Ellenőr, 1875. november (7. évfolyam, 303-331. szám)

1875-11-25 / 326. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 k­raj­ezár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nád­or itt ez a 6. sz. Semmit nem közlünk, ha nem tudju­k, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, csütörtök, november 25. 1875. 326. szám. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-uteza 6. szám (Légrády testvérek Irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. TV. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.................................20 forint — kr. Félévre......................................10 „ — kr. Negyedévre.............................5 „ — kr. Egy hóra..................................1­­­­80 kr. Az előfizetést — postai útón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 24. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A „N. Fr. Pr.“ Chlametzky miniszterről, ki Buda­pestről ma visszatért, azt mondja, hogy még ma valószínűleg előterjesztendő a minisztertanácsban a magyar kormánynyal folytatott alkudozásainak eredményét, mely eddigi hallomás szerint meglehe­tősen aggasztó. Magyarország régi taktikája sze­rint, a Lajthán inneni kétfelé szakadt áramlatot (a boldogtalan védvámi agitatiót) arra akarja felhasz­nálni, hogy a fogyasztási adó kérdésében Ausztriá­tól engedményeket csikarjon ki. A „N. Fr. Pr.“ minden ilyen engedményt az osztrák államvagyon igazolhatatlan feladásának nevez. — A költségve­tési vita a jövő hét vége felé fog megkezdetni. Athén, nov. 23. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) Tegnap kezdődött meg a Bulgarisz-kabinet vád alá helyezésére vonatkozó jelentések tár­gyalása. Konstantinápoly, nov. 23. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Az éjjel erős földrengés volt. Paris, nov. 24. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) Tolain szélsőbaloldali képviselő mély benyo­mást gyakorolt a közönségre és a politikai körök­re. Tolain azt mondá, hog­y a császárság alatti és a jelenlegi helyzet között következő különbség van : A császárság alatt a hivatalos jelöltek bo­­napartisták voltak, a­mi a becsületesség bizonyos jellegét mutatta. Ma a belügyminiszter a conserva­­tív politika ürügye alatt oly jelölteket fog patro­­nizálni, a­kik el vannak határozva, hogy a revi­­sionális­ jogot a monarchia javára gyakorolják és a köztársaságot megdöntsék. Dufaure erre kije­lenti, hogy ezen gyanú sérti az egész kabinetet. Buffet azonban nem kötelezte magát arra, hogy nem fog köztársaságellenes jelöltet pártolni. Bécs, nov. 24. Rauscher bibornok-herczeg­­érsek ma délután 3 órakor meghalt. Bécs, nov. 24. A „Pol. C.“ jelenti, hogy a császár Potocky grófot galicziai helytartóvá ki­nevezte. Bécs, nov. 24. A „Pol. C.