Ellenőr, 1876. október (8. évfolyam, 271-301. szám)
1876-10-25 / 295. szám
"|WWxrttóink: Egész évre , . 20 frt — kr. Évnegyedre , * S frt __ ^ t elévre . . . 1« „ — „ Egy hónapra . 1 80 Egyes szám ára IO krajczár. * (Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám, Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Esketések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafire & Cieczegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valaami Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Ziákosárok-utcza 46. sz. Kiadó-hivatal: őBizdapesten, addow-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás 295. szám. Budapest, szerda, október 25. 1876. VIII. évfolyam, Az „Ellenőr“ ára mint eddig : az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Egy évre................................20 forint — kr.Félévre 10 „ — kr. Negyedévre..........................5 „ — kr. Egy hóra.......................... . 180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Táviratok. BOCS, okt. 24. A C.“ jelenti Szerajevóból, hogy Boszniában azon esetre, ha a tervezett autonómia keresztülvitetnék, egy mohamedán fölkelés veszélye forog fenn. Az ottani tartományigazgatási tanács elfogadta az indítványt, mely szerint a fennálló vallásháború-tanácsba minden vilajetkerületből két-két mohamedán választassák. Konstantinápoly, okt. 24. A néhány ulemának kiutasítása összefüggésben áll a reformok megakadályozását czélzott összesküvés fölfedezésével; a minisztereket meg akarták gyilkolni, — a tervet azonban elárulták; a rend nem zavartatott meg. — A jarboki (Bulgária) nyugtalanságokról és gyilkosságról szóló híreket az illető kormányzó meghazudtolja, a nyugalom ott semmiképpen meg nem háborgathatván. Belgrád, okt. 24. (A „B. C.“ távirata.) A törökök ma újra kezdték a harczot. Szerb részről e hó 19. és 20-ikán több mint 3000 ember esett el, de a török veszteségek is nagyok voltak. Páris, okt. 24. Egy lap sem veszi komolyan a „Times“-nak azon javaslatát, hogy Boszniát és Herczegovinát a francziák szabják meg. — Francziaország reservájából nem lép ki. — Gambetta pénteken Bellevilleben beszédet fog tartani. Zágráb, okt. 24. (Tartománygyűlés.) A marhavész megakadályozása iránti törvényjavaslat az általános és részletes vitában elfogadtatott. A budget tárgyalása legközelebb kerül napirendre. Berlin, okt. 24. A sz.-pétervári német nagykövetet, Schweinitz tábornokát a császár tegnap hosszabb audientián fogadta. A nagykövet este elutazott Sz.-Pétervárra, honnét Livádiába megy s mintegy három hét múlva Berlinbe szándékszik visszatérni. Madrid, okt. 24. A hivatalos lap jelenti: A kormány egy Zorilla, Salmeron s néhány foederalista érzelmű katona által szervezett összeesküvést már hosszabb idő óta figyelemmel kísértetett. s Zorillának egy elfogott levele, melyben rögtöni fölkelést rendelt, a kormányt föllépésre inditá. A főczinkosok, kik között négy tábornok s több volt foederalista képviselő, elfogattak, néhány összesküvő megmenekült. San Sebastián, okt. 24. A Madridból érkezett hirek a népre mély benyomást tettek; telljes nyugalom uralkodik; sok republicánus elfoga- I tott. Egy hir jelenti, hogy Zorilla Arragoniában, spanyol területen van. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest szerda, október 25. Nemzeti szinsz. Né p szin it »17. I,ecouvreiir us peleskeiek. Dráma 5 felvonásban. Nag\^eeL\ órakor Kezdete 7 órakor. Kezdete 1 órakor. UTOLSÓ POSTA. Az állítólagos miniszterválságra vonatkozólag azt jelentik a „N. fr. Pr.