Ellenőr, 1876. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)
1876-09-11 / 251. szám
eglő exetistink: Egész évre . . 20 fit — kr. Évnegyedre . .. 5 fit — kr. Félévre . . . 1© * — „ Egy hónapra . 1 , 80 „ Egyes szám ára 10 lírajÁr. (Szerkesztési iroda: Budapesten, Bddor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldőire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP: hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafire & Cieczegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. ffjialó-hivatal, B^ff-ccpesten, nádor-zitcza 6. szám. lát intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 251. szám. Budapest, hétfő, szeptember 11. 1876. VIII. évfolyam. nmmmmmmmmtmmw■minitligs^iarflegsa HromaoMUMminii^ ii■saoaoBwamJiiMiimnmt ■ in Az „Ellenőr“ ára mini eddig : Egy évre..............................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre.............................5 „ — kr. Egy hóra..................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok: Belgrád, szept. 10. (A „Bud. Corr.“ távirata.) Nikola Nikolajevics Rajevszky orosz ezredes, Rajevszky tbk. fia, szeptember 1- jén elesett, ami eddig titokban tartatott. Most már az eddig megkímélt hivatalnokokat is kényszerítik a hadsereghez menni. — Alimpics, állítólag, tegnap nagy vereséget szenvedett. — A Morava balpartján Adrovácznál tegnap kis ütközet folyt, melyben a szerbek visszavonulni kényszerittettek. Ragusa, szept. 10. (A „Bud.Corr.“ távirata.) Mukhtár pasa közvetlenül Grahovácz előtt áll és Sakir pasa állítólag már egyesült vele. — Podgoriczából jelentik, hogy a török csapatok egy része montenegrói területen áll. Viddin, szept. 10. Néhány nap óta tegnap érkezett Nisből az első hír, mely szerint a török csapatok a Morava balpartján úgy, mint a jobb parton minden uraló positiót megszállottak és Saib pasa mind előbbre nyomul. Zára, szept. 10. A török invasio következtében a Grahovonál tartózkodott her- ezegovinai menekültek és sok montenegrói, osztrák területre menekül. Mehadia, szept. 10. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A congressus tagjai nagy gőzösön Medgyaszay István főinspector vezetése alatt Baziásról Orsovára érkeztek. Szörény megye küldöttsége a honvéd tiszti karral együtt üdvözlötték a vendégeket. Mehádiára délben érkeztek. Fényes, impozáns fogadtatásban részesültek, pompás diadalívet készítettek tiszteletükre. Az épületeken lobogók lengnek. Jakab Bogdán főispán nagy közönség élén üdvözlő beszédet mondott. A vendégek elragadtatással nyilatkoznak a vidék szépségéről. Az ebédnél a főispán a vendégeket éltette. Pencovics, Románia képviselője a magyar nemzet civilisátori missiójára emelt poharat. Nagyszeben, szept. 10. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Király ő felsége reggel , 7 órakor a Bottlik főigazgató által személyesen vezetett külön udvari vonaton meg- , érkezett, és a feldíszített pályaudvaron a hatóságok által ünnepélyesen fogadtatva, a lakosság által lelkesedéssel üdvözöltetett. Bukarest, szept. 10. Az osztrák-magyar uralkodónak Erdélyben időzése alkalmából Bratano miniszterelnök a fejedelem szárnysegédjének kíséretében II.Szebenbe utazik ő felségét üdvözlendő. London, szept. 