Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)

1875-10-25 / 296. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. | Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 1O „ — „ | Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudju­k, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 11. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor­ utcza 6. sz.) intézendők. POLITIKAI NAPILAP, 296. szám. Budapest, hétfő, október 25. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.................................20 forint kr. Félévre..........................................10 » Negyedévre.................................5 .. — kr. Egy hóra.....................................1 »­80 kr. Az előfizetést — postai útón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. _______ TÁVIRATOK. Konstantinápoly, okt. 24. A portának külföldi képviselő­hez intézett egy terjedelmes kör­­jegyzéke a kamatreductióra vonatkozólag körül­írja a már eddig közzétett nyilatkozatokat, de lényegileg mit sem változtat a már előbb tett nyi­latkozaton, csak némi megjegyzéseket tesz hozzá. A közjegyzék így szól: A porta két feladat előtt áll. Az első feladat a bevételek és kiadások közt az egyensúlyt helyreállítani; a második: a mos­tani hiányt elhárítani és fedezni azon hiányokat, melyek elő fognak állani, míg az egyensúly helyre­­ál­ít­ására életbe léptetett rendszabályok a kívánt eredményt elő fogják idézni. A programm első része öt év alatt teljesítse lesz a segédforrások fejlesztése, a közigazgatás különböző ágazatainak reformálása, bizonyos adók megváltoztatása, a jövedelmek folyto­nos emelése által, a földmivelő nép gyarapodó jóléte következtében, és végre a pénzügyi közigazgatás figyelme és pontos ellenőrzése által. Programmja második részének teljesítésére a porta azt kívánja hitelezőitől, hogy ezek neki a kamatszelvényt fe­jében előnyös kamatok mellett öt évre kölcsönöz­zék A porta ezen legális szándékkal hozott rend­szabályból, mely épp oly legális módon fog végrehajtatni, azon hasznot hozza, hogy a fizetés­megszüntetés naponta fenyegetőbbé váló veszedel­mét elháríthatja s továbbá költség és közvetítés nélkül a kamatokra és visszafizetésre kivételesen kedvező fő tételek mellett szerezhet 36 milliót. Berlin, okt. 24. A német kereskedelmi gyű­lés bizottsága tegnap következő határozatott foga­dott el: A német kereskedelmi osztály érdekei egy vasúti törvény alkotását követelik a német vas­utak áts állása a birodalomra az idő követelménye s szükséges előfeltétele a nationális vasútügyi tör­vényhozásnak. San Sebastian, okt. 23. Tegnap a karlis­ták körülbelül negyven gránátot dobtak a városba , de senki sem sérült meg. Az okozott károk jelen­téktelenek Róma, okt. 24. A klericalia „Ancora di Bo­logna“ egy felirat tartalmát közli, me­lyet az olasz kath. ifjúsági egyesület elnöksége a német csá­szárhoz Milánór­a küldött, s melyben kérik, hogy a kath. egyháznak engedjen szabadságot. Konstantinápoly, okt. 24. A porta nem bírván tudomással a szerb ügynök által jelentett legutóbbi határsértésről, táviratilag felvilágosítást kért a boszniai hatóságoktól , azonközben a szerb ügynök azon biztosítást nyert, hogy ha csakugyan történt határsértés, ez csak félreértés következmé­nye lehetett. Madrid, okt. 24. A belügyminiszter nem engedte meg a republikánus pártnak, hogy válasz­tási gyűlést tartson, mivel ezen párt nem ismeri el a mostani intézményeket. A belügyminiszter kije­lente, hogy minden törvényes pártnak teljes válasz­tási szabadságot enged. Kairo, okt. 24. A walesi herczeg tegnap este ideérkezett, s a pályaudvaron a khedive fo­gadta A herczeg az egyiptomi trónörökös számára az indiai csillagrendet hozta el Budapesti szinlapok. Budapest, hétfőn, okt. 25. 