“-nek Budapestről, hogy valamennyi, egyébiránt, hamis, hir Andrássy gr. visszaléptéről a közte és magyar kormány közötti fejtegetésekre (auseinandersetzungen) vezetendő vissza. Ennek következtében terjedt el Budapesten a magyar kabinet visszalépéséről szóló hír is, s a dolgok helyzete szerint éppen nem lehetetlen, hogy Tisza Kálmán a legközelebbi napokban, beadja lemondását. Akkor is azonban, azt hiszi levelező, kérdéses, hogy e lemondás elfogadtatik- e. E pillanatban a helyzetnek Budapesten az a hatása lett, hogy Andrássy elhalasztotta mára kitűzött elutazását, s alkirály is itt akar maradni a hét végéig. A Diunisz előtti török főhadiszállásról jelentik 22-ike reggeléről. Tegnap, szombaton, már reggszürkelettel megkezdődött a tüzérségi harcz, mely csak késő este ért véget. Csekély félbeszakítással szüntelenül esett az eső, a török sereg azonban ennek daczára folytatta a támadást. A szélső balszárny megtámadta a Kamiktól éjszakra eső positiót, elfoglalta azt, s a szerbeket Djunisz felé szorította vissza. A szerbek fölégették Karnikot, ahol tegnapelőtt állítólag a szerb főhadiszállás volt. A Morava völgyében is Hafuz pasa jobb oldalán déltől estig erősen harczoltak. Itt a szerbek, kik kétségkívül Djunisz mellett és éjszakán pontosították össze főerejöket, előnyomulást kísérlettek meg, mely azonban győzelmesen visszavezetett. Djunisz előtt és a Morava völgyében csak puskaharcz volt. Beesteledéskor a deligrádi ütegek is tüzeltek, valószínűleg azért , mert a szerb táborban azt hitték, hogy a törökök átkeltek a Moraván. Este azon hír terjedt el, hogy Djunisz ég. Egész éjjel szakadatlan eső és vihar volt. ■ Konstantinápolyból ehó 21-éről következő táviratot kap a „Patrie“. Miután az angol kormány kijelentette a nagyvezírnek, hogy kivéve az orosz hadseregnek Konstantinápoly ellen vonulását, fentartja magának az actiót, legközelebb várják Bessarábiának az oroszok által való megszállását. Minthogy a kaukázusi és turkesztáni sereg tetemes erősítéseket kapott, s az orosz csapatok az ázsiai határ felé nyomulnak, a szeraszkiei utasítást küldött Mukhtár pasának és Dervis pasának, hogy hagyják el Montenegrót. Hadtesteik egy részét s Ejub pasa csapatait, melyek Abdul Kerim hadtestéhez tartoznak, a határra irányozzák, hogy szemben álljanak az orosz hadsereggel. A muzulmán lakosságban nagy izgalom uralkodik, s bár a miniszterek többsége kész elfogadni mindent, hogy elejét vegyék a rettentő krisisnek, mégis kétes, hogy keresztülviszik-e az Ignatieff által hozott javaslatokat, míg az orosz csapatok be nem vonulnak s komoly sikert nem arattak. Valótlan, mintha Ignatieff azon óhajt fejezte volna ki, hogy hívják Konstantinápolyba Mahmud pasa volt nagyvezírt. Budapest, október 24 A bécsi herék. A bécsi herék zsandárpolitikája tüszkél a fáklyafüsttől. Tengeri betegséget kap a mozgalomtól, mely a budapesti egyetemi I ifjúság körében hullámot ver. S mi termé- Iszetesebb annál, hogy kínjában a meglett I Magyarországnak tudja be a serdülő Magyar- I ország hevületét. Nem elég nekik a magyar I ifjúság Bécsbe intézett sürgönyeit elkoboz- t tatni s feloszlatás terhe alatt óvni a bécsi I ifjúság társasköreit a mozgalomhoz való csatlakozástól, mi ellen nincsen szavunk, tet-tszik nekik a magyar érett politikába is belekötni s Tisza Kálmán kormányelnök félremagyarázott szavai révén, a magyar kormányt tenni felelőssé, sőt, hogy a szemtelenség egészen ki legyen, pláne kérdőre vonni egy