10. Blackheathben egy meeting tartatott, melyen mintegy 12,000 ember volt jelen. Gladstone hosszabb beszédet tartott, melyből a következő emelendő ki: A krími háború Angliára ünnepélyes kötelezettségeket rótt, ő jött most azoknak teljesítésére inteni; az általános emberiesség kérdéséről van szó . Szerbiával úgy akarnak bánni mint Bulgáriával, azok, kik a megkivántató hatalom birtokában vannak és a kegyetlenkedéseknek határt nem szabnak, ezért felelősek. Ezután Angliának és Oroszországnak cooperatiója mellett emel szót; Oroszország — úgymond — nem ment a becsvágytól, de mindazáltal humanitárius szándékok vezetik. Európának hatalmai és népei ritka egyetértést mutatnak és Angolország a nagyhatalmak részéről csak szívélyes helyeslésre számíthat, bennük előfordulandó károk az ekkér megtakarított díjösszegekből fedeztetnének, és hogy e kérdést már specificus tanulmányozás tárgyává tévé. Nem szenved kétséget, hogy a gondolat jó és életrevaló. Midőn az ország pénzügyi helyzete minden irányban a legnagyobb takarékosságra kényszeríti a kormányt, midőn arra szorítja, hogy égető kulturális kiadásokat elodázzon s pár száz forint megtakarításáért a humanizmus kényszerű megtagadásával apró hivatalnokokat bocsásson el stb., bizonyos dolog, hogy az államépületek biztosításánál is az utolsó garasig minden megtakarítás nemcsak nyereség, hanem egyszersmind kötelesség. A biztosító társaságoknak a biztosítási díjakat szükségkép akként kell megszabniok, hogy azokból a károsodások valószinüségének fedezékén felül a 30 , nem ritkán 40 ° C - ra menő kezelési költségek is kikerüljenek s még egy kis osztalékra való is maradjon , ennélfogva a biztositó közönségtől nagyobb dijat kell szedniük, mint a mekkora ellenszolgálatuk valószínűsége. A pesti biztositó intézet (mert a hazai biztositó társaságok közül, a csekély üzletű Tisza kivételével, eddig csupán ő szolgáltatott ágazatonkint elkülönített évszámadásokat) összes tűzdíjbevételének 1866-ban 60.5, 1867 ben 60 .7, 1868-ban 61.73, 1869-ben 55.7, 1870 ben 49.87, 1871-ben 54.91, 1872-ben 52.67, 1873-ban 53.92, 1874-ben 61, 1875-ben 63.12 és a tiz év átlagában 56.94°/0-ját fizette vissza kártérítésekül, tehát a biztositó közönségtől beszedett dijak 43.06®/0-ja az intézet kezelési költségeire s a részvényeseknek adott osztalékokra ment fel. Az államépületek biztosítási értékét 50 millióra tehetvén, azokért a mai rendszer szerinti 2°00 minimális tétellel a társaságoknak évenkint 100,000 forint biztosítási díj fizettetik, mely összegből kártérítésül a Pesti tíz éves átlagához képest 57,000 ft kerülvén vissza , az állam a biztosító társaságoknak saját épületbiztosításai után kezelési költségek és nyereségképpen évenkint 43.000 írttal adózik. Ha tehát az önkezelésbe vétel költségeit 10,000 írtra teszszük is, az önbiztosítás utján ama 43.000 írtból évenkint legalább 33.000 frt tisztán megtakarítható. Van ugyan az államnak e tekintetben is némi kötelessége, hogy a közjólét emelésének érdekében egyes foglalkozási ágak meghonosulását, kifejlődését részint közvetlen, részint közvetett hozzájárulással is elmozdítsa, így nem csupán helyes dolog, hanem kötelesség, hogy p. o. oly iparágakat, melyeknél a különben fejlődésképes hazai ipar meg csirában van, s a kezdet nehézségeivel küzd, s az állam saját hasonnemű szükségletei fedezésének alkalmával még azon esetben is kedvezményezzen, ha talán a szabad nemzetközi verseny útján a fedezés költségei csekélyebbre is volnának alászállíthatók. Amint azonban e kedvezményezés csupán a fejlődés stádiumában levő iparágaknál helyeselhető, a megerősödötteknél ellenben mellőzendő, épp úgy mellőzendő ma már a hasonnemű, vagy bármi egyéb irányú állami gyámolítás biztosító társaságainknál, még ha a biztosítási üzletet szintén azon vállalkozások közé soroljuk is, melyek kezdetben gyámolittatást egyáltalában igényelhetnek. Biztosító társaságaink közül amelyik életrevaló, az ma már oly erős, hogy külföldön is előkelő rangot foglal el; amelyik ellenben talán eddig nem bírt megerősödni, vagy