Ellenőr, 1875. július (7. évfolyam, 183-210. szám)
1875-07-15 / 194. szám
Előfizetési árak Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 1© „ — „ Egy hónapra 1980 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza ft. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 194. szám. Budapest, csütörtök, julius 15. 18?5. VII. évf!?.m POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza ft. sim (légrádi testvérek Irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethető helyben és potta utján: nádor-utcza 6. a*. * A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. az.) intézendők. Az „Ellenőr“ ára Kiniteding: Egy érre.......................... . 20 forint. — kr Félévi©.................................., — kr-Negyedérre ...... 5 „ — kr. Egy 11 óra ....... 1 ., 80 kr. Az előfizetést, — postai utón vagy személyesen! — nyugtázza m, „Ellenőr“ kiadó-hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a kőnyvárnai utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, jul. 14. Ő fensége Rudolf koronaörökös az elmúlt éjjelen tartósan jól aludt, a himlők nagyobbrészt elszáradtak, szájbaja javul. München, júl. 14. A német császár 41/2 órakor incognitó érkezett meg, nagy néptömeg által lelkesen üdvözöltetett, és a vaspályaudvarban tartott ebéd után utazását tovább folytatta Salzburgba, hol esti 9 órakor érkezik meg. Genf, jul. 14. Dufour tábornok ma 48 éves korában itt meghalt. Bayonne, jul. 14. Dorregaray spanyol tábornok nem juthatott Navarráig, kénytelen volt Barbastróba visszavonulni. A testőrcsapat egy része, 172 ember, köztük 60 tiszt, franczia területre léptek át, lefegyvereztettek és fogságba ejtettek. Belgrád jul. 14. A fejedelem egy decretuma augusztus 27-re hívja egybe a skupstinát Kragujeváczra. Versailles, jul. 14. (Ensemblée.) Haentiens (bonapartista) a nièvre-i departement választóinak egybehívására vonatkozó indítványának sürgősségét kívánja kimondatni. Gambetta kinyilatkoztatja, hogy a baloldal a sürgősség elfogadása ellen fog szavazni, fontért jó azonban magának ama választási collegiumok behívását indítványozni, hol képviselői mandátumok vannak üresedésben, vagy pedig az ensemblée föloszlatását javasolni. Haentjens sürgősségi javaslata 335 szavazattal 296 ellenében elvettetett. Ezután a néphez intézendő felhívás tárgyában kiküldendő bizottság fölötti tanácskozás folytattatok Duval (bonapartista) a kormány által felvett napirend ellen kel ki s a következő napirendet indítványozza : Miután az ensemblée a bírói hatalom jogaiba avatkozni nem akar, napirendre tér át. Szécs, julius 14. (Hív. zárlat) Magy. földtelmen nözvény 81.70. Salgó-Tarján —... Magyar hitel 215.25 Magyar záloglevél 86.70 Erdély 123.—. Magyar keret vanut 61.— . Magyar sorsjegy 81-75. Magyar földhitel 72.—. Magyar vasúti kölcsön 101.25. Anglo-magyar 9.25 Franco magyar 59.75. Alföld 128.—. Magyar északkelet vasút. 127.— . Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 66.80. Tisza vasút 193— Municipal-bank —.—. Pesti bank Berlin, jul. 14. (Zárlat.) Galiczai 102.50 tallér Lombard 163.50 bir. mark. Ezüst jövedék 66.90. tallér 1860-as 119.75. tallér. -- Bécs 18120, bir. márk. — Romániai 35.00 tallér. Államvaspálya 499.— bir. márk. - Papirjövedék 64.80 tallér. — Hitelsorsjegy 348.. — 1864-es 308.—. bir. márk. Hitelrészvények 391.