Ellenőr, 1875. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)
1875-09-11 / 252. szám
iMMtm. — „A gyakorlati statistika kézikönyve.“ Ily czím alatt jelent meg Keleti Károlynak, az országos statistikai hivatal igazgatójának egy új munkája, mely kimutatni törekszik, hogy a társadalom minden egyes terén mily hasznát lehet venni a statistikának, s miként világítja az meg az állami, gazdasági és szellemi élet minden egyes ágát. A munka megjelenését s általános szükségét indokolja az, hogy az 1874. XXV. t. sz. a kormányközegek, egyházi, polgári és katonai hatóságok, közintézetek és közérdekű czélokkal foglalkozó magánintézetek, egyletek, társulatok számára kötelezővé teszi a statistikai adatszolgáltatást — így számos ember óhajthat e tekintetben a miként és miért kérdése felől tisztába jönni. A munka két részre oszlik, az egyik általános ismereteket tartalmaz, a másik a statistika egyes ágait ismerteti. Az első rész nyolc fejezet alatt értekezik a statistika mivelőiről; a statistikai congressusok keletkezéséről és működésük irányáról; a statistika elméletéről és tudományos állásáról; a statistika technikájáról; a szám- és rajzbeli módszerekről; a statistikai tények alkalmazásáról, a statistikai hivatalokról, szervezetük és közegeikről. A második rész 15 fejezetben szól a statistika egyes ágairól; az egyes fejezetek a következők: I. A népességi statistika. II. A mezőgazdasági statistika. III. A szőlészeti statistika. IV. Az erdészeti statistika. V. A bányászati és kohászati statistika. VI. Az iparstatistika. VII. A kereskedelem és vámügy statistikája. VIII. A közlekedési statistika. IX. A hitel és pénzügy statistikája. X. Az előrelátás és önsegély, valamint a biztosítás statistikája. XI. Az igazságügy statistikája. XII. A közegészségügyi statistika. XIII. A közművelődési és közoktatásügyi statistika. XIV. Az állami és községi háztartás statistikája. XV. A hadsereg és honvédség statistikája. A munka az „Athenaeum“ kiadása; ára 2 frt 50 kr. — Megkaptuk a következő szakkönyvecskét: „Útmutatása bélyeg és jogilletékek kiszabására egyes példákban pénzügyi, törvénykezési és közigazgatási tisztviselők, királyi illeték-megszabási hivatalok, kir. közjegyzők, pénzintézetek és ügyvédek igényeihez alkalmazva. Tekintettel az 1850. október hó 1. napjától az 1868. augusztus 15-ig kiadott felsőbb rendeletekre és utasításokra; továbbá az 1868, 1869, 1870, 1871, 1873. és 1875-ik évi törvényczikkekre.“ Irta Nánássy Lajos m. k. pénzügyi titkár, a debreczeni pénzügyigazgatóság bélyeg- és jogilleték ügyosztályának vezetője és előadója, köz- és váltó-ügyvéd. Ára 80 kr. Telegdy K. Lajos, debreczeni könyvkereskedő kiadása. — Az „Athenaeum“ kiadásából két csinos kiállítású naptárt kaptunk , az egyik „Az Athenaeum nagy képes naptára“, szerkesztette Beöthy Zsolt. A szépirodalmi közlemények között olvasható Arany László elbeszélő költeménye „A hunok harcza“, Vértecy Arnold beszélye „A férj becsülete“, Berzenczey útleírása „Ázsia szívében“. Vannak még közlemények Szász Károlytól, Farkas Antaltól és Csepreghy Ferencztől. Több csinos kép is díszíti e füzetet. Ara 1 forint. A másik naptár „Az Athenaeum kis képes naptára.“ Sokkal vékonyabb és szerényebb tartalmú. A szépirodalmi részben Beöthy Zsolt, Zulár, Török Károly és Csepreghy Ferencz neveivel találkozunk. Ara 50 kr. Budapest főváros közgyűlése. (Szeptember 10.) Kamermayer K. polgármester megnyitja az ülést, s a közgyűlés a napirenden levő ügyek folytatólagos tárgyalásába bocsátkozik. A duna-balparti közlegerősavada-lom bérbeadása iránt pályázat tűzetett ki, melyre 3 szóbeli és 3 írásbeli ajánlat tétetett. Az utóbbiak közül Deutsch A. és fia 20,600 frtért, Rosenfelt A. és Pichler N. pedig 22,502 frt 74 frért hajlandók kivenni. A pénzügyi és gazdasági bizottmány Rosenfeld és társa ajánlatát mint megbízható egyénekét, s mint a városra nézve legkedvezőbbet ajánlja elfogadásra. A tanács azonban Eigel Nándor mostani bérlőnek, ki a javadalmat közmegelégedésre évi 22.420 frtért már tiz év óta bírja, kivárja kiadatni. A hosszú vitában, mely e tárgy fölött támadt, Weisz B J. részt vett, ki a tanács előterjesztését elvetendőnek és a pénzügyi és gazdasági bizottságét tartja elfogadandónak. Bródy a p. ti. és a gazd. bizottmány javaslatát pártolja. Kamermayer jelenti, miszerint tíz bizottsági tag név szerinti szavazást kér. Szentkirályi és