Ellenőr, 1876. február (8. évfolyam, 31-59. szám)

1876-02-23 / 53. szám

Ute. A megyeház. A Károly-lakanya. Ab evangelika a egyr­­bási épület. 5. kerületben. A Lipóttemplom és az ezt környező bolthelyiségek. A lipótvárosi iskola-épület. Az uj­ épületi laktanya. 6. kerületben. A terézvárosi templom- és iskola-épü­let. A sziv-utczai elemi iskola. A ferdinanshidi raktárak. A pávaszigeti épület. 7. kerületben: A kereszt-utczai vár. iskola. A wes­­selényi-utczai vár. iskola. Az Erzsébet-árvaleányház. Az omnibus-telepitvény. 8. kerületben: A Ludovica-Akadémia. A Jósefinum. A volt bútorkézműzeti épület. A légszesztársulat épületei. A tót templom. A kerepesi és kőbányai vámházak. A róm. kath. plébánia. 9. kerületben: A közvágóhíd. A két nyul-utczai, a bakácstéri és a mester-utczai iskolák. Az üllői­ uton fekvő vár. katonai laktanya. 10. kerületben : A ligeti városi iskola. 10 órakor a viz 498 centiméterre, vagyis 15 láb 9 hüvelykre emelkedett, s így újból elérte a január 15-iki magasságot. A veszély nem jelentéktelen. Szakértők sem hitték, hogy a jeget e magas vízállás sem indítja el. A rabok elszállítására szükséges kocsik is ki­rendeltettek. A víz még mindig nem annyira zavaros, hogy tulajdonképi árvíznek tarthatnék. Az árvízbizottság a vészjelzést illetőleg követ­kező hirdetményt tett közzé: Hirdetmény. A Duna vizének emelkedése folytán, szükségessége állván be annak, hogy a közönség a veszély közeledtekor értesítve legyen, ezennel közhírré tétetik, hogy a­mennyiben a viz énnek idején 18 lábat a Duna sempontja felett elérne, mi­által a főváros jo­b­b oldalá­nak mélyebben fekvő részei veszélyeztetnének, ezen körül­mény három — öt percznyi időközökben teendő — egyenkénti ágyúlövés által jeleztetni fog. Azon eset­ben, ha az egész főváros veszélylyel fenyegettetnék, ez két lövéssel jeleztetik, mely lövések 5 percznyi idő­közökben még kétszer ismételtetnek. Kelt Budapesten, az árvizbizottmánynak 1876. évi febr­uó 21-én tartott ülé­séből. Bada Mihály s. k. biz. elnök. Horovitz Béla s. k. biz. jegyző. A kerületi elöljáróságokhoz a következő ta­nácsosokat küldte ki a fővárosi tanács: Rupp Im­rét az I-ső, Fank Kálmánt a II-dik, Alker Gusz­távot a III-dik kerületbe, a központba Havas Pált és Andreanszky Zsigmondot azon utasítással, hogy a netáni sürgős intézkedéseket rögtön eszközöljék. Délben értesítést kapott az árvízbizottság Je­­kelfalusy Lajos min. tanácsos által, hogy a bizott­ság részére egy külön távirdai sodronyt enged át a kereskedelmi bizottság az árvíz iránti tudakozá­sok gyorsítására. Aá kénytel mentő testület kezd csoportokra oszlani. Minden megkapható csoln­ak fel van sze­relve s legénysége most sorakozik. A városligeti tóról is elvitték a használható csolnakokat; a Duna­­gőzhajózási társaság minden csólnakát rendelkezésre bocsátotta. A biztositó palotával szemben csekély jégtor­lódás kezd képződni a budai oldalon. A jégben a Gellérthegytől a vasúti híd balparti hídfője irá­nyában 10—12 méter szélességű hasadás támadt. A hídnál csekély torlódás nyomai láthatók. A víz állása 12 órakor 500 centiméter. Reg­geli 6 óra óta 18 centiméter az emelkedés. A felső Dunáról nyugtalanító hírek érkeznek. A mellékfolyók kiáradásától lehet tar­tani. A Csallóköz vízár alatt van. A jég majd mindenütt megindult. Komáromnál roppantul nő az ár, 890-ről egy óra alatt 027 centimé­terre nőtt. Lincz, febr. 20. A víz apad, 382 cméter. Bécs, febr. 21. Az árviz áttörte az „inunda­­tions-damm” -ot; a folyam részben régi medrébe tért, a viz 75 cmrel apadt. Pozsony, febr. 22. reggel 9 ó. 25 p. A Duna jégmentes, a vízállás 24 cm.-el apadt; a partsze­gély el van öntve; jégtorlódások következtében a Csallóköz el van öntve, a viz új medrékben fo­lyik le. Komárom, febr. 22. reggel 8 óra 20 pere­. A jég takarodik, vízállás 3.90 méter, a kikötő 1.56 méternyi víz alatt áll. Komáro­m, 22. reggel 9 órakor 19’ 10”­* 627 cm. 21-én reggel 9 órakor 17’ 5”=4.24 cm. áradt 6’ 5” × 203 cm. Esztergom, febr. 22. Reggel 9 óra 50 perez. A jég részben takarodik , Szt.