korábbi erejéből hanyatlott alá, azt az állam összes biztosításainak egymagával eszközlése sem lenne többé képes az elzülléstől megmenteni , az ilyen annál kevésbbé volna érdemes a gyámolíttatásra, mert többé nem nyújtana garanciát arra nézve sem, hogy a beszedett díjakból legalább a közepes kárkvótát képes lenne minden időben , minden bizonynyal visszafizetni. Az állam feladata s érdeke e részben tehát csupán egy, az nevezetesen, hogy épületei biztosításának díját minél jutányosabbá tegye, azon minél többet megtakarítson s annak fejében minélinkább csupán annyit adjon ki, a mennyire tűzkárosodásainak összege megy. És miután e czél, e feladat az önbiztosítás által leginkább elérhető, ugyanazért elvontan az a leghelyesebb. Azonban az önbiztosításnak a gyakorlati életben nagy bökkenője van. Egy pesti háromemeletes házat p. o. 30 ezer forint biztosítási értékkel 18,20 forint díjért bármely biztosító társaság szívesen elfogad biztosításra , ellenben nincs az a privát ember , vagy bármely nem biztosító , hanem pénzintézet, aki vagy amely ugyane ditért amaz épületen valamely netaláni tűzeset által történendő kár megtérítését 30 ezer forint magasságáig magára vállalná. A biztosító intézeteket a biztosításba vett egyminőségi objektumok nagy tömege képesíti arra, hogy díjtételeik ily csekélyek legyenek, s minél nagyobb terjedelmű valamely társaság üzlete, a nagy számok theóriása szerint annál kisebb és arányosabb kockázata is s annál inkább alászállíthatók díjtételei, vagy annál több marad meg azokból nyereségül. Az államépületek biztosítási értékének összesége e tételnek nem felel meg, mert azon érték egyrészről nem elégséges arra nézve, hogy nála a nagy számok theóriása érvényesüljön, másrészt pedig aránytalanul oszlik fel az egyes objektumokra, azaz egyes apróbb kockázatok mellett vannak megint egyes tömegek, melyek százezrekre menő értékkel egy rizikót képeznek. A vámház leégése például egymaga mindjárt több év díjösszegét felemésztené egyszerre s egyes leégő honvéd-raktárak stb. szintén nem igen hagynának fen valamit az egész év díjalapjából vagy kár-előirányzatából. Hogy az államépületek biztosításának az alaptőkéjükkel s jelentékeny díjalapjukkal garantírozó biztosítási társaságoktól elvonása okszerű és helyeselhető, egyszersmind minden eshetőséggel szemben megnyugvást nyújtó legyen, nem elégséges az önbiztosítással csupán az aránylag csekély értéköszszegű államépületekre szorítkozás, hanem minél inkább meg kell szaporítani azon objektumok számát, melyekre a károsodások terhei kölcsönösen felosztandók. Erre nézve mindjárt elsősorban ajánlkozik, hogy az állami önbiztosítás terjesztessék ki a megyei és községi épületekre annyival is inkább, mert azok szintén közvagyont képezvén, azoknak ma a társaságoknál biztosítása, vagy ennek elhanyagolása mellett, leégés esetén újra felépíttetése, szintén közteher. E megyei és községi épületek biztosítási értéke a magyar állam területén levő több mint 17.000 városban és faluban aligha lesz 200—250 millió forinttal sokra téve, úgyhogy ezek bevonásával a 300 milliót bizonyára megközelítendő azon érték, melyen az előforduló károsodások terhe megoszülnék, amely mennyiség aztán legalább is megközelíti azon stádiumot, midőn a koczkázat a nagy tömegnél fogva minimumra száll és a károsodási esély aránya már csak szűk határok között vaczillál. Bevonhatók volnának másodsorban a vallásfelekezetek középületei, azok is részint közalapokból, részint a felekezetbeliek hozzájárulásával tartatván fenn ; minthogy azonban ezek sok részben az állami beavatkozást nem szívesen tűrő testületi kezelés alatt állanak , befoglaltatásuk önkénytes csatlakozásnak is fentartható. Annyival inkább levonandók ellenben az árvaépületek, melyek a törvényhatóságok, tehát közvetve a kormány felügyelete alatt állván, körülöttük az állami intézkedés nemcsak semmi exelusivitásba nem ütközik, sőt éppen hivatásszerű kötelesség. Pest megye árvatörvényszékének kimutatása szerint a megye területén a központi gyámhatóság felügyelete alatt álló árvaépületekre eszközlött tűzbiztosítások összege 1.200.000 írtra megy, nincsenek azonban befoglalva e mennyiségben a megye területén levő városi törvényhatóságok kezelése alatt álló árvaépületek, sőt nincsenek a magángyámok által kezelt nagyobb árvavagyonok sem és ezenkívül a kisebb árvavagyonokból is sok rész épen nincs biztosítva, úgy hogy ezek hozzászámolásával e megyében az összes árvaépületek biztosítási értékét 4, a magyar államban pedig 100 millióra bízvást feltehetni, melylyel tehát a haladék és akadály nélkül állami kezelés alá vehető önbiztositási értékek összege legalább 400—450 millió forintra felemelkednék s a teherviselés kölcsönösségében oly szilárd alapot adna a műveletnek, melynél különbbet biztositó társaságaink egyike sem bír. Csupán az államépületekre szoríttatván az állami önbiztosítás: ez esetben az ügykezelés természetesen a legegyszerűbb lehet, mert elégséges leend a lengett épületek helyreállításának terhét a következő év költség-előirányzatába bevenni s legfeljebb az államstatisztika kedvéért kívánatos a biztosító társaságoknak fizetendett díjaknak is számontartása. Bevonatván azonban az ajánlott módon az állami önbiztosítás tárgyai közé a megyei és községi, aztán az árvaépületek is, nemcsak szükséges, hanem elkerülhetlen, hogy a kezelés szakszerű legyen; hogy nevezetesen a belügyminisztériumban külön biztosítási szakosztály szerveztetvén, az ne csupán az előforduló károsodások registrálására szorítkozzék, hanem már elejétől fogva magukat az ép és fenálló építkezményeket is, becsértékük s minőségük szerint folyvást nyilvántartsa, a kártérítési járuléknak az egyes kockázatokra kivetése csupán ekkép lévén helyesen és igazságosan megejthető. Sőt ugyancsak a hozzájárulási arány helyes és igazságos voltának szempontjából szükséges, miszerint a szakszerűség még az egyes objektumok kockázati minőségének osztályozására is kiterjeszkedjék, mert nem volna helyes, hogy nagyobb veszélyességű államgyárak, aztán gyakori tűzesetek által látogatott falvakban levő szalmafedelű községi épületek stb. éppen csak oly percentuális arányban járuljanak a teherviseléshez, mint a szilárd építkezésű, cserépfedeles laképületek. Ama 400—450 millió értékért, melyet az állami önbiztosítás tárgyául egyelőre is összeszámítottunk, hogy biztosítva legyen, ma legalább 1.200,000—1.500,000ért évi díjat fizetnek az állam, a községek és az árvák. Eltekintvén attól, hogy — mert spekulationális felgyújtás köztük elő nem fordulhat, éppen ez állami, községi és árvaépületek képezik a tűzbiztosítás legjobb objektumait, hogy tehát károsodásuk valószínűsége az átlagosnál mindenesetre jelentékenyen csekélyebb: a Pesti tízéves átlagának arányában is ama díjösszegből kárfizetéskép évenként csupán hét nyolczszázezer forint térül vissza , hat-hétszázezer forint a biztosító társaságoknak marad. Az állami kezelésbe vétel esetén úgy az összeírásokat, valamint a kivetett járulékok beszedését s a kárfizetések kiosztását a törvényhatóságok és községek hivatalból végezvén, csupán a központi kezelés fogna okozni költséget, mely költség azonban a mai évi díjöszszeg 5°,-jánál magasabbra semmiesetre sem menne, úgyhogy ez után az állam és az adózók részére évenként