deáktüntetésért. Egyik lapjuk szeretné tudni Tisza Kálmán rendkívüli leereszkedésének okait; egy másik, Tisza Kálmán ballépéséről beszél, s csodálkozik, hogy derék, becsületes magyar ifjakban, csak azért, mert hazafias hevük inkább a szív, mint az ész sugallatát követi, s mert nem akar a magyar kormányelnök csupa Mileticseket felfedezni. Undorítónak találják „a magyar hála túláradó hullámainak fanyar utóizét“. Magyarország veszélyezteti a békét, compromittálja a monarchiát stb. stb. És mindig csak Magyarország és Magyarország, sőt egyenesen a hivatalos Magyarország. Mintha egész Magyarország az egyetemet járná s Komlóban gyülekezne. Már hiszen mi elmondtuk véleményünket e tüntetésről, még mielőtt a bécsi heréknek eszükbe jutott volna a tanulók miatt a nemzetet szidni s az egyetemi olvasókör elnökét a kormánytanács elnökével összetéveszteni. Ma is meddőnek tartjuk a mondott tüntetést, mert fölösleges, s mert, it figura docet, a butáknak és gonoszoknak mesterséges félremagyarázásokra szolgálhat ürügyül. De ezen eleve kijelentett s most is fenntartott nézetünk után csak annál szabadabbnak érezzük kezünket, rámutatni a hemzsegés okaira, mely a bécsi zsandárpolitikusok körében így manifestálódik. Marja a szemüket az a fáklyafüst, mert számításaik elhamvadását sejtik alatta. Mert érezni kezdik azon önámításuk oktalanságát, hogy az igy érező fiatalság apáit valaha megnyerhessék az orosz-osztrák osztozkodó politika épp oly őrült, mint becstelen agyrémének. S miről vakságukban megfeledkeztek: gyávaságuk egy pár száz gyermekember tűzijátékában rettegi a nemzeti elkeseredés kitörésének előjelét azon perfid áskálódások politikája ellen, mely, miután két ízben nem sikerült neki e monarchiát végkép tönkre tenni, még harmadszor is összeszedi e czélra szétfoszló ereje rongyait. Fáj a heréknek azt tudniok, hogy megátkozott törekvéseik felett leáldozott a siker napja, s míg Magyarország Magyarország lesz, nem fognak a jog, a szabadság, a becsület és a józan ész ellen szövetségeket kötni brutális czélokból, kalandos vállalatokra, a monarchia vesztére. De sajnáljuk véghetetlenül, hogy csak a tüntetés fáklyafényénél kezdik észre venni, amit a nap is oly régen s oly tisztán megvilágít. Hát csakugyan hiába lett volna mindaz a férfias egyenesség, melylyel a magyar kormány s a külpolitika vezetője minden félreértésnek elejét vélte venni? — hiába lettek volna a magyar parlamentben hangoztatott világos értelmű komoly szavak? — hiába a sajtó s az egész magyar közvélemény félre nem ismerhető magatartása a keleti bonyodalmak kezdete óta folytonosan ? Megfoghatatlan a vakság és lelki szegénység azon mértéke, mely mindezek után, még a budapesti tanuló ifjúság demonstrátiójára várt, hogy megsejtse végre, mikép nincs Magyarországnak, nincs e monarchiának érdeke olyan, mely az orosz hóditó politika megalázó trainjében keresse kielégítését, mely minden rokonszenvünket ne ama oldalra vonja, hol szegény Törökország fiai tán épp úgy értünk vérzenek, mint önmagukért. Még nem volt izgató szó erről a magyar sajtóban. Ne is legyen. Megmérhetetlen az önmegtagadás, melylyel békés fejlődésünk ügyének áldozni készek vagyunk. De ne feledjék a bécsi herék, hogy az érett Magyarország, mely tud tűrni és várni, mely minden gonosz insinuatió daczára is bírja az opportunitás argumentumait érvényesíteni az indulatosság fölött; mely benső sugallata ellenére is kész csillapítólag hatni a fiatalság kitörő hevére ; mely kormányelnöke által az ész