Tavaszy, személyekről lévén szó, titkos szavazást kérnek. A közgyűlés a tanács javaslatát fogadja el. Bachmüller F. a városligeti kis korcsmát 2000 írt évi bérért kéri kiadatni. A p. n. bizottság s a tanács javaslatára az illetőtek ajánlatát a közgyűlés elfogadja. A Duna balparti házi szemét kihordása iránti szerződés t. é. augusztus végén lejár. E szerint új intézkedésről kellett gondoskodni. A p. tt. és gazd. bizottság, valamint a tanács előterjesztésére a közgyűlés már korábban kimondotta a háziszemétnek elégettetését. A tanács ily irányban tűzött ki pályázatot. Krausz Bernát eleinte 4000 frtot ajánlott a szemétkikotrás jogáért, melynek fejében kötelezte volna magát a szemét elégetésére két kervenetét felállítani. A közgyűlés nyilvános pályázatot rendelt el A kiírt határidőre két pályázat érkezett. Deutsch J. vállalkozó 70,000 írtért, s Krausz Bernát és testvére 24,708 írtért hajlandók vállalkozni a szemét elégetésére. Ez utóbbi a tanácsnak azon felszólítására, hogy az első ajánlata mellett maradjon, azt felelte, miszerint akkor minden számítás nélkül könnyelműen tette az ajánlatot; behatóbb vizsgálat után azonban kénytelen kijelenteni, hogy a fenti összegnél kevesebbért saját érdekei megsértése nélkül nem vállalkozhatik. — A p. v. és gazdasági bizottmány az ajánlatot elfogadhatónak tartja, mert közegészségi szempontból szükséges, hogy a szemét a főváros területéről haladéktalanul eltávolíttassék. Ez pedig csak elégetés által érhető el. Steiger Gyula: A szerződésben két főszempontról nincs szó. Arról t. i., hogy váljon a kemenezék felállítása által nem nagyobb bajok fognak-e a közegészségre nézve támadni, mint ahogy a jelenlegi állapot van. Nem fognak-e e kemenezék ártalmas gőzöket terjeszteni a vidékre, mor nem ejtetett semmi szakértői vizsgálat aziránt, hogy az elégetés tökéletes lesz-e. Szóló egy új dolgot, vállalatot 10 évre senkinek sem merne lekötni, részéről a szerződést csak 3—4 évre lehetne megkötni. Indítványozza, hogy az ajánlatok egyike se fogadtassák el. Tavaszi A. szintén barátja a találmányoknak, az új dolgoknak, de a szemételégető kemenczék iránt nem nagy bizalma van. Ezután csaknem negyedóráig arról beszél, hogy a kihordott szemét naponként elégettessék, s ezt a szerződésbe felvétetni kívánja. Végül Kamermayer felszólítja szólót, miszerint e feltétel a szerződés egyik leglényegesebb pontját képezi. Weisz B. F. és Forgó bizottság ajánlatát elfogadtatni kívánják. Vetsey S. kimondatni kéri, hogy mindazok, kik concurrálni akarnak, adják be rajzaikat, hogy a város eleve biztosítva legyen aziránt, miszerint a kívánt czélokat eléri. A szerződést 10 évre kívánja megköttetni. Márkus és Matolay szintén a p. v. és gazd. bizottság mellett szólnak. Bródy szintén a bizottság mellett beszél ihatóan, továbbá Szentkirályi, Márkus és dr. Glück Ignácz, mire az elnök összegezvén a felhozottakat, szavazás alá bocsátja a tanács előterjesztését, (t.i. hogy egyik ajánlat se fogadtassék el, hanem uj pályázat hirdettessék ki) s az 10 szótöbbséggel el is fogadtatott. Steiger pótinditványa is szavazás alá kerülvén, (t. i. hogy 5 évre köttessék a szerződés az uj pályázat alkalmával) ez elesett, s a közgyűlés a 10 évi szerződés mellett nyilatkozik. A kútvölgyi szőlő bérbeadása iránt tartott árverés eredménye helybenhagyatott. A főváitalmérési jog kezelése és hasznosítása tárgyában a közgyűlés elhatározta, hogy a bor- és bormérésnél 3 osztály állíttatik fel: I. osztály 100 frt, a Il-dik 60, a Ill-dik 30 frt. A pálinkamérésnél pedig 1 osztály 100 frt, s a szatócsok kisebb kiméréseiben 15 frt. Továbbá elfogadtatott egy új rendszabály, melyhez minden italmérő tartozik magát tartani. Evvel kapcsolatban a szatócsok, korcsmárosok ipartársulatának kérvényére elhatározták, hogy mindenki, ki italmérési jogot bérel, tartozik belépni a szatócsok vagy korcsmárosok ipartársulatába. A vadászati jog értékesítése érdemében elhatározta a gyűlés, hogy a főváros területére nézve a vadászati jog 20 írtért legyen megszerezhető. Riener József és Steizl Mátyás kérvényére, a rudas-fürdői vendéglő bérlete iránt fennálló szerződésnek reájuk leendő átruházását a közgyűlés kimondja. A m. kir. belügyminiszter leirata a budai vizkárosultak felsegélyezésére felveendő kölcsön tárgyában tudomásul vétetett. A II. ker. állami reáltanoda hiányainak helyreállítása után felmerült 3316 frtnyi