Ellenőr, 1875. november (7. évfolyam, 303-331. szám)

1875-11-21 / 322. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesttel­, nádor utcza «». sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadó­hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. POLITIKAI NAPILAP. 322. szám. Budapest, vasárnap, november 21. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.............................................20 forint — kr. Félévre....................................................10 „ — kr. Negyedévre.........................................5 „ — kr. Egy hóra...............................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 20. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) Gallezia helytartójává minden valószinü­­ség szerint Potocki Alfréd gróf fog kinevez­­tetni. Már a legközelebbi napokban várják kine­vezését, s alelnökivé melléje Bartmanski fog kine­veztetni. Ziemialkowski lengyel miniszter visszavonulásának eshetősége is napirenden van ismét, bár az itteni politikai körökben nem vennének most Sz­iveren miniszteri változást. Utódja gyanánt Wodz­icki grófot emlegetik. Bécs, nov. 20. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) A keleten való intervantio kérdését ille­tőleg az illetékes körök felfogása az, hogy fegy­veres interventionak csak valamennyi hatalom" hozzájárultával, a Porta beleegy­e­zés­ével lehetnének esélyei. Pária. nov. 20. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) A parliamenti pártárnyalatok között a meg­­hasonlás folyton tart. A senatusi választásokra nézve nagy a féltékenykedés. A balközép párt, Ri­chard és Bordoux által képviselve, a mérsékelt bal Jules Simon és Charton által képviselve s a szélsőbaloldal, Gambetta és Lepére által képviselve, egy értekezleten elhatározták, hogy a nemzetgyű­lés körén kívü­l álló senator-jelöltek megválasztá­sát ellenezni fogják. Ha a kormány visszavonja a sajtótörvényt, akkor a nemzetgyűlés sajtó­ügyi bizottsága az ostromállapot kérdését megtartja a napirenden, jelentést tesz az ostromállapot vi­szonyairól s indítványozni fogja, hogy az ostrom­­állapot, a fennálló sajtótörvények mellett is, meg­szüntessék. Páris, nov. 20. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) A Liberté szerint Thiers Belforton és Marseille-ben fog az új választásoknál fellépni. R­oistantinápoly, nov. 20. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A banjanikai kormányzó hivata­losan jelenti, hogy 158 menekült család Gradis­­kába visszatért. — A kormány a szelvények be­váltására, 8 az államadósság törlesztésére ismét 600,000 török fontot utalványozott. Bécs, nov. 20. Az „Abendpost“ jelenti: A hosszabb idő óta részbeni agygyuladás következmé­nyeiben súlyosan beteg Ferencz modenai főherczeg állapotában múlt éjjel életveszélyes roszabbulás ál­lott be és a beteg ma este öt óra körül meghalt. Bécs, nov. 20. A ma reggeli bulletin szerint Rauscher bíbornok ereje folytonosan fogy. Madrid, nov. 20. Don Carlos a lóról lebu­kott, minek következtében az ágyat kell őriznie. Róma, nov. 20. A „Stefani-agenzia“ a lom­bard vasutak visszavásárlását illető financzmivele­­tekről szóló híreket alaptalanoknak vagy legalább koraiaknak mondja; lehetetlen, hogy