“-nak vágásából jelentik, hogy 6000 montenegrói 12 hegyi ágyúval az ahovoi síkságon áll, kik valószínüleg arra ren­delték, hogy a törökök és herczegovinaiak közti döntő ütközetbe közbelépjenek. Bécs, nov. 24. A modenai herczeg halt tete­meinek ünnepélyes elhelyezése a kapucinusok sírboltjába ma délután ment végbe. A császári ház tagjai kevéssel 4 óra előtt érkeztek a kapucinusok templomához; a császáron kívül valamennyi itt időző főherczeg, főherczegnő, a toskánai család, Al­fonso infáns, a legfőbb udvari tisztségek és méltó­ságok, a diplomatiai kar, a miniszterek, a birod. tanács elnökei és tagjai, a polgári és katonai fő­hatóságok és a tábornoki kar jelentek meg. Pont négy órakor a beszentelés után a koporsó a gazdagon díszített, koszorúkkal megrakott kocsira emeltetett és a gyászmenet harangok zugása közt megindult; a templomhoz érve, a koporsó a papság előlépése mellett a templomba vite­tett, itt újra beszenteltetett és gyászimák közt a sírboltba viték, hová az elhunytnak első főud­varmestere és kamarása követték, s itt a főudvar­mester a tetemet zárt koporsóban a kapucinus­­guardiánnak átadta, mire a gyászaimét kisérői a templomot elhagyták. Bécs, nov. 24. A „Pol. Corr.“ megc­áfolja azon hirt, mely szerint a kormány a birod. taná­csot a budget tárgyalásának befejezése után elna­polni vagy bezárni szándékoznék; továbbá a pesti német lapok tegnapi esti kiadásának, a Chlametzky gr. és a magyar kormány és Andrássy gr. közti tárgyalások folyama és tartalmára vonatkozó hírét koholtnak mondja. Berlin, nov. 24. A rendkívüli főzsinat ma ez urskházának termében teljes számban össze­gyűlt. London, nov. 24. A „Times“-nek Konstan­tinápolyból jelentik, hogy a porta felszólította az osztrák-magyar és orosz nagyköveteket, figyelmez­tetnék a montenegrói fejedelmet, hogy folyvást sok montenegrói csatlakozik a felkelőkhöz. Ugyanannak Csettinjéből jelentik, hogy az ellenségeskedések a beállott hideg következtében félbeszakíttattak. Utolsó posta. Bismarck herczeg föllépését a költségve­tési vitában tartott beszédével a német lapok kü­lönfélekép ítélik meg. A „Nat. Ztg.“ azt hiszi, hogy Bismarck herczeg odatörekszik, hogy a tör­vényhozás tényezői között ne erősbülhessen az egyetértés. A „Voss. Ztg.“ a kanczellár nyilatkoza­tában legfontosabbnak találja azt, hogy nem em­legetett kabinetkérdést s nem veni, vidi, vici jel­szóval lépett a törvényhozás termébe. A „Béri, Börsen-Com­ir“ szerint Bismarck ezen föllépésében nem a kissé autokratikus „vas gróf“ volt, hanem hirtelen alkotmányos báránynyá változott, mely vi­zet sem szeretne zavarni, s alázatos bókot csap a „souverain“ kir. gyűlésnek. Mint látjuk, a német újságok igen meg vannak akadva vele, hogy mit írjanak hát a kanczellár föllépéséről. A franczia nemzetgyűlés által választan­dó senatorok névsoráról a „Figaro“ egy kimuta­tást közöl, mely szerint 60 név már biztosítva van. Ezen 60 közöl 22 a jobbközép, 13 a balközép, 11—11 a jobboldal és a szélsőbal, 3 pedig az „Appel au peuple“ csoportja számára jutna. Dufaure és Buffet miniszterek, mint tudjuk, a sajtótörvényt a bizottság előtt személyesen védték. Anfaure kijelenti, hogy a kormány a javaslat I. czikkével mindannak megoltalmazását czélozza, a­mit az 1848. és 1849-ki törvények czéloztak, tehát nemcsak a fennálló hatalmakat, hanem a köztársasági intézményeket, az általános szavazati jogot és a népfelséget is. Az osztromállapotról Dufaure nem nyilatkozott. Buffet visszautasíta azon k­vánságot, hogy adja elő azon rendőri jelentéseket, melyekből ő azon meggyőződést szerezte, hogy az említett négy megyében az ostromállapotot fönn kell tartani, é­s megjegyzi, hogy e jelentésekben csak azon radicális választási bizottságokról van szó, melyekkel a bíróság már foglalkozott. Ismétli azonban, hogy ezen négy megyében és Alger vá­rosában most is múlhatatlanul szükségesnek tartja az ostromállapotot. Budapesti szinlapok. Budapest, csütörtökön nov. 25. 