Ellenőr, 1876. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1876-01-22 / 21. szám

Előfizetési árak: Egén évre . . 8© írt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra. . 1 „ 8© . Egyes szám ára 1© k­raj vásár. Szerkesztési iroda: glucLapestert, ncSdor­ zztcza. 6. szám. Stmmit sem kiélünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 21. szám. POLITIKAI NAPILAP. hirdetések felvitele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). itt intézendő minden hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. Dijak árszabás szerint. Átadó-hivatal, g.VLdajmesteri, nd. dor­tzt ess­z. 6. szám. Ids intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Budapest, szombat, január 22. 1876. VM. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre..............................20 forint — kr. Félévre 10­0 — kr Negyedévre.............................5 ., — kr. Egy hóra..................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok: Páris, január 21. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) A „Temps“ kivonatát közli Anglia vála­szának, melyet Andrássy jegyzékére adott. A válasz azzal kezdődik, hogy fölállítja az elveket Török­ország integritására és a szultánnak az idegen ha­talmakkal szemben való függetlenségére vonatko­zólag. A fölkelők hódoljanak meg, s ha ez be nem következik, akkor Anglia esetleg a hadi inter­­ventiót Ausztria részéről a szultán nevében és beleegyezésével javasolni fogja. Pétervár, jan. 21. A „Journ. de Petersb.“ a jelenlegi keleti helyzetet fejtegetvén, constatálja Angliának hozzájárulását Andrássy gr. jegyzéké­hez, az angol lapoknak a mellékes pontokban va­ló fenntartásról szóló híres igaz voltát nem kutat­ván és megjegyzi: Általánosan el van ismerve, hogy a török részről saját kezdeményezésből ígért reformok elégtelenek a fölkelő tartományokban a rendet helyreállítani, és hogy az európai béke ér­deke a hatalmakat jogosítja és kötelezi a reformok keresztülvitelére alkalmas módokról gondoskodni. Bécs, jan. 21. Az alsóház Steudel indítvá­nya fölött, mely szerint a kőszénnek túl magas vas­úti tarifa által való megdrágítása megakadályoz­­tassék, napirendre tér. Az állam- és előlegezőpénz­tárak ügyleteinek lebonyolítására vonatkozó­­javas­­lat elfogadtatik. Kopp indítványa az egyetemi tanpénzek megszüntetése tárgyában a jövő ülés napirendjére tűzetik.­­ Ezután a kormány tör­vényjavaslatokat terjeszt elő Ausztria-Magyarország és Svájcz között a mindkét rendbeli alattvalók né­mely jogviszonyai szabályozására kötendő egyez­mény tárgyában, továbbá a pénzügyigazgatási kö­zegek határozatai ellen való jogorvoslatok érvé­nyesítésének határidejére vonatkozólag. Cöln, jan. 21. A „Cölner Ztg.“-nak Páriá­ból jelentik. Miután Anglia Andrássy gr. ajánla­taihoz elvileg, habár föltételesen hozzájárul, azok most Törökországgal Ausztria által irásbelileg hi­vatalosan közöltetni fognak és a többi hatalmak szóval támogatják. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest szombaton, január 22. 