Ellenőr, 1876. november (8. évfolyam, 302-331. szám)
1876-11-19 / 320. szám
'EtSfizetési árak:, Egész éne . . 30 frt — kr. Évnegyedre .. * 5 frt — kr. Félévre . . • 1© „ — „ Egy hónapra , 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 srafvár. i Szerkesztési iroda: sgundapesten, nágov-atcza 6. szám. Semmit sem költünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Köziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetitek felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cie czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. ffiadó-hivatal, tjFszzdapesten, nádor-írt ez a 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 320. szám. távíratgk. Konstantinápoly, nov. 18. Ma a rendkívüli nagytanács elhatározta, hogy az Anglia által javasolt conferentiát elfogadják . Midhat pasa és Savtet pasa a conferentiára rendkívüli meghatalmazottakká neveztettek ki, Chevket Filippopelbe küldetett, hogy az ottani bizottság ítéljen fölötte. Az ottomán parliament iránti törvény promulgatiója kő/.eltevő. Athén, nov. 18. A képviselőkamra az ellenzék indítványát, hogy a kormánynak fegyverkezési tervet visszautasíttassanak, 88 szavazattal 75 ellen elvetette, a miniszterek s 19 képviselő nem szavaztak; a kamra a fegyverkezést sürgősnek nyilvánította. Sz.-Pétervár, nov. 18. Az egészségügyi hadosztály mozgósítását előkészítik, s különösen sebesültek számára rendeztetnek be kórházak; ezektől függetlenül magán sebesültápolásra nőbizottságok alakulnak, ezeknek védnökségét a császárné s a nagyherczegnők fogják átvállalni. — Valószínűtlen, hogy Csernojeff, ha Oroszország actióra kényszerittetnék, Szerbiában parancsnokságot nyer. Irányadó körökben a tábornoknak egész szerbiai föllépésével elégedetlenek voltak. Belgrád, nov. 18. (A „B. C.“ távirata.) Oroszországból az a rendelet érkezett, hogy a hadi készületeket szakadatlanul folytassák. A határvonal kijelölését a bizottság Deligrád és Alekszinácz közt megkezdte. Konstantinápoly, nov. 18. (A „B. C.“ távirata.) A conferentia véglegesen 25-ikén ül össze, de eleinte Törökország képviselete nélkül. Temaille*, hot. 18. A képviselőkamra ülésén a belügyminiszter a radicális párti Lockroy interpellációjára válaszolva ezt mondja : A kormány megtilta az iparkamrák delegátusainak gyűlését, minthogy minden egyesület az iparkamrák kebelében tanácskozhatik érdekei fölött, de az iparkamrák képviselőinek gyűlése egy kis parliamentet képezne s alkotmányos képviseleten kívül más nem létezhetik. — Talandier panaszkodik a republicans journalisták elleni szigor s a reactionárius sajtó büntetlensége fölött. — Dufaure azt válaszolja, hogy a sajtó némelykor gonosz szenvedélyek "eszköze, amely ellen a társadalmat meg kell védeni. A kormány a törvényeket fentartandja, s a bíróságok kötelességeiket fogják teljesíteni, midőn a törvényeket mindenki ellen alkalmazzák. A miniszter a részrehajlóság vádját visszautasítja. Talandier erre azt mondja, hogy ha a császárság törvényeit állítják vissza, maga a császárság is visszaállítandó. Berlin, nov. 18. A birodalmi gyűlés a polgári perrendtartást, második olvasásban, en bloc jóváhagyta. — A birósági szervezetre vonatkozójavaslat második olvasásánál a bizottság által közbeszart czím a „bírói hivatalról“ a porosz, bajor és szász igazságügyminiszterek ellenzése daczára elfogadtatott, úgyszintén a 2. s 3. §, az utóbbi a würtembergi községi bíróságok létesítését