Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)
1875-10-18 / 289. szám
a bevételt 200.000 írttal emeltetni indítványozza. A miniszter és Hegedűs L. hozzájárulnak az indítványhoz, Szontagh a lottójövedéket elvileg nem helyesli, s azért ezen alapon nem kíván jövedelmet felvétetni, mire Csengery és a miniszter ellenvetik, hogy akkor e jövedelmet önkényt a külföldnek engedjük át. Simonyi elvileg is helyesli az intézményt, mert némely emberek reményből is élnek és az egyéni szabadság megszorításának tartaná e játék meggátlását. Kautz csak kénytelenségből fogadja el s annak eltörlését a jobb időkre halasztja, midőn az állam a jövedelmet nélkülözheti. Ezután a többség az előirányzatot Wahrmann indítványával fogadja el. Sójövedék: szükséglet 2.133,785 forint, fedezet*13.000,000 írt. A miniszter kijelenti, hogy itt is nagy reductiókat tett, de tovább menni nem tartja helyesnek; a fedezetet 700,000 írttal szállította le a múlt évi eredmények alapján. Erre a bizottság a czimet elfogadja. Az ülés tovább foly. VIDÉK. Sopron okt. 15. 1875. Az a conservativ győzelem Sopronmegyében.*) Főispánunk a megyei bizottmányt f. h. 11. és következő napjaira az őszi rendes gyűlésre öszszehivta. Feltűnő volt, hogy az első napokban a szokottnál sokkal nagyobb számmal jelentek meg a bizottmányi tagok a gyűlésteremben, köztük feketedvén feles számmal katholikus papság, Ürményi, gr. Széchenyi Imre, Augusztinecz és Szilvásai vezérlete alatt. Csak örülni lehetett volna, ha e tagokat a közügyek iránti érdeklődés vonzotta volna a gyűlésbe, de mint előre gyanítható volt, s mint ez a gyűlés két első napjában tapasztalható lett, a jobboldali ellenzék azért csődítette fel híveit oly nagy számmal, mert Cs. M. szolgabírónak, ki több rendbeli panaszok folytán fegyelmi vizsgálat alá vonatott, ügyei kerültek tárgyalás alá, ezúttal terjesztvén be a fegyelmi bizottság a megejtett vizsgálatról véleményes jelentését. Ezen fegyelmi bizottság többsége, három kettő ellen, a szolgabirót minden vád alól felmentendőnek véleményezte. De mivel a kisebbség külön és ellenkező véleményt adott be, nehogy ez utóbbit fogadja el a bizottmány , kellett a jobboldali ellenzéknek nyers erejét felhozni, ezáltal akarván a panasztott szolgabírót a fenyegető elmozdítástól megvédeni, sőt a múlt képviselőválasztáskor a Sennyey-párt részére tett hit szolgálataiért megjutalmazni. Midőn ezen tárgyak aztán a gyűlésen előfordultak, a párthívek minden egyes, a szolgabíró ellen tett, feljelentést helytelennek és alaptalannak declarálták, őt nagy többséggel határozatilag egészen ártatlannak mondották ki. E többség tehát egy olyan szolgabirót pártolt s mondott ártatlannak s ezáltal a panasztott eljárását helyeselte, kit a legutóbbi tiszti választáskor, nem képességei és érdemeiért, hanem, mint ezt az akkor többségen volt párt kinyilatkoztatá, csak azért választott meg, mert mint baloldali kortes a volt jobboldalnak igen veszedelmes ellensége lévén, őt meg kellett nyerni, ki továbbá hivataloskodása első évében egy orvoson elkövetett súlyos testi sértésért bűnvizsgálat alatt állott, s csak azért mentetett föl, mert a sértés tulajdon szobájában tanak jelenléte nélkül történt, és törvényesen bebizonyítható nem volt; ki egyik hivatalos teendőjét többszöri sürgetésre sem foganatosíttatván, költségére a m. tiszti ügyész küldetett ki, hivatalos functióját elvégezni, ki a legutóbbi ujonczállításkor a hivatalához tartozó előmunkálatokat oly hanyagul végezte, hogy nemcsak a katonai és polgári ujonczállító bizottságok fejezték ki rászólásukat, hanem ezért a minisztérium leirata folytán a főispán által fegyelmi vizsgálat alá vonatott, mert ő hanyagul és hibásan tett előmunkálatok miatt, járására 20 jutalékkal több rovatott. Ugyancsak ő a legutóbbi képviselőválasztáskor, mint polgári biztos, kihívó magaviselete által a szabadelvű pártot oly ingerültségbe és izgatottságba hozta, hogy nagyobb zavar meggátlása végett a választási elnök által e hivatalától fölfüggesztetett. S felőle átalánosan tudva van, hogy hatáskörét, hivatalos hatalmát akárhányszor túlhágván, nemcsak olyan fenyítő eljárás alá tartozó ügyekben tartott inquisitiókat, melyeket a feljelentéskor tüstént az illetékes bírósághoz kellett volna áttennie, hanem büntető bíráskodást is gyakorolt, és ezt