— bir. márk. Hitelrészvények 436.50 bir. márk. — Magyar Borsjegy 175.— bir. márk. Utóbörze —.■------. KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Csütörtökön, julius 15. A tündér varázs-fátyol. Látványos életkép dalokkal és tánctczal és 14 hazai tájképpel. Budapest, július 14. A főváros dolgai. A fővárosi választások előtt és után is a pártok gyűléseiben és a polgárság körében élénken nyilatkozott a közvélemény, mely nincs megelégedve a fővárosi ügyek jelen állapotával, s máris hallunk körök alakulásáról, melyek egyenes feladatul a főváros ügyeinek figyelemmel kísérését és megbeszélését tűzik ki. És ez igen helyesen történik. A polgárok maguk mutassanak nagyobb érdekeltséget, s akkor számíthatnak minden más tényező, nevezetesen a sajtó támogatására is, mert gyűléseik és felszólalásaik által nagyobb lesz a nyilvánosság, s így sokkal könnyebb és gyorsabb a bajok és sérelmek orvoslása. Köztudomású volt, de a most lefolyt választások is kitüntették, hogy léteznek klikkek és fejlődtek monopóliumok, melyek létezése és fennmaradása továbbra nem tűrhető. A klikkek és consortiumok összetartása és érdekközössége, s másrészről a polgárság zömének apathiája okozta azt, hogy a fővárosnak az új törvény alapján történt reorganisatiója nem szülte azt az eredményt, amit várni fel voltunk jogosítva. A legtöbb dolog tekintetében maradtunk a réginél, mert a klikkek fenntartották befolyásukat, s ennek folytán az egészségesebb mozgás, a gyökeres reform és javítás lehetetlenné volt téve, mert igen sokszor alkalmazták a magánérdekek rugóját. Most, úgy látszik, ítélni készül felettük a közvélemény. A főváros egyik, mégpedig legnagyobb kerületében a képviselőválasztásnál, a választók roppant többségének szavazata nem annyira a másik jelölt, mint inkább a körje sorakozott klikk ellen volt intézve, s az érdekcsoportok ellen fordultak a választók a többi kerületekben is. Ugyanezen klikkek azok, melyek 1872- ben a képviselőválasztások alkalmából nem átallották a Teréz-, József- és Ferenczvárosban olyan eszközökhez folyamodni, és illetőleg olyan eszközöket igénybe venni, melyeket illetőleg még eljön az idő, hogy feltárhatjuk a teljes világosságot. A mostani választás eléggé megmutatta, hogy mennyire meg volt akkor hamisítva a választásban nyilvánuló közvélemény. Kétségtelen adatok bizonyítják, hogy 1872-ben mesterkedések történtek az összeírásoknál, s kétségtelen adatok bizonyítják azt is, hogy olyan pénzsegély állott a klikkek rendelkezésére, mely nem a választópolgárok adakozásából került ki. De most ennél tovább menni nem kívánunk. Féltették és féltik is feltorlott hatalmukat, de reméljük, hogy az öntudatra ébredt polgárság a legelső alkalommal előveszi a seprőt. A fő az, hogy a polgárság ne maradjon tétlenül addig sem. Ne menjenek szét, mint a képviselőválasztások után eddig tették, hanem maradjanak együtt, s mikor közeleg az idő, mutassák meg, hogy nemcsak az ország, hanem a főváros ügyeit is olyan férfiakra kívánják bízni, kikről meg vannak győződve, hogy mindig csak a közérdeket, a főváros és polgárság javait fogják szem előtt tartani. Mert higgyék el, hogy sokkal előbbre lehetne a főváros, ha a polgárság már rég alkalmazza a tisztító seprőt. Ott takarékoskodni, ahol nem szabad, s ott pazarolni, ahol nem