Ellenőr, 1876. április (8. évfolyam, 90-118. szám)
1876-04-08 / 97. szám
A bizottsági többség alkatelemeire nézve csupán azt jegyezzük meg, hogy ahhoz a legnagyobb contingent, a januári határozat kelte óta a megyében mindinkább tért foglalni törekvő Sennyeypárt adta, támogatva a szabadelvű párt határozata ellen s ekkép a pártfegyelem megszegésével szavazott, s jó részben a pártgyűlésen is jelen volt számos, magát szabadelvű pártinak valló bizottsági tag szavazata által. Ez röviden a tényállás, mire csak azt akarjuk megjegyezni, hogy mi a kellő módon nyilvánulásra jutott bizottsági többség határozatának értékéből semmit levonni nem akarunk. Most már világos tény, hogy ez idő szerint a Sennyey-párt intézi Vas megyében az ügyeket, szövetségben és egyetértésben azon vele rokon elemekkel, amelyek azon körülménynél fogva is, hogy a Sennyey-párt igen ügyes taktikával formailag, úgy mint a szabadelvű párt, a megyében eddig meg nem alakult, a szabadelvű párt gyűléseire mint eddig egyedüli megyei pártgyűlésekre bejárnak. A helyzet most már mindenesetre tiszta, ami éppen nem volt a januári határozat keltének idején , azóta, s a tiszta való helyzetet és a tényezőket ismerni, minden irányban csak üdvös dolog. Most már a januári határozat létrejöttét annak provokálói és létrehozói nem róhatják fel hibául semminemű önmagukon kívül esett puszta véletleneknek, s ezt más tekintetben természetesen most már mi sem tehetjük, mert a f. hó 3-ki szavazás tanúsága szerint most már világos, hogy ama januári határozat hű kifejezése volt a tényleges helyzetnek. A f. hó 3-iki szavazásból ezúttal még csak azon egy corolláriumot akarjuk levonni, hogy ezen szavazás teljes világot derített azon aléltság és elernyedtség valóságos okaira is, amelyekben a megyei szabadelvű párt már régóta létezett, mely aléltságnak és elernyedtségnek volt köszönhető egyebek közt a következményeiben a megyei ügyek fejlődésére és állására nézve horderővel bírt januári határozat is. Az ezen után szerzett tapasztalatok a szabadelvű párt őszinte híveire nézve Útmutatásul szolgálhatnak a jövő szervezkedés módozataira nézve is, s biztosan hiszszük, hogy a megyei szabadelvű párt jelenlegi buzgó elnöke, a szervezkedés erélyes keresztülvitelére, a helyzetnek most már teljes felismerése után halaszthatlanná vált intézkedéseket megteendi. 1. 1. Csanáádmegye közgyűlése. Az árvíz. Makó, 1876. április 6. Csanádmegyében ma uralkodó hangulat a tűnődő levertség, nagy rejtélyek előtt állunk, senki sem tudja, hogy leszünk és kik leszünk holnap, egyik részen a Tisza óriási magasságot ért bősz elemei rémítenek, más oldalról a hir megyei municipiumunk szétosztását zúgja füleinkbe, csüggedten nézünk a jövő elébe, s számítgatjuk, hogy melyik veszély ront reánk előbb. A Folyó hó 3. és 4-ik napján tartottuk meg évnegyedei közgyűlésünket; első és fontos tárgy volt, hogy nagyszámú küldöttség választatott, mely a megyei három országgyűlési képviselő közreműködése mellett a kormányt s ez után a képviselőházat meggyőzze a makói törvényszék feloszlatásának sérelmes voltáról és indokolatlanságáról. Mert eltekintve attól, hogy mind törvényszékünk ügyforgalma, mind megyénk adómennyisége megfelelnek az elvileg kimondott létjog feltételeinek, de tekintve azt, hogy egyenes adóban közel egy millióval járulunk az államháztartáshoz, s ennek daczára sem cultúr-, sem anyagi érdekeink emelésére nem nyertünk semmi támogatást, hallgatásunk béréül egyetlen országos intézményünket, a’törvényszéket elvinni s vidékünket eme csekély visszaháromló jövedelmétől is elütni, mostoha elbánának tartanánk. Nem mondjuk mi, hogy jelenleg közigazgatási s különösen igazságszolgáltatási tekintetben a megyénknek fénykorát éljük, de ez is a mi panaszunk és sérelmünk, és a kormány elmulasztó a törvényben kötelezett és a törvényszék irányában szükségesnek is látszó kiküldöttje általi vizsgálatot megejteni, azonban ezen bajokon a személyek változása gyökeresen segitvén, Csanádmegye kiküzdené az ország színe előtt a példányszerűséget. ■yi A közgyűlés fontos tárgyai közé tartozott az elnöklő főispán ur jelentése a megyei pénztárról , azon visszaélésről, hogy a megye pénztárnoka V. F., ki is néhányhat előtt meghalt, kimutatva tízezer nyolczszázötvennégy frtot sikkasztott el, a szigorú vizsgálatra három tagú küldöttség választatott, különben a kárt biztosítottnak vélik. Felvétetett