1875. Nemzeti színház. "?"cel°t.A Sányha , „ , Richaudiére Kőrösmezei Bérlet 187. szám. Lörincz Benkő A fekete dóm írni. Kertész Leövey Vig opera 3 felv. Zenéjét Cecilia Sz. Prielle Corn. szerzette Auber. Emilia Molnárné Lord Elford Odry Vigneuxné Szathmári L.-né Juliano grf. Halmi Rafael Szigeti Jolán Massarena n. Pauli Jenni Nagy Julcsa Gil Perez Kőszegi Kezdete 7 órakor. Angela Maleckyné­­ Brigitta Kvassayné NépSZinháZ. uSí Vidmár Erzsi Az Erdö* Pornyája Zárdakapusné Vinczéné Népszínmű 3 felv. Irta Tóth Kezdete 7 órakor. n . _ Svarcz Pál Tihanyi Várszínház. [££i Ifizi Georg: A Jd barátok. Weisz Péter Solymosi Szinmü 4 felv. Sardou után Gyuri Karikás francziából fordította Szer- Mari Sziklai Bu­dahelyi Kálmán. Liczkyi Lászt Szabó Bandi Tolosan Szigeti Imre Fár. alkapít. V. Kovács Marccal Feleki Becker Akhiv. Tiszai Caussade Szigeti József Pinczér Vasvári Maurice Náday Mesterlegény Dancz Fer. Vigneux Benedek Német „ Kolosvári Abdallah Komáromi Kezdete 7 órakor. Budapest, november 24. Idem petentium ordo. Kiment a felhívás ország-világ­szerte. Mint hajdan a véres kardot, úgy hordozták meg a „Napló”-t mindenfelé, hol magyarul olvasni tudnak, s a hol nem is tudnak. Deb­­reczen és Kis-Szeben ; koronázó Pozsony s a városok koronája Brassó egyforma meg­­illetődéssel vehették tudomásul a nagy ve­szedelmet, melylyel a közigazgatási reform őket fenyegeti. Innenstova megújult a hold és ismét elfogyott azóta. És mire elfogyott, lettek ők hárman, kik az érzékeny bujtoga­­tást illő elszontyolodással szivükre vették, s felírnak sebtiben az országgyűléshez , az a reform nem kell nekik. Budapest — Pozsony — Kassa. Omne trinum perfectum. Budapest, hol a magi­­stratus tudta nélkül egész városrészeket el­vihet az árvíz. Pozsony, hol a magistratus tudtával százezerek mosódnak el minden „tartalék“ nélkül a tartalékalapból. Kassa, hol majd az egész magistratus öntudatlanul vitorlázik bele a fegyelmi és egyéb vizsgála­tok örvényébe. Igazán érdekes háromság. S nagyon illik nekik együtt petitionálni a közigazgatási reform kényelmetlen ponyvája ellen, mely szabad uszkálásukat néminemű­­leg korlátozni leszen hivatva. Uram isten, ki is petitionálna más, ha még ők sem ? Kinek is lehetne érzékeny kifogásra szava, ha még Pozsony is hallgatag, még Budapest is néma, még Kassa is csendes maradna ? A ki tud virágzó gazdaságokat tönkrejuttatni; a ki tud ezrekkel és ezrekkel az adóhátra­lékosok sorába magasan fölemelkedni; a ki tud osztályos atyafiságot nevelni a városi vagyon súlyos terhének könnyebbítésére ; a ki tud per sundam-bundam oly minta-közigaz­gatást rendezni be a saját kényelmére, hogy az Ázsiából szabadult kalmuktatárnak is könybelábad tőle a szeme : isten és emberek előtt annak a jussa és competentiája, min­denekelőtt összecsapni a kezét a vakmerő gondolat fölött, hogy a dolgok ilyen rend­jének egy kicsit máskép kell fordulnia. Ez világos. A közigazgatási bizottság genánt egy