Ellenőr, 1876. augusztus (8. évfolyam, 210-240. szám)

1876-08-01 / 210. szám

ani értekezéssel nyitja meg: „Mikép kezeltetett gymnasiumunkban a latin nyelv és miket tartok ál­talában szükségeseknek annak sikeres tanításához?“ A tanterv a hivatalosnak egyszerű másolata az ol­vasmányok és írásbeli feladatok nélkül. A tanári könyvtárra a feloszlatott polg. iskolától maradt mintegy 100 köteten s némely ajándékkönyveken túl 437 forint fordittatott, a tanszerekre s bútorok­ra­ pedig majd 3000 forint. Az intézet életrevaló­sága mellett tanúskodik, hogy a négy osztályban (mely évről-évre fog főgymnáziummá növekedni) mindjárt a megnyitás évében 88 tanuló íratta be magát, kik nemzetiségileg igy oszlottak meg: német 56, magyar 7, szerb 16, román 9. E magyarsági tekintetben fontos küldetéssel biró tanintézetet mele­gen ajánljuk az ott közeli vidék magyarjainak tel­jes figyelmükbe. Ide küldjék gyermekeiket német­­szóra : i­­ ezt a családnál, hol elhelyezve lesznek, alap­jait megtanulják, az iskolában pedig, melynek szelleme s tannyelve magyar, ebben s ezen műve­lik ki magokat. HÍREK. Julius 31. — Székács elhunytáról a gyászjelen­tést elküldték valamennyi magyarországi lutheránus egyháznak. A superintendentiák küldöttség által vesznek részt a temetésen, mely holnap d. u. 5 órakor lesz. A gyászbeszédet dr. Szeberényi Gusz­táv, bányakerületi superintendens tartja. — A békésmegyei régészeti és mi­­velődéstörténelmi társulat aug. 7-én d. u. 4 órakor fogja tartani második rendes közgyűlését Gyulán, a városháza nagy termében, mely alkalommal 11a­­jóási Ottó, megyei főjegyző emlékbeszédet tart néhai Tomcsányi József főispán felett. Göndöcs Be­nedek elnöki beszédén kívül a titkári, múzeumőri és pénztárnoki évi jelentések fogják képezni a gyű­lés főbb tárgyait. — Tisza Kálmán miniszterelnök ma a Margitszigetre költözött ki, mely most gyülhelye mindazoknak, kik e válságos időben nem hagy­hatják el a fővárosban levő állomásaikat. A con­­sulok közül is többen ott laknak, továbbá számos előkelő tisztviselő. Szebb és üdébb helyet alig is találhatnának a főváros közelében. A lakások el vannak foglalva, s a látogató közönség is nagy számmal keresi föl a pompás ligeteket s a fürdőt. — Csikszék képviselője, Becze Antal tiszti ügyésznek választatván, képviselői állásáról lemond. Illr szerint Mikó Bálint lép föl kerületében. — Miletics védője nem Funták Sándor lesz, ki e védelmet nem fogadta el, miután Miletics azt kívánta, hogy a védelemben Polit is részt ve­gyen. Tehát Polit lesz Miletics védője, ha valami közbe nem jön. — Gr. Mikó Imre, mint kolozsvári lapok írják, súlyos beteg. Előbb maros­újvári kastélyában feküdt, onnan azonban orvosai Kolozsvárra vitették, hogy gyógykezelése annál pontosabb lehessen.­­ A budapesti állat- és növény­ho­nosító társulat folyamodott a fővárosi tanács­hoz a részére esedékes 5000 frtnyi évi segély ki­utalványozása iránt. — A szegedi kiállításra utazó sze­gényebb sorsú iparos mesterek és legények segé­lyezésére Arad város hatósága ötszáz irtót sza­vazott meg. Követhetné e példát minél több város is. — Az o­rsz. n­gip­ar egylet felkéri mindazon hölgyeket, kik a szegedi kiállításra bármi­nemű női kézimunkát akarnak küldeni, hogy azokat legké­sőbb aug. 6-án vasárnap délig szíveskedjenek a középtanoda helyiségébe (nagy­ keresztutcza 2. sz.) el­küldeni, miután azontúl semmit sem fogadnak el.­­ A né­m­etor­szági homoeopathák egyesülete ez évben Budapesten tartja meg nagy­gyűlését aug. 8—10. napjain. A résztvenni kivánók ha igazolási jegyet mutatnak föl (melyet Lipcsében dr. Schwabe Wilmar urnái szerezhetnek), a vasutakon harmadrésznyi árelengedésben része­sülnek. — Új franczia lap indult meg Bécsben „Messager de Vienne“ czímmel. A keleti érdekek képviselését tűzte ki feladatául, s Magyar­­országra is figyelemmel lesz, hogy a külföld jobban ismerjen bennünket, mint eddig a német sajtó sok­szor részakaratú közvetítése által. Szerkesztője W o­­­o w s k i B., a hasonnevű franczia senator unokaöcscse, ki közel tíz évet töltött keleten, Kon­stantinápolyban, Bukarestben, Belgrádban stb., s nevét jól ismerik Párisban is. A lap politikája a pan­­szlavismus ellen van irányozva. Ajánljuk mi is a közönség figyelmébe, mert a politikán kívül a szép­irodalommal is foglalkozik, s jelenleg tárczájában Jiaugabé A.