miképp! A legszelídebb büntetései közé tartozott az illetőt földalatti nedves és békák által lakott pincébe elzáratni és koplaltatni. A múlt képviselő-választást megelőzőleg lakóhelyén, Szemerében, az ott megjelent szabadelvű képviselőjelölt beszédének meghallgatása után a választókhoz, kik a követjelölt pártolását egyhangúlag megígérték, így nyilatkozott: „Nem elég ám ezt megfogadni, hanem mivel a jelölt urnak szavunkat adtuk, tehát bárki jöjön közibénk, ez ígéretünket megtartsuk, mert ki adott szavát meg nem tutja, az nem becsületes ember“,— és mégis éppen ő volt az első, ki, mihelyt ez ellenjelölt fellépett, azt mindenütt pártolta és a becsületszavukat adott választókat magában Szemerében is az elpártolásra csábította. Ebből következett azután, hogy a választás alkalmával és utána néhány nap az ingerültség ellene oly nagy volt, hogy a választók rája szemben és háta mögött a fentebb kimondott ítéletet rákiáltották. Többet, sokat is lehetne még e szolgabíró jellemzésére felhozni, de az „Ellenőrit terhelni nem akarván, még csak egy leleplezéssel szolgálunk, mely még eddig, elég csodálatos, hogy senki által föl nem említtetett, pedig a törvény értelmében olyan hiba ez, mely magában elégséges volna arra, hogy az illető hivatalától elmozdíttassék. Ugyanis fölhívjuk a főispán és alispán urakat, tegyenek kísérletet és tapasztalni fogják, miszerint a többször említett szolgabíró bármiféle jelentékenyebb és hatásköréhez tartozó írásbeli fogalmazást helyesen, és a mai kor kívánalmainak megfelelő irányban elkészíteni képtelen. A most megtartott gyűlésen működött többség ilyen tisztviselőt pártolt és meghiúsította az illető járás reményét és hő óhajtását, hogy attól, kivel az isten megverte, megszabadulhasson. Több bizottmányi tagszámú intelligens közönség jelent meg, melynek vezetésére Mórtn Imre úr választatott meg. Ezután György A. előadta az értekezlet tárgyát, az iskolaszékek reformját, megemlíti, hogy erre nézve Bója Gergely tanfelügyelő legközelebb össze fogja hívni az összes iskolaszéki elnököket. Ezután elősorolja s az iskolatörvénynek idézett szakaszaival kimutatja azon hiányokat, mik az iskolaszékek intézménye körül tapasztaltatnak, s azt, hogy a főú.hatóság az iskolaszékeknek törvénynyel biztosított jogát önmaga gyakorolja több irányban. S végül formulázza mindazon pontokat, melyeket a mai értekezlet a tanfelügyelő által összehívandó nagyobb értekezletnek azok további tárgyalása s megállapítása végett be fog terjeszteni. György A. a következő hat főbb pontot sorolta elő: 1. kívánatos, hogy a polgári felsőbb népiskolák, kisdedóvodák feletti felügyelet az iskolaszékekre bizassék; 2. a tanítók választására s különösen azok el- és áthelyezésére nézve az iskolaszékeknek befolyásuk legyen ; úgyszintén 3. az iskolai épületek és ezek felszerelésében is ; 4. az iskolatanács és a hatósággal szemben az iskolaszék hatásköre pontosan meghatároztassék; az iskolai épületek esetleges építésénél az iskolaszékeknek legyen meg a kezdeményezés joga ; 5. az iskolaszék szükségleteihez mérten, az osztályok számához képest, 100—500 főt adassék rendelkezésük alá, s ezenkívül az iskolaszékek a tanácscsal minden rendkívüli s sürgős esetben rövid uton érintkezhessek. Az értekezlet e pontokat elfogadta. Továbbá dr. Tatay a nagy értekezlet előtt azt is kívánja hangoztatni, hogy a fővárosi hatóság s a tanács az iskolai törvénynek az iskolaszékekre vonatkozó szakaszait figyelemben tartsa. Szóló nagy anomáliának tartja, hogy az iskolaszékek az iskolai év kezdete előtt nem tudják, hány tanköteles gyermek van kerületükben, s ebből sok iskolánál azután sok kellemetlenség fordul elő, s mind e bajnak oka csak az, hogy nincs statisztikai összeírás. A vallásoktatásra nézve azt mondja, hogy az több iskolában a rendes órákban eszközöltetik, ami visszaélésemért így a gyermek néha egy napon két órán át is a hitoktatással van elfoglalva. Végül indítványozza, hogy az iskolaszéki jegyzőknek fáradságos munkálkodásukért tiszteletdíj adassék. E szerint az értekezlet a Tatay úr által indítványozott pontok közül még kettőt vett fel, mint amelyek különös figyelmet érdemelnek, u. m.: 7) A tankötelesek összeírása a statisztikai hivatal által évenkint eszközlendő a az eredmény minden iskolaév megkezdése előtt az iskolaszékeknek a statisztikai hivatal köteleztessék beterjeszteni. 