Ellenőr, 1875. november (7. évfolyam, 303-331. szám)
1875-11-25 / 326. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor itt ez a 6. sz. Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, csütörtök, november 25. 1875. 326. szám. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-uteza 6. szám (Légrády testvérek Irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. TV. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.................................20 forint — kr. Félévre......................................10 „ — kr. Negyedévre.............................5 „ — kr. Egy hóra..................................180 kr. Az előfizetést — postai útón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 24. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A „N. Fr. Pr.“ Chlametzky miniszterről, ki Budapestről ma visszatért, azt mondja, hogy még ma valószínűleg előterjesztendő a minisztertanácsban a magyar kormánynyal folytatott alkudozásainak eredményét, mely eddigi hallomás szerint meglehetősen aggasztó. Magyarország régi taktikája szerint, a Lajthán inneni kétfelé szakadt áramlatot (a boldogtalan védvámi agitatiót) arra akarja felhasználni, hogy a fogyasztási adó kérdésében Ausztriától engedményeket csikarjon ki. A „N. Fr. Pr.“ minden ilyen engedményt az osztrák államvagyon igazolhatatlan feladásának nevez. — A költségvetési vita a jövő hét vége felé fog megkezdetni. Athén, nov. 23. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Tegnap kezdődött meg a Bulgarisz-kabinet vád alá helyezésére vonatkozó jelentések tárgyalása. Konstantinápoly, nov. 23. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Az éjjel erős földrengés volt. Paris, nov. 24. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Tolain szélsőbaloldali képviselő mély benyomást gyakorolt a közönségre és a politikai körökre. Tolain azt mondá, hogy a császárság alatti és a jelenlegi helyzet között következő különbség van : A császárság alatt a hivatalos jelöltek bonapartisták voltak, ami a becsületesség bizonyos jellegét mutatta. Ma a belügyminiszter a conservatív politika ürügye alatt oly jelölteket fog patronizálni, akik el vannak határozva, hogy a revisionális jogot a monarchia javára gyakorolják és a köztársaságot megdöntsék. Dufaure erre kijelenti, hogy ezen gyanú sérti az egész kabinetet. Buffet azonban nem kötelezte magát arra, hogy nem fog köztársaságellenes jelöltet pártolni. Bécs, nov. 24. Rauscher bibornok-herczegérsek ma délután 3 órakor meghalt. Bécs, nov. 24. A „Pol. C.“ jelenti, hogy a császár Potocky grófot galicziai helytartóvá kinevezte. Bécs, nov. 24. A „Pol. C.“-nak vágásából jelentik, hogy 6000 montenegrói 12 hegyi ágyúval az ahovoi síkságon áll, kik valószínüleg arra rendelték, hogy a törökök és herczegovinaiak közti döntő ütközetbe közbelépjenek. Bécs, nov. 24. A modenai herczeg halt tetemeinek ünnepélyes elhelyezése a kapucinusok sírboltjába ma délután ment végbe. A császári ház tagjai kevéssel 4 óra előtt érkeztek a kapucinusok templomához; a császáron kívül valamennyi itt időző főherczeg, főherczegnő, a toskánai család, Alfonso infáns, a legfőbb udvari tisztségek és méltóságok, a diplomatiai kar, a miniszterek, a birod. tanács elnökei és tagjai, a polgári és katonai főhatóságok és a tábornoki kar jelentek meg. Pont négy órakor a beszentelés után a koporsó a gazdagon díszített, koszorúkkal megrakott kocsira emeltetett és a gyászmenet harangok zugása közt megindult; a templomhoz érve, a koporsó a papság előlépése mellett a templomba vitetett, itt újra beszenteltetett és gyászimák közt a sírboltba viték, hová az elhunytnak első főudvarmestere és kamarása követték, s itt a főudvarmester a tetemet zárt koporsóban a kapucinusguardiánnak átadta, mire a gyászaimét kisérői a templomot elhagyták. Bécs, nov. 24. A „Pol. Corr.