Ellenőr, 1875. november (7. évfolyam, 303-331. szám)

1875-11-19 / 320. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 fil. — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szára (L­égrády testvérek irodájában.) Kiadó­hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. POLITIKAI NAPILAP, 320. szám. Budapest, péntek november 19. 1875. VII. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 18. Ma délelőtt király ő felsége, valamennyi főherczeg és számos tábornok s törzs­tiszt jelenlétében Steinfelden próbalövés tartatott uj tábori ágyukkal 5000, 3000 és 2000 lépésre; a király az uj ágyukkal elért kedvező eredmények fölött ismételten nagy megelégedését fejezé ki. Bécs, nov. 18. Az uruk házában ma előter­jesztetett az 1876-iki költségvetés; az iskolafel­­ü­gyeleti törvény egy választandó tanügyi bizott­sághoz utasíttatott. A csendőrségi törvény és a földadó módosítására vonatkozó­­javaslat harmadik olvasásban elfogadtattak. Konstantinápoly, nov. 18. Szerver pa­sának egy 18-iki távirata jelenti, hogy Muradok­a mellett heves ütközet volt, a­melyben a fölkelők teljesen megverettek és veszteségük 600 halott, kik között számos montenegrói volt. Rangorn, nov. 18. A hatóságok egy ösz­­szeeskütvést fedeztek föl, melynek czélja volt a hadszertárt elfoglalni és a várost meggyujtani; nagyszámú, a részvételben gyanús birmaiak el­fogattak. Budapesti szinlapok. Budapest, pénteken, nov. 19. 1875. Nemzeti színház. Népszínház. Bérlet 181. szám. falu Először: A falu rosza‘ A házasítók. Eredeti népszinmű 3 felv. Eredeti vígjáték 3 felv. Irta Irta Tóth Ede' Bérczik Ár­pád. Személyek : Személyek: Feledi Gáspár Kovács I. Nagylakiné K. Szathmáryné Lajos Eőri Laura Molnárné Boriska Rákosy F. Özv. Elekesné Sz.Prielle K. Bátki­­­ercsi Dancz Nina Ambró Endre Náday Göndör Sándor Szabó B. Dr. Rosta Gábor Újházi Finom Rózsi Soldosné Teréz, neje Felekiné Csapó Tiszai Mácsik Náczi Halmi Csapóné Partényiné Kókáné Császárné Sulyokné Árvay Giza Chomóné Szirmainé Tarisznyásné Szőcs Kata Fürdővendég Pintér Egy öreg paraszt Térey Koczor Halmai Csendbiztos Karikás Kotyogi Körösmezei Kónya Tukoray Pinczér Leövey Gonosz Pista Tihanyi Cseléd Nagylak _ Gonoszné Klárnó kínénál Gábos Kati kezdete 7 órakor. Kezdete 7 órakor. — Budapest november 18. V _ _____________ Az országházból is — Nov. 18. — Pénzügyminiszter még nem beszélt úgy költségvetése mellett, mint ma Széll Kál­mán. Olyan hévvel, olyan biztossággal, a­milyen csak az ő fiatal erejétől, az ő min­den részletre kiható tájékozottságától telik ki. Nagy beszéd volt az minden tekintet­ben, s különösen az előirányzat fedezeti ré­szének indokolásában oly világos, oly meg­győző, hogy a hat nap alatt hallott ellenve­tések egymásután dőltek halomra. A bizalom szólott belőle, nem az elbi­­zakodás , nem a vérmes reménység, hanem a számításon alapuló bizalom, s az a biza­lom, mely nem szabad, hogy elhagyjon ben­nünket, mert a­mely pillanatban elhagy, abban a pillanatban­ lemondtunk önmagunk­ról. A pénzügyminiszter mai beszéde föl­kelthette a bizalmat még abban is, a­kiből az már talán kihalóban volt, vagy ki is halt. Adatokkal, megdönthetően számokkal bizonyította, hogy nincs okunk kétségbees­ni, s hogy a követendő pénzügyi politika mellett és a tervezett reformok elfogadásá­val helyreállíthatjuk a rendet állami