-Györgymezőnél meg­akadt, viz 22 centiméterrel apadt, 490 eméte­­ren áll. Volez, febr. 22. d. e. 8 óra 50 p. Tegnap óta a Duna 23 eméterrel áradt s jelenleg 4­89 eméter. Gönyő, febr. 21. A jég takarodik, a viz egy­re áradt, most 563 eméteren áll. N.-Maros, febr. 21. A viz 62 cm.-rel áradt, a jég még igen kemény, úgy hogy kocsik járnak rajta. Vácz, febr. 22-én reggel 8 óra 50 perc­. A viz 48 cm.-rel áradt, most 490 cm. A pozsonyi árviz lefolyásáról ma a következő tudósítást küldött rendes levelezőnk : Pozsony, febr. 20. Két órakor éjfél után jelente a szokásos három ágyulövés, hogy indul a zaj, nyugodtan haladt délutáni két óráig, ekkor új lövések jelentették, hogy nő a víz, s felül haladta a 22 lábat, s nagyszerű robajjal jött a bécsi „Stoss“ hozva kompot, halász­kunyhókat, egy a j­­éghasábon kétségbeesetten ide-oda futosó czecs­­két, vityillóromokat stb. Nagyszerű látvány, gyönyörű meleg délben, itt-ott jelentéktelenül túlcsapott a medren, de Po­zsonynak nincs már oka az aggodalomra, ez a meg­nyugtató vélemény. Mikép gazdálkodik a Csalóközben, arról még nincs tudomásunk, de­"van okunk félteni őket, mert az ó és a malomliget között Pozsony alatt a hirte­len kanyarulatokon nagyon összeforlott a zaj. Az alsó Danáról a következő táviratok érkeztek. Ercsény, febr. 22-én reggel 9 óra 20 percz. A víz tegnap óta 71 cm. áradt, a jég kemény. Paks, febr. 21. Jég áll, tegnap d. u. terhes szánkók közlekedtek, viz 340 cm. 281 cm. a par­ton, 48 óra alatt 16 cm­ áradt. Baja, febr. 21-én délután 5 óra 25 perez. A viz lassan árad, a jégen kocsik járnak. Titel, febr. 21. délután 5 óra 30 perez. A jég részben eltakarodott, az itt maradt jég igen laza és alkalmasint szintén eltakarodik nem­sokára, a víz lassan árad. Sziszek, febr. 22. reggel 8 óra. A víz folyvást árad, most 761 eméter, az időjárás langyos. Délután. A jég változatlan. 9/*- kor permetezni kezd az eső, de néhány percz múlva eláll. A nap kisüt, * a nép hullámzik a partokon. A víz folytonosan, de lassan árad. 1 órakor 509, 2 kor 503 centiméter. Fél négykor 505 centiméter magasság mel­lett a lánczhíd feletti jég ismét megindult, de alant megálloit. Egy nagy tábla a lánczhíd két oszlopa közé fúródott. Fél ötkor 500 centiméter. Az áradás lassú, valószínűleg a felső vidéki kiöntések miatt. A Margithíd és a lánczhíd közötti Dunarész most jégmentes. A tűzoltók mind a központi őrtanyán gyüle­keznek, s teljes felszereléssel állanak készen. 1/16-kor a víz 510 centiméterre áradt. A Dunagőzhajózási társaság az alsó rakparti épüle­tekből mindent kihordat, még az ablakokat is le­szedik. A hajós legénység parancsot kapott, hogy egész éjjel ébren legyen. A vízvezetékeket még ma reggel elzárják az egész városra nézve. A mentő csolnakokat elhelye­zik a város különböző veszélyeztetett pontjain. 6 óra tájban felállítottak egy ágyút a vám­ház előtt, mely a Gellért-hegynek fog jelt adni, ha veszély lesz. A fővárosi hatóság megkeresésére a buda­pesti térparancsnokság kirendelte a katonaságot, mely ez éjjel őr- vagy mentőszolgálatot fog telje­síteni ; egyelőre csak Budán foglal el állomásokat. Hasonlóan talpon van s virrasztani fog egész éjjel a rendőrség összes személyzete. A főkapitány nagy buzgalmat és tevékenységet fejt ki. 6 órakor 511 7 órakor 518 8 órakor 516 a víz állása. A jég nem mozdul. A terézvárosi club (sugárút 35. sz.) ma délután tartott választmányi ülésében dr. Schwarcz Gyula indítványára elhatározta, hogy árvízveszély esetén a clubnak a sugárúton levő s a Duna sem­pontja felett magasabban fekvő nyilvános helyi­ségeit, melyekben körülbelül 30—40 család el­szállásolható, az árvízbizottság rendelke­zésére bocsátja. E határozat az árvízbizottság­­gal azonnal közöltetni rendeltetett. Tészhír érkezik Komáromból. A bé­csi zaj oda ért déltájban. A Duna nagy ágán a hajóhíd mind a két fője elsodortatott, a Duna a Vág vizébe felfelé tódul roppant zajlással, a Vág hídja teljesen elsodortatott. Este két óra után a következő táviratot küldte komáromi leve­lezőnk : Komárom, d. u. 4 óra. Tegnap 11 órától estig 474 cm-ról 601, később 648 cméterre emelke­dett a zajló Duna, s nagy aggodalmat okoz. A ma­lomrév-, Szappanos-, vársor-utczákban igen sok ház szobáit is elöntő. Szőnytől Patig a jég megtorlott, a viz a Vágon felfolyik; elvitte nyomtalanul a Vág hidját s az egész jégzajlás Izsának kerül. A csallóközi véd­­gát Újfalunál 46 méterre, másutt idébb 6 méterre­ el van szakítva. Ha nem apad gyorsan, egész Csalló­köz is veszélyben van; sokat tesz a katonaság. Több száz katona a csallóközi helyre indult. Ugyancsak Komárom­bó­l táviratozzák. Trencsénből jött távirat szerint a Vág vize roppant rohammal jön, s a hidat elron­gálva hozza. Ez új vizár, mely ma délután érke­zett ide, emeli aggodalmainkat. Győrből jelenti a magyar nyugati vasút ve­zér­igazgatósága. Febr. 22. Győr és Szemere állo­mások közt létező, úgynevezett pandzsabid kőlábának árvíz folytán történt alámosása következtében a személyszállítás további intézke­désig csak átszállás mellett áteszközölhető. A teher­forgalom Szemere és Győr között egészen beszün­tettetek. A víz lassan árad, 518 centiméter. A vá­rosi hatósághoz érkezett táviratok szerint a jég még Esztergomnál, Vácznál is áll, így a nagyobb ár érkezését még holnap előtt nem igen várják. Mindazáltal megteszik a szükséges intézkedéseket az éjjelen át is. Rendőrség, tűzoltók, hajóslegénység ébren maradnak. Eddig körülbelül 140 mentő­csolnak van el­helyezve. Ezek között nagyobb dereglye vagy 30. A csolnakok nagyobb része a leginkább fenyegetett budai részeken van elhelyezve. A városligeti tóról való csolnakok nem használhatók, mert könnyen felbillennek, s azután az utczákon a csolnakok csakis csáklyákkal lesznek hajthatók. A pékmesterek tegnap éjjel óta rendkívüli munkaerővel készítik a kenyérkészletet. Paks, febr. 22. Tegnap estétől ma estig a Duna 32 cmétert lassan emelkedett, magassága 358 cm; a jég erőssen áll. Duna-Földvár, febr. 22. Reggeli 8 órától esti 6 óráig 15 centiméter áradás észleltetett; a jég még szilárdan áll; a sok olvadás következtében több helyen víz borítja. Ercsi, febr. 22. Jég áll, a víz folytonosan emelkedik, a víz állása 451 cméter. Ercsi, febr. 22. Este. A víz folyton emelke­dik, a jég egyenlő, azonban az áradás folytán a jég több helyen megrepedt. Vácz, febr. 22. Reggel. Tegnap este óta a Duna 23 centiméterrel nőtt, most 4,89 cm. Vácz, febr. 22. Este 7 órakor. Vízállás 505 centiméter. 5 órától 7-ig este 7 cm. 9 milliméter­rel emelkedett. Jég egészben szilárdan áll, áradás lassú. Esztergom, febr. 22. Esti 8 óra. Vízállás ná­lunk csekély emelkedéssel 435 cm. A jég áll, Szobbnál elment. Esztergom, febr. 22. Esti ’ a9. Jég áll, de por­hanyó. A víz lassan árad. Vácz, febr. 22. Este 9/49. Délután óta a Du­na II centiméterrel nőtt; most 510 centiméter. Szeredről a következő táviratot küldi tu­dósítónk : „A Vágban ma d. u. megtorlódott a jég ; a Vág kiöntött a jobb parton s Felső-, Alsó- és Közép-Csö­­pöny helységeket elözönlötte. Már eddig is több ház összedült. A viz­etnyi magassága az utcsákon s még folyton nő, rohamosan­ beterjeszteni, mely félremagyarázhatatlanul ki fogja mondani, hogy a törvényszékek nyelve a magyar és kizárólag a magyar. Ez legjobb argumentum, a legtalálóbb válasz Trauschenfels és társai számára, kik végtelenségig elnyújtanák a meddő vitát, ha ez az argumentum véget nem vetne annak. Az ország közvéleménye, a megzakla­tott bíróságok örömmel üdvözlik ezen argu­mentumot, amint hogy a ház is nagy tet­széssel fogadta azt, kivéve persze Trauschen­­fels urat, ki a miniszter válaszára adott hosszadalmasnál hosszadalmasabb, és még zűrzavarosabb replicájával provocálta a ház türelmét, s az elnöktől ismételt rendreuta­sítást vont magára. Nem akarunk Trauschenfels replicájá­­val érdemlegesen foglalkozni, mert az erre nem érdemes, s kárba veszett munka lenne. Csak azt jegyezzük meg, hogy ha már Trau­­schenfels annyi mindenfélét össze-vissza be­szélt, hivatkozott szerbekre, oláhokra, s egyéb nemzetiségekre, miért nem