1875. Nemzeti színház. Személyek: Bérlet 157. szám. Svarcz Pál Tihanyi lll'onz ur. Laczi Eőry _ Vígjáték 3 felv. Irta Dumas Lenosi Soldosné Lui Sándor. Weisz Solymosi Monte­glin Feleki Gyuri Karikás Octave Nádai f. _ . . Sziklai E. Rémi Leövey Liczky Lojzi Szabó Bana Dieudonné Pintér Városi alka .V. Kovács Raymonde Sz.-Prielle C. I-ső szolgáló Szőcs Kata Gui­hardné Paulayné N­­ik szol£- Horváth Paula Adrienne Márkus Asztalos inas Árvay Gizella Kezdete 7 órakor. Szíjgyártó „ Szombathelyiné _ Városi hajdú Dancz Lajos Népszínház. Kér vei Az ördög párnája. Egy mesteri. Dane­. Ferencz Népszinmü 3 felv. Irta Tóth Német mesél. Kolosvári Kálmán. Zenéjét Állaga G. Kezdete 7 órakor. Budapest, október 25. Külföldi szemle. Budapest, október 25. A német császár milánói látogatása után ismét a török pénzügyek felé fordul a közfigye­lem s Francziaország kísérletéről, hogy a hatalma­kat közös elhatározásra bírja, különféle verziókat hallhatni. A „P. C.“ Décazes herczegnek minden ilynemű határozott lépését tagadta. A „Times“ pe­dig azt mondja, hogy a franczia külügyér igenis tett kísérleteket s ezután óvási jegyzéket intézett Konst­atinápolyba, hogy későbbi eljárása számára ajtót tartson nyitva. Angolország még nem nyilat­kozott határozottan, s a kevésbbé érdekelt hatalmak természetesen szintén nem. A­mi az osztrák-magyar kormány magatartását illeti, erre vonatkozólag a „P­C.“ következő communiquét közöl: „Több lap egy „magánlevélből“ azon hírt közli, hogy Zi­chy Ferencz gróf, csász. és kir. nagykövet a magas portánál, Mahmud pasa nagyvezírt meglá­togatta, s ez alkalommal a porta pénzügyi rend­szabályaihoz s az ezekkel összekötött reformrende­­letekhez szerencsét kívánt. Minden valószínűség szerint ezen hírt tévesen azon beszélgetésekből me­rítették, melyek Zichy gróf és a nagyvezír között a porta által szándékolt közigazgatási reformokról folytak. Minden belátással biró emberre nézve már magától is elesik azon föltevés, mintha egy nagy­hatalom konstantinápolyi képviselője a legutóbbi pénzügyi rendszabályokra vonatkozólag szerencse­­kívonatát fejezhette volna ki“. A herczegovinai mozgalmakról a fel­kelők táborából egy magántávirat azt jelenti, hogy 19-én Ljubibratics sikertelen támadást intézett a presjekai őrház ellen. 20-án azután 1500 török arab mellett megtámadott 1000 fölkelőt. A török csapatok az erődökből és őrházakból segítséget nyervén, a fölkelők eleinte futásnak eredtek, de azután ismét támadóra készültek és megverték a törököket, kik egészen Trebinyeig futottak 150 halottat és számos sebesültet vesztvén. Mint a P. C.- nek Konstantinápolyból jelentik, Riza pasa hadügyminiszter meg szándékozik szüntetni minden további csapatküldést Boszniába, Herczegovinába, Albániába és a Dana­vilajetbe. Máris majd 100,000 főnyi haderő van ezen tartományokban, melyből ugyan 70,000 a redifekre esik, de ezt elég hata­lomnak tartják Konstantinápolyban, hogy a török kormány tekintélye minden irányban fenntartathas­­sék. — Esszád pasa, smyrnai kormányzó, ki a herczegovinai mozgalmak kitörésekor nagyvezír volt, állítólag tengerészeti miniszternek fog meghi­vatni Mahmud pasa nagyvezír által. Szerbia viszonyairól az orosz „St. Petersb. Ztg.” figyelemre méltó czikket közöl, melyben tel­jesen megtagadja Szerbiától azon képességet, hogy egy délszláv Piemont szerepét játszhatná. 