ház­tartásunkban, a­nélkül, hogy állami szer­vezetünket nagyobb megrázkódtatásoknak lennénk kénytelenek kitenni. Lehetetlen, hogy a harmadfél órán át tartott beszédet egy czikk szűk keretébe foglalva vázoljuk csak főbb vonásaiban is, ki nem felejtve belőle semmit, a­mi nélkül ismertetésünk hézagos lenne; különben is közöljük a nagyfontosságú beszédet egész terjedelmében, s a­ki tájékozva kíván lenni pénzügyi viszonyainkról, az olvassa el. A költségvetés fedezeti részének úgy­szólván minden tételére kiterjedt a minisz­ter, s elmondotta, hogy a várható adójöve­­delmek tekintetében mire alapítja számítá­sait, mire reményeit. Kimutatta az ellenzék, különösen a jobboldali ellenzék tévedéseit, számításainak alaptalanságát, sőt némely részben a tökéletes tájékozatlanságból eredő nevetséges voltát. Akadt a jobboldali ellen­zéknek olyan szónoka, a­kinek beszédéből kitűnt az, hogy nem olvasta a költségvetést kísérő indokolást, s a­ki egy valóban ko­mikus tévedéséből, abból tudniillik, hogy csak a földadót vette föl egyenes adónak, egész rendszert épített. És az ilyen finan­­ciere kre bízzuk az ország sorsát? A­kik ily komoly pillanatban ekkora felületességet ké­pesek tanúsítani, azok ne számítsanak arra, hogy a bizalom bármikor feléjük forduljon. Általában a jobboldali ellenzék minden calculusa, minden következtetése szétosz­lott a pénzügyminiszter beszéde alatt, s ha talán nagyobb részletességgel c­áfolta is szónokaikat, mint egyikök-másikok megér­demelte, semmi esetre sem ártott, hogy egy­szer egész világosságban látjuk pénzügyi tudományukat, s pénzügyi politikájuknak nem irányát, hanem irány­tal­anságát, mely egyszerűen tájékozatlanságra, tévedésekre, vagy puszta szőrszálhasogatásokra vezethető vissza. E beszéd után szavazhat a ház meg­nyugvással, s hogy szavazata milyen lesz, gyaníthatjuk a nagy hatásból, melyet a be­széd tett, s a helyeslésből, melylyel a ház kisérte. A mai napot mindenkor legszebb diadalai közé sorozhatja Széll Kálmán s dia­dala ez a pártnak is, mert a kebeléből alakult kormány megmutatta, hogy tud olyan pénzügyi programmot előterjeszteni, melynek keresztülvitele a siker reményével biztat, s hogy számításai reális alapon nyugosznak. A szeptember 19-diki exposé a mai beszéddel kiegészítve olyan programm, mely határozottan kijelöli a kormány által követendő pénzügyi politikát, s a­mely pro­gramaitól, szemeink előtt tartva mindenkor Magyarország államiságának sértetlen fönn­tartását és fejlesztését, el nem térhetünk. A párt elég nagy, a kormány elég erős arra, hogy e programmot következetességgel ke­resztül is vigye. A­mi a mai ülés többi részét illeti, ke­vés mondani­valónk van. A pénzügyminiszter beszédének hatása alatt a ház sürgette a szavazást, s a pénzügyi bizottság előadója el is állott a szótól, a különvélemény elő­adója, Helfy Ignácz azonban próbálkozott a ház türelmével. A szavazást, tekintettel a királyné névünnepe alkalmából tartandó isteni tiszteletre, a holnap csak fél tizenkettőkor megnyitandó ülésre tűzte ki az elnök. A­mint már tegnap is megjegyeztük, a szavazás név­szerinti lesz. Az osztrák kormány azon válaszáról, melyet a védvámosok interpellációjára adni fog, kü­lönféle variatiókat hireznek a lapok. Nem várjuk kíváncsian, melyike e variatióknak fog megvaló­sulni, mert mi valamennyiben látjuk azt a kihívó természetet, mely a