“ megcáfolja azon hirt, mely szerint a kormány a birod. tanácsot a budget tárgyalásának befejezése után elnapolni vagy bezárni szándékoznék; továbbá a pesti német lapok tegnapi esti kiadásának, a Chlametzky gr. és a magyar kormány és Andrássy gr. közti tárgyalások folyama és tartalmára vonatkozó hírét koholtnak mondja. Berlin, nov. 24. A rendkívüli főzsinat ma ez urskházának termében teljes számban összegyűlt. London, nov. 24. A „Times“-nek Konstantinápolyból jelentik, hogy a porta felszólította az osztrák-magyar és orosz nagyköveteket, figyelmeztetnék a montenegrói fejedelmet, hogy folyvást sok montenegrói csatlakozik a felkelőkhöz. Ugyanannak Csettinjéből jelentik, hogy az ellenségeskedések a beállott hideg következtében félbeszakíttattak. Utolsó posta. Bismarck herczeg föllépését a költségvetési vitában tartott beszédével a német lapok különfélekép ítélik meg. A „Nat. Ztg.“ azt hiszi, hogy Bismarck herczeg odatörekszik, hogy a törvényhozás tényezői között ne erősbülhessen az egyetértés. A „Voss. Ztg.“ a kanczellár nyilatkozatában legfontosabbnak találja azt, hogy nem emlegetett kabinetkérdést s nem veni, vidi, vici jelszóval lépett a törvényhozás termébe. A „Béri, Börsen-Comir“ szerint Bismarck ezen föllépésében nem a kissé autokratikus „vas gróf“ volt, hanem hirtelen alkotmányos báránynyá változott, mely vizet sem szeretne zavarni, s alázatos bókot csap a „souverain“ kir. gyűlésnek. Mint látjuk, a német újságok igen meg vannak akadva vele, hogy mit írjanak hát a kanczellár föllépéséről. A franczia nemzetgyűlés által választandó senatorok névsoráról a „Figaro“ egy kimutatást közöl, mely szerint 60 név már biztosítva van. Ezen 60 közöl 22 a jobbközép, 13 a balközép, 11—11 a jobboldal és a szélsőbal, 3 pedig az „Appel au peuple“ csoportja számára jutna. Dufaure és Buffet miniszterek, mint tudjuk, a sajtótörvényt a bizottság előtt személyesen védték. Anfaure kijelenti, hogy a kormány a javaslat I. czikkével mindannak megoltalmazását czélozza, amit az 1848. és 1849-ki törvények czéloztak, tehát nemcsak a fennálló hatalmakat, hanem a köztársasági intézményeket, az általános szavazati jogot és a népfelséget is. Az osztromállapotról Dufaure nem nyilatkozott. Buffet visszautasíta azon kvánságot, hogy adja elő azon rendőri jelentéseket, melyekből ő azon meggyőződést szerezte, hogy az említett négy megyében az ostromállapotot fönn kell tartani, és megjegyzi, hogy e jelentésekben csak azon radicális választási bizottságokról van szó, melyekkel a bíróság már foglalkozott. Ismétli azonban, hogy ezen négy megyében és Alger városában most is múlhatatlanul szükségesnek tartja az ostromállapotot. Budapesti szinlapok. Budapest, csütörtökön nov. 25. 1875. Nemzeti színház. "?"cel°t.A Sányha , „ , Richaudiére Kőrösmezei Bérlet 187. szám. Lörincz Benkő A fekete dóm írni. Kertész Leövey Vig opera 3 felv. Zenéjét Cecilia Sz. Prielle Corn. szerzette Auber. Emilia Molnárné Lord Elford Odry Vigneuxné Szathmári L.