czélzó indítványokkal. New-York, nov. 18. A new-orleansi demokraták a republicánusoknak a választószavazatok ellenőrzésének elvetésére válaszoltak, hogy semmi esetre sem szándékoznak a közös ellenőrző bizottság határozatainak érvényét megtámadni. Hírszerint Dél-Carolinában ismét rendzavarások voltak és két szerecsen elfogatásánál két hivatalnok megöletett. Kalkutta, nov. 18. Bengália délkeleti részében az októberi napokban rémítően drbengött forgószél alkalmából 120,000 ember életét veszté. A kormány a súlyosan meglátogatott népesség segélyezésére intézkedéseket tett. UTOLSÓ POSTA. Ignatieff tábornokkal intervie vrja volt a „K. Ztg.“ levelezőjének. A tábornok nagyon sokat beszélt, s azt mondta, hogy a törökökkel nem lehet enyhén bánni, s ha ő az ultimátummal föl nem lép, még sok baja lett volna velük. Mikor Konstantinápolyba visszatért, csodálkozva kérdezte Elliottól, hogy mit csináltak távolléte óta, hiszen minden úgy van, amint volt. Alekszinácz bevétele tagadhatatlan katonai haladás, de az nem változtat a dolgon semmit. Oroszországnak ma már nem is olyan szabad a keze a sok kiomlott orosz vér miatt. Az orosz nép nagyon jól emlékszik a tatárinvasióra s minden török-szláv ütközés izgalomba hozza. Szibériában a parasztok házat, földet eladtak s úgy jöttek Szerbiába. Az önkénytesek özönlését nem lehetett feltartóztatni. Elliotnál azt mondták neki, hogy 10,000 önkénytes van ; ő erre azt felelte, hogy bár volna 100,000, 200,000 — a keleti kérdés annál hamarabb véget érne; de most hogy Alekszinácznál 2400 orosz veszett el, nem áll jót; ha a török makacsság tovább is tart, olyan explosio lesz, melylyel szemben a diplomaták tehetetlenek. — Az audientián a szultán könnyes szemmel mondta neki, hogy a béke után vágyik. A fegyverszüneti differentiál csak felszintesen érintettek. — Ami a görögöket illeti, ők csak a bizanczi birodalom visszaállítására törekednek; mostani fenyegetéseik csak bizanczi furfangok; gyűlölik a bolgárokat, mint versenytársaikat Thraeiára és Konstantinápolyra. Ignatieff a bolgár autonómiai csak mint sociális kérdést, s nem mint politikait fogja föl. Fődolog erre az összes mohamedánok lefegyverzése, kik eddigelé állandó veszélyt képeznek a keresztyének élete és vagyona ellen. Ha ezt megtagadják, azonnal bekövetkezik az occupatio — nehogy a bataki odukjei esetek előfordulhassanak, mi Törökországnak is javára lesz. Ami a Bulgaria név és geographiai fogalom elleni angol kifogást illeti, ő azt a módot ajánlotta, hogy a törökök maguk határolják meg az új autonóm területet. — Ami az ajánlott új török alkotmányt illeti, nevetséges dolog ; teljesen kivihetetlen ; a többség csak mohamedán lemre. S miért — félszázadnyi hasztalan experimentálás után — elmulasztani a kedvező időt ? A porta bölcsei még tovább is bolondokká tegyenek. Hat fegyverszüneti javaslat létetett ; mindegyikbe belefoltoztak valamit, ami teljesen megváltoztatta az értelmet, így utóbb „a garantiáló hatalmak mediatiója“ helyett a „hatalmak garantiáját“ tették. — Ami a conferentiát illeti, az bajosan fog összejönni Konstantinápolyban. Még pedig nem a városi lázongás veszélye miatt. Attól ő nem fél. De a törökök ki fognak záratni — csak nem vesz az ember anya , kára egy folytonos vetőt in principio — s igy főj városuk magától ki van zárva. De hogy hol lesz a conferentia, azt még nem tudja. Legközelebb azonban tudni fogja. Budapest, november 18 