-tól, Görögország berlini ügyvivőjétől közöl egy regényt. Ha ez véget ér, egy magyar regényt készül franczia fordításban a külfölddel megismertetni, s később irodalmi és társadalmi vi­szonyainknak is hű képet nyújtani. A lap hetenként háromszor jelenik meg. Előfizetési ára egész évre 16 frt, félévre 8 frt, negyedévre 4 frt 50 fr. Elő­fizethetni Bécsben I. ker. Eschenbachgasse 11. sz. Különben egyes számonkint a lap Budapesten is kapható több könyvkereskedésben, dohánytőzsdék­ben és a vasúti indóházakban. — Házasság. Br. Bánffy Dániel, Doboka­­megye főispánjának fia, Ernő, aug. 2-án tartja es­küvőjét gr. Eszterh­ázy János kedves és szellemdus leányával Czeczil comtesseszel. A nemzeti múzeum ásvány gyűjtemé­nye számára igen sikerült gyémánt utánzatokat ké­szítettek Angliában a világ leghíresebb gyémánt­jairól. — Vihar a Balatonon. Szombaton dél­után dr. Lenbossek egyetemi tanár és családja B.­Füredről csolnakon átmentek Tihanyba. Alkonyat felé viharzó idő jelei mutatkoztak, s a társaság még a vihar kitörése előtt vissza akart jutni az alig félórányi Füredre. Magukkal vittek egy beteg gyermeket is, ki azért kérezkedett hozzájuk a csol­­nakba, hogy Füreden az orvoshoz menjen. Összesen tizenhárman ültek a csolnakban az evezős legények­kel együtt. Nemsoká haladhattak, mikor a vihar kitört, a Balaton tajtékzott, s a kormányzó rudat már kettőnek kellett kezelni. Azonban nem tudtak uralkodni a rakonczátlan hullámokon, s azok saját szeszélyük szerint ragadták a csolnakot. A nők eszméletet vesztettek, a társaság legtöbbjét tengeri betegség gyötörte. Három óráig sodorta őket a vihar, mígnem Zamárdinál nádashoz jutottak, s in­nen az evezősök a vállukon szállították ki a partra a hajótörteket, kiket eztán a zamárdi plébános vendégszeretettel fogadott hajlékába. Ezalatt Füre­den nagy izgatottság uralkodott. Az esplanádról látták a csalnak küzdelmét. Endrődy Sándor, Páz­­mándy, Riggler s az úszómester hirtelen fölkaptak egy vitorlás csolnakra, de a szélvész nemsokára elröpítette e vitorlást, mely gyönge szél mellett is hatalmasan szeli a hullámokat. Most már kettős lett az aggodalom, s a „Kisfaludy“ gőzös indult el segítségül esti 8 órakor. Éjjeli 10 óra után az­­zal a hírrel tért vissza, hogy a tihanyi, zamárdi és siófoki partok közül sem a csolnakot, sem a vi­torlást nem találta meg. Táviratoztak tehát több­felé, de semmin hir. Reggel a vitorlás hajó emberei megérkeztek. Őket a tihanyi révbe sodorta a szél­vész, honnan a sötétségben tovább nem mehettek, s kocsin tértek vissza Füredre. A gőzhajót látták, de a szélviharban hiába kiáltoztak rá. Vasárnap reggel végre Siófokról megjött a távirat Lenhos­­séktól. Ők maguk is megérkeztek délben a gőzha­jóval, a közönség őszinte üdvözletei közt. — A pesti nemzeti dalkör és a budai dalárda által aug. 5 én Klemensnél tartandó dal­estély műsorozatai: 1. „Harczi dal“ Liszt Ferencztől. 2. „Vékony haja van a piros almának,“ népdal id. Huber Károlytól. 3. „Isten veled“ Zimay L.-től. 4. „Reggel“ és „Erdei dal“ Volkmann R.-tól. 5. „Őseink emléke,“ katonai zenekar kísérettel, a szegedi halárü­nnepélyre szerző id. Huber Károly. 6. „Ke­rekes András“ id. Huber Károlytól. 7. „Dalünne­pen“ Erkel Sándortól. — Villámcsapás. N.-Váradhoz közel, a szentjános­i uradalomhoz tartozó erdészlakba jut. 28-án becsapott a villám, s az erdész nejét és szép leányát a földhöz fujta. A nőt sok mentési kísérlet után életre hozták, de a 16 éves leány meghalt. A konyhában jelen volt még a vihar elől bemene­kült csősz, ki szintén lesujtatott, de legelőször tért magához és a tiszttartónak zavaros jelentést tett. Az erdésznőnek karja és féloldala van megégve. — Esküdtszéki tárgyalás Kolozs­várott, Szőcs M. gy.­sz.