intézmény, tagadhatatlan. A közigazgatási bizottság olyan év, mely ott szerit legérzé­kenyebben, hol leginkább kidagadt a cor­­ruptio, és leghájasabban nekipoczkosodott a tétlenség. A közigazgatási bizottság olyan kéz, melynek szeme is van; nemcsak iitéz, de lát is, nem intéz vaktában, s ennélfogva, borzasztóan kényelmetlen lehet a szem nél­kül (honi soit qui mai y pense) intézkedő kezekre nézve. És mindenek fölött olyan kéz, mely nemcsak simogatásra való, de ütni is tud, ha kell. Ez pedig bizonyára mind igen felháborító tulajdonság a városi gazdálkodás azon fajára nézve, mely felül a várost, a pénzt vagy a gazdaságot bízvást elviheti az árvíz az ördög malmára, hol legtöbbnyire a czéhbeli igazak számára őrölnek. El tudjuk bizony képzelni magunk is, hogy az ilyen patriarchális helyeken valóban­­ „megszűnik az önkormányzati elem mos­tani működésének minden ingere“, mihelyt a közigazgatási bizottság a látha­táron feltűnik. A fővárosi sejtelem nem hiába retteg feliratában e szomorú váran­dóságtól. Be fog az következni szentül. A milyen igaz e sejtelemből az is, hogy „az autonóm közigazgatás iránti azon érde­keltség, mely leghathatósabb rugóját azon sokoldalú igényekből nyeri, melyek mind a polgárság közvetlen befolyása utján várják kielégittetésüket“, — csakugyan el fogja veszteni ezen kellemetes „rugóját“ a „sokoldalú igények“ kielégíthetőségének meg­szűntével. Akiknek ezen „sokoldalú igények kielégítése“ adott „ingert“ „mostani műkö­désükre­ az önkormányzat körében, szívesen elismerjük, nagy méltatlanságot és kárt fognak szenvedni a közigazgatási bizottság­nak általa, mind Budapesten, mind Pozsony­ban és mindenütt, hol a „sokoldalú igények kielégítésére“ kedvezők a körülmények „az önkormányzati elem mostani működésének“ körében. Sajnáljuk mi nagyon és nehezen ez „igazságtalanságot“. Hiszen az usus és jog­­czim. De egyebet is gondolunk mellé. Gon­doljuk nevezetesen azt, hogy a kormány és a törvényhozás feladata tán nem egészen e szép és „sokoldalú“ usus megóvása körül forog. Sőt mintha csendítenének arról is va­lamit, hogy a kormány és a törvényhozás azon „önkormányzati elem“ jogainak és vagyonának megóvására is tartoznék egy kis gonddal lenni, a­mel­y önkormányzati elem nem élvezi azt a bizonyos „in­g­e­r­t“, sem rugókat nem nyer a kielégítteté­süket váró „sokoldalú igényekben“. Egy szóval, úgy tetszik nekünk, hogy nem any­­nyira azon érdekeltség fenntartá­sára kell hogy gond legyen, mely a só­gorsági és komasági gazdálko­dás hasznos jóvoltából meríti ingerét, de sokkal inkább azon érdekeltség hathatós támogatására, mely a duskál­­kodó klikkek érdekeltségének ingerét gyökeresen megrontani leszen hivatva. A közigazgatási reformban ezt a szem­pontot látjuk mi érvényre emelve. S ha nem látnók, felnyitná szemeinket az a körülmény, hogy az országnak épp azon városai jajgat­nak elől a reform ellen, melyeknek legtöbb a tyúkszemük, legtöbb a tört cserepjük. Kemény szót mondunk ki, de kimondjuk. Ha a közigazgatási bizottság intézményét semmi nem ajánlaná, semmi nem motiválná, az az egyetlen körülmény, hogy az ország­nak legludasabb városi törvényhatóságai jajdulnak fel ellene, tökéletesen igazolná. És kimondjuk még azt is, hogy ha semmiért nem lett