Ellenőr, 1875. november (7. évfolyam, 303-331. szám)
1875-11-21 / 322. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesttel, nádor utcza «». sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. POLITIKAI NAPILAP. 322. szám. Budapest, vasárnap, november 21. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.............................................20 forint — kr. Félévre....................................................10 „ — kr. Negyedévre.........................................5 „ — kr. Egy hóra...............................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 20. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Gallezia helytartójává minden valószinüség szerint Potocki Alfréd gróf fog kineveztetni. Már a legközelebbi napokban várják kinevezését, s alelnökivé melléje Bartmanski fog kineveztetni. Ziemialkowski lengyel miniszter visszavonulásának eshetősége is napirenden van ismét, bár az itteni politikai körökben nem vennének most Sziveren miniszteri változást. Utódja gyanánt Wodzicki grófot emlegetik. Bécs, nov. 20. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A keleten való intervantio kérdését illetőleg az illetékes körök felfogása az, hogy fegyveres interventionak csak valamennyi hatalom" hozzájárultával, a Porta beleegyezésével lehetnének esélyei. Pária. nov. 20. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A parliamenti pártárnyalatok között a meghasonlás folyton tart. A senatusi választásokra nézve nagy a féltékenykedés. A balközép párt, Richard és Bordoux által képviselve, a mérsékelt bal Jules Simon és Charton által képviselve s a szélsőbaloldal, Gambetta és Lepére által képviselve, egy értekezleten elhatározták, hogy a nemzetgyűlés körén kívül álló senator-jelöltek megválasztását ellenezni fogják. Ha a kormány visszavonja a sajtótörvényt, akkor a nemzetgyűlés sajtóügyi bizottsága az ostromállapot kérdését megtartja a napirenden, jelentést tesz az ostromállapot viszonyairól s indítványozni fogja, hogy az ostromállapot, a fennálló sajtótörvények mellett is, megszüntessék. Páris, nov. 20. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A Liberté szerint Thiers Belforton és Marseille-ben fog az új választásoknál fellépni. Roistantinápoly, nov. 20. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A banjanikai kormányzó hivatalosan jelenti, hogy 158 menekült család Gradiskába visszatért. — A kormány a szelvények beváltására, 8 az államadósság törlesztésére ismét 600,000 török fontot utalványozott. Bécs, nov. 20. Az „Abendpost“ jelenti: A hosszabb idő óta részbeni agygyuladás következményeiben súlyosan beteg Ferencz modenai főherczeg állapotában múlt éjjel életveszélyes roszabbulás állott be és a beteg ma este öt óra körül meghalt. Bécs, nov. 20. A ma reggeli bulletin szerint Rauscher bíbornok ereje folytonosan fogy. Madrid, nov. 20. Don Carlos a lóról lebukott, minek következtében az ágyat kell őriznie. Róma, nov. 20. A „Stefani-agenzia“ a lombard vasutak visszavásárlását illető financzmiveletekről szóló híreket alaptalanoknak vagy legalább koraiaknak mondja; lehetetlen, hogy már most a conventio tartalmáról hiteles adatokat leírjanak. Szt. Pétervár, nov. 20. A sajtó a helyzetét folytonosan békésnek tekinti, s hadügyminiszter szabadságidőre ment, mi a fegyverkezési hírek legjobb cáfolatát képezi. Berlin, nov. 20. A szöv. tanács a költségvetési vitát folytatva, elhatározta a fontosabb előirányzati csoportokat a budgetbizottsághoz utasítani. A pénzügyminiszter a közgazdasági állapotok túlhajtott pessimistikus felfogása ellen kikel és az uj adótörvényeket, különösen a