öt-hatszázezer forint bízvást megtakaríttathatnék. Galgóczy János. A „Lloyd“ egyik termében ma mintegy 50—60 kereskedő gyűlt össze, a felett tanácskozandó, hogy miféle intézkedéseket tegyenek a vidéki leszállítások kérdésében, melyek a helyi kereskedést nagyban sújtják s azt határozták el, hogy egy szűkkörű bizottságot küldenek ki emlékirat kidolgozása végett, s ez emlékirat egy uj gyűlésen fog tárgyaltatni és aztán a tőzsdebizottsághoz felterjesztetni. A municipális választások közeledése alkalmából a terézvárosi választók ma délelőtt gyűlést tartottak a lövöldében. Sokan azonban nem voltak jelen, körülbelől alig százan. A tanácskozást 11 óra tájban dr. Gödi Károly a választás fontosságának ecsetelésével nyitotta meg, kérvén a jelen voltakat, hogy netáni javaslataikat terjeszszék elő. Miután dr. Schwarz Gyula és Bendik jegyzőkké választottak, Schwarcz Gyula felolvasa az általa szerkesztett törvényhatósági programmot, melyhez a gyűlés ellenvetés nélkül csatlakozott. A programm mindenekelőtt azt mondja, hogy Budapest törvényhatósági bizottságának jelenlegi tagjai s azok működése a polgárokat semmi tekintetben nem elégítette ki, mert legtöbbször nem a közérdek, hanem az u. n. lekötelezettségi rendszer dominált közöttük. Kívánja a programm, hogy azon fontos jogok gyakorlása, melyek a városi képviselők kezeiben összpontosulnak, oly polgárokra bizassék, kik minden tekintetben teljesen függetlenek, kiknek jellemszilárdsága s tisztakezűsége minden kételyen felül áll, kik a főváros ügyei iránt eddig is kellő érdeklődést tanúsítottak, kellő értelmiséggel s a magyar nyelvben elég jártassággal bírnak. Ezenkívül szükséges, hogy az illető jelölt, vagy közeli rokonai vagy érdektársai a fővárossal semmiféle számadási vagy lekötelezettségi viszonyban vagy perben ne álljanak. Az imént jelzett viszonyban álló ügyfelek ügyvédei is e kifogás alá esnek. Különös figyelem fordítandó a szakképviseletre, minélfogva kívánatos, hogy az ipar, kereskedelmi, ügyvédi, orvosi, irói, BUDAPESTI SZINLAP. Budapest, hétfő, szeptember 11. Nemzeti szinkije. SOMOGYI KÁROLY vidéki Knemon Kőrösmezei színész föllépteUl : Aristos Náday A jóslat. Glaukos Halmi Eredeti vigáték 5 felv. Nausiklea újház? Dioskuros Szigeti Lre MolnS' L Olympia Felekiné £®r,na Monapé Erycia Szigeti Jolán ifivel Laura Hermione Kövesi Sarolta Agrion Sántha Polydora Kéler Ilona Kezdete 7 órakor. Thysbe Kelessi Irma___________________________ Budapest, szeptember 10. Állami kárbiztosítás. Néhány nap előtt a lapokat azon hír járta be, hogy a kormány az állam tulajdonában levő épületek olyképpeni önbiztosításának eszméjével foglalkozik, hogy ezen épületeknek a társaságoknál tűzkár ellen biztosítása megszüntettetvén, a hivatalnoki és tanítói körök aránylag képviselve legyenek. Követeli a programm, hogy a bizottsági tag lelkiismeretesen feleljen meg kötelességének az által, hogy a szakbizottsági ülésekben és közgyűlésekben rendesen megjelenjen, a folyó ügyekben mindig kellőleg tájékozva legyen, hogy a tagok az ügyviteli szabályok egyszerűsítésére törekedjenek, végül a virilisták választásánál a főváros összes köreivel való érintkezést vallja a programm szükségesnek, hogy minden kerület önállóan jelölhesse ki a kerületéből megválasztatni kívánt virilisták neveit. A programmot a felszólalók mindnyájan melegen ajánlották. A gyűlés végül 60 tagú végrehajtó bizottságot választott, mely dr. Gödi K. elnöklete alatt a polgárok közt a programm pontjainak megfelelő polgárok megválasztása érdekében fog működni. Az önálló törvényhatóságukat vesztett városoknak az illető megyékbe való bekebelezése tárgyában a belügyminiszter körrendeletet intézett valamennyi törvényhatósághoz. Az 1876. évi XX. t.