költség-többlet megszavaztatik. Az óbudai községi földadó bft. tagjainak élelmezési költségei fejenkint 1 frt 50 krban állapíttatnak meg. Pichler N. és érdektársai kérvénye az új vásártér egy részének zsibáru-csarnokok felállítására leendő átengedése iránt — daczára a tanács ajánló javaslatának — egyhangúlag elvettetett. Kamonn Fl., Kleinberg Róza, Roscher György, illető kérvényeikkel elutasíttattak. A bírósági kézbesítések tárgyában a tanácsnak a bel- és igazságügyi miniszterekhez intézendő felterjesztését a közgyűlés helyesléssel fogadja. Ezzel a gyűlés 8 órakor véget ért. Csak 12 városatya volt már jelen. A hivatalos lapból. — Consulok, ő felségei* dr. Erstenberg- Freyenthurm Edvárd cs. k. birodalmi honpolgárnak, a részére adományozott Monaco-herczegségi főconsuli állomásnak Bécsben elfogadhatását megengedte, s Perrét Frigyes kereskedőt Livornóban ugyanoda fizetésnélküli consullá a tarifaszerű consuli illetékek szedésére való feljogosítással kinevezte. Előléptetés. A m. kir pénzügyminiszter Turjakovich Lajos, Sovész János, Kleszky Ferencz, Hammer Sámuel, Ternsland János, Hann Márton, Eck Skultéty Antal, Münnich Tivadar, Horváth István, Mészáros Ede, és Ágh Imre pénzügyigazgatósági Ir-od oszt. tiszteket I-fő osztályú; továbbá Jedlicska Károly, Sárossy Géza, Kominek Lajos, Fekete Ferencz, Göttner Lajos, Hatyki Mihály, Mondics Jenő, Barnaky Gyula, Knoll Mór, Storcz Amnót, Csinos István, Cziger Imre, Borsodi József, Mangu József, Ráth Márton, Grineus János, Faltin János, Csernay Lipót, Ujheyi Sándor, Kratochvil Henrik, Lacky Károly és Reiter József, Il-ad oszt. számtiszteket Il-od oszt. számtisztekké nevezte ki. — Tanári állásra végleges kinevezés. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter a Csáktornyai polg. iskolához az ének tanítására ideiglenesen megválasztott Alszeghy Alajos segédtanítót eddigi állomására véglegesen kinevezte. — Kinevezés. A budapesti (budai) királyi pénzügyigazgatóság Gabler Lajos I. osztályú pénzügyi fogalmazót az I. osztályba előléptette, továbbá Schneider Zsigmond s Czi 1rch János fogalmazó gyakornokokat ideiglenes II. osztályú pénzügyi fogalmazókká kinevezte. A beszterczebányai kir. pénzügyigazgatóság Vintier Antal rendelkezési állapotba helyezett ellenőrt VI. osztályú ellenőrré a tomallyai királyi adóhivatalhoz nevezte ki. A szegedi ügyvédi kamara köréből. A szegedi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Szilágyi Gyula hm.-vásárhelyi ügyvéd közjegyzővé neveztetvén, az ügyvédségről lemondott s lemondása következtén a kamarai lajstromból kit rültetett. — Alapszabály megerősítése. A Szered mezővárosi segélyző pénztár alapszabályai f. é 19,571. sz. a. a földművelés-, ipar- és kereskedelmi m. királyi minisztérium által a törvényes bemutatási záradékkal láttattak el. A Vásár engedélyezése. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. miniszter Temesvármegyébe kebelezett Orczyfalva községnek megengedte, hogy ott évenkint ápril 24-én és szeptember 8-án országos , és minden szombaton hetivásárok tartathassanak. Gyulafehérvár sz. kir. városnak megengedte, hogy a nevezett városban évenként szeptember 29-én tartatni szokott országos vásár ez évben kivételesen f. é. szeptember hó 24-én tartathassák meg, mi ezennel közhírré tétetik. hírek. Szeptember 10. — Az országos zeneakadémia szervezeti szabályainak közlését a hivatalos lap mai száma kezdte meg. E szabályzatok szerint az akadémiai tanfolyam négy évre terjed, s csak azok kapnak akadémiai oklevelet, kik e folyamot megszakítás nélkül bevégzik; akik csak némely tantárgyat tanultak, az illető tanszakból nyernek bizonyítványt. A tanítványok éltük 15-ik, a nőtanítványok 16-ik éventúl vétetnek föl, s bírniük kell a zene elemeinek tökéletes ismeretét, sőt a felsőbb zongora tanfolyamra már jó zongorajáték is szükséges. A felsőbb zongoraosztályba fölveendő tanítványok száma 12-et, a karénekiskolában 40-et meg nem haladhat. A tudományos tanszakokra, melyekben a fi- és nőtanítványok szintén elkülönítve nyernek oktatást, a tanítványok fölvétele a rendelkezésre álló helyiség terjedelmétől függ. Ki az intézetbe felvétetni kiván, az igazgatóság által eleve közzétett időben, zenészed előkészültsége és képessége igazolására vizsgálatot tartozik letenni. Ez alól csak azok mentethetnek föl, kik elismert művészeknél vagy a magyarországi zeneakadémiához hasonló ezeni