magyar kormányt többféle tekintet alól feloldani alkalmas. Amire kiváncsiak vagyunk, az, váljon lesz-e az osztrák kormánynak elég erkölcsi ereje saját lojális felfogásának adni ki­fejezést azon protectionista hajlamokkal szemben, melyek ha egyszer miniszteri padokról hangzanak el, a vámszerződés felmondását ok­vetlen következéskép vonják maguk után. Todásra szüksége sem lehet; sőt a rendelet kibo­csátása után éppen ez volt az első, mely azt érvé­nyesítette. Budapesten 1875. évi november 18-kán. Tisztelettel az első cs. k. sz. dunagőzhajózási­­társulat forgalmi igazgatósága Medgyaszay István. * A nyilatkozatnak helyet adtunk, szó szerint, amint az igazgatóság szives volt kívánni. Viszonos­ság kedvéért csak azt legyen szíves megjegyezni a tisztelt igazgatóság, hogy az „Ellenőr“ hitelé­nek az őrzését nem bízták rá, de a­kikre ez bízva van, nem fogják eltűrni, hogy az „Ellenőr“ hivat­kozásai valóságát csak egy szó árnyékával is kétségbe vonja akárki. Mi a „Magyar Híradó“­­ból vettük a hírt nem „állítólag“, hanem va­lóban, s ezt vegye ismételt tudomásul a tisztelt igazgatóság, s egyszersmind kegyeskedjék csak­­ egészen a mi belátásunkra bízni forrásaink megvá­lasztását s véleményünk alakulása fölött nem saj­nálkozni. Kik egyébiránt megnyugtató tudomásul veszszük, hogy a társulat csakugyan nem követte a „pyramidális vakmerőséget“, melyre magunk se voltunk hajlandók őt képesnek tartani. Választási mozgalom a Terézvá­rosban. A Schwarz Gyula jelöltségét párrtoló választók már este 6 órakor alakuló értekezést tar­tottak ba lövöldében, hol Radócza választatott pártelnök­ké, kinek indítványára felvette a „S­c­h­w­a­r­z-p­á­r­t“ nevet. Választatott s ezután jegyző, s egy 80 tagú választ­mány mely százra fog kiegészittetni. Erre egy 15 ta­gú bizottság ment a jelöltért, ki nem sokára a párt kö­rében megjelenvén viharos éljenzéssel fogadtatott s az elnöki üdvözlő beszédre válaszolván, kijelenti, hogy habár nem volt szándékában e kerületben, mely ki­­válólag kereskedők és iparosokból áll, kiknek érdekeit , mint e téren nem szakértő, alig képviselhetné — úgy­mond­— kellően, fellépni, mindazáltal meg­hajolva a nyilvánuló közvélemény előtt, elfogad­ja a terézvárosi szabadelvű párt képvisel­ő­­j­elöltségét, s vasárnap d. e. 10 órakor a lö­völdében tartja meg programmbeszédét. Ugyanez este értekezést tartottak Sebestyén Géza lakásán több választóval együtt a volt kije­lölő bizottságnak azon tagjai is, akik nem nyu­­gosznak bele a Schwarz jelöltségébe. Nem tekintik irányadóknak a közgyűlésen történteket, fenntart­ják az Iv­án­k­a jelöltségét, s „Ivánka párttá“ megalakulván, egy 15 tagú küldöttség által Ivánkát a jelöltség elfogadására lakásán felkérték. Ivánka elfogadta a jelöltséget azon indokolással, hogy bukni vagy győzni dicsőség, de megszökni szégyen­e­s programmbeszédét szom­baton este 6 órakor tartja a párt helyiségében (Király­ utcza 55. sz.), hol a párt irodája ezentúl állandóan működik. Az izraelita iskolák segélyezése tárgyában a vallás- és közoktatási miniszter az izraelita országos irodához és az orthodox köz­­vetítő bizottsághoz a következő rendeletet intézte Az országos izr. iskolai alap évi jövedelmeiből a f. évben már izr. népiskolák segélyezésére kiosz­tott összegeken kívül még a jelen évben kioszt­ható 5000 frt állván rendelkezésemre, felhívom, hogy