tanácsát osztja a lázasan dobogó ifjú kebelnek, s van lelki ereje türelmet és csendet tanítani, mikor minden csepp vére lázadóban van s érzi, hogy rokonszenvének egész melege ott lobogna fel a fiatalság lángjával, bár igyekszik ezt nem éleszteni, bár örömest elfojtja, ne feledjék el, hogy e meglett Magyarország felzúdulása, ha egyszer arra kerül a sor, nem tüntetés lesz többé, hanem hős tettekben fog nyilvánulni. De addig hamut a parázsra és álljuk el a szelet, kik magyarok és eszünknél vagyunk, legyünk bár meglettek vagy serdülők. Még ürügyet se adjunk a bécsi heréknek a tájékozatlanabb külföld félrevezetésére. Az ifjúság tüntetése csillanjon el gyújtás nélkül. Sőt igen derék tett volna az ifjúságtól, ha a tüntetés manifestált szándékával, mely higgye el, magában véve is elég volt tüntetésnek, megelégednék. Tapogatódzanak csak az egyetemi tanács higgadt eszénél ez iránt. Embereljük meg magunkat azzal az önérzettel, hogy magától is kigyúl itt a vulán, ha a nemzeti lelkesedést tettre szólítanák az események. Kétszáztizenhét ezer honvédünk 8 nap alatt mozgósítható, az actió esélyére szánt közös haderő csatakészén. Nem kell nekünk a sötétben fütyülni, hogy ne féljünk. Úgy halljuk, hogy ő felségeik a jelen körülmények között fölhagytak azon szándékukkal, hogy a csehországi pardubiczi vadászatokra menjenek. A király Budapest vagy Bécs közelében fogy ,„állandólag” a királyné pedig valószínűleg Gödöllőn marad. jöttek ma két jelentékeny tényről jöttek ma forgalomba hiteles nyilatkozatok, az egyiket Szende Béla honvédelmi miniszter úr tette a pénzügyi bizottságban, a magyar honvédségre vonatkozólag jelentve, 8 nap alatt 217.000 honvédet mindennel felszerelve mozgósíthatunk. A másik egyik alakjában tudatja, hogy a közös hadügyminiszter abban a helyzetben van, miképp felségének jelentést tehetett mindazon csapatok teljes felszereltségéről, melyeket egy activ kezdete vagy a fegyveres semlegesség síkra szólíthatna. E két hírt közölve szükségesnek tartjuk bejegyezni, hogy egyátalán nincs szó a tulajdonképpeni mozgósításról és harczkészségről. A két tény csak azon értelemben veendő, hogy a mozgósítás szüksége csatakészen találna. Több bécsi lap megtámadja a kormányelnököt, azért hogy az egyetemi ifjúság küldöttségét fogadta ; meg azért a mit mondott, de azért is a mit nem mondott. A támadás két első ürügyére nem reflectálunk ; valahány ház annyi szokás, s ám alkossák némely osztrákok a maguk szokása szerint véleményüket; nem nagy gondunk rá. A harmadikra csak annyit jegyzünk meg, hogy Tisza Kálmán egyáltalán nem helyeselte az ifjúság tüntető szándékát, sőt határozottan az ellen nyilatkozott s aki ezzel ellenkező nyilatkozatra építi támadását, elferdített szavakra épít. Jegyzetek. Monarchiánkban nem kis fejtörést okoz — alkalmasint a döntő körökben is — a talányszerű kérdés, hogy Németország minő állást foglalna el egy olyan háborúra vonatkozólag, amelyben Oroszország és a Magyar-osztrák monarchia mint ellenségek kelnének harczra. S megvan sokfelé a sötét gyanú, sőt nyilvánult hírlapilag az állítólagos bizonyosság is, hogy egy olyan háború esetében Németország csatlakoznék azonnal Oroszországhoz. Én attól a sötét gyanútól ment vagyok , s ama bizonyosság beteljesedését nemcsak valószínűtlennek, hanem egyenesen erkölcsi lehetetlenségnek tartom. És ilyennek tartja azt — nézetem szerint — Oroszország is, mely a hadüzenettel Törökország ellen nem késett volna hónapokon át s nem habozna jelenleg is még, ha