Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)
1875-10-09 / 280. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ ügyes számára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 280. szám. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, szombat, október 9. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.................................20 forint — kr. Félévre......................................10 „ — kr. Negyedévre..............................5 „ — kr. Egy hóra..................................180 krt Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Jászberény, okt. 8. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Bábics János, ki múlt vasárnap tartotta itt nagyszámú választó előtt programmbeszédjét, s ebben a szabadelvű párt feltétlen hívének vallotta magát, s tiltakozott minden ellenkező feltevés ellen, ma 85 szótöbbséggel Aray Károly aljárásbiró ellen, Jászberény város országgyűlési képviselőjének választatott. Bécs, okt. 8. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A magyar delegátió hadügyi bizottsága mai ülésében elhatározta, hogy a kívánt három póthitelt megszavazza, és a kérvényeket a minsztériumhoz utasítja. A külügyi bizottság holnap valószínűleg elntézi a kérvényeket. London, okt. 8. Az Ottoman-bank hirdetése szerint a portának a szelvénybeváltás és törlésre vonatkozó határozata e hó 6-án fog végrehajtatni.Vtjinje, okt. 8. A ragnoni és rudinei felkelők megtámadták Linbinjét, megverték a törököket és sok lovat foglaltak el; a felkelők elsánczolták magukat Popovo mezőn. München, okt. 8. A „Süddeutsche Presse“ szerint a király az oggersheimi eset alkalmából levelet intézett a közoktatásügyi miniszterhez, azon utasítással, hogy a speyeri püspököt igazolása végett szólítsa fel, és szükség esetében ellene a törvény egész szigorával járjon el. Belgrád, okt. 8. Amint állítólagosan hírlik, a nagyhatalmak részéről tegnap jelentett utolsó diplomatiai lépésének azon czélja lett volna, hogy Szerbiát ismételten felszólítsa minden kihívó magatartástól tartózkodni. London, okt. 8. A lordmayor-banketten Derby egy beszédet tartott, melyben kiemeli, hogy Angolország fő érdeke a béke fentartása, a Herczegovinára vonatkozó nehézségek csak nagy muttatnak, egyetlen hatalom sem gondolt arra, hogy a felkelőket támogassa; a Herczegovinának teljes autonómiát adni, kevésbbé politikus eljárás volna; a bajok gyökeres orvosolhatásának valószínűsége nem remélhető, a porta azonban helyes reformok életbeléptetése által enyhítheti a Herczegovinában uralkodó rosz hangulatot. Páris, okt. 8. Egy Mostárból érkezett jelentés szerint Server pasa a török és szláv nyelvek behozatalát is ígéri mint hivatalos nyelveket, valamint a titkos ellenőrök életbeléptetését is kilátásba helyezi. Milano, okt. 8. A városi tanács kijelentette a mai napirendben, miszerint szerencsésnek érzi magát, hogy az első német császár Milanóba jön, hogy az első olasz királylyal kezet szoríthasson. Bécs, okt. 8. (Zárlat.) Hitelrészvény 209.80. Galicziai 216.25 Államvasut 279 50. Járadék 70.05. 1860-ik 111.80. 1864-iki 133.75. Ezüst 102.10. London 112.25. Unicbank 90.—. Általános építőbank 10.—. Angol-ausztriai 107.60. Lombardok 108.75. Tramway 90.— . Hitelsorsjegy 163.25. Napoleondor 896.—. Arany 535.—. Frankfurt 54.65. Porosz pénzutalvány 66.50. Török sorsjegy 40.50. Angol épitőbank 19.25. ISéo., okt. 8. (Hív. Zárlat.). Magy. földtehemenkötvény 81.30. Salgó-Tarjás. —.—. Magyar hitel 208.20. Magyar záloglevél 66.60 Erdély —. Magyar keret vasút 46.