1.150.000 lakossal Szerbia a műveltség igen alacsony fo­kán áll s politikai és állami élete tökéletes ziláltságban van. Múlt és jelen között semmi köz­vetítő összefüggés nincs; a parliamentáris alkot­mány elhamarkodott módon jött létre s a szkup­­stina,­­melynek működési tere azelőtt igen kor­látolt volt) mint „parliament“ éppen nem arra való, hogy Szerbiában az alkotmányosságot conso­­lidálja. A mostani sziapszm­a csak a szenvedélye­ket szabadította föl s oda vezetett, hogy sok olyan ember lépett a kormányra, a­kik személyes szen­vedélyük kielégítését eléje tették az állam javának. Az egyik részen áll a conservativ-liberális­ párt (élén Marinovicscsal és Garasaninnal), mely az alkot­mány revisióját föltétlenül szükségesnek tartja, má­sik részen a radicalis párt (Risztics és Grncs), mely a mostani alkotmányt radicalis szellemben bővíteni akarja. Ezek a parliamenti szervezésen minduntalan hajba kapnak , mindenből pártkérdést csinálnak, s a desorganisatio egyre nagyobb. Francziaországban Rouher beszéde nem hagyja nyugodni a kedélyeket. A tüntetésben, midőn Rouher Ajaccióba érkezett, több reservista is részt vett, közöttük az ajacciói maire is szintén reservita egyenruhában. A katonai hatóság eze­ket a mairevel együtt (ki a „Temps“ szerint hiva­­lától is megfosztatott) 8 napi börtönnel büntette. Rouchernak Mac Mahonra mondott finom gyanúsí­tásai éppen nem lesznek kedvére a loyális tábor­nagynak. „Joga van (a tábornagynak) — mondá Rondér —f­élénk rokonszenvünkre, és őszinte se­gítségünkre. Hadd gyanúsítsanak előtte, hadd mond­janak bennünket sötét conspiratoroknak, talán nem messze van már az idő, midőn az imperialista párt első sorában lesz azoknak, akik az ő hatalmát, melyet a radicális szenvedélyek fenyegetnek, védelmezni fog­ják.“ A kormány is aligha fogja elnézni a „sim­ple régime experimental“ (már, hogy a jelen alkot­mány) elleni kifakadásait, s egyenes utalását „in sem­ princa“-re, a­ki „méltósággal tartván meg a franczia nemzet által ráruházott czimeket, várako­zik, munkálkodva és eszmélődve, hogy mit akar is­ten és Francziaország vele csinálni.“ S a beszéd a bonapartistákba is félelmet önthetett, mert Raoul Duval tanácsosnak látta Rennesben Roncer beszé­dének flagranst lázító értelmét enyhítgetni. Wallon közoktatásügyér értesítette a püspö­köket, hogy a pápa engedelmével most már éne­keltetni kell a templomokban a „Domine, salvam­ fac Rempublicam“-ot, úgy, amint ez az 1801 iki concordatumban meg van határozva. Ezen kérdés már hosszabb idő óta vitattatott, s többféle formula volt ajánlatban s régibb gyakorlatban, melylyel a köztársaságnak isten színe előtt is való elismerését ki lehetett volna kerülni. A pápa azonban megen­gedte s ez jól van, de igen érdekes tudni, hogy milyen stylusban felelt a szent atya a fran­czia köztársaság könyörgésére (supplié). „Szent atyánk — igy szólt az engedély — ezen óhajt meghallgatván, az ő jóságában méltóztatott ezen kérést különös kegyelemmel fogadni s meg­parancsolta, hogy az említett intézkedés ezen ren­delet által a franczia püspököknek tudtukra adassák.“ A német birodalmi gyűlés, mint már emlí­tek, 27-én ül össze. A birodalmi tanács nagy szor­galommal dolgozik az 1876-diki költségvetésen, hogy az még e hóban tárgyaltathassék a birod.­gyűlésen. A költségvetés 15 millió márka fedözendő többletet mutat föl. Daczára annak, hogy a múlt évek fölös­lege ezen födözendő összeget nagyban meghaladja, a födözésre két új adónem fog ajultatni: a tőzsde és sörfőzési adó, mely utóbbi ellen máris nagy az izgalom a sörfeszők és sörmérők világában. Beszé­lik azonban, s egész határozottsággal, hogy a hit­gyűlés mindkét adót el fogja vetni. Svájczban a jövő héten estetnek meg a nemzeti tanács-választások. A nemzeti tanácsot köz­vetlenül a nép választja, a főrendi kamara pedig a kantonok törvényhozási tetteinek két-két kiküldött tagjából áll. Mint már a legutóbbi népszavazás is bizonyította, Svájczban nem kevéssé működik az ul­­tramontanismus, s az egyházpolitikai kérdés nagy fontossága ezen „septennatus nélkül való köztársa­ságban“ ; különösen Bern kantonban lesz a harc a legelkeseredettebb az ultramontanismus és szabad­­elvűség között; a jurai nép a kormány által kiuta­sított papokat erővel megtartja, s hallani sem akar az „állami papokról“. Thurgauban, St.