Ellenőr, 1876. október (8. évfolyam, 271-301. szám)
1876-10-09 / 279. szám
glefaetési árai: Egész évre . . 30 frt — kr. Évnegyedre r «. 5 frt — kr. Félévre . . . IO „ — „ Egy hónapra . 1 ., 80 „ Egyes szíílom ára ló krajczár. (Szerkesztési iroda: (Budapesten, nádor-sztcza 6. szám, Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. A Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP: hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lapte & Cseczegnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest. Rákosárok-utcza 431. Jsiadó-hivatal, Budapesten, ibádor-utcza. 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 279. szám. Budapest, hétfő, október 9. 1876. Vil. évfolyam. Táviratok. BéCS, okt. 8. (A „B. C.“ távirat .) Belgrádi és konstantinápolyi tudósítások szerint, rövid idő alatt, több vagy legalább 4 heti fegyverszünet fog köttetni, a határvonalak megjelölése mellett. Wrede herczeg utasíthatott, hogy a szerb kormánynak a legerélyesebben ajánlja e fegyverszünetet, és az angol consullal egyértelműleg járjon el. Belgrád, okt. 8. (A „B. C.££ távirata.) Csernajeva kijelentette, hogy ha a kormány el is fogadja a fegyverszünetet, ő ezt csak addig fogja megtartani, míg hadászati szempontból ez neki jónak látszik, és kedvező alkalommal azonnal megkezdi a támadást. Milán fejedelem tehát egyenesen Oroszországhoz fordult, hogy támogatást kérjen a szerb kormány részére, hogy Csernojeff szükség esetében engedelmességre szoríttassék. De a miniszterek közül többen alattomban erélyesen támogatták az orosz tábornokot. Konstantinápoly, okt. 8. Az angol nagykövetnek 7 év külön audientiája volt a szultánnál. A portának a békefeltételekre vonatkozó határozata ismeretes ugyan, de hivatalosan még nem közöltetett a hatalmakkal. A porta hír szerint csak néhány nap múlva szándékozik ez iránt mémoiret közzétenni. A porta békülékeny hangulatúnak látszik és a hatalmak a jövő hét folyamán fogják a fegyverszünet iránti kivonatot kifejezni, amelynek elfogadására Szerbia köteleztetni fog. Ragusa, okt. 8. Mukhtar pasa e hó 6-án megtámadta a montenegróiak által megszállt magaslatokat Bojanobrdo mellett és három sánczot foglalt el. A montenegróiak a fegyvernyugvásba bízva meglepettek . Mukhtár pasa, ki a montenegróiaknak utánanyomult, Mirotinszke-Dolovenél megállittatott és végül positióiba visszavettetett. A montenegróiaknak több mint 100 halottjuk és sebesültjök volt, a törökök vesztesége jelentékeny volt. Bukarest, okt. 8. A hivatalos lap közzéteszi a fejedelemnek decretumát, mely az álló hadsereget a tartalékosokkal és területi csapatokkal hadosztályonként való gyakorlatokra rendeli, mely czélra a hadügyminiszternek 200.000 lej hitel engedélyeztetett. Belgrádból okt. 5-től írják a „Pol. C.“nek: A régen várt kozákokból egy teljes park érkezett Deligrádba. A mint mondják nagyrészt jómódú emberek és jelentékeny pénzösszegekkel rendelkeznek. Deligrádból érkezett jelentések szerint Abdul Kerim pasa, aki épen most érkezett vissza Nisből seregéhez, Szregováczba, Peszkaniczától két órányira keletnek,tette át főhadiszállását. Az Oroszországból érkezett adakozások közt nagy feltűnést okoz az, melyet a novgorodi kormányzóságból a szerb sebesültek számára küldöttek. A nevezett kormányzóságban igen sok mohamedán lakik, e terület tatár hódítóinak utódai. Az orosz mohamedánok a szerb sebesülteknek 161 rubelt és 19 félimperált küldöttek. A lapok számos és „helytelen“ tudósításainak helyreigazítása végett Csernajeff a következő táviratot küldötte a hadügyminiszterhez a szept. 