Ellenőr, 1875. november (7. évfolyam, 303-331. szám)
1875-11-19 / 320. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 fil. — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szára (Légrády testvérek irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. POLITIKAI NAPILAP, 320. szám. Budapest, péntek november 19. 1875. VII. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 18. Ma délelőtt király ő felsége, valamennyi főherczeg és számos tábornok s törzstiszt jelenlétében Steinfelden próbalövés tartatott uj tábori ágyukkal 5000, 3000 és 2000 lépésre; a király az uj ágyukkal elért kedvező eredmények fölött ismételten nagy megelégedését fejezé ki. Bécs, nov. 18. Az uruk házában ma előterjesztetett az 1876-iki költségvetés; az iskolafelügyeleti törvény egy választandó tanügyi bizottsághoz utasíttatott. A csendőrségi törvény és a földadó módosítására vonatkozójavaslat harmadik olvasásban elfogadtattak. Konstantinápoly, nov. 18. Szerver pasának egy 18-iki távirata jelenti, hogy Muradoka mellett heves ütközet volt, amelyben a fölkelők teljesen megverettek és veszteségük 600 halott, kik között számos montenegrói volt. Rangorn, nov. 18. A hatóságok egy öszszeeskütvést fedeztek föl, melynek czélja volt a hadszertárt elfoglalni és a várost meggyujtani; nagyszámú, a részvételben gyanús birmaiak elfogattak. Budapesti szinlapok. Budapest, pénteken, nov. 19. 1875. Nemzeti színház. Népszínház. Bérlet 181. szám. falu Először: A falu rosza‘ A házasítók. Eredeti népszinmű 3 felv. Eredeti vígjáték 3 felv. Irta Irta Tóth Ede' Bérczik Árpád. Személyek : Személyek: Feledi Gáspár Kovács I. Nagylakiné K. Szathmáryné Lajos Eőri Laura Molnárné Boriska Rákosy F. Özv. Elekesné Sz.Prielle K. Bátkiercsi Dancz Nina Ambró Endre Náday Göndör Sándor Szabó B. Dr. Rosta Gábor Újházi Finom Rózsi Soldosné Teréz, neje Felekiné Csapó Tiszai Mácsik Náczi Halmi Csapóné Partényiné Kókáné Császárné Sulyokné Árvay Giza Chomóné Szirmainé Tarisznyásné Szőcs Kata Fürdővendég Pintér Egy öreg paraszt Térey Koczor Halmai Csendbiztos Karikás Kotyogi Körösmezei Kónya Tukoray Pinczér Leövey Gonosz Pista Tihanyi Cseléd Nagylak _ Gonoszné Klárnó kínénál Gábos Kati kezdete 7 órakor. Kezdete 7 órakor. — Budapest november 18. V _ _____________ Az országházból is — Nov. 18. — Pénzügyminiszter még nem beszélt úgy költségvetése mellett, mint ma Széll Kálmán. Olyan hévvel, olyan biztossággal, amilyen csak az ő fiatal erejétől, az ő minden részletre kiható tájékozottságától telik ki. Nagy beszéd volt az minden tekintetben, s különösen az előirányzat fedezeti részének indokolásában oly világos, oly meggyőző, hogy a hat nap alatt hallott ellenvetések egymásután dőltek halomra. A bizalom szólott belőle, nem az elbizakodás , nem a vérmes reménység, hanem a számításon alapuló bizalom, s az a bizalom, mely nem szabad, hogy elhagyjon bennünket, mert amely pillanatban elhagy, abban a pillanatban lemondtunk önmagunkról. A pénzügyminiszter mai beszéde fölkelthette a bizalmat még abban is, akiből az már talán kihalóban volt, vagy ki is halt. Adatokkal, megdönthetően számokkal bizonyította, hogy nincs okunk kétségbeesni, s hogy a követendő pénzügyi politika mellett és a tervezett reformok elfogadásával helyreállíthatjuk a rendet állami háztartásunkban, anélkül, hogy