-miklósi kir ügyész sajtó­­pert indított Ugrón Gábor a „Baloldal“ szerkesztője ellen, ki Oláhfaluból keltezett levélben azt irta Szőcsről, ki akkor udvarhelyi kir. ügyész volt, hogy a néhai Lakatos I. oláhfalvi elhunyt lakos hagya­téka kárára az oláhfalvi elöljáróság által elkövetett lopás és sikkasztás iránt megindított bűnügyi vizs­gálat folyamában a gyanusitottakkal czimborált s többször velök együtt nyilvános helyen mulatván, leitta magát. Az esküdtszék vádlottat a becsületsér­tés vádja alól 9 szóval 3 ellenében fölmentette.­­ A pozsonyi posta­rablást már em­lítettük. A tolvajt Hegyi Bélának hivják, ki ko­rábban a pozsonyi postánál szolgált Pénteken este az osztrák állami vasút indóházába lopózott, s a postakocsi alá bújva, abból egy horgos bottal egy zsákot húzott ki, melyben 13 pénzes zacskó volt. A­mint a zsákot vitte, az éji őr találkozott vele, s mert nem válaszolt, ütést is mért fejére, de a fiatal, 31 éves erőteljes legény védte magát s el­menekült. E­közben két pénzes zacskó kiesett a zsákból, még­pedig a legértékesebb zacskók, 5359 forinttal. A nyomozásnál a közel eső szőlők közt, egy pajtánál megtalálták az üres pénzes zacskókat, de a tolvaj megillant. Az elragadt pénz, 3063 frt és 1711 márka. Hegyinek czinkosa is van, testvére Hegyi Gyula, ki gr. Eszterházy Imre szolgája. — Öngyilkosság. Aradon Hoffman Já­nos kereskedő megmérgezte magát, pénzbeli zava­rok miatt. — Makacs fiú. Egy a stáczió utczában lakó családból a 15 éves fiú néhány nap előtt el­hagyta a szülői házat. Ma egy rendőrbiztos meg­találta, haza vitte, de mielőtt szülői lakásába jut­hatott volna, az első emeletről leugrott az udvarra, így azután nem haza, hanem a kórházba jutott. Sérülése nem életveszélyes. — Hűtlen szolga. Dr. Fálk Miksa szol­gáját, Molnár Béla, gyöngyösi születésű 25 éves ifjút, ki f. é. jul. 14-én a városligeti nyaralóban,­gasztalására szolgálhat, hogy leszerencsésebb és leg­gazdagabb szomszédjainak is megvan a magok baja és nyughatatlansága. A mi kis ártatlan Múzsánk, Blanche kisasszony, ki oly kedvesen énekelt s oly édesen csevegett, hogy azt hitted volna, derült fényt terjeszt szét, a­hova csak a lábát teszi, gonosz szelleme, vagy nyomorúsága, vagy veszedelme, vagy Nemesise volt a Clavering-háznak s legtöbb lakó­jának. Miként egyetlen kövecske czípőd vagy lovad talpában, elégséges arra, hogy mindkettőtöket meg­gyötörjön s kínossá tegye az utat, úgy az életben is egy kis akadály elégséges arra, hogy eltorlaszolja egész előretörésedet, s véghetetlen kellemetlenség­nek és boszúságnak tegyen rabjává. Ki gondolta volna, hogy egy olyan mosolygó kis tündér, mint Amory Blanche, viszálynak lehetett okozója akármely családban is ? — Hallod, Strong, mondá egy nap a baronet, a­mint ebéd után a biliárd, s ama hatalmas kebel­feltáró: egy szivar, mellett kettecskén beszélgettek. — hallod, Strong, nem bánnám, ha az ördög elvin­­né a feleségedet. — Én se. Az volna ám a pompás dolog. De nem akar elpatkolni. Örökkétig akar élni — majd meglásd. Hát aztán mér’ kívánod le az ágya szal­májáról, Frank komám? kérdé Strong kapitány. — Mert akkor elvehetnéd a Missyt. Nem csú­nya. Tízezer fontja lesz, és az csinos kis pénz egy szegény ördögnek, mint te vagy, dunnyogó a má­sik. — És, bizisten, Strong, minden nap jobban­­jobban gyűlölöm azt a lyányt. Ki nem állhatom, Strong, bizisten, ki nem állhatom. — Két annyi festékért se venném el, mondá Strong kapitány, nevetve. — Életemben sem láttam olyan kis ördögöt. — Szeretném megmérgezni, szólt a nagyképü baronet; — bizisten, szeretném. — Hát mit mivett már megint ? kérdi ba­rátja. — Semmi különöset, felele Sir Francis, — csak a régi csinyjeit űzi. Az a leány úgy meg tudja keseríteni az embernek az életét, hogy, biz­isten, csoda. Tegnap este annyira vitte, hogy a gouvernante sírva hagyta ott az asztalt. Azután elmentem a Frank szobája előtt, hát szegény kis poronty ott bőgött a sötétben, és megtudtam, hogy nénje halálra ijesztette mindenféle históriával, hogy a házban kísértet jár. Ozsonnya mellett a felesé­gemet boszantotta meg; az asszony bolond, de jó lélek — akaszszanak fel, ha nem az. — Mit csinált neki ? kérdé Strong. — No hát, vigyen el az ördög, ha Amoryról nem kezdett beszélni, az elődömről, mondá a ba­ronet, boszos vigyorgással. — Az albumból kivett