már most a conventio tartalmáról hiteles adatokat leírjanak. Szt. Pétervár, nov. 20. A sajtó a helyze­tét folytonosan békésnek tekinti, s hadügyminiszter szabadságidőre ment, mi a fegyverkezési hírek leg­jobb c­áfolatát képezi. Berlin, nov. 20. A szöv. tanács a költség­­vetési vitát folytatva, elhatározta a fontosabb elő­irányzati csoportokat a budgetbizottsághoz utasí­tani. A pénzügyminiszter a közgazdasági állapotok túlhajtott pessimistikus felfogása ellen kikel és az uj adótörvényeket, különösen a bölseadót, mely csak adóreformot képez, elfogadásra ajánlja. Slavophil bizottságokkal. Azonban saját soraikból akadt árulójuk, ki a nisi kormányzónak az egé­szet följelentette. Ehhez képest a nisi és raszjuki kerületekben egyszerre rátette kezét az összeeskü­vőkre a török hatalom, s több száz közülök még jókor hűvösre került. Egy kis csapat menekült csak a Balkánba, hol a szó szoros értelmében a hegyek közé zárta őket a török katonaság, mely egész félére megszállotta a környék falvait. A franczia nemzetgyűlés sajtóügyi bi­zottságának 15 tagja közül 11 új sajtó-törvényja­vaslat ellen van. A javaslat elnapolásával már a versaillesi kormánykörök is kezdenek megbarát­kozni. Sem Buffet sem Dufaure nem ragaszkodnak valami nagyon a javaslathoz, s az osztályokban igen lanyhán védelmezték. Cabinet-kérdésről szó sem lehet. Ennél a senatusi választások sok­kal inkább foglalkoztatják a politikusokat. A jobb­­oldal erősen bízik, hogy a serutinium kérdése kö­rül ismét egyesült május 24-iki többség a senatusi választásoknál is találkozni fog, s győzelme biz­tos. Egyébiránt hajlandók kedvezményekben része­síteni a baloldali pártokat is. Valószínűleg nov. 29-ikén történnek meg a senatusi választások. Szerdán, nov. 17-ikén nagy■ sikerrel adták a párisi Gymnase színházban S a­r­d­o­u legújabb 4 felvonásos színmű­vét „Fereol“-t, mely Sandeau egyik elbeszéléséből van merítve s meséje egy törvényszéki tévedésen alapszik, mely azonban nem vezet tragikus végre. Don Carlos, mint az ágostai újságnak táviratozzák, famázus levele után még egy újabb üzenetet is küldött szeretett unokaöcscsének Mad­ridba a fegyverszünet tárgyában. Bécs, nov. 20. (Zárlat) Hitelrészvény 188.70. Gali­­cziai 197.75. Államvasut 284.- . Kente 69.38. 1860-as 110.75. 1864-es 134.75. Ezüst 105.-. London 113.90. Unió- Bank 70.50. Által. épitőbank 8.25. Magy. Földhitel 9.1. Anglo-Austrian 90.40. Lombard 105 75. Tramway 77.—. Hitelsorsjegy 163.75. Napoleondor 912.—. Arany 5.38. Frankfurt 55.65. Porosz pénzutalv. 69.35. Török sorsjegy 31.—. Anglo építő bank 19.50. Municipalbank Berlin, nov. 20. (Kezdet) Galicziai —.—. Lombard 188.—. Ezüst-jöved. —.—. 1860-as —.—. Bécs —.— Romániai —.—. Államvasut 493.50. Papir-jöved. —. Hi­telsorsjegy —.— 1864-es —.—. Hitelrészvény 321.50. Magy.’ sorsjegy —. Berlin, nov. 20.’(Zárlat) Galicziai 86.—. Lombard 188 50. Ezüst-jöved. 64.60. 1860-as 109.— Bécs 175.80. Romániai 28.65. Államvasut 498.80. Papir-jöved. 61.30. Hi­telsorsjegy 381.—. 1864-es 300.—. Hitelrészvény 322.— Magy. sorsjegy 160.—. Frankfurt, nov. 20. (Kezdet) Váltóárf. Bécsre —.—. Osztr. bank.-részv. —.—. 1860-as —.—. Évjáru­­léki papír —.—. Lombard 93.50. Magy. sorsj. ——. Osztr. hitelrészv. 159.80. Osztr. államvasp. rész.