1876. Nemzeti színház. Vincen­tio Ktorinmy Petruccio Feleki Bérlet 241. szám. Lucentio Náday DONADIO BIANCA kisasz. Gremio Pintér negyedik vendégjátékául. Hortensio Nagy Imre A sevillai borbély. Transo Vízvári Víg­opera 2 felvonásban. Biondello Benkő Gr. Almaviva Panli Grumio Santha Bartolo, orvos Kőszeghy Kurta Leövey Rosina Donadio k. a. gTM“}« Szigethi Imre Bazilio Odry­gatalm Lendvayné Figaro Láng glaDCa Szigeti Jolán Bertha Kvassainé Özvegy Sánthané őrtiszt Széphegyi Kezdete 7 órakor. Fiorillo Szalai — Jegyző Vitkofszky J. Mowsn/inbáy Kezdete 7 órakor. *' (“pSZl Ilii HZ. _T, 7 , , , Utazás a föld körül Várszínház. so nap alatt A makra mezon hölgy. Látványos színmű zenével, Vígjáték 5 felvonásban, énekkel és tánczcsal. Baptista Szigeti József Kezdete 7 órakor. UTOLSÓ POSTA. Az angol minisztertanácsnak az A­n­d­­­rássy-féle javaslat fölött 18-án hozott ha­tározatáról a „Times“ egy hosszabb czikkben lényegileg ezeket írja, miután elmondotta az isme­retes határozatot, (hogy t. i. a részletek még további megállapodásokra vannak fenntartva) . En­nél többet Ausztria és Oroszország nem várhatott, kevesebbet tenni pedig Angliához méltatlan lett volna. A minisztereknek nem is igen lehetett vá­lasztanak. Azon eruptiók egyikével kell szembe­szállni, melyek periodice megszakasztják a török részkormányzat egyhangúságát. Ausztriától nem várhatni, hogy eltűrje határain a folyton viszatérő anarchia veszélyét. Andrássy jegyzékének indokait könnyen átláthatni. Az angol kormány előtt csak azon kérdés állott, hogy Törökország külső nyomás nélkül igazságo­san fogna-e uralkodni, hogy Andrássy javaslatai jók-e, s hogy az interventió szembetűnő előnyét nem múlja-e felül a szintén szembetűnő veszély? Az első kérdésen keveset lehet vitatkozni. Strad­­ford, Russel, Dalling csaknem untató egyhangúság­gal hirdették mindig, hogy kényszerítés nélkül Tö­rökország tűrhetően kormányozni sem nem tud, sem nem akar. Derby lordnak éreznie kell, hogy And­rássy kívánsága teljesen jogosult. Most a leg­­zsarnokabb török uralkodó sem merne az európai hatalmak egyesült parancsának ellenszegülni. A ja­vaslatok végrehajtására végre azt mondja a „Times“, hogy kell egy keresztyénekből és mohamedánok­ból álló felügyelő bizottságot alkotni,­­ kell a felkelőkkel alkudozni és őket fegyverlerakásra sür­getni, k­e­ll a török csapatokat és a török lakossá­got a hazatért fölkelők megtámadásától visszatar­tani,­­ kárpótlást kell nyújtani a lakóikból ki­űzött és vagyonukból kipusztított keresztyéneknek. Fontosabb még, hogy Bosznia és Herczegovina fő­nöke megóvassék a konstantinápolyi szeszély ellen. Ausztria érzi a veszély nagyságát, s tudja, hogy szükség esetén nemcsak szóval fog előállani. Angliától ily merész elhatározást nem lehet várni, s azért természetes, hogy a kabinet az ezutáni ja­vaslatokra nézve teljes elhatározási sza­badságot tartott fönn. Elég idő lesz az egyes kérdéseket gyakorlati alakj­ok­ban fontol­gatni. Két vezérelvet azonban most is meg lehet Budapest, január 21. Megint egy kis qualificatio. Ecce amicus populi Verbőcziani. Rakovszky István urit nekünk hosszút és nagyot puncto qualificatio, a „Pestmegyei Közlöny “­ben. Hogy miért kívánunk mi olyan quali­ficatiót, ami csakugyan qualificatió legyen ? Azután meg: miért kívánjuk mi a gyakor­lati képzettséget is előző föltételkép a szol­­gabirótó, mikor választástól választásig úgyis beleszokik hivatalába az arra ter­mett úri­ember? És végre, miért kívánjuk, hogy valaki az administratio alsó fokú ke­zelését értse, mielőtt magasabb intéző tiszt­ségre lép, mikor az ezer holdas ember már születésénél fogva viczispány ? Mert ide megy ki, amit Rakovszky úr, aki különben buzgó barátja a qualificatió­­nak, czikkében kifejt. Nevezetesen azt mondja, hogy: „Az „Ellenőr“ pláne a szolgabirói írnokokat esküdti czimmel óhajtván felruházni, kizárólag csak ezeknek sorából akarja a szolgabirákat választatni, egy füst alatt, a mig nagyobb qualificatiót kíván, egyúttal azt akarja, hogy az ezen qualificatiót meg­szerzett egyén ez esküdtnek nevezett irnoki állo­máson töltse el életének legdrágább idejét, azért, hogy hosszú évek múlva, ha principálisa véletlenül előbb talál meghalni, mint ő, ennek helyére jut­hasson.