tudná, hogy biztosan számíthat Németország fegyveres szövetségére Magyarország-Ausztria mint Törökország eshetőleges szövetségese ellen is. Erkölcsi lehetetlenségnek hiszem pedig ama feltevés valósulhatását nem azért, mert Németországnak vigyázni kell saját háztájára a rendkívül csendes Francziaország tőszomszédságában, hanem azért, mert a német nemzet érdeke homlokegyenest ellenkezik a szláv faj túlhatalmasodásának önkénytes előmozdításával. A Francziaország magatartására vonatkozó éberség lehet egy mellékindok arra, hogy Németország is semleges maradjon, de arra, hogy Oroszországnak a magyar-osztrák monarchia ellenében fegyver Mibe kerül Oroszországnak Csernojeff? Hírlik, hogy Oroszország 120,000 emberrel készül bevonulni Bolgárországba; hogy 340,000 embert Beszarábiától Varsóig állít csatalánczba; hogy 240,000 emberrel Ázsiában fog működni. Egy szóval borzasztó lesz az, amit Oroszország mivelni fog, — feltéve, hogy e töméntelen sok fegyveres muszka abban is egy természeten van a medvével, hogy a talpát nyalva ki tud telelni. Mert máskülönben aligha kemény próbára nem teszi e borzasztóan ünnepi háborús indulatot az a szerfelett hétköznapi kérdés: mit eszünk? Mióta Csernojeff úr missiója megkezdődött, Oroszország tápláló ereje folytonos köpölyözést szenved, s igen érdekes adatokból lehet gyanítani, hogy a kimerülés stádiuma nem valami távol lehet már. Annak a százezer, muszkával és lóval vegyes, szerbmontenegrói runáknak etetése, itatása, ruházása, fegyverrel, puskaporral, flastrommal és lelki vigasztalásal való ellátása, négy hónap alatt nem jelentéktelen milliókat szívott ki Oroszországnak különben is szegényvérű financiális elveiből, pengő rubelekben. S ha hozzá számítjuk a bosnyák-herczegovinai lázadás kitartását közel másfél esztendeig; a szerb várak armirozását; a költözködő muszkák útravalóját; végre az oroszországi csapatmozgósítás nagy költségeit, az orosz kikötőív és várak hadilábra helyezésével együtt, egy oly tisztességes rendkívüli költségvetés áll előttünk, melynek a fele is elegendőnek látszik Oroszország rendes hitelét felemészteni. S ez a rendesen is rendkívül vékony dongájú hitel, melyre még a szerb háború előestéjén sem volt kinek csak 20 millió rubelt is kölcsönözni, s valóban mindazon symptomával dicsekszik, melyről az orvosok a halálos sorvadást felismerik. Házalnak vele jó három hónapja már, mindenfelé ahol pénzes szekrények lakoznak az emberek keze ügyében. Az angol bankároktól kezdve, a franczia pénzpiaczon át, Amsterdamtól Amerikáig meg vissza, minden elképzelhető pénzes embernek volt már szerencséje az orosz kölcsönkeresőkhöz. S Baring Londonban, Hoppe et Comp. Amsterdamban, a párisi tőkepénzes és az amerikai varanszember mind csak annyit tudott oroszul, hogy: nye dám, így, hacsak a spanyol anyakirályné, vagy a japáni mikádó nem ad rá, bajosan lesz pénz az orosz hitelből a háborún innen, s azontúl még úgy sem. Marad az „önkénytes“ nemzeti kény- s szerkölcsön. S hajh, ne volna csak a czárnak az a minden császárral közös malheurje, hogy ubi non est, ott ő is elveszti a jogát, s egy ilyen kényszerkölcsön, kellő számú batuskák közbejöttével, bizonyosan ki is adná a szükségeset. Baj azonban, hogy pénzből, ami pénznek neveztetik, vajmi keveset juttatott az isten az oroszok nemzetének; értékből pedig ami megakad is, az oly rettenetes dévairallót szenvedett az utóbbi két hónap alatt, hogy már éppen csak egy kényszerkölcsön hiányzik az orosz nemzeti vagyon teljes