szükséges, az volt eddig a gazdálkodás. Sok olyan dolog, ami égető szükséget képezett, elmaradt, míg sok olyan dolog, ami — legalább ez idő szerint — még felesleges volt, létrejött. A klikkek és consortiumok munkája volt ez. A független, érdektelen elemek hiába emelték fel intő szavukat, s ma a főváros is keresi az egyensúlyt, melyet elvesztett a helytelen, félszeg gazdálkodás által, s hogy példát említsünk, még ma sem tudja, miképpen és miből építse ki a befejezetlen vízvezetéket, melyhez szintén rendszer és megállapított költségterv nélkül fogtak. És így tovább. Siettek palotát építeni, de csatornát nem. A hasznos munka nem kellett, s mikor azután szégyen szemre meghozták az incompatibilitási törvényt, akkor azt olvastuk, hogy ez, meg az a bizottsági tag átíratta szerződéseit a fiára vagy vejére. Ezzel azután kiszúrták a világ szemét. Bizony ennek véget kell vetni. A polgárok a körök tervezett alakítása által elérhetnek egyelőre annyit, hogy ott mindenki előadhatja panaszait, vagy elmondhatja nézeteit, s amit alaposnak vagy helyesnek találnak, terjeszszék a nyilvánosság elé, s forduljanak oda, ahol igazságot és meghallgatást remélhetnek. Ha jól tudjuk, a jövő évben a fővárosi bizottsági tagok fele része megújítandó lesz. Tanácskozzanak és állapodjanak meg idejekorán, hogy kiket óhajtanak megválasztani. Kik az érdemesek, mert vannak olyanok is, kik megmaradhatnak, s kik azok, akiket ki kell hagyni. Ne érje többé a főváros polgárságát a restauratió készületlenül, mint eddig mindig, s akkor megszabadul a pióczáktól és konczlesektől. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletet intézett valamennyi r. katholikus püspökhöz és érsekhez a műemlékek, különösen a templomok stylszerű restauratiójának ügyében. A rendelet a következő: „Mióta hazánkban a tudományok és művészetek s jelesen az archaeológia és az építészet iránt is a legújabb időben eddig talán soha sem tapasztalt érdeklődés nyilatkozik, a régi műemlékek s különösen a templomok restauratiója ügyében sok történt s történik folyvást, habár nem is mindenütt a kellő — és minden szempontot egyaránt figyelembe vevő módon. A magyar kath. főpapság egyes tagjai, közelismerést érdemlő buzgósággal s áldozatkézséggel működnek e részben is; s részemről is, a mennyire lehetett, igyekeztem mind a kezelésem alatti alapokból tetemesb összegeket fordítani ilynemű czélokra, mind ő felsége legmagasb figyelmét a hasonló munkálatokra és további szükségekre irányozni. Nem tehetem, hogy a vallás és egyháziasság, de ép oly mértékben a hazai tudományosság és művészet, sőt az ipar szempontjából is nagyfontosságú ügyre különös figyelmét ismételve föl ne hívjam. Bár elismerem, hogy a régi műemlékek, s jelesen a templomok restauratiójánál egyik és főfontosságú szempont kétségkívül, hogy az az egyházi s vallásos czéloknak minden tekintetben megfeleljen. De e czél teljességgel nem zárja ki sem a restauratió szylszerűségét az archaeologiai tudomány és az építőművészet szempontjából, sem azt, hogy az ily restauratiói munkálatok a hazai művészeknek és iparosoknak foglalkozásai sőt valódi iskolán is szolgáljanak. Részemről, pl. a budai Mátyás-templom restauratiójánál hazai művészeket és iparosokat szándékozom foglalkoztatni, s a pozsonyi székesegyház restauratiójára nyújtott segélynél