ment egy kissé tovább is, miért nem vette vizsgálat alá a nyugati kulturnépek igazságszolgálatát is. Ha Trauschenfels­er p. o. beletekintett volna — nem a franczia, angol, vagy olasz törvényekbe, hol a nemzetiségi kérdésekről szó sem lehet — hanem a német törvé­nyekbe, s különösen az új perrendtartásba, ott megolvashatta volna, hogy a német igazságszolgáltatás nyelve kizárólag né­met, német a legelső fokú bíróságoknál úgy, mint a felsőknél, pedig Trauschenfels úr igen tudja, mennyi nem-német ajkú alatt­valója van Németországnak, kiknek száma mellett összetörpülnek Trauschenfels és szász atyafiai. Vagy ha Németországot német simpa­­thiái daczára absolutistikus államnak tartja, hol a német kultura vezérei kímélet nélkül összetipornak minden nemzetiségi érdeket, menjen a szabad Amerikába, s meg fogja látni, hogy daczára az Amerikában lakó több mint 4 millió németnek, a bíró­ságokkal szóba nem állhat más nyelven, mint az állam hivatalos nyelvén, az angol nyelven. S mi nem is követelünk annyi jogot hivatalos nyelvünknek, mint követel minden állam, mely államiságának öntudatával, s hivatalos nyelvének természetes jogai iránti tisztelettel bir. A törvényhatósági életben, sőt a községi és járásbíróságok előtt oly szabad tért nyitottunk — ez utóbbiakra vonatkozólag az 1868. 44. t. sz. 7. és 8. § aival — a nemzetiségek nyelvének oly tág tért nyitottunk, minővel sehol a vilá­gon egyetlen ország nemzetiségei sem bir­­nak. De hogy az ügyvédi képviselet mel­lett folytatott perekbe belebocsássuk a bábeli nyelv­zűrzavart, ezt követelni vissza­élés a magyar nemzet ismeretes türelmével, s e követelésnek engedni annyi volni, mint államiságunk egyik főattributumáról lemon­dani s igazságszolgáltatásunkat a nyelvzűr­­zavarnak venni oda áldozatul. Trauschenfels régibbnél régibb törvé­nyekre hivatkozik, hogy a nemzetiség jo­gait bevitassa, s igy a szász Catilinák fon­dorlatait plausibilissé tegye. Csakhogy a régi paragraphusok közti evezgetése alkal­mával gondosan elkerülte azon sziklát, me­lyen okoskodásának vékony dongáju csónaka mindenesetre törést szenvedett volna. Ez a szikla az 1844. évi II. t.-cz., mely világosan kimondja, hogy a magyar igazságszolgálta­tás, a bíróságok, sőt még a szentszéki bí­róságok nyelve is magyar. A törvény ér­telmében tehát a brassói és szebeni bírósá­gok nyelvének is magyarnak kellett lennie, s ha a törvény világos rendeletével ellen­tétben más gyakorlat fejlődött ki különösen a törvényszékek rendezését megelőző idő­ben, ez, mint törvénytelen jogot, nem ala­píthatott meg. Épp ez okból az 1868: 44. t.-cz. 9. §-a, melybe a nemzetiségi ügyvé­dek belekapaszkodnak, Trauschenfels és tár­sai ellen szól. De mivel e szerencsétlen paragraphus feltételeivel és körülírásával félremagyará­zásokra adott alkalmat, a törvény e hiányos intézkedése kipótlandó, s hogy a nemzeti­ségek törvényellenes elnyomatásról ne pa­naszkodhassanak, határozott törvénynyel kell biztosítani a magyar nyelv jogait. Épp azért örömmel üdvözöljük az igaz­­ságügyminiszter határozott nyilatkozatát,­­ reméljük, hogy az ígért törvényjavaslatot mielőbb be fogja terjeszteni, egész gyűlés feltétlenül egy minél nagyszerűbb gyásztisztelet megtartására szavazott, midőn az egy­leti igazgató javastá a gyűlésnek, hogy jó lenne, mielőtt a casino ezen gyásztisztelet létesítéséhez fogna — előbb talán kérdést intézni Brassó város és vidék törvényhatóságához, ha váljon ő, mint ilyen, szándékszik-e a nagy hazafi iránt bi­zonyára táplált kegyeletének, valamely gyászszer­tartás által kifejezést adni ? mert igenlő eset­ben — mondá a casino igazgatója — minden esetre a törvényhatóságot illeti a vezérszerep ez általános honpolgári ügyben, és a casino ekkor — a többi városi testületekkel együtt — csak sora­kozni fogna a gyásztisztelethez. A casino-igazgató javaslata, mint észszerű, he­lyeseltetvén, ő maga bízatott meg, a mondott irány­ban a városi és vidéki tanács, valamint a városi képviselőtestület fejeivel érintkezni. Ez vasárnap, január 30-án délelőtt