind az osztrák és magyar vaspályák valamennyien, mind a cs. kir. szabad, dunagőzhajó-társaság egész kiterjedé­sére és mohács-pécsi vaspályára nézve is, a bu­dapesti nemzetközi gabonavásár látogatóinak 33/Vs #/#-nyi utazási árelengedési kedvezményt nyújta­nak, de ezen kedvezményben az illetéket csak az alálírt bizottmány részéről kiállított igazolvány elővontatása mellett részesítik. Felkéretnek tehát a nemzetközi gabonavásárt látogatni szándékozók, hogy e végett idejében forduljanak a pesti ár- és értéktőzsde titkári hivatalához, a­mely az említett igazolványokat haladék nélkül az illetők­nek megküldeni fogja. Köztudomásra hozzuk to­vábbá, hogy valamennyi németországi vaspályá­nál tettünk lépéseket hasonló utazási árelengedés kieszközlése végett, és hogy minden ily kedvez­mény azonnal közhírré fog tétetni. A „Presse“ mai száma az osztrák pénzügy­minisztérium összeállításából igen érdek­es adatokat közöl a lefolyt 1874. év fogyasztási adóiról. Az utolsó év kedvezőtlen volta mutatja az eredményt, mely 1873-hoz képest 6,935.339 frtnyi csökkenés, vagyis körülbelül 9°/0, miből Ausztriára 6,042.846 frt, Magyarországra 892.493 frt esik. Egyébiránt nem kell elfeledni, hogy 1873 a legkedvezőbb évek közé tartozott. Az eredményt világosabban tüntetik fel a következő adatok: Pálinka adó Ausztriában 1873-ban 8.1 millió forint, 1874-ben 8.5, Magyarországon 1873-ban 6.1, 1874-ben 5.9. Boradó Ausztriában 1873-ban 4.3, 1874-ben 3.7, Magyarországon 1873-ban 2.7,1874-ben 2.6. Sör­adó Ausztriában 1873-ban 26.3,1874-ben 24.5, Ma­gyarországon 1873-ban 1.3,1874-ben 1.1. Há­z­adó Ausztriában 1873-ban 4*6, 1874-ben 4*5, Magyar­­országon 1873-ban 1*9, 1874-ben 1­ 9. C­zu­kor­adó belföldi anyagból Ausztriában 1873-ban 4*9, 1874-ben 8*5, Magyarországon 1873-ban 1*1, 1874- ben 0.7. Egyéb tárgyak Ausztriában 1873-ban 2*6, 1874-ben 2*2, Magyarországon 1873-ban 0*7, 1874- ben 0 07. Közigazgatási bevétel Ausztriában 1873- ban 2*6, 1874-ben 2*2, Magyarországon . — A csökkenés, mint e számok is mutatják, fő­leg a sör- és czukoradónál tetemes, hol 300/s-ot tesz ki, míg a pálinka-és húsadónál csak igen je­lentéktelen, majd kedvező, majd kedvezőtlen a változás. Igen szomorú az arány a zárt városoknál, így a veszteség Bécsnél 1.895,316 frt, Budapestnél 172,850 frt. A határon kivitt czukoradója fejében resti­­tuáltatott Ausztriában 1874-ben 7.328,103 frt, 1873- ban 6.314,076 frt, Magyarországon 1874-ben 267,140 frt, 1873-ban 237,670 frt E számok a bel­földi fogyasztás jelentékeny csökkenése mellett az export növekvését tanúsítják. A sörgyártás 1874-ben 21,715,000 akóra rú­gott, míg 1873-ban 22,380,000 akót, tehát a le­folyt esztendőben 665,000 akóval kevesebbet. A fo­gyaszt­ási adók Ausztria-Ma­­gyarországban, mint Bécsből távirják, 1874- ben a megelőző évhez képest 6,900.000 forinttal kevesebbet jövedelmeztek ; a kevesebb létből Ma­gyarországra ugyancsak e forrás szerint 838,000 frt esik. A zágrábi „Národne No­vine“ a magyar képviselőválasztásokkal és a szerbek ma­gatartásával foglalkozik; mindenekelőtt constatálja, hogy 1848 év óta egy magyar kormánynak sem volt oly nagy többsége, mint a­milyennel fog bírni a Wenckheim-Tisza minisztérium a jövő or­szággyűlésen. A választások ezen eredményének fontossága az állam úgy bel-, mint külviszonyaira nézve annál nagyobb, mivel Magyarország élén oly kormány áll, mely feladatának épp oly tuda­tával bir, mint a milyen határozott czéljainak és intentióinak kivitele iránt. Majd áttér mai czikke fő- és kizárólagos tár­gyára, miután előbb előre bocsátja, hogy a válasz­tásokról bővebben és körülményesebben fog írni, s igy folytatja: Midőn a Bittó-minisztériumot a Wenckheim- Tisza kabinetje váltotta fel, különösen a lefolyt országgyűlés vége felé, a nemzetiségi képviselők, főkép pedig a szerbek, erejükben való oly bizo­­dalomnak adtak kifejezést és kinyomatot, hogy az új kormányt csaknem provokálták. A históriai frá­zis „Találkozunk Philippinél !