­Gallenben és Genfben folytonos a súrlódás az egyházi és állam­i hatóságok között. A választások tehát min­denesetre izgalmasak lesznek. Az erdélyi birtokviszonyok ren­dezése,­­ több közgazdasági kérdés elintézése tárgyában az erdélyi gazdasági egyesület körle­velet intézett ennek elfogadása, illetőleg aláírása végett a haza valamennyi gazdasági egyesületéhez. A körlevél voltaképpen a képviselőházhoz van in­tézve, s ennek figyelmébe ajánlja közgazdasági ba­jaink orvoslását. Neheztelőleg hozza fel, hogy a pénzügyi bizottság tárgyalása szerint a jövő 1876-ik évre ismét­ csak 50,000 főt irányoztatott­ elő a gaz­daság különböző ágainak emelésére, így az euró­pai continens mivelt államai között nekünk van a legcsekélyebb földmivelési dotatiónk. Mig a gaz­dasági haladás élén induló Belgium­ területének négyszegmértföldjére száza egy­vennyolcz forint és 46 krajczárt ad ki állami segély gyanánt, mig Francziaország 91, a kis Württemberg 78, Ausztria 108 forintot stb. szentel e czélra, addig az 55780 mértföldnyi területtel bíró Magyarország mérföldenként 8 frt 53 krt, azaz nyolc­ forint és 53 krt „áldoz“ gazdasági különböző ágaira és e szerint az utolsó helyet foglalja el ! Ha a lako­sok számát veszszük alapul, az arány ekkor 1s csak oly szégyenletes marad reánk nézve, mert mig ausztriai szomszédunk 100 lakosra 2 frt 89 krt, Francziaország 2 frt 41 krt, Belgium 1 forint 59 krt, Württemberg 1 frt 53 krt költ, stb. stb., — addig mi — száz lelkenként nagylelkűen kiad­unk harminczkét — krajczárt! Ezek előrebocsátása után a körlevél a következő 3 pont teljesítésére kéri a képviselőházat: 1. Utasítsa az illetékes minisztériumokat oda, hogy az erdélyi birtokviszonyok rendezése, a kény­­szertagosítás vagy birtokkikerekítés, az erdészet, a mezei rendőrség, a földhaszonbérlet, a gazda és cseléd közötti viszony, a községi bikatartás és a vi­lágtörvény szabályozása, esetleg más köz­gazdasági érdekek ügyében mielőbb törvényjavas­latokat beterjeszteni és ne mulaszszák. II. Határozza el, hogy ezen beterjesztett tör­vényjavaslatok mielőbb tárgyaltassanak. III. Utasitsa a földmivelés-, ipar- és keres­kedelmi m. kir. minisztériumot, hogy a földmive­­lési dotatió iránt részletes költségtervezetet dolgoz­zon ki és kegyeskedjék a mélyen tisztelt tekintetes képviselőház a jövő 1876. évre a gazdaság kü­lönböző ágainak emelésére szánt összeget ezen indokolt kimutatás alapján megállapítani s meg­is szavazni. Elt­­­ltot­t t­an­k­ö­ny­v. A hivatalos lap vasárnapi száma ismét egy állam­ellenes tanköny­vet tilt el. Régóta folyik az e fajta gyomnak ir­tára, éberséggel, erélylyel és határozottsággal, de úgy látszik, még mindig kerül irtásra való. S ez m­integy önkénytelenül is fölébreszti azt a gondo­latot bennünk, nem volna-e tanácsos nemcsak a tankönyvet, de egyszersmind az illető tanítót is, ki azt vezérfonalul használja, kitiltani az iskolából. Mert ki egyszer eltökéltette a történetet meghami­sítva tárgyalni, a faj- és népgyű­löletet szítani, haza­ellenes ábrándokat, dőre reményeket hinteni az ártat­lan gyermeki szivekbe, módoz tatál az bűnös hajlamai­nak az­ontul is szolgálhatni. Ellenben tanítói székétől megfosztva nem mérgezheti meg a jövő nemzedéket. A hivatalos lap vasárnapi közleménye így hangzik: „A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter a „Dejepis vsep­­becny a zolostny Uborska svetsky a naborensky " (Ma­gyarország általános s különleges világi s egyházi történelme) czimű népiskolai tankönyvet Radlinsz­­ky Andrástól, mely történelmi s egyháztörténeti tévtanokat s illetőleg hamisításokat tartalmaz, a magyar államegység eszméjét történetileg megtá­madja, s fajgyűlöletet éleszt, az összes iskolai használatból szigorúan kitiltotta.