­­248.80. 1864-es —.—. Évjárulék ezüst —.—. Galicziai —.—. Győri Gráczi —. —. Frankfurt, nov. 20. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre 177.25. Osztr. bank-részv 796.50. 1860. 108.1­ Évjárulék papír 61.88. Lombard 91.50. Magy. sorsjegy 163.—. Osztr. hitelrész?. 159.25. Osztr. államvasp. részvénytársa­ság 246.—. 1864. 300.—. Évjárulék ezüst. 64.50. Galicziai 170.25. Győr-Gráczi —.—. Piris, nov. 20. (Zárlat) 3% Évjárulék 66.20. Olasz Évjárulék 72.27. Mobilier Hitelr. 186. .Töröksorsjegy 69.25 5°c Évjárulék 104.40. Oszt. államvasut 623.—. Lombard 230.—. Oszt. földhitelrészv. —.—. Utolsó posta. A bolgárok között is esett már egy kis zavargás a keleti gyönyörök tetőzésére. Az úgy­nevezett „ifjú bolgárok“ csináltak maguknak egy kis összeesküvést, s érintkezésbe léptek az orosz Budapesti szín­lapok. Budapest, vasárnapon, nov. 21. 1875. Nemzeti színház,­­ Reich Tallián _ Bérlet 183. szám. Mentin, Udvardi . . .. ...... Spárhch Szalai A lelenc*. Carus­alecky Pályadijjal­­jutalmazott ere- Bluthné Balázsné B. V. heti népszínmű 4 felv. Irta Reichné Isayné Szigligeti Ede. Reich Anna Nádayné Személyek : Kezdete 7 órakor. Szentesi Nagy I. Benedek — Sók Fereiciné Népszínház. Julcsa Felekiné A falu ronja. Erzsiké Szigeti J. Eredeti né,)Szinmű 3 (elv. Koton Sántha Irta Tóth Ede. Zsuzsana Császárné Toncsi Külesi M. Személyek: Beregi Ferencz Körösmezei Feledi Gáspár Kovácsi H a­dalmi. x Lajos Eőri Földesiné Bediné Bo­riska Rákosy F. Vad­aki Molnárné Bátki Tercsi Dancz Nina Szintei Jenő Naday Göndör Sándor Szabó B. Péter Komáromy p.uum Ritj­ai Soldosné Kezdete 8 órakor. Csapó Tiszai . . . . Csapóné Partényiné Várszínház. Sulyokné Árvay Giza A Windsor, ne t. *#£££-?& Víg opera 3 felv. Zenéjét szer- Csendbiztos Karikás tette Nikolai. Kónya Tukoray Személyek: Gonosz Pista T­hanyi Sir Falstaff Kőszeghi Gonoszné Klárné Fluth Láng Kezdete 7 órakor. Budapest, november 20. Európa zsandárja. Zsandárnak születtél; zsandár maradj. Másoké a rend, a béke; tied az őrködés a felett. Európa „fővigyázója“, üdv neked. Más országok járjanak a dicsőség és haszon utján; annectáljanak, acquiráljanak, requi­­ráljanak: felix Austria, te csak zsandár­­kodjál. Mert látod, édes Ausztriám, (Magyar­­országról nem is beszélve) milyen véghetet­len kára az a világnak, hogy a Balkán félsziget érdekes nemzetiségei és még érde­kesebb felekezetei olyan pocsékul bánnak el egymással. Mivé lesz a keleti fantaszti­kus rajzok varázsa, ha egyszer minden tö­röknek lemetélik az orrát s efféle aprósá­gait? És mi lesz az igaz hit dicsőségéből, ha egyszer minden orthodox pópa függni fog? Az ember szíve megesik, hogy eli­­salja egymást az egy csárdába szorult két dudás. És látod, édes Ausztriám, kedves Ausztriács­­kám, neked olyan jól áll az a policzáj-sze­­rep. Az isten is arra teremtett. Már cse­csemő­korodban kanállal etted a polizei­­ordnungot. S mire felcseperedtél, olyan jelét adtad 1854-ben bámulatos zsandártehetsé­geidnek, hogy nevettében , hasra esett tőle Európa, úgy örült neki. És már megfeled­keztél volna hivatásodról? A szent polizei­­wirthschaft nevében: talpra zsandár! A­ki pedig azt hiszi, hogy valaki ko­­médiázik, hát olvassa meg a „Times“-t.Ezt a nevezetes