—. Magyar sorsjegy 79.80. Magyar földhitel 60.—. Magyar vasuti kölcsön 101.25. Anglo-magyar 34,50. Franco-magyar 39.25. Alföld 123.—. Magyar északkelet vasút 115.75. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 64,30. Tiszavasut 182.75. Municipal-Bank 22 50. Pesti bank — Berlin, okt. 8. (Kezdet.) Galicziai 106.50. Lombardok 189.— b. márk. — Ezüst-jöved. 68.20. 1860-as 117.60. Bécs 180.—. Romániai 31.10 tallér. Államvaspálya 499.80. b. márk. Papirjövedék 63.60. Hitelsorsjegyek 365.—. 1864-iki 312.—. Hitelrészvény 367.50. Magyar sorsjegy 175.—. Berlin, okt. 8. (Zárlat.) Galiczai 96.25 tallér Lombard 189.— bir. márk. Ezüst jövedék 66.60. tallér 1860-as 117.50. tallér.— Bécs 178 55. bir. márk. — Romániai 31.50 tallér. Államvaspálya 500.— bir. márk. — Papirjövedék 63.— tallér. — Hitelsorsjegy 349.—. — 1864-es 304.—. bir. márk. Hitelrészvényekj(369.— bir. márk. Hitel részvények 436.50 bír. márk. — Magyar sorsjegy 174.— bir. márk. Utóbörze —.-------. Frankfurt, okt. 8. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécsre 189.. Amerikai 1860-re 117.75. 1860-ra 117.75. Lombardok 92.25. Évjáruléki papir 63.50. Osztrák bankrészt 826.— . Osztrák hitelrészvény 188.—. Osztrák államvaspálya részv. 249.50. 183.Ldiki 305.20. Galicziai 192.78. Évjáruléki ezüst 66.56 Győr-Gráczi—.—. Utóbörze —.—. Magyarorsz. 176.50. Párisi, okt. 8. (Zárlat.) 3% járadék 65.82 Olasz, járadék 73.80. Credit mobilier 175.—. Török sorsjegyek 93.—. 5°/0 járadék 105.28. Államvasp. 630. Lombard 248.-. Berlin, okt. 8. Búza 199.50 214.—. Rozs 147. — 146.147.50 154.50 72.80.bl— Zab 171.50 Olaj 62.70. — 62.60 65.10 56.20. — Szesz 148.40 49.10. Árpa —.—. Pária, okt. 8. Liszt 59.75, 60.75, 61.— Répaola 90.75, 89.50, 84.28 Lenolaj 71.—, 71.75, 71.75. Szesz 47.— 26.—, 46.50 Czukor finomított 144.60. Boroszló, okt. 8. Búza 21.80, rozs 16.80, zab 17.60, olaj 61.—, april 58.50, szesz 47.50, 49.—. Stettin, okt. 8. Buza 200.—, 210.50, rozs 140.50 150.—, olaj 59.50, 62.50, szesz 49.50, 50.—, 52.30. New-York, szept. 21. Liszt 5.66. Antwerpen, okt. 6. petróleum 27.Amsterdam, szept. 1 Búza márcz 76, ma 192 aug.ázad (7 3°/0. Budapesti színlapok. NEMZETI SZÍNHÁZ. 7. Bérlet szünet. Budapest, szombaton, okt. 9-én, 1875. Aida. Nagy opera 4 felvonásban. Zenéjét szerzette Verdi József. Személyek: A király — — — — — — — Tallián Amneria, leánya — — — — — Tannerné Aida, aethiop rabszolganő — — — Nagyné Benza Ida Radames, a királyi testőrség vezére Ellinger Kamila, főpap — — — — — Kőszeghy Amonaszo, Aethiopia királya, Aida atyja Láng Küldött — — — — — — — Szabó Főpapnő — — — — — — — Nádayné Kezdete 7 órakor. VAK-SZINHÁZ. Bérlet 5. szám. Az erdő szépe. Dráma 5 ferv. 8 képpel. Feuillet Octave után forditotta Feleky. Budapest, október 8. Budapest, október 8. A magasabb politikai érdeklődés, melyet a delegátiók tevékenysége ez ülésszak alatt folytonosan ébren bírte tartani, elérte, ha nem is tetőpontját, melyhez már előbb eljutott, de mindenesetre azt a legvégső pontot, mely a hanyatlás határán innen esik. Az országos bizottságok mindketteje túl van már a külügyi költségvetés tárgyalásán, s elhangzottak a külpolitikai felszólalások és nyilatkozatok utolsó szavai is. A magyar országos bizottság, híven a kezdeményezéshez, melyet külügyi albizottsága avatott kezekkel megragadt, a befejező szónak is meg tudni adta azt a kiváló nyomatékot, mely albizottságának politikai enuntiatióját az államférfias tények sorába emelte. Fálk Miksa előadói beszéde“ méltó