Ellenőr, 1876. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)
1876-09-27 / 267. szám
$15Rzenslajak: Egész évre . . 20 frt — kr. Ét negyedre . * 5 frt — kr. Félévre . . . lO „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 „ Egyes számára ló krujtár. Szerkesztési iroda: óBunda,pessterx, nádor-utcza fr. stzdrru Bemnél sem közlünk, ha nem tudjuk, meitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nm vállalkozunk. — Posta által csak térmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 267. szám. Budapest, szerda, szeptember 27. 1876. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laute & Cseczegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. rz. dpadó-hivatal: cljudapesten, rtádor-utcza 6, azdvm, ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalói- Az „Ellenőr“ ára utint eddig : Egy évre............................20 forint, — kr. Félévre . . . 10 „ — kr . Negyedévre...........................5 „ — kr. Egy hóra ....... 1 ,, SO kr. , Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza : az ,,Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, Sudor utC Zs., 6. sz.) , Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az ,Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok. Bécs, szept. 26. A „Pol. C.“ egy hosszabb távirati tudósítást közöl Konstantinápolyból a 20-ika óta a fegyverszünet elérésére tett diplomatiai lépésekről. Eszerint a porta tegnap írásbelileg beleegyezett a fegyverszünetnek nyolc napra való meghosszabbításába, s a békefeltételek ma közöltettek a portával; az utóbbiakra vonatkozólag az eddig ismerteken kívül kiemelendő, hogy Montenegró számára kedvező határszabályozást, Bulgária számára önálló exarchátust és administratív reformokat kívánnak. Bécs, szept. 26. A „Pol. C.“-nek egy nagyon félhivatalos czikke megemlékezvén a lapok azon híréről, miszerint a szkuptsina állandó bizottsága a szerb hadseregnek Milán királylyá kikiáltását illető önkényes adtusához hozzácsatlakozott, ezt mondja: Minden authentikus hír abban megjegyez, hogy a törvényes tényezők, a fejedelem és a kormány, a hadseregnek és a parancsnoknak eljátrásában jogosulatlan beavatkozást a politikába, sőt ellenszegülést látnak, melyből az országnak csak zavarok, a fejedelemnek pedig semmi esetre sem méltóságának emelése, származhatnak. Valóban nemcsak az ország hitelére nézve tűnhetik fel károsnak, ha súlyos bonyodalmak pillanatában az önkény az autoritásnak útjába vág, hanem a puszta látványa is egy nem győzedelmes hadvezérnek, ki fejedelmére koronát ráerőszakol, mig az ellenség hadcsapatai az országnak részeit megszállva tartják, a komoly tényleges helyzettel feltűnő ellentétben áll; ezen ellentétek daczára azonban a bámulatos színjáték komoly oldalt is nyerhetne a növekvő pressio által, melylyel azoknak szerzői látszanak, hogy magukat a színpadon feltartani akarják. Szerbia és a béke érdekében, melynek helyreállítására a hatalmak segítségét kérik, sürgősen óhajtandó volna, hogy Belgrádban és Alekszinácz mögött a folytatott demonstrátiók lehető horderejéről idejekorán tisztába jöjjenek. A hatalmak a mediatiót Szerbia balsikerei daczára a status quo ante bellum alapján vették kezükbe, actiojuk sikerét nem compromittálhatják ily intermezzo által és nem engedhetik meg oly helyzet előidézését, mely a portának alapos okul szolgálhatna, hogy ezen országgal való minden alkudozástól elálljon; Ausztria- Magyarország pedig azon különös érdeknél fogva, melylyel a monarchiára, mint szomszédállamra nézve a béke létesítése hir, és éppen mert kiválóan lépett közbe a keleten lakó keresztyének sorsának javítására, nem hagyhat fenn kételyt arra nézve, hogy a királyi czímet, ha az a szerb fejedelemre ráodrogáltatnék, semmiesetre sent szándékozik elismerni, és hogy minden tényleges következmény, amelyet ily adtósból vonni akarnának, határozott ellenzésre kellene, hogy találjon. Konstantinápoly, szept. 