újságot, melyet hosszabb papi­rosra nyomnak, mint egy közönséges ál­lamfér­fiú esze, s melyben a betűknél csak azon bogarak száma több, a­melyek benne hemzsegnek. Ezen „hosszú“ tekintély apró bogarainak rendében meg fogja találni ama világboldogító eszmék legújabbikát, me­lyekkel az angol sajtó Európa javára vajú­dik, s illő komolysággal veheti belőle ör­vendetes tudomásul, hogy a keleti agyar­kodások végzetes következményei ellen leg­jobb orvosság az, ha Ausztria-Magyarország átveszi hivatásszerű rendőr­ szerepét, s meg­szállja a háborgó tartományokat, annál is inkáb­b mert Anglia rendkívül megbízik benne. Biz az jól van. Nincs is nekünk már semmi egyéb bajunk ezen a világon, csak az, hogy Anglia bizalmának megfeleljünk. Bőviben vagyunk minden földi jónak. Élével a tallér a ládafiában; gazdaságunkat irigy­lendő például emlegetik messze földeken; az Actatiusok garmadával állnak az Arse­­nal udvarain, s éppen most törjük azon a fejünket, hogy hol próbáljuk ki, s csak az­zal nem vagyunk még tisztában : ne küld­jünk-e a szegény Angliának egy kis útra­­valót, hogy eljöhessen megnézni a specta­­culumot, s nagyon meg ne erőltesse ma­gát. Világos tehát, hogy első­sorban mi vagyunk hivatva, bőrünkkel fedezni Európa nyugalmát, azzal a bőrünkkel, mely ugyan­csak e nyugalom érdekében annyiszor ki­­cserezteték. A török orrok és a herczegev­­erők nyakacsigája mindenekfölött legbecse­sebbek nekünk. Sokkal becsesebbek mint a magunkéi, melyeket ennélfogva szives örö­­mest feláldozhatunk a szomszédos atyafiság apró passióinak kielégítésére. Bűn volna máskép cselekednünk, szent igaza van a „Ti­mes“ -nek. És még a múlt, a gyönyörű múlt. Kit ne lelkesítene az emlékezet? 1854-iki zsandárkodásunk dicső emlékei hogy ne dagasztanák a mi keblünket? A szép él­mények, szerzett hírnevünk, a positiv ha­szon, mi ebből kell , mind oly lelkesítő, vonzó valami. Avagy nem lettünk-e beke­belezve általa a világ nagy adóssági köny­vébe, mely a modern államok fundamen­tuma, a népek ismertségének záloga, s oka a minden földi biztosítékkal felérő gyöngéd figyelemnek, mely a boldog adósokat a hi­­telezői gondviseléssel környezi? Avagy nem vesztünk-e össze e miatt a nyugati hatal­makkal, mely szerencsés körülménynek kö­szönhető kiváltkép az a nagy megkönnyeb­bülés, mely az olasz tartományoktól való megszabadíttatásunk által adatott ? Avagy nem törtünk-e borsot a muszka orra alá, a­mi, eltekintve attól, hogy magában véve is a legkellemesebb élvezetek közé tartozik, közvetve azon még kellemesebb élvezetet sze­rezte meg, hogy königgrätzi elnadrágol­tatá­sunknak utána, fesztelenül adhattuk át ma­gunkat a hasznos elmélkedésnek e világi dolgok hiúsága fölött? Ki ne eredne most hasonló szép vá­randóságok után. Kit ne boszantana az egészsége, mikor már szinte nyolcz eszten­deje, hogy lábadozni kezd. Még utoljára vérsűrüsödésbe esü­nk, ha nem kapálódzunk. Osztrák-vérnek, magyar­ vérnek commotio kell. S legnehezebb csak megindulni, majd moz­gatnak azután. Gyerünk Boszniába és fog­junk törököt. Talpra zsandár. De még ennél is nagyobb okok szólíta­nak minket a zsandárkodásra. Nyakig ülünk a barátságban mindenféle tóttal. Majd meg­hal értünk a szerb, agyonszeret a herczego­­vecz; a cseh csak