Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)
1875-10-25 / 296. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. | Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 1O „ — „ | Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 11. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. POLITIKAI NAPILAP, 296. szám. Budapest, hétfő, október 25. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.................................20 forint kr. Félévre..........................................10 » Negyedévre.................................5 .. — kr. Egy hóra.....................................1 »80 kr. Az előfizetést — postai útón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. _______ TÁVIRATOK. Konstantinápoly, okt. 24. A portának külföldi képviselőhez intézett egy terjedelmes körjegyzéke a kamatreductióra vonatkozólag körülírja a már eddig közzétett nyilatkozatokat, de lényegileg mit sem változtat a már előbb tett nyilatkozaton, csak némi megjegyzéseket tesz hozzá. A közjegyzék így szól: A porta két feladat előtt áll. Az első feladat a bevételek és kiadások közt az egyensúlyt helyreállítani; a második: a mostani hiányt elhárítani és fedezni azon hiányokat, melyek elő fognak állani, míg az egyensúly helyreálítására életbe léptetett rendszabályok a kívánt eredményt elő fogják idézni. A programm első része öt év alatt teljesítse lesz a segédforrások fejlesztése, a közigazgatás különböző ágazatainak reformálása, bizonyos adók megváltoztatása, a jövedelmek folytonos emelése által, a földmivelő nép gyarapodó jóléte következtében, és végre a pénzügyi közigazgatás figyelme és pontos ellenőrzése által. Programmja második részének teljesítésére a porta azt kívánja hitelezőitől, hogy ezek neki a kamatszelvényt fejében előnyös kamatok mellett öt évre kölcsönözzék A porta ezen legális szándékkal hozott rendszabályból, mely épp oly legális módon fog végrehajtatni, azon hasznot hozza, hogy a fizetésmegszüntetés naponta fenyegetőbbé váló veszedelmét elháríthatja s továbbá költség és közvetítés nélkül a kamatokra és visszafizetésre kivételesen kedvező fő tételek mellett szerezhet 36 milliót. Berlin, okt. 24. A német kereskedelmi gyűlés bizottsága tegnap következő határozatott fogadott el: A német kereskedelmi osztály érdekei egy vasúti törvény alkotását követelik a német vasutak áts állása a birodalomra az idő követelménye s szükséges előfeltétele a nationális vasútügyi törvényhozásnak. San Sebastian, okt. 23. Tegnap a karlisták körülbelül negyven gránátot dobtak a városba , de senki sem sérült meg. Az okozott károk jelentéktelenek Róma, okt. 24. A klericalia „Ancora di Bologna“ egy felirat tartalmát közli, melyet az olasz kath. ifjúsági egyesület elnöksége a német császárhoz Milánóra küldött, s melyben kérik, hogy a kath. egyháznak engedjen szabadságot. Konstantinápoly, okt. 24. A porta nem bírván tudomással a szerb ügynök által jelentett legutóbbi határsértésről, táviratilag felvilágosítást kért a boszniai hatóságoktól , azonközben a szerb ügynök azon biztosítást nyert, hogy ha csakugyan történt határsértés, ez csak félreértés következménye lehetett. Madrid, okt. 24. A belügyminiszter nem engedte meg a republikánus pártnak, hogy választási gyűlést tartson, mivel ezen párt nem ismeri el a mostani intézményeket. A belügyminiszter kijelente, hogy minden törvényes pártnak teljes választási szabadságot enged. Kairo, okt. 24. A walesi herczeg tegnap este ideérkezett, s a pályaudvaron a khedive fogadta A herczeg az egyiptomi trónörökös számára az indiai csillagrendet hozta el Budapesti szinlapok. Budapest, hétfőn, okt. 25. 