“, melylyel Pofti Ti­szának átkiabált, még mindannyinnk élénk emlé­kezetében él. A nemzetiségi képviselőknek a lefolyt országgyűlés végén tanúsított viselete és hencze­­gése után, azt hihette volna az ember, hogy az új vá­lasztá­sok eddigi számokat a jövő országgyűlésre meg­kétszerezi. S íme mi történt? A szerbek és romá­nok nemcsak egy új helyet nem hódítottak meg maguknak, hanem az eddigi positiók feléből ki­­szoríttattak. S ami a szerb nemzeti pártnak ezen vereségét még növeli, az, hogy nem jelentéktele­nebb tagjai buktak el, hanem első emberei, még pedig oly helyeken, melyek a szerbség s az „omladina“ védbástyáinak tartottak. Mi­­letics Basahidon, Maximovics Zomborban, Tri­­funácz Becskereken s Vadzsics Újvidéken let­tek vesztesekké. Ha még a pancsovai kerület s a polgárosított végvidék nem lett volna, a szerbek a jövő országgyűlésen nemzetiségük egy candidátu­­sával sem bírnának. Miletics saját lapjában a szerbek ezen vereségét nem annyira a magyar kormány beavatkozásának és nyomásának, mint inkább saját pártja egyenetlenségének és apátiá­jának tulajdonítja. A szerb jelöltek tehát saját pártjuk egyenetlensége miatt estek el. Ez egye­netlenség pedig onnan támadt, hogy a szerb haza­fiak nagy része belátja, miszerint a Miletics által jelzett út nem vezet jóra, eddigi vezérétől tehát elpártolt. Mádi Ráth Károly viselt dolgai. — Okleveles gyűjtemény. — Pápán a „Ráth-párti választók bizottsága“ következő tartalma nyomtatványokat hozott forga­lomba : Választó polgárokhoz. Az „Ellenőr“ czimű napilap július 9-iki számában szeretett jelöltünk, R­át­h Károly ur, és pártnak törekvései s magatartása ellen oly va­lótlanságok és nemtelen gyanúsítások foglaltatnak, melyek, bár közülünk senkit, jelöltünk iránti bi­zalmában s egy hazafias szent ügy iránti lelkesedésünkben megingatni nem fog, mind­­azáltal kötelességünk az igazságérzet és a hazafias megbotránkozás kifejezésével ez aljas koholmányu­kat erélyesen visszautasítani. Hogy szeretett jelöltünk, Ráth Károly úr, az 1874. évi hegyaljai képviselőválasztás alkalmá­val semmiféle törvény- vagy tisztes­ségellenes eszközöket nem használt, s hogy ő e választás alkalmával egészen sza­batosan és jellemesen járt el, ezt a sajtó elfogulatlan része annak idején eléggé világosan, hiteles adatok nyomán kide­rítette. Az ellenpárt valamely tudósítója nemtelen korteskedési viszketegből arra vetemedik, miszerint jelöltünket a nevezett választásnál állítólag elkö­vetett vesztegetéssel vádolja. Erre pártunk elnök­sége a következő nyilatkozatot vette, melyet sietünk közzé tenni: „Budapest, 1875. julius 9. Tekintetes Kalmár István, választási pártelnök urnak Pápán. Az „Ellenőr“ mai szá­mában az mondatik, hogy én a mádi kerületben tavaly „megvásároltam ellenjelöltemet, Mezősy László urat, ez ok­­mányilag bebizonyított és Mezősy úr által is elismert tény."