Budapest, november 13. Ma két embert hallottunk szólam a Simonyi Ernő úr porhüvelyéből. Egyiket, aki nem tartja érdemesnek csak féligmeddig is tájékozódni a világ ama viselt dolgairól, melyekben ítélkezni akar. Másikat, aki tud tiszta czélokat világosan kitűzni, méltósággal tolmácsolni szavát a közérzületnek, mely oly igen örömes, nem ismer pártkülönbséget, ha azt a hangot érintik, amely a nemzet lelkében visszazeng. Simonyi Ernő határozati javaslata ezt a hangot ütötte meg. Mindnyájunk érzülete, gondolkozása az, ami abban kifejezést talál. A magyar nemzetnek más politikája nem lehet. Magyar ember, ha szól; magyar ember, ha tesz, csak ez egyetlenük adhat kifejezést. Máskép Simonyi Ernő sem tehetett. Egy érdekünk van itthon: a nemzeti gyarapodás érdeke. Egy érdekünk van kifelé: az állami biztosság érdeke. Élet- és becsületkérdés mind a kettő. A keleti viszály érinti mind a kettőt. A tényezők, melyek ott közrehatnak, rajtunk keresztül érintkeznek. Vesznivaló fajzat volna a nevünk, ha ez éltntkezésnek oly kapcsolatait segítnék megtalálni, melyek ellenünk, és nem keresnék azokat, melyek javunkra valók. Keresztyén-kérdés volt tegnap; ma szláv kérdés már a keleti kérdés. Csak nézzük megoldását tétlenül, s holnapra kelven magyar kérdés leszen belőle. A monarchia kérdése egyszersmind. Politikánkat ez szabja meg. Nem féltjük mi e nemzetet attól, hogy szomszéd kisírom népek nyakára nőjjenek. Cresciteundó a magyar nemzeti lét s állami ereje a hazának, mely ez ezredéves lét otthona. Mig él bennünk az élet ösztöne, a haladás vágya, s a viharokkal daczoló erély : meghaladni nem fognak bennünket a szomszéd népfajok elmaradt csekély törzsei ;s nem lesznek feljebbvalókká rajtunk a versenyben, melyre a haladás terén bízvást s örömmel elvárjuk. A barbarizmus hóditó özöne az, mely fajunkat fenyegeti; s fajunknál, állami létünknél is jobban a culturát, melynek küldetésében mi is dolgozunk. Az orosz hatalom, a szomszéd kiskorú szláv törzseket jármába hajtva, s határainknál végig feküdve, a civilizatio küszöbén feküdnék keresztül , s a szabadság útjába állana. A muszka hatalom terjeszkedése az, amit e nemzet nem tűrhet el, ha élni akar és élni érdemes. S a muszka hatalom terjeszkedésének nincs ez idő szerint hathatósabb gátja a porta uralmánál. Ez uralmat fentartani mig a szabadság újat nevel, s a szabadság útját egyengetni azalatt küzdve ha kell, a felszabadító álarcza alatt lopódzkodó zsarnokság hódító törekvése ellen : Íme a magyar állam politikája, melyért e nemzet egy szívvellélekkel helyet áll. A Simonyi Ernő határozati javaslata ezt fejezte ki, s meg vagyunk róla győződve, hogy ezzel lesz visszhangos minden szó, melyet a költségvetési vitában a keleti kérdésről hazafiak fognak ejteni. Ezzel elértnek tekintjük a czélt, mely nem lehetett egyéb, mint a magyar képviselőházban is szóhoz juttatni a közérzületet. De ezen közérzület arra nézve is megvan, hogy az állam kormányának nehéz munkáját e kritikus pillanatokban nem szabad nehezíteni, s e közérzület ellenére történhetnék csak, hogy megkötő határozattá emelje a ház, az érzelem nyilatkozásra helyesen szánt határozati javaslatot. A király holnap — vasárnap este — Bécsbe megy. A képviselőház igazságügyi bizottsága mai ülésében a büntető törvénykönyv tárgyalása folytathatott, s a 134., 135., 136., 137., 138. és 139. §-ok némi módosítással elfogadtattak. Hosszabb vitát keltett a 140. §., mely a hűtlenség bűntettének fogalmáról szól, s annak büntetését szabályozza. A vitában részt vettek: Teleszky, Szilágyi, Horváth Boldizsár, Csemegi, Juhász és Hodossy, végre a m. változatlanul fogadtatott el. ItofapesS, va^rnap november 19. 