-né Juliano grf. Halmi Rafael Szigeti Jolán Massarena n. Pauli Jenni Nagy Julcsa Gil Perez Kőszegi Kezdete 7 órakor. Angela Maleckyné Brigitta Kvassayné NépSZinháZ. uSí Vidmár Erzsi Az Erdö* Pornyája Zárdakapusné Vinczéné Népszínmű 3 felv. Irta Tóth Kezdete 7 órakor. n . _ Svarcz Pál Tihanyi Várszínház. [££i Ifizi Georg: A Jd barátok. Weisz Péter Solymosi Szinmü 4 felv. Sardou után Gyuri Karikás francziából fordította Szer- Mari Sziklai Budahelyi Kálmán. Liczkyi Lászt Szabó Bandi Tolosan Szigeti Imre Fár. alkapít. V. Kovács Marccal Feleki Becker Akhiv. Tiszai Caussade Szigeti József Pinczér Vasvári Maurice Náday Mesterlegény Dancz Fer. Vigneux Benedek Német „ Kolosvári Abdallah Komáromi Kezdete 7 órakor. Budapest, november 24. Idem petentium ordo. Kiment a felhívás ország-világszerte. Mint hajdan a véres kardot, úgy hordozták meg a „Napló”-t mindenfelé, hol magyarul olvasni tudnak, s a hol nem is tudnak. Debreczen és Kis-Szeben ; koronázó Pozsony s a városok koronája Brassó egyforma megilletődéssel vehették tudomásul a nagy veszedelmet, melylyel a közigazgatási reform őket fenyegeti. Innenstova megújult a hold és ismét elfogyott azóta. És mire elfogyott, lettek ők hárman, kik az érzékeny bujtogatást illő elszontyolodással szivükre vették, s felírnak sebtiben az országgyűléshez , az a reform nem kell nekik. Budapest — Pozsony — Kassa. Omne trinum perfectum. Budapest, hol a magistratus tudta nélkül egész városrészeket elvihet az árvíz. Pozsony, hol a magistratus tudtával százezerek mosódnak el minden „tartalék“ nélkül a tartalékalapból. Kassa, hol majd az egész magistratus öntudatlanul vitorlázik bele a fegyelmi és egyéb vizsgálatok örvényébe. Igazán érdekes háromság. S nagyon illik nekik együtt petitionálni a közigazgatási reform kényelmetlen ponyvája ellen, mely szabad uszkálásukat némineműleg korlátozni leszen hivatva. Uram isten, ki is petitionálna más, ha még ők sem ? Kinek is lehetne érzékeny kifogásra szava, ha még Pozsony is hallgatag, még Budapest is néma, még Kassa is csendes maradna ? A ki tud virágzó gazdaságokat tönkrejuttatni; a ki tud ezrekkel és ezrekkel az adóhátralékosok sorába magasan fölemelkedni; a ki tud osztályos atyafiságot nevelni a városi vagyon súlyos terhének könnyebbítésére ; a ki tud per sundam-bundam oly minta-közigazgatást rendezni be a saját kényelmére, hogy az Ázsiából szabadult kalmuktatárnak is könybelábad tőle a szeme : isten és emberek előtt annak a jussa és competentiája, mindenekelőtt összecsapni a kezét a vakmerő gondolat fölött, hogy a dolgok ilyen rendjének egy kicsit máskép kell fordulnia. Ez világos. A közigazgatási bizottság genánt egy intézmény, tagadhatatlan. A közigazgatási bizottság olyan év, mely ott szerit legérzékenyebben, hol leginkább kidagadt a corruptio, és leghájasabban nekipoczkosodott a tétlenség. A közigazgatási bizottság olyan kéz, melynek szeme is van; nemcsak iitéz, de lát is, nem intéz vaktában, s ennélfogva, borzasztóan kényelmetlen lehet a szem nélkül (honi soit qui mai y pense) intézkedő kezekre nézve. És mindenek fölött olyan kéz, mely nemcsak simogatásra való, de ütni is tud, ha kell. Ez pedig bizonyára mind igen felháborító tulajdonság a városi gazdálkodás azon fajára nézve, mely felül a várost, a pénzt vagy a gazdaságot bízvást elviheti az árvíz az ördög malmára, hol legtöbbnyire a czéhbeli igazak számára őrölnek. El tudjuk bizony képzelni magunk is, hogy az ilyen patriarchális helyeken valóban „megszűnik az önkormányzati elem mostani működésének minden ingere“, mihelyt a közigazgatási bizottság a láthatáron feltűnik. A fővárosi sejtelem nem hiába retteg feliratában e szomorú várandóságtól. Be fog az következni szentül. A milyen igaz e sejtelemből az is, hogy „az autonóm közigazgatás iránti azon érdekeltség, mely leghathatósabb rugóját azon sokoldalú igényekből nyeri, melyek mind a polgárság közvetlen befolyása utján várják kielégittetésüket“, — csakugyan el fogja veszteni ezen kellemetes „rugóját“ a „sokoldalú igények“ kielégíthetőségének megszűntével. Akiknek ezen „sokoldalú igények