26. A garantiahatalmak képviselői ma a portához mentek, hogy a brit nagykövet által a portával közölt békéltető előterjesztéseket támogassák , eztán ezen előterjesztések megvizsgálására rendkívüli minisztertanács tartotott. Bréma, szept. 26. A közgazdasági congressus két védvámos indítvány elvetése után elfogadta a fennálló kereskedelmi szerződések megújítása iránti indítványt. Raguza, Szept. 26. (A „B. C.“ távirata.) A harcz a montenegróiak és törökök közt e héten nem fog megkezdetni. Belgrád, szept. 26. (A „Budap. C.“ távirata.) Mint bizonyosat hírlik, hogy a szkupstina rövid idő múlva egybehivatik, hogy határozzon a király kikiáltása ügyében. Belgrád, szept. 26. (A „Budap. C.“ távirata.) Törökország állítólag 8 napi fegyverszünetet engedélyezett, és a török csapatok utasíttattak, hogy a védelemre szorítkozzanak. Azt mondják, hogy Csernojeff minden további fegyverszünetet visszautasít, és meg is kezdette a támadást azzal, hogy a hídfőt el akarta foglalni, de e kísérlet egészen dugába dőlt. Belgrád, Szept. 26. (A „B. C.“ távirata.) Tesa Nikolics hadügyminiszter visszaérkezett a főhadiszállásról. Jelenti, hogy a hadsereget majdnem kizárólag orosz tisztek vezetik, kik Csernojeff hívei, és hogy a hadsereg elvárja, hogy a fejedelem elfogadja a királyi koronát. A kormány mindent elkövet, hogy a fegyverszünet szerb részről is föntartassék. Risztics figyelmeztette Csernojeffet, hogy meggondolatlan föllépése könnyen az osztrákmagyar csapatoknak Szerbiába való benyomulását vonhatja maga után. A minisztérium intéseire még csak nem is válaszol. Bécs , szept. 26. (Zárlat) Hitelrészvény 104.20. Galicziai 208.—. Államvasut 283.—. Rente 66.90. 1860 as, 112.—. 1864-es 131.—. Ezüst 101.65. London 120.65. Unió Bank 62.— Által, épitőbank —.—. Magyar Földhitel — . Angol-Osztrák 84.—. Lombard —. —. Tramway 107.—. Hitelsorsjegy 161.—. Napoleondor 964.50. Arany 5.75. Frankfurt 58.65. Porosz pénzutasv. 59.40. Török sorsjegy 16.50. Anglo építő bank —.—. Munticipalbank.— Frankfurt, szeptember 26 (Kezdet) Váltóárf. Bécs —.—. Osztr. bank.-részv. —.—. 1860-as .—. Évjáruléki papir —.—. Lombard —.—. Magy. sorsj. — .— Osztr. hitelrészv. 117.25. Osztr. államvasp. rész. 235.25 . 1864-es —.—. Évjárulék ezüst —.—. Galicziai —.—. Győr , Gráczi —. Frankfurt, szeptember 26. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre 8.— Osztr. bank-részv. 729.—. 1860. 104.— Évjárulék papir 55.68. Lombard 68.—. Magy. sorsjegy 147. — Osztr. hitelrészv. 12.92. Osztr. államvasp. részvénytársaság 23.32. 1864. 25.72. Évjárulék ezüst 58 78. Galiczia 175.— Győr-Gráczi —, Berlin, szept. 26. (Kezdet) Galicziai —.—. Lombard —.—. Ezüst-jöved. —.—. 1860-as —.—. Bécs —.— Romániai —.—. Államvasut —.—. Papir-jöved. —.—. Hitelsorsjegy —.— 1864-es —.—. Hitelrészvény —. magy. sorsjegy —.—. Berlin, szept. 26. (Zárlat) Galicziai 26.9. Lombard 137—. Ezüst-jöved. 58.40. 1860-as 104.— Bécs 167.05 Romániai —.—. Allamvasut 480. - . Papir-jöved. 56.10. Hitelsorsjegy 312.90. 1864 és 256.75. Hitelrészvény 261.— Magy. sorsjegy 146.90. BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, szerda, szeptember 27. Nemzeti színház. Csomóné Füresliné Fürdővendég Pintér A Es á.Ilsitói*. Kaczor Halmai Eredeti vígjáték 3 felv. Kotyogi Sántha Nagylakiné Szatmáry L.