valami képet, és bizonyozott, hogy az hasonlít az ő kedves apjára. Azután tudni akarta, hol van az apja sírja. Ördög vigye az apját! Valahányszor Miss Amory emlegeti, Lady Clavering mindjárt rágyújt a sírásra, és a kis ördög csak azért is tovább beszél róla, hogy boszantsa. Ma, mikor el­kezdte, borzasztó dühbe jöttem, azt mondtam neki, hogy én vagyok az apja, meg — s a többi,­­ és akkor aztán megriadt egy kicsit. — És mit mondott, Frank ? kérdé Mr. Strong, még mindig nevetve. — Hát, azt mondta, hogy nem vagyok az apja, hogy az ő apja bizonyosan egy lángész, egy finom érzésű ember volt, s a többi — holott én pénzéért vettem el az anyját. — Hát, nem igaz? — Azért mert igaz, cseppet se kellemes hal­lani, tudhatod, felele Sir Francis Clavering. — Nem vagyok literatus ember s efféle, de olyan bolond se vagyok, a­milyennek ő akar tartani. Nem tudom, hogy van, de mindig úgy mesterkedik, hogy — hogy sarokba szorít, érted ? Felforgatja az egész házat azzal a tökéletes nyugodtságával, meg azzal az átkozott sentimentális képével. Bárcsak meg­halna, Ned. — Az előbb a feleségem halálát kívántad, szólt Strong, folyton teljes jó kedvében, mire a ba­ronet szokott nyíltságával így felelt: — Nohát, mikor valaki megkeseríti az élete­met, hát kívánom is, hogy meghaljon, és teljes lelkemből szeretném, ha az a lyány valami kútnak a fenekén volna. (50. folyt. küv.) dr. Falkné távolléte alatt több ezer írtra menő tárgyakat lopott el, részint készpénzben, arany és ezüstben, részint ékszerek s ruhanemüekben, azon­ban még idején elfogatván, az eltolvajlott értékek nagy része megkerült, e betöréses tolvajlásért a törvényszék egy évi súlyos börtönre ítélte. CSARNOK. A Konrád felesége. (An­g­ol életkép.) — Konrád! sipogta Wymanné az ő szokott zsémbelődő hangján — oh, de rendetlen vagy! Miért nem teszed helyre a könyvet, midőn az ol­vasással felhagysz? Azok az asztalon hagyott köny­vek olyan rendetlenné teszik a szobát. — Konrád! mondá Mari, a Konrád leg­idősebb testvérnénje, — azt hiszem, hogy meg­mondtam már neked legalább százszor, hogy reggeli papucsodnak a kályha mellett balfelől csináltam helyet; minden áldott nap elfelejted, s midőn leveted jobbfelől hagyod. Az ember nem győz utánad rakosgatni! — Édes Konrád — mondá Jeni szemrehányó­­lag, ha már csakugyan a kerek asztalon hagyod az ujságlapot, legalább tedd meg azt a szivességet, s hajtsd össze annak rendje szerint. Konrád eléggé igyekezett családja örökös zsör­­tölődését elkerülni, s napontai ezerféle kívánalmaik­nak megfelelni, de néha mégis kijött türelméből, s ilyenkor ő is megmondta a maga mondókáját. — Ne féljetek, megnősülök én nem sokára, itt hagylak benneteket, s akkor seperhettek, kefél­hettek, porolhattok s rendelkezhettek kedvetek szerint. — Azt hiszem — mondá az anyja siránkozó hangon — soha sem kapsz olyan életre való asz­­szonyt, a ki ne igyekeznék házadat tisztán s rend­ben tartani. — Se baj ! keresek élhetetlent, a­ki békét hagyjon, hogy nyugodtan tölthessem mellette élete­met. Hála az égnek, elég gazdag vagyok, ha tet­szik fogadhatok cselédeket, akik dolgozzanak. Igen, egy szép kis babát veszek nőül, egy valóságos kis babát — a­kit kedvem szerin­t kényeztethetek, se­­lyembe-bársonyba öltöztethetek, — mikor haza me­gyek a kis feleségem zsémbelés helyett zongorázik s énekel. — Az lesz a gyöngyélet! E tréfás kifalladások rendesesen lecsillapítot­ták a Konrád bosszúságát, s békesség fejében en­gesztelőig megcsókolta anyját, s elment hazulról dolga után látni. Wymanné özvegy asszony volt, három gyer­mekkel, a leányok tíz tizenhárom évvel voltak idő­sebbek Konrádnál, s férjét fia születése után ke­véssel veszítette el. Az özvegynek olyan szép va­gyona maradt, a­miből kényelmesen s úk­ módon meg lehetett volna élni, a leányok jövője biztosítva volt, s Konrádnak öröksége mellett virágzó üzlete. A leányok jó és alapos nevelésben részesültek, szé­pek, gazdagok, fiatalok s müveitek voltak, a jól berendezett házban semmi, sem hiányzott, mi bol­dogságukat s kényelmöket akadályozza. De ez a három nő még­sem volt boldog, nyugalomról s kényelemről szó sem volt. Mind