1875. Nemzeti színház. Személyek: Bérlet 157. szám. Svarcz Pál Tihanyi lll'onz ur. Laczi Eőry _ Vígjáték 3 felv. Irta Dumas Lenosi Soldosné Lui Sándor. Weisz Solymosi Monteglin Feleki Gyuri Karikás Octave Nádai f. _ . . Sziklai E. Rémi Leövey Liczky Lojzi Szabó Bana Dieudonné Pintér Városi alka .V. Kovács Raymonde Sz.-Prielle C. I-ső szolgáló Szőcs Kata Guihardné Paulayné Nik szol£- Horváth Paula Adrienne Márkus Asztalos inas Árvay Gizella Kezdete 7 órakor. Szíjgyártó „ Szombathelyiné _ Városi hajdú Dancz Lajos Népszínház. Kér vei Az ördög párnája. Egy mesteri. Dane. Ferencz Népszinmü 3 felv. Irta Tóth Német mesél. Kolosvári Kálmán. Zenéjét Állaga G. Kezdete 7 órakor. Budapest, október 25. Külföldi szemle. Budapest, október 25. A német császár milánói látogatása után ismét a török pénzügyek felé fordul a közfigyelem s Francziaország kísérletéről, hogy a hatalmakat közös elhatározásra bírja, különféle verziókat hallhatni. A „P. C.“ Décazes herczegnek minden ilynemű határozott lépését tagadta. A „Times“ pedig azt mondja, hogy a franczia külügyér igenis tett kísérleteket s ezután óvási jegyzéket intézett Konstatinápolyba, hogy későbbi eljárása számára ajtót tartson nyitva. Angolország még nem nyilatkozott határozottan, s a kevésbbé érdekelt hatalmak természetesen szintén nem. Ami az osztrák-magyar kormány magatartását illeti, erre vonatkozólag a „PC.“ következő communiquét közöl: „Több lap egy „magánlevélből“ azon hírt közli, hogy Zichy Ferencz gróf, csász. és kir. nagykövet a magas portánál, Mahmud pasa nagyvezírt meglátogatta, s ez alkalommal a porta pénzügyi rendszabályaihoz s az ezekkel összekötött reformrendeletekhez szerencsét kívánt. Minden valószínűség szerint ezen hírt tévesen azon beszélgetésekből merítették, melyek Zichy gróf és a nagyvezír között a porta által szándékolt közigazgatási reformokról folytak. Minden belátással biró emberre nézve már magától is elesik azon föltevés, mintha egy nagyhatalom konstantinápolyi képviselője a legutóbbi pénzügyi rendszabályokra vonatkozólag szerencsekívonatát fejezhette volna ki“. A herczegovinai mozgalmakról a felkelők táborából egy magántávirat azt jelenti, hogy 19-én Ljubibratics sikertelen támadást intézett a presjekai őrház ellen. 20-án azután 1500 török arab mellett megtámadott 1000 fölkelőt. A török csapatok az erődökből és őrházakból segítséget nyervén, a fölkelők eleinte futásnak eredtek, de azután ismét támadóra készültek és megverték a törököket, kik egészen Trebinyeig futottak 150 halottat és számos sebesültet vesztvén. Mint a P. C.- nek Konstantinápolyból jelentik, Riza pasa hadügyminiszter meg szándékozik szüntetni minden további csapatküldést Boszniába, Herczegovinába, Albániába és a Danavilajetbe. Máris majd 100,000 főnyi haderő van ezen tartományokban, melyből ugyan 70,000 a redifekre esik, de ezt elég hatalomnak tartják Konstantinápolyban, hogy a török kormány tekintélye minden irányban fenntartathassék. — Esszád pasa, smyrnai kormányzó, ki a herczegovinai mozgalmak kitörésekor nagyvezír volt, állítólag tengerészeti miniszternek fog meghivatni Mahmud pasa nagyvezír által. Szerbia viszonyairól az orosz „St. Petersb. Ztg.” figyelemre méltó czikket közöl, melyben teljesen megtagadja Szerbiától azon képességet, hogy egy délszláv Piemont szerepét játszhatná. 