Makóváros rendezett tanácsa megszüntetésének kérdése, s ezen ügyre nézve, mely éveken át lázas izgatottságban tartotta a város népét, több más okok figyelembe vételével, tekintve, hogy a népesség nagyszámú aránytöbbsége ismeretesen a rendezett tanács megszüntetését óhajtja ; tekintve, hogy az 1870. évi XLII. t. ez. 12. §., mely szerint a rendezett tanácsú városok a megyéhez csak a közös költségek fedezéséhez tartoznának járulni, érvényre nem emeltetett, így a város közigazgatása fenntartásához kétszeresen van terhelve, tekintve hogy a város nincs oly anyagi, viszonyok közt hogy hivatalnokait méltóan díjazhassa, tekintve, — hogy a városnak terhes adósságai vannak, — , tekintve elképzelni egy jól nevelt fiút, aki derék és jámbor, kőszivü és szeretettel teljes, s szelíd, becsületes szemekkel tekint arczába a világnak. Mily rózsaszínű volt akkor ez a világ, s hogy gyönyörködtél benne! Az ember nem sok évet él át ebből az időből. Nem ismeri őket, míg bennök él. Csak mikor már messze-messze elmaradtak, akkor emlékezik rájuk vissza, hogy milyen édesek, milyen boldogak valának azok. Elejét akarván venni annak, hogy Pen beleessék abba a semmittevésbe, melyről barátja, a cistercita-iskola rektora, oly rémségés következéseket jövendölt, Smirke urat, dr. Portman káplánját, busás tiszteletdíj mellett, fölkérték, hogy naponkint jöjjön vagy lovagoljon át Claveringből, s töltsön néhány órát az urfival. Smirke tökéletesen hibátlan ember volt a teás asztal mellett, szép homlokán leestingő hajfürtöt viselt, s melancholicus kellemmel kötötte meg nyakravalóját. Derék tudós és mathematicus volt, s tanított Pennek annyit, amennyit megtanulni emez hajlandó volt, ami nem volt éppen sok. Mert Pen csakhamar kitanulta nevelőjét, ki mikor lóháton bejött a fairpaksi udvarba, lábahegyét olyan furcsán fordította kifelé, s olyan űrt hagyott térdei és a nyereg között, hogy lehetetlen volt, miszerint akármiféle fiú, kiben a humornak csak egy szikrája volt is, tisztelettel viseltethessék egy ilyen lovas iránt. Pen majdnem halálra ijesztette Smirkét, mikor egyszer felültette a maga paripájára, s kilovagolt vele a község határjába, hói véletlenül összetalálkoztak a grófság rókakoppóival, melyekkel akkor Mr. Hardhead (Damplingbare), az öreg sportsman, vadászott. Mr. Smirke a Pen lován, Rebekkán (nevét Pen kedvencz hősnője, Isaac of York leánya után kapta) éppen úgy megijesztette az ebeket, mint megboszantotta a vadászt, megbénítván az előbbiek egyikét azáltal, hogy egyenesen közéje rugtatott a falkának, s magára idézvén egy szónoklatot az utóbbitól, mely nyelvezetének erélyes volta által sokkal inkább kitűnt, mint akármelyik szónoklat, melyet Smirke úr valaha hallott, mióta az Isis partjain a hajósoktól busóid vön. (6. folytatás következik,) hogy a megye területén a közigazgatás egyöntetűségben nyer, s a város — mint nagyközség, autonomicus hatáskörében semmit nem veszít; — a megye közönsége a megejtett szavazás után a belügyminisztériumnál a rendezett tanács megszüntetését véleményezi. Közgyűlésünk tárgyai utolsóinál a tanácskozás higgadtságát a Tiszaszabályozási társulat hivatalnokának a megye kormányához küldött részt jelentő levele zavarta meg , melyben arról értesítettünk, hogy az árvízveszély a legmagasabb fokon van és a társulat saját erejéből ellenállni nem képes ; a gyűlés hamar végezett, s mindenki ment hogy mozdítson valamit a közveszély elhárítására; az intézkedés annyira buzgóan megtétetett, hogy a kívánt munkaerő azonnal kiment a tiszai töltéshez, ahol a veszély leginkább mutatkozott, a porgányi résznél fejtettek ki nagy munkásságot; a víz magassága minden számítást fölülmúlt úgy, hogy a régi védtöltések az egész tápéporgányi vonalon három lábbal emelkedtek, s a víz mégis a töltéssel egyszínben van; a legnagyobb veszély azonban az, hogy a töltések átgyengülnek, s máris forrásként bugyog keresztül a víz. A Tiszaszabályozási társulat hivatalnokai kitűnő és fáradhatatlan munkásságot fejtenek ki, de hibáztatnunk kell, hogy több szakférfiak nem küldetnek ki, s a kevés személyzet nem lévén képes oly sok ezer munkást egyszerre szakszerűen vezetni,a kirendelt munkaerő elpazarlódik, — a víz még most is árad, — s reményünk nagy részben a gyönyörű meleg és csendes időjáráshoz van kötve. .. Az árvíz után. Mohács, április 4. Miként az egész Duna mentében, úgy nálunk is visszatér lassan-lassan rendes