Ellenőr, 1875. november (7. évfolyam, 303-331. szám)

1875-11-08 / 309. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadó­hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. POLITIKAI NAPILAP, 309. szám. Budapest, hétfő, november 8. 1875. VII. évfolyam. sQsztBaauuBSK’^aas TÁVIRATOK. Zágráb, nov. 7. (Tartománygyülés.) Mazu­­ranics bán és Zsivkovics osztálytanácsos néhány interpellatióra felelvén, Makanecz azt kérdezi a bántól, hogy szándékozik-e benyújtani 1. egy bün­tető-törvényjavaslatot, 2. egy törvényjavaslatot a bű­nügyi esküdtszékek behozatalára vonatkozólag ? Ezután harmadszori olvasásban elfogadtatott a költ­ségvetési javaslat, és tárgyaltatott s hosszas vita után elfogadtatott Szabotics indítványa, hogy a hor­­vát nemzeti színház ügyeinek megvizsgálására bi­zottság küldessék ki. Az ülés délutánig felfüg­­gesztetett. Versailles, nov. 6. A nemzetgyűlésben Du­­faure igazságügyér Franch­eu indítványára kijelente, hogy a kormány jövő hét elején a sajtótörvényja­vaslatot benyújtandja, mely alkalommal az ostrom­­állapot kérdése is szóba kerül. A nemzetgyűlés tárgyalta az algériai hadi szolgálatra vonatkozó törvényjavaslatot, mire az ülés bezáratott. Pétervár, nov. 7. A legtöbb orosz lap re­­producálja a külföldi sajtó czikkeit a hivatalos lap nyilatkozatáról, s helyeslőleg nyilatkoznak felőlök. Konstantinápoly, nov. 7. Rasiv pasa, bé­csi török nagykövet, külügyminiszterré nevez­tetett ki. Paris, nov. 7. Gnibal (baloldali) képviselő meghalt. Wolovski képviselő súlyosan beteg. Madrid, nov. 7. Az alkotmányos képviselők gyűlésén Lagasta kijelenté, hogy az alkotmányos párt elismeri Alfonsot, óhajtja az 1869-iki alkot­mányt, mely javítható, de a szeptemberi forradalmi szellemet meg kell tartania. Budapesti szinlapok. Budapest, hétfőn, nov. 8. 1875. Nemzeti színház. ^ire°n zádor ', , * 17, Frem­ant V. Kovács Bérlet • ' Bonneroi Solymosi A mára előre hirdetett „De­ Toinette Rákosi Fáni lila“ nem adathatván,helyette: Elgő küzjáték az első felv0. Az idegeseit* i nás v^gén: Vígjáték 3 felvonásban. Irta ••Serenftd.** Sardou. Fordította Feleki Személyei: Miklos Polichinelle Pártényi Személyek. _ Toinette Rákosi Font Bergerin Szigeti József j_sö­ Danez Lajos Tuffier Komáromi 2-ik) Hunfi Marteau teleki ^ 3-ik) poroszló Nagy Tiburce Benedek 4-ik) Tiszai Caesar Náday P-ik) Kolozsvári Lajos Körösmezey úji őrjárat A férfi énekkar Augu,­inas Leüvey Második közjáték a második Tulfier assz. Szathmáryné felvonás végén . Lucie Szigeti Jolán Czigány-ballet. Marie Lendvayné Személyei: Plncidé Császárné Czig. tánczosné Fehérvári T. Kezdete 7 órakor. Czig. tánczon Jeszenszky —­a , . A női és férfi Énekes czig. énekkar NepSZlIl­l­­Z. Tánczos czig. A tánczkar. A képzelt beteg. Harmadik közjáték a harma-3 felvonásban, 3 közjáték- dik felvonás végén : kat. Irta Moliére, fordította Doctorrá avató szer- Berczik Árpád. tartás. Személyek: Személyei : Argan Együd Fakultási elnök Zádor Béline Klárné Argan orvosi. Együd Angelika Danez Nina Tánczoló kárp.)^^* Tt’ Luison Alszegi Irma 1 'Jeszenszky L. Beralde Karikás Kristélyesek A tánczkar. Cleante Köri Orvosok és ) , Diafoirus Tihanyi Sebészek ) A férfi énekkar Dialorrus T. Bakonyi kezdete 7 órakor. Budapest, november 8. Külföldi szemle. Budapest, november 8. Az or­osz diplomatának a keleti ügyek­ben követelt magatartása, mint a távíró jelentette, a franczia diplomatai körökben nem ébresztett nyugtalanságot, s Décazes herczeg kijelenté csatla­kozását ezen kérdésben az éjszaki hatalmakhoz, melyek egy állítólag Andrássy gróf által készíten­dő jegyzék alapján fognak eljárni. — Bismarck herczeg magatartásáról egy berlini levél szerint po­litikai körökben két versio kering. Az egyik sze­rint a német kanczellár csak annyiban támogatja Oroszország törekvéseit, a­mennyiben