nekünk muzsikál; és min­denféle maticza csak nekünk szül örömeket. És nem hiába lantolja Moore Tamás: akkor fogy el minden édes, a midőn legédesebb; kelletlen nekünk már a nagy szeretet. Sza­baduljunk tőle. Elmegyünk a Herczegovinába, s megteszszük magunkat herczegnek, rend­őrileg lefoglaljuk a bosnyák országot. Mint­hogy pedig köztudomású dolog, hogy a meg­­exequált, vagy rendőri felügyelet alá helye­zett lények nem szoktak valami nagyon rajongani az exequens iránt, mindjárt köny­­nyebbül rajtunk egy kicsit a túlságos szeretet terhe, nem is számítva azt a tetemes köny­­nyebbséget, amit Belgrád és Csettinje részé­ről megérnünk adatnék, a­hol tudvalevőleg mit sem óhajtanak inkább, mint hogy valaki gyökeresen elpusztítsa reményüket, amit a bitangságba jutni készülő török tartomá­nyok iránt táplálnak. Még ez sem minden. Ki ne tudná, hogy Oroszországnak a legkedvenczebb törekvései közé tartozik az, hogy a déli szlávságot mentül távolabb vesse magától? Még az a törekvése is eléggé ismeretes, hogy szilárd gyökeret engedjen verni a Balkán félszigeten egy idegen hatalomnak, mely őt aztán Péter czár végrendeletének foganatosításában (ha ez a gyöngeség valaha felkisértene hozzá, ami köztudomás szerint nem valószínű) geni­­rozza. Ennélfogva nem is lehet az orosz ba­rátságot jobban biztosítani, mintha valaki elmegy, megveti lábát a Balkánon, védő szárnyai alá fogja a zsebkendőtlen nemzeti­ségeket és azt mondja: no már most én le­szek a muszka. Oroszország féltékenysége igy minden bizonynyal el fog enyészni és mi világvégezetéig békében fogunk élni a musz­kával. Mindezeknél fogva tehát mi nyugodt lelkiismerettel merjük tanácsolni mindazok­nak, kik a commotiót szeretik, s a hagyo­mányos áldások folytonosságát nagyra be­csülik , hogy csak rajta, csapjanak fel zsan­dárnak. Bízik bennünk a „Times“, ne bíz­zék hiába. Mutassuk meg neki, hogy van még érzékünk az ostoba missiók kizsákmá­nyolására ; mutassuk meg neki, hogy va­gyunk olyan okosak azt fújni, ami nem éget; akkor eredni harczba, mikor még nem ér minket; magunk ellen provokálni azt a háborút, amit nem kívánunk másnak. Mu­tassuk meg, hogy mi meg tudunk tenni va­lamit jókedvünkben, csak azért, hogy ha majd kényszerűségből is meg kellene tenni, hát meg ne tehessük, s hogy mi vagyunk olyan önzetlen legények, a­kik a magunk nyugalmánál többre becsüljük az európai „rendet“, s szívesen szarvat adunk minden­féle tótnak, állunk a muszka várandóságok elébe, csak ha valaki számára kikaparhat­juk ezáltal a tűzből a gesztenyét; — a milyen igaz, hogy a mi számunkra írták azon okos­­ságos katonai röpiratokat, melyek Horvátor­szágot szaporítani unszolnak; — a milyen igaz, hogy Ausztria-Magyarország Európá­nak hivatásszerű zsandárja és — balekje. Az országgyűlési szabadelvű párt­­ből nov. hó 29-én, hétfőn, délután 6 órakor értekezletet tart. A n­a­g­y­k­i­k­i­nd­ai h­o­n­v­édeg­y­l­e­t no­vember 17-iki ülésében egy indítványt fogadott el, melyet a Budapesten folyó hó 28-án tartandó or­szágos honvédgyűlés életbe akar terjeszteni, me­lyet előleges közlés végett számunkra megküldött. Az indítvány tele a kormány iránt a legmelegebb bizalommal és lojalitással, s a kormányelnök iránti nagyrabecsülése kijelentésének kapcsában arra szó­lítja fel az országos honvédgyűlést, hogy a kép­viselőház elé terjeszsze be indítványképpen, „misze­rint az 1848/9-ik évi honvédbaj­társak erkölcsi elismerése országgyű­lésileg kimondassék és betör­­vényczikkelyeztessék.