medrébe az ár, borzasztó nyomokat, felszámíthatatlan károkat hagyva hátra maga után. Nem panaszkodunk, nem jajgattunk eddig, igyekeztünk a magunk erejéből segélyezni veszélybe nyomorba jutott lakostársainkat. Most azonban egész nagyságában tűnvén fel előttünk a kár, mely városunk egy harmadát végkép, az összes lakosságot azonban részben sújtotta: kénytelenek vagyunk erdő szavunkat ínségre jutott társaink nevében hazánk nemes keblű fiaihoz és leányaihoz intézni. Van országszerte baj elég — de annyi kárt, mint a mennyit aránylag éppen a mohácsi magyar reform, és kath. lakosság szenvedett, kevés község vallott. Bizton hiszszük, hogy ha nemes keblű s áldozatkész kormányunk értesül nyomasztó helyzetünkről, ha eddig még nem tette is, sietni fog a körülményekhez képest ő is károsultainkat gyámolítani. De hadd beszéljenek a számok. A mohácsi szigeten, hol a földmivelő népünknek kertjei, kaszálói és szállásai voltak, s mely sziget városunk lakosságának csaknem egyetlen megélhetési alapját képezi, összeomlott több mint ezer ház, melléképületeivel, hol a népnek szénája, kukoriczája, fája elhelyezve volt; lakosságunk szigeti kára megközelíti a félmilliót! A szigeti veszedelmet néhány napra a város előtti töltés elszakadása követte, minek következtében Mohács v. 1770 házából már 17-ig az árvíz elborított 492 házat, a talajvíz 64-et, összesen 556-ot márczius 23-ig összeomlott hivatalos öszszeírás szerint háromszázhét lakház, a melléképületeket ide nem számítva. A víz apadása óta az összedőlt házak száma mai napon már megközelíti a négyszázat. Ahol a számok így bizonyítanak, a kárt s az ebből származó nyomort elképzelni igen, de felszámítani pontosan nem lehet! Isten a tanunk, hogy a mit városunk megmenthetése érdekében megtehettünk, mindazt iparkodtunk megtenni. A bekövetkezett nyomort a városunk kebelében megalakult segélygyűjtő bizottság buzgón igyekezik enyhítni. Ezen bizottság részéről intézzük mi alólkrottaka t. szerkesztő úr közbenjárása által a nagyközönséghez könyörgő szavunkat. Segítsenek, gyámolítsanak bennünket, segítsék nyomorba jutott lakostársainkat, hogy erkölcsi erőnket megtartani s a nyomort csak némileg is enyhíteni képesek lehessünk. A bejövendő segélypénzt kérjük a segélyző bizottság pénztárnokához, Luiszer Victor úrhoz Mohácsra küldeni. Stajevits Pál bizottsági elnök, Székely József bizottsági jegyző. KÜLFÖLD. Április 7. A szuttorinai alkudozásról a következőket jelentik a „Pol. C.“-nek: Ezelőtt két nappal összegyűltek a Szuttorinában Zabcsi, Banyaui, Budinej Gacsko, Nevenszinye, Suma és Piva kerületek vajdái, n. m . Vukalovics Trifko, Bacsevics Simon, Gyurisics Baja, Zimunics Bogdán, Radovics pap, Perovics Melencz s az utolsó pillanatban Szocsicza Lázár is, húsz kiváló alvezér kíséretében, Herczegovina déli vidékeiről. E vezéreket 50 felfegyverkezett felkelő kísérte. Megérkezésük napján csak maguk közt értekeztek ; csak este felé jelentkezett náluk egy orosz ügynök, Weszeliczky Bozidár, ki Gorcsakoff meghatalmazottjaként igazolta magát. A felkelőket rendkívül érdekelte a Weszeliczky áttal az orosz kormány részéről hozott üzenet s azért felszólították az ügynököt, hogy rögtön nyilatkozzék. Az orosz ügynök erre kijelentette, hogy a czár a legkomolyabban azt tanácsolja a felkelőknek, hogy békét kössenek s a szultán által megígért reformokat elfogadják. A felkelővezéreket kezdetben lehangolta ezen üzenet, végül azonban kijelentették, hogy komolyan fognak e kérdés fölött tanácskozni. A trebinjei osztrák-magyar alconsul, Vercsevics, a fölkelővezérek megérkezését követő napon szintén Szuttorinába érkezett, hogy az alkudozásokat a fölkelőkkel megkezdje. A felkelők azonban kijelentették, hogy kizárólag Rodichcsal akarnak ez ügyben értekezni. A fölkelés színhelyéről, daczára a folyó alkudozásnak és a megkötött fegyverszünetnek, a szláv táviratok ütközetekről, és pedig véres csatákról beszélnek, így egy zágrábi távirat szerint a fölkelők 4. és 5-én Dukics és Vojnovics vezérek alatt megtámadtak egy 2000 főnyi török sereget Dubovics és Jaszenics mellett, s e két falut felgyújtották. Állítólag 120 török esett el és 200 sebesült meg. A felkelők veszteségéről nincs említés. A „Pol. Corr.