ezek nem lépik túl az osztrák felfogás szűkre vont határait a török reformok végrehajtásának garantiáját il­letőleg. Nem akarja Ausztria-Magyarország barátságát koczkára tenni s a diplomatiai közbelépés következ­ményeit Oroszország felelősségére szeretné hárítani. A másik versió szerint a német kanc­ellárnak, azon pillanattól kezdve, midőn a felkelő tartomá­nyokban a szláv kérdés kivetkőzött forradalmi jel­legéből, nincs oka megvonni támogatását az orosz politikától keleten. Föl lehet tenni, hogy az orosz kormány nem fog addig diplomatiai actióba, míg a berlini kabinettel eleve meg nem egyezett. Ma­gától érthető, hogy ez nem zárja ki azt, hogy az osztrák-magyar kormány idejekorán értesíttessék Oroszország initiatívájáról, s hogy csatlakozzék a közös lépésekhez. — Köszönjük a „Breslauer Ztg.“ levelezőjének azt a jóakaró figyelmét, de azok a bereet politikai körök talán tudni fogják, hogy Ausztria-Magyarország a keleti kérdésben a leg­közelebbről érdekelt fél, s hogy neki rém ideje korán kell értesíttetni az actióról, hanem ha van actio, ezt együtt elhatároznia a másik két hata­lommal, melyek közül Németországnak kevesebb köze van a keleti kérdés mi módon való megoldá­sához, mint Ausztria-Magyarországnak. A franczia nemzetgyűlésben d’Anciffret- Pasquier herczeg újból megválasztott elnök köszö­netét fejezvén ki a megtiszteltetésért, így szólt: „Komoly vitatkozások előtt állunk; a nemzetgyű­lés az ország politikai organisatiójának betetőzé­séhez és azon feladatának teljesítéséhez fog most, mely hazafiságára bízatott.“ Az elnök fölkérte ez­után a nemzetgyűlés tagjait, hogy őt, mint eddig, úgy ezután is bizalmukkal támogassák.­­ A nem­zetgyűlés 15 tisztviselői közül 7 a jobboldalhoz tartozik. A belga országgyűlés e héten ül ismét össze. Mint már jelentettük, Mason letett azon szán­dékáról, hogy az ülésszak trónbeszéddel nyittassék meg; okát ennek a községi választások eredmé­nyében s magában a clericalis párt kebelében ural­kodó meghasonlásban keresik. Az orosz hadi készülődésekről, melyek a lapok állításai szerint Podoliában, Vol­­hiniában és Beszarábiában nagy mértékben foly­nak, a „Pol. C.“ a következőket írja: „A jelenlegi csapatmozgósitások az orosz birodalom délnyugati tartományaiban nem jelentenek egyebet, mint egy szervezkedési változtatást, mely külsőleg annyiban feltűnőleg látszhatik, a­mennyiben az összes csa­­pat­mozgósítás csupán egy vonalra szorítkozik s ennek következtében könnyebben ölti magára a tömegesség jellegét. Az egész dolog azonban — melyet az ilyenkor sohasem hiányzó híresztelések még túloznak is — egyszerűen az éppen most befejezett tábori gyakorlatokra, a szabadságoltak és ujonczok szervezkedésszerűleg történő változá­sára és egyúttal a keresztü­lviendő elhelyezési vál­tozásra reducálható. Ő felsége a nyugalomba vonult főlovász­­mesterhez, gróf Grünnehez a­ következő királyi kéz­iratot intézte: Kedves gróf Grünne! Testi bajainak tartós volta rés­zvéttel tölt el engemet, s csak nehéz szívvel határozhattam el magamat, hogy az ön ismételten és sürgetőn tett kérésének engedve, önt főlovászmesteri és test­­őr-lovasszázad parancsnoki méltóságától fölmentsem és kívánságához képest nyugalomba helyezzem. Benső bálával kell ez alkalommal azon ritka odaadásról megemlékeznem, melylyel ön kormányra léptem óta kiváló szolgálatait nekem szentelte, a mely hű ragaszkodásnak és odaadásnak örömben bajban egyaránt tanúsított megható bizonyitékaiért ön minden időben kedves emlékű maradt előttem. Mielőbbi helyreálltát szívből óhajtó jó kivá­­nataim kísérik önt távozásakor s ezzel kapcsolato­san vegye változ­atlan jóakaratom s elismerésem biztosítékát. Kelt Gödöllőn, 1875. évi november hó 3-án. Ferencz József s. k. A szabadelvű párt tegnap d. n. 6 óra­kor tartott értekezletén