a hárman a túlságos tisztaság és rend rabszolgái voltak, egy nyugodt pillanatjuk sem volt, mert sohasem kaptak olyan cselédeket, kik túlkövetelő kívánságuknak megfeleltek volna. Egy pókháló kétségbe ejtette őket, a lépcsőkön vagy a padoza­ton egy kis porszemét dombnak tetszett, a szőnye­gen egy lábnyom­a óriási mocsok volt; ha az ágytakarónak az egyik szeglete feljebb húzó­dott mint a másik, az asztalterítő félre csúszott vagy valamelyik bútor egy hajszálnyival ar­­rább volt téve, mint a­hogy a ház törvénye meg­szabta, e csekélységek oly rettenetes hibák voltak, hogy a szegény cselédeknek egész nap volt mit hallgatni. Természetesen, hogy minden hónapban cselédváltozás volt, híjában igyekeztek kötelessé­güknek pontosan s lelkiismeretesen megfelelni, egy sem állotta ki azt az örökös elégedetlenséget és zsémbelést, mit reggeltől estig hallaniok kellett; mindenik azt mondta, hogy inkább mennek olyan házhoz, hol kevesebb fizetést kapnak, de nem kö­vetelnek tőlök annyit. Ez a három „v­a­g­y­o­s“ nő, a­helyett, hogy ide­­jöket nemesebb s hasznosabb időtöltéssel foglalták volna el, minden áldott reggel bekötötték a fejeket fehér kendővel, földig érő piszkos bő karton kö­tényt kötöttek magok elibe, ócska keztyűt húz­tak a kezökre, s addig mostak, poroltak, seper­tek s törölgettek, míg minden ragyogott a tisz­taságtól, s hogy a későbbi pormeglepéstől megóv­janak holmit, fehér perkál- vagy csipkeboritékok­­kal takarták be. Ez óriási munka után rettenete­sen kifáradva szobájukba mentek átöltözködni, s a­helyett, hogy valamelyik szegény varróleánynak adtak volna munkát, kötöttek, varrtak, toldoztak késő estig, mintha a szükség kényszerítette volna reá őket. Ez az önkénytes rabszolgaság addig csak meg­járta, míg Konrád a tanodába járt, s később három évig külföldön utazott. Szerették nagyon, előmene­telével meg voltak elégedve,leveleit óhajtva várták, mert életök egyhangúságát kissé felvillanyozta, — de minden szeretetök mellett sem kívánták, hogy jelenlétével felforgassa a házi rendet. Ez a huszonöt éves kedves élénk ifjú, aki a társaság elkényeztetett kedvenc­e volt, mert szakavatottsága által már­is tekintélyes állást vívott ki az üzlet­emberei között, sa­ját családjának szemében folytonos szálka volt. Konrád engedékeny s szelíd természetű volt, az anyja testvérei kedvéért akármit megtagadott ma­gától, de az eddigi deákos élet, majdnem korlátlan szabadsága után, az otthoni sinórmérték szerint való túlságos rend és pontosság terhére volt. Ha nyáron kinyitotta a zsalukat, Mari rög­tön ott termett s behúzta, haragosan mondta: — Oh Konrád milyen gondatlan vagy! a le­gyek mind bejönnek s összepiszkolják a kárpitot, tükört, ablakot! — Vagy pedig: oh Konrád ! a napsugár kiszívja a szőnyeg színét, s a bútorokat meglepi a por. Ha otthon szivarozott, három pár aggodalmas szem leste szivarja végét, ideges izgatottsággal nézték, hogy egy parányi szivarhamu nem hull-e a földre, s mindegyre figyelmeztették az asztalon levő hamutartó rendeltetésére. Ha esős idő volt, anyja elébe ment, hogy a sártól jól megtaka­rítsa lábát, poros időben kefét vittek ki s megke­félték, nehogy a támlás székre vagy díványra po­rosan üljön. Egyszer annyira elkeseredett ez alkalmat­lanná vált nagy tisztaság miatt, hogy kölcsönös nyugalmakért azt indítványozta, hogy valahol szál­lást s kosztot fogad magának. Ekkor volt még hadd el hadd ! sírás, zokogás, szemrehányás : „oh Konrád! Konrád! mondták siralmas hangon — „hát nincsen-e köztünk jó dolgod?“ — nem telje­­sítjük-e k­onta mi kötelességünket?“ — mit monda­nának ismerőseink?“ „Elitélne bennünket a világ !