állami szervezetünket nagyobb megrázkódtatásoknak lennénk kénytelenek kitenni. Lehetetlen, hogy a harmadfél órán át tartott beszédet egy czikk szűk keretébe foglalva vázoljuk csak főbb vonásaiban is, ki nem felejtve belőle semmit, ami nélkül ismertetésünk hézagos lenne; különben is közöljük a nagyfontosságú beszédet egész terjedelmében, s aki tájékozva kíván lenni pénzügyi viszonyainkról, az olvassa el. A költségvetés fedezeti részének úgyszólván minden tételére kiterjedt a miniszter, s elmondotta, hogy a várható adójövedelmek tekintetében mire alapítja számításait, mire reményeit. Kimutatta az ellenzék, különösen a jobboldali ellenzék tévedéseit, számításainak alaptalanságát, sőt némely részben a tökéletes tájékozatlanságból eredő nevetséges voltát. Akadt a jobboldali ellenzéknek olyan szónoka, akinek beszédéből kitűnt az, hogy nem olvasta a költségvetést kísérő indokolást, s aki egy valóban komikus tévedéséből, abból tudniillik, hogy csak a földadót vette föl egyenes adónak, egész rendszert épített. És az ilyen financiere kre bízzuk az ország sorsát? Akik ily komoly pillanatban ekkora felületességet képesek tanúsítani, azok ne számítsanak arra, hogy a bizalom bármikor feléjük forduljon. Általában a jobboldali ellenzék minden calculusa, minden következtetése szétoszlott a pénzügyminiszter beszéde alatt, s ha talán nagyobb részletességgel cáfolta is szónokaikat, mint egyikök-másikok megérdemelte, semmi esetre sem ártott, hogy egyszer egész világosságban látjuk pénzügyi tudományukat, s pénzügyi politikájuknak nem irányát, hanem iránytalanságát, mely egyszerűen tájékozatlanságra, tévedésekre, vagy puszta szőrszálhasogatásokra vezethető vissza. E beszéd után szavazhat a ház megnyugvással, s hogy szavazata milyen lesz, gyaníthatjuk a nagy hatásból, melyet a beszéd tett, s a helyeslésből, melylyel a ház kisérte. A mai napot mindenkor legszebb diadalai közé sorozhatja Széll Kálmán s diadala ez a pártnak is, mert a kebeléből alakult kormány megmutatta, hogy tud olyan pénzügyi programmot előterjeszteni, melynek keresztülvitele a siker reményével biztat, s hogy számításai reális alapon nyugosznak. A szeptember 19-diki exposé a mai beszéddel kiegészítve olyan programm, mely határozottan kijelöli a kormány által követendő pénzügyi politikát, s amely programaitól, szemeink előtt tartva mindenkor Magyarország államiságának sértetlen fönntartását és fejlesztését, el nem térhetünk. A párt elég nagy, a kormány elég erős arra, hogy e programmot következetességgel keresztül is vigye. Ami a mai ülés többi részét illeti, kevés mondanivalónk van. A pénzügyminiszter beszédének hatása alatt a ház sürgette a szavazást, s a pénzügyi bizottság előadója el is állott a szótól, a különvélemény előadója, Helfy Ignácz azonban próbálkozott a ház türelmével. A szavazást, tekintettel a királyné névünnepe alkalmából tartandó isteni tiszteletre, a holnap csak fél tizenkettőkor megnyitandó ülésre tűzte ki az elnök. Amint már tegnap is megjegyeztük, a szavazás névszerinti lesz. Az osztrák kormány azon válaszáról, melyet a védvámosok interpellációjára adni fog, különféle variatiókat hireznek a lapok. Nem várjuk kíváncsian, melyike e variatióknak fog megvalósulni, mert mi valamennyiben látjuk azt a kihívó természetet, mely a magyar