28-iki csatáról: A csata reggeli 7 órakor kezdődött. A törökök állásról állásra vonultak viszsza, és visszavonulásuk páni rendetlenséggé fajult, csapataink a török hadsereg jobbszárnyán elfoglalták a magaslatokat. Beniczki őrnagy a török által megszállott gredetmni magaslatokat foglalta el. Horvatovics Kruszje falut foglalta el, az oroszbolgár és a kragujeváczi brigádok a török balszárnyon három sor sánczot foglaltak el, és a Morava balpartján Popovics vezérőrnagy Bujmir falut vette be. A törökök dél felé egész tartalékukat tűzbe vezették, és háromszoros erővel támadtak meg minket, és néhányat előbbi állásaikból ismét hatalmukba kerítettek. A jobb szárnyon fekvő magaslatok, továbbá Gregatin, Kruszje és Dujmir falvak még hatalmunkban vannak. A futó törökök sebesülteiket a sánczokban és az általunk elfoglalt magaslatokon hagyták. Közülünk legfeljebb 600 ember lett harczképtelenné. Csernojeff tegnap idézett táviratához hasonlóan a szerb kormány újabb jegyzéket intézett az európai hatalmakhoz, melyben elősororolta a törökök legutóbbi kegyetlenkedéseit. Egyéb belgrádi hírek szerint a hatalmak képviselői bizalmasan megkérdezték a szerb kormányt, hogy beleegyeznek-e a fegyverszünetbe. A válasz, melyet Risztics szintén bizalmasan adott, megegyező volt, de azon föltételhez kötve, hogy a fegyverszünet rendszeresen, a demarcationális vonal s a semleges terület kijelölése mellett legalább hat hétre megköttessék. A nagyhatalmak csak akkor — talán holnap — fognak hivatalos lépést tenni, ha a porta beleegyezése Belgrádba érkezik. Mint Zimonyból jelentik, majdnem az összes diplomatiai képviselők újabb utasításokat kaptak , tegnap kormányaiktól a politikára nézve. Hivatalos körökben hírlik, hogy Ausztria-Magyarország elha-tározta a semlegesség fenntartását s Oroszország vezetése a keleti ügyekben helyeseltetett. BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, hétfőn, október 9. Nemzeti színház. Ponstrolles Kőrösmezei Marsallné Benedek Lajos A bálvány. Kuzma Sántha Színmű 4 felvonásban. Kóza Sántháné D’ Argéles Sz.-né Prielle C. Kezdete 7 órakor. Thérigny Náday — Montenac Halmy N é 1) S Z I II ll fl Z. Formerose Ujházy „ , „ Éva Lendvayné A kis menyecske. Lucile Visiné Irma Operette 3 felvonásban. Damby Bercsényi Kezdete 7 órakor Norsdorf Szigeti Imre — Budapest, október 8 A KELETI HÁBORÚ. A harcztérről. Meglehetősen csöndes a harcztér Alekszinácz környékén; egyik jelentés azt mondja, hogy a törökök visszavonulnak, a másik ezt meghazudtolja. Egy deligrádi magánlevél szerint 5-ikén és 6-án nem volt összeütközés. Mindkét harczoló fél ugyanazon állásokat tartja megszállva, mint három héttel ezelőtt. Egyenlő erővel és jól elsánczolva, törökök és szerbek kölcsönösen sakkban tartják egymást. Ilire jár, hogy Osman pasa hadteste két oszlopban éjszakra Negotin és nyugatra Planinicza Lucovo felé vonul. A Drina mellől szintén csatározásokat jeleznek. Egy zimonyi távirat viszont azt állítja, hogy 5-én a törökök Krevet (?) mellett Horvatovics csapatai ellen küzdöttek. A szerb csapatok elhagyták a tesiczai sánczokat. A „D. Zig“-nak azt jelentik Belgrádból: Csernajeff egy 6-iki jelentésében határozottan a háború folytatását sürgeti; azt jelenti, hogy a szerb hadsereg ma közelebb áll a Balkánhoz, mint a török a Moravához. Hanem azért nagyon meg lehet szorulva Csernajev, mert a hadügyminisztériumot megkérte, hogy 18—50 évig minden fegyverfogható legénységet elküldjenek a harcztérre. A montenegrói harcztéren a fennálló fegyvernyugvás mellett is élénkség uralkodik. Ragusai táviratok szerint a montenegróiak szerdán lövöldözni kezdték a graboviczai török positiókat. Mukhtár pasa azonban oly erélyesen felelt e tűzre a redouteokból, hogy a montenegróiak