“ „No de vigasztalásul hozzá­teszi, hogy csupán a szolgabirákból lehet majd a megyei főbb, köz­ponti tisztviselőket választani, — ha t. i. a szolga­­biráskodás mellett még ráértek előfeltétel gyanánt más, magasabb állami hivatalt is viselni.“ „Pedig tessék elhinni, hogy ilyen czifra qua­lificatio mellett még sokkal rosszabb volna.“ (A szolgabírói kar t. i.) Nem tetszik elhinni. Mert tessék el­hinni, ez az okoskodás a czifra, nem az a qualificatio. Mi követelünk a közigazgatási tisztvi­selőktől politikai államvizsgálatot , mert a politikai tisztviselőnek csak kell tudni, mi fán termett a szakmája ? Követelünk tőle gyakorlati bírói vizsgát, mert a közigazga­tási bíráskodás sem teljesíthető a jogi elvek és tételes magánjogi törvények alapos is­meretén fejlődött jogi érzék és jogi felfogás nélkül; s még kevésbé lesz teljesíthető a magánjogi bíráskodás, ha a bagatelle-ügyek elintézése a szolgabírák hatáskörébe lesz utalva, aminthogy minden valószínűség sze­rint, oda lesz utalva. Végre pedig, követe­lünk megfelelő praxist, mert az elméleti tanulmányt csak az alkalmazás tudománya teszi az életben érvényesíthetővé. Hát így nevelik „a sokkal roszabb szolgabirákat“ ? De még cziffrább az, ami következik. „A gyakorlat, a praxis okvetlenül nagy előny, de törvényileg kimondani, hogy szolgabirót csak az esküdtek közül lehet választani, a legnagyobb calamitás volna. Hátha az éppen hivatalban levő esküdt vagy esküdtek, minden qualificatio mellett is nem alkalmas emberek, vagy legalább is nem oly alkalmasok, mint volna más, hasonlólag quali­­ficált ember ? Akkor csupán ezért kénytelenek le­gyünk a kevésbbé alkalmast választani! — S éppen azért, mert igen korlátolt számú állásokról van szó, s így az előléptetés is nem a leggyorsabban helyezhető kilátásba, hihető-e, hogy ezen esküdti állásokra a jók java fog rohamosan igyekezni ?“ Csak nincs szebb valami a logicánál. Mivelhogy az esküdtséget az előléptetésre föltételül teszik, nem fog „a jók java roha­mosan igyekezni“ ; hát nem kell feltételül tenni az előléptetésre, és akkor mindjárt „ro­hamosan fog igyekezni a jók java“ esküdt­nek. Mert tessék megérteni, mi az esküdti állást nem szántuk írnokságnál magasabbakra nem aspiráló egyéniségeknek, tengető kenyérül holtak napjáig, hanem szántuk magasab­bakra törő, képzett fiatal embereknek, gya­korlati iskolául. És igenis, vetekedni fog a java fiatalság, mely politikai pályára készül, ez állások elnyeréséért, ha tudva lesz, hogy csak onnan lehet előbbre menni, és hogy nem cseppentenek elébe holmi haza pottyant urfit szolgabirónak, csak azért, mert ennek jobb lovai vannak mint neki, az anyja pe­dig ilyen vagy olyan „lyány“. De hát ha éppen alkalmasabb ember akadna szolgabirónak, mint az esküdtek közül ? Ugyan mi a manó fogja megsúgni Ra­kovszky úrnak, hogy ez s ez az ember, aki még a gyakorlatban nem mutatta be ma­gát, miért alkalmasabb ? Azt lehet