az elnökséget Zsedényi Ede, a jegyzői tollat Péchy Jenő vitte. Móricz Pál a kör igazgatója jelentést tett a kör helyisé­geinek díszítéséről a a vele járó kiadásokról, me­lyek azonban nem rónak új terhet a kör pénz­tárára, mert némely jövedelmi szaporulás által fedezve vannak. Az értekezlet éljenzés közt örvendetes ered­ményül vette a jelentést, és Somssich Pál indít­ványára köszönetet szavazott az igazgatónak. M­ó­­r­i­c­z Pál indítványára ezenkívül azt is kimondta az értekezlet, hogy fővárosban lakó foglalkozók jövőre 60 frt helyett 40 frtot fizetnek tagdíjul, a vi­dékiek pedig, kik csak rövid időre jönnek a fővá­rosba, 20 frtot fizetnek, úgy azonban, hogy a foglal­kozók átalában 3 évre kötelezik magukat. A szabadelvű párt vasárnap délután tartott értekezletén a közigazgatási bizott­ságba a következő képviselők jelöltettek ki: Baranyi Ágoston, Balogh Imre, Beliczey Rezső, Csengery Antal, Gorove István, Gullner Gyula, Knöpfler Vilmos, Liszay Lajos, Miklós Gyula, Mo­­csáry Lajos, Németh Albert, Paczolay János, Péchy Manó gróf, Prónay József, Pulay Cornél, Szapáry Gyula gróf, Tarai Endre, Tibád Antal, Tóth Vil­mos, Wächter Frigyes, Zichy Nándor gr. A miniszterelnök csütörtöki beszé­déről, melylyel a kormányt bemutatta, írtak a bécsi lapok, s némelyik magyar lap olykép ismertette, különösen a „Presse“ és „N. Fr. Presse“ czikkeit, hogy az, a­mit írtak, Tisza Kálmán és a kormány ellen legyen fordítható itthon. Ezzel szemben érdekes lesz folytatni a lapszemlét, s még más bécsi lapok felfogását is ismertetni. A „Deutsche Zeitung“ azt írja, hogy Tisza Kálmán Ausztria irányában lépésről lépésre eny­hébb, engedékenyebb és ezért,­­ veszélyesebb lett, s azután izgatja az említett lap egész czikkében az osztrák közvéleményt a magyarok és az Auersperg minisztérium ellenében, mely szintén készül lépre menni a magyaroknak, mint felcreár óta minden osztrák minisztérium. Tisza taktikája — úgymond — oly átlátszó, Magyarország ezt már annyiszor gyakorolta, hogy mindenki felismerheti, ha ugyan akarja. Az osztrák nép át is látja Magyarország hadicseleit, de nem képes semmit is megtudni az Auersperg ministérium politikájáról. Úgy mint a képviselőház, kész a kormányt a legvégsőig támo­gatni az Ausztria jogáért és javáért való harczban, de nem lát semmit e harczból, mivel talán titkon, vagy talán nem is vitatik. A­míg a minisztérium kerül minden érintkezést a közvéleménynyel, minden intimitást az alkotmánypárttal, addig gyöngébb lesz a Tisza minisztériumnál, mely naponta benső érintkezést tart fenn a szabadelvű párttal és órán­ként keresi a közvélemény kegyét. A „Morgenpost“ nagyon is szeretetremél­tónak találja Tisza Kálmánt, s hivatkozik a mi kommentárunkra, mely ellenséges fenyegetésnek látszik a miniszterelnök szíves kézszorítása után. Abból, hogy mi „ismerjük a határt“, melyen túl nem mehetünk, s hogy e határtól már csak egy lépés választ el bennünket, azt olvassa ki, hogy Tisza Kálmán közelebbről ultimátummal és kabi­netkérdéssel készül fellépni, s hogy e végső esz­közök használatától egyáltalán nem riad vissza. Tíz év előtt Deákkal volt dolgunk, a­ki rendíthet­­len maradt, mint egy gránitszikla. Most utódja Tisza más taktikai eszközökkel lép fel ellenünk­ben, mint m­ég veszedelmesebb gladiátor. Ausztriá­nak nem volt annak idejében Deákja és nincs most Tiszára. Valljuk be szégyenünkre, írja a „Morgenpost“ tovább, hogy nem tudunk olyan kar­dosokat állítani sokra, kik mérkőzhetnének a ma­gyarokkal. Tisza Kálmán­ ezen felül rendelkezik országa összes politikai haderejével, míg az osz­trák kormány a parliament irányában igen kétsé­ges és bizonytalan viszonyban áll. (5 excellentiáik láthatólag vonakodnak attól, hogy a népképvise­letet használják természetes támaszokul, így aztán a győzelembe vetett