elcsendesültek. Grabovot a törökök minden pillanatban bevehetik, mivel e helyet csak egyetlen sáncz fedezi. Nikicza fejedelem diversio czéljából Peko Pavlovics vezetése alatt egy 2000 emberből álló hadtestet küldött, mint már jelentettük, Lyubinye ellen. Egy élelmi szállítmányt kellett elfoglalniok s néhány helységet felgyujtaniok. Az expeditio azonban eddigelé nem sikerült, s a törökök intézkedtek, hogy Trebinje és Mukhtar pasa főhadiszállása közt akadálytalan összeköttetés legyen. A Lyubinye melletti csata kimeneteléről azt jelentik Metkovicsból, hogy a török helyőrség megfutamította a montenegróiakat, kik nagy veszteséget szenvedtek. Húsz ház elégett. A diplomatia. A congressus és conferentia eszméje szerencsésen elaludván, a hatalmak a fegyverszünet s a békekötés létrehozásán fáradoznak ismét. A „N. fr. Pr.“-nek azt írják Konstantinápolyból, hogy az ottani diplomatiai tárgyalások kizárólagosan a hatalmaknak fegyverszünet iránti óhajára irányulnak. Törökország annak megkötése iránti hajlandóságát kijelentő, azonban ebbeli beleegyezését a hatalmak azon garantiájától teszi függővé, hogy a fegyverszünet a portára nézve ne bírjon oly következményekkel, mint a közelebbi fegyvernyugvás. Oroszország is azon hatalmakhoz csatlakozott, melyek fegyverszünetet kívánnak, alkalmasint azért mert az orosz harcosok beküldése által Szerbia részéről kivívni remélett győzelmekben csalatkozott. A levelező véleménye szerint Konstantinápolyban nem félnek a hatalmak pressiójától Oroszország kívonatainak javára, s ép oly kevéssé hisznek abban, hogy Anglia és Francziaország az orosz követeléseket támogatandják, mint abban, hogy Oroszország egyedül hagyatva, Törökországnak hadat üzenni merne. A török ügyeket vezető államférfiak ezen felfogásában keresendő oka annak, hogy a porta, daczára az angol részrőli folytonos sürgetésnek, mint előbb, úgy most is vonakodik a fellázadt tartományoknak más reformokat engedményezni, mint azokat, melyekben a birodalom többi tartományai is részesülendenének. Mint a „Pol. C.“-nek Konstantinápolyból jelentik, a porta legutóbbi elhatározásai az angol békejavaslatokra azt az egy jót eredményezték, hogy a muzulmánok hangulata ezek által megcsillapult. Miután a muzulmán népesség most már ismeri a porta határozatát a békefeltételeket illetőleg, a közvélemény megnyugodott s nagy bizalommal várják a jövendő eseményeket. Sztambul különféle negyedeiben muzulmánok feliratokat írnak alá a portához, melyekben a kormányt elhatározása alkalmából üdvözlik, s fölhívják, hogy a megkezdett politikában haladjon tovább. Ezen politika azonban két lényeges pontot foglal magába: közigazgatási reformok Törökországban, s elutasítása Európa minden intervenciójának Törökország ügyeibe. Az orosz fegyverszüneti javaslatra vonatkozólag, melyet, mint a „Times“-nak jelentik, Gorcsakoff herczeggé csak chifferekben sem tartotta szükségesnek a többi hatalomnak megküldeni, a „N. fr. Pr." nek a következőket írják: „Ha talán nem is lesz igazuk az optimistáknak akik azt hiszik, hogy Oroszország az uj javaslattal hidat vert magának a visszavonulásra, akalmasint helyes lesz a versió, mely szerint a fegyverszüneti javaslat azon anyag, melyet Oroszország magának elkészített, hogy abból a portával szemben a kézzelfogható casus bellit gyúrja. Szumarokoff küldetésének eredményéről, mint Bécsből jelentik, — informatio alakjában valamennyi külföldi képviselőnk körözvény utján fog értesittetni. Bels gróf, ki visszautazik rendeltetése helyére — mint Bécsből jelentik — azon határozott nyilatkozatot viszi Londonba, hogy monarchiánk semmi olyan kötelezettséget nem vállal magára, mely a többi signatair hatalmaktól való különválást eredményezhetné. A „Pol. Corr.