volna is szükség ez intézményre, kellene a főváros és a Pozsonyok miatt; ha sehol nem hoznák be, be kellene hozni Bu­dapesten és a Kassákon. Bízvást hivatkoz­hatunk e városok óriási nagy közönségére igazat adnak szavunknak; írásban, szóban, a tűzhelynél és a közpiaczon hangosan beszél erről a közvélemény. A klikkek maroknyi lantosai ellen, kik összeröffennek és háborog­nak a benti possidentes jogczimén, mi a pol­gárság ezreire hivatkozunk. Kik látják a züllöttséget, a pocsékolás és fecsérlés, a protectió és kölcsönösségi elmélet orgiáit látják és nem tehetnek róla, látják és az autonómia mostani rendszerében nem talál­nak orvoslást ellene, azok tegyenek bizony­ságot mellettünk. Az intra dominium levő város­atyai tiltakozás ellen mi azon tanács­termi kisebbségek tapsaira utalunk, melyek a tanácstermen kívül a polgárság óriási többségét képezik; Budapesten úgy mint Po­zsonyban, itt úgy mint Kassán. Nem tudjuk, lesz-e még hosszabb az időm potentium ordo, vagy vége szakad harmadik szemnél, ami valószínűbb. De le­gyen bár a városok száma, melyek Kassa és Pozsony atyái nyomdokában restelkedés nélkül elindulni készek, légió, az egészen közönbös. Sem meg nem lep, sem meg nem ingat. Mert az egyszer kétségbevonhatlanu áll a legtöbb város nagy közönségének hangu­latnyilatkozásai után, hogy a petitum nem e városok polgárságának, óriási többsé­gének, petituma lesz, hanem épp úgy mint Budapesten, Pozsonyban és Kassán: a ha­szonélvező kevesek petituma. Volt egyszer egy Lenghaimb gróf a vi­lágon és Stájerországban lakott. És e Leng­haimb gróf furcsa sajátságát mi nagyon ajánljuk a közigazgatási bizottság ellen a város nevében petitionáló kevesek figyelmébe. Ez a gróf úr a szíriai rendi választmány tagja volt, s a mellett egy kicsit megbolon­dult. De soha senki rá nem jött volna, ha szelíd tébolya egy különös jel által nem nyi­latkozik. Visszásan írta alá a nevé­t, így : Johann Graf Ausschussrath steirischer Stände-Lenghaimb. Erről ismerték meg, hogy nincs ki egészen. És tessék elhinni, hogy semmivel sem enyhébb zavart észjárás az, mikor a közigazgatási reform ellen petitio-­ náló kevesek úgy írják magukat alá, hogy­ X. Y. város nev­ében. Igen bizony: X. Y. város haszonélvező k­­­i­k e­­ nevében, ér­demes Stände-Lenghaimbjai az Ausschuss­­­­lathnak ! Ez az igazi. A „Presse“ érzékenyen veszi tegnap- I előtti czikkünket s úgy tesz, mintha erősen tilta- I toznék az ellen, hogy a „Helfertshelfer“ akarna l­enni. Neki éppen nincs kedve­ns viszályt kelteni s az osztrák alkotmányos párt éppen nem hajlandó azon párt kezére játszani, mely Lajtán-innen és Lajtán-túl a liberalismus nevető örökösének tekinti magát. Hát jól van. Mi halljuk a szót, de a gonosz a kczjátékot azért mégis csak látjuk. S mikor azt írja a „Presse“, hogy a mi hűségünk (t. i. az „Ellenőr“-é) a kiegyezéshez nem olyan régi, hogy a „Pressé“-be köthetnénk a kiegyezési törvénynyel szemben elfoglalt álláspontja miatt, ez megint egy gestus, a­miből igen sokat elértünk. A mi állás­pontunk, akár most akár előbb, a szabadság és a kölcsönös jogtisztelet álláspontja volt és lesz min­dig a kiegyezési törvények dolgában Ausztriával szemben. A „Presse“ álláspontja a jogfosztás és elnyomás álláspontja