kormányt többféle tekintet alól feloldani alkalmas. Amire kiváncsiak vagyunk, az, váljon lesz-e az osztrák kormánynak elég erkölcsi ereje saját lojális felfogásának adni kifejezést azon protectionista hajlamokkal szemben, melyek ha egyszer miniszteri padokról hangzanak el, a vámszerződés felmondását okvetlen következéskép vonják maguk után. Todásra szüksége sem lehet; sőt a rendelet kibocsátása után éppen ez volt az első, mely azt érvényesítette. Budapesten 1875. évi november 18-kán. Tisztelettel az első cs. k. sz. dunagőzhajózásitársulat forgalmi igazgatósága Medgyaszay István. * A nyilatkozatnak helyet adtunk, szó szerint, amint az igazgatóság szives volt kívánni. Viszonosság kedvéért csak azt legyen szíves megjegyezni a tisztelt igazgatóság, hogy az „Ellenőr“ hitelének az őrzését nem bízták rá, de akikre ez bízva van, nem fogják eltűrni, hogy az „Ellenőr“ hivatkozásai valóságát csak egy szó árnyékával is kétségbe vonja akárki. Mi a „Magyar Híradó“ból vettük a hírt nem „állítólag“, hanem valóban, s ezt vegye ismételt tudomásul a tisztelt igazgatóság, s egyszersmind kegyeskedjék csak egészen a mi belátásunkra bízni forrásaink megválasztását s véleményünk alakulása fölött nem sajnálkozni. Kik egyébiránt megnyugtató tudomásul veszszük, hogy a társulat csakugyan nem követte a „pyramidális vakmerőséget“, melyre magunk se voltunk hajlandók őt képesnek tartani. Választási mozgalom a Terézvárosban. A Schwarz Gyula jelöltségét párrtoló választók már este 6 órakor alakuló értekezést tartottak ba lövöldében, hol Radócza választatott pártelnökké, kinek indítványára felvette a „Schwarz-párt“ nevet. Választatott s ezután jegyző, s egy 80 tagú választmány mely százra fog kiegészittetni. Erre egy 15 tagú bizottság ment a jelöltért, ki nem sokára a párt körében megjelenvén viharos éljenzéssel fogadtatott s az elnöki üdvözlő beszédre válaszolván, kijelenti, hogy habár nem volt szándékában e kerületben, mely kiválólag kereskedők és iparosokból áll, kiknek érdekeit , mint e téren nem szakértő, alig képviselhetné — úgymond— kellően, fellépni, mindazáltal meghajolva a nyilvánuló közvélemény előtt, elfogadja a terézvárosi szabadelvű párt képviselőjelöltségét, s vasárnap d. e. 10 órakor a lövöldében tartja meg programmbeszédét. Ugyanez este értekezést tartottak Sebestyén Géza lakásán több választóval együtt a volt kijelölő bizottságnak azon tagjai is, akik nem nyugosznak bele a Schwarz jelöltségébe. Nem tekintik irányadóknak a közgyűlésen történteket, fenntartják az Ivánka jelöltségét, s „Ivánka párttá“ megalakulván, egy 15 tagú küldöttség által Ivánkát a jelöltség elfogadására lakásán felkérték. Ivánka elfogadta a jelöltséget azon indokolással, hogy bukni vagy győzni dicsőség, de megszökni szégyenes programmbeszédét szombaton este 6 órakor tartja a párt helyiségében (Király utcza 55. sz.), hol a párt irodája ezentúl állandóan működik. Az izraelita iskolák segélyezése tárgyában a vallás- és közoktatási miniszter az izraelita országos irodához és az orthodox közvetítő bizottsághoz a következő rendeletet intézte Az országos izr. iskolai alap évi jövedelmeiből a f. évben már izr. népiskolák segélyezésére kiosztott összegeken kívül még a jelen évben kiosztható 5000 frt állván rendelkezésemre, felhívom, hogy ezen összeg