1876. a A képviselőház közlekedésügyi bizottsága Hited u. tartott ülésében elfogadta a magyar keleti vasút megvételéről szóló törvényjavaslatot. A királyi ügyész véleményére nézve a hétfőn d. n. tartandó ülésben fog határozni a bizottság. Károlyi György grófhoz 8 felsége a hivatalos lap mai számában a következő királyi kéziratot intézte: Kedves gróf Károli György! Magyar kormányfimnak a szegedi országos ipar- és mezőgazdasági kiállitás iránt tett előterjesztéséből értesitem azon kiváló érdemekről, melyeket Ön a mzőgazdászat érdekeinek sikeres előmozdítása által szerzett. Fogadja ezért teljes elismerésemet és további kegyelmem és hajlandóságom biztosítását. Kelt Bécsben, 1876. évi november hó 11-dikén. Ferencz József, s. k. A szegedi országos kiállítás körül érdemesült férfiak kitüntetését részint érdemjel, részint kormányi elismerés által a hivatalos lap mai száma teszi közzé. Dáni Ferencznek, a Szeged és Hódmező-Vásárhely városok főispánjának ő felsége a Lipót-rend lovagkeresztjét, Grell Mórnak, az osztrák államvasuttársulat főmérnökének és Kalusai Frigyesnek, e társulat helyettes főgondnokának a hazai ipar terén szerzett érdemeikért a Ferencz József rend lovaggkeresztjét, továbbá Rainer Ferencznek a szegedi ipartársulat elnökének és Reizner János szegedvárosi főjegyzőnek a koronás arany érdemkeresztet; Bodvay Pál rézművesmester és Lemle Miklós kalaposmesternek pedig az arany érdemkeresztet adományozta. A következő egyéneknek és testületeknek meg ugyancsak a szegedi kiállítás alkalmából a kormány elismerését fejezte ki. A Békésmegyei gazdasági egyesületnek, II a- 1 as város gazdasági egyesületetének, az osztrák szab.államvasút társulatnak, az osztrák dunagőzhajózási társulatnak, Szeged város kihönségének, Szeged város polgármesterének, Ádám Józifészmesternek Szegeden, Auer József műórásnak Szegeden, Bakay Nándor kötélgyárosnak Szegeden, Balogh Ferencz csizmadia mesternek Szegeden, Buday Lajos asztalos mesternek Szegeden, Csiszár Józsefnek Szegeden, Dáni József, gróf Károlyi György uradalmi felügyelőjének, Felmayer János timármesternek Szegeden, Fluck Ferencz sótárnoknak Szegeden, Fölövy Pál rendőrségi fogalmazónak Szegeden, Gál Ferencz kereskedőnek, Golyósi Gusztáv bádogosmesternek Szegeden, Heinrich Károly oszt. szab. á államvasuttársulati főmérnöknek Resiczán, Hopfgartner Károly oszt. szab. államvasuttársulati gondnoknak Aninán, Kovács Albert gyógyszerésznek Szegeden, Malik József asztalosmesternek Szegeden, Mozgay Károly szabómesternek Szegeden, Nagy Sándor a „Szegedi Híradó ” szerkesztőjének, Nigrényi Pál lakatosmesternek Szegeden, Obláth Lipót kereskedőnek Szegeden Pap István fakereskedőnek Szegeden, Priviri János csizmadiamesternek Szegeden, Ráth Károly szalmakalapgyárosnak Budapestem, Reiner Károly asztalosmesternek Szegeden, Schütz Antal pékmesternek Szegeden, Strobl József borkereskedőnek Szegeden, dr. Szabóky Adolf főreáltanodai tanárnak Budapesten, Sziráky József késesmesternek Szegeden, Szücs Ferencznek Szegeden, Tascsalér József városi főkapitánynak Szegedem, Veszély János lakatosmesternek Szegeden, Zombory András gazdának Szegeden, Ördög Jánosnak Szegeden. Az