is ugyanerre figyelmeztettem az illetőket. Midőn azért általában felkérem, hogy saját egyházmegyéjében a műemlékek s különösen a régi templomok fentartására, és amennyiben lehetséges, azok restauratiójára gondot fordítani méltóztassék, nem mulaszthatom el különös figyelmébe ajánlani a szylszerűség tudományos és művészi szempontjait s a hazai művészek és iparosok foglalkoztatásának szintoly nagyfontosságú ügyét. Ha erre mindenütt, hol ilynemű munkálatok akár folyamatban vannak, akár jövőben eszközöltetnek, az egyházi s vallásos czélok mellett kiváló figyelem fog fordittatni, ez által oly szolgálatot teend a hazai művészetnek és iparnak, melynek arra s melyre a hazai kultúrának valóban szüksége van, de a mely gazdagon fog kamatozni b (czimednek) is méltó elismerést szerzene.“ Fogadja kiváló tiszteletem őszinte nyivánitását. Főpapjaink mai értelmében és hazafiságában bízunk, hogy a miniszter úr kívánságát figyelembe veszik. Ezzel egyfelől megmentik a műbecscsel biró templomokat és egyéb emlékeket a szylt-megrontó átalakítástól, megőrzik azokat a múlt idők hátragyott kincseiként, másfelől emelni segítnek a hazai művészetet és finomabb ipart, melyre nálunk egyáltalában annyi szükség van. A tegnapi nap folyamában minisztertanács tartatott, mely főleg a budget kérdéseivel foglalkozott. Ez volt a kormány utolsó minisztertanácsa az egyes minisztereknek szabadságra való elutazása előtt. A kabinet tagjai közül Wenckheim báró miniszterelnök, Tisza belügyminiszter és Széli pénzügyminiszter hosszabb rövidebb időre elhagyják a fővárost. Távolléte idején a miniszterelnököt Trefort közoktatásügyi miniszter fogja helyettesíteni. A rendőrség újjászervezésére vonatkozó törvényjavaslat ügyében Tisza Kálmán elnöklete alatt a belügyminisztériumban a két utolsó napon tanácskozások folytak. A folyó évi augusztus 2-án Budapesten tartandó nemzetközi gabna-és magvásár érdekében a következő értesítést vettük a budapesti áru- és értéktőzsde bizottságától. Az alábii bizottmány ezennel közhírré teszi, hogy mind az osztrák és magyar vaspályák valamennyien, mind a cs. kir. szabad, dunagőzhajó-társaság egész kiterjedésére és mohács-pécsi vaspályára nézve is, a budapesti nemzetközi gabonavásár látogatóinak 33/Vs #/#-nyi utazási árelengedési kedvezményt nyújtanak, de ezen kedvezményben az illetéket csak az alálírt bizottmány részéről kiállított igazolvány elővontatása mellett részesítik. Felkéretnek tehát a nemzetközi gabonavásárt látogatni szándékozók, hogy e végett idejében forduljanak a pesti ár- és értéktőzsde titkári hivatalához, amely az említett igazolványokat haladék nélkül az illetőknek megküldeni fogja. Köztudomásra hozzuk továbbá, hogy valamennyi németországi vaspályánál tettünk lépéseket hasonló utazási árelengedés kieszközlése végett, és hogy minden ily kedvezmény azonnal közhírré fog tétetni. A „Presse“ mai száma az osztrák pénzügyminisztérium összeállításából igen érdekes adatokat közöl a lefolyt 1874. év fogyasztási adóiról. Az utolsó év kedvezőtlen volta mutatja az eredményt, mely 1873-hoz képest 6,935.339 frtnyi csökkenés, vagyis körülbelül 9°/0, miből Ausztriára 6,042.846 frt, Magyarországra 892.493 frt esik. Egyébiránt nem kell elfeledni, hogy 1873 a legkedvezőbb évek közé tartozott. Az eredményt világosabban tüntetik fel a