Ellenőr, 1875. november (7. évfolyam, 303-331. szám)
1875-11-08 / 309. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. POLITIKAI NAPILAP, 309. szám. Budapest, hétfő, november 8. 1875. VII. évfolyam. sQsztBaauuBSK’^aas TÁVIRATOK. Zágráb, nov. 7. (Tartománygyülés.) Mazuranics bán és Zsivkovics osztálytanácsos néhány interpellatióra felelvén, Makanecz azt kérdezi a bántól, hogy szándékozik-e benyújtani 1. egy büntető-törvényjavaslatot, 2. egy törvényjavaslatot a bűnügyi esküdtszékek behozatalára vonatkozólag ? Ezután harmadszori olvasásban elfogadtatott a költségvetési javaslat, és tárgyaltatott s hosszas vita után elfogadtatott Szabotics indítványa, hogy a horvát nemzeti színház ügyeinek megvizsgálására bizottság küldessék ki. Az ülés délutánig felfüggesztetett. Versailles, nov. 6. A nemzetgyűlésben Dufaure igazságügyér Francheu indítványára kijelente, hogy a kormány jövő hét elején a sajtótörvényjavaslatot benyújtandja, mely alkalommal az ostromállapot kérdése is szóba kerül. A nemzetgyűlés tárgyalta az algériai hadi szolgálatra vonatkozó törvényjavaslatot, mire az ülés bezáratott. Pétervár, nov. 7. A legtöbb orosz lap reproducálja a külföldi sajtó czikkeit a hivatalos lap nyilatkozatáról, s helyeslőleg nyilatkoznak felőlök. Konstantinápoly, nov. 7. Rasiv pasa, bécsi török nagykövet, külügyminiszterré neveztetett ki. Paris, nov. 7. Gnibal (baloldali) képviselő meghalt. Wolovski képviselő súlyosan beteg. Madrid, nov. 7. Az alkotmányos képviselők gyűlésén Lagasta kijelenté, hogy az alkotmányos párt elismeri Alfonsot, óhajtja az 1869-iki alkotmányt, mely javítható, de a szeptemberi forradalmi szellemet meg kell tartania. Budapesti szinlapok. Budapest, hétfőn, nov. 8. 1875. Nemzeti színház. ^ire°n zádor ', , * 17, Fremant V. Kovács Bérlet • ' Bonneroi Solymosi A mára előre hirdetett „De Toinette Rákosi Fáni lila“ nem adathatván,helyette: Elgő küzjáték az első felv0. Az idegeseit* i nás v^gén: Vígjáték 3 felvonásban. Irta ••Serenftd.** Sardou. Fordította Feleki Személyei: Miklos Polichinelle Pártényi Személyek. _ Toinette Rákosi Font Bergerin Szigeti József j_sö Danez Lajos Tuffier Komáromi 2-ik) Hunfi Marteau teleki ^ 3-ik) poroszló Nagy Tiburce Benedek 4-ik) Tiszai Caesar Náday P-ik) Kolozsvári Lajos Körösmezey úji őrjárat A férfi énekkar Augu,inas Leüvey Második közjáték a második Tulfier assz. Szathmáryné felvonás végén . Lucie Szigeti Jolán Czigány-ballet. Marie Lendvayné Személyei: Plncidé Császárné Czig. tánczosné Fehérvári T. Kezdete 7 órakor. Czig. tánczon Jeszenszky —a , . A női és férfi Énekes czig. énekkar NepSZlIllZ. Tánczos czig. A tánczkar. A képzelt beteg. Harmadik közjáték a harma-3 felvonásban, 3 közjáték- dik felvonás végén : kat. Irta Moliére, fordította Doctorrá avató szer- Berczik Árpád. tartás. Személyek: Személyei : Argan Együd Fakultási elnök Zádor Béline Klárné Argan orvosi. Együd Angelika Danez Nina Tánczoló kárp.)^^* Tt’ Luison Alszegi Irma 1 'Jeszenszky L. Beralde Karikás Kristélyesek A tánczkar. Cleante Köri Orvosok és ) , Diafoirus Tihanyi Sebészek ) A férfi énekkar Dialorrus T. Bakonyi kezdete 7 órakor. Budapest, november 8. Külföldi szemle. Budapest, november 8. Az orosz diplomatának a keleti ügyekben követelt magatartása, mint a távíró jelentette, a franczia diplomatai körökben nem ébresztett nyugtalanságot, s Décazes herczeg kijelenté csatlakozását ezen kérdésben az éjszaki hatalmakhoz, melyek egy állítólag Andrássy gróf által készítendő jegyzék alapján fognak eljárni. — Bismarck herczeg magatartásáról egy berlini levél szerint politikai körökben két versio kering. Az egyik szerint a német kanczellár csak annyiban támogatja Oroszország törekvéseit, amennyiben ezek nem lépik túl az osztrák felfogás