megítélni, hogy az elméleti tanulmányokból egyenlően qualifikált, s a gyakorlati téren már fungáló egyéniségek közül, melyik az alkalmasabb. De miből ítéli meg Rakovszky úr, hogy ezek „kevésbbé alkalmasak“ annál, aki az iskolai testimoniumokon kívül nem mutathat még egyéb bizonyságot az ő tudományáról ? Talán ördöge van Rakovszky úrnak? írja végtére Rakovszky úr, hogy „igaz­ságtalanság volna más megyei hivatalok irá­nyába“, ha a központi főbb tisztviselők kara kizárólag szolgabírákból választatnék, írja, hogy „mi biztosít arról, váljon a jó járási tiszt­viselő jó központi tisztviselő lesz-e?“ Azt ugyan elismeri, hogy „a járásokban szer­zett tapasztalatok alapján sokkal biztosab­ban és czélszerűbben vezethető a központból is a közigazgatás“. De azért mégis „ki­­mondhatlan kárunkra válnék kizárólag tör­­vénynyé emelni“, hogy a járási tisztviselők­ből egészíttessék ki a központi tisztikar. Ez a zűrzavar egy kis félreértésen lát­szik alapulni. Meglehet, a mi hibánk, de vi­lágos, hogy Rakovszky úr nem fogta fel jól azon czikkeink intenzióját, melyek ellen polemizál. Ha felfogta volna, tudná, hogy azon „más megyei tisztviselők“, a­kiket az igazságtalanságtól félt, a mi vármegyénk­ben, nem lennének mások, mint éppen csak a kerületi orvosok, baromorvosok és kerü­leti­­ bábák. No, már hiszen mi nagyra becsüljük a bábaasszonyokat, de, hogy valamelyikük alispánságra aspirálna, azt nem gondoljuk. Az a rendszer, melyet kifejteni megkí­­sérlettünk, azon sarkallik, hogy a szolga­­biró mostani félig dignitarius, félig helota, de egészen confusus szerepéből visszaadas­­sék hivatása valódi körének. Legyen a me­gyei tisztikarban a legalsó önálló hatáskörű tisztviselő, nem pedig egy kicsit nagyságos, egy kicsit tekintetes, de igen nagyon prroga­­bilis valami, a­mi se nem bor, se nem víz, csak úgy kínlódik. Tehát minden önálló ha­táskörű vagy a collegialis fórumokban ülő tisztviselője a me­gyének rangra és fizetésre nézve a szolgabirónak fölötte ál­lana. Fölötte állana nemcsak az alispán, a főjegyző és az árvaszéki elnök, mint most, de először az egész jegyzői kar, mely mai teendőinek mértéke szerint nem lehet többé csak hangos szavú pennája az alispán­nak, de valóságos al­is­páni tanácsot kell hogy képezzen, s tagjai nem lehet­nek pusztán felolvasó és terécselő urfiak, tisztviselők sportból, hanem valóságok szak­­referensek, a szorosabb értelemben vett közigazgatás különféle ágazataiban. A szol­­gabiró fölött állana továbbá az egész árvaszék. Ennek tagjai bízvást compa­­rálhatók a volt törvényszéki ülnökökkel, s munkakörük mind tapasztalásból, mind tu­dásból magasabb színvonalat követel meg, mint a szolgabiróké. Az esküdtből tehát szolgabiró lenne; szolgabiróból aljegyző, vagy árvaszéki ülnök; árvaszéki ülnökből, aljegyzőből főjegyző vagy árvaszéki elnök ; ezekből alispán. Hogy pedig az ismeretes szamárlajtorjává ne degeneráljon ez a rendszer , arról tesz a választás. A tehet­ségnek gyorsabb előmenetele kizárva nincs, mert e rendszerben nem „a lange leben“ elve határoz, hanem a bizalom. A bizalom nyilat­kozását ennyire megkötni azonban okvetle­nül szükséges, mert csak így küszöbölhető ki a választás rendszeréből a „bizalom“ elve alatt űzött visszaélés. Hihetőleg, már most könnyebben meg­értjük egymást. És hihetőleg, fogja Ra­kovszky úr is oly tágnak tartani az avan­­cement így megjelölt terét, hogy azt a két­ségbeesett ötletét, mely szerint a megyei tisztviselők állami hivatalokba lennének elő­­léptetendők (ergo a csizmadiák szabókká), kiveri a fejéből, meg az esküdteket sem fogja örökös eskütösködéstől és a szolgabi­rákat örökös szolgabiráskodástól félteni. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a segédhivatalok és a pénztárak személyzete, mint minden hivatali complexumban, a me­gyében is külön állományt képezne, a mi rendszerünk szerint, s lenne az írnokból ik­tató, kiadó, irattárnok, levéltári segéd stb . a pénztári tisztből pénztári segéd, alpénz­­tárnok, ellenőr, számvevő és pénztárnok, így nevelünk megbízható közigazgatási tisztviselőkart, jóravaló segédhivatali tiszte­ket és pénztári személyzetet, azaz jó inté­zést, jó végrehajtást, jó kezelést és jó szám­vitelt. És azért még nem esik hiba a Ver­­beőczy népében. Az osztrák rei­chs­r­ath közgazda­­sági bizottságának tegnapi ülésében Dor­­mitzer jelentést tett azon válasz tárgyában, melyet a kormány a kereskedelem-politikai interpellációra előterjesztett. Az előadó ezeket indítványozta. Szólíttassék fel a kormány: 1. az általános vám­tarifáról szóló javaslatot, magában vagy az időköz­ben megkötött szerződésekkel együttesen minél előbb, de mindenesetre idejekorán előterjeszteni al­kotmányos tárgyalás végett, hogy a birodalmi ta­nács szabadon, kényszer­helyzettől menten intéz­­kedhessék iparunk érdekeinek megóvása végett. — állapítani r~Anglia magatartását illetőleg: „1. Fe­lette kívánja, hogy a változások Törökországban békére, s nem további nyugtalanságokra vezessenek. 2. Az administratív változások Herczegovinában, bárminek lesznek is, nem fognak oly ellenzésre találni, mint találtak volna akkor, midőn jobb véleményben voltunk Törökországról, mint ma, s jobban féltettük indiai utunk bizt­onságát.“ 2. Gondoskodjék, hogy a kikészítési eljárásnál a hazai ipar kárára becsúszott visszaélések megszűn­jenek. — 3. A közjogi viszonyoknál fogva Ma­gyarországgal folytatandó tárgyalásoknál Cislaib­á­­nia érdekeit határozottan és szilárdan védje meg. — A bizottság elhatározta, hogy a felolvasott je­lentést és az előadó indítványait sokszorosíttatja. Úgy veszszük észre, hogy mind furcsább kezd lenni a helyzet. A fentebbi indítvány elfogadása körülbelül azt jelentené, hogy a reichsrab­ a vám­tarifát tárgyalni kívánja előbb, mintsem a magyar kormánynyal valamely megállapodás jönne létre. A szabadelvű párt ma d. u. 6 órakor tartott értekezlete Ger éve elnöklete alatt folytatta és bevégezte a községi törvény módosításáról szóló törv.­j­avaslat részletes tárgyalását. A tárgyalás folytán két indítvány létetett és fogadtatott el. A 33. §-hoz, mely a községi adók ki­ve­­téséről szól, a 4. bekezdésbe a kivételek közé a módosítvány szerint, melyet V­é­g­h Aurel tett, bevezetik a puszták haszonbérlőinek ezen haszon­bérlet után fizetett jövedelmi adója. A 38. §-hoz pedig, mely a községek és a hoz­­zájuk csatolt puszták birtokosai közt a községi adók és más szolgálmányok megváltása ügyében egyességek kötését engedélyezi, a belügyminiszter indítványára feletétetett, hogy a jóváhagyást meg­tagadó határozat ellen bármelyik fél feleb­­bezhet a belügyminiszterhez. A törvényjavaslat többi része változatlanul hagyatván, az értekezlet eloszlott. A hivatalos lapban olvassuk : Ő császári és apostoli királyi felsége fo­lyó évi január hó 19-én Budapesten kelt