8) Az iskolaszékek delegáltjaik által évenkint legalább egyszer közös ülést tartanak. Ezen nyelc pont mellé mellékesen felvétetett még Lederer tanár azon indítványa is, hogy a leánytanodák női munkáinak megvizsgálása tekintetéből minden iskolaszék mellé keressék fel egy-két hölgy, valamint dr. Takács azon indokolt indítványa is, hogy a jegyzők tiszteletdíjban részeltessenek, mert — úgymond indítványozó —az iskolaszékeknek e miatt van legtöbb bajuk; a jegyzői tisztre rendesen egy-egy ügybuzgó tanító vállalkozik, 4—5 hétre azonban azon nyilatkozattal köszön le, hogy e fáradságos tisztet, a tanítóknak különben is nagy elfoglaltságuk mellett, ingyen nem lehet viselni. És ez igen természetes dolog. — Az egyes pontok praecisirozásánál s az élénk eszmecserében legtöbb részt vett György Aladáron kívül még dr. Ledermann, dr. Tatay, Lederer A., Péterfy, Komócsy J., Hollós és Morbin elnök ur. S ezzel a két orántus eredménynyel möködő értekezlet elosztott. mweammamaammmmmmmammam——^—— Az iskolaszékek reformja, Budapest, október 18. Az iskolaszékek reformja érdekében György Aladár október 17 ére előértekezletet hívott össze, mely tegnap csakugyan megtartatott a népnevelők pesti egyletének helyiségében. Az értekezletre szép A „Kelet Népe 11 és az „Ungarischer Lloyd“ a hét elején nagyban dicsekedett, hogy a soproni megyegyűlésen a conservativek győzelmet arattak a szabadelvű párt felett. Az erős öndicsekedés gyanúsnak tetszett, azért nem vettünk a dologról tudomást, s elhatároztuk, hogy bevárjuk a megbízható tudósítást A tudósítás megérkezett s elég bőven mustrálja, hogy mi czért ért el az a conservativ győzelem. Az ilyen győzelmet nem irigyeljük a jobboldali ellenzéktől. Szerkesztő. SPORT. A gödöllői lóverseny és galamblövészet. (Eredeti tudósítás.) A gödöllői lóverseny, mely a múlt évben oly fényes sikerrel ment végbe, tegnap, október 17-én ismétlődött. A versenytér ugyanaz a gyep volt Besnyőn, mely a múlt évben is s valóban festőibb és alkalmasabb versenytért alig lehetett volna találni. Közel van Gödöllőhöz, s Besnyőtől alig egy negyedórányira látszik a királyi lak vadragfnyes kertje, mely az idén még népesebb, mint volt a múlt évben, midőn csak felséges aszszonyunk mulatott körünkben. Már reggel 8 órakor a szomszéd helységekből nagy néptömeg vándorolt Besnyő alá, részint hogy mulasson, részint hogy ő felségüket láthassa és egy szívből jövő éljent kiáltson. A nép el is helyezkedett a „Laczi-konyhák“ körül, és csak kisebb része álldogált a lovak körül, várván a jutalmat, melyet a kereskedelmi minisztérium tűzött ki a jó anyakanczák és csikók részére. Helyes gondolat is volt a galga-vidéki agarászegylet részéről, hogy az állam által rendezett előkiállítást felhasználta egyszersmind lóverseny és galamblövészet rendezésére, különös figyelemmel arra, hogy őfelségük minél inkább szórakozhassanak a nép mulatságain is. Az idő ugyan nem kedvezett a versenynek, mert nagyon borús volt, de azért az érdeklődést ez korántsem lazította. És pedig nemcsak a nép szolgáltatott nagy kontingenst a bámulók seregéhez, hanem az intelligenczia is. Nem is említve azt, hogy Pest megye majd minden nevezetesebb férfia ott volt és pedig családostól együtt, a fővárosi sportemberek is mintegy találkozót látszottak adni a besnyői gyepre. Nem hiányzott még csak a kormány se, képviselve Wenckheim Béla dr. miniszterelnök úrtól, s a megyei notabilitásokon kívül ott láttuk Szapáry Gyula gr., Ráday Gedeon, Fáy Béla képviselőket, Kis Miklós jászkun főkapitányt, Zichy Feri Viktor grófot. A rendről Ráday Pál szolgabiró és Szontágh Gusztáv csendbiztos gondoskodtak, erélylyel és buzgalommal töltvén be hivatásukat és kötelességüket. A szép nem a legszebb nők által volt képviselve, s hol daliás amazonokként lóháton, hol a kocsiban vagy páholyokban foglaltak helyet. Ott voltak : Königsseg grófné, Zichy Jenő grófné, ifj. Fáy Béláné, Blaskovics k. a. és a mint már fennebb említők, többen lóháton, köztük Auersperg k. a. A galamblövészet 10 órakor kezdődött, melyben 5 lövész vett részt, s 100 galamb közül barnamez lövetett le. Dijat nyertek: Zichy Jenő gróf, ki kilenczet lőtt s Duchatel belga gróf, ki jelenleg körünkben időzik. Jó galamblövőnek bizonyult Megyeri Kálmán is, noha