szűkre vont határait a török reformok végrehajtásának garantiáját illetőleg. Nem akarja Ausztria-Magyarország barátságát koczkára tenni s a diplomatiai közbelépés következményeit Oroszország felelősségére szeretné hárítani. A másik versió szerint a német kancellárnak, azon pillanattól kezdve, midőn a felkelő tartományokban a szláv kérdés kivetkőzött forradalmi jellegéből, nincs oka megvonni támogatását az orosz politikától keleten. Föl lehet tenni, hogy az orosz kormány nem fog addig diplomatiai actióba, míg a berlini kabinettel eleve meg nem egyezett. Magától érthető, hogy ez nem zárja ki azt, hogy az osztrák-magyar kormány idejekorán értesíttessék Oroszország initiatívájáról, s hogy csatlakozzék a közös lépésekhez. — Köszönjük a „Breslauer Ztg.“ levelezőjének azt a jóakaró figyelmét, de azok a bereet politikai körök talán tudni fogják, hogy Ausztria-Magyarország a keleti kérdésben a legközelebbről érdekelt fél, s hogy neki rém ideje korán kell értesíttetni az actióról, hanem ha van actio, ezt együtt elhatároznia a másik két hatalommal, melyek közül Németországnak kevesebb köze van a keleti kérdés mi módon való megoldásához, mint Ausztria-Magyarországnak. A franczia nemzetgyűlésben d’Anciffret- Pasquier herczeg újból megválasztott elnök köszönetét fejezvén ki a megtiszteltetésért, így szólt: „Komoly vitatkozások előtt állunk; a nemzetgyűlés az ország politikai organisatiójának betetőzéséhez és azon feladatának teljesítéséhez fog most, mely hazafiságára bízatott.“ Az elnök fölkérte ezután a nemzetgyűlés tagjait, hogy őt, mint eddig, úgy ezután is bizalmukkal támogassák. A nemzetgyűlés 15 tisztviselői közül 7 a jobboldalhoz tartozik. A belga országgyűlés e héten ül ismét össze. Mint már jelentettük, Mason letett azon szándékáról, hogy az ülésszak trónbeszéddel nyittassék meg; okát ennek a községi választások eredményében s magában a clericalis párt kebelében uralkodó meghasonlásban keresik. Az orosz hadi készülődésekről, melyek a lapok állításai szerint Podoliában, Volhiniában és Beszarábiában nagy mértékben folynak, a „Pol. C.“ a következőket írja: „A jelenlegi csapatmozgósitások az orosz birodalom délnyugati tartományaiban nem jelentenek egyebet, mint egy szervezkedési változtatást, mely külsőleg annyiban feltűnőleg látszhatik, amennyiben az összes csapatmozgósítás csupán egy vonalra szorítkozik s ennek következtében könnyebben ölti magára a tömegesség jellegét. Az egész dolog azonban — melyet az ilyenkor sohasem hiányzó híresztelések még túloznak is — egyszerűen az éppen most befejezett tábori gyakorlatokra, a szabadságoltak és ujonczok szervezkedésszerűleg történő változására és egyúttal a keresztülviendő elhelyezési változásra reducálható. Ő felsége a nyugalomba vonult főlovászmesterhez, gróf Grünnehez a következő királyi kéziratot intézte: Kedves gróf Grünne! Testi bajainak tartós volta részvéttel tölt el engemet, s csak nehéz szívvel határozhattam el magamat, hogy az ön ismételten és sürgetőn tett kérésének engedve, önt főlovászmesteri és testőr-lovasszázad parancsnoki méltóságától fölmentsem és kívánságához képest nyugalomba helyezzem. Benső bálával kell ez alkalommal azon ritka odaadásról megemlékeznem, melylyel ön kormányra léptem óta kiváló szolgálatait nekem szentelte, a mely hű ragaszkodásnak és odaadásnak örömben bajban egyaránt tanúsított megható bizonyitékaiért ön minden időben kedves emlékű maradt előttem. Mielőbbi helyreálltát szívből óhajtó jó kivánataim kísérik önt távozásakor s ezzel kapcsolatosan vegye változatlan jóakaratom s elismerésem biztosítékát. Kelt Gödöllőn, 1875. évi november hó 3-án. Ferencz József s. k. A szabadelvű párt tegnap d. n. 6 órakor tartott értekezletén az elnökséget Zsedényi Ede, a jegyzői