“ ezen kívül a következőket közli: Unnából írják apr. 4-ikéről, hogy Postirevo környékén igen élénk csata folyt. A török csapatok főparancsnoka által ugyanis egy osztály küldetett ki, hogy a felkelők ellen működő csapatot erősítse. Azon reményben, hogy e csapat a Postirevo hegyaljánál van, az osztály ezen irányba vette útját. Mielőtt azonban elérte volna czélját, a felkelők által megtámadtatott, kiket Szecsenics vezetett. Nem lehet mondani, hogy diadalt arattak volna, mert a törökök vitézül tartották magukat. Mindkét részről körülbelül 50 ember esett el. Egy másik csata Topelje körül vivatott. Horvátországból visszatérő menekültek, kikhez számos felkelő csatlakozott, egy oszlop török katonaság által szétverettek. A felkelők saját bevallása szerint részükön ez alkalommal 50 halott volt. A Bilbija és Golub által vezetett felkelők csapata újabban 600 felkelővel gyarapodott, úgy, hogy e csapat már most 1500 főből áll és valószínűleg Grahovot fenyegeti. Mencs mellett a felkelők kilencz majort égettek el. E majorok gazdag bégek birtokai voltak. A szultán a birodalmi kincstárt a maga számára a múlt napokban kiürítvén, igen természetes, hogy Hajdár és Vassza effendi békítő biztosoknak nincs meg a pacificatió megkezdéséhez szükséges pénzök, melylyel a nyugalomba visszatérőket segélyeznék. Hajdár effendi a hét elején Szerajevóban az előkelőbb és gazdagabb törököket maga elé hivatta, s őket felszólította, hogy előlegezzenek neki pénzt küldetésének akadálytalan teljesíthetése czéljából. A törökök azonban égreföldre esküdöztek, hogy nincs pénzök. Hajdár effendinek meg kellett elégednie e nyilatkozattal, s így nem kelhetett útra. A „Journal de Saint Petersburg“ a „Times“nak egy a török szelvények be nem váltásáról közölt czikkéről írván, constatálja az előrelátás hiányát a török közigazgatásnál, mely fő akadályát képezi a hatalmak minden Törökország javára irányzott törekvéseinek. A „Petersburger Journal“ az angol lapoknak azon állítását cáfolja, mintha az orosz sajtó a három császár szövetsége ellen küzdene. A mexicói lázadásról azt jelentik a „Daily News“-nak, hogy Porfiria Diaz e hó 2-án elfoglalta Matamoras városát a Rio Grande öbölben, s az ottani helyőrség a felkelőkkel fraternizált. A helyparancsnok néhány csapattal, melyek loyálisok maradtak, a Rio Grandé túlsó oldalára menekült, hol az Egyesült Államok hatóságai katonai erővel lefegyverezték őket s Fort Brownba szállították. Francain köztársaság (Gambetta beszéde.) Gambetta azon alkalomból, hogy a költségvetési bizottság elnökéül választatott, következőleg jellemezte a helyzetet: „Azon mértékben, a mint az új képviselőház előtt kifejlődnek az ügyek, melyeket hivatva lesz megoldani, a pénzügyi, gazdasági, kereskedelmi kérdések, a ház mindig újabban tanúsítani fogja a nemzeti politikában beállott példátlan változást. E pillanatban oly kormányunk van, mely teljesen biztosítja a törvényes érdekeket; köztársaságunk eszélyes, rendezett, haladó, s olyan garanciát nyújt mindenkinek, melyet csak a felforgató elmék találnak ki nem elégítőnek.“ Ezután a bizottság feladatáról szól Gambetta a megnyitotta a bizottság munkálkodását. A képviselőház hétfőn fogja elhatározni, hogy elnapolása előtt tárgyalja-e még az a m n e s t i a-javaslatot. IRODALOM. — Szána Tamás „Otthon“-ából az áprilisi füzet nagyobbára idegen termékeket mutat be, mindössze pár kisebb dolgozat az, mi eredeti. E tekintetben messze marad a márcziusi füzet mögött, mely e folyóirat legjobban összeállított számainak sorába tartozott. Kazár Emil apró psychologiai vonásokkal gazdag elbeszélése „A kukukos óra“ nyitotta meg a számot, aztán Torkos László, Dr. Molnár Antal, Thay Kálmán és Czana Tamás közleményei következnek. Az áprilisi füzetben Endrődy Sándor „Hajnal“ czimü rövid rajzán, Jakab Ödön „Marczi Pista“ czimü versén és Hollós László műtörténelmi ismertetésén kivütl, mindössze pár értéktelen apróság van benne. Ide számítjuk azt az alkalmi czikket is, melyet Aristides „Jókai ellenségeidről ír, mely úgy látszik máshová czéloz, mint a hova vág. Abból a naiv felfogásból indul ki, hogy a ki Jókai műveiről rászólólag ír, ellensége, aztán hódoló alázat mázával arczán hirdeti, hogy Jókait a jelen nemzedék meg sem bírálhatja. Hol Jókai irodalmi munkássága ellen arczátlanság és eszelősség nyilatkozott, irodalmunk becsületének érdekében tartottuk visszaverni mindig, azért egész nyíltan felszólalhatunk az „Otthon“ e pitoyabb tana ellen, min annyival inkább csodálkozunk, hogy oly vállalatban került napvilágra, melynek szerkesztője kritikai és aesthetikai