­ Bár az illető közlemény minden sorából az erőltetett gya­núsítás és korteskedés nem éppen nemes fegyvere­kk­l, bizalmukkal megajándékozott választóim iránti kötelesség­ből ezennel kinyilatkoztatom , hogy azonnal ezer fo­rintot v­­ég leteszek a budai vízkárosultak javára, mihelyt okmányilag, avagy tanuk által bebizonyíttatik az, hogy én azért, hogy tavalyi ellenjelöl­tem visszalépjen, vagy azért, mert visszalépett, egy k­r­aj­­czárt fizettem, vagy más által fizettet­te­m. Mindaddig, míg ez be nem bizonyíttatik, az „Ellenőr“ illető tudósítóját nemtelen rágalmazónak és becsületgyil­­kosnak nyilvánítom. A­mi ugyanazon lapban személyemre nézve felhozott egyéb dolgokat illeti, úgymint: hasonló szennyes ráfogásokat, eddigelé nem méltattam, úgy ezúttal sem méltatom válaszra. Válaszul szolgál egyrészről kinyo­matott programmbeszédem, másrészről választóimnak, nem­különben a fővárosi s jóformán az összes hazai ipa­ros­osztálynak bizalma és támogatása. Tisztelettel, Ráth Károly. Midőn jelöltünk a személye elleni nemtelen rágalmat ily méltóságteljesen megtorolja, hozzá tehetjük még azt, hogy Ő választópolgártársai bi­zalmát nem hajhászta, s programmbeszéde alkal­mával semmiféle ígéreteket nem tett, hanem egy­szerűen utalt szeplőtlen múltjára, becsületes jóaka­ratára, munkaszeretetére és igaz, s nem pedig, mint sokak által fitogtatott szabadelvűtségére. Pápa, 1875-ik évi július hó 11-én. A Ráth-párti választók bizottsága. * A „budai árvízkárosultak“ érdekében sietve ragadják meg az alkalmat mádi Ráth Károly úrnak a lehető legkiterjedtebb mértékben szolgála­tára lenni a kívánt „okmányilag“ való bizo­nyítással. Fájlaljuk csak azt, hogy minden ke­zünkben lévő okmányt nem közölhetünk, mert az egy egész bibliotheka. Olyan nevezetes ember Ráth Károly úr, a mádi. Tessék olvasni. I. Árulás. S.-A.-U­j­h­e­­­y, jul. 4. Néhányan azok közül, kik az 1872-iki vá­lasztásnál Mezőssynek, illetőleg a baloldali párt­nak zászlóvivői voltak — személyes vélt sérelmek és mellőztetés miatt most Mezőssy zászlaját el­hagyván, Ráth Károlyt az ipartársulat elnökét — úgy­szólván — személyes haszú eszközéül hasz­nálták fel, és benne, a pénzes jelöltben, czéljukat érni remélték. Azonban a többség, t. i. azon választók, a kik az ügyet és nem a személyeket szolgálják, Mezőssy mellett hiven megmaradván, és Mezőssy a jobboldal értelmisége és vagyonos részétől is erkölcsi támogatást nyervén, daczára annak,h­og­y Ráth mellett az itatás, etetés mindig fokozottabb mérv­ben folyt, daczára,hogy Ráth egy hét óta folytonosan látogatásokat tett, a baloldal ügye annyire jól állott, hogy a Ráth pártja jónak látta Mezőssyvel a kiegyezést a vá­las­tást megelőzőleg megkísérlem, és jul. 1-én Hey­­duk nevű Ráth-féle kortes másodmagával Tolcsván Mezőssy Lászlónál megjelenvén, ott meghaltak, és 2-án reggel Szerencsre együtt utaltak Ott aztán még az nap, t. i. a választás előtti délután, a legnagyobb nyilvánossággal Ráth és Mezőssy je­lenléte és megegyezése mellett sorshúzás döntött a felett, hogy a­kinek neve kihúzatik, az legyen az egyedüli jelölt és képviselő. A vaksors is úgy akarta, hogy a baloldal és annak jelöltje a már négyszer bukott Mezőssy László maradjon az egyedüli jelölt, mert Mezőssy neve húzatván ki, Ráth az előleges megállapodás­hoz képest visszalépését kinyilatkoztatta. Ezután pár perczre Ráth és Mezőssy egy külön s­zo­b­á­b­a­n, négyszem­közt tanácskozván, a jelen volt tanukhoz visszatértek, és mindnyájok meglepetésére Mezőssy kijelente, hogy bár őt érte a jó sors,­­ visszalép Ráth ér­dekében. Hogy aztán ami következett, azt szégyen pa­pírra tenni. Képzeljenek önök egy világosi jelenetet. Az igazak, a kijátszott hű választók lelki állapota s dühe leírhatatlan volt. Mezőssy este a Ráthisták védelme alatt me­nekült Szerencsről. Hova? azt ma sem tudni. A kijátszott választók meg akarván magukat beszélni Ráthon, a választást megelőző este Szabó Lajost a tokaji járás szolgabiráját ellenje­löltül kikiáltották és mi történt? A tegnap reggel kezdetét vett szavazás ered­ménye az, hogy Szabó Lajos jobboldali 102 sza­vazattöbbséggel a mádi választó­kerület képvise­lőjéül megválasztatott a baloldal által. Mit fog szólni mindezekhez Ráth és Mezőssy, kíváncsian várjuk, különösen Mezőssy nyilatkoza­tát, mely azonban őszinte legyen! barátotok Bajusz.