tollat Péchy Jenő vitte. Móricz Pál a kör igazgatója jelentést tett a kör helyiségeinek díszítéséről a a vele járó kiadásokról, melyek azonban nem rónak új terhet a kör pénztárára, mert némely jövedelmi szaporulás által fedezve vannak. Az értekezlet éljenzés közt örvendetes eredményül vette a jelentést, és Somssich Pál indítványára köszönetet szavazott az igazgatónak. Móricz Pál indítványára ezenkívül azt is kimondta az értekezlet, hogy fővárosban lakó foglalkozók jövőre 60 frt helyett 40 frtot fizetnek tagdíjul, a vidékiek pedig, kik csak rövid időre jönnek a fővárosba, 20 frtot fizetnek, úgy azonban, hogy a foglalkozók átalában 3 évre kötelezik magukat. A szabadelvű párt vasárnap délután tartott értekezletén a közigazgatási bizottságba a következő képviselők jelöltettek ki: Baranyi Ágoston, Balogh Imre, Beliczey Rezső, Csengery Antal, Gorove István, Gullner Gyula, Knöpfler Vilmos, Liszay Lajos, Miklós Gyula, Mocsáry Lajos, Németh Albert, Paczolay János, Péchy Manó gróf, Prónay József, Pulay Cornél, Szapáry Gyula gróf, Tarai Endre, Tibád Antal, Tóth Vilmos, Wächter Frigyes, Zichy Nándor gr. A miniszterelnök csütörtöki beszédéről, melylyel a kormányt bemutatta, írtak a bécsi lapok, s némelyik magyar lap olykép ismertette, különösen a „Presse“ és „N. Fr. Presse“ czikkeit, hogy az, amit írtak, Tisza Kálmán és a kormány ellen legyen fordítható itthon. Ezzel szemben érdekes lesz folytatni a lapszemlét, s még más bécsi lapok felfogását is ismertetni. A „Deutsche Zeitung“ azt írja, hogy Tisza Kálmán Ausztria irányában lépésről lépésre enyhébb, engedékenyebb és ezért, veszélyesebb lett, s azután izgatja az említett lap egész czikkében az osztrák közvéleményt a magyarok és az Auersperg minisztérium ellenében, mely szintén készül lépre menni a magyaroknak, mint felcreár óta minden osztrák minisztérium. Tisza taktikája — úgymond — oly átlátszó, Magyarország ezt már annyiszor gyakorolta, hogy mindenki felismerheti, ha ugyan akarja. Az osztrák nép át is látja Magyarország hadicseleit, de nem képes semmit is megtudni az Auersperg ministérium politikájáról. Úgy mint a képviselőház, kész a kormányt a legvégsőig támogatni az Ausztria jogáért és javáért való harczban, de nem lát semmit e harczból, mivel talán titkon, vagy talán nem is vitatik. Amíg a minisztérium kerül minden érintkezést a közvéleménynyel, minden intimitást az alkotmánypárttal, addig gyöngébb lesz a Tisza minisztériumnál, mely naponta benső érintkezést tart fenn a szabadelvű párttal és óránként keresi a közvélemény kegyét. A „Morgenpost“ nagyon is szeretetreméltónak találja Tisza Kálmánt, s hivatkozik a mi kommentárunkra, mely ellenséges fenyegetésnek látszik a miniszterelnök szíves kézszorítása után. Abból, hogy mi „ismerjük a határt“, melyen túl nem mehetünk, s hogy e határtól már csak egy lépés választ el bennünket, azt olvassa ki, hogy Tisza Kálmán közelebbről ultimátummal és kabinetkérdéssel készül fellépni, s hogy e végső eszközök használatától egyáltalán nem riad vissza. Tíz év előtt Deákkal volt dolgunk, aki rendíthetlen maradt, mint egy gránitszikla. Most utódja Tisza más taktikai eszközökkel lép fel ellenünkben, mint még veszedelmesebb gladiátor. Ausztriának nem volt annak idejében Deákja és nincs most Tiszára. Valljuk be szégyenünkre, írja a „Morgenpost“ tovább, hogy nem tudunk olyan kardosokat állítani sokra, kik mérkőzhetnének a magyarokkal. Tisza Kálmán ezen felül rendelkezik országa összes politikai haderejével, míg az osztrák kormány a parliament irányában igen kétséges és bizonytalan viszonyban áll. (5 excellentiáik láthatólag vonakodnak attól, hogy a népképviseletet használják természetes támaszokul, így aztán a győzelembe vetett reményünk napról napra csökken! Sárkány