1.150.000 lakossal Szerbia a műveltség igen alacsony fokán áll s politikai és állami élete tökéletes ziláltságban van. Múlt és jelen között semmi közvetítő összefüggés nincs; a parliamentáris alkotmány elhamarkodott módon jött létre s a szkupstina,melynek működési tere azelőtt igen korlátolt volt) mint „parliament“ éppen nem arra való, hogy Szerbiában az alkotmányosságot consolidálja. A mostani sziapszma csak a szenvedélyeket szabadította föl s oda vezetett, hogy sok olyan ember lépett a kormányra, akik személyes szenvedélyük kielégítését eléje tették az állam javának. Az egyik részen áll a conservativ-liberális párt (élén Marinovicscsal és Garasaninnal), mely az alkotmány revisióját föltétlenül szükségesnek tartja, másik részen a radicalis párt (Risztics és Grncs), mely a mostani alkotmányt radicalis szellemben bővíteni akarja. Ezek a parliamenti szervezésen minduntalan hajba kapnak , mindenből pártkérdést csinálnak, s a desorganisatio egyre nagyobb. Francziaországban Rouher beszéde nem hagyja nyugodni a kedélyeket. A tüntetésben, midőn Rouher Ajaccióba érkezett, több reservista is részt vett, közöttük az ajacciói maire is szintén reservita egyenruhában. A katonai hatóság ezeket a mairevel együtt (ki a „Temps“ szerint hivalától is megfosztatott) 8 napi börtönnel büntette. Rouchernak Mac Mahonra mondott finom gyanúsításai éppen nem lesznek kedvére a loyális tábornagynak. „Joga van (a tábornagynak) — mondá Rondér —félénk rokonszenvünkre, és őszinte segítségünkre. Hadd gyanúsítsanak előtte, hadd mondjanak bennünket sötét conspiratoroknak, talán nem messze van már az idő, midőn az imperialista párt első sorában lesz azoknak, akik az ő hatalmát, melyet a radicális szenvedélyek fenyegetnek, védelmezni fogják.“ A kormány is aligha fogja elnézni a „simple régime experimental“ (már, hogy a jelen alkotmány) elleni kifakadásait, s egyenes utalását „in sem princa“-re, aki „méltósággal tartván meg a franczia nemzet által ráruházott czimeket, várakozik, munkálkodva és eszmélődve, hogy mit akar isten és Francziaország vele csinálni.“ S a beszéd a bonapartistákba is félelmet önthetett, mert Raoul Duval tanácsosnak látta Rennesben Roncer beszédének flagranst lázító értelmét enyhítgetni. Wallon közoktatásügyér értesítette a püspököket, hogy a pápa engedelmével most már énekeltetni kell a templomokban a „Domine, salvam fac Rempublicam“-ot, úgy, amint ez az 1801 iki concordatumban meg van határozva. Ezen kérdés már hosszabb idő óta vitattatott, s többféle formula volt ajánlatban s régibb gyakorlatban, melylyel a köztársaságnak isten színe előtt is való elismerését ki lehetett volna kerülni. A pápa azonban megengedte s ez jól van, de igen érdekes tudni, hogy milyen stylusban felelt a szent atya a franczia köztársaság könyörgésére (supplié). „Szent atyánk — igy szólt az engedély — ezen óhajt meghallgatván, az ő jóságában méltóztatott ezen kérést különös kegyelemmel fogadni s megparancsolta, hogy az említett intézkedés ezen rendelet által a franczia püspököknek tudtukra adassák.“ A német birodalmi gyűlés, mint már említek, 27-én ül össze. A birodalmi tanács nagy szorgalommal dolgozik az 1876-diki költségvetésen, hogy az még e hóban tárgyaltathassék a birod.gyűlésen. A költségvetés 15 millió márka fedözendő többletet mutat föl. Daczára annak, hogy a múlt évek fölöslege ezen födözendő összeget nagyban meghaladja, a födözésre két új adónem fog ajultatni: a tőzsde és sörfőzési adó, mely utóbbi ellen máris nagy az izgalom a sörfeszők és sörmérők világában. Beszélik azonban, s egész határozottsággal, hogy a hitgyűlés mindkét adót el fogja vetni. Svájczban a jövő héten estetnek meg a nemzeti tanács-választások. A nemzeti tanácsot közvetlenül a nép választja, a főrendi kamara pedig a kantonok törvényhozási tetteinek két-két kiküldött tagjából áll. Mint már a legutóbbi népszavazás is bizonyította, Svájczban nem kevéssé működik az ultramontanismus, s az egyházpolitikai kérdés nagy fontossága