felének, vagyis 2500 forintnak erejéig terjeszsze fel hozzám azon congressusi alapszabályok szerint szervezett (orthodox izraelita) hitközségek népiskolai szükségletét, melyek az ezen alapból nyújtandó segélyre leginkább érdemesek és reá szorultak. Ezúttal egyszersmind arra is figyelmeztetni kívánom, hogy oly népiskolák is ajánltatnak egyik vagy másik részről segélyezésre, melyek a törvény igényeinek egyáltalában nem felelnek meg, még a segélyezés megnyerésével sem, jövőre a népiskolai segélyek kiosztásánál azon eljárást követendőm, hogy a mindkét részről segélyezés végett felterjesztendő népiskolákat az illető tanfelügyelők által meg fogom vizsgáltatni és azoknak a segélyre érdemes volta iránt magamnak jelentést fogok tétetni. E végből felhívom, hogy az ízr. országos iskolai alap jövedelmeiből az 1876-dik év első felében segélyezésre ajánlandó iskolák névsorát és szükségleteit, saját véleményes javaslatával már a jövő évi január hóban terjeszsze fel, ahogy azoknak megvizsgáltatása iránt kellő időben intézkedhessen. Az újvidéki szerb matriza ügyében Budapesten járt küldöttség viselt dolgairól, hosszabb jelentést tud mondani a Miletics úr lapja, melyből a következőket — teljes reservata mellett — azon megjegyzéssel veszszük át, hogy a kormány „részrehajlatlan“ eljárását amily természetesnek tartják, épp oly természetellenesnek látszik nekünk azon Trefort miniszternek tulajdonított beismerés, hogy a kormánynak nem volna „joga és oka“ a „Maticzát” Budapestre áthelyezni. A közlés így szól: „A küldöttség Branovacsky kir. tanácsos vezetése alatt mindenekelőtt Trefort miniszternél tisztelgett. A miniszter, miután Branovacsky a deputatio jövetele czélját előadta, a „Zaszt.“ közleménye szerint beismerte, hogy a kormánynak nincs joga és okaja „Maticzá“-t Budapestre áttenni, s ez nincs is szándékban ; a Tököli-intézet igazgatása és kezelése azonban a végrendelkező határozott akaratához képest Budapesten leend. A küldöttség részéről a miniszternek a Tököli-intézet kezelésére vonatkozó nyilatkozata ellen felhozott érvek után, Trefort miniszter kijelentette, hogy jogászokat is meg fog hallgatni e kérdésre vonatkozólag. A küldöttség Trefort minisztertől Tisza miniszterelnökhöz ment, ki a küldöttséget biztosította, hogy a szóban forgó ügy felől pontosan informáltatok fogja magát, s azt részrehajlatlanul elintézted. A deputátió Tanárky” Gedeon államtitkárnál és Szász Károly miniszteri tanácsosnál is tette tiszteletét. Király ő felségéhez azért nem ment el, mivel a kapott válaszban megnyitó közigazgatási bizottság mai ülésében a jegyzőkönyv hitelesítése után ajavaslat részletes tárgyalása folytattatott. A 2. §-nál (2) azon kérdés tétetik fel, nem lehetne-e a távirdai igazgatót helyettesíteni, a bizottság azonban a szöveget megtartja. A 3. §-nál a bizottsági tagok választására vonatkozólag indítványoztatik a titkos szavazás kihagyása, főként azon okból, mert a választott nem mindig vállalja el a tagságot. A bizottság végre az indítványok mellőzésével az eredeti szöveget tartja meg. Kimondatik az is, hogy a választás relatív többséggel történjék. A 4. §. elfogadtatik, az 5. §-nál indítványba hozatik, hogy a bizottsági tag ne csak „e törvény értelmében“, de átalában a törvény értelmében elveszíthesse tagsági jogát. A