befejezés volt a méltó kezdethez, melyet az albizottság államférfim felfogása, tapintata ép úgy, mint a czéljával s eszközeivel tisztában levő öntudatos actió, ez ülésszak legtartalmasabb mozzanatává avatott. Az albizottság számon kérő felszólalásai , a külügyi miniszternek tájékoztató nyilatkozatai; s végre a párját ritkító praecisióval szerkesztett résumé, melybe az albizottság jelentése a külpolitikai helyzet legfőbb vonásait, irányuk meghatározásával összefoglalt, együttvéve oly kerek egészet képeznek, hogy pótlása a parlamenti működési kör határai közt s a nyilvánosság következményeinek szemmel tartásával, szinte nehezen elképzelhetőnek látszott. De hát éppen a tartalmasság az, aminek nyomában legörömestebb jár a bonczoló bírálat, hogy ne mondjuk szőrszálhasogatás. Ott minden porczikában talál valamit, amin el lehet rágódni és keresni benne még azt az izt is, ami nincs meg benne. Van magja, mondaná Szederkényi Nándor, mint a Széll Kálmán exposééjának , de hát minek van héja is ? És megértük, hogy egy jeles hazai diplomatánk (discretióból meg nem nevezzük, mert anonyme vezeti a „keleti nép“ ügyeit) nagyon asszottnak találta a diót (savanyú szőlőről megint nem beszélünk) és semmiképen nem gontírozta az albizottság tevékenységének gyümölcsét. No, ez még a vidámabb komorkodások közé tartozott. Azonban jöttek szemöldökösebbek is. Egynek az nem tetszett, hogy az albizottság miért nem nyilatkozott a hármas szövetségről is? A másiknak az okozott aggodalmakat, hogy: hátha, netalántán, valamiképen az osztrák hagyományos keleti politikának Metternichben megboldogult elveit támasztja fel az albizottság, midőn oly érdekeink nemlétét proclamálja, melyek „területi változásokat“ követelnének a keleten ? Ez a két észrevétel volt az, mely módot és alkalmat nyújtott a munkálatnak nem ugyan kipótlására de, tartalmának oly intenzív megvilágítására, hogy homályt a legnagyobb megerőltetéssel se birjon bele képzelni a legeltökéltebb kötekedés sem. Fálk Miksa minden tekintetben kitűnő beszédére utalva, bízvást fölöslegesnek ítélhetünk e részben minden további commentárt. Csak azt a correct alkotmányos és parlamenti felfogást akarjuk kiemelni, mely neves publicistánkat az albizottság álláspontjának körvonalazásában vezérelte, midőn a hármasszövetség meg nem említését indokolá és kiemeljük a megkülönböztető kritikai élt, melylyel a traditionális osztrák s a mai osztrák-magyar politika bázisa és iránya között minden kapcsolatot szétmetszett. E beszéd után, melyet pontról-pontra helyeslésével s egészében egyhangú szavazatával tett magáévá a delegatió, a tapinthatóságig kidomborodik a magyar országos bizottság által nyilatkozott külpolitikai magyar felfogás minden vezérelvével együtt. A vak kétkedés tapintás után meggyőződhetik arról, hogy a külügyi albizottság sem a ki- csinylés, sem a kézmosó óvatosság sugalla-tát nem követő, midőn az éjszaki hatalmak szövetségének méltatásába nem bocsátkozott, de hallgatott csupán a parliament felelős a kormányzat alapelvei és lényeges feltételeinek intelmére, melyek a törvényhozó és végrehajtó hatalmak illetékességi körei közt ép oly szabatos határt ismernek, mint a politikai vezérelvek conceptiója és a kivétel módja s eszközei között. De meggyőződhe- s tik azon szempont correctségéről is, melyet ■ delegatiónk a keleti status quo értelmezésében s fenntartásának módjait illetőleg magáénak vall, s a melynek ép úgy semmi köze Metternich ur stabilitási és legitimitási elméletéhez, amilyen távol van tőle