ezen „septennatus nélkül való köztársaságban“ ; különösen Bern kantonban lesz a harc a legelkeseredettebb az ultramontanismus és szabadelvűség között; a jurai nép a kormány által kiutasított papokat erővel megtartja, s hallani sem akar az „állami papokról“. Thurgauban, St.Gallenben és Genfben folytonos a súrlódás az egyházi és állami hatóságok között. A választások tehát mindenesetre izgalmasak lesznek. Az erdélyi birtokviszonyok rendezése, több közgazdasági kérdés elintézése tárgyában az erdélyi gazdasági egyesület körlevelet intézett ennek elfogadása, illetőleg aláírása végett a haza valamennyi gazdasági egyesületéhez. A körlevél voltaképpen a képviselőházhoz van intézve, s ennek figyelmébe ajánlja közgazdasági bajaink orvoslását. Neheztelőleg hozza fel, hogy a pénzügyi bizottság tárgyalása szerint a jövő 1876-ik évre ismét csak 50,000 főt irányoztatott elő a gazdaság különböző ágainak emelésére, így az európai continens mivelt államai között nekünk van a legcsekélyebb földmivelési dotatiónk. Mig a gazdasági haladás élén induló Belgium területének négyszegmértföldjére száza egyvennyolcz forint és 46 krajczárt ad ki állami segély gyanánt, mig Francziaország 91, a kis Württemberg 78, Ausztria 108 forintot stb. szentel e czélra, addig az 55780 mértföldnyi területtel bíró Magyarország mérföldenként 8 frt 53 krt, azaz nyolc forint és 53 krt „áldoz“ gazdasági különböző ágaira és e szerint az utolsó helyet foglalja el ! Ha a lakosok számát veszszük alapul, az arány ekkor 1s csak oly szégyenletes marad reánk nézve, mert mig ausztriai szomszédunk 100 lakosra 2 frt 89 krt, Francziaország 2 frt 41 krt, Belgium 1 forint 59 krt, Württemberg 1 frt 53 krt költ, stb. stb., — addig mi — száz lelkenként nagylelkűen kiadunk harminczkét — krajczárt! Ezek előrebocsátása után a körlevél a következő 3 pont teljesítésére kéri a képviselőházat: 1. Utasítsa az illetékes minisztériumokat oda, hogy az erdélyi birtokviszonyok rendezése, a kényszertagosítás vagy birtokkikerekítés, az erdészet, a mezei rendőrség, a földhaszonbérlet, a gazda és cseléd közötti viszony, a községi bikatartás és a világtörvény szabályozása, esetleg más közgazdasági érdekek ügyében mielőbb törvényjavaslatokat beterjeszteni és ne mulaszszák. II. Határozza el, hogy ezen beterjesztett törvényjavaslatok mielőbb tárgyaltassanak. III. Utasitsa a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztériumot, hogy a földmivelési dotatió iránt részletes költségtervezetet dolgozzon ki és kegyeskedjék a mélyen tisztelt tekintetes képviselőház a jövő 1876. évre a gazdaság különböző ágainak emelésére szánt összeget ezen indokolt kimutatás alapján megállapítani s megis szavazni. Eltltott tankönyv. A hivatalos lap vasárnapi száma ismét egy államellenes tankönyvet tilt el. Régóta folyik az e fajta gyomnak irtára, éberséggel, erélylyel és határozottsággal, de úgy látszik, még mindig kerül irtásra való. S ez mintegy önkénytelenül is fölébreszti azt a gondolatot bennünk, nem volna-e tanácsos nemcsak a tankönyvet, de egyszersmind az illető tanítót is, ki azt vezérfonalul használja, kitiltani az iskolából. Mert ki egyszer eltökéltette a történetet meghamisítva tárgyalni, a faj- és népgyűlöletet szítani, hazaellenes ábrándokat, dőre reményeket hinteni az ártatlan gyermeki szivekbe, módoz tatál az bűnös hajlamainak azontul is szolgálhatni. Ellenben tanítói székétől megfosztva nem mérgezheti meg a jövő nemzedéket. A hivatalos lap vasárnapi közleménye így hangzik: „A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter a „Dejepis vsepbecny a zolostny Uborska svetsky a naborensky " (Magyarország általános s különleges világi s egyházi történelme) czimű népiskolai tankönyvet Radlinszky Andrástól, mely történelmi s egyháztörténeti tévtanokat s illetőleg hamisításokat tartalmaz, a magyar államegység eszméjét történetileg megtámadja, s fajgyűlöletet éleszt, az összes iskolai használatból szigorúan kitiltotta.