kielégítése“ adott „ingert“ „mostani működésükre az önkormányzat körében, szívesen elismerjük, nagy méltatlanságot és kárt fognak szenvedni a közigazgatási bizottságnak általa, mind Budapesten, mind Pozsonyban és mindenütt, hol a „sokoldalú igények kielégítésére“ kedvezők a körülmények „az önkormányzati elem mostani működésének“ körében. Sajnáljuk mi nagyon és nehezen ez „igazságtalanságot“. Hiszen az usus és jogczim. De egyebet is gondolunk mellé. Gondoljuk nevezetesen azt, hogy a kormány és a törvényhozás feladata tán nem egészen e szép és „sokoldalú“ usus megóvása körül forog. Sőt mintha csendítenének arról is valamit, hogy a kormány és a törvényhozás azon „önkormányzati elem“ jogainak és vagyonának megóvására is tartoznék egy kis gonddal lenni, amely önkormányzati elem nem élvezi azt a bizonyos „ingert“, sem rugókat nem nyer a kielégíttetésüket váró „sokoldalú igényekben“. Egy szóval, úgy tetszik nekünk, hogy nem anynyira azon érdekeltség fenntartására kell hogy gond legyen, mely a sógorsági és komasági gazdálkodás hasznos jóvoltából meríti ingerét, de sokkal inkább azon érdekeltség hathatós támogatására, mely a duskálkodó klikkek érdekeltségének ingerét gyökeresen megrontani leszen hivatva. A közigazgatási reformban ezt a szempontot látjuk mi érvényre emelve. S ha nem látnók, felnyitná szemeinket az a körülmény, hogy az országnak épp azon városai jajgatnak elől a reform ellen, melyeknek legtöbb a tyúkszemük, legtöbb a tört cserepjük. Kemény szót mondunk ki, de kimondjuk. Ha a közigazgatási bizottság intézményét semmi nem ajánlaná, semmi nem motiválná, az az egyetlen körülmény, hogy az országnak legludasabb városi törvényhatóságai jajdulnak fel ellene, tökéletesen igazolná. És kimondjuk még azt is, hogy ha semmiért nem lett volna is szükség ez intézményre, kellene a főváros és a Pozsonyok miatt; ha sehol nem hoznák be, be kellene hozni Budapesten és a Kassákon. Bízvást hivatkozhatunk e városok óriási nagy közönségére igazat adnak szavunknak; írásban, szóban, a tűzhelynél és a közpiaczon hangosan beszél erről a közvélemény. A klikkek maroknyi lantosai ellen, kik összeröffennek és háborognak a benti possidentes jogczimén, mi a polgárság ezreire hivatkozunk. Kik látják a züllöttséget, a pocsékolás és fecsérlés, a protectió és kölcsönösségi elmélet orgiáit látják és nem tehetnek róla, látják és az autonómia mostani rendszerében nem találnak orvoslást ellene, azok tegyenek bizonyságot mellettünk. Az intra dominium levő városatyai tiltakozás ellen mi azon tanácstermi kisebbségek tapsaira utalunk, melyek a tanácstermen kívül a polgárság óriási többségét képezik; Budapesten úgy mint Pozsonyban, itt úgy mint Kassán. Nem tudjuk, lesz-e még hosszabb az időm potentium ordo, vagy vége szakad harmadik szemnél, ami valószínűbb. De legyen bár a városok száma, melyek Kassa és Pozsony atyái nyomdokában restelkedés nélkül elindulni készek, légió, az egészen közönbös. Sem meg nem lep, sem meg nem ingat. Mert az egyszer kétségbevonhatlanu áll a legtöbb város nagy közönségének hangulatnyilatkozásai után, hogy a petitum nem e városok polgárságának, óriási többségének, petituma lesz, hanem épp úgy mint Budapesten, Pozsonyban és Kassán: a haszonélvező kevesek petituma. Volt egyszer egy Lenghaimb gróf a világon és Stájerországban lakott. És e Lenghaimb gróf furcsa sajátságát mi nagyon ajánljuk a közigazgatási bizottság ellen a város nevében petitionáló kevesek figyelmébe. Ez a gróf úr a szíriai rendi választmány tagja volt, s a mellett egy kicsit megbolondult. De soha senki rá nem jött volna, ha szelíd tébolya egy különös jel által nem