bizottság az indítványt lényegében elfogadja. A 6. §-nál azon kérdés vettetik fel: helyes-e, hogy az alispán a bizottságban bíráskodjék, sőt elnököljön oly ügyek felett, melyekben ő mint fórum ítél. Ezt illetőleg a megnyugvást némelyek abban keresik, hogy felebbvitt ügyeknél az alispán kizárható. A bizottság ebben megnyugszik. * A 7., 8., 9. és 10. §§. vita nélkül elfogadtatnak. All. §-nál némelyek a nyilvánosság megszorítását kívánják a fegyelmi ügyeknél; a szöveg csak annyiban szenved módosítást, hogy az elnök a határozathozatal előtt a hallgatóságot eltávolíttathatja. Következett a II. fejezet 12. §, „a bizottság hatásköre“. Több indítvány után, melyet némi vita előzött meg, azon szövegezés fogadtatott el, hogy intézkedik mindazon ügyekben, melyeket a törvények hatáskörébe utalnak. A 13. §. „teendői a közigazgatás terén“ változatlanul fogadtatott el. A 14. §-ban a megyei két, őszi és tavaszi közgyűlésre való hivatkozás kimarad, s így teendői beosztását bármikorra teheti. Szóba hozatott a bizottsági ülések tartama, némelyekkeveslik az egy ülést havonként; végre vita után a szöveg fogadtatott el; a városokra nézve, hol többszöri ülésezésre van szükség, a 17. §-ban fog gondoskodás történni. A 15. §. és 16. §. változatlanul fogadtatnak el. A 17. §-nál bevezetik, hogy a városokban több ülés is tartható. A 18. §. változatlan marad. A bizottság holnap, d. n. 5 órakor folytatja tárgyalását az első emeleten a VII. számú osztályteremben. A következő nyilatkozat fölvételére kért fel a dunagőzhajózási társulat forgalmi igazgatósága : „A mai (nov. 18-ki) „Ellenőriben, állítólag a „Magyar Híradó* újságolása nyomán, azon hit terjesztetik, mintha alálirt társulat a közlekedési miniszter úrhoz folyamodott volna, hogy a magyar nyelv tanulása tárgyában kitűzött határidőt 1876. évi január 1-jéről 1880-ki újévre tenné át. Mi e hírt határozottan alaptalannak, sőt rágalomnak nyilvánítjuk, és sajnálni kell, hogy az „Ellenőr“ is, saját hitelét nem tekintve, ily kósza hír terjesztésére vállalkozik, noha maga sem meri annak valóságát feltenni, érte a felelősséget a „Magyar Híradó”ra hárítván. Sajnáljuk azt is, hogy az „Ellenőr“ e másodkézben újságolását egy méltatlankodó megjegyzéssel is kísérte, s biztosan állíthatjuk, hogy az országban egy közlekedési vállalatnál — beleértve a magyar államvaspályát is — sincs annyi magyar egyén alkalmazásban, mint a dunagőzhajózási társaságnál, ennek tehát ily folyagodott.“ _________ U o 1 m i. Széll Kálmán rekedt , 16 hasáb. És ebben a tizenhat hasábban van eltemetve az összes ellenzék. R. I. P. Sajátságos különben, hogy Széll Kálmán rekedt, s mégis az ellenzéknek áll el a szava. A karzaton három érdekes vendég hallgatta a beszédet. A Széll Kálmán két kis babája és Andrássy Gyula gróf. Mind a hárman jól viselték magukat. Amazok nem sírtak. Ez pedig csak egy tréfát mondott. — Ez a Kálmán egy valóságos mitrailleuse, jegyző meg. A szegény Zichy már egy golyótól is elesett. Ő belelő még húszat. * Pedig dehogy lövöldözte. Meg volt az már lőve régen. Most csak elővette a páczból, szétdarabolta , azután kiszárította a napon; azután öszszetörte egy mozsárban porrá , azután szétfújta a négy égi táj felé. Vándor ! A vacuumban keresd a Nándort. A nyomdában. Szerkesztő: Ne hogy vannak a Széllel ? Metteur-en-pages : Nem Széll ez már, uram, de vihar. A gazdálkodás a tót Maticában. *) Általános feltűnést idéztek elő a „Svornost” czimű hazafias tót lap leleplezései a turócz-szt.