dijt nem kapott. A lókiállitás, mely a kereskedelmi minisztérium által kitűzött dijak által nyert nagyobb fontosságot, 12 órakor kezdődött. Ki lehetett állítva mintegy 100 kancza és csikó, melyhez a legnagyobb részt Rákos-Palota szolgáltatta. A dijosztást közölni fogjuk s itt csak azt említjük meg, hogy a kiosztást maga a főispán, Szapáry István gr. eszközölte. Az ünnepélynek ez adása alig ért véget, midőn a távolban harsány éljenzés hangzott fel, mintegy jelezvén a király közeledtét. Körülbelől két óra lehetett, midőn a király a versenytérre megérkezett lóháton és huszáregyenruhában, kísérve egyik szárnysegédes Rudolf koronaörökös és Latour által. Ahol megjelentek, mindenütt lelkesülten fogadták az uralkodót és fiát, kiket hivatalosan Szapáry István gr. főispán üdvözölt. A király maga előtt elléptette a dijat nyert lovakat, s különösen Laptulajdonosok: Légrády testvérek, Csernótony Lajos, egy szadai csikó tetszett meg neki. Kérdezősködött is gazdája felől, s többekhez szólott, Bossányi Lászlótól pedig hosszabb ideig tudakozódott a termés állásáról. Nemsokára aztán megérkezett felséges asszonyunk, a királyné is, ki a hideg idő miatt kocsin jött. Mellette ült a kis Valéria főherczegnő, s őket követte egy másik kocsin Ferenczy Ida kisas-szony. Királyasszonyunkat maga a király fogadta, s a közönség a legmelegebb lelkesültséggel éljenezte. Azonban felséges asszonyunk alighanem gyengélkedett, mert a kocsiban ült folytonosan, s alig 5 perczig szállván le egyszer. A királyné megérkezésekor kezdődött a lóverseny is. Főintézők voltak: Podmaniczky Géza és Laffert András. A programm első pontja az agarász-lovak akadályversenye volt. A bejelentett versenyző lovak közül csak Beniczky Gábor „Rózsá“-ja, s Bombelles Károly „Melusme“-je maradt el, a többi mind futott: Bissingen Ernő „Fuss vagy fizess“-e, ugyanannak „Fehér“-je, Beniczky Ádám „Ilká“-ja, Keglevics Gyula „Ünnep“-je, Bombelles Károly „Bellá“-ja, ugyanannak „Milmosá“-ja s Jankovics Aladár „Louisa“-ja. A meginduláskor a pálya 2/1-ig „Louisa“ vezetett, Batthyányi Elemér gr. által lovagolva, ekkor elérte Szapáry Iván gr. „Fuss vagy fizess“-es Bombelles „Mirmosá“-ja elesett. Elsőnek érkezett be „Louisa“, mindjárt utánna „Fuss vagy fizess“, harmadiknak „Fehér“ s egy lófejjel hátrább Keglevics Gyula „Ünnep“-je. A nagy, akadály versenyben részt vettek: Száray János „Álmos“-a, lovagolva Batthyányi Elemér által, ifj. Fáy Béla Toronyversenydíjat nyert „Danija, mely valódi magyar faj, lovagolva Beniczky Gábor által, Szapáry Iván „Cendrillon“-ja s Almássy Kálmán „Miss Emmet“-je, lovagolva Habermayer, a nemzeti lovagló lovászmestere által. A pálya 1/3- nál Miss Emmet kitört, „Dani“ pedig vezetett, de a pálya 1/3-nél utolérte „Cendrillon“ s el is hagyta. Az utolsóelőtti akadálynál „Dani“-t utolérte “Almos“ is, s az elsőnek beérkező „Cendrillon“ után „Almos“ érkezett a czélhoz, „Dani“ csak harmadikénak. A toronyverseny elmaradt, hanem helyette volt parasztverseny a közönség nagy mulattatására, miközben őfelségük is eltávoztak a közönség éljenzései közt. Ezzel véget is ért a verseny, mely oly fényesen sikerült, hogy ezután már állandóan minden évben fognak Gödöllőn ily versenyek tartatni, hanem kívánatos volna, hogy a rendezőség máskor ne október közepén, hanem elején vagy szeptember végén, midőn szebb idők vannak, rendezze e mulatságokat. Irodalom. — A „Magyar Nyelvőr“ októberi füzete kikerült a sajtó alól. Tartalma érdekes és gazdag. Czikkei a következők: Hibás szók és szólások javítása. A szavak összetétele a magyarban. Simonyi Zsigmond. „Hogyne“ és „nehogy“. Barkász Károly: Kazinczy újításai. Fischer Ignácz. Nyelvtudományi irodalom. Királyi Pál. Nyelvemlékbeli szók. Vozári Gyula. Idegen csemeték. Fattyú hajtások. Komáromi Lajos. Népnyelvhagyományok. 1) Szólásmódok. Kriza János. Veres József. Ifj. Káplány József. 2) Párbeszéd. Szakács Balázs. 3) Babonák. Könnye Nándor. 4) Palócz adoma. Wolf Vilmos. 5) Népmesék. Veres Imre. 6) Tájszók. Maklári Tapp Miklós. Nagy Lajos. 7) Lakodalmi búcsúztató. Felméri Lajos. 8) Gyermekjátékok. Veres József. 9) Gyermekmondókák. F. L. Sándor János. 10) Juhásznevek. Benke István. 