volt Magyarországgal szem­ben. A mi álláspontunk, akár mikor érvényesül, a dualizmus tökéletes­ítésére s Ausztria alkot­mányos életének, állami függetlenségének javára fog szolgálni. A „Presse“ álláspontja a ma­gyar önállóság, a magyar alkotmány fundamen­tumának negatíója volt. A mi álláspontunk a haladásé, az övé a reactióé. A ki a mi álláspontunkból indul ki a monarchia viszonyai­nak fejlesztésében, a monarchia megszilárdítását, a szabadelvű institutiók tökéletesítését, a két állam al­kotmányos fejlődését, függetlenségének nagyobb garantiáit s népeinek javát fogja megtalálni. A ki a „Presse“ egykori álláspontja felé hajlik, az oda fog jutni ama gonoszul nevető örökségiesők ke­zébe, a­kiktől ma­­napság a „Presse“ is oly szent borzalommal irtózik. — Ezt ne feledje el a „Presse“. De ne feledje el azt se, hogy a ki egyik szavában annyira tiltakozik a reactionárius hajlamok ellen és a másik szavában kivihetetlennek jelenti ki a független magyar bankra, a vám-visszatérítésre vo­natkozó jogosult magyar követeléseket, az csak leplezve teszi azt, a­mit Helfert nyíltan cselekszik. Zsákmányul tekinti Magyarországot mind a kettő. Csakhogy Helfert még politikailag is, a „Presse“ már csak közgazdaságilag — addig is még poli­tikailag tehetné. A jó­indulat tökéletesen egyforma. A képviselőház osztályai ma d. u. 5 órakor ülést tartottak, tárgyalván a ház által odautasított törvényjavaslatokat, név szerint a spa­nyol királysággal a spanyol vá­mr­e­for­m el­halasztásáról, a hawai szigetek királyságá­val kötött kereskedelmi és vámszerző­désről, a nemzetközi t­á­vh­i­r­d­a-s­z­e­r­z­ő­d­é­s­­ről, a méter­ mérték ügyében kötött nem­zetközi egyezményről, a gyári és kereske­delmi védjegyek oltalmáról, a német biro­dalommal kicserélt nyilatkozványról és végre a romániai fejedelemséggel kötött keres­kedelmi egyezményről szóló törvényja­vaslatokat. Az elősorolt törvényjavaslatok, kivéve a ro­mán­i­a­i fejedelemséggel kötött kereskedelmi egyez­ményről szólók, általában vita nélkül fogadtattak el. Ez utóbbiról azonban több osztályban vita támadt, így például a VII. osztályban, melynek elnöki szé­kében ezúttal az összeférhetlenségi bizottságban el­foglalt Gorove helyett Tóth Vilmos ü­lt, Nemes Nándor gr. határozottan ellene szólott, s kijelente, hogy a szerződés ellen a házban is felszólal. A IX. osztályban Prileszky Tádé felszólítására kije­lentette Simon­yi Lajos b. kereskedelmi minisz­ter, hogy a kormány a vasúti tarifa ügyében min­dent el fog követni a kérdés kedvező megoldására, s erre nézve a házban is nyilatkozni fog. A IV. osztályban szintén hosszabb vitát kel­tett a törvényjavaslat s az osztály azon megjegyzés­sel fogadta el, hogy a kormány felszólíttatik az erdélyi hitelviszonyok rendezésének és a ta­gosítási ügyeknek siettetésére. Ugyanezt mondta ki Lukács Béla indítványára a VIII osztály is. A IV osztály­ban, — hol élénk eszmecsere tárgyát képezte a zsidók birtokszerzéséről szóló pont — azon kívül felszólíttatni határoztatott a miniszter arra is, hogy jövőre ilynemű szerződések kérdésében ne csak az ipar és kereskedelmi kamarákat, hanem az egyes iparágak kiválóbb képviselőit is hallgassa meg. Az V. osztályban egyedül Mocsáry Lajos ellenezte a