bölseadót, mely csak adóreformot képez, elfogadásra ajánlja. Slavophil bizottságokkal. Azonban saját soraikból akadt árulójuk, ki a nisi kormányzónak az egészet följelentette. Ehhez képest a nisi és raszjuki kerületekben egyszerre rátette kezét az összeesküvőkre a török hatalom, s több száz közülök még jókor hűvösre került. Egy kis csapat menekült csak a Balkánba, hol a szó szoros értelmében a hegyek közé zárta őket a török katonaság, mely egész félére megszállotta a környék falvait. A franczia nemzetgyűlés sajtóügyi bizottságának 15 tagja közül 11 új sajtó-törvényjavaslat ellen van. A javaslat elnapolásával már a versaillesi kormánykörök is kezdenek megbarátkozni. Sem Buffet sem Dufaure nem ragaszkodnak valami nagyon a javaslathoz, s az osztályokban igen lanyhán védelmezték. Cabinet-kérdésről szó sem lehet. Ennél a senatusi választások sokkal inkább foglalkoztatják a politikusokat. A jobboldal erősen bízik, hogy a serutinium kérdése körül ismét egyesült május 24-iki többség a senatusi választásoknál is találkozni fog, s győzelme biztos. Egyébiránt hajlandók kedvezményekben részesíteni a baloldali pártokat is. Valószínűleg nov. 29-ikén történnek meg a senatusi választások. Szerdán, nov. 17-ikén nagy■ sikerrel adták a párisi Gymnase színházban S ardou legújabb 4 felvonásos színművét „Fereol“-t, mely Sandeau egyik elbeszéléséből van merítve s meséje egy törvényszéki tévedésen alapszik, mely azonban nem vezet tragikus végre. Don Carlos, mint az ágostai újságnak táviratozzák, famázus levele után még egy újabb üzenetet is küldött szeretett unokaöcscsének Madridba a fegyverszünet tárgyában. Bécs, nov. 20. (Zárlat) Hitelrészvény 188.70. Galicziai 197.75. Államvasut 284.- . Kente 69.38. 1860-as 110.75. 1864-es 134.75. Ezüst 105.-. London 113.90. Unió- Bank 70.50. Által. épitőbank 8.25. Magy. Földhitel 9.1. Anglo-Austrian 90.40. Lombard 105 75. Tramway 77.—. Hitelsorsjegy 163.75. Napoleondor 912.—. Arany 5.38. Frankfurt 55.65. Porosz pénzutalv. 69.35. Török sorsjegy 31.—. Anglo építő bank 19.50. Municipalbank Berlin, nov. 20. (Kezdet) Galicziai —.—. Lombard 188.—. Ezüst-jöved. —.—. 1860-as —.—. Bécs —.— Romániai —.—. Államvasut 493.50. Papir-jöved. —. Hitelsorsjegy —.— 1864-es —.—. Hitelrészvény 321.50. Magy.’ sorsjegy —. Berlin, nov. 20.’(Zárlat) Galicziai 86.—. Lombard 188 50. Ezüst-jöved. 64.60. 1860-as 109.— Bécs 175.80. Romániai 28.65. Államvasut 498.80. Papir-jöved. 61.30. Hitelsorsjegy 381.—. 1864-es 300.—. Hitelrészvény 322.— Magy. sorsjegy 160.—. Frankfurt, nov. 20. (Kezdet) Váltóárf. Bécsre —.—. Osztr. bank.-részv. —.—. 1860-as —.—. Évjáruléki papír —.—. Lombard 93.50. Magy. sorsj. ——. Osztr. hitelrészv. 159.80. Osztr. államvasp. rész.248.80. 1864-es —.—. Évjárulék ezüst —.—. Galicziai —.—. Győri Gráczi —. —. Frankfurt, nov. 20. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre 177.25. Osztr. bank-részv 796.50. 1860. 108.1 Évjárulék papír 61.88. Lombard 91.50. Magy. sorsjegy 163.—. Osztr. hitelrész?. 159.25. Osztr. államvasp. részvénytársaság 246.—. 1864. 300.—. Évjárulék ezüst. 64.50. Galicziai 170.25. Győr-Gráczi —.—. Piris, nov. 20. (Zárlat) 3% Évjárulék 66.20. Olasz Évjárulék 72.27. Mobilier Hitelr. 186. .Töröksorsjegy 69.25 5°c Évjárulék 104.40. Oszt. államvasut 623.—. Lombard 230.—. Oszt. földhitelrészv. —.—. Utolsó posta. A bolgárok között is esett már egy kis zavargás a keleti gyönyörök tetőzésére. Az úgynevezett „ifjú bolgárok“ csináltak maguknak egy kis összeesküvést, s érintkezésbe léptek az orosz Budapesti színlapok. Budapest, vasárnapon, nov. 21. 