ezen összeg felének, vagyis 2500 forint­nak erejéig terjeszsze fel hozzám azon congressusi alapszabályok szerint szervezett (orthodox izra­elita) hitközségek népiskolai szükségletét, me­lyek az ezen alapból nyújtandó segélyre leginkább érdemesek és reá szorultak. Ezúttal egyszers­mind arra is figyelmeztetni kívánom, hogy oly népiskolák is ajánltatnak egyik vagy másik részről segélyezésre, melyek a törvény igényeinek egyáltalában nem felelnek meg, még a segélyezés megnyerésével sem, jövőre a népiskolai segélyek kiosztásánál azon eljárást követendőm, hogy a mindkét részről segélyezés végett felterjesztendő népiskolákat az illető tanfelügyelők által meg fo­gom vizsgáltatni és azoknak a segélyre érdemes volta iránt magamnak jelentést fogok tétetni. E végből felhívom, hogy az ízr. országos iskolai alap jövedelmeiből az 1876-dik év első felében segélye­zésre ajánlandó iskolák névsorát és szükségleteit, saját véleményes javaslatával már a jövő évi ja­nuár hóban terjeszsze fel, ahogy azoknak megvizs­­gáltatása iránt kellő időben intézkedhessen­. Az újvidéki szerb matriza ügyében Budapesten járt küldöttség viselt dolgairól, hosszabb jelentést tud mondani a Miletics úr lapja, melyből a következőket — teljes reservata mellett — azon megjegyzéssel veszszük át, hogy a kormány „részre­­hajlatlan“ eljárását amily természetesnek tartják, épp oly természetellenesnek látszik nekünk azon Trefort miniszternek tulajdonított beismerés, hogy a kormánynak nem volna „joga és oka“ a „Mati­­czát” Budapestre áthelyezni. A közlés így szól: „A küldöttség Branovacsky kir. tanácsos ve­zetése alatt mindenekelőtt Trefort miniszternél tisz­telgett. A miniszter, miután Branovacsky a depu­­tatio jövetele czélját előadta, a „Zaszt.“ közlemé­nye szerint beismerte, hogy a kormánynak nincs joga és okaja „Maticzá“-t Budapestre áttenni, s ez nincs is szándékban ; a Tököli-intézet igazga­tása és kezelése azonban a végrendelkező határo­zott akaratához képest Budapesten leend. A küldött­ség részéről a miniszternek a Tököli-intézet kezelésére vonatkozó nyilatkozata ellen felhozott érvek után, Trefort miniszter kijelentette, hogy jo­gászokat is meg fog hallgatni e kérdésre vonat­kozólag. A küldöttség Trefort minisztertől Tisza miniszterelnökhöz ment, ki a küldöttséget biztosí­totta, hogy a szóban forgó ügy felől pontosan in­formáltatok fogja magát, s azt r­é­s­z­r­e­h­a­j­lat­lanul elintézted. A deputátió Tanárky” Gedeon államtitkárnál és Szász Károly miniszteri tanácsos­nál is tette tiszteletét. Király ő felségéhez azért nem ment el, mivel a kapott válaszban megnyit­ó k­özigazgatási bizott­ság mai ülé­sében a jegyzőkönyv hitelesítése után a­­javaslat részletes tárgyalása folytattatott. A 2. §-nál (2) azon kérdés tétetik fel, nem lehetne-e a távirdai igazgatót helyettesíteni,­­ a bizottság azonban a szöveget megtartja. A 3. §-nál a bizottsági tagok választására vonatkozólag indítványoztatik a titkos szavazás kihagyása, főként azon okból, mert a választott nem mindig vállalja el a tagságot. A bizottság végre az indítványok mellőzésével az eredeti szö­veget tartja meg. Kimondatik az is, hogy a válasz­tás relatív többséggel történjék. A 4. §. elfogadtatik, az 5. §-nál indítványba hozatik, hogy a bizottsági tag ne csak „e törvény értelmében“, de átalában a törvény értelmében el­veszíthesse