szerződés elfogadását, védelmére Mó­ricz Pál, Hegedűs Sándor, Kacskovics és Boér An­tal kelt. A VI. osztály azon óhaját fejezi ki, hogy a szerződések hibás szövege a franczia szöveggel szabatosabb összhangzásba hozassák. Előadókká választottak a központi bi­zottságból: I. osztály Baross Gábor, II. osztály Schmausz Endre, III. o. Dániel Ernő, VI. o. Ber­­náth Dezső, VII. o. Marsovszky Jenő, VIII. o. Lukács Béla, IX. o. Horváth Gyula, valamennyi­­javaslatra; a IV. o. a romániai szerződésre Mak­­ray Aladár, a többire Márkus István, az V. o. romá­niai szerződésre Hegedűs Sándor, a többire Szap­­lonczay Miklós. *VV Az összeférhetlenségi bizottság nov. 24-én, d. u. fél öt órakor tárgyalás alá vette Zsíros Lajos, Torontál megye nagy-szent-miklósi ke­rületi és Jókai Mór, Budapest józsefvárosi kerületi képviselő összeférhetlenségi eseteit. Zsíros Lajos ügyében, miután ő kir. járás­­birói állást foglalt el, mindamellett ezen állásáról az osztályok által történt igazoltatása után sem mon­dott le, s igy jelenleg mint igazolt képviselő egy­szersmind a járásbirói állásán is megmaradt, az 1875. évi I. t. sz. 9. §. értelmében a bizottság az összeférhetlenséget kimondotta. Jókai Mór összeférhetlenségi esete, melynek eldöntését maga hozta a képviselőház elé, követ­kező : ő az „Athenaeum“ irodalmi társulatnál, mely a hivatalos „Közlöny“ kiadása által a kormány­nyal szerződéses viszonyban van, igazgató-ta­nácsosi állással bír, ezen állásáról azonban lemon­dott. Lemondását a társulat nem fogadta el, azért Jókai ezen kérdést összeférhetlenségi szempontból való eldöntés végett a ház elé terjesztette. A bizottság hosszasabb tanácskozás után kö­vetkező határozatot hozott: Miután Jókai Mór képviselő, úgy a képviselő­házban, mint most a bizottság előtt tett nyilatko­zatában azt adta elő, hogy ő az Athenaeumnál vi­selt igazgatótanácsi állásáról lemondott, ennélfogva a bizottság őt csak mint képviselőt tekinthetvén, összeférhetlenségi esetet nem lát, s így egy külön határozat hozatalát szükségesnek nem tartja. Temes megye hidegkúti kerületé­ben, hol Tormássy Mihály elhalálozása következ­tében új választás lesz, két jelöltet emlegetnek. Az egyik Pálfy János szolgabiró, ki már Tormássy megválasztásakor szóba jött, s a ki körül tekinté­lyes párt csoportosult. Pálfy J. Tormássy iránti benső barátságánál fogva akkor visszalépett, s Tor­mássy pártja 58 szóval győzött Kövér Gábor el­lenében. Most a választók egy része ismét Pálfy körül egyesült, más része azonban T­a­n­á­r­k­y Gedeon, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára mellett buzog. Levelezőnk értesítése szerint, ha Tanárky Gedeon a jelöltséget elvállalja, akkor a győzelemre alapos kilátása lehet. A vá­lasztás napja november 30-ára van kitűzve. Vá­lasztási elnök: Fehér Endre kincstári ügyész és lippai lakos, helyettes elnök: Rozsinszky Gyula ügyvéd és lippai lakos. Jegyzők: Radnyan­­cza János kesniczi és Zsivkovics szokási jegyző. __________ A terézvárosi holnapi választás vezérle­tére kiküldött szavazatszedő bizottság ma este tartott ülésében a választási elnök előterjesztette, hogy Szederkényi Nándor jelöltsége nála írá­­silag bejelentetett, ennek folytán a harmadik párt mikénti elhelyezkedése