József úr, a budapesti ítélőtábla tanácselnöke, a budapesti kir. törvényszéknek vasárnap tartott teljes ülésében búcsúzott el a trvszéki testülettől, melynek élén 4 évig működött, mely 4 év, saját szavai szerint, 27 éves közpályájának legszebb évei közé sorozható. A tisztviselői kar teljes számban megjelent, s lelkes éljenekkel üdvözölte a bucsúzót. Nevében Bogisich Lajos tolmácsolta az érzelmeket, melyekbeszeretve tisztelt főnöke iránt folytonosan viseltetett, kifejezést adva a válás fájdalmának, de biztosítva őt egyszersmind arról, hogy emlékét megőrizni fogja e tisztviselői kar minden tagja, s elnöki működésének tisztelettel, becsüléssel és hálával fog adózni ezentúl is szünetlenül. Utána megilletődött hangon Sárkány József emelt szót. — Beszédében, melyet a teljes ülés állva hallgatott végig, körülbelül ezeket mondá: „Tekintetes teljes ülés! Kell-e mondanom, uraim! hogy a megválás nehéz nekem e helytől, melyhez 27 éves közpályám utolsó 4 éve nehéz munkájának, gondjainak, felelősségének, küzdelmeinek egyrészről, másrészről önök pályatársi rokonszenvének és barátságának, egy szóval mindennek, a mi lelkemnek becses és kedves volt, örökké nagybecsű emléket kötnek. Nehéz, igen nehéz a megválás nekem önöktől, uraim, azért mentsenek ki kérem, ha ma nem vagyok képes mindazt elmondani, mit e perezben érzek, és úgy elmondani, mint azt érzem. Pedig nem hagyhatom el a helyet anélkül, hogy a mélyen érzett, és szívem legbensőbb érzelmeiből fakadó köszönetemet ne fejezzem ki önöknek, tisztelt pályatársaim, egyenként és összesen. Köszönetemet elsősorban az én szeretve tisztelt elnöktársamnak, Bogisich Lajos kir. tanácsos úrnak, aki 4 év lefolgása alatt soha semmi körülmény által meg nem zavart barátságával, és lankadatlan buzgalmával támogatott engemet, a ki állásom terheinek és felelősségének hű osztályosa volt, akinek gondossága, pontossága mintaszerűvé tette a törvényszéknél a kezelés legnehezebb ágát, a letéti kezelést. Köszönetemet tisztelt birótársaimnak, a törvényszék mindkét osztályánál, — továbbá a járásbiró és albiró uraknak, a kik mind egy nemes testületi szellemtől áthatva, birói hivatásuk magasztos emelkedettségével, meleg ügyszeretettel és buzgósággal működve, — nem csak megkönnyítették az én terheimet, hanem kiváló személyes tulajdonaiknál s miveltségüknél fogva kellemessé tették a szolgálati érintkezést. Köszönetemet az ezen kir. törvényszéknél működött kir. ügyész uraknak, a kikkel sűrű érintkezéseimet a legszebb egyetértés szelleme lengte át. Köszönetemet a fogalmazó személyzet tagjainak, a jegyző, és joggyakornok tagjainak, akik nemes törekvéssel versenyeztek feladatuk teljesítésében. Övéké a jövő, engemet pedig boldogít azon remény, hogy egykor ezen fiatal bajtársaink bírói működésének érdemei vissza fognak sugárzani az én jóakaratú szigorral párosított vezérlésem napjaira. Végre köszönetemet a kezelő személyzetnek, akik működésükben példás becsületességet, és a felekkeli érintkezéseikben köztudomású előzékenységet tanúsítottak. Forró hálám kifejezéséhez engedjék meg, uraim ! hogy utolsó kérésemet csatolhassam. Ha van valami, mit nem tudhatok, ami gyengíthetné azon emlék becsét és melegségét, melyet önöknél hátrahagyni óhajtok, ha akár hivatalos eljárásom szigora, akár a közszolgálatnak általam nyilvánult, kérlelhetlen követelményei, akár az én emberi fogyatkozásaim, melyektől egy halandó sem ment, akaratom s tudtomon kívül valamikor fájdalmat vagy keserűséget okoztak volna önök valamelyikének, legyenek szívesek mentségemül tekintetbe venni azt, hogy állásom nehéz, feladatom terhes, felelősségem igen nagy volt. S hogy bizonyára minden lépésemet, minden tettemet és szavamat uram királyom és hazám iránti tántoríthatlan hűség, a