“-nek írják Turnszeverinből október 3-ról: Néhány nap óta egy török biztos időzik itt az átvonuló oroszok ellenőrzése végett. Ez a román kormány beleegyezésével történik, hogy bebizonyítsa a porta előtt semlegességét. Az ide érkező oroszok rendes útlevéllel bírnak, azért nem utasíthatók vissza. A napokban néhány száz ló szállíttatott Szerbiába, mivel a lókivitel nincs megtilva, nem lehetett őket föltartóztatni, ámbár tudva volt, hogy a kozákokká. Ellenben a fegyverszállítmányokat a határon elkobozzák. A romániai bolgárok ismét csapatonkint mennek Szerbiába, és azt hírlik második bolgár légiót is fognak szerezni. Az ada-kalei török helyőrség jelentékenyen megerősíttetett. A bástyák fölfegyvereztettek. Az őrség részére itt vásárolnak élelmiszereket. Zia bej kormányzó készpénzzel fizeti ki az árukat. A tisztek és altisztek is gyakrabban jönnek ide és legszívélyesebb viszonyban állanak a románokkal. A moldvai oláhok tüntetve mutatják ki ellenszenvüket a szlávok ellen, e két elem közt teljes a szakítás. A „N. fr. Pr.“-nek távírják okt. 7-ről Konstantinápolyból . A porta nem sürgeti a román kormányhoz intézendő előterjesztést az orosz átvonulások ellen, mert meggyőződött, hogy Románia nem képes az orosz csapatokat feltartóztatni. Ma 12-től 41/11 óráig a miniszterelnökségben közös miniszteri tanács tartatott. Résztvettek: a két miniszterelnök, Széll, Preuis, Trefort, Chlumeczky, Wenckheim báró és Lasser miniszterek. A kiegyezési módozatok szövegezését tárgyalták, de végleges határozatot nem hoztak erre nézve se, a vámközösség meghosszabbításának módjára nézve se. Holnap folytatni fogják a tanácskozást. 12 óra előtt a miniszterelnökségben voltak a többi miniszterek és Glaser miniszter is. A honvédelmi minisztérium költségvetése 1877-re 6.101.240 írtban nyert megállapítást; az idei 6.414.728 frt volt, így a jövő évi 313.488 írttal kevesebb, daczára, hogy már az 1876-ik évi budget a legtakarékosabb számításokkal kiszabott szükségletre szorítkozott, s a keresletet csakis az államnak szorult pénzügyi helyzetére való tekintettel éretett el. A honvédelmi miniszter úr azonban kijelenti, hogy az előirányzott összeggel csak akkor lesz képes kijönni, ha a központnál a rovatok közt, továbbá a kerületi parancsnokságok és a csapatok czímei és rovatai között, úgymint 1876-ra az átruházást (virement-t) megkapja. A 6.101.240 forint czimek szerint megoszlik, amint következik: II. Átmeneti kiadások: 1. Járóművekre 64.215 frt, 2. Az országos honvédsegély_____45.000 _______ Összesen : 109.215 frt. I. Rendes kiadások : 1. A központnál 288.678 frt. 2. A honvédségi intézeteknél 1.189.802 „ 3. Ujonczozási költségekre 25.000 ,, 4. Honvéd-főparancsnokságra 57.015 ,, 5. Kerületi parancsnokság- zaccuck 6. És csapatokra 5460.165 „ 7. Alapítványokra 1.365 „ Összesen : 5992.025 frt. 5460.165 1.365 Nem mellőzi azonban, mi igen érdekes, a honvédelmi miniszter úr annak felemlítését, hogy a mozgósításkor az első kivonuláshoz szükséges felszerelési készletek a szabályozott hadi-századpótlékokkal való kiegészítésére, megkívántató összegek felvételét csak a fenálló pénzügyi helyzetre való tekintettel hagyta el, e czélra pedig mintegy 2 millió igényeltetik. S bár a felszerelési czikkek nagy részénél a béke idejére megállapított árukért való szállítást háború esetére is biztosítani törekedett, a kellőddben való részletes beszerzés azért volna kívánatos, mert a mozgósításra biztosított békeárak csak bizonyos mennyiségre terjeszthetők ki, a meglepő viszonyok esetében azonban korlátlan mennyiségű