“ stb. — A házi béke kedvéért a szállás­fogadás eszméjéről is lemondott de titokban elhatározta, hogy e rabság alól felszabadítja magát, és szép csendesen feleség után nézett. — Ha megházasodom s a magam házában lakom, senki sem avatkozhatik dolgomba — gon­­dolá a sokat zaklatott ifjú; a házasságot úgy tekintette, mint a családja körében töltött kellemet­len élet megszabadítóját. De a szerelem szeszélyes érzemény, nem ak­kor ébred fel szivünkben, mikor nekünk tetszik, s Konrád nem találkozott rögtön olyan nővel, ki meg­hódította volna, ő pedig sokkal nemesebb gondol­­kozásu ember volt, mint hogy szerelem nélkül kötött volna házasságot. Midőn elvégre egy aranyhaju kis tündérbe beleszeretett, s a szőke gyermek édes bizalom­mal tette picziny kezét kezébe, szerelmes tekin­tete alatt fülig pirult, nem sokat törődött vele Konrád, hogy milyen gazdasszony, s még ha e té­ren az anyjával s nővéreivel versenyezett volna, még akkor is elvette volna. De mégis repdesett örömében a szive, midőn egy estve a kis leány könyek között vallomást tett. Wymanné egész napra meghívta Editet, hogy je­gyese családjával megismerkedjék ; jövendőbeli roko­naihoz ez volt a kis leány első látogatása. Midőn Kon­rád haza kisérte, nagyon hallgatag volt, s midőn a nagynénje fényesen kivilágított salonjába léptek, Konrád egy szokatlan felleget látott kedvese arczán elvonulni. — Mi baj, drágám? — kérdé aggodalmasan. — Oh Konrád — válaszolá a leány megtört hangon, remegő ajkakkal s könybe lábbadt szemekkel — attól félek, hogy csalódott bennem. — Ugy­e, kedve­sem, mondtam, hogy én nagyon tökéletlen kis gazdasz­­szony vagyok ; csak most jöttem­ haza a nevelőintézet­ből, s bár a jó néni minden nap tanít, és én is igyekezem — de érzem, hogy soha — sohasem lesz olyan szép rendes háztartásunk, mint a­milyen édesanyjáé. Egy porszemet sem láttam sehol, minden ragyog a tisz­taságtól ; én — én igyekszem tiszta és rendes lenni, de — de azért mégis gyakran elfelejtem, hogy a munká­mat szépen összehajtva tegyem a dolgozó kosa­ramba, hogy minden gombostűt, ezernát, gyű­szűt, ollót stb. a maga helyére tegyek. Mari azt mondja, hogy ő mindent bizonyos helyére tesz. Jenni azt mondja, hogy ő éjjel is megkapná, ha valamire szüksége volna. Én soha — soha sem leszek képes ilyen rendes háztartást vinni! Oh Konrád!“ — egy mély sóhajtás után nagy busán jegyesére nézett, de mily nagy volt meglepetése, midőn boldogságtól sugárzó tekintetével találkozott. — Édes Konrád — folytatá — ön úgy néz reám, mintha meg volna velem elégedve. — De mennyire meg vagyok elégedve, azt én ki sem fejezhetem. Edit lelkem, ez a legkedve­sebb felfedezés előttem, épenségesen mennyországban fogom magamat érezni, ha a székek rendetlenül állanak, az újságokat szétszórva, a könyve­ket kinyitva s dolgozókosarát felfordítva látom. A porozó palctákat, keféket, seprűket s por­törlőket mind a tűzbe dobom; drága kicsikém tudja meg, hogy nekem egy kedves kis feleségre van szükségem, nem egy dolgozó gépre. Ügyes cseléde­ket tartunk, a­kik elvégezik a házi dolgot; az én kis angyalom mindig olyan csinos tiszta lesz, a­milyen most. Előre figyelmeztetem, hogy az első alkalommal, a­mint piszkos kötényben, bekötött fővel sepregetni vagy törölgetni látom, rögtön megszököm a háztól, elmegyek Kaliforniába, s tizenhat eszten­deig haza sem jövök. — De, édes Konrád, csak nem akarja, hogy egy semmitevő czifra báb legyek. — Épen azt akarom. Az én semmitevő, min­dig csinos, sétáló, mosolygó, éneklő s beszélgető kis bábom lesz. Mondja meg a nagynénjének, na­gyon szépen kérem, ne fáraszsza magát tovább a gazdasszonyság tanításával. Az anyám házánál az egész életemre megelégeltem a jó gazdasszonyokat. A házasságuk után Edit nagyon hamar reájött, hogy férje miért irtózik a túlságos rendtől és tisz­taságtól. Mert bár­mennyire óhajtotta anyósa és sógornői szeretetét megnyerni, mindig bizonyos félelem szállta meg, midőn hozzájuk ment, vagy azok látogatták meg őket. Ha a Konrád Íróasztalán egy kibontott hírlap hevert, melyet férje azzal a meg­jegyzéssel hagyott ott, hogy majd későbben elolvas belőle valamit,­­ Mari olyan szemeket vetett reá, mint ha az a papiros kígyó volna s meg akarná marrni. Ha a Konrád házipapucsa a díván alatt feküdt, hogy gazdájának keze ügyében legyen, Wyman asszony fagyos tekintettel nézett végig a szegény kis­asszonyon; ha Jeni egy félig kiszivott szivart vett észre a kályha párkányán, egész nap sopánkodott. (Vége köv.) KÖZGAZDASÁG. Földel vetés. Halas, július 29. Az aratást elvégeztük , a kedvező idő folytán a cséplés is nagyban folyik. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az idei termés gabona, minőségre nézve átalában mind igen jó, csakhogy kevés szemet ád, korántsem lesz annyi, mint a­mennyit közvetlen az aratás előtt remény lettünk. A pénztelenség nálunk nagyon ural­kodik, s ennek tulajdonítható az is, hogy a kisebb birtokosok, kevés gabonájukat tömegesen viszik a piaczra eladni, s szerencsésnek képzeli magát az, a­ki potom áron is eladhat valami keveset, a­mit későbben sokkal drágábban is kénytelen lesz szintén újra megvenni. Gabonaárak a következők: Tiszta búza 6 frt. Rozs (daczára annak, hogy na­gyon kevés van), 4 forint 30 kr. Árpa 2 frt 60 krt ér. Új zab még nincs a piaczon. Gyümölcsünk nagyon kevés van. Szőlő éppen semmi. A do­hány­­­ültetvényeink nagyon kecsegtetők voltak ugyan egy kevés ideig, hanem most a rozsda kezdi meglepni, úgy annyira, hogy vannak egész táblák, kivált a koraiakban, melyeknek szakértők véleménye szerint már egyharmada elveszett. Nagy kiterjedésű határunkba temérdek apró jószá­got tenyésztenek, s jelenleg a tenyésztők arról panaszkodnak, hogy nem bírnak az eladásra szánt baromfiaikra vevőt találni, s ennélfogva a nagyban vásárlóknak igen ajánlatos volna, országos és heti vásárainkat többször meglátogatni. Ezáltal a te­nyésztőket még nagyobb buzgalomra serkentenék. Balázs Imre: term­én­ypiaff, Budapest, július 31. Búza 12,000 métermázsá­­nyi forgalom mellett nem változott tegnapi áraiban. Usan­­cebúza szeptember-októberre csökkenő, 5000 métermázsa elkelt 9 frt 10 krral. Rozs szintén csökkenő, 600 métermázsa elkelt 8 frt 20 krral. Árpa lanyha. Tengeri változatlan, augusztusra elkelt 2500 mé­termázsa bánáti 5 frt 70 krral. Zab lanyha 300 métermázsa kész uj áru elkelt 6 frt 78 krral helyben átvéve; szeptember-októberre elkelt 5600 métermázsa usancezab 6 frt 10 kr 6 frt és 5 frt 98 krral, Győrött átvéve Az árak 100 kilogramm szerint értendők, pl . á v i­r­a t­ok. Boroszló, julius 31. Búza 18.70, Rozs 17,30.,Zab 19.60, Olaj 65.­, 64.­, Szesz 46.70, 46.50. Közlemények az ipar, kereskedés és forgalom köréből. A szegedi kiállításon résztvevő bu­dapesti kiálítók dr. Szabóky elnöklete alatt ma az iparoskor helyiségében gyűlést tartottak. Dr. Szabóky az ülést megnyitván, kiemeli, hogy a ki­állítás augusztus 20-án a kereskedelmi miniszter által mindenesetre meg fog nyittatni; felszólítja te­hát a kiállítókat, hogy a tárgyak elküldésével úgy igyekezzenek, hogy 15-ikéig mind el legyen küldve, mert a Szegeden működő bi­zottság 18-án már nem vesz be semmi tárgyat s az ily elkésett kiállítók­nak várni kell, mert tárgyaik csak a kiállítás megnyílta után fognak bera­katni. Felkéri elnök a kiállítókat, kik Szegeden megjelennek, hogy értesítés végett forduljanak a buda­pesti bizottság titkárához, D­e­m­k­ő János úr­hoz, ki Szegeden fog tartózkodni. A szegedi kiál­lításra jelentkezett összesen 1750 kiállító, kik kö­zül 320 budapesti. Elnök felszólítja végül a gyű­lést, hogy válaszsza meg a Jury Budapestre eső 33 tagját. A választás eredménye a következő: I. csoport : Bedő Albert, póttag Kuntzen J. II. „ Fischer Ignácz, Volny J. póttag: Kuhinka. III. „ Korizmics László, póttag: Köchlin I. IV. „ Brühl Lipót, Krausz Lajos, pótt. Demkő J. V. „ Adler Károly, Fromm Antal, pótt. Graner K. VI. „ Eberling Gusztáv, Halbauer A., Lőrincz István, Ráth Károly, pótt. Schön Jakab, Weiner A. VII. „ Csepreg­hy János, Hoffmann J. C., Kramer S, Steinacker Ödön, pótt. Chladek J Revn­­'•Vois E­VIII. „ Oetl Antal, Schuk Náth pótt. Uag­ay­iid­a.­­IX. „ Eisele József, pótt. Kutsche­r György. X. „ Dúl­ez Antal, Schön József, pótt. Freund Arm. XL „ Falk Zsigmond, Freund Vilmos, Mosch Károly, Posner K. L., póttagok : Kozmata F., Schunan Venczel. XII. „ Mudrony Soma., Ohm C. D., pótt. Felsmann Józs. XIII. „ Kölber Alajos, Rausch Fer. Stróbl József, pótt. Kollerich Pál. XIV. „ Bucher Lénárt, pótt. Waser Ferencz. XV. „ Havas Sándor, pótt. Schönighen J. XVI. „ Tormay Béla, pótt. Kurz Ferencz, Budapesti pénzintézetek. Az összes budapesti pénzintézeteknél junius hó folyama alatt 9,1 millió forint létetett be, és majdnem ugyanannyi vézetett vissza, eszerint