a mesterséges délszláv existentiák romantikus felfogása. És e meggyőződés után, ha ki azt tartja és vallja, hogy a parliament bizott-ság ekként kifejezett s megvilágított politi-kai irányzó akarata s a végrehajtó kéz között megvan a teljes bizalomra és megnyugvásra jogosító benső kapcsolat, az bízvást várhatja a jó sikert. És mi várjuk bízvást. A budai várbástyák erődítési jellegének a megszüntetéséről épen lapunk legutóbbi számában volt szó, s megütközésünket fejeztük ki, hogy a legújabb hírek kedvezőnek mondanak oly körülmé- nyeket, melyeknél sokkal többnek kellett történni, ha a dolgok folyása a kimutatott mederben haladt. Most jó forrásból merítve, mondhatjuk a főváros számára oly fontos hírt, hogy a budai vár és a Gellérthegy erődítési jellegének meg- szüntetése iránt igen rövid idő alatt, alkal- masint még e hónapban fog mejelenni a végintéz- kedés, illetőleg a közös hadegvér beleegyezése. A nagybányai küldöttség bejárta a pénzügyminisztériumot, s hír szerint a nagybányai bányaigazgatóság fentartását és esetleg a kolozs-vári bányaigazgatóság feloszlatását s teendőinek a nagybányaira ruházását kérte, azon indokolással élve, hogy Erdélyben a nemes fémk termelése oly csekély, miszerint nem érdemes Kolozsvárit egy külön igazgatóságot fentartani, alkalmat veszünk magunknak az arany, ezüst, réz és ólom termelést, amint az 1875-iki előterjesztésben fel van számítva, a következőkben röviden közölni. Előrebocsájuk azonban, hogy a kolozsvári igazgatóságnál vannak összpontosítva az egész erdélyi mintegy 1.500.000 mázsára menő sótermelés és a még el nem adott erdélyi vasműnek teendői. Ha pedig a kincstári erdőségek és a bányák administratiója egyesíttetik, akkor a kolozsvári igazgatóság a czél-nak még inkább megfelelőbb és olcsóbb is lenne, valamint a szigeti bánya-kincstári erdészeti igaz- gatóság is teljesen helyénvalónak bizonyulna be, ha hozzá csatoltatnának a feloszlatandó nagybányai igazgatóság teendői is, és pedig annyival in tkább, mivel a szigeti sótermelés sokkal kisebb, mint az erdélyi. Az 1875-ki budget szerint előirányoztatott, a salmecz-szomolnoki bányakerületben arany, ezüst 1,844,855 frt., réz és ólom 474,650 frt. Öszesen 2,319,505 frtnyi érték. A nagybányai bányakerületben előirányoztatott arany, ezüst 1,149,466 frt., réz, ólom 198,861 frt. összesen 1,348,327 frtnyi érték. A kolozsvári bányakerületben, beleértve az erdélyi bányászathoz tartozó radnai bányákat , előirányoztatott: arany, ezüst 886,156 frt., réz és ólom 49,000 frt. Összesen 935,156 frtnyi érték, mely összegbe az aranygazdag nagyági termelés nincs beleértve. Ez adatok elég világosan hirdetik, hogy a küldöttség indokolása alaptalan. --------------- | A közoktatási miniszter a budapesti egyetem bölcsészeti fakultásának bajai végett jenquette-t akar összehívni, mint a „Hon“ mai esti lapja Írja: Képviselőválasztások. Verseszen a második választás tegnap ment végbe; az első választás alkalmával Szeniczey Ödön győzött, kit már előbb a paksi kerület bízott meg képvi-seletével, s ki e megbízást fogadta el. Most Nedeczky István és Trifunácz Sándor küzdött egymás ellenében, azaz komoly küzdelemről alig lehet szó, minthogy a nemzetiségi jelöltektől olyannyira elfordult az eléggé nem dicsérhető hazafias érzület, miszerint Trifunácz úrnak mindössze 30 szavazója akadt. Nedeczky Istvánt választotta meg a kerület nagy szótöbbséggel. Besztercze vidéken Budacker Gottneb helyébe csakugyan beült Steinacker Ödön, a medgyesi pontok alapján. ___________ A