tagsági jogát. A bizottság az indítványt lényegében elfogadja. A 6. §-nál azon kérdés vettetik fel: helyes-e, hogy az alispán a bizottságban bíráskodjék, sőt elnököljön oly ügyek felett, melyekben ő mint fórum ítél. Ezt illetőleg a megnyugvást némelyek abban keresik, hogy felebbvitt ügyeknél az alispán kizár­ható. A bizottság ebben megnyugszik. * A 7., 8., 9. és 10. §§. vita nélkül elfogad­tatnak. All. §-nál némelyek a nyilvánosság meg­szorítását kívánják a fegyelmi ügyeknél; a szöveg csak annyiban szenved módosítást, hogy az elnök a határozathozatal előtt a hallgatóságot eltávolít­tathatja. Következett a II. fejezet 12. §, „a bizottság hatásköre“. Több indítvány után, melyet némi vita előzött meg, azon szövegezés fogadtatott el, hogy intézkedik mindazon ügyekben, melyeket a törvé­nyek hatáskörébe utalnak. A 13. §. „teendői a közigazgatás terén“ változatlanul fogadtatott el. A 14. §-ban a megyei két, őszi és tavaszi közgyűlésre való hivatkozás kimarad, s így teen­dői beosztását bármikorra teheti. Szóba hozatott a bizottsági ülések tartama, némelyek­­keveslik az egy ülést havonként; végre vita után a szöveg fogadtatott el; a városokra nézve, hol többszöri ülésezésre van szükség, a 17. §-ban fog g­ondosko­­dás történni. A 15. §. és 16. §. változatlanul fogadtatnak el. A 17. §-nál bevezetik, hogy a városokban több ülés is tartható. A 18. §. változatlan marad. A bizottság holnap, d. n. 5 órakor folytatja tárgyalását az első emeleten a VII. számú osz­tályteremben. A következő nyilatkozat fölvételére kért fel a dunagőzhajózási­ társulat forgalmi igazga­tósága : „A mai (nov. 18-ki) „Ellenőriben, állítólag a „Magyar Híradó* újságolása nyomán, azon hit terjesztetik, mintha alálirt társulat a közlekedési miniszter úrhoz folyamodott volna, hogy a magyar nyelv tanulása tárgyában kitűzött határidőt 1876. évi január 1-jéről 1880-ki újévre tenné át. Mi e hírt határozottan alaptalannak, sőt rágalomnak nyil­vánítjuk, és sajnálni kell, hogy az „Ellenőr“ is, saját hitelét nem tekintve, ily kósza hír terjeszté­sére vállalkozik, noha maga sem meri annak va­lóságát feltenni, érte a felelősséget a „Magyar Hír­adó”ra hárítván. Sajnáljuk azt is, hogy az „El­lenőr“ e másodkézben újságolását egy méltatlan­kodó megjegyzéssel is kísérte, s biztosan állíthat­juk, hogy az országban egy közlekedési vállalat­nál — beleértve a magyar államvaspályát is — sincs annyi magyar egyén alkalmazásban, mint a dunagőzhajózási­ társaságnál, ennek tehát ily folya­godott.“ _________ U o 1 m i. Széll Kálmán rekedt , 16 hasáb. És ebben a tizenhat hasábban van eltemetve az összes el­lenzék. R. I. P. Sajátságos különben, hogy Széll Kálmán re­kedt, s mégis az ellenzéknek áll el a szava. A karzaton három érdekes vendég hallgatta a beszédet. A Széll Kálmán két kis babája és An­­drássy Gyula gróf. Mind a hárman jól viselték magukat. Amazok nem sírtak. Ez pedig csak egy tréfát mondott. — Ez a Kálmán egy valóságos mitrailleuse, jegyző meg. A szegény Zichy már egy golyótól is elesett. Ő belelő még húszat. * Pedig dehogy lövöldözte. Meg volt az már lőve régen. Most csak elővette a páczból, szétda­rabolta , azután kiszárította a napon; azután ösz­­szetörte egy mozsárban porrá , azután szétfújta a négy égi táj felé. Vándor ! A vacuumban keresd a Nándort. A nyomdában. Szerkesztő: Ne hogy vannak a Széllel ? Metteur-en-pages : Nem Széll ez már, uram, de vihar. A gazdálkodás a tót Maticában. *) Általános feltűnést idéztek elő a „Svornost” czimű­ hazafias tót lap leleplezései a turócz-szt.