11) Helynevek: Gáborfi Károly: Néprománcz. Kriza János. E füzet újra folytatja a hibás szók és szólások javítására vonatkozó cziklust. Ez alkalommal előbb az „okmány, ormány, bizottmány“ szókat veszi beható bírálat alá, s helyettök a következőket ajánlja : okmány helyett a régi oklevél vagy az újabb keltű, de az irodalomban is eléggé használt okirat szól; az orrmány helyett, ha éppen a természettudósok nem elégszenek meg az orral, a tájdivatos orny, s végül a bizottmány helyébe a már is nagyban használatos helyes bizottság szóhat. Eztán a „kóroda, tébolyda, képezde, növelde“ szókát bírálja, s kóroda helyett a kórházat, tébolyda helyébe ajánlja a már némileg úgyis használt őrültek háza kifejezést; a képezde helyét foglalja el a képző intézet, a növeldét pedig a nevelő ház v. nevelő intézet. E szókban a hosszúságot Csak az olyanok fogják elienokül fölemlíteni, a kiknek a „szegények háza, süiketnémák intézete, vakok intézete“ szintén izetlen kifejezések, s a kiknek például a „vakok intézete“ helyett talán jobban tetszenek a vakra, s „magtár“helyett maga. Különben összefüggő beszédben, ahol kétértelműségnek helye nem lehet, némelyikénél elégséges maga a jelző szó is ; pl. A budapesti központi papnevelőben buzgóan művelik a magyar nyelvet. — A derék folyóiratot ajánljuk a közönség pártoló figyelmébe — Előttünk fekszik a „Természettudományi Közlöny“ októberi füzete. Tartalma a következő : Az élő fehérnyéről. Balogh Kálmántól. A szt.-gothárdi alagút. Szily Jenőtől. Az emberi kézről. Ekkor után 5 ábrával. Végre több apróbb közlemény. HÍREK. Október 18. — Löw Lipót egy kiadatlan tábori beszéde. Az itt közlendő beszéd, melyet az elhunyt főrabbi egyik barátjától vettünk, az első zsidó nemzetőr fölött mondatott, a ki az 1848/49-iki szabadságharczban elesett. A beküldő a beszédre vonatkozólag a következő megjegyzést teszi: „Löw Lipót tábori beszédei közül csak kettő jelent meg nyomtatásban: a Selyén tartott beszéd, mely „a pápai nemzetőröknek“ van ajánlva és az „ujonczokhoz intézett buzdítás“. (1848. nov. 26.) Természetes azonban, hogy ezen beszédeken kivül igen gyakran volt alkalma a táborban is népszerű szónoknak buzditólag, lelkesitőleg felszólalni. Tudom azt is, hogy akkoriban minden beszéde conceptusban volt előkészítve. Ez írásbeli feljegyzések azonban részint elvesztek a táborban, részint az elhunyt főrabbi fogságát megelőző házmotozás alkalmával elkoboztattak. A közlendő beszéd kéziratát néhány év előtt fedezte fel a főrabbi egyik könyvében, ahova véletlenül eltévedt. Érdekes e kis beszéd már azon oknál fogva is, mert az elhunyt törekvéseinek két elemét, lángoló hazafiságát és a zsidók egyenjogúságáért való küzdelmét élénken feltünteti.“ A beszéd az elhunytnak kézírása szerint így hangzik: Tisztelt gyászgyülekezet ! Az eltemetendő honfiak egyike izraelita vala, s igy szabad legyen nekem, az izraelita papnak, hogy érte esedezvén, ajánljam lelkét az isten határtalan kegyelmébe. Népem fia! Atyád s anyád megsiratandják halálodat; rokonaid s barátid fájdalmasan érzitt, hogy elvesztettek tégedet e főidőn,elvesztettek barátságoddal,szereteteddel s minden reménynyel, melyet szivedre és erődre alapjának ,társaid vnba merülneit, meggondolván, hogy életed, melyet a hazának védelmére szenteltél, áldozatául lett gyáva gonoszságnak. De midőn annyi s meg annyi szív busul halálodon, te, drága ifjú, boldoggá lettél. A földi élet viharos mezejéről ki- szólított téved az ursten a háborgatlan boldogság csendes édenétje. Földi pályádon nem virágzanak a szabadság, az egyenlőség s a testvéri szeretet lombjai ; elnyomást, visszautasítást és gyűlöletet szenvedős néped valamennyi fiaival; szived lángolt a hazáért, fejedelméért, alkotmányáért, de szerte nézél s nem feléd bonodat a hazában. Most boldog vagy, drága ifjú. Az isten országában ősi vallásod törvényesen be van véve; oda nem terjed az előítélet elkülönítése, nem terjed a szükkeb- Ittség üldözése, nem terjed az irigység kínzó elnyomása. E világ bajai alól felszabadulván, a béke és boldogság malasztaiban részesülsz a boldog lelkek hazájában. Adja isten, hogy a béke és a boldogság hintsék el magvaikat a haza szent földjére. Adja isten, hogy az újjá született hazában hűség lakjék minden szívben, rend és jólét minden házban és hogy minden ember, ki magyar ég alatt él és magyar földön jár, áthatva legyen a költő szózatától: „Nemzeti fény a czél, hogy elérd: forrj egybe magyar nép!