tanulmányokkal foglalkozik. A vállalat különben elég tartalmas; ajánlják olvasóink figyelmébe. Ára egész évre 8 frt. A pénzek Agner Lajos könyvkereskedésébe küldendők. — A „Műegyetemi Lapok“ 3-ik füzete becsületére válik szerkesztőinek. E vállalat rövid fennállásaóta legtekintélyesebb szakfolyóirataink közé emelkedett, s az új füzet első közleménye „A könny színképéről“ dr. Lengyel Bélától igen becses új vizsgálódásokat tartalmaz, s a tudományban nyomot hagy maga után. A folyóirat egyéb czikkei a következők: Desargues tétele a perspectív háromszögekről, Hunyady Jenőtől. Hermann Emil: A testek fajnevéről és valódi hőfoghatóságáról, Szily Kálmántól. A „Nouvelles Annales“ egy feladata, Bein Károlytól. Megjegyzés Laurent tételéhez, König Gyulától. Irodalom : Bessel, Abhandlungen I. Band (Heller Ágost). Todhunter, Laplace’s, Lamé’s and Bessel’s functions (K. Gy.). Megfejtett föladatok : Scholtz Ágoston és többen. Föladatok: Bibliographia. — Megjelent a „Magyar közlekedésügy“ áprilisi száma, a „Magyar Tanügy“ és a „Ludovica Académia“ közlönyének legújabb száma, változatos tartalommal mindegyik — Szász Béla, a kolozsvári egyetem tanára és bölcsészetkari dékánja, az odavaló egyetem Deák-ünnepélyén emlékbeszédet mondott, mely most nyomtatásban is napvilágot látott. A beszéd szépen van írva, költői pointekben gazdag, s egyike a Deák-irodalom legértékesebb termékeinek. Ára nincs följegyezve. — Az akadémia kiadásából, az értekezések ciklusából, egyszerre 14 füzetet kaptunk. Minthogy felolvasásuk alkalmával egytől-egyig részletesen ismertettük őket, most egyszerűen feljegyezzük czimek és áruk szerint: 1. Idősbb. Wesselényi Miklós. Élet- és korrajz. Irta Szilágyi Ferencz. 2. Ifjabb b. Wesselényi Miklós. Élet- és korrajz. Irta Szilágyi Ferencz. Áruk 50—50 kr. 3. Emlékbeszéd Kriza János levelező tag felett. Szász Károly r. tagtól. Ára 25 kr. 4. Emlékbeszéd Csacskó Imre 1. tag fölött. Mondotta 1875. október 25-én Pauler Tivadar r. tag. 5. Művészet és nemzetiség. Bartalus István r. tagtól. Ára 20 kr. 6. A neo-rés palaeologia ügyében. Brassai Sámuel r. tagtól. Ara 30 kr. 7. Brassai és a nyelvnyitás. Ballagi Mór r. tagtól. Ara 15 kr. 8. Nádasdy Tamás első követsége Erdélyben 1540. Szilágyi Sándor, r. tagtól. Ára 30 kr. 9. A Szörény vármegyei hajdani oláh kerületek. Pesty Frigyes 1. tagtól. Ára 40 kr. 10. A hangsúlyról a magyar nyelvben. Barna Ferdinánd 1. tagtól. Ára 30 kr. 11. Visszapillantás közgazdaságunk egy negyed századára. Keleti Károly 1. tagtól. Ára 20 kr. 12. Öt közlemény a m. kir. egyetem vegytani intézetéből. Előterjesztette Than Károly r. tag. Ara 20 kr. 13. A kőzetek tanulmányozásának módszerei. Dr. Koch Antal levelező tagtól. Ara 30 kr. 14. Nyolcz közlemény a m. k. egyetem vegytani intézetéből. Előterjesztette Than Károly. Ára 30 krajczár. — A király az orsovai evang. fiók egyházközségnek templom építésre segélyül 100 frtot adományozott. — Kossuth Lajos, mint Ihász Dániel értesíti a „Magy. Polg.“ szerkesztőjét, nehány nap óta nagyon beteg. — Andrássy Gyula külügyminiszter beteg, de betegségének nincs komoly jelentősége. — Hoffman Pál egyetemi tanárt a párisi „Société de legislation comparée“ levelező tagjává választotta az elhunyt Horn helyébe. Hoffmann Glaser ajánlatára részesült e kitüntésben. — Az akadémiai kör évi közgyűlését vasárnap déli 12 órakor tartja. — A legújabb népszámlálás eredménye. Az 1876-diki népszámlálás eredményéről a fővárosi statisztikai hivatal igazgatója jelentést terjesztett a városi tanács elé. E jelentés szerint a főváros lakossága újév napján 295.254 lelket tett. E szám a katonaságbeleszámításával 309.208. A szaporodás 1870-től 24.778. A tankötelesek száma 41.937, így 15.791 gyel több, mint volt 1870-ben. Kerületek szerint a lakosság száma következő: I. kerület: 11.172 férfi, 12.628 nő, összesen 23.800, tehát 2280 lélekkel kevesebb mint 1870-ben. II. kerület: 9420 férfi, 11.695 nő, összesen 21.115, tehát 959 lélekkel kevesebb, mint volt 1870-ben. III. kerület: 9972 férfi, 10.346 nő, összesen 20.318, tehát 1528 lélekkel kevesebb, mint volt 1870-ben. IV. kerület: 11.889 férfi, 12.949 nő, összesen 24.838, tehát 114 lélekkel kevesebb. V. kerület: 12.577 férfi, 14.743 nő, összesen 27 320, tehát 1337lélekkel több, mint 1870-ben. VI. kerület: 21.658 férfi, 22.323 nő összesen 43.981. VII. kerület: 24.742 férfi, 24.914 nő, összesen 49.656, tehát