rögtöni tömeges szállítmányokra azok nem érvényesíttethetvén, ily eshetőség jelentékeny pénzáldozatokba kerülne. Budapest árvízveszélye idejében a magyar kormány közelismerést érdemlő tevékenységet fejtett ki és megígérte, hogy a főváros védelmére a vész elmúlása után folytatandja a szabályozást védő munkálatokat. Ez ígéret komoly megvalósítására mutat a közlekedésügyi miniszter, Péchy Tamás úr költségvetésében az, hogy a budapesti dunarész szabályozására 400.000 forintot irányzott elő, amely összegben azonban a felügyeleti költségek is befoglaltatnak. E 400.000 forintnyi összegből a párhuzamművek magasítására és befejezésére az összekötő vasúton felül 242.236 frt esik ; ugyanoly munkálatokra az összekötő vasúti hídon alól 320.000 frt, melynek első részlete fejében 157.764 frt irányoztatik elő. E munkálatokkal egyidejűleg az összekötő vasút is tovább épül. E czélra a költségvetés 1877-re 1,000.000 forintot ír elő, ugyanannyit, mint 1876-ban. Voltaképpen 1,598.000 frt kellett volna, mint azt Péchy Tamás közlekedésügyi miniszter úr 1876. évi költségvetési jelentésében kifejtette , de minthogy reménye, mikép egyes fizetéseket 1878-ra halaszthat, azért egyelőre a munka teljes folytatása mellett is elégséges lesz az 1.000.000. A budapesti felsőbb leányiskolára a kormány a közoktatásügyi költségvetésben 6.742 írttal többet írt elő, mint tavaly. Ez összeg az 1876 — 7-iki tanévben megnyilt második osztály költségeire megyen fel, de gondoskodva van általa egyszersmind az 1877—8-iki tanévben megnyíló harmadik osztálynak 1877-ik évi négy havára eső költségéről, így ez intézetet a jövő évi budgetben 16.542 forint képviseli, az ideiben 9.800 forint képviselte. Nincs kétségünk benne, hogy a képviselőház csak helyesléssel veszi továbbfejlesztését oly intézetnek, mely egyetlen a maga nemében, s mely hivatva van a nőképzést nálunk új alapokra fektetni. Hogy ez iskola élénk szükséget pótol, fényes tanúvallomást teszen mellette az, hogy oly számosan jelentkeztek a társadalom legelőkelőbb osztályaiból a fölvételre, mikép a most megnyílt második osztály mellé parallel osztályt kelle állítani, s már ez is megtelvén, alkalmasint második parallelosztályra is szükség leene. Mint értesülünk, a derék igazgató, Molnár Aladár képviselő úr már eziránt beadta fölterjesztését a közoktatásügyér úrhoz. Az államjavak eladásából a költségvetés a jövő évre összesen 1.400.000 forint átmeneti bevételt tesz előirányzatba. Ez összegből 400.000 forint az állam szabad rendelkezésére álland, amennyiben oly kincstári birtokok után foly be, melyek a 153 milliós kölcsön megszavazása előtt adattak el, vagy nem képeznek szorosan véve az államjószágokhoz tartozó fekvőségeket. E birtokok legnagyobb része, mint említik, már el van adva, részint pedig engedélyezve van az eladásra ; a jövő évre csak 8.390 írtra menő 5 birtokrész eladásásának engedélyezése kéretik. Ebből 3 lak és telek M.-Szigeten, 1 ház, kert és kaszáló Kolozsváron fekszik. Az egy millió, mely további kincstári birtokok eladásából befolyand, nem jut az állam szabad rendelkezésére, hanem a 153 milliós kölcsön törlesztésére fordítandó. Ezen előirányzott egy millió pedig a következő fölvételen alapul. Eladásra már engedélyezett s tettleg el is adott birtokrészek után esedékes a szerződések szerint 127.133 frt. eladásra már engedélyezett, de tettleg még el nem adott birtokrészek becslések szerinti értékéből 8.701.617 frtból 15°/0 189.126 frt. Váratik tehát a jövő évre 1.621.501 frt, de az előirányzatba csak egy millió van bevételül fölvéve. Az eladásra ezúttal először kijelölt birtokok 108 külön fekvőségből állanak, melyeknek