intézetben már sikerrel folytatott tanulmányaikról kellő igazolványt képesek felmutatni. Tanítványok, kik szegénységüket igazolván, kitűnő tehetséget és szorgalmat tanúsítnak, az elnök vagy igazgató javaslatára ösztöndíjban, vagy segélyben részesülhetnek. A tanév minden év október hó 1-jén kezdődik s ünnep és vasárnapokat, valamint a szombati napokat kivéve, a következő év július havának végéig tart. A beiratások és a felvételi vizsgák ideje, minden tanév kezdetét megelőzőleg az igazgatóság által a hivatalos lap útján eleve közzététetik. Az akadémiában a magyar koronaországok területén született tanítványok félévenkint fizetendő 10 —10 frtnyi tandíj mellett részesülnek az oktatásban, azonkívül a beiratáskor kötelesek öt forint beiratási díjt fizetni. Külföldi tanítványok ellenben, tekintet nélkül a tanszakokra, évenként, az 5 frt beiratási díjon túl félévenként, vagyis öt havi részletekben 50 frtot o. é. kötelesek tandíj fejében fizetni. A tandíj fizetése alól csakis az ösztöndíjasok s oly szegény tanulók menthetők fel sohozok- Itatás minisztere által az akadémia elnöke, vagy igazgatója javaslatára, kik vagyontalanságuk igazolása mellett kitűnő tehetséget és szorgalmat tanúsítanak. A tandíjak az állampénztárba folynak be, a beiratási díjak az intézet könyv- és hangjegy- s gyűjteményének gyarapítására fordítandók. Az intézet hivatalos és tannyelve a magyar. Kitűnő zeneművészek és zenetudósok azonban, kiknek megnyerése az intézetnek kiváló érdekében áll, a vallás- és közoktatási miniszter által a magyar nyelven való előadástól időlegesen fölmentethetnek. Az ily föltétel alatt kinevezett tanárok mellényelvi szükség tekintetéből a vallás- és közoktatási miniszter időről-időre magyar nyelven előadó segédtanárokat is nevezhet ki. A magyar orvosok és természetvizsgálók vándor tömege Brassóba harangzúgás és dörgedelmes mozsarazás közt vonult be, s a városházán s több magánlakáson is nemzeti lobogók diszlettek. A nagygyűlés tagjai a különböző kirándulások után Brassóban látták egymást újólag Élőpatak óta. A megérkezés estéjét a „Nr. 1.“ fogadóban töltötték, s egymást megszámolva, még mindig 300-an voltak. Másnap (szept. 5.) reggel, miután meghallgatták az evang. nagytemplom híres orgonáját, a lövöldébe siettek a bezáró gyűlésre. Nagy közönség is gyűlt itt össze, s átalában a brassóiak nemcsak szíves szállásadók voltak, hanem érdekeltséget is tanúsítottak. A gyűlést Knöpfler úr nyitotta meg, mire a polgármester rövid magyar beszéddel üdvözölte a város vendégeit, az üdvözletét németül is elmondva. A napirend első tárgya volt a társadalmi és régészeti szakosztály amaz indítványa, hogy Vajda-Hunyad vára kiépítését társadalmi úton is elő kellene segíteni, s e végre egylet alakítandó. A közgyűlés elfogadta ezt, s elhatározták, hogy Haynald érseket kérik föl elnökül. Elfogadta továbbá a közgyűlés a nagyválasztmány ajánlatára, hogy a jövő évi gyűlés M.-Szigeten lesz. Ezután megemlékeztek a hatóságok részéről tanúsított szívességekért, mit meg fognak köszönni. Következett Trauber Jenő érdekes felolvasása Brassó múltjáról és régiségeiről. Ezzel véget ért a közgyűlés, s az elnök megköszönvén a benne helyezett bizalmat, bucsúszavakkal rekesztette be az ülést. Délben lakoma volt a „Nr. 1“ ben, sok pohárköszöntéssel. Ezt díszlövészet követte a lövöldében, este pedig tánczvigalom volt, s ezzel a mulatságoknak is vége szakadt. Másnap reggel útban volt ismét kiki haza felé! — Nemzeti színház. Gondinet és Derlandes vígjátéka „Gilberte“ a mai előadás által a következő előadásokra nézve éppen semmit sem vesztett újdonsági jellegéből. Későbbi előadásnak van fenntartva, hogy a közönség esetleg élvezhesse jobban, mint ma este. Az előadás két első felvonásából csak egy-egy töredék jutott a nézőtérre, mert a női szereplőket az a malheur vette körül, hogy párbeszédeik elhangzottak a megérthetés távolán kívül, s kivált Lendvayné asszony beszédjéből alig tudtunk valamit megérteni. E szerint e sok apró és vékony szálból szövött szinű menetét, fejlődését alig-alig követhette valaki figyelemmel, és elveszett sok hatásos jelenet értelme. Felekit is lépten-nyomon háborgatta a csetlés-botlás. A darab csak a két utolsó felvonásban támasztott élénkebb hatást. Színpadi bravúrral irt ma, tele ügyességgel, de annál kevesebb benső élettel és igazsággal. A mai előadás csak egyes részekben volt