-né Kezdete 7 órakor. Laura Molnárné — Özv. Elekesné Sz. Prielle C. N G I I S Z I N ll ti Ambró Náday Dr. Kosia Újházi A kis menyecske. Teréz Felekiné Operette 3 f elvonásban. Maorik Náczi Halmi Kezdete 7 órakor. Kákáné Császárné — UTOLSÓ POSTA. Konstantinápolyi tudósítások szerint reményleni lehet a békekötés létrejövetelét. Tegnap meghosszabbították a fegyvernyugvást okt. 3-áig. A nagyhatalmak a portának külföldön levő képviselőivel közölték az általuk megállapított békepontokat. Belgrádi hírek szerint csapatokat küldenek Szabács felé, hogy ott elejét vegyék a törökök megrohanásának. A magyar főhadparancsnokság daczára a békés reményeknek a határt őrző csapatokat megszaporította. A „N. fr. Pr.“ nek jelentik a török főhadiszállásról . A fegyvernyugvást egész okt. 3-káig meghosszabbították, a szerbek ennek daczára ma reggel és délután általános puskatüzelést folytattak a bid ellen, sőt a török tábor ellen is, mit a törökök egyetlen lövéssel sem viszonoztak. Kembal angol tábornok ezt a szerződés megszegésének nyilvánította, és csodálkozott a törökök mérséklete fölött. Most már itt is hiszik, hogy a békét megkötik. A hatalmak által a portának átnyújtott békefeltételek Ausztriának többszöri felszólalása után állapíttattak meg. A jelenlegi szövegben a „közigazgatási autonómia“ határozottan úgy értelmeztetik, hogy alatta oly intézmények értendők, melyek lehetővé teszik a lakosságnak, hogy ellenőrködhessék a kormánynak helyi közegei fölött, és mely biztosítékot nyújt az állami jogoknak önkényes gyakorlása ellen. Ezenkívül utalás létetik azon reformokra, melyeket a porta már Andrássy grófnak 1875 decz. 30-án kelt jegyzéke alkalmából megígért. Ezek is fölveendők az életbeléptetendő institutiók közé. A porta beleegyezése biztosítva van e békefeltételek számára. A fegyvernyugvás rövid megújítását formális fegyverszünet fogja követni. A „Presse“-nek írják Romániából: Az itteni hangulat rendkívül izgatott. A nép közt mindenféle hírek szárnyalnak, melyek részben tényeken alapulnak. Ide tartozik az is, hogy Oroszország Ungheni mellett csapatösszpontosítást eszközöl. Általános a meggyőződés, hogy Oroszország hadat üzen Törökországnak, és nagy a félelem a bekövetkező események miatt. Budapest, szeptember 26 Altató dal. Édesdeden búg az altató dal megint a czárok dajkáló városa felül. Európácska, csitt, csitt, csitt; aludjál még, gyöngyöm, egy kicsit. Ne háborgassa csendes álmaid a legyek dougása; a munkás szó perczegését ne halld; nem a vihar madara sivít, csak a pacsirta énekel. Oroszország is alszik csendesen; Livádiában a czár csak a hervadó természet melancholikus bűbáján mereng; Szentpéterváron Gorcsakoff herczeg úr álmatag szelleme a Néva bodros hullámain ringatódzik el. Semmi nem igaz a háborús hírekből; a hadügyminisztérium olvasót perget. Kazánban, Charkowban, Odessában az adventusi ájtatos gyakorlatokra készül a legénység. Még csak a fegyvergyár munkásait is hazaküldik a krumplikapálás szorgos munkaidejére. Csak a pálinkafőzők nemzeti institutiója vagyon tevékenységben. Csücsülj, gyöngyöm, csücsülj. I TI Tfi—THWfTW ■■■■HlllWilMWBIHiiWWiBMMWMMH——IWl—l ~1 1 IT T-----TI Vili, évfolyam. És hogyne aludnánk el, mikor úgy is alszunk. Alszunk és áldanók az álomisten selyembársony kezét, mely lágy ujjaival lefogja szempilláinkat s gyöngéd zsibongásba simogatja pihenő tagjaink, hogy semmit ne lássunk, semmit ne érezzünk. Csak álmodni is ne kellene. De fájdalom, nemcsak lord Russelnek van szabadalma a visiókra. Más