közszolgálat iránti ügybuzgalom hivatalos állásom becsülése és szeretete, s hazai jogszolgáltatásunk szent érdeke vezérelte. Két dologról biztosíthatom önöket, uraim. Az egyik, hogy egyedüli örömöm és büszkeségem volt önök díszes birói testülete élén erős önérzettel magasan lobogtatni azon zászlót, amelyre a becsület és a birói részrehajlatlanság szent fogadása van írva, és ezen zászló szolgálatában igyekeztem a törvénynek érvényt és tiszteletet szerezni. A másik az, hogy lelkem minden erejével igyekeztem ébreszteni, ápolni, fenntartani a legnemesebb czélra törekvő, testületi szellemet s kiérdemelni önök becsülését és szeretetét, és ha a czél elérése körül szigorú voltam — igyekeztem igazságos és magam iránt legszigorúbb lenni — s vezényszavam nem az volt „előre“, hanem „utánam“. És most, uraim, végeznem kell . . néhány percz múlva meg fog önök körében jelenni az, kit — birói és polgári erényeinél s kiváló szakképzettségénél fogva ő felsége utódomul rendelt. Szivemből óhajtom, hogy oly boldognak érezze magát önök körében, mint én magamat éreztem. Szivemből óhajtom, hogy úgy becsülje és szeresse önöket, mint én becsültem és szerettem. Fogadják immár az utolsó „Isten hozzád“-ot távozó bajtársuktól; a mindenható áldása kisérje önöket, legyenek boldogok, és tartsák meg, kérem, szives emlékükben, egykori elnöküket.“ — Lelkes éljenek hangzottak e végső „Istenhozzád“ra, újabb bizonyítékául annak, hogy a budapesti kir. trvszék testülete nehézbizivvel válik meg elnökétől, kit négy év alatt tisztelni becsülni, és szeretni tanult. Ezután Csernák Béla az új elnök tette le az elnöki esküt, s üdvözölvén a tisztviselői kart, annak támogatását kérte, felszólítva egyszersmind azt, hogy minden bizalommal forduljon hozzá minden kérdésben. A jelentőségteljes ülés ezzel véget ért Múlt szombaton az igazságügyminisztériumban Perczel Béla elnöklete alatt tanácskozást tartottak, melyben a bagatellügyek competentiájának szabályozása volt szőnyegen. Részt vettek benne az igazságügyminiszteren kívül Csemegi államtitkár, Pauner Tivadar, Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Molnár György, Horánszky Nándor, Hosztinszky János, Teleszky István, Emmer Kornél, Chorin Ferencz, Kerkapoly Károly, Bittó István, Juhász M., Marsovszky és Lészay képviselők. A tanácskozás kezdetén a miniszter járásbíróságaink ügymenete körül tapasztalható bajokra utalt. A roppant munkaösszehalmozódás folytán a járásbíróságok nemcsak nem képesek a perrendtartás szabta határidőket megtartani, hanem a fel nem dolgozott ügydarabok száma is szerfölött szaporodik. A legegyszerűbb mód a bajon segíteni, mint a miniszter megjegyzi, abban állana, hogy a járásbíróságok számát esetleg azok személyzetét szaporítanék. Minthogy azonban, tekintettel az ország jelen pénzügyi viszonyaira, a kiadásokat szaporítani nem lehet, más módról kell gondoskodni. A járásbíróságoknál folyamatban levő perek legnagyobb része (60—70 százalék) olyan, hogy tárgyuk értéke a száz forintot meg nem haladja; ezen apróékos, úgynevezett bagatellügyek képezik tehát a terhet, melynek súlya járásbíróságainkra nehezedik, s működésüket megbénítja. Ezektől meg kell szabadítani a járásbíróságokat. A miniszter nem tereszt ez alkalommal kész törvényjavaslatot az értekezlet elé, hanem csak a következő három kérdés iránt kéri ki az értekezlet tagjainak nézetét. 