következő adatok: Pálinka adó Ausztriában 1873-ban 8.1 millió forint, 1874-ben 8.5, Magyarországon 1873-ban 6.1, 1874-ben 5.9. Boradó Ausztriában 1873-ban 4.3, 1874-ben 3.7, Magyarországon 1873-ban 2.7,1874-ben 2.6. Söradó Ausztriában 1873-ban 26.3,1874-ben 24.5, Magyarországon 1873-ban 1.3,1874-ben 1.1. Házadó Ausztriában 1873-ban 4*6, 1874-ben 4*5, Magyarországon 1873-ban 1*9, 1874-ben 1 9. Czukoradó belföldi anyagból Ausztriában 1873-ban 4*9, 1874-ben 8*5, Magyarországon 1873-ban 1*1, 1874- ben 0.7. Egyéb tárgyak Ausztriában 1873-ban 2*6, 1874-ben 2*2, Magyarországon 1873-ban 0*7, 1874- ben 0 07. Közigazgatási bevétel Ausztriában 1873- ban 2*6, 1874-ben 2*2, Magyarországon . — A csökkenés, mint e számok is mutatják, főleg a sör- és czukoradónál tetemes, hol 300/s-ot tesz ki, míg a pálinka-és húsadónál csak igen jelentéktelen, majd kedvező, majd kedvezőtlen a változás. Igen szomorú az arány a zárt városoknál, így a veszteség Bécsnél 1.895,316 frt, Budapestnél 172,850 frt. A határon kivitt czukoradója fejében restituáltatott Ausztriában 1874-ben 7.328,103 frt, 1873- ban 6.314,076 frt, Magyarországon 1874-ben 267,140 frt, 1873-ban 237,670 frt E számok a belföldi fogyasztás jelentékeny csökkenése mellett az export növekvését tanúsítják. A sörgyártás 1874-ben 21,715,000 akóra rúgott, míg 1873-ban 22,380,000 akót, tehát a lefolyt esztendőben 665,000 akóval kevesebbet. A fogyasztási adók Ausztria-Magyarországban, mint Bécsből távirják, 1874- ben a megelőző évhez képest 6,900.000 forinttal kevesebbet jövedelmeztek ; a kevesebb létből Magyarországra ugyancsak e forrás szerint 838,000 frt esik. A zágrábi „Národne Novine“ a magyar képviselőválasztásokkal és a szerbek magatartásával foglalkozik; mindenekelőtt constatálja, hogy 1848 év óta egy magyar kormánynak sem volt oly nagy többsége, mint amilyennel fog bírni a Wenckheim-Tisza minisztérium a jövő országgyűlésen. A választások ezen eredményének fontossága az állam úgy bel-, mint külviszonyaira nézve annál nagyobb, mivel Magyarország élén oly kormány áll, mely feladatának épp oly tudatával bir, mint a milyen határozott czéljainak és intentióinak kivitele iránt. Majd áttér mai czikke fő- és kizárólagos tárgyára, miután előbb előre bocsátja, hogy a választásokról bővebben és körülményesebben fog írni, s igy folytatja: Midőn a Bittó-minisztériumot a Wenckheim- Tisza kabinetje váltotta fel, különösen a lefolyt országgyűlés vége felé, a nemzetiségi képviselők, főkép pedig a szerbek, erejükben való oly bizodalomnak adtak kifejezést és kinyomatot, hogy az új kormányt csaknem provokálták. A históriai frázis „Találkozunk Philippinél !“, melylyel Pofti Tiszának átkiabált, még mindannyinnk élénk emlékezetében él. A nemzetiségi képviselőknek a lefolyt országgyűlés végén tanúsított viselete és henczegése után, azt hihette volna az ember, hogy az új választások eddigi számokat a jövő országgyűlésre megkétszerezi. S íme mi történt? A szerbek és románok nemcsak egy új helyet nem hódítottak meg maguknak, hanem az eddigi positiók feléből kiszoríttattak. S ami a szerb nemzeti pártnak ezen vereségét még növeli, az, hogy nem jelentéktelenebb tagjai buktak el, hanem első emberei, még pedig oly helyeken, melyek a szerbség s az „omladina“ védbástyáinak tartottak. Miletics Basahidon, Maximovics