“ Már vasárnapi számunkban említettük a magyar országos gazdasági egylet patronátusa alatt keletkező angol borkiviteli társulatot. A létesítendő szövetség elsősorban az üzlet megindításához szükséges nagy hirdetések előteremtésére alakulna és pedig úgy, hogy az első 12 hóra felhatalmazta Greger Miksa úr, hogy ezen főügynökséget a „Times“ nevű londoni hírlapban a borkiviteli szövetség költségén hirdethesse a kép azonban, hogy ezen hirdetési díj naponta 2, 5 font sterlingnél többe ne kerüljön. Ezen hirdetési költséget a kiviteli szövetség egyes tagjai egyenlő arányban előlegezik és az esedékes díj a „Times“ kezelőségének nyugtája ellenében havonként előre fizetendő. A mondott havonként előlegezendő hirdetési költségösszeg az eladási összegek öt száztalijával fog a szerződési első évet követő öt év alatt megtéríttetni. Ha pedig ezen ötszáztóli levonás évenként nem tenné ki a megtérítendő fentebbi hirdetési költség ötöd részét, ez esetre kötelezi magát Greger Miksa úr, hogy a mutatkozandó évi hiánylatot saját vagyonából fogja pótolni. Az első év végződésével a netalási további hirdetési díjak Greger Miksa urat terhelendik. Az egyes szövetségi tagok szállítani kívánt boraik tartoznak előbb 4 üveget a borkiviteli szövetség Budapesten székelendő végrehajtó bizottságához az ár bejelentése mellett beküldeni. Ezen 4 üvegből , egy ízlelésre szolgálandó egy másik üveg a végrehajtó bizottság őrizete alatt marad, a többi kettőt a bizottság Greger Miksa úrnak küldendi ki mutatványkép. A mutatványok a bejelentett árral Greger Miksa úrhoz megérkezvén, megrendeléseit mint egyenes vevő közvetlenül az illető szövetségi taghoz intézendi. Ha azonban a végrehajtó bizottság a bort használhatlannak találná, erről a küldőt értesítendi. Azon esetre pedig, ha a szövetségi tagok a kiküldött mutatványnak meg nem felelő és használhatón borokat küldenének ki, jogában álland Greger Miksa úrnak azokat a küldő rendelkezésére bocsátani. A borkiviteli szövetségbe lépett tagok kötelezik magukat, miszerint a szerződést 12 év alatt Anglia, Skóczia, Izland s általában a brit birodalom birtokai és gyarmataiból hozzájuk netalán egyenesen beérkező megrendeléseket Greger Miksa úrhoz utalandják és semmiféle ürügy alatt sem fognak a megrendelőkkel közvetlenül közlekedni, viszont Greger Miksa úr is kötelezi magát, hogy a borkiviteli szövetség czége alatt csakis a szövetségbe lépett tagok borait bocsátja áruba. Greger Miksa úr továbbá fenntartja magának azon jogát, hogy ezen főügynökséga mellett saját eddigi üzletét folytathassa. A kiviteli szövetség általános ügyeire vonatkozólag az érintkezés a szövetség és Greger Miksa úr közt a szövetség által választandó és Budapesten székelendő végrehajtó bizottság útján, illetőleg annak megbízásából a szövetségi jogtanácsos avagy titkár útján történend. Ezen szerződés annak 12 évi lefolyása előtt csak kölcsönös beleegyezés útján szüntethető meg. Ezen idő leteltével egy évi felmondás mellett bármikor megszüntethető. Ha a jelen szerződésből vitás kérdés származnék, úgy az illető szövetségi tag, mint Greger Miksa úr aláveti magát három tagból álló választott bíróság határozatának, kik közül egyet a szövetségi tag, egyet Greger Miksa úr nevez ki, ha kettő elnököt választván magának. Ezen választott bíróság köteles az elébe vitt kérdést minden