1. Czélszerű-e a kisebébszerű ügyek (bagatellügyek) elintézését békebirákra bízni, s ha igen, lehet-e a városokban a tanácsnokokat, más törvényhatóságokban a szolgabirákat ezen teendőkkel megbízni; 2. mily hatáskörrel bírjanak ezen békebirák és 3. lehet-e a felebbvitelt a békebirák határozatai ellenében megengedni, s ha igen, melyik fórum legyen a másodfokú bíróság? A tárgy megvitatásánál az értekezlet tagjai a gyakorlati mozzanatokra fektették a fősúlyt. A tárgyalás folyama alatt felhozott érvekből kiemeljük mindenekelőtt azokat, melyek a bagatellügyek elvétele, illetve a békebirák és közigazgatási közegek competentiája ellen hozattak fel. Hangsúlyoztatok, hogy a jogszolgáltatás és a közigazgatás különválasztásra vonatkozó s az 1869. IX. t. sz. által szentesített elven változtatni nem lehet, de ily összesítés nem is eredményezne jót sem a közigazgatásra, sem a jogszolgáltatásra nézve. A szolgabírák ugyanis mint közigazgatási közegek annyira vannak már elhalmozva teendőkkel, hogy a bagatell-ügyekben való bíráskodást idő hiánya miatt nem láthatják el. Vagy a közigazgatást, vagy a jogszolgáltatást el kell nekik hanyagoltak, ha a bagatell-ügyek competentiája reájuk ruháztatik. Ennek elkerülése végett szaporítani kellene a szolgabirák számát, mi tekintettel arra, hogy a szükséges segédszemélyzetről is gondoskodni kellene, nem csekély költségbe kerülne s igy a pénzügyön segítve nincs. Ezeken kívül még felemlíttetett, hogy a közigazgatási közegek, kikre a jogszolgáltatást bízni kellene, nagyjában véve, nem bírnak az erre szükséges jogi szakképzettséggel, úgy hogy a jogszolgáltatás érdeke nem lesz eléggé biztosítva. Végre arra is utaltak, hogy a szolgabírák ambulatórius eljárása a jogszolgáltatásra nézve felette hátrányos leend. A bizottság tagjai egyhangúlag felismervén azt, hogy járásbírósági igazságszolgáltatásunk jelen állapotán segíteni kell, számos javaslatot tettek ez irányban, melyek főbb mozzanatait következőkben közöljük. Egyik részről tekintve, hogy a bagatellügyek kompetentiájának változtatása esetén is a szolgabírósági személyzet szükséges szaporítása nem csekély kiadási többlettel bír, indítványoztatott, hogy inkább a jelen jogszolgáltatási rendszer fentartása mellett a járásbírósági személyzet szaporíttassék. E mellett lehet, sőt kell is a bagatell ügyekre nézve külön eljárási szabályzatot életbeléptetni, melynél a képviselet és a felebbvitel ki lenne zárva. Ily intézkedés külföldön is czélszerűnek bizonyult be. Ellenkező oldalról ismét oda utaltatott, hogy éppen Poroszországban, hol a jogszolgáltatás a közigazgatástól szorosan elválasztatik, éppen ott sikerrel bízták a bagatell-ügyekben való bíráskodást a közigazgatási közegekre. Ebből látható, hogy ez nálunk sikerrel keresztülvihető. A felebbezést ki kellene zárni, de a törvény rendes útja birtokon kívül a meg nem elégedő félnek nyitva állana. Más oldalról ismét a bajok orvoslására elegendőnek tartották, ha az eljárás egyszerűsíttetik, a rendőri kihágások ellátása a szolgabírákra, a hagyatékoké pedig a közjegyzőkre bizatik. Más indítvány szerint a cseléd és munkaadó közt felmerülő viszályok elbírálását, egy harmadik indítvány szerint az erdei károkét is kellene a szolgabirákra bízni. A békebírák intézményének behozatalát többen helyeselték. Tekintettel azonban arra, hogy nálunk bajos dolog lesz békebirákat kellő számban találni, indítványoztatott, hogy a békebirák mellett akár csak subsidialiter, akár pedig minden esetre nézve a szolgabirák is hatalmaztassanak fel az igazságszolgáltatásra. Az eljárás a békebirák előtt szóbeli, a képviselet és felebbvitel kizárásával lenne; ha pedig mégis a felebbvitel megengedtetnék, úgy az eljárásnak a felebbviteli fórum előtt is szóbelinek kellene lenni. Egyik indítvány szerint a bagatell-ügyekben való bíráskodási hatalmat a békebírák, illetve szolgabírák és a községi bíróságok közt meg kellene osztani úgy, hogy az utóbbiak 25 frtot érő peres tárgy felett az előbbiek pedig 50 frt érő tárgy felett még ítélhetnek. A községi bíráskodás több oldalról hozatott javaslatba, ámbár ellenében a községi bíróságok