zárszámadási albizottság mad. e. , a nyilvános ülés felfüggesztése közben összeülvén, tárgyába a tengerészeti osztály 73-ik zárszámadási kérdésében függőben hagyott két pontot. A kormány képviselője Gaál Jenő megadván a kívánt felvilágosítást, abban az albizottság megnyugodott, egyszersmind határozati javaslat előterjesztésében állapodott meg, mely szerint a tengerészeti osztály utasítandó, hogy a hajóknál az előirányzat fél °/3-ot meghaladó összegeknél póthitelt kérjen. Adakozások. A kalocsai tűzkárosultak részére folytatott gyűjtésünk eredménye lapunk szeptember 14-iki számának kimutatása szerint 123 forint ; ez ősz- szegben a szeptember 12-iki számunkban foglalt nyugta értelmében Dr. Haynad Lajos kalocsai érsek úrnak, a fönmaradt 23 forint átvételére , szintén flagnard excellencziájához fordultunk, s ki azt szives készséggel elfogadta a kalocsai tűzkárosultaknak való kézbesítés végett. S ezzel gyűjtésünket befejeztük. XII I m. A „Kelet Népe“ beszél: Nyeljek és fülek, csend, figyelem! Szát fontos beszédre emelem : (Halljuk a szép szót!) „Nem késünk felfedni azon álláspontot, melyet mi s pártunk is elfoglal a hadügyi bérléssel szemben. És midőn ezt tesszük, azt hiszszük, nincs okunk sem pártunk, sem annak vezérférfiai részéről cáfolattól tartani, tehát, nyilatkozatunk a párt nézeteinek kifejezése gyanánt tekinthető. „Örményi Miksa tavaly a delegátióban ezt mondta: „Nem tartanám bajnak, ha egy beható, nagymérvű és a monarchia mindkét felét érdeklő, az összes véderő szervezetét tárgyaló elmélet tőlünk venné kezdetét, de nem tartanám jónak, ha a közös védelemre szánt haderő alapelvei apróbb megtakarítások kedvéért általunk ingattatnának meg. Reményem, hogy a magyar kormány és törvényhozás a legközelebbi időben mindent meg fog tenni pénzügyi helyzetünk javítása czéljából, de nem merem hinni, hogy a véderőre szánt költségeknek igen tetemes apasztása nélkül ezt teljesíthesse. Ezt pedig nem az apró megtakarításokban, hanem egyedül a monarchia összes véderejének nagymérvű revisiójában, illetőleg reductiójában fogjuk fellelhetni.“ „Ez a mi hadügyi programmunk.“ * * * No lám, milyen kényelmes dolog az a hadügyi programm-csinálás. Csak azt vagyunk kénytelenek emlékezetbe idézni, hogy mielőtt Örményi Miksa úr ezeket a delegációban elmondta, már tartott a képviselőházban egy beszédet, melyből igen kitűnt, hol keresi ő a „véderőre szánt költségek tetemes apasztását“ és mit ért ő a „nagymérvű revisió“ alatt. És akkor úgy tudta az egész világ, hogy Örményi úr semmiféle „apró megtakarításokra“ nem gondol a közös hadseregnél, hanem a „haderő alapelvei“ szerint a honvédséget tartja fölöslegesnek. Már most csak az a kérdés, váljon e kiegészítő magyarázat értelmében is hadügyi programmjául vallja-e még a „Kelet Népe“ és pártja az Örményi Miksa úr tavalyi fejtegetéseit. Igen ? Vagy nem? Ha igen, akkor kénytelenek vagyunk megrendíteni ezt az erős hitét, hogy vezérférfia részéről cáfolattól nincs oka tartani, mert köztudomás szerint Örményi Miksa úr a jobboldali ellenzék vezérével együtt már azóta megint nevezetes kanyarodást tett a honvédség javára. Ha pedig nem, hát akkor tulajdonképpen kit akar bolonddá tenni? Vagy talán megint visszaoldalzott a jobboldali ellenzék a tavalyi „álláspontra“. De hát akkor ezt kellene egész egyszerűen kijelenteni, és soha senkit nem emésztene többé a kíváncsiság: mi legyen hát ez érdekes pártnak hadügyi Programmja. Persze, hogy akkor azután bajos volna jobboldali ellenzékileg ócsárolni a delegatiót a „kisebb törlési passióért“. * * * No, de halljuk a „Naplót“ : „Adom tudtára mindeneknek, kiket tán sorsom érdekel, hogy én olyan vagyok, mikor gyönge a kormány és bomlik a párt, én meg erős vagyok, hát ekkor opponálok, mert hát, ki tudja mi? hogyan fordul? Mikor pedig erős a kormány, tömör a párt, és nem bírok vele, hát én akkor is opponálok, mert tudom, hajh, mi? hogyan fordult? Olyan vagyok én, és egyéb bajom nincs is. De ez az egy azután rajtam van nagyon.