Zomborban, Trifunácz Becskereken s Vadzsics Újvidéken lettek vesztesekké. Ha még a pancsovai kerület s a polgárosított végvidék nem lett volna, a szerbek a jövő országgyűlésen nemzetiségük egy candidátusával sem bírnának. Miletics saját lapjában a szerbek ezen vereségét nem annyira a magyar kormány beavatkozásának és nyomásának, mint inkább saját pártja egyenetlenségének és apátiájának tulajdonítja. A szerb jelöltek tehát saját pártjuk egyenetlensége miatt estek el. Ez egyenetlenség pedig onnan támadt, hogy a szerb hazafiak nagy része belátja, miszerint a Miletics által jelzett út nem vezet jóra, eddigi vezérétől tehát elpártolt. Mádi Ráth Károly viselt dolgai. — Okleveles gyűjtemény. — Pápán a „Ráth-párti választók bizottsága“ következő tartalma nyomtatványokat hozott forgalomba : Választó polgárokhoz. Az „Ellenőr“ czimű napilap július 9-iki számában szeretett jelöltünk, Ráth Károly ur, és pártnak törekvései s magatartása ellen oly valótlanságok és nemtelen gyanúsítások foglaltatnak, melyek, bár közülünk senkit, jelöltünk iránti bizalmában s egy hazafias szent ügy iránti lelkesedésünkben megingatni nem fog, mindazáltal kötelességünk az igazságérzet és a hazafias megbotránkozás kifejezésével ez aljas koholmányukat erélyesen visszautasítani. Hogy szeretett jelöltünk, Ráth Károly úr, az 1874. évi hegyaljai képviselőválasztás alkalmával semmiféle törvény- vagy tisztességellenes eszközöket nem használt, s hogy ő e választás alkalmával egészen szabatosan és jellemesen járt el, ezt a sajtó elfogulatlan része annak idején eléggé világosan, hiteles adatok nyomán kiderítette. Az ellenpárt valamely tudósítója nemtelen korteskedési viszketegből arra vetemedik, miszerint jelöltünket a nevezett választásnál állítólag elkövetett vesztegetéssel vádolja. Erre pártunk elnöksége a következő nyilatkozatot vette, melyet sietünk közzé tenni: „Budapest, 1875. julius 9. Tekintetes Kalmár István, választási pártelnök urnak Pápán. Az „Ellenőr“ mai számában az mondatik, hogy én a mádi kerületben tavaly „megvásároltam ellenjelöltemet, Mezősy László urat, ez okmányilag bebizonyított és Mezősy úr által is elismert tény." Bár az illető közlemény minden sorából az erőltetett gyanúsítás és korteskedés nem éppen nemes fegyverekkl, bizalmukkal megajándékozott választóim iránti kötelességből ezennel kinyilatkoztatom , hogy azonnal ezer forintot vég leteszek a budai vízkárosultak javára, mihelyt okmányilag, avagy tanuk által bebizonyíttatik az, hogy én azért, hogy tavalyi ellenjelöltem visszalépjen, vagy azért, mert visszalépett, egy krajczárt fizettem, vagy más által fizettettem. Mindaddig, míg ez be nem bizonyíttatik, az „Ellenőr“ illető tudósítóját nemtelen rágalmazónak és becsületgyilkosnak nyilvánítom. Ami ugyanazon lapban személyemre nézve felhozott egyéb dolgokat illeti, úgymint: hasonló szennyes ráfogásokat, eddigelé nem méltattam, úgy ezúttal sem méltatom válaszra. Válaszul szolgál egyrészről kinyomatott programmbeszédem, másrészről választóimnak, nemkülönben a fővárosi s jóformán az összes hazai iparososztálynak bizalma és támogatása. Tisztelettel, Ráth Károly. Midőn jelöltünk a személye elleni nemtelen rágalmat ily méltóságteljesen megtorolja, hozzá tehetjük még azt, hogy Ő választópolgártársai bizalmát nem hajhászta, s programmbeszéde