1875. Nemzeti színház, Reich Tallián _ Bérlet 183. szám. Mentin, Udvardi . . .. ...... Spárhch Szalai A lelenc*. Carusalecky Pályadijjaljutalmazott ere- Bluthné Balázsné B. V. heti népszínmű 4 felv. Irta Reichné Isayné Szigligeti Ede. Reich Anna Nádayné Személyek : Kezdete 7 órakor. Szentesi Nagy I. Benedek — Sók Fereiciné Népszínház. Julcsa Felekiné A falu ronja. Erzsiké Szigeti J. Eredeti né,)Szinmű 3 (elv. Koton Sántha Irta Tóth Ede. Zsuzsana Császárné Toncsi Külesi M. Személyek: Beregi Ferencz Körösmezei Feledi Gáspár Kovácsi H adalmi. x Lajos Eőri Földesiné Bediné Boriska Rákosy F. Vadaki Molnárné Bátki Tercsi Dancz Nina Szintei Jenő Naday Göndör Sándor Szabó B. Péter Komáromy p.uum Ritjai Soldosné Kezdete 8 órakor. Csapó Tiszai . . . . Csapóné Partényiné Várszínház. Sulyokné Árvay Giza A Windsor, ne t. *#£££-?& Víg opera 3 felv. Zenéjét szer- Csendbiztos Karikás tette Nikolai. Kónya Tukoray Személyek: Gonosz Pista Thanyi Sir Falstaff Kőszeghi Gonoszné Klárné Fluth Láng Kezdete 7 órakor. Budapest, november 20. Európa zsandárja. Zsandárnak születtél; zsandár maradj. Másoké a rend, a béke; tied az őrködés a felett. Európa „fővigyázója“, üdv neked. Más országok járjanak a dicsőség és haszon utján; annectáljanak, acquiráljanak, requiráljanak: felix Austria, te csak zsandárkodjál. Mert látod, édes Ausztriám, (Magyarországról nem is beszélve) milyen véghetetlen kára az a világnak, hogy a Balkán félsziget érdekes nemzetiségei és még érdekesebb felekezetei olyan pocsékul bánnak el egymással. Mivé lesz a keleti fantasztikus rajzok varázsa, ha egyszer minden töröknek lemetélik az orrát s efféle apróságait? És mi lesz az igaz hit dicsőségéből, ha egyszer minden orthodox pópa függni fog? Az ember szíve megesik, hogy elisalja egymást az egy csárdába szorult két dudás. És látod, édes Ausztriám, kedves Ausztriácskám, neked olyan jól áll az a policzáj-szerep. Az isten is arra teremtett. Már csecsemőkorodban kanállal etted a polizeiordnungot. S mire felcseperedtél, olyan jelét adtad 1854-ben bámulatos zsandártehetségeidnek, hogy nevettében , hasra esett tőle Európa, úgy örült neki. És már megfeledkeztél volna hivatásodról? A szent polizeiwirthschaft nevében: talpra zsandár! Aki pedig azt hiszi, hogy valaki komédiázik, hát olvassa meg a „Times“-t.Ezt a nevezetes újságot, melyet hosszabb papirosra nyomnak, mint egy közönséges államférfiú esze, s melyben a betűknél csak azon bogarak száma több, amelyek benne hemzsegnek. Ezen „hosszú“ tekintély apró bogarainak rendében meg fogja találni ama világboldogító eszmék legújabbikát, melyekkel az angol sajtó Európa javára vajúdik, s illő komolysággal veheti belőle örvendetes tudomásul, hogy a keleti agyarkodások végzetes következményei ellen legjobb orvosság az, ha Ausztria-Magyarország átveszi hivatásszerű rendőr szerepét, s megszállja a háborgó tartományokat, annál is inkább mert Anglia rendkívül megbízik benne. Biz az jól van. Nincs is nekünk már semmi egyéb bajunk ezen a világon, csak az, hogy Anglia bizalmának megfeleljünk. Bőviben vagyunk minden földi jónak. Élével a tallér a ládafiában; gazdaságunkat irigylendő például emlegetik messze földeken; az Actatiusok garmadával állnak az Arsenal udvarain, s éppen most törjük azon a fejünket, hogy hol próbáljuk ki, s csak azzal nem vagyunk még tisztában : ne küldjünk-e a szegény Angliának egy kis útravalót, hogy eljöhessen megnézni a spectaculumot, s nagyon meg ne erőltesse magát. Világos tehát, hogy elsősorban mi vagyunk hivatva, bőrünkkel fedezni Európa nyugalmát, azzal a bőrünkkel, mely ugyancsak e nyugalom érdekében annyiszor kicserezteték. A török orrok és a herczegeverők nyakacsigája mindenekfölött legbecsesebbek nekünk. Sokkal becsesebbek mint a magunkéi, melyeket ennélfogva szives örömest feláldozhatunk a szomszédos atyafiság apró passióinak kielégítésére. Bűn volna máskép cselekednünk, szent igaza van a „Times“ -nek. És még a múlt, a gyönyörű múlt. Kit ne lelkesítene az emlékezet? 