földi embert is karjára ölt az álom kalandos tündére, s meghordozza szeszélyes birodalmában , hol minden képtelenség valónak látszik és mesés káprázat minden való. . . . Mintha a czár örök szent birodalma fölött áldva lebegne a béke angyala; fehér galamboktól felérlenék az ég, olajfa ágától zöldelne a föld s az ártatlanság mezébe öltözött házi nyulak megszállnának a medvék vadonjában. De mintha egy kicsit alább éppen most állítanának meg egy dandárig való orosz tisztikart a szép oláh földön, melyen két békeapostol vére piroslik, akiket agyonlövet a muszka consul, mert nem akarnak tovább menni a békemissióban. Még egy kicsit alább, mintha hasztalan könyörögne az „egyesült Európa“ Risztics úr zsámolyánál egy morzsa fegyverszünetért. Nincs kegyelem. Mint Pók Mihály a ,,Nagyidai Czigányok“-ban Csóri vajda elé, úgy jöjjön levett fővel instálni a török, akkor majd meglátjuk, mit tehetünk érte. Azonban összekavarodik a kép, mintha elvégre mégis a békegalambja hasítaná suhanó szárnynyal a levegőt s hozna körme között egy zöld levelet. Azon volna megírva: Törökország levette a fejét s instál békességet. Formális fegyverszünetek legformálisabbja kihirdetve vagyon , s az „indignations meetingek“ egetverő cheerjébe, mintha diplomaták te deum landamassa vegyülne. Am magas Belgrád várát, mintha még zordon komorság ülné meg. A czár haragja hiába fenyeget, hiába könyörög consulok serege. Risztics úr hajthatatlan mint a végzet: királyi koronát Milánnak, majd meglátjuk, mit tehetünk akkor; királyi koronát meg egy kis Boszniát, s mit tudom én még Csernojeff mit kíván? Aközben mintha az idő szépen őszre hajtanék; megnehezednek a diplomatia utai; fejedelmi találkozások télvízidején nem járják; bizalmas levelezés is döczögve halad a fagyos göröngyön, még a távíróban is megdermed a villám. Hogy lehetne ilyen időben végére járni a nagy kérdésnek: az egyesült Európa már most mit tegyen ? Majd ha megenyhül a lég, kizöldül a fű, akkor két jó tanács. És még egyszer összekavarodik a kép. Megenyhült légben és új füvön mintha con amore öldösnék egymást az egyesült Európa békés hatalmai.... Mintha! Persze, hogy mintha. Álom az egész. Csak az alvajáró indulhat ilyesmin. S Európa diplomatája bizonyosan tudja, hogy mit csinál. Egy szó sem igaz abból, hogy Oláhországon megállítottak volna egy dandárra való tisztikart; az sem igaz, hogy a fegyverszünet elfogadásáról hallani sem akarnak Belgrádon; az sem igaz, hogy Csernojeff úr téli szállára készül Deligrádban ; Milán királyságáról sem hallatszott egy árva szó is eddig. Igaz csak a szentpétervári béke-zsolozsma, a majszoló nyúl és a fehér galamb. Bolond aki háborútól tart. Ne is tartsunk, eszünk ágában se legyen. Lám a fényes portától megint sikerült 8 napi fegyverszünetet kisipolni. Csak az ég csatornái erednének meg s jól kiáradna a Morava vize: mindjárt készen lesz az „ellenségeskedések tényleges megszűnése hosszú időre. Se per eminentiam békés tényre, mint a diplomatia vívmányára utalva, áldani fogjuk a gondviselést, hogy ily olcsó szerrel értük el a saison nyugalmát. A jó isten gondja a többi. Minek is volna a jó isten, ha még ennyit se lehetne rábízni. De bizony rábízzuk, Ő jobban tudja mint mi, miért van nekünk a keleti kérdés ezen szántszándékos tisztatására szükségünk; azt is jobban tudja, mire való a törököt szorítani úgy mint ellenséget, s az ellenség ügyét emelni vállainkon. Ugyanaz a jó isten bizonynyal eszére tériti Riszticset is Csernajeffel együtt, az orosz kivándorlást is megakadályozza s attól is megment, hogy sem a békepunctáliók