a két kerületben 11.874 lélekkel több, mint 1870-ben. VIII. kerület: 26.349 férfi, 26.570 nő, összesen 52.919, tehát 1108 lélekkel több. IX. kerület : 12.275 férfi, 12.214 nő, összesen 24.489, tehát 1774 lélekkel több. X. kerület: 3668 férfi, 3150 nő, összesen 6818, tehát 1666 lélekkel több, mint 1870-ben. A férfiak összes száma 143.722, a nőké 151.532. — Természettudományi estély. A természettudományi társulat mai estélyén Balogh Kálmán egyetemi tanár előadása volt napirendre tűzve „az agy életéről“. Balogh úr igen érdekes és vonzó részlettel kezdte meg magyarázatait, előadva rövidesen a legrégibb népek nézeteit az agyról, illetőleg az értelem székhelyéről. Voltak népek, melyek az értelem székhelyét a vérben, mások a szívben, sőt némelyek a köldökben keresték. Lassanként tértek át a nézetek mind helyesebb és helyesebb irányba, míg ma már a műveletlen népek között is aligha akadna valaki, aki az értelem székhelyét ne az agyban keresné, abban a bámulatos szerkezetű szervben, mely gondolatainknak, eszméinknek és úgyszólván minden cselekvéseinknek műhelye. Kár, hogy Balogh úr előadásának legnagyobb részét oly speciális részletek foglalták el, amelyek még a bemutatott számos szép rajz daczára is egészen hidegen hagyták a közönséget. Az agy szerkezetét magyarázta töviről hegyire, még az egyes állományok mikroskopikus szerkezetét sem hagyva el. Az előadásban voltak érdekes tudományos részletek, de népszerű előadásnak egyáltalában nem volt mondható. — Cremer tábornok. Egy az utolsó háborúban és azután is eléggé emlegetett személyiség, Cremer extábornok ápril 2-án, 36 éves korában meghalt Párisban. Született elsassi volt s a saintcyri katonai intézetből a legkitűnőbb bizonyítványokkal ellátva lépett a hadseregbe. A mexicói hadjáratot végig harczolta s az utolsó franczia-porosz háború kezdetén Clinchant tábornok hadsegéde volt. Csak századosi rangot viselt, de a metzi capitulátio után sikerült a német fogságból megszabadulnia s Toursba sietett. Itt a republikánus kormány egy második Klebert vagy Hochét vélte feltalálni benne s rögtön osztálytábornoknak nevezte ki. Garibaldi alatt vezényelt 9000 embert, a Nutsnál heves ütközete volt Werder tábornokkal, ki által ugyan megveretett, de a németek is óriási veszteséget szenvedtek. Midőn azután a nemzetgyűlés megvizsgálván a háború alatt a republikánus kormány által történt kinevezéseket, Cremert csak zászlóaljparancsnoknak hagyta, ez megsértve érezvén magát, letette katonai kardját, s azóta mint borkereskedő élt. De üzletével nem sokra tudott menni, s a politikában is csak annyira tudta felvinni, hogy mint képviselőjelölt fellépett Párisban, de megbukott. A tehetséges katona nagyobb mérvű vérhányásban hunyt el. — Halálozás: Az aradi vértanuk egyik gyóntatója, Vinker Brúnó minorita, márcz. 31-én meghalt, s f. hó 2-dikán temették Nagy-Bányán roppant néptömeg részvétele mellett. Közbecsülésben állott mint jó hazafi és jó pap. A magyar ezres bankjegyek kérdésében K. Papp Miklós felvilágosításért fordult Kossuthhoz, ki Ihász Dániel által a következő választ adta: „Azon kérdésre, édes barátom, hogy léteztek-e 1848—49-ben ezres bankjegyek, meg vagyok bízva azon értesítést adni, hogy amint a kormányzó úr, mint akkkoriban még „királyi“ pénzügyminiszter, felhatalmazást kapott az országgyűléstől, papírpénzt kibocsátani, kétségtelenül ezresek kibocsáttatásának eventualitása lehetségesnek tekintetett ; ennélfogva nagyon meglehet, hogy a készítésről godolkodva lett; de mindemellett azonban határozottan tény, hogy ily pénzjegyek nyomtatására a sor sohasem került, s ezres jegyek nemcsak forgalomba nem jutottak, de soha nem is léteztek.“ — Színházi hírek. A népszínházban a „Háromcsövű kacsa“ tegnap került színre. Közönség igen szép számmal volt. A páholyok egészen megteltek. A kiállítás elég díszes, a rendezés pontos volt. Az előadás általában kerekdeden foly, csak a kellő gyorsaság és élénkség hiányzott, mi pedig nagyon fontos dolog oly darabnál, melyet a közönség már régóta ismer, s részben kívülről tud. S bármily elismerésre méltó volt a főbb szereplők játéka, e tekintetben kívánni valót hagytak fenn, még Soldosnét sem véve ki. Egyéb tekintetben az előadás ellen alig lehetne kifogást felhozni, sőt egyes kiváló jelenetek teljes dicséretet érdemelnek. Az est sikerében legtöbb része volt ezúttal is Soldosnénak és Solymosinak. Soldosné nagy