alkalmával semmiféle ígéreteket nem tett, hanem egyszerűen utalt szeplőtlen múltjára, becsületes jóakaratára, munkaszeretetére és igaz, s nem pedig, mint sokak által fitogtatott szabadelvűtségére. Pápa, 1875-ik évi július hó 11-én. A Ráth-párti választók bizottsága. * A „budai árvízkárosultak“ érdekében sietve ragadják meg az alkalmat mádi Ráth Károly úrnak a lehető legkiterjedtebb mértékben szolgálatára lenni a kívánt „okmányilag“ való bizonyítással. Fájlaljuk csak azt, hogy minden kezünkben lévő okmányt nem közölhetünk, mert az egy egész bibliotheka. Olyan nevezetes ember Ráth Károly úr, a mádi. Tessék olvasni. I. Árulás. S.-A.-Ujhey, jul. 4. Néhányan azok közül, kik az 1872-iki választásnál Mezőssynek, illetőleg a baloldali pártnak zászlóvivői voltak — személyes vélt sérelmek és mellőztetés miatt most Mezőssy zászlaját elhagyván, Ráth Károlyt az ipartársulat elnökét — úgyszólván — személyes haszú eszközéül használták fel, és benne, a pénzes jelöltben, czéljukat érni remélték. Azonban a többség, t. i. azon választók, a kik az ügyet és nem a személyeket szolgálják, Mezőssy mellett hiven megmaradván, és Mezőssy a jobboldal értelmisége és vagyonos részétől is erkölcsi támogatást nyervén, daczára annak,hogy Ráth mellett az itatás, etetés mindig fokozottabb mérvben folyt, daczára,hogy Ráth egy hét óta folytonosan látogatásokat tett, a baloldal ügye annyire jól állott, hogy a Ráth pártja jónak látta Mezőssyvel a kiegyezést a válastást megelőzőleg megkísérlem, és jul. 1-én Heyduk nevű Ráth-féle kortes másodmagával Tolcsván Mezőssy Lászlónál megjelenvén, ott meghaltak, és 2-án reggel Szerencsre együtt utaltak Ott aztán még az nap, t. i. a választás előtti délután, a legnagyobb nyilvánossággal Ráth és Mezőssy jelenléte és megegyezése mellett sorshúzás döntött a felett, hogy akinek neve kihúzatik, az legyen az egyedüli jelölt és képviselő. A vaksors is úgy akarta, hogy a baloldal és annak jelöltje a már négyszer bukott Mezőssy László maradjon az egyedüli jelölt, mert Mezőssy neve húzatván ki, Ráth az előleges megállapodáshoz képest visszalépését kinyilatkoztatta. Ezután pár perczre Ráth és Mezőssy egy külön szobában, négyszemközt tanácskozván, a jelen volt tanukhoz visszatértek, és mindnyájok meglepetésére Mezőssy kijelente, hogy bár őt érte a jó sors, visszalép Ráth érdekében. Hogy aztán ami következett, azt szégyen papírra tenni. Képzeljenek önök egy világosi jelenetet. Az igazak, a kijátszott hű választók lelki állapota s dühe leírhatatlan volt. Mezőssy este a Ráthisták védelme alatt menekült Szerencsről. Hova? azt ma sem tudni. A kijátszott választók meg akarván magukat beszélni Ráthon, a választást megelőző este Szabó Lajost a tokaji járás szolgabiráját ellenjelöltül kikiáltották és mi történt? A tegnap reggel kezdetét vett szavazás eredménye az, hogy Szabó Lajos jobboldali 102 szavazattöbbséggel a mádi választókerület képviselőjéül megválasztatott a baloldal által. Mit fog szólni mindezekhez Ráth és Mezőssy, kíváncsian várjuk, különösen Mezőssy nyilatkozatát, mely azonban őszinte legyen! barátotok Bajusz.