tárgyában abban állapodott meg a bizottság, hogy a Szederkényi-pártnak tet­szésére bízza, hogy az „Ivánka“ vagy a „Schwarz“­­párt részére kijelölt helyen helyezkedjék el. A kép­vi­s­el­ő­h­áz p­én­z­ügy­i bizott­sága ma, d. e. V. 10 órakor tartott egy rövid ülést, melyben a horvát határőrvidéki telekkönyvi kirendeltségek szaporításának költségeit tárgyalta és elfogadta. A költségek, melyek ezen szaporí­tásból erednek, 20.000 frtra rúgnak, mely összeget a bizottság helybenhagyta. A képviselőház VI. bíráló bizott­sága a ma délutánra kitűzött ülését nem tarthatta meg, minthogy a bizottság tagjai a hazámat-képes számban meg nem jelentek. A felveendő tárgyat a Pápa városi képviselőválasztás ügye képezte, mely ellen tudvalevőleg vizsgálatot rendelt el a bizottság. A képviselőház véderőbizottsága csütörtökön, d. n. 5 órakor ülést tart, melynek tár­gyait az újonczozási és a katonai nyugdíj-­javaslat képezendik. __________ Az országházból. — Nov. 24. — A budgetvita tizenharmadik napján végre eljutottunk a pénzügyminisztérium költség­­előirányzatához, és lett megint általános vita, úgy hogy ha ebben a tempóban megy, nem tudjuk, mikor lesz vége a tárgyalás­nak. Azt csak Simonyi Ernő tudná meg­mondani, mert ha bőbeszédűsége progressiv arányokban fejlődik — ma csak­­négy be­szédet mondott — akkor ennek az esz­tendőnek a hátralevő része kevés az ő meg­hallgatására. No de Simonyi úr beszédeire is ráil­lik, hogy nincs az a rosz könyv, a­miből valami jót ne lehetne tanulni, s illetőleg tanulságot vonni. Mai beszédeiből azt a tanulságot vontuk, hogy a milyen gyönge és tarthatatlan pénzügyi politikája általá­ban, olyan gyöngék és primitívek az admi­­nistratióról való fogalmai. Hanem így van az, ha tájékozottsága mindössze arra szo­rítkozik, s ezt nyilvánosan sem átallja be­vallani, hogy a képviselőház folyosóján hal­lotta egy elbocsátott hivatalnoktól, hogy még sokat lehet reducálni. Ez először is azt bizonyítja, hogy a kormány máris re­­ducált, másodszor pedig bizonyítja azt, hogy a reductiót kitűnő tapintattal és szerencsé­sen kezdte meg, ha a Simonyi úr informá­torán kezdte. Paar oder unpaar. Ez a Simonyi úr reductiójának egyik alapelve. A­hol a hi­vatalnokok páratlanok — már tudniillik számbeli értelemben véve — ott reducálan­­dók párosra. A ki nem hiszi, olvassa el be­szédét. Mivel 25 hivatalnokot nem lehet pá­rosan beosztani két ügyosztályba, hát le­gyen csak húsz, s mivel három szolgát nem lehet két osztályba osztani, hát legyen csak kettő. Bizony nem hiába nevetett ezen még Madarász József is. Tessék aztán az ilyenekre komolyan válaszolni, pedig ilyeneket mondott ma Si­monyi úr egész nap, akkor is, midőn a meg­takarítás fogalmának meghatározásával fog­lalkozott. Egy szóval, hamis positióba jutott a különvéleménynyel, s nem bir belőle ki­szabadulni, sőt ma úgy bebonyolódott, hogy mi valóban őszinte részvéttel néztük, mert sokkal több rokonszenvvel viseltetünk irán­ta, hogysem elfojthattuk volna a sajnálat érzetét, mikor ennyire a nevetségesség szí­nében tűnt fel. A kormányt általánosságban figyelmez­tetni a központi igazgatás költségeinek alább­­szállítására, azt igenis lehet, de kijelölni akarni, hogy melyik osztályból és hány ki-

Next