1854-iki zsandárkodásunk dicső emlékei hogy ne dagasztanák a mi keblünket? A szép élmények, szerzett hírnevünk, a positiv haszon, mi ebből kell , mind oly lelkesítő, vonzó valami. Avagy nem lettünk-e bekebelezve általa a világ nagy adóssági könyvébe, mely a modern államok fundamentuma, a népek ismertségének záloga, s oka a minden földi biztosítékkal felérő gyöngéd figyelemnek, mely a boldog adósokat a hitelezői gondviseléssel környezi? Avagy nem vesztünk-e össze e miatt a nyugati hatalmakkal, mely szerencsés körülménynek köszönhető kiváltkép az a nagy megkönnyebbülés, mely az olasz tartományoktól való megszabadíttatásunk által adatott ? Avagy nem törtünk-e borsot a muszka orra alá, ami, eltekintve attól, hogy magában véve is a legkellemesebb élvezetek közé tartozik, közvetve azon még kellemesebb élvezetet szerezte meg, hogy königgrätzi elnadrágoltatásunknak utána, fesztelenül adhattuk át magunkat a hasznos elmélkedésnek e világi dolgok hiúsága fölött? Ki ne eredne most hasonló szép várandóságok után. Kit ne boszantana az egészsége, mikor már szinte nyolcz esztendeje, hogy lábadozni kezd. Még utoljára vérsűrüsödésbe esünk, ha nem kapálódzunk. Osztrák-vérnek, magyar vérnek commotio kell. S legnehezebb csak megindulni, majd mozgatnak azután. Gyerünk Boszniába és fogjunk törököt. Talpra zsandár. De még ennél is nagyobb okok szólítanak minket a zsandárkodásra. Nyakig ülünk a barátságban mindenféle tóttal. Majd meghal értünk a szerb, agyonszeret a herczegovecz; a cseh csak nekünk muzsikál; és mindenféle maticza csak nekünk szül örömeket. És nem hiába lantolja Moore Tamás: akkor fogy el minden édes, a midőn legédesebb; kelletlen nekünk már a nagy szeretet. Szabaduljunk tőle. Elmegyünk a Herczegovinába, s megteszszük magunkat herczegnek, rendőrileg lefoglaljuk a bosnyák országot. Minthogy pedig köztudomású dolog, hogy a megexequált, vagy rendőri felügyelet alá helyezett lények nem szoktak valami nagyon rajongani az exequens iránt, mindjárt könynyebbül rajtunk egy kicsit a túlságos szeretet terhe, nem is számítva azt a tetemes könynyebbséget, amit Belgrád és Csettinje részéről megérnünk adatnék, ahol tudvalevőleg mit sem óhajtanak inkább, mint hogy valaki gyökeresen elpusztítsa reményüket, amit a bitangságba jutni készülő török tartományok iránt táplálnak. Még ez sem minden. Ki ne tudná, hogy Oroszországnak a legkedvenczebb törekvései közé tartozik az, hogy a déli szlávságot mentül távolabb vesse magától? Még az a törekvése is eléggé ismeretes, hogy szilárd gyökeret engedjen verni a Balkán félszigeten egy idegen hatalomnak, mely őt aztán Péter czár végrendeletének foganatosításában (ha ez a gyöngeség valaha felkisértene hozzá, ami köztudomás szerint nem valószínű) genirozza. Ennélfogva nem is lehet az orosz barátságot jobban biztosítani, mintha valaki elmegy, megveti lábát a Balkánon, védő szárnyai alá fogja a zsebkendőtlen nemzetiségeket és azt mondja: no már most én leszek a muszka. Oroszország féltékenysége igy minden bizonynyal el fog enyészni és mi világvégezetéig békében fogunk élni a muszkával. Mindezeknél fogva tehát mi nyugodt lelkiismerettel merjük tanácsolni mindazoknak, kik a commotiót szeretik, s a hagyományos áldások folytonosságát nagyra becsülik , hogy csak rajta, csapjanak fel zsandárnak. Bízik bennünk a „Times“, ne bízzék hiába. Mutassuk meg neki, hogy