“ Már vasárnapi számunkban említettük a ma­gyar országos gazdasági egylet patronátusa alatt keletkező angol borkiviteli társulatot. A létesítendő szövetség első­sorban az üzlet megindításához szük­séges nagy hirdetések előteremtésére alakulna és pedig úgy, hogy az első 12 hóra felhatalmazta­ Greger Miksa úr, hogy ezen főügynökséget a „Ti­mes“ nevű londoni hírlapban a borkiviteli szövet­ség költségén hirdethesse a kép azonban, hogy ezen hirdetési díj naponta 2, 5 font sterlingnél többe ne kerüljön. Ezen hirdetési költséget a kiviteli szö­vetség egyes tagjai egyenlő arányban előlegezik és az esedékes díj a „Times“ kezel­őségének nyug­tája ellenében havonként előre fizetendő. A mon­dott havonként előlegezendő hirdetési költség­­összeg az eladási összegek öt száztalijával fog a szerződési első évet követő öt év alatt megtéríttetni. Ha pedig ezen ötszáztóli levo­nás évenként nem tenné ki a megtérítendő fenteb­bi hirdetési költség ötöd részét, ez esetre kötelezi magát Greger Miksa úr, hogy a mutatkozandó évi hiánylatot saját vagyonából fogja pótolni. Az első év végződésével a netalási további hirdetési díjak Greger Miksa urat terhelendik. Az egyes szövetsé­gi tagok szállítani kívánt boraik tartoznak előbb 4 üveget a borkiviteli szövetség Budapesten széke­lendő végrehajtó bizottságához az ár bejelentése mellett beküldeni. Ezen 4 üvegből , egy ízlelésre szolgálandó egy másik üveg a végrehajtó bizottság őrizete alatt marad, a többi kettőt a bizottság Greger Miksa úrnak küldendi ki mutatványkép. A mutatványok a bejelentett árral Greger Miksa úrhoz megérkezvén, megrendeléseit mint egye­nes vevő közvetlenül az illető szövetségi tag­hoz intézendi. Ha azonban a végrehajtó bi­zottság a bort használhatlannak találná, erről a kül­dőt értesítendi. Azon esetre pedig, ha a szövetségi tagok a kiküldött mutatványnak meg nem felelő és használhatón borokat küldenének ki, jogában ál­­land Greger Miksa úrnak azokat a küldő rendel­kezésére bocsátani. A borkiviteli szövetségbe lépett tagok kötelezik magukat, miszerint a szerződést 12 év alatt Anglia, Skóczia, Izland s általában a brit birodalom birtokai és gyarmataiból hozzájuk neta­lán egyenesen beérkező megrendeléseket Greger Miksa úrhoz utalandják és semmiféle ürügy alatt sem fognak a megrendelőkkel közvetlenül közle­kedni, viszont Greger Miksa úr is kötelezi magát, hogy a borkiviteli szövetség czége alatt csakis a szövetségbe lépett tagok borait bocsátja áruba. Greger Miksa úr továbbá fenntartja magának azon jogát, hogy ezen főügynökséga mellett saját eddigi üzletét folytathassa. A kiviteli szövetség ál­talános ügyeire vonatkozólag az érintkezés a szö­vetség és Greger Miksa úr közt a szövetség által választandó és Budapesten székelendő végrehajtó bizottság útján, illetőleg annak megbízásából a szövetségi jogtanácsos avagy titkár útján törté­­nend. Ezen szerződés annak 12 évi lefolyása előtt csak kölcsönös beleegyezés útján szüntethető meg. Ezen idő leteltével egy évi felmondás mellett bár­mikor megszüntethető. Ha a jelen szerződésből vi­tás kérdés származnék, úgy az illető szövetségi tag, mint Greger Miksa úr aláveti magát három tagból álló választott bíróság határozatának, kik közül egyet a szövetségi tag, egyet Greger Miksa úr nevez ki, h­a kettő elnököt választván magá­nak. Ezen választott bíróság köteles