-mártoni pánszláv irányú tót Maticában folytatott gazdálkodásról. E leleplezések annyira érdekesek és jellemzők, hogy a magyarországi nemzetiségi agitatio és agitátorok működését annyira valódi alakjukban állítják elő s oly világosan tárják fel a nemzetiségi izgatók körében uralkodó romlottságot és erkölcstelenséget, hogy a nagy közönség tájékozására közöljük a „Svornost“ czikkeinek kivonatát. A tót Matica nem a nemzetiségi lelkesedés szüleménye, hanem a Schmerling-féle kormány hivatalnokai és Mojzses püspök kíméletlen pressiójának eredménye. A hivatalnokok alárendeltjeiket és a községeket kényszerítették, hogy a Matica alapjára adakozzanak, Mojzses püspök pedig a papokra és tanítókra gyakorolt kíméletlen nyomás által igyekezett a Matica tagjainak számát növelni. Aki nem lépett be a Maticába, annak nem lehetett reménye, hogy káplánból plébános, plébánosból esperes vagy kanonok lehessen, hanem ellenkezőleg üldözés tárgya volt. A Matica tagjainak kétharmada oly emberekből áll, akik pirulnak, hogy a Matica tagjai közé jutottak. A független elemek azonban nemcsak távol tartották magukat a pánszláv egylettől, hanem az egész tótság, kivéve néhány száz egyént, határozottan ellenséges állást foglaltak el irányában. Az egész felvidéken nem találkozott város, mely a Maticát kebelébe akarta volna fogadni s nagy nehezen tudott helyet találni egy faluban, Turócz-Szt.Mártonban, a tótok óriásitöbbségének gúnyja és megvetése között. Ami a Matica működését illeti, az teljesen és kizárólag politikai iránya volt. Irodalommal és tudománynyal — ami tulajdonképi czélja lett volna — nem foglalkoztak tagjai, mert nem volt közöttük egy író és tudós, de még a műveltség középszerű fokán álló ember sem. Az egész felvidéki értelmiség és vagyon képviselői távol állottak tőle. Legfényesebben bizonyítja ezt az a körülmény, hogy 13 év alatt egyetlen egy tudományos könyvet sem voltak képesek kiadni, s a felvidéki pánszlávok szellemi szegénységét, műveletlenségét semmi sem jellemzi annyira, mint az a 39 kis füzet, melyet 13 év alatt kiadtak, melyekben nem foglaltatik egyéb a Matica száraz jegyzőkönyveinél, s néhány, a magyar történetet meghamisító, a magyar állam elleni gyűlölet felébresztését célzó czikknél. Mindenki láthatta, hogy a pánszláv elemek, melyek a tótok cultúrájának és fejlődésének szellemi előmozdítását mondották működésük egyedüli czéljának, erre azért nem lehetnek hivatva, mert az egész felvidéken ő nekik van legkevesebb műveltségök, ezek voltak a legnyersebb és legtudatlanabb elemek. De hogy a Maticát nem a nemzetiségi lelkesedés hozta létre, legjobban mutatja a gazdálkodás a Maticában, a mennyiben kiderül, hogy a pánszlávok vezetői a leglelkiismeretlenebb módon zsákmányolták ki aljas egyéni érdekeik kielégítésére s hogy a Maticában legközönségesebb csalások voltak napirenden. A Matica nyomtatványai roppant összegekbe kerültek. Oly füzet nyomtatásáért, melynek költsége 45—60 írtba kerülhetett, 300—400 frtot számítottak fel. így történt, hogy a Matica számadásai szerint 39 nyomorult, rész papíron nyomtatott füzetért 21,289 frtot számítottak