angol channel fleet Máltába rendeléséről szóló táviratunk még megerősítést nem nyert. De mintegy kiegészítésül megírhatjuk, hogy e flotta az utóbbi időben Gibraltár alatt állomásozott, s ott a legújabb hajóhadi tudósítások szerint rendeletet vártak, mely máshova parancsolja. A nemzeti színház vagyonáról a belügyminiszter ma részletes előterjesztést nyújtott be a képviselőháznak. Ez előterjesztés a színház bérházának építéséről, az országos és magán alapról, a házi pénztárról és az igazgatási rendszerről tartalmaz részletes kimutatásokat. A nagy bérház, melynek építése eredetileg 681,087 frtra volt tervezve, de kevesebbe került, ami végleges összeszámoláskor fog kiderülni. Az 50,000 frtra számított évi jövedelmet azonban nem hozza be a mostani viszonyok közt; az első évi bérlet 33,811 frt 67 krt tett. A bérház építésére eddig 579,531 frt 531/s krt fizettek ki. Ezek a színházi alapítványok felhasználásával és 300,000 frtnyi kölcsönnel törlesztettek. Az 1175/6-iki színházi kiadás 524,515 frtra volt számítva, a bevétel pedig 496,400 frtra, de a színházi bérlet jövedelme 30,000 frttal csekélyebb lett. De a színháznak régibb adósságai vannak, s a nagy építkezéssel kapcsolatban a házi pénztár terhére is kellett építeni a bérházzal összekötő helyiségeket, úgy hogy a hiány a szeptemberben végződött színházi évben 114,719 frt 96 krt tett, amihez még nincs hozzá számítva a napi bevételeseknél mutatkozott hiány, melyeket még nem állítottak össze. A szükséglet fedezésére ő felsége az operaház építési alapjából 13 év alatt törlesztendő 140,000 forintnyi kölcsönt engedélyezett. Ezt évenként 15,000 írttal kell törleszteni. A házi pénztárt ez újabb kölcsönön kívül most még egy 1854-ből való 23,624 forintnyi kölcsön terheli. Említi az előterjesztés ő felségének aug. 9-ikéről kelt azon elhatározását, hogy a színházat az eddigi fejedelmi segélyen felül három éven át évenként külön 66,000 forinttalfogja segélyezni, vagyis 144,000 forint helyett 210,000 forintnyi fejedelmi segélyt kap a ■zinház, s e rendkívüli segély már folyóvá is tétetett. Ennek alapján készült már az 1876— 77. évre a színházi költségvetés, melyben a kiadások 498,396 frtra, a bevételek500,800 frtra vannak számítva. A bérleti bevételekből (melyek a most múlt évben csak 67,237 frtot tettek) 62,300 frtot számit a budget, noha volt idő (1873—74-ben) mikor a bérleti bevételek 109,330 frtot tettek. A napi bevételek 170,000 frtba számítják. A kiadás főbb tételei : a személyzet fizetése 356,000 frt, vendégdíj 20,000 frt, ruhatár és díszletek 30,000 frt. Jövőre nézve minden attól függ — mondja az előterjesztés — váljon egy részről a kiadásoknak a lehetőség határáig való csökkentésével párhuzamosan sikerü lendé, a színház saját bérletei és napi bevételeit fokozni. _ --------------------------Az olasz kormány Bécsben is megczáfoltatja a „Kölnische Zig“nak a pápa elhunytakor és elhunyta után teendő intézkedésekre vonatkozó közleményét. A „Tagespresse“ értesülése szerint az teljesen apokryphs. Viktor Emanuel intenzióinak nem felel meg. Bránovacski István királyi tanácsos, ki úgy látszik legméltóbbnak tartotta magához a „Zasztavá“-ban lépni föl, e lap november 15-iki számában az „Ellenőr“ karlóczai táviratáról nyilatkozik egyáltalában. Trefort közoktatásügyi miniszter úr iránt való figyelemből megemlítjük, hogy táviratunk ’azon állítását, „hogy Bránovacski oda nyilatkozott, mikép