van még érzékünk az ostoba missiók kizsákmányolására ; mutassuk meg neki, hogy vagyunk olyan okosak azt fújni, ami nem éget; akkor eredni harczba, mikor még nem ér minket; magunk ellen provokálni azt a háborút, amit nem kívánunk másnak. Mutassuk meg, hogy mi meg tudunk tenni valamit jókedvünkben, csak azért, hogy ha majd kényszerűségből is meg kellene tenni, hát meg ne tehessük, s hogy mi vagyunk olyan önzetlen legények, akik a magunk nyugalmánál többre becsüljük az európai „rendet“, s szívesen szarvat adunk mindenféle tótnak, állunk a muszka várandóságok elébe, csak ha valaki számára kikaparhatjuk ezáltal a tűzből a gesztenyét; — a milyen igaz, hogy a mi számunkra írták azon okosságos katonai röpiratokat, melyek Horvátországot szaporítani unszolnak; — a milyen igaz, hogy Ausztria-Magyarország Európának hivatásszerű zsandárja és — balekje. Az országgyűlési szabadelvű pártből nov. hó 29-én, hétfőn, délután 6 órakor értekezletet tart. A nagykikindai honvédegylet november 17-iki ülésében egy indítványt fogadott el, melyet a Budapesten folyó hó 28-án tartandó országos honvédgyűlés életbe akar terjeszteni, melyet előleges közlés végett számunkra megküldött. Az indítvány tele a kormány iránt a legmelegebb bizalommal és lojalitással, s a kormányelnök iránti nagyrabecsülése kijelentésének kapcsában arra szólítja fel az országos honvédgyűlést, hogy a képviselőház elé terjeszsze be indítványképpen, „miszerint az 1848/9-ik évi honvédbajtársak erkölcsi elismerése országgyűlésileg kimondassék és betörvényczikkelyeztessék.“ Mivel az indítvány voltaképpen még meg nem tétetett, azért nem tartjuk helyénvalónak sem egész terjedelmében közölni, sem bővebben hozzája szólalni. Annyit azonban már most figyelmeztetésül megjegyezhetünk, hogy jól megválaszsza az országos honvédgyűlés, micsoda indítványt fogad el, nehogy ártson vele az ügynek. Mert egészen más, valamely dolgot kezdetben ajánlani, mikor még keresztülvitele könnyen reményezhető, mint akkor, mikor évek során át eltérő precedens állapíttatott meg és követtetett, a mi hosszas gyakorlatával a kérdést fölöttébb kényessé tette s a mitől egyszerre távozni kirívó nagy ugrás lenne. Mi meg vagyunk róla győződve, hogy ez ügyben a kormány részéről valami okvetlenül történni fog, s minthogy a szabadelvű párt kormánya iránt mindenki csak hasonló meggyőződésben lehet, azért a leghelyesebbnek és legalkalmasabbnak tartjuk bevárni, ami történendik. Ezt ajánljuk az országos honvédgyűlésnek is. A mai lapunkban említett lipótvárosi razziára vonatkozólag a következőkről értesültünk. A kereskedői csarnok e tárgyban még tegnap gyűlést tartott, melyen Falk és Wahrmann képviselők is megjelentek és értesülvén az ügy állásáról, azonnal felkeresték a pénzügyminisztert, ki akkor ugyan még nem bírt a tényről semmi tudomással, de késznek nyilatkozott e tárgyban azonnal a legszigorúbb vizsgálatot elrendelni, s annak eredményéről a kereskedői csarnokot értesíteni. A küldöttség fel is kereste ma reggel 10 órakor a pénzügyminisztert, ki ekkorára Metzner pénzügyi igazgató által már behatóan informáltatta magát az ügy állásáról. A miniszter kijelentette, hogy osztrák részről már többször panaszt emeltek a magyarországi vámkezelés lanyhasága ellen, s miután legújabban több czég ellen csakugyan alapos gyamokok merültek fel, szükséges volt ily nagyobb mérvű motozást elrendelni, már csak a magyar kereskedelem becsülete érdekében is. Ily szigor mellett, melyet a kincstár érdeke is követel, lesz csak lehetséges az ily mindenesetre sajnos esetek ismétlését megakadályozni. A miniszter különben is azon czégeket, melyek a vizsgálat