meg is történt, s a nevezett hatóságfőnökök a casino-igazgató kérdő felszólítá­sát szívesen fogadván, Ígérték, hogy ezen gyász­tisztelet megtartását legközelebbi ülésükben, febr. 1-én, mindkét testülettel (tanács és képviselet) el fogják határoztatni. Ez csakugyan meg is történt, s február 2 án a városi képviselet elnöke s egy- versmind a „Kronstädter Zeitung“ tulajdonos-szer­kesztője, Götz János úr személyesen kereste fel a magyar casino igazgatóját, s tudatta vele a kép­viselet egyhangú határozatát, mely szerint Brassó városa maga fog megdicsőült díszpolgáráért, az elhunyt vallásfelekezetének, a róm. kath. egyházá­ban requiemet tartatni, melynek rendezésével ő maga az orátor ur lett megbízva. Egyszersmind azonnal meg is hivta szóval az igazgató személyé­ben a brassói magyar casinót ezen gyásztisztelet­­beni részvételre. Végül kérte az orátor úr a ca­­sino-igazgatót, szíveskedjék ez, nevezetesen a gyász­ravatal megfelelő feldíszítése körül, őt megbízatásá­ban gyámolítani, a­mit is a casino-igazgató any­­nyival is inkább teljes készséggel elvállalt, minthogy már a kezdetben mondott felszólítás alkalmával kérte volt az igazgató a főbíró és orator urakat, hogy azon esetre, ha a törvényhatóság fogna ren­dezni gyásztiszteletet, s­e végre bizottságot küldene ki saját kebeléből, ezen bizottságban egy szavaza­tot a magyar casinónak is engedni szíveskedjenek. A requiem ezek szerint a városi képviselet által előbb február 5 ére, de azután, mivel az idő rövidsége miatt elkészülni nem lehetett, február 9-ére tűzetett ki, s azt, mint mondatott, a városi orátor, Götz János úr rendezte, a magyar casino igazgatója pedig a gyászravatal kiállítását és fel­díszítését vezette személyesen. Az orátor úr egy külön, emelkedett és meleg hazafias hangon tartott gyászjelentéssel hívta meg a városi képviselőket személyenként, s azután saját lapjában az összes helybeli ma ry. kir. hivatalokat, a közös hadsereg és honvédség tisztikarait, a különféle felekezeti papságot, valamennyi testületet (az egy magyar dalárda kivételével) és végre a város összes pol­gárságát. A requiem február 9-én délelőtt 10 órakor a belvárosi rom. kath. plébánia-templomban megtar­tatott. Az első sóhaj, mely már a temposajtóban ajkunkra szállott, az volt, hogy mért nem legalább háromszor ekkora ez a templom! Az alkalomhoz szerény nagyságú templom ha­jójának belső harmadát egészen elfoglalta az im­­pozans castrum, melynek emelvényét a lelkes plé­bániai papság az egyháznak rendelkezésére álló minden alkalmazható anyagaival és díszítményeivel kiváló gonddal elláttató. A castrumon és mellette emelkedő gyászgulákon, valamint az összes oltáro­kon és csillárokban ezernyi gyertyák lángoltak, jelképezve megannyi honfiúi szívlángot, mely égő fájdalomban és epedő buzgó imában emelkedik fel a mindenek urához , érette, és azokért akiket Ő mindenek felett szeretett: a hazáért, királyért és királynéért.............A castrum télizöld guirlande övezetekkel körítve, homlokzatán Deák Ferencz jól talált nagy arczképét hordozta gazdag babérkoszorúban; alatta széles dús virág­­koszorúban nagy lapidár betűkkel a haza bölcsé­nek önmaga által példátlanul megtartott nagy jel­mondata : „Mindent a hazáért. A hazát semmiért!“ volt olvasható. A gyászmisét fényes egyházi segédlettel a méltó köztiszteletben álló Möller Ede abbás ur, gyöngélkedő egészségi állapota, s a hideg nap da­czára maga olvasta, s a requiem után egy minden sziveket megragadó magyar imát, s vele forró fáj­dalom könyeinket emelé fel az egek urához ! A rendes egyházi zenekar Würth gyászmiséjét férfikarra­l adta elő. A gyászmisén a rendező város mondott meg­hívása folytán megjelent összes kir. hivatalok, ka­tonai tisztikarok és mindenrendü testületek teljes számban jelentek meg illető fejeik vezetése alatt, s a castrum elé helyezett székeken a városi höl­gyek díszes koszorúja foglalt helyet. Requiem után a magyar casino és polgári kör az elsőbbinek helyiségeibe vonult vissza testületi rendben a­hol is mindkét magyar egylet