“ Mivel az indítvány volta­képpen még meg nem tétetett, azért nem tartjuk helyénvalónak sem egész terjedelmében közölni, sem bővebben hozzája szólalni. Annyit azonban már most figyelmeztetésül megjegyezhetünk, hogy jól megvá­­laszsza az országos honvédgyűlés, micsoda indítványt fogad el, nehogy ártson vele az ügynek. Mert egészen más, valamely dolgot kezdetben ajánlani, mikor még keresztülvitele könnyen reményezhető, mint akkor, mikor évek során át eltérő pr­ecedens álla­píttatott meg és követtetett, a mi hosszas gyakor­latával a kérdést fölöttébb kényessé tette s a mitől egyszerre távozni kirívó nagy ugrás lenne. Mi meg vagyunk róla győződve, hogy ez ügy­ben a kormány részéről valami okvetlenül történni fog, s minthogy a szabadelvű párt kormánya iránt mindenki csak hasonló meggyőző­désben lehet, azért a leghelyesebbnek és legalkal­masabbnak tartjuk bevárni, a­mi történendik. Ezt ajánljuk az országos honvédgyűlésnek is. A mai lapunkban említett lipót­városi razziára vonatkozólag a következők­ről értesültünk. A kereskedői csarnok e tárgyban még tegnap gyűlést tartott, melyen Falk és Wahr­­mann képviselők is megjelentek és értesülvén az ügy állásáról, azonnal felkeresték a pénzügyminisz­tert, ki akkor ugyan még nem bírt a tényről semmi tudomással, de késznek nyilatkozott e tárgyban azonnal a legszigorúbb vizsgálatot elrendelni, s annak eredményéről a kereskedői csarnokot érte­síteni. A küldöttség fel is kereste ma reggel 10 órakor a pénzügyminisztert, ki ekkorára Metzner pénzügyi igazgató által már behatóan informáltatta magát az ügy állásáról. A miniszter kijelentette, hogy osztrák részről már többször panaszt emel­tek a magyarországi vámkezelés lanyhasága ellen, s miután legújabban több czég ellen csakugyan alapos gyam­okok merültek fel, szükséges volt ily nagyobb mérvű motozást elrendelni, már csak a magyar kereskedelem becsülete érdekében is. Ily szigor mellett, melyet a kincstár érdeke is követel, lesz csak lehetséges az ily mindenesetre sajnos esetek ismétlését megakadályozni. A minisz­ter különben is azon czégeket, melyek a vizsgálat folyamában minden hibától menteknek fognak bi­zonyulni, a legfényesebb elégtételben akarja része­síteni. Kijelentette továbbá, hogy az illető közegek eljárása teljesen megfelelt a törvény betű­szerinti értelmének, mindazáltal sajnálja, hogy az eljárás nélkülözte a tapintatosságot. A lefoglalt kereskedői könyveket már rögtön és minden hosszadalmasabb bareancratikus irkálás nélkül visszaadatja és csu­pán a facturákat tartatja meg ott, hol az óvatos­ság szükségesnek mutatkozik. Némelyek aggodal­mainak eloszlatására kijelentette a miniszter azt is, hogy a lefoglalt üzleti könyvek és irományok hivatalos pecsét alatt tartatnak és azokba semmi jogosulatlan vagy illetéktelen szem nem pillanthat be. A társalgás erre magán jelleget vett föl s a küldöttség megelégedve távozott. S ezzel e kelle­metlen ügy a vizsgálat befejeztéig egyelőre elin­­tézettnek tekinthető. A Terézvárosban a szabadelvű