az elébe vitt kérdést minden késedelem nélkül eldönteni. -------Ezek volnának a főbb pontok. A szerző­dés, mint már ebből is láthatjuk, nagy előnyöket biztosít Greger úr számára, még nagyobb azonban az a morális felelősség, melyet az által magára vállal. — Tizenkét hosszú évre az ő kezeibe lesz letéve a magyar bor sorsa Európa s azzal a világ egyik legnagyobb piaczán. Ha lelkiismeretesen és buzgalommal fog megfelelni feladatának, kiváló helyet biztosítana magának azon kevesek soraiban, kik hazánk anyagi felvonulása körül maradandó érdemeket szereztek. Ha azonban csak a pillanat­nyi kalmárnyereséget tartva szem előtt, megfeled­keznek azok érdekeiről, kik ily nagy bizalommal ajándékozzák meg, úgy milliókkal fogná károsítani termelésünket, és hosszú évekre át megölné bor­kereskedelmünket a ránk nézve legfontosabb pia­­c­on. Már hazánk érdekében is hiszszük és remél­jük, hogy Greger úr meg fog felelni minden jogos várakozásnak. A h­o­rd­ó h i t­e r e s­í­t­é se­k ü­gyében a közgazdasági miniszter a következő kör rendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz: Több oldal­ról hozzám intézett és felvilágosítást kérő felter­jesztések folytán a hordóhitelesités ügyében a kö­vetkezőket tartom szükségesnek a törvényhatóság­gal kellő közhirrététel végett közölni. A méterrendszer behozataláról szóló 1874. évi VHI. t. sz. értelmében, ha bor, sör és szesz hor­dókban adatik el, a hordónak hitelesítve és tar­talmát az új mérték szerint kitüntető bélyeggel kell ellátva lenni. Az idézett törvényc­ikk ügy 10., valamint 13. §-ából következik, hogy a hitelesítési kényszer csak a közforgalomban használt mértékekre és mérőesz­közökre terjed ki. A közönségnek megnyugtatására tehát minél általánosabb tudomásra hozandó, hogy csak azon hordók kell, hogy hitelesítve legyenek, melyek a tartalmukkal együtt a forgalom, azaz adásvevési ügyletek tárgyát képezik. A magánhasználatra szánt hordók ennélfogva a hitelesítési kényszerből teljesen kizárvák. Az e részben több ízben már kiadott rende­­letem kapcsán ezúttal is figyelmeztetnem kell a tör­vényhatóságot, igyekezzék odahatni, hogy a terü­letén a forgalom szükségleteinek megfelelő számú hordóhitelesítő hivatal felállíttassék. Meghagyom egyúttal, hogy kellően közhírré teendő, miként a hitelesítés nemcsak a hordóhite­lesítő hivataloknál eszközölhető, hanem, hogy a fennálló szabályok értelmében a hordóhitelesítő a hivatalos helyiségein kívül is teljesítheti feladatát, mely esetben részéről m. é. 15,448 sz. körrendele­tevi értelmében egy fél napra legfeljebb 2 frt, egy egész napra pedig legfeljebb 4 frt napidíjai felszá­mítható.­­ Nem múlhatatlanul szükséges tehát, hogy a hordóhitelesítés a hivatalos helyiségben eszközöltessék, hanem a törvény által törvényesen megszabott hitelesítési díjak lefizetése mellett a hi­telesítő, a hordótulajdonosok magán­helyiségeiben is köteles a hitelesítést eszközölni. Intézkedjék a törvényhatóság lehetőleg gon­dosan, miként a hordóhitelesítés ügye a törvény rendelkezésének megfelelően eszközöltetvén, az új mértékrendszerre való átmenetei minél kevesebb megrázkódtatásokkal legyen egybekapcsolva Budapesten, 1875. évi október hó 19-én. Báró S­i­m­o­n­yi Lajos, s. k. A német birodalom főpostames­tere köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak Novák nevű német birodalmi postatisztnek Buda­pesten történt elfogatásáért, ki tudvalevőleg a né­met birodalom postájából pénzt sikkasztott és meg­szökött. Bartal György 1820—1875. A képviselőháznak halottja van. Egészen vá­ratlanul jött ma reggel a gyászhir, hogy Bartal György hajnali 4 órakor Faddon meghalt. Még alig pár hete, hogy a fővárosban láttak, s ma az élete delén volt férfin nincs többé! Bartal György, a hírneves történettudós és magyar közjogi munkáiról ismert id. Bartal György fia, 1820. szept. 