érdekében Törökország ellen, sem a királykodás miatt Szerbia ellen nem kell majd a zsandárkodás dicső hivatásában valakivel schleswig-holsteini ügyet csinálni monarchiánknak a maga vesztére, muszkák örömére. Csak mi aludjunk csendesen. A képviselőház csütörtökön, szeptember 28-áin, délelőtt 11 órakor ülést tart. Az országgyűlési szabadelvű párt folyó hór 17-én délután 9 órakor értekezletet tart. A szabadelvű párt holnapi értekezletén a miniszterelnök előterjesztést tesz a Miletics-ügyről, s az őszi ülésszak munkaprogrammjáról. Az osztrák államvasút vám-expositúrát kért pályaudvarára a pénzügyminisztériumtól. A minisztérium a kérelem megadását feltételekhez kötötte, melyeket, mint a „B. C.“ értesül, az államvasut nem tart teljesíthetőknek, s az egész ügyet elejtette. Nem reflectálunk bővebben a „Kelet Népe“ mai czikkének szokásos phrasisaira, melyeket Halász Imre úr, az ismeretes hazafi ereget világgá, mióta ellenzékivé lett. Nem reflektálunk arra sem, hogy mint sorog megtörtént és meg nem történt dolgok, az elfogadott és el nem fogadott álláspontok között, mindent a magyar kormány vereségére fordítva. Csak arra az egyre van megjegyzésünk, midőn azt mondja, hogy „a magyar álláspont a 80 millió adósságra nézve éppen az, hogy e kérdés végérvényesen el van intézve, minthogy azon osztrák államadósságban, melyhez Magyarország egy évi átalányt fizet, benne foglaltatik az a 80 millió is, melylyel Ausztria és csakis ez, a banknak tartozik; a választott bíróság elfogadásában pedig annak elismerése rejlik, hogy a 80 milliós bankadósság kérdése még elintézve nincs, tehát még ezután elintézendő.“ A kérdés nem így áll. A választott bíróságra éppen azért van szükség, mert mi nem adtuk fel álláspontunkat, s azt mondjuk, hogy a 80 millióval nem tartozunk, s az benne foglaltatik azon egyességben, melyet még Halász úr patrónusai csináltak. Ausztria állítja az ellenkezőt, s így természetesen perre kell kerülni a dolognak a két állam között. A választott bíróság ítél a kérdésnek ezen része fölött, s ha azt mondaná is, hogy a 80 millió benn foglaltatik a korább elvállalt államadósságban, még csak azután következik a másik kérdés, várjon és mennyit tartozunk a 80 millióból elvállalni. Peres kérdésekben, ha egyszer a felek nem tudnak megegyezni, csak bíróság dönthet. A fővárosi közraktárak ügyében Gerlóczy Károly alpolgármester, Wahrmann Mór és Fálk Miksa biz. tagokból álló küldöttség ma déli 1 órakor megjelent Péchy Tamás közlekedési miniszternél és átadott neki egyelterjesztést. A miniszter, mint a „Pró“ írja, a küldöttséget biztosította, hogy a kormány örömmel fogadja a főváros erélyes kezdeményezését, minden kitelhető módon támogatni fogja azt. A vegyes bizottsági tanácskozmányokon a kormányt, Hieronymi Károly államtitkár fogja képviselni. A minisztérium a terveket átadja a városnak és a közraktárak számára kijelölt terület feltöltését még az idén fogja foganatba vétetni, ha csak igen nagy akadályok nem fognak fennforogni. A szerb és orosz fegyverek győzelméért mondott imát egyik múlt vasárnap a pomázi (pestmegyei) szerb lelkész a templomban. Nincs pedig arra semmi szükség, hogy a főtisztelendő úr az itt lakó munkás szerb népet izgassa és nyugalmában zavarja. Reméljük, hogy elégnek veszi ezt a figyelmeztetést, mely egyúttal az illető hatóságnak is szól. Békés megye újabban egy előterjesztéssel járult a közmunka- és közlekedési miniszterhez, hogy a Körösök által veszélyeztetett vidékek érdekében rendelne el vizsgálatot, miután az érdekeltségek a veszélynek az utóbbi években tapasztalt