kifosztására. A következő adatok nagy floquentiával beszélnek erről. A keleti villongások kezdete óta 80 millió arany rubelnél több szivárgott ki Oroszországból s ugyanannyi bankjegy vonulott vissza a közforgalomból. A pétervári állami jegybank éremalapja 229,298,327 rubelről 148,148,323 rubelre olvadt; a hetedik 5 perczentes külföldi államkölcsön cursusa 103-ról 893/4-re esett; a Londonra szóló váltók árfolyama 322-ről 301a-re, a Párisra szólóké 343-ról 322-re hanyatlott. Az állami jegybank pénztárában ez év márczius elején 84 millió rubel volt, s szeptember végén ugyan a pénztárban már csak 8 millió kongott. Amit az orosz pénzügyek tiz év alatt javulni képesek voltak, az rövid hét hónap alatt tökéletesen elveszett s az orosz valuta ugyanazon siralmas állapotban vergődik, melyből 1866 óta roppant erőfeszítéssel annyira mennyire kiemelkedett. Ennyibe került Oroszországnak egymagában a jó Csernajeff úr s az ő missiója. Hát még az egész Oroszország missiója mennyibe kerülne, és miből? Azt mondják, se baj, van pénz a nagyuraknál és a főpapságnál, s a szenttáborúra majd telik onnan. Meglehet. Ha a pap eladja az aranyos leppentyűjét, a miben misézik és a főur az ezüstneműjét, a mivel ebédel, abból bizony sok szép millió összecsordul. De kötve hiszszük, hogy kifussa belőle egy olyan hadjárat költsége, mely Varsótól Beszarábiáig, Ázsiától Bolgárországig 700,000 fegyverest mozgat, naponként legalább másfél millió rubelbe kerül, s eltart egész télen át, hogy azután alkalmasint még ki is nyaraljon. Egyébiránt az is meglehet. De ha meglesz, csak annál bizonyosabbá válik az orosz pénzügyek teljes deroutája s a közvagyonnak és magánvagyonosságnak oly mérvű pusztulása, melynek aequivalensét a háború várható vívmányaiban, soha nem találja meg Oroszország. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy a pénzügyi helyzet leküzdhetetlen akadályt gördít Oroszország harczias útjába. Egy oly roppant birodalomnak, ha mindent mer kockáztatni, nincs lehetetlenség. Csak egy okkal többet akartunk kimutatni azok közül, melyeknél fogva Oroszország sem láthatja oly rózsás színekben az eget, hogy valami rengeteg bátorsággal keresse magának a háború bizonytalan esélyeit. S azt hiszszük, hogy mielőtt monarchiánkat és Angliát provocálni merné, leül szerint megolvassa az a mig csak egyszer is dékkal, és a biblia utasítása az ő dénárjait tízszer is, kiadná háborus szánogy kerestársa ne legyen, Németország saját nemzeti hivatásának és jövőjének átérzésében találja a legfőbb indokot, az elhatározó önérdeket. S aki figyelemmel kíséri a német közvélemény legtekintélyesebb közlönyeinek nyilatkozatait, a birodalom különböző és legnevezetesebb részeiben, annak nem lehet kétsége az Oroszország iránti indulatok természetéről, s ezek folytán arról sem, hogy a német nemzet előtt nem lenne sem népszerű, sem lelkesítő s igy egyesítő sem — mint volt Francziaország ellenében — az Ausztria- Magyarország elleni bábomba vegyülés, Oroszország oldalán. S Bismarck herczeg bizonyára sokkal féltékenyebb a német egység nagyszerű művének megszilárdulására, semhogy a birodalmat olyan bábomba és fegyveres szövetségbe vinné, mely ellen undort érezte a nemzeti öntudat. Szerintem tehát nem kell tartani attól, hogy Németország csatlakozik Oroszországhoz, ha ezzel háborúja talál lenni a magyar-osztrák monarchiának. Németország neutrális maradna, s ez állásából nem lépne ki csak a végre, hogy a küzdő felek közt békét eszközöljön, mint mediátor. * De