jó. A nézőtér egészen megtelt. A budai vízkárosultak segélyezésére szánt városi kölcsönre, mely eredetileg egy millió frtra van tervezve, a felszólított pénzintézetek közül csak kettő tett ajánlatot. Az első hazai 200,000 frtnyi, a fővárosi egyesült takarékpénztár 100,000 frtnyi kölcsönt hajlandók adni. A többi intézetek tagadó választ adtak. Miután 300,000 frt elég volna a budai ingatlanbirtokosoknak, a bizottság elvben a két ajánlat elfogadása mellett nyilatkozott. Az első hazai takarékpénztár hétszáztéli kamatot követel, a törlesztés 3 év múlva kezdődnék és 20 év múlva be volna fejezendő. Biztosítékul a javadalmi bevételek volnának kijelölendők. A fővárosi takarékpénztár csak 6 százlékt követel. Rebly Adolf úr, mint ez intézet elnöke felkéretett, adja tudtul az intézet egyéb feltételeit. Hatvanezer forintot hagyott egy Brassóban állítandó árvaházra a f. hó 2-án elhunyt Tartler János, városi tanácsnok. Hagyott e mellett az intézetnek alkalmas házat is. Az alapítvány fölötti felügyeletet a boldogult a brassói suth. egyházközségi tanácsra bízta. A írók és művészek társasága e hó 27-én szüreti mulatságot fog rendezni a káposztásmegyeri szőlőkben, hol e czélra egy darab termést vásárolt meg. Reggel 7 órakor a lóvonatú vaspályán mennek ki. A tagok 3 frtot, nem tagok 5 frtot fizetnek, s ezért lesz reggeli, ebéd és vacsora. A budai zeneakadémia vezetésében lényeges változás történt: Knabl Antal, az intézet sok évi és nagy érdemű vezetője, már hoszszabb ideig betegeskedvén, betegsége az utóbbi napokban oly veszélyes jelleget öltött, hogy ő kénytelen volt i. e. aug. hó végével az akadémia vezetésétől egyelőre visszavonulni. Az intézet igazgatóválasztmánya szerencsés volt, helyébe Zimay László jeles zeneművészünket a zeneigazgatói állomásra megnyerhetni, kinek vezetése alatt a próbák és pedig az énekkarra nézve f. h. 15-én esti 6 órakor, a zenekarra nézve pedig f. h. 16-án esti 7 órakor máris megindulnak. Felhivatnak tehát a tisztelt működő tagok, hogy a fenn kitűzött próbákra pontosan megjelenni szíveskedjenek. — Születések és halálozások. A budapesti statistikai hivatal adatai szerint, a lefolyt héten (aug. 29—szept. 4.) élve született 258 gyermek, elhalt 208 személy; a születések tehát 50 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élve szülöttek közt volt 182 törvényes, 76 törvénytelen; nemre nézve 127 fia, 131 leány. Halva született 18 gyermek, köztük 11 törvényes, 7 törvénytelen. A halottak közt volt 115 férfi, 93 nő, egy éven aluli gyermek 93. — Rendőri hirek. A bordeauxinak is van olykor keserű utóize. A kétnyúl-utcza 13-ik szám alatt lakó gróf Grolier Ödön magánzó a nyarat családjával együtt fürdőn töltvén, lakásában senki sem maradt. Most visszatérve tapasztald, hogy pinczéjében egy bordeauxi borral töltve volt hordója legnagyobb részt ki van ürítve, a benne maradt csekély bor pedig tökéletesen elromlott. Az eset a rendőrségnek feljelentetvén, a nyomozásból csakhamar kiderült, hogy Piros József ottani házmester nemcsak hogy maga élvezte a jó borocskát, hanem azzal még másokat is megvendégelt. Ezen kívül a házbeliek közül is többen látták, hogy a házmester a pinczéből éppen vörös bort kanna számra felhordogatott. Az ily vendégeskedésnek rendesen rosz kimenetele szokott lenni s Piros uramnak is lesz alkalma tapasztalni, hogy az elköltött bordeauxinak keserű utóize van, miután az eset a fenyitő bíróságnak adatott át. — Gönczy István napszámos az állam favágóintézetben tegnap délelőtt egy Viktoria gőzmalmi napszámossal elkeseredett harczot vívott s ellenségén már győzedelmeskedett is, midőn ennek társa Iván István, színtén azon gőzmalomban dolgozó napszámos, társának veszedelmes helyzetét látván, segítségére sietett s Gönczyt úgy főbe találta ütni, hogy az rögtön földre rogyott, s a kórházba szállíttatott, Iván István pedig az illetéktelen fegyveres beavatkozásért elfogatott. — Tiltakozás. Miután ivad ősömet erőnek erejével megtették az elcsapott idény helyett s a isonnak, s némely lapból meggyőződtem, hogy csakugyan igy akarják szerepeltetni, alulirt eljöttnek látom az időt, hogy saját törzs-eredetem megóvására tiltakozzam, nehogy számtalan fajom magvaszakadtáról alaptalan hirek terjedjenek, s én árvaságban tűnjem föl. — Ivadék. — Szívesen közöljük a Szombathelyről kapott következő sorokat: A nagyközönség előtt elismerésünket kell kifejezni