“ Ide megy ki tisztelt laptársunk „négy pontja“, melyet ma publicál urbi et orbi, mutogatván, hogy milyen legény volt ő már most esztendeje is, mikor törülni kellett volna a hadügyi költségvetésből, ha az a volna nem volna. Azért ő most is van olyan legény és joga van szidni eleveneket és holtakat, mert nem törülnek ott, ahol tavaly se lehetett ? Különb legény lenne azonban tisztelt laptársunk, ha azon legénykedéséről adna értesítést, melyet akkor fejtett, ki mikor a hadügyi költségvetésből nem kellett volna törülni, csak azt kellett volna meg nem engedni, hogy egyszerre 20 millióval emeljék, és mostan minden jól volna. De tisztelt laptársunk legénykedése akkor nem volt sehol. Most pedig ott van mindenütt, ha a múlt bűneiért vezeklőket gáncsolni kell. Tessék emlékezet okáért egy V-ik pontba felvenni. ____________ A vámügyhez. II. Mielőtt az elejtett fonalat fölvennők, csak inter parenthesim akarunk megemlékezni azon támadásokról, melyeket éppen e napokban intéztek a közös vámterület ellen. A legtöbb és legkomolyabb figyelmet kétségkívül Mudrony Soma az önálló vámterület a legképzettebb és legalaposabb harcosának felszólalása igényelheti. A nemzet nagy napszámosa egy — ha nem csalódunk a szólásszabadság érdekében tartott — sérelmi beszédében igen találólag utalt arra, mint viszi minden agitatiónál a szenvedély és nem az elfogulatlan higgadt megfontolás a főszerepet. Hivatkozva a franczia forradalom példáira, kimutatja, hogy minden izgatásnál a merészebb és erőszakosabb rész előbb-utóbb jármába hajtja a józanabb és képzettebb elemeket is. A tények logikája ez, melynek szomorú példáját az imént említett felszólalásban is észrevehetni. Mudrony Soma pár év előtt egy, minden fogyatkozásai daczára tanulmányról és szorgalomról tanúskodó művet bocsájtott közre a vámügyről, melyben adatok és érvek segélyével igyekezett bizonyítani állításait. Munkája volt azóta az önálló vámterület hiveinek, úgyszólván, bibliája. A ki egy-két összejövetelüket, országos és nem országos congressusokat látogatta, léptennyomon az ő könyvéből szedegetett és derűre-borára alkalmazott ,,schlagwort“-okat hallhatott — és ime, alig pár év után maga e mű szerzőjére is elragadt pártja kisebbnagyobb corifeusainak sajnos egyoldalúsága. Ugyanaz, ki még pár év előtt hosszasan és behatóan, számokra és tényekre fektetett okoskodások alapján igyekezett következtetését megalapítani — ma vakon követi azok példáját, kik eddig az ő szorgalmának egyegy elkapkodott rongyával fedezték saját ismereteik ijesztő meztelenségét. Mudrony Soma az utolsó napokban a vámenquéte részletes tárgyalásait egy pár általánosságokban leledző sorral igyekszik megcáfolni. Szerinte egy az iparos Ausztria és mezőgazdasági Magyarország közt közös vámtarifa kidolgozásánál vagy a közgazdasági és termelési vagy a fínancziális és fogyasztási érdekeket, vagy éppen mind a kettőt fel kell áldozni. S épp ezért pár sorral alább nem is haboz kimondani, hogy érdekeinknek megfelelő tarifát, a vámterület közössége mellett, kigondolni teljes lehetetlenség. Az