-már­­toni pánszláv irányú tót Maticában folytatott gaz­dálkodásról. E leleplezések annyira érdekesek és jellemzők, hogy a magyarországi nemzetiségi agi­­tatio és agitátorok működését annyira valódi alak­­jukban állítják elő s oly világosan tárják fel a nemzetiségi izgatók körében uralkodó romlottságot és erkölcstelenséget, hogy a nagy közönség tájéko­zására közöljük a „Svornost“ czikkeinek kivonatát. A tót Matica nem a nemzetiségi lelkesedés szüleménye, hanem a Schmerling-féle kormány hiva­talnokai és Mojzses püspök kíméletlen pressiójának eredménye. A hivatalnokok alárendeltjeiket és a községeket kényszerítették, hogy a Matica alapjára adakozzanak, Mojzses püspök pedig a papokra és tanítókra gyakorolt kíméletlen nyomás által igyeke­zett a Matica tagjainak számát növelni. A­ki nem lépett be a Maticába, annak nem lehetett reménye, hogy káplánból plébános, plébánosból esperes vagy kanonok lehessen, hanem ellenkezőleg üldözés tár­gya volt. A Matica tagjainak két­harmada oly em­berekből áll, a­kik pirulnak, hogy a Matica tagjai közé jutottak. A független elemek azonban nemcsak távol tartották magukat a pánszláv egylettől, hanem az egész tótság, kivéve néhány száz egyént, hatá­rozottan ellenséges állást­ foglaltak el irányában. Az egész felvidéken nem találkozott város, mely a Ma­­ticát kebelébe akarta volna fogadni s nagy nehe­zen tudott helyet találni egy faluban, Turócz-Szt.­­Mártonban, a tótok óriási­­többségének gúnyja és megvetése között. A­mi a Matica működését illeti, az teljesen és kizárólag politikai iránya volt. Irodalommal és tudománynyal — a­mi tulajdonképi czélja lett volna — nem foglalkoztak tagjai, mert nem volt közöttük egy író és tudós, de még a műveltség kö­zépszerű fokán álló ember sem. Az egész felvidéki értelmiség és vagyon képviselői távol állottak tőle. Legfényesebben bizonyítja ezt az a körülmény, hogy 13 év alatt egyetlen egy tudományos könyvet sem voltak képesek kiadni, s a felvidéki pánszlávok szellemi szegénységét, műveletlenségét semmi sem jellemzi annyira, mint az a 39 kis füzet, melyet 13 év alatt kiadtak, melyekben nem foglaltatik egyéb a Matica száraz jegyzőkönyveinél, s néhány, a magyar történetet meghamisító, a magyar állam elleni gyűlölet felébresztését c­élzó czikknél. Min­denki láthatta, hogy a pánszláv elemek, melyek a tótok cultúrájának és fejlődésének szellemi előmozdítását mondották működésük egyedüli czéljának, erre azért nem lehetnek hivatva, mert az egész felvidéken ő nekik van legkevesebb műveltségök, ezek voltak a legnyersebb és legtudatlanabb elemek. De hogy a Maticát nem a nemzetiségi lelke­sedés hozta létre, legjobban mutatja a gazdálko­dás a Maticában, a mennyiben kiderül, hogy a pán­­szlávok vezetői a leglelkiismeretlenebb módon zsák­mányolták ki aljas egyéni érdekeik kielégítésére s hogy a Maticában legközönségesebb csalások voltak napirenden. A Matica nyomtatványai roppant összegekbe kerültek. Oly füzet nyomtatásáért, melynek költsége 45—60 írtba kerülhetett, 300—400 frtot számítot­tak fel. így történt, hogy a Matica számadásai szerint 39 nyomorult, rész papíron nyomtatott fü­zetért 21,289 frtot számítottak