22-én Pozsonymegyében született. Tanulmányait a Theresianumban végezvén, 1842- ben lépett közpályára Tolnamegyében, mint tiszte­letbeli aljegyző, s tehetségei által csakhamar ki­­t­­űnvén, a következő tisztújitás alkalmával főjegy­zővé választatott. 1848-ban Tolnamegye pinczehe­­lyi kerülete választotta a már széles körben kedve­­zőleg ismert ifjút országgyűlési képviselőjévé. Ez országgyűlésben mindvégig buzgón részt vett, s Szemere Bertalan minisztériumában a pénzügyi osztály főnökségét vállalta el. A világosi catastropha után őt is elfogták, de két hónapi fog­ság után szabadon bocsátották, s ez időtől vissza­­vonultságban élt tolnamegyei birtokán, hol tanul­mányai mellett gazdaságára fordított kiváló gondot. 1852-ben házasságra lépett Perczel Béla jelenlegi­­­­gazságügyminiszterünk testvérével. Az ötvenes években irodalmilag is munkálkodott, s a többek­­ között Bezerédj Istvánról közölt élet- és jellemraj­zot a Csengery „Magyar államférfiak és szóno- I­kok“ könyvében. S 1861-ben az alkotmányos élet korlátai újra s megnyílván, Bartal Tolnamegye első alispánja s a pinczehelyi kerületnek ismét országgyűlési képvi- I selője lett. A fölirat mellett mondott kitűnő beszé­ i­det, s e beszéd alapította meg politikai hírnevét. A provisorium alatt ismét visszavonult, de mikor 1865-ben megkísérlették az alkotmányos állapot helyreállítását, elvállalta a helytartótanács első alelnökségét. Tévesztett lépés volt ez, mely miatt azonban Bartal őszinte hazafiságát kétségbe vonni nem lehet. Az 1867-diki kiegyezés után csat­lakozott a Deák-párthoz, s hogy szakított a con­­servativ árnyalattal, bebizonyította akkor, mi­dőn a katholikus congressuson a szabadelvű ki­sebbség élére állott. 1874. márcziusában tagja lett az utolsó deákpárti minisz­triummak, mint földmi­velés-, ipar- és kereskedelmi miniszter, s e tárczát megtartotta a folyó év márcziusáig, midőn a Bittó- Ghyczy-minisztérium visszalépett. Utolsó ország­gyűlési beszéde pedig az volt, melyben élesen meg­támadta Sennyey báró politikáját. Mint képviselő csatlakozott a szabadelvű párthoz. A jelenlegi or­szággyűlésre is megválasztotta Kősárvidék felső kerülete. Parlamenti tehetség és kitűnő szónok volt, de mint helytartótanácsi alelnök, s azután mint mi­niszter is kevés időt töltött hivatalban, s nem volt alkalma sem munkaereje kifejtésére, sem mara­dandóbb alkotásokra. Hazafias jóakaratát azonban méltányolnunk kell. Temetése f. hó 27-én megy végbe Faddon. Nyugodjék békében az érdemes férfiu, kinek munkásságára még számított a Laza és a képvise­lőház. Önigazolásul. Az „Ellenőr“ folyó hó 8-án megjelent szá­mában, a b.-szolnok megyei déési tudósítónak szemé­lyemet is illető soraira eddig azért késtem felelni, mert illőnek tartottam egy legális nyilatkozatra időt en­gedni; ez azonban, meglehet fontosabb végzendők miatt, késvén, annyival inkább kell már felelnem, minthogy e megye szabadelvű pártja elnökségével tisztelt meg, mely állásomban a pártunkbeli egyet­értés ellen c­élzott félremagyarázatokat helyreiga­zítani kötelességem. Hogy a közelmúlt politikai életünkből felma­radt súrlódási hajlamokat nem éleszteni, hanem irtani kötelesség, azt tudom, érzem, és a szerint cselekszem is; azért mellőztem akár­hányszor hall­gatással oly eljárásokat, melyeket más­különben meg­­rovandónak tartottam. Ha azonban a legjobb szán­dékot is erőszakosan félremagyarázták, a rosz aka­rattal szemben már nem a hallgatás többé azon eszköz, melylyel a közjónak szolgálhatni. Létezik megyénkben egy társaság, mely tár­saság tagjainak a szerepeltetésre