fel, holott ezt 2000 frton lehetett volna kiállítani. Írói díjak fejében néhány ember 6512 frtot vett ki, aki sohasem volt író életében. Ezenkívül Pauliny az alelnök és Szaszinek a titkár, afüzetek szerkesztéséért az alapszabályok ellenére 11,078 frtot vettek ki, s így a füzetek kiadása a Maticának öszszesen 38,869 írtba, tehát 36,000 írttal többe került, mint a mennyibe becsületes kezelés mellett kerülnie kellett volna. S ennek következménye az a nevezetes eredmény lett, hogy egy ív került a Maticának 300 írtba, egy lap 18 frt 50 krba, — minden egyes sor 50 krba. — S nagyon jellemző, mikép tették ezt a pánszláv párt tagjai lehetségessé. Ők Turócz-Szt.-Mártonban egy könyvnyomdai részvény-társulatot alapítottak. Itt nyomattak a Matica kiadványai. A Matica vezetői és fő pártfogói, főrészvényesei a nyomdának. Ugyanazon emberek tehát, akik a nyomda részvényesei voltak, megírták a nagy számlát a Maticának, fizettették ki és utalványozták a hallatlan drága nyomtatási költséget a Matica pénztárából, így indirect módon húztak jövedelmet a Maticából a nemzetiségi törekvések e lelkesült és önzetlen bajnokai. A legnagyobb visszaélések követtettek el az állítólag a Matica javára eszközölt gyűjtések körül is. E gyűjtések valóságos jövedelmi forrássá váltak egyesekre nézve, akik pénzszűkében voltak. Akinek néhány forintra volt szüksége, a Maticára gyűjtött, hogy pénzre tehessen szert. Az összes gyűjtések egy harmada sem jutott a Matica pénztárába. De a Matica pénztárába befolyt pénzekkel sem bántak lelkiismeretesebben. Eltekintve attól, hogy az alapszabályok ellenére 5130 frtot adtak ki tót tanulók ösztöndíjaira, kik ezért arra kötelezték magukat, hogy egész életökben a párt hívei lesznek, eltekintve attól, hogy a pánszlávok utazásait Prágába, Zágrábba s másfelé a Matica pénztára fizette, eltekintve attól, hogy a Matica arany és ezüst érem gyűjteménye, mely Panliny és Szaszinek őrizetére volt bizva, nyomtalanul elveszett, a pánszlávok a *) Tárgy halmaza miatt késett. Marica tőkeit úgy kezelték, hogy a főemberek egymásnak adtak kölcsön, így Panliny 7000 forinttal adós, s mások kisebb összegekkel rang szerint De sem a tőkét nem törlesztették 11 év óta sem a kamatokat nem fizették. De sőt előfordul egy té-SLV, az adós neve ,ács kitéve, hanem az adós N. N.-nel van megjelölve. E kezelés következménye az lett, hogy a Matica kevés jövedelmével szemben a túlságosan nagy s a jövedelemmel arányban nem álló kiadások a 200- an a legnagyobb zavart idézték elő, s a Matica törzsvagyonát kellett megtámadni hogy a folyó kiadások fedeztethessenek. Az ered- St.“s h°gy a Matica vagyona körülbelül 30,000 írttal forgott, s ez az összeg azoknak a zsebébe okozták, kik 3 fölösleges és tnIság°8 kiadásokat . .Igy zsákmányolták ki az úgynevezett nemze- JíJg TMfDgok a leghidegebb számítással a kezökre Jhi0u f t8xhit,í: buzgót,ágot tekintjük, melyet a kölcsönök felvételében tanúsítanak, s a késedelmet melylyel a kamatokat fizetik, azt a néhány s lány hn!lki'J ben arra a “«W&Mésre nem jutni, hogy itt nem nemzeti lelkesedés, nem a tótok szelem. f„I5dé8e, nem jogoral. „eoe, Wrekrt.jiS szerepel, hanem a legaljasabb önzés, bűnös kizsákmányolása néhány száz rövidlátó ember bizalmának s hogy e kizsákmányolás ürügyének és czimének kofágára.té8C