fel, holott ezt 2000 frton lehetett volna kiállítani. Írói díjak fejében néhány ember 6512 frtot vett ki, a­ki sohasem volt író életében. Ezenkívül Pauliny az alelnök és Szaszinek a titkár, a­­füze­tek szerkesztéséért az alapszabályok ellenére 11,078 frtot vettek ki, s így a füzetek kiadása a Mati­cának öszszesen 38,869 írtba, tehát 36,000 írttal többe került, mint a mennyibe becsületes kezelés mellett kerülnie kellett volna. S ennek következ­ménye az a nevezetes eredmény lett, hogy egy ív került a Maticának 300 írtba, egy lap 18 frt 50 krba, — minden egyes sor 50 krba. — S nagyon jellemző, mikép tették ezt a pánszláv párt tag­jai lehetségessé. Ők Turócz-Szt.-Mártonban egy könyvnyomda­i részvény-társulatot alapítottak. Itt nyomattak a Matica kiadványai. A Matica vezetői és fő pártfogói, főrészvényesei a nyomdának. Ugyan­azon emberek tehát, a­kik a nyomda részvényesei voltak, megírták a nagy számlát a Maticának, fizet­tették ki és utalványozták a hallatlan drága nyom­tatási költséget a Matica pénztárából, így indirect módon húztak jövedelmet a Maticából a nemzeti­ségi törekvések e lelkesült és önzetlen bajnokai. A legnagyobb visszaélések követtettek el az állítólag a Matica javára eszközölt gyűjtések körül is. E gyűjtések valóságos jövedelmi forrássá váltak egyesekre nézve, a­kik pénzszűkében voltak. A­kinek néhány forintra volt szüksége, a Maticára gyűjtött, hogy pénzre tehessen szert. Az összes gyűj­tések egy harmada sem jutott a Matica pénztárába. De a Matica pénztárába befolyt pénzekkel sem bán­tak­ lelkiismeretesebben. Eltekintve attól, hogy az alapszabályok ellenére 5130 frtot adtak ki tót ta­nulók ösztöndíjaira, kik ezért arra kötelezték ma­gukat, hogy egész életökben a párt hívei lesznek, elte­kintve attól, hogy a pánszlávok utazásait Prágába, Zágrábba s másfelé a Matica pénztára fizette, el­tekintve attól, hogy a Matica arany és ezüst érem gyűjteménye, mely Panliny és Szaszinek őrizetére volt bizva, nyomtalanul elveszett, a pánszlávok a *) Tárgy hal­maza miatt késett. Marica tőkeit úgy kezelték, hogy a főemberek egy­­másnak adtak kölcsön, így Panliny 7000 forinttal adós, s mások kisebb összegekkel rang szerint De sem a tőkét nem törlesztették 11 év óta sem a kamatokat nem fizették. De sőt előfordul egy té-SLV, az adós neve ,­ács kitéve, hanem az adós N. N.-nel van megjelölve. E kezelés következménye az lett, hogy a Ma­tica kevés jövedelmével szemben a túlságosan nagy s a jövedelemmel arányban nem álló kiadások a 2­00- an a legnagyobb zavart idézték elő, s a Matica törzsvagyonát kellett megtámadni hogy a folyó kiadások fedeztethessenek. Az ered- St.“s h°gy a Matica vagyona körülbelül 30,000 írttal forgott, s ez az összeg azoknak a zsebébe okozták, kik 3 fölösleges és tnIság°8 kiadásokat . .Igy­ zsákmányolták ki az úgynevezett nemze- JíJg TMfDgok a leghidegebb számítással a kezökre Jhi0u f t8xhit,í: buzgót,ágot tekintjük, melyet a kölcsönök felvételében tanúsítanak, s a késedelmet melylyel a kamatokat fizetik, azt a néhány s lány hn!lki'J b­en arr­a a “«W&Mésre nem jutni, hogy itt nem nemzeti lelkesedés, nem a tótok szel­em. f„I5dé8e, nem jogoral. „eoe, Wrekrt.jiS szerepel, hanem a legaljasabb önzés, bűnös kizsák­mányolása néhány száz rövidlátó ember bizalmának s hogy e kizsákmányolás ürügyének és czimének kofágára.té8C Csak jótétemény 8 ferdék