neki, midőn Pesten volt, Trefort minszter megígérte, hogy amíg ő és Maudics a vallás és közoktatásügyi minisztériumban vannak, a fennálló egyház-nemzeti intézmények nem fognak megváltoztatni, — alaptalan ráfogásnak mondja. Az ily hírekkel (igy folytatja azután) a szerbek azon töredéke (nevezetesen bizonyos féktelen kedélyű világi papok és szerzetesek), kiknek vezetője úgy látszik: egy egyházi főtisztelendő méltóságos ur (főpap), titokban óhajt boszut állani, s a vizet zavarva mindenben arra czéloz s azt kívánja, hogy a fentebb érintetteket saját önző czéljaira felhasználja, az útjában álló egyház-nemzeti intézményeket megsemmisítse és tönkretegye. A fővárosi választókhoz több választópolgár azon figyelmeztetést intézi általunk, hogy a holnapi választáson ne feledkezzenek meg, mint a candidáló bizottságon megesett, Készt Mihályról, ki a főváros vagyonát 160.000 forinttal gyarapította, ki ily fényes bizonysággal igazolta honpolgári tiszta jellemének és becsületességének a főváros javára czélzó törekvéseit, ki a Szilágyi István féle hagyatéknak végrendeleti végrehajtó minőségben — ezen alapítványi hagyatékot — tiszta becsületesség, következetes szigor, és vas jellemű szilárdsággal akként kezelte,, hogy az eredetileg mintegy 20,000 frtnyi alapítványi összeg ma 160,000 frtot teszen. Egy kis elemi oktatás felnőttek számára. Mindig sajnáltuk, hogy a felnőttek oktatásával foglalkozó egyesület, mert nem terjeszti ki üdvös működését oly irányban, hogy az írva-olvasás és fejből való számolás tudománya mellé a politi-kai ismeretek elementumait is felkarolná. Simonyi Ernő úr mai elmélkedése a keleti ügyekről kétszeresen érezteti velünk e sajnos hézagot. De másrészt ámulatba ejt az erkölcsi bátorság véletlensége fölött, melynek erejénél fogva a képviselő ur oly ügyek és események parliamenti bírája mer lenni, melyeknek absolut nem ismerését minden szava elárulni siet. Simonyi Ernő ur az Andrássy Gyula gróf 1875. deczember 30-iki reformjegyzékében monarchiánk önálló politikáját fedezte fel, mely csak azon szenvedett hajótörést, hogy gazda nélkül számolt. Azután felfedezi, hogy a berlini memorandum, mint a mely a lázadó tartományok megszállását mondta ki, már a hármas szövetség kárhozatos politikája, melyet monarchiánk csak azért fogadott el, mert az atrocity meetingek által felizgatott angol közvéleménynek tévesen oly hatást tulad ent ott ez angol politikára, melylyel az valójában nem birt. E rövid látásért méltán kárhoztatni lehet a kormányt. A dolgok tartalmának, kölcsönös hatásának és chronológiai sorrendjének ily teljes nem ismerésével ebben az esztendőben még nem találkoztunk. Simonyi Ernő úr maga is sejteni látszik magában a vacuumot, mert esetleges tévedéseiért eleve azon körülményre hárítja a felelősséget, hogy a kormánytól tájékozást nem nyervén, csak botorkázni kénytelen. De így botorkázni, amint ő teszi, nem egy országos képviselőnek, aki hivatottnak érzi magát külügyi politikát csinálni, de egy kávéházi újságolvasónak se volna szabad. Erre nincs mentség. Aki csak legtávolabbról hall is valamit a világ folyásáról, tudnia kell mindenek előtt, hogy a deczemberi reformjegyzék egyáltalán nem valami önálló politika kifejezése volt, mint Simonyi Ernő úr képzeli, de szorosan a hármas szövetség keretében mozgott, s úgyszólván a másik két hatalom megbízásából, jóváhagyásával keletkezett. A keleti bonyodalmak egész folyamában ez és