reményünk napról napra csökken! Sárkány József úr, a budapesti íté­lő­tábla­ tanácselnöke, a budapesti kir. törvényszéknek vasárnap tartott teljes ülésében búcsúzott el a trvszéki testülettől, melynek élén 4 évig műkö­dött, mely 4 év, saját szavai szerint, 27 éves köz­pályájának legszebb évei közé sorozható. A tiszt­viselői kar teljes számban megjelent, s lelkes él­jenekkel üdvözölte a bucsúzót. Nevében Bogi­­­sich Lajos tolmácsolta az érzelmeket, melyekbe­­szeretve tisztelt főnöke iránt folytonosan viselte­tett, kifejezést adva a válás fájdalmának, de biz­tosítva őt egyszersmind arról, hogy emlékét meg­őrizni fogja e tisztviselői kar minden tagja, s el­nöki működésének tisztelettel, becsüléssel és hálá­val fog adózni ezentúl is szünetlenül. Utána meg­­illetődött hangon Sárkány József emelt szót. — Beszédében, melyet a teljes ülés állva hallgatott végig, körülbelül ezeket mondá: „Tekintetes teljes ülés! Kell-e mondanom, uraim! hogy a megválás nehéz nekem e helytől, melyhez 27 éves közpályám utolsó 4 éve nehéz munkájának, gondjainak, fele­lősségének, küzdelmeinek egyrészről, másrészről önök pályatársi rokonszenvének és barátságának, egy szóval mindennek, a mi lelkemnek becses és kedves volt, örökké nagybecsű emléket kötnek. Nehéz, igen nehéz a megválás nekem önök­től, uraim, azért mentsenek ki kérem, ha ma nem vagyok képes mind­azt elmondani, mit e perezben érzek, és úgy elmondani, mint azt érzem. Pedig nem hagyhatom el a helyet a­nélkül, hogy a mélyen érzett, és szívem legbensőbb érzel­meiből fakadó köszönetemet ne fejezzem ki önök­nek, tisztelt pályatársaim, egyenként és összesen. Köszönetemet első­sorban az én szeretve tisztelt elnöktársamnak, Bogisich Lajos kir. taná­csos úrnak, a­ki 4 év lefolgása alatt soha semmi körülmény által meg nem zavart barátságával, és lankadatlan buzgalmával támogatott engemet, a ki állásom terheinek és felelősségének hű osztályosa volt, a­kinek gondossága, pontossága mintaszerűvé tette a törvényszéknél a kezelés legnehezebb ágát, a letéti kezelést. Köszönetemet tisztelt birótársaimnak, a tör­vényszék mindkét osztályánál, — továbbá a járás­­biró és albiró uraknak, a kik mind egy nemes testületi szellemtől áthatva, birói hivatásuk magasz­tos emelkedettségével, meleg ügyszeretettel és buz­­gósággal működve, — nem csak megkönnyítették az én terheimet, hanem kiváló személyes tulajdo­naiknál s miveltségüknél fogva kellemessé tették a szolgálati érintkezést. Köszönetemet az ezen kir. törvényszéknél mű­ködött kir. ügyész uraknak, a kikkel­ sűrű érint­kezéseimet a legszebb egyetértés szelleme­ leng­te át. Köszönetemet a fogalmazó személyzet tagjai­nak, a jegyző, és joggyakornok tagjainak, a­kik nemes törekvéssel versenyeztek feladatuk teljesítésében. Övéké a jövő, engemet pedig boldogít azon remény, hogy egykor ezen fiatal bajtársaink bírói működé­sének érdemei vissza fognak sugárzani az én jó­akaratú szigorral párosított vezérlésem napjaira. Végre köszönetemet a kezelő személyzetnek, a­kik működésükben példás becsületességet, és a felekkeli érintkezéseikben köztudomású előzékenysé­get tanúsítottak. Forró hálám kifejezéséhez engedjék meg, ura­im ! hogy utolsó kérésemet csatolhassam. Ha van valami, mit nem tudhatok, a­mi gyengíthetné azon emlék becsét és melegségét, melyet önöknél hátrahagyni óhajtok, ha akár hi­vatalos eljárásom szigora, akár a közszolgálatnak általam nyilvánult, kérlelhetlen követelményei, akár az én emberi fogyatkozásaim, melyektől egy halan­dó sem ment, akaratom s tudtomon kívül valami­kor fájdalmat vagy keserűséget okoztak volna önök valamelyikének, legyenek szívesek mentsé­gemül tekintetbe venni azt, hogy állásom nehéz, feladatom terhes, felelősségem igen nagy volt. S hogy bizonyára minden lépésemet, minden tettemet és szavamat uram királyom