hát miért jár mindenben a kedvére és kezére a háborúra készülő Oroszországnak ? töprenkednek sokan. Hátha csak azért, hogy Orosz-ország ne csak készülődjék hanem bele is menjen a bábomba, melyben aztán meggyűlhet a baja nemcsak a törökökkel, hanem másokkal is. S tán valami ilyest gyanitnak Péterváron is, és ezért viseli magát a Konstantinápolyba visszaköltözött Ignatieff oly váratlan szelídséggel, hogy tán beleszeret még a szultán is. Amióta egész Európa azt nyilatkoztatta ki, hogy meglátja mit fog tenni azon esetben, ha Oroszország megindítja hadseregét Törökország ellen, azóta a muszka diplomatia gondolkozóba látszik esettnek s tán I azért sem indítja meg a háborút. Aligha tetszik neki a szabadkéz politikája a hatalmak részéről. Mert hát ki áll jól, hogy esetleg I fegyvert is nem ragadnak a szabad kezek nemzetei ? I . Deák életéből. *) I. Deák otthon. A ráktermő Zala kies völgyében fekszik Kehida , régi fészek, még az Árpádok korából; közel járok az ősi fészek alapítási idejéhez, ha azt mondom, hogy egy-két, évvel fiatalabb, mint az arany bullának, Béla király és fiai nevében 1267. harmadizben történt megerősítése. Minő szellem leng ez erdő és szőllő koszoruzta halmok felől; honnan a Zalánfőnél eredő folyó harsogó morajjal hömpölyög odább a Balatonba? minő szellem az ősi fészekből? mely abban az időben, hová gondolatom száll, még Deák birtok volt. Itt rendültek meg a XVII. század egyetlen magyar státusférfiának szavai: „Kebledre dőlök hazám, s elmondom, hogy el kell veszned még akkor is, ha mástól várod a segédet, nem magadtól ; elmondom, hogy Isten csak úgy segít, ha megvívsz a veszedelemmel, s még az oltár kenyereit is feláldozod a szent ügynek.“ Ha megmutatják az utasnak a kehidai kastély udvarán ama háromszögű épületet, hol a török ellen, a tuladunai, horvát és szlavón megyék egykor partiális országgyűlést tartottak: tudni fogja, hová czélozzanak Zrínyinek — ama lélekteljes szavai, melyeket kétszáz év visszhangja kiált be a Zala-völgy rekettyés öbleibe; tudni fogja, hogy itt olyan emberek éltek, kikre a nemzet hallgatott, kik egy napon dicsőségesen rendelkeztek sorsa felett és az utánna való napon szinte eltűntek a tömeg között. Telepedjünk csak a kastély ormánál amaz örök emlékezetű szederfa közelébe, melynek két férfiú van most árnya alatt. Az a ki áll, egyenes tartásu, kemény bajusza, mely insurgenskori emlék, bizonyos fensőséget ad nyílt tekintetének. „Specificus magyar nemes alak, csendes komolyságu, próbát állott charakterü férfi, épen az, ki a múlt országgyűlésen (1830-ki) az udvartól önkényt ajánlott tanácsosi czimet el nem fogadá. A Werbőczy által kijegyzett nátlv embere, ki kedvező pillanatot a néptömegre sem vet. Arczában van valami Himfyhez hasonló, van valami a mi költőt sejdittet.“ így rajzolja őt Kölcsey. Minden magyar olvasó rá fog ismerni e rajz után, hogy Zala megye alispánja, Deák Antal áll előttünk. A gyermek is kitalálná, ki az a másik, tiszta piros arczu férfiú a szederfa alatt, ki fekete bőrös karszékben ül; tajték pipájából bodor füstöket ereget, melyeken mint valami felhőn át látszik bozontos sürü szemölde; a másiknál mintegy tizennégy évvel fiatalabb izmos vállas alak, szemei tele tűzzel, erélylyel és szelídséggel. A gyermek szeme azért akadna meg rajta, hogy miért oly komor most/ különben jóságos tekintete. Az ide*) Deák. A képviseleti alkotmány megalapítása. Irta Nedeczky István. Budapesten, 1876. Tettey Nándor és társa bizománya. Ara 3 frt 60 kr.