Maiszkimn Péternek, a magyar nyugati vasút szombathelyi állomásán működő segédmérnöknek azon buzgó hazafias működéséért, mely szerint a magyar nyugati vasút hivatali, szolgai és munkás személyzete magyarosításában fáradhatatlanul működik, és máris oly örvendetes eredményt tanúsított, hogy e vasút minden ágazatában a magyar nyelvet értik és beszélik, és ott már csakis magyar hangokat hallunk, amiket egyedül nevezett mérnöknek tulajdoníthatunk. Tapasztaltuk különösen azt is, hogy ő a gyárban a gőzgépek összes felszerelési tárgyainál magyar műszavakat használ, melyekre a gyári munkásokat nagy ügyességgel tanítja be. Törvényszéki csarnok. (Vakmerő tolvaj.) Traub Lipót,apesi szül. 22 éves izr. szabólegény, ki háromszor volt már lopásért büntetve, 3-szor vizsgálati fogságban ült, s kétszer 4 — 6 hóig dologházban volt, — ez érdemes mákvirág néhány hét előtt a skirályutcza legnépesebb részében a vele szemközt jövő *Robók József polgártól az óralánczor órástól együtt mellényéből kiszakítva, a nép között futásnak eredt. Deutsch Fülöp hordár és Goldstein Sámuel azonban feltartóztatták, kikkel valamint az odaért Rotékkal dulakodni kezdett s különösen Deutschot bántalmazta. Traub az órát futás közben eldobta, s az említett két tanú azt állítja, hogy vádlott bátyja, Traub József, ki öcscse szökését minden áron elő akarta segíteni, s őket bántalazta is, ragadta fel az órát. Traub Lipót tagadja, hogy az órát kiragadta volna Robók zsebéből, bátyja Traub József szintén mit sem akar tudni semmiről. A kir. ügyészség azonban a tanuk terhelő vallomásai alapján Traub Lipótot, ki a tolvajlást fényes nappal a legvakmerőbben követte el, a különben is megrögzött tolvajt két évi, Traub Józsefet pedig, ki öcscse szökését elősegíteni akarta, Deutschot bántalmazta, 3 havi börtönre kéri elitéltetni. A törvényszék Traub Lipótot a tolvajlásért másfél évi börtönre s 36 frtnyi kár megtérítésére ítélte, ellenben Traub Józsefet tényálladék hiányából felmentette. Egy titkos politikai megbízott pere a magyar kincstár ellen. E per történetét a „Magyar Híradó“ úton a fővárosi napilapok július 25-ki (vasárnapi) számaikban hozták. Az ítélet benne ma hirdettetek ki a józsef-ferenczvárosi járásbíróság előtt. Az eljáró biró S koff úr volt. Felperest Nagy Kertyér Nándor volt tiszaújlaki kir. kamarai ellenőrködő kasznárt Polonyi Géza ügyvéd képviselte. Alperest, a megy. kir. kincstárt, Szepesi Mihály főügyész ur képviselte. Felperes az 1843. évben kitört lengyel forradalom alkalmával a czélból, hogy Beregh-, Ugocsa- és Mármarosmegyékben s ezeknek Lengyelországba nyúló részében a politikai viszonyokról magát tájékozza, báró Mednyánszky Alajos akkori magy. kir. kamarai elnök által sajátkezüleg aláirt s ellátott okmánynyal nyert titkos politikai megbízást. E megbízás szerit kötelessége volt felperesnek a nevezett megyei gyűlésekbe eljárni s az ott szerzett tapasztalatairól, úgy a szomszédországban zajló forradalom iránti közhangulatról koronként b. Mednyánszky Alajosnak, utóbb pedig ennek halálával báró Bedekovics Lajos prokancellárnak jelentéseket tenni. E tisztet 1843-tól 1848. márczius 10-ig vitte felperes, mely fáradozásaiért az akkor fenállott I. díjtáblázat X-ik osztálya szerint felperesnek töszszesen 5666 pengőért s 50 kr pengőben járt volna, mely összeg azonban neki a közbejött magyar szabadságharcz s az erre bekövetkezett absolutistikus korszak miatt ki nem fizettetett. Miért is a jogfolytonosság elvénél fogva felperes keresetét a jelenleg fenálló magyar kormány ellen indította meg. — Az e perben hozott ítélet, melyet Skoff József ferenczvárosi aljárásbiró úr ma hirdetett ki a feleknek,következőleg hangzik : „Felperes keresetével elutas ittatik s köteleztetik alperes részére 150 írtra mérsékelt perköltséget 8 nap alatt megfizetni. Felperes díjai saját fele irányában 250 írtban állapíttatnak meg. Indokok: Felperes keresetének jogczimét és jogalapját a keresethez A) alatt csatolt (megbizó) okmányra állapította ; ezen okmány azonban felperes kereseti jogalapja mellett bizonyítéknak nem tekintethetett, mert először felperes keresetében azt adja elő, miszerint ő 1843. évi május hó 3-án báró Mednyánszky Alajos által, mint magyar kir. kamarai elnök által bízatott meg politikai ügyekben úgy magának a megbízónak, mint báró Bedekovics Lajos prokancellárnak jelentéseket tenni. Habár az A) alatt