folyamában minden hibától menteknek fognak bizonyulni, a legfényesebb elégtételben akarja részesíteni. Kijelentette továbbá, hogy az illető közegek eljárása teljesen megfelelt a törvény betűszerinti értelmének, mindazáltal sajnálja, hogy az eljárás nélkülözte a tapintatosságot. A lefoglalt kereskedői könyveket már rögtön és minden hosszadalmasabb bareancratikus irkálás nélkül visszaadatja és csupán a facturákat tartatja meg ott, hol az óvatosság szükségesnek mutatkozik. Némelyek aggodalmainak eloszlatására kijelentette a miniszter azt is, hogy a lefoglalt üzleti könyvek és irományok hivatalos pecsét alatt tartatnak és azokba semmi jogosulatlan vagy illetéktelen szem nem pillanthat be. A társalgás erre magán jelleget vett föl s a küldöttség megelégedve távozott. S ezzel e kellemetlen ügy a vizsgálat befejeztéig egyelőre elintézettnek tekinthető. A Terézvárosban a szabadelvű pártnak két jelöltje van: Schwarcz Gyula és Ivánka Imre. Lapunk külön-külön alkalommal mindkettő iránt kifejezte őszinte nagyrabecsülését ; mindkettő a volt középpárthoz tartozott, így még csak pártelfogultságunk sem jöhet kérdésbe. Örülni fogunk, bármelyikük lesz a győztes, mert a képviselőház általa csak nyerni fog. De éppen azért, mint a mait választás alatt, teljesen semlegesek maradunk, s a választásra egyik érdekében sem fogunk befolyást gyakorolni. nyege az új közigazgatási bizottságokra ruháztatik át, melyekben Tisza a municipális önkormányzat elvét a miniszteri felelősséggel összhangba hozta. A „P.L.“ úgy vélekedik, hogy egy autonóm testület főjellemzője az, hogy tagjai fizetéstelenek. Mit mondjunk akkor az országgyűlésről? Nem itt végzik-e az alkotmányos rendszer legfőbb functióját, t. i. a törvényhozást az autonóm testületek számára — mindez fizetés nélkül történik-e? — Mutassák ki az ezen törvény által eszközlendő változások ellenei az új intézmény czélszerűtlenségét világos példákkal. Minthogy azonban ezt nem teszik, egy jól rendezett állam feladata pedig csak úgy teljesíthető, ha a legfőbb végrehajtó hatalom döntő befolyást gyakorol minden alantas hatóságra és közigazgatási testületre: az említett törvényjavaslatot azon meggyőződéssel fogadjuk, hogy ezen intézmény a municipális szervezetet nemcsak nem akasztja meg, hanem ellenkezőleg tökéletesíti azt és gyorsítandja a municipális közigazgatás működését.“ A terézvárosi szabadelvű Schvarczpárt nagy választmánya nov. 20-án ülést tartott, Radócza János és ifj. Heidelberg Mór elnöklete alatt. Ezen nagy számmal látogatott ülésen kijelöltetett azon küldöttség, mely a képviselőjelöltet a holnapi közgyűlésre meghívja és egyúttal megállapíttatott a közgyűlés napirendje. Mendl István, Mészner József, Hölle J. M., Jung Antal, Thuri Törő Ferencz urak kijelentik, hogy nevök az Ivánka-párt falragaszára tudtak és akaratuk ellenére íratott. Elnök ezután előterjeszti, hogy a szűkebb bizottmány a választásnál szükséges teendőket a legnagyobb pontossággal végzi. Boskovicz Adolf úr azon indítványára, hogy a Terézváros felejthetlen képviselője Horn Ede emléke iránt tartozó tiszteletnek jelét adja a párt s e végből özvegye és árvái részére gyűjtést rendezzen, a választmány a gyűjtést nagy lelkesedéssel azonnal magáévá tette és rögtön a jelenlévő tagok részéről a gyűjtés 136 frttal meg is kezdetett. Evvel a választmányi gyűlés véget ért. A horvát sajtó elismeréssel fogadja Tisza Kálmán parlamenti beszédét a vám- és kereskedelmi szerződésről. A „Narodne Novine“ meg van győződve, hogy az elnök ügyéinek enmerátióját mindenki helyesléssel kiséri, ki a frázisok után nem indul, hanem önállóan gondolkozik és ítél. Helyesli, hogy