és hazám iránti tánto­­ríthatlan hűség, a közszolgálat iránti ügybuzgalom hivatalos állásom becsülése és szeretete, s hazai jogszolgáltatásunk szent érdeke vezérelte. Két dologról biztosíthatom önöket, uraim. Az egyik, hogy egyedüli örömöm és büszkeségem volt önök díszes birói testülete élén erős önérzettel magasan lobogtatni azon zászlót, a­melyre a becsület és a birói részrehajlatlanság szent fogadása van írva, és ezen zászló szolgálatában igyekeztem a törvény­nek érvényt és tiszteletet szerezni. A másik az, hogy lelkem minden erejével igyekeztem ébreszteni, ápolni, fenntartani a legnemesebb czélra törekvő, testületi szellemet s kiérdemelni önök becsülését és szeretetét, és ha a czél elérése körül szigorú vol­tam — igyekeztem igazságos és magam iránt leg­szigorúbb lenni — s vezényszavam nem az volt „előre“, hanem „utánam“. És most, uraim, végeznem kell . . néhány percz múlva meg fog önök körében jelenni az, kit — birói és polgári erényeinél s kiváló szakképzett­ségénél fogva ő felsége utódomul rendelt. Szi­vemből óhajtom, hogy oly boldognak érezze magát önök körében, mint én magamat éreztem. Szi­vemből óhajtom, hogy úgy becsülje és szeresse önö­ket, mint én becsültem és szerettem. Fogadják immár az utolsó „Isten hozzád“-ot távozó bajtársuktól; a mindenható áldása kisérje önöket, legyenek boldogok, és tartsák meg, kérem, szives emlékükben, egykori elnöküket.“ — Lelkes éljenek hangzottak e végső „Istenhozzád­“ra, újabb bizonyítékául annak, hogy a budapesti kir. trvszék testülete nehézbizivvel válik meg elnökétől, kit négy év alatt tisztelni becsülni, és­­ szeretni tanult. Ezután C­s­e­r­n­á­k Béla az új elnök tette le az elnöki esküt, s üdvözölvén a tisztviselői kart, an­nak támogatását kérte, felszólítva egyszersmind azt, hogy minden bizalommal forduljon hozzá minden kérdésben. A jelentőségteljes ülés ezzel véget ért Múlt szombaton az igazságügy­­minisztériumban Perczel Béla elnöklete alatt tanácskozást tartottak, melyben a bagatell­­ügyek competentiájának szabályozása volt szőnye­gen. Részt vettek benne az igazságügyminiszteren kívül Csemegi államtitkár, Pauner Tivadar, Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Molnár György, Ho­­ránszky Nándor, Hosztinszky János, Teleszky Ist­ván, Emmer Kornél, Chorin Ferencz, Kerkapoly Károly, Bittó István, Juhász M., Marsovszky és Lészay képviselők. A tanácskozás kezdetén a miniszter járásbí­róságaink ügymenete körül tapasztalható bajokra utalt. A roppant munkaösszehalmozódás folytán a járásbíróságok nemcsak nem képesek a perrend­tartás szabta határidőket megtartani, hanem a fel nem dolgozott ü­gydarabok száma is szerfölött sza­porodik. A legegyszerűbb mód a bajon segíteni, mint a miniszter megjegyzi, abban állana, hogy a járásbíróságok számát esetleg azok személyzetét sza­porítanék. Minthogy azonban, tekintettel az ország jelen pénzügyi viszonyaira, a kiadásokat szaporítani nem lehet, más módról kell gondoskodni. A járás­bíróságoknál folyamatban levő perek legnagyobb része (60—70 százalék) olyan, hogy tárgyuk ér­téke a száz forintot meg nem haladja; ezen apró­­ékos, úgynevezett bagatellügyek képezik tehát a terhet, melynek súlya járásbíróságainkra nehezedik, s működésüket megbénítja. Ezektől meg kell sza­­badítani a járásbíróságokat. A miniszter nem ter­­eszt ez alkalommal kész törvényjavaslatot az érte­kezlet elé, hanem csak a következő három kérdés iránt kéri ki az értekezlet tagjainak nézetét. 1. Czélszerű-e a kisebébszerű ügyek (bagatellügyek) elintézését békebirákra bízni, s ha igen, lehet-e a városokban a tanácsnokokat, más törvényható­ságokban a szolgabirákat ezen teendőkkel megbízni; 2. mily hatáskörrel bírjanak ezen békebirák és 3. lehet-e a felebbvitelt a békebirák határozatai ellené­­ben megengedni, s ha igen, melyik­­ fórum legyen a másodfokú bíróság?