becsértéke 4 frt és 160.000 frt között váltakozik. Horvát-Szlavonország helyzete a Magyarországgal való új kiegyezése következtében mily előnyös, mutatja a többek között csak az is, hogy oda a magyar kormány egyedül a horvátszlavónországi államutak kezelésére és fentartására 202.505 forintot irányoz elő, az idén pedig 244.859 frtot fizetett ki e célok tekintetéből. A köztárházak ügyében kiküldött fővárosi nagy bizottság ma délelőtt Gerlóczy alpolgármester elnöklete alatt majdnem negyedfél óráig tartó ülést tartott, melyen elfogadta az albizottság által készített köztárházi programmot. A fontosabb elvi megállapodások fölött hosszú viták folytak. Az albizottság tudvalevőleg a tárházolási rendszert ajánlá a szilók mellőzésével, továbbá, hogy kétsoros tárházak emeltessenek s azok a raktározásra szánt padlást is beleértve egyemeletesek legyenek. A szilók mellett Mátyus szólalt fel, pártoltatva Házmán által, de az ismeretes indokoknál fogva Wahrmann, Strasser, Toknay s mások ellenzése után az albizottsági javaslat nyert helyeslést; szintén nagy többséggel fogadták el a tárházak két sorú építését is, valamint azt, hogy azok pincze-, földszinti helyiség és padlásból álljanak. E tételnél Steiger a pinczék felejtését javasló s helyettök inkább kétemeletes tárházakat ajánlott, mert, úgymond, magasabb vízállásnál a pinczetorkok elzáratása által az áruk ottani elhelyezése bajosabb s a kereskedők is bizalmatlansággal viseltetnének iránta, mi könnyen a pinczék üresen maradását vonhatná maga után. De a bizottság a Tonay beszédére, melyben ez kifejté, hogy némely árukat másutt el sem is lehet helyezni, hogy a tavaszi magas vízállás csak kevés ideig tart s a takarékossági szempont is a pinczék felállítása mellett szól, az előterjesztett programm értelmében nyilatkozó a szavazásnál. Általában az egész programm elfogadtatott s rajta csak két módosítás történt, ugyanis határozatba ment, mikép a telep a Duna 0 pontja fölött ne 7,6, hanem 8,25 méter magasságú legyen. E határozat ugyan a feltöltési költségeknek tetemes szaporodását idézi elő, ugyanis 25.000 köbm. földmunkatöbbletről van szó, de így a pincze talaja a sempont fölött 18 lábnyira esvén, a pinczetorkolatot rikább esetekben kellene elzárni, mint ha a talaj 16 lábas volna, 7,5 méter földszinti magasság mellett. A másik módosítás az, hogy az építési programm illető pontjába betoldatott, mikép a tervező a falak vastagságának meghatározásánál figyelemmel legyen arra is, hogy idővel, ha a rendelkezésre álló hely a kereskedelem emelkedése folytán elégtelennek mutatkoznék a szállítmányok befogadására, a tárházakat emeletekkel lehessen ellátni. A programm végrehajtása iránt az albizottság által a legutóbbi ülésben tett egyéb intézkedések és határozatok szintén jóváhagyattak. A keddi tanácsülésben a pályázat kihirdetése már el fog határoztatok Külkereskedelmünk 1874- ben. I. A nemzetközi statisztikai congressus legközelebb Budapesten ülésezésének alkalmából az országos statisztikai hivatal azon igen helyes intézkedést téve, hogy miután 1874-re vonatkozó öszszes dolgozataival azon időre úgy sem készülhetett volna el, nem várta össze valamennyi rész elkészülését, hanem azoknak már kész és éppen legfontosabbjait külön füzetekben adta ki és azokat a congressus tagjai közt is kiosztotta. E füzetek : az 1874-iki aratás és szüret eredményének, aztán ugyanazon évi külkereskedelmi forgalmunknak statisztikája, mely kettőhez harmadikul hitelintézeteink 1874. deczember 31-iki állapotának kimutatása csatlakozik. E harmadik helyett ugyan talán és annyival inkább helyesebb lett volna közlekedési vállalataink