nyilatkozik. Visszásan írta alá a nevét, így : Johann Graf Ausschussrath steirischer Stände-Lenghaimb. Erről ismerték meg, hogy nincs ki egészen. És tessék elhinni, hogy semmivel sem enyhébb zavart észjárás az, mikor a közigazgatási reform ellen petitio- náló kevesek úgy írják magukat alá, hogy X. Y. város nevében. Igen bizony: X. Y. város haszonélvező kik e nevében, érdemes Stände-Lenghaimbjai az Ausschusslathnak ! Ez az igazi. A „Presse“ érzékenyen veszi tegnap- I előtti czikkünket s úgy tesz, mintha erősen tilta- I toznék az ellen, hogy a „Helfertshelfer“ akarna lenni. Neki éppen nincs kedvens viszályt kelteni s az osztrák alkotmányos párt éppen nem hajlandó azon párt kezére játszani, mely Lajtán-innen és Lajtán-túl a liberalismus nevető örökösének tekinti magát. Hát jól van. Mi halljuk a szót, de a gonosz a kczjátékot azért mégis csak látjuk. S mikor azt írja a „Presse“, hogy a mi hűségünk (t. i. az „Ellenőr“-é) a kiegyezéshez nem olyan régi, hogy a „Pressé“-be köthetnénk a kiegyezési törvénynyel szemben elfoglalt álláspontja miatt, ez megint egy gestus, amiből igen sokat elértünk. A mi álláspontunk, akár most akár előbb, a szabadság és a kölcsönös jogtisztelet álláspontja volt és lesz mindig a kiegyezési törvények dolgában Ausztriával szemben. A „Presse“ álláspontja a jogfosztás és elnyomás álláspontja volt Magyarországgal szemben. A mi álláspontunk, akár mikor érvényesül, a dualizmus tökéletesítésére s Ausztria alkotmányos életének, állami függetlenségének javára fog szolgálni. A „Presse“ álláspontja a magyar önállóság, a magyar alkotmány fundamentumának negatíója volt. A mi álláspontunk a haladásé, az övé a reactióé. A ki a mi álláspontunkból indul ki a monarchia viszonyainak fejlesztésében, a monarchia megszilárdítását, a szabadelvű institutiók tökéletesítését, a két állam alkotmányos fejlődését, függetlenségének nagyobb garantiáit s népeinek javát fogja megtalálni. A ki a „Presse“ egykori álláspontja felé hajlik, az oda fog jutni ama gonoszul nevető örökségiesők kezébe, akiktől manapság a „Presse“ is oly szent borzalommal irtózik. — Ezt ne feledje el a „Presse“. De ne feledje el azt se, hogy a ki egyik szavában annyira tiltakozik a reactionárius hajlamok ellen és a másik szavában kivihetetlennek jelenti ki a független magyar bankra, a vám-visszatérítésre vonatkozó jogosult magyar követeléseket, az csak leplezve teszi azt, amit Helfert nyíltan cselekszik. Zsákmányul tekinti Magyarországot mind a kettő. Csakhogy Helfert még politikailag is, a „Presse“ már csak közgazdaságilag — addig is még politikailag tehetné. A jóindulat tökéletesen egyforma. A képviselőház osztályai ma d. u. 5 órakor ülést tartottak, tárgyalván a ház által odautasított törvényjavaslatokat, név szerint a spanyol királysággal a spanyol vámreform elhalasztásáról, a hawai szigetek királyságával kötött kereskedelmi és vámszerződésről, a nemzetközi távhirda-szerződésről, a méter mérték ügyében kötött nemzetközi egyezményről, a gyári és kereskedelmi védjegyek oltalmáról, a német birodalommal kicserélt nyilatkozványról és végre a romániai fejedelemséggel kötött kereskedelmi egyezményről szóló törvényjavaslatokat. Az elősorolt törvényjavaslatok, kivéve a romániai fejedelemséggel kötött kereskedelmi egyezményről szólók, általában vita nélkül fogadtattak el. Ez utóbbiról azonban több osztályban vita támadt, így például a VII. osztályban, melynek elnöki székében ezúttal az összeférhetlenségi bizottságban elfoglalt Gorove helyett Tóth Vilmos ült, Nemes Nándor gr. határozottan ellene szólott, s kijelente, hogy a szerződés ellen a házban is felszólal. A