“ — Halálozások. Sárosmegye főispánjának már emlitett elhunytát a következő gyászjelentés tudatja : Sárosmegye tisztikara hazafiul mély fájdalommal jelenti köztiszteletben állott s szeretett főispánjának Szinyei Merse Felix Öméltóságának, a Szent-István rend vitézének, Eperjes, Bártfa és Kis Szeben sz. kir. városok érdemes főispánjának folyó hó 15-én a hajnali órákban hoszszabb szenvedés után történt gyászos kimultát. Ő méltóságának hült tetemei f. hó 17-én délutáni 3 órakor fognak Jernyén az ottani sirkertbe örök nyugalomra letétetni. A megyét sújtott közgyász kifejezésetl f. hó 19-én délelőtti 9 órakor az eper-jesi róm. kath. székesegyházban gyászisteni tisztelet fog tartatni Kelt Eperjesen, 1875-dik évi október 15-én. — Veszprémből egy gyászlap Endrődi Kupricz Sándor törvényszéki bírónak e hó 15-én 55 éves korában történt elhunytát jelenti. A boldogultban Endrődi Sándor, ismert nevű fiatal költő, édes atyját gyászolja. Gr. Andrássy külügyminiszter tegnap Bécsből Budapestre érkezett, s azonnal tova utazott Terebesre. Torontál megye főispánja a vezetése alatt álló megyében a bukovinai csángó magyarok részére, illetőleg a Józseffalva és Istensegits községekben építendő egyház és iskola javára 772 frt 20 krt gyűjtött s terjesztett fel a belügyminisztériumhoz. E hazafias cselekvényt a hivatalos lap oly megjegyzéssel hozza nyilvánosságra, hogy ezen összeg az illetőknek hivatalos uton már megküldetett. — A színészeti tanoda aligazgatójává és a dráma-elmélet tanárává a közoktatási miniszter Paulay Ede urat nevezte ki. — Soldosné asszony a „makranczos hölgy“ szerepével egészen elkészült a népszínház számára, egypár jelenetét már el is játszotta; azonban ha tovább is így foly e szereplés, attól félünk, hogy akkor a tisztelt művésznő eljátsza azt az élénk és teljesen megérdemlett rokonszenves sajnálkozást is, melylyel a főváros közönsége értesült a népszínművek kedvenezének komoly visszavonulása felől. Soldosné asszony a népszínház megnyitását követő előadás után nyájas hajlandóságot mutatott újabb alkudozásokra, és szombaton meg is történt az új egyezség közte és az igazgató közt. Az elődi szerződés, mely három évre szólt, kicseréltetett egy évre szólóval; az évi 8000 frt tiszteletdíj megmaradt. Vasárnap reggelre azonban mást gondolt a t. művésznő, s azt üzente az igazgatónak, hogy ő voltaképen csak kétszer fog hetenkint föllépni és csupán népszínművekben. Ezért természetesen sok pénz a 8000 frt, s az igazgató nem is fogadhatta el a föltételt. Soldosné asszony tehát tovább játsza a szerepet, melyben meg akarja mutatni, hogy mily jeles művésznő akkor is, ha föl nem lép s mily károkat képes okozni a népszínháznak. Valóban érzékeny zavarokat támastott a népszínháznál, mikor a megnyitás előtt csak pár nappal küldte vissza a szerepeket s egy nagy remények közt szervezett intézetben éppen a szervezést kaszálta össze, növelte a bajt, melyet a színház másik primadonnájának, Erdélyi M. kisasszonynak szerződésfelbontása kezdett meg. Nálunk elég naiv a közönség, hogy kedvenczeinél adandó alkalommal még előzékenységre is számít, s művészeink és művésznőink soha sem is mulasztották el az előzékenységet és figyelmet, mint a közönség és köztük fenálló családias barátság gyöngéd jelét. Soldosné asszony szeszélyes magaviselete bizonyára nem is gyarapítja azokat a jó emlékeket, melyekkel a közönség vált meg tőle; ő neki magának azonban annyit használhat, hogy szombaton kötött egy éves szerződésének meg nem tartása esetleg kevesebb kártérítéssel járhat, mint a három évre szólt szerződés meg nem tartása. A népszínház igazgatója lásson gyorsan utána, hogy betöltse a megüresedett primadonnás helyet. Semmi esetre sem kellemes feladat, hogy a népszínháznak magának kell nevelni énekesnőket, de az még kellemetlenebb és kártékonyabb, ha szeszélyes plánumok nyerhetnek befolyást működésére. — Színházi hírek. A nemzeti színháznak tegnap volt az első népszínmű nélküli vasárnapja. A „Bánk bán“ opera meghallgatására nagy közönség gyűlt össze, csupán a hátulsó két sor zártszék nem telt meg. A hatásos előadásban a szereplők mellett a dalmű költőjét, Erkel Ferenczet is kitapsolták. Az első felvonásba most hoszszu ballettet szőttek, melyben Rotter Irma k. a. is bemutatta fürge könnyűségét és jól ismert