a mai, Brassó város közönsége által rendezett gyászünne­­pély emlékét jegyzőkönyvileg megörökitve határozta. Ezen határozat azonban a február 11-iki „Kron­städter Zeitung“ 28-ik számában megjelent referáca következtében, melyben a brassói magyar egyletek részvételéről egy árva hanggal sem létezik emlí­tés, és kapcsolatban ezzel azon sajátságos esettel, hogy a rendező városi orátor úr a castrum felállí­tásából és díszítéséből eredeti számlákat a magyar casinóra rótta rá, s ama határozatok némi módo­sítást nyernek, ugyanis­ Deák Ferencz nagy ha­zánkfia és városunk díszpolgára emlékére tartott, s a város és magyar casino által közö­sen rendezett gyásztisztelet emlékezete kell, hogy a nevezett magyar egyletek jegyzőkönyveiben megörökíttessék. Esti 10 óra. Az igazságügyminiszter válasza Trauschen­­felsnek. A bíróságok nyelvének kérdésében ma válaszolt az igazságügy miniszter Trauschen­­fels képviselő ismeretes interpellációjára. Midőn Trauschenfels interpellációját meg­tette, már akkor az állam, a kormány, a bróságok nevében, s az állam hivatalos nyel­vének érdekében határozott, minden félre­magyarázást kizáró választ és eljárást kö­veteltünk. Követeltük, hogy ha hiányos és félremagyarázásokra alkalmat adó azon tör­vény, melyre a nemzetiségi ügyvédek hivat­koznak, s melyből állítólagos jogaikat ki­magyarázzák, pótolni és határozottá kell tenni azon törvényt, mely jövőre még lehe­tőségét is kizárja annak, hogy Trauschen­­fels úr és társai hangzatos szavakat decla­­málhassanak el a parl­amentben sértett jo­gokról, elnyomott nemzetiségekről, s órákon keresztül rabolhassák a ház idejét, próbára tegyék türelmét, s mindezt csak azért, mert egy-két szász ügyvéd nem akar magyarul replikálni és allegálni. A miniszter válasza az interpellation igen helyes, igen határozott a férfias, épp olyan volt, minőt Magyarország igazság­ügyminiszterétől várni lehetett és vártunk. Kimondta végre a szót, melynek kimondá­sát a nagyszebeni és brassói Catilinák a törvényszékek ellen szőtt conspiratióik s a magyar nyelv jogai ellen folytatott guerilla­­hadjárataik által minduntalan provocálták, s melynek kimondását Trauschenfels inter­­pellatiója továbbra halaszt­ozatlanná tette. Kimondta az igazságügyminiszter, hogy ha­tározott törvény által fog véget vetni a bíróságok, a kormány s a törvényhozáshoz nem méltó ezen vitának, s javaslatot fog Egy casinoi tag. Deák emlékezete. Brassó, 1875. febr. 18. Magyarország nagy halottjáért Deák F­e­­ren ezért városunkban is megtartatott az ünnepé­lyes gyász-istentisztelet, melynek az igazsághoz h­ű leírása csupán azért jut pár nappal megkésve — e becses lapok hasábjain — a nagy közönség tudomására, mivel e sorok írója a városunkban felvirágzó több magyar egylettel s az összes ma­gyar lakossággal egyetemben, bizton remélte, hogy a helyi német lap (magyar lapunk itt fájdalom még nincsen) a „Kronstädter Zeitung“, ezen gyász­ünnepélyről a valósághoz hűen fog a nyilvánosság­nak referálni. A nevezett lap 23 ik számában ki­adott tudósítás azonban a mondott reményeknek, sőt jogos várakozásnak teljességgel meg nem felel­vén, legyen szabad az igazság érdekében ezen ese­ményről a haza közönséget értesíteni a követ­kezőkben. Kezdjük a dolog genezisén. Január 29-én déltájban vette a brassói magyar casino Budapest­ről egy társüigényben a szívrendítő gyászhírt a haza legjobb fiának, bölcsének és atyjának kl­­j­án­táról, ki e fölött casinónknak tiszteletbeli elnöke s Brassó városának díszpolgára is volt.­­ Aznap, január 29-én este gyűlést tartott a ma­­j gyár casino, melyben Deák Ferencz elvesztése­­ fölötti fájdalmának és emléke iránti kegyeletének­­ jegyzőkönyvi megörökítése után egy méltó gyász- s tisztelet megtartása vétetett tanácskozás alá. Az­­ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 21-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálm., Perczel Béla, Trefort Ágost, Szende Béla. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Az elnöki bejelentés után O­r­d­ó­d­y Pál beadja a pénzügyi bizottság jelentését, a miniszterelnök mint belügyminiszter által beterjesztett törvényja­vaslatról, az ország némely részeiben megzavart közbiztonság helyreállítása végett a múlt években fölmerült némely költségekre szükséges póthitelről. A csütörtöki ülés napirendjére tűze­­k ki. Gutner Gyula jelenti, hogy a közigazga­­tási bizottság azon módosításokat, melyeket a főren­diház a közigazgatási bizottságról szóló, v­lamint a fegyelmi eljárás módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában tett, letárgyalta és azokat elfogadta. Ki fog nyomatni. Chorin Ferencz benyújtja az igazságügyi bizottság jelentését a váltó­törvény tárgyában. Ki fog nyomatni és az osztályok mellőzésével fog tárgyal­tatni. Következik a közadók kezeléséről szóló tör­vényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Az 58—61. §-o k változatlanul elfogadtatnak. A 62-ik §-hoz módosítványt nyújt be Sínre * *» v János, s Mocsáry Lajos a pénzügyi bfc.-...-......o/. kívánja a szakaszt visszautasíttatni, de a ház Széll Kálmán és Tisza Kálmán felszólalására a pénz­ügyi bizottság szerkezetét fogadja el. A 63-ik §-t Csanády Sándor kihagyatni javasolja, de a ház elfogadja a szakaszt, valamint a 64-ik szakaszt is változatlanul, mellőzve a beadott módosításokat. A 65-ik §. Teleszky István módosítványá­­val fogadtatik el, a 66-ik pedig változatlanul. A 67-ik §. Lehmausz Endre és Teleszky István módosítványával fogadtatik el, a 68. §. változatlanul, a 69-ik Teleszky István módosítvá­nyával, a 70—75. § ok észrevétel nélkül, a 76. Széll Kálmán módosítványával, a 77-ik a pénz­ügyi bizottság szövegezése szerint, a 78-ik Pa­­c­z­o­l­a­y módosításának mellőzésével, Széll Kál­mán módosítványával, a 79., 80. §-ok észrevétel nélkül, a 81-ik Irányi módosításának mellőzésével, a pénzügyminiszter módosítványával, a 82 ik pedig változtatás nélkül. A 83-ik §-nál Rády Endre kimondatni kí­vánja, hogy a választási törvényben az adófizetésre vonatkozó intézkedések ezen törvény életbelépte­tésével megszűnnek. Méltányosnak tartja ezen ren­delkezést főleg azon indoknál fogva, mert a jelen törvényjavaslat a lehető legszigorúbb intézkedéseket tartalmazza úgy a hátralékok, valamint a folyó adó rendes befizetése tekintetében, s így felesle­gesnek hiszi a választási törvényben foglalt meg­szorításokat melyekre nagyon hosszasan kiterjesz­­kedik. Az elnök amaz ismételt figyelmeztetése után, hogy eltér a tárgytól, a szónok módosítást ter­jeszt elő. Széll Kálmán pénzügyminiszter: Igen rövi­den leszek szerencsés nyilatkozni a most beadott módosítványra nézve. Ezen §-ban, mely most tár­gyalás alatt van, megszüntetése mondatik ki mind­azon adótörvényeknek, melyek rendelkezése ezen most megkezdett törvény rendelkezésével ellentét­ben áll. Felsorolvák az 1868. évtől kezdve keletke­zett mindazon adótörvények melyek ezen adótör­vény életbeléptetése folytán érvényben nem marad­hatnak. Hogy ezek közzé más törvényeket is le­hessen felvenni, az az én felfogásomat messze túl­haladja. Én nem bírom megérteni, miként lehessen itt kimondani megszüntetését egy oly törvénynek, mely a jelen törvénynyel semminemű összefüggés­ben nincs, mely tőle egészen idegen dologról, a választásról intézkedik. Bármily nézete legyen is a választási törvény iránt, mindenki, a­kinek érzéke van a codificatio iránt, velem egyet fog ér­teni abban, hogy a választási törvénynek a quali­­ficatióra vonatkozó intézkedései az adótörvényben nem változtathatók meg. Már azért is, hogy ily pr­ecedens ne alkottassák, hogy t. i. egy törvényben megváltoztattatik egy oly másik törvény, mely az előbbivel semminemű összeköttetésben nincs, nem fogadhatom el a módosítványt, mely különben is nem idevaló és melyről úgy hiszem tárgyalás sem folytatható, annál kevésbbé pedig elfogadható. (Élénk helyeslés a középen.) A szakasz változatlanul elfogadtatik, s következik az igazságügyminiszter válasza Trauschenfels inter­­pellácziójára. Peressel Béla igazságügyi miniszter, Trau­­schenfels Emil képviselő úr, a képviselőháznak ja­nuár 1- én tartott ülésében, azon okból mert a brassói törvényszék múlt évi deczember hó 9-én kelt hatá­rozatával kimondotta, hogy 1875. évi deczember 31-től fogva az ügyvédek által ellenjegyzett bead­ványokat csak úgy fogadja el, ha azok magyar nyelven szerkesztvék, s hogy a bűnvádi eljárásban is az ügyvédek végbeszédei magyar nyelven adan­dók elő, következő interpellate intéztem hozzá: 1.) Van e tudomásom a brassói törvényszéknek fem­­­jelzett határozatáról. 