IX. osztályban Prileszky Tádé felszólítására kijelentette Simonyi Lajos b. kereskedelmi miniszter, hogy a kormány a vasúti tarifa ügyében mindent el fog követni a kérdés kedvező megoldására, s erre nézve a házban is nyilatkozni fog. A IV. osztályban szintén hosszabb vitát keltett a törvényjavaslat s az osztály azon megjegyzéssel fogadta el, hogy a kormány felszólíttatik az erdélyi hitelviszonyok rendezésének és a tagosítási ügyeknek siettetésére. Ugyanezt mondta ki Lukács Béla indítványára a VIII osztály is. A IV osztályban, — hol élénk eszmecsere tárgyát képezte a zsidók birtokszerzéséről szóló pont — azon kívül felszólíttatni határoztatott a miniszter arra is, hogy jövőre ilynemű szerződések kérdésében ne csak az ipar és kereskedelmi kamarákat, hanem az egyes iparágak kiválóbb képviselőit is hallgassa meg. Az V. osztályban egyedül Mocsáry Lajos ellenezte a szerződés elfogadását, védelmére Móricz Pál, Hegedűs Sándor, Kacskovics és Boér Antal kelt. A VI. osztály azon óhaját fejezi ki, hogy a szerződések hibás szövege a franczia szöveggel szabatosabb összhangzásba hozassák. Előadókká választottak a központi bizottságból: I. osztály Baross Gábor, II. osztály Schmausz Endre, III. o. Dániel Ernő, VI. o. Bernáth Dezső, VII. o. Marsovszky Jenő, VIII. o. Lukács Béla, IX. o. Horváth Gyula, valamennyijavaslatra; a IV. o. a romániai szerződésre Makray Aladár, a többire Márkus István, az V. o. romániai szerződésre Hegedűs Sándor, a többire Szaplonczay Miklós. *VV Az összeférhetlenségi bizottság nov. 24-én, d. u. fél öt órakor tárgyalás alá vette Zsíros Lajos, Torontál megye nagy-szent-miklósi kerületi és Jókai Mór, Budapest józsefvárosi kerületi képviselő összeférhetlenségi eseteit. Zsíros Lajos ügyében, miután ő kir. járásbirói állást foglalt el, mindamellett ezen állásáról az osztályok által történt igazoltatása után sem mondott le, s igy jelenleg mint igazolt képviselő egyszersmind a járásbirói állásán is megmaradt, az 1875. évi I. t. sz. 9. §. értelmében a bizottság az összeférhetlenséget kimondotta. Jókai Mór összeférhetlenségi esete, melynek eldöntését maga hozta a képviselőház elé, következő : ő az „Athenaeum“ irodalmi társulatnál, mely a hivatalos „Közlöny“ kiadása által a kormánynyal szerződéses viszonyban van, igazgató-tanácsosi állással bír, ezen állásáról azonban lemondott. Lemondását a társulat nem fogadta el, azért Jókai ezen kérdést összeférhetlenségi szempontból való eldöntés végett a ház elé terjesztette. A bizottság hosszasabb tanácskozás után következő határozatot hozott: Miután Jókai Mór képviselő, úgy a képviselőházban, mint most a bizottság előtt tett nyilatkozatában azt adta elő, hogy ő az Athenaeumnál viselt igazgatótanácsi állásáról lemondott, ennélfogva a bizottság őt csak mint képviselőt tekinthetvén, összeférhetlenségi esetet nem lát, s így egy külön határozat hozatalát szükségesnek nem tartja. Temes megye hidegkúti kerületében, hol Tormássy Mihály elhalálozása következtében új választás lesz, két jelöltet emlegetnek. Az egyik Pálfy János szolgabiró, ki már Tormássy megválasztásakor szóba jött, s a ki körül tekintélyes párt csoportosult. Pálfy J. Tormássy iránti benső barátságánál fogva akkor visszalépett, s Tormássy pártja 58 szóval győzött Kövér Gábor ellenében. Most a választók egy része ismét Pálfy körül egyesült, más része azonban Tanárky Gedeon, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára mellett buzog. Levelezőnk értesítése szerint, ha Tanárky Gedeon a jelöltséget elvállalja, akkor a győzelemre alapos kilátása lehet. A választás napja november 30-ára van kitűzve. Választási elnök: Fehér