emelkedését a mederszűkítés, s általában az egyöntetűség nélkül különböző időszakokban keresztülvitt szabályozás helytelenségének tulajdonítják. A közmunka- és közlekedési miniszter a Körösök által veszélyeztett vidékek lehető megkímélhetése, a kedélyek megnyugtatása s különösen a netán fennforgó műszaki helytelenségek és szabályozási hibák megszüntetése czéljából vízépítészeti közegeiből egy műszaki bizottságot alakított s azt oly feladattal küldötte a helyszínére, hogy a Körösök állapotát, a vidékek helyzetét alaposan megvizsgálja s a további teendők iránt véleményes jelentést és javaslatot tegyen. Ezen bizottság elnöke Kiasz Márton kir. tanácsos és a budapesti dunarész szabályozásának vezetője — tagjai pedig Boros Frigyes országos középítészeti felügyelő és Mokry Endre miniszteri főmérnök. A közigazgatási bizottságok. A közigazgatási bizottságok országszerte megalakultak, s a jövő héten működésüket meg is kezdik. Nem vettük észre, hogy a bizottságok megalakítása bárhol is valamii nagy nehézséggel találkozott volna, s így a közigazgatási bizottság ellenzőinek az az első jövendölése, hogy nem fog akadni, aki beleválasztassa magát, nem teljesült. Reméljük, hogy a többi jövendölés sem fog teljesülni, s a közigazgatási bizottság életrevaló intézménynek bizonyul. Mindenütt olyan egyéneket igyekeztek választani, kiknek tehetségében és közigazgatási ismereteiben a bizalom összpontosult. Lehet, hogy az első időben, míg a bizottságok beletalálják magukat azügyek vezetésének rendes vágásába, fognak felmerülni panaszok. Igen sok függ attól, hogy a választott tagok, s az állam és a kormány érdekeit képviselő tagok között minél előbb kifejlődjék az a jó viszony, mely nélkül üdvös eredményt nem várhatunk, s mi hiszszük, hogy e jó viszonyt a köles nős érintkezés meg fogja hozni, s egyik fél sem fogja abban találni gyönyörűségét, hogy nagyobb súrlódásokra keressen okot. A közigazgatási bizottságok eszméjével a közvélemény különben is megbarátkozott, s nem egy tekintetben várakozással néz működése elé. A bizottságok a törvény betűjén túl is sok jót művelhetnek. Csak egyet emelünk most ki. Az adóügy, fájdalom, az egész országban a legelhanyagoltabb állapotban van, s ennek rendezése, a közadók kezeléséről megszavazott új törvény alapján, a közigazgatási bizottságok legelső teendői közé tartozik. Annyi a panasz, hogy itt a rendező és segítő kézre égető szükség van. A segítő kézre is, mert például olvassuk, hogy Arad megye némely községében nagy az ínség , nemcsak hogy adót fizetni, de még megélni sem tudnak. A közigazgatási bizottságnak alkalma lesz már a jövő hét első napjaiban meggyőződést szerezni a dolog állásáról, s felterjesztést tenni a kormányhoz elsősorban annak kieszközlésére, hogy az ily vidékek az adóbehajtástól megkíméltessenek. A kormány feladata lesz aztán az ily kérdések felmerülésénél a közigazgatási bizottságok működését a gyors elintézés által előmozdítani, s a közönségben a közigazgatás iránt annyira megrendült bizalmat ismét helyreállítani. . Az adóról beszélünk először, mert bizony ez most nálunk a legfontosabb dolog, de csakis úgy tehetjük a tagadhatlanul nagy terhet elviselhetőbbé, ha az adózó közönséget a sokszor indokolatlan zaklatástól megóvjuk, s az egész adóügyet valahára kivetkőztetjük abból a gyűlöletes mezből, melybe került. E téren sok munka vár a közigazgatási bizottságra már az első időben, s csak ettől ne riadjanak vissza, hanem fogjanak hozzá erős kézzel. Nem mondjuk, hogy minden egyéb várhat, de ez az egy semmi esetre sem várhat, mert különben