személyzetének csekély műveltsége hozatott fel. Pártolói azonban hivatkozva arra, hogy ezen intézmény alapvonalai már az 1836 és 1840-iki törvényekben lerakva lettek, azóta pedig a közművelődés annyira haladt, hogy a bagatell-ügyekben a községi bíráskodást bátran életbe lehet léptetni, és pedig a kis községekben 12 frtot, nagyokban 20 frtot, városokban 50 frtot ér 5 pertárgy erejéig. Az eljárás lehetőleg egyszerű, a képviselet és a felebbezés kizárásával legyen. A törvény rendes útja azonban a meg nem elégedő félnek birtokon kívül, biztosíték letétele mellett fennmaradna. Apróbb fenyítő ügyekben pedig a törvényszéki jegyzőket kellene bíráskodási hatalommal felruházni. A tanácskozás befejeztével ez elnöklő miniszter a jelenlevőknek köszönetet mondott, kijelentvén, hogy az indítványokat az e tárgyban hozandó határozatnál becses anyag gyanánt felhasználni fogja. _________ Dr. Fischhof Adolf, az európai hadseregek reductiójának ékesszóló harczosa, kinek előbbi czikkeit e lapok már ismertették, a „N. fr. Pr.“-ben újabban egy „Új deficit“ czimű nyílt levelet intéz Keller báró hadügyminiszterhez, melyben nem a már úgyis megszokott pénzbeli deficitről, hanem a „néperő deficitjéről“ szól, melyet sem belföldi adók, sem külföldi kölcsönök által nem fedezhetni. Az enyésző aranyat és ezüstöt pótolja a papiros-valuta, de a kiszáradt néperőnek nincs papiros-sarrogatama. Azt fejtegeti a czikk, hogy Ausztriában a néperő hanyatlik, mégpedig a hadseregbeli ifjúság csökönyös táplálkozása következtében. Az angol katona háromszor, a franczia kétszer akkora, az olasz felényivel nagyobb húsadagot fogyaszt el naponkint. Az orosz katona naponként 49, a német mintegy 16 grammal nagyobb húsadagot kap, mint az osztrák. Sőt a szerb, oláh és török katona is több bust kap. A hadügyminiszter szintén nagy súlyt fektet — mint kijelenté — a jobb ellátásra, de hát a védelem érdekében sokkal nagyobb szükség van a hadsereg intensív kiképzésére. Ezzel szemben a természet törvénye ezt mondja: „Minden erőkifejtés azon anyag rovására történik, melyből fejlődik. Erőfelhasználás tehát annyi, mint anyagelhasználás, s azzel egyenes arányban áll. Ha az anyagveszteséget analóg anyagpótlás nem követi, akkor anyag-hiány, erőhiány, minusz deficit áll elő. Ekinél nagyobb az elhasználás és pótlék közötti aránytalanság, annál nagyobb, annál érzékenyebb a deficit. Ha ezen deficit az organismusban elér azonyos fokig, akkor megzavarja ennek egyensúlyát, s a deficit nagysága szerint gyöngeség, sorvadás, betegség áll be. Ha túllép bizonyos határon, akkor romlást idéz elő, akkor a deficitből bankzott, a betegségből halál lesz. Ez így van a természetben. A szabály alól van kivétel, az emberi törvény hajlítható, de a természeti törvény kérlelhetlen, s az itt mondottak egyiránt illenek életteen tárgyra, növényre, állatra és emberre is, legyen bár civilista vagy katona.“ A katonák intensivebb kiképzése, azaz intensivebb fárasztása, anélkül, hogy a táplálkozás is intensivebb legyen, gyöngeséget és a hadseregben erőbeli deficitet teremt. Az ifjúság elerőtlenedik és elerőtlenül általa a jövő nemzedék is. A hadsereg reductiójához nem mer nyúlni miniszteri kéz, de hozzányúl egy csontos kéz , a halál keze. Reducálja ez a hadsereg létszámát, minden évben tetemesebben, de egyszersmind a népét is. — Hadseregünk és a porosz hadsereg halandósági viszonya ez :3.1. 240.000-nyi létszám mellett nálunk évenként 3600 a haláleset, Németországban csak 1200. Ez 2400-nyi különbség; a statistiusnak csekély szám, de 2400 anyai szívnek, 2400 család fenntartásának vajmi terhes és fájdalmas deficit ez ; ott pedig, ahol az elhalt katona egyetlen fia volt , az élet minden reményének és örömének bankrottja. 