csatolt okmány tartalma igazolja is b. Mednyánszkynak abbeli megbízását, mindazáltal az A) alatti okmány arra nézve, hogy az a magas kormány rendeletéből b. Mednyánszky Alajos, mint a m. k. kamara elnökétől származnék, igazolva egyáltalában nincs, mert egyrészt az A) alatt bemutatott megbízatást tartalmazó okmány közokirat kellékeivel nem bír, sőt oly kellékekkel sem, melyek tartalma valósága mellett bizonyítékot képeznének ; másrészt mert az A) alatti okmány mint egyszerű másolat, melynek eredetijét felperes fel nem mutathatta, és melynek létét alperes tagadja, bizonytéknak tekinthető nem volt. Az ezen okmányon látható hitelesítési záradék sem tekinthető bizonyítéknak arra nézve, hogy az eredeti létezik, és hogy az eredetivel megegyez, mert azt nem az illetékes hitelesítésre feljogosított hatóság bizonyítja, hanem Eördög Ágoston kamarai ügyész, ki a törvények értelmében hitelesítéseket eszközölni jogosítva nem volt. És ekként alperes tagadásával szemben az A) alatt csatolt okmány felperes keresete mellett mit sem bizonyít; másrészt ezen okmány arról sem tesz tanúságot, hogy felperes az akkori kormánytól nyert volna megbízást, minthogy a felmutatott A) alatti okmány sem hivatalos számmal, sem pedig a megbízó hivatalos minőségével és hiv. pecséttel el nem láttatott; az pedig, hogy ezen okmányban a díjazást az államhivatalnokok illetményeinek X-ik sorozata szerint ígérték volna kiszabni, az államtól nyert megbízatásra nézve bizonyítékot nem képez. Ekként alperes tagadásaival szemben felperes legtávolabbról sem igazolta azt, hogy az 1867. évi jogfolytonosság elvén fenálló kormány díjazni tartoznék felperes azon működéseit, melyeket az A) alattiban nyert megbízásnál fogva teljesített, minthogy alperes tagadása ellenében mivel sincs igazolva az, hogy felperes a magyar kormány által lett titkos ügynökséggel megbízva és hogy ily minőségében a magyar kormány részére eljárt volna. Jelen ügy elbírálásánál figyelembe nem vétethettek felperesnek a C) és D) (Geringer nek sajátkezű levelei, melyekben bizonyítja, hogy az A) alatti okmányt, t. i. Kellyer megbízó levelét, eredetiben látta) alatt Csatolt okmányaira fektetett állításai sem, még pedig azon oknál fogva nem, minthogy a C) és D) alatt csatolt okmányok kelte alkalmával felperes az alperes által B) alatt becsatolt és felperes által hitelességére nézve kétségbe nem vont közokmányt képező kimutatása szerint nem bírt azon hivatalos állással, mely a felmutatott okmányokon jeleztetik. De egyébként ezen okmányok sem foglalnak magukban tartalmuk és külalakjuknál fogva felperes keresete mellett bizonyítékot, mert ezen okmányok is, miként az A) alatti, vegyoldalulag és egyszerű másolatban csatoltattak, s melyeknek eredetijei felperes által fel nem mutattatván, valódiságukra nézve bizonyítékoknak nem tekintethettek. Ekként felperes követelésének alaposságát sem okmányszerüleg, sem egyéb bizonyítékkal igazolni képes nem volt, őt igazolatlan keresetével a felhozott s különösen is nem az ügy érdeméhez tartozó körülmények mellőzése mellett elutasítani és a perköltségek viselésére kötelezni kellett.“ A Felperes nevében képviselője Polonyi G. felebbezett. CSARNOK Margareta. írta Greg Archer. I. Cornwallban a Szűz Mária fő megett a nap aranyos biborszinben ment le, s a partőr hegyen fekvő kunyhójának ablakát megvilágította, s az egyszerű üvegtáblákat egy kevés időre fényes aranynyá változtatta. Az öreg őr szemei kápráztak, amint a tengerre nézett, s távcsövét a hullámok felett egy olyan kis pontra irányozta, melyet puszta szemmel alig lehetett észre venni. De az őr szemei a hosszas éveken keresztül való gyakorlat által élesek voltak. Miután kiváncsiságát kielégítette, a távcsövet letette. — Evans atyus, látta Dávid csolnakát? — kérdezte a háta megett egy fiatal csengő hang. Az öreg arczán tréfás kifejezés ült, midőn megfordult, hogy a kérdésre válaszoljon. — Igen, kis Megem, láttam Dávid csolnakát, de a jövő héten már nem „Dávid“ lesz a fiam ugye, hanem a „férjem“ ; ugye a kihirdetésre csak egy vasárnap van még hátra — de ? A kis Meg a kunyhó ajtajában állott, kis kezeit szeme felibe tartotta, s ő is a tengerre nézett. Hogy pirulását eltakarja, kezeit most már nem vehette le. A lányka nagyon fiatalnak látszott arra, hogy ily korán gondoljon a férjhezmenésre, mert alig volt tizenhat éves, s kisded termete még növelte gyermekies