legfel­sőbb elhatározásával, H­o­rl­á­n Ernő szabadságolt állományú tábornokot, a tettleges állományba való áthelyezése mellett, az V-ik honvédkerület parancs­nokává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Szende Béla, s. k. A­kik Magyarországon nem akarnak magyarul tudni, azok számára szolgáljon okulásul a következő: A porosz országgyűlés elé legközelebb egy törvényjavaslatot terjesztett a kormány, melynek erejénél fogva az egész monarchiában hivatalos és ügykezelési nyelvvé kizárólag a német nyelv decretáltatik. A három első szakasz következőleg szól: „1. §. A német nyelv kizárólagos ügykezelési nyelve az állam minden h­a­tó­s­á­gána­k, tiszt­viselőjének és politikai testületének, írásbeli érintkezés ezekkel egyedül német nyelven engedtetik. 2. §. E törvény hatályba léptétől számítandó legközelebbi tíz év tartamára, királyi rendelettel engedélyezhető egyes­ járásokra (Kreis) nézve, hogy az iskolai székek, a községi és Kreistanácsok szó­beli tárgyalásaiban a német nyelv mel­lett valamely idegen nyelvet is használhassanak. Hasonló idő tartamára, megengedheti a kerületi (Bezirk) kormány a német nyelvet nem biró falu­si községek elöljáróinak, hogy a’ tőlük bekivánt jelentéseket és nyilatkozatokat más mint német nyelven is megtehessék. 3. §: Ha bíróság előtt oly személylyel kell tár­gyalni, a­ki a német nyelvet nem bírja, az meghi­­telt tolmács közbejöttével történik. A jegyző­könyv német nyelven veendő fel, s ha ama személy hozzájárulása szükséges, a jegyző­könyvet a tolmács közli vele. Az idegen nyelven mellék-jegyzőkönyv nem vezettetik.“ E törvényjavaslat indokolásából álljon a kö­vetkező : „A jelenségekhez, melyek által egy nemzet sajátos élete nyilatkozik, első­sorban tartozik a nyelv. Egy állam, mely súlyt fektet a nemzeti jellegre, kell tehát, hogy a nemzeti nyel­vet, mint egységének kifejező jelét az összes nyilvános életben alkalmazza. Ha más nyel­vet beszélő lakosság is van határai közt, a tekin­tet e lakosság szabadságára, nyelvét használni és mivelni, azért soha nem terjedhet odáig, hogy ez idegen nyelv egyenjogú államnyel­vül ismertessék el.“ Mindezek megvilágítására pedig igen érdekes tudni, hogy Poroszországon, mely ilyen törvénye­ket alkot, nem kevesebb mint 2 és fél millió a lengyel, 146 ezer a litván, 50 ezer a cseh, 83 ezer a vend, 10 ezer a vallon, 145 ezer a dán és 30 ezer az egyéb nem német ajkú lakosság. Tehát kerek 3 millió idegen. Hát ehhez mit szól Trauschenfels úr? Az osztrák nemzeti bank, mint távira­tunk is jelentette, tegnap tartotta közgyűlését. A bankkormányzó jelentése érinti a bankkérdés állá­sát is, s „sajnos tévedésének nyilvánítja, ha csak egy részvénytársulat érdeke tekintetnek a kérdés lényegéül. „Bármily figyelemre méltó is ez érdek — úgymond a jelentés — ez mindenesetre csak egy bizonyos, a törvény által előre megállapított időtartamra szorítkozik; állandó és mérvadó csakis az, hogy a monarchiának szilárdan megállapított, egységes pénzügye legyen: ez egyformán fontos a monarchia mindkét részére nézve, annál inkább, mivel a monarchia mindkét részében higgadtságra intenek az utóbbi évek szomorú gazdasági esemé­nyei.