megakad az egész állami gépezet. A törvény ugyan szorosan körülírja a közigazgatási bizottság működési körét, de mégis merülhetnek fel kérdések, melyekre a törvény szava nem terjed ki. Az ilyen kérdéseknél járjon el a közigazgatási bizottság a legnagyobb óvatossággal és megfontolással, s ne sértse a törvényhatósági bizottságok autonóm jogkörét semmiben. Az lenne a legsajnálatosabb, ha az ilyen confliktusok kockáztatnák a sikert, melyet a kormány és a törvényhozás többsége a közigazgatás ez újabb reformja által elérni kívánt, bebizonyítandó azt, hogy az állami közigazgatás érdekei megférnek a törvényhatóságok autonómiájával. A mint házafiúi kötelességet teljesítettek azok, kik a közigazgatási bizottságba beléptek, feltehetjük, hogy senki sem fog pártérdekek vagy pártszempontok érvényesítésére tért keresni. A közigazgatási bizottságnak semmi köze a politikához. A jó közigazgatásnak kell onnan kiindulni, s ezen cél elérésére fogjanak kezet mindannyian. A 80 millió bankadósság II. (Vége.) Vagy ám fogadjuk el, hogy ama 80 millió csakugyan csupán esetleg és helytelenül került a jegyzékbe. Ez esetben az 1867-ki egyezség semmis, mert helytelen bázison alapult. Ugyanazért készíttessék uj computus az 1868 óta az államadósságok kamatainak fizetésére fordított összegekről, az ugyanazóta teljesített és még teljesítendő tőkevisszafizetésekről s másrészt a Magyarország által azóta beszolgáltatott évjárulékokról, aztán a tisztán osztrák czélokra fordított kölcsönök kikülönítésével határoztassék meg újból és minden későbbii korrektívumokat előre kizárólag a teherviselés aránya, nem bánjuk akár megint 70: 30-ra, akár pedig a két állam adózási képessége szerint, s állapíttassék meg egyszersmind a két állam hozzájárulásának mértéke úgy e 80 millió bankadósság, mint a majdan bevonandó államjegyek terhének viselésére. Ha ez új computus alkalmával az derülne ki, hogy Magyarország eddig akár adózási képessége, akár az 1867-ki kiegyezés 70 : 30-as arányánál csekélyebb részt vett az államadósságok terhének viselésében, minden alkalommal tanúsított méltányosságához képest és daczára az 1867. XII-ik. czikk 53. §-ának, bizonyára nem fog vonakodni most is a reá eső többlet utánpótlásától ; ha ellenben az tnik ki, hogy Magyarország az 1868 óta lefolyt 8. évben többet fizetett, mint a mennyi őt akár az 1867-ki egyezség szelleméhez képest, akár a két állam adóképességének arányában jogosan illethető: a többlet fizettessék neki vissza, vagy legalább számíttassák be részére az általa jövőben teljesítendő fizetményekbe. Szép és helyes dolog az, midőn osztrák testvéreink „gegen jede Mehrbelastung Oesterreich’s“ oly erélyesen tiltakoznak, azonba helytelenné válik az azonnal, mihelyt a Mehrbelastungtól való idegenkedésüket odáig akarják kiterjeszteni, hogy kizárólag az ő javukra beruházott államadósságokat is Magyarország által kívánnák megfizettetni, maguk ellenben azon terhek alól is, melyek viselésére törvénybe foglalt kötelezettséget vállaltak, alaptalan érvelésekkel akarnak kibújni. Az 1867-ki egyezkedések alkalmával az akkori baloldal nézete az volt, hogy az államadósságok természetben osztassanak szét a két állam között, aztán boldoguljon terhével mindegyik a mint tud. A többséget képező jobboldal e javaslatot elvetette s meghozta az ismeretes törvényt. Aligha hibázom, midőn azt állítom, miszerint a következmény amellett bizonyít, hogy helyesebb lett volna a baloldal nézete szerint eljárni, mindenesetre mentve lettünk volna nevezetesen azon megrövidítéstől, hogy az államadósságok convertálása-