Csak jótétemény 8 ferdék tót la A nevezett tót lap a tótok nevében kéri a kormányt, hogy ez erkölcstelen gazdálkodásnak miértunhik Víget 8 vedje meg a htokat e szégyenfolttól, mely a tót nemzetiségi érdekek kielégütésének ürügye alatt keletkezett ugyan, de mely A szolgabírói eljárás. A közigazgatás érdeke parancsolja a szolgabírák szaporítását. Ezt mondtuk. És ezt mondván, még nem mondtuk ki a teljes valóságot. A helyzet úgy áll a maga valójában, hogy a közigazgatásnak nem csak érdeke, de egyátalán lehetősége függ a szolgabírák szaporításától. Egy tekintet az új közigazgatási szervezetre, mindennél ékesebben bizonyít. S kinek az adóügy ellenőrzéséről s az adóbefolyás előmozdításával összekötött munkáról csak némi sejtelme van, tisztában lehet a ténynyel ,hogy a szolgabírói munkakörnek ez irányú kitágítása egymagában elég a szolgabíróság mai rendszerét ad absurdum vinni. Lehet ezt számba nem venni, lehet szépíteni a tényt, vagy kimesterkélődni logicai következéseinek terhe alól. De aki ezt teszi ma, holnap kétszeresen fogja érezni a vaskényszerűség súlyát egy tarthatatlan állapot felismerésére, mely jó szerencse, ha azalatt orvosolhatatlanná nem válik s nem teszi hiábavalóvá mindazt a szép és egészséges gondolatot, melyen az uj közigazgatási reform alapszik. Ismételve utalunk arra, hogy hiába adjuk meg az uj közigazgatási szervezetnek a legtökéletesebb intéző s rendelkező képességet s ennek minden biztosítékát, ha a kivitel garanciáiról nem gondoskodunk. A közigazgatási bizottság, vagy az abban összefoglalt administrationális ágak főnökei hiába intézkednek a legszabatosabban, leggyorsabban, leghelyesebben, ha nem lesz aki szabatosan, gyorsan és helyesen végrehajthassa, ott, hol a közigazgatási intézkedésnek közigazgatási ténynyé kell átváltoznia, hol a rendelet az életbe megy át és testet ölt a gyakorlat közvetlen terén. Nem elég a gondolkozó fő és intéző akarat a tetthez, kéz is kell ahhoz. Kéz, mely, amit a fő kigondolt és az akarat intézett, azt valóban meg is tegye. A közigazgatási bizottság a fő, mely határoz, a cselekvő akarat, mely intézkedik; de a cselekvő kéz, mely valóban tesz és végrehajt, amely a cselekvő akaratot kész tettre váltja fel, az ott van az administrate és az élet közvetlen érintkezési határán, az a szolgabiró. A közigazgatási reform a szolgabirói intézmény reformja nélkül: egy ember kéz nélkül. Ha csak a szájával meg nem tanul varrni, mint az a csodahölgy, akit egy hatosért kínoznak a közkiváncsiság kielégítésére, meztelenül marad, és halálra hűti magát. A szolgabírákat szaporítani kell: ez postulatum. A közigazgatás lehetőségének postulatuma. De a szolgabíróságot is kell rendezni. Ez is postulatum. A közigazgatás jóságának postulatuma. A területi rendezés kérdését már érintettük , ez a szaporítással van szoros kapcsolatban. De rendezni kell ezenkívül a szolgabíróság ügykörét, s szabályozni a szolgabírói eljárást. Hogy mit csinál most a szolgabíró, azt még sejthetjük. De hogy mikép csinálja ? annak már isten a megmondhatója. S a legtöbb esetben maga a szolgabiró is oda folyamodik, ha ugyan előbb el nem veszti a fejét. Ezerféle teendői közül nincs egy sem, melynek módja s alakja kielégitőleg szabályozva volna. És ezerféle teendői közt nincs vezérfonal, mely átvezetné a labyrin-