-cz. 1-ső §-a alatt felsorolt városok közül, ugyanis Erzsébetváros, Gyulafehérvár, Szamosújvár, Zilah, Abrudbánya, Bereczk, Csíkszereda, Fogaras, Hátszeg, Illyefalva, Kézdi-Vásárhely, Kolos, Oláhfalu, Sepsi-Szt.-György, Szász-Régen, Szék, Székelyudvarhely, Vajdahunyad és Vízakna, a területi szabályozásról szóló 1876. XXXIII. t.-cz. foganatosítása folytán e hó 4-ikétől kezdve már az illető megye törvényhatósága alatt állván, a fenebb idézett törvényszakaszban még megnevezett Bakabánya, Bártfa, Bazin, Beszterczebánya, Breznóbánya, Eperjes, Esztergom, Felső-Bánya, Késmárk, Kis-Márton, Kis-Szeben, Korpona, Körmöczbánya, Kőszeg, Libetbánya, Lőcse, Modor, Nagybánya, Nagyszombat, Zólyom, Ruszt, Szakolcza, Szent- György, Trencsén, Újbánya, Gölniczbánya és Fehértemplom városokra nézve folyó hó 15-ikét tűzte ki a belügyminiszter azon határnapul, amelyen ugyanazok eddigi törvényhatósági működésük megszüntetése mellett az illető megyékbe tényleg bekebeleztessenek. Harminc, Klagenfurtban internált volt török katona érkezett tegnap reggel Triesztbe, mint a „N. fr. Presse“ egy tegnapi távirata jelenti, s ott szabadon bocsáttatva a Lloyd gőzösén Antivariba utaztak. Ez esetből kiindulva azt várják, hogy a volt fölkelők is szabadon fognak bocsáttatni. A békeació. Annyi a hir, hogy csak győzze az ember je■ gyezgetni. A porta békeföltételeinek tudtul adását mára várták, melyekről a porta előlegesen tett nyilatkozatai alapján, azt mondják, hogy elfogadhatatlanságuk által éppen nem lesznek veszélyesek. A „Tbl.“ diplomatiai értesülése tegnapról már azt tudta jelenteni, hogy a porta, a megállapított feltételekben, követeli Milán fejedelem letételét, Belgrád, Labácz, Szendrő és Kladova megszállási jogát, s az 1838-iki szerb alkotmány megújítását, továbbá egy millió török fontnyi hadikárpótlást. A „Köln. Ztg.“ egy bécsi távirata szerint a porta békeföltételei következők : A szerb fejedelem újból való választatása és beiktatása ; a milicziák feloszlatása ; Belgrád megszállási joga; újabb erődök építésének ! A KELETI HÁBORÚ. A harcztérről. Alekszinácz alól, mint gondolni lehetett, semmi hir. A „Daily News“ levelezőjének 2. 3. és , 4-ikéről Alekszináczból és Deligrádból szóló tudósításai azt bizonyítják, hogy a törökök nem vették be Alekszináczot, s hogy az alekszinácz-deligrádi , it legalább akkor még szabad volt. E levelező tagadja, mintha a törökök szept 1-jén oly nagy győ- zelmet arattak volna, s azt mondja (4-ikén), hogy aránylag kevés török volt és van a Morava völgyében. A török főhadsereg két hadtestre van osztva, az egyik Horvatovicscsal küzd, ki török területen (nem Alekszináczban ?) van a gramadai szoros előtt s a Nis körüli török tábort fenyegeti; a másik a Jankova-Klisura körül s Krusevácz mellett törekszik Deligrád alatt a Morava völgyébe jutni. A törököknek, ha a kevés őrségű Alekszináczot be akarják venni, előbb Horvatovicscsal kell megküzdeniök. Ugyanezen levelező a törökök kegyetlenkedéseiről azt írja, hogy a cserkeszek a Morava mindkét partján Deligrád fölött felgyújtanak minden falut, s olykor meg is akasztják Deligrád és Alekszinácz közt a közlekedést. Jeszika mellett a „Graphic“ tudósítójának három sebesült szerbet mutattak. Ezeket a törökök fákhoz kötözték, s azután tüzet rakva alájuk, halálra sütötték. Lábaik hamuvá lettek. Arezük rémítően el volt torzítva. Az „Artist“ azonnal lerajzolta lapja számára a borzasztó látványt. A „P. Ltd.“-nak jelentik Belgrádból szept. 9-től. Hir szerint a törökök ma a Morava balpartján éjszaka felé egész a Sztolácz mellett fekvő Szveti Nikoláig nyomultak előre. Hivatalosan erről semmit sem tudnak. 