Endre kincstári ügyész és lippai lakos, helyettes elnök: Rozsinszky Gyula ügyvéd és lippai lakos. Jegyzők: Radnyancza János kesniczi és Zsivkovics szokási jegyző. __________ A terézvárosi holnapi választás vezérletére kiküldött szavazatszedő bizottság ma este tartott ülésében a választási elnök előterjesztette, hogy Szederkényi Nándor jelöltsége nála írásilag bejelentetett, ennek folytán a harmadik párt mikénti elhelyezkedése tárgyában abban állapodott meg a bizottság, hogy a Szederkényi-pártnak tetszésére bízza, hogy az „Ivánka“ vagy a „Schwarz“párt részére kijelölt helyen helyezkedjék el. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma, d. e. V. 10 órakor tartott egy rövid ülést, melyben a horvát határőrvidéki telekkönyvi kirendeltségek szaporításának költségeit tárgyalta és elfogadta. A költségek, melyek ezen szaporításból erednek, 20.000 frtra rúgnak, mely összeget a bizottság helybenhagyta. A képviselőház VI. bíráló bizottsága a ma délutánra kitűzött ülését nem tarthatta meg, minthogy a bizottság tagjai a hazámat-képes számban meg nem jelentek. A felveendő tárgyat a Pápa városi képviselőválasztás ügye képezte, mely ellen tudvalevőleg vizsgálatot rendelt el a bizottság. A képviselőház véderőbizottsága csütörtökön, d. n. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyait az újonczozási és a katonai nyugdíj-javaslat képezendik. __________ Az országházból. — Nov. 24. — A budgetvita tizenharmadik napján végre eljutottunk a pénzügyminisztérium költségelőirányzatához, és lett megint általános vita, úgy hogy ha ebben a tempóban megy, nem tudjuk, mikor lesz vége a tárgyalásnak. Azt csak Simonyi Ernő tudná megmondani, mert ha bőbeszédűsége progressiv arányokban fejlődik — ma csaknégy beszédet mondott — akkor ennek az esztendőnek a hátralevő része kevés az ő meghallgatására. No de Simonyi úr beszédeire is ráillik, hogy nincs az a rosz könyv, amiből valami jót ne lehetne tanulni, s illetőleg tanulságot vonni. Mai beszédeiből azt a tanulságot vontuk, hogy a milyen gyönge és tarthatatlan pénzügyi politikája általában, olyan gyöngék és primitívek az administratióról való fogalmai. Hanem így van az, ha tájékozottsága mindössze arra szorítkozik, s ezt nyilvánosan sem átallja bevallani, hogy a képviselőház folyosóján hallotta egy elbocsátott hivatalnoktól, hogy még sokat lehet reducálni. Ez először is azt bizonyítja, hogy a kormány máris reducált, másodszor pedig bizonyítja azt, hogy a reductiót kitűnő tapintattal és szerencsésen kezdte meg, ha a Simonyi úr informátorán kezdte. Paar oder unpaar. Ez a Simonyi úr reductiójának egyik alapelve. Ahol a hivatalnokok páratlanok — már tudniillik számbeli értelemben véve — ott reducálandók párosra. A ki nem hiszi, olvassa el beszédét. Mivel 25 hivatalnokot nem lehet párosan beosztani két ügyosztályba, hát legyen csak húsz, s mivel három szolgát nem lehet két osztályba osztani, hát legyen csak kettő. Bizony nem hiába nevetett ezen még Madarász József is. Tessék aztán az ilyenekre komolyan válaszolni, pedig ilyeneket mondott ma Simonyi úr egész nap, akkor is, midőn a megtakarítás fogalmának meghatározásával foglalkozott. Egy szóval, hamis positióba jutott a különvéleménynyel, s nem bir belőle kiszabadulni, sőt ma úgy bebonyolódott, hogy mi valóban őszinte részvéttel néztük, mert sokkal több rokonszenvvel viseltetünk iránta, hogysem elfojthattuk volna a sajnálat érzetét, mikor ennyire a nevetségesség színében tűnt fel. A kormányt általánosságban figyelmeztetni a központi igazgatás költségeinek alábbszállítására, azt igenis lehet, de kijelölni akarni, hogy melyik osztályból és hány ki-