“ A jelentés egy utóbbi passusa ekkér szól: „A nemzeti bank új alakulása iránt a döntő tárgyalások nemsokára meg fognak kezdetni. Va­lamint korábbi hasonló esetekben, úgy most is nagy súlyt fektet az igazgatóság arra, hogy e tárgyalá­soknál a bank választmánya, vagy szű­kebb bizott­ság legyen oldala mellett, hogy szükség esetén idő­­veszteség nélkül kérhesse a közgyűlés határozatho­zását. E czélból a bankigazgatóság azt indítvá­nyozta, hogy határozza el a közgyűlés: „A mai ülés befejezte után a közgyűlés elnapoltatik. A közgyűlés felhatalmazza a bank választmányát, hogy a bankigazgatóság meghívására vagy teljes számban, vagy bizottság által a nemzeti bank jövő alakulata iránt folytatott tárgyalásokban részt ve­gyen.“ Ezen indítvány elfogadtatott, de oly módo­sítással, hogy e szavak „a bankigazgatóság meghí­vására“ elhagyattak és így a választmányra nézve a közreműködés kötelezővé tétetett. A jelentéshez többen szólottak, s mind erélyre sürgették az igazgatóságot és választmányt. Erélyre ? De mily irányban? Talán abban, hogy az osztrák nemzeti bank monopóliuma megerősíttessék és Ma­gyarországra is kiterjesztessék ? De nem disputálunk velük , mert ez nem ve­zetne semmi gyakorlati eredményre. A két kor­mány megállapodása lesz a kérdésben döntő, s az osztrák nemzeti bank nagyon téved, midőn sou­­verainül lép fel, s magát állammá fújva fel, a két kormány mellé helyezkedik. A „Kelet Népe“ ismeretes következtető tehet­sége tegnap este azt sütötte ki, hogy — miután Tisza Kálmán miniszterelnök a közigazgatási bizott­sági tagsággal járó polgári kötelesség teljesítését utólag bírsággal kívánta biztosítani, és miután a szabadelvű párt köre e biztosítást megtagadta, s a miniszterelnök időközben meggyőződött javaslata kivihetetlenségéről, a párt pedig nem nagyon bánja a Tisza baját. Már hiszen a „Kelet Népé“-nek szabad nem tudni, a­mi a szabadelvű párt értekezletén törté­nik, bár illenék, hogy tudja, mikor arról ír. De nem szabad nem tudnia, a­mi a benyújtott­­javaslat eredeti szövegében foglaltatott. Hát ebben benne fog­laltatott az a bizonyos paragraphus, melyről úgy ír a „Kelet Népe“, mintha csak utólag, alkalmasint a szélső jobboldal súlyos beszédeinek terhe alatt, jutott volna az elnökminiszter eszébe. De ezen paragraphustól az elnökminiszter, a képviselőház közigazgatási bi­zottságában történt indítványra elállt. És annak újra felvételét a szabadelvű párté­r­­tekekezletén nem indítványozta. Indít­ványozta ezt egy képviselő. S az értekezlet e kép­viselő indítványát szavazta le, nem pedig Tisza Kálmánt. Punctum. Még pedig olyan, melytől a „Kelet Népé“-nek egész borzalmas következtetése összedől. A philadelphiai közkiállitás ügyé­ben a pénzügyminiszter a következő körrendeletét bocsátotta* ki * Az 1876. év folytán Philadelphiában földmi­­velég-, ipar- és művészeti terményekből nemzetközi világkiállítás fog tartatni, mely 1876. évi május 10-én kezdődik, s tart ugyanazon év november 10-éig. Hogy a magyarországi gazdák és iparosoknak ezen kiállításbani résztvehetés megkönnyíttessék, rendeltetik, hogy az ezen czélból a magyar koro­nához tartozó országokból Philadelphiába küldendő és onnan visszahozandó tárgyak ugyanoly módon vámkezeltessenek, mint ez az 1854. évi november 9-én 19.501. számú cs. kir. pénzügyminiszteri rendelettel (lásd R. 1­­83. sz. 576. ol.) az 1855. évben tartott párisi kiállításra vitt tárgyak vám­kezelésére nézve rendeltetett. A vámdij alá eső kiállítási tárgyak vámmen­tes visszahozatalára a kiállítás befejezésétől számí­tott hat havi határidő engedtetik. Budapesten, 1876. január hó 10-én. A képviselőház pénzügyi