6 án folytatták az ütközetet, a csata délután 2 órától szakadatlanul folyt esti 10 óráig. A szerbek a jasztrebáczi magaslatokat visszafoglalták. Horvatovics e napon 25,000 emberrel Gramadától másfélórányira állott délnek Nis felé. Nikolics hadügyminiszter ma a drinai hadsereghez utazott. Abdul Kerim, mint Belgrádból jelentik, a fővezérnek táviratilag kijelenté, hogy ő kénytelen a főparancsnokságot letenni, ha tőle azt kívánják, miszerint seregének fegyverszüneti parancsot adjon ki, mielőtt az Alekszináczot elfoglalta, s ilykép a szerbek legyőzetését bebizonyítaná, miután tart attól, miszerint győzelmes serege, azon lealázó gyanút, hogy a legyőzött szerbek előtt fegyverét leteszi elhárítandó, nyílt ellenszegülésre képes lenne. Ragusából jelentik tegnapról, hogy Dervis pasa még eddig nem támadott, hanem csak általános kémszemlét rendelt a montenegrói állások körül. Az ottomán csapatok három hadtestre oszlottak, s elfoglalták kijelölt positióikat. Dervis pasa csapatainak egy része montenegrói területen áll, s az általános támadás legközelebb megkezdődik. A szerb győzelmi hírekből egy szó sem igaz. S 8 eltiltása a porta joga, hogy a hatalmak beleegyezése nélkül is benyomulhasson Szerbiába, kárpótlá minden, török földön elkövetett pusztításért. A „Politische Correspondenz“-nek pedig Konstantinápolyból szept. 5-től a következőket írják: A hat garantia-hatalom által az angol követnél elhatározott lépés tegnap tétetett meg. Az illető képviselők mindegyike egyenként ugyan de identicus kifejezésekkel nyilvánította óhajtását az ellenségeskedések haladéktalan megszüntetésére. A porta válasza ez volt: Törökország inkább kívánja a béke helyreállítását, mint bárki más, de a fegyverszünetbe bele nem egyezhet, a következő okok miatt: a hadsereg naponkénti kiadása rendkívül nagy, azért az lehetetlen, hogy 200,000 fegyveres embert tétlenül engedjenek vesztegelni. Az irregulárisoknak kik a harczból élnek a fegyverszünet alatt zsoldot kellene adni. Az alkudozások a rosz idők beálltáig elhúzódhatnak, a fegyverszünet pedig csak a szerbekre nézve lehet hasznos, kik a nyugalom alatt újjászervezhetnék seregüket. Ezek a hivatalos indokok, de ezekhez tartozik az is, hogy a porta fölfogja ama segély jelentőségét, mely naponkint Oroszországból érkezik. A porta különben megígérte a hatalmak képviselőinek, hogy két nap alatt tudatja a béke föltételeit. Szerbiára nézve a porta követelése állítólag az, hogy a szerb várakat ideiglenesen megszállhassa, és hogy a belova-szofianisi vasútvonalat Belgrádig kiépíthesse. Szerbia és Montenegro azért hivatkoztak a hatalmak közbenjárására, hogy ennek segélyével egyik-másik kívánságuk beteljesülhet. De a porta sem fogja elmulasztani annak kinyilvánítását, hogy a lázadó alattvalók részére adamló esetleges engedmények által a török birodalom minden pontján szabad tér nyittatik a fölkelés előtt. Az is komoly aggodalomra ad okot a portának, hogy a harcz által elkínzott mohamedán lakosság fölizgattatnék, ha a lázadást még meg is jutalmaznák. A helyzet tehát nem veszélytelen és kímélést kiván. A török birodalom irányadó kormányférfiai láthatólag közelednek az osztrák diplomatiához, és bíznak annak jó szolgálataiban. Idézzük még a „Tgpr.“ diplomatiai értesülését, mely szerint „amennyire a legutóbb érkezett magánjelentésekből következtetni lehet, közel van azon aggodalom, hogy a porta követelései, valószínűleg, az észszerű mértéket messze túlhaladó aspiratiókat fognak érvényesíteni.