szinte csakis ez volt a hármas szövetség politikájának meg nem hamisított nyilatkozása. A dolog, mely Simonyi Ernő urat megtéveszteni látszik, mindössze az volt, hogy a formális kezdeményezésben monarchiánk ügyesen s hatással került elől. Azt is mindenkinek tudni kell, aki valamit úgy tud elolvasni, hogy mégis érti, mikép e reformjegyzék javaslatai nemcsak hogy gazda nélkül nem számoltak, de sőt annyira számoltak minden gazdával, hogy azokat minden néven nevezendő hatalom elfogadta, magáévá tette. A porta is. A javaslat dugába dőlt igen, mert a helyzetben egy uj gazda bukkant fel. Nem hallotta a képviselő úr hirét Wesseliczky Bozsidárovits úrnak, ki mint Oroszország hivatalos küldöttje utazott Herczegovinába s mint a lázadók megbízottja tért vissza, azzal, hogy a lázadók el nem fogadják a reformokat európai garantiák nélkül. Oroszország ezzel tette meg első lépését a külön utón, melyre előre számítani nem lehetett (legalább bevallva nem) annak aki a hármas szövetségnek lojális tagja volt s akart maradni. Azután a berlini memoradum. No, hiszen ennek az okiratnak mi leróttuk régen az illő tiszteletadóját érdeme szerint. Hibáit nem egyszer elemeztük. De a szerencsétlen okiratban az a hiba még sincs meg, amelyről Simonyi úr vádolja. Szó sincs benne occupatióról. Áll egy bevezetésből, mely 2 havi fegyverszünetet emleget, azután áll 5 pontból, melyek elseje a hazatérő felkelők megjutalmazásáról, másodika egy vegyes felügyelő bizottságról, harmadika a török seregek várakba vonulásáról, negyedike a lakosság fegyverben maradásáról és ötödike a consuláris bizottságról szól, s áll végre egy záradékból, mely e kísérlet eredménytelensége esetére hathatósabb rendszabályokat helyez kilátásba. De katonai megszállásról nincs benne szó. Ez csak Szumarakofif és Suvaloff urakkal merült fel, s mindenki, aki olvasta a Derby lord jegyzékét, tudja mi lett belőle. Köztül ismeretes tények egytől-egyig. Csak Simonyi Ernő úr nem tud róluk semmit. Rettenetesebb azonban ennél, hogy az atrocity meetingek saisonja iránt is tökéletesen megtévedt. Ő azt hiszi, hogy Andrássy gróf azért állt rá a berlini memorandumra, mert, mint Szerbia, ő is félreismerte az izgatott angol közvélemény hatátását s azt hitte, hogy ez megváltoztatólag fog hatni VIII. évfolyam, az angol kormány hagyományos politikájára. Az események sorrendje szerint pedig a berlini értekezés május derekára esik, az angol közvélemény hullámzása pedig júliusban kezdődődött. Vagyis másfél hónappal a berlini memorandum után, melynek idejében még aludt az angol közvélemény, mint a tej, mert a torykabinetnek nem volt még akkor oly határozott politikája, mely a liberális párt féltékenységét felébresztette volna. A berlini memorandum után lépett fel Anglia határozottan ; e határozott fellépésnek ellensúlyozására rendeztettek az atrocity meetingek, s ezek hatása ellen Disrael éppen monarchiánkban talált támasztékot, mint Derby gróf sürgönye nyilván mutatja. Tehát éppen ellenkezője történt annak, amit Simonyi Ernő úr magában kifundált. Olvasóinktól bocsánatot kérünk e köztudomású dolgok ismétléséért. De Simonyi Ernő úr iránt ezzel felebaráti kötelességet véltünk teljesíteni, melynek fejében viszont azt a szívességet hiszszük megnyerni, hogy jövőre az ily apróságokról előlegesen szerez majd tudomást. Szerfelett megkönnyíti ez valamennyiünk életét. A fővárosi választások. A főváros választói holnap