érvelés e faja mindenesetre igen kényelmes, és azon előnye sem vitatható, hogy bizonyos publicumra nézve jóval hozzáférhetőbb és ínyének megfelelőbb. De, hogy üdvös gyakorlati haszna is lehetne, azt bátrak vagyunk kétségbevonni. Ily módja a capatitatiónak jól illik talán egy műhelye szűk légkörét megunt és vezéri szerepet ambitionáló agitátor szájába, de oly férfiúnál, kinek eddigi múltja magasabb igényekre jogosít fel, legalább is meglepő. Következik a „Pesti Napló“. Itt már a komolyságba némi mulatságos elem is vegyül. E lap, mely pár év előtt talán keresztet vet rémültében, ha sejtette volna, hogy valaha még az önálló vámterületet is szóba fogja hozni, ma hallani sem akar másról. Eddig egyébiránt a dolog meglehetősen közönyös. A „Pesti Napló“-nál nem szabad mindent komolyan venni. Amiért mi felszólalunk, az főleg azon mód, melylyel vénülő szíve új szerelmének hódító csábjait növelni igyekszik. Legújabban Deák Ferencz egy 1842-iki és a vámügyről szóló levelét teszi közzé, melyet úgy látszik, saját mostani nézetei javára hisz felhasználhatni. Nem mondjuk azt, hogy az, ki egy államférfiunak múlt időkre vonatkozó nézeteit ama kor minden körülményeinek és viszonyainak megfelelő megvilágítása nélkül idézi, ferdítést követ el. Azt sem akarjuk kérdeni, váljon ily eljárás megbocsátható bármily államférfi, de különösen Deák Ferencz ellenében. Csupán egyre akarjuk a „Pesti Napló”-t figyelmeztetni. Ha a közös vámterület elleni harczában kedve kerekednék újra Deák Ferencz régibb nyilatkozataiból fegyvert kovácsolni a fennálló rendszer ellen, olvassa el annak ismeretes szentgróti beszédét, mely egyenesen a védegylet mellett szólt. Ki tudja, nem fog-e majd ma vagy holnap a védegylet mellett buzogni. Akkor majd hasznát veheti. Végül említjük az „Egyetértés és Magyar Újság“-ot, mely komolyan a védegylet felállítása mellett agitál. Meggondolják-e az illetők, mily körülmények között keletkezett e mozgalom? Az országgyűlés évtizedeken át sürgette a vámügy rendezését, s a nemzet törvényhozó testülete mindamellett nem volt azon helyzetben, hogy e jogos kívánságnak eleget tehetett volna. A legszentebb jogban, az önmagáról való rendelkezés jogában megbénított nép felháborodása volt az, melynek tüzét akkor, Széchenyit, Dessewfyt és legközelebbi követőit kivéve, a nemzet minden kiváló férfia magasra szítani segített. S noha az idő tévesnek bizonyította ez igyekezetét, mindig tisztelettel fogunk előtte meghajolni, mert forrása a hazafias fájdalom volt. De ma védegyletért agitálni — egyrészt érthetetlen, másrészt nagyon is kétélű tagadás a nemzet visszaszerzett önrendelkezési jogának. A magyar delegáczió 6-ik ülése. Bécs, október 7-én. Elnök: Szőgyényi-Marich László. Jegyzők: Szeniczey Ödön és Zichy- Ferraris Viktor gr. Jelen vannak a kormány részéről: Holzgethan b., Orczy Béla b., Benedek altábornagy, Szentgyörgyi, Mérey Sándor. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök bejelenti, hogy az orsz. bizottság üdvözletét ő felsége kegyelmesen fogadta, s egyszersmind felolvastatik a magyar miniszterelnök következő levele: Nagyméltóságú elnök úr! Ő cs. és apostoli kir. felsége legmagasabb névünnepe alkalmából a magyar országos bizottság által nyilvánított üdvkivánatokat legfelsőbb tudomásul venni) s táviratilag legkegyelmesebben meghagyni méltóztatott, miszerint mind a bizottságnak, mind tisztelt elnök úrnak legmagasabb köszönetét fejezzem ki. Felséges urunk e kivonatokat annál nagyobb ürömmel fogadta, mert a bizottság tag-