a kereskedelmi és vámszövetség revideáltassék, mert annak teljes megszüntetése, miként ezt az ellenzék óhajtaná, Magyarországra és Horvátországra nézve tán még veszedelmesebbé válhatnék, mint annak a jelenlegi állapotban minden bizonynyal káros fenntartása. Tisza nyilatkozatát — úgymond — mindenki a legnagyobb megelégedéssel és hálával fogadhatja. A sok mindenféle karakán emelkedés után, mit Tisza reformjavaslatairól némely vidéki lapban olvastunk, jól esik éppen egy szerb lapban („Szerbszki Nsrod“) a következő talpraesett észrevételeket olvasnunk: „A közigazgatási bizottságokról szóló új törvényjavaslatról a budapesti lapokban élénk vitatkozás folyik, s itt még a „Pester Lloydsban is egy különös felfogásra találunk, hogy tulajdonkép mi a fő tulajdonsága egy autonóm testületnek. E javaslatot itt nem bírálni, hanem védelmezni akarjuk, mert ezen törvényjavaslatban egy nagy lépést látunk arra, hogy Magyarország egy jól szervezett modern állam lépcsőfokára vitessék. A municipális közigazgatásé Reichenbergben holnap, vasárnapra nagygyűlést hívtak egybe a védvámos osztrák iparosok. Az autonóm tarifa dekretálása mellett be akarják bizonyítani, hogy a vámtételek emelése nemcsak az iparosoknak, hanem a fogyasztóknak is érdekében áll. Minden esetre merész vállalkozás, melytől az eredetiséget az irigység sem tagadhatja meg. IX CXXL 1. Soha oly pathoszszal még nem szónokoltatott a ló-ügyről ezen a világon, mint e mai napon Madarász József bátyánknak általa. A kidobott milliók és az exequált adó, az emésztő fényűzés és az átkos közös ügy, még a deficit is, még a quota is, sőt még a muszkavezetők nyugdíja is jöttek és mentek a dictióban csendesen s gyalog. De mikor a leavatási eljárásra került a karikacsapás, no, kicsattant az de úgy, hogy ahhoz fogható nekimelegedést a legöregebb emberek se tapasztaltak még a madarászi ékesszóláson. Általános a vélemény, hogy a lóügyben aratott fényes szónoki diadal után Madarász József úr Lovász Józsefre fogja változtatni a nevét. (A tornai képviselő előre tiltakozik.) * * * Mondja még valaki, hogy Magyarország nem mi ország. Van a mi költségvetésünkben egynéhány vékony füzetke. Közösügyi költségek, államadóssági járulék, Horvátország, Fiume, miniszterelnökség stb. Ezeket tárgyalják rendesen pro appetitoris. És mire letárgyalják, azt mondjuk : no, hála istennek átestünk az „apróságokon“. És mire átestünk rajtuk, megszavaztunk kerek hetven milliócskát. Hát nekünk még ez apróság. Afféle gyomorerősitő. * * * Erről az apróságos gyomorerősitőről jut eszünkbe a következő adoma. Egy nagy ehető fogadott valakivel, hogy megeszik egy egész borjút. Persze kellő mennyiségű „gyomorerősítő“-nek előrebocsátásával. Elkészítették a fogadás tárgyát különféle alakban, franczia ízlés szerint s kezdik tálalni. A fogadó kéri előbb a gyomorerősítőt. Hoznak neki jó karózos mártásban valamit. Kéri a folytatását, és megint a folytatását, és megint a folytatását. Úgy a tizedik tál körül egyszer aztán megelégli s mond: — No elég volt a gyomorerősítőből. Most már jöhet a borjú. Hanem a borja már akkor nem volt meg sehol. Megette. Budapest, november 20. A magyar irodalomban az egyedárusság időszaka már befejeződött. Nehéz, nyomasztó kor volt az, melyet csak a rajongó lelkesedés önaltató phantasiája szépített meg. Ha ez is elhagyja vala az írót és kiadót, ha ennek megható és hódító ereje sem csalogatja és szaporítja a közönséget, akkor ama napok irodalomtörténetéből nem örököltünk volna semmit vigasztaló és buzdító emlékül. író, kiadó, közönség a jövőbe vetett reménységgel kecsegtette magát, s az irodalom minden egyes, kivált tudományos