és holnapután megújítják a képviselő testület felét. Alkalom lenne ez arra, hogy olyanokat küldjenek a képviseletbe, kik a feladatra kellő hivatással bírnak. Fájdalom azonban, a választók száma igen csekély, amit egyrészt ugyan az érdekeltség hiányának, de nagy részint az összeíró bizottság eljárásának tulajdoníthatunk. A választók nagy része, abban a hitben volt, hogy a múlt évi összeírás érvénye kiterjed a folyó évre is, s nem jelentkezett idejében vagy részért a reklamationális eljáráshoz folyamodni. De szólunk azokhoz a választókhoz, kik, habár kevesen, gyakorolhatják jogaikat. Legalább ők ne maradjanak el, mert ha még az összeírott választók is részvétlenséget tanúsítanának, akkor ez a választás nem fogná megérdemelni a választás nevet. Kinevezés lenne az a consortialis kijelölések alapján. Nézzék is meg jól azokat a candidationalis listákat. Beismerjük, hogy vannak a között olyanok is, akiknek függetlenségéhez kétség nem fér, s akiket szívesen látunk a főváros ügyeinek intézésére hivatott testületben, de vannak sokan, akiket nem tartunk odavalóknak, mert eddigi működésük csak arra nézve nyújt kezességet, hogy a városnál ezentúl is úgy lesz minden, mint volt. Azt látjuk a kijelölésekből, hogy a pajtásság volt az irányadó, s a kijelölők nem vették figyelembe a választók köreiből nyilvánult óhajtásokat. Megbecsülték a kijelölők még a journalisticát is, de nincs köszönet benne. A német zuglapirodalom képviselőinek nem is egy, hanem több helyet juttatnak a képviselőtestületben, így növelik szarvait, mintha nem lenne úgy is elég baj az, hogy a német journalismus megmételyezi itt a közvéleményt, s kiöli a hazafi érzületet a fővárosi lakosság alsóbb rétegeiből. Aki tisztán áll, az nem félhet piszkos tollaiktól, hanem a városházán nagyon is megszokták dédelgetésüket, s még arra is érdemeseknek tartják őket, hogy a főváros ügyeire egyenes befolyást gyakorolhassanak. Az a lista nem szentírás, s így a választók nagyon helyesen fogják tenni, ha a törlésekre szükséges czeruzával ellátják magukat A hivatalos listákkal szemben jelöltek ki az egyes körök függetlenítetiszteletben álló érdemes polgárokat. Ezeket a kijelöléseket emeljék érvényre, s akkor fel fog frissülni az a képviselőtestület. A megfontolásra a választásnak két napra történt kiterjesztése enged elég időt, s kivált a holnapi nap, vasárnap lévén, igen alkalmas arra, hogy a választók egymást tájékozzák. Fontolja is meg mindenki jól, hogy kire szavaz. Uj emberekre van szükség abba az uj terembe, melynek drága falai közé az 1872-diki törvény alapján megválasztott uj képviselőtestület csak a régi szellemet vitte volt be. Az osztrák képviselők új pártja. Az osztrák képviselők köreiben megindult mozgalom kezd határozottabb alakot ölteni. A Skele-párt rövid néhány nap alatt 70 tagra szaporodott, kik közül eddig 45 a haladópárthoz, 18 a baloldalhoz, 7 pedig a középpárthoz tartozott. A Skenepártiak nagyobb része azért részt vett még tegnap az eddigi clubok értekezleteiben. Az új programmpontok, melyeket a kiegyezésre vonatkozólag a haladók pártja és a baloldal már el is fogadtak, nem elég világosak ugyan az eshetőleges czélok tekintetében, de elég érthetőleg elárulják a centralisticus irányt, melynek érvényesítésére a mozgalom indítói a pillanatot elérkezettnek látják. Nem utasítják ugyan el a programmpontok a dualistikus államformát teljesen, de fenntarthatlanná teszik.