* A másik két tudósításból, melyeket ez ügyben vettünk, adjuk a következő részleteket: „Ráth Károly Mezőssy László előtt mintegy 25 ember jelenlétében politikai pártállását fejtegetvén, azt mondta, hogy ő a kormánynyal szemben éles állást nem foglalhat és szándéka a középpárthoz csatlakozni. „A sorshúzás nyilvánosan történt, s midőn Mezőssy, daczára, hogy győztesen visszalépett, Ráth végigérte Mezőssynek, hogy 1300 írtra rugó kiadásait visszafizeti. Midőn Mezőssy javára dőlt el a sors és Mezőssy mégis visszalépett, ezen megbotránkoztató eljárása iránt kérdeztetvén, Mezőssy azt válaszolta, hogy a sorshúzás előtt becsületszavát adta Ráthnak, mi szerint még akkor is, ha az ő neve jönne ki az urnából, Ráth javára visszalép .Megfoghatatlan. De hát akkor miért egyezett bele Mezőssy a sorshúzásba, ha már előre elhatározta, miszerint viszszalép, akár részére dől el a sorshúzás, akár neki. Miért nem jelentette ezt ki Mezőssy választóinak ? Szerk.) A másik tudósítást Ráth Károly híveitől vettük — keltezve a választás előtti napról — midőn természetesen nem is álmodtak arról, hogy Ráth is megbukik s a biztos győzelem reményében hálájukat fejezik ki Mezőssynek „nagylelkűségéért.“ E tudósításból adjuk a következő sorokat: „A függetlenségi párt által Mezőssy László fölléptetvényezélünk, vagyis Ráth Károly megválasztatása majdnem hajótörést szenvedett. Ugyanis jelölteink sorshúzásra bocsátván az ügy eldöntését, a sors ellenünk nyilatkozott, amennyiben a kedvező szerencse Mezőssy Lászlót jelölte ki képviselőül. Már-már csüggedve akart pártunk szétoszlani, midőn egészen váratlanul felszólal Mezőssy és kijelenti, hogy miután a még előttünk levő 8 havi törvényozási idő alatt úgy sem lehetne a közjog érdekében semmit sem tenni, átadja a tért Ráth Károlynak.“ H. A „Pesti Napló“-nak a mádi választókerületből a következőket írták: A sors úgy akarta, hogy az urnából Mezőssy László neve hutassék ki, mint követé, minek folytán — előre tett kötés szerint — Ráthnak viszszalépni kellett. Midőn az eddigi ujjhúzás a két jelölt között igy tisztességesen elintéztetek, Mezőssy és Ráth egymás között tanakodva, néhány percz múlva uj fordulatot adtak a dolognak. Mezőssy, a már egyedüli követjelölt, daczára a hozzá szívósan ragaszkodó párt tekintélyes számának, daczára a sors esetleg irigyletes támogatásának a Ráthtal tartott — tanuk nélkül történt —szóváltás után, a jelenvoltak nagy megbotránkozására, visszalépését jelentette ki. A megbántódás, a visszatetszés Mezőssy embereiben a netovábbot érte el Mezőssy, egész meztelenségében nem hozhatván nyilvánosságra elhatározása megdöbbentő indokait, adós maradt a felelettel a hozzá intézett komoly faggatásokra, sőt — mert tanácsosabb is volt — csak az után nézett, hogy a felizgatott pártbeliek köréből menekülhessen. Ez történt július 2-dikán délután 2 és 3 óra közt. A választás július 3-ára lévén kitűzve, a megcsalt Mezőssy-párt, becsületében mélyen megsértve, s bizalmatlanul egy, ily rövid idő alatt alig valamely sikerrel már szóba hozható halpárti jelölt iránt is legott Szerencsen elhatározta, hogy a jelöltségre Szabó Lajos tokaji járási szolgabirót (Deákpárti) kéri fel. Az egészből azonban az az elégtételünk megvan, hogy Ráth megbukott s így részben már elnyerték bünhödésüket, kik a képviselői állás ügyét hitvány üzérkedés tárgyává tenni elég nyomozati lelkülettel bírtak. (Egyetértés, 1874. 79. száma.)* Lehetetlen volt hallgatni. S megszólalt Mezőssy úr az „Egyetértés* 1874. 83-ik számában » mint következik.