tót la­ A nevezett tót lap a tótok nevében kéri a kor­­mányt, hogy ez erkölcstelen gazdálkodásnak mi­értunhik­ Víget 8 ved­je m­eg a htokat e szé­­gyenfolttól, mely a tót nemzetiségi érdekek kielé­gütésének ürügye alatt keletkezett ugyan, de mely A szolgabírói eljárás. A közigazgatás érdeke parancsolja a szolgabírák szaporítását. Ezt mondtuk. És ezt mondván, még nem mondtuk ki a teljes valóságot. A helyzet úgy áll a maga való­jában, hogy a közigazgatásnak nem csak érdeke, de egyátalán lehetősége függ a szolga­bírák szaporításától. Egy tekin­tet az új közigazgatási szervezetre, min­dennél ékesebben bizonyít. S kinek az adó­ügy ellenőrzéséről s az adóbefolyás előmoz­dításával összekötött munkáról csak némi sejtelme van, tisztában lehet a ténynyel ,hogy a szolgabírói munkakörnek ez irányú kitágítása egymagában elég a szolgabíróság mai rendszerét ad absurdum vinni. Lehet ezt számba nem venni, lehet szépíteni a tényt, vagy kimesterkélődni lo­gicai következéseinek terhe alól. De aki ezt teszi ma, holnap kétszeresen fogja érezni a vaskényszerűség súlyát egy tarthatatlan ál­lapot felismerésére, mely jó szerencse, ha azalatt orvosolhatatlanná nem válik s nem teszi hiábavalóvá mindazt a szép és egész­séges gondolatot, melyen az uj közigaz­gatási reform a­l­ap­szik. Ismételve uta­lunk arra, hogy hiába adjuk meg az uj közigazgatási szervezetnek a legtökéletesebb intéző s rendelkező képességet s en­nek minden biztosítékát, ha a kivitel garanciáiról nem gondoskodunk. A közigaz­gatási bizottság, vagy az abban összefoglalt administrationális ágak főnökei hiába in­tézkednek a legszabatosabban, leggyor­sabban, leghelyesebben, ha nem lesz aki szabatosan, gyorsan és helyesen végre­hajthassa, ott, hol a közigazgatási in­tézkedésnek közigazgatási t­é­n­y­n­y­é kell átváltoznia, hol a rendelet az életbe megy át és testet ölt­ a gyakorlat közvet­len terén. Nem elég a gondolkozó fő és intéző akarat a tetthez, k­é­z is kell ahhoz. Kéz, mely, amit a fő kigondolt és az akarat intézett, azt valóban meg is tegye. A köz­­igazgatási bizottság a fő, mely határoz, a cselekvő akarat, mely intézkedik; de a­ cselekvő kéz, mely valóban tesz és végrehajt, a­mely a cselekvő akaratot kész tettre váltja fel, az ott van az administra­te és az élet közvetlen érintkezési hatá­rán, az a szolgabiró.­­ A közigazgatási reform a szolgabirói intézmény reformja nélkül: egy ember kéz nélkül. Ha csak a szájával meg nem tanul varrni, mint az a csoda­hölgy, akit egy ha­tosért kínoznak a közkiváncsiság kielégíté­sére, meztelenül marad, és halálra hűti magát. A szolga­bírákat szaporítani kell: ez postulatum. A közigazgatás lehetősé­gé­n­e­k postulatuma. De a szolgabíró­ság­ot is kell rendezni. Ez is postulatum. A közigazgatás jóságának postulatuma. A területi rendezés kérdését már érin­tettük , ez a szaporítással van szoros kap­csolatban. De rendezni kell ezenkívül a szol­gabíróság ügykörét, s szabályozni a szolgabírói eljárást. Hogy mit csinál most a szolgabíró, azt még sejthetjük. De hogy mikép csinálja ? annak már isten a megmondhatója. S a legtöbb esetben maga a szolgabiró is oda folyamodik, ha ugyan előbb el nem veszti a fejét. Ezerféle teendői közül nincs egy sem, melynek módja s alakja kielégitőleg szabályozva volna. És ezerféle teendői közt nincs vezérfonal, mely átvezetné a labyrin-

Next