statisztikájának közrebocsátása, mert hitelintézeteink iránt Mihós Sándor évkönyve már az 1875-iki adatokat is közölvén, a statisztikai hivatal vonatkozó összeállításának elmaradása, közgazdasági életünk megismertetésének e részében éppen nem okozott volna semmi hézagot ; közlekedési vállalatainkról ellenben Mihók könyve bár szintén megemlékezik, de teljesen nélkülözi a forgalmi statisztika nagyfontosságú adatait, s ezek tekintetében a statisztikai hivatalnak az 1873-iki mintára összeállított kimutatása valóban hézagpótló fogott volna lenni. Annál fontosabb a három füzet két másika és tudván azt, hogy a statisztikai hivatal a congressus előkészületei által mennyire igénybe volt véve, ismervén különösen a hivatal rendelkezésére álló anyagi eszközök csekélységét, valóban meg nem tagadható tőle a legőszintébb elismerés az általa felmutatott s csupán a legnagyobb ügybuzgalom, kitartás és odaadás mellett elérhetett eredményekért. Nem mondok újat, midőn a statisztikát az állalatest könyvitelének mondom. Valamint rendes kereskedés, iparvállalat vagy nagyobb gazdaság helyes és pontos könyvvezetés nélkül nem képzelhető, mert az tükrözi vissza azok állásának mibenlételét, az fedezi fel a netán létező hiányokat és adja meg a javítás iránya iránt a biztos útmutatást, sőt valamint még magán háztartásnál is, hogy okszerű legyen, elengedhetlen a pontos számvitel, szintúgy egy állam is csupán akkor ismeri magát igazán, akkor képes a nationális haladásra, ha statisztikája minél több részletet felölelő s minél tökéletesebb. És a statisztika egy állam életében a kereskedelmi vagy magánszámvitelnél még annál fontosabb, mert nem lehet csupán az anyagi, a forintokban kifejezhető részletekre szorítkoznia, hanem hogy ha képet adjon, abstract fogalmakra ki kell terjeszkednie. Sajnálatos tény, hogy a statisztika e fontossága iránt törvényhozásunknál még nem fejlett ki a kellő érték s nagyrészt éppen azért, mert a statisztikának forintokban kifejezhető értékét nem látja: hajlandó azt oly luxus-intézménynek tekinteni, amelyet — miután más államokban divat — mi sem akarunk ugyan nélkülözni, iparkodunk azonban minél kevesebb költségbe keríteni az országnak. A kis Románia egy negyed résznyi lakosságával, 1875-ben 56,000 frankot költött központi statisztikájára; nálunk a mi országgyűlésünk ugyanazon czélra az idén is csupán 40,000 frtot, tehát a kis Romániáénál alig valamivel többet engedélyezett. Azon kitüntető elismertetés, melyben hazai szakférfiainak általában, különösen pedig országos statisztikai hivatalunk vezetője Európa összes statisztikusai által, legközelebb is részesítettek, biztos kezesség lévén arra nézve, miszerint hazánkban teljes mértékben megvan a szellemi erő, melynek vezetése mellett országunk statisztikája példányszerűvé volna emelhető, nem habozom kifejezést adni azon óhajnak, hogy ez intézmény törvényhozásunk részéről mind az anyagi eszközök resolválása, mind pedig egyéb alkalmas intézkedések tekintetében már legközelebb több méltánylattal és bőkezűséggel találkozzék. Hogy a statisztikai hivatal fontos teendőit végezhesse, hogy a hozzá összegyűlő anyaghalmazt idején feldolgozhassa és kiadmányai ne váljanak, mint nagyobbrészt most már, megjelenésükkor is csupán történelmi becseset bírókká , mulhatlanul szükséges munkaerejének s ehhez képest a rendelkezésére álló költségnek szaporittatása, ez utóbbi azon irányban is, hogy ama kiadmányok minél könynyebben hozzáférhetők legyenek s igy az ország statisztikai ismerete s ez ismeretnek becse a nép rétegeiben is minél szélesebben elterjedjen. Hogy viszont a központi szakerők munkálataikban haladhassanak, oly