* A másik két tudósításból, melyeket ez ügy­ben vettünk, adjuk a következő részleteket: „Ráth Károly Mezőssy László előtt mintegy 25 ember jelenlétében politikai pártállását fejteget­vén, azt mondta, hogy ő a kormánynyal szemben éles állást nem foglalhat és szándéka a középpárt­hoz csatlakozni. „A sorshúzás nyilvánosan történt, s midőn Mezőssy, daczára, hogy győztes­­en visszalépett, Ráth végigérte Mezőssynek, hogy 1300 írtra rugó kiadásait visszafizeti. Midőn Mezőssy javára dőlt el a sors és Mezőssy mégis visszalépett, ezen megbotránkoztató eljárása iránt kérdeztetvén, Mezőssy azt válaszolta, hogy a sorshúzás előtt becsületszavát adta Ráthnak, mi szerint még akkor is, ha az ő neve jönne ki az urnából, Ráth javára visszalép .Megfoghatatlan. De hát akkor miért egyezett bele Mezőssy a sors­húzásba, ha már előre elhatározta, miszerint visz­­szalép, akár részére dől el a sorshúzás, akár neki. Miért nem jelentette ezt ki Mezőssy választóinak ? Szerk.) A másik tudósítást Ráth Károly híveitől vet­tük — keltezve a választás előtti napról — midőn természetesen nem is álmodtak arról, hogy Ráth is megbukik s a biztos győzelem reményében hálá­jukat fejezik ki Mezőssynek „nagylelkűségéért.“ E tudósításból adjuk a következő sorokat: „A függetlenségi párt által Mezőssy László fölléptetvény­ezélünk, vagyis Ráth Károly megvá­lasztatása majdnem hajótörést szenvedett. Ugyanis jelölteink sorshúzásra bocsátván az ügy eldöntését, a sors ellenünk nyilatkozott, a­mennyiben a ked­vező szerencse Mezőssy Lászlót jelölte ki képvise­lőül. Már-már csüggedve akart pártunk szétoszlani, midőn egészen váratlanul felszólal Mezőssy és ki­jelenti, hogy miután a még előttünk levő 8 havi törvényo­zási idő alatt úgy sem lehetne a közjog érdekében semmit sem tenni, átadja a tért Ráth Károly­nak.“ H. A „Pesti Napló“-nak a mádi választó­kerü­letből a következőket írták: A sors úgy akarta, hogy az urnából Mezőssy László neve hutassék ki, mint követé, minek folytán — előre tett kötés szerint — Ráthnak visz­­szalépni kellett. Midőn az eddigi ujjhúzás a két jelölt között igy tisztességesen elintéztetek, Mezőssy és Ráth egymás között tanakodva, né­hány percz múlva uj fordulatot adtak a do­lognak. Mezőssy, a már egyedüli követjelölt, daczára a hozzá szívósan ragaszkodó párt tekintélyes szá­mának, daczára a sors esetleg irigyletes támogatá­sának a Ráthtal tartott — tanuk nélkül történt —­­szóváltás után, a jelenvoltak nagy megbotránko­zására, visszalépését jelentette ki. A megbántódás, a visszatetszés Mezőssy em­bereiben a netovábbot érte el Mezőssy, egész meztelenségében nem hozhatván nyilvánosságra elhatározása megdöbbentő indokait, adós maradt a felelettel a hozzá intézett komoly faggatásokra, sőt — mert tanácsosabb is volt — csak az után nézett, hogy a felizgatott pártbeliek köréből mene­külhessen. Ez történt július 2-dikán délután 2 és 3 óra közt. A választás július 3-ára lévén kitűzve, a megcsalt Mezőssy-párt, becsületében mélyen meg­sértve, s bizalmatlanul egy, ily rövid idő alatt alig valamely sikerrel már szóba hozható halpárti je­lölt iránt is legott Szerencsen elhatározta, hogy a jelöltségre Szabó Lajos tokaji járási szolgabirót (Deákpárti) kéri fel. Az egészből azonban az az elégtételünk megvan, hogy Ráth megbukott s így rész­ben már elnyerték bünhödésüket, kik a képviselői állás ügyét hitvány üzérkedés tárgyává tenni elég nyomozati lelkülettel bírtak. (Egyetértés, 1874. 79. száma.)* Lehetetlen volt hallgatni. S megszólalt Me­zőssy úr az „Egyetértés* 1874. 83-ik számában » mint következik.

Next