2.) Ha van tudomásom, miként szándékozom intézkedni e nyilvános törvénysértés­sel szemben? A képv.­ár fennebbi interpellácziójára van szerencsém ezennel válaszolni. Igenis van tudomá­som a brassói törvényszék kérdéses határozatáról, valamint van tudomásom arról is, hogy az 1868. XLIV. t. sz., mely a nyelvkérdés megoldásáról szól, keletkeztétől fogva különféle, több esetben egy­mástól eltérő, több esetben egymással ellenkező, több esetben elferdített értelmezéseknek tárgyát ké­pezte, így nevezetesen az 1868. XLIV. t. sz. 4. §-a azt rendeli, hogy a törvényhatóságok az állam­kormányhoz intézett irataikban, az állam hivatalos nyelvét használják; de használhatják e mellett ha­sábosan még azon nyelvek bármelyikét is, melyet jegyzőkönyveikben használnak. Ezen törvényt, melyet én a magam részéről világosnak tartok, a királyföldi törvényhatóságok nem tartották világosnak, s azon időben, midőn a bíróság a közigazgatástól nem volt elválasztva, míg tehát a törvénykezési administrate körébe tartozó ügyekben a törvényhatóságok folytonosan érintkez­tek az igazságügyminiszterrel, akként értelmezték a törvényt, hogy az állam nyelvének teljes mellő­zésével, kizárólag német nyelven intézték felterjesz­téseiket az igazságügyminiszterhez, sőt a törvény­nek általuk adott értelmén alapuló ezen gyakorla­tot még azután is folytattták, midőn az igazságügy­­minisztérium által figyelmeztetve lettek, hogy a tör­vény világos értelméhez képest, jövőre vagy kizá­rólag az állam nyelvét, vagy hasábosan, magyar és jegyzőkönyvi nyelveik valamelyikén szerkeszszék felirataikat. Tudomásom van, hogy az 1868. 44. t. sz. különösen a Királyföldön nemcsak a törvényható­ságok által magyaráztatott ellentétesen a kormány felfogásával, hanem hogy azon ellentét a törvény­ egyes intézkedéseinek értelme iránt a kormány és a Királyföldön létező más testületek között is foly­tonos volt. így történt, hogy az 1871. XXXI. és XXXII. t. czikkek életbeléptetése alkalmával, a bírósági személyek hatályba léptetése végett a nagyszebeni törvényszék elnöke­­ a XXXI. t. sz. 7 §-ának ér­telmében felhívta a nagyszebeni kereskedelmi tes­tületet, hogy a váltó és kereskedelmi ügyek elin­tézésénél alkalmazandó kereskedelmi ülnököket vá­­laszszon. A kereskedelmi testület választott is két ülnököt és két pótülnököt, a­kik megválasztatásuk­ról a nagyszebeni törvényszék elnöke által értesit­­tetvén: a hozzájuk intézett — s mint ez másként nem is lehetett — magyar nyelven szövegezett de­­cretumban felszólíttattak, hogy a hivatali eskü letétele végett a törvényszéki elnökségnél jelentkez­zenek. A megválasztottak azonban nem fogadták el a törvényszék elnöke által kiállított decreturmot, azt adván okul, hogy az magyar nyelven lévén szerkesztve, ők a nyelvet nem értik és ez okból az iratot nem fogadhatják el. (Élénk mozgás.) A törvényszék elnöke ennek folytán más ta­gok választására szólította fel a kereskedelmi tes­tületet ; a nagyszebeni kereskedelmi testület azon­­ban ülésében kimondotta, hogy más ülnököt nem választ. De ugyanazon határozatában értesíttetni ren­delte a törvényszék elnökét arról is, hogy a magyar nyelv tökéletes tudása nem tartozván a bíró szük­séges sajátságaihoz (Nagy mozgás), az elnök fel­adata az lett volna, hogy a felszaporodott restan­­tiák tekintetbe vitelével azok feldolgozásáról gon­doskodjék, mely czélra a magyar nyelvnek törvény­­ellenes behozatala az első fokú bíróságoknál nem alkalmas eszköz. (Átalános élénk mozgás.) Íme, t. ház, nemcsak a királyföldi törvényhatóságok, ha

Next