pártnak két jelöltje van: Schwarcz Gyula és Ivánka Imre. Lapunk külön-külön alkalom­mal mindkettő iránt kifejezte őszinte nagyrabecsü­lését ; mindkettő a volt középpárthoz tartozott, így még csak pártelfogultságunk sem jöhet kérdésbe. Örülni fogunk, bármelyikük lesz a győztes, mert a képviselőház általa csak nyerni fog. De éppen azért, mint a mait választás alatt, teljesen semle­gesek maradunk, s a választásra egyik érdekében sem fogunk befolyást gyakorolni. nyege az új közigazgatási bizottságokra ruháztatik át, melyekben Tisza a munic­ipális önkormányzat elvét a miniszteri felelősséggel összhangba hozta. A „P.L.“ úgy vélekedik, hogy egy autonóm testület fő­­jellemzője az, hogy tagjai fizetéstelenek. Mit mondjunk akkor az országgyűlésről? Nem itt végzik-e az alkotmá­nyos rendszer legfőbb functióját, t. i. a törvényhozást az autonóm testületek számára —­­ mindez fizetés nélkül történik-e? — Mutassák ki az ezen törvény által eszközlendő változások ellenei az új intézmény czélszerűtlenségét világos példákkal. Minthogy azon­ban ezt nem teszik, egy jól rendezett állam fela­data pedig csak úgy teljesíthető, ha a legfőbb vég­rehajtó hatalom döntő befolyást gyakorol minden alantas hatóságra és közigazgatási testületre: az említett törvényjavaslatot azon meggyőződéssel fo­gadjuk, hogy ezen intézmény a municipális szerve­zetet nemcsak­ nem akasztja meg, hanem ellenkezőleg tökéletesíti azt és gyorsítandja a municipális közigaz­gatás működését.“ A terézvárosi szabadelvű Schvarcz­­párt nagy választmánya nov. 20-án ülést tartott, Radócza János és ifj. Heidelberg Mór elnöklete alatt. Ezen nagy számmal látogatott ülésen kije­löltetett azon küldöttség, mely a képviselőjelöltet a holnapi közgyűlésre meghívja és egyúttal meg­­állapíttatott a közgyűlés napirendje. Mendl István, Mészner József, Hölle J. M., Jung Antal, Thuri Törő Ferencz urak kijelentik, hogy nevök az Ivánka-párt falragaszára tudtak és akaratuk elle­nére íratott. Elnök ezután előterjeszti, hogy a szűkebb bizottmány a választásnál szükséges teen­dőket a legnagyobb pontossággal végzi. Boskovicz Adolf úr azon indítványára, hogy a Terézváros fe­­lejthetlen képviselője Horn Ede emléke iránt tar­tozó tiszteletnek jelét adja a párt s e végből öz­vegye és árvái részére gyűjtést rendezzen, a vá­­lasztmány a gyűjtést nagy lelkesedéssel azonnal magáévá tette és rögtön a jelenlévő tagok részé­ről a gyűjtés 136 frttal meg is kezdetett. Evvel a választmányi gyűlés véget ért. A horvát sajtó elismeréssel fogadja Tisza Kálmán parl­amenti beszédét a vám- és ke­reskedelmi szerződésről. A „Narodne Novine“ meg van győződve, hogy az elnök ügyéinek enm­erátióját mindenki helyesléssel kiséri, ki a frázisok után nem indul, hanem önállóan gondolkozik és ítél. Helyesli, hogy a kereskedelmi és vámszövetség re­­videáltassék, mert annak teljes megszüntetése, mi­ként ezt az ellenzék óhajtaná, Magyarországra és Horvátországra nézve tán még veszedelmesebbé válhatnék, mint annak a jelenlegi állapotban min­den bizonynyal káros fenntartása. Tisza nyilatko­zatát — úgymond — mindenki a legnagyobb meg­elégedéssel és hálával fogadhatja. A sok mindenféle karakán emel­kedés után, mit Tisza reformjavasla­tairól némely vidéki lapban