késedelem nélkül eldönteni. -------Ezek volnának a főbb pontok. A szerződés, mint már ebből is láthatjuk, nagy előnyöket biztosít Greger úr számára, még nagyobb azonban az a morális felelősség, melyet az által magára vállal. — Tizenkét hosszú évre az ő kezeibe lesz letéve a magyar bor sorsa Európa s azzal a világ egyik legnagyobb piaczán. Ha lelkiismeretesen és buzgalommal fog megfelelni feladatának, kiváló helyet biztosítana magának azon kevesek soraiban, kik hazánk anyagi felvonulása körül maradandó érdemeket szereztek. Ha azonban csak a pillanatnyi kalmárnyereséget tartva szem előtt, megfeledkeznek azok érdekeiről, kik ily nagy bizalommal ajándékozzák meg, úgy milliókkal fogná károsítani termelésünket, és hosszú évekre át megölné borkereskedelmünket a ránk nézve legfontosabb piacon. Már hazánk érdekében is hiszszük és reméljük, hogy Greger úr meg fog felelni minden jogos várakozásnak. A hordó h i te r e síté sek ügyében a közgazdasági miniszter a következő kör rendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz: Több oldalról hozzám intézett és felvilágosítást kérő felterjesztések folytán a hordóhitelesités ügyében a következőket tartom szükségesnek a törvényhatósággal kellő közhirrététel végett közölni. A méterrendszer behozataláról szóló 1874. évi VHI. t. sz. értelmében, ha bor, sör és szesz hordókban adatik el, a hordónak hitelesítve és tartalmát az új mérték szerint kitüntető bélyeggel kell ellátva lenni. Az idézett törvénycikk ügy 10., valamint 13. §-ából következik, hogy a hitelesítési kényszer csak a közforgalomban használt mértékekre és mérőeszközökre terjed ki. A közönségnek megnyugtatására tehát minél általánosabb tudomásra hozandó, hogy csak azon hordók kell, hogy hitelesítve legyenek, melyek a tartalmukkal együtt a forgalom, azaz adásvevési ügyletek tárgyát képezik. A magánhasználatra szánt hordók ennélfogva a hitelesítési kényszerből teljesen kizárvák. Az e részben több ízben már kiadott rendeletem kapcsán ezúttal is figyelmeztetnem kell a törvényhatóságot, igyekezzék odahatni, hogy a területén a forgalom szükségleteinek megfelelő számú hordóhitelesítő hivatal felállíttassék. Meghagyom egyúttal, hogy kellően közhírré teendő, miként a hitelesítés nemcsak a hordóhitelesítő hivataloknál eszközölhető, hanem, hogy a fennálló szabályok értelmében a hordóhitelesítő a hivatalos helyiségein kívül is teljesítheti feladatát, mely esetben részéről m. é. 15,448 sz. körrendeletevi értelmében egy fél napra legfeljebb 2 frt, egy egész napra pedig legfeljebb 4 frt napidíjai felszámítható. Nem múlhatatlanul szükséges tehát, hogy a hordóhitelesítés a hivatalos helyiségben eszközöltessék, hanem a törvény által törvényesen megszabott hitelesítési díjak lefizetése mellett a hitelesítő, a hordótulajdonosok magánhelyiségeiben is köteles a hitelesítést eszközölni. Intézkedjék a törvényhatóság lehetőleg gondosan, miként a hordóhitelesítés ügye a törvény rendelkezésének megfelelően eszközöltetvén, az új mértékrendszerre való átmenetei minél kevesebb megrázkódtatásokkal legyen egybekapcsolva Budapesten, 1875. évi október hó 19-én. Báró Simonyi Lajos, s. k. A német birodalom főpostamestere köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak Novák nevű német birodalmi postatisztnek Budapesten történt elfogatásáért, ki tudvalevőleg a német birodalom postájából pénzt sikkasztott és megszökött. Bartal György 1820—1875. A képviselőháznak halottja van. Egészen váratlanul jött ma reggel a gyászhir, hogy Bartal György hajnali 4 órakor Faddon meghalt. Még alig pár hete, hogy a fővárosban láttak, s ma az élete delén volt férfin nincs többé! Bartal György, a hírneves történettudós és magyar közjogi munkáiról ismert id. Bartal György fia, 1820. szept. 