kellemmel játszott és énekelt. A kotkodácsolással viharos hatást keltett. A közönség nem szűnt tapsolni, míg Soldosné nem ismételte. Solymosi (Van Ostebal) általában jól alakította a tengeren soha sem volt tengerészeti kapitányt, de pár jelenetben neki is élénkebben kellett volna játszania. Egy sízről szintén elismeréssel kell megemlékeznünk. Van Bonntruch alakjának Lgtöbb vonását hiven találta. Alakító képessége dicséretet érdemel. A három léha lovag közül Kápolnai (Spaniello) tűnt ki legelőnyösebben. A többi szereplő szintén iparkodott emelni a játék összhatását, a annyit mindegyik el is ért, hogy ha nem épített, legalább nem is rontott. — Tamásit, mint halljuk, a népszínház igazgatója szerződtette. A népszínház vonzóerejét Tamási szerződtetése mindenesetre emelni fogja. — Némethy Irma súlyosan beteg, s Kolozsvárról Aradra utazott dr. Darányihoz, ki a legjelesebb női orvosok egyike. Míg egészsége vissza fog térni, szerepköre Boér Emma és Kovács Gyuláné között fog megoszlani, s csak olyan darabokat tesznek félre, melyekben nagyobb szabású tragicai hősnői szerepek fordulnak elő. — Csáthyné Medgyaszay Ilka asszony jelenleg Debreczenben időz, hol vendégszerepelni fog — és pedig két operetteben, két népszínműben. — A vízállás a Dunán a fővárosban tegnap este óta 11/2 hüvelykkel apadt s most 16 láb 70/a hüvelyk. Szegedről szintén jó hir érkezett, a mennyiben a Tisza ott is apadt 6 hüvelyket, minek oka az, hogy a töltést egy helyen a városon alul áttörte. Tokajnál és Szolnoknál a Tisza vízállása szintén csökkent 3 centimétert, a Maros azonban áradni kezd Aradnál. Akik lépést csinálnak. A szerb nők tudvalevőleg nem igen szeretnek dolgozni, épp úgy mint a többi szláv asszonyok. Most azonban munkájuk akadt, s ugyancsak dolgoznak. Tépést csinálnak a megsebesülendő szerb hősök számára. Belgrádból írják, hogy a tépéscsinálás munkájában Natalia fejedelemasszony jár elől jó példával. Egész nap tépést csinál, s munkáját még akkor sem hagyja félben, ha meglátogatják. Legközelebb már lépéscsináló nőegyletet is akar alapítani. A fejedelemné jobban tenné tán, ha harisnyakötésre buzdítaná hölgyalattvalóit. — A regale-adó behajtása a II. kerületben nem nagy eredménynyel ment végbe; ez tűnik ki a II. ker. elöljáróság jelentéséből, melyet a fővárosi tanács utasítása következtében ahhoz beterjesztett. —A népszínházban ma érdekes műkedvelői előadás volt az árvízkárosultak javára, melynek azonban 1/s részét a budapesti magyar Frőbel-egylet javára fordították. Legelőször is a népszínházi rendező, Lukácsy jelente, hogy a programmba felvett „Elizondos leány“ víg opera közbejött akadályok miatt elmarad, mit Helvey Laura kárpótolt, több franczia és magyar dalokat énekelve, és Vízvári felolvasva Szigeti Józszefnek „Egy vidéki színész naplójából“ czímű hosszadalmas leírását. Két vígjátékot adtak elő, egy magyart, „Az ibolyabokréta czíműt b. Jósika Kálmántól, melyben Horváth Róza k. a., Kralovánszky V. k. a., Vitthalmi Ida assz., Kunfy József és Hrabovszky működtek közre; a darab nem sokat ér, s igy nem is részesülhetett nagy tetszésben; a franczia vígjáték „Chassé-Croise" határozott sikert aratott, amit maga elég élénk, s a közreműködők egyaránt ügyesen játszottak, legnagyobb dicsérettel kell Greger Emilia k. a.-t fölemlítenünk, ki határozott tehetséggel bír a színészetre, s alig hihettük el, hogy műkedvelő áll előttünk; a többi közreműködők, Grolier grófnő, Grolier úr, Komarow úr és Than Irma k. a. szintén tetszésben részesültek. A két vígjáték előadása között Huber Jenő a berlini zeneakadémia hallgatója, Joachim tanítványa, Vieuxtemps „Ballade et Polonaise“ czímű szerzeményét játsza, atyja kísérete mellett. A fiatal művész egészen elragadta a közönséget, technikája is már bámulatos, s mi fő, kifejezéssel s művészi felfogással játszik. Közönség csekély számmal volt jelen. — Felolvasás. A „Neue Wiener Schuhmacherzeitung“ főszerkesztője Knöpfel Róbert úr, folyó hó 16-án (húsvét vasárnapján) délelőtt 10 órakor az iparos kör termében (hatvani utcza)— a folyó évben Bernben tartandó czipészeti kiállításról és a czipészet fontosságáról és tudományos oldaláról előadást fog tartani. — Kalandort tartóztatott le a tetemesvári kapitányság, ki magát Nicselszky Antal grófnak mondja. A kapitány vallatására a különben elég jól öltözött s élte javában levő csinos fiatalember beismerte, hogy a fenebbi nevet