törvényhozási intézkedések szükségesek, melyek részükre az anyagszolgáltatást ne úgyszólván tetszés-, hanem kötelességszerűvé tegyék. Francziaország, Németország s több más állam aratási statisztikája innen-onnan már a folyó évről is elkészül, nálunk ellenben az eddigiek után a múlt évire is még jó egy évig kellene várakoznunk; a monarchia, Anglia, Francziaország stb., sőt még Észak-Amerika külkereskedelmének forgalmát is egész az utolsó hóig terjedőleg ismerjük, saját hazánkéra vonatkozó tudalmunk ellenben csupán 1874 végéig terjed. Mind e visszamaradás habár sok részben következménye annak is, hogy a központi hivatal a részére megszabott költség csekélysége folytán elegendő munkaerővel nem rendelkezik , de bizonyára épp oly mértékben származik abból is, mert az adatok a külorgánumok által nem lesznek hozzá kellő időben beszolgáltatva. Ha nem is kivihető, hogy minden törvényhatóság, vagy legalább minden megye, Budapestéhez hasonló speciális statisztikai hivatalt állítson , mindenesetre kivihető azonban és elégséges is volna, hogy legalább egy-egy képesített tisztviselőjét bocsássa teljesen a központi statisztikai hivatal rendelkezésére, aki aztán a községek és egyesek irányában oly hatáskörrel láttassák el, hogy e központ által kívánt anyagot fenakadás és haladék nélkül összegyűjthesse. Nem lehet itt szálom az országos statisztikánkra még váró valamennyi teendő felsorolása s csupán — mint véleményem szerint legsürgősebbet és legelső sorba teendőt: külkereskedelmünké mellett belforgalmunk és mezőgazdaságunké mellett iparunk s egyáltalában összes anyagi mozgalmunk öszszes értéktermelésünk statisztikájának munkába fogását emelem ki közülök. Az elsőnek, nevezetesen belforgalmunk statisztikájának tekintetében teljesen osztozom Beöthy Leónak a congressus VI. osztálya elé vitt javaslatában kifejtett nézeteiben s anynyival inkább kivihetőnek tartom az anyaggyűjtésnek általa javaslatba hozott módozatát, mert azon körülmény, hogy külforgalmunk adatait már ma is majdnem kivétel nélkül a vasutak szolgáltatják — a legvilágosabban tanúskodik a mellett, miszerint a belforgalmi adatok ugyan ő általuk szintén minden fizikai akadály nélkül szolgáltathatók. Sőt Beöthy javaslatát a gyakorlati alkalmazás tekintetében még tovább fejlesztve, nemcsak kivihetőnek, hanem a munka és költségkímélés, de különösen a tökéletes egyöntetűség szempontjából éppen czélszerűnek tartanám, ha a hazánk területén létező valamennyi vasútvállalat statisztikai hivatalai együvé összpontosíttatnának, aztán a hozzá valamennyi állomásról beérkező nyersanyagot e központ már feldolgozva szolgáltatná be havonként az országos statisztikai hivatalnak. Különösen adórendszerünk előbb vagy utóbb múlhatlanul bekövetkezendő gyökeres reformjának szempontjából még fontosabbnak tartom a második sorban érintett teendőt: mezőgazdaságunké mellett iparunk s egyáltalában összes értéktermelésünk statisztikájának munkába fogását. Anélkül, hogy e helyütt az adóügy theóriásának taglalásával bővebben foglalkoznám, egyszerű igazságképen hiszem állíthatni, miszerint adórendszerünk mai napság nem nyugszik egészséges alapon ; direct adóink mig a földmivelést s a vele kapcsolatos iparágakat kíméletlenül sújtják, több más és pedig nagy értéktermelésű foglalkozást majdnem teljesen érintetlenül hagynak; míg viszont indirect adóink a vagyontalanabb osztályt terhelik a vagyonosabb felett aránytalanul. Az is egyszerű igazság másrészről, hogy az állami teherviselés megosztásának nem is lehet sem az a darab föld, melyet egyik vagy másik állam lakás művei, sem az ipar vagy egyéb foglalkozási ág, amelyet foly-