tánczfiguráit. Jobban tetszett azonban az apródok magyar táncza. A „Jóslat“ ma kerül színre másodszor; a további játékrend pedig ez: okt. 19-én „Kőműves“ ; 20-án „Gauthier Margit“ ; 21-én Perro 11 i tenorista föllépteül „Troubador“ ; 22- dikén „Jóslat“ ; 33-dikán Perro 11 i föllépteül „Faust“ ; 24-én „Bánk bán“ szomorújáték; 25-én „Pajtáskodás“. — A várbeli színház játékrendje: okt. 21-én „IV. Henrik király“ ; 23-án „Csók“; 24-én „Sevillai borbély“. — A népszínházban a legelső előadás tagadhatlanul nem jó hatású volt, s a második és harmadik előadás iránt már nem mutatkozott az a nagy érdekeltség, melyet pedig így is megérdemelne az új intézet, mert előre nem sejthető bajok érték. A darabokon rövidítettek, s a „Jeremiás siralmai“ durvaságain enyhítettek. Az előadás gyors és öszszevágós hatása is növekedett. A társulat jó erőkből áll, s nincs más baj, csak a primadonna hiánya. Sziklay Emilia kisasszonyról már e három előadás után elmondhatjuk, hogy határozott tehetség, s ha teljes sikerrel nem működik, ahhoz meg azt kell hozzájegyeznünk, hogy csak most szerepel először a színpadon. Ma és holnap már a rendes hey árak mellett ismétlik a megnyitó előadást. Szerdán, csütörtökön nem lesz előadás, s ez alatt Tóth Kálmán népszínművére, az „Ördög vánkosáéra készülnek. ” A kolozsvári színházná most Tamási vendégszerepel s először a „Strike“ népszínműben lépett föl. Bulyovszkyné asszonyt e hó 15-ikére várják Kolozsvárra, és hatszor szándékozik fellépni „Arina és Messalina“, „Lecouvreur Adrienne“, „Kameliás hölgy“ „Deborah“, „Stuart Mária“ és a „Veszedelmes nagynéné“ ben. A magyar athletikai club tegnap este hat órakor a lovardában rendkívüli közgyűlést tartott. Maga gróf Eszterházy Miksa elnökölt s a napirend : az alapszabályok revisiója élénk vitát idézett elő és majdnem esti 9 óráig — Helyreigazítás. Palóczy Lipót úrnak a „Jóslat ügyében“ küldött levelét nyomdai tévedés két sorral megtoldotta, amenynyiben az illető irodalmi közleménynek az előadottak összegezésére és az erkölcsi felelősség elvállalására vonatkozó két utolsó sorát is a levél idézőjelei közé vette, mit Palóczy Lipót ur iránti tekintetből kijelentünk. Midőn erre alkalmat veszünk, közöljük egyszersmind Palóczy úrnak a következő pár sornyi levelét: T. szerkesztő úr ! „Tegnapelőtti nyilatkozatom a famosus „Jóslat ügyben“ nem akként jelent meg,a mint én irtam, nevezetesen nem azon sorok huzattak alá, melyeket én kéziratomban aláhúztam, s melyek az illető passusoknak Szász K. ur által tényleg eszközölt törlését bizonyítják, hanem egészen ellenkezőleg azon sorok jelentek meg ritkított betűkkel az „Ellenőriben, melyek azok felolvasásának fényére vonatkoznak.“ Palóczy Lipót. Megjegyzésünk az ily levélre nincs, foglalkoztatta a tagokat. A választmány első változtatása, hogy ezután ne két tag, h«nn*»n egy választmányi tag ajánlhasson csak felvételre valakit, elvettetett. Egyéb változtatásai a válaszmánynak, hogy t. i. a titkári hivatal külön választassák a pénztárnokitól s a titkár teendői közé azon passus felvétele, hogy a sajtó figyelmét a club iránt folyton ébren tartani törekedjék, továbbá az alapszabályokba az elnök jogainak szélesbítése s a club gazdasági kezelésének szabatos körülírása végett tett toldások vita nélkül elfogadtattak. Heves jeleneteket idézett elő az évi díjakról szóló javaslat , mely szerint az évi díj ezentúl 12 forint helyett 20 forint, egyetemi polgároknak 6 frt helyett 12 frt legyen. A bizottság indokolása szerint a kellemetlen intézkedés azért szükséges, mert a tagdíjakból vagy 900 frtot nem fizettek be, s a költségek fedezése czéljából az alaptőkéből kellett ideiglenesen felvenni 300 frtot. Deficit ugyan nincs, de a jelenlegi fizetési készség és tagdíjak nagysága mellett a klub állása mégis veszélyeztetve lehet. Heves ellenzésre talált a dijfelemelés s hosszú vita után a választmány tagdíjfelemelési indítványa meg is bukott, de óvszerül azután elhatározták, hogy a tagdíj ezután előre fizettessék ; amíg a tag ezt be nem fizeti, nem vehet részt a gyakorlatokban, s ki félév alatt nem tesz eleget kötelezettségének, a club tagja lenni megszűnik. Még egy pont: a viadalok elhalasztásáról igtaztatott az alapszabályokba, s ezzel a revisto véget ért. Utoljára a bizottságnak bizalmat szavaztak. A vasúti és gőzhajózási