22-én Pozsonymegyében született. Tanulmányait a Theresianumban végezvén, 1842- ben lépett közpályára Tolnamegyében, mint tiszteletbeli aljegyző, s tehetségei által csakhamar kitűnvén, a következő tisztújitás alkalmával főjegyzővé választatott. 1848-ban Tolnamegye pinczehelyi kerülete választotta a már széles körben kedvezőleg ismert ifjút országgyűlési képviselőjévé. Ez országgyűlésben mindvégig buzgón részt vett, s Szemere Bertalan minisztériumában a pénzügyi osztály főnökségét vállalta el. A világosi catastropha után őt is elfogták, de két hónapi fogság után szabadon bocsátották, s ez időtől visszavonultságban élt tolnamegyei birtokán, hol tanulmányai mellett gazdaságára fordított kiváló gondot. 1852-ben házasságra lépett Perczel Béla jelenlegigazságügyminiszterünk testvérével. Az ötvenes években irodalmilag is munkálkodott, s a többek között Bezerédj Istvánról közölt élet- és jellemrajzot a Csengery „Magyar államférfiak és szóno- Ikok“ könyvében. S 1861-ben az alkotmányos élet korlátai újra s megnyílván, Bartal Tolnamegye első alispánja s a pinczehelyi kerületnek ismét országgyűlési képvi- I selője lett. A fölirat mellett mondott kitűnő beszé idet, s e beszéd alapította meg politikai hírnevét. A provisorium alatt ismét visszavonult, de mikor 1865-ben megkísérlették az alkotmányos állapot helyreállítását, elvállalta a helytartótanács első alelnökségét. Tévesztett lépés volt ez, mely miatt azonban Bartal őszinte hazafiságát kétségbe vonni nem lehet. Az 1867-diki kiegyezés után csatlakozott a Deák-párthoz, s hogy szakított a conservativ árnyalattal, bebizonyította akkor, midőn a katholikus congressuson a szabadelvű kisebbség élére állott. 1874. márcziusában tagja lett az utolsó deákpárti minisztriummak, mint földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter, s e tárczát megtartotta a folyó év márcziusáig, midőn a Bittó- Ghyczy-minisztérium visszalépett. Utolsó országgyűlési beszéde pedig az volt, melyben élesen megtámadta Sennyey báró politikáját. Mint képviselő csatlakozott a szabadelvű párthoz. A jelenlegi országgyűlésre is megválasztotta Kősárvidék felső kerülete. Parlamenti tehetség és kitűnő szónok volt, de mint helytartótanácsi alelnök, s azután mint miniszter is kevés időt töltött hivatalban, s nem volt alkalma sem munkaereje kifejtésére, sem maradandóbb alkotásokra. Hazafias jóakaratát azonban méltányolnunk kell. Temetése f. hó 27-én megy végbe Faddon. Nyugodjék békében az érdemes férfiu, kinek munkásságára még számított a Laza és a képviselőház. Önigazolásul. Az „Ellenőr“ folyó hó 8-án megjelent számában, a b.-szolnok megyei déési tudósítónak személyemet is illető soraira eddig azért késtem felelni, mert illőnek tartottam egy legális nyilatkozatra időt engedni; ez azonban, meglehet fontosabb végzendők miatt, késvén, annyival inkább kell már felelnem, minthogy e megye szabadelvű pártja elnökségével tisztelt meg, mely állásomban a pártunkbeli egyetértés ellen célzott félremagyarázatokat helyreigazítani kötelességem. Hogy a közelmúlt politikai életünkből felmaradt súrlódási hajlamokat nem éleszteni, hanem irtani kötelesség, azt tudom, érzem, és a szerint cselekszem is; azért mellőztem akárhányszor hallgatással oly eljárásokat, melyeket máskülönben megrovandónak tartottam. Ha azonban a legjobb szándékot is erőszakosan félremagyarázták, a rosz akarattal szemben már nem a hallgatás többé azon eszköz, melylyel a közjónak szolgálhatni. Létezik megyénkben egy társaság, mely társaság tagjainak a szerepeltetésre más