1859-ben a halandóság a hadseregben csak 9/10 százalék volt,melyet csak az új szervezkedési rendszer emelt már 1872-ben 16/10 százalékra, holott a porosz hadseregben a halandósági % fölényire apadt. 1872-ben 238,772 átlagos csapatállomány mellett 434,105 betegség fordult elő, tehát minden emberre két eset. 1872 ben 9445 rokkant ember (az összes legénység 4°/0-a) bocsáttatott el ideiglenesen, és 6332 (27/10%) véglegesen. 8 az 1872-ben besorozottaknak vagy éppen nem, vagy rokkantul tért vissza családjához. Mily szörnyű elhasználása az ember tőkének! Mi lesz ennek a vége! „A vadak, halak, madarak utósarjadozása a törvény oltalma alatt áll ; népességünk sarja, a haza reménye, büszkesége-------nagyon föl vagyok indulva, nem fejezem be a mondatot.“ Hoszszasan fejtegeti ezután Fischhof a hadsereg reductiójának szükségességét, s nem ezt tartja utópiának, hanem azon hiedelmet, hogy Európa segédforrásai a folytonos hadsereg-szaporítás mellett nem fognak elapadni. A terézvárosi képviselőjelöltség ügyében tegnap este a Páris-szálloda nagytermében értekezlet tartatott, melyen a volt Irorn- és Falk-párt által kiküldött 12—12 előkelő polgár vett részt. Czélja volt a kerület békéjének fenntartása érdekében együttes eljárást állapítani meg. Elnök nem választatott, jegyzőül dr. Schwarz Gyulát kérték fel. Az értekezleten Mendl István indítványozta, hogy a volt Horn- és Falk-párt küldjön ki 3—3 tagot, mely a terézvárosi választókhoz felhívást intézzen s őket közgyűlésre hívja egybe, mely közgyűlésnek feladata lesz egy candidáló bizottság kiküldése. A képviselőjelöltet azután e bizottság többsége fogná ajánlani. A jelen voltak ez indítványban megegyeztek s a felhívást is megállapították. A felhívás igy hangzik: „A Terézváros összes szabadelvű választói a megejtendő képviselőválasztás czéljából a f. hó 10-én, este 6 órakor a lövöldében tartandó közgyűlésre tisztelettel meghivatnak.“ Birák kinevezése. Ő felsége a magyar igazságügyminiszter előterjesztésére birákká a bajai törvényszékhez: dr. Rakodczay Sándor Zombori járásbirósági albirót, a selmeczbányai törvényszékhez: Farkas Géza budai volt törvényszéki jegyzőt és a deési törvényszékhez: Karácson Lajos semmitőszéki fogalmazót, — továbbá járásbirákká: a kiskőrösi járásbírósághoz: Posta Lajos bajai járásbirósági albirót, a nagyszebeni járásbírósághoz: Fuchs Lajos ottani járásbirósági albirót, a beszterczei járásbírósághoz: Schnell Frigyes brassói járásbirósági albirót, a námesztói járásbírósághoz: Szontagh Szaniszló ugyanottani albirót, az algyógyi járásbirósághoz: Trifán János topánfalvi járásbirósági albirót, a magyar-láposi járásbírósághoz: Veres László deési járásbirósági albirót, az alsó-járai járásbírósághoz: Rosnyai Ferencz ugyanottani albirót, és végre a hosszúfalusi járásbírósághoz: Benedek Géza világosi járásbirósági albirót nevezte ki. Rendjelviselésre engedély. Ő felsége Lindner János számtanácsosnak a bírói, közös pénzügyminisztérium számviselő osztályában megengedte, hogy a részére adományozott olasz kir. Sz.-Marcus és Sz.-Lázárrend lovagkeresztjét elfogadhassa és viselhesse. Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Némethy Ferencz temesvári m. kir. törvényszéki bijnokot a vingai m. kir. járásbírósághoz írnokká, Vasilichi Antal naszódi kir. fogházfelügyelőt a nagy-szebeni kir. ügyész felügyelete alatt álló börtönhöz, Farkas Gyula szamos-ujvári k. fogházfelügyőt pedig a beszterczei k. ügyész felügyelete alatt álló naszódi fiókbörtönhöz nevezte ki. Pénzügyi törvényszék megszüntetése. A fiumei pénzügyi felügyelőség területére nézve illetékes első folyamodásu pénzügyi törvényszék működése folyó évi október végén megszüntettetvén, annak teendői a zágrábi első folyamodású pénzügyi törvényszékre ruháztattak.