csak bitorolja; azután megmondta valódi nevét, de alapos ok van azon gyanúra, hogy a második név is hamis. A fiatalember azt állítja, hogy egyenesen Galicziából, jön és nyíltan megmondja azon szándékát is, hogy a herczegovinai lázadás színterére szándékozik átázni, hogy a felkelők soraiba lépni akar. Igazoló jegyeit állítólag ellopták. Ha szavainak hitelt adni lehet, úgy ő részt vett a legutóbbi lengyel felkelésben; itt elfogatván, Szibériába száműzetett — honnan megszöknie sikerült és azután hoszszabb ideig Törökországban volt s a török hadseregben is szolgált. Innen Galicziába került, hol a herczegovinai lázadásról tudomást szerezvén,eltökélte, hogy a felkelők közé lép. Születése helyéül Belgrádot mondja, s mint jó szerb szent kötelességének tartja fajrokonainak segítségére menni. E szándékát azonban aligha érvényesítheti, mert a kapitányság mindaddig vizsgálati fogságban tartja, míg identitása ki nem derül, mely esetben nagyon is valószínű, hogy a buzgó szabadsághősből valamely gonosztevő fog kibontakozni. Az idegen férfiú a lengyel nyelven kívül még szerbül, németül és magyarul is beszél. A letartóztatás ellen makacsul tiltakozik, mert ő politikai menekült, kikkel „Magyarország a gonosztevőkhöz hasonlólag nem szokott elbánni.“ Határozottan ellentmond annak, hogy őt Budapestre szállítsák. HÍREK. Április 7. Hivatalos. Kinevezések. A m. ki-, igazságügyminiszter a minori ki-, járásbírósághoz aljegyzővé Ziskó Béla pestvidéki törvényszéki díjas joggyakornokot, a temesvári kir. törvényszékhez segédtelekkönyvvezetővé Grollmann Sándor ottani törvényszéki irnokot, a nagy-szebeni k. tvszékhez II. oszt. segédtelekkönyvvezetővé Mieber Frigyes volt helyszinelőt, a telekkönyvi írnokká pedág Kandier József medgyesi törvényszéki dijnokot, a pécsi járásbíróság mellé kir. végrehajtóvá Schranb Lajos járásbirósági írnokot nevezte ki. — Tanárok kinevezése. A vallás- és közokt. m. k. miniszter Csekó József kaposvári államgymnasiumi rendes tanárt ugyane tanintézethez igazgatóvá ideiglenes minőségben és Bodnár György sátoralja-ujhelyi gymnasiumi helyettes tanárt pedig ugyancsak a kaposvári államgymnasiumhoz rendes tanárrá nevezte ki. — Egyetemi magántanár. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter dr Meltzl Oszkárnak kolozsvári egyetemi magántanárrá lett képesítését megerősítette. — Előléptetés. A vallás- és közoktatási m. k. miniszter Szüry Dénes miniszteri fogalmazói czimmel és ranggal felruházott fogalmazó-segédet valóságos miniszteri fogalmazóvá nevezte ki. — A debreczeni pénzügyigazgatóság köréből. A deb rezzeni kir. pénzügyigazgatóság részéről Lajossy Lajos kezelési gyakornok és Molnár Mihály, pénzügyészségi dijnok kebelbeli iroda-segédtisztekké és pedig az első végleges az utóbbi ideiglenes minőségben, továbbá Fejér Viktor kezelési gyakornokká neveztettek ki. — Uj egyesület A keresztesi lövész-csapat alapszabályai a belügyminisztérium által f. é. 14596 sz. a. a bemutatási záradékkal elláttattak. — Pályázat. A dévai m. k. állami reáltanodánál üresedésbe jött, s a jövő 1876/7. tanévre betöltendő német nyelv és irodalom tanszékére, melylyel a franczia nyelv tanítása is össze lesz kötve, ezennel pályázat hirdettetik. Az e tanszék után járó illetmények, a mennyiben rendes tanár alkalmaztatok, 1200 frt évi fizetés, 200 frt lakbér, s minden öt évi szolgálat után 100 frt pótlék; ha azonban helyettes tanár által töltetik be, ennek évi dija 800 frt. Pályázók felhivatnak, hogy a vallás- és közoktatási m. kir. minisiterumhoz czimzett kérvényüket, melyben életkoruk, vallásuk, állapotuk, végzett tanulmányaik, a német nyelvből és irodalomból való szabályszerű tanári képesítésük, eddigi netaláni szolgálatuk, s egyéb képzettségök és alkalmazhatóságuk, valamint az, hogy katonai kötelezettségüknek már eleget tettek, okmányilag igazolandók, ha szolgálattban vannak, elöljáróságuk útján minősítményi táblázattal, különben közvetlenül az erdélyi tankerületi kir. főigazgatósághoz Kolozsvárit f. évi sprit hó utolsó napjáig nyújtsák be. KÖZGAZDASÁG. FÖLDMIVELÉS. Az országos gazdasági egyesület kertészeti szakosztálya tegnap este 5 órakor gyűlést tartott Hajós József elnöklete alatt, mely a minisztérium megbízásából készítendő gyümölcstenyésztési kézikönyv tárgyában tanácskozott. Morócz István, egyesületi titoknok felolvasá a földmivelési miniszternek az e tárgyra vonatkozó leiratát, mely