alapjuk nincs, mint hogy egykor magukat a balközép tagjainak vallották s ennélfogva mindent elkövetnek arra, hogy a volt pártok újra feléledjenek, s aztán a fejlődő súrlódások gyümölcsein éledhessenek. Az Ellenőr tudósítója is e társaság tagja lehet. Félremagyarázatok megelőzéséért megjegyzem, hogy a fenntemlített társaság alatt a világért sem a volt balközép tagjait értem összesen, de sőt beismerem, hogy azon párt jobbjai minden alkalommal igyekeznek az érintett hazafias irányban működni és az új szabadelvű pártnak őszinte tagjai. A bécsi tudósító a tárgyak gondos kerülése mellett általános frázisaival igyekszik az olvasót félrevezetni, én ellenkező irányt követek: kerülöm a frázisokat s igyekszem a tények hű elmondása által világosítani meg a kérdéseket. Azon vádra, hogy a két volt főispán , tehát Torma Károly és én előre kiszámitott támadásokkal léptünk fel, elmondom röviden eljárásunkat. Megyénkben az árva széki elnökség üresedésbe jővén, főispánunk jogánál fogva azt ideiglenesen, helyettesítés által töltötte be , és pedig kinevezte arra a megyefj egyik választott szobgabiráját; igen természeesen az ez által üresedésbe jött szolgabirói helyet újra be kelle töltenie egy más kinevezés által. Ezen körülmény alkalmából indíttatva érezte magát Torma Károly barátom, a főispánt (semmiképp támadásnak nem magyarázható modorban) arra kérni, hogy jövőre, amenynyiben kikerülhető, ne alkalmazzon üresedésbe jött állomások betöltésére választott tisztviselőket. Ez vétetett rész néven, és neveztetett részéről támadásnak. Az általam véghez vitt támadásnak mondott eljárás pedig a következő: Azon négy egyén közül, kik ellen a közelmúlt szept. 29-én tartott bizottsági gyűlés alkalmával fegyelmi vizsgálat intéztetett, az egyik a bethleni járási szolgabiró volt, kit a megye fegyelmi választmánya az alaptalanoknak jelzett vádak alól felmentetni javasolt, s kit a megyei bizottság titkos szavazat útján fel is mentett, és pedig felmentett három szavazat kivételével minden szavazat. Meg lévén afelől győződve, hogy valamilyen szükséges egyfelől a tiszti hatalommal kénynyelműen élő, vagy károsmulasztásokat elkövető tisztviselők ellen szigorúan járni el, úgy másfelől méltányos a kitűnően szorgalmas és igazságos tisztviselőinket elismeréssel jutalmazni, azért ezen mindig közbecsülésben részesült szolgabíránkkal szemben méltányosnak tartottam indítványozni, hogy a megye bizottsága fejezze ki sajnálatát a felett, hogy a bethleni szolgabíró az alaptalanoknak bizonyult vádak nyomán gyanúsíttatott. Én ezen indítványt a legjobb szándékkal tettem. Ami a levelező által jelzett nagy diadalokat illeti, a jó egyetértés érdekében annak szellőztetését mellőzni óhajtom. Gr. Bethlen Sándor, minéim lapjainkról s az olvasó közönségről.*) A delegatio működését bevégezvén, tágult a tér a lapok hasábjain, s beszélhetünk oly dologról is, melynek fontossága az egyéni felfogás szűk látkörében lebeg tán, de figyelmet érdemel a több szem általi megtekintés néhány futó pillanatától is. A politikai lapok szerkesztésével foglalkozó irodalom munkásai gyakran emelnek panaszt a magyar olvasó közönség ellen, mely a külföldi lapok olvasó közönségéhez arányítva, csekély számmal járul még ma is az előfizetést elfogadó irodák ajtóihoz. Más oldalról meg azt a panaszt nyögdécseli az olvasásra hivatott közönség, hogy a napilapok szerkesztésére vállalkozott képesség nem fordít elég gondot a lapok összeállítására. Vegyük fel e kettős panaszt kiindulási pontjául *) ígéretünkhöz képest helyet adtunk nagyrabecsült dolgozótársunk e pár czikkének, s közlésük mán elmondjuk megfelő észrevételeinket. Szerk.