“ Ami már a hatalmakat illeti, azt jelentik „egészen illetékes részről, határozottan, hogy a pétervári török nagykövet a nagyvezérhez intézett jelentésében oda nyilatkozott, hogy ha a török-szerb confliktus rövid idő alatt az orosz közvéleményt kielégítő megoldást nem nyereni, a czár kénytelen leend vagy politikai nézetét az orosz nemzet akaratának alárendelni, vagy a trónról lemondani. A „N. fr. Pr.“ értesülése szerint a hatalmak között élénk eszmecsere folyik a porta leendő föltételeit illetőleg. Azt mondják, hogy az esetre, ha a porta föltételei elfogadhatatlanok volnának, azon „komoly rendszabályokhoz“ lesz szüksséges nyúlni, melyekkel annak idején a berlini memorandum akart fenyegetőzni. De ezen „rendszabályok“ természete fölött nagyon szétválók a hatalmak nézetei. Oroszország azt akarja, hogy az ellenségeskedés azonnal megszűnjön, még mielőtt a béke előzetes tárgyalására kerülne a sor. Ezzel hozzák kapcsolatba az ultimátum hírét, melynek átadója Ignatieff úr lenne. De nem hiszik, hogy Anglia ilyesmibe beleegyezhetnék. Párisból jelentik a „Pol. Corr.“-nek szeptember 7-től: Híre volt, hogy Oroszország a congressus eszméjével foglalkozik. E hírben csakugyan volt : valami igaz. Décazes herczegnek még Vichybe való elutazása előtt orosz részről tanácsolták, hogy a congressus egybehívására tagadja meg a kezdeményezést. Ezen egyedül a vezérminiszterek által tartandó congressus a keleti kérdés rendezésével foglalkoznék. Decazes herczeg a tábornagy-elnökkel egyetértve a kezdeményezést visszautasította, miután Francziaország, a minden párt által helyeslett tartózkodó álláspontját a keleti kérdéssel szemben, jövőre is meg akarja tartani. Chaudaurdy gróf kinevezése konstantinápolyi franczia követté már bizonyos. Chaudaurdy gróf Gorcsakoff herczegnek személyes barátja. A barátság azon időből származik, midőn Chaudaurdy berni követ volt. Gorcsakoff herczeg pedig köztudomás szerint sok év óta több hetet tölt Svájciban. Anmale herczeg jelentékeny összeget írt alá a sebesült szerbk számára, és azt Pétervárra küldötte. A „Daily News“-nak jelentik Párisból: Thiers a legjobb egészségben van, jelentékeny részt vesz a Szerbiára vonatkozó diplomatiai tárgyalásokban, és naponként hírnököket fogad a franczia és egyéb kormány részéről. Ha a congressus létre jön, úgy hiszik, hogy Oroszország és Ausztria őt szemelték ki annak elnökévé. Konstantinápolyból, szept. 7-ikéről jelentik a „D. Ztg.“-nak. Az új szultánban való bizalom növekedik. A papírpénz alább szállása némi nyugtalanságot okoz. Ázsiában folytatják az Oroszország elleni készülődéseket; Batumot, Szinopet és Trebizondet újonnan erősítik. Maurocordato és szarifi galatai bankárok múlt héten 364,000 fontot kölcsönöztek a kormánynak a szmirnai vilajet jövedelmének záloga fejében. Ebből 80,000 fontot Londonba küldöttek az 1855-iki kölcsön kamatainak fizetésére. Athénből írják a „Pofit. Corr.“-nek szept. 3-ikáról: Az itteni kormány még a kamarák egybehívása előtt törekedett az indigenatus kérdésének megoldására. Miután a török kabinet eddig csak mentségekkel és kitérésekkel válaszolt, most egyszerre hírlik, hogy Konstantinápolyban Karatheodori elnöklete alatt bizottságot szerveztek, mely ez évi decz. 13-án fog egybeülni, hogy e kérdésben döntsön. Ez újabb elhalasztás itt nagy boszankodást okoz. A kormány még inkább sértve érzi magát a török külügyminisztérium cynicus modora által, melylyel az epirusi, thesszáliai és macedoniai cserkesz coloniákért a felelősséget visszautasítja. „A porta nem tilthatja meg a már letelepedett cserkeszeknek, hogy hozzátartozóikat néhány napra meglátogassák.“ Így hangzik a válasz Görögország tiltakozására. Mindenesetre érdekes, hogy Konstantinápoly