más alapjuk nincs, mint hogy egykor magukat a balközép tag­jainak vallották s ennélfogva mindent elkövetnek arra, hogy a volt pártok újra feléledjenek, s aztán a fejlődő súrlódások gyümölcsein éledhessenek. Az Ellenőr­ tudósítója is e társaság tagja lehet. Félremagyarázatok megelőzéséért megjegyzem, hogy a fenntemlített társaság alatt a világért sem a volt balközép tagjait értem összesen, de sőt be­ismerem, hogy azon párt jobbjai minden alkalom­mal igyekeznek az érintett hazafias irányban mű­ködni és az új szabadelvű pártnak őszinte tagjai. A bécsi tudósító a tárgyak gondos kerülése mellett általános frázisaival igyekszik az olvasót félrevezetni, én ellenkező irányt követek: kerülöm a frázisokat s igyekszem a tények hű elmondása által világosítani meg a kérdéseket. Azon vádra, hogy a két volt főispán , tehát Torma Károly és én előre kiszámitott támadá­sokkal léptünk fel, elmondom röviden eljárásunkat. Megyénkben az árva széki elnökség üresedés­be jővén, főispánunk jogánál fogva azt ideiglene­sen, helyettesítés által töltötte be , és pedig ki­nevezte arra a megyefj egyik választott szobgabirá­­ját; igen természe­esen az ez által üresedésbe jött szolgabirói helyet újra be kelle töltenie egy más kinevezés által. Ezen körülmény alkalmából indíttatva érezte magát Torma Károly barátom, a főispánt (semmiképp támadásnak nem magya­rázható modorban) arra kérni, hogy jövőre, a­meny­nyiben kikerülhető, ne alkalmazzon üresedésbe jött állomások betöltésére választott tisztviselőket. Ez vétetett rész néven, és neveztetett részéről tá­madásnak. Az általam véghez vitt támadásnak mondott eljárás pedig a következő: Azon négy egyén közül, kik ellen a közel­múlt szept. 29-én tartott bizottsági gyűlés alkal­­mával fegyelmi vizsgálat intéztetett, az egyik a bethleni járási szolgabiró volt, kit a megye fe­gyelmi választmánya az alaptalanoknak jelzett vá­dak alól felmentetni javasolt, s kit a megyei bi­zottság titkos szavazat útján fel is mentett, és pe­dig felmentett három szavazat kivételével minden szavazat. Meg lévén a­felől győződve, hogy valami­lyen szükséges egyfelől a tiszti hatalommal kény­­nyelműen élő, vagy káros­­mulasztásokat elkövető tisztviselők ellen szigorúan járni el, úgy másfelől méltányos a kitűnően szorgalmas és igazságos tisztviselőinket elismeréssel jutalmazni, azért ezen mindig közbecsülésben részesült szolgabíránkkal szemben méltányosnak tartottam indítványozni, hogy a megye bizottsága fejezze ki sajnálatát a felett, hogy a bethleni szolgabíró az alaptalanok­nak bizonyult vádak nyomán gyanúsíttatott. Én ezen indítványt a legjobb szándékkal tettem. A­mi a levelező által jelzett nagy diadalokat illeti, a jó egyetértés érdekében annak szellőzteté­sét mellőzni óhajtom. Gr. Bethlen Sándor, minéim lapjainkról s az olvasó közönségről.*) A delegatio működését bevégezvén, tágult a tér a lapok hasábjain, s beszélhetünk oly dolog­ról is, melynek fontossága az egyéni felfogás szűk látkörében lebeg tán, de figyelmet érdemel a több szem általi megtekintés néhány futó pillanatá­tól is. A politikai lapok szerkesztésével foglalkozó irodalom munkásai gyakran emelnek panaszt a magyar olvasó közönség ellen, mely a külföldi lapok olvasó közönségéhez arányítva, csekély szám­mal járul még ma is az előfizetést elfogadó irodák ajtóihoz. Más oldalról meg azt a panaszt nyögdécseli az olvasásra hivatott közönség, hogy a napila­pok szerkesztésére vállalkozott képesség nem fordít elég gondot a lapok összeállítására. Vegyük fel e kettős panaszt kiindulási pontjául *) ígéretünkhöz képest helyet adtunk nagyrabecsült dolgozótársunk e pár czikkének, s közlésük mán elmondjuk megfe­­lő észrevételeinket. Szer­k.

Next