olvastunk, jól esik éppen egy szerb lapban („Szerbszki Nsrod“) a kö­vetkező talpraesett észrevételeket olvasnunk: „A köz­igazgatási bizottságokról szóló új törvényjavaslat­ról a budapesti lapokban élénk vitatkozás folyik, s itt még a „Pester Lloydsban is egy különös fel­fogásra találunk, hogy tulajdonkép mi a fő tulajdon­sága egy autonóm testületnek. E javaslatot itt nem bírálni, hanem védelmezni akarjuk, mert ezen tör­vényjavaslatban egy nagy lépést látunk arra, hogy Magyarország egy jól szervezett modern állam lép­csőfokára vitessék. A munic­ipális közigazgatás­­é Reichenbergben holnap, vasárnapra nagy­gyűlést hívtak egybe a védvámos osztrák iparosok. Az autonóm tarifa dekretálása mellett be akarják bizonyítani, hogy a vámtételek emelése nemcsak az iparosoknak, hanem a fogyasztóknak is érdekében áll. Minden esetre merész vállalkozás, melytől az eredetiséget az irigység sem tagad­hatja meg. IX C­­­XXL 1. Soha oly pathoszszal még nem szónokoltatott a ló-ügyről ezen a világon, mint e mai napon Ma­darász József bátyánknak általa. A kidobott milliók és az exequált adó, az emésztő fényűzés és az átkos közös­ ügy, még a deficit is, még a quota is, sőt még a muszkaveze­­tők nyugdí­ja is jöttek és mentek a dictióban csende­sen s gyalog. De mikor a leavatási eljárásra került a karikacsapás, no, kicsattant az de úgy, hogy ahhoz fogható nekimelegedést a legöregebb em­berek se tapasztaltak még a madarászi ékesszó­­láson. Általános a vélemény, hogy a lóügyben aratott fényes szónoki diadal után Madarász József úr Lo­vász Józsefre fogja változtatni a nevét. (A tornai képviselő előre tiltakozik.) * * * Mondja még valaki, hogy Magyarország nem m­i ország. Van a mi költségvetésünkben egynéhány vé­kony füzetke. Közösügyi költségek, államadóssági járulék, Horvátország, Fiume, miniszterelnökség stb. Ezeket tárgyalják rendesen pro appetitoris. És mire letárgyalják, azt mondjuk : no, hála istennek átestünk az „apróságokon“. És mire átestünk raj­tuk, megszavaztunk kerek hetven milliócskát. Hát nekünk még ez apróság. Afféle gyomor­­erősitő. * * * Erről az apróságos gyomorerősitőről jut eszünk­be a következő adoma. Egy nagy ehető fogadott valakivel, hogy megeszik egy egész borjút. Persze kellő mennyi­ségű „gyomorerősítő“-nek előrebocsátásával. Elké­szítették a fogadás tárgyát különféle alakban, franczia ízlés szerint s kezdik tálalni. A fogadó kéri előbb a gyomorerősítőt. Hoznak neki jó karózos mártásban valamit. Kéri a folytatását, és megint a folytatását, és megint a folytatását. Úgy a tize­dik tál körül egyszer aztán megelégli s mond: — No elég volt a gyomorerősítőből. Most már jöhet a borj­ú. Hanem a borja már akkor nem volt meg se­hol. Megette. Budapest, november 20. A magyar irodalomban az egyedárus­­ság időszaka már befejeződött. Nehéz, nyo­masztó kor volt az, melyet csak a rajongó lelkesedés önaltató phantasiája szépített meg. Ha ez is elhagyja vala az írót és kiadót, ha ennek megható és hódító ereje sem csa­logatja és szaporítja a közönséget, akkor ama napok irodalom­történetéből nem örö­költünk volna semmit vigasztaló és buzdító emlékül. író, kiadó, közönség a jövőbe ve­tett reménységgel kecsegtette magát, s az irodalom minden egyes, kivált tudományos

Next