­­ A tárgy megvitatásánál az értekezlet tagjai a gyakorlati mozzanatokra fektették a fősúlyt. A tárgyalás folyama alatt felhozott érvekből kiemel­jük mindenekelőtt azokat, melyek a bagatellügyek elvétele, illetve a békebirák és közigazgatási kö­zegek competentiája ellen hozattak fel. Hangsúlyoztatok, hogy a jogszolgáltatás és a közigazgatás különválasztásra vonatkozó s az 1869. IX. t. sz. által szentesített elven változtatni nem lehet, de ily összesítés nem is eredményezne jót sem a közigazgatásra, sem a jogszolgáltatásra nézve. A szolgabírák ugyanis mint közigazgatási közegek annyira vannak már elhalmozva teendőkkel, hogy a bagatell-ügyekben való bíráskodást idő hiánya miatt nem láthatják el. Vagy a közigazgatást, vagy a jogszolgáltatást el kell nekik hanyagoltak, ha a bagatell-ü­gyek competentiája reájuk ruháztatik. Ennek elkerülése végett szaporítani kellene a szol­gabirák számát, mi tekintettel arra, hogy a szük­séges segédszemélyzetről is gondoskodni kellene, nem csekély költségbe kerülne s igy a pénzügyön segítve nincs. Ezeken kívül még felemlíttetett, hogy a közigazgatási közegek, kikre a jogszolgáltatást bízni kellene, nagyjában véve, nem bírnak az erre szükséges jogi szakképzettséggel, úgy hogy a jog­szolgáltatás érdeke nem lesz eléggé biztosítva. Végre arra is utaltak, hogy a szolgabírák ambu­­latórius eljárása a jogszolgáltatásra nézve felette hátrányos leend. A bizottság tagjai egyhangúlag felismervén azt, hogy járásbírósági igazságszolgáltatásunk jelen állapotán segíteni kell, számos javaslatot tettek ez irányban, melyek főbb mozzanatait következőkben közöljük. Egyik részről tekintve, hogy a bagatell­ügyek kompetentiájának változtatása esetén is a szolgabírósági személyzet szükséges szaporítása nem csekély kiadási többlettel bír, indítványoztatott, hogy inkább a jelen jogszolgáltatási rendszer fen­­tartása mellett a járásbírósági személyzet szaporít­­tassék. E mellett lehet, sőt kell is a bagatell ügyekre nézve külön eljárási szabályzatot életbeléptetni, melynél a képviselet és a felebbvitel ki lenne zárva. Ily intézkedés külföldön is czélszerűnek bizonyult be. Ellenkező oldalról ismét oda utaltatott, hogy éppen Poroszországban, hol a jogszolgáltatás a köz­­igazgatástól szorosan elválasztatik, éppen ott siker­rel bízták a bagatell-ügyekben való bíráskodást a közigazgatási közegekre. Ebből látható, hogy ez nálunk sikerrel keresztülvihető. A felebbezést ki kellene zárni, de a törvény rendes útja birtokon kívül a meg nem elégedő félnek nyitva állana. Más oldalról ismét a bajok orvoslására elegendőnek tartották, ha az eljárás egyszerűsíttetik, a rendőri kihágások ellátása a szolgabírákra, a hagyatékoké pedig a közjegyzőkre bizatik. Más indítvány sze­rint a cseléd és munkaadó közt felmerülő viszályok elbírálását, egy harmadik indítvány szerint az er­dei károkét is kellene a szolgabirákra bízni. A békebírák intézményének behozatalát többen he­lyeselték. Tekintettel azonban arra, hogy nálunk bajos dolog lesz békebirákat kellő számban találni, indítványoztatott, hogy a békebirák mellett akár csak subsidialiter, akár pedig minden esetre nézve a szolgabirák is hatalmaztassanak fel az igazság­szolgáltatásra. Az eljárás a békebirák előtt szóbeli, a képviselet és felebbvitel kizárásával lenne; ha pedig mégis a felebbvitel megengedtetnék, úgy az eljárásnak a felebbviteli fórum előtt is szó­­belinek kellene lenni. Egyik indítvány szerint a bagatell-ügyekben való bíráskodási hatalmat a békebírák, illetve szolgabírák és a községi bíró­ságok közt meg kellene osztani úgy, hogy az utób­biak 25 frtot érő peres tárgy felett az előbbiek pe­dig 50 frt érő tárgy felett még ítélhetnek. A községi bíráskodás több oldalról hozatott javaslatba, ám­bár ellenében a