a május 31-én 66,3 millió forintot tevő betétállapot alig változott. A takarék­­pénztári könyvek betétállapota ugyanis 474,000 forinttal emelkedett, a magyar leszámítoló és pénz­váltó banké ellenben 272,000 forinttal csökkent. Az egyes intézetek közül a következő kettő­nél fordult elő jelentékenyebb változás : az egye­sült budapesti fővárosi takarékpénztár betétállapota ugyanis 282,000 forinttal emelkedett, a magyar leszámítoló és pénzváltó banké ellenben 27,000 fo­rinttal csökkent. Az osztrák nemzeti bank budapesti fiókjának váltótárczája 25,2 millióról e hó végéig 24,8 mil­lió forintra csökkent. A többi pénzintézetek váltótárczája szintén valamivel csökkent, i. i. 33­5 millióról 33,2 re. Váltótárczájuk tartalmát jelentékenyebben szaporí­­ták: a hazai első takarékpénztár 606,000 és a magyar földhitelintézet 338,000 írttal. Apadt pedig a váltótárcza tartalma a magyar leszámítoló és pénzváltó banknál 458,000, az angol-magyar bank­nál 424,000, és a magyar átalános földhitel részv. társulatnál 235,000 forinttal. Az értékpapírokra adott előleg 200,000 fo­rinttal csökkent. Állapota június hó 30-án 4.8 millió forintot tett. Az intézetek pénzkészlete szintén vagy 200,000 forinttal apadt. Állapota e hó végén 2.1 millió fo­rint volt. A takarékpénztári betétek után fizetett kamat volt 5—6°/0. Pénz- és értékpiacz. Budapest, július 31. A forgalom ma értékpapírok­ban igen csekély, várakozó hangulat uralkodott a tőzsdén; az előtőzsdén osztrák hitel 143, magyar hitel 122-ért kelt; a dél­i tőzsdén mindkét papír változatlanul maradt; Concordia gőzmalom 230, Athenaeum 229, pesti biztositó 48, 20 francos 9,87-ért adódott, az esti tőzsde valamivel lanyhább volt, osztrák hitel 142,40 volt, egyéb értékpapír­­rokban kötés nem történt. Vízállás és időjárás: Budapesten jul. 31. 3.17 m. 0 fölött száraz. Pozsonyban jul 31. 2.70 m. 0 fölött száraz. M.-Szigeten jul. 31.1.33 m. 0 fölött száraz. Szatmáron jul. 31. 1.10 m. 0 fölött száraz. Tokajon jul. 31. 3.74 m. 0 fölött száraz. Szolnokon jul. 31. 4.70 m. 0 fölött száraz. Szegeden jul. 31. 5.34 m. 0 fölött száraz. Aradon jul. 30. 0.37 m. 0 fölött száraz. Nagy-Becskereken jul. 30. 0.68 m. 0 fölött száraz. Eszéken jul. 31. 2.89 m. 0 fölött száraz. Mitroviczon jul. 30. 2.79 m. 0 fölött esős. Zimonyban jul. 30. 5 30 m. 0 fölött száraz. O-Orsován jul. 30. 4.06 m. 0 fölött száraz Barcson jul. 30. 2.17 m. 0 fölött száraz. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos: Nyilttér. *) Bestseller 11. váltóüzlete rózsa-és Sebestyén t­ér sarkán. Bank- és pénzváltóüzlet. Mindennemű értékpapírok adományozása részletek­ben való törleszthetés mellett. Állampapírok, részvények, sorsjegyek, értékek és felváltók vásárlása és eladása árfolyam szerint. ígérvényeit a magyar sorsjegyek au­gusztus hó 1a-én leendő húzásához, da­rabja 2 frt és bélyeg. Levélbeli megbízások a legméltányosabb fel­tételek mellett postafordultával eszközöltetnek. 970 Előfizetési fölhívás a „Lányok Lapja“ július-deczemberi félévi folyamára A „Lányok Lapja“ a serdültebb korú mívelt leányok számára van szerkesztve s a legdíszesebb kiállítással, képekkel illustrálva há­rom­éves füzetekben, borítékba fűzve, megjelen ha­vonként kétszer, a hónap első és harmadik vasár­napján. Több jeles író és számos írónő közremű­ködése mellett szerkeszti Dolinay Gyula, kiadják Légrády testvérek. » A „Lányok Lapjáéból minden négy fü­zet egy tartalomjegyzékkel, s czim­­lappal ellátott befejezett egészet ké­pez, s eként az évi folyam 6 nagy kötetté fog­lalható össze. A közeledő júliusi negyedévvel uj köte­t k­ez­dő­d­i­k s igy újonnan belépő előfizetők önálló kötet birtokába jut­nak. Különben teljes számú példányok az év elejétől kaphatók. a ,,Lányok Lapja“ előfizetési ára: Negyedévre,julius 1-től szept. végéig 1 frt 50 kr. Félévre „ „ deczemb. „ 3 frt. Egész évre „ „ 1877 jun. „ ” frt. Az előfizetések egyenesen a kiadóhivatalba, nádor-utcza 6. sz. a. intézendők. Előfizetések az „Ellenőr“-rel ugyanazon egy posta­­utalványnyal is beküldhetők. A „Lányok Lapja“ kiadóhivatala. *) E rovatban foglaltakért a szerkesztőség nem felelős.

Next