bizott­sága mai ülésében folytatta az adók kezelé­­s­é­r­ő­l szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 44. §-nál elejtetik a községi adószedő, te­endője a bíróra bizatik. A 45. §-nál a pénzügy­­miniszter következő indítványt tesz: „a besze­dett és a pénztárakban levő közadók sem a köz­ségek, sem az államkincstár magánjogi tartozásai­ért biztosítási végrehajtás alá nem vehetők. E felett élénk vita fejlett, melyben Móricz, Horváth és a miniszter vettek részt, végül a bizottság elfogadta. A §. végéhez még pótlékot indítványozott, a kir. adófelügyelőnek sikkasztás esetén való köteles­ségéről, a bizottság ezt azonban utasításba való dolognak tartja s mellőzte. A 47. §-nál Somssich nem a „községet“, hanem a „községi elöljáróságot“ akarja csak felelőssé tenni az adóbeszolgáltatásért. Az 1868. törvény és a közs. törvény első­sorban a pénztárnokot és másodsorban az elöljárósá­got teszi felelőssé. A miniszter súlyt helyez arra, hogy a község legyen felelős. Szontagh ellenzi ez eszmét, egyforma községben jó lehet, de vegyes osztályú községben nem­ kívánja, hogy a közs. törvényből vétessék át azon rész, mely szerint az elöljáróság felelős. Somssich után, ki igazságosnak sem tartja a javaslatot, Muzslay is osztja Soms­sich nézetét. Móricz a törvényt akarja megtar­tani. A miniszter hozzájárul az indítványhoz, de úgy, hogy a beszedőközeg első, de másodsor­ban a község legyen felelős. Hegedűs kérdésére, hogy a­kik egyenesen az a­d­ó­h­i­va­t­a­l­b­a fi­z­e­t­i­k az adót, felelősek-e a községért ? a miniszter igenlőleg válaszol. A §-hoz ezután a miniszter indítványára pótlékul tétetik: „A­mennyiben az állami egyenes adók beszedésével, beszállításával a megelőző §§-ok értelmében meg­bízott községi közegek a beszedés és be­szállítás körüli teendőket nem a pénzügymi­niszter által kijelölt módon, vagy nem a kitűzött határidőkben teljesítenék, bebizonyult hanyagságuk esetében a szolgabíró (polgármester) vagy a hely­színen megjelenő kir. adófelügyelő vagy annak he­lyettese által annyiszor mennyiszer 5—25 forintig terjedhető s az egyenes adók módjára beszedendő pénzbírságban, felebbezéssel a közigazgatási bizott­sághoz, a község javára marasztalandók el. Ismé­telt pénzbírság siker nélkül rendeltetvén el, a ha­nyag községi közegek fegyelmi kereset alá helye­­zendők.“ Csengery 48 órai halasztást akar rendkí­vüli esetekben adni. A miniszter magyarázata sze­rint az eszme §-ban van. Lukács a bérlő adó­­elengedéséhez a tulajdonos beleegyezését látja szük­ségesnek. Csengery halasztás esetében késedelmi kamat fizetését kimondatni kívánja, elfogadtatik. A 49. §-nál Szapáry a szőlőre fagy és száraz­ság esetén az adóelengedést akarja kiterjeszteni. A miniszter válaszolja, hogy már a katasternél volt erre tekintettel. Kerkapoly az indítvány ellen, Szontágh mellette szól. Wahrmann után, ki figyelembe akarja vétetni a viszonyokat, a minisz­ter rááll a fizetési halasztásra. Muzslay pártolja az indítványt. Csengery legalább részletes adó­­elengedést kíván, különben is magas a szőlő adója. Hegedűs S. szükségesnek tartja az adóelengedést, mert az adót mégis csak jó jövedelemből kell fizetni, és olykor nemcsak egy évi, de hosszabb időre megrontja a termést a fagy. Legköze­lebb áll Csengery Antal nézetéhez, részletes adó­­elengedést akar. Z­s­e­d­é­n­y­i Ede szerint nehéz a fagyot constatálni; ő is szőlőgazda, de ezt

Next