községi bíróságok személyzetének csekély műveltsége hozatott fel. Pártolói azonban hivatkozva arra, hogy ezen intézmény alapvonalai már az 1836 és 1840-iki törvényekben lerakva let­tek, azóta pedig a közművelődés annyira haladt, hogy a bagatell-ügyekben a községi bíráskodást bátran életbe lehet léptetni, és pedig a kis közsé­gekben 12 frtot, nagyokban 20 frtot, városokban 50 frtot ér 5 pertárgy erejéig. Az eljárás lehetőleg egyszerű, a képviselet és a felebbezés kizárásával legyen. A törvény rendes útja azonban a meg nem elégedő félnek birtokon kívül, biztosíték letétele mellett fennmaradna. Apróbb fenyítő ügyekben pe­dig a törvényszéki jegyzőket kellene bíráskodási hatalommal felruházni. A tanácskozás befejeztével ez elnöklő minisz­ter a jelenlevőknek köszönetet mondott, kijelent­vén, hogy az indítványokat az e tárgyban hozandó határozatnál becses anyag gyanánt felhasználni fogja. _________ Dr. Fischhof Adolf, az európai hadsere­gek reductiójának ékesszóló harczosa, kinek előb­bi czikkeit e lapok már ismertették, a „N. fr. Pr.“-ben újabban egy „Új deficit“ czimű nyílt le­velet intéz Keller báró hadügyminiszterhez, mely­ben nem a már úgyis megszokott pénzbeli deficit­ről, hanem a „néperő deficitjéről“ szól, melyet sem belföldi adók, sem külföldi kölcsönök által nem fedezhetni. Az enyésző aranyat és ezüstöt pótolja a papiros-valuta, de a kiszáradt néperőnek nincs papiros-sarrogatama. Azt fejtegeti a czikk, hogy Ausztriában a néperő hanyatlik, még­pedig a had­seregbeli ifjúság csökönyös táplálkozása következ­tében. Az angol katona háromszor, a franczia kétszer­ akkora, az olasz felényivel nagyobb hús­­adagot fogyaszt el naponkint. Az orosz ka­tona naponként 49, a német mintegy 16 grammal nagyobb húsadagot kap, mint az osz­trák. Sőt a szerb, oláh és török katona is több bust kap. A hadügyminiszter szintén nagy súlyt fektet — mint kijelenté — a jobb ellátásra, de hát a védelem érdekében sokkal nagyobb szük­ség van a hadsereg intensív kiképzésére. Ezzel szemben a természet törvénye ezt mondja: „Minden erőkifejtés azon anyag rovására történik, melyből fejlődik. Erőfelhasználás tehát annyi, mint anyag­elhasználás, s azzel egyenes arányban áll. Ha az anyag­veszteséget analóg anyag­pótlás nem követi, akkor anyag-hiány, erő­hiány, minusz deficit áll elő. Ekinél nagyobb az elhasználás és pótlék közötti aránytalanság, annál nagyobb, annál érzékenyebb a deficit. Ha ezen deficit az organismusban elér azonyos fokig, akkor megzavarja ennek egyen­súlyát, s a deficit nagysága szerint gyöngeség, sorvadás, betegség áll be. Ha túllép bizonyos határon, akkor romlást idéz elő, akkor a deficitből bankzott, a betegségből halál lesz. Ez így van a természetben. A szabály alól van kivétel, az em­beri törvény hajlítható, de a természeti törvény kérlelhetlen, s az itt mondottak egyiránt illenek élette­­en tárgyra, növényre, állatra és emberre is, legyen bár civilista vagy katona.“ A katonák intensivebb kiképzése, azaz intensivebb fárasztása, anélkül, hogy a táplálkozás is intensivebb legyen, gyönge­­séget és a hadseregben erőbeli deficitet teremt. Az ifjúság elerőtlenedik és elerőtlenül általa a jövő nemzedék is. A hadsereg reductiójához nem mer nyúlni miniszteri kéz, de hozzányúl egy csontos kéz , a halál keze. Reducálja ez a hadsereg lét­számát, minden évben tetemesebben, de egyszers­mind a népét is. — Hadseregünk és a porosz hadsereg halandósági viszonya ez :3.1. 240.000-nyi létszám mellett nálunk évenként 3600 a haláleset, Németországban csak 1200. Ez 2400-nyi különbség; a statisti­usnak csekély szám, de 2400 anyai szív­nek, 2400 család fenntartásának vajmi terhes és fájdalmas deficit ez ; ott pedig, a­hol az elhalt ka­tona egyetlen fia volt , az élet minden reményének és örömének bankrottja. 