kinézését. A tréfára egy szót sem válaszolt, csak elpirult, s félig félénk, félig elégedett tekintetet vetett az öregre, s a nyakán levő piros kendőt a fejére vetve, a domb lábához vezető kanyargós ösvény felé intett. — Nem igen hasonlít egy halászlegény feleségéhez — motyogta magában a partőr, amint ismét távcsövéhez fordult. Nem olyan, mint egy halász felesége! Pedig a 1’öves ösvényen mezítláb oly könnyedén lebeg, mint a madár, parasztruhája repül utánna, s napsütött arcza ragyogott a boldogságtól, hogy halászlegény kedvesével találkozhatik, mihelyt az a partra teszi lábát. Igen, ő a háló kihúzásánál is ügyesen tudott segíteni, s a csolnakot éppen olyan jól kormányozta, mint Dávid; gyakran elkísérte a tengerre, a nem egyszer oly borzasztó viharban is volt vele, hogy Dávid arcza elhalványult arra a gondolatra, hogy Meg is veszélyben van, de a derén leány mindig jól viselte magát, s a félelem sohasem csalt ki ajkaiból hangot. De mindezeknek daczára az öreg Evansnak mégis igaza volt; ugyanez a gondolat Tregithian Dávid agyában is gyakran megfordult, s hol büszke volt kedvesére, majd fájó érzelmeket keltött fel benne, mert parasztruhája és paraszt környezete daczára volt Megben valami olyan tündéries báj és finomság, mi társai magaviseletével erős ellentétet képezett. A „kis Meg“-nek hívta őt mindenki, s kicsinysége jól állott neki. Törpének nem lehetett mondani, szerfelett finom szabású alak volt, s ámbár kezei és lábai barnák voltak, de egyszersmind keskenyek és piczinykék. Nagyon jól tette, hogy a lábbelik iránt bizonyos megvetéssel viseltetett, s alkalmatlanoknak találta, mert a faluban lakó suszter durva portékáiból nem tudott volna olyan parányi czipőket készíteni, melyek lábaira illettek volna. Az egész Tredgarban Meg volt a legszebb leány, a barna szint leszámítva, gyönyörű arcza, szabályos orra, szája és álla oly összhangzó egészet képezett, hogy Anglia legaristocratább leányának is becsületére vált volna. Némelyek úgy vélekedtek, hogy túlfinom arcz ez arra, hogy a halász életét környező viharok és viszontagságoknak ki lehessen tenni. Hayes Ferencz százados a Tredgar kastélyból szintén azok közé tartozott, akik így gondolkoztak. Nagynénje Tredgar már többször helyeslését nyilvánította a felett, hogy öcscse hat egymásután következő vasárnap vett részt az istenitiszteletben, azonban midőn elvégre észrevette, hogy az ifjú szemei az imádságoskönyv lapjai helyett folytonosan Tregithian Meg kedves arczára tapadtak, a helyeslés nehezteléssé és kárhoztatássá változott. Tredgar Lady boszúsága daczára kénytelen volt elismerni, hogy Meg gyönyörű gyermek. — „Olyan arcz ez, kedvesem, mely a vadrózsára emlékeztet“ — mondá hazamenet Hayes I nővérének, aki véletlenül csúfocska volt. Amint Meg ez estve a dombról leszaladt az ösvénynek egy fordulata váratlanul két úrral hozta szembe, az egyikben némi kis zavarodással Hayes századost ismerte fel; a másik sokkal idősebb volt, s a Meg tapasztalatlan ítélete szerint nem látszott olyan nagy urnak. A tiszt figyelmeztetőleg pillantott társára s francziául néhány szót mondott. — Meg kénytelen volt megállani, mert az ösvény keskeny volt s, a két ur nem igyekezett helyet csinálni előtte. A figyelmeztető tekintetet észrevette, az idegen nyelven mondott szavakat is hallotta; arcza felpirult, a mint fejét kedves gyermekies darczássággal visszarántotta. — Urak, megengedik, hogy tovább menjek? — mondá halkan, fejét magasan tartva s szempilláit kissé lesütve, de e szavakat olyan hauteurrel mondta, hogy egy belgráviai szépség hangjába és modorába is méltán beillett volna. — Kérdezze ki — mondá Hayes százados társának halkan és még mindig fracziául; az első szava ez volt: „ez az a leány.“ A koros úr engedelmeskedett. — Bocsásson meg, ifjú kisasszony, hogy feltartóztatjuk — kezdé sima nyájas és tiszteletteljes hangon — higgje meg, hogy nem csupán csak kíváncsiságból kérdezem ki kegyedet — lesz szives a nevét megmondani? —Uram, engem Tregithian Margarétának hívnak — válaszolá a kérdezett, egy aggodalmas tekintetet vetve a csalnak felé, a mint az a parthoz közeledett. (Folytatás köv.) KÖZGAZDASÁG — Iparosaink indolencziája. Tagadhatatlan tény, hogy hazai iparunknak sokat kell szenvednie a fejlettebb szomszédtól. De az is tény, hogy annak legtöbbször maguk iparosaink az okai. Igen jellemző esetet hoz fel e részben a „M. H.“