club f. hó 16-án tarta meg ez idei első társas estélyét. A „Hungária“ szállodában levő clubhelyiség fényesen kivilágított nagy termében előkelő, de nem nagy társaság gyűlt egybe. Ott volt a club elnöke, Fach vezérigazgató szeretetreméltó nejével, Obermayer főfelügyelő, Lintner vezérellenőr szintén nejével stb. Az estély hangversenyén Rindsköpf urhölgy néhány zenedarabot adott elő zongorán technikai képzettséggel és sok müszléssel. Tóth úr magyar szavalatot tartott, Smidt ur magyar népdalokat énekelt, Kosits ur hegedűn játszott hatással, végül pedig Teichmann urhölgy jól választott német szavalata részesült köztetszésben. Azután — mig a termet a tánczhoz átalakiták — a vendégek a mellékes étteremben jó egyetértésben és kedélyes hangulatban sorakoztak a terített asztalok körül. A tánczban bájos nőkoszorú vett részt. Az estély egészben kedélyes, a társalgás fest nélküli volt. Csak reggeli 1 órakor üresedett meg a tánczterem. A legközelebbi társas estély november 6-án fog megtartatni. — A belvárosi plébánia templom perselyét valaki ellopta. Egy öreg ember szokott a templomajtó előtt gyűjtögetni a perselybe a városi szegények számára, és minden hónapban kiürítette a kerületi elöljáróság. Tegnap egy őrizetlen pillanatban ismeretlen tettes a pénzt perselyestől együtt ellopta. A hivatalos lapból. i — Névváltoztatás. Lederer Ferencz kis-béri lakos vezetéknevének „Lenkefére kért átváltoztatása folyó évi 50603. számú belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. I — Kineveztetések. A pozsonyi m. kir pénz-s ügyigazgatóság Wsetecska József II. oszt. irodatisztet , I. osztályú, Sartorius János ésGyorgyovich Vilmos iroda-segédtiszteket II. osztályú irodatisztekké nevezte ki. — Előléptetés. A szegedi m. kir. pénzügyigaz-gatóság Jávolits János VII. oszt. adótisztet és Ro- Im csz Imre számvevőségi gyakornokot Illad osztályú számtisztekké, az utóbbit ideiglenes minőségben nevezte ki. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos. KÖZGAZDASÁG. — A csabai eke- és vetőgép-verseny a múlt szombaton kitűnő sikerrel befejeződött. Addig is, míg teljesen kimerítő tudósítást közölhetnénk e tárgyban, fölemlítjük a verseny eredményét. A hozzánk érkezett tudósítás szerint versenyzett 42 t eke, 6 szóró- és 19 sorvetőgép. A combinált ekék közt a legkiválóbbnak bizonyult Vidacs Istváné, az egyesekből legtöbb elismerést arattak Schuttleworth, Vidacs és Gubicii gyártmányai. Shuttleworth combinált ekéje összetört a verseny alatt. A sorvetőgépek közt legjobban kitűntek magosztás, kezelés és erőmérő tekintetében Pirnitzer Alajos amerikai superiorja. Robey és társa „Hungáriá“-ja és Clayton és Shuttleworth utánzóit „Buckays“-ra használhatatlanoknak bizonyultak. (?) A többi gépek leginkább Garret és Sack rendszerére alapítják. A szórvavetőgépek közt legfőbb sikert tudott felmutatni a Smyth gépe. A Jury kedden határoz. A köztelki gyümölcs és kertészeti kiállítás némileg hátramaradt azon jogos várakozások mögött, melyeket a vidéki e nembeli tárlatok után táplálhattunk. A mennyire egy futólagos áttekintés után láthattuk, a vidéken már kitüntetett kecskeméti, pápai, nagyváradi és esztergomi gyűjteményeken kívül Andrássy Manó gróf és Mauthner Rezső pesti kereskedő gyűjteménye érdemel kitüntetést. Egészben véve mindenesetre igen sovány eredmény ahhoz képest, minőnek egy országos kiállításnak lennie kellene. De maguk a vidéken kitüntetett tárgyak sem jelentek meg kellő számban és alakban. A jövőre nézve nagyon óhajtandó volna, ha az illető tárlatok kitüntetett tárgyainak kiállításáról testületileg gondoskodnanak, mert az egyes kiállítótól nem lehet mindig várni, hogy Buda- Pestre saját költségén küldje fel tárgyait. Innen van aztán, hogy a kiállítók közt vidékről úgyszólván csak nagybirtokosok és testületek küldtek tárgyakat. A tárlat pedig csak úgy felelhetne meg talán céljának, ha minél szélesebb körre terjeszkednék ki. Ezzel természetesen még nem ítéljük el a tárlatot, mely ha nem is oly nagy, mint szeretnők, abban a kevésben is, mit ad, igen érdekes látványt nyújt. Csak gazdasági egyletünket, gazdáinkat és főleg nagybirtokosainkat és főurainkat hibáztatjuk, kik ily kevés érdeklődést tanúsítanak e kiállítás iránt, melyre egyébiránt még alkalmunk lesz visszatérni. Ilyolyatott Légrády testvéreknél.