1859-ben a halandóság a hadseregben csak 9/10 százalék volt,melyet csak az új szervezkedési rendszer emelt már 1872-ben 16/10 százalékra, holott a porosz hadseregben a ha­landósági % fölényire apadt. 1872-ben 238,772 átlagos csapat­állomány mellett 434,105 betegség for­dult elő, tehát minden emberre két eset. 1872 ben 9445 rokkant ember (az összes legénység 4°/0-a) bocsáttatott el ideiglenesen, és 6332 (27/10%) véglegesen. 8 az 1872-ben besorozottaknak vagy éppen nem, vagy rokkantul tért vissza családjához. Mily ször­nyű elhasználása az ember­ tőkének! Mi lesz ennek a vége! „A vadak, halak, madarak utósarjadozása a törvény oltalma alatt áll ; népességünk sarja, a haza reménye, büszkesége-------nagyon föl va­gyok indulva, nem fejezem be a mondatot.“ Hosz­­szasan fejtegeti ezután Fischhof a hadsereg re­ductiójának szükségességét, s nem ezt tartja utó­piának, hanem azon hiedelmet, hogy Európa se­gédforrásai a folytonos hadsereg-szaporítás mellett nem fognak elapadni. A terézvárosi képviselőjelöltség ügyében tegnap este a Páris-szálloda nagy­termé­ben értekezlet tartatott, melyen a volt Irorn- és Falk-párt által kiküldött 12—12 előkelő polgár vett részt. Czélja volt a kerület békéjének fenntar­tása érdekében együttes eljárást állapítani meg. Elnök nem választatott, jegyzőül dr. Schwarz Gyulát kérték fel. Az értekezleten Men­dl István indítványozta, hogy a volt Horn- és Falk-párt küld­jön ki 3—3 tagot, mely a terézvárosi választókhoz felhívást intézzen s őket közgyűlésre hívja egybe, mely közgyűlésnek feladata lesz egy candidáló bi­zottság kiküldése. A képviselőjelöltet azután e bi­zottság többsége fogná ajánlani. A jelen voltak ez indítványban megegyeztek s a felhívást is megál­lapították. A felhívás igy hangzik: „A Terézváros összes szabadelvű választói a megejtendő képviselő­­választás czéljából a f. hó 10-én, este 6 órakor a lövöldében tartandó közgyűlésre tisztelettel meg­hivatnak.“ Birák kinevezése. Ő felsége a ma­gyar igazságügyminiszter előterjesztésére birákká a bajai törvényszékhez: dr. Rakodczay Sándor Zombori járásbirósági albirót, a selmeczbányai tör­vényszékhez: Farkas Géza budai volt törvény­széki jegyzőt és a deési törvényszékhez: Kará­­c­s­o­n­­ Lajos semmitőszéki fogalmazót, — továbbá járásbirákká: a kiskőrösi járásbírósághoz: Posta Lajos bajai járásbirósági albirót, a nagy­szebeni járásbírósághoz: Fuchs Lajos ottani járásbirósági albirót, a beszterczei járásbírósághoz: Schnell Frigyes brassói járásbirósági albirót, a námesztói járásbírósághoz: Szontagh Szaniszló ugyanottani albirót, az algyógyi járásbirósághoz: Trifán Já­nos topánfalvi járásbirósági albirót, a magyar-láposi járásbírósághoz: Veres László deési járásbirósági albirót, az alsó-járai járásbírósághoz: Rosnyai Ferencz ugyanottani albirót, és végre a hosszúfalusi járásbírósághoz: Benedek Géza világosi járás­­birósági albirót nevezte ki. Rendjelviselésre engedély. Ő felsége Lindner János számtanácsosnak a bírói, közös pénzügyminisztérium számviselő osztályában megengedte, hogy a részére adományozott olasz kir. Sz.-Marcus és Sz.-Lázárrend lovagkeresztjét elfo­gadhassa és viselhesse. Kinevezés. A m. kir. igazságügymi­niszter Né­methy Ferencz temesvári m. kir. tör­vényszéki bijnokot a vingai m. kir. járásbírósághoz írnokká, Vasilichi Antal naszódi kir. fogház­felügyelőt a nagy-szebeni kir. ügyész felügyelete alatt álló börtönhöz, Farkas Gyula szamos-uj­­vári k. fogházfelügyőt pedig a beszterczei k. ügyész felügyelete alatt álló naszódi fiókbörtönhöz nevezte ki. Pénzügyi törvényszék megszün­tetése. A fiumei pénzügyi felügyelőség területére nézve illetékes első folyamodásu pénzügyi törvény­szék működése folyó évi október végén megszüntet­­tetvén, annak teendői a zágrábi első folyamodású pénzügyi törvényszékre ruháztattak.

Next